2017. május 4., csütörtök

Nyilak

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)
A Biblia azt mondja, hogy a szülők olyanok, mint az íjászok, a gyermekek pedig nyilak. Szülő, íjászként az a dolgod, hogy: 1) Óvd őket a tegzedben (otthonodban)! Férje meggyilkolása után Jacqueline Kennedyt megkérdezték, tervezi-e, hogy politikai pályafutásba kezd. „Nem” – felelte ő – „minden erőmet a gyermekeimre fordítom. Ha belőlük rossz emberek lesznek, semmit sem tehetek, ami bármit is érne a nyilvánosság szemében”. Gyermekeink olyan generációban nőnek fel, ahol drogokhoz juthatnak hozzá, fegyvereket vásárolhatnak, rablókkal találkozhatnak, virtuális szexet folytathatnak, és mindezt a saját otthonukban, a számítógépükön keresztül. Ennek vészjelzésként kell hatnia rád! Azt mondod: „Én is felnőttem, ő is fel fog”. Nem! „A magára hagyott gyermek szégyent hoz szüleire… Fegyelmezd fiadat, akkor… örömöt találsz benne” (Példabeszédek 29:15,17 NKJV). De légy óvatos! Ha a gyermekeid ítélkezőnek és örömtelennek látnak, kerülni fognak, később pedig időzített bombaként robbannak. Legyen olyan az otthonod, ahol nyíltan feltehetik kérdéseiket, válaszokat kaphatnak, és életre szóló értékek formálódnak ki bennük! „Mint hős kezében a nyilak” – a „hős” azt jelenti, hogy harcolnod kell értük! 2) Helyes irányba célozz velük! „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6). Nem szabad a széltől is óvnod őket, mert ezzel megfojtod kreativitásukat; ne áldozd fel őket anyagi javakért, és ne akard, hogy ők érjék el be nem teljesült vágyaidat! Segítsd őket, hogy felfedezzék tálentumaikat, és rájöjjenek, hogy mi Isten terve az életükre nézve, és amikor erre rájönnek, te legyél a legnagyobb biztatójuk! 3) Engedd útjukra őket! Az elengedés nehéz lehet. De könnyebb, ha tudod, hogy te az igazságot tanítottad nekik, hogy imádság óvja őket, és Isten védelme alatt állnak.


Ragyogjon a fényed!

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt…” (Máté 5:16)

Egyszer egy nő, mivel nagyon sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet. Amikor annak vezetője a kereszteződésbe érve látta, hogy a lámpák sárgára váltanak, beletaposott a fékbe. A mögötte haladó nő bedühödött. Dudált, kiabált, káromkodott, és még be is mutatott a férfinak. Dühöngése közben valaki kopogtatott az ablakán. Rémületére, felnézve egy rendőrt pillantott meg. A rendőr megkérte, hogy szálljon ki az autójából, és bevitte őt a kapitányságra, ahol leellenőrizték a nyilvántartásban, ujjlenyomatot vettek róla, és bezárták egy cellába. Néhány óra múlva elengedték, és a rendőr, aki bevitte őt, a személyes tárgyait átadva ezt mondta: „Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem! Épp az ön autója mögé álltam be, amikor annyira dudált, ízléstelen kézmozdulatokat és mocskos szavakat használt. Megláttam a lökhárítón a »Mit tenne Jézus?« feliratot, a rendszámtáblán azt, hogy »Válaszd az életet!«, a hátsó szélvédőn pedig a »Gyere velem a vasárnapi iskolába!« matricát, valamint a béke emblémát a csomagtartón, így természetesen azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót.” Nyilvánvalóan a rendőr egy olyan keresztényt követett, aki nem végzett valami jó munkát Krisztus követésében. A világnak elege van az olyan emberekből, akiknek az autóján keresztény matricák vannak, a polcaikon keresztény könyvek sorakoznak, keresztény állomásokat hallgatnak a rádiójukon, és keresztény műsorokat néznek a tévén, keresztény ékszereket hordanak a nyakukban, keresztény filmeket vesznek a gyerekeiknek, keresztény magazinokat tartanak a dohányzóasztalon, de életüket nem hatja át Jézus élete, és nincs a szívükben Jézus szeretete. Mi a válasz? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!”
A sátán fél a tisztaságra való törekvéstől


"Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel..." (Efézus 6:14)


Nem kell semmi rosszat csinálnunk ahhoz, hogy a sátán támadjon. Ő ezzel tölti az idejét. Ezzel foglalkozik. A Biblia a "testvéreink vádlója"-nak hívja (Jelenések 12:10). Semmi többet nem akar, mit megtámadni azokat, akik szeretik Jézust.

Mégis sokszor a tisztátalan életünk nyitja meg a szívünk kapuját a támadásaira. Tudja, hogy ha tisztátalanság segítségével becsúsztatja a lábát a szívünk ajtaján, elvesztünk. El fog gáncsolni minket mindenféle kísértéssel, pornográfiától a filmekig, könyvekig vagy zenéig - bármi olyan dologgal, amely hatékonytalanná tesz minket a királyság befolyásolásával kapcsolatban.

Ezért nagyon fontos Pál megigazulás páncélja, mikor harcolunk a sátán erőfeszítései ellen. Efézus 6:14 arra ösztönöz minket, hívőket, hogy álljunk meg felövezve a derekunkat igazságszeretettel.

Egy római katona, aki harcba indul, mindig feltenné a páncélját, hogy megóvja a szívét. Nincs olyan katona, aki anélkül menne harcba, hogy a szívét védelmezze.

Nekünk sem szabadna. Pál azt mondja, hogy a megigazulás, a tisztaság hajtóereje, a páncélunk. Amikor Istent arra kérjük, hogy tiszta szívet és indítékot adjon, akkor a megigazulás páncélját öltjük magunkra.

A sátán fél az olyan emberektől, akiknek tiszta szíve van - nem a tökéletes emberektől, hanem azoktól, akik a helyes dolgot akarják tenni és akik az szándékaikat tisztán tartják. Azok akik a tisztaságra törekszenek nem kell, hogy féljenek a sátántól, a sátán fél tőlük.

Azért azt tudnunk kell, hogy a tisztaság nem tökéletességet jelent. Semelyikünkre nem illik ez a leírás. Isten tiszta indítékot vár el, nem tökéletes tetteket. Ez azt jelenti, hogy ha valamit rosszul teszel, helyre akarod tenni. Nem nyugodhat Isten áldása rajtad, az üzleti életeden, vagy az életed más területén, amíg komolyan nem törekszel a tisztaságra.

Például, ha megnyitod a szíved a kapzsiságra, egy jól megjárt utat fogsz követni, a rombolás útját. Ha a sátán eléri, hogy többet akarj, eléri azt is, hogy csaljál az adóbevallásoddal. El tudja érni azt, hogy tisztátalan üzleti ügyeket köss. Hagyd a szíved ajtaját nyitva büszkeségből, és a mások tetszésnyilvánítását és dícséretét fogod hajkurászni, nem Istenét.

Ez semmi jóra nem vezet. Tiszta szív nélkül, a sátánnak könnyű dolga van. Nem kell erősnek lenned, hogy megállj a sátán támadásakor, de meg kell magadat óvnod Isten megigazulás páncéljával.

Beszéljétek át

Vannak olyan területek az életedben, melyek ki vannak téve a tisztátalanságnak? Miért lehet ez? Mit tudnál ellene tenni?

Kit tudnál az életedbe hívni hogy segítsen abban, hogy felelősé tegyen, hogy olyan tiszta döntéseket hozzál, amik Jézust tisztelik?

Engedd meg Istennek, hogy új életet leheljen törekvéseidbe

"És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet!" (Zsoltárok 80:18)

A levegővétel azon kevés funkciók közé tartozik a testedben, amelyeket önkéntelenül hajtasz végre - de ezt is teheted akár figyelmesen is. Amikor arra figyelsz, hogy mélyen lélegezz, ténylegesen meg tudod tisztítani a testedet és az elmédet. Azáltal, hogy lassítod a légzésedet, csökkenteni tudod szíved dobbanásainak a számát
és a feszültségszintedet! A légzés egy erőteljes módja annak, hogy megerősítsd a testedet.

A tudatos, lassú levegővétel egy emlékeztető számodra, hogy szükséged van az Istennel való
közösségre, ugyanúgy, mint a levegővételre. Dávid király énekelte, hogy "élek és belélegzem Istent" (34. Zsoltár 2).

Isten tud új életet lehelni beléd és új lendületet adni erőfeszítéseidnek, hogy egészségesebbé válj. Azt mondja,
"lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR" (Ezékiel 37,6b).

Beszéljetek róla:

* Mit jelent élni és lélegezni Istent? Miért fontos ez a Dániel tervben való sikeredhez?
* Mit jelent annak az igazsága, hogy Isten képes új életet lehelni beléd, hogy erőfeszítéseid Dániel erejéhez
hasonlóvá tegyenek?
* Végy lassan öt mély lélegzetet evés előtt, hogy ez segítsen kevesebbet, de élvezetesebben enni. Próbáld ki ezt a következő étkezésed előtt! Hogy hat ez rád, és hogy érzed magad az étkezés alatt és után?




Fordítsd gyermekeidet Isten felé

"...az Úr megismerése ad értelmet." (Péld. 9:10, TLB fordítás)

Megismerni és szeretni Istent - ez a legfontosabb lecke, amit gyermekeinknek megtaníthatunk.

Nem tudhatod mindenre a választ. Ha erre még nem jöttél rá, ami késik, nem múlik. Nem fogsz tudni mindenre válaszolni, amit gyermekeid meg fognak tőled kérdezni. Nem ezekre a kérdésekre gondolok: "Miért kék az ég?", vagy "Miért ugatnak a kutyák?" - amire azért valahogyan összerakjuk a választ, és megelégszenek vele egy ideig. Ahogy tovább nőnek, ilyeneket fognak kérdezni: "Miért ilyennek teremtett Isten engem?" vagy: "Ha Isten szerető Isten és minden a hatalmában van, miért engedte, hogy a nagyi meghaljon?". Ezekre a kérdésekre elég nehéz válaszolni, és az én válaszaimnak a tárháza meglehetősen kicsi. Szülőként azonban az én feladatom az, hogy gyermekeimnek megmutassam Istent, aki tudja mindenre a választ.

Leülhetsz és mesélhetsz a gyermekeidnek Istenről, annak is lesz valamilyen hatása. De ha sokkal hatékonyabb akarsz lenni, akkor példamutatónak kell lenned. Legjobb módja gyermekeid tanításának, ha bemutatod nekik azokat az igazságokat, amelyeket szeretnél, hogy megértsenek.

A szülők néha elkövetik azt a hibát, hogy elrejtik gyermekeik elől a harcokat, amivel éppen küzdenek, mert meg akarják védelmezni őket. Bizonyos esetekben azonban segít a gyerekeknek megtanulni, hogyan kell átjutni bizonyos küzdelmeken, ha megosztjuk velük, ami épp most zajlik az életünkben. Amikor pénzügyi nehézségeid vannak, úgy tudod a legjobban Istenben való hitre tanítani a gyermekeidet, hogy hallják tőled, ahogy ezt mondod nekik: "Igen, most nehéz helyzetben vagyunk, de Isten hűséges hozzánk, és ő megadja nekünk, amire szükségünk van". Ha nem látják, hogy bízunk Istenben és hogy megszabadít minket, ők miért bíznának Benne?

A Példabeszédek 9:10 ezt mondja: "...az Úr megismerése ad értelmet" (Péld. 9:10, TLB fordítás). Isten ismerete az életünk alapja. Sok szülő beszél Istenről, még olyanok is, akik még csak nem is keresztények - ez azonban nem elég. Gyermekeinknek fel kell hívnunk a figyelmét Jézus Krisztusra, az Ő Megváltójukra, méghozzá úgy, hogy minden nap megéljük előttük azt az igazságot, amit már tudunk Istenről és az Ő Fiáról.

Beszéljetek róla

* Te hogyan irányítod gyermekeid figyelmét Istenre?
* Hogyan mutatja be életed azt, hogy mit jelent olyan embernek lenni, aki 100%-ban átadta magát Jézus Krisztusnak?
* A te példamutatásod mit mutat gyermekeidnek, mi jelent számodra legtöbbet ebben az életben? A munkád, a pénz, a hobbid, kedvteléseid, vagy Jézussal való kapcsolatod?

Nevelés az Úrtól tanult imádsággal: a stabilitás megteremtése


"Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." (Máté 6:10)

"Amikor korlátokat állítasz fel a gyermekeid számára, ezt megpróbálják ugyan hátrébb tolni, de egyúttal biztonságban is érzik majd magukat, ha ezek a határok stabilan állnak."

Bármilyen pszichológiai tanulmányt olvassunk el ezzel kapcsolatban, mindegyik azt írja, hogy a gyermek számára az lehető legkevésbé biztonságos helyzet, ha a családjának a középpontjába kerül, ha ő irányítja az eseményeket, és mindenben az ő akarata teljesül.

A gyermekek ösztönösen tudják, hogy nem ők állnak a család középpontjában - ha mégis ez történik, akkor ez bizonytalanságot okoz az életükben. A gyerekek akkor találják meg a stabilitást és a biztonságot, ha megvannak a határok. Ez a születésük pillanatától kezdve igaz. A kisbabákat fogjuk és szorosan bepólyáljuk. A szoros tartás érzése biztonságot nyújt a számukra.

Amikor korlátokat állítasz fel a gyermekeid számára, ezt megpróbálják ugyan hátrébb tolni, de egyúttal biztonságban is érzik majd magukat, ha ezek a határok stabilan állnak. Viszont ha a gyermekek számára nincsenek korlátok, és úgy érzik, hogy bármit megúszhatnak, akkor kezdik el megkérdőjelezni a szüleik szeretetét.

Hasonló módon a gyerekeknek azt is látniuk kell, hogy Isten célja az életükkel egy nagyobb terv részét képezi. Ez az identitástudaton keresztül meghúzza a határokat a számukra. Tudni fogják, hogy az életben nem minden róluk szól.

Ahogy megértik Isten tervét, megtalálják majd a válaszokat is az életük legalapvetőbb kérdéseire: Ki vagyok? Miért vagyok itt? Hová tartok? Honnan jöttem? Van értelme az életemnek? Mi a célom és hogyan valósítsam meg? Miért történik ez velem?

Amikor azt tanítod a gyermekednek, hogy "jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod", akkor bemutatod nekik, hogy Istennek van egy átfogó terve a történelem során, ráadásul van egy egyedi terve az ő életükre nézve is.

Elmúlás...

A mai nap imádsága:

URam! Csodáidat ismertesd meg velem, hogy éljek általuk, s dicsőítselek Téged életem minden napján! Ámen



Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké.
1 Pt 1,24-25a

Nincs még egy olyan könyv a világon, amely olyannyira hatással lett volna az emberiség kulturális fejlődésre, mint a Biblia. Az ószövetségi elbeszélések, történeti írások, emlékek, legendák, uralkodói propagandák, s ősi költemények megdöbbentően gazdag szövétneke hordoz számos, a civilizáció hajnaláról eredeztethető bölcsességirodalmi töredéket. Ilyen évezredeket átívelő ős-felismerés mai igénk is. Amikor tehát Péter apostol írásba foglalja/foglaltatja(?) ezt a spirituális és irodalmi zsenialitással megfogalmazott mondatot, akkor nyilvánvalóan nem saját kútfőjéből merít... S most elsősorban ne arra gondoljunk, hogy természetesen, egyszerű halászemberként és családapaként, a hétköznapok egzisztenciális küzdelmei közepette valószínűsíthető, hogy nem sok ideje maradhatott "önképzésre" -, hanem arra, hogy az elmúlás gondolata minden kor emberét izgatta, s az efféle életbölcseleti felismerések folyamatosan kísérői voltak az emberi civilizációnak...

Bizony a test, melynek számos kívánsága jól "meg-bonyolítja/bolondítja" életünket tényleg olyan, mint a mező virága - lenyűgöző, s egyben elszomorítóan múlandó is. Nincs szebb, derűsebb, mint tavasz, amikor tobzódik az életerő: földön, vízben, levegőben! Láthatóan: erdő-mező színeiben és formáiban s egyelőre láthatatlanul, de majd nemsokára hatásait érzékelve a buzgó életerőnek föld alatt és fatörzs mélyén... Ahogyan az élet szépsége az élet megújulásában nyilvánul meg, úgy az élet szomorúsága az elmúlásban érhető tetten! Mert egyszer minden a végéhez érkezik: a virág elhervad, a homokszemek leperegnek, s a "fonál is elszakad". S mi marad meg az életből? A kérdést inkább így illik feltennünk: Mi marad utánunk? Ha csak egy szép lassan elporladó test, akkor nem jól éltük az életünket! Isten ugyanis arra teremtett mindannyiunkat, hogy gyümölcsöket teremjünk: ahány virág a réten, annyiféle gyümölcs az emberéletekben...

Ókori elképzelés, hogy amikor szüleink szerelméből elindul velünk az élet, akkor az Isten az induló biológiai létet megajándékozza egy halhatatlan isteni résszel, amit mi léleknek nevezünk, s amikor elhervadunk ebben a világban, ez a lélek majd tovább él az Isten világában. A kvantumfizika "grálkehely-igazsága", hogy ami valójában "egy"-ként meg tapasztalható itt, a mi fizikai valóságunkban, az ugyanakkor jelen lehet ill. van "szubatomi szinten" a világegyetem túlsó végében, egy másik időben, egy másik térben. (Lelkünk itt van velünk, a földi valóságban, de ugyanakkor Istennél is van: mi Őbenne, Ő mibennünk!) Ez nem azt jelenti, hogy a lélek az kvantumfizikai valóság, hanem azt jelzi csupán, hogy csodás létünk megértéséhez Teremtőnk - jókedvében - adott még egy-két "briliáns" példázatot, hasonlatot...

S mi az összefüggés a bibliai és kvantumfizikai igazságok között? Mindenekelőtt az, hogy mindkettőnek az alkotója a JóIsten. S ahogyan Péter is csak hálaadással simult bele az isteni örök igazságokba, ugyanúgy mi is - ha bölcsen akarjuk számlálni napjainkat -, akkor nekünk is bele kell simulnunk az Isten örök élet-törvényeibe. Ha ellenkezünk velük, változtatni úgysem tudunk rajtuk, ha azonban elfogadjuk, akkor áldás fakad belőlük...




Érzelmeink...

A mai nap imádsága:

Uram! Légy velem, hogy érzelmeim tüzében el ne égjek! Ámen


"Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre,
és mennyire szeretném, ha már lángolna!"
Lk 12,49

Keresztény radikálisok - mert radikálisok mindenütt vannak - számára 'kedves' ige ez, sőt talán olykor-olykor még minket is megkísértett a határozottság túlfűtöttsége: Végre történjen már valami, kapja meg mindenki azt, amit megérdemel! ...Mi jók a jutalmat, a gonoszak pedig a megérdemelt büntetésüket!

Jézus, az Isten-ember (Ő valóságos Isten és valóságos ember) valóságos érzelmekkel is bírt, hiszen "Ő mindenben megkísértetett", s ebben a "mindenben" benne foglaltatnak az érzelmek is. Szavait tehát nem lehet száraz tanításként, dogmatikus definícióként értelmezni, hanem csakis úgy, mint életet védő, emberlétet javító, féltő szeretetből fakadó egyértelmű kijelentéseket. Ezek - ahogyan a mi kommunikációnkban is - iránya meglehetősen egyértelmű, mégha a tartalmával nem is értünk mindig egyet, gondoljunk csak egy szülő és tinédzser gyermeke közötti 'párbeszédre'...

Jézus szavaiban nem a pusztítás emberi öröme nyilvánul meg, hanem az ember Istenre-találásának beteljesülendő vágya fogalmazódik meg. Az ember Isten vonzásában él, s a Végső Nagy Találkozás reménységében telik a hívő ember minden napja - tegyük hozzá gyorsan: ideális esetben.

Amennyire hiányzik számunkra a szeretett társ közelsége, olyannyira kínoz minket a Istentől távol zajló életünk számtalan fonáksága. Szeretnénk az Istennel való közösséget, de testben vagyunk, s időben, ezért nehéz nekünk mindezt nemcsak megérteni, de megélni is. Isten ismer mindannyiunkat, s mindnyájunk gondolatait - éppen ezért tud majd igazságosan ítélni azon a napon. Akkor majd felcsapnak a lángok, de azok nagy valószínűséggel a vádló lelkiismeretek mennyet ostromló lángjai lesznek...




Isten...


A mai nap imádsága:

Uram! Tudom, hogy ott vagy mindenben, mégsem tudlak megfogni, s mégsem láthatlak. Add nekem, hogy lélekben megtapasztalhassalak nap mint nap, s boldogan élhessek a tetszésedre is! Ámen

   

Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.
Róm 1,20-21

Isten az Élet maga... Egészében megfoghatatlan, részleteiben lenyűgöző, titkaival folyamatosan ámulatba ejtő - az emberek többségét (úgy a háromnegyed részét) mindez mégis kevésbé hatja meg. Az Isten is akkor válik igazán kérdéssé, amikor az élet törékenységét tapasztaljuk meg: betegségben, veszteségben, hiányban, korlátainkban. Amikor életünket beborítja a bűn sötétsége, akkor értékelődik fel a Lélek fénye, amely kivezet minket nehézségeinkből. Isten hatalma és istensége mindenben megtalálható. Az apró mezei virágban, a szorgoskodó hangyák táncoló menetében, a gyermekek önfeledt kacagásában, az atomok roppant összetartó erejében, az univerzumot átfogó gravitációban - amiről azt tudjuk, hogy mindenütt ott van, de hogy mi is az valójában, arról gyakorlatilag semmit sem tudunk.

Korunk tudományos-technikai látású embere okozott eleddig a legtöbb bajt a teremtettségben, s hogy a nagy "okosságával", hogyan és mennyire rondít még bele a tökéletesnek alkotott világba - azt gyaníthatóan egyre markánsabban fogjuk tapasztalni az elkövetkezendő évtizedekben.

Az élet végső értelme nem az ember, hanem az Isten. Az ember kiteljesedését pedig nem lankadatlan törekvése - hogy ti. olyan akar lenni, mint Isten - adja, hanem az Istenben való elrejtettsége. Aki értelmesen vizsgálja a világot az rádöbben: Minden összefügg mindennel, s a legnagyobb összetartó/mozgató/megtartó erő az Isten maga. Ezért bízik Őbenne, s keresi az utakat, ahol megélheti Teremtője csodáit, hogy aztán hálát adjon ezekért a találkozásokért, s a gondviselésért, amiben része lehet.





Tiszta szívért...





A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Szívemet tisztítsd kegyelmesen, hogy jól láthassalak Téged, a világot és önmagamat! Ámen

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet!
Példabeszédek 4,23

"Vigyázz rá, mint a szemed világára!" - sokszor halhattuk ezt a felhívást, amikor valami nagyon fontosat bíztak ránk. Nyilvánvaló, hogy a látás a legfontosabb érzékszervünk, hiszen ezen keresztül kapjuk a legtöbb információt - így tájékozódhatunk. Vannak olyanok, akiknek látása kitűnő, mégsem látnak jól, mert csak néznek... Már a görög mitológiában is a vak jós látta a jövőt, mert régi tapasztalás, hogy az igazi látáshoz több kell mint a szemünk világa. Sokan azért nem tudnak rendre helyes döntéseket hozni életük dolgait illetően, mert nem látnak tisztán, a világ csillogása akadályozza őket. Hunyorogva rövid távra sem nézhetünk, nemhogy a horizontig... Ugyanakkor a szem a felszínt látja, a szív pedig azt, ami a felszín alatt van. "Jól csak a szíveddel látsz!" - Mondja a Kisherceg.

Szív-látáshoz nem kell szemüveg, idősebb korban is kitűnően láthatunk, de látásunk elhomályosulhat, ha a kívánság ragadós harmata rászáll, átjárván szívünket, hogy szép lassan a vétkek, bűnök és mulasztások piszkát magához vonzza. Ezért mIndig a szív választása a döntő! Kimutatható, hogy döntéseink négyötödét nem az észszerűség vagy az az etika határozza meg, hanem a szívünk állapota, azaz az érzelmeink. Ezért kell őriznünk tisztaságát, mert belőle indul ki az élet!

Ha akarjuk, ha nem, idővel a világ engedetlenségének pora - észre sem veszzük - és szívünket belepi. Újra és újra a lelék tükrébe - Isten törvényébe - kell belenéznünk, hogy meglássuk magunkat, milyenek is vagyunk valójában. Ha a szabadságot magunk generáljuk, akkor többnyire szabadosság lesz belőle, ha Isten munkálja, akkor harmónia. Ezért fontos felismernünk, meg- és eltanulnunk a jézusi "magatartás-profilt". Ha befogadjuk és szívünkben forgatjuk Őt, akkor lelkünkben a Lélek kezd el munkálkodni, s létünk a teljesség vonzását érzi napról, napra, egyre jobban.




Törvényeskedés...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne vesszen el néped a betű-erdőben, s meglássuk üdvözítő akaratoda szívünkben, s aszerint éljünk! Ámen

   

A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele.
1 Tim 4,1-4

Elszomorító, amikor az butaság triumfál... Amikor magukat ország-atyáknak gondoló politikusok - szerte a világban -, a nekik odavetett júdás-pénzeken marakodnak, s a maguk hasznát lesik. Tisztelet a kivételnek, de árral szemben úszni - kevesek kiváltsága! Buta törvények sokaságát hozzák az egész Földön - "én segítek átverni a törvényhozáson a neked hasznot hozó törvényt, te pedig cserébe segítesz az én törvényemet keresztülvinni"-alapon. A közjó már rég elfeledett kategória, igazából csak a választások előtt kerül elő - akkor is, csak mint ígéret.

Amikor azonban az Egyházon belül triumfál a buta naivitás, és a sehová sem vezető emberi okoskodás - az egyenesen siralmas. Találkoz(hat)unk ilyen mélységesen emberi elképzelésekkel: a végítéletkor derékig vérben, fehér lovon vágtató Jézus, a lángnyelveikkel menekülő embereket nyársaló angyalok, s ehhez hasonlók. Hacsak kisegyházak végidőket hirdető brossúráiban találkoznánk ezekkel, akkor talán nem is szánnánk rá akkora figyelmet, de amikor a törvényeskedés közvetlen közelünkben ölt formát, akkor a valóság megremegtet minket: Hát van ilyen? Még itt is? Még közöttünk is?

Mi a törvényeskedés? A szeretet megtapasztalásának a hiánya. Aki szeretve van, az maga is képes szeretni, s túllát még a horizonton is. Mert szemünkkel ugyancsak az ég aljáig látunk, de a szívünkkel azon túl is! Pál jól mondja: "Boldog az az ember, aki nem kárhoztatja magát abban, amit hisz!" - ugyanakkor sokan éppen az apostolok/apostoltanítványok(?) minden egyes levelbéli szavát is isteni kinyilatkoztatásnak veszik. Nem csoda aztán, hogy ellentmondások talajára csúsznak! Tény ugyanis, hogy az apostolok a keresztény vallás hirdetői, tartóoszlopai -, de ők maguk nem Krisztusok, legfeljebb csak krisztusiak... azaz "kinyilatkoztatni" csak annyira tudnak, mint minden más írástudó - legyen az Augustinus, Iréneus, Luther vagy éppen Bonhoeffer...

Életünk nem attól lesz kegyelmi élet, hogy bizonyos dolgokat nem eszünk vagy nem iszunk - ezek legfeljebb fizikai életminőségünket befolyásolják -, hanem attól, hogy az Istentől jövő természetességgel élünk velük, mert megtapasztaltuk, hogy nem kárunkra, hanem javunkra vannak, s emelnek, növelnek minket, gyarapodunk általuk. A teremtettség, anyagvilágban való lét nem az ördögtől, hanem Istentől jövő dolog, amiért hálát is adunk. A keresztény ember tudja, hogy nem ezek birtoklása a cél, éppen ezért úgy is él velük, mint eszközökkel, s nem bálványozza egyiket sem... azaz nem emeli az eszközt, az azt adó Teremtő fölé.