2011. február 25., péntek

2011. február 25. A év, évközi idő, 7. hét, péntek A nap liturgikus színe: zöld

Sir 6,5-17

Szép szó sok jó barátot szerez, és megengeszteli az ellenségeket; nyájas beszéd jó embernél bőven adódik. Sok emberrel élj egyetértésben, de bizalmasod ezerből csak egy legyen! Ha barátot szerzel, próba árán szerezd, és ne bízzál meg benne túl hamar; mert van, aki jó barát a maga idejében, de nem áll helyt a szorongatás napján. Van barát, aki ellenséggé válik, olyan barát, aki piacra visz gyűlölséget, viszályt és szitkot. Van barát, aki asztaltárs, de nem áll helyt a szükség napján. A barát, aki bejáratos, egyenlőnek tartja magát veled, és adja az urat házad népével szemben; amelyik azonban szerény előtted és színedet kerüli, azzal egyetértő, jó viszonyban lehetsz. Tartsd magadat távol ellenségeidtől, és légy résen barátaiddal szemben! A hűséges barát erős menedék, aki ilyenre akad, kincset talál! Az igaz barátnak nincsen mása, hűsége értékét nem lehet arannyal, ezüsttel mérni! A hűséges barát élet és halhatatlanság írja; azok találják meg, akik félik az Urat. Aki féli Istent, jó barátnak is, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.
Mk 10,1-12

Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: ,,Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?'' Ő így felelt nekik: ,,Mit parancsolt nektek Mózes?'' Erre azt mondták: ,,Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk'' [MTörv 24,1]. Erre Jézus azt válaszolta nekik: ,,A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket [Ter 1,27]. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!'' Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. Azt felelte nekik: ,,Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.''

2011. február 25. ? Péntek

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a
   Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, o pedig
   szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz
   és megkérdezték: ?Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?? Próbára
   akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: ?Mit parancsolt
   nektek Mózes?? Azt felelték: ?Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk
   és elváljunk.?
   Jézus folytatta: ?A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a
   parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az
   ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és
   ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem
   csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.?
   Otthon tanítványai ismét megkérdezték ot ezzel kapcsolatban. Ezt
   válaszolta: ?Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést
   követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy,
   házasságtörést követ el.?
   Mk 10,1-12


   Elmélkedés:
   Farizeusok fordultak Jézushoz a válással kapcsolatban: ?Szabad-e a
   férjnek elbocsátania a feleségét?? Majd pedig az ószövetségi idők
   legnagyobb tekintélyének számító Mózesre hivatkoznak, akinek a
   törvénykönyvében az található, hogy válólevéllel elbocsátható a
   feleség. Kérdésükből az tűnik ki, hogy saját álláspontjukat akarják
   védelmezni a válás megengedését illetően.
   Jézus a Teremtés könyvét idézi számukra, amelyben az található, hogy
   Isten egymás számára, egymás boldogítására alkotta meg a férfit és a
   nőt. Kettejük kapcsolata, amelyet házasságnak nevezünk, egész életre
   szóló szeretetközösséget jelent. Ha megbomlik vagy végső esetben
   felbomlik ez a szeretetközösség, annak az ember az oka.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Szenvedő Jézusom, Tehozzád fordulok, gyógyíts meg engem, mert nagyon
   beteg vagyok. Bűnbánó szíveknek fájó keservében, Jézus, kereszted
   tövében. Hullnak könnyeim, imát rebeg ajkam, szenvedő Jézusom,
   könyörülj rajtam! Vérző keresztfádat szívemhez szorítom, sebzett
   lábaidat, könnyemmel áztatom.

25. péntek

Sir 6,5-17; Zs 118,12-35; Mk 10,1-12
    A huséges barát erôs menedék, ki ilyenre akad, kincset talál

Sir 6,5-17

Szép szó sok jó barátot szerez, és megengeszteli az ellenségeket; nyájas beszéd jó embernél bőven adódik. Sok emberrel élj egyetértésben, de bizalmasod ezerből csak egy legyen! Ha barátot szerzel, próba árán szerezd, és ne bízzál meg benne túl hamar; mert van, aki jó barát a maga idejében, de nem áll helyt a szorongatás napján. Van barát, aki ellenséggé válik, olyan barát, aki piacra visz gyűlölséget, viszályt és szitkot. Van barát, aki asztaltárs, de nem áll helyt a szükség napján. A barát, aki bejáratos, egyenlőnek tartja magát veled, és adja az urat házad népével szemben; amelyik azonban szerény előtted és színedet kerüli, azzal egyetértő, jó viszonyban lehetsz. Tartsd magadat távol ellenségeidtől, és légy résen barátaiddal szemben! A hűséges barát erős menedék, aki ilyenre akad, kincset talál! Az igaz barátnak nincsen mása, hűsége értékét nem lehet arannyal, ezüsttel mérni! A hűséges barát élet és halhatatlanság írja; azok találják meg, akik félik az Urat. Aki féli Istent, jó barátnak is, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.

Zs 118,12-35

Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre! Ajkammal hirdetem szád minden végzését. Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban. Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem. Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet, hogy megtartsam igéidet. Nyisd meg szemem, hadd szemléljem a csodákat törvényedben. Idegen vagyok én e földön, ne rejtsd el parancsaidat előlem. Lelkem epedve óhajtja ítéleteidet minden időben. Te megdorgálod a kevélyeket, átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek! Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot, hiszen parancsolataidat kerestem. Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik. Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint! Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem! Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon! Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem. Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem. Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram, ne hagyj szégyent érnem! Törvényeid útján futok, mert te bátorítod szívemet. Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam! Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és teljes szívemből megtartsam! Vezess engem parancsaid ösvényére, mert benne lelem kedvemet!

Mk 10,1-12

Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: ,,Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?' Ő így felelt nekik: ,,Mit parancsolt nektek Mózes?' Erre azt mondták: ,,Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk' [MTörv 24,1]. Erre Jézus azt válaszolta nekik: ,,A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket [Ter 1,27]. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!' Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. Azt felelte nekik: ,,Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.'
Hadd dicsőítsünk Úr Jézus Krisztus! Minden szó kevés arra, hogy Téged dicsérjünk. Köszönjük, hogy olyan vagy, amilyennek megismertünk az Igéből. Köszönöm, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek mi elképzeltünk. Áldunk azért, hogy Isten vagy! Áldunk azért, hogy mindenek engednek Néked. Segíts, hogy szívünk is engedhessen. Ámen
(T.L.)


Hadd kérjünk most Uram arra, könyörülj meg rajtunk, és végezd bennünk a Te elkezdett munkádat, és segíts, hogy sehol ne akadályozzunk ebben. Kérünk, győzzél rajtunk Igéd és Szentlelked által. Szeretnénk most Tőled kérni Uram, hogy minden hadd hátráljon meg a Te Lelked előtt, és végezd a munkádat a Te dicsőségedre. Ámen
(T.L.)


Hadd kérjünk Uram, hogy Igéd ítéljen most bennünk mindent kárnak és szemétnek, ami belőlünk való, ami testi. Kérünk, hogy ne csak a bálványokat, hanem a magaslatokat is döntsük le. Úr Jézus! Had legyen egyetlen magaslat az életünkben, a Golgota, és a kereszted. Segíts most is elválasztani a jót a hitványtól. Ámen.


Hagyjad a jó Istenre
Minden te utadat!
Ha bánt szíved keserve,
Ő neked nyugtot ad.
Ki az eget hordozza
S oszlat felhőt szelet:
Napját rád is, felhozza,
Atyád ő, áld s szeret.


„Hagyjatok csak egészen egyedül,
E cellában hol fény sose derül,
Majd soha senki engem nem szólít,
S ez arany csend bizton megszabadít.„
(A Dachaui koncentrációs tábor rabjának a verse, ford. Bodó Mária)


Hála és dicséret a mi Urunknak és megváltónknak. Ámen.



Hála Neked, Mennyei Atyánk, hogy gondot viselsz rólunk. Köszönjük Neked mindazokat az embereket, akiket mellénk adtál, hogy általuk szeress bennünket. Ámen


Hála Uram jóságodért, hála Neked, amiért kegyelmedet naponként megújítod rajtam, pedig inkább büntetésedet érdemelném... Ámen

Tanulj másoktól!

„Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt…” (Példabeszédek 14:35)
A tudás ötévente megkétszereződik a tudomány minden fontosabb területén. Ez azt jelenti, hogy ha nem élesíted folyamatosan az elméd, lemaradsz. Ha újra és újra ugyanazt a leckét ismétled, ez azt jelenti, hogy nem tanultad meg jól.
Tanulj azoktól, akik sikereket értek el azon a területen, ahol te is sikert akarsz elérni, hogy tudd, mit kell tenned és mit nem szabad tenned. Hyman Rickover tengernagy mondta: „Tanulj mások hibáiból; nem fogsz elég ideig élni ahhoz, hogy te magad elkövethesd mindet”. Ahhoz, hogy a létra következő fokára elérj, használd a következő iránymutatásokat: Először: Ne húzódj el azoktól az emberektől, akiknek a tapasztalata és szakértelme nagyobb a tiednél! Péter azt írja: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10). Mind küszködünk bizonyos területeken; vigyázz, nehogy bizonytalanságod miatti távolságtartásodat félreértelmezzék, és önteltségnek tartsák. Másodszor: Ne próbálj meg jó benyomást tenni az emberekre azzal, hogy intellektuálisan egyenrangú akarsz lenni velük! Ha olyan beszélgetésben találod magad, amely elbizonytalanít, hallgass figyelmesen, kérdezz, csak olyan dolgokról beszélj, amit tudsz, és hegyezd a füled, amikor olyanról van szó, amit nem tudsz. Ha legközelebb találkoztok, ennyivel már előrébb leszel. Végül pedig: Ne gyere órára, amíg nem készítetted el a házi feladatod! Amikor Isten magasabbra emel, dolgozd ki a beszédedet, készítsd fel a ruhatáradat és az elmédet! Tanácskozz egy megbízható baráttal, aki megérti, hogy hol vagy most, és hová kell eljutnod. Ha nem találsz ilyet, tanulmányozd az adott területet, amíg elsajátítod az alapokat. Salamon azt mondja: „Örömét leli a király a bölcs szolgában, aki tudja, mit csinál…” (Példabeszédek 14:35 NLT)
Minél felkészültebb vagy, annál több lehetőséget fog adni neked Isten.

EGYÜTTMŰKÖDÉS A LÉLEKKEL

  "Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket." (Fil 2:12)
 
  "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden." (2Kor 5:17) Az isteni erőn kívül semmi sem tudja újjátenni az emberi szívet és a lelkeket betölteni Krisztus szeretetével, mely az azok iránti szeretetben nyilvánul meg, akikért Ő meghalt. A Lélek gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amikor egy ember megtér Istenhez, Ő új erkölcsi érzékkel látja el, új motiváló erőket ad neki, ezután azokat a dolgokat fogja szeretni, amelyeket Isten is szeret; mert életét szorosan Jézus életéhez kötötte a változhatatlan ígéretek aranyláncával. Szeretet, öröm, békesség és kimondhatatlan hála fogja betölteni az áldott ember lelkét és ajkáról e szavak hangzanak majd el: "a te jóvoltod felmagasztalt engem". (Zsolt 18:36)
  Azonban azok, akik arra várnak, hogy varázsütésszerű változás menjen végbe jellemükben anélkül, hogy saját részükről határozott erőfeszítést tennének a bűn legyőzésére; csalódni fognak. Nincs okunk a félelemre, amíg Jézusra tekintünk. Nincs okunk kételkedni abban sem, hogy a végsőkig képes megvédelmezni mindenkit, aki hozzá járul; de attól állandóan félhetünk, hogy régi természetünk újra magához ragadja az uralmat, s így az ellenség tőrt vet elénk és újra foglyaivá tesz bennünket.
  Félelemmel és rettegéssel kell véghez vinnünk üdvösségünket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből. Korlátozott emberi erőnkkel kell olyan szentekké válnunk saját területünkön, mint amennyire Isten szent az ő területén. Lehetőségünkhöz mérten kell bemutatnunk az isteni jellem igazságát, szeretetét és kiválóságát. Ahogy a viasz felveszi a belenyomott pecsét formáját, úgy kell a léleknek is fogadnia Isten Lelkének benyomásait és megőriznie Krisztus képmását.
  Naponta növekednünk kell a lelki szépségben. Gyakran kudarcot vallanak abbéli erőfeszítéseink, hogy lemásoljuk az isteni mintát. Gyakran le kell borulnunk, hogy Jézus lábainál sírjunk hibáink és tévedéseink miatt, de nem szabad elbátortalanodnunk; még buzgóbban kell imádkoznunk, sokkal teljesebben kell hinnünk, és még nagyobb kitartással újra meg kell próbálnunk átalakulni Urunk hasonlatosságára. (Selected Messages, 336-337. oldal)

2011. február 25. péntek Géza, Alexander napja 1310.

A mai nap meditációs fogalma:
Imádságaink...

A mai nap imádsága:
URam! Lelked által taníts, hogy napról napra vágyakozzam a Veled való közösségre! Ámen
   

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
Jak 5,16b

Szentfazék... Mindenki ismeri ennek az szónak a jelentéstartalmát, s talán környezetében ismer is olyan embert, akire tökéletesen ráillik ez az elmarasztalás. Ugyanis a buzgó könyörgés - hiteles élet nélkül -, önmagában csak ájtatoskodás. Üresen csengő szavak, önámító monológ, melyek a templom padjai közt rekednek és soha nem jutnak fel a JóIstenhez. A Mennyei Atya hallja ezeket az "imádságokat" is, csak nem hallja meg... jóllehet az imádság célja, hogy meghallgatásra találjon.

Akkor milyen a jó imádság? - teszik fel a kérdést ma is sokan -, s ezzel a kérdésükkel már ki is nyilvánítják, hogy az imádságot valami különlegességnek, beavatottak számára mesterien kivitelezhető meditációs technikának tartják, amivel elérhető a cél: teljesüljön az imádságba foglalt kérés. Az imádságnak azonban nem ez a szerepe.

Milyen technikával vegyen levegőt a fuldokló? Teljesen mindegy, csak levegő jusson a tüdejébe! Aki volt már sokáig víz alatt, az tudja milyen érzés újra a felszínre jutni, s beszippantani az éltető, friss levegőt; aki megerőltető sport után hevesen levegő után kapkodott, az tudja, ilyenkor a szervezet maga veszi át az irányítást, s vezérli a légző izmokat... A jó, a hasznos, a hatásos imádkozás is ilyen: azaz nem eszünkkel irányítjuk gondolatainkat - hiszen csak a pogányok gondolják, hogy bőbeszédűségük miatt hallgattatnak meg imádságaik -, hanem a szívünkkel fonjuk egymásba szavainkat. Sőt, a meg nem fogalmazott érzéseinket is érti az ÚRIsten, hiszen Ő Isten! Nem kell elmagyarázni Neki, nem szükséges meggyőzni Őt, hogy "elhiggye", nekünk errre vagy arra a dologra - amit éppen kérünk -, bizony, igen nagy szükségünk lenne...

S miben nyilvánul meg a hiteles ember buzgó imádsága? Jézus URunk szerint a mustármagnyi hit hegyeket képes elmozdítani. Azaz olyan akadályokat szüntet(het) meg, tehet semmissé, amit az ész képtelenségnek tart. Ebben rejlik, a hit ereje! Nyilvánvalóan nem sok értelme van azért imádkozni, hogy az Alpok cseréljen helyet az Andokkal - hiszen az Isten jótetszése szerint helyezte őket ide vagy oda, s ha akarja őket vándoroltatni hosszú évmilliók alatt, akkor azt is megteheti -, de azért buzgón esedezni, hogy a gonoszság gyökerestül szakadjon bele a megsemmisülés tengerébe, annak van értelme!

Aki rendszeresen, s őszintén imádkozik, az jól tudja, az imádság nagy ereje nem abban mutatkozik meg, hogy teljesülnek kéréseink - Honnan is tudnánk, hogy mire van valójában szükségünk? -, hanem abban, hogy megtartatunk általa. Aki ugyanis buzgón és igaz módon (őszintén) könyörög Isten kegyelméért, attól Isten még soha nem tagadta meg kegyelmét...

2011. február 25. péntek

A TRÓNRA ÜLTETETT BÍRÓ:

Jézus nemcsak Próféta, király és pap , hanem bíró is. Amíg élünk az ügyvédünk is, és mint jó ügyvéd igyekszik a Szelleme által ellátni minden jó tanáccsal, és mindenben segíteni minket. Ha hibázunk a helyrehozatallal is megáld minket, hisz mi bízunk benne. De ha eltávozunk az élők soraiból, akkor az ember bírája lesz. Nem is akármilyen, hanem szigorú bírája.

Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. "Bizony, bizony, mondom néktek aki hallja az én igémet, és hisz abban ,aki elküldött engem, annak örök élete van:Sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe."
János 5: 23-24,

Semmi sincs elrejtve előtte, a megfelelő időben minden embert megítél. Méghozzá cselekedetei szerint, legyen az szent vagy bűnös.  Igyekezzünk az életünkben olyanná válni ahogy az ige tanít erre. Térjen meg minden ember erre törekedjünk.

Február 25.

A kapzsi Géházi

"25Azután bement, és ura elé állt. Elizeus ezt kérdezte: Honnan jössz, Géhazi? Ő így felelt: Nem járt a te szolgád sehol sem. 26De ő ezt mondta neki: Nem igaz! Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy?" ( 2Királyok 5,25-26)
Mit vár Isten szolgája viszonzásul szolgálatáért? Nemcsak a lelkimunkás, hanem mindenki, aki az Úr ügyében fáradozik, róla bizonyságot tesz, vagy csak egyszerűen hozzá tartozik, az ő törvényét tartja életében. Várja-e, egész pontosan: elvárja-e az Úrtól, hogy fáradozásáért, hűségéért a mindennapokban kárpótolja vagy megjutalmazza őt az Isten, például az anyagiak területén?
Géházi úgy gondolta, őt megilleti a jutalom. S ki mástól kapjanak nagylelkű adományt, ha nem valaki olyantól, aki nagylelkű adakozását követően sem fog szűkölködni? Géházi nem akar ez ügyben Elizeussal együtt vesztesnek bizonyulni. Ha Elizeus "balek", legalább ő hadd éljen e kínálkozó lehetőséggel, hiszen kárt sem okoz vele senkinek!
Géházi mindeközben tudta, hogy nem jár egyenes úton. "Nem járt a te szolgád sehol sem" - válaszolta a beismerésre lehetőséget adó kérdésre. Ekkor már elszakadt a prófétától, sőt ellenségévé vált Elizeusnak és annak az ügynek, amit ő képviselt.
Ma is a bűn csapdája leselkedik mindazokra, akik szolgálatukat nem Jézus szava szerinti lelkülettel teszik: "Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt" (Lk 17,7-10). /UG/


Jézus kitartó tusakodása

"39Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. 40Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." 41Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42"Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." 43Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt. 44Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek." (Lukács 22,39-44)
Sok mindent képes az ember megtenni, elhordozni akkor, amikor látja, áldozatának, szenvedésének milyen hasznát élvezheti majd a későbbiekben. De vállalja-e a gyötrődést, a kínokat valaki akkor, amikor tudja, neki mindebből semmi haszna nem származik? Mások viszont megmenekülhetnek. Csak akkor teszi ezt meg valaki, ha azokat a "másokat" kiváltképpen, igazán szereti. Jézus bennünket szeretett olyan nagy mértékben, hogy "megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8)!
Mindaz, amiről az igében olvasunk Jézus gyötrelmeire, szenvedéseire vonatkozóan, azért történt, mert ő egyenként mindegyikünket mérhetetlen módon szeretett. Ránk gondolt, mikor "halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott". És ránk is gondolt, amikor a tanítványait kétszer is e szavakkal buzdította: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" Mert a hitet próbáló időkben nincs más lehetősége a tanítványnak ma sem a megmaradásra, csak ha imádságban az érte tusakodó és a Golgotán győzelmet arató Úrhoz menekül! Éppen ezért: "szüntelenül imádkozzatok" (1Thessz 5,17)! Ki-ki magáért, és mindannyian egymásért. /UG/

Február 25.

Simon! Van valami mondanivalóm neked.
Lukács 7,40

Uram! Legalább ketten voltak ebben a jelenetben, akik valamilyen belső vággyal fordultak feléd. Simonról - a farizeusról - nem tudom, mi volt ez a vágya? Valamilyen kielégítetlen lelki szomjúság-e, vagy meghívásával csak leselkedni akart rád? A bűnében vergődő asszonyról annál bizonyosabban tudom, mi kergette hozzád: a bűntelenhez. És legalább ketten voltak, akiknek számára "volt valami mondanivalód!" Ezek ketten. Simon esze megértette mondanivalódat. Még meg is dicsérted eszességét. Csak a szívéig nem engedte elhatolni Isten bűnbocsánatáról szóló tanításodat. Az asszony - úgy lehet - képtelen volt fölfogni az értelmével a meg nem érdemelt bocsánat fölemelő szavát. De békességgel ment haza. Kegyelmed békességével.

Uram! Valahányszor figyelemmel fordulok hozzád, neked mindig van számomra valami fontos, Életajándékozó mondanivalód. Nekem pedig mindig van nyugtalanító bűnöm, mely alól föloldozást csak tőled kaphatok. Engedd ezt meg is hallanom és hallatán örvendeznem.

2011. február 24. Szent Mátyás apostol A nap liturgikus színe: piros

Mátyás ott volt Jézus közelében, és az apostolok által kapott meghívást a tanúságtételre. Jézus közelében lenni, megtartani parancsait, egész életre szóló feladat. Ha kitartunk benne, nekünk is alkalmunk nyílik a tanúságtételre.

forrás: Hankovszky Miklós
Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen őrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnő az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette.
Az Úr szeretetét és kiválasztó jóságát idézi a szentmise Kezdőéneke:

Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket,
hogy elmenjetek és termést hozzatok,
és termésetek maradandó legyen.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Úrrá kell lennünk a testünk felett, hogy lelkünk a Megfeszítettnek szolgálhasson. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy tiszta lélekkel vegyünk részt a keresztáldozat megelevenítésén, a szentmise áldozaton.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki apostolaidra bíztad evangéliumod örömhírét:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki apostolaidat barátaidnak nevezted:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki elküldted apostolaidat az egész világra, hogy maradandó gyümölcsöt hozzanak:
Uram, irgalmazz!
A SZENTLECKÉHEZ (ApCsel 1, 15-15; 20-26)
Jézus mennybemenetele után az apostolok sorshúzással kiválasztották Mátyás apostolt, és imádság közben kézfeltétellel ráruházták apostoli hatalmukat Mátyásra. Így az apostolok kollégiumába felvették, és így lett teljes a Tizenkettő száma.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 15, 9-17)
Jézus az apostolokat választotta benső barátaivá és munkatársaivá. Rájuk bízta mindazt, amit az Atyától hallott, és elküldte őket, hogy hirdessék meg: Isten örök szeretettel szereti az embert.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Urunk, Jézus Krisztus az apostolokra építette Egyházát. Az üdvösség az apostoli Egyházon keresztül nyerhető el. A hűség kegyelmét kérjük közös imával:


    Add, Urunk, hogy Egyházadhoz mindig hűségesek maradjunk.
    Add, hogy földi Helytartód, a Pápa szavát készséggel fogadják és kövessék az emberek.
    Add, hogy püspökeidben az apostolok utódait láthassuk.
    Add, Urunk, hogy mi is föltámadásod tanúi lehessünk.
    Add, hogy egész életünk önmegtagadásával szolgáljunk Neked, a Megfeszítettnek.


Urunk, Jézus Krisztus! Apostolaidra bíztad az evangélium örömhírét, és feltámadásod tanúivá rendelted őket. Kérünk, erősíts minket, hogy Szent Mátyás apostol tanítását követve, önmegtagadó életünkkel tanúskodjunk mi is Rólad, a Megfeszítettről! Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.


    Add, hogy ma sikerüljön a szeretet parancsa szerint élnünk: megfeleljünk a bizalomnak, és barátaiddá növekedjünk, hallgass meg, Urunk!
    Hálát adunk az apostoli egyházért, a zarándokúton járó, feléd törekvő népért, amelynek tagjai vagyunk. Tedd választottaidat, az apostolok utódait igazzá, méltóvá azokhoz, akik kezdettől, mindig veled jártak a földön, és életüket adták a hitért, hallgass meg, Urunk!
    Minden választásunk, döntésünk Szentlélek vezérelte legyen! Hallgass meg, Urunk!
    Tartsd ébren a Szentlélek vezetése iránti érzékenységet a mai egyházban is! Hogy mi, a Te néped éberen virrasztva, imádkozva és böjtölve készüljünk a lakodalomra, amíg újra el nem jössz, amíg velünk nem maradsz mindörökre! Hallgass meg, Urunk!
    Hogy örömmel járjunk az önfeláldozó élet útján a nyomodban, és mai munkánk ízes gyümölcsöt teremjen, hallgass meg, Urunk!
    Add, hogy az örömteli engedelmességben is jó tanítványaidnak bizonyuljunk, és megmaradhassunk szeretetedben, hallgass meg, Urunk!
    Legyen boldog nevenapja ma minden Mátyás nevű testvérünknek! Hallgass meg, Urunk!
           
ApCsel 1,15-17.20-26

Azokban a napokban felállt Péter a testvérek között -- mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt --, és így szólt: ,,Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: ,,Lakóhelyük váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik'' [Zsolt 69,26], és: ,,Elöjárói tisztségét kapja meg más'' [Zsolt 109,8]. Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.'' Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. Majd így imádkoztak: ,,Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.'' Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.
Jn 15,9-17

Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!

2011. február 24. ? Csütörtök, Szent Mátyás apostol

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: ?Amint engem szeret az Atya, úgy
   szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha
   megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
   megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
   azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök
   ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást,
   amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál,
   mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha
   megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé
   szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak
   mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul
   adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak
   titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok:
   maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja
   nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!?
   Jn 15,9-17


   Elmélkedés:
   Az Apostolok Cselekedetei szentírási könyv beszámol arról, hogy Jézus
   mennybemenetelét követően, de még a Szentlélek pünkösdi eljövetele
   előtt a tizenegy apostol gyűlést tart, amelyen a Jézust eláruló Júdás
   helyett Mátyás választják meg a testület tizenkettedik tagjává (ApCsel
   1,15-26).
   Mátyás tehát eredetileg nem tartozott a Jézus által választott
   tizenkettő közé, de ő is a tanítványok nagyobb csoportja közé
   tartozott, akik mindig Jézussal és az apostolokkal voltak (ApCsel
   1,21). A leírás a választás céljaként megemlíti, hogy a megválasztott
   személy feladata, hogy a többi apostollal együtt tanúskodjon Jézus
   feltámadásáról. Az apostolok küldetése tehát az, hogy elmenjenek az
   egész világra és hirdették Krisztus feltámadását és Evangéliumát. E
   küldetés végzéséhez kapnak megerősítést az apostolok pár nap múlva,
   Pünkösdkor, amikor kiárad rájuk a Szentlélek. Ettől kezdve Krisztus
   barátaiként és szeretetétől indítva, s immár a Szentlélek által is
   megerősítve, elindulnak, hogy hirdessék azt a szeretetet, amelyet
   Mesterüktől tanultak, s amelynek véső nagy jele az Úr kereszthalála és
   a feltámadása. Jézus bennünket is kiválaszt, meghív, hogy róla
   tanúskodjunk a világban.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Himnusz Szent Mátyás apostol ünnepén
   Mátyás, téged külön csoda
   emelt a szent apostolok
   áldott karába, isteni
   útmutatás és rendelés.
   Eltávozott az áruló,
   kötélen, ágon lelt halált,
   szent rangját nem becsülte meg,
   sem Krisztus szent szeretetét.
   Krisztus kegyelme rád maradt,
   a méltatlan helyébe lépsz,
   Péter szól, ám a Lélek az,
   ki intéz szót és sorsvetést.
   Te vállalod a küldetést,
   pogányoknak hogy vidd a fényt,
   Jézust hűséggel hirdeted,
   majd érte ontod véred is.
   Boldog tanítvány, légy velünk,
   hogy mindig szíves-örömest
   járjunk a Lélek útjain,
   kövessük, bárhová vezet
   A Háromság áldott legyen,
   és adja meg, hogy általad
   az égbe jussunk; boldogan
   zengjük majd ott dicséretét. Ámen.

24. csütörtök: SZENT MÁTYÁS APOSTOL (ünnep)

ApCsel 1,15-17.20-26; Zs 112; Jn 15,9-17
    A sors Mátyásra esett, mire a többi apostol közé sorolták

ApCsel 1,15-17.20-26

Azokban a napokban felállt Péter a testvérek között -- mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt --, és így szólt: ,,Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: ?,,Lakóhelyük váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik?'' [Zsolt 69,26], és: ?,,Elöjárói tisztségét kapja meg más?'' [Zsolt 109,8]. Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.' Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. Majd így imádkoztak: ,,Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.' Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.

Zs 112

ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat, ti szolgái, dicsérjétek az Úr nevét! Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsértessék az Úr neve! Fölséges az Úr minden nemzet fölött, dicsősége fölülmúlja az egeket. Ki olyan mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban lakik, de lehajol hogy letekintsen az égre és a földre? Fölemeli a nincstelent a porból, fölsegíti a szegényt a sárból, hogy helyet adjon neki a fejedelmek között, népének fejedelmei között. Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony, mint a fiain örvendő anya.

Jn 15,9-17

Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
Ha Krisztus maga oltalma
Anyaszentegyházának,
Nem árthat néki hatalma
Világ gonoszságának.
Vészben, viharban
Az Úr velünk van,
Nyáját megtartja,
Győzedelmet rajta
A poklok sem vehetnek.


Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya,
Nem találhat készületlen halálomnak órája.
Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem?
Bízva te szent sebeidben győzve távozhatom innen.


Hadd adjunk hálát Uram azért a kegyelemért, ami eddig hordozott bennünket. Köszönjük, hogy csak kegyelmed által vagyunk, akik vagyunk. Kérünk, hogy hadd áradjon sokkal teljesebben életünkbe ez a szeretet, hogy átformálhass. Hadd tudjunk engedni ennek a szeretetnek. Ámen
(T.L.)


Hadd adjunk hálát Uram azért, hogy hiába menekültünk előled, utolértél bennünket. Dicsérünk Téged azért, hogy tudhatjuk, semmi használható nincs bennünk. Segíts egészen odaadni magunkat. Köszönjük, hogy ugyanakkor meg akarsz ajándékozni az élettel. Könyörülj rajtunk, hogy először, vagy újra igazán befogadjunk, hogy szabadon élhess bennünk. Uram, szeretnénk újra az egész életünket, a tagjainkat, a gondolatvilágunkat, az érzésvilágunkat, egész önmagunkat átadni, hogy szabadon használhass. Uram, hadd legyünk ma sokan, akik ezt egészen megtapasztaljuk, és úgy mehetünk asztalodhoz, hogy a múlt nincs már bennünk, és egészen Te élhetsz bennünk. Ámen.


Hadd adjunk hálát Urunk azért a mérhetetlen türelemért, amellyel elhordoztál bennünket, akik járunk az ügyedben, a Te munkád körül. Hadd kérjünk most, hogy könyörülj rajtunk. Segíts, hogy egészen lehulljon a lepel minden mást mutatásunkról, hazugságunkról hogy végre fedetlen legyen az arcunk. Hadd tudjunk majd úgy térdelni előtted, hogy lássunk Téged, és hogy új életet nyerjünk kegyelmed által. Ámen.


Hadd áldjalak Uram, azért, hogy egyszer a lelki szemeimmel megláthattam a Te testet öltött szeretetedet ott függni a fán. Áldalak Téged azért, hogy ez az, ami gyógyít. Hadd kérjünk most Uram, segíts, hogy az igéd mind a két élével belevághasson a szívünkbe, hogy utána bekötözhess, és meggyógyíthass. Ámen.


Hadd áldjunk Uram, hogy ma visszamehetünk az orvoshoz. Kérünk, segíts, hogy megtaláljuk az utat Hozzád. Kérünk, hogy Te mondhasd ki a diagnózist felettünk, és mutasd meg a gyógyulás útját. Ámen.


Hadd áldjunk Uram, hogy szóltál hozzánk egész héten keresztül. Köszönjük, hogy most is szólni kívánsz hatalmas, teremtő szavaddal. Kérlek, teremts meg bennünk mindent, ami még hiányzik ahhoz, hogy tudjunk követni. Arra kérünk, mondd ki döntő szavadat felettünk, hogy "legyen". Kérünk, hogy lehessen új életünk. Ámen.

Kísértés idején figyelj másra!

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Jon Walker lelkész írja: „Tolsztoj kisfiú korában megalapította a »Jegesmedve Klubot«. A tagság feltételeként 30 percig úgy kellett állni, hogy közben nem volt szabad jegesmedvére gondolni. Próbáltál már valaha szándékosan nem gondolni valamire? Ez csaknem lehetetlen!
Gyakran hasonló módon kezeljük a kísértést. Azt hisszük, hogy megállhatunk a közelében, és ha nem gondolunk rá, akkor miénk a győzelem. A probléma az, hogy minél inkább megpróbálunk nem összpontosítani rá, annál inkább gondolataink középpontjába kerül… minél tovább gondolunk arra, hogy nem fogunk engedni neki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül mégis fogunk. A Biblia azt mondja: »Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek« (Jakab 4:7). Csak az igevers második részét idézgetjük, de ha csupán annyit teszünk, hogy az ördögre koncentrálunk, akkor még mindig a kísértésre összpontosítunk. Nem azt sugalmazom… hogy nem kell azt mondanod: »Tűnj előlem, ördög!«. Csak azt mondom, hogy erre nem vagy képes a saját erődből, csak akkor tudod megtenni, ha megalázod magad Isten előtt, felismerve, hogy Ő a te erőd… Ha tekinteted Őrá szegezed, akkor a sátán elmenekül, mert ellenállsz neki azzal, hogy átöleled Istent. Legyen benned elég alázat ahhoz, hogy segítséget kérj! A bukás legbiztosabb jele az, ha azt gondolod: »Elboldogulok ezzel egyedül is«. Tekintsd ezt sürgető vészjelzésnek arra, hogy engedelmeskedj Istennek, és mondd: »Uram, szükségem van az erődre és a bölcsességedre. Ne vígy engem kísértésbe!«. Aztán pedig hagyd ott a kísértő helyzetet! Ha pedig arra van szükség, hívj egy barátot, aki imádkozik érted, és elszámoltat.”

ÁTVÁLTOZNI AZ Ő KÉPMÁSÁRA

  "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18)
 
  Bűnnel terhelt, küszködő lelkek! Jézus - megdicsőült testben - felment a mennybe, hogy közbenjárjon értünk. "Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez." (Zsid 4:15-16) Állandóan Jézusra kell néznünk, hitünk szerzőjére és bevégzőjére; mert szemlélés által változunk át az ő hasonlatosságára, jellemünk olyan lesz, amilyen az övé. Örülnünk kell, hogy minden ítélet a Fiúnak adatott, mert emberként megismerkedett a meggyötört emberiség minden problémájával.
  "Megszentelődni" azt jelenti, hogy az isteni természet részesei leszünk, megkapjuk Jézus lelkét és értelmét és az ő iskolájában tanulunk. "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." Lehetetlen, hogy bárki közülünk saját ereje vagy saját erőfeszítései által végrehajtsa önmagában ezt a változást. A Szentlélek, a Vigasztaló - akiről Jézus mondta, hogy elküldi Őt a világba -, Ő az, aki Krisztus képmására formálja át jellemünket; és amikor ez a munka befejeződik, akkor tükörként verjük vissza az Úr dicsőségének sugarait. Így hát annak jelleme, aki így szemléli Krisztust, annyira hasonlóvá válik az Övéhez, hogyha valaki ránéz, Krisztus jellemét látja ragyogni rajta, mint egy tükörképből. Útjaink és akaratunk úgy változnak át napról napra Krisztus útjaivá és akaratává, szépséges jellemévé, hogy észre sem vesszük. Így növünk fel Krisztushoz és tükrözzük vissza önkéntelenül az ő képmását.
  A hitvalló keresztények általában nem távolodnak el kellőképpen az alantas földi dolgoktól. Szemük hozzáedződött, hogy csak a közönséges dolgokat vegye észre, és gondolataik azon időznek, ami a szemük előtt van. Vallásos tapasztalataik gyakran sekélyesek és nem kielégítőek, szavaik könnyelműek és értéktelenek. Hogyan tudnák így visszatükrözni Krisztus jellemét? Hogyan tudnák szerteszórni az igazság Napjának fénysugarait a föld sötét zugaiba? Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy hasonlóak vagyunk Krisztushoz. (Review and Herald, 1891. április 28.)

2011. február 24. csütörtök Mátyás napja 1309.

A mai nap meditációs fogalma:
Gondviselés...



A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy velem vagy minden szívdobbanásomban, s életemet megtartod. Add, hogy ne perlekedjem a körülményekért, hanem felfedezve gondviselő jóságodat szeretni tudjam mindazokat, akiket mellém rendeltél! Ámen


Jézus mondja: "Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten."
Lk 12,6

A Mao Ce-tung vezette kommunista Kína az 1958?1962 közötti időszakban hirdette meg a "Nagy lépés" programot, melynek egyik első akciója az ?Öt kártevő" elleni kampány volt. A kártevőirtásban a verebek - mint a rizstermés vélt megdézsmálói - az élen szerepeltek. A lakosságot arra kötelezték, hogy folyamatosan riasszák a verebeket, melyek szegények így nem tudtak leszállni, táplálkozni és pihenni. Emellett megsemmisítették a fészkeiket, összetörték tojásaikat és megölték fiókáikat. 1960-ban a kínai tudományos akadémia kutatási eredményekre hivatkozva ugyan kijelentette, hogy a verebek elsősorban rovar-, nem pedig magevők, de már késő volt... A túlszaporodott rovarok elpusztították a vetést, a kialakuló éhínségben legalább harmincmillió ember vesztette életét.

A "szürke kis veréb" - pedig közelről csodálatos tollazata van(!) - közönségességét jól példázzák szólásaink is: "A veréb is madár; Ahol egyszer sas voltál, oda ne menj vissza verébnek; de még a mai felszínes kommunikációban is megtalálhatóak a verebekre vonatkozó lekicsinylések - pl. "A veréb is énekesmadár, csak a levelező tagozaton végzett." Annyi bizonyos, ha egyik ember a másikat verébhez hasonlítja, akkor nem a másik kiválóságát akarja hangsúlyozni. Ha pedig valaki magát a körülményekre hatni képtelen, jelentéktelen verébnek hiszi, akkor nemcsak önértékelésével van komoly probléma, de gyaníthatóan a korszellem áldozatává is vált.

Manapság ugyanis az uniformis gondolkodást egyediségként - a szó szoros értelmében - adják el. Elhitetik, hogy egy-egy márkához hű embernek "stílusa" van, s az adott termék/csinálmány birtoklása valódi-igazi-óriási életminőséget produkál... Pedig a fogyasztói tömegbe-idomított "modern ember" így éppen megismételhetetlen személyiségét, egyediségét adja fel. (Néhány évtizedes reklám-szlogen jut itt eszembe: "Modern ember - az italunk PEPSI!")

Az önmenedzselés kísértésétől a keresztény embert sem mentes. Olykor utolér minket az élet tervezhetőségének tévképzete, s elhisszük mi is, hogy mi magunk sokkal jobban tudjuk, mire van szükségünk, mint a JóIsten. Pedig ha az ÚRIsten mindent-előrelátásába vetett hitünket elhagyjuk a tervezhető karrier sehova se vezető ígéretéért, akkor pont azt veszítjük el, ami múlandó életünk ízét adja: a Gondviselés megtapasztalását. Istennek ugyanis mindenre és mindenkire gondja van! Számon tartja nemcsak a verebeket, de a megszámolhatatlan csillagokat az égen, sőt a Világmindenség összes atomjának és még mára sem felfedezett elemi részecskéjének mindenféle energiállapotát, "mozgását, időben előre és hátra" (Newton)... S pont az emberre, akit szeretetből teremtett, arra ne lenne gondja?

Bizony hogy gondja van ránk! Bizony, hogy számol velünk! Évekkel ezelőtt meglátogattuk Felvidéken élő, az akkor 101 éves ángyikánkat, aki derűsen azt mondta: "Hát rólam meg elfeledkezett az Isten..." (nemcsak gyermekeit, de néhány unokáját is eltemette...) Nos, nem felejtkezett el róla sem Teremtője, 103 éves korában őt is magához szólította! Isten azonban nemcsak küzdelmes életünk végén vár ránk, közben is velünk akar lenni. Gondviselő jóságát ezért árasztja ránk szürkének vélt februári hétköznapjainkban is, amikor jelentéktelennek tűnő, kicsinységekben - eledelt kereső madárkák ugrándozásában is(!) - jeleket küld felénk, hogy sóhaj-imádságainkban (végre) válaszoljunk Neki...

2011. február 24. csütörtök

Krisztus nem csak Pap és próféta, hanem király is. Júda királyai mind Dávid trónján ültek. Krisztus Dávid fiaként örökké a trónon ül. Az Atya ezt a helyet a Fiának adta.

Így szól az Úr az én uramhoz:
Ülj a jobb kezem felől,
míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!
Zsoltárok 110:1,


Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon:
mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek"
Jelenések 3:21-22,

Jézus Krisztusnak mint királyi papnak, adatott minden erő és hatalom. Minden a lábai alatt van. Ő viszi véghez Isten parancsait, a mennyen és a földön egyaránt. Úr ő minden fölött, a betegség, az erőtlenség, a fájdalom fölött is. Aki neki adja a dicsőséget azoknak reménysége ő. Vigasztaló, szabadító Úr Ő.

Február 24.

Elizeus Illés szolgálatában

"19Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. 20Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. 21Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt." (1Királyok 19,19-21)
Ha mindenképpen fáradoznia kell az embernek élete során, legjobb, ha az Úr ügyében fáradozik. Valóban kiváltság, ha Isten elhívó kegyelme valakit az Úr ügyének szolgálatába állít, hogy legfőbb gondja, fáradozása az ige hirdetése legyen. Erre a munkára nem az önként jelentkezők, nem a jó ajánlólevéllel érkezők közül választja ki az Úr a legrátermettebbeket. Az alkalmasság egy prófétának vagy igehirdetőnek sem sajátja eredetileg, hanem az elhívó kegyelemmel együtt megnyert ajándék. Elizeus elhívása mégis három elemében is példát adhat azoknak, akik e jó munkára (1Tim 3,1) vágynak, vagy az elhívó szót megértve indulni készülnek.
Először, az elhívás Elizeust nem tétlen szemlélődés közben érte, hanem amikor éppen szántott. Nem a fizikai munka iránti restség vitte őt a prófétai pályára. Másodszor, elhívását véve sem feledkezik el családjáról és szülei iránti kötelességéről, mondva vagy gondolva, hogy a "szent küldetéséhez" ők már nem méltók, így tagadva meg gyökereit. Harmadszor, nem más terhére, hanem a maga költségén, mások javára indul a szolgálatba. Hogy szolgálata ne teher, hanem öröm lehessen mások számára! /UG/


Kitartás a szeretetben

"22Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, 23mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. 24"Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, 25de az Úr beszéde megmarad örökké". Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek. " (1Péter 1,22-25)
Az Isten kegyelmébe csöppenő, új életre jutott ember gyakori kérdése a "hogyan tovább". Érti már, hogy mit cselekedett érte az Isten, honnan és hogyan ragadta őt meg Jézus Krisztus által, de még nem tudja, mit kezdjen ajándékba kapott életével. Az elhatározás és a készség szorul a kérdésbe: "Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjek?"
Nagy dolgokat nagy dolgokkal szeret viszonozni az ember. Nincs annál nagyobb dolog, mint hogy a hívő Jézus Krisztusban átment a halálból az életre, és hogy már nem ítélet, hanem kegyelem alatt lehet az élete. Mivel lehet e jót meghálálni?
Sem mód, sem szükség nincs arra, hogy a kegyelemből nyert üdvösségért bármit is tegyen az ember. Sem előre, sem utólag. De az Úrnak mégis van egy nyomatékos kérése mindazok felé, akik átélték a szabadítás csodáját: "egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek"! Ezzel a hívő nem megfizet a jóért. De megmutatja: megértette és magáévá tette Isten szeretetét. Aki viszont erre még nem kész, abban nem a romolhatatlan, hanem a romlandó mag munkál! /UG/

Február 24.

Asszony! Nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.
Máté 15,28

Uram! A beteg leánykájáért könyörgő pogány asszony történetének olvasásakor már sokszor dobogott sebesebben a szívem. Akkor is, ha az asszonyra figyeltem, és láttam őt megkönnyebbedetten visszatérni azon az úton, amelyen olyan nehéz léptekkel jött feléd. A legnagyobb örömöt azonban akkor kaptam, ha téged néztelek. Te, aki eleinte úgy szóltál, mintha idegen volna számodra ez az asszony, a sorsa pedig közömbös -Te a történet végén engedted magadat legyőzetni.Nem jajveszékeléssel. Nem sok beszéddel. Nem hízelgéssel. Még kevésbé lehet téged legyőzni csellel, csábítással, fenyegetéssel, átkozódással vagy erőszakkal. Ezekkel szemben megingathatatlanul erős vagy. Győzelmet rajtad csak a hamisítatlan szeretet talajából nőtt hit vehet. Ez viszont mindig diadalt arat, mert örömmel győzeted le magadat. Ilyen hittel győzött a kananita anya is.

Uram! Ha az imádság-meghallgattatás kérdésében kételyek akarják kikezdeni a lelkemet, mindig juttasd eszembe ezt a bibliai találkozást.