2017. június 5., hétfő

AZ IGAZI BARÁTSÁG LAPJA

„…közösségünk van egymással, és Jézus… vére megtisztít minket minden bűntől.”

A Biblia azt mondja: „Többet ér a közeli barát a távoli rokonnál” (Példabeszédek 27:10). Néha könnyebb közeli barátságot kialakítani olyan valakivel, aki nem tartozik a szűk családi körbe. Vannak azonban „vér szerinti családtagjaink, akikről a Biblia: azok, akik Jézus vére által lettek testvéreinkké (ld. 1János 1:7). Ez olyan kötelék, ami nem hagyja, hogy csak úgy lelépj és a magad feje után menj. Ehhez azonban az kell, hogy tegyünk is a kapcsolat érdekében. „Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek” (Jakab 3:18). Ehhez hosszú távú elkötelezettség kell, amit nem könnyen ért meg a mai önző generáció, amelyben ha a dolgok nehézre fordulnak, elfogadott dolog kilépni a kapcsolatból és továbbállni. Egy lelkipásztor rámutat arra, hogy a világ nem érti a keresztyén testvériség fogalmát: „A világ úgy tartja, hogy  hozzánk hasonló gondolkodású, ugyanannyit kereső, ugyanarra a pártra szavazó emberek között kell keresnünk a barátokat. Az ilyen barátságok csak addig működnek, amíg valamilyen nehézségben nem ütközöl, amíg valamilyen nyomasztó problémával, tragikus veszteséggel vagy súlyos betegséggel nem szembesülsz, és hirtelen rájössz, hogy igazán senki sem törődik veled Miért? Mert nem fektettél be a barátságba, nem adtál bele semmit valaki más életének, és most, amikor neked lenne szükséged arra, hogy kivehess valamit belőle, kiderül, hogy nincs pénz a barátság bankban.” Az igazi barátság alapja az áldozatos szeretet. Pál azt írja: „Mert nincs mellettem hozzá [Timóteushoz] hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval. De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő…” (Filippi 2:20-22).


Felekezetek

„…hogy mindnyájan egyek legyenek…”(János 17:21)

Talán sokkolóan hat rád, de az Élet Könyvébe, nem jegyzik fel a felekezeti hovatartozásodat a neved mellé. A mennyben nincsenek vallási címkék. Ha valakinek megvan a joga, hogy Jézust Úrnak szólítsa, neked úgy kell kezelned, mint testvéredet, függetlenül attól, milyen gyülekezetbe jár. Mind vérrokonok vagyunk – Jézus vére által. Mint hívőknek, a Biblia ezt mondja nekünk: „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Efezus 4:3). Figyeld meg: Isten nem azt mondta nekünk, hogy teremtsünk egységet, hanem, hogy őrizzük azt meg. Elmo Phillips, a komikus mesélte sokszor ezt a történetet: „Nemrég találkoztam egy emberrel, és a beszélgetésünk során megkérdeztem tőle, hogy katolikus-e vagy protestáns? »Protestáns« – válaszolta új ismerősöm. »Én is« – mondtam erre. Majd tovább kérdeztem: »Melyik felekezet?« »Baptista« – felelte ő. »Én is« – örültem meg neki. »Északi vagy déli baptista?« »Északi« – válaszolt. »Én is!« – kiáltottam. És így folytattuk tovább. Végül azt kérdeztem: »A Nagy Tavak Régiójához tartozó északi konzervatív fundamentalista baptista az 1879-es közgyűlés szerint, vagy A Nagy Tavak Régiójához tartozó északi konzervatív fundamentalista baptista az 1912-es közgyűlés szerint?« »A Nagy Tavak Régiójához tartozó északi konzervatív fundamentalista baptista az 1912-es közgyűlés szerint« – válaszolta. »Halj meg, eretnek!« – mondtam erre én.” Komolyra fordítva a szót: tudod miért imádkozott Jézus? „...hogy mindnyájan egyek legyenek… hogy elhiggye a világ…” A megosztott egyház sérült és gyenge egyház. Gondoltál-e már valaha arra, mi történne, ha levetnénk címkéinket és valódi tartalmunkat tennénk a kirakatba? Talán nem lenne szükségünk figyelemfelkeltő jelekre az ajtókon, hogy embereket vonzzunk, mert vonzaná őket a bent lévők szeretete. Érdemes elgondolkodni rajta, ugye?


Gondolataink nyugalma

„Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131:2)

Az egyik legnagyobb stressz keltő tényező, amivel naponta szembesülünk, a zaj. Zajos világban élünk. Ahhoz, hogy csendesebb környezetet élvezhessünk, nekünk kell azt megteremtenünk. Ezért keress egy olyan helyet, ahol senki sem zavar és tanuld meg élvezni azt, hogy egyszerűen csak csendben vagy egy darabig. Ha magas fordulatszámon működő, időfüggő, eredmény-orientált ember vagy, akinek túl sok elintéznivalója van, de sosincs elég ideje elvégezni, akkor rá fogsz jönni, hogy ez nem könnyű. És mielőtt még arra gondolnál, hogy „ez nem túl lelki dolog”, szánj rá egy percet, és gondold át a következő Igéket: 1) „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké” (Ézsaiás 32:17 Károli). 2) „Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel” (Prédikátor 4:6). 3) „és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát…” (1Thesszalonika 4:11). 4) „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Nem számíthatsz nyugalomra, ha folyamatosan zajos életet élsz. Jézus gondoskodott arról, hogy legyen ideje valahol nyugalomban egyedül lenni. Senkinek sem volt nagyobb életcélja, és senki előtt nem állt örökérvényűbb igény, mint előtte. A Biblia mégis azt mondja, hogy Jézus „…gyakran visszavonult magányos helyekre imádkozni” (Lukács 5:16 NIV). Biztos lehetsz benne, hogy ha Jézusnak szüksége volt ilyen életmódra, akkor neked is szükséged van. Az Istennel töltött csendes idő létfontosságú a tested, elméd és érzelmeid helyreállásához. Az igazság az, hogy erre rendszeresen szükséged van, tehát ragaszkodj ahhoz, hogy legyen időd erre, és ne hagyd, hogy bárki is elvegye tőled! Szervezd az időbeosztásod Isten köré – és ne várd, hogy Isten igazodjon a te időbeosztásodhoz!





Tévhitek


„Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el!” (Hóseás 14:2)
Mi akadályozza meg a jó embereket abban, hogy megtisztítsák cselekedeteiket? A lelki dolgok félreértelmezése. Figyeld meg, hátha felismered valamelyik tévhitet: 1) A fájdalmas tapasztalatokat csupán a sors hozta, semmi közük az én döntéseimhez. 2) Isten sokkal megbocsátóbb annál, hogy engedné felgyülemleni a következményeket, nem hagyná, hogy fájdalom érjen csak azért, hogy megállítson a vétkezésben. 3) Az öröm, amit kapok az úgynevezett bűneimből, nagyobb, mint amit azzal nyernék, ha felhagynék vele. Egyébként is, ez csak az én bűnöm, senki másnak nem ártok vele. 4) Nem tehetek róla. Ez a probléma még gyermekkoromból ered, tehát miért nem terjeszti ki Isten inkább kegyelmét ahelyett, hogy szigorú fegyelmet követel? 5) Csak azért, mert vétkezek, ez még nem jelenti azt, hogy ne tudnék tenni valamit Istenért. Hiszen Isten a görbe botokat is használja – nem lehetünk mind Billy Grahamek ugyebár. 6) Ez nem bűn, csak a személyiségemnek az a része, amellyel küszködök. Ha felismerted magadban ezek közül a tévhitek közül valamelyiket, látod már, hogy igazából mit mondasz? „A bűnömnek nincsenek következményei. Isten nem fog üldözni ezért. Túlságosan szeretem a bűnöm ahhoz, hogy feladjam. Meggyőztem magam arról, hogy úgysem tudnék kiszállni. A bűnöm nem csökkenti a hatékonyságomat. A problémám igazából nem is bűn.”
Ha most magadra ismersz, fogadd el az igazságot, dobd ki a hazugságokat, amelyek szükségtelen fájdalomba ragadva tartanak, és térj meg! Abban a pillanatban, ahogy ezt megteszed, el fogod nyerni Isten bocsánatát és segítségét ahhoz, hogy másképp tudj élni. Ha majd visszanézel arra, hogy korábban mennyire a mocsokban akartál maradni, csodálkozni fogsz, hogyan tudtál ellenállni Atyád jóságának ilyen sokáig és ilyen nagy áron.

A boldogság a békességből és az alázatból fakad

“Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi 2:6-8)
A boldogság a békességből fakad és a békesség pedig alázatból. Ha egy alázatos személy szeretnél lenni, meg kell tanulnod feltenni magadnak a kérdést: “Mit tenne Jézus?”. Mit tenne Jézus ezzel a problémával kapcsolatban? Mit tenne Jézus azért, akinek fájdalma van? Mit tenne Jézus az irodában? Mit tenne Jézus a focipályán? Mit tenne Jézus a házasságodban?
Tedd fel ezt a kérdést, és mindig kapni fogsz egy alázatos választ, ami békességet és boldogságot teremt, nehézségek, legyőzöttség, keserűség és megbántottság helyett.
Tehát mit is jelent úgy viselkedni mint Jézus? Filippi 2 három példát mutat be nekünk:
Ne követeld azt, amit úgy gondolsz, hogy megérdemelsz. A Filippi 2:6-ban ezt olvassuk: “Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel”.
Észrevetted, hogy mennyire kultúra-ellenes, hogy feladd a jogaidat valamivel kapcsolatban? Igen, vannak jogaid, de van egy jobb út a szükségeid betöltésére, ahelyett hogy a jogaidat követeled. Lehetsz tapintatos anélkül hogy önmagadat feladnád, és lehetsz megértő követelőzés nélkül.
Keress lehetőségeket arra, hogy másokat szolgálhass. A Filippi 2:7 ezt írja: “hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult”.
Ha olyanná akarsz válni mint Jézus, meg kell tanulnod szolgálni másokat.
Tedd azt, ami helyes, még ha fájdalmas is. A Filippi 2:8-ben ezt olvassuk: megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
Jézus a tökéletes példa az alázatra, és Isten neki adta a világegyetem legnagyobb megtiszteltetését. Isten kitünteti a te alázatodat is, amikor Jézus példáját követve ezt a három dolgot teszed.
Beszéljetek róla
  • Mik a lehetséges módjai annak, hogy tapintatos legyél önfeladás nélkül egy kapcsolatban?
  • Hogyan tudnál szolgálni valaki felé anélkül, hogy megkérnének rá?
Isten azért teremtett téged, hogy másoknak segíts


Amikor Istentől kapott képességeidet arra használod, hogy másoknak segíts, akkor töltöd be elhívásodat.

„Most már ti is Hozzá tartoztok… azért, hogy hasznosak legyetek Isten szolgálatában.” (Róm.7:4, angol fordítás).



Függetlenül attól, hogy mi a munkád, mi a szakmád, teljes munkaidős keresztény szolgálatra van elhívásod. Egy „nem-szolgáló” keresztény önmagában véve ellentmondás.

A Biblia ezt mondja: „Ő megszabadított és elhívott minket, hogy gyermekei legyünk, nem azért, amit tettünk, hanem az Ő saját célja miatt.” (2Tim 1:9, angol fordítás).

Péter hozzáteszi: „Azért választott ki Benneteket, hogy hirdessétek Isten nagyszerű tulajdonságait, aki benneteket is elhívott. ” (1Pét. 2:9)

Gyermekkorodban lehet, hogy azt gondoltad, Isten elhívása valami olyasmit jelent, amit csak misszionáriusok, lelkipásztorok, apácák, vagy a gyülekezetben teljes munkaidőben szolgáló testvérek tapasztalnak meg, de a Biblia azt mondja, hogy minden keresztényt elhívott Isten a szolgálatra. (Ef. 4:4-14; lásd még Róm. 1:6-7; 8:28-30; 1 Kor. 1:2,9,26; 7:17; Fil. 3:14; 1 Pét. 2:9; 2 Pét. 1:3).

Amikor Istentől kapott képességeidet arra használod, hogy másoknak segíts, akkor töltöd be az elhívásodat.

A Biblia ezt mondja: „Most már ti is Hozzá tartoztok… azért, hogy hasznosak legyetek Isten szolgálatában.” (Róm. 7:4, angol fordítás).
Isten igéje képes a lehetetlenre

"Kiválasztott minket arra, hogy újjászülessünk az igazság igéje által." (Jak 1,18a NIV fordítás)

Isten az Igét használva kíván életednek friss kezdetet adni.

Isten igéje nélkül nem nyerhetnénk el az üdvösséget. Nem tartanánk a mennyország felé. Nem tudnánk Jézus kereszthaláláról. Nem ismernénk Isten célját életünkkel kapcsolatban.

A Biblia nélkül nem ismerhetnénk meg Istent.

Isten mindezt neked akarja adni - de minden az Ő igéjével kezdődik. A Biblián keresztül Isten felfrissíti életünket. Valahányszor úgy érzem, hogy erőm fogytán van, Isten a Bibliát használja, hogy friss löketet adjon, hogy megújítson. A Biblia ezt úgy hívja "újjászületés". A Jak 1,18-ban ezt olvassuk: "Kiválasztott minket arra, hogy újjászülessünk az igazság igéje által." (NIV fordítás)

A Bibliát gyakran hasonlítják egy maghoz. Ha egyszer a Biblia gyökeret ver a szívedben, elkezd csírázni, növekedni és termést hozni. Ahogy Isten igéje ezt teszi, Isten jobbít az életeden.

Jézus azt mondja az igéről: "Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet." (Jn 6,63) Isten igéje nemcsak pár papírra vetett szó, hanem lélek és élet. Lelki erő. Az ige átalakíthatja a társadalmat és átalakíthatja a történelmet. Képes a lehetetlenre. Megváltoztathatja az életed.

D.L.Moody, 100 évvel ezelőtt élt híres Chicago-i lelkipásztor mondta: "A Bibliát nem azért kaptuk, hogy tudásunkat növelje; a Bibliát azért kaptuk, hogy megváltoztassa életünket."

Hogyan szükséges életeden változtatni? Életed mely területe erőtlen a változásra?

A Biblia szerint Isten igéje képes megváltoztatni olyasmit, amire te magad nem vagy képes.

Tegyed Isten igéjét életed rendszeres részévé, és készülj fel a lehetetlenre!

Beszéljetek róla

* Régóta vagy keresztény? Miként termett gyümölcsöt kapcsolatod Jézussal?
* Miért hiszed, hogy Isten igéje megváltoztathat életeket?
* Mi az a lehetetlen dolog, amit Isten meg tud változtatni az életedben?


Isten terhe könnyű


Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű. (Máté 11:29-30)


Az elvárások tehert jelentenek. Néhányotok igát vett magára - nehéz terhet - a szüleitek, férjetek, feleségetek, gyermekeitek, főnökötök vagy tanáraitok elvárásait.

Legtöbben viszont olyan igát hordunk, amit mi magunk helyeztünk önmagunkra a megoldatlan bűntudat vagy az alaptalan elvárások miatt. Azt akarjuk bebizonyítani, hogy fontosak vagyunk.

Felveszünk magunkra nehéz terheket, amit Isten soha nem akart ránk helyezni, mindezt azért, hogy megmutassuk, hogy fontosak vagyunk, pedig Isten azt mondja, hogy mi enélkül is fontosak vagyunk. Azért teremtett minket, hogy vele legyünk, hogy betöltsünk egy egyedülálló küldetést az életünkben. Ez tesz minket fontossá, nem azok a dolgok amiket megteszünk (vagy nem teszünk meg).

Isten terhe az, hogy kövessük az ő tervét az életünkre nézve, és ha ezt megtesszük, a dolgok sokkal jobban fognak alakulni. Ha a saját utunkat akarjuk járni, faltól-falba ütközünk. Bizonyos értelemben, Isten azt mondja "Öltsd fel magadra az én céljaimat, tervemet az életeddel kapcsolatban."

Mennyire nehéz Isten terhe? Jézus azt mondja: "… és az én terhem könnyű." Te meg azt mondod: "De az én hívő életem nem könnyű. Az én hívő életem nehéz, olyan mint egy kötelesség, aminek meg kell felelnem."

Akkor lehet, hogy nem Isten akaratát követed az életedben. Lehet, hogy valami olyat csinálsz, amit Isten nem neked szánt. Nem tudom ennél egyszerűbben mondani: lehet, hogy van néhány dolog, amelyekről úgy gondolod, hogy Isten kért tőled, de valójában nem Ő kérte. A te öntudatod, maximalizmusod várja el ezeket.

Jézus nem azért jött, hogy nehézséget, hanem hogy áldást hozzon.

Azt mondom, hogy a keresztény életben nincsenek gondok? Nem, egyáltalán nem! Mindannyiunknak sok gondja lesz. A hívő élet tele van nehézségekkel. A lényeg a következő: Isten akarata szerint élni könnyebb teher, mint az Ő akaratán kívül élni. Ha Isten akarata szerint és terve szerint éled az életed, az könnyebb, sokkal inkább pihentetőbb, élvezhetőbb teher, mint az, hogy az életedet a saját akaratod alapján éled.

Beszéljetek róla:

* Lehet, hogy vannak az életedben olyan dolgok, amik nem voltak benne Isten tervében. El kell csendesedned Isten előtt és meg kell kérdezned: "Mit kell az életemből elvetnem?"

* Beszéld meg egy barátttal: Isten akarata szerint élni könnyebb teher, mint az Ő akaratán kívül élni.



Te milyen kifogásokat használsz?


Mindannyian az Ő teste részeként találjuk meg életünk értelmét és feladatát (Róma 12,5).

Valaminek oda fogod áldozni az életedet. Mi lesz ez, karrier, sport, egy hobbi, dicsőség, gazdagság? Ezek egyikének sem lesz tartós jelentősége. A szolgálat az út a valódi jelentőség felé, a szolgálaton át fedezhetjük fel életünk értelmét. A Biblia azt mondja, hogy "Mindannyian az Ő teste részeként találjuk meg életünk értelmét és feladatát." (Róma 12,5)

Miközben együtt szolgálunk Isten családjában, örökkévaló jelentőséggel ruházzuk föl életünket. Pál írta: "Mert a test sem egy tagból áll... Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test?" (1 Kor 12,14a)

Isten változást akar hozni a világba általunk; rajtunk keresztül szeretne munkálkodni. Életünknek nem a tartama, hanem a tartalma számít: nem az, hogy mennyit, hanem hogy miként éltünk.

Ha nem veszel részt semmilyen szolgálatban, milyen magyarázattal próbálod kimenteni magadat?

- Ábrahám már túl idős volt,
- Jákób nem elég magabiztos,
- Lea nem volt túl szép,
- Józsefet bántalmazták korábban,
- Mózes dadogott,
- Gedeon szegény volt,
- Sámson függőségben élt,
- Ráháb erkölcstelen életű volt,
- Dávid kikezdett valakivel, s mindenfajta családi gonddal küszködött,
- Illésnek öngyilkossági hajlama volt,
- Jeremiás depressziós volt,
- Jónás nem akart szolgálni,
- Naomi özvegy volt,
- Keresztelő János enyhén szólva különc volt,
- Péter kiszámíthatatlan és hirtelen haragú volt,
- Márta sokat aggodalmaskodott,
- A samáriai asszony több sikertelen házasságra tekinthetett vissza,
- Zákeus népszerűtlen volt,
- Tamás kételkedett,
- Pálnak rossz volt az egészsége,
- Timóteus pedig visszahúzódó volt.

Mondhatnánk, egy nagy rakás szerencsétlenség, Isten mégis mindegyiküknek hasznát vette a szolgálatban. Mindenkinek hasznát veszi, ha felhagy a kifogások keresésével.
Béke...
Imádkozzunk!
URam! Békétlenség közepette is add a Te békédet nekünk! Ámen
Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
2 Kor 5,19
Ölni - humanitárius okokból... Ez jellemzi az utolsó 25 év történelmét. Minden naiv ember azt gondolta, hogy a gonosz kommunista Szovjetúnió szétesésével (1989-től) beköszönt majd a béke a korszaka, s aztán kiderült, hogy az örökös háborúra berendezkedett USA hamar talált/csinált magának új ellenség(kép)eket: Aki nem szolgálja a spekulációs profit-orientált rendszert az "terrorista". Lassan úgy néz ki, hogy az a terrorista, aki vissza meri adni a kapott pofont, vagy legalábbis megpróbálja... Úgy néz ki, hogy amíg ember lesz a földön, eladdig békétlenség is lesz, sőt háborúk is. Mindig vannak/lesznek olyanok, akik szívesen élnek mások munkájából (tőzsde, bankvilág) -, mert ugye, az nyilvánvaló, hogy a spekuláció az nem munka, annak semmi köze az alkotáshoz. Értéket a vagyon, a pénz soha nem teremt, csakis az emberi munka...
Nagyszerű a béke, de az igazi nagy áldás a békesség! Természetünkből fakadóan békétlenkedünk, hiszen dolgaink nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk. Kapálunk, kapálunk, ennek ellenére a bogáncs csak nő, a gyom pedig szaporodik! Hiába minden jó szándék elképzelés, még a jól működő technikába is idővel "belecsap a mennykű" - hiba formájában. Ami az embernél a bűn, az a gépek világában a hiba. Nemcsak az ember fárad el, idővel az anyag is...
Ezért nem lehet 100%-os biztonságú egyetlen atomerőmű sem, s ezért istenkísértés olyat kijelenteni, amit a White Star Line hajóépítő társaság egyik alkalmazottja mondott büszkén: „Ezt a hajót - a Titanicról van szó - még maga az Isten sem süllyesztheti el.” A mondat annyira elhíresült, hogy később maguk a tengerészek is biztosították az utasokat: „Igen, még az Úristen sem tudja elsüllyeszteni ezt a hajót.” 1912-ben, a Titanic ötnapi hajózás után, éjjel fél háromkor végérvényesen széttörött, és elsüllyedt... S ez még nem is a JóIsten "direkt" keze volt, csak egy veszélytelennek tűnő nagyobb jégtábla. A távírdász tanúsítása szerint egy dallam hallatszott róla az utolsó percig, Istent idézve: „Hadd menjek, Istenem, mindig Feléd...”
Az ember a jóban sosem képes 100-os lenni, csakis a rosszban. Ha valamit az ember "elszúr", az el van rontva - végérvényesen. 'Atombiztos' csak a pusztítás, mert a kioltott emberéleteket visszahozni a halálból már nem lehet...
Van okunk tehát a békétlenkedésre, alapos okkal haragudhatunk önmagunkra. Elhibázott döntések következményeit hordozzuk, elmulasztott lehetőségek emléke kísérthet újra és újra. Békességet egyedül az isteni megbocsátás adhat. Más út nincs, csakis a Krisztus útja... Nagy tudása ez a hívő embernek, ereje ebből fakad, megújulást ebből nyer az élete. Az ige arra tanít mindannyiunkat, hogy ne feledjük: mire is hívattunk el ebben a világban...


Békességért...

A mai nap imádsága:
Uram! Minden pillanatban légy velem, hogy szereteted alázatos eszközeként éljem minden napomat, önmagam békességére, mások hasznára, szeretetben való növekedésére! Ámen



Miért veszítenélek el mindkettőtöket egy napon? Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita lányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a leányi közül, mit ér akkor az életem?
1 Móz 27,45d-46

Az anyák sorsa sosem volt könnyű... ma sem az. De az is igaz, hogy kevés a bölcs szülő, aki - persze csupa jószándékból - nem szól bele a "fiatalok" életébe. Nehéz elfogadni, hogy a gyermekek felnőtt emberekké váltak, belátni, hogy boldogságukat nem a szülők garantálják, hanem az ő saját életvezetésük. Aki Isten tenyerébe szoktatta gyermekeit, az tudja, hogy csakis az Isten a biztosíték mindenre, s nem a személyes aggodalmaskodás, s újra és újra rávilágítanak megtapasztalásaikra: Az Isten előtti felelősséghordozás az egyedül "üdvös", az emberi trükkök, életvezetési huncutságok csak feszültséget és fájdalmat okoznak.

Rebekka bölcsességét megítélni nem a mi feladatunk, de cselekedeteit vizsgálva talán némi bölcseséget mi is nyerhetünk. Rebekának elege van a hettita lányokból... Van ilyen - az anyós-viccek sem mai találmányok, rávilágítanak egy-egy helyzetnek nemcsak visszáságára, de olykor abszurditására is. A "hallgatás művészete" nem egyenlő a beletörődéssel. De ezer szónál többet ér a támogató szeretet apró jele. A pedagógia alapigazsága, hogy a pálca az a gyenge tanárok utolsó menedéke, s ha sikerül felvillantani a gyermekben, hogy a tudás megszerzésén keresztül mivé válhat, milyen életet élhet majd egykoron, akkor mintegy "magától" befut a célállomásba, s nem kell folyamatosan noszogatni.

A gyerekek, amikor saját életüket élik, már többé nem folyamatos védelemre szoruló utódok, hanem olykor maguk is szülők, ennek minden gondjával és örömével. Sok nagyszülő nem érti, miért nem részesülnek gyermekeik életéből, miért kerülnek háttérbe. Egyrészt ez az élet normális rendje, másrészt annyira engedi be a gyermek új családja a saját, intim életébe az "öregeket", amennyire azok meg tudnak maradni "fiataloknak", gyermeknek. Ha tudjuk, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akkor könnyebb a helyzetünk. Hány édesapa és édesanya tartja anyagi juttatások rövid pórázán fiát és lányát, beleszólva azok mindennapi életébe, ráadásul még nem is bölcs döntéseket ajánlva, hanem butaságokat. Csoda-e, ha megmérgeződik a legszebb, a legtartalmasabb kapcsolat (a szerelem után), ami ember és ember között létrejöhet? Időzített pszichikai bombák ketyegnek számtalan családban, mert az anyós - ahogyan Rebeka is - "ezek"-nek titulálja, minősíti azt az embert/nőt, akiért "a férfiú elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, s lesznek ketten egy testté".

A gyermek sikere és kudarca mindig a szülő sikere és kudarca is. A sikereket mindenki látja, a kudarcokat olykor csak a legszűkebb család. (Minél titkosabb a kudarc, annál nyomorúságosabb is.) Az egyetlen helyes magatartás: felvállalni a "háttérmunkát". Ez nemcsak azt jelenti, hogy jó gyökérként az életbölcsesség nedveit kell a virágokhoz, s az érlelődő gyümölcsökhöz eljuttatni, de fel kell vállani a legnagyobb szolgálatot: imádkozni kell a gyermekekért, hogy életüket ők is Istenre alapozzák...


Derű...


A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem derűs szívet, hogy megtaláljam életem teljességét követésedben! Ámen



Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért,
Fil 1,27

Méltónak lenni... Mit jelent ez? Nos, ha olyan magatartartást tanúsít valaki, amely nem kifogásolható az adott helyzetben, s ez általában elvárható tőle... Nos, a krisztuskövetőkről sajnos jónéhányszor elmondható, nem éppen a jézusi intencióknak megfelelően viselkednek - lásd egyháztörténelem! Nemhogy nem csillan meg rajtuk Isten szeretetének fénye, de életvezetésükkel inkább megbotránkozást váltanak ki, mintsem jószándékú szimpátiát. Manapság is, ebben a tekintetben nemcsak egyszerű hívekről van szó, hanem - s legyek most önkritikus - olyanokról is, akik az egyházban hivatalt vállalnak, azaz egyházi személyek. Könnyű lenne más felekzetekre mutogatni, de ez nem lenne etikus - hiszen bőven akadnak gondok mindenkinek a maga (egy)háza táján - söprögessen az ember először a maga portáján! Nemde?

Az "evangéliumhoz méltóan viselkedni" mindenekelőtt azt jelenti: Istentől kapott talentumaink alapján vezetjük életünket. Ha egy talentumot kaptunk, akkor még egyet illik szereznünk hozzá, ha kettőt vagy többet, akkor azokat illik megdupláznunk. A kapott készségeket/lehetőségeket ha nem forgatjuk, hanem elássuk, az nemcsak az élettől való félelmünk jele, de a lustaságon túl a céltudatosság hiányát is jelzi. A jóhírhez méltóan élni azt is jelenti, hogy mindennapjainkat a keresztény derű határozza meg, még akkor is, ha körbevesz minket az elerőtlenítő világ számtalan csábítása, kísértése. A gonoszságot, az irígységet, mások reflexes rosszindulatát kikerülni csak részben tudjuk, megszüntetni azonban soha, életünk árnyékos kísérői azok létünk végéig! Ami azonban a szellemi/lelki sötétséget mindig remegéssel tölti el: az az evangéliumi életszemléletből fakadó derű: "Ha Isten velem, ki ellenem?"

Méltónak lenni az evangéliumhoz azt is jelenti, tudom kinek hiszek! Azaz nem emberekben reménykedek, hanem Istenben bízom, s Őrá építem egész életemet. Tudom, hogy Isten gondot visel rólam életem minden területén: rendel mellém segítő társakat (sőt Társat is!), megerősít kétkedéseim között és erőt ad, amikor betegség vagy halál lelekdermesztő hidege lefékezi életem lendületét. Métónak lenni azt jelenti tehát: méltósággal élem meg azt az életet, amit Istentől ajándékba kaptam...


Kötelesség


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy hűségben megfuthassam pályámat, amit nekem rendeltél! Ámen


Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
2 Kor 12,14

Azt mondja a népi bölcsesség: "Olyan még sosem volt, hogy a fiókák etették volna a madárpapát, s a madármamát!" S valóban, aki az életnek ezt a törvényét - hogy a nagyobb, az öregebb, a tapasztaltabb védje a kisebbet - nem veszi figyelembe, magától az Élettől kapja meg a kijózanító pofonokat. Az a politikus, aki becsapja választóit, az a kereskedő, aki megcsalja vevőit, az pap, tanár vagy szülő, aki nem példaképe a rájukbízottaknak, azon beteljesednek Jézus URunk szavai: "Aki szelet vet, vihart arat!"

Nem is olyan rég - úgy 35-40 évvel ezelőtt -, amikor gyerekként, "belülről" még megélhettem egy zárt falusi közösség működését; amikor nyári meleg esténként, a bevégzett napi munka után a szomszédok a házuk előtti kispadra, magukkal hozott sámlira vagy éppen az árokpartra ülve megtárgyalták az élet kisebb-nagyobb dolgait; s mi pedig környékbeli gyerkőcök meg ott hancúroztunk a számunkra súlyosan idős bácsik és nénik körül, teljes békességben, mert igen gyakran előkerült egy kis sütemény vagy éppen érő gyümölcs; szóval ebben a már-már idillinek tűnő világban (persze nem volt az!) olykor el-elhangzott a kritika: "Ezek a mai fiatalok!" Éreztük, hogy ezt az elmarasztalást nem nekünk gyermekeknek címezték, de valahogyan mégsem volt jó hallani: "Ezek a mai fiatalok!"

S tényleg, Karinthy Frigyes írja: A mikor megszületik egy gyermek, a családban egymásra licitálnak - tiszta apja, nem tiszta anyja, dehogy tiszta nagyapja, nem, nem inkább tiszta nagyapja... aztán amikor serdülni kezd a gyermek, mindenki csak csóválja a fejét: "Kire ütött ez a gyerek? S az apa azt mondja, rám biztosan nem, s az anya is fogadkozik: rám se, se a nagyszülők is védekeznek, tiltakoznak: rám nem hasonlít ez a gyerek!" ..."Hát igen ezek a mai fiatalok! Nem tisztelik szüleiket, nem fogadnak szót, állandóan máson jár az eszük!" Ismerős mondatok? Pedig nem mai szülők panasza ez, hanem egy sumér apáé, aki úgy majd négyezer évvel ezelőtt nyomkodta anyagtáblába vagy diktálta le egy írástudónak egyik távollakó barátjának szánt gondolatait...

Nos, ezek a mai fiatalok pontosan olyanok, mint az előttük járó egy-két generáció! Tiszteletlenek, hangosak, durván beszélnek? Véleményüket nem érvekkel, hanem hangerővel támasztják alá? Ők csak azt teszik, amit "eltanultak" szüleiktől, a felnőttektől, a korban előttük járóktól! Nem akarnak dolgozni, de sok pénzt akarnak keresni? Pozícióba kerülve hatalmukkal nem élnek, hanem visszaélnek? Lopnak, csalnak hazudnak, adott szavuk nem kötelezi őket semmire, s gátlástalanul el-, s kiárulják a saját hazájukat? Nos, ők csak azt teszik, amit már a szüleik, nagyszüleik is tettek, ők úgy élnek, ahogyan az életet az előttük élő generációk eléjük élték...

Pál apostol figyelmeztet, s jó példával jár elöl: "Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek". Azaz: a változás a változtatás mindig rajtunk - önként Krisztus-követésre szegődötteken - múlik, a kérdés hogy van-e hozzá elég hitünk és bátorságunk. A jobbítás szándékának isteni szele egyszer-kétszer életünk folyamán belekapaszkodik élethajónk vitorláiba - ezeket a pillanatokat nevezzük sorsfordítónak -, s ha tudod, hogy melyik kikötőbe igyekezel, a Szél, azaz a Gondviselés segít Neked, s célba érsz...

Megbocsátás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy meg tudjunk bocsátani egymásnak! Ámen

Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket.
Zsolt 65,4
"A vétkeket meg lehet bocsátani, de vannak bűnök, amikre nincs bocsánat!"... Ismerős szavak, igaz szavak, melyek nem jogalap nélküliek! Vannak vétkek/mulasztások melyeket jóvá lehet tenni, de vannak bűnök, amiknek a következményeit nem lehet "visszaszívni", melyeket nem lehet "visszacsinálni", mert nem áll hatalmunkban az idő kerekét visszatekerni... Így ami eltörött, azt nem lehet újjá varázsolni, csak összeragasztani, ami elszakadt, azt már csak összekötni lehet, s ami/aki az enyészeté lett, azt ember fel nem támaszthatja. Így az agyonvert nyugdíjas nem jön vissza a temetőből, s az abortált magzatból sem lesz már ember...
Sokan reménykednek abban, hogy a JóIsten végül minden gazságot megbocsát, ezért életvezetésükben gátlástalanok, s számukra csak a saját "igazságuk" a szentírás! Lelkiismeretfurdalás nélkül lopnak-csalnak-hazudnak, s ha közösség mégis számonkéri őket, akkor hevesen emberi jogaikra hivatkoznak... Aztán megtörténik, hogy az embertelenség védelmet nyer, az áldozat pedig vigasztalás helyett az igazságtalanság újabb pofonját. Pilátus egyáltalán nem cinikus kérdése ma is aktuális: "Mi az igazság?"
Sokan gondolják, ha "megússzák" a következményeket, akkor nyert ügyük van. A valóság azonban azt mutatja, hogy lehetnek imádott sikeresek, de a siker önmagában még nem garantálja a boldogságot. A JóIsten úgy teremtette meg a világát, hogy a kicsi eredmény is megosztva boldogít, de az etikátlanul elért hatalmas siker legvégül rettenetesen boldogtalanná tesz! Megosztani - úgy hogy az öröm szaporodjék(!) - ugyanis csak azt lehet, ami őszinte, és ami igaz. A szemet be lehet csapni a gagyi csillogással, de a lelket nem.
A hívő ember jól tudja, hogy "minden féltve őrzött kincsnél jobban kell az embernek őriznie a szívét"! Amik ugyanis a legfontosabbak, azok a szívben "lakoznak": barátság, szerelem, béke, Isten rendelésében való megnyugvás... A bűnök olyanok, mint a maró anyagok: minél erősebbek, annál nagyobb nyomokat hagynak maguk után! Vannak tehát bűnök, amiknek következményeit itt a Földön a lét utolsó pillanatáig el kell hordozni, s bocsánat rá csak az "odaátban" található - de annak a történetnek erre a mostani földi életre nézve már nincs semmiféle hatása! Jézus URunk bizonyára alapos indokkal mondja: "Ott lészen sírás, és fogaknak csikorgatása."



Mértékeink...


A mai nap imádsága:
Uram!Téridős létemnek mérhető paraméterei alapján tájékozódom nap mint nap, pedig Te azt szeretnéd, ha kilépnék végre az anyagvilág huszonnégyórás feladat-zuhatagos kötöttségéből. Kérlek, segíts meg engem, hogy törvényed tükrében meglássam valódi önmagamat, s Hozzád menekülve elnyerjem életem igazi távlatait, s boldogan élhessem életemet mellém rendelt szeretteimmel együtt! Ámen.

   

A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
1 Kor 15,56

Mindenki szeretne szépen és békességben, egészségben, s persze nem magányosan megöregedni... Aztán, amikor a fiatalság első lendülete kissé alábbhagy, kiderül: minél közelebb kerülünk életünk végéhez, annál inkább másként látjuk az elmúlást. Fiatal korban sokat foglalkozni a halállal - manapság nagy divat. Külön "irányzat" alakult ki, melynek követői fekete ruhában járva, világfájdalmas tekintettel, a "én már tudom, amit te szerencsétlen még nem tudsz..."- felsőbbrendűség-pózában szignálják borúlátásukat a többiek felé... Aki fiatal korban nem a fiatalsággal foglalkozik, az nem is fiatal. Ahogyan a növényeknek is megvannak a maga életfázisaik, úgy kellene hogy meglegyenek ezek az embereknél is. Nos ez nem így van.

Felgyorsult világunkban - ahol gyerekanyák és kiskorú krónikus alkoholisták/drogfüggők keresik kétségbesetten önazonosságukat -, könnyen belátható, hogy sajnos nem az életet élik a maga természetességében. Fiataljaink a felelőtlen szexuális élettel, a szabadság kicsapongásba torzultságával meglopják-kizsákmányolják magukat, s érzéketlenné válva az értékek meglátására, később a karrierért gondolkodás nélkül feláldozzák a gyermekeket. Jószándékú, jóérzésű csinos lányok kétségbeesetten keresik párjukat, de csak kalandkereső, édespának, s társnak egyaránt hitvány "zsiványokat" találnak - nos, mindez mutatja, hogy nagyon nincsenek rendben a dolgaink manapság... A távlatos gondolkodás manapság "hiánycikk". Nemcsak a vezetőink között - mindenütt. Előrelátása a ma emberének - tisztelet a kivételeknek - csak a fürdőszoba tükréig vagy a televízió hazug látványvilágáig létezik. A maximumra optimalizált felszínesség lett az életet alapjaiban meghatározó tényező...

Igazi távlatot csak a halál tükrében láthat meg az ember, ugyanis a bűn okozta fájdalom, a halál fel-felvillanó figyelmeztetése. Manapság a bűn viszonylagossá átalakított kategória, csak a jogszabályok szemüvegén keresztül értelmezhető valóság. A törvény, ami az élet megtartását, és élhetőségét garantálná - mára a halál szolgájává vált. Az egyén élethez való jogai (személyiségi jogok) alárendeltettek a dologi jogoknak, a tárgyaknak, a profitnak, az élettelen Mammonnak... A törvény lényege márpedig a szankció. Az ügyeskedő ember ugyan kijátsza a szankciókat, de az Isten előtt ez nem lehetséges...

Ja, hogy Isten nincs is? Nos, akkor nézz bele jól a tükörbe! Az istenadta csodálatos emberi testeden felfedezheted a halál rajtad is kúszú látható, s láthatatlan indáit... ha ma reggel még nem is látod, este már bizonyosan.