2017. szeptember 9., szombat

Aludj többet!

„Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsoltárok 127:2)

A betegség, a stressz, a családi problémák, a munkahelyi követelmények stb. megfosztanak minket az alvástól. Ha pedig folyamatosan alacsony töltöttséggel működünk, az megmutatkozik a viselkedésünkön, a kapcsolatainkon és a teljesítményünkön. A Biblia azt mondja: 1) „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” 2) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 3) „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol” (Példabeszédek 3:24). Az alvás a bizalom cselekedete: amikor aludni mész, a világ Isten kezében van, nem a tiédben. És elég jól működik akkor is, ha nem vagy ébren, hogy irányítsd a dolgokat. Amikor holnap reggel felébredsz, akkor Isten – éppúgy, ahogy Izráelnek friss mannát adott – megadja neked a kegyelmet, amire szükséged van. Jeremiás azt mondta: „Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!” (Jeremiás 31:26). Próbáltál már valaha imádkozni, amikor alváshiányban szenvedtél? Nehéz dolog. Mielőtt Illés képes lett volna hosszú időt imában tölteni, az Úr angyala nem egyszer, de kétszer is hagyta szundítani. Az apostolok viszont a Gecsemáné kertben nem tudtak imádkozni, mert folyton elaludtak. Tudod mit? Nehéz úgy gondolkodni, úgy érezni és úgy cselekedni, mint Jézus, ha nem alszol eleget. Ezért van az, hogy „akit az Úr szeret, annak elegendő alvást ad” (Zsoltárok 127:2 NKJV). Lehet, hogy a leglelkibb dolog, amit csak tehetsz az, hogy korábban lefekszel, és felfrissülve ébredsz, hogy kész légy teljesíteni mindazt, amit Isten eltervezett neked arra a napra.


Légy hálás!

„Dicsőítsük Istent szüntelenül… hálaadással!” (Zsidókhoz írt levél 13:15 NKJ)

Egy női konferenciára (Women of Faith) olyan sok résztvevő érkezett, hogy 150 embernek nem jutott ülőhely, így a szervezők keskenyebb székeket hoztak be. Mindenkinek jutott ülőhely, de csak igen szűkösen fértek el az előadóteremben, és ennek senki sem örült. A rendezvény szervezője megkérte a vendégelőadót, Joni Eareckson Tadát, hogy segítsen lecsendesíteni a tömeget. Fiatal korában Jonit fejesugrás közben baleset érte, amely mind a négy végtagjára kiható bénulást okozott, és emiatt tolószékbe kényszerült. Amikor a személyzet feltolta őt az emelvényre, ő így szólt a hallgatósághoz: „Úgy tudom, néhányuknak nem tetszik a szék, amiben ülnek. Nos, nekem sem! De van ezernyi fogyatékkal élő barátom, aki boldogan helyet cserélne önökkel.” A teremben azonnal csend lett, és megszűnt a panaszkodás.

Amikor Pál Timóteust tanította, ezt mondta: „Erősödj meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van!” (2Timóteus 2:1) – és a hála a kegyelem egyik sarja. A Biblia azt mondja: „Vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor [nem csak akkor, amikor kedvünk van hozzá], hálát adva az Ő nevének”. Amikor a bibliamagyarázó Matthew Henry-t kirabolták, ezt írta a naplójába: „Hadd legyek hálás először is azért, mert eddig még soha nem raboltak ki; másodszor azért, hogy bár elvették az erszényemet, de nem vették el az életemet; harmadszor azért, mert bár elvették mindenemet, az nem volt sok; és végül azért, hogy engem raboltak ki, és nem én raboltam.”

Ha nehezedre esik találni valamit, amiért ma hálás lehetsz, íme egy jó ok: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsoltárok 118:29).
TANÍTÓ, LELKES VAGY?

„... némelyeket... rendelt az Isten az egyházban... tanítókká... " (1Korinthus 12:28)
Howard Hendricks rámutat, hogy jó tanítónak lenni azt is jelenti, hogy másokra felelősséget és elszámoltathatóságot ruházunk. „Az a gond a gyülekezetekben, hogy nem így csináljuk. Az Egyesült Államok kormánya dollár milliárdokat költ egy repülőgépre, majd egy 19 éves kölyök kezébe adja; aztán amikor ugyanez a tizenkilenc éves bejön a gyülekezetbe, azt sem engedjük neki, hogy a perselypénzt szedje. Voltál már valaha olyan tárgyalóteremben, ahol valakinek a végrendeletét olvasták fel? Amíg a felolvasó dünnyögve átrágja magát a jogi szakzsargonon, mindenki más a teremben félig alszik - mindenki, kivéve azt az embert, aki kedvezményezettként van megjelölve... Amikor tanítasz, a tanulónak tudnia kell, hogy az ő neve van odaírva – amikor látja, hogy az ő neve gyakorlatilag bárhol felbukkan a könyvben - nos, ez sokat számít az ösztönzése tekin­tetében... Meg vagyok győződve arról, hogy mindenkit - kivétel nélkül mindenkit - lehet motiválni a tanulásra. Igaz, hogy nem mindenkit egyszerre; és van, akiket más tanároknak kell tanítaniuk, más módszerekkel. Az időzítés sorsdöntő. A tanítás olyan, mintha egy időzített bombát állítanánk össze... beállítva arra, hogy egy későbbi időpontban valahol máshol robbanjon. Ezért kell egy jó tanítónak hitben járnia, és ezért van szüksége sok-­sok türelemre. Ráadásul nem minden ember számára te vagy Isten válasza. Ez a lényege Krisztus testének... Sokszor megkérdezték tőlem: »Hogyan lehet ösztönözni valakit?« Ezt válaszoltam: »Ha valakit megrázatsz 20 000 volttal, nem fog odafordulni hozzád, hogy megkérdezze, mondtál-e valamit. Nem, hanem mozdulni fog!« Az igazi kérdés nem az, hogy ő tud-e lelkesedni, hanem az, hogy te, tanító, lelkes vagy-e?"

Fenntről kapott feladataink betöltéséért.



A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk, a megfáradt lelkek gyámolítója! Tégy készségessé minket a Tőled kapott lehetőségek bölcs kihasználására, s növelj minket alázatban, szeretetben és reménységteljes derűvel ajándékozd meg mindennapjainkat! Ámen.


Így szól az ÚR: Oltalmazom, mert ismeri nevemet. Zsolt 91,14

"Senki sem próféta a maga hazájában!" Idézgetik hibásan Jézus szavait, hiszen Jézus ezt mondja: "Egy próféta sem kedves a maga hazájában." Azaz: mindenki lehet próféta "otthon" is, csak az nem lesz kedves sem a közvetlen környezetének, sem a prófétának. Jeremiás küldetése egyértelmű, de mennyire látja a ma átlag-keresztény embere Jézustól kapott feladatát, a mandatum Christi-t?

Ha Jézus tanítását vesszük kiindulópontnak - s miért ne tennénk ezt -, akkor azt kell mondani a kereszténység a mai világban erősen visszaesett hatékonyságában. Másképpen fogalmazva "rostálás" alatt van. A katolikus egyházban borzasztó mértékű a paphiány, az anglikán egyház tucatjával zárja be, adja el többszázéves gyönyörű templomait, a protestáns egyházak pedig olyannyira a szómagyarázat bűvöletébe kerültek, ami gyakorlatilag a ma átlag-keresztény embere számára követhetetlen. Követhetetlen, mert olyan szellemvilágot közvetít, ami többnyire csak az írástudók fejében létezik, s követhetetlen azért is, mert nem az egészséges lélek méltóságteljes(istenképű) kiteljesedését segíti, hanem olyan "kereszténységet" propagál, ami ellen leginkább Jézus tiltakozna. Mi az, ha nem farizeusság, amikor olyan "terheket" raknak emberek nyakába a Szentírás alapján, ami abban nem is szerepel? Jézus mondja: "legyetek olyanok mint e kisgyermek"... ebben benne van az is,. hogy Istentől kapott életünket, mint a gyermek, őszintén, mélységgel és magától értődően, "játszhatóan" kell(ene) élnünk... Ez csak akkor lehetséges, ha tudjuk, hogy az Isten nem öregembert akar látni a gyermekben, s nem infantilis lelkecskét az idős keresztényben. Nagyon sokszor hamis életmodellek vesznek minket körül. Ezért van a kereszttény családokban is sok-sok életvezetési hiba, tragédia. Istennek legyen hála, azért vannak kivételek, korra, nemre és felekezeti hovatartozásra való teklintet nélkül! Mi is az "élhető" kereszténység(azaz Krisztuskövetés)? Derű, életöröm, felelősség - Luther által is megerősített értékek.

Luther egyszerűen beszél, talán éppen ezért nem akarják őt sokan megérteni. Ezt is mondja: "A szülők, az Isten helytartói a családban" - súlyos szavak! Bárcsak megértenék sokan! Nem a "fentről kapott" tekintélyt kellene követelni a következő generáción, hanem az abszurditásig menő isteni áldozatkészséget kellene eléjük élni. Ha nem ez történik, akkor a jövő bukik el - már itt a mában! Jeremiás elindul és szól... teszi a dolgát, amire hivatása van. Nekünk is az a feladatunk, hogy megfeleljünk az elhívásnak, mert az Úr eklézsiájába (eklézisa=kihívottak, elhívottak gyülekezete) tartozunk. Mire van hívásunk? A szóra, a cselekedetre, a bátorításra vagy éppen a testvéri meghallgatásra? Akik keresik Őt, erre is választ kapnak...


Gondok...

    A mai nap imádsága:
    Uram! A kihívások között légy velem szereteteddel, hogy erős lehessek, s erősíts meg kegyelmeddel, hogy alázatos maradhassak! Ámen.



Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.
1Pt 5,7

Ahogyan fény nincs árnyék nélkül, ugyanúgy nem létezik ember sem gond nélkül. Születés és halál közé kifeszített életünk dinamikája ez: hullámhegyek, s völgyek - küzdelem a célbajutásig, majd újabb kihívások keresése. Aki gondtalanul él, az már szinte nem is él... mert visszahúzódva a maga világába, elveszítette teljesen a kapcsolatot a valósággal.

Korunk hihetelen szélsőségességei között egyre nagyobb probléma az elszigeteltség - annak ellenére, hogy számtalan vezetékes és vezeték-nélküli technológiával vagyunk összekötve egymással. Ezek mind kiváló segítséget nyújtanának abban, hogy problémáinkat megoldjuk, s mégis a problémák nem fogyatkoznak, inkább csak gyarapodnak. Társadalomtudósok, szociológusok évtizedek óta jelzik: a szociális csődtömeg bármikor összeroppanthatja a világot, de eleddig nem sokminden érdemi nem történt.

Mindenkinek megvan a maga gondja-baja. A gyermeknek, mert nincs elég ideje játszani, a fiatalnak, mert világra való tinédzseres eszmélődésében nemcsak a helyét keresi, de eközben próbál ellenállni számtalan kísértésnek: s ki ne ismerné a "Focizzak vagy írjam meg inkább a házi feladatot?" örök dillemmáját. Később a pályaválasztás és a párválasztás iszonyatos terhe nehezedik az emberre - alábecsülni a döntés fontosságát sem egyiknél, sem másiknál nem érdemes! Később az egzisztenciacsinálás középeurópai meghatározottságú financiális mókuskerékében őrlődik az ifjú pár, s teszi fel a kérdést Zorán énekével, Dusán kiváló dalszövege alapján: "Egy meg egyből hogy csináljak hármat, Ámításból hogy építsek házat?" S ha nem jól döntesz, az Élet tanár úr a pálcája után nyúl...

De nem gondtalan a középkorú ember sem. Hihetetlen terheket cipel, munkahelyen és családban, nemkülönben az ország adófizető polgáraként sem kímélik. S, aki megérheti az időskort, az sem gondtalan. Elmúlt életének emlékei, s romló egészségi állapotának naponkénti nyomorúságai kínozzák.

S akkor még nem beszéltünk a minden életkorban meglévő lelki gondokról és bajokról! Péter apostol ennyit mond röviden: "Minden gondotokat vessétek őreá!" Ő Gondviselő Isten. Providentia Dei - Isten gondviselése, mondták a régiek, mert maga a szó pro-videntia előrelátást jelent. Az ember nem láthat előre, bármennyire is szeretne, de egy valamit megláthat: nincs egyedül, Teremtő Istene vele van, s Neki gondja van reá.



Mindennapi kenyerünk...

A mai nap imádsága:
URam! Mindennapi kenyerünkre az áldást Tőled kapjuk, add meg hát azt, amire szükségünk van, áldj meg minket! Ámen

Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
Mt 13,33

Ami még nem is olyan régen, nagyanyáink idejében minden háznál magától értődő "ünnepes" foglalatosság volt, az mára divattá vált... A kenyérsütésről van szó, pontosabban a kenyér készítéséről. S most ne arra(!) gondoljunk, hogy veszi valaki a tasakot, beleönti a digitális kenyérsütőbe - amin mellékesen internetezni is lehet -, ad hozzá egy pohár vizet, s aztán a piros gombbal elindítja a programot.

Azon kiváltságosak közé tartozik családom, ahol feleségem jóvoltából szinte naponta teljesőrlésű, kovásszal kelesztett, frissen sült kenyeret ehetünk. Az ilyen teljesértékű, egészséget tartó, jó kenyér sütése nem egyszerűen "pékművészet", több annál: imádság. Mivel a házi kenyér "ügye" nálunk nem divat, hanem tizenéves hagyomány kérdése, bátran merem leírni nem egyszerűen egy alapvető élelmiszerrrel, hanem az élet szimbólumával kapcsolatos saját megtapasztalásaimat is.

A kenyérnekvaló gabonát sok helyütt "életnek" nevezték, hiszen kenyér nélkül nincs élet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kenyér maga is élő. Nemcsak azért, mert növekszik a kovásztól, hanem azért mert - ma már tudjuk ezt is - számtalan olyan mikrorganizmust hordoz, melyek elengedhetetlenek a bélflóra számára. Azt is mondják, hogy a bennünk élő mintegy 1,5-2 kiló(!) baktérium immunrendszerünk alapvető biztosítéka. Ha "őket" tartósítószerekkel, fertőtlenítőszerekkel (pl. klóros víz) gyilkoljuk, nem tudnak megvédeni minket... mert a halott katona már hiába szorongatja kardját...

Jézus a kovászt, az Isten Országához hasonlítja. Találó kép. Hiszen a kovász nem is látszik, csak az eredménye, azaz kel, növekszik a kenyérnekvaló. Csoda ez, az élet csodája, ahogy az Isten is, nekünk embereknek, maga a csoda. Nem látjuk, de mégis megláthatjuk, hogy mindenekben ránk köszön és üzen - még a kenyér ízében is. Megérezni benne a "Fényt", amit hónapokon át gyűjtött a ringó kalász, nem más mint titkot kóstolgatni. Az evés, a gasztronómia nem a test, hanem a lélek kultúrája. Ha valaki lelketlen, akkor táplálkozása mohó kalóriafelvétel csupán...

A kenyér az életet jelképező búzából készül, mely nemcsak a testi, de a szellemi tápláléknak is a jele . A kenyér megtörése nemcsak Krisztus keresztáldozatára mutató jel, de a keresztény álhatatosság szimbólumává is vált. Amikor Jézus azt mondja a Kísértőnek, hogy "Nemcsak kenyérrel él az ember..." akkor megerősíti, hogy a test szükségleténél is van fontosabb: a lélek, az Ige, a Szó kenyere.

A kenyér Isten egyik legnagyobb ajándéka. Az ember számára erőforrás (Zsolt 104,4), a létfenntartásának annyira lényeges eszköze, hogy aki híjával van a kenyérnek, az mindennek híjával van (Ámósz 4,6). Éppen ezért választja Jézus rámutató misztikus jelként a kenyeret.

"Isten országa bennetek/közöttek van!" - mondja Jézus. Ez azt jelenti, hogy nem a távoli jövőben, "majd odaát", hanem itt és most! Életünk mindennapjaiban. A kenyér ízében, a simogatásban, a szerelmes csókban, a bíztató, tanító szóban, egyszóval: az istenadta Életben...



Reménység...


A mai nap imádsága:

Uram! Szentlelkeddel erősíts, hogy reménységem forrása el ne apadjon! Ámen


...a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
Rm 5,5
Vannak reménytelen helyzetek... Ilyenkor vigasztaljuk magunkat, s egymást: "a reménység nem szégyenít meg" a nem vallásos ismerőseinknek pedig azt a banális igazságot replikázzuk, hogy a "reménység hal meg utoljára". A hívő ember Istenben bízik, ezért nem hiszékeny, s nem emberekben reménykedik, hanem csakis egyedül az Isten gondviselésében. Az igazi terhek, a betegség, a veszteség, a halál ugyanis könyörtelen nekünk szögezi a végső kérdést: S mi van az anyagvilágon túl? Tényleg csak véletlenek evolóciós eredménye lenne, hogy az univerzum csillagpora ember formát vett föl vagy tényleg van valaki, aki Ura és Teremtője ennek az anyagvilágnak is?


Minél többet tapasztalunk - s minél inkább kopik a testünk -, annál nyomasztóbb számunkra az elmúlásunk utáni világ. Ez is, ami ittmarad - S tényleg, hogyan lehetséges, hogy majd nélkülem is megy tovább? -, no meg az a világ is, ami felé haladunk, s minden egyes percünkkel közelebb jutunk hozzá. Az emberek csak egy kicsiny része fél a haláltól... Ha valóban félnénk a haláltól, akkor jobban vigyáznánk az életre, s kevesebb lenne a közlekedési baleset, meg talán a háború is... Mártírok, nemes célokért küzdő emberek milliói vállalták a halált szemrebbenés nélkül, de a vakmerő és a veszélyt kereső ember is megbékél azzal, hogy esetleg meg is halhat miközben teszi azt, amit tenni akar. Az igazi félelmet az emberekben valójában azt kelti, hogy fogalmuk sincs: mi van a halál után? Valahogyan nem nyugtatja meg az embert a hétköznapi ember "béke poraira" vagy a "nyugodjanak békében" együgyű vigasztalásai. Aki Isten "közelében", azaz benne, s általa él, annak reménysége, egész élete megtapasztalásai azt erősítik, hogy a JóIsten tenyerén él, élhet, s halála után is létezhet, egy bizonyára egészen más törvény szerint, de hite szerint azt is ugyanaz az Isten alkotta, Aki földi életében kísérte.

Nincs nyomorúságosabb, ha az ember úgy érzi, teljesen egyedül van. Egyedül kell megoldania minden gondját-baját az életben, s nincs senkije, akinek szeretetet adhatna, s akitől szeretet kaphatna. A hívő ember érzi a lelkében munkálkodó Lelket, s azt is, hogy ha alázatosan fogadja Isten gondviselő szeretetét, akkor egyre inkább "szentül", azaz egyre közelibbnek érzi magát Teremtőjéhez. Ez tulajdonképpen a keresztény élet, mely soha nem önmagáért való, mert mindig célja van, hogy megtaláljuk egymást, s egymásban felfedezzük az Isten titokzatosan munkálkodó Szentlelkét, mely elhív, s megtart a közösségben - kicsiben, s nagyban egyaránt.



Útjaink...


A mai nap imádsága:

URam! Ösvényem világossága Te legyél továbbra is, hordozz, hogy terheimet én is tudjam elhordozni! Ámen



A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet... Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk. Napjaink olyanok a földön, mint az árnyék: nincs állandóságuk.
1 Krón 29,12b-13 és 15

Fenti vallomást Dávid király teszi. Létezett-e egyáltalán(?) vagy csak az indentitáserősítés ókori irodalmi terméke - ahogyan egyes izráeli archeológusok vélik -, gyakorlatilag teljesen mindegy. Hatása óriási, s a történetek, melyek Dávidhoz tapadnak, telve vannak szimbólikus üzenetekkel. Élete - tanulságként - magában foglalja az emberlét számos kihívását, a mindenkori sikeres ember életes örömeit és őszinte magányát. Életvezetése híven tükrözi mindannyiunk egzisztenciális küzdelmét Istennel és önmagunkkal, jóllehet mi, csak a magunk életének vagyunk a "királyai"...

Minden ember, élet(útjának)ének közepe táján számot vet önmagával. Természetes ez, no meg az is, hogy ilyenkor sokan megijednek, s olyan dolgokat tesznek, amit saját maguk sem értenek - lásd középideji válság(!): Úgy a negyvenes esztendők vonzáskörzetében - túl anyagi-egzisztenciális eredményeken - "megbolondulnak" férfiak és nők, s kilépnek addigi életük keretei közül, s elhitetik magukkal, hogy egy új kapcsolatban majd minden alapvetően másképpen lesz... Bár így lenne(!), mert ez azt jelentené, hogy ha elsőre nem is, de legalább másodszorra mindenki megtalálja élete párját. Tény, hogy a statisztika ugyan megmutatja a válások magas számát, de nincs olyan kalicka, amely híven visszadná a rövidebb-hosszabb ideig fennálló élettársi kapcsolatokból kilépők igen magas számát. Magyarul: próbálkoznak, keresnek... s inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Az idő pedig telik! "Napjaink olyanok a földön, mint az árnyék" - mondja a király - azaz, elillannak, s egyszercsak azt vesszük észre, hogy vége van, s még nem is éltünk... Reggeli kávénkat/teánkat kortyolgatva nem tudtunk örülni egyszer sem a felkelő Nap sugarainak, valójában nem simogattuk meg társunk lelkét egyszer sem, megköszönve neki, hogy hűségesen kísér minket életútunkon, s nem tettük fel az élet nagy kérdéseit sem önmagunknak: "Hé vándor! Honnan, s hová?"; de nem voltak éjszakába nyúló nagy beszélgetéseink gyermekeinkkel sem, hogy őszintén megoszthattuk volna egymással, mi az, amit e rövidke, néhányévtizednyi szakaszon megtapsztal(hat)tunk az idő végtelen országútján vándorolva.

Nagy szomorúság ez, mert ezek nélkül nincs őszinte hálaadás az Életért, nincs megelégedettség és nincs lelki béke sem. Van helyette azonban állandó aggódás, a holnap mát szétfeszítő bizonytalansága, s a szomorúság, hogy nem lehet egy elhibázott életet újra kezdeni... Isten azonban azért Isten, mert töredékességünkben, megtépázott múltunkkal együtt is, képes eljuttatni a teljességre. Nevezik ezt megtérésnek, lelki megújulásnak, valójában a Teremtő és teremtmény egymásra-találásának szépséges csodája ez...
A titkos hit sekély hit


"Jézus megkérdezte tőle: 'Mit kívánsz, mit tegyek veled?' A vak ezt mondta: 'Mester, hogy újra lássak.'" (Márk 10:51)

Nyilvánítsd ki egyértelműen az életcéljaid! Hirdesd ki a szándékaidat, a változást, amit az életeddel el akarsz érni – amit Isten kér tőled, hogy tedd meg. Tisztázd magadban, hogy mit akarsz, és jelentsd ki mások előtt. Fontos, hogy mindenkinek elmondd, mert a titkos hit sekélyes hit.

A Márk 10:51-ben ezt olvassuk: "Jézus megkérdezte tőle: 'Mit kívánsz, mit tegyek veled?' A vak ezt mondta: 'Mester, hogy újra lássak.'"

Hadd tegyek fel egy kérdést: Szerinted miért kérdezi ezt meg Jézus? Odamegy egy vak koldushoz, aki a porban ül az út mellett, és megkérdezi: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" Hát nem tudta magától, hogy mire van szüksége? Nem találta ki? Talán nem sejtette, hogy a férfinak mi a problémája? Dehogynem. De hát akkor mi vezethette arra, hogy ránézzen, és megkérdezze: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?"

Valójában Jézus egy szívességet tett Bartimeusnak. Azzal, hogy megkérdezte, mire van szüksége, lehetőséget adott neki, hogy kinyilvánítsa a hitét. Bartimeus azt válaszolta: "Mester, hogy lássak!" Ilyesmit csak olyan embertől kérsz, akiről elhiszed, hogy képes rá. Ezzel tehát azt mondta, hogy elhiszi, hogy Jézus az, akinek mondja magát, hatalma van arra, hogy megváltoztassa az ő helyzetét, és pontosan ezt akarja tenni. Ez egy hitvallás volt.

És tudod, mi a csodálatos ebben? Az, hogy Jézus ugyanezt kérdezi tőled is, most is: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" Megkérdezi minden nap, minden reggel. Ha odajönne most hozzád Jézus, és föltenné neked ezt a kérdést, te vajon mit válaszolnál? Isten használni akar téged. Meg akar áldani. Csodálatos dolgokat akar tenni az életedben. De ehhez kérned kell, hittel.

Tudtad, hogy mindig, amikor valamilyen célt tűzöl ki magad elé, az egyben egy hitvallás is? Itt van egy minőségjelző: amikor kitűzöl magad elé egy célt, és kimondod, hogy "ezt fogom tenni az életemmel", akkor mindig tedd hozzá, hogy "ha ez Isten akarata", mert nem ismerheted a jövőt.

Fontos viszont, hogy másoknak is kinyilvánítsd a célodat. Minél több ember tudja, annál több támogatást, bátorítást, imát kapsz majd, és annál inkább elszámoltatható leszel. Ha szeretnél nagy változásokat az életedben, de megtartod őket magadnak, az a hited sekélyességének a jele.


Isten mindenható Apa

"Mert az Istennek semmi sem lehetetlen." Luk.1,37

Isten meg tud oldani minden helyzetet, amelyet elé hozol. Nincs olyan probléma, amely túl nehéz lenne a számára. Semmi sem múlja felül a képességeit. De az első dolog, amit tenned kell, az az, hogy hozzá fordulsz.

Milyen döntéssel szembesülsz ezen a héten? Milyen hegyet kell elmozdítani? Rák? Csőd? A gyermekeidnek vannak problémái? Nem tudsz lemondani egy rossz szokásodról?

"...Mert az Istennek semmi sem lehetetlen."

A Jeremiás 32,27-ben Isten azt mondja: "Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?"
Ez majdnem ugyanolyan, minha Isten ledobná eléd a kesztyűt és azt mondaná: "Kihívlak. Gondolj egy olyan problémára, amit ne tudtam megoldani. Van olyan, ami túl nehéz számomra?"

A legtöbben közülünk, míg gyerekek voltunk, azt mondtuk: "Az én papám bármit megtehet! Az én papám meg tudja verni a te papádat!" Én tényleg ezt hittem. De ahogy felnőttem, egyre jobban kinyílt a szemem. Rájöttem, hogy ha a zsebpénzemről volt szó, az apám is korlátozva volt anyagilag. Amikor tanácsra került sor, ő is csak találgatott. Az én feltevésem ugyanannyira volt jó, mint az övé, mivel ő sem volt tökéletes apa.

Az Efézus 3,20 azt mondja: "Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint". Nekem elég élénk a fantáziám. Elég nagy álmokra tudok néha gondolni. Igen nagy célokat tudok felállítani. Isten azt mondja: "Fiam, gondolj a legnagyobb dologra amit szerinted megtehetek az életedben, és én meg tudom azt tenni. Én felül tudom múlni azt." Ő olyan apa, aki képes erre.

Mit várhatok az én mennyei Atyámtól? "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdasága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." (Filippi 4,19). Neki kimeríthetetlenek a forrásai, kimeríthetetlen az energiája, végtelen a tudása, végtelen az ideje. Azt mondja, be tudom tölteni minden szükségeteket.

Isten azt mondja, hogy neked megbocsáttatott. Ő azt mondja, hogy gondoskodni fog rólad. Azt mondja, hogy nem kell félnünk. Más szavakkal kifejezve, Isten ezt mondja az Ő igéjében: "Gondoskodom a tegnap kudarcairól, a ma reményvesztettségéről és a holnap félelmeiről, mert én mindenható apa vagyok."


Istennek fontosak a gyerekek


„Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.” Mt 18:10

Istennek fontosak a gyerekek, ezért számodra is fontosak kellene, hogy legyenek. Máté evangéliumában Jézus arra emlékeztet minket, hogy „egyet se vessetek meg e kicsinyek közül” (Mt 18:10). Nekünk pedig engedelmeskednünk kell Jézus szavainak.

Amikor hozzáfogtam a Saddleback gyülekezet megalapításához, több mint 30 évvel ezelőtt, ajtóról-ajtóra jártam a közösségünket és közvélemény-kutatást végeztem. Azokra az emberekre koncentráltam, akik nem jártak templomba; valamint arra, hogy miért nem jártak. Sokan egész egyszerűen azért nem jártak gyülekezetbe, mert úgy gondolták, hogy ott semmit sem kapnak a gyerekeik. Azóta rengeteg energiát és erőforrást fordítottunk arra, hogy megfelelően kiépítsük a gyermek és ifjúsági missziónkat.

Felnőttként arra szoktunk koncentrálni, hogy mi az, amit mi taníthatunk meg a gyerekeknek. És mi van azzal, amit ők tanítanak neked? Jézus mondja: „Bizony, bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18:3). Szükséges, hogy gyerekek legyenek az életedben, mert segíthetnek a növekedésedben.

Gyerekek nélkül nem válhatsz olyanná, amilyennek Isten szeretne látni. Ez lehetetlen. A gyerekek megtanítanak arra, hogy hogyan légy önzetlen. Nehéz önzőnek lenni úgy, ha vannak gyerekeid, akik rád vannak utalva.

Nem szükséges azonban szülőnek lenned ahhoz, hogy gyerekek legyenek az életedben. A te közösségedben is lehetnek olyan gyerekek, akinek szüksége lehet egy gondoskodó felnőttre. Légy te is egy Báty vagy Nővér. Vegyél részt a gyülekezetedben folyó gyermek- vagy ifjúsági munkában. Ez segít abban, hogy mindig legyenek körülötted gyerekek.

Így formálhatod a gyerekek életét, és ők is formálhatják a tiédet.