2017. július 15., szombat

A szenvedély ereje


„Az életem semmit sem ér, ha nem arra használom, hogy elvégezzem azt a munkát, amivel megbízattam.” (Apostolok cselekedetei 20:24 TLB)

Pál megtalálta Istennek az életére vonatkozó tervét, és ebből fakadt hihetetlen szenvedélye. Figyeld meg: a) a szenvedély energiával tölt fel! A szenvedélyes ember, még ha korlátozott képességekkel rendelkezik is, jóval többet visz véghez egy passzív embernél, akinek nagyszerű képességei vannak. Azért, mert a szenvedélyes emberek határtalan lelkesedéssel cselekszenek! b) a szenvedély legyőzi a félelmet. Mi az, ami ráveszi az embereket, hogy kockázatot vállaljanak, hogy elmenjenek még egy mérföldre, és megtegyenek bármit, ami ahhoz kell, hogy elérjék a céljukat? A szenvedély. Amíg a szenvedély megvan, addig nem számít, milyen gyakran vallanak kudarcot, vagy hogy mások ellenük vannak-e. A sikerig meg sem állnak. c) A szenvedély hajt, míg meg nem találod, amit keresel. Salamon azt írja: „ha úgy keresed azt [a bölcsességet], mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret (Példabeszédek 2:4-5). Van egy történet Szókratészről, amelyben egy büszke fiatalember állítólag a következő kéréssel fordult hozzá: „Ó, nagy Szókratész, tudásért jöttem hozzád.” Szókratész ekkor levezette őt a tengerhez, és bevitte derékig érő vízbe. „Mondd csak még egyszer, mit akarsz!” szólt. „Tudást.” Szókratész lenyomta a víz alá, és ott tartotta 30 másodpercig. „És most mit akarsz?” A fiatalember köpködve így felelt: „Bölcsességet, ó nagy Szókratész.” A filozófus ismét lenyomta a víz alá. Aztán elengedte, és újra megkérdezte: „Mit akarsz?” „Tudást, ó bölcs és…” próbálta meg kinyögni, mielőtt Szókratész újra lenyomta őt, és még hosszabb ideig tartotta a víz alatt. „Mit akarsz?” kérdezte aztán ismét. A fiatalember köhögve és levegő után kapkodva kiáltotta: „Levegőt! Levegőt akarok!” „Ha majd annyira akarod a tudást, mint a levegőt, akkor megszerzed a tudást” – felelte Szókratész, majd visszatért a partra. Összegzésül: Légy szenvedélyes!





„Gerjeszd fel az Isten ajándékát, amely benned van!” (2Timóteus 1:6 NIV)

A sikeres élet kulcsa, hogy ismerd magadat (az elhívásodat), és azt, hogy mit kellene tenned (a sorsodat, rendeltetésedet). Ezek nélkül olyan vagy, mint egy görkorcsolyázó polip: sok mozgás, de nincs igazi iránya. Egy másik kulcs, hogy szellemi és érzelmi hajtóanyag kell ahhoz, hogy eljuss oda. Kétféle ember van:

1) Azok, akiknél alacsonyan lobog a láng. Ha nem szereted azt, amit csinálsz, akkor olyan leszel, mint Eddie, akinek a nagymamája opera-rajongó volt. Amikor Eddie nyolc éves lett, a nagymamája elvitte egy német nyelvű Wagner előadásra. Másnap a fiú a következő sorokat küldte a nagymamának: „Kedves Nagyi! Köszönöm a születésnapi ajándékot. Mindig is erre vágytam, de nem annyira. Szeretettel: Eddie.” Nehéz elérni valamit, amire nem igazán vágysz. Igaz a régi mondás: „Keress valamit, amit annyira szeretsz csinálni, hogy akkor is örömmel végzed, ha semmit nem kapsz érte, és ha megtanulod jól csinálni, idővel boldogan fizetnek majd érte az emberek.”

2) Azok, akikben nincs láng. Néhányan azt mondják, hogy úgy érzik, kiégtek. Az igazság az, hogy sokukban nem is égett tűz. Norman Cousins mondta a következőt: „Nem a halál a legnagyobb veszteség az életben. A legnagyobb veszteség az, ami még életünk során meghal bennünk.” Ha nem vigyázol, úgy végezheted, mint az az ember, akinek a sírkövére ez volt írva: „Meghalt 30 évesen. Eltemették 60 éves korában.” Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! Ha rájössz, mi az Istentől rendelt célod, az szenvedélyessé tesz. Fel kell szítanod ezt a lángot? Igen, rendszeresen! De energiával fog feltölteni, és elvisz a célodhoz.




„Nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom.” (Lukács 2:49 KJV)

Figyeld meg Krisztus életét! Tizenkét éves korában ezt mondta a szüleinek: „Nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom.” Később ezt hirdette tanítványainak: „Nekünk… annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem” (János 9:4) Figyeld meg a „kell” szót! Jézus tudta, hogy mire volt elhívva, és nem engedte, hogy bármi is útjába álljon annak. Ha Istentől kapott szenvedélyedhez igazodva állapítod meg a fontossági sorrendet életedre vonatkozóan, akkor azt kockáztatod, hogy félre fognak érteni, és kritizálni fognak azok, akik nem értenek, vagy akiket más értékrend vezérel. De kérdezd meg magadtól: „A kockázat gyötrelmével vagy inkább a megbánás fájdalmával óhajtok együtt élni?”

Dr. John Maxwell írja: „Az 1970-es évek elején rájöttem, hogy csak úgy hozhatom ki a legtöbbet a tálentumaimból és aknázhatom ki a lehetőségeimet, ha összeegyeztetem a szenvedélyemet és az értékrendemet. Túl sok időt fordítottam olyan feladatokra, amelyekhez sem tehetségem, sem kedvem nem volt. Változtatnom kellett; össze kellett hangolnom azt, ami fontos volt nekem, azzal, amit csináltam. Ez nagy változást hozott az életemben. Nem szüntette meg a gondokat, és nem mozdította el az akadályokat, de képessé tett arra, hogy több energiával és lelkesedéssel nézzek szembe velük. Most már több mint 30 éve azon fáradozom, hogy fenntartsam ezt az összhangot az értékrend és a szenvedély között. Ehhez a következő szavakat tartom szem előtt, hogy a helyes kerékvágásban tartsanak: Sok dolog van, ami megragadja a tekintetemet, de kevés olyan, ami megragadja a szívemet. Ezek azok, amelyeket érdemes lehet megcéloznom.” Ha az értékrended nincs összhangban a szenvedélyeddel, sürgősen változtass valamin!




„Az Úr igéje… perzselő tűzzé vált szívemben.” (Jeremiás 20:8-9)

Ha raktál már tüzet valaha, akkor tudod, hogy hajlamos kialudni. Táplálnod és óvnod kell. És nem mindenki fog ebben segíteni. Kétféle emberrel találkozhatsz az életben: ’tűzgyújtókkal’ és ’tűzoltókkal’. Az első csoport lelkesíteni, ösztönözni, bátorítani fog, és minden létezőt elkövet, hogy segítsen. A második csoport hideg vizet zúdít rád. Hogyan tudod megállapítani a különbséget? A ’tűzoltók’ ilyen kifejezéseket használnak, mint: „Ez nincs benne a költségvetésben… ez nem praktikus… ezt már próbáltuk, de korábban sem működött… ha nem romlott el, akkor nem kell javítani… és ki fogja a többletmunkát elvégezni?... nincs elég tapasztalatunk, tehetségünk, képzettségünk stb. … mit gondolsz, ki vagy te?” Ha már hallottál egy-két ilyen kifogást a körülötted élőktől, imádkozz értük, szeresd őket, de ne hagyd, hogy befolyásoljanak! A ’tűzoltók’ arra összpontosítanak, hogy mi rossz, ahelyett, hogy arra figyelnének, mi jó. Megtalálják minden jóban a rosszat. Kételkednek. Ellenállnak a változásnak. Megpróbálják kioltani szenvedélyed tüzét, és ezáltal megakadályozzák, hogy feljebb juss. Néha szándékosan teszik ezt, máskor nem tudatosan. Óvatosan bánj velük! Tölts inkább több időt a tűzgyújtókkal, akik nem csak azt nézik, hogy ki vagy, de azt is, hogy ki lehetnél; akik olajat öntenek a tüzedre, és lángra lobbantják lelkesedésedet!

Becslések szerint körülbelül 200 millió keresztény él Kínában. Az egyik tűzgyújtó, aki segített ezt elindítani, Hudson Taylor volt. Ő volt az az ember, aki ezt mondta: „Negyven év alatt egyszer sem kelt fel úgy a nap Kínában, hogy ne talált volna engem imában a térdeimen.” Ez aztán a szenvedély!


Jézus vére


„…Mert a vér… szerez engesztelést.” (3Mózes 17:11)
Jeffrey Ebert mondja: „Amikor ötéves voltam, az autókban még nem voltak gyárilag beépített biztonsági övek és légzsákok. A családommal hazafelé autóztunk éjszaka egy kétsávos vidéki úton. Édesanyám ölében ültem, amikor egy másik autó, melyet egy részeg sofőr vezetett, áttért a mi sávunkba, és frontálisan összeütközött velünk. Magára az ütközésre nem emlékszem, arra viszont igen, hogy féltem és összezavarodtam, ahogy láttam, hogy tetőtől talpig vér borít. Aztán rájöttem, hogy ez nem mind az én vérem, hanem az édesanyámé. Abban a töredékmásodpercben, amikor a szembejövő autó reflektora a szemébe világított, ő ösztönösen… rám borult, és a testével védett meg. Az ő teste volt az, amely a műszerfalhoz vágódott, az ő feje törte szilánkokra a szélvédőt. Ő fogta fel a becsapódást… így nekem nem kellett. Hosszadalmas műtétre volt szüksége, hogy felépüljön sérüléseiből.” A kereszten Jézusra sújtott a csapás a mi bűneinkért, és abban a pillanatban, amikor Belé vetjük bizalmunkat, kiontott vére megbékéltet minket Istennel. Gondold végig Isten problémáját! A Biblia azt mondja Istenről: „Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást…” (Habakuk 1:13). Ezért Isten úgy oldotta meg ezt, hogy Krisztust állította a mi helyünkre, és az Ő vérén át tekint ránk. Az egyik énekíró így fogalmazott: „Amikor Isten rám néz, nem látja mindazt, amit tettem, mert csak keresztre feszített Fiának vérét látja”. Isten Igéje azt mondja: „Mert a vér… szerez engesztelést” (3Mózes 17:11). „…az egy Jézus Krisztus által…lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává… az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká” (Róma 5:17-19) Csodálatos! Jézus vére áthidalja a szakadékot, és egyesít minket Istennel!

Kerüld a viszálykodást!

„Semmit nem cselekedvén versengésből…” (Filippi 2:3 Károli)

A versengést így lehet meghatározni: „viszály… küzdelem… rivalizálás”, és Isten Igéje azt mondja, hogy ezt mindenáron kerülni kell: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.” A versengés célja, hogy rombolást vigyen végbe a házasságokban, a gyülekezetekben, az üzleti kapcsolatokban és minden más kapcsolatban. Énközpontúságunkban gyökerezik, és összehasonlítgatáshoz, versengéshez és ítélkezéshez vezet. Isten Igéje ezt mondja: „Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jakab 3:16). Ha távol akarod tartani a versengést az életedtől, akkor fel kell ismerned, és gyökerestől ki kell tépned, mielőtt felnövekszik: „hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15). Pál még hozzáteszi: „…tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy harmóniában éltek… ugyanazt akarjátok… ugyanaz a szeretet van bennetek…” (Filippi 2:2 AMP). Ahhoz hogy Isten áldásait élvezni tudjuk, meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy egymással összhangban éljünk. Ez vajon könnyű? Nem, de minél hamarabb megtanuljuk, annál jobb dolgok fognak történni. Amikor Dávid látta Góliátot, nem állt meg, hogy fontolóra vegye az esélyeit, vagy meghallgassa mások véleményét. Ehelyett „kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Itt gyors reakcióra volt szükség. Amikor Isten arra biztat, hogy tartsd oda a másik arcodat, vagy vállald, hogy te húzod a rövidebbet, akkor ragadd meg kegyelmét, és tedd meg! Az igazság az, hogy ha te határozod meg a dolgok menetrendjét, akkor ez azt jelenti, hogy a saját erődből teszed. Tehát: a) bocsáss meg azoknak, akik megbántottak; b) imádkozz értük; c) mondj áldást, mondj jót róluk, és csak jót kívánj nekik! Ha elkötelezed magad, hogy minden nap szeretetben és megbocsátásban jársz (igen, ez minden nap új elkötelezést kíván!), ez megnyitja az ajtót Isten áldásainak az életedben.


KIRE SZÁMÍTASZ?


„Segítségem az Úrtól jön..." (Zsoltárok 121:2)
Ha tenni vágyod Isten akaratát, de nem merítesz az Ő erejéből, kudarcot fogsz vallani min­den szakértelmed, minden kapcsolatod és minden erőforrásod ellenére is. Ki kell fejlesztened magadban az Istentől való függés egyre erősebb tudatát. Ez nem jelenti azt, hogy csak üldö­gélsz az oldalvonalnál, és elvárod, hogy Isten tegyen meg mindent érted. Arra kaptál elhívást, hogy hitben lépj, engedelmeskedj utasításainak - és bízd rá a megfelelő végeredményt. Ne az önellátóság legyen az életcélod, hanem annak tudata, hogy Isten lát el mindennel, amire szük­séged van. Ehhez az kell, hogy így tudj imádkozni: „Uram, kísért az a gondolat, hogy a dolgokat a saját erőmből tegyem, de a végeredmény nem tetszik. Taníts meg kiválóságra törekednem, de nem mindenhatóságra; hogy teljes mértékben kihasználjam talentumaimat, de minimumra csökkentsem az egómat. Emlékeztess arra, hogy Te soha nem bízol meg olyan feladattal, amely­hez ne kellene engedelmesség, elkötelezettség és a Te kegyelmed, mely képessé tesz a feladat elvégzésére." A zsoltáros így kiáltott fel: „Segítségem az Úrtól jön". Gondold végig: ha Isten Úr minden helyzet felett, és megígérte, hogy segíteni fog neked, akkor a győzelmed biztosított. Ak­kor kerülsz bajba, ha azt hiszed, hogy nélküle is képes vagy rá, vagy megtudod tenni akkor is, ha csak korlátozott mértékben veszel tőle erőt. Jézus azt mondta: „...a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya..." (János 5:19). Jézus tudta, hogy Atyja nélkül semmit sem tud cselekedni, ezért soha nem is próbálkozott ilyesmivel. Mi viszont idézgetjük az igeverset: „...nélkülem semmit sem tudtok cselekedni" (János 15:5), majd úgy viselkedünk, mintha minden rajtunk múlna. És mi történik? Hasra esünk. Tanulj tehát meg rendszeresen megállni, és megkérdezni magadtól: „Kire számítok?" Aztán válaszolj: „Rád, Uram!"
ŰZD EL AZ AGGODALMAIDAT!

„Velem van az Úr, nem félek…” (Zsidók 13:6)

Az aggodalom illegális lakásfoglaló, ki kell lakoltatnod. Bizonyos körülmények között, ha egy ház elég sokáig üresen áll, bárki beköltözhet és elfoglalhatja. Az aggodalom pontosan így viselkedik. Erre-arra kóborol, keresve egy üres elmét, ahová aztán beköltözik. Ma befészkelte magát nálad is? Ott volt már reggel, amikor felébredtél, és este, amikor aludni mentél? Krisztus követőjeként jogodban áll, hogy kilakoltatási parancsot adj át neki, és el kell tűnnie. Egyetlen dolog teszi képessé a maradásra, ha ezzel az igazsággal nem vagy tisztában. Ha az elmédet Isten Igéje tölti meg, akkor az aggodalom látja a „Nincs üresedés” táblát, és továbbáll. Pál azt írja: „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:3-5). Azok a fegyverek, melyeket Isten bocsát rendelkezésedre a harchoz, nagyobbak, mint a félelem, amivel szembenézel. Ismerned kell azonban ezeket a fegyvereket, jó karban kell őket tartanod, és képesnek is kell lenned használatukra. „Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igémet a szádban, ezt a népet [az aggodalmat] pedig fává, hogy megeméssze őket” (Jeremiás 5:14). Ha teljes szívből hiszed Isten Igéjét, és elkezded kimondani azt aggodalmaidnak, akkor az megemészti őket.


A vasárnap nyugalmáért, szeretteink testi-lelki békéjéért.

A 7végeimádsága:

Uram, Istenem! Te indítod szívemben a magasztaló szavakat, s Te segítesz kimondanom, ami csak gyönge sejtés lelkemben. Erősítsd, áldd meg mindazokat, akik Hozzád menekülnek életük gondjai alatt roskadva, hogy felbátorodva, erővel megtelve, szeretetben élve tudjanak bizonyságot tenni gondviselő jóságodról. Ámen

Íme eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Jel22,12

Archaikus csengésű szó, nehezen érthető fogalom manapság. Hierarchia-tagadók, Istent-álmodni-nemtudók sosem érzik e szó hitvallásos ízét. Miért magasztal a hívő ember? Mert Urát, Aki fölötte áll, elfogadja életének vezérlő hatalmául. Eközben érzi és tudja: a magasztalás a magasságba visz, kiemel az anyagvilág egysíkúságából. Magasztalni azt, Aki tenyerére vesz, s hordoz: nem megaláztatás, hanem emberségünk kiteljesedése.

Magasztalni jó. Hálát adni azért, amiről azt gondoljuk, megszolgáltunk érte. Jóllehet megdolgoztunk a mindennapi kenyérért, "megszolgáltuk", de mennyivel jobb az íze, ha Isten kezéből vesszük azt. Családi asztalnál majszoló kisgyermekeinket látni milyen különleges örömet okozó érzés, de mennyivel boldogítóbb, ha meg is köszönik édesapának és édesanyának a finomságokat.

Akik nem röstellik a mai világban imádságban Isten elé vinni életük dolgait, megtapasztalják mit jelent áldásosan élni. Az áldás sokkal több, mint egyszerű siker. A siker "csak" célbajutás, az áldás a teljes élet jutalma: az élet minden dolgában. A magasztalás nemcsak fölemel, de titkokat is közöl. A lélek emberi rejtekéből hoz elő csudás felismeréseket, s az Isten végtelen szeretetéből nyilvánit ki bölcseletes igazságokat.

Magasztalni jó, mert olyankor Istenben vagyunk, s Ő mibennünk. Neve nemcsak ajkunkon formálódik, de bennünk is él. Ezt az örömöt tovább adni, a hirdetés, a bizonyságtétel csodája.




Béke...

A mai nap imádsága:
URam! Munkáld szívemben a békességet, hogy önzetlenül szeretni tudjak! Ámen


Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.
Zsid 12,14

Gyakran mondogatjuk: "A puding próbája az evés" - "Más az elmélet, s más a gyakorlat" - "A dolgok azért nem így működnek", s még lehetne folytatni a sort. Az ilyen, s ehhez hasonló kijelentések mind palástolni akarják, hogy bizony nincs bennünk elég kitartás, erő, szeretet, hogy elhordozzuk felebarátainkat. No, de: "Nem vagyunk szentek!" - mentegetődznénk újfent, s még igaz is a hétköznapjainkra lebontva, hiszen kisebb-nagyobb gyarlóságaink végigkísérnek minket szinte egész életutunkon.

A levél szerzője mégis szent életre buzdít. A szent élet alapja mindig a lélek békessége, melyet gyakran megtör a világban tapasztalható békétlenség. Nehéz függetlenedni akkor, ha nap, mint nap, "úton-útfélen" találkozunk az igazságtalanságokkal, az emberi kicsinyesség számtalan bosszantó esetével. Szeretettel "javítani" a felebaráton az egyik legnagyobb kihívás az életben. S közben azt se feledjük, hogy mi magunk is olykor-olykor - akaratlanul is - bosszúságot okoz(hat)unk másoknak!

A "szent életűek" tkp. sosem szentek, de szentségi életet élnek, azaz törekednek a jóra, a szépre, mindazon dolgokra, melyek őt magukat és felebarátaikat (tehát együtt!) emelik a JóIstenhez. Ez törekvés aztán különleges életminőséget teremt a "szentek" számára. Protestáns felfogásunk szerint "szent az, aki vagy ami Istené". Nyilvánvalóan minden Istené, de más a viszonyunk tárgyakhoz, nemkülönben emberekhez, ha tudjuk: mindenkit és mindent ajándékként kap(t)unk.
Az ajándékot nem kiválógásunkért kapjuk, hanem azért, mert aki adja az szeret minket. Isten szeretetének jele tehát minden, amit az életben kapunk...

S miért írja a levél szerzője, hogy szent élet nélkül senki nem látja meg az URat? Azért, mert Istenhez nincs más út, csakis a szeretet! Ez igaz itt a földi életben - hiszen a gonosz ember nem az Isten képét tükrözi -, s gyaníthatóan odaát, Őnála is a szeretet határoz meg mindent. Az pedig már egy nagyobb, s érthetetlenebb kérdés, hogy miért szeret minket ennyire az Isten, hogy újra és újra kipótolja életünkben a mi emberi szeretetünkből hiányzó részt? A régiek erre azt mondták: kegyelem...




Menny...

A mai nap imádsága:

Uram! Anyagvilágba teremtettél, s ezért földi módon gondolkodom. Kérlek, add meg nekem a kiváltságot, hogy felüdülésemre olykor-olykor ki tudjak lépni - legalább gondolatban - az anyag szorításából, s lélekben megérinthessem tisztaságodat, és mindent javamra átformáló szeretetedet! Ámen


Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába."
Mt 18,1-3

Legszebbek a szavak nélkül elmondott imák, melyeket - valljuk be - felnőttkorunkra többnyire elfelejtünk. Néha-néha azért valami hasonlót mégis átélünk, s olyankor jó feltöltekezni a gyermeki világ "visszazuhantságában". A Mester jó okkal mondja tanítványainak, s ezzel mindenkinek - hiszen a tanítványok a nyilvánosságot is jelentik egyben -, hogy olyanná kell mindannyiunknak válni, mint a kisgyermek. Ez lenne hát a mennyországba való bejutásunk kulcsa? Ez is...

Eljutni azonban erre a gyermeki utazásra nem egyszerűen "korregressziót" jelent, amit lélekgyógyászok gyakran eszközként használnak. 'Vissza-érezve' ugyanis a gyermekkort, különös látással bírunk; a valóság-érzékelésünknek ez egy egészen más 'dimenziója'. Amikor felnőttek vagyunk, akkor láthatjuk a világot férfiként, s nőként, de ez nem a teljes látás, csak a világ dolgainak férfias és nőies értékelése. A gyermeki szem (no meg a szív!) egészen másképpen látja a világot. Az benne a legfőbb érték, ami valóban az is: az "egymásnak-levés". Ugye emlékszel még az emlékezés ködébe tűnt lélekmelengető érzésre? ...Apa és anya még szerették egymást (mára sjanos már elváltak!) és szerettek engem, meg a testvéreimet is, s olyan jó volt, mikor este ágybabújtunk és ők meséltek nekünk... S miért van az, hogy mindig azt szerettük a legjobban, amikor arról meséltek nekünk, hogy milyen is volt az, amikor ők voltak gyerekek? Gyaníthatóan azért, mert a lényegit, az Élet megfogható Szentségét közvetítette...

Amíg a gyermekek - amikor háborúsdit játszanak -, csak utánozzák a "nagyokat", eladdig a felnőtt férfiak valóságosan ölik egymást - Irakban és Afganisztánban, s még sok helyütt (Az ENSZ mintegy 200 fegyveres konfliktus tart jelenleg számon.) De a felnőttek nemcsak háborús konfliktusban ölnek - békében is! Nemcsak pénzért, hatalomért, de még kéjből is, sőt kényelemből és kényszerből: lásd abortusz. Az ember tehát öl a világban, de életet pusztít még a világ legvédettebb helyén, az anyaméhben is...

"Váljatok kisgyermekké!" - mondja a Mester. Ezzel nem infantilizmusra buzdít, hanem a gyermeki szelídség állapotára. Enélkül ugyanis nincs belépésünk odaátra! Megtanulni ezt az igazságot nem könnyű, de nem is lehetetlen. Nagyon kevés időnk van rá, de mégis elégséges: a nekünk rendelt néhány évtized, maga az élet adja hozzá a kereteket. A tanítványok számára az kérdés: Ki a nagyobb? A gyermek számára a kérdés sokkal lényegibb: Ki szeret engem?

Aki a lét kérdéseire keresi az igazi válaszokat, az nem kerülheti meg az Istent, s ha megvan benne a kellő türelem, hogy (újra) szelíd gyermekké váljon, akkor már itt a földi életben meg is kapja, jóllehet csak a "tükör által homályos", de valódi válaszokat, s ráadásul mindeközben még olyan kincsre is bukkan, ami nagyobb minden igazgyöngynél, s több minden szántóföldbe elrejtett kincsnél... Rátalál Teremtőjére!




Tisztaság...


A mai nap imádsága:

Uram! Jelenléteddel tisztítsd meg ma is lelkemet, hogy élehessek! Ámen.

   
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!
Zsolt 51,12

Csak idő kérdése, hogy a világ számtalan igazságtalansága, szeretetlensége, türelmetlensége, agresszivitása és istentelensége - elsősorban a médián, s a kor életstílusán keresztül - mint sűrű fekete por mikor fedi be a szívünket... Aki nem igyekszik szívét időben megtisztítani, azt idővel fojtogatni kezdi a bűnnek "mázsás" pora. Vannak keménylelkű emberek, akiknek szíve azonban akkor sem törik meg, ha ez a por már hatalmas sziklatömbbé állt össze...

Aki nem találkozott életében meg egyetlen egyszer sem a tisztasággal, annak erőfeszítéseit hiába koronázza siker, minduntalan vágyakozik a többre, a beteljesítő Egyre, amiről/Akiről még nem is tudja, hogy mi az, de keresi - olykor a leggörgébb, leggöröngyösebb utakon. Ahol megsokasodik a bűn, ott megsokasodik a kegyelem is, hiszen a mocsok folyamatosan izgató jelenléte a kétségbeesett emberrel kimondatja: tisztaságot akarok, s nyugalmat! Sellye János majdnem-nobel-díjas orvos már egy emberöltővel korábban megfogalmazta a "jótékony stressz" fogalmát. S kétségkívül, az alkotó emberi élet egyik alapvető kelléke, hogy a munkánkban újra és újra megjelenjenek a visszajelző jutalom-hormonok, de a folyamatos "vadász-stresszben levés" nemcsak az állat, de az ember életét is tönkreszi. Hányan - akiket megpörkölt már a kimerültség tüze - mondták talán már nekünk is, félreérthetetlen egyszerűséggel, a motorizáció világából kölcsönzött képpel: "Vedd vissza a gázt! Ne pörögj annyira, nem terhelheted magadat bűntelenül!" Van, aki hallgat a bölcs tanácsra, a többség azonban csak a saját kárán tanul, de vannak szépszámmal olyanok is, akik még ebből a leckéből sem tanulnak.

A tisztaság igénye a természetből fakad, s aki természetellenesen él, annak a tisztaság-igénye is egészen más. Aki keresi a bölcsességet (vagy kénytelen keresni, mert a sziklához csapódott az élete) azt vezetik/figyelmeztetik a kellemetlen szagok... Aki világ életében a "híd alatt" aludt, aki még soha nem érezte a frissen vetett ágy bódítóan kellemes illatát, az is, ha találkozik életében először ezzel az élménnyel, magyarázat nélkül is tudja, hogy miről van szó: a tisztaság jó. A tisztaság nagyon jó! Legyen az barátság vagy szerelem, ha tiszta, akkor nagyon jó. A tiszta élelmiszer az egész-ség alapja, s a teljességet is csak akkor élhetjük át, ha tisztán közelítünk feléje. Emberi kapcsolataink tisztasága segít minket el a célba, s ha azokat etikus (tiszta) eszközökkel értük el, akkor ezt az eredményt az Isten is tiszta, tartós örömmel áldja meg.

A hívő ember nem szégyenli, hogy naponta Istenhez könyörög, hogy Tőle várja életének kérdéseire a választ. Az Istenben bízó ember ugyanis jól tudja, hogy "megfürödni az Istenben" nem kényszer, hanem ajándékos kiváltság. Koszosan ágybabújni ugyan lehet, de nem érdemes, mert igazán édes, tiszta álmok ugyanis csak akkor köszönnek ránk, ha nem feledkezünk meg a "mindennapi lábmosásról", azaz a lélek naponkénti meg(vissza)térésről, Ahhoz, Akitől jött, Akihez vágyakozik, s Akihez egyszer végérvényesen visszatér...
A szelídség nem gyengeség


"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Tim. 1:7)

Egy kereszténynek nem kellene szelídnek lennie? Dehogynem, de a szelídség nem gyengeség. Ez nagy különbség. A szelídség azt jelenti, hogy kontroll alatt tartjuk az erőnket. Olyan, mint amikor egy vad csődört betörnek, és már szelíd. Ugyanakkora ereje van, mint amikor még vad volt, csak most ezt az erőt alárendeli mesterének.

A Biblia csak két személyt nevez szelídnek: Jézust és Mózest. De egyikük sem volt gyenge, félénk. A meggyőzés erős emberei voltak. Isten nem azt várja, hogy mindig bújj el a barlangodba amikor valaki ellenőrizni, vagy befolyásolni akar téged. Mit mondanál, ha valaki erkölcstelen, illegális, vagy illogikus dologra kérne? Természetesen nemet mondanál.

Egy kereszténynek nem piszkos szó a "nem". Teljesen rendben van, ha "nem"-et mondasz. Valójában időről időre szükség van erre. A Biblia azt mondja, hogy mondjunk igent, amikor igent értünk alatta, és nemet, amikor nemet értünk alatta. Nem mondja, hogy érezzük magunkat bűnösnek emiatt. Nem mondja, hogy magyarázkodjunk a döntéseink miatt.

Nem telik úgy el az életedet, nem beszélve a szolgálatról, hogy ne lenne valaki a közeledben, aki ne próbálna meg félemlíteni, ellenőrizni, vagy manipulálni. Isten mit szeretne, hogyan viselkedjünk, amikor valaki megpróbál megfélemlíteni?

A 2 Timóteus 1:7 megadja a választ: "Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."

Ezt akarja Isten, hogy így viselkedjünk másokkal - erővel (magabiztosan), szeretettel (mások szükségére figyelve), és józanul. Isten lelke nem a gyávaság lelke. Nem tesz minket gyengévé.

Mégis ismerek keresztényeket, akik felelőtlenül azt gondolják: "Ahhoz, hogy elég lelki legyek, félnem kell másoktól. Hagynom kell, hogy azt tegyék mások, amit szeretnének." Amikor azonban belenézünk a Bibliába, azt látjuk, hogy ez nem ez a helyzet.

Nem tudsz mindenkinek megfelelni. Ez tény. Ne is próbálkozz vele. Amikor azok a nehéz esetű emberek jönnek, maradj talpon, imádkozz azokért, akik üldöznek, a többit pedig hagyd Istenre.

Beszéljünk róla:

* Miért nehéz nemet mondanod másoknak? Milyen hatással van ez rád?




A szeretetben nincs félelem


"Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: 'Abbá, Atya!'" (Róma 8:14-16 )

A félelem távol tart téged attól, hogy mindazzá válj, aminek Isten szán; a félelem korlátozza a lehetőségeidet, sőt romba dönti és elpusztítja az életed. Isten nem akarja hogy olyan életet élj, amely tele van félelemmel.

Lehet, hogy véletlennek tartod, de a Bibliában 365-ször szerepel a "ne félj" parancs. Az év minden napjára jut egy. Én azt mondanám, hogy Isten utálja a félelmet.

A Biblia azt mondja, "A szeretetben nincs félelem. De a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet..." (1János 4:18) Isten a szeretet, és minél jobban betölti Isten az életed, annál kevésbé fogsz félni.

Amikor félsz, két dolgot kell tenned amivel el tudod űzni a félelmet. Először emlékezz, hogy te az Isten családjának tagja vagy. A Róma 8:14 szerint: "Akiket pedig az Isten Lelke vezérel azok Isten fiai".

Ha valaki, vagy valami miatt félelem támad benned, meg kell állnod és emlékezned kell arra, hogy te Isten gyermeke vagy! Nem vagy árva, és nem vagy egyedül! Ő a te Atyád, és Isten mindennél nagyobb és hatalmasabb.

Bármikor felkiálthatsz Hozzá, és Ő meghallgat. "A Lélek ereje által kiáltjuk: Abbá Atyám!" (Róma 8:14-16) és Ő elküldi Lelkét, hogy jöjjön és nyugtasson meg téged.

Mitől félsz most a legjobban? A legtöbb ember számára a legnagyobb félelmet nem a nyilvánosság előtti beszéd jelenti, hanem a kontroll hiánya. Az igazság az, hogy életünk nagy részét nem tudjuk kontrollálni. De Isten tudja. Az Atya mindent a kezében tart. Neked csak emlékezned kell arra hogy kinek a gyermeke is vagy, és arra, hogy segítségül hívhatod Őt a nap bármely percében.




Csendesség: a terv legyen egyszerű


"Vizsgálj meg engem, oh, Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!" (Zsolt. 119:23-24)

Ahhoz, hogy hasznosan töltsük el a mindennapi csendességet, szükségünk lesz egy ú.n. tervre, amit követhetünk. De a terv legyen egyszerű.

1. Várj az Úrra (Lazíts) - Légy csöndben egy percre, ne "rohanj" az Úr jelenlétéhez és ne kezdj el egyből beszélni. Kövesd az Úr intéseit: "Légy csöndben és várj az Úrra" (Zsolt. 46:10, És.30:15, 40:31,). Légy csöndben egy rövid ideig és próbálj meg áhitatban maradni.

2. Imádkozz röviden (Kérés) - Ez még nem maga a csendesség, hanem egy rövid nyitó ima, hogy az Úr megtisztítsa a szívedet és felkészítsen a közösen eltöltött időre. Két részlet a Szentírásból, melyeket érdemes megjegyezni:

"Vizsgálj meg engem, oh, Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!" (Zsolt. 119: 23-24, 1Ján. 1:9)

"Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát."(Zsolt. 119:18, Ján.16:13).

Össze kell hangolódnod a Könyv írójával, hogy megértsd a Könyvet!

3. Olvasd a Szentírást (Olvasás) - Itt kezdődik az Úrral való beszélgetés. Ő beszél hozzád az igéjén keresztül, te pedig az imán keresztül beszélhetsz Hozzá. Olvasd a Bibliádat...

* Lassan. Ne siess, ne olvass sokat egyszerre, ne rohanj.

* Ismételj. Olvass egy részletet újra meg újra, míg az elmédben ki nem alakul egy kép, arról, amit olvasol. Az ok, amiatt sok ember nem tud kiigazodni a Biblián, az mert nem olvassa a Szentírást újra meg újra.

* Megállás nélkül. Ne állj meg a mondat közepén, olvasd végig és vizsgáld meg alaposan. Csak a tiszta élvezet miatt olvasd az Igét, hogy az Úr tudjon szólni hozzád. Emlékezz arra, hogy a cél itt nem az információszerzés, hanem hogy táplálkozz az Igéből és hogy jobban megismerd Krisztust.

Tedd Istent az első helyre az anyagiakban az adakozáson keresztül

,,Keressétek az Ő királyságát és igazságosságát, s ezen felül minden megadatik nektek.” (Máté 6:33)
Az egyik legjobban ismert Dél-Kaliforniai üzleti vezető egyszer a következőket mondta nekem: „Rick, meg kell mondanod az embereknek, hogy a legjobb idő az adakozás elkezdésére akkor van, amikor adósságban vannak. Ilyenkor van a legnagyobb szükségük segítségre.''
Bármi is legyen az, melyen Isten áldását szeretnéd látni az életedben, tedd Őt az első helyre ezen a területen. Azt akarod, hogy Isten áldja meg az vállalkozásodat? Tedd Őt az első helyre a vállalkozásodban. Azt akarod, hogy Isten áldja meg a házasságodat? Tedd Őt az első helyre a házasságodban. Azt akarod, hogy Isten áldja meg az időbeosztásodat? Tedd Őt az első helyre ezen a területen. Azt akarod hogy Isten áldja meg a pénzügyeidet? Tedd Őt az első helyre a pénzügyekben is.
Amiben Istent első helyre teszed, abban Ő megáldd téged. Máté 6:33-ben ezt olvassuk: ,,Keressétek az Ő királyságát és igazságosságát, s ezen felül minden megadatik nektek.” El kell határoznod, hogy adakozni fogsz és félreteszel, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kevesebből kell megélned, hogy mindkét dolgot meg tudd tenni.
Bármilyen összegből meg lehet élni, ha csak annyi áll rendelkezésre. Ez egy döntés. Senki nem parancsolta meg, hogy olyan kocsit vezess, hogy ilyen házban lakj vagy, hogy ilyen számlákat fizess.
Isten azt akarja hogy adakozz, és azt akarja, hogy félrerakj. Ha 10 százalékot adakozol és 10 százalékot félreraksz, ez azt jelenti, hogy a maradék 80 százalékból élsz meg.
Mondjuk azt, hogy a családi jövedelmed 60,000 dollár egy évben, és 40 évesen kezded el ezt a tervet. 20 éven keresztül, 60 éves korodig 120.000 dollárt adakoznál Isten céljaira a világban és még meg is maradna több, mint 120.000 dollárod megtakarításként vagy befektetésekben.
Ez nagy változásokat jelenthet a családodban. Lehet, hogy áldozatokat kell hoznod, fel kell adnod dolgokat. De működik! Óriási eredmények vannak. Isten mindig megbecsüli azokat a területeket, ahol őt teszed az első helyre.
A Biblia ezt írja 5 Mózes 14:23-ban: "Az adakozás célja, hogy megtanítson bennünket arra, hogy mindig Istent tegyük az első helyre az életünkben." (LB fordítás)
Beszéljetek róla
  • Milyen változások kell, hogy életedmódodban bekövetkezzenek, ahhoz, hogy jövedelmed 80 százalékából meg tudj élni?
  • Mik azok a tárgyak, melyekhez a legjobban ragaszkodsz? Hogyan versenyeznek ezek a dolgok Istennel az életedben?
  • Mit gondolsz, mi köze van a megtakarításnak ahhoz, hogy Istent teszed első helyre az életedben?