2017. július 23., vasárnap

Hitben járni

„Hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)


Miután Sadrak, Mésak és Abédnegó megtagadták, hogy a bálványszobrot imádják, bedobták őket egy tüzes kemencébe. Eléggé reménytelenül hangzik, nem? De nem Isten számára, aki arra szakosodott, hogy véghezvigye a lehetetlent; Őt nem „a szokásos” jellemzi. Amikor az emberek valami látványos dolgot tesznek, tetten érhetjük az emberi logikát mögötte. De, ahogy az egyik író fogalmaz: „Isten nem épít felhőkarcolókat; az emberek viszont igen… és magukon viselik az emberi zsenialitás nyomát. De nem találsz olyan embert, aki csillagot tudna alkotni. Amikor Isten cselekszik, az olyan, mint a felhőkarcoló és a csillag közti különbség.” Isten megjutalmazta a héber ifjak hitét azzal, hogy biztonságban kihozta őket a tűzből. A király maga jelentette ki: „Áldott legyen… Isten, aki kiszabadította szolgáit, akik benne bíznak… nincs más isten, aki így meg tud szabadítani!” (Dániel 3:28-29 NASB)

Sok embernek, aki gondtalannak tűnik, olyan aggodalmai vannak, melyeket egyedül Isten ért meg: pénzügyi, munkahelyi, egészségügyi vagy házassági problémák. Isten azt mondja: „Adjátok át nekem minden gondotokat!” (1Péter 5:7) Ha hitben jársz, olyan válaszokat kapsz imádságaidra, amelyek próbára teszik az emberi logikádat. Visszatekintve azonban rájössz, hogy magad sem tudtál volna jobb megoldással előállni. Patrick Overton, a költő mondta: „Ha az összes fényednek a határára érsz, és ott tartasz, hogy lezuhansz az ismeretlen sötétségbe, a hit azt jelenti, hogy tudod, a kettő közül valamelyik be fog következni: vagy lesz ott valami szilárd, amin megállhatsz, vagy megtanulsz repülni.” Emlékezz: „Hitben járunk, nem látásban”! És amikor már úgy gondolod, hogy megtanultad, hogyan kell ezt csinálni, pontosan akkor kerülsz olyan helyzetbe, ami megköveteli, hogy elölről kezdd az egészet!





Isten átvisz rajta

„…minden vigasztalás Istene.” (2Korinthus 1:3)

Isten át tud vinni olyan helyzeteken, melyekről azt gondolod, hogy nem éled túl, vagy amelyekről úgy érzed, örökre ott ragadsz. Ő el tudja érni, hogy jól érezd magad a legbarátságtalanabb helyeken is, és nyugalmat ad a bajok között is. Mielőtt életed véget ér, élni és szeretni fogsz, de megtapasztalod a veszteséget is. Egyes dolgok elvesztése valójában segíthet abban, hogy értékelni tudd azokat a dolgokat, amikkel még mindig rendelkezel. A kudarc íze teszi édessé a sikert. Minden napodat úgy fogod élni, hogy nem tudod, mit tartogat a holnap, de bízva abban, hogy Isten már minden holnapodat eltervezte. A holnapod nem a főnököd, a bankárod, a házastársad vagy bárki más kezében van. És ők sincsenek a te kezedben, hogy manipuláld vagy irányítsd őket. Nem, minden holnapod Isten kezében van. Az, hogy te nem ismered fel az ösvényt, amin haladsz, nem jelenti azt, hogy Isten nem vezet téged. Ő azt ígéri: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el” (Ézsaiás 42:16). Tehát ismerkedj meg Istennel – szükséged lesz Rá! És Ő mindig ott lesz számodra. Ott lesz, amikor mindenki és minden cserbenhagy téged. Ott lesz számodra a sötét helyeken. „…Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Bármilyen hosszú az éjszaka, a reggel mindig eljön, és vele eljön az Istentől való öröm is. Visszanézve felismered, hogy az Ő kegyelme védett, gondoskodott rólad, óvott, megnyugtatott, vigasztalt és átvitt mindenen. Az idők változnak, de Isten nem változik. Ő mindig a „minden vigasztalás Istene”.


ISTEN GONDOSKODIK RÓLAD

„…az Úr… nyugalmat adott népének…” (1Királyok 8:56)

Élj ma, és tedd a holnapot Isten kezébe! Töröld ki a szótáradból a „Mi lesz ha…?” mondatokat. Isten mindig egy lépéssel előtted jár. „Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Mózes 31:8). Isten azért nevezi a Szentírást úgy, hogy „Alfa és Ómega”, mert ő nem csupán elindít a lelki életben, hanem az utad minden lépését előre elrendezte akaratának megfelelően. Ő azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem – így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden népem közül és minden helyről, ahová szétszórtalak – így szól az Úr -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.” (Jeremiás 29:11-14). Ha félsz a jövőtől, nézd csak meg a múltat! „Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének… egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért” (1Királyok 8:56). Soha nem fogod tudni teljesen legyőzni az aggodalmat, mert az aggodalmaid, csakúgy, mint gyengeségeid és jellemhibáid közelebb visznek Istenhez, hogy életed továbbra is tőle függjön. Az izraeliták a pusztában negyven éven át mindvégig elegendő élelmet kaptak, egyszer sem maradt ki egyetlen étkezésük sem. Isten minden nap elküldte az ajtajuk elé. Ő rólad is gondoskodni fog. „Ne kapkodj, hát, ne aggódj, szívem! Bízzál Istenben, és várj rá; ha várakoztat is, soha nem késik el.”*

*A Not so in haste, my heart kezdetű éneket Bradford Torrey (1843-1912) írta. Magyar műfordítása nem ismert.  





Naámán


„…tekintélyes ember volt… de leprás…” (2Királyok 5:1 NKJV)
Naámán történetének vizsgálatát a betegségével kezdjük. „Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes… de bélpoklos lett” (2Királyok 5:1). Korábbi győzelmei és jelenlegi tiszteletreméltó helyzete ellenére volt egy rejtett problémája, melyet már nem sokáig rejtegethetett. Egy olyan probléma, amit ha nem kezelnek, végül a halálát okozza. Át tudod ezt érezni? Lehet, hogy ma úgy tűnik, minden neked kedvez: a legjobb egyetemen végeztél, jó családod van, felépítettél egy gyülekezetet vagy egy céget, vagy elértél a karriered csúcsára. Mégis, mielőtt alkalmasnak bizonyulnál arra, hogy Isten nagyobb áldásokkal árasszon el, kénytelen leszel a páncélzatod alatt rejtőző állapotoddal foglalkozni. A kiváló emberek, bármi legyen is a foglalkozásuk, de főleg azok, akik a lelki életben munkálkodnak, mind átmennek ezen. Ez az, ami megkülönbözteti őket. Ez vezeti át őket azon a hídon, ami elválasztja a középszerűt a kivételestől. Akadályok nélkül mindig átlagosak maradnánk! Itt most nem apró kis gondokról beszélünk. Olyan problémákról van szó, amelyek annyira elborítanak, hogy aludni sem tudsz; olyan idegőrlő dolgokról, amelyek miatt a szívverésed is kihagy, és attól kezdesz félni: „most aztán biztosan végem!”. Ez az, amiről titokban mondott imáid szólnak. Az, amit nem akarsz, hogy az emberek meglássanak. Tehát Naámánhoz hasonlóan te is viseled a páncélt, és hazatérve gyötrődsz az állapotod miatt. Értsd meg ezt: Isten a legnagyobb leckéket az élet mélypontjain tanítja. Itt tanulod meg, hogy porba sújtottan Előtte feküdj, sírva és összetörten. Itt imádkozol így: „Isten, ne hagyd, hogy ez a dolog elpusztítson engem! Bánj el vele Lelked erejével!” És íme a jó hír: az ilyen ima szabadulást hoz!



Naámánnak egy különleges problémája volt, amiről Jézus így beszél: „Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán” (Lukács 4:27). Könnyebb hinni Istenben, ha korábban már megtapasztaltad keze munkáját. De Naámán nem csak hogy leprás volt, nem is ismert senkit, aki ebből valaha is meggyógyult volna. Ma talán egy teljesen egyedi helyzet teszi próbára az életedet, a házasságodat, vagy a karrieredet? Félsz beszélni róla, mert nem ismersz senkit, akire valaha is ugyanez a probléma sújtott volna? Ha ez így van, akkor ne a problémára koncentrálj, figyelj inkább Istenre! Neki nincs szüksége semmilyen előzményre ahhoz, hogy meg tudja oldani a problémádat. Ne feledd, a teremtéskor a semmibe függesztette fel a Földet, amely még azóta is ott kering és forog minden áldott nap! A Biblia azt mondja, hogy Naámán „nagy ember” (NKJV) volt, de Isten azt akarta, hogy még nagyszerűbb legyen. Valahányszor erre készül, engedi, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amire nincs emberi megoldás. Ha azt akarja, hogy az életünk nagy hatással legyen másokra, gyakran megengedi, hogy nagy kihívásokkal kerüljünk szembe. Így mozdít el bennünket onnan, hogy ne csak nagy befolyásunk legyen, hanem valóban kivételesek legyünk. De vigyázz, amikor Isten így cselekszik! Az emberek először ezt fogják kérdezni: „Hogy csináltad?”. Elkezdik csodálni a rangodat és a fegyvereidet, miközben éppen a megpróbáltatásod volt az, ami térdre kényszerített, és lehetővé tette, hogy Isten azzá az emberré formáljon, aki most vagy. Mielőtt kiválóvá válhatnál, ki kell fejlesztened magadban a hitet, amely hiszi, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, és bízik mindabban, amit Isten mond, bármik is a kilátások.


Amikor Isten választ ad, ne kezdj el vitatkozni vagy észérveket keresni. Csak tedd, amit Ő mond – és megtisztulsz. Naámán büszkesége majdnem az életébe került. Amikor eltávozott Elizeus házától, haragos volt, mert Elizeus nem jött ki, hogy személyesen beszéljen vele. Ehelyett csak egy követet küldött hozzá azzal az üzenettel, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán folyó zavaros, iszapos vizében. „De hisz vannak tisztább folyók is!” – vitatkozott Naámán sértetten. Ekkor Naámán szolgái ezt mondták: „Ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Nem érné meg tehát engedelmeskedni neki azért, hogy élj?” (2Királyok 5:13 NKJV). Isten ma ugyanezt a kérdés teszi fel neked is. Nem érné meg megalázni magad azért, hogy megtisztulj? Megbánni a bűnöd, elmondani, mi történt veled, és segítséget kérni? Nem érné meg kockáztatni azok nemtetszését, akik úgysem számítanak, mert egyébként sem részesei Isten rád vonatkozó tervének? Ne engedd, hogy a hírneved a megoldás útjába álljon! Ne engedd, hogy a Sátán más folyókhoz csalogasson, melyeknek nincs megmentő erejük! Csak hitre van szükséged, olyan hitre, amellyel néha együtt jár az, hogy egy ideig bolondnak néznek; olyan hitre, amely az Istentől való függésben tart, akkor is, amikor úgy tűnik, mindenki másnak jobban megy minden, mint neked. Rajta, merülj bele Isten kegyelmének folyójába, merülj bele újra és újra! Lehet, hogy megsértettek; lehet, hogy fájdalmas érzések kínoznak; lehet, hogy úgy tűnik, ennek az egésznek semmi értelme; lehet, hogy már a tűrőképességed végére értél, és szeretnéd feladni, mégis merülj bele újra! Cselekedj az Istentől kapott Ige szerint! Csodák az engedelmesekkel történnek meg, nem azokkal, akik csupán áhítoznak rá.



Mielőtt elbúcsúznánk Naámán történetétől, figyeljünk meg még két dolgot: 1) Mindenkinek szüksége van segítségre. Nemcsak azoknak, akiket lesújtott az élet, hanem azoknak is, akik magas beosztásban vannak. Nem jelent semmit az, hogy valaki tábornok, és öt csillag van a vállapján, ha közben leprától haldoklik. „De az emberek nem hallgatnának olyan valakire, mint én” – mondod. Lehet, hogy ma még nem, de amikor a dolgok eléggé rosszra fordulnak majd, meg fogsz lepődni, hogy nagyon is oda fognak figyelni. Csak végezd jól a szolgálatodat, törekedj kiváló munkára, és állj készen, hogy választ tudj adni, amikor eljön az ideje. 2) Isten keze segíteni fog téged ott, ahová Ő helyezett. Naámán számára a gyógyulást olyan valaki bátorítása hozta el, aki elég közel kerülhetett hozzá, hogy lássa valódi problémáját, és megismertesse őt Istennel. Amikor Isten közel helyez valakihez, és megadja neked a lehetőséget, hogy megtudj bizonyos információkat, ezt azért teszi, hogy így tudd „erősíteni a megfáradtat beszéddel” (Ézsaiás 50:4 Károli). Isten egy kis takarító rabszolgalányt használt fel arra, hogy elérje Naámánt. Mi lett volna, ha a lány fellázad, és nem hajlandó bevetni az ágyat vagy elmosogatni az edényt? Vagy akkor, ha segítségnyújtás helyett elmegy, és mindenkinek elpletykálja Naámán betegségét? Ma neked is szereped van Isten tervében. Azt a szolgát sem nevezi néven a Szentírás, aki rávette Naámánt, hogy megalázza magát, és merítkezzen meg hétszer a Jordánban, de ő is nélkülözhetetlen volt a folyamatban. Te is az vagy. Kevés sportolónak van több rajongója, mint a híres kosaras Michael Jordannek. Mégis, amikor egy riporter megkérdezte tőle, hogy miért szereti, ha édesapja ott van a meccsein, ő így felelt: „Ha ott van, tudom, hogy van legalább egy szurkolóm!” Mindenkinek szüksége van a bátorításra. Egyetlen szavad megváltoztathatja valakinek az életét.


SZÜKSÉGED VAN ISTEN IRÁNYMUTATÁSÁRA?


„… ismeri az Úr az igazak útját..." (Zsoltárok 1:6)
Isten szólni fog hozzád kapcsolataidon keresztül. Néha közvetlen kijelentést ad, de gyakrabban szól az emberi kapcsolatokon keresztül. Igéje ezt mondja: „Ne feledkez­zetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek..." (Zsidók 13:7). Kinek van beleszólása az életedbe? Kinek vagy alávetve? Megfelelő bemenő információk nélkül az életedből hiányozni fog a védelem és az útmutatás. Isten szól hozzád az ajándékaid által is. „Az ajándék tág teret nyit az ember előtt..." (Példabeszédek 18:16). Amikor Isten irányítja lépteidet, nem kell betörnöd az ajtókat, nem lesz szükséged erőszakra, hogy bejuss valahová. Ajándékod megoldást nyújt, betölti a szükségeket, éppen ezért öröm­mel fognak fogadni, értékelnek és jutalmaznak. Isten szólni fog hozzád gondolataidon keresztül is. „Bennünk pedig Krisztus értelme van" (lKorinthus 2:16). Amikor értelmün­ket megújítja Isten Igéje, gondolataink összhangba kerülnek az Ó akaratával, igazából Isten gondolkodik rajtunk keresztül. Gondold csak végig, mekkora előny ez! Isten szólni fog nyitott ajtók által. Pál azt írta: „mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok" (lKorinthus 16:9). Isten ajtókat fog nyitni neked, de ne feledd, hogy min­den általa kínált lehetőség egyben kihívás is. Ez az, ami építi hitedet, és megerősít téged a jövőre. Szólni fog hozzád megerősítő igéken keresztül is. „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok..." (Ézsaiás 30:21). Figyeld meg, azt írja: „mögötted hangzó szó". Ez a szó akkor érkezik, miután engedelmeskedtél Istennek, ez­zel adja tudtodra, hogyjól döntöttél, jó úton vagy. Igen, valóban lehetséges Isten vezetése szerint járni. Igéje azt mondja: „Mert tudja az Ur az igazak útját" (Zsoltárok 1:6 Károli).
Amikor új életbe lépsz


"Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment." Máté 14,29

Amikor Péter a viharban hánykolódó csónakból kilépett a vízre, hol volt nagyobb biztonságban? A csónakban vagy Jézus karjaiban?

A helyes válasz természetesen Jézus, és egy darabig Péter is így érezte. Akkor ott futólag átélte, milyen BÍZNI Jézusban, és milyen a drága kegyelem birodalmában a mennyei királyság polgáraként élni.

Mi is kapunk erről egy futó képet. Látjuk, hogy Jézust követve a látszólagos bizonytalanságba kell lépnünk, mert így találjuk meg az igazi biztonságot.

Ez a hit paradoxona: Hitben tett első lépésünk után olyan helyzetbe kerülünk, ahol lehetségessé válik a hit megélése. Engedelmességünk által megtanulunk hűségesek lenni. Ha elutasítjuk az Ő követését, soha nem tanuljuk meg, hogyan higgyünk. Leragadunk a hit sekélyes felén, saját magunkban bízunk, látás, és nem hit alapján élünk.

A tanítványság lényege, hogy Jézus állandóan olyan új helyzetekben próbál ki minket, ahol lehetővé válik, hogy még jobban bízzunk benne. "Olyan lehetetlen helyzetbe hoz, ahol mindent csakis Jézus szava határoz meg" - mondja Dietrich Bonhoeffer német teológus.

Segítsétek egymást a hitetekkel

"Úgy értem, azt szeretném ha segítenénk egymásnak a bennünk lakozó hittel. A te hited nekem segít, az én hitem neked fog segíteni." (Rómaiakhoz írt levél 1:12 NCV fordítás)
A hiteles keresztyén közösségekben az embereknek kölcsönös egymástól függést kell, hogy tapasztaljanak. Ez a kölcsönösség az adás és az elfogadás művészete, ezek egymástól függnek.
A Biblia azt mondja: "Az, ahogy Isten megtervezte a testünket, példázza, miként működünk mint gyülekezet: mindegyik tag függ a másiktól." (1 Korinthus 12:25 MSG fordítás)
A kölcsönös együttműködés a közösség szíve - viszonzáson alapuló kapcsolatok építése, a felelősségek megosztása, és egymás segítése. Pál azt mondta: "Úgy értem, azt szeretném ha segítenénk egymásnak a bennünk lakozó hittel. A te hited nekem segít, az én hitem neked fog segíteni." (Rómaiakhoz írt levél 1:12 NCV fordítás)
Mindannyian sokkal következetesebb hitéletet tudunk élni, ha másokkal együtt járjuk ezt az utat, és így bátoríthatnak minket. A Biblia utasít bennünket a kölcsönös elszámoltathatóságra, kölcsönös bátorításra, kölcsönös szolgálatra és kölcsönös megbecsülésre.
Több mint 50 alkalommal utasít az Újszövetség minket, hogy tegyünk meg különböző feladatokat "egyik a másikért" és "egymásért". A Biblia azt mondja: "Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." (Róma 14:19 NIV fordítás)
Te nem vagy felelős mindenkiért Krisztus testében, de nekik felelősséggel tartozol. Isten számít rád abban, hogy segítesz nekik, amiben tudsz.
Beszéljetek róla:
  • Ha a családodnak segítségre lenne szüksége egy feladatban vagy vészhelyzetben, kik lennének azok az emberek, akiket először felhívnál? A házi csoportodban vagy a gyülekezetedben vannak ezek az emberek?
  • Milyen módon kapcsolódsz szervesen Krisztus Testéhez?
  • Miként számíthatsz egy felmerülő szükségre a gyülekezetedben vagy a kis csoportodban ezen a héten?



Vedd magadra Krisztus gondolkodásmódját


"Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." Máté 16: 22-23

A bizonytalanság azt követeli tőlem, hogy mindig kontroll alatt legyek, mindig enyém legyen az utolsó szó, és mindig legyen saját utam.

A bizonytalanság a küzdelmek beindulásához vezet és az lesz az eredmény, hogy egy szakadatlan konfliktusban élünk.

Amikor nyomás alatt vagyunk, még azt is megpróbálhatjuk, hogy kikapunk valamit Isten kezéből, úgy, ahogy az egyik gyermek kiragad valamit a másik kezéből.

Ha úgy nézzük Péter is épp ezt teszi. Amikor Jézus elmagyarázza Isten tervét, beleértve az Ő áldozati halálát is, Péter megpróbálja kiragadni ezt a kozmikus tervet az Úr kezéből: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Ő (Jézus) pedig megfordult, és így szólt Péterhez:"Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." (Máté 16:22-23)

Szánnod kell Pétert, mert ő egy tökéletes pillanatfelvétel arról a "fent és lent" küzdelemről, amit mi is vívunk, fenntartva a hitet, amíg ebben a veszélyes "most és most" világban élünk.

Nem sokkal ezelőtt történt az, hogy Péter megvallotta Jézusról: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám." (Máté 16:16-17)

Továbbhaladunk néhány verset és Jézus megdorgálja Pétert, mert "nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." (Máté 16:23) "Fogalmad sincs hogyan gondolkodik (működik) Isten." (ugyanez az igevers egy másik angol fordítás szerint, MSG).

Amikor csupán ember szerint gondolkodunk eltérítjük önmagunkat Isten tervétől és akadálya leszünk Isten céljának. Jézus rendreutasítása nem egy utolsó kijelentés a sötét emberi természetről, hanem inkább egy buzdítás arra, hogy összeegyeztethetjük a gondolkodásunkat Istennel, amikor hagyjuk, hogy Krisztus gondolkodásmódja elvigyen bennünket a mennyei dolgokhoz.

Beszéljünk róla:

* Hogyan egyezteted össze a gondolkodásodat Istennel?
Gyermekeink...

A mai nap imádsága:

Uram! Légy áldott minden gyermekért, légy áldott az Életért. Add, hogy érvényesüljön teremtői akartod, s a Tőled kapott méltósággal tudjunk élni a világban, őrizve azt magunknak, s a jövő generációinak az idők végezetéig! Ámen

   

...és (Jézus) ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába...

Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.
Mt 18,3-4 és 6. vers

"Wenn das Kind stirbt, stirbt auch die Zukunft!" - mondja egy német szólás, azaz: ha a gyermek meghal, meghal a jövő is... Alapvető ösztön az állatoknál, hogy kicsinyeiket életük árán is védelmezik. Nem is olyan rég kerti munka közben egy feketerigó mama rikácsolt egészen közel mellettem a kerítés tetején - csodálkoztam is, hogy miért nem repül el, mikor olyan közel vagyok hozzá, s csak néhány másodperc után értettem meg, mire is ez a nagy lárma? Ugyanis nem vettem észre, hogy a közeli sűrű bokorban fiókája rejtőzik...

Azok a gyermekek sérelmére elkövetett súlyos bűncselekmények, melyekről naponta tudomást szerzünk a média útján - ha akarjuk, ha nem -, joggal keserítik meg minden jóérzésű ember szívét. Hogyan lehet ilyen gonosz az ember? Azért az átkozott profitért ma is gyermekek millióit(!) dolgoztatják szerte a világon, ellopva tőlük életük legszebb részét, a gyermekkort, de meglopva felnőtt életüket is, hiszen hogyan lehetne valaki normális felnőtt, ha abnormális körülmények között vált azzá?

A gyermek nemcsak az álmok valóra váltója, hanem maga a valósággá vált álom... Negyvenes éveikben járó, többdiplomás, anyaságot karrierre váltott nők vallomásai/kétségbeesett kijelentései - igen sokszor pszichoszomatikus reakciói - mutatják leginkább, mennyire "eszeveszetten" fontos a gyermek. Talán azért is van mindez így, mert egyszer meg kell halnunk, s akkor könnyebb lélekkel megyünk ki ebből a világból, ha Isten kegyelméből betöltöttük a teremtettség ősi törvényét: "Szaporodjatok és sokasodjatok!". Partnerévá válni az Istennek az élet legnagyobb csodájában - a legnagyobb kiváltság...

...hogy mégis sokan emberi méltóságot kizáró módon, az élet tiszteletének minimuma nélkül élik le életüket - ez a legnagyobb botránkoztatás a világban! Meg is van az eredménye: egy olyan Istentől elfordult önző világ, mint a mostani! Az Isten életvédő törvényeinek megvetése büntetést von maga után - nemcsak az embervilágban, de a természet világában is. A bűnök súlyos malomkőként húznak minket a mélybe, s ebből a helyzetből csak egyetlen kiút van: az Isten valóságos szeretete. Ezt tanítja a Mester példázatain keresztül, ezt példázza a gyermeki lét is, mely az Isten és az ember szeretetének találkozása, ha Istent féljük és szeretjük...



Helyes értékítéletért...




A mai nap imádsága:

Uram! Látod vergődését ennek a világnak... ahogyan a pénzből és hatalomból font hálójából sehogyan sem tud kiszabadulni. Szabadíts meg mindnyájunkat, hogy csak Téged féljünk és szeressünk! Ámen
   

"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez rgaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Mt 6,24

Világos szavak Jézustól - mint mindig. Csak a politikában hallunk ilyet, hogy "fő prioritások". Prioritás (elsőbbség) mindig csak egy van. Luther Márton nagyon egyszerűen azt mondja: "Ami/aki a legfontosabb, az az Istened!" Ahogyan nem lehet osztozni férjen/feleségen, úgy Istenen sem. Teljes szívvel nem lehet szeretni az ÚRIstent, s mellette teljes szívvel még valamit. Fél szívvel lehet az egyiket, fél szívvel lehet a másikat, de a két fél nem tesz ki egy egészet...

Sokan mégis megpróbálják a lehetetlent. Próbálják összhangba hozni a pénz szerelmét és az Isten imádatát. Az eredmény hamar meglátható: Az Istent kedvelve a pénz veszi át az irányítás szerepét. A dillemma, az ide-oda nézegetés rengeteg erőt vesz el. Nincs olyan, hogy egyszer az egyik, másszor a másik a fontosabb. Csakis az Isten a legfontosabb! "Keressétek először az Isten országát, s a többi ráadásul megadatik nektek!" - mondja Jézus ugyanitt. Az Isten elsődlegessége meghatározza viszonyomat emberekkel és tárgyakkal, s megmutatja minden helyzetben, mi az érték, s mi nem, mi a múlandó, s mi nem, mi az amit megemészt a moly, s a rozsda, s mi az kincs, ami nemcsak itt e földi világban csillog...
Kötődés...

A mai nap imádsága:
URam! Te irányítsd életemet a jóra, s add, hogy amit elkezdtél bennem, az kegyelmed révén gyümölcstermően be is fejeződjék! Ámen
Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?
...Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük,

2 Kor 6,14 és 17 a
Keresztény körökben gyakran idézett páli mondatok ezek, melyeket akkor idéznek az önjelölt bölcsek szívesen - csillogtatva a biblikus "műveltségüket" is -, ha a felek egy párkapcsolatban láthatóan nem illenek össze... Nos, bár fenti igék korlátozott mértékben érvényesek a párkapcsolatokra is, de összefüggésében megtekintve egyáltalán nem arról van szó, amire gondolnak! Jelesül: a hívő a hitetlennel ne legyen egy házasságban... mely Istentől rendelt kapcsolatot a köznyelvben sokszor igaként is emlegetnek.
Tény, hogy a hívő és hitetlen ember igényei egészen mások, s ez bizony konfliktusok kialakulását is segítheti, ugyanakkor tudnia kell(ene?) minden hívő félnek, amikor házasságra lép egy "hitetlennel", hogy a hitetlen fél szabadsága, lehetőségei sokkal nagyobbak, tágasabbak, mint azé, aki magára vállalj a hit "gyönyörűséges igáját" - ahogyan Jézus URunk mondja! Fontos megjegyezni a vallásos igénnyel kapcsolatban, hogy nagyon sokszor az eltérő kegyességi gyakorlatok is diszharmóniát okoznak! Van, akinek elégséges időnként egy-egy mise esztétikai szépsége imádságos lelkületének megelégítésére, míg a másik félnek a napi közös egy-egy imaóra is kevés.
A felemás iga azt jelenti, hogy még szükség esetén se(!) fogjanak be ökröt és szamarat egy járomba, mert az nem lesz jó sem az ökörnek, sem pedig a szamárnak: az egyiket hátráltatja a másik lassú ritmusa, míg a másiknak túlságosan nagy az erősebb diktálta iram... A szekér rúdja végén lévő járomba - ha belehajtja fejét az igavonó állat, s elcsattan a járomszög, azaz a fejét kihúzni belőle már nem tudja -, onnantól kezdve se egyiknek, se másiknak nincs alternatívája: csakis egy irányba tudnak haladni. Ezért, ha "elcsattan a járomszög", azaz két ember összekötötte az életét, akkor onnantól kezdve már csak egy irányba mehetnek -, ha tudnak, ha bírnak!
Pál itt mégsem a keresztény és hitetlen házassági kapcsolatáról, hanem a korinthusi gyülekezetről, s a benne munkálkodó bizonyságtevőkről beszél. Otthagyni egy gyülekezetet, mely mindig is a társadalmi kapcsolatok - nemkülönben a gazdasági kapcsolatok(!) - színteréül is szolgált, nem egyszerűen csak hitbeli kérdése volt a hívő embernek, de egyben anyagi-egzisztenciális kérdés is. Érdekes példa ennek az érzékeltetésére, hogy a babilóni fogságból hazatért mintegy száz zsidó család - akik a "kemény magot" jelentették, hiszen tevéiken, szamaraikon ott voltak azok a babilóni kultúra jegyeit hordozó iratttekercsek, melyek később alapját képezik az Ószövetségnek -, közül jónéhányan voltak, akik végül nem a Jáhve-kultuszt erősítették, hanem az idegenekkel való kapcsolatokat keresték - nyilvánvalóan "kereskedelmi" célzattal, hiszen Babilon, a népek nemezetek nagy találkozóhelye a korabeli "fogyasztói társadalmat" jelentette... annak számos előnyével - hátrányai mellett...
Isten útját választó embert azonban nem a személyes érdek, hanem a szolgáló szeretet határozza meg. Az ok igen egyszerű: az Istenben bízó ember jól tudja, hogy léte kiteljesedése nem vízszintes irányban, csakis vertikálisan, égbemutató irányban végtelen! Tudja, hogy a lélek soha nem elégszik meg csak a testi dolgokkal, a lélek mindent akar: Istent, örök életet, mindent, amit magába foglal az Isten szeretete...





Megértés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy nyitott, tiszta szívvel tudjam befogadni mindazt, amit tanítasz nekem egy életen át! Ámen


Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak."
Mk 4,11-12

A világ, amiben élünk igen bonyolult és nehezen érthető... Az ember szeretné rendszerben látni, megérteni mindazt, ami körülötte történik, ezért minden embernek van valamilyen világnézete, s abban egy megfogható irányultsága, amely alapján értelmezi a valóságot. A világ megismerése egész életre szóló, óriási kihívás, aminek csak próbálunk megfelelni, de valójában soha nem tudunk teljességre jutni benne. S ha a látható anyag-világ megismerése ennyire reménytelen vállalkozás, akkor mit mondhatunk Isten láthatatlan világára, melyeket Jézus URunk ráadásul példázatokban tárja hallgatósága elé?

De mi is az "példázat"? A szó eredeti megfelelője a görög parabolé, ami olyan szemléltető történetet jelent, mely valamilyen igazságot tömör, képies formában érzékeltet. A "valódi" példázatok tehát rövid történetek, melyekben a szereplők, illetve a cselekmény megválasztása a kifejtendő lelki tanítást szemlélteti. Ami a példázat egyes részleteit illeti, ezek legtöbbjének szintén szerepe van a lelki tanulság kifejtésében, de szinte minden példázatban vannak olyan elemek, melyekre csak a történet kereksége vagy szemléletessége miatt van szükség, lelki mondanivalót nem hordoznak. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ha minden részletre lelki mondanivalót erőltetünk, könnyen a lényeget figyelmen kívül hagyó, allegorizáló írásmagyarázat csapdájába eshetünk, ami eltorzítja a példázatok valódi mondanivalóját. A példázatok az evangéliumi etika és esztétika legnagyszerűbb kinyilatkoztatásai. A műfaj az Ószövetségben sem ismeretlen, de igazi méltóságra mégis az evangéliumokban emelkedett. Mintegy negyven, Jézus szájából elhangzott példázatot ismerünk. Isten országának azt a rendkívül magas rendű tanítását, amelynek befogadására nem voltak az emberek felkészülve, Jézus Krisztus ily módon igyekezett átadni.

A példázatok a mindennapi élet ismert történései mellett a természet, a mezőgazdasági élet törvényszerűségeiből merítették tárgyukat. Azért innen, mert a természet még mindig viszonylagos romlatlanságban őrzi a teremtés rendjét. Jézus Krisztustól megtanulhatjuk az egyszerű beszéd fenségét: "Két dolog egyesül a Szentírásban, amely máskülönben mindenhol máshol elválasztva él egymástól, az egyszerűség és a fenség." - írja Balzac: A keresztény Szókratész, VII. beszéd. Egy bizonyos: az úgynevezett "teológusi" nyelv ismeretlen a Szentírásban. Szemben a dogmatikai csűrcsavarokkal, Jézus beszéde mindig életszerű, emberközeli és szívhez szóló és érthető volt.

A szépség felismerésére csak az képes, akinek erre készsége van. Akinek lelke durva, erőszakos, romboló érzelmekkel van tele, az nem érzékeli az élet finomságait. "A gonosz embereknek nincs daluk" - tartja egy német közmondás, s valóban az Isten országának "finomságait, szépségét" is azok tudják átélni, akiknek szívük tiszta - akik képesek megüresíteni azt. S mit jelent az, hogy "halljanak ugyan, de ne értsenek"? Például azt, hogy a Szőlőmunkások példázatában - bár nem egyenlő mértékben hordozták a nap terhét - az emberek nem a nagylelkű gazdára figyelnek, hanem a pénzre, s megállapítják: milyen igazságtalan ez a munkaadó... Jézus evangéliuma éppen ezért "nehéz dió" azoknak, akik a saját merev elképzeléseikkel akarják megérteni az Istent, mert a hit éppen arról szól, hogy a methódust (meta hodosz=hozzávezető út) nem az ember, hanem az Isten munkálja...




Mindenhatóság...

A mai nap imádsága:

Teremtő Uram, Istenem! Végtelenséged elszédít, teremtettséged csodái lenyűgöznek... Plántáld szívembe törvényeid ismertét, hogy azokat szemem előtt tartva, akaratod szerint futhassam meg nekem rendelt pályámat - itt a földön! Ámen


Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.
Zsolt 135,6

Az összes isteni tulajdonságok - melyeket szavakkal leírva csak körbedadogni tudunk - közül egyedül csak Isten mindenhatósága szerepel a Hitvallásban, megvilágítva ezzel azt, hogy ennek igen nagy jelentősége van a mi életünk számára. Isten omnipotens, azaz mindenható, előtte semmi sem lehetetlen, hiszen minden, amit alkotott az Ő törvényeinek engedelmeskedik. Ez a mindenhatóság egyetemes, nemcsak a Földre, a Naprendszerre, hanem az egész univerzumra, ha úgy tetszik multiverzumra érvényes. Ebbe beletartozik minden legkisebb teremtett részecske, s legnagyobb kozmikus történés is - nincs kivétel... Beleszédül az emberi értelem, ha próbálja megérteni ezt a Felfoghatatlan nagy Erőt!

Augustinus - óegyházi atyánk - azt valotta, hogy a Teremtés Könyvét, de az egész Szentírást sem szabad szó szerint értelmezni mivel ez, Ágoston szerint, egyenlő lenne az istenkáromlással. Az egész Szentírás az ember gyöngeségeihez mérten, emberi nyelven beszél, ezért elbeszéléseit ennek a fényében kell értelmeznünk. Amit megérthetünk Isten mindenhatóságából, hogy az "szerető mindenhatóság". Ezért nevezi az Írás Istent - többek között - Atyának. Manapság, amikor a férfiasság (és persze a nőiesség is) szinte csak a szexualitásra korlátozódik, nehezen érthető az "Atya" fogalma, mert az atyaságban/apaságban elsősorban nem a biztonságra asszociálunk, hanem ennek az ellenkezőjére. Lassan nagyítóval kell keresni az olyan férjeket, családapákat, akikről elismerően nyilatkoznak feleségeik vagy környezetük... S ha nem értjük, hogyan jutott férfi és nő kapcsolata, nemkülönben az erre épülő család ilyen káoszba a harmadik évezred elejére, akkor hogyan érthetnénk meg a mennyei Atyát?

Azt kell mondanunk, hogy az Atya "atyasága", mindenhatósága mindenekelőtt misztérium jellegű, tehát egyedül a hit képes felfogni. Egyedül a hit tud valamit azzal kezdeni, hogy "Isten a világot a semmiből teremtette" - hiszen Istenen kívül nem létezett semmi más. De még magából sem teremthette, mert akkor egyenlő lenne vele. Ágoston-atyánk ezt nem magyarázza meg, szerinte ugyanis nyilvánvaló, hogy Isten az első létező, aki a semmiből teremtett mindent és egyedül csak Rá mondható, hogy örökléttel bír. S aki nem hisz Isten mindenható szeretetében, az hogyan hihetné, hogy az Atya meg tudott teremteni, a Fiú meg tudott váltani és a Szentlélek meg tud szentelni bennünket?

Küzdelmes létünk elvitathatatlan ténye, hogy a szenvedés, a nyomorúság, a rossz megtapasztalása könnyen próbára teheti a mindenható Atyába vetett hitünket. Megfogalmazódhat a kérdés: Ha Isten valóban mindenható, akkor miért nem képes távol tartani a rosszat és a szenvedést? Ha Isten mindenható, akkor jobbra nem tudta volna megteremteni az embert? Olyan nehéz lett volna számára kivenni az önzést, a bírvágyat, a gonoszságot a maga képmására és hasonlatosságára alkotott teremtményéből?

Az ember mégis azért tökéletes teremtmény - ahogyan az egész teremtett világmindenség is az -, mert benne van a jó is meg a rossz is, a fény és árnyék együtt adja a teljességet, ahogyan az élet értéke is a halállal válik nyilvánvalóvá... S amikor véges életünkben a Végtelen Istenről teszünk tanúságot - mert szeretünk -, akkor megcsillantunk valamit az Örökkévaló mindenhatóságából, mely mindent megtehet, égen és földön, a mélységes tengerekben, de még lelkünk elrejtett zugaiban is csodát művel, mert még a rosszat is javunkra fordítja!




Szerelem...


A mai nap imádsága:
URam! Szeress, hogy én is szerethessek! Ámen.


   

Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.
Énekek Éneke 8,6-7

Mi a szenvedély? Tényleg csak bonyolult biokémiai folyamatok megmagyarázhatatlan konstellációja? Hormonszintek évmilliók óta kialakult különös harca egymással, mely az életet szolgálja?... Nem tudjuk. A filozófia az elmúlt háromezer évben próbálta megfogalmazni, micsoda is az ember valójában - eleddig sikertelenül. A szerelem definíciójával pedig méginkább "hadilábon" áll.

Mindettől függetlenül a szerelem életünk része. Elválaszthatatlan része, hiszen a szerelemnek köszönhetjük már létünket is. A szerelem és a szeretet egy Isten-alkotta érem két oldala, mely a házasság titkában van jelen. A harmadik, kettőt összetartó "elem/dimenzió" maga az Isten valósága. Enélkül nincs meg az a teljesség, amire minden ember vágyakozik.

Maga a szerelem - bármilyen nagy és izgalmas erő - önmagában még nem elégséges a boldogsághoz. A szerelem, amely csak magára gondol, önzésével nemcsak sok nyomorúságot, de tragédiákat is okoz ma is naponta szerte a világban. Aki éppen elszenvedi az efféle önzést, azt nem vigasztalja, hogy ez mindig is így volt, amióta világ a világ...

Manapság, aki "háza minden kincsét kínálja a szeretetért" azt nem megvetik, hanem "jó partinak" tartják. Társadalmat formáló, kikerülhetetlen erő a média folyamatos idól-kampánya, amely tovább koptatja két ember legalapvetőbb szükségletét szolgáló létformát: a házasságot. A magyar nyelv nagyon jól őrizte meg a házasság lényegét: Egy házban! Azaz egy fedél alatt, vagyis együtt. A házasságban mindenek előtt a közösségi gondolkodásnak kell érvenyesülnie: Nem a "te autód", az "én házam", hanem a "mi pénzünk", a "mi életünk" együttességének illik érvenyesülnie.

A keresztény emberek életében sem tökéletes minden. Aki ezt hiszi, ezt mutatja magáról, az hazug, az csaló. Viszont a keresztény ember gyakorolja azt a csodát, amit az Istentől "tanult el" : a megbocsátást. Ez teszi, ha nem is teljessé, de olyan teljesség-közelivé a szerelmet, amilyennek az Isten is gondolja.