2017. június 17., szombat

Fejezd ki énekkel háládat az Úrnak

"Énekeljetek hálát neki, énekeljetek dicséreteket az Istenünknek." (Zsoltárok 147,7 - LB fordítás)
Megtanulni hálát mondani Istennek azért, amit nekünk adott, keresztény életünknek egy nagyon fontos része. Te hogyan teszed az Istennek való hálaadást az életed részévé?
Az egyik legfontosabb módja ennek az, hogy énekelsz az Úrnak. A Biblia azt mondja: "Énekeljetek hálát neki, énekeljetek dicséreteket az Istenünknek." (Zsoltárok 147,7 - LB ford.). Semmi nem visz gyorsabban Isten jelenlétébe, mint az, hogy dicsőíted Őt. Még az sem számít, hogy van-e érzéked a zenéhez vagy az énekléshez. A Biblia arra ösztönöz minket, hogy "örömteli zajt hallassunk". Még a disznók is ezt teszik, amikor esznek. Ha a disznók tudnak örömteli zajt hallatni, mennyivel inkább tudsz te!
A kereszténység egy éneklő hit. Több dal szól Jézus Krisztusról, mint bármi vagy bárki másról, vagy mint a  szerelemről. Ezért kell, hogy egy helyi gyülekezet tagja legyél. Ez nem csak arról szól, hogy hetente meghallgatsz egy üzenetet a Bibliából. Legalább egyszer egy héten szükséged van arra, hogy dicséretekkel hálát adj Istennek és így fejezd ki az érzelmeidet Őiránta. Ha ez nincs meg, akkor a szíved összezsugorodik. Nem lehetsz egészséges keresztény, ha csak prédikációkat hallgatsz. Szükséged van az Igén keresztül hozzád érkező üzenetre is, és arra is, hogy énekkel, zenével kifejezd az Úr felé érzelmeidet.
Rájöttem, hogy akkor, amikor a legkevésbé van kedvem énekelni, akkor van rá leginkább szükségem. Amikor a szívem hideg, meg kell újulnom, helyre kell állnom és fel kell töltődnöm a hálaadó dicséreteken keresztül. Nagyon  mozgalmas és zsúfolt minden napom, de úgy érzem, hogy amikor dicséreteket hallgatok vagy énekelek az Úrnak, megújul a lelkem.
Kapcsold be te is a kedvenc dicsőítő dalaidat, vagy találj egy jó keresztény rádióadót, és énekelj az Úrnak. Köszönj meg Istennek mindent, amit adott neked, és "hallass örömteli zajt" az Úrnak.
Beszéljetek róla:
  • Melyek a kedvenc dicsőítő dalaid? Miért?
  • Mi tart vissza az énekléstől a személyes vagy a közösségi dicsőítő alkalmakkor?
  • Meséld el a tapasztalatod azzal kapcsolatban, hogy miközben Istennek dicséreteket énekeltél, jobb lett a kedved.
Isten új szívet adhat neked


„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Zsolt 51:12

Isten szava hozta létre a teremtett világot, és ő szólt hozzád már anyád méhében – ahogyan most is tud szólni, hogy rendet teremtsen kaotikus életedben.

Ez egy teremtéshez hasonló pillanat, amikor Isten megszólal az életed pusztaságában és sötétségében, hogy egy új kezdetet teremtsen számodra.

Isten képes a semmiből is létrehozni dolgokat. Képes egy törött, tisztátalan vagy sérült szívet éppé, tisztává és céltudatossá tenni. Isten tisztának szeretne látni téged, ezért aktívan munkálkodik azon, hogy új szívet teremtsen benned, és rendet tegyen az életedben.

A te dolgod annyi, hogy alárendeled magad Neki teljesen, elfogadod, hogy ő szuverén, megalázod magad előtte, és kéred az ő segítségét.

Uram! Kérünk, szóld a Te teremtő szavadat a mi szívükben és életünk körülményeire. Elismerjük, „amink csak van – gondolkodásunk, életünk, tisztaságunk és az újrakezdés lehetősége – Istentől van, Jézus Krisztus által” (1Kor 1:30 MSG fordítás)

Újítsd meg bennünk az erős lelket, hogy ne az események, a körülmények, vagy az érzéseink határozzák meg azt. Adj nekünk olyan életet, amelyet te magad formálsz a te Szentlelked által.

Beszéljünk róla:

Add Istennek a benned lévő káoszt. Engedd, hogy Isten szava új kezdetet teremtsen az életedben, új reményt és új erőt adjon neked.

Imádkozz: „Istenem, kezdj újat bennem, teremts rendet az én életemben.” (Zsolt 51:10 MSG fordítás)





Jázmin és a bűzös borz


"Tisztíts meg a bűneimtől, és tiszta leszek, moss meg, és fehérebb leszek mint a hó." (NLT: Zsoltárok 51:7) (angolról fordítva)


Jázmin az én gyönyörű és szeleburdi kutyusom (cockapoo fajta). Tudja, hogy nem szabad a régi csűr közelébe mennie ami a birtok szélén van, de meglátott egy fekete macskát, odarohant és kezdetét vette a játékos hajsza.

Szerencsétlenségére nem macska volt, hanem egy borz. Jázmin nagyon meglepődött amikor telibe találta egy bűzbomba. Olyan büdös volt, még a házba sem akartam bevinni, de bezártam őt a fürdőszobába, amíg ki nem találtam, hogy hogyan tudnám megtisztítani.

Az interneten számos házi megoldást találtam arra, hogy hogyan távolíthatnám el a borz orrfacsaró bűzét. A receptek olyan hozzávalókat tartalmaztak, mint paradicsomlé vagy hidrogén-peroxid és szódabikarbóna keveréke, és úgy emlékszem, hogy az egyik még étcsokoládét is tartalmazott. (Jó rendben, bevallom ezt csak kitaláltam. A csokoládét magamnak szántam.)

Ezek a keverékek, egy kicsit ugyan eltávolítottak a szagból, (könnyfakasztó, fokhagyma-szerű szag) de összességében a bűz még mindig ott volt. Ekkor már majdnem éjfél volt, ezért elővettem egy régi takarót, és leterítettem a fürdőszoba padlójára, és szegény Jázminnak ott kellet töltenie az éjszakát.

A rákövetkezendő reggelen elmentem egy kisállat kereskedésbe és találtam egy kiváló szageltávolítót, amellyel minden kellemetlen szagot el tudtam távolítani, így Jázmin újra csodálatosan tiszta illatú lett.

Az ok, amiért megosztom veletek ezt a történetet mert ez segít megvilágítani azt amit Jézus tett érted. Azt mondja a Biblia: "De Isten megmutatta, hogy hogyan is szeret bennünket, amikor még bűnösök voltunk, amikért Jézusnak meg kellet halnia."(Róma 5:8)

Jázmin tudta hogy tilos neki a csűr közelébe mennie, de megjelent a kísértés egy macska formájában (csak gondolta hogy az volt). A bűn mindig megtévesztő, és mindig többe kerül, mint azt gondolnánk. Jázmin úgy gondolta hogy szórakozik egy kicsit, s ehelyett végül a bűn bűze lepte el.

Még mindig szerettem Jázmint és azt akartam hogy jöjjön velem a házba, de nem engedtem neki hogy végigjárja a lakást addig amíg hordozta azt az iszonyatos szagot. Tisztításra volt szüksége, másképp az otthonomat is átitatta volna a szag.

Isten is így nézi a mi bűneinket. Nem engedhet be minket a mennybe amíg meg nem tisztulunk a bűneinktől, különben a bűneink ellepnék az egész teret. Jézus azért jött, hogy megtisztítson minket a bűneinktől, és az Ő áldozata fehérebbre mosott minket mint a hó (51. Zsoltár 7.verse) Amikor bevalljuk bűneinket Jézusnak önszántunkból és bizalommal, akkor magabiztosan léphetünk be Isten otthonába azzal a tudattal hogy fiaiként és lányaiként fogad majd minket.

Szánj időt ma a hálaadásra mert "megtisztultál Jézus Krisztus vére által. Isten adjon neked egyre több kegyelmet és békességet." NLT: 1Péter 1:2 (angolról fordítva)

Köszönd meg, hogy válaszol az imáidra

,,Ó uram, most már hallom a válaszod, és én imádlak" (Habakkuk 3:2a )
Ha akarod hallani Isten hangját, akkor imádd Őt. Más szóval, köszönd meg neki, hogy az életed része és hogy érdeklődik az életed részletei iránt is. Köszönd meg, hogy válaszol az imáidra. ,,Ó uram, most már hallom a válaszod, és én imádlak" ( Habakukk 3:2a ). Isten látomást vagy álmot ad neked. Isten akarja, hogy megtedd, most tehát adj hálát, mert válaszol az imáidra. Ez Isten imádásának egyik része.
Amit én akarok az az, hogy ne úgy lásd imáidat, mint egy monológot, hanem kezd el úgy látni, mint amelyek valóban: párbeszédként. Az imádság egy beszélgetés Istennel. Isten hallja az imádságod, és válaszol neked, amikor kérdezel tőle. Isten minden nap akar beszélgetni veled. Ha hűségesen fogsz beszélni Istenhez minden nap és egész nap, ez forradalmasítani fogja az életedet.
Nem fogod hallani Istent, amíg nem ismered Őt. Itt van három szint, ahogy megismerheted Istent: felismerés, ismeretség és barátság. Talán most még a felismerés szintjén vagy, tudod, hogy Isten ott van, de nem ismered Őt igazán. Vagy lehet, hogy az ismeretség szintjén vagy: egy kicsit ismered Istent, de nem ismered Őt nagyon jól.
Isten azt akarja, hogy a barátság szintjén legyetek. A barátod akar lenni és azt akarja, hogy a barátja legyél. Isten azt akarja, hogy beszélj hozzá minden időben.

Beszéljetek róla:Legyen ma ez az imádságod: "Kedves Istenem, lenyűgöz, hogy Te a barátodnak akarsz engem. Én valóban akarok beszélgetni veled. Segíts, hogy tudjak minden nap időt tölteni veled. Köszönöm, hogy törődsz az életem részleteivel is. Jézus, minden nap többet akarok tudni rólad, és szeretnék az útmutatásodtól függően cselekedni a munkámban, a családomban, a jövőmben, és az életem minden más területén. Hívlak, hogy vezesd az életem, Uram és Megváltóm, ahogy követlek és bízom benned. A Te nevedben imádkozom. Ámen."




Segítsd a gyermekeidnek, hogy megismerjék Istent


"Megjelentettem a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a Te igédet."(János 17:6)

A világ tele van olyan fiakkal és lányokkal akik kétségbeesetten sóvárognak egy apa után, aki a lelki vezetőjük lehetne. Lehetséges, hogy a te gyermekeid is ilyenek? Te is lehetsz a gyermekeid lekli vezetője, olyan jellemvonásokat fejlesztve bennük, amilyeneket Jézus tanított a tanítványainak három éven keresztül.

Még ha nem is vagy apa vagy anya, képes leszel másokat Istenhez vezetni, ha Jézus példáját követed.

Először is, Jézus segített a tanítványainak megismerni Istent.

Apák, ez a ti első számú felelősségetek apaként. Kell, hogy segítséget nyújtsatok a gyermekeiteknek Isten megismerésében, mert az örökkévalóság a tét: élet vagy halál, mennyország vagy pokol. A ti feladatotok, hogy a gyermekeitek valóban megismerjék Istent.

Figyeljétek meg mit mond Jézus:"...hozzád tartoznak." Elismeri, hogy a tanítványok Istenhez tartoznak. És emlékeztet minket, hogy mi sem birtokoljuk a gyermekeinket. Ők Istenhez tartoznak. Kölcsönbe adta nekünk őket egy bizonyos időszakra, amikor is azt akarja, hogy mi gondoskodjunk róluk. A szülői lét, mint a vezetés minden egyéb formája, valójában a gondoskodásról szól. Megtanulod azt mondani, hogy: "Istenem, én vagyok ezeknek a gyermekeknek a gondozója, akiket rám bíztál, és azt fogom tenni, amit szeretnél, hogy tegyek, hogy segítsem őket a céljaik elérésében."


Figyeld meg mit mond az Ige: "Megjelentettem a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. " És nem ezt mondja, hogy: "Én beszéltem róla. Én prédikáltam róla. Én kioktattam őket. Beszédet tartottam Rólad, hogy a tanítványok megismerjenek Téged." Azt mondja: " Megjelentettem. " Ő példát mutatott. Ez az egyik legkijózanítóbb igazsága a szülői létnek. Jó vagy rossz irányba, helyes vagy helytelen módon, ha tetszik, ha nem, a gyermekeid Istenről alkotott képe jórészt a te szülői magatartásod alapján fog alakulni. Ez lehet, hogy nem tetszik neked. Nekem sem tetszik, de ez az igazság.

Ha te egy türelmetlen és követelődző apa vagy, akkor a gyermekeid is azt fogják gondolni, hogy Isten is türelmetlen és követelődző. Hogyha távolságtartó és közönyös vagy, és soha nincs időd a gyermekeidre, akkor azt fogják hinni, hogy Isten is távolságtartó és közömbös feléjük. Ha te következetlen vagy és nem lehet rád számítani, ha nem tartod be az ígéreteidet, azt fogják gondolni, hogy az ő mennyei Atyjuk is következetlen és nem lehet rá számítani, valamint nem tartja be az ígéreteit.

Milyen Isten valójában?
*Isten törődő
*Isten közel van és figyel a részletekre
*Isten következetes
*Isten képes a szülői szerepre, Ő a legmegfelelőbb

Ha a gyermekeim abban a tudatban fognak felnőni, hogy Isten gondoskodó, közel van, következetes és a legmegfelelőbb, akkor nekem is gondoskodónak, elérhetőnek, következetesnek kell lennem. Kellőképpen törődnöm kell a gyerekeimmel, hogy megmutatnhassam, hogy Isten éppen ilyen és, hogy megmutathassam, nekik, ők hogyan válhatnak Krisztushoz hasonlóvá.


Tedd is meg, amit az Ige mond!


"Jézus akkor így válaszolt: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából kijön" (Máté 4:4, NIV ford.)

Isten azt szeretné, ha alkalmaznánk az Igéjét, és hagynánk, hogy az megváltoztassa az életünket. De ez azzal kezdődik, hogy tanulmányozzuk Isten Igéjét. Hogyan? Tegnap említettem 2 olyan alapelvet, amit mindig lehet alkalmazni, amikor a Bibliát tanulmányozzuk.

1. Kérdezd a jó kérdést.

2. Írd le a megfigyeléseidet.

Ma még hármat szeretnék ehhez hozzátenni.

3. Alkalmazd Isten Igéjét.

A "mit mond az Ige" mellett a "tehát mit kell tennem " kérdést is fel kell tennünk, és azt kell tennünk, amit a Biblia mond. A végső célja minden bibliatanulmányozásnak az alkalmazás. Más szavakkal: Hogyan változtatja meg egy adott igerész az én életemet? Ne elégedjünk meg azzal, hogy megértünk egy igerészt, alkalmazzuk is a Bibliában leírt alapelveket a mindennapi életünkben.

Ha csak értelmezzük az Igét, de nem alkalmazzuk, akkor megszakítunk egy folyamatot, mielőtt annak gyümölcse lenne. A bibliatanulmányozásba fektetett energiánk nem ér sokat, ha a tanulság levonása után nem leszek még inkább olyan, mint Krisztus.

Valójában a Bibliából csak azt hiszed el, amit alkalmazol is. Hiszel abban, hogy Krisztusról másoknak is beszélni kell? Hiszel a tizedben? Teszed is ezeket? Ha nem, akkor valójában nem hiszed el, amit a Biblia mond ezzel kapcsolatban. Legtöbbünkkel nem az a baj, hogy nem értünk meg valamit a Bibliából, hanem az, hogy nem tesszük meg azt, amit megértettünk!

4. Tanulmányozd a Bibliát szisztematikusan.

Ne csak találomra tanulmányozd a Bibliát. Úgy tudod szisztematikusan tanulmányozni, hogy versről versre, könyvről könyvre, témáról témára haladsz. Ennek az ellentéte a "felcsapásos" módszer, amikor találomra kinyitod a Bibliát, ráböksz egy szakaszra, és azt tanulmányozod. Ez nem hozza meg azt a fajta eredményt, amit Isten szeretne.

5. Olvasd el a Bibliát újra és újra.

Ez az egyszerű dolog meg fogja változtatni az életedet. Lenyűgöző, hogy mennyi mindent adhat egy szakasz, ha újra és újra többször elolvasod, és aztán pár hónappal később visszatérsz rá. Minél többet olvasod, annál többet fog neked adni.

Nincs alkalmasabb idő a mai napnál arra, hogy elkezdd tanulmányozni a Bibliát. Mindegy milyen módszert alkalmazol, de kövesd ezt az 5 alapelvet, és akkor többet hozol ki abból a részből, amit épp tanulmányozol.

Beszéljünk róla:

* Mit gondolsz, életed melyik területén szeretné ma Isten, hogy alkalmazd az Ő szavát?
* Van esetleg valaki, aki "számonkérheti" rajtad a Biblia olvasását? Ha nincs, akkor szerinted szorgalmasabban olvasnád a Bibliát, ha lenne egy ilyen ember?
Bizonyságtétel...
A mai nap imádsága:
URam!Add, hogy szavaim - kegyelmed révén - mindig hitelesen csengjenek, s cselekedeteimben is megnyilvánuljon szereteted! Ámen
"Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. De elhívott engem az ÚR ."
Ámósz 7,14b-15a
Ha valaki tudott ma is időt szakítani a lelki töltekezésre, akkor láthatta, hogy a "Losung" vagyis Útmutatónk a mai napra kihúzott/kijelölt igéi az elhívásról szólnak... Az elhívás, azaz vocatio, mindig kettősségében nyilvánul meg: van egy emberektől jövő vocatio externa, s egy Istentől jövő vocatio interna. Az emberi kommunikációból fakadó külső elhívás - de nevezhetjük nyugodtan megszólítottságnak is - reflexiók, benyomások, ránk irányzott közlései a hétköznapoknak általában világosak és egyértelműek, bár nem mindig így fogalmazzák meg: "Nahát, téged a JóIsten is papnak teremtett!", a belső elhívás azonban sokkal "bonyolultabb". Éppen ezért nagyon fontos, hogy a belső elhívásunkat is átbeszéljük egy "testvéri beszélgetésben", amiről Lutherünk nem véletlenül vallja: a szentségek és a prédikáció mellett az evangélium negyedik megjelenési formája.
Az Isten ha szól, akkor menni kell, akár "alkalmas az idő, akár alkalmatlan". Sajnos sok keresztény értelmezi ezt az igét hibásan, hiszen ez a bizonyságtevőnek szól, s nem azt jelenti, hogy "boldog-boldogtalannak, úton-útfélen" hirdetni kell(ene) az evangéliumot, hiszen ez kimerítheti a "disznók elé a gyöngyöt"-esetét, illetve ellenkezik a jézusi szelídséggel. Bizony sokan járatják le a kereszténységet azzal, hogy "kiló krumpli gyanánt" kofa-mentalitással árulják vallásos portékájukat, vagy ami még ennél is elkeserítőbb, amikor lebunkózó - szerintük evangélizációs - mondókájukkal alkalmatlankodnak...
Ma az elhívással kapcsolatban mégse ezekről elmélkedjünk! Érdemes elgondolkodnunk egy kicsit a nők lelkészi szolgálatáról. Nemcsak azért, mert a MEE-ben szolgáló lelkészek egyharmada nő, hanem azért is mert még a harmadik évezred elején is(!), sok kritika éri őket - alaptalanul. Először is: a lelkészi hivatás attraktivitásának megfakulásáért az "lelkészi hivatal/Pfarramt" elnőiesedését bűnbakként megtenni - hibás érvelés, hiszen éppen azért végez egyre több nő lelkészi szolgálatot, mert hiányoznak a férfi kollégák. Persze érthető a fanyalgás a hívek részéről is, hiszen egy-két generációval korábban az magától értődő volt, hogy egy evangélikus istentiszteleten az oltár előtt egy pap, s nem egy papnő áll...
Meg kell jegyeznünk, hogy a nők lelkészi állásba helyezése nem volt zökkenőmentes egy Németországban sem, de az Evangélikus Egyház viszonylag hamar megtanulta, hogy a hivatalra való alkalmasságot nem a nemiség alapján kell megítélnie. Ennek ellenére, még 50-60 évvel később is vannak bizonyos felhangjai a félelemnek: Mi lesz, ha feminizálódik a papi hivatás? Nos, az EKD által megjelentett egyik tanulmányban (Prof. Jochen Cornelius-Bundschuh tollából, ő a Heildelberi Egyetem Teológiai Fakultásának gyakorlati teológusa) olvashatjuk: "EKD-szerte a női lelkészek aránya mintegy 33%-os, s szociológialilag nézve, ha egy hivatásban a férfiak aránya több mint 70%-os, akkor férfi-dominanciáról beszélhetünk".
Másodszor: A női lelkészek alkalmazása az Egyház számra - nyereség! Ugyanis a családját menedzselő, maga is dolgozó modern nő általában a valóságtól nem rugaszkodik el annyira, mint ahogyan azt egy férfi teszi... Ennek talán lehetnek biológiai okai, hiszen egy nő az esetek kisebb részében felejti el anyai hivatását, mint a férfiak az apai kötelességüket. A kaszinók, játékgépek, kocsmák világában még egyértelmű a férfi-dominacia! Ugyanakkor a gyülekezeti közösség - ha szép rendben történnek a dolgok -, akkor egy nagy család életéhez hasonlítható. A szociális kontaktusokból fakadó kisebb-nagyobb disszonanciák meglátására, megérzésére nagyobb a készség a nőkben, mint a férfiakban, éppen ezért, ha hiányzik a lelkész mellől a szolgatárs papfeleség, akkor annak hiánya bizony megérezhető!
Ámósz - miközben szólta az ÚR igéit - megmaradt, pásztornak, fügetermesztőnek, azaz nem rugaszkodot el képzeletben sem a felhők fölé, nem veszítette el a talajt a lába alól, kontaktusban volt, maradt a TERMÉSZET-tel... Éppen ezért élete természetes volt, szavai hitelesek, s amit mondott, annak súlya volt...

Erőszak...

A mai nap imádsága:
Uram! Szabadíts meg minket a gonosztól! Ámen

Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek!
Zsolt 9,20a

A Mester arra tanít minket: "Aki kardot fog, az kard által vész el!" - azaz, az erőszak erőszakot szül... Erkölcsi lejtőn csúszó világunkban, amikor az erőszak polcokról levehető árucikké vált (lásd erőszakos játékok, filmek, szexuális abberációkat kiszolgáló "szórakoztatóipar") akkor különösen is elgondolkodtató a zsoltárírónak ez a sóhajos óhaja: "Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek!"

Az erőszak - mint minden jónak és rossznak - a gyökere a családba nyúlik vissza. A gyerekkori bántalmazások, a gyerekkorban elszenvedett szexuális zaklatások (Nem is gondoljuk, hogy milyen sok a közöttünk élő lelkileg sérült embertársunk, a statisztika szerint Magyarországon minden negyedik nő kisgyermekkként szexuális zaklatásnak volt kitéve!) az alkoholizmus, ami melegágya az erőszaknak, nemkülönben az igazságtalan társadalmi berendezkedés, a rossz törvények, melyek legalizálják, hogy egyik ember a másiknak rabszolgájává válhasson, mind-mind részese annak, hogy olyan a világ, amilyen. Ennek köszönhető, hogy mindig akadnak olyan emberek, akik gondolkodás nélkül a békés tömegbe lőnek és lövetnek, s nem lehet mentség, hogy "Parancsra tettem!" s nem adhat kibúvót az sem, hogy "De az csak gumilövedék volt!"...

Sokszor szeretné az ultrakegyes, vallásos ember a bűn okát a Sátánra hárítani. Pedig nem a Sátán végzi el a "piszkos munkát" -, hanem mindig az ember. A Sátán ördögi , s eleddig sikeres akciója mindig az volt, hogy elhitette az emberrel, Isten nyugodtan nélkülözhető hatalom a világban, hiszen az ember tudja, hogy mi a jó... Az eredményt láthatjuk, hova aljasul az ember Isten nélkül! Isten-tudat nélkül valójában nincs is igazi etika, csak egy törékeny, igen sebezhető, írt iratlan törvényekben, szokásokban megnyilvánuló idea-rendszer.

Ezért fordul a zsoltáros Istenhez, mert tudja, hogy a megoldás maga az Isten. Ez a fohász évezredekkel korábbra nyúlik vissza, de semmit nem veszített aktualitásából. Ma is Isten az, Aki egyedül képes megszabadítani az embert bűne (istentelenség) kötözöttségéből, Ő az, aki békességet teremthet népek, nemzetek között, s mindenekelőtt minden ember szívében...




Félelmeink...

A mai nap imádsága:

Uram! Tudom, hogy félelmeimen keresztül is formálsz engem. Kérlek adj nekem türelmet és értő, bölcs szívet, hogy megélhessem emberlétem csodáját gondviselő szeretetedben! Ámen.



Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ézs 43,1

Klasszikus ige, sokat idézzük. Első olvasatra sok keresztény számára úgy tűnik, hogy Jézusra utaló ószövetségi igével van dolgunk - pedig nem. Ez az ígéret közvetlenül és csakis Izráel házának szól... Ha kétségünk támadna, akkor olvassuk el az egész szakaszt... Mit lehet ilyenkor tenni? 19-20. század teológusai sokat "szenvedtek/gondolkodtak" az ó- és újszövetség által közvetített istenképeken, s arra a megállapításra jutottak, hogy a kettő nem egyeztethető össze. A haragavó-büntető, megközelíthetetlen Isten képe sehogy sem fér össze az újszövetségi megbocsátó, mindig önfeláldozóan szerető istenképpel... A Deus absconditus (el-elrejtőző Isten), s a Deus relevatus (megnyilvánuló, kinyilatkoztatott Isten) két teljesen külön kategória.

Valójában egyetlen érme két oldaláról van szó. Ahogyan az ember mindig csak az érem egyik oldalát látja, úgy vagyunk a fenti istenképekkel is. Egyesek igyekeznek valami speciális gondolatiság tükre elé állva egyidőben látni az érem mindkét oldalát, de a tükörkép az mindig fordított(!), tehát soha nem a valóságot látjuk benne. Kevesen, nagyon kevesen az érem harmadik oldalán "táncolva-egyensúlyozva" igyekeznek látni érezni az Istent - ők az ezoterikusok, a gnosztikusok, a misztikusok, az arisztokratikus aroganciával kinyilatkoztató "intellelktüelek". Ők úgy hiszik, hogy látják, azt, amit látni képtelenség...

Az ige legfőbb egyetemes üzenete ez: "Ne félj!" Sokan, (hamis) büszkeséggel vallják: Ők bizony nem félnek semmitől. Valójában mindenki fél. Nincs ember, aki egy kicsit se félne a betegségtől, a haláltól, az elmúlástól, a veszteségtől. Ha valaki semmitől se fél, az azt jelenti, hogy igazán még senkit nem tudott vagy akart szeretni. Abban a pillanatban azonban, hogy megszerettünk valakit, s rádöbbenünk egyediségének, megismételhetetlen személyiségének csodájára, s arra, hogy el is veszíthetjük őt, mert létének biztonságát mi magunk nem garantálhatjuk - beköltözik a szívünkbe a félelem. Aki ezt tagadja, az érzéketlen vagy egyszerűen hazudik...

A félelem éppen ezért minden ember életében ott van. Kiűzni a félelmet a szívből csak egyféleképpen lehet: az önfeláldozásra kész szeretettel. Erre tanít - akar tanítani - mindannyiunkat a Mester. Számtalan módon közelít felénk, kommunikál velünk az Isten. Neki - ezért Isten - minden az eszköze lehet, hogy kapcsolatba lépjen velünk: A szeretet éppenúgy, mint a félelem. Miközben azt érezzük, hogy eltaszít minket magától az Isten, Ő akkor is vonz minket... Isten tehát mindig a mienk, a kérdés az, hogy mi akarunk-e az övéi lenni, s ezt tudatosa(bba)n megélni.




Gyarapodás...

A mai nap imádsága:
URam! Áldásodért könyörgök... Áldd meg szeretteimet közelben és távolban, légy népeddel, hogy megelégedéssel dicsőítsen Téged! Ámen



Az ÚR áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni.
Péld 10,22

Pénzzel - ami a gazdagság általánosan elfogadott szimbóluma - kapcsolatos ígéreteknek se szeri se száma... Átlagban négypercenként ér minket valamilyen pénzügyletre vonatkozó felhívás: kedvező befektetésekre, az önzetlen segítés álruhájába bújtatott horror-kamatos kölcsönök felvételére buzdítanak minket -, hogy gyarapodjunk. Sajnos az emberiség háromnegyed része áldozatául is esik a fent említett mahinációknak, s elhiszik, hogy a gyarapodást elsősorban az anyagiak síkján kell megélni. Csak amikor már sok-sok kacat veszi körül az embert, akkor döbben rá arra, hogy vagyonát meg kell osztania a rozsdával és mollyal is, s ami igazán fontos - szeretet, megbecsülés, őszinte öröm -, azt pénzen nem lehet megszerezni.

Nem kell különösen tehetséges politikai-gazdasági elemzőnek lenni ahhoz, hogy hétköznapjainkban felismerjük: világunk globális pénzügyi válságba csúszik bele - lassan, de biztosan, sajnos visszavonhatatlanul. Százmilliók szenvednek emiatt, pedig a financiális armageddon még el sem kezdődött... Annyi bizonyos, hogy pénzt hiába vetünk el, abból búza nem lesz, s így kenyér sem. Kevesek profitja ugyan mutathat egy országban reprezentatív GDP-t, de sokakat nem tud boldogítani. Napi heroikus küzdelmek közepette van még működő egészségügyünk, oktatásunk, s közbiztonságunk - s csöndben tegyük hozzá, még működő egyházi struktúránk, de gyakorlatilag nincs egyetlen magyarhoni felekezet se, ahol ne jelentkeznének finanszírozási egyenetlenségek. Ez nem kritika, ez tény, ahogyan az is, hogy nyugdíjasaink egyre inkább összehúzzák a nadrágszíjukat, s fiataljaink egyre nehezebben találnak maguknak állást... A gyengécske fizetésük pedig elve behatárolja életüket, nemkülönben gyerekvállalási kedvüket! Sokan - félretéve etikai gátlásaikat - ügyeskedésre adják fejüket, mondván: mások is ezt teszik, de azt már a régiek is tudták "az ebül szerzett jószág ebül vész el"!

A krisztuskövető ember azonban nem optimista, hanem derűs, s ebbéli kedvével az életet szolgálja. Nem anyagiakban méri az eredményt, hanem áldásban! Ezért keresi az ÚR tetszését, imádságaiban ezért kér áldást, mert tudja, hogy az áldás az nemcsak evilágban gyarapít, de átível az Isten nemlátható világába is, melyet remél magának és szeretteinek. Életének minőségét - elsősorban(!) - nem anyagi állapota, hanem az Élet URához való viszonya határozza meg. Az élet minőségét ugyanis soha nem a múlandóak, hanem egyedül azok a kincsek garantálják, melyeket nem emészt meg sem a rozsda sem pedig a moly...




Méltóság...


Imádkozzunk!
URam! Add, hogy életemet méltósággal tudjam élni, s sorsom minden dolgában megcsillanjon szereteted fénye! Ámen
Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
Zsolt 90,16
Mitől keresztény a keresztény ember? A kérdés messze túlmutat önmagán... Talán ott kellene kezdenünk, hogy szavaink elkoptak, s ezért szoktunk ilyeneket mondani: "emberséges ember", "igazi szeretet", "élő Isten" stb.... Nemde attól vagyunk krisztusiak, hogy emberek vagyunk, hogy szeretünk, s mindezt Isten színe előtt? Ha szavainkat minősíteni kell hitelességük szerint, akkor már rég nem tükröződik Isten fénye az életünkben!
A zsoltáríró azért könyörög, hogy az isteni erő megnyilvánuljon mindazok életében, akik az ÚRIsten szolgálatára szánták életüket. Sajnos itt nem lehetünk eléggé kritikusak önmagunkkal... A tettek nagyon is beszélnek! Nem kell ahhoz templombajárónak lenni, hogy kiderüljön: hitelesek-e a pap szavai szószékről vagy sem? Ha a pap elvált, akkor furcsán hangzik a szájából "amit Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válaszza"... vagy önmegtartóztatást 'papol', miközben nyilvánvaló róla, hogy hedonista. Nincs másképp ez a hívek életében sem! Ha a férj kifelé fogvicsorítva "jókeresztény", de a családi élete nem áll másból, mint lelki terrorból, akkor az minden csak nem keresztény boldogság... a sort lehetne folytatni, de érdemes inkább csak arra gondolni, amit a Mester így mond: "Gyümölcseikről ismeritek meg őket."... A gyömölcsön minden meglátszik, s az is meglátszik, ha nincs! Egyes keresztények életének a fája káprázatos lombkoronával bír, csodálatosan nagy az árnyéka, jókat lehet alatta hűsölni... csak hát nem ez a feladata, hanem a gyümölcstermés! Az a fa, mely nem terem (jó)gyümölcsöt, bizony kivágattatik... Nem árt tudatosítani: A kegyelem ideje igen hosszú ideig tart, de nem tart örökké!
Az Isten örök törvénye, hogy akik cselekszik az Ő akaratát, azok életében nem csak tükröződik az isteni szeretet fénye, de méltóságot is nyernek. Ebben a mostani, méltatlanságokkal és méltánytalanságokkal terhelt világban a "méltóság" szó archaikusan cseng - letűnt korokat is idéz, amikor még értették, s tudták az emberek, hogy az udvariassági formákban kinek jár a 'méltóságos' vagy 'kegyelmes' megszólítás - pedig a méltóság a JóIsten legnagyobb ajándéka minden korszakban, s minden életkorban! Az egyik ember másik embert csak akkor tudja szeretni, ha nem a pillanatyi - esetleg lesújtó - állapotára tekint, hanem meglátja benne azt a méltóságot, amire ő is teremtetett...
A méltóság az, ami megtart az élet viharai között egyenes derékkal, amikor mások meghajlanak. A méltóság az, ami minőségivé teszi az emberi kapcsolatokat. A méltóság az, ami kiteljesíti, átszövi és bearanyozza a férfi és nő szerelmét. A méltóság, ami által felbecsülehetetlen érték a gyermek, amitől ember a súlyos fogyatékkal élő, vagy éppen a teljességgel kiszolgáltatott... Az Istentől kapott méltóságunk az, ami azzá tehet minket, amivé megálmodott minket Mennyei Atyánk... Ezt kérni, erre vágyni, ezt munkálni jelenti azt, hogy keresztények vagyunk!




Prioritás...

A mai nap imádsága:

Uram! Légy velem, hogy minden mást csak ráadásnak tekinthessek! Ámen

   

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.
Fil 4,19

Mire van szükségünk az életben? ...Ha jól belegondolunk, akkor ki-ki a maga képzeletbeli kockáspapírjára ifjúkorától kezdődően fel is írja kívánságait. Teljesül-e legalább néhány a hosszabb-rövidebb listából, azt az élet idővel eldönti. Olykor mosolygok azon - pedig sírni kellene -, amikor a korszellemnek behódolt leánykák komolyan sorolgatják milyennek képzelik jövendőbelijüket. A "legyen jóképű, sportos, intelligens, legyen neki háza, autója, sok pénze, szeressen utazni, kirándulni" sor végén megemlítik: "Ja, s csak engem szeressen!". Mit mondjunk erre? Nemde a végén kellene kezdeni a sort?

A Mester mondja: "Márta , Márta , sok mindenért aggódol és nyugtalankodol, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre." Tény, hogy párba teremtette az embert a JóIsten, de még így is magányossá válhat az egyik vagy a másik. Ahhoz, hogy megértsük az egy legszükségesebbet, ahhoz fel kell ismernünk - bármennyire is tiltakozunk ellene -, hogy közösségbe teremtett minket az ÚRIsten. Közösség nélkül egyszerűen nem tudunk élni. A közösség nemcsak a túlélés biztosítéka, de az emberréválás feltétele is. Ha csak magunkért kell felelnünk, ha nem kell odafigyelnünk mások igényeire, akkor nem formálódunk, hanem deformálódunk. Ezért az önzés visz legtávolabb a JóIstentől.

Mire van tehát szükségünk az életben? Arra, hogy ne legyünk egyedül! Arra, hogy tartozzunk valahová, hogy legyenek barátaink, egy család, amelyben otthonra lelhetünk. Ha nincs kivel megosztani a bút , s az örömöt, akkor hiába minden siker, belülről rágja meg lelkünket a titkos féreg... Ha vannak mellettünk, akiket szerethetünk, s minket is szeretnek, akkor az araszolva előbbrejutás is nagy eredmény, de ha nincs akivel megosszuk sikereinket, akkor hiába hagyjuk magunk mögött a többieket.

Rátalálni a minket megtartó közösségre csak a Krisztusban, azaz a krisztusi szeretet által lehetséges. Ez a szeretet az agapé, ami képessé tesz minket arra, hogy túllásunk önmagunk árnyékán, hogy megtörjük magunkban az ellenkezést, s hogy higgyünk az isteni szeretetben, mely eltörli a bűn hatalmát, s emberlétünkbe kiteljesedést hoz. Ez a Szeretet onnan felülről, titokzatos módon 'jön', s beleszövődik életünkbe... Gondviselésnek nevezzük. Gondot viselni csak az tud, aki előre látó, azaz tudja hol a cél, s mifelé igyekszik. A mi célunk az élet horizontján túl van, de életünk közösségben is megtapasztalt csodái mind arra tanítanak minket, hogy ez a cél minden megfoghatónál fontosabb...
ADD MEG GYERMEKEDNEK EZT A NÉGY DOLGOT!


„Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” (1Mózes 48:9)
Add meg gyermekednek a következő négy dolgot! 1) Tanítás. „…meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is” (1Mózes 4:9). Nem a kormány vagy az oktatásügy feladata -, hogy jellemet építsen és meggyőződést adjon gyermekeidnek; ez a te dolgod! Isten pedig számon fog kérni érte. 2) Helyreigazítás. „Fenyítsd meg fiaidat, míg van remény” (Példabeszédek 19:18). Azok a gyermekek, akik tudják, meddig mehetnek el, nagy tehertől mentesülnek. Biztonságot ad nekik tekintélyed szilárdságának tudata. Ha megtanulják, hogy a nem tényleg nemet jelent, ők is képesek lesznek nemet mondani másoknak és saját indulataiknak. 3) Áldás. „József ezt mondta apjának: Ezek az én fiaim, akiket itt adott nekem Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” Az ószövetségi apák kezüket gyermekeik fejére tették, mert hitték, hogy így átadható Isten áldása. Ha érted senki nem tette meg, te elindíthatsz egy új hagyományt, mert Isten áldásával béke, hosszú élet és jólét jár (ld. 5Mózes 28). Ezért támad az ellenség olyan gyakran, megpróbálja megtörni a láncot, melyen át Isten áldása érkezik, Ne engedd neki! 4) Példa. Egy nagy igehirdető egyszer belenézett a bölcsőbe, ahol kisgyermeke feküdd, és így imádkozott: „Uram, te, aki embert teremtettél, tégy ma engem valódi férfivá! Hadd formáljam őt az életemmel, a példámmal és az imámmal olyanná, akit te használni tudsz. Uram, hadd haljak meg egy nappal azelőtt, mielőtt bármi olyat tennék vagy szólnék, amivel neki botlását okozom.”

APAI ÖRÖKSÉG

„Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.” (Példabeszédek 20:7)

Max Lucardo írja: „Ma van az első apák napján édesapám nélkül. 31 évig nekem volt a legjobb apám, de most el van temetve egy tölgyfa alá egy nyugat-texasi temetőben. Furcsa, hogy nincs itt… mert mindig elérhető volt. Szavai nem voltak cirkalmasak. Az életben elért eredményei tiszteletreméltóak voltak ugyan, de nem rendkívüliek. Jelenléte azonban az volt. Mivel ott volt, az élet simán ment… a jövő biztos volt… úgy növekedtem, ahogy Isten eltervezte. Ő tanított meg borotválkozni és imádkozni. Segített megtanulni az aranymondásokat a vasárnapi iskolára, és azt is megtanította, hogy a rossz büntetést érdemel… a jó pedig magában hordozza a jutalmát. Megmutatta a meghatározhatatlan egyensúlyt az ambíció és elégedettség között. Tudtam, hogy mindig ott lesz, ha bármikor szükségem lesz rá. Olyan volt, mint egy meleg kandalló. Talán ezért olyan hűvös most nekem az apák napja. A tűz kialudt. Az idők szele elvitte a fényes lángokat, csupán az aranyló parazsat hagyta itt. A parázsnak azonban vagy egy furcsa tulajdonsága: ha felszítjuk, a lángok újra táncra kelnek…. és elűzik a hideg levegőt, emlékeztetve arra, hogy ő még mindig itt van.” Hasonlítsd most ezt össze a Gene Hackmannel készült interjúval! A színész így emlékszik vissza: „Csak tizenhárom éves voltam, de még mindig élénken emlékezetemben és az a szombat reggel. Kint játszottam az utcán… amikor megláttam, hogy apám elhajt az autóval és odaint nekem. Valahogy tudtam, hogy ez a kézmozdulat azt jelenti, örökre elmegy. Mai napig kísért ez a soha el nem halványuló emlék.” Salamon azt mondta: „Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai boldogok lesznek.” Apák, figyelem! Milyen örökséget hagytok gyermekeitekre?