2017. október 1., vasárnap

Élő víz...

A mai nap imádsága:
URam! Add nekem az Élet vizét, naponta, hogy ne szomjazzon a lelkem! Ámen

    

Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet... Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az URat, amikor a helyes úton akart vezetni.
Jer 2,13 és 17

Amióta a világ a világ, az őzikék, a madárkák, s természetesen az ember is, mind-mind esővizet, azaz felszíni vizet ittak/isznak. Nincs hűsítőbb, lágyabb, "finomabb" a hegyi patak vizénél, ami tulajdonképpen esővíz vagy az olvadó hó, gleccser vize. A világ mintegy 40%-a ilyen olvadó vizet iszik - persze csak addig, amíg van, ami olvadjon, mert sajnos felfokozott ütemben szűnnek meg hósapkák és hegyipatakokat tápláló gleccserek. Mostanság derül ki milyen óriási érték a víz! Az ENSZ közel 200 helyi fegyveres konfliktust tart számon, melyekből 150 bármikor átalakulhat helyi háborúvá - a vízért, melynek birtoklása a túlélést, az életet jelenti. Belegondolni is borzasztó, hogy mi lesz, ha százmilliók maradnak ivóvíz nélkül, s mi lesz, ha már nem lesz mit kipumpálni a föld alól! (Spanyolországban az öntözésre használt fúrt kutak 80%-a illegális, de nem ők az egyetlenek, akik úgy használják fel az évezredek óta föld mélyére szivárgott esővizet - ez kb. 1 métert halad lefelé évente; tehát az ásványvíz, amit megiszunk legalább pár ezer éves... -, hogy közben nem gondolnak a jövőre.)

A ciszternába betárolt víz tehát csak szükség-megoldás, van ennél jobb megoldás is: a forrásvíz, a felszíni víz. Ha azonban a felszíni vizeinket megmérgezzük - erről szól az iparosodás elmúlt 250-300 éve -, akkor ne csodálkozzunk, hogy ennyi misztikus eredetű betegséggel van dolgunk manapság. S miért nem becsüljük vizeinket? Mert nem becsüljük az istenadta életet, még az emberéletet sem. Ha tisztelnénk, akkor nem háborúznánk még ma is, akkor nem ölnénk egymást halomra, hiszen erről szól ennek a "csodálatos" az emberi fajunknak a történelme...

Jeremiás arról panaszkodik, hogy népe elhagyta a folyóvíz forrását a ciszternáért, vagyis: az eredetit felcserélte a másolatért, Jáhve-istent otthagyta a bálványokért. Merthogy valamilyen kultuszra szüksége van az embernek, hiszen az ember bizonyítottan spirituális lény. Ha nincs ott az Isten az emberek életében, akkor bizony más válik istenükké: szenvedélyek és/vagy az anyag birtoklásának bódító lehetősége.

A nagy kérdés soha nem az, hogy miért hagyja el Teremtőjét a teremtmény - természetesen azért, mert az istennélküliség kalandos izgalma elhomályosítja látását -, hanem ez: miért nem talál vissza Őhozzá? Miért olyan oktalan az ember, hogy a megtapasztalt jó, a biztonság nyugalma után mégis a rosszat, a bizonytalanságot kívánja? Sokan vélik úgy, hogy ez csakis és kizárólag a Sátán műve, akit - Ne felejtsük el! -az Isten szeretete a Krisztusban egyszer, s mindenkorra legyőzött... Az igazságot azonban Jeremiás mondja ki, amikor így fogalmaz: "Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet." Ezt a félelmetes igazságot felismerni, a bölcsesség kezdete, s a valódi istenrehagyatkozásos úton való kiváltságos járás első lépéseinek egyike...



Gyermek...


A mai nap imádsága:

Istenem! Kéréseinket hallgasd meg, hogy élhessünk Általad! Ámen

   

Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR teljesítette kérésemet.
1 Sámuel 1,,27

Anna nyomorúságát - azaz a gyermektelenséget - milliók szenvedik el ma is szerte a világon... A gyermekáldás hiánya hatalmas erőket von el az életkedvből, míg a gyermekről való gondoskodás elemi ösztöne óriási erőket szabadít fel. Az, hogy csak Magyarországon évente mintegy ötvenezren mégis az élet kioltását választják az élet vállalása helyett - az apokaliptika árnyékát vetíti ránk, s ebben még az sem vigasztaló, hogy az árnyék évszázadokon át húzódhat, mire eljön a teljes sötétség...

Miért oly nagy a vágy a gyermek után az egyik oldalon, s miért oly nagy az akarat az elpusztítására a másik oldalon? Az élet utáni vágyat könnyebben megértjük, szinte magyarázatra sem szorul: Élni olyan jó!. A gyermek, aki "felülről" jön, az Isten ajándéka, ha nehézségekkel együtt jön, akkor is. A felülről jövő ajándék tehát nemcsak Isten-től függ, de az Istenen is csüng, mint a gyermek a hintán... Ennek a "lebegésnek" a csodáját éli át minden szülőpár, erre az ég- és föld közti állapotra vágyakozik a lélekben is felnőtt ember, hogy gyermekén keresztül tudatosabban újra átélhesse azt, amit saját gyermekkorában ösztönesen már egyszer átélt: lebegni, de mégis biztonságban lenni, hiszen Isten tart a tenyerén. Ha ez megadatik, akkor a nehézségek ellenére is szép életet tudhatunk magunknak.

Az élet kioltásának brutalitására kevés a hétköznapi szó. Az irodalom igazságot kereső poétikus őszintesége segíthet érzéseink megfogalmazásában, azaz a valóság megragadásában, de azért olykor lehet "egyszerűbben" is fogalmazni, hogy aztán kinek-kinek a maga lelkében az őszinte szó jelentéstartalma kicsapodjék, s nyilvánvalóvá váljék: az élet csírájában való elpusztítása az Ördögtől van. Attól az Erőtől, amely mindent össze-vissza dobál (diabolosz) ebben a világban. Akinek erejét minden szeretetlenség, gonoszság és irígység, mohóság és bírhatnámság táplálja...

A gyermek vállalása a jövő felvállalását is jelenti, a gyermek befogadása ugyanakkor az Isten akaratának az elfogadását is jelzi. "Aki befogad egy kisgyermeket - engem fogad be" - mondja a Mester, s ezzel a Felfoghatatlan Élet részesedésére hív minket...



Végítélet...


A mai nap imádsága:

Uram! Könyörülj rajtam, hogy teljességgel élhessem életemet Tebenned! Ámen.

   

Egy második angyal követte őt, aki így szólt: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet"
...
És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön." A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet.
Jel 14,8 és 14-16

Nehéz időket élünk... A tőzsdei spekuláció "értékteremtő" rangú tevékenységgé "avanzsált" az utóbbi évtizedekeben - keserű gyümölcseit most próbálják lenyeletni a társdalommal. Sokan - sajnos - el sem gondolkoznak azon, hogy mit jelent egy párszáz milliárd dolláros tőke-injekció. Néhány tíz tonna színes papírral több lesz az emberek pénztárcájában, de az alapvető probléma ezzel még nem oldoldódott meg! Azt viszont biztosan mondhatjuk, ezzel a merész lépéssel egy időre elodázzák a következményeket...Tipikus emberi, örök magatartás: jólét, a másik kárára!

Isten a világot igazságosnak teremtette. Nincs benne semmi sem ingyen, mindennek ára van, azaz mindennek következménye van. A mulasztásnak, a bűnnek hozadékát nem lehet lehet semmissé tenni, legfeljebb elhordozni. Ez az isteni igazság tükröződik a Jelenesések könyvében is - Isten nem feledkezik meg semmiről. Jóllehet az Ő órája egészen másképpen jár, de egyszer Istennél is körbeérnek a mutatók... S ha ez megtörténik, akkor elkezdődik a számonkérés!

Régi biblikus jelkép a végidőkkel kapcsolatban a sarló, az aratás szimbóluma. A sarló, mely elválasztja a földtől a búzakalászt - és egyszer s mindenkorra, máshová, a csűrbe juttatja a búzaszemeket. Ugyanígy a halál is kimetsz minket ebből a földi létből, s - reménységünk szerint a Krisztusért - bekerülünk majd Mennyei Atyánk Csűrjébe, az Örök Országba.

Minden kor embere sokat foglalkozott az elmúlással. A fáraók bebalzsamozták magukat, a nagy fejedelmek arany-, ezüst-, vas-koporsóba temettették el magukat, megint mások óriási emlékművet/mauzóleumot építettek, bebiztosítandó, hogy bizonnyal átjussanak oda, ahová minden emberlélek vágyakozik. Mi sem vagyunk különbek elődeinknél! Minél inkább közelebbinek érezzük az időt a végső elszámoláshoz - mert életünk búzatáblája egyre inkább aranyba sárgul -, annál inkább foglalkozunk a halállal.

A halál előtt viszont van egy élet, amit Isten nem véletlenül adott, s bizonyára nem azért, hogy a benne rejlő lehetőségeket elmulasszuk, s a talentumainkat elássuk. Életünk értelmének izgalommal teli keresésében számtalan igazságtalanság, emberi és "Isten-adtának hitt" korbácsolja lelkünk nyugalmát. A felülről, a Világosság Atyától kapott kereszteket mindig könnyebben viseljük, mert ahhoz erőt is kapunk. Ha úgy érezzük is, hogy ezt azért "mégsem érdemeltük meg", bizonyossággal tudjuk: akit Isten szeret, azt vesszőjével is "jutalmazza". Egészen másképp látjuk azonban azokat az igákat, melyeket mások akasztanak nyakunkba.

Az emberi önzés határtalan, olyan az, mint a rákos daganat. Nincs "határtudata", s csak egy törvény hajtja: terjeszkedni, terjeszkedni. Igaz, ez idővel önmaga létének akadályává válik, de másképpen nem tud tenni, hiszen nem egészséges sejtek ők, hanem rákosak. Az emberi önzés minden közösségben ott van. A legkisebb párkapcsolatiban éppenúgy, mint a nagypolitikaiban. Naponta bomlanak fel sírigtartónak álmodott házaságok, mert nem képesek a felek egymás és önmaguk önzését kezelni. Naponta történnek deliktumok közvetlen környezetünkben éppenúgy, mint távoli földrészeken, melyeket mind-mind az önzés táplálja. Nem csoda, ha elszomorodunk vagy szeretetünk lendületét veszíti...

Egyszer azonban mindennek vége lesz... s akkor az istenképűségéből kivetkőzött embernek nem kell többé tagadnia Istent, félredobni parancsolatait - erre ugyanis nem lesz szükség... mivel ez a világ már megszűnt...



Viszonyulás...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy nyilvánvalóvá váljék cselekedeteimben is, hogy Te az élet URa vagy, s ÚR az én életem felett is! Ámen


...és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt,
Jel 14,3b-4a

De a 144ezer kiválasztott igen, akik természetesen a Jehova tanúi közül kerülnek ki... Nem akarom bántani szegény Jehova tanúit, de szervezetük gyönyörűen példázza azt az örök emberi törekvést, hogy a megválaszolhatatlanra is választ adjon. Aki teologizál - s valahol minden istenhívő egyben teológus is a maga módján -, annak tudnia kellene, hogy az emberi okoskodás az isteni kategóriákban nem érvényesül(het)! Persze Jehova tanúi elszánt hitszónokai még most is meggyőzendő ellenséget látnak másfelekezetűekben, nemkülönben az istentelenekben. Persze, ahol az ószövetségi kötáblás törvényt az újszövetségi kegyelmi elé teszik, az ott teljességgel "normális" viszonyulás...

Akit valóban a Szentlélek érintett meg, az tud a sorok között is olvasni és nyilvánvaló számára, hogy melyek a Bibliában azok részek, melyek valóban Istentől ihletettek, s melyek azok mondatok, melyek egyértelműen emberi, akarnok mondatok. Ezért ha valaki komolyan gondolja, hogy Istentől ihletett az ilyen mondat, mint: "ezek nem szennyezték be magukat nőkkel" - nos, az ilyen ember "elsőosztályú" manipulálható alanya az olyan szektás vezetőknek, akik beteljesítik önmagukban a jézusi példázatbeli mondást: "vak vezet világtalant"...

Sajnos a keresztény vallás különösen is ellenségnek tartja a testet, jóllehet ilyet Jézus URunk sohasem tanított. Emberi okoskodás az is - sajnos saul-páli "ajánlás" - , hogy bűnös, testi kívánságokat öldökölni kell az óemberi testben, holott a vágyak, érzések harmóniáját az Isten teremti meg azok lelkében, akik felismerték Őt... Saul-Pál maga nőtlen volt, házasságra való alkalmatlanságát, ill. a házaséletről való lemondásának okát csak sejteni tudjuk, de annyi bizonyos, hogy az egyháztörténelem jelesül bizonyítja, hogy azok az egyháziak, akik látható életükkel csak megvetést és botránkozást váltottak ki a normálisan gondolkodókban, azok a vezetők a nemlátható lelki életükben is egyértelműen deformáltak voltak, hiszen aki természetellenes életében, az hitéletében is az! Ahogyan nem lehet gyengéd szerető az sem, aki gátlástalanul könyököl, agresszív a közlekedésben. Ha gátlástalan az élet egyik területén, akkor gátlástalan a többi területén is!

Éppen ezért, aki nem ismerte meg a szerelem egész életre szóló önkéntes elkötelezettségét, az hogyan lenne képes "Isten szerelmeseként" beszélni Őróla? Az, aki a legszebb testi-lelki találkozást férfi és nő között úgy definiálja, hogy az egy "szennyes, csúnya dolog", az sem az Életről, sem az Istenről nem tud semmit. Az Élet ugyanis maga az Isten, Ő ott van mindenben és mindenekben! A Bárány követése nem azt jelenti, hogy hétről-hétre kultikusan imádni kellene a deformált istenelképzelést, hanem napról-napra cselekedni kellene az Isten életes akaratát...
Az Istentől jövő látás nagy dolgokra késztet


„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.” (Zsidókhoz írt levél 12:2)

Azt hiszem a legkiemelkedőbb jellemzője annak, ha egy látást kapunk az, hogy megváltoztatja a gondolkodásunkat, ami pedig megváltoztatja az azt, ahogyan élünk.

Az úszó olimpikon kibírja, hogy minden nap órákon keresztül a medence alját bámulja, mert a várt aranyérem lebeg a szeme előtt.


Az édesanya kibírja, a gyermekszülés fájdalmait mert az újszülött baba képe segít neki kitartani.


És a négyéves gyerek kibírja a küzdelmet, hogy még két hétig nagyon-nagyon jó fiú legyen, mert a karácsonyfa alatt remélt ajándékok gondolata motiválja őt.


A látás egy olyan erőforrás, amely motivál bennünket arra, hogy nagy dolgokat tegyünk meg, nagy dolgokat adjunk és mindenkor szeressünk. Segít továbbmennünk, amikor nem látszik semmilyen más érv arra, hogy még mindig törekedjünk a célunk elérésére.


Jézus kibírta a kereszthalált látása – „az előtte lévő öröm” – miatt (Zsid. 12:2).

Oswals Chambers szerint, ami előre visz minket tovább Isten felé még akkor is, amikor körülöttünk minden széthullik, az a Róla való látásunk, nem pedig elvek vagy kötelezettségek felé való elkötelezettségünk.


Ez az Istenről való látás amikor ezt tesszük: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kolossé 3:2).


Kérd Isten, hogy adjon neked látást Önmagáról. Kérd, hogy mutassa meg neked, hogy a te saját célod hogy lehet az ő szívének és gondolatainak a kiterjesztése. Aztán pedig fuss „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Jézus Krisztusban adott jutalmáért” (Filippi 3:14).


Rosszból jót kihozni – ebben Isten szakértő


„Lehet, hogy pillanatnyilag különféle próbák terhe alatt szenvedtek. Ez nem véletlen szerencsétlenség. Azért történik, hogy bizonyítsa a hiteteket, ami sokkal-sokkal értékesebb az aranynál” 1 Péter 1:6-7 (fordítás – Phillips)

Az élet nem véletlen, szeszélyes szerencsétlenségek sorozata. Az élet nem abszolút tervezetlen. Az élet nem értelem nélküli. Isten tudja, hogyan mennek a dolgok. Ő szövi a szövetet az életedben, és a kárpitban vannak világos és sötét szálak – vidám és szomorú idők – ezek adják a gazdagságot, a mintázatot, a színt az életedben. Semmi sem történhet az Isten gyermekeinek életében az Isten engedélye, jóváhagyása nélkül. Minden át megy az Atya "szűrőjén”.

Ne értsd félre. Nem azt mondom, hogy minden, ami történik az életedben, az Isten tökéletes akarata. Ez nem igaz. Van rengeteg olyan dolog, ami nem Isten akarata. Ha bűnt követsz el, az nem Isten akarata. Ha valaki ellened követ el bűnt, az nem Isten tökéletes akarata.


Van azonban Istennek megengedő akarata. Ha túl sokat eszem, nekem kell megfizetnem az árát. Ha nem vigyázok a testi épségemre, nekem kell viselni a következményeit. Isten nem tesz nekem rosszat, és nem okoz nekem fájdalmat, de igenis megengedi ezeket, mert célja van velük. Isten megengedi, aztán pedig használja.

Isten szakértője annak, hogy jót hozzon ki a rosszból. Megőrizhette volna Pált a börtöntől Filippiben, ehelyett engedte, hogy Pál börtönbe kerüljön. Ennek eredményeként a börtönőr megtért. Isten megőrizhette volna Jézust a kereszttől, de ő engedte neki – a saját Fiának – hogy keresztre menjen. Engedte neki, hogy szenvedjen, hogy meghaljon. Ebből hozott ki bármi jó dolgot? Azt kell mondanom, hogy igen!

Isten úgy látta jónak, hogy a keresztre feszítést a feltámadásra fordítsa. Azok a dolgok, amiket legjobban szeretnél eltávolítani az életedből, gyakran épp azok, amiket Isten használni akar a formálásodra, hogy olyan hívővé válj, amilyennek ő akar téged, hogy legyél. Használni akarja a problémákat a jó dolgokhoz az életedben. Van valami, ami sokkal fontosabb a szenvedésednél. Az, hogy mit tanulsz a szenvedésekből. Isten ellenőrzése alatt tart.

Akkor hát mi a kulcs? Mi a válaszunk? A válaszunk túllátni a fájdalmakon. „Ezért tehát soha nem csüggedünk. Ezek a pillanatnyi szenvedések örök, dicsőséges, biztos jutalmat hoznak, ami messze nincs arányban a szenvedéseinkkel. Így tehát nem a pillanatnyi helyzetre nézünk, hanem sokkal messzebb, az örökkévaló jót látjuk.” 2 Korintus 4:16-18 (fordítás – Philips)





Szolgálatra vagytok kiválasztva


"Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik." (1 Pét.2,9. Egyszerű ford.)

A Biblia azt tanítja, hogy az Úr minden keresztényt:
• Szolgálatra alkotott (Ef. 2,10)
• Megmentett, hogy szolgálni tudjon (2 Tim.1,9)
• Elhívott a szolgálatra (1 Pét.2, 9-10)
• Lelki ajándékkal ajándékozott meg a szolgálathoz (1 Pét. 4,10)
• Felhatalmazott a szolgálatra (Máté 28,18-20)
• Felszólított a szolgálatra (Máté 20, 26-28)
• Elkészített a szolgálatra (Ef. 4,11-12)
• Figyelmeztet arra, hogy szükség van a szolgálatára (1 Kor. 12,27)
• Számon kér és a szolgálatához méltón megjutalmaz (Kol.3, 23-24)

Ez azt jelenti, hogy hétköznapi emberek, olyanok, akiknek gyermekeik vannak, munkájuk, hitelük, akiknek tele van a határidőnaplójuk - más szóval, olyanok, mit én vagy te - az Úrtól elhívást kaptak arra, hogy szolgáljanak.

Hogy ez mit is jelent pontosan?

Az Úr téged szolgálatra formált. A mindenség Ura téged egyénileg úgy formált, hogy szolgálni tudj a jelenlegi világban az emberek között és az eljövendő világban is.

Az Úr segíteni fog téged a szolgálatban. Nem fogsz kudarcot vallani a missziódban, hogyha elfogadod a szolgálatra való elhívást, ami azzal jár együtt, hogy Jézusé vagy.

Az Úr meg fogja válaszolni a kérdéseidet. Kérdezd meg az Urat, hogy Ő hogyan szeretné, hogy másoknak segíts. Kérdezd meg Őt, hogyan akar használni téged úgy, hogy ilyennek teremtett, hogy az Ő dicsőségére szolgálj. Kérdezd meg: "Uram, mit szeretnél, milyen hagyatékot hagyjak magam után, ami Neked kedves?"

Köszönd meg Istennek, hogy azok között lehetsz, akik " választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (1 Pét. 2,9)

Beszéljetek róla:

• Mit gondolsz az Úr milyen szolgálatra hívott el téged?
• Mit teszel azért, hogy teljesítsd azt a feladatot, amiről az hiszed, hogy az Úr rád bízott? Úgy szolgálsz, hogy közben magabiztosan tudod, az Úr mindenben segít téged?
Az élet hullámvasútja


„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Egy prédikátor egyszer azt mondta: „Barátaim, ha én volnék Isten, akkor a testetek mindig 18 éves maradna; bármit megehetnétek, és mégis tökéletesen tartanátok a súlyotokat; középkorú feleségetek arca és alakja olyan lenne, akár egy angyalé; a férjeteknek dús haja és kidolgozott izomzata lenne; gyerekeitek olyan intelligensek lennének, mint Einstein; még a tinédzserek is szófogadóak, ésszerűek és következetesek lennének. A hőmérő mindig 22°C-t mutatna, a hó meleg lenne, és egy éjszaka alatt elolvadna, és nem élnének undok emberek. Sajnos, én nem vagyok Isten!” Tehát öregszünk, meghízunk, küszködünk a gyermekneveléssel, télen fázunk, nyáron izzadunk, és kellemetlen embereket kell elviselnünk. Isten hozott az élet hullámvasútján! Ez nem büntetés és nem is annak bizonyítéka, hogy katasztrofális selejt vagy; nem azt jelenti, hogy a menny vagy a pokol kiválasztott valamilyen „különleges” nyomorúságra, és azt sem bizonyítja, hogy igazából nem vagy megváltva. Nem, ez csak az élet a való világban! Jézus azt mondta: „Ezen a földön sok megpróbáltatásotok lesz” (János 16:33 NLT). Ahogyan a fizikában, ebben is érvényes a „hullámmechanika törvénye”. Eszerint az energiánk, az érzelmeink és a kreativitásunk az árapályhoz hasonlóan következetesen váltakozik. Van, amikor a hegycsúcson járunk, máskor meg ránk nehezül a hegy. De akár a csúcson, akár a mélyben, Isten hullámmechanikai törvénye működik – a mi javunkra. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak (mélység), és megvan az ideje a nevetésnek (csúcs). Megvan az ideje a gyásznak (mélység), és megvan az ideje a táncnak (csúcs)” (Prédikátor 3:1,4). Bár sokkal szórakoztatóbb nevetni, mint sírni, Isten „mindent megalkotott a maga megfelelő idejére” (Prédikátor 3:11 NAS). Nyugodj meg! Isten, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, határozza meg életünk időszakait. Bármiben is vagy most, a mai ige számodra ez: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).


„Bocsáss meg, én soha nem ígértem neked rózsakertet” – hangzik a dal. Isten sem ígért, ezért óvakodj a „rózsakert” teológiától! A keresztyén élet nem vagy-vagy élmény, ahol, ha hívő vagy, akkor az életed minden problémától mentes, de ha hitetlen vagy, akkor az élet nehéz. Az élet mindkettő együttes megtapasztalása, hoz olyan időket, amiket élvezni fogsz, és olyan időket, amikor ki kell tartanod. A Biblia hősei átélték a győzelem mámorát és a vereség fájdalmát is, annyira, hogy néhányan, mint Illés, szerettek volna meghalni. Gondold meg Isten Igéjének paradoxonjait! Jézus „fájdalmak férfiúja” volt (Ézsaiás 53:3). De azt is olvassuk róla, hogy: „felkent téged az Isten… öröm olajával társaid fölé” (Zsidók 1:9). Pál azt írta: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:10). Erre gondolt akkor is, amikor ezt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A Példabeszédek 17:22-ben Salamon ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság”. A Prédikátor könyve 7:3-ban pedig azt: „Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”. A Prédikátor 7:14 azt írja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette”. Örülj! A „mindkettő együtt” világában még mindig Isten ül a trónon. Ő irányítja, hogyan keveredjen az öröm bánattal, a békesség a konfliktussal, hogyan váljon a veszteség nyereséggé, a kívánság megelégedettséggé, a tragédia győzelemmé, hiszen mindig a te érdekedet tartja szem előtt.


Az élet a helycsúcsokon nagyszerű szórakozás, de mi a helyzet a mélységekkel? A zűrzavar, küszködés, nehézségek, kétségek, magány és kudarc idején mihez kezdünk? C. S. Lewis Csűrcsavar levelei című könyvében az idősebb ördög ezt mondja unokaöccsének, Ürömvölgyinek, közös ellenségükről, az Úrról: „Ne hagyd, hogy félrevezessenek, Ürömvölgyi! Ügyünk sosem foroghat nagyobb veszélyben, mint amikor egy ember – aki már nem vágyik, de még mindig szándékszik cselekedni Ellenségünk akaratát – körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs az Ellenségnek, s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!”*Amikor mély gödörben vagyunk, és úgy tűnik, Isten nincs sehol; amikor imáink üres visszhangként verődnek vissza, mi történik ilyenkor? Amikor „már nem vágyik” – amikor már minden pozitív érzelem kikapcsolt. „De még mindig szándékszik” – amikor már semmi más nem maradt, pusztán a kitartó hit, melybe kapaszkodhatunk, hogy felszínen maradjunk. Amikor már ez sem tűnik valóságosnak többé, mégis bízunk, és semmi más, csupán hit által „mégis engedelmeskedünk”. Az érzéseink összezavarodnak, eltorzulnak, talán le is dermednek, megmerevednek az élet mély gödreiben. Elkezdünk kételkedni Isten Igéjének valóságában, kételkedünk abban, hogy Krisztus mellett állunk, azt hisszük, fájdalmas érzéseink azt bizonyítják, hogy elvesztünk, és minden reménytelen. Ezekben a sivatagos időszakokban úgy érezzük, eltávolodtunk, elidegenedtünk Istentől. Ezek a benyomások hihetőnek tűnnek a gödörben lévők számára, míg a hitről való gondolkodás és beszéd nem tűnik meggyőzőnek. De az ellenség tudja, hogy az ő ügyére semmi sem veszélyesebb, mint amikor Isten egy gyermeke „körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs [Istennek], s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!” * C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei több kiadásban is megjelent magyar nyelven az Evangéliumi Kiadó, valamint a Harmat Kiadó gondozásában. Kiadványunkban az idézet fordítása kissé eltér a magyar műfordítástól, szorosabban ragaszkodva az angol eredetihez.


Az élet hullámvasútja éjjel-nappal működik. Néhány menet a sötétben zajlik, amikor nehéz megkülönböztetni a dolgokat. „Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézsaiás 50:10). Igen, még az istenfélők életében is, akik „félik az Urat” és „hallgatnak szolgája szavára”, jöhetnek olyan idők, ahol úgy tűnik, nincs semmilyen fény, amely utat mutathatna nekik, és nincs melengető ragyogás, amely megnyugtatná gondterhelt érzéseiket. Ez azonban nem a büntetés, a megtorlás vagy az elhagyottság ideje. Nem, ezekben az időszakokban dolgozza ki Isten fejlődésed következő fontos szakaszait, és készít fel az Ő országában való nagyobb előrehaladásra! Sadrak, Mésak és Abédnegó félték az Urat, és engedelmeskedtek az Ő szavának, a király azonban elrendelte, hogy égessék el őket élve, mert megtagadták, hogy az aranyszobrot imádják (ld. Dániel 3). Hallgasd csak hitvallásukat: 1) „A mi Istenünk… ki tud minket szabadítani” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten hatalmában. 2) „a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten szándékaiban. 3) „De ha nem tenné is… mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt” (18. vers). Sosem vettek fontolóra más alternatívát az Istenhez való hűségen kívül. Meg kellett tapasztalniuk mindezt, hogy átjussanak rajta, és átjutottak! Te is át fogsz! Maradj a hullámvasúton! „Bízz az Úr nevében, és támaszkodj Istenedre!” Az utolsó szó az Övé, és nem az ördögé, a körülményeké vagy az embereké. Mint a három zsidó ifjú, te is nemesedve fogsz kijönni a tűzből, mint a megtisztított arany, melyet tűzben próbáltak.


Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8). Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton. Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja. Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?


Látják benned Jézust?

„… akiket…kiválasztott…, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez…” (Róma 8:29)

Bill iszákos volt, de megtért egy iszákosokkal és lecsúszottakkal foglalkozó missziónál. Megtérése előtt úgy ismerték, mint alkoholista csavargót, aki számára nincs semmi remény. Amikor azonban átadta életét Krisztusnak, minden megváltozott. A missziós szervezetben ő lett az, aki leginkább törődött másokkal. Egész napját ott töltötte, és megcsinált bármit, amire szükség volt. Kérhettek bármit tőle, semmilyen munkát nem tartott méltóságán alulinak. Akár egy részeg hányadékot kellett eltakarítania, akár mocskos illemhelyeket tisztára súrolnia, Bill hálás szívvel mindent elvégzett. Számítani lehetett rá, ha meg kellett etetni az utcáról beesőket, sőt akár le is vetkőztette, és ágyba is fektette őket, ha nem voltak képesek gondoskodni magukról. Egy este, amikor a misszió vezetője elmondta evangéliumi üzenetét a szokásos tömegnek, a lehorgasztott fejű férfiak közül egy előrejött az oltárhoz, és letérdelt imádkozni; Istenhez kiáltott segítségért, hogy meg tudjon változni. A megtérő egyre csak ezt kiáltozta : „Ó, Istenem, hadd legyek olyan, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill!” A misszió vezetője lehajlott hozzá, és ezt mondta: „Nem lenne jobb, ha azt imádkoznád: legyek olyan, mint Jézus?” Miután néhány másodpercig gondolkodott, a férfi felnézett és megkérdezte: „Ő olyan, mint Bill?” Élj úgy, hogy mások meglássák benned Jézust!


Meglátni Jézust a nyomorultban

„Velem tettétek meg.” (Máté 25:40)

Egy lelkész Philadelphiában (Egyesült Államok), a Chestnut úton észrevett egy hajléktalant, aki épp feléje tartott. Koszos volt, és a szakállára rothadt ételmaradékok voltak ragadva. Egy kávéspoharat tartott a kezében, aminek a pereme mocskos volt. Ahogy imbolyogva közeledett a lelkészhez, a csöves felkiáltott: „Hé, uram! Kér a kávémból?” A lelkész igazából nem akart kávét inni, de arra gondolt, mégis az lenne a helyes, ha elfogadná, ezért azt mondta: „Hogyne, kérek egy kortyot”. Amikor visszanyújtotta a poharat, megjegyezte: „Maga igazán nagylelkű, hogy elajándékozza a kávéját.” A züllött férfi ránézett, és így válaszolt: „Tudja, ma különösen finom volt, és arra gondoltam, ha Isten ilyen jóval ajándékoz meg, akkor azt meg kell osztanom valakivel.”

A lelkipásztor így folytatja a történetet: „Arra gondoltam, hogy most jól csőbe húztak, és ez öt dolláromba fog kerülni. Ezért aztán megkérdeztem: ’Van valami, amivel viszonozhatnám?’ A férfi így válaszolt: ’Igen, megölelhet!’ (Az igazat megvallva, inkább az öt dolláros alternatívában reménykedtem!) Átkarolt, és hirtelen ráébredtem, hogy nem fog elengedni! A járókelők csak bámultak rám. Ott álltam a lelkészi ruhámban, és ezt a mocskos csavargót ölelgettem. Szörnyen zavarban voltam. Aztán lassan-lassan a zavar megilletődöttséggé változott. Hallottam, ahogy egy messzi idők távolából szóló hang visszhangzik felém: ’Éhes voltam. Megetettél? Mezítelen voltam. Felruháztál? Beteg voltam. Gondoskodtál rólam? Én voltam a csöves, akivel a Chestnut Street-en találkoztál… Megöleltél? Mert ha megtetted… velem tetted meg’.”






NE LÉGY OLYAN, MINT A HARKÁLYOK!

„A szeretet türelmes, jóságos…” (1Korinthus 13:4)

A Discovery űrsikló történetében volt egy alkalom, amikor nem szállhatott fel – nem műszaki problémák vagy tőkehiány miatt, a gondot a harkályok okozták! A madarak ellenállhatatlannak tartották az űrsikló külső üzemanyagtartályát borító szigetelőhabot. Ez a szigetelőhab azonban létfontosságú az űrsikló feladatának teljesítéséhez. E nélkül jég képződik a mélyhűtött üzemanyagot tartalmazó tartályon; jég, amely a kilövéskor leválhat és károkat okozhat. Van ebben egy tanulság. A házasságok sérüléseit gyakran nem nagy dolgok okozzák, mint a hűtlenség, a bántalmazás vagy az elhagyás, hanem olyan kis dolgok, mint a kritizálás, a tisztelet hiánya, és az, hogy biztosra vesszük a másikat. Ha belecsipegetsz a házasságodba, akkor nem fogod tudni elérni a boldogságnak azt a szintjét, amit Isten tervezett számodra. Valaki bölcsen megjegyezte: „Mielőtt kritizálnád párod ízlését, ne feledd, hogy téged választott.” Azt mondod: „De én csupán megállapítom a tényeket.” Oswald Chambers mondta: „Isten nem azért ad nekünk képességet a tisztánlátásra, hogy másokat bírálgassunk, hanem azért, hogy imádkozni tudjunk egymásért.” A zsörtölődés nem működik, csak arra jó, hogy házastársad önértékelését és biztonságérzetét lerombolja. Az emberek csak akkor változnak, ha érzik, hogy megértik és értékelik őket. A Biblia azt mondja: „A szeretet türelmes, jóságos.” Tehát ahelyett, hogy „belecsípnél” a társadba, emlékezz vissza azokra a tulajdonságaira, amelyek miatt vonzódni kezdtél hozzá, építs ezekre, és hozd ki belőlük a legtöbbet! Ha te nem teszed, kifogja? Pál azt írja: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, amiszeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8). Ha azt tervezed, hogy házas maradsz és boldog leszel, akkor ezek az időtálló alapelvek segíthetnek.