2017. május 3., szerda

ISTEN HARCOSAI


„Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot…” (1Krónika 12:39)
Dávid harcosai szilárdították meg uralmát Izráelben. Hozzájuk hasonlóan te is arra kaptál elhívást, hogy alárendeld magad Krisztus uralmának, és megmutasd a világnak, mit jelent az Ő országa törvényei – és kiváltságai – szerint élni. Jézus nem tanította volna, hogy így imádkozzunk: „Jöjjön el a te országos, legyen meg a te akaratod… a földön…” (Máté 6:10), ha Isten nem válaszolna erre az imára. Ő pedig a hozzád hasonló embereken keresztül válaszol. Szeretnél Isten harcosa lenni? Akkor nézd csak meg, milyen volt Dávid király serege! Először: kiegyensúlyozottak voltak! „Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak bánni parittyakövekkel és nyilakkal” (1Krónika 12:2). Ha szélsőségekre ragadtatod magad és elveszted egyensúlyod, akkor ártasz Isten országának, nem pedig segíted. Például a Szentléleknek kilenc ajándéka van, és a Lélek gyümölcsből is kilencet sorol fel a Szentírás. Az ajándékok olyan szükséges készségek, amelyek segítenek elvégezni a feladatodat. A gyümölcsök olyan krisztus tulajdonságok, amelyek segítenek jól együtt dolgozni a többiekkel. Mindkettőre szükség van! Figyeld meg, hogyan tervezte meg Isten a főpap öltözetét: a köntöse szegélyére csengettyűk és gránátalmák voltak varrva – ajándékok és gyümölcsök. Miért? Mert a csengettyűk csúnyán szóltak volna, ha egymáshoz ütődnek. Ezért Isten közéjük tette a gránátalmákat, hogy megakadályozzák az ütközést. Érted már a lényeget? Ha örvendező vagy a gyülekezetben, de civakodó vagy otthon, akkor nem vagy egyensúlyban. Ha keresztyénekkel tudsz beszélgetni, de nincs semmi mondanivalód a nem keresztyének számára, akkor nem vagy egyensúlyban. Lelki éretelemben szólva kétkezesnek kell lenned!



A másik fontos tulajdonság, amit megtalálhatunk Dávid harcosaiban: Megértették a helyzetet, és volt bölcsességük a kezeléséhez. „Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek…” (1Krónika 12:33). nem arra kaptál elhívást, hogy kerüld vagy elítéld a világot, hanem arra, hogy kapcsolódj be az emberek életébe, és mondd ezt: „Íme Isten megoldása a problémádra.” Jézus megígérte: „…és adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfél sem” (Lukács 21:15). Ha Istennel jársz, nem csak azt fogod látni mi történik körülötted, Ő azt is meg fogja mondani neked, mihez kezdhetsz a történésekkel. Sőt, ha rossz irányba mész, vissza fog terelni a helyes útra. „…Bitíniába próbáltak jutni, de Jézus Lelke nem engedte őket” (ApCsel 16:7). Aznap éjjel Isten látomást adott Pálnak, ami Macedóniába küldte őt prédikálni. Isten arra is figyelmeztette Pált, hogy, amin utazik, viharba fog kerülni, és nagy veszteségeik lesznek. Sajnos senki sem hallgatott Pára (ApCsel 27:9-11). Isten nem csak azt mondta el Józsefnek, hogy készüljön fel a hét szűk esztendőre, de azt is elmondta, hogyan fog megerősödni általuk. Sokan fedeztük már fel, hogy ha csupán emberek tanácsát követjük, és nem kérdezzük meg Istent, az sokba kerülhet. Nem skatulyáztad be kereszténységedet, de korlátozd azt csupán a vasárnap délelőtti istentiszteletekre! A Biblia azt mondja: „…az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik” (Példabeszédek 2:6)



Íme, a következő tulajdonság, ami megkülönböztette Dávid harcosait másoktól: Megértették a kapcsolódás, az egység, az erős kapcsolatok fontosságát. „Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívveé érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot…” Tudtad, hogy a mikor a római katonák csatába mentek, pajzsaik, melyek álluktól a lábujjukig védték őket, össze voltak kapcsolva egymással, mint egy védelmi fal? Micsoda kép! A Biblia arra tanít minket, hogy imádkozzunk egymásért, védjük egymást, erősítsük egymást, tanítsuk egymást, hordozzuk egymás terhét, és igen, szeretettel szembesítsük is egymást, ha valami miatt szükséges. Ha valamilyen megrögzött szokással küzdesz, nem tudod egyedül legyőzni, szükséged van valakire, aki támogat és elszámoltat. Csak akkor válsz lelkileg éretté, ha lelkileg érett emberekkel vagy kapcsolatban. Pál így szól azokhoz, akik nem tudtak másokkal együttműködni, és mindig a saját fejük után akartak menni: „…ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Korinthus 12:25-27). Ha nem vagyunk kapcsolatban a többi hívővel, akkor olyanok vagyunk, mint egy test agy, vérellátás, tápanyag-feldolgozás, méreganyag-kiválasztás stb. nélkül. Szó szerint képtelenek vagyunk bárhová is eljutni, bármit is elérni. Ezért a mai ige számodra ez: állj csatasorba!

Ne fordítsd el tekintetedet Jézusról!

„A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott…” (Máté 14:24)
Egy korábbi viharban Jézus ott volt tanítványaival, és lecsendesítette a vihart. Most azonban fent a hegyen imádkozott, a tanítványok pedig egyedül voltak a hullámok között hánykolódva. Miért? Mert néha a tanítónak háttérbe kell húzódnia azért, hogy kiderüljön, mennyit tanultak meg a tanítványai. A te életedben is épp ez történik? A Genezáreti tó csupán 21 km hosszú és legnagyobb szélessége is csak 13 km; ám amikor a Golán-fennsík felől érkező szél végigsöpör rajta, akkor vize akár két-három napig is kavarog, és könnyen elsüllyeszthet egy olyan halászhajót, amilyenen a tanítványok is voltak. Figyeld meg a következő szavakat: „a hullámok között hányódott.” Te is így érzed most magad? Egy válás miatt a bűntudat hullámai között hányódsz? A házadat épp elárverezik a hitelezők? Vagy a fájdalom hullámai borítanak el egy betegség közepette, a kilátások pedig még ijesztőbbek? „A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!«” (Máté 14:25-27). Ezeket a szavakat érdemes leírni és gyakran elismételni: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Soha nem lehetsz olyan helyen, ahol Jézus ne tudna elérni. Ha hátranézel a vállad fölött, láthatod, hogy ott jön mögötted. Ha a viharba nézel, láthatod, hogy feléd tart. Nyisd ki a szemed, és vedd észre ma is!




„Jézus… szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek…” (Apostolok cselekedetei 10:38)
A Bibliában azt olvassuk: „Péter ekkor így szólt hozzá: »Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.« Mire ő így szólt: »Jöjj!« Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: »Uram, ments meg!« Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: »Kicsinyhitű, miért kételkedtél?« És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: »Valóban Isten Fia vagy!«” (Máté 14:28-33). Ennek a történetnek a fő üzenete az, hogy megmutatja, hová kell néznünk a viharban. Nem a mi döntésünkön múlik, hogy jönnek-e viharok vagy sem, de azt mi választhatjuk meg, hogy hová nézünk a vihar idején. Amikor szembe kell nézned rákkal, szívbetegséggel vagy más halálos betegséggel, az első kérdés, ami átfut az agyadon, ez: „Ki az orvosom? Milyen szakmai tapasztalata van? Jó orvos? Könnyen elérhető?” Igen, az! Jézus életrajzában ezt olvassuk: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (ApCsel 10:38). Figyeld meg: „mindenkit”! Ő a te szükségeidet is be tudja tölteni. Figyelj hát rá, ne fordítsd el a tekinteted, hanem meríts erőt belőle! Ő, aki „szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit” ma is melletted áll.




Négyszemközt Istennel


„…maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.” (Márk 4:34)

Egy közelmúltban készült közvélemény-kutatás megerősíti, amit mindannyian sejtettünk: a stressz növekszik, ahogy a munka egyre jobban betolakszik a magánéletünkre szánt időbe. Az elektronikus kor nem lassította le mindazon levelek, feljegyzések, könyvek és folyóiratok özönét, melyeket el kell olvasnunk, hogy képben maradjunk. Egy közönségkapcsolatokkal foglalkozó szakértő, aki naponta 400 e-mailt, 100 telefonhívást és 20 szöveges üzenetet kap, így nyilatkozott: „Régebben akkor hagytam abba a munkát, amikor már túl késő volt a telefonáláshoz. Most soha nem vagyok készen.” Jelenleg vidéken él, egy hegy árnyékában, ahol nincs térerő a telefonáláshoz, és azt mondja, ha valaha felállítanak egy mobiltelefon adótornyot, el fog költözni! Döntő fontosságú előre beterveznünk a négyszemközti időt Istennel, különben nem fog rá sor kerülni. Márk azt mondja: „Amikor egyedül voltak, [Jézus] elmagyarázott mindent tanítványainak” (NIV). Vannak dolgok, amiket Isten csak akkor fog felfedni előtted, amikor „szívetekben elcsendesedtek és elmélkedtek” (ld. Zsoltárok 4:5). Gail MacDonald azt írja a High Call, High Privilege [Nagy elhívás, nagy kiváltság] című könyvében: „Az ókorban a sivatagi atyák szigorú fegyelmet követelő hitvallásra kötelezték el magukat: némaság, magány és belső béke. Csak megfelelő mennyiségű hallgatásban eltöltött idő után tartották magukat késznek arra, hogy beszéljenek… Ma sok keresztényben az a furcsa… logikusnak tűnő ötlet fogalmazódik meg, hogy lelki erőforrás és megújulás úgy található, ha folyton új hangokat keresünk, több gyülekezeti alkalmon veszünk részt, szüntelen zenét hallgatunk, és összegyűlünk félig kigondolt vélemények kicserélésére. Milyen gyakran esünk abba a csapdába, hogy azt hisszük, Isten örül annak, ha minden lehető információt megszereztünk, teljesen betábláztuk a napirendünket és a kapcsolatainkat? Ha elszakadunk mindettől, az azt jelenti, hogy csendben vagyunk Isten előtt… a mennyei beszélgetésnek ez az ideje az, amikor többet hallgatunk, mint amennyit beszélünk. És ehhez a csendhez egyedüllétre van szükség.” A lényeg: szükséged van négyszemközti időre Istennel!
A hálás életvitel egészségesebbé tesz
"Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (1 Thessz 5:16-18 NIV fordítás)


Ahogy Isten a Dániel Terv által segít a növekedésben és hogy egészségesebb légy, vágyni fogsz arra, hogy gyakrabban megköszönd Istennek, azt amit tesz. A Biblia azt mondja, hogy "Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (1 Thessz 5:16-18 NIV fordítás)

Ebből azt láthatjuk, hogy a legegészségesebb emberi érzelem nem a szeretet, hanem a hála. A hála valójában az immunrendszeredet erősíti. Ellenállóbbá tesz a stresszel szemben és kevésbé leszel hajlamos betegségekre. A hálás emberek azért olyan boldogok, mert meg vannak elégedve, azzal, amijük van. A hálás hozzáállás lecsökkenti a stresszt az életedben, továbbá egészségesebb szellemi és fizikai élethez is vezet.

Nem csak akkor kell hálásnak lenned, amikor a Dániel Terved - vagy általában az életed - jól megy. A hála egy szokássá kell váljon az életedben és még a nehezebb időkben is gyakorolnod kell. A szokásos reggeli áhítatod során szánj rá némi időt és sorolj fel mindent, amiért hálás vagy. Amikor ez szokássá válik az életedben, sokkal több mindent fogsz észrevenni, amit Isten benned és általad véghez visz.

Beszéljetek róla:

* Melyik öt dolog jut először eszedbe, amelyekért hálás vagy?
* Melyik öt dolog jut először eszedbe, melyek frusztrálnak, kihívást jelentenek számodra, vagy éppen negatívak?
* Kérd Istent, hogy nyissa meg a szemeid, hogy megláthasd az apró áldásokat is a nehezebb helyzetekben és tudj hálát adni azokért is.

Ne csak elviseld a gyerekeidet, élvezd, hogy vannak!

"Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek" (Zsolt. 127:3)

Isten azt szeretné, ha a család a boldogság és az öröm kikötője lenne - egy hely, ahol lehet bulizni, játszani, pihenni és jól érezni magunkat.

Igaz az, hogy azok a családok, ahol együtt imádkoznak, együtt is maradnak. És a családok, ahol együtt játszanak, együtt is maradnak.

A gyermekeid Isten ajándékai, azért vannak, hogy élvezd, ne csak elviseld őket. Sok szülő csak megtűri a gyerekeit, nem élvezi, hogy vele vannak. A Biblia azt írja: "örülj egész családoddal" (5Móz. 16). Érezzétek jól magatokat együtt! Ha azt várod, hogy eltűnjenek a problémák ahhoz, hogy élvezni tudd az életet, akkor sose fogod élvezni.

Mikor a gyerekeim kicsik voltak, sose az nyűgözte le őket, ami a felnőtteket. Amit tudni akartak, az volt, hogy vajon "Apával öröm-e együtt lenni?" Ezért szándékosan dolgoztam rajta, hogy az legyen. Volt, hogy "elraboltam" a gyerekeimet a suliból a nap közepén, hogy valami érdekeset csináljunk. Nem fognak emlékezni az összes prédikációmra, de arra igen, hogy Apával öröm volt-e időt tölteni vagy sem.

Ha az otthonodban nincs öröm, és úgy nőnek fel a gyerekeid, akkor ne lepődj meg, ha felnőttként nem látogatnak meg gyakran. Miért tennék?

Beszéljetek róla:

* Milyen gyakran kapcsolódtok ki vagy érzitek jól magatokat együtt otthon?
* Mit válaszolnál, ha azt kérdeznék tőled, élvezed vagy csak elviseled a gyerekeidet?
* Tervezel közös kikapcsolódásokat, vagy túl elfoglalt vagy, és nincs időd erre?


Sátán valós


"Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak."

(Efézus 6:12.)


Van egy ellenséged - és az nem az, akinek gondolod. Nem az az ember, akivel versengsz a munkahelyeden. Nem a bonyolult szomszéd az. Nem az ex-nejed, vagy ex-férjed. Nem a közösséged azon csoportja, akik veled szemben nem biblikusan viselkednek.

Az ellenséged nem hús és vér.

"Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Efézus 6:12.)

A csatát Sátánnal vívod.

Az egyik ok, amiért olyan gyakran belesétálunk a bátortalanságba és legyőzöttségbe, hogy nem értjük igazán kivel is harcolunk. Nem értjük, ki az igazi ellenségünk. Hibáztatjuk a gazdaságot, a politikai hovatartozást, csoportokat, vagy az embert az utcán, akit ki nem állhatunk.

Mindenkit hibáztatunk, kivéve azt, akit a Biblia tolvajnak és hazugnak hív, aki tönkretesz mindenkit, aki szereti és követi Jézust.

Hogy győzedelmeskedj az életedben, keresd meg, mi az ami lehúz téged; el kell kezdened az igazi ellenséggel harcolni.

Amikor ezt teszed, tartsd észben a következő igazságot: amikor harcolsz, az igazi ellenséged a Sátán.

Semmi esélyed a Sátánnal szemben. Olyan, mintha befőttes gumival lövöldöznél egy hadihajóra. Jézus nélkül semmi reményed nem lehet, hogy legyőzd a Sátán életedre gyakorolt hatását.

Akárkit használhat a Sátán; elültethet gondolatokat keresztények fejében ugyanúgy, mint nem keresztényekben. Mindannyian lehetünk az ő játékszerei. Ruházd fel magad Isten fegyverzetével. (lásd az Efézus 6:10-17.)

Nem minden szellemi dolog jó. Van szellemi világosság és szellemi sötétség. Ne ess abba a hazugságba, hogy minden út Istenhez vezet. Jézus mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (János 14:6.)

Sátán nem játszik igazságosan. Nem üthet meg téged, így inkább elbátortalanít és depressziós gondolatok ültet a fejedbe. Cselekvés közben kell elkapnod, közöld vele, hogy tudod honnét jönnek ezek a gondolatok és kérd Jézus segítségét!

Sátán valós. Ő az az ellenség, aki rombolja az életed, de van jó hír: semmi esélye Jézussal szemben.

Beszéljetek róla:

* Kit tartasz az ellenségednek? Mik azok a gondolatok, amik megfordultak a fejedben mostanában és tudod, hogy a Sátántól jöttek?
* Mit fogsz tenni, hogy fel vedd a kesztyűt ezekkel a gondolatokkal szemben és megőrízd az elméd?
Kedvesség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy sohasem kételkedjem szeretetem hatékonyságában, s a Tőled kapott kegyelem erejében! Ámen

   

Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.
2 Kor 5,9

Életünk, mint egy pillanat... vagy talán még ennél is kevesebb! Ennek tudatára akkor ébredünk, amikor az előttünk álló időszak nemcsak számszerűen, de érezhetően is kevesebb, mint a mögöttünk lévő. Az élet szépségét többnyire ilyenkor látjuk meg igazán, s vesszük észre az apró dolgokban az élet nagyszerűségeit. Ilyenkor fut át rajtunk a bizsergető érzés: élni jó!

Amíg nem vesszük komolyan Isten szeretet-valóságát, addig nem is élünk, lelkileg halottak vagyunk. Amíg Isten nem Gondviselő valóság a tudatunkban, eladdig azt gondoljuk, hogy menekülnünk kell a szenvedés elől. A mai kor bőven ad lehetőséget menekülési utakhoz: ezt úgy hívják élmény-világ. Aki elhiszi, hogy mindig ki kell térnie a szenvedés elől - hiszen csak ekkor lesz boldog -, az az ember élvezetekben próbálja feloldani fájdalmát, feledtetni félelmét a lét szenvedéseitől. Elkezd vagyont halmozni, de sok esetben a spiritualitásban sem a saját utat, hanem a szenvedéstől való menekülés-utakat kutat fel. Ígéreteket, életfilozófus-messiásokat vár, akik majd „leveszik” róla az élet terhét és előgyártott, patent-megoldásokat kínálnak fel, s így szép lassan, észrevétlenül átengedi az irányítást az élete valósága felett. A vélt vagy valós sikertelenségekért pedig – melyeket ennek következtében elszenved – bűnbakokat keres. Ama téveszmét alapul véve, hogy a földi lét szükségszerűen gyötrelmes kell legyen, olyan világot épít, melynek valóságából értelemszerűen menekülnie kell. Valójában ekkor zárja magát ki annak lehetőségéből, hogy megízlelje a földi lét szépségét.

Törekedni Isten előtti kedvességre - Pál elképzelése - abból táplálkozik, hogy vannak, akik kedvesebbek az Isten előtt. Isten előtt azonban mindenki "kedves", ezért is engedi meg Isten, hogy a "létezzenek", hiszen az Ő szeretet-akaratából kifolyólag "vannak" a világban. Aki Isten előtt kedves akar lenni - az a farizeus - aki pedig valóban félve tiszteli a Teremtőjét az a vámszedő... A vámszedő nem azért a rómaiak vámszedője, mert élvezi a kitaszítottságot, a többi "hazafi" zsidó gúnyolódást, hanem azért, mert sorsában ez jutott neki. Elhordozni a saját sorsunkat a legnagyobb kihívás az életben, ennél nagyobb már csak egy van, amikor azért kapjuk a sors nehézségeit, hogy megtanuljuk, hogy azokon változtatnunk kell.

Az Isten előtti kedvességnek nincsen metódusa, csak a kegyesek hiszik, hogy van egy "tuti módszer" amivel meg lehet 'szelídíteni' a haragvó Istent... Lutherünk Káté-magyarázatában meg mondja mi az Isten előtti kedvesség titka: "Istent félnünk és szeretnünk kell!" - s ez mindenek előtt az élet tiszteletében nyilvánul meg, a hit csak ajándék, segédlet hozzá...


Közösség...

A mai nap imádsága:
URam! Hordozz, hogy hordozni tudjak erőm szerint én is másokat! Ámen


Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött... Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.
Róm 14,22; 23b

Az elmúlt jó tíz esztendőben látványosan megváltozott a felnövekvő ifjúság világlátása. Ezt a technika-felfokozta életérzést jól mutatja öndefiníciójuk is: "Online vagyok - tehát vagyok..." S, aki nem elérhető - mobilon vagy interneten -, az nemcsak nem számít, de le is marad minden "fontos" történésről - legalábbis ez az általános (tév)hitük. Az egyházak a folyamatosan változó világban igyekeznek minden erejüket latba vetni, s a kor-adta modern kommunikációs lehetőségeket is felhasználva próbálják a közösségépítést - sajnos - egy-két részeredményt leszámítva - nem sok sikerrel. A baj az, hogy míg az egyháziak gyakran csak frázispufogtatásban megmutatkozó kultuszt, nehezen értelmezhető tradíciót kínálnak, a fiatalok ezzel szemben pedig pezsgő-pulzáló élmény-közösséget keresnek. Ilyen mindig a "jólvagyok-hormont" magasan tartó közösség persze a valóságban nincs - ilyen csak a virtuális világban létezik -, de ez nem is számít; úgyis csak álmodozás/feeling az egész élet... Még egy előnye van a virtuális közösségnek: "ha akarom benne vagyok, ha nem, akkor bármikor kikapcsol(hat)om magamat! A valóságos közösségből nem vonhatom ki magamat, sőt ha kell, akkor terhet is kell cipelni érte - ilyen többek között a családi is.

A vallásokkal is az a helyzet, mint a mobiltelefonokkal: melyiket válasszam az átláthatatlanul sok közül? Mindegyik telefon végül is azért telefon, mert telefonálni lehet vele, ahogyan mindegyik vallás arra jó, hogy a kereső ember kapcsolatba kerülhessen az Istennel - nemde? Miért van az, hogy a klasszikus keretek között gondolkodó európai kereszténység egymás után veszíti el bástyáit abban a kultúrharcban - mert végül is erről van szó -, aminek éppen most vagyunk részesei?! Az európai keresztény egyházak igyekeznek menteni a menthetőt - reprezentálnak, amennyire csak erejük engedi, sőt politikai súlyukat is hangoztatják olykor-olykor - , de az igazság az, hogy az egyház hajóját az elmúlt évtizedekben sok helyütt átrágta az életszerűtlenség férge, s lassan, de biztosan csordogál befelé a világ tengerének egyre nagyobb kockázatot jelentő vize... Mi lehet a megoldás? Átszállni másik hajóra vagy mentőcsónakokkal megpróbálni elérni a távoli kikötőt?

A megoldás az újragondolásban keresendő. Ahogyan Pál "zsidónak, zsidó, görögnek görög" - úgy a mai embernek a mában (meg)érthető módon kell(ene) közvetíteni az Isten szeretetét. A szeretet pedig megnyilvánul: józanságban, erőben, céltudatos akaratban... Mindezek a közösséget munkálják - amely hordozza az egyént. A megoldási képlet zseniálisan egyszerű, Augustinus így fogalmazta meg: "Szeress, s tégy amit akarsz!" A szeretet pedig soha nem a hitetlenségből, hanem a hitből származik, hogy ti. csak egymásért/egymásnak élve érdemes megfutni földi pályánkat...




Szavaink...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy az igen-em legyen igen, s a nem-em legyen mindig egyértelmű nem! Ámen


Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad!
Péld 27,2

"Jó vagyok... na, ez az igazság!" Ugye ismerős ez a kijelentés? Az önmenedzselés modern tudományának lejáratott szlogenje ez. De hát ilyen ez a kor ez a mostani! Azt tanítják különféle kurzusokon, hogyan kell többnek látszódni, mint, ami valójában vagy... Az okot is megmondják: "El kell tudnod adni magadat a munkaerő-piacon!" Nem baj, ha úgy igazából nem is értesz hozzá, nem is érdekel, csak legyen róla papírod, hogy te az adott területen profi vagy. Így kerülnek be a önéletrajzba gyakorlatok, melyek a valóságban messze állnak a szakmaiságtól, tisztességesebb lenne beírni: aktatáska-, (bocsánat!) tablet-hordozója voltam "X" országban, "Y" multinacionális cég, "Z" felsővezetőjének...

Réges-régen, ha valaki valamilyen állást sikerrel meg akart pályázni, akkor leendő munkaadójának ajánlást illett vinne... Az már eleve fél kudarc volt, ha valaki csak azt tudta mondani: "Ajánlom magamat!" -, hiszen ez azt jelezte, a társadalom szövétnekében nincs olyan befolyásos jóakarója, aki ajánlást adhatott volna. Itt ebben az országban mindenki csak magáért vállal felelősséget - azért tartunk ott ahol(!) -, azért születnek ilyen idióta szavak is: mint "bevállal"... Persze, ha valakinek nem anyanyelve a magyar, akkor ez érthető is! Európa fejlett országai ezért is rettegnek a gazdasági menekültektől, hiszen most már tradíciója van a integrálódás sikertelenségének. A haza védelme a nyelv szereteténél kezdődik! Ha nem tudsz idegen nyelven kommunikálni, akkor nehezen érted meg milyen nagy ajándék az anyanyelved... (Csak zárójelben, apróbetűsen: Szomorú, hogy a nyelvismeret még mindig valami misztikus dolog, s igen sokan a diplomájuk mellé nem tudnak összehozni egy gyenge középfokú nyelvvizsgát sem!)

"Más dicsérjen téged, ne a szájad!" - int minket a közel háromezeréves Salamon-király-gyűjtötte bölcsesség. Ez azt jelenti, hogy sem akkor, sem ma, nem az számít/számított, hogyan prezentálod magadat, hanem az, hogy mit cselekszel. A szavaidat fedik-e cselekedeteid? Míg a boldog békeidőkben nagyapáink bölcsessége. "A pénznek a bankban a helye!" általános életvezetési tanácsnak bizonyult, manapság ötször is illik meggondolni, ki mit csinál a pénzecskéjével, hiszen mindegy melyik bankba teszi, mindenütt elértéktelenedik... Luther Márton nagy teológus volt, de nem volt nagy közgazdász... Ő azt írta, "Az a pénz, aminek az apja és anyja is pénz volt, az nem jó pénz!" A pénz mögött nem tőzsdei spekuláció, hanem munka kell hogy álljon! (Napokban olvasom, hogy az európai fiatalok egynegyede munkanélküli... Ez az egész szisztéma, ami most van, tehát egy ember életének legjobban terhelhető szakaszát, a fiatalkort kárhoztatja a semmittevésre!) Ez nem etikus, ez nem Istentől való dolog...

Jézus URunk sem arra tanítja hallgatóságát, hogy szájaljátok szerte a világban a JóIstent, hanem azt, hogy "tartsátok meg mindazt, a mit én parancsoltam néktek". Tanítani egyféleképpen lehet eredményesen: jó példával kell elöljárni: munkában éppen úgy, mint a magánéletben... Az életet - s megint egy fülsértő szó - nem "lekommunikálni" kell, hanem megélni: Istenben, s Istenért...





Tanítás...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj bölcs szívet, hogy lássunk, necsak nézzünk! Ámen
   

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
Jak 1,22



A prédikálás csak látszólag könnyű 'mesterség' - valójában az egyik legnehezebb szolgálat az egyházban... Gyakran ér(het)i kritika az igehirdetőt, s ha a bírálat jogos, akkor elgondolkoztatásra kell hogy késztessen. A prédikálás nem egyszerűen a szép szó ünnepes formálásának gyakorlata, hanem az egyház egyik ismertető jegye. Luther így határozza meg az egyházat: "ahol az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki." A helyes kiszolgálással nincs is semmi gond, hiszen azt liturgiánk, a Hitvallási Irataink Bibliára alapozott útmutatásai 'garantálják', a tanítással kapcsolatban azonban - s most legyünk őszinték és önkritikusak - időnként gondok vetődnek fel.

Nem könnyű ugyanis a régit vegyíteni az újjal - a bölcs az óból és az újból is egyaránt előhoz -, hiszen az új körülmények, az olykor szorító, soha nem tapasztalt szorítások újra(meg)fogalmazásra késztetik a keresztény embert - is! Véleményt kell nyilvánítanunk párkapcsolattal, házassággal kapcsolatban és állást kell foglalni a génmanipuláció, a kutatás-etika vagy éppen a szociális rendszer visszáságainak egész társadalmat érintő kérdéseiben is... Mindezt istenképűségünk elkötelezettségében. Csoda-e, ha ennek nem képes mindenki megfelelni? Még a pápák és a zsinatok is tévedtek, akkor hogyne tévedne egy vidéki pap?

A mindent megválaszolni-akarás kényszere, s a perfekció utáni vágy sok keresztényt vezetett tévútra. Attól, hogy valaki keskeny úton jár - ahol kevesen járnak - még nem biztos, hogy az az egyetlenhelyes út. Vannak jelek, melyek egyértelművé teszik, hogy valaki milyen úton jár! (Gyümölcseikről ismeritek meg őket!) Aki csak hallgatja, de nem cselekszi az igét, az szinte soha nem kap 'visszajelzéseket', s ilyenkor gyakran önigazságának zsákutcájába fut. Aki azonban "cselekvője az igének", az ráébred önmaga korlátaira éppenúgy, mint az ÚRIsten akaratának mélyebb összefüggéseire.

Aki nem hajlandó felvállalni a realitással való szembenézést, az nemcsak becsapja magát, de ha szószéken áll - s most maradjunk csak az egyház portáján belül! -, de félrevezet másokat is. Hogyan is mondja a magyar? A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve... Talán nem véletlenül mondja a Mester: "Legyetek tehát okosak, mint a kígyók - és szelídek, mint a galambok...


Vezetésért...

A mai nap imádsága:
Uram! Álmomat és ébrenlétemet Te őrizd! Ámen

   

Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot.
Példabeszédek 4,16

"Egész éjjel nem aludtam!" - ismerősen csengő mondat... A fejlett nyugati országokban a lakosság egyharmada alvászavarokkal küzd, s az álmatlanságban szenvedők egy részének állapota krónikus. Nyilvánvaló, hogy mindez kihat a nappali teljesítményre is! Ha a munka örömöt, már alig, inkább csak bosszúságot okoz, akkor ez is gátolja a nyugodt alvást. Nem kell nagy pszichológusnak lenni, hogy meglássuk: a lélek elhanyagolása szabad utat enged a nyugtalan alváshoz. Kevesen tudják, hogy a hitleri németország bukása után az emberek tömegei álmatlansággal küszködtek - gyors állami beavatkozásra volt szükség. Évekig kutattak olyan altató szerek után, melyek kémiai úton segítették "kondícionálni" az embereket a nyugodt alvásra, hogy másnap a munkahelyeiken teljesíthessenek. A gyógyszeralapú medicina igazán ekkor indult világhódító útjára... mára kiderült, hogy a "bogyók" sok-sok problémát nem oldanak meg, de újakat képesek okozni. Nyilvánvaló: aminek az oka lelki, annak a megoldása nem kémiai, hanem lelki megoldást igényel.

Ősi bölcsesség - biblikus is -, hogy a harag nemcsak bezárttá teszi az embert, de agresszívvá is. Aki másnak vermet ás... maga esik bele - s lehetne idézni a szólásokat, melyek mind alátámasztják: a gonosz indulat idővel visszahull a gáncsoskodóra. Szeretni felebarátunkat, mint magunkat nem csak az isteni parancs betöltése, de egyben önvédelem is. Aki tehát meg akarja magát óvni a nem kívánt mellékhatásaitól az önző életnek, az szeressen! Vagy ahogyan Augustinus mondja: "Szeress, s tégy amit akarsz!"

Az álom, mint Isten nyelve mindig is fontos volt az ember életében. Manapság újra felfedezik ennek a fontosságát - nemcsak C.G. Jung munkásságának okán. A tapasztaláson túli világ (Isten világa) és az ember világa közötti "kommunikációs csatorna" lehet az álom is. Az álmok kifejezhetik vágyainkat és félelmeinket, segítséget adva ezzel, hogy átrendezzük életünket nemcsak Isten jótetszésére, hanem a magunk harmóniájára is. Akik nappal az Istennel járnak, azoknak Isten "álmukban is ad eleget", de akik kerülik Őt, "azoknak az is elvétetik, amijük van" - a maguk békessége.