2017. május 17., szerda

Bölcsen válassz barátokat!



“Ne tévelyegjetek: "A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!" (1 Kor. 15:33)

Szükséges arra bátorítanunk gyermekeinket, hogy olyan emberekkel barátkozzanak, akik felemelik és nem lehúzzák őket.

Abban a pillanatban, ahogy a srácaid elkezdenek iskolába járni, nem te gyakorolod többé az egyedüli befolyást az életükben. A kortársaik is elkezdenek rájuk hatni. És ahogy egyre idősebbek lesznek, egyre inkább a társaikra fognak figyelni.

Szülőként fontos, hogy beszélgess gyermekeiddel arról, ki lesz a társaságuk. Segítened kell a gyerekeidnek abban, hogy megértsék azt a hatáts, amit a barátok tudnak rájuk gyakorolni, továbbá, mennyire fontos, hogy megfelelő barátokat válasszanak magunknak.

Arra kell biztatnunk gyermekeinket, hogy olyan emberekkel barátkozzanak, akik felfelé húzzák és nem lefelé nyomják őket. Emberekkel, akik bátorítani fogják őket és az életükre pozitív hatással lesznek. Ugyanis az első számú tényező, ami meg fogja határozni, hogy sikeresek lesznek-e avagy elbuknak az életben, hogy milyen barátokat választanak. Olyan barátokat, akik visszahúzzák őket, vagy barátokat, akik ösztönzik őket.

Mindannyian tartozni szeretnénk valahova, nem számít, hogy hány évesek vagyunk épp. Mindnyájan barátokat, kapcsolatokat és elfogadást keresünk. Részei szeretnénk lenni egy közösségnek. Miért? Azért, mert Isten így rakott össze minket. A Biblia azt mondja: "úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai" (Róma 12:5).

Fontos, hogy megtanítsuk ezt az igazságot gyermekeinknek: Isten minket arra teremtett, hogy tartozzunk egymáshoz és hogy szükségünk legyen egymásra. A társadalmunk ennek éppen az ellenkezőjét tanítja. A kultúránkat az individualizmus magas foka jellemzi, amelyben mindenki egy magányos idegen. Kizárólag magunkról kellene, hogy gondot viseljünk és csak a saját érdekeinket néznünk. De ez a gondolkodás gyermekeinket támogatás és a valahova tartozás érzése nélkül hagyja. Csoda, hogy a depresszió és az egyéb lelki betegségek száma emelkedik?

Az igazság az, hogy egy érzelmileg egészséges élethez szükségünk van emberekre az életünkben. Egészséges, támogató kapcsolatokra van szükségünk. Szükségünk van egymásra. Egy olyan hovatartozást igénylünk, ami a többi hívővel való közösségből fakad. Ezért van a gyülekezet.


Fogadd el, amin nem tudsz változtatni!


"Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudom, hogyan kell élni, ha szinte semmim sincs, vagy ha megvan mindenem. Megtanultam a titkát annak, hogyan kell élni, akár tele a gyomrom, akár üres, akár bőségben vagyok, akár szűkölködöm. Mert mindenre képes vagyok Krisztus által, aki erőt ad nekem." (Fil 4:11-13, NLT fordítás)



Ha azon gondolkodsz, amit nem tudsz megváltoztatni, nem fog békét hozni az életedbe. Attól, hogy megsértődsz vagy keserű leszel olyasmi miatt, amin nem tudsz változtatni, még nem lesz békességed. Ha bűntudatot érzel amiatt, amin már nem lehet változtatni, akkor sem lesz békességed.

Csak egy dolog van, ami békességet fog hozni az életedbe: fogadd el azt, amit nem tudsz megváltoztatni.

Amikor Pál a Filippi levelet írta, Rómában volt éppen börtönben, és várta a kivégzését. A Filippi 4:11-13-ban írja ezeket a szavakat: "Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudom, hogyan kell élni, ha szinte semmim sincs, vagy ha megvan mindenem. Megtanultam a titkát annak, hogyan kell élni, akár tele a gyomrom, akár üres, akár bőségben vagyok, akár szűkölködöm. Mert mindenre képes vagyok Krisztus által, aki erőt ad nekem. "(NLT)

Pál valószínűleg meg akarta változtatni a körülményeit, és szemrehányást tehetett volna volna Istennek azért, ami történik vele. Ehelyett azonban bízott Istenben azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket nem tudott megváltoztatni, és úgy döntött, hogy Istennek adja a dicsőséget.

Ami állandóan feszültté és idegessé tesz bennünket az életben, az az, hogy mindig mindenre magyarázatot akarunk kapni. Amikor valami elromlik az életünkben, ezt mondjuk: "Miért történik ez, Istenem? Miért engedted ezt meg?"

3 dolgot kell megértened:

1.) Isten nem tartozik neked magyarázattal semmiért. Isten jó és igazságos, és Ő érti azokat a dolgokat is az életünkben, amit mi nem. Neked csak azt kell mondanod, hogy: "Oké, Uram, rendben van."

2.) Még ha Isten meg is magyarázná, hogy miért történnek a dolgok úgy, ahogy történnek, valószínűleg te nem értenéd meg, mert Isten útjait mi nem tudjuk megérteni.

3.) A magyarázat egyébként sem hozna békességet. A magyarázatok sohasem kielégítőek.

Az egyedüli, ami megnyugvást hozhat, az Isten jelenléte az életünkben - nem Isten válasza vagy magyarázata, hanem a gondoskodása, a törődése és a vigasztalása. Ne kutass tovább az után, amire igazán nincs is szükséged, és ne próbálj változtatni olyan dolgokon, amelyeket nem tudsz befolyásolni.

Ha így teszel, akkor békességed lesz!


Beszéljünk róla:

-Mik azok a körülmények az életedben, amelyeket megpróbáltál megváltoztatni, de inkább Istennek kellene átadnod?
- A "miértek" helyett, mit kellene kérned Istentől ahhoz, hogy békességed legyen?


Isten családja a gyülekezet

"Ti pedig egységben összeforrtok majd és Istent fogjátok magasztalni, a mi Jézus Krisztusunk Atyját. Krisztus elfogadott benneteket, így fogjadjátok el ti is egymást, mert ez hoz Istennek dicsőséget." (Róma 15:6-7 NCV fordítás)


Csakis kétféleképpen lehet bekerülni egy családba: vagy beleszületsz, vagy örökbe fogadnak. Isten mindkettőt megtette érted! Ezt hívjuk újjászületésnek és Isten családjába való örökbefogadásnak. Isten mindkettőt megteszi érted.

Az újszövetségi időben a római törvények megengedték, hogy megtagadd születendő gyermekedet. Ha viszont egy gyermeket örökbe fogadtál, tilos volt azt a gyermeket valaha is megtagadni. Isten azt mondja, hogy te nemcsak újjászülettél az ő családjába, hanem ő még örökbe is fogadott és nem létezik olyan, hogy ő valaha is megtagadjon. Ez nagyon jó hír!

Valószínűleg felteszed a kérdést, hogy "Nem számít, hogy mit teszek? Tényleg?" Nem számít!

Miután megszülettél, nem fordíthatod visza a születésed. Miután újjászülettél nem változhatsz újjászületetlenné. Elszomoríthatod az Atyát, mint ahogy sokszor elszomorítjuk a földi szüleinket is. Lehet, hogy a kapcsolat megtörik velük, de bármit is mondjanak a szüleid, mindenki tudja, hogy attól még a gyermekük vagy. Ugyanígy, miután Isten gyermeke lettél, az Ő családjához fogsz tartozni.

1 Timóteus 3:15- ben ezt olvassuk: "Azt akarom, hogy tudjátok, hogy Isten családja tagjainak hogyan kell élniük. Isten családja a gyülekezet." (GW fordítás) Ez azt jelenti, hogy a gyülekezet nem egy hely, ahová eljársz. A gyülekezet egy közösség, amihez tartozol. Mi vagyunk Isten családja.

Sokan azt hiszik, hogy a kereszténység egy hitrendszer, pedig sokkal inkább egy "odatartozási rendszer". Igen, hitelvek is beletartoznak, de ennél sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy Krisztus testének tagja vagy.

Isten családjához tartozol: "Ti pedig egységben összeforrtok majd és Istent fogjátok magasztalni, a mi Jézus Krisztusunk Atyját. Krisztus elfogadott benneteket, így fogjadjátok el ti is egymást, mert ez hoz Istennek dicsőséget" (Róma 15:6-7 NCV fordítás).


Beszéljetek róla:
Milyen előnyei vannak annak, hogy Isten családjához tartozol?
Mi a bizonyítéka az életedben annak, hogy Isten családjának tagja vagy?
Milyen módon használod fel az ajándékaidat, hogy azok által lelki családod számára áldás légy?


Isten családja örökké megmarad

„Mivel az Ő gyermeke vagy, Isten az örökösévé tett téged.” (Galata 4:7, NLT fordítás)


A lelki családod lehet, hogy még fontosabb, mint a fizikai családod, mivel ez örökké tart. A földi családunk Isten csodálatos ajándéka, de csak ideiglenes és törékeny is; sokszor megtöri a válás, a távolság, az idős kor és az elkerülhetetlen halál.

Pál apostol ezt mondja: „Amikor a tervének bölcsességére és nagyságára gondolok, térdre esem és imádkozom az Atyához Isten nagyszerű családjáért – néhányan közülük már a mennyben vannak, és néhányan még itt a földön.” (Efézus 3:14-15, LB fordítás)

Másrészről, lelki családunk – kapcsolatunk a többi hívővel – folytatódni fog az örökkévalóságban. Ez egy sokkal szorosabb egység, sokkal tartósabb kötelék, mint a vérkapcsolat. Isten családja örökké megmarad.

A Biblia azt tanítja, hogy „Akik elfogadták őt és hisznek benne, azoknak adta a jogot, hogy Isten gyermekei lehetnek. Nem emberi módon váltak a gyermekeivé, emberi szülők vagy emberi akarat alapján. Istentől születtek.” (János 1:12-13, NCV fordítás)

Abban a pillanatban, amikor lelkileg Isten családjába beleszülettél, kaptál néhány ámulatba ejtő születésnapi ajándékot: a családnevedet, a családi hasonlóságot, a családi kiváltságokat, a családhoz való szoros kapcsolódást, és a családi örökséget!

Beszéljetek róla

* Milyen módon fejleszted a kapcsolatod a lelki és biológiai családoddal egyaránt?
* Isten gyermekeként mi az örökséged?

Újra felkelni egy kudarc után


"Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban." Péld. 24:16

A bukás nem végzetes, sokkal inkább normális! Csak nézz körül. Mindannyian elszúrjuk a dolgainkat időről időre. Nemrégiben kaptam egy könyvet valakitől, "The (Incomplete) Book of Failures: The Official Handbook of the Not-Terribly-Good Club of Great Britain" (A kudarcok (nem végleges) könyve: Nagy-Britannia Nem-Rettenetesen-Jó Klubjának Hivatalos Kézikönyve). Mikor a könyvet nyomtatták, elfelejtkeztek az első 2 oldalsól, ezért később kellett hozzácsatolni. Még maga a könyv is egy kudarc volt!

Sajnos hajlamosak vagyunk túlzottan a saját hiányosságainkra összpontosítani és ez megfoszt minket a magabiztosságunktól. Részben ez történt az első tanítványokkal.

Engem lenyűgözött, hogy az első tanítványok a legyőzöttségből milyen hamar váltak lendületessé a feltámadás után. A gyülekezetben már megosztottam, hogy a magabiztosság felé vezető ösvényen az első úttorlasz, ahogy a tanítványoktól is láttuk, a kimerültség.

A második a kudarc. "Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak" (Mt. 26:56). Az egyik legfőbb oka, hogy a tanítványok bizalma megrendült magukban, az a kudarc érzése volt, hogy elhagyták Jézust. Ráadásul a gyönyörű pillanatnak is részesei voltak, hogy Jézus szolgálata látszólag véget ért. Egy búsuló bulit tartottak. Találgattak és gondolkoztak, mit csinálhattak rosszul. Jézusnak kellett volna lenni a Messiásnak, erre meghalt. Biztos vagyok benne, hogy azt kérdezgették: "Miért én? Kit érdekel? Mi lesz most?"

Mi a kudarc ellenszere? A kitartás. Túljuthatsz a kudarcokon, mikor beismered őket Istennek és folytatod azt, amire Isten elhívott a kudarcokra való tekintet nélkül.

A Biblia emlékeztet minket, hogy Isten specialitása, hogy használja a buktatókat. Az az igazság, hogy Jézus csak 3 nappal a kereszthalála után támadt fel, mikor a tanítványok már feladták volna. Isten a veszett ügyekben mutatja meg magát.

A Példabeszédek 24:16-ban olvashatjuk: "Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. "

Kész vagy újra felállni?

Beszéljetek róla
Mi az általános reakciód a kudarcokra?
Miként hagytad, hogy a bukásaid visszatartsanak az Isten szerinti elhívásodtól?

Béke...

A mai nap imádsága:

URam! Békétlenségről hallok minden nap... Ezt kapom a hírekben, s ezt hallom mások panaszaként is. Add, hogy a sok-sok negatív hír közül kihalljam evangéliumodat, s megbékélve Veled, hálásan élhessem nekem rendelt véges időmet! Ámen


Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
2 Kor 5,17-18

Az "trón és az oltár" szövetségében több mint egy évezreden át hirdette az Egyház, hogy Istent ki kell békíteni... Ebben a kultuszt felügyelő papok "segítettek" az istenadta népnek, de klerikális buzgóságuk haszonélvezői általában azok voltak, akik a trón körül dörgölődztek. Manapság, amikor a modern államforma alapjának tekintik a trón és az oltár (értsd: állam és egyház) szétválasztását, érdemes a kereszténység eredeti tanítását illetően teológiailag "tiszta vizet önteni a pohárba"...

Ha megvizsgáljuk az Ószövetséget, akkor annak első olvasatából egy haragvó "istenkép" rajzolódik ki előttünk, mely isten, ha nem tartják be parancsolatait, igen keményen büntet, de bőségesen jutalmazza azokat, akik a törvény szerint élnek. Ezzel szemben az újszövetségi "istenkép" a megbocsájtó, a bűnöst felemelő kegyelmes isten képét hirdeti mindenkinek, még a társadalom szélére került, kivetetteknek is. Ez az isten-megközelítés nem kizár, hanem integrál. Ahogyan az embert is, ha embertelen körülmények között tartják és megfosztják emberi méltóságától - idővel állattá válik, ugyanúgy a legvadabb "emberállat" is megszelídül, ha igazságot és szeretetet tapasztal. Ha igazságtalan a világ - s mennyire az(!) -, akkor a börtön rácsai mögül kikerültek többnyire ott folytatják bűnözői karrierüket, ahol bevonulásuk előtt abbahagyták. (Persze az általánosítás mindig sántít egy kicsit, hiszen külön kategóriát képviselnek pl. a szexuális bűncselekményeket elkövetők, akiknek hajlamát megváltoztatni, gyógyítani eleddig gyakorlatilag sikertelen vállalkozás volt. De ez egy másik nagyobb kérdés...)

Isten tehát - s ez az evangélium -, nem haragszik, hanem szeret. S aki erre a megelőző szeretetre szeretetlenséggel válaszol, az nemcsak érzelmi analfabéta, de a békétlenség megtestesítője is! Aki a békesség követeként akar járni-kelni a világban, attól nem azt várják el, hogy bombák és rakéták ezreivel teremtsen békét, hanem igazsággal! Mert - így tanít minket Jézus URunk -, "Aki kardot fog, kard által vész el". Isten nem azért teremtett minket közösségbe, hogy mások ellen harcoljunk, hanem hogy egymásért éljünk! Az ellenség "élőerejének megsemmisítése"-stratégiai szakfogalom tehát, valójában katonaruhába bújtatott, húsvér, érző emberek, férjek és családapák - mostanság feleségek és családanyák is - elpusztítását jelenti... Ez nem teremthet békét, csak békétlenséget!

Jóval meggyőzni a rosszat emberfeletti cselekedet - ezért is gyakorolja oly ritkán az ember -, jóllehet a "rosszat rosszal büntetés" filozófiája eleddig nem vezetett átütő eredményre. Ezért az erőszak, a hatalmi szóval meghozott döntés, a zsigeri erőpolitika, fönt és lent, nagy és kisközösségekben eleve kudarcra ítélt próbálkozás, csak újabb békétlenséget szül a felek között. Így vagyunk mi az ÚRIstennel is. Ha csak a büntetését "isteni igazságtalanságát" látjuk - mint Jónás, aki azt mondta: "Haragszom, mindhalálig!" -, akkor szívünk nyugtalan marad életünk végéig, de ha elfogadjuk Isten mindennapi gondviselő szeretetének közeledését, akkor végre kibékülhetünk Istennel, s megbékélhetünk sorsunkkal...





Igazság...

A mai nap imádsága:
URam! Agyonszabályoztuk világunkat, de Nélküled így sem találjuk meg benne boldogságunkat. Add, hogy kegyelmed révén boldoguljunk benne! Ámen

Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek!
Zsolt 82,3

Az emberiség történelmében nincs hiány szép elképzelésekben... az egyik ilyen, a jog előtti "egyenlőség". Amióta léteznek hatalmi struktúrák, azóta fennáll a lehetősége/veszélye annak, hogy ebben az "egyenlőségben" vannak mindig egyenlőbbek. Primus inter pares - első az egyenlők között - követelte magának Róma püspöke a vezetés jogát a többi episzkoposz (városi püspök) között - sikerrel, hiszen ebből alakult ki a pápaság intézménye.

Az Ószövetségben számos helyen találkozhatunk a figyelmeztetéssel, hogy a választott nép ne feledje el az isteni rendelést - mindenki egyforma Teremtő URa előtt, s ennek érvényesülnie kell(ene) a hétköznapokban is -, de sajnos ezt az alapigazságot mégis elfelejtették. Nemcsak ők, hiszen már egy kevéske hatalom is megszédíti a zsidót éppen úgy, mint a görögöt vagy a pogányt! Nincs kivétel, az emberi hatalom jellegéből fakadóan ilyen: deformál... egyedül az Istentől jövő hatalom az, ami formál: javít, nevel, emel, növel.

Bizony, most is ennek lehetünk tanúi, ha világunk aktuális történéseit értő szemmel vizsgáljuk -, hogy a pénzügyileg, gazdaságilag, katonailag erősebbnek mindig nagyobb a joga! "Papíron" mindenkit megilletnek ugyanazok a jogok, de amikor azokat érvényesíteni kell(ene), akkor nem a szép elvek, hanem az erő demonstrációja dönt egy-egy konfliktusban. Sajnos ma is ropognak a fegyverek: olajért, gázért, ivóvízért, vagy az elektronikához nélkülözhetetlen rézért és ritka földfémekért... s a "jog" mindig az erősebb oldalán áll, s mint régen, a legyőzöttnek csak az a joga, hogy elfogadja a rákényszerített igazságot...

Isten világa azonban más. Az Ő országában - aminek valóságát tapasztalhatjuk földi életünk során, s halálunkkal sem ér véget -, mindenki egyforma, azaz: mindenki azt kapja, amit megérdemel! Aki szelet vet, az vihart fog aratni, aki pedig szelídséget és jóságot, az békességet és örömöt kap osztályrészül. Ezért, aki kiáll azért - ami egyébként a teremtettség jogán mindenkinek "alapjogon" jár - Isten rendjének követe ebben a világban. Ez a "szeretet-követség" pedig olyan méltóságot kölcsönöz neki, amitől még a legnagyobb hatalmasságok is megrendülnek, mert a hatalom félelmetes sötétségét egyetlen gyertyaláng is megtöri, hiszen mutatja a helyes irányt... az élet minden területén!




Isten előtt...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne felejtsem el egy pillanatra sem, mire is teremtettél! Ámen


A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Lk 18,13

"A farizeus és a vámszedő" - ilyen egyszerű címe van ennek a jézusi példázatnak, ami az élet legbonyolultabb kérdését veti fel számunkra. Van is egy ilyen teológiai terminus technicus, egy sok mindent magába foglaló szakfogalom: coram Deo, vagyis Isten előtt. Lehetne tehát ennek a példázatnak a címe ez is: Isten színe előtt... a tömör üzenete pedig ez: az élet nem színpad, ne színészkedjetek!

Vannak sikeres emberek, akiknek látszólag minden "bejön" -, de valamiért mégsem boldogok. Aztán vannak olyanok is, akiknek sorsát nem irigyeljük, mert úgy érezzük, mi magunk képtelenek lennénk az ő terheikhez hasonlót elhordozni, aztán kiderül: bennük nagyobb az öröm, s az életkedv, mint bennünk...

Kína elhíresült "egyke-politikájának" következtében ma mintegy 35-37 millió fiatalember nem talál magának korban hozzáillő leányt, mert a lány magzatokat abortálták - tradicionálisan a fiú felelős az idős szülők eltartásáért -, no meg azokat a megfogant életeket is, akikért nem tudtak fizetni - mintegy 25ezer eurónak megfelelő "váltságdíjat". Eme lehetetlen, kommunista családpolitika miatt Kínában az elmúlt jó fél évszázadban kb. 400 millió abrotuszt végeztek el... Nos, szegény kínai fiúk igyekeznek még többet, még keményebben dolgozni, hogy saját lakásuk is legyen, enélkül ugyanis nem kellően attraktívak a társkereső piacon, ami nem csak Európában, Kínában is virágzik. Ott objektív okok miatt kezüket-lábukat törik, hogy házasodhassanak, itt Európa jobbik felében pedig messze jobbak az objektív életkörülmények, a szingli, független életnek mégis nagyobb az imázsa, mint a családinak.. Azt már ne is taglaljuk, hogy mindezt katasztrofális mértékben "támogatja" az alkohol és a drogfogyasztás...

Mai igénk két embert állít elénk: a társdalom perifériájára szorult vámszedőt, s egy farizeust. Mindkettő tudja a helyét. A farizeus az oltár közelébe tartozónak érzi magát, a vámszedő pedig szinte be sem mer lépni a templomba. Az egyik különbnek tartja magát, mert úgy hiszi Istennek tetsző életet él, a másik pedig méltatlannak találja magát arra, hogy közössége legyen Istennel... Ma is vannak farizeusok a keresztények között: Ők azok, akik, ha tesznek valamit, akkor embereknek akarnak megfelelni. Úgy kezelik az imaalkalmakat, mint a farizeus az utcasarkokat: azaz, mintha színpadok lennének! Könyörületesen játszanak mindaddig, amíg a többiek figyelik őket, azt kell mondanunk: a tömegnek játszanak. Igaz, hogy megtapsolják őket, de ez minden, amit kapnak.

Legyetek tehát különösen óvatosak, amikor megpróbáltok jók lenni, hogy ne csináljatok belőle színi előadást! Talán jó színház lenne, de az Isten, aki alkotott titeket, nem tapsolna...



Kísértéseink...

A mai nap imádsága:

Istenem! Add, hogy ne essek kétségbe gyötrő körülményeim láttán, s életem nehéz pillanataiban is Rád figyelve megmaradhassak emberi méltóságomban, s tudjalak szüntelen dicsérni Téged! Ámen



Akkor a király nagyon megörült, és kihúzatta Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülés nem volt rajta található, mert hitt Istenében.
Dán 6,2

Az élet sötét vermében elhordozni a magányosságot - iszonyatos teher. Hát még akkor, ha vicsorgó, támadásra kész oroszlán-kísértések is körbefogják az embert! Aki alábecsüli magát vagy a veszélyt, azt bizony széttépik a körülmények! Szép új világunkban ezért van ennyi szétmarcangolt, csonka-bonka lelkületű ember... Tömegek (mintegy 350 millió!) eszik marékszám az antidepresszánsokat, s ezért éli virágkorát a kábítószerkereskedelem.

Dániel példája sok mindenre felhívja figyelmünket, és sok dolgot megtanulhatunk belőle. Először is: az Élet/a Sors forgószele bármikor beletaszíthat minket a krízis vermébe, ezért jobb, ha nem bízzuk el magunkat. Nincs tökéletes ember-alkotta biztonság, mi önmagunkra nem vállalhatunk garanciát, azt csak az vállalhatja, Aki nálunk erősebb.

Aki a krízis sötét vermének mélyén találja magát, az mindenekelőtt jól nyissa ki a szemét, s tájékozódjon! Ne üvöltsön és óbégasson, mert kétségbeesésében még rálép az "oroszlánok" farkára, aminek beláthatatlan következményei lehetnek... Ismerje fel helyzetét: hogy ő most nem fenn, hanem lenn van. Nem ő határozza meg helyzetét, hanem a helyzet definiálja őt. Ezért oktalanság okoskodni, s huzigálni az oroszlánok sörényét...

A verem alján nagyon sötét van, de egy kis fény, egy kicsinyke reménysugár mindenhová eljut. Aki ezt meglátja - mert fölfelé néz -, az rádöbben, hogy egy ilyen helyzetben az egyetlen odaillő reakció: az imádság... Imádság nélkül ugyanis nincs krízis-megoldás! Lehet - sőt kell is! - ki- és átbeszélni a lélek gondjait, bajait, tragédiáit, de elfogadó megnyugvást, s az ebből fakadó gyógyulást csak az Isten adhat.

Lehet, hogy valaki olyan mély verembe esik, hogy oda semmilyen fénysugár nem jut be... Ő sem veszett el örökre, hiszen aki az ÚRhoz kiált, azt Ő meghallgatja, s elküldi hozzá fényességes angyalát... Aki hisz az Istenben, az megmenekül. Ez az evangélium! Elveszíthetjük mindenünket/mindazokat, ami vagy akik fontosak nekünk, de Isten végül kihúz minket a létünk egzisztenciális mélységéből, s legvégül kiderül, hogy lelkünket - ezt az Őhozzá vágyakozó érthetetlen csodát - mindvégig megóvta...




Tiszta, istenes gondolatokért...


A mai nap imádsága:

Uram! Bölcsességet adj nekem, hogy kanyargó útjaimon felfedezhesselek, s lelkem a vándorlás fáradalmai közepette békességet nyerjen! Ámen

   

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Példabeszédek 3,5-6

Nemcsak a szívünk "biztos" érzése csalhat, meg minket, de eszünk ment(eget)ő okossága is. Ha bármilyen tudományos képlet garanciáját adná annak, hogy a Sors csűr-csavarjait kikerülhetjük, akkor mindenki tanulmányozná e diszciplínát... A kiábrándító valóság viszont az, hogy amit alaposan, s jónak gondoltan eltervezünk, az egy pillanat alatt semmivé zsugorodhat. Ha nem is hisznek sokan Istenben - csak abban, amit látnak - a Körülmények Hatalmassága előtt kivétel nélkül mindenki "behódol"... Hiába minden zseniális ötlet, gazdasági terv, jónak hitt befektetés, egyik pillanatról a másikra - mint Jónás történetében - egy picinyke »számunkra láthatatlan« féreg (legyen az egészséget támadó vírus, egzisztenciális válság vagy éppen csak az idő könyörtelen múlása) megrághatja enyhülést adó álmaink tökfájának gyökerét. Ilyenkor ott állunk a világtól kiábrándultan és csalódottan, hogy miért kellett ennek így történnie, miért is hallgattunk csak a "magunk eszére"...

Első tinédzseres naiivitásunkban, amikor még hisszük hogy minden utunkat mi magunk válasszuk, s a szabadság édes mámorában megtalálhatjuk a lét értelmét és célját, bizony nem gondolunk azokra a napokra, melyek egyszercsak "ránkköszönnek", mi pedig visszamorgunk: "Nem szeretem őket!"

Minden utunk Teremtőnk felé vezet, de ez csak az út legvégén válik mindenkinek nyilvánvalóvá. Ha nem tudjuk, hová is igyekezünk, a céltalan ide-odarohangálásunk vagy téblábolásunk csak elfárasztja lelkünket. Aki Őreá gondol, ha el is fárad, újra lendületet nyer. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé " (Zsolt 103:1,2,5).

Aki nem zárja ki se szívéből, se eszéből az Élet Istenét, akinek legalább minden hetedik gondolata átmossa hétköznapi töprengéseit, az az ember Isten tenyerén érzi magát. Nem panaszkodik, hanem hálát ad akkor is, ha szorítja ez a kéz...
Két lecke, amit csak az élet viharaiban tanulhatsz meg

„Miért féltek ennyire?” (Márk 4:40)

Márk evangéliumában ezt olvassuk: „…így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra.« Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: »Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?« Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: »Hallgass el, némulj meg!« És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: »Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?« Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: »Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?«” (Márk 4:35-41). Íme két lecke, amit csak az élet viharaiban tanulhatsz meg: 1) Bíznod kell abban, amit Isten mondott neked. Amikor Jézus azt mondta: „Menjünk át a túlsó partra!”, akkor nem volt elég magas hullám, amely elboríthatta volna őket, bármennyire fenyegetőek is voltak. Mit ígért neked Isten? Ha bízol Isten ígéretében, az nem fog megőrizni attól, hogy megijedj, vagy elázz, de megőriz attól, hogy elsüllyedj. 2) Emlékeztetned kell magad arra, hogy ki van veled a hajóban! Ha az Úr le tud csendesíteni egy vihart, akkor meg is tudja akadályozni a kitörését. Tehát ha megengedte, hogy viharokat élj át, akkor ezt azért tette, hogy megmutassa neked: nincs olyan problémád, amit Ő ne tudna megoldani; lehet, hogy te tehetetlen vagy ebben a helyzetben, de Ő nem az; és ez által a tapasztalat által úgy ismered meg Őt, ahogy azelőtt sohasem ismerted. Tehát tanuld meg ezeket a leckéket jól, és érj át megerősödve a túlsó partra!





Mennyit bízhat rád Isten?

„Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?” (Lukács 16:11)
Mi soha nem birtoklunk igazán semmit, csupán kölcsönbe kaptuk. Bármi is az, már Isten tulajdona volt, mielőtt mi világra jöttünk, és másnak fogja kölcsönadni, ha eltávozunk innen. Önző kultúránk azt mondja: „Ha nem az enyém, miért viseljem gondját?” Azok, akik megértik Isten akaratát, magasabb mérce szerint élnek. Ők azt mondják: „Ez Isten tulajdona, ezért még jobban kell rá vigyáznom!” Isten országában „a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” (1Korinthus 4:2). Ennek szemléltetésére mondta el Jézus annak az üzletembernek a történetét, aki vagyonát szolgáira bízta, amíg ő távol volt. Amikor hazaérkezett, így értékelte és jutalmazta őket: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:21). Ha a legtöbbet hozod ki abból, amit Isten neked adott, Ő három dolgot ígér neked jutalmul.
Először dicséretet kapsz: „Jól van, jó és hű szolgám!”
Másodszor előléptetést: „sokat bízok rád ezután”.
Végül fényes ünnepléssel tisztel meg: „menj be urad ünnepi lakomájára!” Sokaknak közülünk a pénz a legnagyobb próbatétel. Jézus ezt így fogalmazza meg: „Ha tehát a hamis mammonon [a földi gazdagságon] nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit [a mennyei kincseket]?” (Lukács 16:11 NLT). Egyenes arányosság van aközött, hogyan használod a pénzed, és az életminőséged között. A kérdés tehát ez: lehet, hogy az, ahogyan a pénzeddel bánsz, akadálya annak, hogy Isten még többel áldjon meg?


Ne fogyjon ki belőled a gőz!

„… tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek…” (Kolossé 4:13)
John Wesley, a metodista egyház alapítója 250 000 mérföldet [kb. 400 000 km] járt be lóháton, ez átlagban napi 20 mérföld [32 km] 40 éven át. 40 000 prédikációt mondott el, 400 könyvet adott ki, és 10 nyelven tudott. 83 éves korában azon bosszankodott, hogy nem tud egy nap 15 óránál többet írni, mert megfájdul a szeme. 86 évesen szégyenkezett amiatt, hogy már nem bír naponta kettőnél többször prédikálni. Naplójában arról panaszkodott, hogy egyre inkább hajlamos reggel fél hatig ágyban maradni. Wesley életét egyetlen szóval lehetne jellemezni: buzgóság. Pál azt írja: „Köszönt titeket Epafrász, aki… mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata… tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek…” (Kolossé 4:12-13). A buzgóság azt jelenti, hogy valaki „teljes gőzzel” dolgozik. A gőz energiává változtatott víz. Kate Eaton azt írta a Chicago Tribune-ban: „Ott látod gomolyogni a fütyülő teaforralód felett, vagy lecsapódni a fürdőszobai tükrödön, de ez még nem az. A gőz a tiszta pára a forró víz és a látható, finom köd között. Amikor a víz eléri a 100 fokot, térfogata megváltozik, sokkal nagyobb helyet igényel, mint folyékony állapotban. Ezt a robbanó erejű térfogatváltozást fogja munkára az óriási gőzgép, ez hajtja a 250 tonnás mozdonyt, ez teszi lehetővé, hogy húsznál is több vagont elhúzzon a Blue Ridge Mountains hegyein, a hatalmas síkságokon és a nyugati sivatagokon át. Hatalmas erő.”

Ha Istennek szolgálsz, időt kell töltened vele, különben kifogy belőled a gőz!


Perfekcionizmus


„Még a tökéletességnek is megvannak a maga korlátai…” (Zsoltárok 119:96 NLT)
A magas színvonal és a részletekre való odafigyelés kívánatos; ez mutatja meg, ha büszke lehetsz a munkádra. Az igazi perfekcionisták azonban a „mindent vagy semmit” megközelítés szerint élnek, mindenben hibát találnak, és megszállottjai annak, hogyan lehetett volna még jobban csinálni azt a valamit. Egy nagyon találó példa: miután a történelem egyik legemlékezetesebb beszédét elmondta, Abraham Lincoln így nyilatkozott a Gettysburgi Beszédről: „lapos, unalmas, erőtlen – teljes kudarc”. A perfekcionisták a lehetőségeket a bukásra való esélynek látják, és még ha el is érik kitűzött céljukat, nem éreznek elégedettséget. Az örökkévalóságnak ezen az oldalán egyikünk sem fogja soha elérni a teljes tökéletességet. Mind tökéletlenek vagyunk – szokj hozzá! Itt csak „…töredékes az ismeretünk…” (1Korinthus 13:9). Tehát: 1) Engedd meg magadnak a kudarcot a siker érdekében.
Henry Ford mondta: „A kudarc csupán lehetőség arra, hogy újra kezdjük még okosabban.” 2) Bár kezdetben valószínűleg nem leszel kiváló, azért ne félj megpróbálni! Nem fogsz tökéletes eredményt kapni, de így lehetőséged lesz meglátni, hogy néha az „átlagos” is előrelépés. 3) Ne légy olyan szigorú magadhoz! Engedj a szorításon, és megkönnyebbülsz. Bocsáss meg magadnak, és terjeszd ki a megbocsátást másokra! Emerson mondta: „Az ostoba következetesség a kisszerű elmék kísértő szelleme.” 4) Ne ragadj le a részleteknél! Állíts fel határidőt! Mondd azt: „Harminc percet szánok erre”. Egy ismert tanácsadó ezt mondta: „Ésszerű elvárásaid legyenek… tedd meg a tőled telhető legtöbbet, és bátoríts másokat is erre! A hibák és tökéletlenségek adják egyedülállóságodat. Örülj nekik! Fogadd el őket… ember vagy… Isten teremtett ilyennek.” Az igazság az, hogy Isten közel sem olyan szigorúan ítéli meg hibáinkat, mint mi magunk. Ő „…emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltárok 103:14)


SZERETED ISTEN SZAVÁT?


„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24:35)
A könyvnyomtatás feltalálásakor az egyik első könyv, ami kijött a sajtó alól, a Biblia volt. Mindmáig a világ bestseller listájának élén áll. Egy ismeretlen szerző azt írta róla: „Benne van Isten értelme, az ember állapota, az üdvösség útja, a bűnösök sorsa, a hívők boldogsága. Irányt mutató fény, tápláló étel és igazi vigasztalás. Utazóknak térkép, pilótáknak iránytű, katonáknak fegyver, sportolóknak versenystratégia. Hihetetlen gazdagság bányája és valódi öröm forrása. Tanításai szentek, szabályai érvényesek, történetei igazak, döntései megingathatatlanok. Fő témája Krisztus, fő célja a te javad, vége pedig Isten dicsősége. Olvasd, hogy bölcs légy, hidd, hogy biztonságban légy, gyakorold, hogy lelkileg egészséges légy! Olvasd lassan, olvasd gyakran, olvasd imádsággal! Engedd, hogy megtöltse emlékezetedet, uralja szívedet, irányítsa lépteidet! Egész életedre kaptad, nyitva fog állni a végső ítéletkor, és örökre emlékezetedben marad. Olvasása a legnagyobb felelősség, jutalmazza a kemény munkát, megítéli azokat, akik szent tartalmát lekicsinylik vagy gúnyolják.” A Biblia „az Úr beszéde”, mely „megmarad örökké” (1Péter 1:25). A legtöbben tiszteljük a Szentírást, a gond csak az, hogy nem olvassuk naponta, és nem ültetjük át a gyakorlatba. Miután egy különböző bibliafordításokról szóló beszélgetést végighallgatott, egy ember megjegyezte: „én jobban szeretem édesanyám fordítását, mert ő a mindennapi életre fordította le.” Te is megteszed ezt?

2017. május 16., kedd

A békesség nem jelenti azt, hogy problémák nélkül élsz


"Egy ajándékot hagyok itt nektek - a lélek és a szív békességét. A béke, amelyet én adok, egy olyan ajándék, amelyet a világ nem tud adni. Tehát ne nyugtalankodjatok és ne féljetek." János 14:27 NLT fordítás

Mindenki azt gondolja, hogy tudja, mi a lelki nyugalom titka - vagy legalábbis azt akarják, hogy te ezt gondold, azért, hogy majd megvedd a terméküket. Láttam egy parfüm hirdetését a minap, aminek Peace (béke) a neve. Ezt hirdette: "Viseld ezt, hogy nyugalmat érezz." Nos, ha ez ilyen egyszerű lenne, az jó volna. Csak befújod magad egy kis parfümmel, és békességed lesz.

A lelki nyugalom annyira fontos az életben, hogy az emberek szinte bármit megtennének azért, hogy megtalálják. Egzotikus helyekre utaznak méregdrága pénzen, agypusztító drogot szippantanak az orrukon keresztül, New Age módszerekkel kísérleteznek, egyszóval mindenféle dolgot kipróbálnak.

Az az igazság, hogy ezen a világon csak nagyon kevesen vannak békességben önmagukkal. A legtöbb ember rengeteg stresszt, aggodalmat, feszültséget cipel. Lelkipásztorként észrevettem, hogy három dolog van, ami el tudja rabolni a békességünket:

1. Amikor nem tudjuk befolyásolni a körülményeket - Életed nagy részét nem te irányítod. Órákon át ülsz egy forgalmi dugóban, és lekésel egy fontos eseményt. Egy pár mindent megtesz, hogy babájuk legyen, mégsem sikerül. Amikor ezek a kisebb vagy nagyobb dolgok megtörténnek velünk, frusztráltak leszünk és elveszítjük a lelki békességünket.
2. Amikor az emberek nem változnak - Az emberek természetükből fakadóan ellenállnak a változásnak. Zokon veszik, amikor megpróbáljuk megváltoztatni őket. A leggyorsabb módja annak, hogy elveszítsük a lelki békénket az, ha valaki mást próbálnunk megváltoztatni, ugyanis a legtöbb ember egyszerűen nem fog megváltozni.
3. Amikor a problémák megmagyarázhatatlanok - Tudjuk, hogy az élet nem igazságos. Nincs mindenkinek boldog élete. A dolgok nem mindig alakulnak jól. És ez még nehezebb akkor, ha nem tudjuk, hogy miért. Amikor nem tudjuk a miértre a választ, hajlamosak vagyunk aggódni, idegeskedni, és ilyenkor feszültek leszünk és elvesztjük a békességünket.

Isten lelki nyugalmat ígért, mert ez az életed egyik alapvető szükséglete. Isten héber nevei közül az egyik az, hogy Jehova Shalom. A "Shalom" békét jelent. A "Jehova Shalom" jelentése pedig ez: "Én vagyok a békesség Istene". Jézus azt mondja a János 14:27-ben: "Egy ajándékot hagyok itt nektek - a lélek és a szív békességét. A békesség, amelyet én adok, egy olyan ajándék, amelyet a világ nem tud adni. Tehát ne nyugtalankodjatok és ne féljetek." (NLT fordítás)

Ha Isten azt mondja, hogy "Felajánlom nektek a békesség ajándékát", az úgy is van. Ezért nem tudsz megdolgozni, nem tudod kiérdemelni, és nem tudsz küzdeni vagy könyörögni sem érte.

A békességnek semmi köze sincs a problémamentes élethez. Ez egyszerűen egy ajándék, amit el kell fogadnod, és ez ma is elérhető számodra.

Beszéljünk róla:

* Melyek azok az általad nem befolyásolható körülmények, amelyek mostanában elrabolták a békességedet?
* Mit gondolsz, miért engedi meg Isten, hogy problémáink legyenek?
* Mit eredményez az, ha békés életet élünk?
A gyerekeknek tudniuk kell, hogy Isten szereti őket


"Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek." Jel. 4:11

Minden beszélgetés közül amit a szülőknek le kell folytatni a gyerekekkel, az egyik legfontosabb az, hogy a szülők elmondják gyermekeiknek, Isten teremtette őket és szereti őket.

A gyermekeink életének nincs értelme, míg meg nem értik, hogy Isten alkotta őket azért, hogy gyönyörködjön bennük. Az Ézsaiás 44 írja, "az ÚR, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít". A gyerekeknek tudniuk kell, hogy Isten terveinek része. Nem baleset folytán jöttek létre. Talán szüleik nem tervezték őket, de nem baleset történt, mert Isten ismerte és szerette őket a kezdetektől.

A szülők nem tökéletesek. Lehetnek jó és rossz napjaik. De Istennek nem. Az ő szeretete nem függ a hangulatától. Nem úgy van, hogy egyik nap szeret, másik nap pedig nem kedvel, mert ő változatlan - ez az ő jelleme. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mi kik vagyunk vagy mit csinálunk. Nem tehetünk semmit amivel elérnénk, hogy ne szeressen minket. Ő alkotott és formált minket, hogy szeressen.

A gyermekeinknek ezt meg kell érteniük. Aztán beszélnünk kell velük arról, hogy hogyan válaszolunk erre a szeretetre, mert Isten arra is lehetőséget adott, hogy viszont szeressük őt, ezt hívják dicsőítésnek. Tehát beszélnünk kell gyermekeinkkel erről a kulcsfontosságú kérdésről - mi lesz az életem középpontjában?

Akármi áll is életed központjában, azt dicsőíted. Ahogy nőnek fel a gyerekek, életük középpontjába állíthatják, hogy mit gondolnak mások (csordaszellem), sportokat, iskolát, családot, karriert, szórakozást, pénzt, különféle dolgok gyűjtését. Ezekben a dolgokban semmi rossz nincs. Isten hozta létre mindet, hogy élvezhessük őket. Egyszerűen csak nem tartoznak az életed középpontjába, mert nem tartósak.

Ha a karriered köré építed az életed, elmúlhat. Ha a pénz köré építed az életed, elvesztheted. Ha a kinézeted vagy egészséged köré építed az életed, tönkre mehet. Mindezek a dolgok eltűnhetnek és te ott maradsz bizonytalanságban felnőve. De egy Isten köré épített élet szilárdan áll, mert Istent nem vehetik el tőled.

Tehát a szülők elsődleges feladata, hogy megtanítsák gyermeküket szeretni Istent. Ez az első kritikus döntés, amit egy gyermeknek meg kell tanulnia mert ez egy olyan döntés, amely az életük minden szintjén visszaköszön majd. Egy énközpontú vagy egy Isten-központú életet választanak?

Mikor a gyermekeink megértik, hogy Isten teremtette őket, hogy szeresse őket, és Istent választják életük középpontjának, attól kezdve képesek lesznek erősen megállni a kihívásokkal szemben, amik jönnek eléjük.



A gyülekezet hívőnek ismer téged

,,Egymás iránti szeretetetek bebizonyítja majd a világnak, hogy ti az én tanítványaim vagytok." (Jn 13:35, NLT fordítás)

A Bibliában azt olvassuk, hogy egy keresztény ember a gyülekezet nélkül olyan, mint egy szerv a test nélkül, egy bárány a nyája nélkül, vagy egy gyermek a családja nélkül. Ez egy természetellenes állapot. Ef. 2:19-ben ezt olvassuk: "Isten népéhez tartozol minden egyes más kereszténnyel együtt.'' (LB fordítás)

A mai idők független, individualista kultúrája számos szellemi árvát hozott létre - "nyuszi hívőket" akik ugrálnak egyik gyülekezetből a másikba minden identitás, felelősségre-vonhatóság és elkötelezettség nélkül. Sokan úgy gondolják, hogy lehet anélkül "jó kereszténynek" lenni, hogy csatlakoznának (vagy eljárnának) egy helyi gyülekezetbe, Isten azonban ezzel határozottan nem ért egyet.

A gyülekezet olyan fontos, hogy Jézus a kereszten meghalt érte: ,,Krisztus szerette a gyülekezetet és életét adta érte" (Efézus 5:25, GW fordítás).

Néhány fontos kivételtől eltekintve a történelem során, ahol a Biblia "gyülekezeten" az összes keresztényt érti, majdnem minden esetben, amikor a "gyülekezet" szót használja, egy helyi, élő közösségre gondol. Az új szövetség azt feltételezi, hogy tagjai vagyunk egy helyi közösségnek.

A gyülekezet által hiteles hívő leszel. Nem állíthatod azt, hogy Jézust követed, ha nem kötelezted el magad egy tanítványi csoportba. Jézus ezt mondja: ,,Egymás iránti szeretetetek bebizonyítja majd a világnak, hogy ti az én tanítványaim vagytok." (János 13:35, NLT fordítás).

Amikor mi szeretetben összegyűlünk eltérő háttérből, eltérő fajból és különféle szociális háttérből egy gyülekezeti családként, ez is egy bizonyságtétel a világ felé (Galata 3:28).

Beszéljetek róla

* Miért fontos egy helyi gyülekezethez tartozni?
* Hívőként ismernek téged, nem csak azért mert tagja vagy, vagy mert eljársz gyülekezetbe, hanem azért is amit ott teszel. Hogyan szolgálod a gyülekezeted, közösséged?
* Hogy válaszolnál egy hívőnek, aki nem jár gyülekezetbe múltbeli sérelem, csalódás miatt?


Isten orvoslata a megfáradtaknak


"Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsoltárok 127: 2b, Új fordítás)

Mindig lenyűgözött a tanítványok megváltozása a feltámadást követően az azt megelőző állapotukhoz képest. Az egyik pillanatban legyőzöttek voltak, a következőben pedig dinamikusak. Az egyik percben össze voltak törve, aztán pedig magabiztosak lettek. Az egyik pillanatban együtt siránkoznak, majd a világnak beszélnek.

Mi lehet a változás oka?

Amikor személyesen találkozol a megfeszített Krisztussal, akkor sokkal magabiztosabb leszel.

János evangéliuma 20. fejezetében a tanítványokról ezt olvassuk:

János 20:19-20: "Aznap amikor beesteledett a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak eljött Jézus, megállt középen és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek" És miután ezt mondta, megmutatta nekik kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat" (Új fordítás)

A következő pár napban megnézzük, hogy mi volt az a három dolog, amely elrabolta a tanítványok magabiztosságát (és a mienket is), és hogy hogyan lehet túljutni ezeken a nehézségeken.

Először is mondhatjuk azt, hogy a tanítványok nagyon fáradtak voltak. Akkor már nagyon késő vasárnap volt. És ez egy kemény hét volt. Ott volt a Virágvasárnap. Aztán a templom kitakarítása, az utolsó vacsora. Megvolt a keresztre feszítés. Kifacsartak voltak. A leggyakoribb oka a bátortalanságnak a fizikai és az érzelmi kimerülés. A dolgok sokkal rosszabbnak tűnnek, ha kimerült vagy. Vince Lombardi ezt mondja: "A kimerültség mindannyiónkat gyávává tesz."

Amikor fáradt vagy, elveszíted a magabiztosságodat. Ez egyszerű. És mi a gyógymódja? Nem kell sok hozzá, hogy rájöjjünk. A megoldás a fizikai és érzelmi kimerültségre - és ezzel a megoldás a magabiztossághoz is- a pihenés.

A Zsoltárok 127:2 ezt mondja: "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsoltárok 127:2b, Új fordítás) Néha a legspirituálisabb dolog, amit tehetsz az az, hogy elmégy aludni. Csodálatos mennyivel jobbnak tűnnek a dolgok egy jó éjszakai alvás után.

Sosem tudod kihozni magadból a legjobbat, ha nem pihensz eleget.

Beszéljünk róla:

* Mi tart vissza attól, hogy eleget pihenj?
* Hogyan befolyásolhatja a fizikai és érzelmi kimerültségedet az, hogy az Isten által neked tervezett dolgot csináld?
Bölcsesség...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy észrevegyem múlandóságomat, s ne kergessem a véges lehetőségek között a múlandó álmokat! Ámen

   

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
Zsolt 90,12

Fiatalon lehet az ember okos, de bölcs nem -, s milyen igaza van a régi szólásnak! Fiatalságunk varázsa éppen abban van, hogy nem számoljunk napjainkat, de éveinket sem. Egy-egy születésnap édes-szomorkás pillanata persze érezteti velünk, hogy az idő a mi életünkben sem állt meg, de életünk feléig (35. év) nem igazán törődünk vele. Habzsoljuk a fényt, az életet - már amennyire megtehetjük -, s közben arról álmodozunk, hogy egyszer majd - amikor már megvalósítottuk céljainkat - elkezdünk élni. Ha végre elértük azt a státuszt, életszínvonalat, amit karrier-tervünkben (ez ma nagyon divatossá vált, lassan társadalmi elvárás, hogy karrierterve legyen az emberfiának/-lányának) akartunk, na akkor elkezdünk úgy élni, ahogyan mindig is szerettünk volna eltölteni véges napjainkat...

A baj (tragédia?) csak abban rejlik, hogy ez a nap ugyan karnyújtásnyira ott lebeg előttünk, de valami folytán mindig átcsúszik a holnapba! A már majdnem-megvalósultság másnap reggel újra az ígéret álarca mögül kacag ránk, s így megy ez napról napra, hosszú éveken át, s az éveket változatlanul nem számoljuk. Már rég gyermekeink kacaja feledtethetné velünk a világpolitika aktuál-őrültjeinek közösségpusztító ámokfutásait; férjünk/feleségünk ölelő karjaiban, családunk elrejtettségében pihenhetnénk ki a mindennapi stressz fáradalmait; de se feleség, se férj, se család, se gyerek, csak a munkás hétköznapok, a különféle terminusok/kötelezettségek végeláthatatlan sora, meg-megszakítva a hétvégék kínzó magányával...

Aki nem számlálja napjait - s nagyon sokan nem számolják, mondván: "Minek? Hiszen kiszámíthatatlan a holnap!" -, az egyszer csak azt veszi észre, hogy rászámolnak. Életvezetési hibáinak bűn-terhe egyre kínzóbbá válik, mert bűn nem csak a rossz megcselekvése, de a jó elmulasztása is! Mennyi szeretetet, áldozatot hozhattunk volna azért/azokért, akik fontosak nekünk, csak nem jutottunk el annak felismeréséig, hogy ki az, aki(k) nekünk mindennél fontosabb(ak)...

Mi tehát a megoldás? -, mert mindenki a megoldást keresi, de oly nehezen találja. A Szentírás arra tanít minket, hogy a "bölcsesség kezdete, az ÚRnak félelme". Azaz félve tisztelnünk kell(ene) nemcsak az Élet URát, de respektálnunk kell(ene) a múlandó Életet magát is. Életünk ugyanis nem mint egy isteni kis magocska, mely magába zár álmokat és ígéreteket, tartalmat, szépséget és kiteljesedéat - sőt még az örök élet ajándékát is belekódolta Teremtőnk -, de ahhoz hogy ez termést hozzon, ezt a magocskát (életünket) nem szabad őrizgetnünk, hanem a jó földben el kell emésztődnie, azaz felelősen élnünk kell másokért az élet Isten-adta normalitásában... ha erre rájövünk, érdekes módon szeretetünk megosztása által elkezdünk bölcsülni is...




Isten dolgai...

A mai nap imádsága:

Uram! Nehéz megértenem mindazt, amit tanítani akarsz nekem. Adj nekem kedvet, erőt és lehetőséget, hogy tanításaid által gazdagodjak, s gazdagíthassak másokat is! Ámen

   

Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"
Jn 6,60

Jézus tanítványai már megszokhatták volna, hogy Jézus tanításaiban megdöbbentő kijelentéseket tesz... De hiába az évekig tartó követés - a hagyomány szerint Jézus három évig tanította övéit -, az Istenről szerzett naponkénti tudást/új tapasztalást nem lehet "megszokni", nekünk véges teremtményeknek életreszóló kihívás Isten dolgait "befogni". Éppen ez adja a keresztény élet alapját, hogy ti. egész életünkön át tanulunk, keressük az összefüggéseket, igyekszünk minél jobban belelátni Isten országának titkaiba, s próbálunk elmélyülni hitünkben, ami nem más, mint a lélek naponkénti emelkedése az Örökkévalóhoz. Jézus tanításai "kemény beszédek" - s nemcsak az Isten majdan megtapasztalható országáról. Az igazi nehézséget a hétköznapok isteni elvárásai adják: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" vagy "aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is" avagy "Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. (Mt 5,39-41)

Ha csak esztétikai-, filozófiai-, etikai eszmefuttatásokat várna el tőlünk a JóIsten, akkor talán nem is lenne semmi baj. Kényelmesen hátradőlnénk foteleinkben és mindenféle következmény nélkül beszélgetnénk egymással az Isten országáról... De ahogyan Pál apostol írja: "nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben". Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nem azok öröklik Isten országát, akik mondogatják "URam, URam!", hanem akik cselekszik a Mennyei Atya akaratát...

Megcselekedni mindazt, ami istenképűségünk bizonyítéka lehet ebben a világban - meglehetősen "kemény dolog". Ennél azonban sokkal nehezebb az, hogy a "Vagyok, Aki Vagyok" üdvtervéből valami keveset megértsünk. Ami azonban az embernek lehetetlen, Istennél lehetséges... mindazonáltal jól tesszük, ha szívünkbe zárjuk "tudásunkat/tapasztalásainkat" - s ahogyan Mária is tette - odabenn forgatjuk azokat...




Keresés..

A mai nap imádsága:
URam! Sokáig gondoltam, hogy én kereslek Téged, mostmár tudom: mindig is Te kerestél engem. Add, hogy megmaradjak Nálad, s növekedni tudjak kegyelmed által hitben és szeretetben! Ámen

    

Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?
Mt 18,12

"Hát... attól függ!" - vágnák rá a választ sokan manapság. Nem csak az idillikus kép - az elcsatangolt báránykát kereső pásztor-Jézus -, érthető nehezen a ma embere számára, de amikor a nyájból csak egy van a helyén, s a többi 99 szerte a világban bóklászik mindenfelé -, akkor különösen is nehezen értelmezhető ez a jézusi kérdés.

Nyilvánvaló, hogy perfekcióra teremtett lények vagyunk, még ha nem is tudunk tökéletessé válni soha. A vágy azonban egész életünkön át ott motoszkál bennünk, olykor-olykor megmelengetve lelkünket: "De jó is lenne, ha helyén lennének a dolgaim!" Aztán ebbéli vágyakozásunkban szigorú határidőket szabunk magunknak: törik, ha szakad, eddig befejezem ezt vagy azt a munkát... a nyár kezdetéig elérem az ideális súlyomat... ha megszerzem magamnak ezt vagy azt, onnantól kezdve minden másképp lesz, sőt sokan közülünk még azt is megfogadják, ha ez vagy az sikerül, akkor teljesen megváltoznak, s bizony még a templomba is rendszeresen járni fognak... Aztán el-, betelik az idő, s a kitűzött dátumok után se változik meg semmi! A feladat bevégzése csúszik vagy a fontos munka helyett adódik egy még fontosabb, s még a kitűzött ideális testsúlyt sem értük el, vagy ha igen, akkor sikerrel "visszaszedtük" magunkra - plusz egy-két kiló kíséretében -, s hiába szereztük meg magunknak, amit kívántuk, a templom ezután sem vált második otthonunkká... életünkben megint nem marad hely a JóIstennek.

Hol a hiba? Bennünk, a körülményekben? Esetleg a JóIsten az oka mindennek, hogy ilyen tökéletlen sorsot rendelt nekünk? Belénkplántálta a vágyat, sőt még a Mester is buzdít minket: "Legyetek tökéletesek!" - csak isteni előrelátásában a hozzávalókat nem adná meg? Nemde az lehet a probléma, hogy mi mindig mást értünk tökéletességen, mint az ÚRIsten? Annyi bizonyos, hogy sokszor mentegetődzünk: "Senki sem tökéletes!" - s ilyenkor bántó hiányosságainkat, bosszantó mulasztásainkat kívánjuk leplezni. Isten előtt azonban nincs semmiféle titok, éppen ezért Őelőtte az a "tökéletes", aki be-, megvallja, hogy Teremtője nélkül tökéletlen. Ha tehát nem lakozik lelkünkben a felismerés: Isten nélkül semmik vagyunk, akkor még nem teljes az életünk, de ha felismerjük, hogy hiányzik nekünk az Isten, akkor indultunk el tökéletessé formálódás halálig tartó útján. "Kerekké a világ" számunkra csak akkor válhat, ha Istent beengedjük az életünkbe, azaz ha nem nyűg nekünk a Vele való közösség, az imádkozás, hanem kívánt életforma, Gondviselésére való, örömteli, őszinte ráhagyatkozás.

Isten maga a teljesség. Teremtettségében egyetlen atom sem létezik "véletlenül", mindannyian az Ő akaratából vagyunk ebben a világban. Éppen ezért keres minket, s egész életünkben vonz magához: kit így, kit úgy. Idővel aztán mindenki rádöbben: csak tisztán, szépen, az isteni értékek szerint élve van perspektívája az életnek, mert a tökéletesség, azaz a hiányérzetünk leküzdése csak egyféleképpen lehetséges: ha Vele együtt szeretünk, úgy, ahogyan Ő kívánja...




Mammon...


A mai nap imádsága:

Uram! Segíts, hogy ne vesszek el a múlandók szeretetében, s adj nekem mindig annyit, amennyire szükségem van, hogy hálaadással dícsérhesselek Téged! Ámen



"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Mt 6,24
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szomorú király és annak egy apródja, mely mint minden nagyon szomorú király apródjához illik, nagyon boldog volt. Minden reggel ébresztette a királyt, reggelit vitt neki, miközben trubadúr énekeket dúdolgatott. Átszellemült arcán széles mosoly ült, mindig nyugalommal és örömmel állt hozzá az élethez. Egy nap a király hivatta:

- Apród! - mondta - Mi a te titkod?
- Milyen titok, felség?
- Mi az örömöd titka?
- Nincs itt titok, felség.
- Ne hazudj, apród. Küldtem már bitóra csekélyebb sértésekért is, mint egy hazugság!
- Nem hazudok felség, nincs titkom.
- Miért vagy mindig vidám és boldog? Hmmm? Miért?
- Uram, nincs okom a szomorúságra. Felséged kitüntet azzal, hogy szolgálhatom. Hitvesemmel és gyermekeimmel abban a házban lakunk, melyet a királyi udvar bocsátott rendelkezésünkre. Öltöztetnek és etetnek, és ezenfelül még olykor egy kis pénzt is kapunk, hogy szeszélyünket kielégíthessük. Hogy ne lennék boldog?
- Ha nem mondod el titkodat azonnal, fejedet veszted! - mondta a király. Senki sem lehet boldog azért, amiket említettél.
- De felség, nincs titkom... szeretnék a kedvében járni, de nincs olyan amit elhallgatok.
- Eredj! Eredj, mielőtt még hivatnám a hóhért!

A szolga mosolygott, meghajolt és kiment a teremből. A király örjöngött, nem értette miért boldog az apród, amikor kölcsönben él, használt ruhát hord és csak a királyi asztal maradékát eszi. Miután megnyugodott a legbölcsebb tanácsadóját hivatta, és elmesélte neki a beszélgetést.
- Miért boldog az az ember?
- Oh Felség, az a helyzet, hogy nincs benne a körben.
- A körön kívüli?
- Így van.
- És ettől boldog?
- Nem uram. Ez az amitől nem boldogtalan.
- No lássuk értem-e? A körben lenni tehát a boldogtalanságot jelenti.
- Így van.
- És ő nincs benne.
- Így van.
- És hogy lépett ki?
- Sosem volt benne...
- Milyen kör ez?
- A kilencvenkilences kör...
- Igazán nem értelek!
- Csak akkor értenél, ha hagynád hogy bemutassam neked.
- Hogyan?
- Hagyd hogy az apródod belépjen a körbe.
- Igen! Kötelezzük rá, hogy lépjen be!
- Nem, Felség, nem lehet kényszeríteni senkit a belépésre.
- Akkor be kell csapni!
- Nem szükséges, Felség. Ha megadjuk neki az alkalmat önként lép be.
- De nem jön rá majd, hogy ez azzal jár, hogy boldogtalan lesz?
- De rájön...
- Akkor nem lép be.
- Nem tudja majd elkerülni...
- Azt mondod, hogy tudatában lesz, hogy boldogtalansággal jár ebbe a nevetséges körbe tartozni és még így is belép és nem tud majd kilépni?
- Így van, Felség... Hajlandó vagy elveszíteni egy kíváló szolgát hogy megértsd a kör működését?
- Igen.
- Jól van. Ma este érted megyek, készíts elő 99 aranypénzt, tedd egy bőrzsákba. Se többet, se kevesebbet!
- Ennyi? Vigyem esetleg testőreimet?
- Csak a bőrzsákot. Este találkozunk, Felség.
Így történt, hogy aznap este a bölcs a királyért ment. Együtt az apród házához settenkedtek, ott várták meg a hajnalt. A házban kigyulladt az első gyertya. A bölcs a zsákot az ajtóra kötözte egy üzenettel, mely így szólt: EZ A KINCS A TIED. EZ EGY JUTALOM, MERT JÓ EMBER VAGY. ÉLVEZD ÉS NE MOND EL SENKINEK HOGY TALÁLTAD.

Miután az ajtóra kötözte, bekopogott és újra elbújt. A szolga kijött, meglátta a zsákot, elolvasta az üzenetet, megrázta a táskát, s ahogy a fémek csörgését meghallotta összerezzent, magához szorította a kincset, körülnézett, hogy megbizonyosodjon senki se látta meg, és bement a házba. Kívülről hallatszott, hogyan zárja be az ajtót, míg a király s bölcs az ablaknál elbújtak, hogy megfigyelhessék a jelenetet. Az inas mindent lesöpört az asztalról, kiürítette a zsákot és nem hitt a szemének... Egy hatalmas rakás aranypénz! Mit rakás? Egy hegy volt ez az ő számára! Ő, aki sose érintett egy aranypénzt sem ,most egy egész hegynyi volt előtte... Meg-megérintette, simogatta, a gyertyafényben csillogtatta őket. Így játszadozott, aztán 10 darabonként kupacokba rakta...

Első, második, harmadik, negyedik... de az utolsó kupacba csak 9 érme jutott! Körülnézett az asztalon, a földön, végül a zsákba kukkantott. Hát ez ez nem lehet... Kiraboltak! - kiáltotta - Kiraboltak! Mindenütt kereste, de hiába. Míg az asztalon, mintha gúnyolódna vele egy halom tündöklő érme, csak arra emlékeztette, hogy 99 aranypénz... "csak" 99... "Kilencvenkilenc érme. Sok pénz" - gondolta. "De hiányzik egy érme. Kilencvenkilenc nem kerek szám." - gondolta "Száz, az kerek szám, de kilencvenkilenc, az nem..."

A király és bölcs tanácsosa az ablakon keresztül figyelték, hogy az apród arca már nem volt a régi. Összehúzódott a szemöldöke, arcára feszült vonások ültek. A szolga visszatette az érméket a zsákba, körülnézett hogy a házban senki nem látta-e meg, és elrejtette a zsákot. Aztán papírt, tollat ragadott és számolni kezdett. Hangosan rágódott, vajon mennyi időt kellene még dolgoznia ahhoz, hogy megvehesse a hiányzó századik érmét. Hajlandó lenne ezért keményen dolgozni, amig el nem éri. Talán utána már nem is kellene többet dolgoznia... Hiszen száz aranypénzzel az ember már gazdag, nem is kell dolgoznia, nyugodtan élhet...

Hangosan így gondolkodott: Ha dolgozik és rendszeresen félretesz, és még egy kis extra pénz is bejön, talán 11 vagy 12 év elég lenne, hogy megszerezhesse azt a hiányzó egy aranypénzt. "De tizenkét év nagyon hosszú idő!" - gondolta. Talán megkérhetné a feleségét, hogy dolgozzon a faluban - egy ideig. Ő pedig délután 5 után, amikor végetér munkája a palotában, vállalhatna valamit, amivel estig dolgozhatna egy kis plussz pénzért. Osztott-szorzott... Így talán 7 év is elég lenne, hogy összehozzák..."Hét év, hét év... Ez túl sok idő!" Talán bevihetnék a faluba a megmaradt ennivalót esténként, és eladhatnák. Hisz minél kevesebbet esznek, annál többet tudnak majd eladni. Eladni és eladni... Ekkor még nyár volt és meleg volt. Arra gondolt: Minek nekünk annyi téli ruha? Minek egynél több cipő? Óriási ugyan az áldozat, de 4 év iszonyatos erőfeszítése után meglenne a századik érme...

A király és bölcs tanácsosa visszatértek a palotába. Az apród "sikeresen" belépett a kilencvenkilences körbe... Az elkövetkező hónapokban a szolga a kigondolt terve szerint cselekedett...

Egy nap az apród a királyi szobába mérgesen lépett be.
- Mi bajod? - kérdezte a király jószándékúan.
- Semmi bajom Felség, semmi bajom...
- Nem is olyan régen még énekeltél és nevettél!
- Dolgozom, nemigaz? Vagy mit kíván, Felség? Legyek udvari bohóc és trubadúr is?

Kis idővel a király menesztette a szolgát. Nem kellett neki egy olyan apród, akinek mindig rossz a hangulata...

Osho: A három kincs c. műve alapján





Testvéreinkért, akik velünk együtt járnak az élet útján...





A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Világosítsd meg szívemet és értelmemet, hogy harmóniában élhessek Veled, a világgal és önmagammal! Ámen

   

Pál írja: Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.
Fil 1,21-24



Pál missziói útjainak eredményessége - az Isten kegyelmén túl -, életének hitelessége volt. Ma sincs ez másképp: A kereszténységet a keresztények viselkedése alapján ítélik, ahogyan az összes többi vallásnál is elmondhatjuk ugyanezt. A kérdés mindig így hangzik: De milyen etikát képvisel az, aki zsidóként, keresztényként, muzulmánként, buddhistaként vagy éppen hinduként él ebben a világban? Micsoda felelősség ez, s micsoda kapaszkodó! Pál életének tartalmát is ez az elkötelezettség, a Krisztushoz tartozni akarás tudatos felvállalása adja. Törékeny termete, folyamatosan gyenge egészségi állapota mégsem korlátozta tevékenységében, olyannyira nem, hogy dicsekvés nélkül állítja egyik levelében: "Én egymagam többet tettem, mint azok (értsd a többi tanítvány) együttvéve... mégsem ezzel dicsekszem." Ezek után "dicsekvésként" felsorolja elszenvedett nyomorúságait a verésektől kezdve, a megkövezésen át a hajótörésig, egészen a gyülekezetektől ért "mindennapi zaklatásig". Nincs szerepzavarban, jól tudja, Isten országának építésében nem a sikerek, hanem az eredmények számítanak, azok pedig igen sokszor csak később válnak láthatóvá. Pál mégsem akar mást - bármennyire is jó lenne már az Istennel együtt odaátról mosolyogni ezen az egész világon...

Sokszor állunk embertpróbáló kihívások elé mi magunk is. Életünk megoldásra váró kérdései nem csak kellemes izgalommal töltenek el minket, de olykor kétségbeejtően gyötörnek is! Elkövetett életvezetési hibáink, mulasztásaink következményei árnyékként kísérnek minket életútunkon. Még jó, hogy időnként ránkragyog az ÚRIsten szeretetének kegyelmi fénye, s meg-megfürödve benne, tudunk előre nézve haladni a cél felé... Sokan mégsem előre, hanem hátrafelé tekintgetnek. Az eredmény mintegy előre programzott: felborult lelki egyensúly, sőt pánik és depresszió. Sokan az öngyilkosságot látják egyetlen, mindent fel-, és megoldó kiútként életük rendetlenségéből.

Isten legnagyobb ajándékát, az életet nem azért kaptuk, hogy önkényesen visszadjuk, s nem is azért, hogy csak élvezzük. A feladat mindannyiunk számára ugyanaz: önmagunk lelkében felfedezni az Isten töredezett képét, s ennek örömét továbbsugározni a világ felé. Ez a "tudás" a hit útja. Az "istenes verzió", melyet oly sok ember elvet - félreértés ne essék - nem a könnyebbik út... A hit óriási kihívása, hogy itt nem "csak" gondolkodni kell, elmélkedni is. Összhangba hozni a szívet az ésszel sokkal nagyobb "mutatvány", mint ahogyan azt a világ gondolja. A hit valóban az ész elvetését jelentené, akkor sokan járnának hitben, s élnék a mindennapok cselekvő szeretetét, de a jézusi statisztika ma is ugyanúgy érvényes, mint kétezer éve: az útfél, a sziklás talaj, a tövisek ma is elemésztik a jót, s csak az "egynegyed" fogadja be az Istent... s hoznak termést... "harmincszorosat, hatvanszorosat, százszorosat".
Vidámság...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy derűvel tudjam venni a nehezebb napokat is, s örömmel várjam a holnapi, s holnaputáni napsütést! Ámen


Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,
Zsolt 51,14

Régi felismerés, hogy a "derű a mennyország előszobája". A salamoni bölcsességirodalmi gyűjtés arra tanít minket, hogy az ember életéveinek száma 70 vagy 80 esztendő, s annak is nagyobb része hiábavalóság, ami azt jelenti, hogy senki nem kerülheti el a rossz napokat... Úrrá lenni a levertségen, az erőtlenségen hurrá-optimizmussal sem lehetséges, a megfáradásnak gyökerei mélyebbre nyúlnak. Az okokat feltárni is munka - s ez is fáraszt - így aztán egy meglehetősen nehéz helyzet áll elő: szeretnénk is, akarnánk is, de egyszerűen nem megy... Ilyenkor a hívő ember se tud mást tenni, minthogy segítségért kiált, ahogyan a zsoltáríró is: "Vidámíts meg Uram!" Mintha azt mondaná: "Istenem, add vissza az életkedvemet!"

Érdekes módon pont a jóléti világban, ahol "mindene megvan" az embereknek található a legtöbb életunt, depressziós ember. Nem véletlenül! Ha a "minden" csak az anyagiakra, az eszem-iszomra, az élvezetekre vonatkozik, akkor az ember élete természetszerűen megüresedik, kifakul. Nem erre vagyunk ugyanis teremtve, hogy minden nap magunkba tömjünk egy jó nagy darab zsíroskenyeret, s olykor-olykor egy még nagyobbat is! Az ember közösségbe, s közösségre teremtett lény. (Hiába veszik magukhoz a városba elszármazott gyerekek a nagymamát, s hiába lehet a szupermarketben tízszer több féle zöldségből válogatnia, a mama mégis visszavágyakozik az egykori kiskertjébe... mert a szomszéd dicséretét, a komaasszonyok "szociális kapcsolatrendszerét" nem pótolja semmi.)

Szabadulás, szabadítás akkor van, ha az ember nincs egyedül, ha van, aki meghallgatja az embert, ha van, akivel testvéri beszélgetést folytatni. Ha nincs kinek elmondani bánatot, s örömömet, akkor nagyon hamar beszűkül az ember látása, s a színes világot szürkének, végül fekete-fehérnek látja. Hány idős ember van, akik magas életkoruk ellenére sem érték el az öregkori bölcsesség minimumát, s mindenkit csak szidnak, ócsárolják a 'gonosz' világot, s a szűk környezetét, pedig ő - saját hite szerint -, mindig mindenkivel csak jót tett... Nos, "Jó tett helyébe jót várj!" - tarjta a népi szólás, de ha valaki soha nem volt jó senkihez, akkor ne is várja, hogy a világ majd önzetlenül keblére öleli! Jézus URunk is azt mondja: "Aki szelet vet, vihart arat"...

Isten "támogatása" azt jelenti, hogy az ember újra hálás tud lenni nem csak a nagy, de a kis dolgokért is. Ha hálásak vagyunk, akkor újra felfedezzük az egyszerű ízekben a teljességet, akkor örülni tudunk szélnek, napsütésnek, de még az esőnek is. Akkor felfedezzük az élet ritmusát a világban és önmagunkban, s az úton, amelyre állított minket a JóIsten, a lépteink is boldogabbak lesznek..
A KITARTÁS ELNYERI JUTALMÁT


„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el…”
James Watt húsz év alatt fejlesztette ki a gőzgépet. William Harvey nyolc évig dolgozott azon, hogy bebizonyítsa a vérkeringést, és még huszonöt évébe telt, míg meg tudta győzni az akkori orvostársadalmat. Sokan alábecsüljük azt, mennyi időráfordítás kell ahhoz, hogy valamilyen maradandó értéket hozzunk létre. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy a dolgok árát ilyen értelemben is megfizessük. A rövidebb utak keresése a türelmetlenség és a gyenge önfegyelem jele. Minden nagy áttörés titka az, hogy végigcsináljuk a dolgokat. Albert Gray mondta: „Minden siker közös nevezője az, hogy szokásunkká tesszük, hogy elvégzünk olyan dolgokat, amiket a kudarcot vallók nem szeretnek csinálni.” Ha azt veszed észre magadon, hogy folyton megadod magad az éppen aktuális hangulatodnak, meg kell változtatnod a hozzáállásodat! Fel kell állítanod mércéket, amelyek alapján elszámoltatható vagy. Semmi más nem tanít meg úgy a helyes pályán maradni, mint ha el kell szenvedned annak következményeit, hogy valamilyen kitűzött célhoz nem tartottad magad. Amint az új mércéket felállítottad, kezdj el azok szerint cselekedni, nem a hangulataid szerint; ez segít jó irányba haladni. Az önfegyelem olyan tulajdonság, amit csak gyakorlással lehet elsajátítani. A sikeres emberek megtanulták, hogy azt is meg kell tenni, amihez nincs kedvünk csak úgy magától. Hajlandóak elviselni a kényelmetlenséget, nem hagyják, hogy figyelmük elterelődjön, szembenéznek a kétségekkel, és mindennek ellenére megteszik, amit kell. R. H. Macy, a Macy’s áruházlánc alapítója, kudarcot vallott öt különböző foglalkozásban – először bálnavadász volt, majd kiskereskedő, aztán bányavadász, tőzsdeügynök, később ingatlanügynök – mielőtt rátalált arra, amiben sikert ért el. Amikor megkérdezték tőle, mi tartotta meg a sorozatos kudarcokban és a kudarcok után is, így válaszolt: „céltudatosság és kitartás.” Ez különbözteti meg azokat, akik elérnek valamit ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.


Becsületesség

„…Törekedj viszont az igazságra…” (2Timóteus 2:22)

Red Allen komikus mondta: „Csak egyszer élünk. De ha jól csináljuk, egyszer is elég.” De hogy lehet jól csinálni? Ha minden nap a meggyőződéseid szerint élsz. Ha így teszel, kevés megbánnivalód lesz. A becsületes élet ezt jelenti: a) rendszeresen végiggondolod értékrendedet, és engeded, hogy beléd ivódjon. b) folyamatosan mérlegeled döntéseidet Isten Igéje alapján, és amikor megfelelő alkalom adódik, beszélgetsz róluk. Ez nem csupán megszilárdítja értékrendedet, hanem nagyobb biztonságot és elszámoltathatóságot is nyújt.
Bajba kerülünk, ha meggyőződéseink és ösztöneink összeütköznek. Ha minden kedvünk szerint alakul, nem nehéz meggyőződéseink szerint élni. De amikor „szorongattatások érnek”, olyankor ezek a meggyőződések megkövetelik, hogy olyasmit tegyünk, aminek ára van, vagy fájdalmat okoz. A lelki emberek azt teszik, ami helyes, nem számít, mit éreznek közben. Nem úgy van, hogy úgy érzed, kedved van megtenni, ami helyes, hanem először cselekszel, méghozzá a Szentírás irányelvei szerint cselekszel, következetesen teszed a jót – és az érzéseid majd felzárkóznak hozzá. Ez általában nem valami drámai nagy változást jelent – a legnehezebb döntéseink mindennapos döntések. A jellem úgy épül, mint egy fal, tégláról téglára. Talán úgy tűnik, mintha a kedves emberek utolsóként érnének a célba, de ez általában csak azért van, mert ők egy másik pályán versenyeznek. A jellemépítés versenyét futni azt jelenti, hogy időnként szünetet tartasz, és megvizsgálod az életed, együtt imádkozva a zsoltárossal: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24).


Értékes vagy

„… hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg…” (Ézsaiás 54:10)
John Bentley, Kínában szolgáló misszionárius kiadta Max Lucado Értékes vagy című könyvét az ottani árvaházakban lakó kisgyermekek részére. Kínában a fiúgyermekeket előnyben részesítik a leánygyermekekkel szemben. Az egészséges babákat értékesebbnek tekintik, mint a fogyatékkal születetteket. Azoknak a gyermekeknek, akik nem hallanak, vagy nem tudnak beszélni, igen kevés esélyük van az egészséges, termékeny életre. Egész történelmük és kultúrájuk azt üzeni nekik: „Te nem számítasz.” Lucado könyvének főszereplője Pancsinelló, egy fabábu, aki a fabábuk falujában lakik. Falujukban az a szokás, hogy a jól teljesítőkre csillagokat ragasztanak, a kevésbé sikeresekre pedig szürke pontokat. Pancsinellónak annyi szürke pontja van, hogy a falu lakói már csak ezért is pontot adnak neki, minden különösebb ok nélkül. Amikor azonban találkozik Éli mesterrel, aki a fabábukat készítette, Éli megerősíti őt abban, hogy értékesnek tartja, és azt mondja neki, hogy ne törődjön mások véleményével: „… értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!” Pancsinelló még sohasem hallott ilyen szavakat. Most, amikor felfogja értelmüket, a szürke pontok elkezdenek lehullani róla. Amikor a kínai árvák meghallották ezt a történetet, világuk elkezdett megváltozni. John Bentley azt mondja, hogy a történet hihetetlen hatással volt a gyerekekre. Figyelmesen hallgatták, itták minden szavát. „Amikor megértették a történet tanulságát, hogy értékesek, egészen egyszerűen azért, mert egy szerető teremtő alkotta őket… mindannyian elkezdtek sírni – még a tanárok is! Döbbenetes volt!” Ma nyisd ki a Bibliádat, hogy megtudd, mi a véleménye rólad Istennek, és építsd erre az életedet, hiszen egyedül az ő véleménye számít! „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad” (Ézsaiás 54:10).




Védelem az érzéki vágyakkal szemben


„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet…” (Példabeszédek 4:23)

Jézus azt mondta: „…aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Máté 5:28). Miért mondta ezt Jézus? Mert minden parázna pillantás rombolja a házasságod kötelékét. Minél kevésbé kívánod a házastársad, annál inkább fogsz olyan dolgokat keresni benne, amelyekkel igazolhatod a fantáziáidat. És ami a legszomorúbb ebben, sohasem fogod megtudni, milyen jó lehetett volna a házasságod. Ahhoz, hogy győzni tudj, egyszer s mindenkorra el kell döntened, hogy teljesen elkötelezed magad Istennek. Íme három ige, melyekre szükséged van, hogy így élhess: 1) „Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen kéjvággyal…” (Jób 31:1 NIV). Mielőtt Dávid bajba került volna Betsabé miatt, ezt olvassuk: „…meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött… kérdezősködött az asszony felől… és magához vitette őt…” (2Sámuel 11:2-4). Figyeld meg jól a folyamatot: „meglátta”, „kérdezősködött”, „magához vitette”. Ha az, amire nézel, nem a tiéd, azonnal fordítsd el a tekinteted! 2) „Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5). Tartsd fenn a rendet az elmédben! Ahelyett, hogy megadnád magad az álmodozásnak, az internetnek, a magazinoknak vagy bármi másnak, töltsd meg az elmédet Isten Igéjével és a házastársaddal töltött legszebb pillanatok emlékeivel! „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11). 3) „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet!” Dolgozz azon, hogy erősödjön a házastársad és közötted lévő kötelék! Dönts a szeretet mellett, ha nem is érzel így, és szereteted kivirágzik! És ha szükséged van rá, keress valakit, aki segíteni tud. „A barát testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17 KJV). Néha a győzelem és a vereség közötti különbség olyan kicsi, mint ötpercnyi telefonbeszélgetés és együtt imádkozás valakivel, aki megért.

2017. május 15., hétfő

Az öröm választás kérdése

"Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." Filippi 1:6

1342791419.jpg

A Filippibeliekhez írt levélben Pál 16-szor használja az "öröm" szót, pedig az mindössze négy fejezetből áll. Mint fogvatartott Rómában, kivégzésre várva, lenyűgöző, hogy képes volt megírni a Biblia legpozitívabb könyvét, miközben élete egyik legsötétebb időszakát élte át.

Neked is lehet ugyanilyen öröm a szívedben. Levelélben Pál 6 "módszert" mutat be, hogy segítsen nekünk örömteli életet élni a körülményektől függetlenül. Hogy könnyen megjegyezhessük, anagrammát készítettem belőlük: JOYFUL, ami azt jelenti örömteli. Ma az utolsó három betűt vesszük át.

F: figyelj arra, ami jó.

Az élet tele van bukkanókkal, egyszer fent, máskor lent, de van választásod: Mire koncentrálsz, a jóra, vagy a rosszra? Pál azt mondja a Filippi 4:8-ban "testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" Hol találsz egy listát ezekről a dolgokról? A rádióban? Nem valószínű. A tévében? Nem. Újságokban, magazinokban? Ezekben sem.

De van egy hely, amire számíthatsz: Isten igéjére. Minél inkább ezzel a könyvvel töltöd meg az elméd, annál pozitívabb és örömtelibb leszel. Isten igéje igaz, helyes és csodálatra méltó. Igazi érték van benne. Minden nap fordíts időt Isten igéjének olvasására.

U: úgy élj, hogy segíts másokon.

Pál önzetlensége miatt volt örömteli. Az életét mások segítésébe fektette. Ha folyamatos örömöt szeretnél tapasztalni az életedben, itt a titok: add oda az életed. Ne a saját kis problémáiddal, fájdalmaiddal legyél elfoglalva, hanem mások segítésével. Jézus azt mondta, minél inkább odaadod az életed, annál inkább megtalálod azt. Minél önzetlenebb leszel, annál több öröm lesz az életedben.

"...testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!" Filippi 4:1b. Pál öröme azokból az emberekből fakadt, akikbe az életét fektette - az emberekből akiket Krisztushoz vezetett és tanított.

L: légy megelégedett.

Az egésznek a lényege: az öröm döntés kérdése. Annyira vagy örömteli, amennyire azt te magadnak választod.

Fennakadunk a "ha... akkor..." típusú gondolkozásban (Ha "ez" történik az életemben, akkor boldog leszek). Annyira vagy boldog, amennyire azt eldöntöd, mert a boldogság választás kérdése. A Filippi 4:11 azt mondja: "megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." Mindig örülhetsz, bármi is történjék, hiszen Isten aki irányít.

Talán azt hiszed, hogy az öröm egy jellemvonása azoknak, akik természetükből fakadóan jókedvűek, és te egyszerűen csak nem vagy ez a típus. De ez nem igaz.

Megvan a lehetőséged, hogy meghatározd a végzeted. Változtasd meg a prioritásokat az életedben most. Válaszd meg most, hogy miért fogod leélni az életed. Ha meghajolsz Isten akarata előtt, megismeread az Ő Fiát, és arra használod az életed, hogy segíts másokon, akkor több öröm lesz az életedben, mint azt el tudod képzelni.

Beszéljétek át:

* Mik azok a tisztességes, helyes, tiszta, szeretetre és csodálatra méltó igazságok, amiket a Bibliában találsz? Hogyan tudod emlékeztetni magad, hogy ezekre koncentrálj a mindennapokban?
* Mik azok a körülmények, amik visszatartanak attól hogy örömteli és elégedett légy?
* Hogyan segít a másoknak való szolgálat abban, hogy ne a saját körülményeiddel foglalkozz?

Hagyd, hogy Isten oldja meg a problémádat

"Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!" (Krónikák második könyve 20:17-Új fordítás)


Amit Isten mond Jósáfátnak ebben a részben, és amire minket is emlékeztet az az, hogy a "A csata az nem a tied; hanem az enyém. Nem is kell harcolnotok"

Más szavakkal ez Isten problémája, hát hagyd, hogy Ő oldja meg.
A tény az, hogyha Isten gyermeke vagy, akkor a te problémáid az Ő problémái. Ő sokkal jobb abban, hogy csatákat vívjon és megoldja a gondjaidat, mint te valaha lehetnél. A te feladatod, hogy bízz Benne, hogy Ő elvégezze a munkát.Valószínűleg az az oka annak, hogy olyan sok a fáradt, kimerült és elbátortalanodott keresztény, hogy azt hisszük "minden rajtam múlik".

Azon a napon, amikor lemondasz az Univerzum általános menedzsere pozícióról, akkor észre fogod venni, hogy az nem hullik szét.

Másodszor, ez a rész azt mondja: "Ne aggódj" és "Ne csüggedj el." Ha te egy látszólag lehetetlen szituációval szembesülsz: ne aggódj és ne csüggedj el. Vesztett- e el Isten valaha csatát? Ő nem szokott harcokat elveszíteni.

Isten azt mondja Jósáfátnak:"...csak veszteg állnotok és néznetek". Mit jelent vesztegen állni? Ez azt jelenti, hogy a lelki hozzáállásod a csendes határozottság.

Határozottan állhatsz két dolgon:
- Isten jellemén. Isten hűséges. Nem visz minket messzebbre,mint ahogyan elbírnánk.
Ő nem vezet át egy faágra, hogy aztán levágja azt a faágat. Legyen hited Isten természetében és jellemében.
- Az Igéje igazságán. Isten Igéje hűséges. Igéretei megszámlálhatatlanok a Bibliában.



Beszéljünk róla!

- Vajon hogyan tart vissza a büszkeséged, hogy hagyd Istent megvívni a csatáidat?
- Írj egy listát azokról a jellemvonásokról, amiket igazán tudsz Istenről. Hogyan változtathatnak meg téged ezek az igazságok ma?

Hol található az igazi szabadság?

"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (Jn 8,36)

A világ szerint a szabadság mindenféle korlátozás nélküli életet jelent. "Megtehetek bármit, amit akarok, és mondhatok bármit, amit akarok, anélkül, hogy bárki is megmondaná nekem, mit tegyek." Mindenki más megsérülhet, de én elérem, amit akarok - a magam módján. A világ szerint úgy lehet teljes szabadságod, ha önző módon viselkedsz.

Ezzel szemben a Biblia azt mondja, az egyetlen út az igazi szabadsághoz Jézuson át vezet: "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (Jn 8,36)

Az igazi szabadság a félelem nélküli szabadság, mikor igazán mentesek vagyunk bűntől, aggodalomtól, keserűségtől és haláltól. Szabadon felhagyhatunk a színleléssel, mert szabadon lehetünk önmagunk.

Hogyan szabadulhatunk meg ezektől a félelmektől? Azáltal, hogy engedjük, hogy Isten szeressen minket! János apostol tanítása így szól: "A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet;" (1Jn 4,18)

Amikor felismerjük, hogy Isten mennyire szeret minket, elkezdünk szabad életet élni. Valójában az is Isten dicsőítése, ha felismerjük, hogy "Isten a szeretet". Egyfajta dicsőítés elfogadni, hogy Ő egy szerető, gondoskodó, nagylelkű Isten, és "támaszkodhatunk arra a szeretetre, amellyel Isten szeret minket." (1 Jn4,16 NIV fordítás)

Beszéljetek róla:

* Ha nehéz számodra elhinni, hogy Isten szeret, mit gondolsz, miért vagy hitetlen ezen a téren?
* Hogyan mutatta ki Isten irántad szeretetét?
* Hogyan fejezheted ki szabadságodat Krisztusban?




Isten dolgozik, attól függetlenül is, hogy te hogyan érzel

„Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2. Korinthus 13:13.)

Olvasd ezt ma úgy, mint egy imát-

Hittel tudom, hogy ez igaz:

Jézus, te igaz vagy és kegyelmes, és betöltesz engem igazságoddal és kegyelmeddel. (János 1:14.)

Munkálkodsz bennem, hogy a te szereteted átfolyhasson rajtam keresztül mindenki életébe, akivel csak találkozom. Amikor nehéz számomra, hogy szeressek valakit, biztos lehetek benne, hogy te szeretni fogod azt az embert rajtam keresztül. (Galata 2: 20-21.)

Lehet, hogy nem ott vagyok, ahol már lennem kéne, de „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Filippi 1:6.)

És tudom, hogy „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.”(2.Korinthus 9:8.)

Köszönöm, Jézus, hogy te betöltesz kegyelmeddel és igazságoddal, hogy folyamatosan és mélyen Isten szeretetébe viszel és kapcsolatom lehet a Szentlélekkel. Folyamatosan telve vagyok kegyelemmel és békességgel. (2.Korinthus 13:14.)