2017. április 23., vasárnap

Az Istentől kapott életcél ára

„…kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy…” (Filippi 3:8)
Álmod sosem fog beteljesedni, ha nem vagy hajlandó megfizetni az árát. Ráadásul olyan ára van, amit nem lehet azonnal megfizetni, hanem csak egész életen át tartóan. Először ott van a kezdő ár. Személyes áldozatot kell hozni, időnként fájdalmas áldozatokat. Lehet, hogy vonzó lehetőségeket kell otthagyni, vagy értékes kapcsolatokat, mert nem illenek bele Isten életedre vonatkozó tervébe. Határozottság kell ahhoz, hogy le tudjunk mondani olyan dolgokról, amik biztonságérzetet adtak, és meghatározták önazonosságunkat, ilyen határozottságot csak Isten kegyelme tud megadni nekünk. Pál önéletrajzában ezt olvassuk: „…Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus” (Filippi 3:5). Pálnak valaha vagyona és megbecsült társadalmi helyzete volt. A bibliatudósok szerint, amikor elkötelezte magát Krisztusnak, akkor családja és barátai a korabeli szokások szerint temetési szertartást rendeztek, és attól a naptól fogva halottnak tekintették. Pál elhívatása az volt, hogy elvigye az evangéliumot Kis-Ázsiába, és megírja a fele Újszövetséget. A nagy feladatok azonban nagy áldozatot követelnek. Nem Pál volt az egyetlen. „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.” (Zsidók 11:24-26). A kérdés tehát ez: Kaptál Istentől valamilyen álmot? Megvan benned a hit és a kitartás az eléréséhez? Számba vetted az árát, és kész vagy megfizetni?
„… többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben.” (2Korinthus 11:23)
Másodszor ott van a folyamat közbeni ár. Mind szeretnénk azt, amit a sikeres emberek elértek. A gond csak az, hogy nem vagyunk hajlandók megfizetni az árat, amit ők megfizettek az elinduláskor, és amit fizetnek azóta is folyamatosan. Pál nyíltan elmondja, mi áll sikere mögött: „… többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.” (2Korinthus 11:23-28). A legtöbbünknek van némi ködös elképzelése arról, hogy egy napon majd áldozatot kell hoznunk, de hamarabb kell megfizetnünk az árat, mint gondolnánk. Erre sokan nem számítanak, és amikor bekövetkezik, elcsüggednek. Mások ilyenkor félreteszik álmaikat. Vannak, akik teljesen feladják. A kérdés, amire válaszolnod kell, ez: „Huszonöt év múlva miről fogom kívánni, hogy bárcsak megtettem volna ma?” Ez az ára az Istentől kapott életcélnak!




„…kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent…” (Filippi 3:8)
Állj meg, és hallgasd figyelmesen, mit mond néhány ember körülötted! Sokan közülük bánkódnak amiatt, hogy fiatal korukban meghátráltak álmaik elérése elől: nem igyekeztek elérni áhított életpályájukat, nem ragadtak meg egy kínálkozó lehetőséget, hagytak elsorvadni és elhalni egy kapcsolatot. Évtizedekkel később visszatérnek, egyre többet gondolkodnak rajta – de sokak számára már túl késő. Most már hiába fizetnének meg bármekkora árat, nem érhetik el álmuk beteljesülését. Mások számára még mindig nyitva áll az út, de az ár jóval drágább. Dr. John Maxwell írja Tedd próbára az álmod című könyvében: „Egy álom eléréséért küzdeni olyan, mint a hegymászás. Sosem juthatunk fel a csúcsra, ha túl sok terhet cipelünk magunkkal. Ahogy elérünk egy új szakaszt, döntést kell hoznunk. Még több dolgot veszünk-e magunkra, vagy letesszük mindazt, ami nem segít a mászásban, lecseréljük azt, amivel rendelkezünk valami másra, vagy feladjuk a mászást? A legtöbb ember túl sok mindent próbál magával vinni… a sikeres emberek elengednek dolgokat, vagy elcserélik másra azért, hogy magasabb szintre juthassanak… Az álom eléréséért folyamatosan meg kell fizetni az árat. Az út csak úgy folytatódhat, ha hajlandó vagy erre. Minél magasabbra akarsz jutni, annál több mindent kell feladnod. Minél nagyobb árat fizetsz, annál nagyobb lesz az örömed, amikor végül megvalósul álmod.” Valaki egyszer azt mondta: egy feladat látás nélkül rabszolgamunka, a látás feladat nélkül pedig ébren álmodozás. A feladat és a látás együtt azonban út a győzelemhez és sikerhez.

HOGYAN FORDÍTHATJUK ÉPÜLÉSÜNKRE A BÍRÁLATOT?


„A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét.” (Példabeszédek 12:16)
Hogyan fordíthatod a romboló kritikát építő kritikává? Ha a következő igei alapelveket gyakorlod: 1) Határozd el, hogy bármi is az, építően fogod kezelni. „A bölcs ember nyugodt marad, ha megsértik” (Példabeszédek 12:16 NLT). A haragos válaszok csak kiiktatják az ésszerű gondolkodást, és érzelem-vezérelt reakciókat indítanak el. „Akinek a füle hallgat az életre, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.” (Példabeszédek 15:31-32). Mindig kérdezd meg magadtól: „Tanulhatok valamit ebből?” 2) Vedd számításba a bírálód jellemét! „Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig csalárdságot. Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” (Példabeszédek 12:17-18). Megbízható ember az, aki bírálatot mondott rólad? Szavait segítségnek szánta? Ha igen, értékeld őket, és válj bölcsebbé általuk! „Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni” (Prédikátor 7:5 katolikus ford.) Szavai lealacsonyítani akartak vagy önértékelésed rombolták? Az alázatra késztető szavaknak isteni céljuk van, a megalázó szavaknak azonban nem, azokat ne is vedd tudomásul! 3) Ellenőrizd a lelkiismeretedet! Pál azt írja: „Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az” (1Korinthus 4:4). Ha lelkiismereted tiszta, hagyd a következményeket Istenre! Egyedül ő látja a teljes képet. 4) Ha a hited miatt ér bírálat, tekintsd ezt áldásnak! „Boldogok vagytok, ha gyaláznak a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke nyugszik rajtatok” (1Péter 4:14). Örülj, életed tetszik Istennek!



„…aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.” (Példabeszédek 15:32)
Ha jó dolgot mondunk, de rosszul tálaljuk, az rendszerint visszaüt. Íme, egy bölcs tanács: ha nem tudod elfogadni az építő kritikát, te se próbálkozz vele másnál! Mielőtt valakit bírálnál, kérdezd meg magadtól: 1) „A javát akarom ennek az embernek?” Vagy csupán azt akarod, hogy jó színben tűnj fel, hogy te tudd mindenre a választ, hogy irányítani tudd az embereket, hogy elfogadást és tekintélyt szerezz? Nem tudsz úgy segíteni az embereken, hogy közben a saját éned igényeire összpontosítasz. 2) „Hibákat keresek és ítélkező vagyok?” Ha igen, akkor nyilván ezzel fogsz találkozni másokban is. „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róma 14:13). Ahhoz, hogy el tudd kerülni a hibáztatást és ítélkezést, fel kell hagynod azzal, hogy folyton arról beszélsz, mit tettek, ki a hibás, milyen ostoba és önző dolog, sőt egyenesen őrültség volt, vagy azt boncolgatod, mi a baj velük. Ez probléma-orientált gondolkodás és a dolgok kisarkítása, ami nem segít. 3) „A megoldás felé irányítom a másik embert?” Isten a megoldások Istene. Amikor a bűnben elveszve voltunk, nem kemény kritikát mondott arról, hogy milyen gyengék vagyunk, hanem: „…amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért” (Róma 5:6). Nem a probléma kielemzését adta, hanem ellenszert, orvosságot. Ezért imádságos lélekkel javasold: „Azon gondolkodom, nem érhetnél-e el jobb eredményt azzal, ha…” – aztán hagyd, hogy a többit Isten intézze! 4) „Szeretettel mondom-e meg az igazat?” Még a legőszintébb szándékaidnak is azt kell mutatniuk, hogy valóban törődsz a másik emberrel. Ha „szeretettel mondjuk meg az igazságot…” (Efezus 4:15 NKJV), az megnyitja a szívüket, és felkészíti őket arra, hogy bízni tudjanak benned. A szeretet azt mondja: „Mivel értékesnek tartalak, szeretnék javasolni valamit. Megengeded?”


Nagyszombat - Az Ő feltámadása – és a miénk!


„Halál, hol a te diadalod?” (1Korinthus 15:55)
Az emberek hamvait repülőgépekről a levegőbe, vagy hajókról az óceánba szórták, de Brian Kelly valami nagyszabásúbbra gondolt. Kelly, aki egy tűzijátékokat árusító szakboltban dolgozott, azt kérte, hogy hamvaival töltsenek fel egy tizenkét hüvelyk átmérőjű tűzijáték gránátot. 1944. augusztus 12-én pénteken, a tűzijátékgyártók konferenciáján a pennsylvaniai Pittsburgh közelében kilőtték ezt a bizonyos gránátot. Két ezüstös üstököscsóvát húzva emelkedett az éjszakai égre, majd vörös és zöld színekben pompázva felrobbant. El kell ismerni, hogy ez elég látványos módja a távozásnak. De feltámadásunk messze túl fogja szárnyalni ezt a négy másodpercnyi fény és szín ívet. Ágyúdörrenés helyett felharsan Isten csodálatos hangú harsonája, és Jézus fenséges hangja előszólít minket a sírból. Dicsőséges testben, olyanban, mint amilyen magáé Jézus Krisztusé, felemeltetünk a felhőkbe, és találkozunk a Királyok Királyával. Pál így írja le: „Testünk most sok csalódást okoz, de amikor feltámadunk, telve lesz dicsőséggel. Testünk most gyenge, de amikor feltámadunk, tele lesz erővel… egyetlen szempillantás alatt megtörténik, amikor megszólal az utolsó harsona. Mert amikor megszólal a harsona, a Krisztusban meghaltak feltámadnak elváltozott testben. Mi pedig, akik élünk, elváltozunk és ez a halandó halhatatlanná válik. Amikor ez megtörténik, akkor az Írás utolsó szava is beteljesül: A halál teljesen eltűnik. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:43-55 NLT).

Tedd meg az első lépést!

„Jézus azt mondta neki: Kelj fel…!” (János 5:8)

A Bethesda tavánál Jézus egy olyan emberhez fordult, aki 38 éve mozgásképtelen volt, nem tudott járni. Ez hosszú idő arra várni, hogy valami változzon. Sokan közülünk feladnák. „Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?« A beteg így válaszolt neki: »Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.« Jézus azt mondta neki: »Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!«” (János 5:6-8). Te minek tekinted magad? Tehetetlen áldozatnak? Wendy Blight mondja: „Így éltem… egy évtizedig. Huszonegy éves koromban megerőszakolt egy maszkot viselő idegen, aki a lakásomban rejtőzött. Azelőtt szerettem az életet. Épp akkor fejeztem be a főiskolát… dicséretesen diplomáztam… egy csodálatos ember menyasszonya voltam… és egy nagyszerű állás várt rám… Támadóm tette szétrombolta reményeimet és álmaimat. A félelem és kétségbeesés börtönében éltem. Aztán találkoztam Krisztussal… azok a szavak, melyeket ő mondott… a lelkem mélyére hatoltak. Én voltam az az ember azon a gyékénymatracon… hozzászokva a fájdalmas helyzethez… élveztem, hogy áldozat vagyok… kényelmes volt számomra. A Biblia azt mondja: »Isten igéje élő és ható… megítéli a szív gondolatait és szándékait« (Zsidókhoz írt levél 4:12), és ez egészen személyesen hozzám szólt. Tudtam, hogy nekem kell megtennem az első lépést. Feladtam a félelmet, önsajnálatot és gyászt… megtanultam, hogy Istennek terve van az életemmel és célja van a fájdalmammal. Mindazonáltal nem láttam ezt meg addig, amíg nem vettem a bátorságot, hogy felálljak és járjak. Ha ma te fekszel ott a gyékényen… nyisd ki Isten Igéjét! Engedd, hogy beszéljen hozzád… a remény és gyógyulás ígéreteit szólva. Ahhoz, hogy fel tudj kelni a gyékényről, fel kell adnod félelmedet, önsajnálatodat és kétségbeesésedet. Megteszed?”
A bűn kapcsolati problémákat okoz


„Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk.”

(Préd 4,1)

Egy olyan tökéletes környezetben, ahol nincs bűn, semmilyen konfliktushelyzet nem adódhat. De például, ha megnézünk egy házasságot, ahol egyik fél sem tökéletes, rögtön elképzelhetetlenné válik a tökéletes kapcsolat fogalma. Egyszerűen lehetetlen. Neked sem lesz tökéletes kapcsolatod. Minden kapcsolatban lesznek konfliktusaid.

Salamon is ezt mondja a Prédikátor könyvében, hogy „megfigyeltem az embereket a világban, és tudjátok mit vettem észre? Nem kedvesek egymáshoz, bántalmazzák egymást, félrevezetik egymást, hazudnak egymásnak, képmutatóak egymással szemben, hamisak a kapcsolataikban, álarcokat hordanak, elrejtik magukat, félrevezetik és kihasználják egymást.”

Miért tesszük ezt? Mert semmi sem működik a Földön a bűn miatt. Ha nem Isten akaratát követjük veszteség keletkezik.

A Prédikátor 4,1-ben ezt olvassuk: „Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, és senki sincs, aki megvigasztalja őket. Az elnyomók nagyon erősek, az áldozatok tehetetlenek.” (Préd 4,1 NLT)

Amikor Ádám és Éva fellázadt, nem csak Istentől szakította el magát, hanem egymástól is elszakadtak. Nem lehetsz Isten szerinti meghitt kapcsolatban a házastársaddal, ha először nem vagy meghitt kapcsolatban Istennel. Ha elszakadtál Istentől, semmi módon nem lehetsz olyan kapcsolatban a feleségeddel vagy férjeddel, ahogyan azt Isten valóban eltervezte.

A bűn az anyagiakat és a karrieredet is megrongálja. Hogyan tűnik el a félretett, megspórolt pénz? Úgy, hogy az ember semmibe veszi az Isten szavában leírt elveket. Számtalan helyen beszél a Szentírás a pénzügyekről. Minden gazdasági problémának, amelyeket a kormány nem tud megvalósítani és megoldani, egyetlen oka a felelőtlen életmód - mind elköltjük azt a pénzt, ami soha nem is volt és nem engedelmeskedünk Isten pénzügyi elveinek.

A Prédikátor 5,13-14-ben ezt olvassuk: „Egy borzasztó dolgot láttam a világban: az emberek megspórolják a pénzüket egy ideig, amíg szükségük van rá, majd egy rossz üzletben mind elveszítik és semmi sem marad a gyerekeinek.” (GNT fordítás)

Beszéljünk róla:

* Annak tudatában, hogy a bűneinknek következményei vannak, mennyire másképpen állsz ellene és mennyivel hatékonyabban?
* Hogyan láttad Isten kegyelmét a munkád során pénzügyi és szakmai nehézségeidben?



Isten szeretete örökké tart

"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete."
/Zsoltárok 136:1-4/

A húsvéti étkezések végén dicsőítő éneket énekeltek. Ugyanazt énekelték mindig, és azóta is, immár több ezer éve. Ez a 136. zsoltár.

A tanítványok is énekelték ezt Jézussal. Az egyik evangélium megemlíti, hogy elénekeltek egy éneket, majd kimentek. Ez az a zsoltár, amit a húsvéti étkezések zárásaként szoktak énekelni.

Így hangzik:
"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete."

Ünnepeljük mi is azt, hogy Jézus megszabadít bennünket, és mondjuk el ezt az imát Neki:

Mennyei trónod hátrahagytad,
Szereteted örökké tart.
Tökéletesen bűntelen életet éltél,
Szereteted örökké tart.
A megaláztatás próbáját kiálltad,
Szereteted örökké tart.
Önszántadból haltál meg a kereszten,
Szereteted örökké tart.
Három napig voltál a sírban,
Szereteted örökké tart.
De a harmadik nap feltámadtál,
Szereteted örökké tart.

A mennyei ünneplés csodálatos lesz, és Jézus Téged is hív, hogy vegyél részt ezen! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy elfogadod az ajándékot, amit ad Neked, a megbocsájtás és az élet ajándékát.


Ki határozza meg, ki vagy Te?


"Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!" (Bírák 6:14.)


Gedeon az utolsó tagja volt Manassé leszármazottai közül a leggyengébb törzsnek.

A kérdéses napon a búza fárasztó csépelése volt a feladata, hogy eltávolítsa a pelyvát a gabonamagok közül.

De az áhítatosság nem a mezőgazdaságról szól. Ez Isten azon képességéről szól, hogy annak lát téged, akinek teremtettél, nem pedig annak, akinek látszol. Isten Gedeont dicső harcosnak és birának látta, aki visszavezetheti népét Isten helyes dícséretéhez. (Bírák 6:12.)

Másrészről viszont Gedeon csak egy srácnak látta magát, aki pelyvát válogat.

Istennek azonban ez nem számított. Azt mondta Gedeonnak: "Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!" (Bírák 6:14.)

Jegyezd fel: Sokkal fontosabb annak az ereje aki Elküld, mint annak, akit elküldtek. Isten azt kérdezi: "Nem én küldtelek el téged?"

Gedeonnak csőlátása volt; abban hitt, amit gondolt, és az volt számára aaz igazság, amit látott. Gedeon azt mondta Istennek: "Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában." (Bírák 6:15.)

Erre Isten azt válaszolta: "Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna." (Bírák 6:16.)

Nem számított, hogy Gedeon mit mondott magáról, vagy mások mit mondtak róla. Csak egy vélemény számít: Istené.

Amit Isten mond Gedeonról, az az igazság.

Amit Isten mond Rólad, az az igazság. Értékes gyermek vagy, az ő képmására teremtve, jó illat, amiben gyönyörködik az Úr.

Beszéljetek róla:

Ahogy mások jellemeznek téged lehet különbözik attól, amit Isten mond rólad?
Hogyan jellemzed saját magad? Különbözik attól az igazságtól, amit Isten mond rólad? Kérd Isten, hogy segítsen úgy látni magad, ahogyan ő lát téged!
Mi a helyzet azzal, ahogy másokról vélekedsz? Kérd Istent, hogy segítsen úgy látni őket, ahogy Ő látja őket!

Légy egészséges: figyelj a mára!


“Add meg nekünk ma a napi kenyerünket!” (Máté 6:11 NIV fordítás)



Máté 6:11 versében azt mondja a Biblia: add meg nekünk ma a napi kenyerünket! (NIV fordítás)

Vegyük észre, a Biblia nem azt mondja: “Add meg nekünk ma a heti kenyerünket” vagy “Add meg nekünk ma az egész éves kenyerünket”.

Isten azt akarja, hogy egyszerre csak egy napig bízz benne. Nem kell aggódnod a holnapért egészen holnapig! Nem kell aggódnod a következő hetedért egészen a következő hétig!

Ez annyit jelent, hogy nem kell feszültségben élned a jövőbeni lépéseid miatt, hogy azok által Erős Dániellé válhass. Csak arra kell összpontosítanod, amit a mai napon kell megtenned. A Dániel Terv sikeres véghezviteléhez egyszerre csak egy napra összpontosíts!

Jézus azt mondta: “Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6:34 NLT fordítás)



Beszéljétek át:

* Milyen részeiért szoktál a Dániel Tervnek leginkább aggódni? Szerinted ez miért van így? Hogyan kapcsolódhat ez az Istenben való bizalomhoz?
* Szerinted Isten miért akarja, hogy naponként haladj?
* Készíts egy listát az összes téged aggasztó dologról, melyek a "Dániel Terv" mottójú úttal kapcsolatosan felmerülnek benned. Utána szűkítsd le a listát kizárólag azokra a dolgokra, amelyekkel ma kell megküzdened. Oszd meg az aggodalmaidat, és beszélj róluk Istennek!

Csend...

A mai nap imádsága:
Uram, csendesíts el szívem! Ámen

   


Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
Zsolt 62,6

Ki ne ismerné a régi bölcsességet: "Az idő majd begyógyít minden sebet..." Kár, hogy ez így nem igaz. Ha úgy lenne, ahogyan szeretnénk, akkor az idő múlásával a lelki sebek nyom nélkül begyógyulnának, a hiányt egyszercsak nem éreznénk többé, s ami megtörtént, azok következményei szertefoszlanának. Ilyen lehetőségünk azonban nincs! Ellenben megtapasztaljuk nemegyszer a múlt iszonyatos (de)formáló erejét, no meg azt is, hogy azok, akik nem számolnak a múlt hatalmával, azok egyik pillanatról a másikra "kifakadnak", s látszólag megmagyarázhatatlan okból krízisbe kerül az életük. Távol legyen tőlünk minden általánosítás, sablonos gondolkodás, s leegyszerűsítése az életnek - az Élet éppen azért olyan csodálatos, mert nincs rá mindenkor érvényes megoldási képletünk, személyünkre szabott megoldó algoritmusa pedig csak a JóIstennek van -, de a múlt bűneinek jelenünkben ható következményeit viszonylag könnyen tetten érhetjük...

Amíg az ember fiatal, nem sokat gondol arra, hogy idősebb korának életminőségét mennyire befolyásolják fiatalkori élményei. Pedig életünk első felének eseményei meghatározzák életünk másik felét. Ezért "boldog az, aki már ifjúkorában az ÚRral jár". (Előre old meg problémákat - ahogyan a bölcsek teszik!) Ugyanakkor egy alapjaiban rosszul indított életút is - a JóIsten kegyelméből - jó felé veheti az irányt, ez az Ő gondviselésének a "csodája": "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt." A hívő ember sokszor megtapasztalja, hogy Mennyei Atyja úgy is tud ajándékozni, hogy közben elvesz... Tudatosan járni a bűn útját - mondván, hogy az Isten egyszer majd úgyis megbocsájt -, nem istenkísértés elsősorban, hanem istenképűségre teremtett életünk arculcsapása.

Egy bizonyos: Isten az Isten, s nem hajlandó "osztozni" a világ ricsajával-zajával. Elvárja - el is várhatja(!) -, hogy Ő legyen az első az életünkben, s nem a tizenkettedik... Vezérlő URa, s nem huszadrangú kiegészítője. Aki keresi és kívánja az Isten közelségét, az tudja igazán, mit jelent, amikor a lélek elcsendesül az Istennél! Terminusok-szabdalta életünket egységben kezdjük látni, rövidtávú céljaink távlatokba helyeződnek, s hit által létünk horizontján túlra is tekinthetünk. Életünk ilyetén látásában kapunk megnyugvást és elrejtettséget, erőt és megújulást, derűt és szolgálatra kész szívet...





Egymás elfogadásáért...



A mai nap imádsága:
Uram! Vétkeim, bűneim és mulasztásaim következményei fagyossá teszik hétköznapjaimat. Szeretnék melegedni Uram, s mások szívét is felmelegíteni! Tudom, hogy ez Nélküled lehetetlen vállakozás, ezért Hozzád menekülök... Nyomorúságomban halgass meg engem, s engedd hogy szereteted követeként éljek! Ámen



Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.
Jakab 4,8a

Változó világban élünk, de az állandóság utáni vonzódásunkat nem tudjuk kikerülni. Szeretnénk, ha a Tél »még« tél lenne, s a Nyár »még« nyár, de ez is felborulni látszik az utóbbi időben. Miközben az objektivitásunkat szeretnénk megőrizni, belekeveredünk a folyamatokba, s a megfigyelőből, aktív résztvevővé válunk. Szeretnénk a békét bírni, ezért első lépésként megpróbálunk harcolni érte - újabb békétlenséget okozva másoknak és magunknak is... Szeretnénk megismerni az Istent a teremtett világban, s az atommag titkából bombát, az életetet hordozó csodálatos biokémiai szimfóniából, a DNS-ből pedig - a géntechnikai manipilációval - halált hordozó vírusokat készítünk. Emberi méltóságot hirdetünk, s soha nem volt még ennyire méltatlan helyzetben a világ! Mintha meg sem történtek volna a huszadikszázadi borzalmak... Mintha nem tanultunk volna meg semmit történelmünkből! Az élet szolgálata helyett szinte csak pusztítunk...

Aki nem közelít a tűzhöz, az sosem fogja érezni annak melegét. A a lángok teóriája, a szép szavak ideologikus ismételgetése, de még a lángok színeiben való esztétikai gyönyörűség is kevés - ettől még nyugodtan megfagyhatunk. Éreznünk kell a testünket átjáró meleget, különben a fagyos időkben elpusztulhatunk. Ahogyan szervezetünknek szüksége van a melegre, ugyanúgy lelkünk számára is elengedhetetlen a melegség. Fagyott lélekkel nem lehet mosolyogni, derűs, biztató szavakat nem tud szólni a szeretetlenségtől "megfagyott" száj... Akit életében egyszeris megérintett a Halál fagyossága, az onnantól kezdve csakis prekoncepcióval tekint az Istenre... s igyekszik az Ő Szeretet-Tüzének közelébe jutni. Ha közelítünk Őhozzá, akkor úgy érezzük Ő is jön felénk. Adódik ez abból is, hogy minél inkább átjár minket az Isten Melege, annál nagyobb a készség bennünk meglátni "ujjlenyomatát" a teremtett világban, s elfogadni lelkiismeretünkben isteni törvényeit, melyekről kiderül: lám mégsem sújtanak, hanem emelnek!

Jakab biztatása - mint ahogyan az egész levél -, személyes megtapasztalásból fakad. Nem rideg szépet mondó steril tudást, hanem életújító erőt akar továbbadni. Ez az erő nem bennünk, s nem is a levegőben, hanem a Tűzben van! Közelébe jutni a megmaradás biztosítéka. A tűz nem játékszer, ahogyan Isten szeretete sem az. Az ember az ő Teremtőjéből már sokszor megpróbált bohócot csinálni; e szánalmas tréfák következményeit azután kénytelenek voltunk elhordozni - s nem azért, mert Isten nem érti a tréfát... hanem azért, mert mi nem értettük még az Élet Szentségét.



Halál...


Imádkozzunk!
URam! Add, hogy Általad Neked élhessek, s erődben megújulva a rámbízottakért éljek, életem minden napján! Ámen

   De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét....Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
1 Kor 15,35-37 és 42

Egzisztenciális kérdéseink közül kétségtelenül a legnagyobb: "No, de mi van a halál után?" Mivel életünk automatizmusok sorozatából áll - felkelünk, rendbe-szedjük magunkat, elkezdjük napi feladatainkat, majd este ágyba zuhanunk -, éppen ezért a legvalószerűtlenebbel csak akkor foglalkozunk, ha a valóságos érvényességét veszti... Ilyen, ha olyan valakit szakít el tőlünk a halál, akit nagyon szerettünk! Addig, amíg feleségünk/férjünk évtizedeken át velünk él, nemigen gondolkodunk el azon, hogy kicsoda az a lélek, aki a feleségem/férjem testében lakik, de amikor azt a testet az enyészetnek adjuk át, akkor felvetődik a kérdés: hol van az lélek, amely megelevenítette a testet?

A magyarázat, hogy az emberélet csakis áttekinthetetlenül bonyolult biokémiai folyamatok évtizedeken átívelő összessége, nemigen elégít meg minket személyes veszteségünk kínjában, hiszen az nem lehet, hogy egy csak egy sejtekbe-kódolt programcsomag-igazgatta organizmus élt mellettem évtizedeken át, beszélt velem, hordozta fájdalmaimat, örült velem.... S tulajdonképpen egy léleknélküli, a "természet" fejlődése következtében összeállt néhánytízkilós fehérje-rendszerbe voltam szerelmes, álmodtam vele közös jövőt, neveltük fel gyermekeinket.

A halál ténye, az elmúlás tragédiája állít minket leginkább szembe az Élet valóságával: Mi az élet(em/ünk) célja, ha úgyis meghalunk? Ezekre a kérdésekre nem csak a ma embere, de minden kor embere kereste a választ. Az, hogy nem kaphatott, nem kaphat senki százszázalékos választ, nem a kérdést feltevő ember hibája! Vaknak beszélni a színekről, süketnek a zenéről, lehet ugyan, de nem sok értelme van. Aki nem tapasztalhat meg egy világot, mert az a világ számára elzárt, annak csak személyes elképzelései, találgatásai lehetnek erről a világról. Isten nem-látható világa ugyan súrolja, itt-ott megérinti az ember által tapasztalható világot, de az egy EGÉSZEN MÁS világ. Érdemes átgondolni, Krisztus URunk azon kijelentését, amikor ezt mondja: "Az én országom, nem e világból való."

Elgondolkodni a halál utáni létről minden kor embere szeretetett/akart - Pál apostol korában, előtte is és azóta is. Az elképzelések, gondolatok közvetve megtermékenyítették a kultúrát, színesítették, s tágították az ember látókörét. Elgondolkodni tehát a halál utáni "életről" soha nem haszontalan időtöltés! Aki ugyanis erre időt szán a saját véges életéből, az rádöbben az élet meglehetősen sok hiábavalóságára, s afelé törekszik, ami valóban tartalmas, s kiteljesedést ad. Az Isten örök törvénye, hogy aki csak ezt a múlandó világot akarja "megnyerni", az mindent elveszít, aki viszont keresi az Isten országát, az ráadásként megkapja ebben a világban mindazt, ami széppé, boldoggá, harmonikussá teszi véges életét.


Hatalom...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy amit adtál akaratod szerint használjam a jóra! Ámen


Itták a bort, és közben dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket. Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt. Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek.
Dán 5,4-6

A színdarab 2500 évvel később is ugyanaz - csak a kellékek változtak -, hiszen a mai ember is aranyból, ezüstből (sajnos nem becsületes munkával szerzett dagadó bankszámlák és ékszerektől roskadó széfek!) rézből, vasból (lásd a luxusautókat!) és kőből (nézd a palotákat!) csinál isteneket, melyekben reménykedik.

Isten az, akibe/amibe veti az ember a bizalmát. Akitől, amitől várja boldogságát. Sokan gondolják, hogy az egyre gyarapodó vagyon növeli az örömöt, pedig fordított arányban áll a kettő: minél több van valamiből, annál kevésbé örül neki az ember. Ugyanakkor jó lenne olykor feleleveníteni a régi, természetközeli ember bölcsességét: A "van"-nal csak baj van! S valóban, hiszen eszi a moly vagy a rozsda, s elűzhetetlen az aggodalom, hogy a tolvajok ellophatják!

Az ÚRIsten szereti a szegényembert, de a gazdagot(!) is. Kinek így, kinek amúgy, kinek korábban, kinek későbben, de a JóIsten mindenkinek az életében legalább egyszer küld figyelmeztető jel(eke?)t, melyek szíven találják az embert. Belsaccár, babilóni királynak is beleremegett a jelbe, "arca elsápadt, dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek..." A részeg király mámora abban a pillanatban elszállt, mert ha az Isten megítéli az embert, akkor a józanság lelkiismeret-harangja felveri az eltompult lelket, s bizony gyötrő gondolatok támadnak...

Belsaccár király apja (Nabukodonozor) egy időre megtébolyodott, mert nem Istentől kapott hatalmát nem arra használta, amire kapta. Fia látta és ismerte az igazságot, mégsem a szerint élt - ezért megítélte az Isten, s elvette királyságát, s még azon az éjjelen, amikor Dániel próféta megfejti álmát, a királyt megölik... Az Isten örök igazsága, hogy az erőszak erőszakot szül, s hogy a "Nagy tolvajokat az Isten a kicsikkel bünteti!" (írja Luther)...

Isten előtt semmi sem titkolható el, az Ő igazsága egyszer érvényesül, de hogy mikor, azt egyedül csak Ő tudja. Amit mi tudunk, hogy "ami késik, az nem múlik" s annyi bizonyos: minél később üt az igazság órája, annál nagyobb a megérdemelt büntetés... Érvényes ez a jutalomra is: minél tovább tart a próbánk, s ha képsek vagyunk megállni a hitben, reménységünk szerint annál nagyobb lesz a jutalmunk is...


Józanság..


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy Rád tudjak figyelni, s hogy ne tévesszem szem elől mindazt, amit ígértél a Téged szeretőknek! Ámen

   

Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.
1 Pt 4,7-8

Az ÚR 2012-ik esztendejét írjuk - ha hihetünk az időszámításunknak, ebben a mindent megkérdőjelező korban. Sokan sok furcsaságot várnak ettől az évtől és nem kevesek azoknak a száma, akik, ha nem is mindennek a végét, de legalább kezdődő világvégét jósolna(á)k erre az esztendőre... Tény, hogy a változások izgalmában/lázában mindig akadnak bőven, akik realitásérzéke - ha csak rövid időre is -, de megbicsaklik.

Nem csoda, hiszen mindenről - általában a borzalmakról -, szinte néhány percen belül az egész világon tudomást szereznek az emberek, s még hírügynökség se kell hozzá, hiszen van itt Twitter és Facebook és sok egyéb más online-hírforrás... Azzal, hogy az elmúlt negyedszázadban beléptünk a digitális korszakba, s az eladdig mesterségesen fenntartott határokat/szögesdrótokat áttörte az internet-hozta információ-szabadság, alapvetően megváltozott a viszonyunk a világhoz, az emberekhez, másképpen értelmezzük a szabadságot is. Ahogyan régen, úgy ma is a szabadság sok ember számára a korlátok-nélküliséget jelenti, jóllehet a szabadság nem a "mindent szabad nekem" egekberöpítő édes érzése, hanem a felelős gondolkodás lehetősége. (Lásd, a zsidó nép pusztai vándorlásában nem úgy élt az Isten-adta szabadsággal, ahogyan kellett volna, ennek jeles példája, amikor a bálványimádás szabadosságát választották...)

Legyetek bölcsek... vagy legalábbis józanok! A józanság háttérbe szorulása az egyik legtöbb ellenszenvet -joggal(!) - kiváltó tulajdonsága a vallásoknak. Józanságukat elveszejtők persze mindig is voltak és lesznek, a kérdés mindig csak az, hogy milyen arányban képviselik magukat. Az egyháztörténet, s a történelem arra tanít minket, hogy bizony nemegyszer vált általános normává az abnormalitás... Gondoljunk csak az istenítéletekre, "lelket-mentő" máglyatüzekre, vallási alapú népirtásokra, világot lángba borító háborúkra!

Aki józan tud maradni egy szép lassan őrületbe kergető világban, ahol az abnormalitást normalitásként propagálják, az már nem elhanyagolható eredmény! Egyik kedves hívünk mondta: "Azért járok vasárnaponként templomba, hogy vasárnaptól vasárnapig meg tudjak maradni embernek, ebben az embertelen világban!" Ez is az isteni szeretetben megmaradni-akarás szép bizonyossága...





Szabadulás...

A mai nap imádsága:

Uram! Segíts kijutnom bűneim verméből! Engedd, hogy újra láthassam a Fényt,s tapasztalhassam szereteted melegét! Ámen


A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk!
Jer 2,27b

"Süllyedő hajón, zuhanó repülőgépen nincsen egy hitetlen ember se!" Kerényi Lajos atya, egykori tatai piarista diák mondta: "Évtizedeken át kórházi ágyak között szolgálva meglehetősen sok haldokló embert láttam és kísértem el őket a halálig, de olyat, aki az utolsó lélegzetvételek közelében se fordult volna az Istenhez, olyannal nem találkoztam!" Ha baj van, ha tragédia szakad az életünkbe, felkiáltunk: "Istenem segíts!" Miért van az, hogy csak ilyenkor jut eszünkbe Teremtőnk, Akitől az életünket kaptuk?

"Összecsaptak a hullámok a fejem fölött! Mi lesz velem most? Erre nem számítottam! Most mit csináljak?" Ismerősen csengenek ezek a mondatok... Nincs olyan ember, aki egy kicsit is gondolkodik életén, cselekedetein, hogy az életében ne lettek volna krízisek. (A krízis a görög kritész szóval rokon, ami azt jelenti: ítélni. Innen származik a "kritikus" szavunk.) A körülmények, cselekedeteink következményei bizony megítélnek mindannyiunkat. Lehet, hogy mások nem is látják ezeket a következményeket, mert azok láthatatlanok. Luther olyan találóan mondja: "A lelkiismeret az olyan mint a pincébe zárt kutya! Nem látod, de ugatása felhallatszik a padlásra is..."

Aki beleesett már egyszer is bűnei gödrébe, az jól tudja, hogy a "gödör alján - ráadásul egyedül - lenni" milyen nagy krízist jelent. Ott egészen lent nem segítség, ha valaki a zsidó kazuisztika alapján elmagyarázza: "Látod, látod, ha betartottad volna a törvényt, akkor most nem lennél a gödör alján!" De a hinduista elképzeléssel sem tudunk sokat kezdeni, hogy nekem tulajdonképpen ez a sorsom, s a karmám ellen nem tehetek semmit... Sőt nem sokra megyünk a sötétségben azzal, ha jó buddhistaként esetleg lemondunk a valóságról és a fényről meditálunk... Aki gödörben van, az egy valamit akar, de azt nagyon: ki akar onnan jutni, mert nem jó a gödör alján tanyázni annak, aki a fényre teremtetett...

A kereszténység, a "Jézus-vallás" az egyetlen, amelyik beismeri: hiába minden emberi erőlködés: Egyedül nem megy, szükség van az Istenre! Az idő soha nem gyógyítja be a sebeket, csakis az Isten. Az elmulasztott idő soha nem tér vissza, az átélt veszteséget meg nem történtté tenni nem lehetséges. Ezért amikor valóban krízisben vagyunk, akkor az egyetlen megoldás, ha odahívjuk, ha beleszőjük, ha beleálmodjuk a krízisbe az Istent! Az egyetlen megoldás a krízisre a transzcendens valóság... Hogy miről van szó? Az azt tudja igazán, aki szívében nemcsak emberi, de isteni ígéretet is forgatott: "Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!" HItünk reménylett igazsága: hogy a gödörbe utánunk nyúl Jézus Urunk... S ha megtapasztaltuk az ő segítségét, akkor hálából mi magunk is kezet nyújtunk másoknak.