2017. június 13., kedd

A késleltetés nem elutasítás Isten részéről



"Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!"(Hab.2.3 Károli)

Isten ezt mondja: A dolgok, amiket elterveztem, nem azonnal fognak megtörténni. Lassan, kitartóan, biztosan érkezik el az idő, amikor e látomás beteljesedik. Ha lassúnak is tűnik, ne kétségeskedj, ezek a dolgok bizonyosan be fognak következni. Te csak légy türelemmel! Egy napot sem késem velük!

A Bibliában számos példát találunk arra, ahogyan Isten egy hosszan tartó folyamat során fejlesztette, érlelte egy ember jellemét, különösen, ha vezetőkről volt szó. Mózes felkészítése nyolcvan évig tartott, amiből negyvenet a pusztaságban kellett töltenie. Mózes pedig 14600 napon keresztül csak várt és tűnődött: "Itt van már az idő?", de Isten egyfolytában csak így válaszolt: "Még nem!".

A népszerű könyvcímektől eltérően a hívő életben nincsen "Tíz könnyű lépés az érett hívőség felé" vagy "Hogyan váljunk gyorsan és könnyedén szentekké?". Amikor Isten egy hatalmas tölgyfát akar teremteni, elültet egy makkot és ad hozzá száz évet, ugyanakkor egy gombával máról holnapra elkészül.

A Krisztusi jellem harcokban edződik, viharok tépázzák és a szenvedések útján érik be teljesen. Maradj benne türelmesen ebben a folyamatban. Jakab tanácsa: Ne próbálj idő előtt kiszállni a próbákból. Engedd, hogy a próba hadd végezze a maga munkáját, hogy éretté válj és hited megerősödjék. "Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül."(Jak.1.4)*

Ne kedvetlenedj el! Amikor Habakuk elgyengült, ő is úgy gondolta, hogy Isten nem cselekszik elég gyorsan, ezért Isten így fordult hozzá: "Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!"(Hab.2.3)

Emlékezz arra is, honnan jössz, ne csak arra tekints, milyen hosszú út áll még előtted. Lehet, hogy még nem tartasz ott, ahol már szeretnél tartani, de ott sem állsz már, ahonnan elindultál. Évekkel ezelőtt sokan viseltek egy kitűzőt, amin az alábbi felirat volt olvasható: LTHIMNKEVT. A betűk jelentése ez volt:
"Légy Türelmes Hozzám, Isten Még Nem Készült El Velem Teljesen!".

Isten veled sem készült még el teljesen, éppen ezért maradj te is mozgásban! Törekedj! Hiszen még egy csiga is bejuthatott Noé bárkájába, ha állhatatos maradt.

A szellemi életed melyik területén van szükséged több türelemre és kitartásra?

Ápold az életet közösségben

"Éljetek egymással összhangban. Meg kel tanulnotok figyelmesnek lenni a másik iránt, és éljetek közösségben." (1 Korintus 1:10)
Van egy képesség, amit úgy tűnik nem tanítanak az iskolában többé. Ez az a képesség, hogy hogyan dolgozz jól együtt másokkal. Pedig ez az egyik legfontosabb képesség ahhoz, hogy boldog ember legyél.
Ha nem tudsz jól együttműködni másokkal, az életed legnagyobb részében boldogtalan leszel.
Mire van szükséged ahhoz, hogy megtanulj együtt működni más emberekkel.
Először: tanulj meg szövetkezni másokkal!
Epaphroditus volt az az ember, akit a Filippi gyülekezet küldött Rómába anyagi támogatással Pálnak, mialatt ő börtönben volt. A Filippi 2:25 ezt írja :,, Úgy érzem vissza kell küldenem Epaphroditust – az én testvérem, munkatársam és harcostársam – nektek. Ti küldtétek őt nekem, mint személyes képviselőtöket, hogy segítsen nekem a szükségben. ’’
Azzal, hogy Epaphroditust testvérének, munkatárásnak és harcostársának nevezte, Pál azt mondja, hogy az ilyen élet és szolgálat egy család, bajtársiasság és egy harc.
A gyülekezet Isten családja. Mi mind testvérei vagyunk azoknak, akikkel együtt szolgálunk és dicsőítünk, és ebben a tudatban kellene bánjunk velük. Szintén a bajtársiasságról szól az a terület, ahol együtt dolgozunk és szolgálunk egy közös cél érdekében  -  a Nagy Bizottság.
Hasonló harcban kell lennetek a Sátán ellen, és támogatnotok kell egymást. Kell, hogy megvédjétek és támogassátok egymást. A legjobb hely, hogy megtanuljátok, hogy hogyan kell szövetkezni egymással az a gyülekezet.
Második lépés: tanuld meg a figyelmességet!
Pál a Filippi 2:26-ban beszél újra Epaphroditusról: ,,most azonban visszaküldöm nektek, mert már nagyon hiányoztatok neki. Az is nyugtalanította, hogy tudomást szereztetek betegségéről.’’
Vegyétek észre a figyelmesség két példáját ebben! Pál tekintettel volt munkatársa honvágyára, Epaphroditus pedig a Filippibeliek aggodalmára. Ez a boldogság kulcsa. A nagyobb odafigyelés a másik szükségeire, kétségeire, félelmeire és boldogabb leszel. Ha nem vagy figyelmes, a házasságod is boldogtalan lesz.
A Biblia azt mondja az 1 Korintus 1:10-ben: "Éljetek egymással összhangban. Meg kell tanulnotok figyelmesnek lenni a másik iránt, és éljetek közösségben."
Egyikünk sem figyelmes ember természeténél fogva, mert hajlamosak vagyunk először magunkra gondolni és nem pedig mások szükségeire. „Ápolni az életed közösségben” sok munkát vesz igénybe, megtanulni összhangban lenni és egymással jól összedolgozni gyakorlást igényel. Mint egy kert, amely ápolást igényel ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen. Látni fogod, ahogy erőfeszítéseid a boldogság és az erős kapcsolatok gyümölcsét termik majd.
Beszéljetek róla:
Miért nehezebb valamikor összhangban lenni és jól dolgozni egy másik emberrel aki a gyülekezeted tagja és akivel együtt szolgálsz?


Értsd meg: a haragnak ára van


„A hirtelen haragú ember bolondságot követ el, a bölcs pedig nyugodt marad.” (Péld.14,17 TEV angolból fordítva)



A Biblia azt mondja, hogy mindig megvan az ára annak, ha utat engedsz a haragnak. Látsz összefüggést az alábbi versek között?

* Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig békét hoz. (Péld. 15,18 TEV angol fordításból)
* Az indulatos ember viszályt szít és problémát okoz. (Péld. 29,22 TEV angol fordításból)
* A hirtelen haragú ember bolondságot követ el, a bölcs pedig nyugodt marad. (Péld. 14,17 TEV angol fordításból)

A Biblia azt írja, “Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond.” (Péld.11, 29)

Valahányszor elvesztem a türelmem, én veszítek. Úgy nem fogod elérni a célodat, ha folyamatosan dühbe gurulsz. Az író az angol változatban egy szójátékot mutat be illusztrációként: A "danger" szó (magyarul veszélyt jelent) valójában az "anger" (magyarul düht jelent) szó egy "d" betűvel előtte. És a düh veszélyes. Ha mérges vagy elveszíthetsz mindent: a jó hírnevedet, a házastársadat, a munkádat, az egészségedet.

Néhány évvel ezelőtt olvastam egy orvosi kutatást az emberi szívről, melyben az állt, hogy ha mérsékeljük a haragot az életünkben, akkor ezáltal meghosszabíthatjuk az életünket. Anyák és Apák, figyeljetek rám: rövid távon motiválhatjuk ugyan haragunkkal a gyermekeinket - ha félelemből is, de megteszik, amit kérünk -, de hosszú távon mi fogunk veszíteni, mivel a harag mindig elidegenít minket egymástól. A harag az oka annak, hogy az emberek elfordulnak egymástól, mintsem közelebb kerülnének egymáshoz.Ahelyett, hogy a haragod által megkapnád azt, amit akarsz, csak azt éred el, hogy az emberek közömbössé válnak veled szemben és megharagszanak rád.

Egyik módja annak, hogy kezelni tudd a haragodat az az, hogy megérted és belátod, hogy mibe is kerül ez neked valójában.

Beszéljünk róla!

* Hogyan befolyásolta korábban a harag a döntéshozásaidat?
* Volt már olyan, hogy a haragod miatt tönkrement egy kapcsolatod? Milyen hatással van ez a jelenlegi kapcsolataidra?

Isten Szava radikális változást okoz

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos hogy az igazságra tanítson és ráébresszen az életünkben levő rosszra. Kijavít, amikor hibázunk és megtanít a jóra. Isten felhasználja a népe felkészítésére és felszerelésére, hogy jó cselekedeteink legyenek.” (2Tim 3,16-17 NLT)


Egyszer megkérdezték tőlem, hogy melyik a legjobb bibliafordítás. A válaszom: az ha lefordítod a saját életedre! Erről szól a bibliatanulmányozás. Ha nem fordítod le Isten Igéjét a saját életedre, akkor nem úgy tanulmányozod a Bibliát, ahogy azt Isten szánta.

Isten azért adta nekünk a Bibliát, hogy átformáljon, nem csak hogy informáljon! Nagyobb szívet, és nem nagyobb fejet kellene eredményezzen. Jakab levelében arra tanít, hogy „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1,22)

Vagyis Isten azt szeretné, hogy a hitünk cselekedetekké váljon.

A 2Tim 3,16-17-ben még érthetőbben mondja el Isten a célját a Bibliával: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos hogy az igazságra tanítson és ráébresszen az életünkben levő rosszra. Kijavít, amikor hibázunk és megtanít a jóra. Isten felhasználja a népe felkészítésére és felszerelésére, hogy jó cselekedeteink legyenek.” (2Tim 3,16-17 NLT)

A Bibliának nem csak az a célja, hogy rávilágítson az életünkben levő rosszra és megmutassa, hogy hogyan kellene éljünk. Isten azért adta az Igéjét, hogy gyökerestől megváltoztassa az életünket.

A Biblia különféleképpen jellemzi magát. Például a Biblia kalapács, kard és szike. Ezek a szerszámok mind gyökeres változást képesek hozni. Isten szándéka a Bibliával, hogy teljesen megváltoztassa az életünket.

Más helyen a Biblia Isten igazságát a tejhez, vízhez, kenyérhez és húshoz hasonlítja. Mi a közös mindezekben? Ha nem eszel rendszeresen ezekből, akkor meghalsz. Soha nem volt Isten terve az, hogy a Biblia nélkül éljünk.

A Biblia életünk legalapvetőbb eleme, mert élet származik belőle. Sőt, a Biblia úgy beszél Jézusról, mint Isten Szaváról. A János 1,14-ben ezt olvassuk: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Isten az élő szót, Jézust adta neked, hogy Ő legyen a hited szerzője és befejezője; és adta az írott szót, a Szentírást, hogy felkészítsen arra, hogy megéld a hitedet.

Beszéljünk róla:

* A Biblia több egy egyszerű bölcsesség elosztónál vagy információ raktárnál. Szerinted hogyan használja fel Isten a Bibliát, hogy megváltoztassa az életedet?
* Jézus Isten Szava. Beszélgessünk arról, hogy milyen összefüggésben áll a Bibliával való belső kapcsolat a Jézussal ápolt bensőséges kapcsolattal?




Minden fajta gyülekezetre szükség van


Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. (1.Korinthus 12:5-6)

Lelkipásztorként töltött éveim során megtanultam néhány dolgot, ezek közül az egyik a következő: Mindenfajta gyülekezetre szükség van ahhoz, hogy mindenféle embert elérjünk.

Isten szereti a különbözőséget. Soha, semmiről nem készít másolatot. Még az ikrek is különbözőek. Isten teremtményei mindig egyediek, ugyanígy a gyülekezetek is.

Isten azt akarja, hogy minden gyülekezet növekedjen, és gyümölcsöt teremjen, éppen úgy, ahogy a növények a kertben. Némelyik gyülekezet kicsire nő, mások közepes méretűre, megint mások egészen nagyra. Ahogyan Pál apostol írja: Isten olyan formát ad minden növénynek, amilyet akar, és mindegyik fajta mag a saját formájában növekszik. (1.Korinthus 15:38 GW - fordítás)

Miért van szükség sokféle gyülekezetre a mindenféle embert eléréséhez? Mert szeretünk választani. Vannak emberek, akik a kis gyülekezetet szeretik, mások a nagy gyülekezetet részesítik előnyben, megint mások a közepes méretűt.

Azt gondolom, a gyülekezetek három kategóriába sorolhatók, mindegyik a maga méretével, erősségeivel…

1. A „nyúl” gyülekezet. A „nyúl” gyülekezet egy mikro gyülekezet vagy házi gyülekezet, az emberek egy egész kicsi csoportja. A keresztyénség első 300 évében minden gyülekezet házaknál jött össze. Nem voltak templomok, imaház épületek. Követték Jézus tanítását: ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük. (Máté 18:20)
A „nyúl” gyülekezet erőssége az egyszerűség. A „nyúl” gyülekezet alakításához nem szükséges sok szervezés, elég egyetlen ember, aki azt mondja: „Házigazdája akarok lenni egy kis csoportnak az otthonomban!”

2. A „tigris” gyülekezet. A „tigris” gyülekezet egy közepes méretű gyülekezet, 100-400 emberrel. A legtöbb gyülekezet ilyen. [U.S.A. adatok. Magyarországon a ezekkel a jellemzőkkel általában kisebb létszámú gyülekezetek bírnak – fordító megjegyzése] Több az infrastruktúrájuk, de több szolgálatot, támogatást is ajánlanak fel, mint a „nyúl” gyülekezetek.
A „tigris” gyülekezet legnagyobb erőssége a közösség, mert a mérete lehetővé teszi, hogy a gyülekezetben mindenkit személyesen ismerhess.

3. Az „elefánt” gyülekezet. Az „elefánt” gyülekezet óriásgyülekezet. Az „elefánt” gyülekezet erőssége a teljeskörű szolgálat. Képes felkínálni olyan dolgokat a közösségnek, amiket a „nyúl” gyülekezet nem tud megadni, speciális szolgálatokat, elérési lehetőségeket. Pl. a Saddleback Gyülekezet saját konyhát üzemeltet. Képesek vagyunk hetente néhány ezer (!) család étkeztetését biztosítani a gyülekezetünkben. Egy másik példa: rendelkezünk 150 tanácsadóval, akik évente 50.000 óra ingyenes tanácsadást biztosítanak.

Nem számít, melyik gyülekezetet választod. Istennél van hely számodra, hogy szolgáld őt, és betöltsd az életedre vonatkozó célját.

Ellenségszeretet...

A mai nap imádsága:
Uram! Olykor nagyon nehéz nekem elviselni másokat, meg magamat is... Kérlek segíts rajtam, hogy szeretni tudjam azokat is, akiket inkább kerülnék! Ámen



Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.
Lk 6,35

A felebaráti szeretet az egyenlők közti szeretet, a probléma csak az, hogy egyenlőkként sem vagyunk mindig egyenlő helyzetben. Emberek lévén - mindnyájan segítségre szorulunk, ma én, holnap te. De ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az egyik ember tehetetlen, a másik meg életerős. A tehetetlenség múlandó állapot; az viszont állandó és közös képességünk, hogy felkeljünk és megálljunk a saját lábunkon.

Mégis, a felebaráti szeretet azzal kezdődik, hogy szeretjük a tehetetleneket, szeretjük a szegényeket és az idegeneket. A felebaráti szeretet ugyanis minden emberi lény szeretete, s az a jellegzetessége, hogy senki sincsen kirekesztve belőle. Ha kifejlődött bennem a szeretet képessége, akkor nem tudom nem szeretni a felebarátaimat. A felebaráti szeretetben megvalósul a minden emberrel való egyesülés, az emberi szolidaritás, az emberi eggyé válás élménye. A felebaráti szeretet azon az élményen alapul, hogy mindnyájan egyek vagyunk. A tehetség-, intelligencia- és tudásbeli különbségek elhanyagolhatók a minden ember számára közös emberi lényeg azonosságához képest. Hogy ezt az élményt átélhessük; a felszíntől a lényegig kell hatolnunk.

Ha ez sikerül, következik a "szeretni-tudás" következő "fokozata": az ellenség szeretete. Az ószövetség-korabeli törvény igen ember-szerű: "Szeresd felebarátodat, s gyűlöld ellenségedet!" (Azért jegyezzük meg: a "Gyűlöld ellenségedet!" eredetileg nem volt bennne az Ószövetségben ezt a legújabb kutatások alapján az esszénusok hangoztatták és így vált közkeletűvé a Krisztus-korabeli időkben.) Tény, hogy az ellenséget szeretni nemhogy igen nehéz vállalkozás, de bizonyos körülmények között egyszerűen lehetetlen. Az, hogy Jézus mégis erre buzdít, annak elsődleges oka a kiegyenlítődés. Kiegyenlítődés (értsd: megbocsájtás) nélkül nincs harmónia, enélkül nem kerek a világ, nem lehet teljes az élet. Aki képes megbocsájtani az ellenségének, az ebben az aktusban önmaga lelkének nyugalmát leli meg. Nemcsak azért, mert "Istené a bosszúállás, s Ő az, aki mindenért megfizet", de azért is, mert olyan lelki régiókba kerül, olyan magasságokból szemlélheti a világ nyüzsgését, ami kevesek kiváltsága.

Jót tenni azzal, aki nekünk rosszat akar, nem könnyű, de nem lehetetlen dolog. Aki Krisztusban megértett valami keveset a megváltás titkából, annak sem egyszerű, de a Szentlélek kegyelmi munkája által olykor-olykor képessé válik megtenni azt, ami ellen egyébként sok-sok idegszála tiltakozik. Aki ezt a krisztusi magatartást tanúsítja, az a hétköznapok szentjévé válhat, azaz megnyilvánul rajta, hogy Ő Istené...




Irgalomért...


A mai nap imádsága:
Uram! Egymás közötti távolságainkat Te hidald át szereteteddel, hogy megtaláljuk életünk értelmét és célját - hétköznapjainkban is! Ámen


Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
Zsolt 10,1

A legnagyobb távolságok nem fényévekben mérhetőek, csupán egy-két araszos evidenciákban, melyek érvényesítéséhez igen gyakran egy élet sem elegendő. Milyen egyszerű megérezni a láb remegésében, a szívverés izgatottságában a felénk jeleket küldő Isten Titokzatosságát, s milyen nehéz ezekből levonni a következtetést. Mit érnek a különleges élmények - S melyikünk életében ne lettek volna már? - ha azok megmaradtak az érzelmek szintjén, de soha nem sarkalltak aktivitásra, se Isten felé, se embertársaink felé, s nem tettük meg a világ lehető legnagyobb távolságát: az első lépés fél méterét...

Életünk pradoxona, hogy Isten itt van közöttünk és bennünk, mi pedig a zsoltáros őszinte szavaival milyen gyakran elmondjuk: "Miért állsz oly távol Uram?" Az élet valóságához nemcsak az Isten, de a bűn realitása is "hozzátartozik". Ez azt jelenti, hogy olyan közel jön hozzánk a Teremtő Urunk, hogy ennél közelebb már nem is jöhetne, de a szívünkben lakozó vétek, bűn olyan láthatatlan hártyát von szívünk köré, hogy azon még az Isten sem tud - mert nem mindig akar - átjutni. Néha persze - Isten különös kegyelme az ilyen -, összetöri megmerevedett kőszivünket, ami borzasztóan fájdalmas tapasztalás, de mindezt azért teszi, hogy utána érző "hússzívet" adhasson.

Életeseményeink többségében mi magunk futunk el az Istentől, s azután számonkérjük rajta, hogy miért van olyan távol. (Távolság, idő az ember számára nagyon fontos, az Isten számára azonban nem lényeges, hiszen Ő Isten...) Szükséghelyzetünket nagyon sokszor pedig mi magunk okoztuk. Nagyobbat gondoltunk,mint a tehetségünk engedte - Addig nyújtózkodj , amíg a takaród ér! -, többet akartunk birtokolni az életben, mint amire teremtett minket az Örökkévaló - Ki sokat markol, keveset fog... -, s lehetne számtalan oldalról megerősíteni az ősi igazságot: bizony könnyedén "melléfogunk".

A evangélium, mint Jézus Krisztus, "tegnap, ma és mindörökké" ugyanaz: Emmanuel, azaz velünk az Isten. A legnagyobb kiváltság, ha mérhetetlen távolságok Isten és emberek között, a szeretet valóságában feloldódnak, s létünk egyetlen igenné és ámenné formálódik át...



Nehézségeink...


A mai nap imádsága:
Uram! Sok terhet kell hordoznom, de a Te erődben bízva képes vagyok elhordozni mindent. Kérlek azért, ne büntesd makacsságomat, szeretetlenségemet és hitetlenségémet, s ne nézd azt mennyire önző vagyok! Terelgess engem magadhoz, s add, hogy vesszőcsapásaidból is megértsem akartodat és beteljesíthessem a nekem szánt napokat a Te rendelésed szerint! Ámen.


Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.
Zsolt 118,18

A halál közelében érezzük igazán a halál erejét, s az élet ízét... Talán éppen ezért vállalkozott mindig is az ember a veszélyes feladatokra, s próbálta ki magát az emberfeletti kihívásokban. Nemcsak manapság vannak olyanok, akik "esztelenül" kockáztatnak, mindig is akadtak ilyen emberek. Őrájuk mondták a háttérből figyelők: "Ezek kísértik az Istent!"

Istent kísérteni azt jelenteni, játszani a legdrágábbal: az élettel. "Az élet nem játék!" - mondja az okos felnőtt a tapasztalatlan gyermekének, megkerülve azt az igazságot, hogy az élet a legnagyobb játék... Játszani ugyanis nemcsak lehet, egyenesen kell, de azt is tudni illik, hogy a játékszabályokat nem mi alakítjuk, azokat eleve kaptuk, s aki csal, annak hordoznia kell a következményeket.

Akit megfeddett az ÚR - mások szerint a Sors, az Élet - az alázatosabb lett általa vagy megkeményedve pimasz és cinikus. A hívő ember útja mindig az elfogadás útja, de más dolog elfogadni, s megint más megkeseredve beletörődni. A régen élt ember - mivel kapcsolata volt a természettel - életét jobban meghatározta az adás és a kapás, azaz a kölcsönösség. Manapság az egyenjogúság látszatában, a "nekem nagyobb előnyt" kívánsága rejtőzik. A tisztességes kereskedelem (fair trade) helyett többnyire a másik ellehetetlenítéséig fokozott rabló-gazdálkozás jellemzi a világot. Többek között emiatt éhezik kétmilliárd ember...

Az Istent kereső ember jól tudja, hogy az Élet Ura, a Halálnak is Ura. Ő szabja meg fogantatásunk pillanatát (jobb esetben, s nem az orvos - lásd lombik-baby!) s ő azt is, hogy mikor lépjünk ki ebből a világból... Manapság ebbe is beleszól az orvostudomány, nem csoda, hogy állandóan frissen tartott téma a méltóságteljes halál kérdése. A hívő ember, aki saját bőrén tapasztalta meg az elmúlás hideg fuvallatát, az érdekes módon megváltozik. Nem győzi dícsérni Urát, hogy az mennyire jó volt hozzá, s milyen kegyelmes, mert megsegítette őt... Milyen kár, hogy más elesettségén, nyomorúságán keresztül sem okul sok ember. Annak ellenére, hogy Isten számtalan jelt ad útmutatásul, mégis sokan az istentelenség útját választják... Ez a szabdság, aminek azonban ára van...

Szabadság...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szereteted által élhessek, a Tőled kapott szabadságban! Ámen
Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!”
Róm 8,15
Szolga, rabszolga, cseléd, csicska... fogalmak, melyek jelentéstartalma meglehetősen egybemosódott az utóbbi néhány évtizedben. A munkás nem rabszolga, de ha pisilni is csak egyszer mehet ki nyolcóra alatt a szalag mellől, akkor kivillan a kapitalizmus "foga-fehérje"! Amikor munkáltatók úgy beszélnek alkalmazottaikkal, mint a kapcaronggyal, s akinek nem tetszik, annak "el lehet ballagnia a..." - akkor fel kell tenni a kérdést: Miért gondolja az egyik ember, hogy megteheti a másik emberrel, azt, amit ha vele tennének meg, akkor mélységesen felháborodna?
Az önmaga körül forgó modern ember elhitte azt a hazugságot, hogy a közösség-szabta korlátok (rend, iratlan szabály, jó tradíció) tulajdonképpen egyénisége kibontakozásának gátjai. S ha már gátak... akik az árvízi védekezésben önkéntesen részt vállaltak, azok személyesen megtapasztalták a közösség megtartó, értékkovácsoló erejét. A krízis üzenete mindig ugyanaz: a megoldás csak együtt lehetséges!
Szolgája nem csak egyik ember lehet a másiknak, az élettelen dolgok is rabszolgaságban tarthatnak: ital, kábítószer, szenvedélyek... Lutherünk írja. "Kinek mi a legfontosabb, az az istene!" Ami az első helyen áll, az irányítja az életét. Szeretheti valaki az ÚRJézust, de ha a pénzt egy picivel jobban szereti, akkor már a vagyona életének az irányítója. Lehet valaki kegyes, hívő ember, talán még a szószéken is állhat, de ha cselekedetei nem hitelesek, akkor bizonyságtevése fabatkát sem ér! Így válnak hiteltelenné a világban azok a templomos "jóemberek", akik ugyan igyekeznek betartani a Tízparancsolatot, de ha alkalom adódik, akkor mégsem tudnak nemet mondani a vágyaiknak, s elbuknak...
A "fiúság Lelke" a szabadság. Aki Isten szeretetében él, annak mindent szabad... Aki viszont nem ismerte még meg az Isten felszabadító szeretet-erejét, az "vigyázzon amikor még áll, hogy el ne essék!" Minden embernek joga van szerelemben megfoganni, és szabadságra megszületni, s szeretetben kiteljesedve élni. Minden ember embernek születik, nem pedig szolgasorsú állatnak, s bizony mindenkinek meg kellene adni az esélyt, hogy kapott tálentumait megduplázza! Az, hogy ez mégsem így van, nem csak szomorú tény - még a harmadik évezred elején is 'virágzik' a kizsákmányolás -, de ezen túlmenően a végső elszámoláskor, Isten előtt egyben vádló bizonyíték is lesz a másik szolgaságban tartása... A hitetlen ember ez utóbbira csak legyint, a hívő ember pedig segítő, megtartó erőért kiált: "Abba", azaz "Atyám", mert tudja, egyedül nem állhat meg a kísértések között..






Szerelem...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy életünk minden napján szerelmetes szeretetedre rácsodálkozhassunk, akár fiatalok vagyunk, akár idősek! Ámen
Én szerelmesemé vagyok, s szerelmesem az enyém,
Énekek Éneke 6,3a
Szerelmesek ősi hitvallása ez... az önkéntvállalt egység eufórikus megerősítő mondata. Legnagyobb merénylet ilyenkor azt mondani a szerelmeseknek: "No, majd idővel a szerelmetek átalakul szeretetté!" Aki ilyet mond, az vagy nem volt sosem szerelmes, vagy már rég elfelejtette, hogy mi fán terem az! Igaz azonban az is, amit Karinthy Frigyes is megír: "A férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt."; s ez a legharmonikusabb párkapcsolatban is súrlódásokhoz vezethet. Emellett azonban a szerelem megmaradhat, mert a szerelem egy mindent túlélni képes csoda... A szerelem - újfent Karinthyt idézve -, egyfülű kosár - olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen - de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.
Ha szerelemből kivész - vagy eleve ki sem fejlődött benne - az az 'emberfeletti' titok, amit beléplántált a JóIsten, akkor marad a testek 'egymást-kívánása', ami hosszú időn keresztül megtarthat egy kapcsolatot, de nem teszi azzá, amire adatott: két lélek térben és időben legőszintébb találkozásává, mely által egymást két ember, emeli, boldogítja. A társunk jó tulajdonságait könnyen megszeretjük, a rossz tulajdonságaikba pedig idővel beleszerelmesedünk, de van azért ennél jobb "megoldás" is: amikor a szerelem olyan biztonságot teremt a párkapcsolatunkban, hogy már nincs (félig)titkolt görcsös ideákba-kapaszkodás, hanem nyitottá válik lelkünk a "formálódásra". Jelesül: egyik a másikból a jót hozza elő, s a rossz tulajdonságokat pedig elsorvasztja! A rossz ugyanis nem akkor múlik el, ha "tűzzel vassal" harcolunk ellene, hanem akkor kopik ki végérvényesen az életünkből, ha belső igényünkké válik, hogy már ne tegyük azt, ami kellemetlenséget, bosszúságot okozhat szerelmes társunknak...
A szerelem persze attól "őrült" dolog, hogy nem csak beengedjük a másikat abba belső intim terünkbe, de kívánjuk is, hogy a másik ott maradjon ebben az "erőtérben"... Ezért heverésznek a szerelmesek órákat a réten, örülve a kék égnek, a napsütésnek, s mindenek előtt egymásnak, s ezért ücsörögnek öregjeink a parkok padjain naphosszat, szorosan egymás mellett!
Életünk folyamán sok mindent képesek vagyunk elhagyni - igazunkat, egészségünket -, de egy valamiről nem tudunk lemondani: a saját boldogságunkról! Manapság sokszor hallani, hogy "a boldogságért meg kell küzdeni, dolgozni kell érte"... Van is ebben igazság, csak nem úgy, ahogyan sokszor elképzelik: nem a mikrovilágunkat kell teljesen átformálnunk, hanem önmagunkat. Ez pedig magunktól - ez a hívő ember tudása - gyakorlatilag nem megy, kell hozzá a JóIsten kegyelme! Az igazi átalakulás ugyanis nem az idomító régi isteni parancs gondolkodásnélküli betartásának lesz a következménye, hanem az Isten szeretetének önkéntes elfogadása által termő "gyümölcse".
Az Újszövetség két szót alkalmaz a szeretetre, az egyiket (fíleó) kedvelve szeretésnek fordíthatjuk, a másikat (agapeó) pedig önfeláldozásra kész szeretetnek. Ez utóbbi az a bizonyos felülről jövő, folyamatosan megújuló, isteni szeretet, amit kiérdemelni, kiharcolni, nem, csakis elfogadni lehet. Aki képes Istennek ezt a szeretetét elfogadni, az tovább is adja, sőt, már nem csak kedvelve akarja 'birtokolni' társát, de képes önfeláldozóan, "halálosan" szeretni is...




Utolsó ítélet...

A mai nap imádsága:
URam! Kegyelmedben bizakodom, nem magamban. Segíts meg, légy velem! Ámen


Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.
1 Kor 15,50-52

Mindenkit érdekel az elmúlás... a saját halálunk pedig értelemszerűen különösen is. Létünk legnagyobb krízisére, a halálra egy egész életen át készülünk, de igazából mégis felkészületlenül nézünk szembe az utolsó óráinkkal. Sokan mondogatják, hogy "tudják" hová mennek, ha vége az életüknek, helyesebb lenne azonban inkább azt mondani: "ezt remélem" vagy "ezt hiszem"...

A kereszténység fennállásának elmúlt két évezredében a mennyországot helynek vélték, ahová az üdvözült lelkek Krisztus érdeméért juthatnak, valójában - Jézus URunk szerint -, nem helyről, hanem állapotról van szó, hiszen Ő így tanít: "Isten országa bennetek van!" Ez jelenti egyrészt azt, hogy már itt a földi életünkben részesei vagyunk/lehetünk a mennyországnak, másrészt, a bennünk lévő "isteni rész" (a halhatatlan lélek) elmúlásunkkal sem veszíti el ezen állapotát, ebben maradunk, pontosabban Istenben maradunk. A mennyország ugyanis Isten maga, a benne való tudatos létezés. A "pokol" pedig az Isten létezésének tudatában való Isten-nélküliség, Isten-hiány.

Pál apostol - mentségre legyen mondva, ő is csak ember, s múlandó volt ő is -, apostoli buzdításai közepette elmélkedik, gondolkodik, s próbálja elképzelni az elképzelhetetlent... Nehéz helyzetben van az "ismeretlen Isten" tarzuszi misszionáriusa, hiszen a művelt, sokat látott korinthusiaknak mondania kell valamit arra a problémára - halál, s az utána következő dolgok -, melyre a Római Birodalom területén egzisztáló több mint egy tucat elismert misztérium-vallás is konkrét válaszokat kínált... Annyi bizonyos, hogy János apostol első levelében így nyilatkozik: "Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk Őhozzá, és olyannak fogjuk Őt látni, amilyen valójában".

Isten országának a jó híre tehát azt jelenti: Isten velünk van. Nem lesz valamikor, hanem "már itt és most": VAN! Ez azt is jelenti egyben, hogy a mennyország nem valami "élet-utáni jutalom-hely", amit fogcsikorgatva is, de ki kell érdemelnie az embernek ebben a földi siralomvölgyben - középkori elképzelés, ahol még az élet, s a munka is csak büntetés -, hanem felismerése annak, hogy az élet alkotás, formálódás, növekedés és gyarapodás, hogy mindinkább tükröződjék rajtunk Isten szeretete.

Elképzelni, egy kicsit álmodozni az Isten eljövendő országáról nem csak lehet, de időnként kell is. Messzemenő következtetéseket azonban levonni, s a perfekció igényével hirdetni, hogy "akkor" és "ott" 'így, s majd úgy lesz - nemcsak nagyon-nagyon emberi, de egyszerűen teremtményi kompetenciánk határának átlépése is. Isten ugyanis Végtelen, az ember pedig véges, s véges soha nem foghatja be/át/fel a Végtelent...

Két család egyesítése


„Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.” (Zsoltárok 101:2)
Ha férjként vagy feleségként egyesíteni próbálod (előző házasságból hozott) gyermekeiteket egy nagy boldog családdá, a házassági tanácsadó ad néhány hasznos tanácsot, amit jól teszel, ha megfogadsz. Amit mi romantikus boldogságnak nevezünk, gyermekeink az otthonuk feldúlásának látják. Ezért értsd meg, meg kell dolgoznod azért, hogy megoldhasd a problémákat, és bensőséges légkört alakíthass ki. Olvasd gyakran az első korinthusi levél 13. Részét, mert az erős családhoz a kulcs a szeretet! Gyakorolnod kell miden nap. Gyermekeid hangulatukat a tiedről mintázzák, ezért megterhelő és feszültséggel teli időszakokban is őrizd meg a szeretetteljes magatartást! Ne feledd, neked volt választásod, a gyerekeidnek nem. Ők nem kérték, hogy belekerüljenek ebbe a helyzetbe, ezért légy megértő, és erősítsd bennük a biztonságérzetet ebben a változásokkal teli időszakban. Ne várj azonnali megoldást! Légy realista azokat a kihívásokat illetően, melyek a két család egyesítésével járnak. Nincs olyan, hogy azonnali családias összetartozás és egyetértés. Időt vesz igénybe, míg az erős kötelék kialakul, és összetartja a családot, szóval: „Csak türelem!” Adj időt a múlt veszteségeinek meggyászolására! Jézus azt mondja: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Máté 5:4). Szüleik második házasságának idejére gyermekeik már a harmadik családban élnek: saját biológiai családjukban, egyszülős családban, és most az egyesített családban.
Továbbá, ha a te saját gyermekeid nem élnek veled, te magad is veszteséget és hiányt élsz meg. Ha ezt nem vagy hajlandó tudomásul venni, az haragot és elidegenedést szül, ezért rendezd le a múltat, mielőtt a jövőt kezdenéd építeni!



Napjainkban a kétszülős háztartások csaknem fele egyesített család. Ha te is ilyen családban élsz, van néhány dolog, amit fontolóra kell venned. Először is, miden gyermek egyedi. A kisgyermekek könnyebben elfogadják a mostoha szülőt, mint a tizenévesek. A tekintély egy kamasznál már nem bír akkora súllyal. Hozzájuk bölcsen és nagylelkűen kell közeledni, míg egy totyogónak elsősorban táplálékra, gondoskodásra és biztonságérzetre van szüksége. Másodszor: alakíts ki új családi rendet! Minden családnak megvan a maga szokása: „a mi házunkban az a szokás, hogy…”. Ettől érzik a családtagok úgy, hogy egy bizalmi csoport részei. Az olyan dolgok, mint a gyülekezetbe járás, közös étkezések, közös játékok, vagy jóízű nevetések segítenek megalapozni a kötődés és összetartozás fontos érzését. Harmadszor: ne tiltsd meg a gyerekeidnek, hogy kapcsolatot ápoljanak biológiai szüleikkel!
A Biblia azt mondja: „Boldogok, akik békét teremtenek…” (Máté 5:9). Ezért ne szóld le volt házastársadat a gyerekek előtt, és ne használd a gyerekeket üzengetésre! A kutatások megerősítik, hogy azok a gyerekek, akik mindkét szülőjükkel töltenek időt, könnyebben beilleszkednek. Ez annak a lehetőségét is csökkenti, hogy kereszttűzbe kerülnek, és megsérülnek. Végül: mindig munkálkodj a gyermekek javán! Mindig lesznek olyan ünnepek és események, amikor találkoznod vagy beszélned kell volt házastársaddal, szokj hozzá ehhez, a gyermekeid érdekében!
Szükségük van szeretetedre és megértésedre, különösen akkor, amikor az érzelmek felkavarodnak, és mindenki alkalmazkodni próbál. Légy tekintettel arra, ami korábban történt! Ne akard ráerőltetni senkire az idealizált elképzelésedet arról, milyennek kellene lennie egy családnak! Akár biológiailag, akár házasság által lettél szülő, ez érettséget kíván – nem is keveset. Utóirat: Ha eddig még nem imádkoztál, itt az ideje elkezdeni!




MEGVÁLTÁS


„Amire ugyanis képtelen volt a törvény… azt tette meg Isten, amikor… tulajdon Fiát küldte el…” (Róma 8:3)
A Biblia azt mondja: „Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« …Jézus …így szólt hozzá: »…add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.« Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt” (Lukács 18:18-23). Ez az ember már elérte a siker három nagy fokozatát: hatalom, gazdagság és tekintély. Rögtön a lényegre tért: „Mit kell még tennem?” Ahogy felteszi a kérdést, arra utal, hogy azt gondolta, az örök életet is elérheti úgy, ahogy eddig minden mást: saját erőfeszítéséből. Tévesen azt feltételezte, hogy a menny valamilyen fizetség, pedig nem az. Csak egy hidegszívű isten adná a megváltást csupán azoknak, akik meg tudják fizetni. Ezt ugyan nehéz felfognunk, mivel általában azért kapunk jutalmat, amit a teljesítményünkkel elértünk. Csakhogy éppúgy, ahogy nem tudnád lenyűgözni Picassót a zsírkréta-rajzoddal, éppúgy nem jogosítanak fel jellemed és jótetteid a mennyországra. Az örök élet több kerül, mint amennyit meg tudsz fizetni. Nem jó önéletrajzra, hanem megváltóra van szükséged! Ennél az embernél nem a pénz volt az igazi probléma, hanem az önelégültség. Nem a vagyona tartotta távol Isten országától, hanem az egója. Nem csupán a gazdagok tudnak eljutni erre; éppígy nehéz az iskolázottaknak, az erőseknek, a jó külsővel rendelkezőknek, a népszerűeknek, sőt a vallásosoknak. Ahhoz, hogy a megváltást el tudd fogadni, először el kell ismerned, hogy lelkileg csődbe jutottál, üresek a polcaid és hírneved semmit sem ér. Nem közelíthetsz Istenhez igazságot követelve, csak irgalomért könyörögve. Ha megteszed már ma, meg is kapod azt!


Mi a te kifogásod?

„De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek…” (Lukács 14:18)

Annyiféle kifogást tudunk felhozni. Mintha könyvből olvasnánk őket! Lukács evangéliumának 14. részében Jézus három emberről beszél, akik meghívást kaptak egy menyegzőre. A bibliai időkben az első meghívást általában hónapokkal az esemény előtt elküldték, aztán később még küldtek egy emlékeztetőt is. Egy esküvő sokba került, ezért nagy megtiszteltetésnek számított, ha meghívtak rá valakit, a meghívás elutasítása pedig sértés volt. Hozzánk hasonlóan a történetben szereplők is elfoglalt emberek voltak. Ám tény az, hogy egyszer már elfogadták a meghívást. Aztán az utolsó percben az egyikük ezt mondta: „…épp most vettem földet, ki kell mennem, hogy megnézzem…” (18. vers NLT). Abban az időben a birtokvásárlás összetett, időigényes ügylet volt, és a vásárlónak jellemzően bőséges lehetősége volt megtekinteni a birtokot az adásvétel véglegesítése előtt. Ez az ember hagyta, hogy vagyona visszatartsa. A következő ezt mondta: „…Öt iga ökröt vettem, és ki akarom próbálni őket…” (19. vers NLT). Ez az ember bérszántásból élt, így kipróbálatlan ökröket venni olyan volt számára, mintha mi autót vennénk anélkül, hogy elvinnénk egy tesztkörre. Ő engedte, hogy a karrierje visszatartsa. A harmadik ezt mondta: „…Most nősültem, azért nem mehetek” (20. vers); más szavakkal: „Megházasodtam, megállapodtam... részemről ennyi a történet!” Ezt az embert a személyes kapcsolatai tartották vissza. Jézus itt a farizeusokhoz beszélt, és mondandójának lényege ez volt: „Ti Istentől személyre szóló meghívót kaptatok, és semmibe vettétek!”
Ez nem azt jelenti, mintha vádolnánk a karriert, a vagyont vagy a kapcsolatokat – a lényeg, hogy a jó ne tegyen minket vakká arra, ami a legjobb! Összegzésül: „Mind mentegetőzni kezdtek”, de mindegyiküknél kiderült, hogy milyen dolgok vagy vonzalmak voltak a kifogások valódi okai. Ezért mondja Isten: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (Kolossé 3:2)



Amikor Isten megkérdezte Ádámtól: „Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?”, ő így felelt: „Az asszony, akit mellém adtál…” (1Mózes 3:11-12). Ádám kapásból áthárította a felelősséget – és mi is pontosan így teszünk. Marybeth Whalen írja: „A futásról azt mondtam magamnak, hogy képtelen lennék rá. Egy egész listányi indokom volt. Ha lenne egy pár jó futócipőm! Ha úgy tudnék elmenni futni, hogy nem jönnek utánam a gyerekek! Ha lenne egy jó mp3 lejátszóm, hogy közben zenét hallgathassak! … mindezek az „érvek” csupán rosszul álcázott kifogások voltak… egyszerűen nem akartam kilépni a biztonsági zónámból… nem akartam megdolgoztatni minden izmomat… vagy időt szakítani elfoglalt napjaimból. Szerettem beszélni a futásról, de igazából nem akartam csinálni is. Lehet, hogy a kifogásaid miatt van az… hogy nem tudsz szabadulni egy rossz szokástól, nem tudsz megbocsátani valakinek, vagy, hogy továbbra is vétkezel. Isten megítél téged… de te hagyod, hogy a kifogásaid védőgátként szolgáljanak… ma válassz ki egyet, és kezdd el lerombolni! Bonts le egy téglát a falból! Később egyszerre többet is választhatsz, amíg… már nem áll semmi közted és aközött az ijesztőnek tűnő dolog között, amiről tudod, hogy meg kell tenned… Megtanultam, hogy mind futásra születtünk, ha fogjuk Atyánk kezét, és nem hagyjuk, hogy a kifogások visszatartsanak attól, hogy megtegyük az első lépést.” Az a helyzet, amiben éppen vagy, valaki más felelőssége vagy a tiéd? Amíg őszintén nem válaszolsz erre a kérdésre, addig nem fogsz tudni semennyit sem fejlődni.
Pál azt mondja: „…[Isten] örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük” (Róma 1:20). Légy őszinte! Mondd Istennek: „Velem van a gond. Javíts meg!”
Tedd a dolgod és érdemelj ki előléptetést!

„Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut…” (Példabeszédek 28:19)

Bár ma nagy a munkanélküliség és sok az elbocsátás, még most is igaz, hogy jó munkaerőt nehéz találni. Ezért ha a munkáltatók találnak ilyet, akkor mindent megtesznek azért, hogy megtartsák. Még a gazdasági válság idején is érvényesek azok a gyakorlati szabályok, amik növelik annak esélyét, hogy meg tudd tartani állásodat, sőt akár előléptetést szerezz.  
Ezek a szabályok összhangban vannak azzal, amit Isten Igéje tanít: 1) Értsd meg, hogy a kemény munka áldás. Isten megteremtette az Édent, aztán megteremtett minket. Aztán munkát bízott az emberre ezt mondva: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret” (1Mózes 3:19). Isten megjutalmazza a „verejtékes munkát” (ld. Példabeszédek 28:19). Ha minden tőled telhetőt beleadsz a munkádba, még ha az alantas munka is, az tetszik Istennek. Végső soron pedig ő az, és nem a főnököd, aki kezében tartja jövődet. 2) Fogadd el a valóságot! Ha azt kívánod, bárcsak tűnnének el a mostani körülmények, mert úgy érzed, neked ennél többre van jogod, attól csak még rosszabbul fogod érezni magad, és sehová sem jutsz. A mi Istenünk áldásra tudja fordítani az átkot (ld. 5Mózes 23:5). Ő a „hamu helyett ékességet” ad (ld. Ézsaiás 61:3 Károli). A nehéz időkben Isten felemeli az embereket új ötleteket adva nekik, amelyekkel a jövőt jobbá tehetik, mint amilyen a múlt volt – nem csupán a maguk, de mások számára is. Te is lehetsz ilyen emberré.3) Legyen Isten a forrásod! „Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézsaiás 48:17). Legyen Isten az életvezetési tanácsadód! Végezd el a kemény munkát, add meg a főnöködnek, amit megérdemel, de egyedül Istenben bízz, aki megígérte, hogy: „… be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel” (Filippi 4:19).


„Szerezz bölcsességet… szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7)
Dr. Daniel Goleman pszichológus Érzelmi Intelligencia című könyvében arról beszél, hogy a siker elérésében az IQ csupán 20%-ban számít. Ahhoz, hogy meg tudd tartani az állásodat és előléptetést érdemelj ki, többre van szükség az intelligenciánál. Goleman több dolgot ajánl, ami segíthet sikeresnek lenni munkádban:
1) Önbizalom. A magabiztos dolgozók bíznak Istentől kapott képességeikben. Honnan szerezhetsz ilyen biztonságérzetet? Istentől! „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni” (Zsoltárok 118:8 Károli). Az Istenbe vetett bizalom megadja azt a bizonyosságot, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
2) Kíváncsiság. „Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7). A kíváncsiság az ellenállhatatlan tudásvágy, mely mind több dolgot szeretne megtanulni és megérteni. A kíváncsi dolgozókat érdekli az, ami nem nyilvánvaló. A többiek feltételezik, hogy a megoldás nem létezik vagy túl nehéz, ezért feladják azon a ponton, ahol elkezdeniük kellene. Ám amikor mások azt mondják: „Ez messze meghaladja az én képességeimet”, a kíváncsi dolgozó azt mondja: „Létezik válasz. Van jobb módszer. Csak még rá kell jönnünk valamire.” Minden főnök ilyen kíváncsi alkalmazottakat szeretne.
3) Döntésképesség. „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). A félelem egy „lélek”, egy olyan hozzáállás, ami visszatart, lefagyaszt, rávesz, hogy feladd. Ez a lélek nem Istentől származik, tehát állj neki ellen! Ne félj kockázatot vállalni! Ha imádságban választ kaptál a kérdésre, merd elfogadni a következményekkel járó felelősséget!



„Öltsetek tehát magatokra… könyörületes szívet, jóságot, szelídséget, türelmet.” (Kolossé 3:12)

A munkahelyi sikerhez a következők kellenek: 1) Empátia. Mindig vedd tekintetbe mások helyzetét, szükségeit, érzéseit és meglátásait. Próbáld megérteni, milyen lehet az ő cipőjében járni. Ezzel növeled motiváltságukat, javítod a munkahelyi környezetet, és emeld a termelékenységet. „Öltsetek tehát magatokra… könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.” Minden nap ilyen munkaruhát kellene viselned. 2) Rugalmasság. Az alkalmazkodási képesség egyben előrejutási képesség is. A gazdasági nehézségekkel küzdő környezetben általában a rugalmatlan és haladásellenes alkalmazottak válnak először fölöslegessé, vagyis őket bocsátják el először. Tanulj meg alkalmazkodni! Pál is így tett. „… én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:11-13). Amikor a változás szelei fújnak, a rugalmas emberek meghajolnak, de nem törnek ki. Újra felállnak, és csak még erősebbek lesznek. 3) Humor. Kezdj el magadra és a körülötted lévő világra örömmel nézni. Ne vedd magad túl komolyan! Keresd a rejtett humort az élet komoly pillanataiban is, és megtalálod! Azok az emberek, akik nyomorúságukat adják tovább, mindenkit lehúznak. Isten Igéje ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság…” (Példabeszédek 17:22). A jó humorérzék javít a dolgokon, és a munkahelyet mindenki számára jobbá teszi.




„… ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat.” (Kolossé 3:22)

Ahhoz, hogy meg tudjuk tartani állásunkat, sőt akár előléptetése is kiérdemeljünk, több dolog kell: 1) Kezdeményezőkészség. Próbálj a dobozon kívül gondolkozni! Még jobb, ha eldobod a régi dobozt, és újat kérsz Istentől. Az intelligencia több a puszta IQ-nál. Az átlagos alkalmazott, ha jó kezdeményező, mindig felül fog emelkedni a jobban képzetteknél, ha belőlük hiányzik a kezdeményezőkészség. Ha nem hiszed el, nézd meg a történelmet! A műveltség önmagában nem tesz eredményessé, de Isten Lelke és Isten Igéje igen. Pál azt írja: „Engedjétek, hogy a Lélek megújítsa gondolataitokat és hozzáállásotokat” (Efezus 4:23 NLT). Péternél ezt olvassuk: „… szeretteim… hozzátok írok… ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat” (2Péter 3:1). Engedd, hogy Isten serkentse gondolataidat olyan ötletekkel, melyek nélkülözhetetlen munkatárssá tesznek. 2) Állhatatosság. Mi ez? Az eredmény eléréséhez kellő energia és akarat. Motiváció, eltökéltség, elkötelezettség, hűség, türelem, rugalmasság a nehézségekkel szemben és a kemény munka felvállalása. Azok, akik kerülik a sokat követelő utakat, és a könnyebbik utat választják, sokba kerülnek munkáltatóiknak, rontják a munkamorált, gyengítik a minőséget, és csökkentik a vállalat termelékenységet. Pál arra szólítja olvasóit, hogy tartsanak ki megbízatásukban. „Tanácsot is adok ebben az ügyben… a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van!” (2Korinthus 8:10-11). 3) Tisztelet. Mindig vedd tekintetbe mások jogait és szükségeit! Bánj velük tapintatosan, kedvesen, udvariasan, betartva a törvény, lelkiismereted és a Szentírás határait! „… engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat.” (Kolossé 3:22). Ha ilyen dolgozó leszel, Isten garantálja anyagi biztonságodat és szakmai sikeredet.