2017. március 16., csütörtök

A Szentlélek megvilágosító erejéért

A mai nap imádsága:
Uram! Tedd értelmessé szíveinket, hogy felfedezzük parancsolataidban az elhívást Örökkévaló Országodba! Újítsd meg lelkünket, hogy elszálljon belőle a csüggedés, a reménytelenség, a hitetlenség, s Szereteted Igazságosságára alapozva, megtartó törvényeid szerint szolgálni tudjuk embertársainkat! Ámen
   

Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.
Ézsaiás 48,18

Pál írja: Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?
Róm 6,16

1728 óta a németországi Hernhutban megszakítás nélkül állítják össze Bibliaolvasó Útmutatónkat, a Losung-ot, melynek segítségével szerte a világban mintegy 50 nyelven olvassák Isten igéjét. Ennek alapján elmélkedünk mi is, minden reggel... Jó erre a "másképpen-virtuális" közösségre gondolni ebben a széthúzó, hatalmiharcos világban... hogy Nemzeti Ünnepünkre éppen két ilyen ige került, nem a hernhutiak műve, sokkal inkább a Szentléleké. Amikor ma megdobban a szívünk, akkor annak nem aktuálpolitikai oka van - bár az is lehetne, hiszen az evangélikus Kossuth Lajos és Petőfi Sándor példát adtak az utókornak, hogy szívünk és eszünk mindig a helyén kell hogy legyen...

Az Ige mindig felülemelkedik az evilági torzsalkodásokon, más távlatokat nyitogat számunkra. Így van ez még akkor is, ha ennek érvényességét figyelmen kívül hagyja az ember. Isten azonban úgy rendezte el ezt a világot, hogy a lelki élet fontosságát mintegy hangsúlyozandó, az evilági boldogulásunkat összekötötte a lelkiekkel. Nem lehet boldog ezen a földön az, aki csak e látható világ, megfogható, ehető-iható, birtokolható javait tartja értéknek. Sőt! Pusztulásra ítélt az a kor, mely nem ismeri fel teremtettségbeli korlátait, pozitív megfogalmazásban: teremtményi lehetőségeit. Aki Istenre figyel, arra árad a jólét... itt persze sokan felszisszennek, de e kellemetlen reflekció mögött az a zsigeri tapasztalás húzódik meg: a jólét csak az anyagiakban testesülhet meg. Pedig ez nem így van! A legfontosabbakat soha nem lehet anyagiasítani: szabadság, szerelem, tisztesség, becsület, hit, békesség, megelégedettség... olyan értékek, melyek fölé rendelni ugyan lehetséges az anyagiasságot, de az sosem tud ezeken uralkodni, mert ezek Isten előtt kedves dolgok, melyeket nem lehet öntörvényűen más koordinátarendszerbe állítani... Legfeljebb "magyarázgatni" lehet, hogy az igazság az csak részben igazság... Nincs féligazság, sem olyan, mely csak "részben felfedett" igazság... csak Az Igazság létezik, mely Isten törvényétől el nem választható.

Pál a "szolgaságról" ír a római gyülekezetnek. Világossá akarja tenni, hogy amibe reménységünket, bizalmunkat vetjük, az lesz életünk ura. Ezért jól meg kellene gondolnunk, hogy szívünket mivel gyömöszöljük tele: Naív álmokkal, jól hangzó válaszokkal, melyek megoldást mégsem adnak vagy pedig Isten szeretetével, mely elűz minden félelmet, csüggedést, s erőt, józanságot teremt életünk minden területén. A választás csakis rajtunk áll! Rabok vagy szabadunk leszünk?


Életút...

A mai nap imádsága:
Istenem! Feladatokat bíztál ránk, s olykor úgy érezzük, ezeknek súlyát már nem vagyunk képesek hordozni... Kérünk Téged: Adj nekünk erőtől duzzadó, derűs szívet, hogy Benned bízva elérhessük célunkat, s megfuthassuk a pályát, amit nekünk rendeltél! Ámen



Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut,
hanem a könyörülő Istené.
Rm 9,16

Több mint húsz éve ível a  Simpson család sikere. Az eltorzított karekterek tükrözik a közösségi lét fonákságait, s ritka, de áhított szépségeit - emiatt minden korosztály és minden társadalmi réteg talál benne valami élvezhetőt elgondolkodtatót. A gyerekek jókat derülhetnek például Bart viccein, de a felnottek is könnyen azonosulhatnak egy-egy karakterrel, felfedezve bennük saját problémáikat. Akadnak, akik a felszíni humort keresik a sorozatban, mások szerint viszont Homer igen komoly filozófus. A Simpson (anti)család hatása még a vallásra is kiterjed: az anglikán egyház néhány éve "Mix It Up with The Simpsons" címmel adott ki egy könyvet, amely a rajzfilmsorozat biblikus tartalmát boncolgatja: a mozgalom keretében az ifjúsági vezetők templomokban szerveznek vetítéseket, és a Simpson családból vett példákkal magyarázzák a Bibliát a fiataloknak, remélve, hogy ezzel több tinédzsert tudnak bevonzani a templomokba.

Napokban valaki azt mondta nekem egy sóhajos mellékmondatban: "Bizony, a gyereknevelés igen nagy felelősség!" Utólag gondoltam bele: valóban az... s milyen jó, hogy előtte ezen nem "rágódtam" - talán még a családalapítástól is megrettentem volna, ahogyan manapság sok fiatal menekül is ez elől. Emlékszem, a lassan húsz éve tartó folyamatos építkezés, felújítás (kényszeres magyar valóság) kellős közepén, az évekig korlát nélküli teraszon állva feleségem beszélgetett egy kolleganőjével... Miközben három piciny gyermekünk körülzsongták édesanyjukat, a kollegina tárgyilagosan megállapította - látván azt az őrületes építkezési felfordulást, amiben éltünk: "Ti sem vagytok normálisak... Ilyen óriási meló, meg ez a sok gürizés! És mikor fogtok élni?"...Jónéhány évvel később aztán ő is feladta világjárós "happy-szingli" életét, s vállalta a gyereknevelés édes nyomorúságait... Milyen érdekes, hát mégiscsak győzött az Élet az önzés kényelme felett...

Tény, hogy még egy ilyen hosszútávú, kockázatos projekt, mint a gyereknevelés, aligha akad. Néhány tízpercben ugyanis nem lehet elmagyarázni: "Fiam/lányom, így kell embernek lenned!" - ezt csak egyféleképpen lehet megtenni, 20-25 éven keresztül gyermekeink elé élve. Amennyire emberek (istenképűek) tudtunk lenni a múló időben, annyira lesznek "jóemberek" a fiaink, lányaink. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy manapság olyan a világ, amilyen... Az okokat nyugodtan kereshetjük apáink, nagyapáink istentől elfordult életében, s akár akarjuk, akár nem, lassan számot kell vetnünk önmagunkkal is: Mennyire tudtuk megélni azt, amire rendelt minket a JóIsten? A régi megfigyelés minden generáció számára, nekünk is beigazolódik: "Megbüntetem a fiakat az atyák (no meg az anyák!) bűneiért is, harmad és negyedíziglen..."

Aki felvállalja a családalapítás-gyereknevelés évtizedes igenlését, az bizonnyal megtapasztalja, hogy nem csak az akaráson, nemcsak a futáson múlik az eredmény... Egyedül a könyörülő Isten megtartó kegyelme nyújthat biztonságot a folyamatosan változó világban! Ezért mondhatjuk el gyakorló szülőként, aggódó édesapaként és édesanyaként hitvallásosan: "Omnia est gratia!" azaz, minden kegyelem, s ezért Egyedül Istené a Dicsőség - Soli Deo Gloria!


Gazdagság...

URam! Add, hogy soha ne felejtsem, hogy amim van, azt mind Tőled kaptam, s azért adtad, hogy szolgáljak vele, s hűséges munkatársad legyek a szép és jó naponkénti megvalósulában! Ámen

   

Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.
Mk 10,21

Nem mindenki hitvány, aki gazdag... ahogyan, nem mindenki becsületes ember, aki szegény. A korunk, a nemünk, a szociális helyzetünk csupán adottságok, melyek természetesen meghatározó erővel bírnak, de végül nem ezektől függ az emberségünk! Az, hogy milyenek vagyunk valójában, mindig attól függ, mi lakozik a szívünkben? Ha valakinek a szíve szeméttel van tele, annak gondolatai is piszkosak és nagy valószínűséggel az élete sem makulátlan tisztaságú...

A Mester - akkor és ott - találkozott egy gazdag ifjúval, aki maga is kereste a "Názáretit". Ez a furcsa vándorprédikátor fiatal kora ellenére bölcs tanító hírében állt, azt híresztelték róla, hogy Ő nem úgy tanít, mint ahogyan a "többiek" szoktak, hanem erő és hatalom kíséri szavait. A gazdag ifjú szíve mélyén talán reménykedett abban, hogy végre valakitől nemcsak megnyugtató választ kap, de olyat is, ami egyben a megoldás is az ő helyzetére...

Mert ugye régen is úgy gondolták, mint manapság: "Jobb gazdagnak és egészségesnek lenni, mint szegénynek és betegnek!" -, ahogyan a szólás is tartja: "Senki sem a maga ellensége." A gazdagság, a jólét ugyanis függetlenséget, szabadságot jelent: mobilitásban, időben, sőt a régi korokban még ismeretben is, hiszen a szegénynek nem volt pénze a "házi tanítókra"... Nagyszerű dolog, hogy errefelé (Európában) általános a tankötelezettség, de hiába a lehetőség, még a majd ötszázmilliós Európa is bővelkedik az analfabétákban! (A felnőtt lakosság 4-5%-a írástudatlan, s nagyobb részük Közép-, és Kelet-Európában él...)

Jézus rátekintett erre az ifjúra, s megkedvelte. Bizonyára látta benne a "lehetőséget, a potenciált"... Ez az értelmes, s tisztaszívű ifjú lehetett volna egy a műveltségben is jártas apostol, a többi egyszerű, többnyire halász-emberből lett emberhalász között! Az Újszövetségben arról olvashatunk, hogy volt, aki nagyon szerette volna követni tanítványként ezt a Csodás Tanítót, de Jézus "hazaküldte", hogy otthon tegyen bizonyságot megváltozott életéről... Ennek a gazdag ifjúnak pedig hívása(!) volt: "Jöjj, és kövess engem!" De hiába a mennyország ígéretes összes kincse, a Gazdag ifjú azon az áron, hogy le kelljen mondania földi vagyonáról, nem tudott igent mondani a meghívásra!

Ma sincs ez másképpen! Isten számos formában érint meg itt is, most is, ma is embereket, s hívja el őket egy tiszta, tartalmas, szép "bizonyságtevő" életre. A válasz mégis többségében visszautasító... Tetszik vagy sem, Jézus követésének nincs alternatívája! Két úrnak nem lehet szolgálni, azaz egy szívet nem lehet kettévágni, hogy ide is dobogjon meg oda is! Sokan azt gondolják, hogy a kereszténység az egyet jelentene az aszkétikus élettel, a teljes lemondással, jóllehet ez nem így van. Amit "kér" az Isten - s ezt joggal el is várhatja, mint Teremtő -, hogy mindent megelőzve Ő legyen az első helyen! De sokan még erre sem képesek, hogy a sorrenden változtassanak, s mindenáron és mindig az első helyen akarnak állni... Változtatni ezen nem akarnak, de Isten sem változtatja meg törvényeit! Így aztán mindenki azt arat, amit elvetett...


Ítélet, ítélkezés ...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne legyenek előítéleteim, s ne ítélkezzem helyetted. Add, hogy azt tegyem, amire teremtettél, s tudjak szeretni akkor is, amikor nagyon nehéz ezt megtennem! Ámen

   

Ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.
Ézs 26,9b

Megrázó képsorok és hírek érnek el minket Japánból, ebből a számunkra különös világból, ahogyan kénytelenek megadni magukat tragikus sorsuknak: mega-földrengés, gigantikus cunami, s az atomkatasztrófa óráról-órára körvonalazódó réme. Isten (vagy inkább az élet?) igazsága már csak ilyen: a sors botütéseit nem mindig azok kapják, akik azt emberi szemmel nézve megérdemelnék: gazember hatalmasok, akik nemzeteket tolvajló konszernek és holdingok mögé bújva, s Földünk ökoszisztémáját rombolva most is szüntelen álmodják (extra)profitjaikat - s már most is, a hírek szerint, a tőzsdén spekulálnak e dolgos nép kárára... Milyen ember az ilyen? Az ítélkezés joga az Istené, de annyi bizonyos, az ilyen emberek lelketlenek...

Isten igazsága az, hogy Övé az első, s az utolsó szó is. A kettő között - amíg világ a világ - mi elmélkedhetünk az Ő teremtői igazságáról, de ezek a gondolatok mélységesen emberi gondolatok lesznek, melyek sosem érik el az Isten magasságát. Vannak szélsőségesen gondolkodó zsidók, akik még mindig várják a Messiást - s kikérik(!) maguknak, hogy keresztények imádkozzanak az ő megtérésükért -, Aki aztán a próféták tanításai szerint? "az idők végén egybegyűjti majd Izrael szétszórtjait a világ négy tájáról, elviszi őket az ősi földre, és újra felépül a jeruzsálemi Szentély". Jegyezzük meg gyorsan: a középkor legnagyobb zsidó tudósa, Májmúni Mózes (Maimonides) ezért a messiásvárást a zsidó vallás 13 alapelve közé sorolta! A szélsőségesen gondolkodó muzulmánok csak Allah-hitűekkel látják kereknek a világot, s a szélsőségesen gondolkodó ultrakegyes keresztények meg úgy hiszik, Istentől rendelt feladatuk a más kultúrájú népek bármi-áron-való ráidomítása a saját Krisztus-elképzelésükre. Ha a fenti vallásos meggyőződésből fakadó világmegváltási elképzeléseket egyféleképpen akarnánk minősíteni, azt mondhatnók: kulturális arrogancia!

Isten ítélete mindig az egyes ember életében történik meg, aminek aztán kihatása van a közösségre - ezért ilyen a világ, amilyen. Az, hogy Földünk folyamatosan változik/mozog, az az Isten teremtette világ alaptörvénye. A modern ember Istennel együtt kizárta a törvényszerű "véletlen"-t is. Ahhoz, hogy visszataláljunk Istenhez, meg kell értenünk a "véletleneket" is, melyek Isten kezében kormányzó erők... Jehova tanúi mindig is szívesen "fürödtek" végítéletes képekben, melyekről nem hiányoztak a pusztító angyalok sem... Istennek azonban nem kell aktívan résztvennie az apokaliptikus történésekben, elégséges csak annyi, hogy egy pillanatra óvó/védő kezét levegye az emberről...
Engedd, hogy Isten elfogadjon és megszabadítson a félelemtől


"Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg." (Zsolt 8,6)




Nem ismerjük fel, mennyire egyediek és értékesek vagyunk - egyikünk sem ismeri fel. Tele vagyunk kétségekkel önmagunkat illetően, ezért sebezhetőek vagyunk, kiszolgáltatva az elutasítástól való félelemnek. Mikor kritizálnak minket, a kétségeink miatt mélyen legbelül attól tartunk, hogy igazuk van. Tehát még jobban fáj.

A bűn hatása mindig a bizonytalanság érzet. Minél vétkesebbek vagyunk, annál bizonytalanabbá válunk. Mikor valaki nem vesz rólad tudomást egy összejövetelen, lehet azt gondolod: "Biztos nem kedvel!" Pedig talán csak nem vette észre, hogy ott vagy. Mivel félelmeiden keresztül néztél rá, sebezhetővé váltál.

Mi az ellenszer az elutasítástól való félelemre? Az ellenszer, Istent tenni az első helyre. Másodjára, az embereket a maguk helyén kezelni, véleményüket a megfelelő szemszögből szemlélni. Ezután pedig el kell fogadnod, amit Isten mond rólad.

A 8. zsoltár 6. verse így szól: "Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg." Téged Isten alkotott, Isten pedig nem készít selejtet.

Nemcsak hogy Isten teremtett minket, de Krisztus által el is fogad minket - nem azért, amit tettünk, mert sohasem lehetünk elég jók ahhoz, hogy a tökéletes Isten elfogadjon. Az efezusiakhoz írt levélben ezt olvassuk: "Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben." (Ef 1,4) Jézus Krisztus meghalt a kereszen, megfizetve minden bűnünkért, és elfed minket szeretetével. Isten lenéz rád és így szól: "Amit Jézus tett, elfogadom. Téged is elfogadlak." Mindössze annyit kell tenned, hogy elfogadod, amit Jézus tett érted.

Isten teremtett téged. Krisztus tett elfogadhatóvá. Nem számít, hogy te mit tartasz magadról, nem számít, hogy mások mit mondanak rólad. Ha Isten azt mondja, rendben, akkor rendben vagy.

Nem számít ki utasít el, Isten sosem fog.

Beszéljetek róla

Hogyan változna meg az életed, ha értékesnek látnád magad annak fényében, hogy Isten értékesnek tartott téged, hogy fiát feláldozza érted?
Hogyan tudnád ezt az üzenetet másnak eljuttatni, akinek ugyanolyan nagy szüksége van rá, mint neked?
Hogyan légy önmagad és ne valaki más

„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)

Mivel Isten tudja, mi a legjobb számunkra, hálásan kell fogadnunk azt, ahogy alakított minket. A Biblia azt mondja: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)

Isten saját céljai szerint határozta meg a természetünket és az alkatunkat, ezért nem kellene neheztelnünk vagy elutasítanunk azt. Ahelyett, hogy mások mintájára újra próbáljuk formálni magunkat, ünnepelnünk kéne a személyiségünket, amelyet külön számunkra készített Isten. „Krisztus mindannyiunknak különös képességeket adott - bármi legyen is az, amit nekünk szánt ajándékainak gazdag tárházából." (Ef 4,7 LB fordítás)

Elfogadni önmagadat egyben azt is jelenti, hogy elismered a korlátaidat. Senki sem jó mindenben, és senkit sem hívott el Isten minden feladatra. Mindannyiunknak meghatározott szerepe van. Pál tudta, hogy az ő elhívása nem arról szól, hogy mindent ő végezzen el és mindenkinek kedvére tegyen, hanem az, hogy arra a bizonyos szolgálatra koncentráljon, amire Isten formálta (Gal 2,7-8). Azt mondta: „Mi annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is." (2Kor 10,13)

A 'mérték' szó arra utal, hogy Isten mindegyikünknek kijelölt egy területet a szolgálatra. Az egyéniséged határozza meg, hogy miben vagy különleges. Ha megpróbáljuk kibővíteni a feladatunkat azon a határon túl, ami Isten nekünk szánt, akkor az feszültséghez vezet. Pont úgy, mint a versenyeken: minden futónak ki van jelölve egy sáv, ahol futhat. Mi is egyenként „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsid 12,1)

Ne irigykedj a szomszédos pályán futóra; csak arra koncentrálj, hogy befejezd a versenyt! Isten azt akarja, hogy élvezettel használd a személyiségedet, amit tőle kaptál! A Biblia így fogalmaz: „Gondosan ügyelj a saját munkádra, így a jól végzett munka elégedettséggel tölt el, és nem kell másokhoz hasonlítanod magad." (Gal 6,4 NLT fordítás)

A Sátán megpróbál majd számos módon megfosztani téged a munka örömétől: arra csábít, hogy szolgálatodat másokéval vesd össze és mások elvárásaihoz igazítsd. Mindkettő halálos csapda, ami elvon attól a feladattól, amire Isten szánt. Valahányszor elveszted örömödet a munkában, gondold át, vajon nem valamelyik csábítás okozza-e azt!

Beszéljünk róla:

* Szerinted miért olyan könnyű, hogy másokhoz hasonlítsuk szolgálatunkat? Az ilyen összehasonlítás hogyan befolyásolja munkánkat és Krisztus Testének egységét?
* Isten hogyan formált téged a szolgálatra? Mik a te korlátaid?
* Hogyan tudod megállapítani, hogy Istennek mik az elvárásai abban a bizonyos szolgálatban, amit végzel? Szerinted mik az elvárásai?




Isten szava át fogja alakítani az életed


"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." János 8:31b-32



Semmi sem tudja az emberek életét úgy megváltoztatni, mint a Biblia. Láttam alkoholistákat és függőket ahogy az életüket józanná és tisztává tették, mert elkezdték olvasni a Bibliát. Láttam Isten igéjét, ahogy megváltoztatott önmaguk körül forgó, nárcisztikus férfiakat, akik megbecstelenítettek és felhasználtak nőket, Isten szerinti férjekké, csodás apákká, és példamutató polgárokká a társadalomban.

A törvények nem tudják megváltoztatni a szíveket. Ha azt hinném, hogy meg tudják, akkor politikus lennék. Semmi hitem nincs abban, hogy a politika meg tudja változtatni a föld legnagyobb problémáit. Hozhatsz törvényeket, amik azt mondják, hogy a rasszizmus és a vakbuzgóság törvénytelen, de semmilyen törvény nem fog egy bigott embert más rasszokból származó emberek kedvelőjévé tenni. Csak Isten teheti ezt meg.

Jézus ezt így mondta a János 8 31-32-ben: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."

Világi egyetemek szerte a világban a falaikba vésve hirdetik az igevers második felét: "Az igazság megszabadít". De ugyanezek az egyetemek elutasítják az igevers első felét. A saját véleményed, vagy mások véleménye nem tesz szabaddá. Csak a Biblia fog. Még akkor is, ha a Bibliának engedelmeskedni nehéz és kényelmetlen, ez az ami felszabadít.

Mindent elhiszel, amit a neten olvasol? Persze hogy nem! Mindent elhiszel, amit a tévében látsz? Nem. Mindent elhiszel amit az újságokban, vagy a a"People" magazinban olvasol? Nem. Miért töltünk több időt olyan dolgok olvasásával és nézésével, amiről tudjuk hogy hazugság, mint azzal, amiről tudjuk hogy igaz?

Az alapkérdés amivel szembe találod magad az életben ez: Minek lesz fennhatósága az életed fölött? Isten igéjének, vagy a világnak? Isten szavának, vagy egy politikus véleményének? Döntened kell, méghozzá minél előbb.

Ha a Biblia nem csalhatatlan, tévedhetetlen, és hibátlan, akkor hatalmas bajban vagy. A Biblia elmondja, hogyan menekülhetsz meg. Elmondja, hogy az életed nem véletlen. A Biblia elmondja, hogyan nyerhetsz megbocsátást. Elmondja Isten hogyan használhat jóra itt a földön.

Ha Biblia nem igaz -tökéletesen igaz- akkor az élet értelmetlen.

Beszéljünk róla:

Milyen fennhatóság uralkodik rajtad, Isten szava, vagy a világ?

Hogy néz ki annak az embernek az élete, aki mások véleményére alapozza az életét?
A BIZONYTALANSÁG KEZELÉSE


„Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.”(2Korintus 20:12)
Vezetőként döntéseket kell hoznod kapcsolatok, pénzügyek, idő, értékek, lehetőségek és viták dolgában. A te döntéseid mondják ki a végső szót, és napnál világosabban megmutatják, hogy milyen vezető vagy. Van még valami, amit tudnod kell: vannak helyzetek, amikor időbe telik, míg kiderül, hogy bölcs vagy ostoba vagy-e, mert kénytelen vagy vezetni, akár hosszú időn át is anélkül, hogy kiderülne, jól vagy rosszul döntöttél. Amikor már az aratás ideje jön, késő változtatni a földművelés folyamatán. Várni kell a következő vetési idényig. Amikor vezetésről van szó, a bizonytalanság a folyamat állandó része, sosem tűnik el! Ráadásul a bizonytalanság nem azt jelenti, hogy rossz a vezetés, csak még hangsúlyosabbá teszi, hogy vezetésre szükség van; a bizonytalanság az a környezet, ahol a jó vezetés leggyakrabban felfedezhető. Lehet, hogy vezetőkényt azt gondolod, mindig tudnod kellene, mit kell tenni, de a valóságban csak nagyon kevés olyan alkalom van, amikor valamiben teljesen biztos vagy. Ezért imádkozott így Jósáfát király: „Nem tudjuk, mit tegyünk, tőled várunk segítséget” (2Krónika 20:12 NLT). Mivel folyton úgy kell döntéseket hoznod, hogy közben csak korlátozott információ áll rendelkezésedre, a célod ne az legyen, hogy kiküszöbölöd a bizonytalanságot, hanem az, hogy kifejleszd magadban az Istenbe vetett bizalom képességét, és légy bátor a bizonytalanság ellenére is. Nem az a dolgod, hogy megszüntesd a bizonytalanságot; az a dolgod, hogy a bizonytalanság közepette is világosságra, hitre és fejlődésre ösztönöz. Ja ezt teszed, megtanulsz vezetni.



„…veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9)
Amikor Mózes átadta a stafétát Józsuének, sok minden megváltozott. Józsué negyven éven keresztül azt tanulta, hogyan igazodjon el, és hogyan élje túl a viszontagságokat a pusztában, most azonban eljött az ideje, hogy belépjen az Ígéret földjére. Márpedig ami a pusztában működött, nem feltétlenül működik az Ígéret földjén. Szinte halljuk Józsué gondolatait: „Sok mindent tudok a vándorlásról, de nem sokat a hadviselésről.” Ezért mondta neki Isten: „Légy erős és bátor… veled lesz Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” Miért mondta Isten Józsuénak, hogy legyen erős és bátor? Bizonyára azért, mert aggodalmas és gondterhelt volt. Új helyzetében mindennek bizonytalanság szaga volt. Az egyetlen dolog, amit Józsué biztosan tudott, az volt, hogy Isten azt mondta: „Menj!” Így aztán „Józsué ezt parancsolta… a népnek: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet” (Józsué 1:10-11). El tudod képzelni, miket gondolhattak az emberek? Kérdés: „Na de, Józsué, hogy fogunk átkelni a folyón?” Válasz: „Nem vagyok benne biztos, de három napon belül legyetek készen.” Kérdés: „De, Józsué, mit fogunk csinálni, ha átérünk a túlsó partra?” Válasz: „Majd megmondom, ha ott leszünk. Csak álljatok készen az indulásra.” Kezded átlátni a helyzetet? Vezetőként mindig sok olyan dolog lesz, amiben nem leszel biztos, főleg olyankor, amikor új területre indulsz. Azt azonban soha nem engedheted meg magadnak, hogy ne láss világosan, vagy kétségek legyenek benned az elhívásodra, a látásodra vagy a végső győzelmedre vonatkozóan. Honnan szerezhetsz ehhez biztonságérzetet? Isten ígéretéből: „Én veled vagyok.”


„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)
Dr. John Maxwell rámutat, hogy ahhoz, hogy bizonytalan területeken boldogulni tudjunk, képesnek kell lennünk a következő dolgokra: 1) Tisztában kell lennünk a biztonsági hányadosunkkal. Gondolj vissza a legutóbbi nagy döntésedre, amiről kiderült, hogy jó döntés volt! Mennyire voltál benne biztos? Nyolcvan százalékban? Ötven százalékban? Ha a legjobb döntéseidnél általában 75 % bizonyosságot jelölnél meg, akkor ez a te „biztonsági hányadosod”. Amikor elérsz erre a pontra, ideje felhagyni a kétségekkel, és elindulni. 2) Nyugodtan kifejezhetjük kétségeinket. Soha ne nézz úgy a sikeres emberekre, hogy azt feltételezed róluk, hogy ők fél kézzel, habozás nélkül és bátran hajóztak a bizonytalanság tengerén. Nem, ők csupán megértették, hogy minden egyes megtett lépésnél megkapják a szükséges választ. Tehát ahelyett, hogy úgy tennél, mintha többet tudnál, mint amennyit valójában, kezdd el magadévá tenni az átláthatóság kultúráját, mert ez az a közeg, ami elősegíti az ötletek szabad cseréjét. Amikor nem tudsz valamit, csak mondd: „Nem tudom, de megpróbálok rájönni.” 3) Tanácskozni másokkal. Salamon király többet írt a tanácskérésről, mint bármelyik más bibliai szerző. Még a királyoknak is szükségünk van jó tanácsokra? Igen, feltétlenül! Csak azok fognak boldogulni, akik ezt alázattal elismerik. 4) A sikert a ponttáblázat alapján kell mérlegelni, nem a forgatókönyv alapján. Minden jó edző egy tervet készít a meccsre, ám hajlandó azon változtatni a győzelem érdekében. A terveidet írd le ceruzával, de a látásodat tollal vesd papírra! A jó vezetők, mint a jó edzők, gyakran kénytelenek feladni vagy módosítani terveiket azért, hogy álmuk valóra válhasson. Azok, akik ezt megteszik, azok érik el céljukat.
Engedd el!

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!” (Zsoltárok 143:10)
Amikor Isten megígér valamit, de az nem teljesedik azonnal, könnyen türelmetlenek leszünk, kételkedni kezdünk benne, és azt hisszük, hogy nekünk kell kezünkbe venni és elintézni a dolgot. Ábrahám is így tett. Isten gyermeket ígért neki, sőt azt, hogy: „…úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai…” (1Mózes 22:17). Ő azonban belefáradt a várakozásba, és kezébe vette a dolgot: fiút nemzett Hágárnak, felesége szolgálójának. Itt kezdődtek csak igazán a bajok. Bár Isten szerette Izmaelt (Hágár fiát), és nagy tervei voltak vele, de Ábrahámnak el kellett őt engednie ahhoz, hogy beteljesedjen Isten akarata. Ez volt Ábrahám életének egyik legfájdalmasabb tapasztalata.
Tehát: 1) Ne engedd, hogy az ellenség bármi olyat behozzon az életedbe, ami aláaknázza azt, amire vártál, és amiért imádkoztál. 2) Vigyázz, kitől fogadsz el tanácsot! Izmael születése Ábrahám feleségének, Sárának a „jó ötlete” volt. 3) Az, hogy hajlandó vagy vállalni a felelősséget tetted következményeiért, nem jelenti azt, hogy nem lesznek következmények, méghozzá hosszútávon kiható következmények! Vigyázz, hová fekszel, felkelni talán nem lesz olyan könnyű, mint gondolod. 4) Vannak dolgok, amikről könnyű lemondani, más dolgok elengedéséhez azonban minden cseppnyi nagylelkűséged szükséges. Különösen nehéz lemondani valamiről, amihez kötődsz, amiben saját magad visszatükröződését látod, például egy olyan munkáról, amit szeretsz, egy házról, amelyben élsz, vagy egy kapcsolatról, amihez ragaszkodsz. De ha olyan messzire mentél „Izmaeleddel”, amennyire csak lehetett, el kell őt engedned, hogy készen állhass Isten ígéretének beteljesülésére életedben.






HOGYAN MUTATJA MEG ISTEN NEKÜNK AKARATÁT?

„Nem hevült-e a szívünk... ?" (Lukács 24:32)


Nézd csak a két tanítványt az emmausi úton, és megfogod érteni, hogyan szól hozzánk Isten, és hogyan ad útmutatást. Ők azt hitték, hogy Jézus meghalt, és ezzel meghalt a mozgalma is. Félelemmel telve és kiábrándultan összepakolták holmijukat, és hazain­dultak, amikor hirtelen megjelent nekik Jézus. Hogyan mutatja meg nekünk akaratát Isten? A folyamat egyszerűsége meglepő lehet. Először másokon keresztül. Az úton lévő tanítványok első hibája az volt, hogy figyelmen kívül hagyták tanítványtársaik szavait, „...néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él" (Lukács 24:22-23). Isten ma is így dolgozik. Ma is szól hozzánk másokon keresztül. Ezért kell rendszeresen gyülekezetbe járnod és olyan kapcsolatokat építened, melyek erősítenek. Másodszor az igén keresz­tül. „És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az írásokban róla szólt" (Lukács 24:27). A tanítványok második tévedése az volt, hogy nem figyeltek Isten Igéjére, hanem saját félelmeikre hallgattak. Te is ezt teszed? Isten ma is szól Igéje által, a válaszok, melyeket keresel, ott vannak a Bibliádban. Harmadszor szívünk vágyain keresztül. „Ekkor így szóltak egymásnak: »Nem hevült-e a szívünk...?«" Isten úgy is megmutathatja nekünk akaratát, hogy égő vágyat ad nekünk. Téged mi gyújt lángra, mi az, ami odafigyelésre késztet? Egyedülállók? Szegénynegyedek? Pogány népek? Elhagyott árvák? Bármi is az - figyelj fel a benned égő tűzre!