ADD MEG GYERMEKEDNEK EZT A NÉGY DOLGOT!
„Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” (1Mózes 48:9)
Add meg gyermekednek a következő négy dolgot! 1) Tanítás. „…meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is” (1Mózes 4:9). Nem a kormány vagy az oktatásügy feladata -, hogy jellemet építsen és meggyőződést adjon gyermekeidnek; ez a te dolgod! Isten pedig számon fog kérni érte. 2) Helyreigazítás. „Fenyítsd meg fiaidat, míg van remény” (Példabeszédek 19:18). Azok a gyermekek, akik tudják, meddig mehetnek el, nagy tehertől mentesülnek. Biztonságot ad nekik tekintélyed szilárdságának tudata. Ha megtanulják, hogy a nem tényleg nemet jelent, ők is képesek lesznek nemet mondani másoknak és saját indulataiknak. 3) Áldás. „József ezt mondta apjának: Ezek az én fiaim, akiket itt adott nekem Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” Az ószövetségi apák kezüket gyermekeik fejére tették, mert hitték, hogy így átadható Isten áldása. Ha érted senki nem tette meg, te elindíthatsz egy új hagyományt, mert Isten áldásával béke, hosszú élet és jólét jár (ld. 5Mózes 28). Ezért támad az ellenség olyan gyakran, megpróbálja megtörni a láncot, melyen át Isten áldása érkezik, Ne engedd neki! 4) Példa. Egy nagy igehirdető egyszer belenézett a bölcsőbe, ahol kisgyermeke feküdd, és így imádkozott: „Uram, te, aki embert teremtettél, tégy ma engem valódi férfivá! Hadd formáljam őt az életemmel, a példámmal és az imámmal olyanná, akit te használni tudsz. Uram, hadd haljak meg egy nappal azelőtt, mielőtt bármi olyat tennék vagy szólnék, amivel neki botlását okozom.”
„Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.” (Példabeszédek 20:7)
Max Lucardo írja: „Ma van az első apák napján édesapám nélkül. 31 évig nekem volt a legjobb apám, de most el van temetve egy tölgyfa alá egy nyugat-texasi temetőben. Furcsa, hogy nincs itt… mert mindig elérhető volt. Szavai nem voltak cirkalmasak. Az életben elért eredményei tiszteletreméltóak voltak ugyan, de nem rendkívüliek. Jelenléte azonban az volt. Mivel ott volt, az élet simán ment… a jövő biztos volt… úgy növekedtem, ahogy Isten eltervezte. Ő tanított meg borotválkozni és imádkozni. Segített megtanulni az aranymondásokat a vasárnapi iskolára, és azt is megtanította, hogy a rossz büntetést érdemel… a jó pedig magában hordozza a jutalmát. Megmutatta a meghatározhatatlan egyensúlyt az ambíció és elégedettség között. Tudtam, hogy mindig ott lesz, ha bármikor szükségem lesz rá. Olyan volt, mint egy meleg kandalló. Talán ezért olyan hűvös most nekem az apák napja. A tűz kialudt. Az idők szele elvitte a fényes lángokat, csupán az aranyló parazsat hagyta itt. A parázsnak azonban vagy egy furcsa tulajdonsága: ha felszítjuk, a lángok újra táncra kelnek…. és elűzik a hideg levegőt, emlékeztetve arra, hogy ő még mindig itt van.” Hasonlítsd most ezt össze a Gene Hackmannel készült interjúval! A színész így emlékszik vissza: „Csak tizenhárom éves voltam, de még mindig élénken emlékezetemben és az a szombat reggel. Kint játszottam az utcán… amikor megláttam, hogy apám elhajt az autóval és odaint nekem. Valahogy tudtam, hogy ez a kézmozdulat azt jelenti, örökre elmegy. Mai napig kísért ez a soha el nem halványuló emlék.” Salamon azt mondta: „Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai boldogok lesznek.” Apák, figyelem! Milyen örökséget hagytok gyermekeitekre?
Add meg gyermekednek a következő négy dolgot! 1) Tanítás. „…meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is” (1Mózes 4:9). Nem a kormány vagy az oktatásügy feladata -, hogy jellemet építsen és meggyőződést adjon gyermekeidnek; ez a te dolgod! Isten pedig számon fog kérni érte. 2) Helyreigazítás. „Fenyítsd meg fiaidat, míg van remény” (Példabeszédek 19:18). Azok a gyermekek, akik tudják, meddig mehetnek el, nagy tehertől mentesülnek. Biztonságot ad nekik tekintélyed szilárdságának tudata. Ha megtanulják, hogy a nem tényleg nemet jelent, ők is képesek lesznek nemet mondani másoknak és saját indulataiknak. 3) Áldás. „József ezt mondta apjának: Ezek az én fiaim, akiket itt adott nekem Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” Az ószövetségi apák kezüket gyermekeik fejére tették, mert hitték, hogy így átadható Isten áldása. Ha érted senki nem tette meg, te elindíthatsz egy új hagyományt, mert Isten áldásával béke, hosszú élet és jólét jár (ld. 5Mózes 28). Ezért támad az ellenség olyan gyakran, megpróbálja megtörni a láncot, melyen át Isten áldása érkezik, Ne engedd neki! 4) Példa. Egy nagy igehirdető egyszer belenézett a bölcsőbe, ahol kisgyermeke feküdd, és így imádkozott: „Uram, te, aki embert teremtettél, tégy ma engem valódi férfivá! Hadd formáljam őt az életemmel, a példámmal és az imámmal olyanná, akit te használni tudsz. Uram, hadd haljak meg egy nappal azelőtt, mielőtt bármi olyat tennék vagy szólnék, amivel neki botlását okozom.”
APAI ÖRÖKSÉG
„Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.” (Példabeszédek 20:7)
Max Lucardo írja: „Ma van az első apák napján édesapám nélkül. 31 évig nekem volt a legjobb apám, de most el van temetve egy tölgyfa alá egy nyugat-texasi temetőben. Furcsa, hogy nincs itt… mert mindig elérhető volt. Szavai nem voltak cirkalmasak. Az életben elért eredményei tiszteletreméltóak voltak ugyan, de nem rendkívüliek. Jelenléte azonban az volt. Mivel ott volt, az élet simán ment… a jövő biztos volt… úgy növekedtem, ahogy Isten eltervezte. Ő tanított meg borotválkozni és imádkozni. Segített megtanulni az aranymondásokat a vasárnapi iskolára, és azt is megtanította, hogy a rossz büntetést érdemel… a jó pedig magában hordozza a jutalmát. Megmutatta a meghatározhatatlan egyensúlyt az ambíció és elégedettség között. Tudtam, hogy mindig ott lesz, ha bármikor szükségem lesz rá. Olyan volt, mint egy meleg kandalló. Talán ezért olyan hűvös most nekem az apák napja. A tűz kialudt. Az idők szele elvitte a fényes lángokat, csupán az aranyló parazsat hagyta itt. A parázsnak azonban vagy egy furcsa tulajdonsága: ha felszítjuk, a lángok újra táncra kelnek…. és elűzik a hideg levegőt, emlékeztetve arra, hogy ő még mindig itt van.” Hasonlítsd most ezt össze a Gene Hackmannel készült interjúval! A színész így emlékszik vissza: „Csak tizenhárom éves voltam, de még mindig élénken emlékezetemben és az a szombat reggel. Kint játszottam az utcán… amikor megláttam, hogy apám elhajt az autóval és odaint nekem. Valahogy tudtam, hogy ez a kézmozdulat azt jelenti, örökre elmegy. Mai napig kísért ez a soha el nem halványuló emlék.” Salamon azt mondta: „Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai boldogok lesznek.” Apák, figyelem! Milyen örökséget hagytok gyermekeitekre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése