2017. június 29., csütörtök

Jellem

„Aki tehát hallja… és cselekszi… hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Máté 7:24)
John Ruskin mondta: „Az ember munkájának legnagyobb jutalma nem az, amit kap érte, hanem amivé válik általa”. Azt mondják, hogy amikor Michael Eisner, a Disney Vállalat vezetője megterveztette a házát, az egyik fal olyan vékony volt, hogy csaknem meghajlott a saját súlyától. Egy másik ember, egy szoftver milliárdos favázas házának fenyőből épített falai elkorhadtak, még mielőtt a ház teljesen elkészült volna. Talán túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy mindezt észrevegyék? Az építészek azt mondják, hogy az emberek az építkezések részleteit unalmasnak találják, a pénzüket inkább csillogó dolgokra költik. Pedig az alapozás az, ami meghatározza a teherbírást, a stabilitást és végső soron a ház értékét. Minden erődet abba fekteted, hogy fenntarts egy imázst, miközben elhanyagolod az olyan alapvető dolgokat, mint például a magatartásod, a becsületességed vagy az Istentől kapott célod? Jézus azt mondta: „Az én szavaim… alapvető fontosságúak… építsd be őket az életedbe… mint ahogy egy bölcs építész, aki biztos sziklára épít… semmi sem rendítheti meg azt a házat…” (Máté 7:24-25 TM). Homokra építkezni gyors, olcsó és könnyű; ezek a házak átmeneti kényelmet és azonnali kielégülést nyújtanak. Sziklára építeni nehéz; idő, erőfeszítés, előrelátás és kitartás kell hozzá – de az eredmény megéri. Ha nem vagy biztos benne, hogy milyen házat építesz, figyeld meg, hogy mi történik, amikor a vihar lecsap! Egy sziklára épült ház kiállja azt a vihart, ami ledönti a homokra épülteket. Röviden: nincsenek egyszerűsítő módszerek. A jellem az elkötelezettség, az állhatatosság és az Isten Igéjének alapelvei szerinti építkezés eredménye. Ha ezek lesznek életed alapjai, akkor minden vihart ki tudsz állni.

Változtasd az akadályokat lépcsőfokokká!


„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk…” (Róma 8:37)

Hogyan jellemeznél valakit, aki tízéves korára képzett zongorista volt, tizenegy éves korára kitűnő orgonaművész, tizenhárom éves korában már kiadták a műveit, és tizennégy évesen a királyi udvari zenekar tagja lett? Kiváltságos? Ezüstkanállal a szájában született? Aligha! Ludwig van Beethoven fekete hajú, kreol bőrű, himlőhelyes arcú fiú volt, akinek el kellett viselnie, hogy gúnyneveket aggattak rá Rajna menti szülővárosában, ahol a legtöbb gyerek szőke és fehér bőrű volt. Alkoholista apja úgy döntött, hogy Ludwig fogja eltartani, ezért a billentyűk rabszolgájává tette. Visszanézve Beethoven nem tudott visszaemlékezni egyetlen boldog pillanatra sem gyermekkorából. Az élete csak munkából, könnyekből, verésekből és haragos szóáradatból állt. Húszas éveiben újabb alattomos ellenséggel kellett szembenéznie, elvesztette a hallását. Mikor többé már nem tudott közönség előtt játszani, minden energiáját a komponálásba fektette. Süketsége éveiben volt a legtermékenyebb. Bár ebben az időben a munkái nem kaptak igazán jó fogadtatást, de sok olyan nagy zeneszerzőre volt hatással, mint Brahms, Wagner és Schubert. Halálához közeledve és tudva, hogy a világ soha nem fogja teljesen megérteni vagy értékelni őt és zenéjét, ezt mondta mosolyogva: „A mennyben hallani fogok”. Amikor az élet kiüt, ne maradj a padlón, üss vissza! Időnként mindenki megbotlik, vagy leverik a lábáról; a győzteseket csak az különbözteti meg a vesztesektől, hogy ők újra meg újra felkelnek! Erre gondolt Pál, amikor ezt mondta: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk”. Ha imádkozol, és kitartóan keresed, meg fogod találni a jó magvát minden csapásban és viszontagságban (1Mózes 50:20). A győztesek és vesztesek közti különbség abban a képességben rejlik, hogy a botlást okozó köveket lépcsőfokokká tudják tenni.



„De én mindezekkel nem gondolok…” (Apostolok cselekedetei 20:24)

Nem sokat hallunk Abraham Lincoln vereségeiről, mert a győzelmei olyan híresek. De az élete nagy részében a túlerő ellene volt. Az édesanyja meghalt, amikor Lincoln még csak kilenc éves volt. 1832-ben elvesztette a választás Illinois Állam törvényhozó testületében. 1849-ben elutasították, és nem ő lett a General Land Office főbiztosa. Elvesztette a szenátusi választást 1855-ben és 1858-ban, és az alelnöki jelölést sem sikerült megszereznie. De a legfájdalmasabb vesztesége fiainak halála volt, egyikük négy, másikuk tizenkét éves korában halt meg. Lincoln Kentucky távoli erdőségeiben született, és csak néhány hónapig járt iskolába, ahol könyvek híján úgy tanultak, hogy a diákok fennhangon ismételték a tanár szavait. Autodidakta módon tanult matematikát, olvasta a klasszikusokat, és példaként a Bibliát használva fejlesztette fogalmazás- és előadókészségét. A filozófiája ez volt: „Tanulni és készülni fogok, és amikor eljön az idő, kész leszek.” Egy barátjának ezt mondta: „Tartsd észben: a saját siker iránti elszántságod sokkal fontosabb, mint bármi más”. Gettysburgi beszéde az egyik legnevezetesebb beszéd a történelemben. A Polgárháború legsötétebb éveiben ezt mondta: „Megteszem a tőlem telhető legtöbbet, és tudom, hogy hogyan tegyem… és szándékomban áll mindvégig megtenni.” Pál nem azt mondta „mindezek nem ártanak nekem”, azt mondta: „én mindezekkel nem gondolok”. Nagy különbség! Pál nem engedte, hogy az élet problémái kizökkentsék. Megértette, hogy az, ami benned történik fontosabb, mint az, ami veled történik. Azt is megértette, hogy ha Jézusra nézel, mint példaképedre, és belőle merítesz erőt minden nap, Ő megadja neked mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy győzedelmeskedj az életben.
A szolgák mindig kéznél vannak


„Aki katonai szolgálatot teljesít, nem foglalkozik az élet közönséges dolgaival. Csak azon igyekszik, hogy a parancsnoka meg legyen vele elégedve!" (2 Timóteus 2:4)


Az igazi szolgálók mindig készek a szolgálatra. Nem töltik az idejüket olyan dolgokkal, amelyek megakadályozhatnák őket ebben. Mindig ugrásra készen akarnak várni arra, hogy munkába szólítsák őket.

Egy katonához hasonlóan a szolgálónak is mindig készenlétben kell állnia a feladatra: „Aki katonai szolgálatot teljesít, nem foglalkozik az élet közönséges dolgaival. Csak azon igyekszik, hogy a parancsnoka meg legyen vele elégedve!” (2 Tim. 2:4)

Ha csak akkor vállalsz szolgálatot, amikor neked kényelmes, akkor nem vagy igazi szolga. Az igazi szolga elvégzi azt, amire épp szükség van, akkor is, ha az kellemetlen számára.

Mindig elérhető vagy Isten számára? Belezavarhat a terveidbe anélkül, hogy felbosszantana? Szolgaként nem a te dolgod eldönteni, hogy mikor és mit akarsz szolgálni.

Szolgálónak lenni azt jelenti, hogy megválsz attól a jogodtól, hogy te alakítsd a napirendedet és lehetőséget adsz Istennek beleszólni, amikor csak akar.

Ha minden napodat úgy kezded, hogy emlékezteted magad arra, hogy Isten szolgája vagy, ezek a beleszólások, félbeszakítások sem fognak megzavarni, mert a napirended Isten terve szerint alakul majd. A szolgálók egy isteni terv részeként tekintenek a közbeavatkozásokra, melyek alkalmat adnak a szolgálatra; és boldogok, hogy lehetőségük van a szolgálni.

Azt hagyd meg, ami tényleg fontos



„Dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni!”
(Zsidókhoz írt levél 12:1b, Egyszerű fordítás)


Ha szeretnéd végigfutni az előtted lévő életpályát, hogyha szeretnél majd célba érni, akkor el kell engedned néhány olyan dolgot, ami hátráltathat téged a versenyben. Hívhatod lomtalanításnak, hívhatod leegyszerűsítésnek, mindnesetre arról van szó, hogy néhány dolgot félre kell tenned azért, hogy sikerrel végezz.

Milyen dolgokról is beszélek? Azokról, amelyek elveszik a lendületedet. Gondold végig, ha egy elemre rákötsz egy égőt, az sokáig bírni fogja. Ha 100 égőt kapcsolsz ugyanarra az egy elemre, akkor az elég hamar lemerül és rögtön sötét lesz.

Hogyha egyre több dolgot veszel fel a napirendedre és az életedbe, nagyon hamar elveszíted majd a kedvedet és el is fáradsz.

A mai igeversből, a Zsidókhoz írt levél 12:1b-ből, két pontot szeretnék kiemelni, egyrész az akadályozó dolgokra való utalást, másrészt a bűnt. Mert ez a kettő húz vissza az élet futama során.

Mi lehet, ami akadályoz? Bármi, ami visszahúz, például egy kapcsolat, állás, bármilyen tevékenység, vagy sport. Nem feltétlenül rossz dologra kell gondolni. Lehet valami jó is akadály, mert ha túl sokat akarsz belőle, azért fogsz szétesni, mert nem lesz időd mindenre. Meg kell tanulnod az előre haladásra is nemet mondani. Isten nem várja el tőled, hogy mindent megtegyél.

Akadállyá válhatnak a teljesíthetetlen elvárások is, amelyek a csoportnyomás vagy a tetszeni akarás miatt terhelődtek rád. De lehet szó egy emlékről is, talán még mindig egy múltbeli boldogság vagy éppen fájdalmas élményhez ragaszkodsz. Ezzel csak az a baj, hogy sem a múltban, sem a jövőben nem élhetsz, hanem csakis a mában. Ha máshogy akarod ezt megélni, az akadályozni fog téged.
Bármi is akadályoz, ha nem működik az életedben, ha lehúz téged, akkor el kell azt engedned.

A bűnöket egyszerű felismerni, nemde? A bűnök azok a dolgok, amikről tudod, hogyan kellene jól tenned, de mégsem úgy sikerül. Ismered az egészséges életmód lényegét vagy hogy az anyagi dolgaidat miként tartsd rendben. De a gyakorlatban lehet, hogy nem teszel érte semmit.
Jakab 4:17 szerint, „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”
Tehát ha tudod, ahhoz hogy egynsúlyban legyen az anyagi helyzeted, kevesebbet kellene költened annál, mint amit megkeresel, ne engedj a költekezésnek mert egyre mélyebb adósságba sodor. Nem kell a szomszédoddal vagy a munkatársaddal, vagy éppen akihez hasonlítod magad, mindenáron felvenned a versenyt. Nem kell mindig a hitelkártyát használnod.
Élj a saját kereteiden belül, hogy az adósság ne akadályozzon abban, hogy a pályádat jól fusd meg.






Légy radikálisan nagylelkű


“Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.“ (Ap. Csel. 2:44-45)


Senki nem hozott annyi áldozatot, mint a korai gyülekezet. Az Ap. Csel. 2:44-45 azt mondja: “Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.“ A korai gyülekezet nemcsak a pénzét adta. Amijük csak volt, mindenben nagylelkűek voltak. Úgy is mondhatnánk, hogy radikálisan nagylelkűek voltak.

Mi történne gyülekezeteinkben, ha mi is éppolyan radikálisan nagylelkűek volnánk, mint a korai gyülekezet? A Biblia azt mondja, hogy mi sáfárai, vagyis menedzserei vagyunk mindannak, amit Isten adott nekünk. Felelősek vagyunk, hogy oly módon használjuk anyagi javainkat, hogy az hatással legyen a Királyságra. Isten adott nekünk javakat ebben a világban, nemcsak a saját örömünkre, hanem hogy jó irányú változást hozzunk a körülöttünk elő világban.

Isten soha nem azért áld meg, hogy üljünk azon, amink van. Ő megáld, hogy mi is megáldhassunk másokat.

Beszéljünk róla:

Hogyan változna meg az életed, ha radikálisan nagylelkű volnál? Hogy nézne ki az?
Ha nehéz neked radikálisan nagylelkű lenni, és harcolsz ezzel, mit gondolsz, mi tart vissza attól, hogy többet adakozz?







Oszd meg a megváltásod örömét!

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef 2,10)

Ha vissza akarod kapni az örömet:

1) fogadd el azt ami elmúlt, majd

2) elemezd az esetet, azután

3) javítsd ki, ami elromlott és

4) légy hálás.

Ma 3 lépést tárgyalunk meg, ami segít visszaszerezni az örömöd.

Először is: Minden nap szánj időt Istenre.

Talán nehéz lehet elképzelni, hogy Isten időt akar arra szentelni, hogy veled beszélgessen. Túl sok minden van, amire figyelnie kell, nem sok ez neki? A Szentírás szerint, Isten a jelenlétébe invitál minket. És örömteli az az idő, amit Istennel töltünk a napi csendességünkben, mert megismerjük a hangját és megismerhetjük azt is, mit akar az életünkkel. Minél több időt töltesz Istennel, annál mélyebb barátságot építesz ki Vele.

Másodszor is, meg kell találd a módját annak, hogy visszaadj.

A Biblia azt mondja az Efézus 2,10-ben: "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." Nehéz időkben,nagyon könnyű magunkba fordulni és a saját gondjaink köré csavarodni. De az igazság az, hogy minél jobban koncentrálsz magadra, annál több örömöt veszítesz el.

Körbeutaztam már a földet, és sok nagyon elzárt országban jártam, ahol az embereket üldözték a Jézus Krisztusba vetett hitükért. Tudod mit fedeztem fel? Az üldözött keresztyének a legörömtelibb emberek a világon. Miért? Mert ez jelent valamit számukra. Ők nem alkalmi "megszoksz vagy megszöksz" keresztyének. A dicsőítés joga és a Krisztusban nyert szabadságuk jelentőségteljes a számukra. És ezért ők messze boldogabbak.

Meg kell találnod a módját annak, hogy visszaadhass. Amint leveszed a tekinteted saját magadról, vissza fog térni az örömöd.

Végül, ahhoz, hogy újra örömteli lehess, beszélned kell valakinek Jézusról.

Semmi nem hozza vissza úgy az örömöt az életedbe, mint amikor törődsz a barátaid üdvösségével. A Biblia azt mondja, hogy minden alkalommal, amikor valaki elfogadja Jézust öröm van a mennyben. Tudtad ezt? Lukács 16,7 azt mondja: "Nagyobb öröm van a mennyben egyetlen megtérő és szívét, életét megváltoztató bűnösön..." (NCV). Az a nap, amikor te lépted át a vonalat, a mennyben neked örültek. És azon a napon, amikor segítesz valakinek megismerni az Urat, öröm fog gyúlni a szívedben. Az öröm visszatér, amint megosztod azt másokkal.

Imádkozz így a mai napon: "Atyám, segíts nekem, hogy gyűlölet helyett szerethessek, a gyászt örömre változtathassam, és a közönyt kedvességre cserélhessem magamban. Hadd legyen az Te örömöd annyira nyilvánvaló az arcomon, hogy az emberek meg akarják azt ismerni, hogy miért vagyok örvendező és tudják az emberek, hogy bennem élsz. Segíts nekem, hogy engedelmes legyek aziránt, amit te mondtál nekem, hogy tegyem meg. Segíts, hogy az áldásaidra koncentrálhassak, hogy a hálás lehessek a hűségedért. Add vissza nekem a megváltás örömét, hogy megoszthassam azt az örömet másokkal és segíts nekik, hogy megtalálják a saját örömüket a veled való kapcsolatban. Köszönöm neked, hogy reménykedhetek és Jézus Krisztus által örömöm lehet. Ámen."

Óvakodj a Farizeusok kovászától!

,,Ezzel otthagyta őket, visszament a bárkába és elindult a tó túlsó partjára. A tanítványok eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Csupán egyetlen kenyér volt velük a bárkában. Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok! Tartsátok magatokat távol a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” „Biztosan azért mondta ezt, mert nincsen kenyerünk”- tanakodtak egymás között a tanítványok’’.  (Márk 8:13-16)
A Bibliában, a kovász gyakran a büszkeség és az arrogancia metaforája. Miért? Amikor beteszed az élesztőt a tésztába, mit csinál? Felfújja, felpuffasztja, és ha túl sokat teszel bele, akkor felrobban.
Amikor sütsz, nincs szükséged sok élesztőre. Ha kenyeret készítesz, ne önts hozzá egy csésze élesztőt.  Csak egy csipetnyire van szükséged. Csak úgy mint az élesztőnél, nem kell  hogy sok büszkeséged legyen hogy gyorsan túl tedd magad ezen, és hogy belemenj mindenféle problémába.
Mostanában a feleségem, Kay és én köztem olyan dolog történt amit veszekedésnek mondanál. Mi ezt „Szerelmi csatának” nevezzük. A vitatkozás után leírtam ezt a naplómba. „amikor tele vagyok büszkeséggel, felfújom a dolgokat.”
Mindannyian ezt csináljuk. Amikor megtelsz büszkeséggel, felfújod a dolgokat.
Hirtelenjében, a kis dolgok is igazán idegesítővé válnak. Amikor ez megtörténik tudd, hogy a büszkeséggel van dolgod. Bárhol találkozhatsz konfliktussal a világban, a büszkeségnek mindig köze lesz hozzá.
Amikor megtelsz büszkeséggel, és nálad van farizeusok kovásza, mit tehetsz? Akkor nem lehet az életet tisztán látni. Amikor büszke vagy nem láthatod, amit Isten tesz az életedben.
Isten azt szeretné, hogy óvakodj a „farizeusok kovászától”, így szorosabban követheted Őt és megértheted, hogyan tesz csodát az életedben.
Beszéljetek róla:
  • Lehetséges, hogy a büszkeségnek hatása van a kapcsolataidra? Hogyan?
  • Lehetséges, hogy a büszkeség nem engedi, hogy lelkileg fejlődj? Hogyan?
  • Hogy néz ki a büszkeség az életedben?

Bűneink...

A mai nap imádsága:
Uram! Hiába is szépítenénk - eltávolodtunk Tőled! Megtépázott lelkű, szíve mélyén azért Téged követni kívánó népeden könyörülj meg! Gyújtsd meg bennünk szereteted tüzét, hogy Neked szolgálva mi is a megbocsájtás útján járhassunk! Ámen
   

Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?
Zsolt 130,3

Igaz a kijelentés: "Az intézményesített bűnösség korát éljük!" Az egyik legnagyobb, s mégis legmegfoghatatlanabb bűntény napjainkban: tömegek hozzászoktatása a bűnhöz. Ha csak a szexuál-erkölcs elmúlt évszázadbeli "fejlődését" nézzük; amit nagyszüleink még bűnnek tartottak, a szüleink már nem tartották annak, a mai kor embere számára pedig már teljesen természetes. Viszonylagossá, s megszelídítetté vált a bűn: Való(tlan)ság show-k - mert a valóságban ilyen nincs, ill. nem ilyen formában! - pornó műsorok, a szexualitás méltóságát semmibevevő, káromkodó reklámok, gyilkos mesék áradata kicsiknek és nagyoknak a televízió szinte minden csatornájából... Művész- és kommersz-filmek állandó témája emberi kapcsolatok felborulásáról, melyben az abnormálist az "elfogadott normális"-ként propagálják - lásd homoszexualitás. Nem felejtem el azt a rádió riportot, melyet egy meleg-felvonulás utáni, meglehetősen felborzolt-kedélyű közhangulatban készítettek. Ebben egy homoszexuális férfi beszélt őszintén lelki küzdelmeiről... Elmondta: "Éppen elég gondom van a szexuális irányultságommal, mely úgy gondolom, a négy fal közé, s nem az utcára való! Magam is felháborodok, amikor a 'friss hús' verbuválását tapasztalom egy-egy fiataloknak szóló, másságot propagáló ún. felvilágosító kampányban. Régen is tudtuk, hogy a művészéletben kik azok, akik 'mások", de mindenki kellő inteligenciával kezelte ezt a problémát... s sorstársaim pedig általában nem hivalkodtak ebbéli személyes nyomorúságukkal..."

A zsoltáríró kérdése a lelkiismeret terhéről tesz tanúbizonyságot, hiszen a bűn fájdalmat, szenvedést zúdít azokra, akikkel szemben elkövetik, de semmivel sem csekélyebb vakságot eredményez az elkövetőknél, s "nem látjuk a fától az erdőt": A bűn emléke a tudatunkba íródik, lelkiismeretünk meggyengül, és akaratunk legközelebb is bénán adja át magát a bűn legújabb elkövetésének. Ezért nagyon fontos, hogy meglássuk Isten törvényeinek tükrében, hogy híjával vagyunk a szeretetnek.

Isten bölcsen teremtette meg a világunkat. Ha nem vagyunk 'tisztában' erkölcsileg azzal, hogy bűnt követünk el, akkor valamilyen formában megtudjuk azt. Először csak gyöngéd figyelmeztetéseket kapunk, melyek lelkiismeretünk formájában - gondolati úton - jelentkeznek. Ezért sokan azt hiszik, hogy "urai a helyzetnek" s tetteiket következmények nélkül megúszhatják. A bűn természetéhez tartozik, hogy olyan mint a rákos sejt: nem tudja hol a határ, s ha egyre csak növekszik, egy idő után átveszi a kontrollt, nemcsak a lélek, de a test felett is... Ezt nevezzük pszichoszomatikának. Aki gyakorolja a megbocsájtást, az ébrentartja önmagában és másokban is a bűn emberi kapcsolatokat veszélyeztető valóságát. Mindannyian átéltünk már igazi, oszinte megbocsátást, bizony az élet ajándékai ezek a pillanatok.

Az emberi megbocsátás hatalmas dolog - de egy valamit sohasem tud elérni: a bűn gyökeres kiirtását az emberi szívből. Ezért más az emberi, s más az isteni megbocsájtás. Bűneinket akkor bánjuk meg igazán, akkor "térünk meg belőlük" ha a végső következményüket is magunk előtt látjuk. Azaz, ha belátjuk, felismerjük: a bűn zsoldja a halál. A halál elől pedig nincs menekvés...

És mégis van! Ez az evangélium. Ami jóvátehetetlennek látszik, azt Krisztus Urunk jóvátette. A Kegyelem így nem lesz soha megérdemelt, hiszen méltatlanokért és bűnösökért adta életét. Ez a kegyelem - az evangélikus mártír-teológus Dietrich Bonhoeffer találó jelzője szerint - soha nem válhat azonban "olcsóvá" sem, noha ingyenesen mindenki rendelkezésére áll. A "drága kegyelem" sokra kötelez, viszonszeretetre a szeretetért, viszonáldozatra az áldozatért, azaz Krisztust követőéletre sarkall...


Éltető vízért...

A mai nap imádsága:
Uram! Gyötrő szárazságodat vedd el, s ajándékozz meg minket az Élet Vizével, hogy dicsérjünk Téged gondviselő jóságodért!
Ámen


Jézus Krisztus mondja: "Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé neg nem szonjazik."
Jn 4,14

Nemcsak az óázisokban, mindenütt a világon a víz az életet jelenti. Őselemnek is mondják, hiszen az élet alkotó elemét látták benne eleink is. Amennyire természetesnek vesszük, hogy megnyitjuk a csapot, s folyik belőle a víz, olyannyira nem természtese ez az állapot. A víz nem a csapból származik, nem is a hydroglobusból, de még nem is a Földünk mélyéről, hanem felülről... Az a víz, amit ezer méterről nyerünk, az mintegy ezer évvel korábban eső formájában indult meg lefelé. (Általában azt mondhatjuk, hogy a víz egy év alatt egy métert halad lefelé.) A legegészségesebb víz tehát az esővíz. A Talmud is azt mondja, hogy "A választott nép az esővizet, míg a többi nép a maradékot issza." MIndannyian ismerjük - érdekes módon -, növényeink igen meghálálják, ha esővízzel öntözzük őket... az egy másik kérdés, hogy manapság az esővíz savas, s teli van mindennnel, amit Isten nem teremtett bele: koromszemcsék, vegyi anyagok, sugárzó részecskék azoktól a kísérleti atomrobbantásoktól, melyeket a második világháború óta végeztek - 2700 ilyen "kísérletről" tudunk!

Víz nélkül nagyon hamar elpusztulunk, mert hiszen testünk nagy része is víz. Ha testünket víz hagyja el, akkor azt pótolni kell. Extrém körülmények között egy nap akár 26-28 liter vizet is képesek vagyunk elpárologtatni, kiizzadni magunktól. Ha valaki az elvesztett vizet nem pótolja, az az életével játszik! Isten tehát úgy teremtett meg minket, hogy mindennap gondoljunk arra, ezt az egyszerű elemet pótolnunk kell. Ennyire függőségben vagyunk a víztől.

Hasonlóan függésben vagyunk az Istennel is, csak nem akarunk tudomást venni róla: Szükségünk van Őreá minden nap! Aki nem él az Istenből, az kiszárad... Az "eredményt" láthatjuk, tapasztalhatjuk a szikkadt emberlelkeken! Jézus vizet ígér, de valójában nem azt, hanem önmagát. A szeretet örök vize nagyobb csodákat képes művelni, mint a víz... Amennyire egyszerű a vízzel való élés (nem kell hozzá használati utasítás), olyannyira egyszerű a szeretet megélése is. Öszteneinkbe, azaz testünkbe-lelkünkbe kódoltan jelen van, hogyan kell élnünk ahhoz, hogy életünk teljes, áldásos legyen. Aki tehát szomjas, az ne tanításokat keresgéljen a vízről (életről), hanem ígyék, az Élet Vizéből - ingyen, azaz ajándék gyanánt.


Feltámadás...

A mai nap imádsága:
URam! Szereteteddel egykoron emelj át ebből a világból a Te világodba, s add, hogy amíg itt vagyok, úgy élhessek, hogy higgyem és tudjam, országodba is elhívtál! Ámen

  

Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani.
1 Kor 6,14

Lassan húsz éve Megváltó URához hazatért, szeretett apósom - s elődöm a tatai szószéken -, mesélte el, egyik kezdő lelkészként végzett, furcsa temetési szolgálatát... Amikor prédikációjában, a liturgiában a feltámadás reménységéről szólt, az egyik családtag - fájdalmában, tehetetlenségének gyászos dühében - félhangosan mindig odamorrantotta: "Na, abból sem lesz semmi!" Ez is egy vélemény, egyfajta világlátás: távlatok csak a horizontig, remények csak a temetőkapuig. Ha a végső megoldásunk csak a "faluszéli agyagos" rideg nyugalma, ha minden bajra, szenvedésre egyedüli gyógyszerünk csak a temető fagyos mozdulatlansága, akkor a Krisztus-hitünknek nem sok értelme van.

Tény, hogy születés és halál közé beékelt - visszatekintve nagyon rövidnek tűnő - néhány évtizedes létünkben hamar megszokjuk a jót, természetesnek vesszük az erőt, az egészséget, s könnyen felemlegetjük a JóIstennek, ha valamit elvett tőlünk vagy ha valamit meg sem adatott nekünk, amit pedig mi nagyon fontosnak tartottunk. Mi véges emberek már csak ilyenek vagyunk, a Gondviselő Isten naponként megújuló jóságát többnyire magától értődő, létünk okán nekünk járó, isteni alapszolgáltatásként vesszük. Fogadhatnánk persze kegyelemként is, de ehhez kell a hit látása!

Ha nem hiszünk az Élet Istenének, az Ő életes igéjének, akkor inkább látjuk biokémiai és bioelektromos folyamatok bonyolult akció-reakciójaként szívverésünket, ha azonban átjárja lelkünket az Isten szépsége, tisztasága, nagysága, egyszóval: szeretete, akkor kiderül, hogy minden szívdobbanásunk az Isten kegyelmének bizonyossága. Kell-e ennél több, emelőbb az életben, mint hogy minden pillanatban megélhetjük: "immánuél", azaz velünk az Isten?

Az Írások szerint Krisztus URunk feltámadt a halálból - visszajött övéihez, s mintegy ötszáz embernek megjelent - ezzel egyszer s mindenkorra jelt (Jónás jele!) adott az embervilágnak: a halállal még nincs vége a létünknek! Van tovább, s amit mi végnek vélünk, az valójában egy csodálatos új kezdet... Sajnos megromlott természetünk miatt még a földiekről szóló jézusi tanítást is alig fogadjuk el - jobbat, többet, mást akarunk, mint amire az Isten mindannyiunkat elhívott -, akkor hogyan érthetnénk meg azt, ami egy alapvetően más világban - az "odaátban", az Isten országában - zajlik?

Feltámadásunk reménysége - egykoron az Isten kegyelme révén -, azonban arra bátorít, buzdít minket, hogy nehézségek közepette is merjük felvállalni az isteni jóság földi megvalósulásában nekünk szánt életprogramot és sorsunkkal megbékélve higgyük: egyszer minden kérdésünkre választ kapunk Teremtő URunktól...


Közösség Jézussal...

A mai nap imádsága:
Uram! Légy velem, taníts, add hogy soha ne kínozzon a szeretet hiánya! Ámen



Jézus így válaszolt nekik: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."
Lk 5,31-32

Bankár Jézus tanítványai között? Nem lehet, hogy itt valami tévedésről van szó? Jézus mondatai ugyanis abból a párbeszédből valók, amelyben a farizeusok megvádolják Jézust: Miért ül egy asztalhoz bűnösökkel és vámszedőkkel? A Mester válasza egyértelmű: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azokat kell Istenhez vezetni, akik már Isten közelében vannak, hanem azokat, akik távolra kerültek tőle...

Az ún. történelmi keresztény egyházak haragudtak azokra a szektás térítőkre, akik az egyébként is templomos emberekből igyekeztek még kegyesebbeket csinálni hamis érvelésükkel. Rájuk mondták: "Vödörből halászók". Jézus nem ilyen misszió-stratégiát folytatott! Ő azokat szólította meg, akik eltávolodtak a Mennyei Atyától, akik úgy érezhették, őket talán már az Isten sem szereti, hiszen betegségekkel sújtott az életük.

Ki ne akarna meggyógyulni? Csak az, akinek nincsen betegségtudata! Aki nem látja be, hogy ő beteg, hogy egészségtelen életet él. Aki csak a részt birtokolja az életből, az nem lehet egész-séges. Aki csak az anyagiaknak, az élvezhető-, a birtokolható dolgoknak él, aki számára csak ezek a fontosak, azok még nem élhetnek teljes életet, ők nem "egész"-ségesek. Sokszor védekeznek a bűnben élők azzal: Miért lenne ez bűn, hiszen a többiek is ez csinálják?

A pénzvilágban "otthon lévő" Máté számára Jézus egyetlen pillantása elég volt, hogy "otthagyva mindenét kövesse őt". Aki találkozik az Isten szépségével a teremtett világban, aki megérzi az Istenből fakadó lét tiszta örömét, aki felismeri a hiányt önmagában, az nem ül le számolni, vajon megéri vagy sem engedni ennek a Vonzásnak, hanem rögtön elindul. Olyan ez, mint a szerelem első látásra: Megdobban a szív, s csuda dolgok történnek...

Aki meggyógyult, az persze lehet még újra beteg, de Jézus követőjeként élni azt jelenti, hogy a legjobb orvos közelében vagyunk... Azt ugyanis tudjuk: A legjobb orvos az, aki nem engedi a betegséget kitörni.



Létünk - életünk...

A mai nap imádsága:
URam! Szánj meg, amikor válaszokat keresek, s adj erőt, hogy mindeközben ne felejtsek el szeretni! Ámen


Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él."
Lk 20,38

Minél inkább görbül életünk a sírba - annál többször el-elgondolkodunk azon: Mi is az élet valójában? A legkülönfélébb magyarázatokkal találkozunk életünk folyamán, de mindegyik csak egy részét képes "megfogni az egésznek" -, hiszen az élet attól élet, hogy titokzatos, váratlan eseményekkel teli, relatíve kiszámíthatóságában is megmarad kiszámíthatatlannak. Ezért ha valaki teljességgel ismerné az életet, akkor megfogalmazná a boldogság egyetemes nagy képletét -, de mint tudjuk ezidáig ez senkinek nem sikerült...

Az élet tényleg egy felfoghatatlan nagy csoda -, csak nem vesszük észre, hogy az! Micsoda fantasztikus tény, hogy élünk, mozgunk, hogy bőrünkön érezzük a szél simogatását, hogy szemünkben (bennünk!) leképződik az egész látható világmindenség... Hát nem csoda, hogy a világegyetem "másik sarkából" évmilliárdok óta elindult fénysugár aprócska fotonjai - a fizikában fotonnak nevezzük a kvantált elektromágneses mező gerjesztésének legkisebb egységét -, egy szép nyári éjszakán éppen a mi retinánkba ütköznek, hogy ott csillag-képet alkotva ámulatba ejtsenek minket? De tüdőnkön keresztül ugyanígy "belénk-költöznek" azok az oxigén-atomok is, melyek nem sokkal korábban még a növények levélkéiben tették aktuális "biokémiai dolgukat" - mindent a JóIsten teremtettségbeli rendje szerint...

Mert Isten bölcs végzése tükröződik az életben, mikro- és makrokozmoszban egyaránt! Amikor lendül kezünk, hogy segítsünk felebarátainknak, mert az Isten Igéjéből megértett üzenet erre indít minket, akkor is Ő munkálkodik bennünk! Ő ölel át kegyelmével minket fogantatásunk pillanatától kezdve, az Ő megtartó szeretete révén vagyunk, akik vagyunk, s válhatunk azokká, akivé megálmodott bennünket az Örökkévaló.

Jézus URunk szombatnapon is gyógyított, mert az Isten, s az élet sem áll meg szombaton! Isten tehát mozog bennünk és körülöttünk, a látható és nemlátható világ minden parányi és kozmikus méretű részében, minden mozgásnak Ő az egyedüli URa... Ő Isten, Aki azért Isten, mert nincs más nagyobb Erő Nála: Ő AZ ISTEN! A kérdések kérdése tehát nem az, hogy kicsoda az Isten(?), hanem az, hogy az emberléptékű felismerésem: Ő az Élet, a Létezés URa, végül mire is indít? Megmaradok-e a bűn mindent szétporlasztó, sehová se vezető világában vagy magam is szeretni kezdek, mert rádöbbenek: az Isten sem tud jobbat, mint minden által szeretni...