2017. december 17., vasárnap

Az idő...
A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm! Ámen



Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva.
Lk 3,12-13




Értékeink...


URam! Add, hogy mindig lássam, mi az, ami maradandó, s mi az, ami elmúlandó! Ámen


Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.
Lk 12,34

Igen érdekes Jézus URunk eme kijelentése, melyet sokszor pontatlanul idéznek, pedig akkor elveszíti az eredeti értelmét: ti. a szív nem ott "van", hanem ott "lesz", ahol a kincsünk van. Azaz: egy folyamatról van szó!

Amikor megszületünk erre a világra, semmit nem hozunk bele. Pál apostol is azt mondja: "Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el." -, s mégis mindenünk megvan, ami kell a létünkhöz, boldogságunkhoz - édesanyánk gondoskodó szeretete által. Csecsemőként nem akarunk mást, csak anyánk közelségét, mert nála biztonságban érezzük magunkat. Aztán ahogy felnövekszünk, s egyre több mindent ismerünk meg ebből a világból, érdekes módon a dolgok, az élettelen, birtokolható tárgyak fontosabbá válnak, mint az élő kapcsolataink. Így válnak bölcs gyermekből nagyon sokan ostoba felnőtté, mert a birtoklás öröméért képesek átgázolni mindenen és mindenkin. A JóIsten azonban jól teremtette meg ezt a világot, s ha valaki tisztességtelenül, erőszakosan jutott hozzá, ahhoz, amit birtokolni akart, annak nem tud tiszta szívvel örülni, ráadásul mindennek végén csak keserűsége marad. Jól példázzák ezt közmondásaink: "Ebül szerzett jószág ebül vész el", s "ki sokat markol, végül keveset fog".

Ki mit tesz meg életének legfontosabbjának - végül az fogja őt irányítani: egyiknek "istene" a munka, a másiknak az evés vagy az ivás, a harmadiknak a nők vagy az ital... a felsorolás nagyon hosszú lenne! Hogy mivé válik az ember, ha nem Isten áll az első helyen, hanem a "dolog" - leginkább az alkoholnál és a kábítószereknél látható. A kábítószer-fogyasztás visszaszorításában a leghatásosabb eszköz nem a börtön (persze az is), sokkal inkább az értelmes élet élésének a lehetősége. Amikor emberfeletti, olykor elkeseredett küzdelmet kell vállalni a fiatalnak azért, hogy egzisztenciát teremtsen, s abban még gyermeket is nevelhessen, akkor valami nagyon nincs rendjén. Nem a segélyezés az alapgond, hanem az, ha valaki fiatal és erős, s mégis segély-rendszerre szorul. Ha a saját, rendesen elvégzett munkának nincs meg az erkölcsi, anyagi megbecsültsége, akkor hogyan legyen az embernek helyes önértékelése, önbecsülése?

Akinek kincse az "Istennél " van, vagyis számára fontosabbak a lelki értékek - mint azok, amiket megemészt a moly és a rozsda -, annak sem kell lemondani az anyagi természetű dolgokról, mert ezek "ráadásul, mind megadatnak"! (A mi mennyei Atyánk ugyanis jól tudja, mire van szükségünk, s azt megadja, még mielőtt kérnénk.) Jézus URunk azt tanítja. "Keressétek először az Isten országát, s a többi ráadásul mind megadatnak néktek!". Sokan a "ráadásért" hagyják el a lehetőségeket az Istennel való találkozásra, s úgy hitegetik magukat, majd ha ezt is meg azt is megszereztem, elértem, akkor majd jó ember leszek, s akkor majd lesz időm a JóIstenre is... vagy nem!

Mert a lehetőségek azért lehetőségek, mert nem mindig vannak. Ezért biztat minket az ige: "Áron is vegyétek meg az alkalmat!" Hiszen senki nem tudja, mit hoz a holnap, s hogy nekünk egyáltalán lesz-e holnapunk? Mert még az is megtörténhet, hogy éppen mi leszünk azok, akiknek ki kell menniük ebből a világból... Odaátra vinni ebből a világból semmit nem lehet, csak mindazon emlékeket, amiket itt "begyűjtöttünk" magunknak. Ezért 'nagyon nem mindegy', hogyan éljük napjainkat, hogyan töltjük el óráinkat, s mivel foglalkozunk a nekünk rendelt percekben...


Hit...

A mai nap imádsága:

Uram! Légy segítségemre, amikor elgyötörnek, s megkeseredetté tennének világbéli tapasztalásaim! Adj nekem erőt, hogy még általam is jobbulhasson a világ és bizonyítsd meg az imádság erejét! Llégy kegyelmeddel velünk, s oltalmazd mindazokat, akik Benned bízva élik bizonyságtevő életüket! Ámen

Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.
Kol 4,2

Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen."
Lk 1,35-37

Minden vallásnak megvannak a maga titkai. Titkok nélkül ugyanis nem "létezhet" a transzcendens-Isten. Ha ugyanis már minden titkot ismerünk, akkor véges elérte a végtelent, s akkor miért kellene a JóIsten?

A vallásos ember életének jelentős részét a titkok vonzásában éli le. Ebből a viszonyból merít erőt az élet, gyakran elhordozhatatlannak hitt terheinek az elhordozására is. Nehézsorsú, mégis teljes életet élő, három gyermekét tisztességben felnevelő nagynéném mondogatta élete végén: "Matyikám, voltak igen nehéz időszakai az életemnek, s ha akkor nem járhattam volna minden nap reggel is, meg este is biciklivel vagy gyalog rohanva a misére - talán meg is bolondultam volna!" A hittitkok - melyekből élt - annyira vonzották egyszerű nemes lelkét, hogy számára már nem az álmatlan, szenvedéses éjszakák hajnaltváró segedelme volt az imádság, hanem Mennyei Valóság... "Csak az eszemet ne vegye el a JóIsten!, hogy mindvégig tudjak imádkozni!" - mondogatta, s hozzátette: ?Csak JóIsten azt engedje meg, hogy ne legyek terhére senkinek, s csendben elmenjek, ha mennem kell!? S lám, Isten meghallgatta a több mint húsz éve özvegyasszony hűséges könyörgését: Gyenge szívének utolsó erejével még halála előtt egy-két órával még sétálhatott a kórházi folyosón, hogy mentős unokáját - aki nagyanyja gyenge szíve miatt nyugtalankodott - még ő bátorítgassa... Aztán lefeküdt, s az éj csöndjében beleszenderült a halálba. "Manci néni", aki a helyi katolikus Rózsafüzér Társaság évtizedeken át hűséges tagja volt, alázattal fogadta sorsát, s ezért életet talált. Olvasóján az erősen megkopott gombok tompa fényükkel még most bizonyítják elmúlt jó nyolcvan istenes évének szüntelen imádkozását...

Istennek semmi sem lehetetlen... Az sem, hogy megfoganjon az emberben az Isten, és az sem, hogy életen átívelő "hol-ilyen-hol-olyan hiányunk" ellenére is teljes életet éljünk. Mi ez, ha nem evangélium?


Keresztény tanítás...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy életünk szereteted igazságairól tegyen bizonyságot! Ámen

Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.
1 Thessz 2,(3)4

Egyházunk hitvallása, az Ágostai Hitvallás szerint az "egyház a Krisztusban hívők közössége, ahol az evangéliumot igazán hirdetik, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki". Így az igehirdetés - egyházunk jó rendje szerint - azoknak a teológusoknak a feladata, akiket az Evangélikus Egyetemünk (korábban Evangélikus Teológiai Akadémia) professzorai alapos vizsgáztatás után alkalmasnak találtak a lelkészi szolgálatra, s ennek figyelembe vételével az adott egyházkerület püspöke lelkésszé avatja (ordinálja) - nem szenteli(!), mert mi evangélikusok mindent (be)szentelünk, de a személyeket nem "szenteljük"; a katolikus egyházban "szentelik" a papot, ugyanis az ő dogmatikájuk szerint a papi rend az a hét szentség egyike. Az igehirdetés ugyanis nem más, mint tanítás.

Ismerjük a szólást: "A jó tanító/pedagógus az életre nevel." Aki megszerzett tudását nem tudja alkalmazni az életben az 1) nem tanulta meg a leckét 2) olyan ismereteket szerzett, melyek a "nagybetűs életben" alkalmazhatatlanok... Sajnos akadnak szép számmal olyan papok, lelkészek, lelkipásztorok, prédikátorok, akik életszerűtlen tanításokat hirdetnek a szószékeikről! A teológus (maga a szó isten-tanászt jelent) feladata, hogy ismeretet adjon át a Mindenható Istenről úgy, hogy ő maga soha nem látta, találkozott az ÚRIstennel... Éppen ezért csak akkor tud hitelesen beszélni/tanítani, ha igen jól ismeri az embereket. Alapos emberismeret nélkül ugyanis nem lehet "Isten-ismeretet" továbbadni. Modern korunk egyik egyházi tragédiája - felekezettől függetlenül(!) -, hogy a lelkészek/papok/prédikátorok "elprédikálnak a hívek feje fölött", azaz olyan tanítást hirdetnek meg biblikus igazságként, ami nem az Életről, azaz nem Istenről szól! A Szentírást emberek írták/szerkesztették embereknek (mintegy 1200 éven keresztül!), emberi gyengeségekről, bűnökről, vétkekről és mulasztásokról úgy, hogy közben az Élet Istenének embersorsokban megnyilvánuló kegyelméről tettek bizonyságot...

Mai igénk arról tudósít, hogy Pál apostoli munkáját egyesek "bírálták"... Gyaníthatóan nem minden ok nélkül. Mivel Saul-Pál 1) nem volt Jézus tanítványa 2) damaszkuszi élménye után is "megtartotta a törvényt", az a Tóra előírásait - mondván, hogy ne botránkoztasson meg egyeseket (értsd törvénytisztelő zsidók) -, de nyilvánvalóan a nem-zsidókból lett keresztényeknek ez nemigazán tetszett... Aki alaposan olvassa a páli leveleket, az bizony ütközik azzal a felismeréssel, hogy igen gyakran kényszerül Pál "magyarázkodásra"... Ha azonban a "világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" (Római levél!), akkor miért ezek a vissza-visszatérő önigazolást kereső levélbeli kirohanásai Pálnak? A válasz igen egyszerű: Pál teológiájának (Isten-tanának) van néhány nem életszerű eleme... Hiába avatta/emelte a katolikus Egyház Pál apostolt szentté, Pál sem volt isten, "csak ember", esendő, mint minden más földi halandó...

Isten az Ő evangéliumát nem csak Pálra, apostolokra, püspökökre, papokra bízta, hanem minden emberre. A tanítást ugyanis nem csak szóban vagy írásokban (apostoli levelek, kommentárok, áhitatos-könyvek, énekeskönyvek!) lehet továbbadni, hanem mindenek előtt: Életben, azaz "ráutaló" magatartással! A cselekedet ugyanis mindent "felfed", kinyilvánít - még azt is, ami láthatatlan, ami a szív mélyén van... Éppen ezért az evangélium (Isten szeretet-cselekedete) továbbadása nem csak az "írástudók" kötelessége, hanem mindazoké, akiknek életébe "beleszólt" a szíveket vizsgáló Isten...





Pihenés...

A mai nap imádsága:

URam! Néha nagyon fáradt vagyok... Te tudod, hogy többnyire nem testi, hanem lelki terhek veszik el erőmet. Kérlek, adj nekem Rád figyelő derűs szívet, hogy munkámat örömmel végezzem, s tudjam abbahagyni akkor, amikor ünnepeidben közösségbe hivogatsz! Ámen


Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj,
még szántáskor és aratáskor is pihenj!
2 Móz 34,21

Egyes távolkeleti országokban a havonként legfeljebb 1-2 pihenőnap "jár"... Európai szemmel szörnyülködünk ezen, azt pedig meg-megmosolyogjuk, ha rohanó ázsiai turistákat látunk, akik talán azt sem tudják, hogy melyik európai országban vannak, s kamerájuk gombjára tapadva szaladnak idegenvezetőjük után, nehogy lemaradjanak valamiről... Szegények éves szabadsága - tisztességgel ledolgozott hosszú évek után is(!) - alig két hét... Tehát nem mohóságból, kényszerből igyekeznek egy nap alatt legalább két országot "megtekinteni".

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen Európa jóléti társadalmaiban már péntek délután elkezdődik a hétvége, s csak azok dolgoznak a munkaszüneti napokon, akik nélkül nem képzelhető el az élet rendes menete: orvosok, tűzoltók, rendőrök, tömegközlekedésben vagy éppen az erőművekben dolgozók. Amíg mi az 'igazak álmát alusszuk', addig bizony tízezrek szolgálnak - csak itt kicsiny hazánkban... Mindemellet nem szabad elfelejtenünk, hogy sokan vannak, akik nem jószántukból, hanem kényszerből dolgoznak - s sajnos még ilyen is van ebben a modern a világban(!) -, mert munkáltatóik erősen elvárják, hogy lojalitásból egy-két szabadszombatot felajánljanak cégüknek, ha azt akarják, hogy holnap ne váljanak munkanélkülivé. (Ezt nevezhetnénk az egykori kommunista szombat kapitalista verziójának!) Az igazán ravasz munkaadó pedig készséggel ad "ingyen"-computert, -telefont, -internetet; vigye csak haza a munkát a beosztott! Így mosódik észrevétlenül egybe a magánélet a munkahelyivel, sőt a legravaszabbak "csapatépítés" okán még a szerencsétlen munkavállaló szabadidejére is 'rátenyerelnek'... Van is ezekből konfliktus bőven!

Megvan ugyanis az ideje a munkának, s megvan az ideje a pihenésnek is. Aki mindig csak dolgozik, az nemcsak elfárad idő előtt, de ráadásul lemarad olyan dolgokról is, melyeket soha nem tud bepótolni. Ha párunkkal, gyermekeinkkel nem vagyunk együtt - csak élünk egymás mellett -, ha barátainkra, önmagunkra, lelkünk megújulására nem szánunk időt, akkor előre programozzuk kapcsolataink elsorvadását.

Mindezeken túl, ha nem éljük meg a munka és pihenés istenadta ritmusát, akkor életünk ama dinamikáját veszítjük el, ami ízt ad egész életünknek. Ha nem figyelünk az Isten jó törvényeire, melyek medret adnak életünk folyamának, akkor nemcsak szétfolyik életünk, de sosem fedezzük fel létünk kiteljesítő szakralitását...





Törvény...

A mai nap imádsága:
Uram! Áldj, s hordozz ma is! Ámen



Így szól az Úr: Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.
1 Sám 2,30b

Kemény szavak... Izrael háza népe ellen. Nos, akkor talán lapozhatnánk is egy újabb kijelölt igeszakaszhoz, ez ugyanis nem a "mi ügyünk"! Ha van is némi igazság az efféle kijelentésben, az Új-Szövetség, embereiként, a nagyobb távlatban komoly üzenete van ennek az ószövetségi prófétikus kijelentésnek. Nem új felismerés, hogy az Ószövetségben is van evangélium, s az Újszövetségben is található törvény. Jóllehet a két szentírási rész alapvetően más istenképet közvetít, mégis mindkettőben az őszinte istenkereső emberek történeteivel találkozhatunk.

A mellékelt képen Eklézsiát és Zsinagógát láthatjuk. A középkortól kezdődően kedvelt ábrázolása ez Isten újszövetségi és ószövetségi népének. Míg Eklézsia egyik kezében Krisztus győzelmi zászlaját láthatjuk, a másikban pedig az új szövetséget jelképező kelyhet, addig zsinagóga kezében a törvény evangélium által összetört lándzsáját szorongatja, másik kezében pedig a parancsolatokat szimbolizáló táblácskát. Ezen az ábrázoláson Zsinagóga fején nincs korona, pedig többnyira azt csúsztatják szemébe, amitől is vakká válik, s nem látja meg a Krisztusban a Megváltót...

Isten dicsőítése - az Ige szerint - személyesen nekünk is dicsőséget szerez. Nyilvánvalóan, s elsősorban nem a világban, hanem az egyházban, de ennek a dicsőségnek mindig világi vetületei is vannak. Ahogyan az istentelenség "hozadéka" a megkeseredett élet, ugyanúgy a háladásban virágzó élet a megelégedettséget, békességet termi. Különféle kultúrák másképpen, de ugyanazt fogalmazzák meg: Aki eltér az Élet - azaz Isten - törvényeitől, az büntetést "vonz be" az életébe. Lehet megcsúfolni és kijátszani a közösséget megtartó és erősítő örök törvényeket, de kibújni a törvényszegés következményei alól nem lehet. Még az is megtörténhet, hogy látszólag valaki "megússza", s kibújhatott a felelősségrevonás alól, de az Isten törvényeit nem lehet kijátszani, a büntetés soha nem marad el: "Az apák ették az egrest, s a fiak foga vásott bele." Valakinek ugyanis mindig fizetnie kell... Ha nem így lenne, akkor nem lenne egyensúly a teremtettségben, márpedig abban tökéletes harmónia honol.

Mit jelent a gyakorlatban az Istent dicsőíteni? Mindenekelőtt imádkozni! Ennek pedig számtalan formája van: az egyszerű sóhajos imákkal kezdődően, a meditáción át, az alkotó munkáig. A legnagyobb "művünk" pedig a saját életünk. Az a néhány évtized, melyet azért kaptunk, hogy megnyilvánuljon általunk az Isten akarata, az Ő kegyelmes szeretete... Ebben segítség a Szentírás minden szava, a testvéri közösség, s a család ahová tartozunk, melyeknek biztonsága erőt ad, és óriási támogatás a nekünk rendelt segítő-társ is, akivel szövetségben életes küzdelmünket vívjuk, s egymás szemében olykor felfedezzük létünk istenes értelmét.

Isten az engedelmességet hitünk növelésére használja


"Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment." (Mt. 14:29)

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata) szerzője.

Emlékezzünk vissza arra, mikor Jézus azt mondta Péternek, szálljon ki a hajóból és menjen oda hozzá a vízen. Ez felhívás volt arra, hogy önként hagyja ott a hajó biztonságát a bizonytalanságért és járjon a háborgó vízen (Mt. 14:22-31). Egyszerű, őszinte engedelmességgel Péter megteszi az első lépést és mivel a lába nem süllyed a vízbe, a hite megerősödik.

Isten arra használja az engedelmességünket, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol fejleszthetjük a hitünket. Jézus arra hív, hogy tegyük meg az első lépést, és aztán - csak miután megtettük ezt a lépést - kijelenti, hogy mi a következő. Tehát nem tudod növelni a hitedet, ha nem engedelmeskedsz Jézusnak. Talán az eszeddel elhiszed, hogy mire képes Isten, de míg meg nem teszed az első lépést, nincs hited.

Ez az a pont, ahol sokan leragadunk. Habozunk; nem engedelmeskedünk, azért, hogy végig gondoljuk, mi legyen a következő lépés, pedig Jézus már megmondta, mit kell tennünk. Nincs más út a hitünk növeléséhez, csak az engedelmesség.

Péter csak akkor fedezte fel az igazi biztonságot Jézusban, amikor elhagyta a hajó "biztonságát". Igazából csak Jézusban van biztonság. Péter első kézből tapasztalhatta - vagy inkább első lábból:) -, hogy Jézus Úr minden körülmény között.

Péter azt is megtanulta, hogy amit Jézustól elkülönülve látunk és gondolunk, az nem a valóságot tükrözi. Egyik nagy hiedelmünk, amiben élünk, hogy a hajó a legbiztonságosabb; a valóság azonban az, hogy a legbiztonságosabb hely Jézus mellett van.


Karácsony:


Karácsony: Itt az idő az ünneplésre!


"Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz." Lukács 2:10b



Tudtad, hogy Isten szeret ünnepelni? Egyfolytában partikat szervez. A Biblia azt mondja, hogy az Úr angyalai ünnepelnek minden egyes alkalommal, mikor egy lélek az Úrba veti bizalmát és elfogadja őt megváltójának. Örömünnepet tartanak mindig, amikor valaki eltávolodik az önközpontúságtól és Jézus felé fordul.

A karácsony egy parti - egy születésnapi parti Jézusnak. Ezért mondjuk, hogy "Boldog Karácsonyt!". És megis, nagyon sokszor a központi személyt kihagyjuk az ünneplésből! Ahogy erről gondolkodtam, megkérdeztem pár embert: "Mit ünnepelsz ezen a karácsonyon?" A válszok közül alább láthattok néhányat:

"Hogy mit ünnepelek? Nem sokat."
"Az áldásokat, amiket a családom tapasztalt ebben az évben."
"Hát a karácsonyi hangulatot."
"Az otthonlétet, azt hogy nem kell úton lennem az ünnepek alatt."
"Ezen a karácsonyon? Én Jézus születését ünnepelem."
"Semmit ... csak azt akarom, hogy minél hamarabb túl legyek rajta."
Az utolsó válasz nagyon sokakra igaz volt. Lehet, hogy a karácsony az ünneplés időszaka, mégis ők úgy érezték, hogy nekik nincs semmi ünnepelnivalójuk. Lehetséges, hogy ez rád is igaz? Azt gondolod, "Csak lennék már túl a karácsonyon. Csak túl akarom élni. Nincs mit ünnepelnem. Nehéz évem volt, csak azt akarom, hogy végre vége legyen."

Idegeskedünk a körülményeink miatt, vagy egyszerűen annyira elveszünk a karácsonyi szervezkedésben, hogy valahol az öröm, a lényeg elmarad. A karácsonyi jó hír már arról szól, hogy az anyósék nem jönnek ebben az évben és hogy hogyan sikerülhetne beleférni a karácsonyi költségvetésbe.

De Isten, angyalán keresztül elmondja nekünk, hogy a karácsonyba csomagolva egy nagyszerű öröm van, amit ha elhiszünk, már nem tudunk majd magunkban tartani.

A jó hír sokkal többet jelent mint a mi körülményeink. A karácsony öröme azon az igazságon alapul, hogy Isten szeret minket, hogy Ő velünk van és értünk van. Hallod már az ünneplést ebben?

Hogyan néz ki az Úr születésnapjának ünneplése?


Karácsony: Isten a mi oldalunkon áll


"Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz." (Lukács 2:10)


A gondolat, hogy Istennek valóban gondja van rád, egészen más megvilágításba helyezi az életed. Többé már nem úgy fogsz gondolni Istenre, mint valakire aki a Mennyből néz lefelé készen állva arra, hogy azt kiáltsa: "Megvagy!", akárhányszor elrontasz valamit.

Isten a sikered pártján áll az életedben, hiszen céllal teremtett téged, és szeretné ha sikeresen el is érnéd azt. Isten, a Teremtőd, fogja elbírálni a sikereidet, és senki más.

Ez egy hihetetlenül jó hír!

Ez azt jelenti, hogy nem kell tartanod Istentől, mert ő a te oldaladon áll! Manapság mégis sok ember tart még Istentől, és idegesek lesznek amikor Istenről hallanak. Tudod, hogy miért? Mert érzik bűneik súlyát és rögtön arra gondolnak:"Ha közel kerülök Istenhez, jól meg fog leckéztetni és a fejemre olvassa tengernyi bűnömet és az összes dolgot, amit eddig rosszul csináltam az életben és akkor majd még rosszabbul fogom érezni magam!"

Semmi sem lehetne távolabb Isten igazságától, hiszen Jézus azt mondja:"Nem azért jöttem a földre hogy elítéljem azt, hanem hogy megmentsem". Valójában Jézus itt ezt mondja:"Nem azért jöttem hogy megszidjalak, hanem hogy megmentselek!"

És ha Isten velünk van, ki lehet ellenünk?

Jézus azért jött hogy megmentsen minket, és nem azért, hogy megrémítsen minket. Pontosan ezért volt az, hogy az angyal így kezdte mondanivalóját, amikor Jézus születéséről beszélt a pásztoroknak:"Ne féljetek!"

Valójában, amikor Isten a Biblián keresztül üzen az embereknek, nem szokatlan, hogy az első szavak a következők:"Ne félj." A Bibliában 365 üzenete van Istennek ami hasonló kifejezéssel kezdődik:"Ne félj!" Más kifejezésekkel az év minden egyes napján olvashatsz üzeneteket Istentől mint pl.:"Nem kell félj; A te oldaladon állok; Veled vagyok; Szeretlek téged."

Ezért az Istentől származó jó hírért ünnepeljük a karácsonyt!

Mennyivel megváltozna az életed ha igazán elhinnéd hogy Isten a te oldaladon áll? Kérd Istent, hogy segítsen a hitetlenségeden.


Karácsony: Isten szeret bennünket

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3:16



Isten annyira szeret téged, hogy elküldte Jézust a szeretet missziójára a szeretet üzenetével. A karácsony egy évenkénti emlékeztető arra, hogy Isten szeret téged. A Biblia azt mondja, hogy Isten a szeretet. Nem azt mondja, hogy rendelkezik szeretettel, hanem azt, hogy Isten a szeretet. A szeretet az Ő természete, Isten a szeretet.

Isten teremtette az egész világegyetemet. Ő alkotta ezt a bolygót, Ő hozta létre az emberi fajt, aztán megformált téged, mert szeret. Elmondhatjuk, hogy az ok, amiért életben vagy az, hogy Isten az Ő szeretetének tárgyaként alkotott meg téged. Isten azért formált, hogy szerethessen téged és azért is, hogy te is szerethesd Őt. Isten irántad való szeretete az oka annak, hogy a szíved megdobban és annak is, hogy levegőt veszel.

Isten jóhíre az, hogy ugyanannyira szeret a jó napjaidon, mint a rossz napokon. Ő akkor is szeret, amikor átérzed a szeretetét és akkor is, amikor nem tűnik úgy. Szeret tekintet nélkül arra, hogy mit gondolsz megérdemled vagy sem az Ő szeretetét.

Semmit sem tehetsz azért, hogy megállítsd Istent abban, hogy szeressen téged. Megpróbálhatod, de egyszerűen nem tudod megállítani - mert szeretete az Ő jellemére van alapozva és nem arra, amit cselekszel, mondasz vagy érzel.

Isten annyira szeret téged, hogy elküldte egyetlen Fiát, Jézust, ebbe a világba azért, "valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

Amikor a gyermek Jézus felnőtté válik olyan szélesre tárja a karjait, mint a kereszt, ezzel azt üzenve, hogy "Ennyire szeretlek téged! Annyira szeretlek, hogy az fáj. Annyira szeretlek, hogy meghalok érted azért, hogy nekem ne kelljen nélküled élnem."

Isten szeretete felülmúl minden emberi tudást és nehéz lenne bármelyikőnknek is megragadni az Ő mindannyiunk iránt való szeretetének a szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét. (Efézus 3:17-19) Hogyan változna az életed, ha mélyen hinnéd, hogy Isten szeret téged? Kérd meg Istent, hogy segítsen a hitetlenségeden.


Karácsony: Isten megváltoztat


„Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? (Róma 7:24)

Gondolkodtál már valaha azon, hogy sokszor te magad vagy a saját ellenséged? A reakcióid, félelmeid és hiányosságaid sarkallnak arra, hogy rosszul cselekedj. Legalábbis nálam ez gyakran így van.

Szükséges, hogy megszabaduljak saját magamtól, mert sok olyan tulajdonságom van, amelyeket nem szeretek magamban; dolgok, amelyekről azt kívánom, bárcsak másként tettem volna; dolgok, amelyeken változtatni szeretnék. De nem tudok változtatni rajtuk, a saját erőmből semmiképpen. Ehhez egy külső erőre van szükségem.

Talán most azt gondolod: „én képes vagyok megváltozni”. Utálom, hogy ezt kell mondjam, de: nem. Januárban készítesz majd egy listát az újévi fogadalmaiddal. Január végére azonban ez a lista a kukában végzi majd. Miért? Mert nem tudod megváltoztatni önmagad; szükséged van Isten erejére. Szükséged van egy Megváltóra, aki olyan változásokat vihet véghez, amelyekre te nem lennél képes.

Engedd meg, hogy leszögezzek egy nagyon fontos tényt: Isten sohasem pazarol energiát. Nem pazarolja az energiát olyan dolgokra, amelyek szükségtelenek. Egyszerűen szólva: ha nem lenne szükséged Megváltóra, nem küldte volna el. Az a tény, hogy Isten elküldte őt, azt jelenti, hogy szükséged van rá!


Az igazság az, hogyha őszintén végiggondolod, akkor az életed néha irányíthatatlanná válik; és ez egy nagyon általános érzés. Isten hozott az emberek világában!

Pál apostol is így érzett közel 2000 évvel ezelőtt. Azt mondja a Bibliában: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róma 7:24-25) És ez a válasz!

Hadd legyek őszinte hozzád. Talán eddig rossz helyen kerested a megváltást; ezért vagy ennyire frusztrált. Azt az egyetlen dolgot keresed, amely megelégedést, értelmet és békességet hoz az életedbe.

Sokan talán úgy gondolják, hogyha majd megházasodnak, vagy megszereznek egy jó állást, vagy elérnek egy kiváló egészségi állapotot, vagy gyermekük lesz – vagy ha a gyermekük majd felnő és lediplomázik! – akkor találják meg azt, amit kerestek.

Rossz helyen keresik.

Sok ember önsegítő könyvekben keresi a megváltást. Esetleg valamilyen terápiában, diétában vagy egyéb hóbortban. Vagy éppen egy vakációban akarják megtalálni: „Ha eljutnék Tahitira, minden rendbe jönne az életemben!” A probléma az, hogy hiába mész Tahitira, mert önmagadat is magaddal viszed.

A válasz nem egy helyen van. Nem is egy programban vagy pirulában. A válasz egy személyben van: Jézus Krisztus. Isten által és Isten számára teremtettél, és amíg ezt meg nem érted, nem érheted meg az élet értelmét sem.

Hogyan változna meg az életed, ha teljesen Jézusra bíznád magad? Hogyan nézne ki ez a „teljesen Jézusra hagyatkozó” hit?


Karácsony: Isten kegyelme dolgozik


„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”
Efézusi levél 2: 8-9

Isten azt mondja: „Neked adom a kegyelmemet”. Mi a kegyelem? Amikor Isten azt adja meg neked, amire szükséged van, és nem azt, amit érdemelsz. A kegyelem az, amikor Isten azt mondja: „Elveszem a problémádat, és sajátommá teszem azt.” A kegyelem Istennek az a gazdagsága, amit Krisztus költségére adott nekünk.

A Biblia azt mondja: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efézusi levél 2: 8-9)

Más szavakkal: senki nem tudja kiérdemelni az utat a mennybe. Nem tudod kimunkálni magadnak. Ez csupán ajándék.

Tudtad, hogy ez az, amiért ajándékot adunk karácsonykor? Mert ez az, amikor az Isten nekünk adta ajándékba a fiát, kegyelemből. Ajándékot adunk, mert Isten a legnagyobb ajándékot adta nekünk karácsonykor.

Tudom, hogy az alapján, ahogy ma kinézek, nem mondanád meg, de három évig vízimentő voltam. Minden vízimentő tudja, hogy senkit sem tud addig megmenteni, amíg a veszélyben lévő önmagát próbálja megmenteni. Ha valaki fuldoklik, és pánikba esve csapkod maga körül, a vizimentő tudja, hogy pár másodpercig vissza kell vonulnia, és megvárnia amíg az illető feladja. Mert ha az alatt próbálod kimenteni amíg önmagáért küzd, akkor téged is a víz alá fog nyomni. Amikor végül feladja és elernyed, akkor köré fonod a kezed, és egyszerűen csak visszaúszol vele a partra. Ez igazából ilyen egyszerű.

Isten meg akar menteni. Jézus Krisztus szeretne megszabadítani a fájdalmaidtól, a szokásaidtól, a csüggedéseidtől. Szeretne megmenteni az ő céljaiért, az ő kegyelméből. De neked abba kell hagynod azt, hogy magad próbálod megmenteni. Arra van szükséged, hogy elernyedj, elengedd a dolgokat, és hagyd, hogy Isten Isten legyen.

Karácsony: Megbékélni Istennel


"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által" (Róma 5:1)

Felfogtad már, hogy ha Isten nélkül próbálod élni az életed, akkor háborúban vagy vele? Háborúban állsz Istennel, és békeszerződésre van szükséged.

Megbékélésre van szükséged, mert az Istennel való kapcsolatod tönkrement. Jézus Krisztus azért jött, hogy híd legyen, hogy békéltető legyen Isten és ember között.

Mikor bízol Jézusban, ő rendbe hozza a dolgokat. Azt mondja, "Teljesen eltörlök mindent, amit valaha elrontottál. Minden meg van bocsátva. Gyere haza!"

A Biblia azt írja, "Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által". Meg kell, hogy békélj Istennel. Megtetted már? Ha még nem, akkor jobb, ha mielőbb megteszed, mert egy nap elé kell állnod.

Hogy békülhetsz meg Istennel? Nem úgy megy, hogy megígéred, hogy jó leszel, nem is úgy, hogy egyik napról a másikra tökéletessé válsz, mert ezekre képtelen vagy. A Biblia azt írja, hit által békélhetünk meg Istennel - hinned kell Isten kegyelmében és abban, hogy Jézus azért jött, hogy Isten családjába fogadjon. El kell hinned, hogy Jézus az egyetlen út, hogy Isten gyermeke lehess, és bíznod kell benne, hogy ő már helyreállította kapcsolatodat Istennel.


A Karácsony elhozza Isten békességét


"Meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, mely minden képzeletet felülmúl. Az Ő békessége meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Jézus Krisztusban." (Filippi 4:7, angol fordítás)

Amikor békét kötsz Istennel, az egy szellemi síkon megkötött békesség. Ezután megkapod Isten békességét a szívedbe, az lesz a lelki vagy érzelmi békesség. Ez az, amire tényleg szükséged van a mindennapi élethez. Isten békessége akkor lesz a szívedben, amikor békét kötsz Istennel. Hirtelen lecsökken a stressz az életedben. Már nem vagy olyan mérges, amilyen szoktál lenni. Már nem zavarnak annyira a dolgok. Sokkal türelmesebb vagy. Telve vagy sokkal több szeretettel és békességgel.

Miért? Mert amikor békét kötsz Istennel, Isten békessége a szívedben lesz.

A Biblia azt mondja: "Ne aggódjatok semmi miatt! Helyette inkább mindenért imádkozzatok!" (Filippi 4:6a, angol fordítás). Van választási lehetőséged az életben: imádkozhatsz vagy pánikolhatsz, dicsőíthetsz vagy aggódhatsz. Az aggodalom soha egyetlen problémádat sem oldotta még meg. Ha olyan sokat imádkoznál, mint amennyit aggódsz, sokkal kevesebb okod lenne az aggódásra! Az imádkozás meg tud változtatni dolgokat. Ezért mondja a Biblia: "Ne aggódj. Imádkozz!"

"Imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek, mire van szükségetek, és köszönjetek meg neki mindent, amit tett. Ha ezt megteszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, amely minden értelmet felülmúl. Az Ő békessége meg fogja védeni szíveteket és gondolataitokat Jézus Krisztusban." (Filippi 4:6-7, angol fordítás).

Karácsony: Békesség egymással


„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Máté 5:9



Ha békét kötsz Istennel, és megvan a szívedben Isten békessége, akkor képes vagy békességben élni más emberekkel.

Isten ezt mondja: „Azt akarom, hogy béketeremtő légy, olyan valaki, aki a megbékélést segíti elő.” A Biblia ezt a "békéltetés szolgálatá"-nak nevezi.

Ahogy az elmúlt néhány év során egyik országból a másikba utaztam, megláttam egy általános problémát: a konfliktust. Megtalálható férj és feleség között, generációk, etnikai és vallási csoportok, nyelvi közösségek és nemzetek között egyaránt. A mi világunkban a legnagyobb szükség a megbékélésre van. Emlékszel, „békesség a földön és az embereknek jóakarat.”

Isten ezt mondja: „Ha egyszer már megmutattam neked a kegyelmem, akkor azt szeretném, hogy mutasd meg azt más embereknek is. Legyél ugyanolyan kegyelemmel mások iránt, mint amilyen kegyelemmel én voltam irántad. Légy béketeremtő.”

Jézust ezt így mondta. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek”. (Máté 5:9) Ha igazán ismered Krisztust, a Békesség Fejedelmét, akkor nem bajkeverő, hanem béketeremtő leszel – a munkahelyeden, otthon vagy az iskolában. Az embereket építed, nem pedig rombolod. Többet fogsz dicsérni, mint kritizálni. Úgy fogod szeretni az embereket, ahogy Jézus szereti őket.

A karácsonyi időszak jó alkalom arra, hogy kegyelmet tanúsítsunk mások iránt, mert ez bennünket is arra a kegyelemre emlékeztet, amit Isten adott nekünk – arra, hogy Ő azt adja, amire szükségünk van, és nem azt, amit megérdemlünk. Engedd meg, hogy feltegyek neked egy őszinte kérdést: A „békesség a földön és az embereknek jóakarat” szellemében most karácsony táján ki az, akivel helyre kell állítanod egy megtört kapcsolatot?

Most azt mondod: „Én erre képtelen vagyok”. Amikor karácsonykor a családok együtt vannak, nagyon sokszor előkerülnek a rossz emlékek, a múlt fájdalmai és olyan dolgok, amelyeket egyszerűen még nem engedtél el. Azt mondod: „nem tudom elengedni, túlságosan fájnak, nem tudom megbocsátani ezeket."

Igazad van. Ezért van szükséged Jézusra! Te önmagadban képtelen vagy arra, hogy elengedj dolgokat. Arra van szükséged, hogy feltöltődj Krisztus szeretetével és békességével. Amíg ez nem történik meg, nem leszel képes elengedni semmit.

Mi az, amiről Isten azt mondja neked, hogy ma engedd el? .... Kérd Őt, hogy segítsen megtenni.



Mit kell elveszítened ezen a Karácsonyon?


"Ezért széledt el népem, mint egy nyáj, nyomorúságra jutott, mert nem volt pásztora." (Zak. 10:2)


Könnyű elfelejteni a Karácsony célját. Az évnek ebben a részében annyi dolgunk akad: vásárlás, hagyományok, sőt családi és gyülekezeti kötelezettségek.

Hogy megtalálhasd a Karácsony igazi célját, el kell távolodnod a pásztoroktól, a bölcsektől és a koszos jászoltól. Ahhoz a kijelentéshez kell fordulnunk, amit Jézus felnőttkorában tett azzal kapcsolatban, hogy miért jött: "Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lk. 19:10)

Azért ünnepelünk Karácsonykor, mert Jézus a Földre jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket.

Jézus három történetet használ Lukács evangéliumában, hogy bemutassa, mit jelent elveszettnek lenni: az elveszett juh, az elveszett drahma és a tékozló fiú példázatát. Ezek megtanítanak arra, hogy amikor nem vagyunk kapcsolatban Istennel, akkor a következőket elveszítjük:

Az irányunkat (Az elveszett juh példázata): A Biblia az Ézsaiás 53:6-ban ezt mondja: "Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a saját útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért." A juhoknak nem akarnak elveszni, természetükből adódik ez. Mi is így teszünk. Saját természetünknél fogva a saját utunkat követjük. Amikor így teszünk, irányt vesztünk.

Isten védelmét (Az elveszett juh példázata): A juhoknak nincs természetes védekező rendszerük, ezért egy bárány a pásztor nélkül elveszett, halott. Ez mintha rólunk szólna. A Biblia ezt mondja a Zakariás 10:2-ben: "Ezért széledt el népem, mint egy nyáj, nyomorúságra jutott, mert nem volt pásztora." Az Istennel való kapcsolat nélkül olyan sebezhetőek vagyunk a stressz-szel szemben, amit sosem szánt nekünk az Alkotónk.

Az összes lehetőségünket (Az elveszett drahma példázata): Egy érme része lehet a nagy vagyonnak, de ha elveszik, akkor ennek az érmének nincs lehetősége. A Biblia az 1 Kor. 2:9-ben ezt írja: "Amit szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek." Mérhetetlen azok lehetősége, akik kapcsolatban állnak Istennel; és ugyanilyen mérhetetlen az a lehetőség is, amely elveszett azok számára, akiknek nincs kapcsolata Istennel.

Boldogságunkat (A tékozló fiú példázata): Miután elhagyta a fiú az apja gondoskodását és elkezdett a saját útján járni, hamarosan nyomorúságossá és magányossá vált. Sok szerencsétlen ember él, akik a saját útjukat választják és nem Istenét. Ha távol maradunk Istentől, végül tönkretesszük a boldogságunkat.

Otthonunkat a Mennyben (A tékozló fiú példázata): Isten megengedi, hogy amíg a Földön élünk, ellenálljunk, de a Mennyben nincs lázadás. Akkor használjuk ki legjobban ezt az életet, ha felkészülünk a következő életre. Isten megmutatja az utunkat. Ha nélküle akarunk tovább élni a Földön, akkor hagyni fogja, hogy nélküle éljünk az örökkévalóságban is.

Az Isten nélküli életnek óriási, pusztító és örökkévaló következményei vannak. Ha úgy élsz, hogy nincs kapcsolatod Istennel, ne várj! Lépj kapcsolatba vele ma!

Beszéljünk róla:

* Hogyan mutatja az életed azt, hogy közeli kapcsolatban állsz Istennel?
* Kiről gondolod azt, hogy szüksége van ebben a Karácsonyi időszakban arra, hogy kapcsolatba kerüljön Istennel a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat által? Gondolkodj el azon hogyan segítheted ezt elő!
* Ha többet szeretnél megtudni arról, hogyan lehet kapcsolatod Istennel, nézd meg honlapunkon ezt a videót: "Új kezdet Istennel" (saddleback.com/resources/freshstartwithGod)

Ez a kegyelem!

„…adatott az a kegyelem…” (Efézus 3:8)


A „kegyelem” szó annyira fontos, hogy Pál háromszor annyi alkalommal említi, mint bármelyik másik szentíró. Korábbi erőszakos életére visszaemlékezve ezt írja: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát”. A kegyelem szó a görög „kharisz” szóból ered, ami „teljes öröm”-et jelent. Bár nem érdemeljük meg, Isten „teljes örömnek” tartotta azt, hogy megmentsen bennünket. Ehhez mit szólsz?

A János evangéliuma 8. részében szó van egy asszonyról, akit házasságtörésen értek. A törvény félreérthetetlen a büntetése kérdésében. A farizeusok készen állnak rá, hogy megkövezzék. Ő tudja, hogy Jézus, mivel igaz, egyet kell, hogy értsen velük. Az asszonynak nincs ügyvédje, aki védené, olyan tanúja sincs, aki erkölcsösségét bizonyítaná. Jézus ekkor hirtelen lehajol, és írni kezd a porba. Vannak bibliatudósok, akik azt gondolják, hogy talán a jelenlévők bűneit írta le, időponttal, helyszínnel, stb. Jaj! Amikor Jézus felnéz, az asszony vádlói nincsenek ott. Jézus ezt mondja: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8:11). Jézus a tagadhatatlan bűnösségből a feltétel nélküli megbocsátás pozíciójába emelte fel őt. Nem érdemelte meg; azt sem tudta, hogy ez egyáltalán lehetséges. És erről szól a te történeted is, ugye?

Egy napon Abraham Lincoln látta, hogy egy ültetvénytulajdonos egy rabszolganőre licitál. Mivel azt feltételezte, hogy az csak azért akarja megvenni a lányt, hogy kegyetlenkedjen vele, Lincoln rálicitált, kifizette az árat, majd felszabadította a lányt. „Ez azt jelenti, hogy most már mondhatok bármit, amit csak akarok?” – kérdezte a lány. „Igen” – felelte Lincoln. „És azt is jelenti, hogy bárhová mehetek, ahová csak akarok?” – hangzott az újabb kérdés. „Igen, hiszen szabad vagy” – válaszolta Lincoln. Könnyek gördültek le a lány arcán, ahogy azt mondta: „Akkor uram, én önnel megyek.” Ez a kegyelem!


Ne állj meg a növekedésben!


„… nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14)

Pál azt írja: „…nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:13-14). Lelkesítő az, ha egy vezető megosztja velünk sikereit. De előfordul, hogy még nagyobb segítség az, ha küzdelmeiről beszél. Dr. John Maxwell Leadership Gold [A vezetés aranyszabályai] című könyvében őszintén beszél azokról a dolgokról, amelyekkel meg kellett küzdenie életében: „Türelmetlen vagyok, sokszor nem mérem fel reálisan, hogy a feladathoz mennyi idő kell, és milyen nehéz a legtöbb feladat. Nem szeretek túl sok időt vagy erőfeszítést fordítani az emberek érzelmi dolgaira. Túlértékelem mások teljesítőképességét. Túl sokat feltételezek. Túl gyorsan szeretném rájuk bízni a felelősséget. Alternatívákat várok, valószínűleg mindenkit megőrjítek. Nem érdekelnek a szabályok és korlátozások. Gyorsan felállítom a saját értékrendemet, és elvárom, hogy másoknak is ugyanilyen hozzáállásuk legyen. Gyorsan lerendezem a dolgokat, és tovább akarok lépni, akkor is, ha a többiek még nem készek rá.” Mindannyiunknak vannak olyan területei, amelyeken folyamatosan dolgoznunk kell. Valaki azt mondta, hogy a fiatalság nagy tévedése az, hogy azt hiszik, az intelligencia helyettesíti a tapasztalatot, míg az idős kor nagy tévedése, hogy azt hiszik, a tapasztalat helyettesíti az intelligenciát. Az igazság az, hogy akár fiatalok akár idősek vagyunk, nem szabad felhagynunk a növekedéssel. Elégedettnek kell lennünk azzal, amink van, de soha nem lehetünk megelégedve azzal, akik vagyunk. A személyes növekedés olyan, mint a kerékpározás: vagy haladunk, vagy elesünk. Nos, az életed melyik területén látsz érzékelhető növekedést? És mely területen kell még növekedned? A növekedés csak akkor indul be, ha elismered a hiányát, elkötelezed magad mellette, és folyamatosan teszed!


ÖNÉRTÉKELÉSEDNEK ISTENTŐL KELL EREDNIE


„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)

Dr. Martyn Lloyd-Jones mondta: „Bár csak egy vagy e világ nyüzsgő milliói közül, és bár lehet, hogy a világ azt szeretné veled elhitetni, hogy nem számítasz, csak egy csepp vagy a tengerben, Isten mégis azt mondja: »Ismerlek téged«”. Nem csodálatos ez? Állj meg egy pillanatra, és gondold végig mindazt, ami az életedben rombolja az önértékelésünket. Az ilyen szavak, mint :”Nincs rád szükségem; már nem szeretlek”. Vagy: „Ön nem alkalmas erre a munkára; sajnálom, de el kell bocsátanunk”. Vagy: „Folyton ugyanazokat az ostoba hibákat követed el. Képtelen vagy egyszer is jól csinálni”. Vagy: „Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád (vagy a nővéred és így tovább)? Értsd meg ezt: 1) Az önértékelésed nem alapulhat a munkádon. Mert ha már nem dolgozol többé, értéktelennek fogod érezni magad. Gondolj néhány híres emberre, akit ismersz: sportolókra, művészekre, szónokokra stb. Ha már nem tehetik azt, amit addig, gyakran depressziósak, sőt akár öngyilkosok is lesznek. 2) Az önértékelésed nem alapozhatod arra sem, hogy mid van. Az ingatlanpiac nemrég hatalmasat zuhant (az Egyesült Államokban például egy év alatt 40 %-kal). Emberek milliói voltak kénytelenek megtapasztalni anyagi helyzetük összeomlását, és azt, hogy pénzügyi biztonságuk füstbe megy. 3) Önértékelésed nem alapulhat más emberek véleményén sem, mert ez mindig sebezhetővé tenne az elutasításra. Mi a megoldás? Fedezd fel, hogy Isten mit gondol rólad, és arra építsd életedet! „…így szól az Úr, a te teremtőd… megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1). Nincs ennél jobb alap!
A legmeghittebb és legáldottabb közösség

?... mindenkor az Úrral leszünk" (1Tesz 4,17).

   Míg e földön élünk, az Úr van velünk, amikor hazahív, mi leszünk vele. A hívő nem szakad el Megváltójától. Egyek ők, és mindvégig egyek is maradnak: Krisztus nem lehet meg az övéi nélkül, mert akkor csak fő lenne, test nélkül. Akár elragadtatunk az égbe, akár a paradicsomban nyugszunk, akár itt e földön élűnk, Krisztusban vagyunk: ki választhat el tőle?
   Milyen nagy öröm ez! Legfőbb tisztességünk, nyugalmunk, vigasztalásunk, gyönyörűségünk, hogy az Úrral lehetünk. Nincs, ami ezt felülmúlná, vagy akárcsak megközelítené. Együtt élünk vele itt a földön, érezzük, amikor megalázzák, elutasítják, érezzük, amikor szenved. De egykor vele leszünk a mennyei dicsőségben is, élvezni fogjuk az örök nyugalmat, Isten királyi uralmát, annak minden megnyilatkozásában. Úgy élünk majd, ahogyan Krisztus, és vele együtt örvendezünk örökkön-örökké.
   Ó Uram, ha mindörökre veled lehetek majd, valóban egyedülállóan
dicsőséges sorsot szántál nekem. Nem irigylem még az arkangyalokat
sem. Mindörökké az Úrral lenni: ez a legcsodálatosabb dolog, amit a
mennyről el tudok képzelni. Nem az aranyhárfák, nem a tündöklő
koronák, nem is a tiszta fény jelenti számomra a legnagyobb
dicsőséget, hanem Krisztus maga és a vele való közösség. Ebben a
legdrágább közösségben élhetek mindörökké.


ARANY GYERTYATARTÓ

"Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez." Zakariás 4,2

Életünk egy-egy kicsi gyertya. Az újjászületés gyújtja meg, és ragyogó, örömteli életté lesz. Az égő gyertyákat gyertyatartóba teszik. A gyertyatartó a gyülekezet. Isten szerint ezen a földön egy gyülekezet van, egy egyház, akik az övéi. Ha gyertya vagy, lehet az a bajod, hogy nem voltál hajlandó Isten gyermekeivel együtt élni, szolgálni. A Bibliában az arany a hitet jelenti. Hitetek becsesebb a tűzben megpróbált aranynál. A földön a legnagyobb érték a hit. A gyer-tyatartó színarany. Az Ige szerint olaj ég benne. Ha új életet kapsz, Isten megtölt Szentlélekkel. A gyertyatartóban Isten táplálja a gyertyákat. Az Ószövetségben a papok gyújtották meg a gyertyákat. Most a Szentlélek teszi élővé az életeket. Minden egyes gyertyához van egy cső, amin keresztül jön az olaj. Minden egyes Isten gyermekének külön kapcsolata van Istennel. Árad belé a Lélek gazdagon. Téged mindennap éleszt az Úr? Ha nem engeded, hogy tápláljon, elveszíted a fényedet. Hét szövétnek, hét cső a szövétnekekhez. Egyik gyertya sem tudott élni abból, amit a másik kapott. Mi az a két olajfa, kérdi Zakariás. A választ: "Akik az egész föld Ura mellett állnak." Egyik az élet fája, Jézus, a másik a Szentlélek. Azért kellett meghalnia Jézusnak, hogy elküldhesse a Szentlelket. Isten az adventben enged belenézni a mennyei világba, hogy megállapíthasd: hol tartok. Meggyújthatott már, ég bennem a sze-retete? Állandóan áradt az olaj. A gyertyák felé árad az olaj. Van utánpótlás! Állandóan égnek. A gyertyatartók együtt építtetnek!


Az alázatosnak kegyelmet ád
    
     Noha felséges az Őr, mégis meglátja az alázatost.
     138. zsoltár 6.
    
     Isten tehát lefelé néz. Felfelé nem nézhet, mert felette senki sincs. Oldalt se nézhet, mert senki sincs vele egyenlő. Csak lefelé nézhet. Így hát minél mélyebben, minél parányibb vagy, Isten szeme annál tisztábban lát.

     Egyszóval: Isten az alázatosakra és megvetettekre tekint. Az ismeri Istent helyesen, aki ezt tudja róla. Ebből a megismerésből születik aztán az Isten iránti hűség és szeretet, amely odaadó engedelmességre kész. Az igazi alázatos nem jutalomért alázatos, hanem önzetlen készséggel. Ő maga nem is tudja, hogy alázatos. A képmutató pedig nem érti, mért késik a dicsősége. Leplezett gőgjében nem elégszik meg csekély állapotával, hanem titkon egyre feljebb vágyik. Az igazi alázat sohse tudja, hogy alázat. Ha tudná, rögtön elbizakodnék e szép erény láttán. Csak odatapad mindenestül a kicsi dolgokhoz s szüntelenül ezekkel foglalkozik. S mivel ezek vannak a szeme előtt, önmagát nem láthatja, - észre sem veheti.
    
          Mentsd meg a kevélységtől,
          Elbízott önhittségtől
          Uram, híveidet;
          Ints, hogy sokkal tartozunk,
          Méltatlan szolgák vagyunk:
          Oh adj alázatos szívet.


GYŐZELEM A CSATATÉREN
       
  "Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17:14-15)
 
  A kereszténynek elvégzendő kötelességei vannak ezen a világon és Isten felelősségre fogja vonni, hogy hűségesen elvégezte-e azokat. Nem az a kötelessége, hogy kolostor falai közé vonuljon, sem az, hogy kerülje a világiakkal való kapcsolatot. Igaz ugyan, hogy elvei a legszigorúbb vizsgálat alá kerülnek, és fájdalmasan érintik azok a dolgok, amelyeket szemeivel lát és füleivel hall. De miközben hozzászokik a látványhoz és a hangokhoz, nem szabad, hogy ezeket meg is szeresse. A világgal való érintkezésünk közepette hajlamosak vagyunk átvenni a világ lelkületét, felvenni szokásait, ízlését, kívánságait. Nekünk azonban ez a parancs szól: "menjetek ki közülök és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá." (2Kor 6:17-18)
  Sohase hagyjátok, hogy a világ azt mondhassa, hogy a világiak és Krisztus követői egyformák ízlésükben és tevékenységükben; mert Isten válaszvonalat húzott népe és a világ közé. Ez a válaszvonal széles, mély és tisztán látható, nem vegyül el oly mértékben a világgal, hogy ne lehetne megkülönböztetni a két oldalt. "Ismeri az Úr az övéit." (2Tim 2:19) "Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Mt 7:20)
  Csak ha imában vigyázva és az élő hitet gyakorolva járunk, akkor tudjuk magunkat épségében megőrizni a Sátántól jött kísértések között; "mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". (1Jn 5:4) Szíveddel mindig a hit nyelvén beszélj: "Jézus azt mondta, hogy elfogad engem, és én elhiszem azt, amit mondott. Én dicsérni akarom őt; dicsőíteni az Ő nevét." Sátán melléd férkőzik, és azt súgja, hogy semmi örömöd nem lesz ebben. Te így válaszolj: "'a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.' Isten gyermeke vagyok, mindenem megvan, amiért örvendhetek. Megbízom Jézusban. Isten törvénye a szívemben van; egyetlen lépésem sem fog megcsúszni." (Signs of the Times, 1884. május 15.)


Istenem, ne engedd, hogy bűneim elválasszanak tőled!

Nézd! Elvettem bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. (Zak 3,4)

Egy öreg ház eldugott sarkában kopott falú kamra rejtőzik. Évek óta nem járt itt senki. A polcokat vastagon benőtte a pókháló, az üveget belepte a por. Képtelenségnek tűnik, hogy itt ennivaló lenne. Pedig a kosz alá temetett üvegekben egy jóságos nagymama gondos munkájának hagyatéka rejtőzik. Málnalekvár. Feltépem a pókháló függönyét, leemelek egy befőttesüveget, és lefújom róla a port. Nem kellenek ezek. Nagy nehezen sikerül kinyitnom. Azonnal megcsap az illata. Megkóstolom. Isteni finom! Soha nem jöttem volna rá, hogy ebben a kamrában ilyen kincs rejtőzik, ha Isten nem mutatja meg nekem. De ő már csak ilyen. Tudja, mi rejtőzik belül, és nem a rárakódott szenny érdekli.

...senkit sem szabad csúfolni ruhájáért: mert drága holmi rongyok közt is lehet. (Frédéric Mistral)

A sötétség atyja ugyanis elrejti tőreit az ő alattomos éjhomályában, hogy foglyul essen benne mindenki, aki a maga sötétségében hunyadozik; akik e sötétség fiai, nem láthatják a Fényvilágot, melyben ha jár valaki, bizony nem kell annak félnie. (Augustinus)

Uram, te ismersz engem: tisztíts meg bűneimtől, hogy olyan lehessek, amilyennek teremtettél engem! Ámen.


Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak és a sánták járnak. A poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak. A halottak föltámadnak, és a szegényeknek az evangéliom hirdettetik.
Máté 11,4-5
Uram!
Megértem: Keresztelő János hitét kikezdte a kételkedés. És ez nehéz lelkiállapot. Tudod jól: most nem a nyomott hangulataimra gondolok. Sem a megkísértések közötti sok nyugtalanságomra. Nem a rettegésre, amikor a kereszt súlya alatt erőim fogyatkozását éreztem. Ezek próbák ugyan, de nem jelentik a kételkedést. Arra gondolok, amikor lelkemben Istenért folyt a küzdelem. Amikor nem értettem, miért találják meg Őt mások és én miért nem találom? Amikor nagyon mélyen hallgattam és kimondhatatlanul szenvedtem.

Uram!

Keresztelő János hozzád üzent. Tudta, hol a gyógyulás. Te pedig megmutattad neki, mit csinálsz azokkal, akik hozzád sietnek. Amíg vannak, akiknek a szeme kezed érintésére megnyílik, akiket Istenhez vezetsz, amíg a bűn kötelékeit megoldod, amíg égi hangot hallatsz meg emberfüllel és lelki halottakat életre hívsz, amíg hangzik evangéliumod, addig van szabadulás a kételkedő hatalmából. Engem is így emeltél föl.
A MEGVÁLTÁS RÁSZORULTTÁ TESZ ÉS MEG IS ELÉGÍT

"Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14).

Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá. Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek? Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását". Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak. Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja. Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!", de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk. Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat. Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk. A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt. Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik. Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít.

"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32). Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet. De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk. Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében. Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. "Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63).


Alázatosság

Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.       — Filippi 2,6–8.
Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Ő azonban kiüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstől teljesen elkülöníthető, Istentől való műveletre utal: Ez csoda. Először, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségből — majd behelyezte egy szűz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem. (Zsid. 10,5)
Isten alkotott egy testet — egy különleges testet — ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett!


Dicsőséges halál

Íme, látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felol állni.
(Cselekedetek 7, 56)

Dicső halál! István Szentlélekkel telve és a reá váró kibeszélhetetlen boldogság és dicsőség előízével lép át a halál küszöbén, mert látta a megnyílt eget és Jézust. Nem ülve látta Őt a maga fenséges nyugalmában, hanem állva. Ilyen tiszteletadással fogadja első vértanúját az Úr. Egyben azt is mutatja ez, hogy Ő kész segítségül és védelmül odaállni gyülekezete mellé. István nem is látta ellenségei dühtől égő arcát, mert felfelé tekintett. Így ajándékba kapta, hogy láthatta Isten dicsőségét és a Megváltót, aki készen állt fogadására. Aki így hal meg, jól hal meg.

Persze, külsőleg borzalmas és nem kellemes dolog volt ez a halál. Gyűlölettől izzó ellenségei rárohannak; mint valami gazembert végighurcolják az utcákon és mint egy kutyát agyonkövezik. Mégis boldog és derűsen szép halál ez, mert megnyílt felette az ég, mialatt lent a pokol dühöngött. - Jézus engesztelő halála az övéi halálát szelíd elalvássá és boldog elköltözéssé változtatta. Aki így hal meg Jézusban, jól hal meg; akár emberek bestiális durvasággal kínozzák halálra, akár más nehéz halállal hal meg. - Gyakran hallja az ember, amint némelyek dicsekedve beszélnek arról, ha valaki csendesen elaludt, mintha az már a boldog vég bizonyítéka volna. Csak az hal meg boldogan, aki Jézusé és a hit és a szeretet bensőséges kapcsolata köti vele össze.

Néha még a hívők is nehéz harcokat vívnak a halál előtt. A Sátán okozza ezeket a belső viharokat és tusákat. Még egyszer átmennek egy megítéltetésen, hogy így odakerüljön egész életük Isten szent arcának világossága elé. Ott minden saját munkájuk megsemmisül, csak azért, hogy Jézus legyen minden. Hittel elmondhatják: „Látom a megnyílt eget!" Nem ritka eset, hogy valaki nehéz órák után megkapja a menny e boldog előízét és elköltözése előtt bepillanthat a mennyei világba. Ez elveszi a halál keserűségét. A hívő ember szívesen hagyja itt a földet. Nem elszakítás lesz ez, hanem futás a Megváltó felé. Bárcsak a mi utolsó óránk is olyan lenne, mint Jézus barátaié és a menny polgáraié.

„Uram, ó add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban, Elérjek hozzád, s te fényes orcád meglássam én. - Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem! Uram tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!"


Merd elfoglalni a helyedet

De amikor a mi üdvözítő Istenünknek jósága és az emberekhez való szeretete megjelent… Amit kitöltött reánk bőséggel a mi Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus által; Hogy az Ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.

– Titus 3:4,6-7
       

 A kegyelem szövetsége. Ez a szövetségünk a Mindenható Istennel. Ha egyszer igazán megérted ennek a jelentőségét, többé nem leszel ugyanaz.

Mi is pontosan a kegyelem szövetsége? Ez egy kegyeltségi kapcsolat, amely révén hozzáférésed van valaki más erejéhez.

A kegyelem szövetségére egy példa az a szövetség, amellyel a régi szicíliai „családok” rendelkeznek a „család keresztapjával”.

Abban a csoportban egy gyenge ember kérheti a Don pártfogását (kegyelmét). A Don azt mondja: „Biztosítalak pártfogásomról, cserébe kérek tőled egy szívességet, és amikor eljön az ideje, eljövök érte.”

Ha egyszer ezt kimondták, a gyenge ember izgatottá vált. Hirtelen tudta, hogy többé nem lesz problémája, mert ezen túl, ha valaki szembe akar vele szállni, annak a keresztapával gyűlik meg a baja, akinél minden hatalom van. Hirtelen a srác hozzáállása megváltozott. Azzal a szilárd bizonyossággal távozott el a család fejétől, hogy semmi oka nincs az aggodalomra. Többé nem tekintette magát kicsinek és gyengének. Kegyeltséget (kegyelmet) kapott az erős embertől.

Azt gondolta: „Minden rendben van. Ezen túl annyi a dolgom, hogy amit a Don kér tőlem, azt megtegyem – és a Don tudja, hogy nincs semmim, ezért ha kér tőlem valamit, ahhoz megadja a hozzávalót is.”

Ez a kegyelem. Isten hajlandósága arra, hogy vérszövetségre lépjen veled, és megadjon neked mindent, ami Neki van, cserébe azért, ami neked van.

Elvette a bűnödet, hogy az Ő megigazultságát adja cserébe. Elvette a betegségedet, hogy az Ő egészségét adja neked. Elvette a szegénységedet, hogy betöltse minden szükségedet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen. Amikor kér tőled valamit, akkor megad neked mindent, hogy teljesíteni tudd a kérését.

A hatalmas Jehova, a menny és föld Istene a te Atyád. Érted ezt? Ha Jézus vére alatt vagy, akkor a világegyetem legerősebb lényének lettél a szövetséges gyermeke.

Merd elfoglalni a helyedet a családban!

Igei olvasmány: Lukács 4:14-21


?Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi testünkben.?
(II.Kor. 4:8, 10)

?Kétéves fogságának* [jegyzet: Az apostol első római fogságáról van szó] vége előtt ezt mondhatta Pál apostol: ťHíressé lett az én fogságom a Krisztusban a testőrség egész házában és mindenki más előttŤ. Azok közül, akik üdvözleteket küldtek a filippibelieknek, kiemelte a ťcsászár udvarából valókatŤ (Fil. 1:13; 4:22). Miként a bátorság, úgy a türelem is diadalt arat. A megpróbáltatások közepette tanúsított türelmes kitartás éppúgy nyerhet lelkeket Krisztus számára, mint a bátor kiállás. Az a keresztény hívő, aki a veszteségek és szenvedések idején türelmet tanúsít, sőt, a tántoríthatatlan hit békességével néz szembe a halállal, többet tehet az evangéliumért, mint amennyit egy hosszú élet hűséges munkájával elérhetett volna...

Nem megpróbáltatásoktól mentes életben fejlődik ki a keresztény jellem. A támadás és az ellenállás csak annál nagyobb éberségre, és még komolyabb imára készteti Krisztus követőjét. Az erős kísértés ? ha Isten kegyelme által kitartunk benne és elviseljük ? türelmet, állhatatosságot, valamint mélységes és maradandó bizalmat eredményez. Szenvedni, de egyszersmind erősnek maradni, megalázkodni, de éppen az alázatosság által győzni ? ez a keresztény feladata, amit hit által teljesít. Egész nap öldöklik, de mégis él, hordozza a keresztet, és így nyeri el a dicsőség koronáját.?

(Apostolok története, A császár házából c. fejezetből)