2017. április 21., péntek

Élj Isten szerint: Mozogj!
Mi történik, ha Isten szerint élünk? … Kifejlődik egy hajlandóság bennünk arra, hogy ragaszkodjunk dolgokhoz, kifejlődik a szívünkben az érzékenység a könyörületre, és egy meggyőződés, hogy alapvetően szentség járja át a dolgokat és az embereket. Azt vesszük észre magunkon, hogy őszintén elkötelezzük magunkat, hogy nem erőltetjük a magunk útját az életben, és hogy képesek vagyunk bölcsen irányítani az energiáinkat. A törvénykezés képtelen ezt megadni, az csak akadályoz.
(Galaták 5:22-23 – MSG fordítás)
Gondolkodj csak el a következőn: Isten nem tervezte volna úgy a testedet, hogy szüksége van testmozgásra, ha a testmozgást szánta volna a legfárasztóbb, legunalmasabb dolognak, amit tenned kell.
Isten tudja, hogy mindannyiunkat különbözőképpen formált, ezért a testmozgásnak sokféle formáját is megadta, és mindannyiunk számára van egy olyan, ami számunkra a legjobb.
A legjobb testmozgás számodra az, amit tulajdonképpen azért teszel, mert élvezed. Mit szeretsz csinálni? Milyen testmozgás tetszik neked? Kérdd Istent, mutassa meg neked mi az, és próbáld ki, még akkor is, ha fel kell adnod egy kicsit a kényelmedet.
A Galata 5:22 ezt mondja: Mi történik, ha Isten szerint élünk? … Kifejlődik egy hajlandóság bennünk arra, hogy ragaszkodjunk dolgokhoz, kifejlődik a szívünkben az érzékenység a könyörületre, és egy meggyőződés, hogy alapvetően szentség járja át a dolgokat és az embereket. Azt vesszük észre magunkon, hogy őszintén elkötelezzük magunkat, hogy nem erőltetjük a magunk útját az életben, és hogy képesek vagyunk bölcsen irányítani az energiáinkat. A törvénykezés képtelen ezt megadni, az csak akadályoz.” (MSG – fordítás)
Mozogj azért, hogy örülj, és a testmozgás legyen örömteli dolog számodra. Ha úgy gondolsz rá, mint egy fárasztó "muszáj”-ra, eltűnik a motivációd. Ha „bölcsen irányítod energiáidat” és olyan dolgot csinálsz, amit szívesen végzel, akkor azt veszed majd észre, hogy egyre jobb kedvvel csinálod.
Beszéljetek róla:
* Milyen testmozgást vagy tevékenységeket szeretsz csinálni, illetve szerettél csinálni még mielőtt túl elfoglalt lettél?
* Mi jut eszedbe, amikor azt hallod, hogy „Mozogj, hogy örülj.”
* Milyen testmozgást vagy tevékenységet végzel jelenleg, amely az öröm és az egészség felé visz?


Figyelj újból arra, ami Istennek tetszik


„Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel, mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.” Kolossé 3: 2-3


Az irigység legyőzésének egyik fontos eszköze az, ha figyelünk újból arra, ami Istennek tetszik. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az életet Isten szemszögéből nézzük, és felismerjük, hogy az anyagi dolgok időlegesek; nem tartanak örökké. Helyette összpontosíthatunk arra, ami fontos, és azokra, amelyek számítanak az örökkévalóságban – mint például szeretni, megismerni és szolgálni Istent.

Mikor arra koncentrálok, hogy Isten legyen első az életemben, emlékezve arra, hogy Ő engem egyedinek alkotott, és terve van az életemmel, akkor értelmetlenné válik az versengés. Ezért nem versenyzek senkivel. Egyedi vagyok, éppúgy, mint te.

Ahelyett, hogy irigységben élnénk, dönthetünk úgy, hogy nem hasonlítjuk magunkat másokhoz, lerombolva a saját életünket és kapcsolatainkat. Arra irányíthatjuk a figyelmünket, ami nekünk van és így igazán elégedettek leszünk. Minden nap megmutathatjuk szeretetünket másoknak azzal, hogy örülünk sikereiknek. És, ami még ennél is fontosabb, Isten tetszését kereshetjük, felismerve életünkben, hogy egyedinek teremtett és különleges terve van az életünkkel.

Az igazság az, hogy az irigység szembeszegülés Istennel. Neheztelsz arra, ahogy Ő döntött. Vádolod, hogy igazságtalan. Ez azt jelenti, hogy nem bízol benne, hogy tudja, mi a legjobb neked.

Kérd Istent, hogy segítsen, hogy úgy lásd magad, ahogy Ő lát és azzá légy, amivé Ő teremtett. Nézd a dolgokat az Ő nézőpontjából és lásd, hogy az anyagi dolgok nem tartanak örökké, de a kapcsolatok igen. Ahogy a nézőpontod változik, látni fogod, hogy tényleg lehetséges irigység nélkül élni.


Beszéljük meg:


• Írd le ezt az emlékeztetőt:„Lehet, hogy Istennek megvan rá az oka, hogy miért nincs meg nekem éppen az, amit szeretnék.” Hogy fog ez az igazság segíteni neked legyőzni az irigységet?

• Az irigység egyik jele az a nyelv, amit használsz: „Ez igazságtalan!” „Miért nem én?” vagy „Éppoly keményen dolgozom, mint ők!” Mit mondanak ezek a kifejezések arról, amit gondolsz? Ezek a kifejezések szerepelnek a te napi szóhasználatodban?

• Tény, az irigység eltérít téged életed céljától. Éld a saját életedet!

Jézus kitárt karokkal vált meg


"És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: 'E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.'" (Lukács 22:19-20.)

A zsidó húsvéti vacsorában a harmadik kehely a megváltás kehely. A megváltás jelentése: megvásárolni valakinek a szabadságát. Jézus a kereszten az életével fizetett a te szabadságodért. Az utolsó vacsora végén, ami egy húsvéti vacsora volt, Jézus így szólt: "Ennek a harmadik kehelynek új jelentést adok. Ez az ígéret egy új szövetségre köztetek és Isten között; egy új ígéret arra a szabadságra, amit az én vérem által kaptok."
Azt mondta: "Fel fogom venni a keresztet, és a vérem fog folyni értetek." Azt is mondta: "Azt akarom, hogy mostantól fogva, amikor a kezetekbe veszitek a megváltás kelyhét, az én értetek kiontott vérem képmásaként nézzetek rá. Azt akarom, hogy együtt, közösségben vegyétek a kezetekbe ezt a kelyhet, igyatok belőle, és emlékezzetek rám."

Jézus a beteljesítője mindannak, ami a húsvéti vacsorában megjelenik. Ő az élet kenyere. Ő Isten ígérete az életünkre nézve. A vér, amit Egyiptomban a nép az ajtófélfára kent – Jézus által ez is beteljesült, hiszen az életét áldozta értünk, kiontotta a vérét, hogy megszabadítson minket a bűneinktől és a bűntudatunktól. A Biblia így mondja: "Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róma 6:23.)

Jézus megszabadít minket saját magunktól; megszabadít a félelmeinktől, a bűneinktől és a bűntudatunktól. Ezért ünnepeljük a Húsvétot!


Minden széttörött, de feltámasztatunk erőben


"Tudjuk, hogy minden teremtmény sóhajtozik és fájdalmat hordoz..." (Róm 8,22a CEV fordítás)

Semmi sem működik tökéletesen. Mert az egész emberiség rossz döntéseket hozott....

Minden széttörött, és ezen a bolygón semmi sem működik tökéletesen. A bűn mindent tönkretett.

A bűn mindent lerombolt. A bűn mindent elpusztított. A bűn megrontott és elrontott mindent. A bűn mindent megsebzett - minden kapcsolatot, elképzelést, álmot és emberi testet. Mindent érintett a rombolás.

A Prédikátor könyvében Salamon leírja az élet hat területét, amit a bűn tönkretett. Az elkövetkező pár napban megvizsgáljuk ezt a hat területet.

1. Az első következmény a természeti katasztrófák és természetellenes változások. - Már nem az Édenben élünk. Ahogy John Milton írta híres költeményében, a Paradicsom elveszett. Egy megtört bolygón élünk. És ennek következményeképpen hurrikánok, tájfunok, kiszámíthatatlan időjárás, földrengések, aszályok és árvizek, amiket tapasztalhatunk.

Elképesztő számomra, hogy a biztosító mindezekben Isten cselekedetét látja (angolul "act of God" = vis major, előre nem látható körülmény - ford.), de egy gyermek születését senki nem nevezi Isten cselekedetének. Vagyis, Isten cselekedete csakis a rossz dolgokat takarja, amik történnek. Pedig Isten nem akarja, hogy ezek a dolgok megtörténjenek a világban. A természeti katasztrófák Őt is éppúgy feldúlják, mint minket. A világ megtört, mikor a bűn mindent tönkretett.

A rómaiakhoz írt levélben azt olvassuk, hogy a "teremtett világ összezavarodott" (Róm 8,20 CEV fordítás). Minden ezen a bolygón elvesztette eredeti rendeltetését. A világon minden sérült, beleértve a DNS-edet, a szüleid DNS-ét, az ő szüleik DNS-ét. Észrevetted már, hogy a tested sem működik helyesen? Ha mindenki szervezete tökéletesen működne, nem lenne szükség orvosokra.

2. A második következmény a fizikai hanyatlás és a halál. - Míg a bűn nem jelent meg a világban, addig nem volt halál bolygónkon. A Prédikátor könyve azt írja: "Az ember nem tudja hatalmában tartani a szelet, ... és senkinek sincs hatalma a halál napja fölött." (Préd 8,8) Tudjuk, hogy a halál elkerülhetetlen, mégis meg akarjuk akadályozni. Sokat teszünk azért is, hogy a testi hanyatlást elhalasszuk.

De van tulajdonképpen jó hír is: Isten nem akarja, hogy örökké éljünk ezen a földön. Azt akarja, hogy egy tökéletes helyen éljünk örökké, nem egy olyan bolygón, amit bűn tett tönkre.

"Földi testünk a földbe kerül, mikor meghalunk, de feltámasztatik, hogy örökké éljen. Testünk eltemettetik megtörten, de feltámasztatik dicsőségben. Eltemettetik gyengeségben, de feltámasztatik erőben." (1Kor 15,42-43 NLT fordítás)

Beszéljetek róla

* Miért olyan nehéz nekünk, hívőknek is, elfogadni a testi hanyatlás és a halál gondolatát?
* Milyen felelősséggel tartoznak a keresztények a természeti környezet felé?
Bajban is örvendezni


„…lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak…” (Ezékiel 37:10) Lehet, hogy reményeid meghaltak, és álmaid el vannak temetve, de Isten új életet tud lehelni beléjük. Ezékiel ott állt a holtak völgyében, amely tele volt csontokkal. Ennél rosszabb már tényleg nem lehet, igaz? Aztán valami csodálatos dolog történt. Isten azt mondta a prófétának, hogy: „Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az Úr: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.” (Ezékiel 37:9-10). Ha olyan embert látsz, aki Isten országában sikerrel munkálkodik, nagy a valószínűsége, hogy előtte a pusztulás, fájdalom és elutasítás völgyén ment keresztül. Pál is az után beszélt arról, milyen kimondhatatlan dolgokat élt át, amikor elragadtatott a harmadik égig (ld. 2Korinthus 12:2-4), miután megkövezték, és halottnak gondolva őt, kivitték a városon kívülre. János azután írta le a következő szavakat, miután száműzték a Patmosz szigetén lévő büntetőtelepre: „Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna” (Jelenések 1:10). Az eredmény a Jelenések könyve lett. A zsoltáros azt mondta: „… a veszedelem napján… fölemelt fővel állok ellenségeim között… és éneket zengek az Úrnak” (Zsoltárok 27:5-6). Így lehet a megpróbáltatásokban is Istent dicsőíteni, majd visszatekintve ezt mondani: „Köszönöm, Uram, ezt a tapasztalatot! E nélkül sohasem ismertelek volna meg úgy, ahogy most ismerlek.”
MIÉRT ÁLLSZ KI IGAZÁN?


„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet…” (Példabeszédek 4:23)
A Biblia azt mondja: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Lehet, hogy az emberek felfigyelnek rád a pozíció miatt, amit betöltesz, de csak akkor fognak tisztelni, és akkor lesznek hajlandóak követni, ha becsületesnek is látnak. A feddhetetlenség akkor megalapozott, ha mindenki számára nyilvánvaló, hogy a siker, az anyagi haszon és az elismerés nem az isteneid; hogy valami ennél nagyobbat tartasz értékesnek, valamit, amit nem vagy hajlandó feladni a profitért vagy a népszerűségért. A becsületességgel együtt jár, hogy hatással tudsz lenni másokra. Irányíthatsz embereket becsületesség nélkül is, de nem tudsz hatással lenni rájuk. Aki vizet prédikál és bort iszik, önmagát sebzi meg. Sőt, az időtől és a körülményektől függően lehet, hogy ebből a sebből nem lesz képes felépülni. Azt mondod: „A magánéletemhez senkinek semmi köze.” Nagy tévedés! H az emberek azt látják, hogy mást vársz el másoktól, mint amit magadtól követelsz, ez folyamatosan rombolja irántad való tiszteletüket. Lehet, hogy a pozíciód miatt biztonságban érzed magad, de másokra való hatásod mindig is törékeny marad. Bármely pillanatban megtörténhet, hogy egyetlen döntéssel, egyetlen szóval vagy egyetlen tettel lerombolod, amit évekig tartott felépíteni. Miért kell ezt észben tartani? Mert a leggyorsabb út onnan, ahol most vagy oda, ahol holnap leszel, nem mindig a legtiszteletreméltóbb. Vezetői pozíciót betölteni, és egyben annak az embernek lenni, aki szeretnél lenni, nem egyszerű és nem mindig könnyű összeegyeztetni a kettőt. Az ilyen pillanatokban önmagadról fedezel fel valamit – kiderül, mit képviselsz igazán!


Ne adj helyet az ördögnek!

„…helyet se adjatok az ördögnek.” (Efézus 4:27)

Amikor Adrian Rogers lelkész madarakat szeretett volna csalogatni a kertjébe, egyik szomszédja azt mondta neki: „ha megfelelő környezetet teremtesz, meg fognak jelenni”. Így aztán vett megfelelő eleséget és egy megfelelő madáretetőt, felállította azt egy megfelelő oszlop tetejére – és élvezte, hogy mennyiféle madár látogatja. Rogers rámutatott, hogy sokan akaratlanul is vörös szőnyeget terítünk az ördög elé azzal, hogy olyan környezetet teremtünk, ahol egészen otthon érzi magát. A Sátán nem tud elfoglalni egy talpalatnyi helyet sem, amit nem te adsz át neki. Olyan környezetet keres, ahol kényelmesen élhet. Ha ma helyet adtál az ördögnek az életedben, visszakövetelheted az elvesztett területet. Először is hittel: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5:4). Isten erőt ad nekünk a szellemi harcra, és ezt az erőt hit által kaphatjuk meg. Ha tudjuk, hogy kik vagyunk Krisztusban, az megadja nekünk a szükséges magabiztosságot. Másodszor ellenállással: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7). Csak akkor lesz meg az erőd ahhoz, hogy legyőzd a gonoszt, ha engedelmeskedsz Istennek. Jézus nevében és Isten Igéjének tekintélyével kell ellene menned. Harmadszor harccal: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Efézus 6:11). Emlékezz: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni…” (1Korinthus 10:13). Nem kell esdekelve könyörögnöd Istenhez, hogy adja meg neked az ördög legyőzéséhez szükséges erőt – ez az erő már a tiéd. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). Tanulj meg ebben az erőben járni!
Az egész teremtettségért...




A mai nap imádsága:

Uram! Végre látni szeretnék, tisztán és világosan, de önzésem sötét fátylát fellebbenteni csak Te tudod. Szereteted szivárványszíneivel ajándékozz meg ma is, hogy másokra mosolyogva magam is békét nyerjek! Ámen


"Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.
Jn 12,44-47

Jézust a középkorban előszeretettel ábrázolták ítélő bíraként, ugyanakkor talán soha nem kapaszkodtak a "Christus Salvator"-ba (Megmentő) olyannyira erősen, mint akkor. Dogmatikai igazságok ide vagy oda, a krisztológia minden kor emberének tartogat titkokat. Befogni, szavakba szorítani a jézusi kinyilatkoztatást már sokan megpróbálták, eleddig teljességgel senkinek sem sikerült. Ha valaki azt hiszi megfejtett egy isteni titkot, akkor egy másik bukkan fel az értelem határán. Aki hiszi a Krisztust - Jézus evangéliumbeli szavai szerint -, az nem is a Krisztust hiszi, hanem az Atyát. Aki pedig nem tartja meg a "beszédeket" azon Isten nem "üt vagy taszít még egyet", de az mindenkinek a saját akaratától függ, hogy a neki dobott mentőövbe belekapaszkodik vagy elúszik tőle. Ha ez utóbbit teszi, a következményekért az Istent vádolni - balgaság. Aki bajban van, az nem teoretikus vitákat akar nyitni arról, hogy létezik-e egyáltalán mentőöv, hanem megmenekülni. Ez a krízis sötétsége, s itt fényeskedik igazán a Christus Salvator! (Azt csak zárójelben írva jelzem: Isten az mindig "Istenhez méltó módon" cselekszik. Azaz ha mentőövet dob, azt mindig úgy dobja, hogy kétségbeesett helyzetünkben, első kapálódzásaink közepette, abba akaratlanul is beleverjük kezeinket... talán bizonyságául annak, hogy később ne mondhassuk... rajtam még az Isten sem segített.)

A világ megmentésén sokan "fáradoztak" - nem sok eredménnyel. Királyok és császárok, diktátorok és fejedelmek, pápák és bankárok, politikusok és önjelölt megváltók próbálták az "üdvösséget" kézzelfoghatóvá tenni - sikertelenül. Az Isten ügye az mindvégig megmarad(t) "totaliter aliter"-nek, valami egészen más-nak. Az emberlét girbe-gurba útjain gyakran kísért minket az önmegváltás gondolata; "Segíts magadon, s az Isten is megsegít!" - szólás is effelé terel. Tény, hogy az ember ügyes túlélő, extrem körülmények között is feltalálja magát. A lét végessége, lelkünk élni-akarása azonban nem túlélés kérdése, hanem metafizikai (a tapasztalat határán túli) kérdés. Ezért minden ember, ha máskor nem is, de utolsó perceiben meghajlik az Isten előtt. Amikor már csak az ösztönök vezérelnek, akkor kiderülnek az alapvető igazságok... az is, hogy Istenre szorult lények vagyunk.

Sötétségben élni egyenlő a halállal. Ablaktalan, fény nélküli szobában élni maga a pokol. Bezártságban létezni, amikor a mező illatozik és színei milliárdjával minden élőt csalogat - Isten elleni bűn. Sokan a létezésnek ezt az állapotát állandósítják. Tagadni a mező jó levegőjét, s a színeket, fatális hiba. A sötét szobában füstölgő mécsest (értsd emberi okoskodás) életre keltő, fenntartó Napként imádni - több mint dőreség. Aki kegyelemből, lelki szemeivel akár egyszer is meglátta a Teremtettség Csodálatos Rétjét, az onnantól kezdve nem tudja megtenni, hogy ne tegyen bizonyságot arról, amit látott... Meglátni az Isten szeretetét az életünk legnagyobb csodája, ennél már csak egy nagyobb létezik: esendőségünk ellenére megélni, s örömét tovább sugározni mások felé.


Együttműködés...


A mai nap imádsága:

Uram! Segíts, hogy szólhassak, amikor szükséges, s hallgassak, amikor kell! Ámen


Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
Jak 1,19-20

Nagy divatja van manapság a "megmondóembereknek"... Csúnya szót is kreált korunk a gátlástalan érdekérvényesítésre: "beszólás". Ez nem egyszerűen az igazság közlése, sokkal inkább az általános "harckészültségi állapot" egyértelmű jelzése. A diák "beszól" a tanárnak, a gyerek a szüleinek... Példák százait lehetne sorolni azoknak a helyezeteknek, amikor egyik ember megkeseríti a másik ember életét. Ölni, életet rövidíteni nemcsak késsel, szavakkal is lehet... Így történik meg nemegyszer a tragédia is, amikor egybemosódik a verbális agresszivitás a valódival, s elszabadulnak a negatív érzelmek...

A modern (nyugati) társadalomban egyre komolyabb gondot jelent az érzelmek hiánya. Pontosítva, negatív érzelmek zuhatagában élünk: A televízió ontja magából a színvonaltalan, tartalmatlan adásokat, a csatornákon krimi ér krimit, mintha ez lenne az egyetlen lehetősége a "szórakoztatásnak"... S mivel általában alig akad mód ezek ellensúlyozására, az emberek érzelmi élete elfásul, érzéketlenné válnak - tömegével... Végül: megszűnik a részvét, s a jószándék.

Nyolcvanas évek elején New-York egyik lakónegyedében több késszúrással megöltek egy munkából hazafelé tartó nőt. A 28 éves áldozatot közel egy órán keresztül üldözte gyilkosa, aki közel kéttucat késszúrással "véreztette" ki a szerencsétlen asszonyt, aki utolsó erejével lakásának előszobájából telefonon keresztül még felhívta a rendőrséget. A rendőrök két percen belül a helyszínen voltak, de már nem tudtak segíteni. A jegyzőkönyv tanúsága szerint 38(!) ember látta ugyan, hogy mi történik, de egyik sem avatkozott bele, vagy nyúlt volna telefonja után. Másnap a New York Times a címoldalán tette fel a kérdést: "Valóban ennyire gonosz az ember?" Hogyan lehetséges, hogy 38 ember közül senkiben nem támadt egy kicsinyke részvét sem? Pszichológusok éveken át elemezték az esetet keresték az okokat...

A konfliktuskezelés, a krízisek megoldása nemcsak a szakemberek - lelkészek, orvosok, pszichológusok, segítő foglalkozásúak - feladata, hanem minden emberé, aki megkapta a gondolkodás és az érzés ajándékát... Ehhez ad segítő ajánlást Jakab apostol, aki ezt írja: "legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra". Sajnos a hétköznapok pontosan ennek az ellenkezőjét mutatják: gyorsan visszaszólunk, s hosszú időbe telik, míg meghallgatjuk a másik felet is... Ez a magatartás nem szolgálja az Isten igazságát, de nem építi a mi életünket sem. Ahhoz, hogy a magunk békességét megtaláljuk, a béke hírnökeivé kell válnunk. Hinnünk kell az Istentől kapott szeretet konfliktuskezelő/megoldó s életújító erejében, hinnünk kell abban, hogy Isten szava békességet teremtő hatalom...




Hűség...


A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy kapaszkodni tudjak Beléd, s tanuljam Tőled a hűséget napról napra, utolsó szívdobbanásomig! Ámen



Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Jel 2,10c

Manapság a hűség szó hallatán az emberek nagyrésze a "márkahűségre" gondol vagy úgy emlegeti ezt a fogalmat, mint valami avitt, letűnt korból ittmaradtat, amit teljességgel meghaladott az idő. "Hűséges, mint a kutya." - mely kijelentés régen elismerést jelentett, manapság inkább negatív megítélésű: "Aki hűséges - az meg is érdemli!" A ma természettől távol élő embere embere fél szembenézni lényének ösztönös részével, úgyhogy legtöbben nem gondolkodnak, hanem teszik, amit a pillanat diktál: Nem számítanak elvek, se politikában, se magánéletben, sem munkaerkölcsben, sem szerelemben. A hűtlenség - bár fájó nyomokat hagy az ember lelkében - mára társadalmilag elfogadottá vált, s felváltotta a haszonelvűség hűsége. Mit nyerek rajta? Mi a hasznom ebből? - teszik fel a kérdést egyre gyakrabban ott is, ahol szükséges lenne a jó értelemben vett illúzió: pl. a párkapcsolatban. Régen "örökre" választottak társat - manapság csak addig, amíg a szerelem el nem múlik. (S most maradjunk egy kicsit még a szerelemnél, melyet gyakran használ a Szentírás az ember Isten-kapcsolatának szemléltetésére.)

"A szerelem elmúlik, de a szeretet megmarad!" - sóhajtanak fel bölcselkedve a régvolt fiatalok, mely mondat igazságtartalma szinte sértően cseng az érzelemhabzsoló fiatal szerelmesek fülében. Szerencsésebb lenne talán azt mondani: a szerelem az idő múltával méginkább erősíti a szövetséget. Ha... ha a hűség nem sérül! Márpedig az gyakran sérül, hiába emlegetjük a hűségnek a morális-praktikus oldalát, hogy ti. egyben tartja a családot, és garantálja a gyerekek biztonságos felnevelését stb. Ha a felek között nincs tartalmas emberi viszony, akkor ez álságos dolog, ráadásul a gyermeknek nem "mintha", hanem valódi érzelmi biztonságra van szüksége. Számos családi élet válik pokollá, mert a mindenáron való hűséget színlelik benne. Az effajta magatartás azoknak az embereknek a menedéke, akik nem tudnak szembenézni a változással. A házassági fogadalomnak - manapság "sikk" esküt nem tenni -, éppen az lenne a lényege, hogy nem aszerint döntök majd, ami épp a legjobb nekem, mert akkor minden nap elcsábulhatnék. Amikor választok, akkor a választásom értékeli föl azt az egy személyt. Attól lesz ő a legértékesebb, hogy belehelyezem a bizalmamat, és áldozatot hozok érte: lemondok az összes többiről...

Ahogyan a párkapcsolati döntésben, ugyanúgy az Istennel való kapcsolatban is általánosan elvárható az érzelmi hitelesség. Enélkül megüresednek szavaink, s erőtelenné válnak cselekedeteink. A "Légy jó mindhalálig!" kívánatos eszméje terhelő ideológia csupán, ha nem vesszük észre, hogy a jóság mindig a hűségből fakad. "Aki a kevésen hű, az a sokon is az!" - tanítja a Mester. A hűséget tehát soha nem körülmények határozzák meg, hanem mindig a hűséges ember formálja a környezetét!

Az Élet 'koronája' maga a teljességgel megélt élet. Aki múltba mereng, s emlékeihez tapad vagy jővőben ábrándozva kergeti álmai bárányfelhőit, az nem veszi észre, hogy most van itt az Isten, most szól, most akar megajándékozni, s ezzel elmulasztja a legdrágábbat: az Istenhez kötődő, hűséges, áldott élet lehetőségét...





Tanítás...

A mai nap imádsága:

Uram! Taníts engem a Te utaidra, igéd fénye legyen ösvényem világossága! Ámen

   

Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.
Kol 1,27b-28

A Megtestesülés érthetetlensége - Cur Deus homo?/Miért lett az Isten emberré? -, a feltámadás csodája, az Isten szeretetét demonstrálja. A Krisztus-titok, mint kincse az egyháznak, évezredeken átnyúlóan hirdeti az Isten dicsőségét és rámutat a krisztusi ember méltóságára. Előképe ez az eljövendő dicsőségnek. (Eljövendő, elközelgett, nyers fordításban "jövésben van" - azaz még nincs itt, de már körvonalaiban látható.)

A kereszténységben (is) a tanítás fontos szerepet kap. Az első keresztények a katechumenátusban ( kereszténységre előkészítő "tanfolyam") kettő, de olykor 4-6 évig is tanították az egyházba belépni szándékozókat; mit is jelent "Krisztusban lenni/élni". Korunk élmény/élvezeti-társadalmának érték-látása a keresztény egyházakban is fellelhető. Show-elemekkel tarkított istentiszteletek, PDA-kból, okostelefonokból bölcsességeket kiolvasgató, bróker-perfekt, ráncnélküli ötezerdolláros öltönyben a színpad-oltáron sportosan szaladgáló prédikárok jelzik az új irányt... Élet-halál-kérdéseket feszegető igehirdetéseikben dráma vegyül könnyed humorral, s hibátlan-fogsorral villantott mosolyaikkal "hitelesítik" igazságaikat, melyek a sikeres élethez asszisztálnak...

A tanítás pedig háttérbe szorult, ebben az ökumenét már teljességgel megéljük. Míg Jézus Urunk az Istennek tetsző életre tanította hallgatóit, eladdig a mai igehirdetésekből "csak" az Élet hiányzik. Igehelyekkel dobálódzó kegyesek rohangálnak az egyház hajójának egyik oldalán, a másikon pedig álteológusok ücsörögnek, miközben spekulatív teológiájuk konklúzióit egyetemes igazságként propagálják... (Hacsak liberálisak lennének, de libertinisták is!)... Mindeközben elemi erővel tör fel a vágy az emberek lelkében az élet istenes normalitása után. Tökéletességet hajszolunk - holott a tökéletesség csak Krisztusban van.

A keresztény ember ismeri hiányának okát: az Isten az! Az Ő tisztasága, szépsége, harmóniája hajlítja az ember lelkét mindig közelebb a teljességhez. Jól tudjuk, elérni a tökéletességet itt a földi életben nem lehet, de elindulni, futni a teljesség felé azt nemcsak lehet, de kell, sőt "üdvös" is, hiszen ez a célirányosság, s a benne foglalt reménység tölti meg erővel nehezebb hétköznapjainkat és munkálja a számunkra csak hitben érthető örök életet is...