2017. december 5., kedd

Az Élet Világossága...


A mai nap imádsága:
Uram! Sokszor elbizonytalanodom, amikor a jövő ismeretlenségével ütközöm. Add, hogy Beléd vessem bizodalmam és Tőled kérjem naponta szereteted útmutató fényét! Ámen


Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.
Kol 1,12

Ha valamit tudunk vagy vélünk jobban tudni, azt hajlamosak vagyunk nagy hangon továbbadni. Mélyen belénk ivódott rossz tulajdonságunk ez. Csak az idő dönti el aztán, hogy igazunk volt-e vagy sem illetve mennyire. Manapság azt tartják tudományosnak, ami megdönthető, mondván a dogmatizmusnak nincs helye a tudományos vizsgálódásban. Ennek ellenére számos megdönthetetlen "dogma" létezik - ki tudja meddig?

Ha hihetünk a tudósoknak, akkor állításuk igencsak elgondolkodtató: jelen ismeretünk szerint - melyre oly büszkék vagyunk - az univerzum 4%-ában tudunk számunkra ismert anyagról, mintegy 20-21%-ot számolnak ún. antianyagnak - Az antianyagban az atomot a proton és a neutron helyett azok antirészecskéi, az antiproton, antineutron és pozitron építi fel. Rendes anyaggal találkozva megsemmisül mindkettő és energia szabadul fel elektromágneses sugárzás formájában.- a maradék 75% pedig mi lehet, azt csak találgatják. Nos a régi tétel igazolódni látszik: minél többet ismerünk meg a világból, annál több az ismeretlen is benne.

Ha a világegyetemből visszaugrunk csak egy ember lelki világába, nos azt megérteni, olykor egy emberöltő is kevés. Ki kell mondanunk: igen nagy a lelki, szellemi sötétség. Einsten mondása szerint: "Két dolog végtelen ebben a világban: az univerzum és az emberi butaság." Bár mindig hozzátette: az univerzum végtelenségéről nem vagyok teljesen meggyőződve...

Aki világosan lát, az képes tájékozódni. Akkor is, amikor más nem. Felborult erkölcsű világban is képes tisztán élni, durvaságok között is képviselni tudja a szeretetet. A sötétség nyomasztó, sőt félelmetes. Azért rettegünk sokszor tőle, mert nem ismerjük. Azonban egyetlen gyertya lángja is képes megremegtetni a sötétség birodalmát... Viszont elfelejtenünk sosem szabad, hogy a Fény nem a mienk, azt kaptuk - fentről, a Villágosság Atyjától, Akinek ezért illik hálásnak lennünk.

Az úton levőkért...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Békétlenségemet vedd el tőlem, add nekem szereteted melegét, hogy Nálad megpihenhessen lelkem, s örömmel tudjam szolgálni embertársaimat! Ámen



"...szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan,"
Kolossé 1,9b-10a

Néhány tucat ember még köztünk él, fut és reménykedik, keresi a karácsonyi ajándékot férjének, feleségének vagy éppen piciny gyermekeinek... még nem tudja, hogy ő már nem, csak gondosan előkészített ajándékai lesznek ott a fenyőfa alatt ezen a borzalmas karácsonyon... Magyarországon 2005-ben 1284 embert hiába vártak haza szerretteik - közlekedési balesetben életüket veszítették.

Kell-e imádkozni? A választ mindenkinek magának kell megadnia. Sóhajtásnyi fohász, keresztvetés mint Krisztus győzelmi jele - egy és ugyanaz: Uram, kezedbe teszem életemet! Így (is) "respektálom" az Istent, a Halált, de mindeközben a másik embert is. Ha soha nem lépem túl egyetlen kilométerrel sem a megadott sebességet - jól teszem. Nem csak magamat védem ezzel. Fegyelmezett, KRESZ-t betartó magatartásommal talán a kereszteződésben mögöttem álló autók valamelyikét állítom meg, melynek vezetője még gondolkodás nélkül átcsúszott volna a sárgaközeli piroson. De ezzel a "kényszerű" várakozásával ha nem is a következő, de talán a harmadik kereszteződésben "késett le" egy balesetveszélyes pillanattól - lehet, hogy életet mentettem... Az imádkozás nyugalma tehát sosem hiábavaló, arról nem is szólva, hogy amit Isten ígér, azt be is tartja: "Kérjetek, s adatik nektek..."

Tökéletesen megismerni az Isten akaratát itt a földön csak tükör által homályosan lehet. Akkor minek is próbálkozzunk? Ne feledjük, sokszor még a derengő fény is életmentő iránymutatást adhat... Mi tehát a tökéletes ismeret? A bölcsesség! Salamon király ezt így fogalmazta meg: "A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme." Milyen egyszerű, s milyen az élet bonyolultságát is magába záró megállapítás! Tehát "csak" az Istent kellene "belátni" - ez azonban nem szemüveg, vagy megvilágítás kérdése. Belátni, belehinni az Istent a mindennapjainkba ezt jelenti: élni az Úrhoz méltóan. Felülemelkedni bosszúságokra okot adó helyzeteken, szelídséggel viselni mások aroganciáját, s imádkozni értük, ott és rögtön abban a pillanatban, amikor kellemetlenség ér minket. Bárhol járok is, tapasztalom az élet fonákját: tolókocsiban ülő szomorú arcú embereket, üres tekintetű "kigyúrt testű" izomfelépítményeket - imádkozom, könyörgöm értük... Az eredményt nem látom, de tudom, hogy imádságcseppjeim ott vannak az Isten elé vitt fohászok óceánjában.





Életünk...

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod mindannyiunk küzdelmeit, s te tudod miért torpanunk meg olykor-olykor. Segíts minket a Tebenned való hitben megerősödnünk, hogy képessé váljunk szeretni életünk utolsó szívdobbanásáig! Ámen

Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.
Zsid 13,14

Ha Tél van, akkor a Nyár után sóvárgunk, ha kánikula gyötör, akkor hüsítő hópelyhek után vágyakozunk... Ilyen az ember. Nem arról van szó, hogy semmi sem jó nekünk, sokkal inkább arról, hogy minden élethelyzetben megtapasztaljuk a teljesség hiányát. Ha nem így volna, akkor megelégednénk a kapott jóval, s nem ácsingóznánk a mégjobbra. Ezért keressük szüntelen az újat, a jobbnak, a teljesebbnek reméltet. Aztán kiderül, hogy amit annyira szerettünk volna - s gyötrő várakozás után végül is megkaptuk/megvettük/miénk lett - azt viszonylag rövid eufórikus szakasz után kevésbbé jónak, divatjamúltnak, haszontalannak és kevesebb örömöt nyújtónak találunk. Ezért aztán elindulunk, hogy újabb színes kavicsokat keresgéljünk az élet hosszú tengerpartján...

Igénk pontosan erről az élményről beszél, melynek végeredője ez: Nincs itt maradandó városunk! Hiszen az idő telik, s a gyermekből hamar felnőtt lesz, az erőnk, amire annyira büszkék voltunk megfogyatkozott, álmaink megvalósítására szánt időnk is megcsappant, s lendületetét veszíti az életünk egy-egy nagy akarása... Ha nem így lenne, akkor sosem öregednénk meg, de sajnos a telő idő mindenkit utolér, s végül mindenkit foglyul ejt.

Menekvés tehát nincs - itt a földi létben bizonyosan. Életünk fája ha növekedhet, zöldülhet, virágba borulhat, sőt még gyümölcsöt is teremthet, végtelen hálásak lehetünk érte - Vagyunk? -, s mindezek után meg kell élnünk, hogy életünk végének megsárgult falevél-napjait egyszercsak felkapja a halál fagyos szele, s elrepíti... De hova is?

A keresztény ember úgy hiszi, az Istenhez. Aki meg nem hiszi az Istent, annak reménysége a temető nyirkos földjénél, vagy a krematórium emésztő tüzénél véget ér. A kereszténység egyetemes üzenete, mely a régi temetők bejárata fölött volt olvasható "Feltámadunk!" reménységgel teli erőt kölcsönzött a hívőnek, s elgondolkodásra késztette a hitetlent. Ha tényleg nem lenne csak ez az egyetlenegy lét-lehetőség számunkra, nem kellene-e akkor különlegesen megbecsülnünk, hiszen soha, de soha vissza nem térő lehetőségről van szó, nemde? Ehelyett önsorsrontóan élik az emberek mindennapjaikat, mintha örökké élnének vagy mintha száz életük lenne...

Élet azonban - Krisztus kinyilatkoztatásából tudjuk - csak egy van. Van Istentől jövő lelkünknek egy inkarnációja, de reinkarnáció, azaz újra-megtestesülés a keresztények szerint nem létezik. Hogy mégis sokan hisznek benne, ez modern korunk "kultúrák-keverte terméke" s az a naív elképzelés, hogy "Az igaz, hogy elszúrtam az egész életemet, de majd a következőben mindent másképpen csinálok!" Következő földi élet azonban már nincs!!! Ha lenne, akkor ezt a mostanit nem éreznénk ennyire fontosnak, elmúlhatatlannak, egyszerinek, s nem is fájlalnánk annyira, hogy végetér... Ezért van bennünk késztetés arra, hogy keressük az eljövendőt, azaz mindinkább megbizonyosodjunk Isten ígéreteiben.







Igazság...

A mai nap imádsága:
Uram! Önigazságainkat vedd el, s tölts fel minket szereteteddel, hogy meglássuk jóságodat, s úgy éljünk, mint megajándékozott gyermekeid! Ámen


Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is...
Ézs 67,11a-b

December van, s hideg - a tavaszi színek pompája a múlté vagy legfeljebb reménység a szívünkben, hogy már csak néhány hónap és újra zöldbe borul a természet. Tél van, kopaszok a fák - ez az élet rendje - "megszárad a fű, s virága lehull". Mindennek következménye van, nem csodálkozunk ezen. Ha nem is tetszik, de elfogadjuk a tényt: rossz döntéseinknek bizony következményei vannak, s olykor nem tudunk mást tenni, csak elhordozzuk a bűneink vonzotta büntetést. A hatás-ellenhatás örök körfogásában megértjük ezt, de azzal már kevéssbé számolunk, hogy ugyanígy a jónak is megvannak a következményei...

Oly sok mindenre figyelünk, s közben nem vesszük észre, hogy az Élet nemcsak csípős pálcájával terelget minket, de óvó kezével simogat is! Felháborodunk - mert nem így kellene ennek lennie -, hogy aki nyilvánosan bűnt követ el azt felmentik, s többnyire "megússza a dolgot". Az áldozat pedig tovább szenved, s az elkövető vígan éli világát... s még az sem vigasztalhat minket, hogy így volt ez már háromezer évvel ezelőtt, Salamon király idejében is.

Szemünk nap mint nap látja a rosszat, s oly ritkán veszi észre a jót. Aki jólétbe született, aki nem ismeri az éhezést, a nélkülözést, akinek nem kell kilómétereket menni a szennyezett ivóvízért, mert ott van mellette karnyújtásnyira az ásványvizek tucatja, az nehezen veszi észre a jót, hiszen az életének természetes része. Az Isten törvényeinek áthágása büntetést vonnak maguk után - ezt hangsúlyozzuk is elég gyakran -, de azt talán már ritkábban mondogatjuk: az Isten megáldja azokat, akik "szeretik őt, s megtartják parancsolatait".

Sajnos azok, akik hatalommal bírnak ebben a világban, jó reménnyel bizakodhatnak abban, hogy a jogszolgáltatás számukra kedvező döntést hoz, még akkor is, ha "nem is áll úgy a szénájuk, ahogyan kellene". Ők azonban alapvetően elvétik a célt, ha Isten igazságszolgáltatásával nem számolnak! Mert amilyen nyilvánvaló tavasszal, hogy Isten megújítja a természetet, s zöldbe borul a határ, olyan bizonyos az is, hogy egyszer eljön az igazság pillanata, s mindenkinek mindenről számot kell adnia...

A személyes igazságunk természetesen nagyon fontos mindannyiunk számára, de mindennél fontosabb az Isten igazsága: Isten beleteremtette világába az élet tiszteletét, s ezen nem változtathat soha senki... Az élet feltétlen tisztelete kellene hogy végigkísérje egész életünket, akkor lenne igazán istenképű az emberlétünk! Ehelyett sajnos az élet semmibevétele az általános, így pusztul a természet, s halnak meg értelmetlenül az emberek százmilliói a környezet szennyezettsége miatt is... Ha majd egyszer eltűnnek a méhek, ha elpusztulnak az apró bogarak, ha nem lesznek békák, ha nagyon hiányozni fog nyári estéken a békakuruttyolás, ha majd a felborított természetben már nem érik be időben a gabonánk, s nem lesz majd kenyerünk se... na akkor, úgy látszik csakis akkor válik majd nyilvánvalóvá, hogy mit veszítettünk, mert önző gondolatainkra, s nem az Istenre hallgattunk!

Ádvent van, s várjuk a Fényt... Karácsony profitnak alárendelt ünnepe azonban még így is tartja "varázsát", s megérinti a szíveket. Ez a reménységünk, hogy Isten szeretete változást, tavaszt hoz majd az emberek lelkében is...






Irigység...

URam! Add, hogy hűséges tudjak lenni a kevésen, s add, hogy ne váljak kevéllyé, ha többet ajándékozol nekem,mint amennyire szükségem van! Ámen


Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap.
Péld 23,17

Korunk meghatározója a vizualitás... Jól tudják ezt a reklám-szakemberek, s ügyes képi megoldásokkal olyasmit is eladnak nekünk, amit nem is akarunk megvenni. Véget nem érő tv-sorozatok közül kettő mindig sikerre számíthat: az egyik fajta, ami rólunk, s nekünk szól, azaz a "kisemberről a kisembernek", melyben napi küzdelmeinket, örömeinket és bánatunkat látjuk viszont, a másik fajta pedig arról a világról szól, amit csak azok ismerhetnek, akiket mi sosem láthatunk... Zárt világ az övék, elképzelhetetlenül zárt -, ez a gazdagok világa. Nem az újgazdagokéra kell gondolnunk, nem is azokéra a "kőgazdag" diktátorokéra, akiket egy emberöltő után elfúj a történelem vihara, hanem azokéra, akik már évszázadokkal ezelőtt is "politikacsináló" családok voltak.

A gazdagok gazdagsága sokak számára lehet vonzó, de az istenfélő ember jól tudja, hogy a királyok pompája - amióta világ a világ - a szegények verejtéke által állt elő! Nincs semmi sem ingyen ebben a földi világban, mindennek ára van, s amit pedig ténylegesen ellenszolgáltatás nélkül kapunk, azt mindenki "ingyért" kapja, onnan felülről, a Világosság Atyjától: napsütés, levegő, esővíz...

Amit a "szappanopera" forgatókönyvírója elénk tár, azt az el-elgondolkodók tudják: a gazdag ember is ember - még ha különbnek is tartja magát. (Mert többnyire annak tartja magát, ezért is könnyebb átmenni a tevének a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába!) Hiába a vagyon, a hatalom, ezek mind evilági dolgok, ami egyik pillanatban még vannak, s a másikban pedig elveszhetnek. Ami ma még csillogó és ámulatot kelthet, az nemsokára az enyészeté, hiszen a gazdag gazdagsága nemcsak az övé, javain osztoznia kell a mollyal, s a rozsdával is... A gazdag ember is "csak emberből van": öregszik, ő is lesz beteg és nem csak Lázár, de a gazdag is meghal egyszer. Hiába a pompa, a szédítő ragyogás egyszer minden véget ér...

A gazdag embernek is vannak félelmei, s a gazdag is szeretne szeretve lenni, és ő is kívánja az őszinte közösséget, az elismerést. A gazdag is be akarja tölteni a törvényt, s Jézus URunk a gazdag ifjút is meghívta tanítványának - az már a gazdag ifjú tragédiája, hogy nem tudott igent mondani az Emberfiának... Krisztus URunk hívásának Lévi, az Alfeus fia azonnal engedelmeskedett, a Mester hívásáért hátrahagyott mindent, s azonnal követte Őt. Azonnal hátrahagyni mindent... javakat, pénzt, hatalmat - ez Isten nélkül szinte lehetetlen!

Gazdag, tehetős vagy szegény - mind vétkes, aki Isten elé teszi a múlandó javakat! Fontosabbnak tartani a múlandót az öröknél - nem egyszerűen balgaság, hanem vakság! Irigyelni viszont a világtalant, mert nem lát - az viszont ostobaság a javából... Félni Istent, tisztelni az Életet, aminek Ő az Atyja - az viszont a bölcsesség kezdete...





Isten ismerete...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy növekedhessek ismeretedben, s add hogy alázatban és szeretetben is emelkedhessem!Ámen

...szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.
Kol 1,9b-10

Istenismeret... Kelendő "portéka" mostanság, még ha nem is ez a neve mindig a spirituális piacon. Szinte meg sem lehet számolni azon könyveket, melyek így vagy úgy, de a tökéletesség elérésének gyorsan bejárható útját ígérik. Persze másképp nem is lehetne eladni... De mit is? No nem a füzetet, brossúrát, könyvecskét - a könyvet már alig, hiszen az emberek alig olvasnak, s az átlag-olvasó a 130-150 oldalnál hosszabb műveket csak igen ritkán veszi a kezébe - de könyveknél sokkal kelendőbbek a tanfolyamok, hétvégi "akadémiák", ahol 1-2 nap után még "diplomát" is kapnak a résztvevők. Ez a "turbó-lelkiség" az ide-oda rohangáló "globa-zilált" világhoz pontosan illik is. Nem a tartalom a lényeg, hanem a felszín, a csillogás, s az ezzel együttjáró élmény!

Az istenismeret azonban NEM ÉLMÉNY! Kár, hogy ezt magukat karizmatikusnak definiáló vallási közösségek nem tudják. Az istenismeret tulajdonképpen bölcsesség, ami minden nappal formálódik, növekedik. Az istenismeret látás és belátás, megismerés és felismerés, életvezetési döntéseink józansága és következetessége! Mindezt úgy "egyben" az ún. "all-in-one"-csomagban egyik felekezetnél, vallásnál sem lehet megvásárolni, legfeljebb az ígéretet: ha ezt vagy azt teszed vagy olvasod, akkor tökéletes leszel... ha mégsem, a hiba természetesen benned, s nem az ajánlott metódusban van! (De a pénztártól való távozás után reklamációt már nem fogad el senki...)

Az istenismeret begyűjtése csak mezítláb - ahogyan Mózes is saru nélkül közelíthetett az égő csipkebokorhoz - lehetséges, azaz csakis alázattal. Megalázkodással lehet emelkedni a karrier-létrán, de Isten előtt csak alázatos lélekkel lehet emelkedni. Éppen ezért azok a felekezetecskék, ahol minden mondat az "ÉN"-nel kezdődik, s minden személyes kívánság és ön(i)gazságos elképzelés kegyes frázisokkal záródik: "Ha az ÚR is akarja!", ott bizony hamar kiviláglik az igazság, hogy egyáltalán nem az Isten-ismeret megszerzése a cél, hanem az egyéni élet siker-élménye. (Különösen jellemző a szektákra, hogy mindenki igyekszik többet mutatni, mint amik valójában, hiszen a nagy autó, nagy ház, a látszólag jól menő vállalkozás mind azt "bizonyítja": Lám, az ÚR megáld engem/minket! Volt szekta-tagok beszámolnak arról, hogy nagy óriási adósságokba verték magukat, csak azért, hogy a látszategzisztencia csillogásával, a gyülekezetüknek fogvicsorítva felajánlott, financiális erejüket többszörösen meghaladó "adomány" révén a közösségükben elismerést, s a szektavezér kitüntető figyelmét élvezhessék.)

Az istenismeret is kegyelmi ajándék, nem kilóra méri a JóIsten, s nem is kor után "jár" - automatikusan. Kinek több, kinek kevesebb jut belőle, attól függően, hogy kinek mekkora a cserépedény élete. Isten igazsága az, hogy mindegyiket színültig, sőt olykor túlcsordulóan megtölti, hogy nyilvánvalóvá váljék, amit kaptunk az nem a miénk, hanem Mennyei Atyánktól jön "száll alá", hogy szolgálhassunk általuk másoknak...






Végidők...


URam! Köszönöm, ha az utolsó órában is még ültethetek egy almafát! Ámen




Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni.
1 Thesz 5,1-3

Minden élőnek - ha úgy vesszük, még a csillagok is születnek és meghalnak - van egy bizonyos létezési ideje... Egyszerűen szólva: az életnek van eleje és vége! Semmi se örök, se ember, sem ember alkotta dolgok, se eszmék, se birodalmak - mindennek rendelt ideje van. Így aztán érthető is, miért vonzódik a véges ember a végtelennek tűnő dimenziókhoz, s ha affinitása/készsége van - esetleg egyszer kegyelmet nyer az Élet URától -, legvégül a Teremtőhöz magához, aki Örökkévalóságában a kezdet és a vég egyszerre, Aki a Létező.

Tulajdonképpen az élet csodájáról sem lenne szabad másképpen beszélnünk csakis úgy, ha folyamatában látjuk. Persze mindannyian el vagyunk telve magunktól, jóllehet az én életem egyben a nagyapámé is, meg az dédunokámé is, ezért, ha nem vigyázunk rá, akkor helytelen életvezetésünkkel veszélyeztetjük az eljövendő generációkat! Fiatalok, virtusból, régen is megitták a pálinkájukat - igaz az biopárlat volt -, de nem pumpálták tele a testüket "lódózisú" dizájndrogokkal - mint mai fiatalok jelentős része - , amik epigenetikusan(!) unokáikat, s dédunokáikat hülyítik. Ja, hogy ezt nem mondják el sehol... erre cinikusan azt szokták válaszolni: "Ja, így is sok már az a hétmilliárd ember a földön!"

Mivel a világ jóléti felében élünk, s annak ellenére élünk így, hogy húsz évvel(!) a rendszerváltás után még mindig súlyos milliárdokat lehet ÁFÁ-trükkel elcsalni az államtól - most az állami/törvényi jóváhagyással hosszú éveken keresztül bűnben fogant és annak mocskában szaporodó ún. svájcifrankalapú vagyon-rablásról és 430%-os(!!!) THM-es uzsora-kamat(?)ról ne is beszéljünk -, még mindig a kisember fizeti meg a nagy tolvajok által okozott kárt, még mindig a kisember adójának terhére konszolidálják (értsd: mentik) a bankokat és segélyezik azokat, akik nem is akarnak dolgozni. Mert azokról, akik önhibájukon kívül nem tudnak, azokat tényleg pozitív diszkriminációban kell részesíteni, de azokat, akik embereket kínoztak/kínoztattak/öltek meg az Andrássy-úti pincékben, miért is kell csúcs-nyugdíjban részesíteni(?)... Nos, a fenti anomáliákat a jóérzésű ember soha nem fogja megérteni... Olykor mi is csak legyintünk a törvénytelenségekre, s azt mondjuk: "Nem tudunk mit tenni, de azért csak élünk, s a lényeg, hogy egészség legyen!"

Isten azonban nem közömbös Isten. Nem engedi, hogy megváltozzanak a törvényei! A dolgoknak következményei vannak, a bűnt követi a büntetés... Azt, hogy odaát milyen büntetés vár az istentelenekre, azt nem tudja senki - kivéve a szektákat, akik úgy beszélnek/prófétálgatnak ezekről a dolgokról, mintha már jártak volna odaát -, de, azok akik a tisztességet félretéve csalárdul élnek, már a földön megkapják "jutalmukat" lelkiismeret-furdalás formájában. Így van ez ma is, ahogyan volt régen is: gondoljunk csak az ószövetségi példákra! Jákób az atyai áldást kicsalja apjától... De miért is? A "+1 vagyoni részért", hiszen az áldással együtt örökli a vagyon kétharmadát, míg Ézsaunak csak egyharmad jut! Hiába küzd, szaporítja vagyonát Lábánnál, élvezi az életet két feleséggel, két ágyassal, a lelkiismerete nem hagyja nyugodni... 20 év után, éjjel, mint a tolvaj elindul hazafelé, mert űzi a belső tűz: ki akar békülni bátyjával, Ézsauval! Ezért a bocsánatért képes összes vagyonát feláldozni, odadni testvérének!!! Hajnalhasadtáig küzd Istennel/önmagával/múltjával(?)... bele is rokkan... lásd csípőficamát... az áldásért küzdeni akaró Jákób élete végéig sántikál, mert aki úgy gondolja, hogy a cél szentesíti az eszközt, az nem látja be, hogy a tisztességtelen/istentelen eszközök mindig ördögivé változtatják át magát a célt is.)

A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy a sorsát senki nem kerülheti el, s minden cselekedetnek megvan, s meglesz a jutalma. Mikor, milyen formában? A számonkérés forgatókönyvét nem mi írtuk, s ha még kezünkben is lenne ez a könyv, kinyitni sem lennénk méltók vagy ha feltörnénk mégis a pecsétjeit, azt sem tudnánk melyik végéről kezdjük el olvasni, s hogy milyen (esetleg mennyei?) nyelven írták... Ezért a sejtéseinket ne tényként közöljük, korunk gyakran értehetetlen történéseit pedig ne próbálgassuk a bibliai mítikus szimbólumrendszerbe mindenáron beleilleszteni! Istent hagyjuk meg Istennek, a mindenség URának, Aki tudja, hogy mi miért történik! Mi pedig igyekezzünk örülni a véges életünknek, hordozzuk büszkén a ránk rótt felelősséget, építsünk és szépítsünk, itt és most, hiszen, aki azt gondolja, hogy mégegyszer élhet itt a földön... az nagyon emberi, véges módon gondolkodik az Életről, s magáról a Végtelen Istenről is...
A védelem bástyái

?Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára.  Kenyerét megkapja, vize állandóan van" (Ézs 33,16).

   Akinek Isten megadta a tiszta élet ajándékát, az tökéletes biztonságban élhet.
   A magasban lakozhat, felülemelkedve a világon, túl az ellenség lőtávolságán, az éghez közel. Magasztos céljai és indítékai vannak, igazi vigasztalásra és társakra talál. Örvendezik az örök szeretet hegyei között, ott talált lakóhelyet is.
   Óriási sziklák védelmezik. A világmindenség legerősebb sziklái ezek, a változhatatlan Isten ígéretei, ezek őrzik az engedelmes hívőt.
   Övé a nagy ígéret: ?kenyerét megkapja". Ahogy az ellenség nem tudja megmászni ezt az erődítményt, sem lerombolni a falait, nem tudja azt kiéheztetéssel vagy ostrommal sem bevenni. Az Úr, aki mannát hullatott a pusztában, mindig ellátja népét élelemmel, még akkor is, ha a körülvevő ellenség ki akarja éheztetni.
   De mi lesz, ha a víz fogy el? Ez sem történhet meg, hiszen ?vize állandóan van". Soha ki nem apadó kút van a bevehetetlen erődítményben. Az Úr gondoskodik arról, hogy az övéi semmiben se lássanak hiányt. Sion polgárának senki nem árthat. Akármilyen ádáz legyen is az ellenség, az Úr meg tudja őrizni választottait.


AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN
       

  "Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van." (Jel 12:12)
 
  Akik mindenüket Istennek szentelték, nem kerülik el a lelkek ellenségének zaklatását. Sátán különleges kísértéseivel jön hozzájuk, hogy terve szerint elcsábítsa őket Isten iránti hűségüktől. A megvesztegetés tárgyát ajándékként kínálja, ahogy azt Jézusnak is felajánlotta a megkísértés pusztájában, ilyen szavakkal: "Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem." (Mt 4:9)
  Milyen választ adhat a keresztény a gonosz minden kísértésére? Azt kellene mondania: "Nem fogom befolyásomat semmi másra felhasználni, csupán Krisztus ügyének előmozdítására. Nem vagyok a magamé; áron vétettem meg. Nem azért élek, hogy a magam kedvében járjak; megvásároltak, Krisztus vére volt a váltságdíj. Nem tudok neki többet adni, mint azt, ami az övé, mert életem minden pillanata az ő tulajdona. Én az ő szolgája vagyok, akit a Mester akaratának teljesítésére alkalmazott."
  Ez az egyetlen álláspont, amit biztonsággal elfoglalhatunk; ha a gyülekezet minden tagja egyénileg így érezne, micsoda erő áradna, mely Krisztushoz vonzana és megmentene lelkeket. A félszívvel végzett munka az az erőfeszítés, hogy egyidőben szolgáljuk Istent és az ördögöt, megfosztja az egyházat a Szentlélek jelenlététől.
  Bár a gyülekezet tagjai Istennek szentelték magukat, bár a Lélek egységében és a békesség kötelékében élnek, szerveződnének bár abból a célból, hogy másokra is jó befolyást árasszanak, akkor a gyülekezet valóban a világ világossága lesz. Ha a tagok egyénileg is arra törekednének, hogy jellemükben és életükben a világ előtt Krisztust képviseljék, akkor ezrek vonzódnának a Megváltóhoz, olyanok is, akik ma még okot találnak arra, hogy azok szavait és tetteit kritizálják, akik Krisztus nevét vallják. "Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." (2Kor 4:6-7) (Home Missionary, 1892. október 1.)


Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.János 18,3b
Uram!
Ki tudná a számát azoknak a királyoknak, akik emberi történelmünk folyamán kisebb, vagy nagyobb birodalom határain belül uralkodtak! Egyben hasonlók egymáshoz: hatalmuk biztosítása érdekéből emberéleteket áldoztak föl. Egyre növekvő arányokban. Mostanában már millió-számban. Te a magad életét adtad áldozatul országodért, és így biztosítottad a tieid örökéletét és békességét. Ezért nem ismerte föl Pilátus benned a királyt. Még egyházadban sem értettek meg téged azok, akik nagy buzgalommal siettek evangéliumod mellé fegyvereseket állítani és népeket, vagy egyeseket nyomtak el a kard hatalmával. Naponkénti tapasztalat mutatja, milyen nehéz a ma emberének is beletörődnie fegyvertelenségedbe. Sopánkodva mondják: így egészen aránytalan a küzdelem és a keresztyénségnek föltétlenül el kell buknia, ha a teljes kiszolgáltatottság állapotában él.

Uram!

Te nem civakodtál uralkodókkal birodalmi határkérdéseken. Neked nem országok, vagy földrészek kellenek. Te az emberek szívét akarod megnyerni. Arra pedig alkalmatlan eszköz a fegyver vagy az erőszak. Megszámlálhatatlan híveddel együtt engem is szereteted hatalmával tettél a magadévá - örök Királyunk!


Ki fogadja be?
    

     Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy  lsten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.
     János l, 12.
    
     Halljátok, mekkora dicsőséget és kibeszélhetetlen örök kincset kaptak Isten Fiának eljövetelében mindazok, akik hittel befogadják s meglátják benne Isten emberét, akit azért küldött, hogy megmentse a világot s mindent újjá teremtve, Isten fiává tegye mindazokat, akik nevében hisznek?!
     Röviden megtudod itt, hogy nincs más út, sem eszköz, se mód, mely Isten fiává tehetne, csak Krisztus megismerése és a benne való hit. Ezt a dicsőséget hirdetik s nyújtják nekünk évről-évre naponként, ámde akkora az, hogy senki emberfia nem képes eléggé felfogni, még kevésbbé szóval kibeszélni. Mi, Ádám kárhozatra szült, bűnös, nyomorult ivadékai oly felséges nemesi kiváltsághoz juthatunk, hogy a mindenható, örök Isten Atyánk, mi meg gyermekei, hogy a Krisztus testvérünk s mi örököstársai s hogy az angyalok nem uraink, hanem szolgáink. Haj, micsoda óriási, erőnkfeletti dolog ez! Ha valaki jól belegondol, szinte rémülve kérdezi: Vajon igaz lehet ez?!
     Azért e hitre s Krisztus megismerésére csak a Szentlélek vezethet el minket. Csak Ő győzhet meg arról is, hogy a Krisztusban való hittel csakugyan Isten gyermekei lettünk s mindörökké azok is maradunk.
    
          Áldott az Isten, mindnyájunknak Atyja,
          Ki az ő népét így meglátogatta
          És megváltotta, mint fogadta régen,
          Ő jó kedvében.


Uram, köszönöm, hogy rád tekinthetek, és te vezetsz engem!



Uram, szereteted az égig ér,
hűséged a fellegekig.

Igazságod, mint a hatalmas hegyek,
ítéleteid, mint a nagy mélység.
Mily drága a te szereteted, Istenem!
Szárnyaid árnyékába menekülnek az emberek.
Dúslakodnak házad bőségében,
Örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
Mert nálad van az élet forrása,
a te világosságod által látunk világosságot.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké. Ámen.

Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. (Zsolt 36)

Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok. (Lk 21,28)

Sokszor azt gondoljuk, hogy ha mindig a földet bámuljuk, amikor járunk, akkor biztosan nem botlik meg a lábunk. Lehet, hogy így van ez, de biztosan nekimegyünk, nekiütközünk valaminek. Sokszor aprólékosan kiszámítjuk tennivalóinkat, gondosan határidőbe rendezzük életünket, de akkor is mindig közbejön valami nem várt. Ha mindig csak magunkra figyelünk, ha mindig csak magunkba bámulunk, akkor nem fogjuk meglátni, hogy közeledik felénk a mi Megváltónk. Ameddig a tükörbe csak magamat bámulom, addig nem fogok másra figyelni. Mit kér tőlünk Isten igéjén keresztül? Egy nagyon egyszerű dolgot: Tekints rá! Emeld fel tekintetedet! Mert az Úr előtt csak így egyenesen lehetséges a megállás, az Úr előtt csak az egyenes emberek állhatnak meg. A görbe életűek nem. Mert aki görnyedt, az valamit takargat, annak valami szégyellnivalója van. Arra bíztat minket igénk, hogy mi terhektől megrakott emberek, akiket nyomaszt a bűn, a gonosz, emeljük fel tekintetünket az Úrhoz, mert csak onnét jön szabadításunk. Aki pedig felemelte a szívét, az fel is egyenesedik, az fel tud állni, mert Krisztus megváltása kiemel, felemel a bűnből. A megváltás pedig örömöt ad. Aki örül, és ujjong, az egyenesen áll, kitárt karokkal dicséri Istent. Aki hálát ad valamely öröméért, az az égre tekint, odafordul Istenhez. Emeld hát fel szívedet, mert jön a Megváltód.

Ember, csodáld ezt a nagy titkot: A legnagyobb Úr
megmutatta magát a világnak. Felfedte előttünk a
mennyei kincseket, Isteni mannát készített nekünk, -
Mekkora csoda! - a tiszta szeplőtlen marad.
Így jön el Isten dicsősége és trónja mellől Az ő
Egyszülött Fia. A Júda nemzetségéből származó hős, Aki
örömmel siet útján, Hogy megváltsa az elbukottakat. Ó,
Fényesség, áldásunk csodálatos forrása!
Harcolj és győzz, hatalmas Vitéz! Hadd növekedjen
előttünk alakod, Segíts, hogy bennünk, gyengékben is
Megerősödhessen a jóra való készség!
(J. S. Bach: 62.kantáta 2-4 tétel.)


Ha az Isten nyugtalanít téged, ne engedd, hogy az emberek megnyugtassanak. (J. Warneck)

Mennyei Atyám! Hozzád fordulok, mert nagy mélységekbe süllyedt életem. De te hozzám érkezel, meggyógyítod görnyedt életemet. Tekintetemet reád emelem, mert csak tetőled jön szabadításom. Ámen.



VÖLGYEK - HEGYEK

"Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé." Ézsaiás 40,4

Gondoltál-e már arra, mit jelenthetett advent a mennyben, amikor Isten készült földre küldeni a Fiát? Mit jelenthetett Istennek leüzenni - készítsétek a jászolt, készítsétek a korbácsot, készítsétek a keresztet, küldöm a Fiamat?! És mit jelenthetett advent a pokolban? Biztos vagyok benne, oda is lehallatszott a kiáltás, és mozgósított a pokol: jön Jézus! Az Ördög mindent kitalált, ami létezik, hogy az emberek figyelmét másra fordítsa. Amikor látom a nagy karácsonyi készülődést, mindig eszembe jut, hogy jól mozgósított a pokol. Az üzletek tele vannak vásárlókkal. Mire eljön a karácsony, holtfáradt a család, és mindenki boldog, hogy túl vannak az ünnepen.Mit kellene tenni, hogy igazán karácsonyunk legyen? Mi múlik rajtunk, hogy ne csak egy napra, hanem egy életre legyen karácsonyunk? Mit vár tőlünk az Úr ahhoz, hogy megjelenjen "az Úr dicsősége"? Térképezzük fel belső világunkat. Ott vannak völgyek, ahol valami hiányzik. Szorosan mellette a hegyek, ahol sok van valamiből. Amikor itt a bécsi utat készítették, hónapokon át gyalulták a hegyeket. Istennek is vannak gyalui. Úgy hívják: szenvedés. Mik ezek a hegyek? Ahol vagyok valaki, ahol úgy érzem, különb vagyok a másik embernél. Látod életedben a hegyet, ami mellett talán ott van az életed legmélyebb völgye. Talán az indulataid, a meggondolatlan mondataid. Amikor életre-halálra mondod, véded a magad igazát. Nem lesz karácsonyod, amíg egyenetlenségek vannak az életedben. Kérjed az Urat, hogy Lelke által mutassa meg, hol kell engedned ahhoz, hogy egészen betöltessen.
A gazdagság eredeti célja

Aki lopott, többé ne lopjon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.

– Efézus 4:28


 Mindig megdöbbenek, amikor valaki azt mondja nekem, miután a gyarapodásról tanítottam: „Nekem nincsen szükségem nagy gazdagságra. Egyszerű ember vagyok, egyszerű élettel. Ezért csak annyit kérek Istentől, hogy be legyenek töltve a szükségeim.”

Azt gondolják, ez alázat – pedig nem az. Önzés! Nem ismerik fel, hogy valójában azt mondják, „Csak a saját szükségeim érdekelnek. Nem szándékozom mások szükségeire gondot fordítani.”

Kérhetnének egymillió dollárt Istentől, kivehetnék belőle azt, amire szükségük van, és a többit elajándékozhatnák. De ez nem is ötlik fel bennük, mert a pénz tekintetében a világ átmosta az agyukat, és azt gondolják, hogy ha van pénzük, azt meg kell tartaniuk maguknak.

Ez az elgondolás hátráltatja ma Jézus Krisztus szolgálatát a földön. Prédikátorok hagyták el ezért az elhívásukat, és vállaltak világi munkát a megélhetésért. Ez a filozófia olyan gyülekezeteket bénított meg, olyan szolgálatok növekedését lassította le, amelyek ezreket [elveszetteket] nyerhettek volna meg az Úrnak.

Az Evangélium hirdetéséhez pénz kell. Maga Jézus is tudta ezt, és az általános vélekedéssel ellentétben, a szolgálata nem volt szegény. Olyan sok pénz áramlott át rajta keresztül, hogy pénztárost kellett kijelölnie. A neve Júdás volt.

Jézus azonban nem magának halmozta fel a pénzt. Odaadta a körülötte lévő, szükségben szenvedő embereknek. Adakozása olyannyira ismert volt, hogy az utolsó vacsora éjszakáján, amikor Júdás olyan hirtelen elment, a tanítványok azt hitték, Jézus küldte el, hogy pénzt adjon a szegényeknek. (Ján. 13,29-30)

El tudod képzelni, Jézus milyen sokat és milyen gyakran adakozhatott a szegényeknek, hogy a tanítványok ezt feltételezték ekkor is?

Jézus soha nem épített magának világi birodalmat. De ez nem azt jelenti, hogy szegény volt. Azt jelenti, hogy Ő volt a legnagyobb adakozó a földön. Itt az ideje, hogy a nyomdokaiba lépjünk. [Az Ige (Ef. 5,1) világosan mondja, hogy legyünk az Úr utánzói!!! – bf]

Ne utasítsd vissza azt a gazdagságot, amit Isten adni akar neked, csak azért, mert nincsen rá szükséged. Merd elfogadni, és add tovább azoknak, akiknek szükségük van rá. Többé ne a megélhetésért, hanem az adakozásért dolgozz. Fedezd fel a magad számára, hogy mi a gazdagság célja.

Igei olvasmány:  Lukács 12:15-31


A meghallgatás nem-je és igen-je

Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse Őt.
(Lukács 22, 42-43)

Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitől a Megváltó visszaborzadt. És mégis meghallgatást nyert Jézus esengő imádsága! Angyal erősítette meg Őt. Ez volt a felelet a kérésére. A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia. Mégsem volt egyedül, az Atya nem hagyta Őt cserben. Nem kímélhette meg a fájdalmaktól, de erőt adott neki a nehéz út megjárásához. A lélek nyomasztó terhe olyan borzalmas és a testi feszültség olyan heves volt, hogy vért verejtékezett. A Megváltó nem járhatta volna meg a szenvedés útját, ha nem nyert volna erősítést az „elrejtett mannából" (Jel 2, 17). Végül is az Atya szabaddá tette Őt a félelemtől és a rettegéstől. Nem a halál maga volt borzalmas neki, hanem ez a halál, a gonosztevő halála a kereszten. Az a gondolat, hogy a világ bűnterhe alatt átokká kell lennie - mázsás súllyal nehezedett a lelkére. Nem csoda, hogy szomorú volt mindhalálig.

Imádságára a félelem csökkent egy kevéssé, de aztán újra visszatért. Másodszor is imádkozott, újra megkönnyebbült, de a félelem harmadszor is rátelepedett a lelkére. Harmadszor is könyörgött és ekkor teljesen megszabadult tőle. Nyugodtan mondhatta: „Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul" (Mt 26, 46). Nem menekült el, hanem győztesként ment az ellenség elé. Így Jézus meghallgatást nyert, amikor könyörgéssel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás között adta oda magát áldozatul Istennek, aki megszabadíthatta volna a halálból, de mégsem tette meg. Viszont megszabadult a halálfélelemtől. Meg kellett ízlelnie a halál keserűségét értünk, de megkapta a szükséges erőt erre a legnehezebb szolgálatra.

Ez a meghallgatás minket is imádásra késztet. Számtalan megváltott bűnös dicsőíti most Istent, amiért egyszülött Fiát a fájdalom útjára bocsátotta, de át is segítette rajta. Jézus maga tökéletessé vált szenvedései révén és felemeltetett Isten jobbjára. Éppen ezért, mivel halálig megalázta magát, mindenek felett felmagasztaltatott és kapott páratlan hatalmat. Isten azért nem hallgatta meg Őt előbb, hogy később dicsőségesebben cselekedhessen.



A SZENT SZELLEM TEMPLOMA

"Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40).

Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt. Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné. Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett. Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek. A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke. Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12). Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem. Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan. "Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27). Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent. Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket. Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek. A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal. Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos.

"Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul" (Róm 12,1). Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma? Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés: testem a Szent Szellem temploma.



?Jézus pedig mondta néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!?
(Jn. 8:11)

?Jézus lénye az igazság teljességében nyilatkozik meg. Nem helyeselte az asszony bűnét, és nem csökkentette annak nagyságát. Ő azonban nem akar kárhoztatni, hanem mindig és mindenhol menteni. A világ megveti és kigúnyolja az ilyen tévelygő asszonyt, Jézus azonban megvígasztalja és felemeli a porból. Ő, az egyetlen bűnnélküli, részvétet érez a bűnös gyengesége iránt és segítő kezet nyújt felé. A képmutató farizeusok vádolnak és ítélkeznek, az Úr Jézus ellenben így szól: ťEredj el és többé ne vétkezzél!Ť

Nem követi Krisztust az az ember, aki irtózva fordul el a tévelygő bűnöstől és semmit sem tesz annak érdekében, hogy megállítsa őt a lejtőn. Azok, akik abban buzgólkodnak, hogy másokat vádoljanak és megítéljenek, gyakran még bűnösebbek, mint azok, akiket kárhoztatnak. Az emberek gyűlölik a bűnöst, de szeretik a bűnt. Krisztus gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. Ilyen a lelkületük azoknak, akik Krisztust követik. A keresztény szeretet meggondoltan bírál és ítélkezik, a bűnbánót pedig felismeri. Kész a megbocsátásra és bátorításra, hogy földi vándorokat a szentség útjára vezessen és megtartsa őket.?

(Jézus élete, Cselvetések között c. fejezetből)


Ő a kiút

Mivelhogy ragaszkodik hozzám… Vele vagyok háborúságában, megmentem őt…       — Zsoltárok 91,14. 15.
Isten nem mondta, hogy nem lesznek nehézségeid. Sokkal inkább utal arra, hogy nehézségeid lesznek amiatt, mert keresztény vagy! A világ üldöz majd téged, a szájára vesz, gonoszul fog beszélni rólad. Az ellenség felsorakozott ellened. E világ istene lépten-nyomon nyomást gyakorol rád. (2Kor. 4,4)
Akad, aki azt hiszi, hogy Isten gyakorol ránk nyomást, de ez nem így van. Jézus az Ő munkáit és az ördög munkáit így állította szembe: „A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Ján. 10,10) Isten nem tolvaj. Az ördög az, aki lop, öl és pusztít — nem Isten.
Isten azt mondja az Ő Igéjében: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr .” (Zsolt. 34,20) A baj itt a nehézségeket és a megpróbáltatásokat jelenti. És ezek a te üldöztetéseid. De mit ígért meg az Úr, hogy mennyiből ment ki téged: a feléből? Nem! Valamennyiből! És az Úr nem csupán azt ígérte meg, hogy veled lesz háborúságodban és ott áll majd melletted. Ő azért van ott, hogy megszabadítson téged a háborúságból. És Ő több, mint elegendő!
Hogyan kezeld a kritikát?


„…nem tudok lemenni…” (Nehémiás 6:3 NKJ)

Nehémiás három fontos igazságot tanít nekünk a kritika kezeléséről: 1) Fogadd el! Amikor a közönség egy versenyt néz, kire összpontosítják figyelmüket? Az élmezőnyben futókra! Valaki azt mondta: „A kritika könnyen elkerülhető: ne mondj semmit, ne csinálj semmit, legyél senki”. De ez a három alternatíva nem működik. Ezért Nehémiás azt mondta azoknak, akik kritizálták: „Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok lemenni hozzátok…” (Nehémiás 6:3 NKJ). Ne süllyedj le a kritikusaid szintjére! 2) Értékeld ki! „…ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj, találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem” (Nehémiás 6:2). Amikor az emberek azt mondják: „Mondanom kell neked valamit a saját érdekedben”, gyakran semmi olyat nem mondanak, ami a javadra válna. Ha kritikát kapsz, kérdezd meg magadtól: a) „Ki mondta?” „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja” (Példabeszéd 27:6). Kiérdemelte ez az ember a jogot, hogy beleszólása legyen az életembe? b) „Miért kaptam ezt a kritikát? A bírálót a személyes megbántottság vezette, vagy a javamat akarta szolgálni?” Ha valakit megbántanak, az bántja az embereket, ezért tanúsíts megfelelő hozzáállást, keresd az igazság magvát a dologban, tedd meg a szükséges változtatásokat, és válaszd a jó utat! 3) Éld túl! Amikor Nehémiásnak azt mondták a barátai, hogy fusson el, és rejtőzzön el, ő így válaszolt: „Nem megyek!” (Nehémiás 6:11) „… és elkészült a várfal ötvenkét nap alatt … amikor ezt meghallották ellenségeink… fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát” (Nehémiás 6:15-16 NKJ). Néha veszélyesebbek a barátaid tanácsai, mint az ellenségeid kritikái. Ilyenkor tudnod kell, ki vagy, mire hívott Isten, és túl kell élned a kritikát!


MEGLÁTSZIK RAJTAD, HOGY JÉZUSSAL VOLTÁL?


„Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak.” (Apostolok cselekedetei 4:13)

Luann Prater mondja: „A rendszámtáblámon rajta van a vállalatunk logója… így mindenki láthatja, kinek dolgozom. Ez nagyon lelkesített, és büszke voltam rá – amíg valaki elém nem vágott a forgalomban, és rájöttem, hogy nem reagálhatok erre anélkül, hogy meg ne fontolnám, milyen benyomást hagyok magam után! Ha a homlokodon kellene viselned Isten pecsétjét (ld. Jelenések 9:4), kedvesebb lennél a bolti eladóval, a mogorva főnökkel vagy a taknyos kölyökkel? Ha a világ láthatná, ki vagy, változtatna ez a viselkedéseden? … Ha betöltött a Szentlélek, ez annyira nyilvánvaló, mintha a névtábládra lenne írva, hogy Krisztushoz tartozol… Én már hozzászoktam a névtáblához… Gondolkodom, mielőtt cselekszem… fontolóra veszem a következményeket… többé nem húzom fel magam… félek attól, hogy rontanám a vállalatom hitelét. Most, ha az emberek látják, hogy közeledem, integetnek… Kik olvassák a te névtábládat? Látják róla, hogy sok gyümölcsöt teremtek, ebből látszik majd, hogy a tanítványaim vagytok” (János 15:8 NIV). Ha valaki videóra vette volna az életedet, a felvétel egy szerető férjet vagy feleséget mutatna, jó szülőt, lelkiismeretes dolgozót, akit öröm vesz körül? Lysa TerKeurst író mondta: „Legyünk őszinték, nehéz dolog Krisztust követni földi testben… engednem kell, hogy tanítása átitassa szívemet és gondolataimat… kérnem kell, hogy állítsa meg ösztönös reakcióimat azzal az igazsággal, amire Ő tanított… Tehát, ha a férjem elfelejt megtenni valamit, vagy ha a gyerekek kihúzzák a gyufát, vagy valaki elém vág a forgalomban… és ettől ugrani készül a test… mondhatom azt: »Atyám… tedd, amit Te akarsz, ne azt, amit én!«.”


Tanítható vagy?


„…a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12:15)

Mindent, amit tudunk, valaki mástól tanultuk, beleértve azt is, amit magunknak tulajdonítunk! Lehet, hogy számunkra új, de attól még nem új.

Észak-Karolina kormányzója egyszer Thomas Edison kreativitását és zsenialitását dicsérte. „ Én nem vagyok egy nagy feltaláló” – szabadkozott Edison – „De hiszen több mint 1000 szabadalmat nyújtott be” – mondta a kormányzó. „Igen, de csak egyetlen találmány az, amiről azt állíthatom, hogy teljesen eredeti: a fonográf” – felelte Edison. „Sajnos nem értem” – jegyezte meg a kormányzó. „Nos” – magyarázta Edison – „én egy szörnyen jó szivacs vagyok. Magamba szívok minden ötletet, ahol csak lehet, aztán átültetem őket a gyakorlatba. Azután addig fejlesztem őket, míg valamiféle értékkel nem bírnak. Az én ötleteim nagyrészt olyan emberek ötletei, akik maguk nem fejlesztették ki őket.” Edison egy életen át tanult. Nyitott, tudásra éhes és tanítható maradt. Ahhoz, hogy sikeres légy, neked is ilyennek kell lenned. Ahhoz, hogy megtudd, tanítható vagy-e, kérdezd meg magadtól:

a) Nyitott vagyok-e mások gondolataira és ötleteire? b) Többet hallgatok-e, mint amennyit beszélek? c) Hajlandó vagyok-e új információ alapján megváltoztatni a véleményemet? d) Készségesen beismerem-e, ha hibáztam? e) Gondolkodom-e és megvizsgálom-e a helyzetet, mielőtt cselekednék? f) Teszek-e fel kérdéseket? g) Hajlandó vagyok-e olyan kérdést feltenni, ami nyilvánvalóvá teszi tudatlanságomat? h) Nyitott vagyok-e arra, hogy olyan módon tegyek dolgokat, ahogy korábban még soha? i) Hajlandó vagyok-e útbaigazítást kérni? j) Védekezni kezdek-e, ha kritizálnak, vagy nyitott vagyok az igazság meghallására? A Biblia azt mondja: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra”.
Az elhívásodnak örökkévaló jelentősége van

"Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat." János 9:4.

Az elhívásodnak örökkévaló jelentősége van, ami befolyással lesz mások örökkévaló életére is. Így tehát az elhívásod sokkal fontosabb, mint bármilyen munka, eredmény vagy cél amit a Földön töltött életed során elérsz.

A szolgálatod eredménye az örökkévalóságig megmarad, a munkahelyi eredményeid pedig ilyen távlatban elvesztik jelentőségüket. Semmi más tevékenység nem esik olyan súllyal a latba, mint az a munkád, amit az emberek Istennel való örökkévaló kapcsolatának előmozdításába helyezel. Ezért fontos, hogy minél előbb megtudd, hogy mi az elhívásod, és hogy betöltsd azt. Jézus mondta: "Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat." János 9:4.

Az óra ketyeg, ne késlekedj tovább! Kezdj el az elhívásodban járni, kezd el elérni az embereket már most! Ott lesz az egész örökkévalóság, hogy együtt ünnepeljünk azokkal, akiket mi hoztunk Jézushoz, de csak ez az életünk van arra, hogy elérjük őket.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ott kell hagynod a munkahelyedet, hogy teljes idejű evangélizáló legyél. Isten azt szeretné, ha ott mondanád el a Jó Hírt, ahol jelenleg vagy. Legyél éppen tanuló, családanya, óvónő, bolti eladó, vagy vezető egy munkahelyen, bármilyen munkád is legyen, folyton figyelj arra, hogy Isten kit hoz eléd, akivel megoszthatod az evangéliumot.





Kezdd a szeretettel


"És íme férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt:"Ember, megbocsáttattak a te bűneid." (Lukács 5:18-20)

Itt van az első abból a hét módból, ahogyan ebben a karácsonyi időszakban embereket nyerhetünk meg Jézus számára: Adj törődő, kitartó szeretetet azoknak, akik nem ismerik Őt.

Mint a négy barát estében, akik a béna embert segítették, néha valami radikális dologba kerül valakit elvezetni Jézushoz, olykor pedig néhány keresztyén törődő és kitartó szeretetére van szükség. Az advent idejébe lépve arra biztatlak, hogy tervezzétek el néhány keresztény testvéreddel, hogy nem hívő barátaitok és ismerőseitek felé is szeretetet és törődést mutattok, és megpróbáljátok megnyerni őket Jézus számára.

Isten azért használta a Lukács 5. fejezetében említett négy barátot, mert foglalkoztak a béna emberrel. Mint ahogy ennél a négy embernél, a te küldetésednek is a szeretettel kellene kezdődnie - foglalkozni a körülötted lévőkkel, és jobban törődni azokkal, akik nem ismerik Jézust -, hogy elérd őket az ünnepi időszakban. Az első számú ok, amiért a keresztények nem beszélnek másoknak Jézusról az, hogy túlságosan el vannak foglalva önmagukkal.

Mielőtt törődni tudnál másokkal, tudomást kell szerezned róluk. Amikor néhány keresztény testvéreddel találkozol, próbáljátok megbeszélni, hogy ismerőseitek közül kinek van szüksége arra, hogy megismerje Jézust. Aztán kezdjetek el imádkozni, hogy Isten adjon egy lehetőséget, amikor megoszthatjátok a hiteteket nem elijesztő módon, és azért is, hogy megpuhítsa a ő szívüket és a tiéteket is. Ezután tervezzétek meg, hogyan tudnátok együtt elérni ezeket az embereket.


Úgy engedelmeskedsz Istennek, ha bízol benne


"József nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el." (Máté 1:25 Újfordítás)

Vannak akik egyből jók valamiben. Egyből benne vannak mindenben, de aztán nem elég kitartóak a kitartásban. Mások sokáig kitartóak, de nehezen jutnak el odáig, hogy elkezdjenek valamit.

Ahhoz, hogy a hitnek azt az izgalmas életet élhesd, amit Isten tervezett a számodra, mindkettőre szükséged lesz: hogy jó légy a kezdéseknél és a kitartásban is - és mindkettő megköveteli, hogy folyamatosan bízz.

József nem értette miért olyan fontos Jézusnak, hogy egy szűztől szülessen. Nem értette, hogy Jézus Isten lesz emberi testben. De azt tudta, hogy Isten mit mondott neki, és József kitartóan bízott benne. Friss házas volt, aki nem ment nászútra, és a friss házassága egyáltalán nem olyan volt, amilyennek tervezte. De mégis kitartóan hitt.

Te mit teszel, amikor az életed nem úgy alakul, ahogy tervezted vagy szeretted volna?

Engem mindig bátorít, amit Pál apostol a 2 Korinthusi levél 4:8-ban mond: "Minden irányból bajok szorongatnak minket, de nem törnek és nem zúznak össze. Zavarba jövünk, mert nem tudjuk ezek miért történnek így, de nem adjuk fel, és nem hagyjuk abba."

Nem tudom, hogy egyeseket miért diagnosztizálnak végstádiumú daganattal. Nem tudom, hogy egyes gyerekek miért lázadnak annyira a szüleik ellen. Nem tudom miért történik olyan sok értelmetlen dolog. Ezért nagyon biztató azt hallani, hogy az egyik legerősebb hitű ember azt mondja: "Nem tudom, hogy miért történnek a dolgok így, de eldöntöttem, hogy nem adom fel."

Jó tudni, hogy bízhatunk Istenben, és hogy ő tud dolgokat, amit mi nem. Azt ígérte, hogy egyszer mindent a helyére tesz. Egyszer mindenkit, aki bízik benne összegyűjt.

Addig viszont kétféle módon élheted az életed. Élhetsz úgy, hogy úgy érzed Isten magyarázattal tartozik neked, vagy élhetsz úgy, hogy észreveszed Isten milyen nagyszerű dolgokkal ajándékozott meg.

Ha azzal az érzéssel élsz, hogy Isten magyarázattal tartozik neked, akkor az életed egy állandó keserűség lesz, mert Isten semmivel sem tartozik neked. Bár semmivel sem tartozik, mégis megadott mindent. Neked adta a saját Fiát. Neked adta örök élet ajándékát. Neked adta azt az ígéretet, hogy örökké együtt leszel vele. Ezek nagyszerű ajándékok.

Beszéljünk róla:

* Milyen helyzetekben kéri Isten, hogy bízz benne, még akkor is, ha nem látod értelmét?
* Pál nem tűnik egy átlagos embernek. Milyen összefüggés van közöttetek? Hogyan biztat az ő Istenbe vetett bizalma?