2017. december 13., szerda

Feltámadás...

A mai nap imádsága:
Urunk! Te vagy a Világ Világossága, nélküled nem lenne élet. Add, hogy megérthessünk valamit titkaidból, s belső bizonyossággal a szívünkben szolgálhassunk Téged! Ámen



Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.
1 Thessz 4,13-18

Az egyházi esztendő végén, s az ádventi időszakban is - hiszen az Egyház várja visszatérő Urát - sok igével találkozhatunk liturgiában és Útmutatónkban, melyek a "végidőket", az utolsó napokat juttatják eszünkbe. Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül kerültek ezek az igék ide, tudatos szerkesztés eredménye, hiszen amikor a múló idő naptári határának közelében vagyunk, egészen másképp gondolkodunk életről és halálról, Istenről és emberről...

A földön célja felé menetelő (communio viatorum/úton levők közössége) és küzdő Egyház (ecclesia militans) emberekből áll, akik elcsüggednek, akiknek bátorításra van szükségük. Aki hívő életet él, az nem azt jelenti, hogy ő "szupermen", s mindenre van azonnal megoldása. Aki úgy képzeli, hogy a hívő élet az abból áll, hogy a kegyes ember füttyent egyet a JóIstennek, s az, mint hűséges kisinas rögtön ott terem, s lesi az imádságos gondolatokat - az nagyot téved... Mégis sokan reklámozzák a Jézus Krisztust úgy, mintha mosópor lenne, s minden bűn-foltot azonnal tisztítana. Az ilyen, s az ehhez hasonló emberi "erőlködések" bizony igen sokat ártanak az egyháznak! Ez nem egyszerűen méltóságon aluli, hanem a "disznók elé a gyöngyöt vetés" klasszikus esete. Az Isten Lélek, lélekben is kell imádni, s nem lehet úgy kezelni, mint ahogyan a materiális dolgainkat kezeljük...

Ha a kereszténység - azaz a Jézus-vallás - lenne az egyetlen, amelyik hirdetné a halál utáni életet, akkor könnyű dolga lenne a bizonyságtevő embernek. A történelem folyamán azonban szinte valamennyi kultúra foglalkozott a halál utáni élet kérdésével! A kereszténység az egyetlen, amely őszintén kimondja: Bármennyire is erőlködsz, egyedül nem megy! Isten segítségével, kegyelemből - vagy sehogy... S ennek belátása hálára kell(ene) hogy kötelezze az embert. Aki elfogadja ezt a tényt, az szolgálni kezdi embertársait.

Pál apostol jószándékkal erősíti-vigasztalja gyülekezeteit, de tudnunk kell, hogy ő sem kapta kézhez Isten üdvtervének végidőkre vonatkozó részletes leírását. Azaz, joggal tehetjük fel, hogy nem a végidőkre vonatkozó pontos menetrendet, hanem az Isten igazságosságának az irányát érinti, vázolja fel apostoli leveleiben. Persze jobb lenne, ha minden kétséget kizáróan oda lehetne nyomni a másik ember orra alá a bizonyítékot: "Nézd, itt van, hát nem látod?" Istennek azonban úgy volt tetszésére, hogy a hitünk önkéntes legyen, s gyakorlatilag csak egyetlen figyelmeztető jelet adott az életünkbe: a Halált... Ez azonban éppen elégséges ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, mivégre is vagyunk itt a Földön, s mit akar tőlünk az Úristen?

Istenes döntésekért...

A mai nap imádsága:
Uram! Szeretem az életet, s szeretlek Téged! Segíts meg küzdelmeimben, hogy jusson erőm másokat is szeretni -akaratod szerint! Ámen

A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok.
Ámósz 5,14

"Happy end" - a jó filmek alapja. Az élet Nagy Forgatókönyve azonban gyakran nem a hollywoodi elvárások szerint alakítja az embersorsokat. Fiatal kollégám barátjának tragédiája villan át rajtam... Miért kell a tizennyolcéves, makkegészséges, jóképű és ráadásul jószívű egyetemista fiúnak egy pillanat alatt lebénulnia? Az emberi okoskodás, hogy a tenger hulláma éppen eltakarta a kiálló sziklát, ilyenkor nem elégséges magyarázat. Sem a derékbatört-életű ifjúnak, sem pedig a környezetének. A választ ilyenkor életünk végéig keressük, mégsem kapjuk meg... a szenvedés titka ez.

Törekedni a jóra? Amikor a jót eltapossák, s a gonosz érvényesül? A jót követni, amikor a becsületes kínlódik, míg a másokat kihasználó hazug krőzusként él? Lehet, hogy életben maradunk, de milyen élet az ilyen? ...Sokan keseregnek így, s vigasztalást az alkoholban keresnek. Aki életben akar maradni, annak nincs más alternatívája, csakis a jó megcselekvése. Az élet ugyanis mindig az áldozatot hozókat jutalmazza. Aki nem vállal gyereket, az nem is láthatja meg "fiainak fiait, s lányainak lányait". Nem részesedhet örömükben, hogy ölelnek és küzdenek, hogy szenvednek, de eközben célokat érnek el. Milyen élet az, amelyik nem kész a pusztulásra, hogy a jövő élhessen? Nárcisztikus. Önimádásában pusztulásra ítélt... mint amilyen a mi korunk.

Mi a jó? Minden, ami az életet szolgálja. A munka és a pihenés, a kedvesünk csókja és az imádság. Ezek építenek. Az úrhatnámság, a kivagyiság, a lustaság az istentelenség rombol, tehát mindez rossz. A választás mindig rajtunk múlik. Bármilyen helyzetben is vagyok, a "hogyan tovább?"-ra én bólintok vagy sem. A krízishelyzetben mindig nehéz meghozni a döntéseket. A hívő ember számára egyetlen könnyebbség van: tudja, hogy a kérdések kérdése nem az, hogy megmarad-e vagy sem, hanem az, hogy az Istennél marad-e? Ha tudja, hogy Krisztusért igen, akkor a választás már eleve adott.






Kegyelmi idő...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy jól használjam fel a nekem rendelt időt, időben visszatérjek Hozzád! Ámen



A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.
Mt 3,10

Ha manapság valaki azt mondja: "12 előtt néhány másodperccel" - az órához idomított világ polgára tudja, mit jelent ez - az utolsó előtti pillanatot... Keresztelő János idejében nem volt se kvarcóra, sem pedig homokóra - az idő tájt más volt a mérték, s más volt az emberek életritmusa is -, de azt a képet, amit a pusztának ez a különös embere - Ő magát (Ézsaiás után) "a puszta kiáltó szavának, hangjának" nevezi -, mindenki értette. Ha fejsze ott van a fák gyökerén, akkor az nem azért van ott, mert valaki ott felejtette, hanem azért, mert a favágó megpihenteti a fejszét ott, ahová a következő pillanatban majd lesújt...

Szegény anyai nagyapám, akit se szép szóval, se csúnyával nem tudtak bekényszeríteni a helyi "téeszbe" - mert tántoríthatatlanul ragaszkodott földművelési elveihez (egzisztenciálisan jól meg is szenvedte az egész családja a pártvezérelte diszkriminációt) -, nos, az ő túlélésre trenírozott életében nemcsak a rozsdás, elgörbült szegeket illett kiegyengetni a szebb őszi vagy téli napokon, de bizony emlékszem, hogy a kertben kivágott fák vékony gyökereit is összeszedegette mondván: "Jó lesz az még a kemencébe!" (Ők voltak az igazi "recycling"-nemzedék, csak nem tudtak róla. Ők még ösztönösen a természettel együtt éltek, nem a természet ellenében!)

A régi ember számára nem volt kérdés, hogy ami nem hoz gyümölcsöt, az haszontalan. A kiscsikó, amelyik csak a hám szélén ugrándozik, s még nem húzza a kocsit az a szél-hámos... manapság, aki nem húz, csak ficánkol, s tehetségtelenül ugrabugrál a kamerák nyilvánossága előtt, az önmegvalósító művész. Régen csak a királynak volt udvari bolondja, aki bukfenceivel és beszólásaival igyekezett az uralkodó szívét megvidámítani, manapság meg bolondok tömegei idegesítenek minket! Hiszen mekkora bolondság a bizalom nevében totális kontroll alá vonni az embereket! Mekkora bolondság azt hangsúlyozni, hogy az élet minősége a birtokolható javak mennyiségétől függ! Mekkora bolondság azt állítani, hogy kapni jobb, mint adni? S mekkora bolondság azt állítani, hogy az emberi társadalomban is az a helyes, mint az állatvilágban, hogy csak hadd hulljon a férgese, s győzzön az erősebbik...

A józan ítélőképességét elveszített mai modern ember nem számol azzal, hogy Isten is megítéli ezt a világot. Legelőször is törvényei által, hiszen örök isteni rendjének tökéletessége idővel kiütközik minden szociális igazságokat felejtő társadalomban. Kiderül, hogy hosszútávon mégis csak a keresztelőjánosi szociális modell az értékteremtő, s megtartó: hogy ti. "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék."

Aki Istennel együtt él, annak életfája nemcsak növekszik, nemcsak hűs árnyékot ad, de gyümölcsöt is terem! Amelyik nem hoz termést, azt kivágják ? ez törvény. De a fejsze még nem csapott le, egyelőre csak pihen a fa gyökerén, azaz még van idő a megtérésre, van idő a visszafordulásra? ez pedig evangélium, azaz jó hír azoknak, akik nyitott szívvel keresik Őt.




Reménységeink..

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy törvényeid szerint játszhassam az Élet nagy játékát, s küzdelmeim közepette segítőtársakra is találhassak! Ámen


De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben.
2 Pt 3,13-14

Elszántan futunk-rohanunk az Élet nagy focipályáján... Kiválóan passzolják nekünk a labdát, s néha lelki szemeink előtt már a hálóban ficánkol a fekete-fehér-pöttyös bőr-gyönyörűség... de aztán mégse! ...Kapufa... vagy éppen mellé! Bizony, alig van lehangolóbb a megdolgozott eredménytelenségnél. Keservesen kiábrándító az egyénre, s a kisközösségre nézve egyaránt. Ilyenkor persze vigasztalni próbálnak barátaink: "Hát ilyen az élet! Ez van! Majd legközelebb!" Jól tudjuk, hogy ezeket a közhelyes mondatokat csupa jószándékkal mondják nekünk, de a "lehetett volna", s a "mégse" közötti feszültség elhomyályosítja ilyenkor a gondolatainkat, s még az is megtörténhet, hogy bánatunkban se nem látunk, se nem hallunk...

Miért van az, hogy Isten szépnek és jónak teremtett világával elégedetlenek vagyunk, s helyette inkább várjuk az új eget, s az új földet? Talán azért, mert íz ígéretes eljövendő nagyobb izgalmat kelt bennünk, mint a jelen valóságos -, ami persze már rég nem az, amit Isten ránk bízott. A paradicsomi állapot - mert így kaptuk meg a Földet a JóIstentől - lassan a múlté. Földünknek csak egy-két szeglete maradt érintetlen, ahová még nem tört be a civilizáció a maga mohóságával, s az emberi bírhatnámság nem rabolta, ki, nem tette tönkre a környezetet. Magyarul: jól elrontottuk azt, amire vigyáznunk kellett volna...

Vannak, akik az új eget és új földet itt ezen a Föld nevű bolygón képzelik el, megint mások egy új dimenzióban egy új világot remélnek - az emberi elképzeléseknek se szeri se száma! Az apostol mindenesetre azt mondja, ha várjátok mindezt, akkor igyekezzetek is, hogy Isten ne találjon bennetek kivetnivalót, s feddhetetlenek legyetek! Nos, ezt az állapotot nem érjük el soha, mert akkor ez azt jelentené, hogy tökéletesek lettünk - Isten nélkül is. Emberi egzisztenciák lényege pedig éppen abban áll, hogy felismerjük: Istenre utaltak vagyunk és Őérte, s Őáltala vagyunk, akik vagyunk. Felismerni, hogy az élet nagy futballpályáján nem az a cél, hogy hány gólt lövünk, hanem hogy sportszerűen végigjátszzuk a meccset - kevesek kiváltsága. Akik azonban eljutnak idáig, azok jól tudják: veszíteni is lehet emelt fővel, sőt olykor vesztésre állt helyzetből is - az utolsó pillanatban is, míg meg nem szólal a 'játszma' végét jelző síp - nyerni lehet...


Szándékaink...


A mai nap imádsága:
Uram! Te látod életem kívánságait, s látod reménytelen vállalkozásaimat is. Igédben taníts, hogy döntéseimmmel ne csak a magam, hanem mások hasznát is szolgáljam! Ámen


Isten igéje megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Zsid 4,12

A Szentírás mondataiból erő árad. Nemcsak azért, mert a szép szónak (meg csúnyának is) ereje van, de azért is, mert az ige mélységesen igaz és őszinte. Mindezeken túl arra irányítja figyelmünket, ami a leglényegesebb egész életünkben: az Istenre, s mindarra, ami Vele való kapcsolatunkat meghatározza, minősíti és élteti. Aki megtapasztalta az Isten királyságát/országát/birodalmát/világát - sokféleképpen fordították már ezt, manapság dimenziónak is mondják - az jól tudja, hogy Istennel együtt könnyebb hordozni a nehézségeket, kiállni a próbát, megmaradni meggyőződésünkben és szeretni, mint Nélküle. Őbenne élve szétfoszlik a magány, s a céltalanság kísértése is alábbhagy.

Az ige igazsága olyan tükör, ami soha nem ad torzított képet. Megszoktuk, hogy szívesen "kozmetikázunk"... (A kozmosz szó rendezett világot jelent.) Egészen más azonban az eredmény, ha mi "intézkedünk" s egészen más, ha Isten. Mi a "most szükségszerűségében" hozzuk meg döntéseink nagy részét, Ő pedig hosszú távon rendezi életünk dolgait. A mi elhatározásaink kényelmesek és racionálisak, az övéi üdvösek és misztikusak. A végén persze rádöbbenünk, hogy nem az eszünk, hanem az Ő kegyelme tart meg...

Az ige - az Isten szava - mindig megítél, olykor még a porba is sújt. A Lélek csodája, hogy Ő ezen keresztül is emel, s növel. Szívünk szándékai és gondolatai nem mindig olyanok, melyekre büszkék lehetünk. Sok ilyen érzés van bennünk, amit összefoglalóan önzésnek nevezünk. Az önzés lényegisége abban van, hogy kizárja a másikat, s a saját igényeit, elvárásait teszi meg mértéknek. Az ige azonban mindig az Isten-akarta értékeket hozza elénk. Ezek ugyanis azok a tulajdonságok, amik széppé és tartalmassá teszik életünket, s annak a közösségnek az életét, amelybe helyezett minket a Mindenható.

Az ige nemcsak életünk végéig kísérő hűséges tanítómester, de kulcs is a szívünkhöz, hogy az megnyíljon az Isten számára...



URam! Ámen

Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!
Zsolt 119,73

Az élet íze talán abban rejlik, hogy csak körbejárni tudjuk az igazán fontos dolgokat, de teljes valóságában, összefüggésében - mikrokozmosztól a makrokozmoszig - soha nem érthetjük meg. Így aztán nem csak saját életünk titok, de a virág is, s persze az egész teremtettség. Ahogyan egy virág minden egyes szirma része nem csak a Nap-, és a Tejút-rendszernek, de egyben része az egész Világmindenségnek is, ugyanígy mi is benne vagyunk a Nagy EGÉSZ-ben, a mi parányi létünkkel, minden egyes atomunkkal, melyek milliárdszám testünket alkotják. S, ha szemünkből a fájdalom vagy az öröm legördít egy csepp könnyet az arcunko: bizony, az könny az egész Teremtettség(!) része... ha az a könnycsepp nem lenne benne az Univerzumban, akkor az hiányozna belőle... s nem lenne teljes az Egész. Ezért is szoktuk mondani: "minden hat mindenre... s, minden összefügg mindennel", még ha sokszor nem is érzékeljük.

Az ember egyik "hibaforrrása-baja-bűne(?)", hogy az esetek túlnyomó részében csak rövidtávon gondolkodik - valahogyan úgy, mint Ézsau, aki egy tál lencsefőzelékért elcserélte az elsőszülöttségi jogát. Ez a "most"-ban élő haspártiság/ösztön-vezéreltség alakította, s alakította régen, s ma is a világtörténelmet, csak ma nem háborúnak hívják, hanem gazdasági versenynek. Ez ugyan kulturáltabb formájának tekinthető a népek és nemzetek leigázásának, de az eredmény végül is majdnem ugyanaz, mint a véres háborúk utáni időszakokban: egzisztenciális ellehetetlenülés. Azért a "majdnem", mert harmadikévezredleji fogyasztás-központú jóléti világa nem csak az anyagi ellehetetlenülését okozza a világ egyik - gazdaságilag legyőzött - felének, de maga a "győztes" is vesztes, mert lelki értelemben szinte teljesen elsatnyul...

A neves londoni iszlám vallási személy, Sharhabeel Lone felszólította híveit arra, hogy mondjanak le az anglikán templomok mecsetként való használatáról, mert a britek rendkívül negatívan viszonyulnak ahhoz, hogy muzulmánok templomokat vesznek meg.
„Annak ellenére, hogy maguk az angolok egyre kevesebben járnak templomba, a köztudatban a templom mégis kultúrájuk és civilizációjuk jelképe marad. És amikor a muzulmánok megveszik ezeket a templomokat, megszállóknak tekintik őket és ellenszenv alakul ki a muzulmánokkal szemben” – mondta Lone.(Angliában több templomot eladnak amiatt, mert kevés a hívő és nincs elég pénz fenntartásukra.)

A lelkiséghez hozzátartozik, hogy az ember mindennapi történéseit, egész életét magasabb dimenziókba helyezi. Ennek egyik - a többség számára inkább járható út - a vallás. Sajnos a nyugati világ eltávolodott a "klasszikus", azaz saját kultúrája által is formált vallástól, s ezzel szép lassan az identitását is kezdi elveszíteni... Pótolni próbálja, a kultúrák keveredésének mesterséges gyorsításával - lásd pl. egy Németország integrációs politikáját, ami ezer sebtől vérzik, s gyakorlatilag nem működik -, de a "multi-kulti"-alternatíva valahogyan nem váltja be a hozzáfűzött ígéreteket. (Ezt szép lassan a németek is kezdik belátni, s ne tévesszen meg senkit, ha a fősodrású média mást "papol".)

A zsoltáríró ebben a versben azért fohászkodik, hogy értelmes lehessen, s felfogja mi Teremtőjének az akarata. A Teremtő Isten akarata az ÉLET, s annak a szolgálata. Az Isten a jó és bölcs törvényeinek megalkotásával és kinyilvánításával "szolgálja" az ÉLETET, az ember pedig azzal, hogy engedelmeskedik az isteni ajánlásoknak... Aki ezt nem teszi, az előbb-utóbb a halált, a pusztulást szolgálja, mert két úrnak szolgálni nem lehet: vagy az Életért harcolsz, amíg létezel vagy a (örök)múlandóság dicsőségteli, evilági zsoldosa maradsz...
Az önzetlen adás az anyagiasság ellenszere


"Isten mindegyikőtöknek adott ajándékokat, az Ő különféle szellemi ajándékaiból. Jól használjátok őket, hogy Isten bőkezűsége áradjon rajtatok keresztül... Tegyétek ezt azzal az erővel, amit Isten ad. Így Istené lesz a dicsőség."(1Péter 4:10-11 - Angolból szabadon fordítva)


Ha Isten ad, semmit sem tart vissza. Minden szellemi áldást megad, ami csak megtalálható a mennyei "raktárban"(Efézus 1:3), és minden szükségedet be tudja tölteni. Tudod, hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy szabad vagy arra, hogy bőkezű legyél, mert Isten gondot visel rólad. Azt szeretné, hogy áldássá váljunk mások számára, őhelyette is. Istentől kapunk és azt adjuk tovább: "Legyetek nagylelkűek a különböző dolgokkal, amiket Istentől kaptatok, tovább adva egymásnak, hogy így mindenkihez jusson" (1Péter 4:10 - angolból szabadon fordítva).

Ahogy azt Pásztor Rick is tanította, Isten nagylelkű, ezért szeretné, ha mi is azok lennénk. Ez egy Jézusra jellemző tulajdonság. Mivel Jézushoz tartozunk a nap 24 órájában, a Szent Szellem vezetése által, és Krisztus életének bennünk lévő erejével a nagylelkűségünk korlátlan lehet, kreatívabbnak kell lennünk a bőkezűségben.

Gyakran panaszkodunk amiatt a felületes anyagiasság miatt, ami ellepte a karácsonyt. Az Isteni bőkezűség a felületes anyagiasság ellenszere. Gondolkodj el komolyan azon, hogyan lehetsz bőkezű az idei karácsonyi időszakban, nem abban az értelemben, hogy hatalmas ajándékokat adsz másoknak, hanem inkább úgy értelmezve, hogy áldás és segítség vagy a szükséget szenvedők számára.

Beszéljünk róla!

* Kik azok az emberek az életedben, akik felé Isten szeretné, ha áldás lennél, ezen a karácsonyon?

* Hogyan tanítod a gyerekeidet, vagy a hatásod alatt lévőket, a bőkezűségre?






Engedd el, ami nem örökkévaló érték


"Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Korinthus 4:18)


Ahogy próbálunk felkészülni a következő évtizedre, fontos észben tartani, hogy a földi élet csupán egy ideiglenes megbízás. Ennek tudatában radikálisan meg kellene, hogy változzanak az értékeink, és a figyelmünknek az örökkévalóság szempontjából fontos dolgokra kellene irányulnia. "Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Korinthus 4:18b)


Ahogy C. S. Lewis mondta: "Ami nem örök, az az örökkévalóságra nézve értéktelen." (szabad fordítás - a ford.)


Végzetes hiba azt gondolni, hogy Isten terve az életedre anyagi jólét, vagy sikeresség, úgy, ahogy azt a világ definiálja. A bővelkedő életnek semmi köze nincs az anyagi jóléthez, és az Istenhez való hűség sem garancia arra, hogy sikeresek leszünk a karrierünkben vagy akár a szolgálatunkban. Soha ne koncentrálj ideig való koronákra.


Pál hűséges volt, mégis börtönben végezte. Keresztelő János hűséges volt, és lefejezték. Sok millió hűséges ember halt mártírhalált, vesztette el mindenét, vagy fejezte be az életét úgy, hogy nem volt mit felmutatnia a világnak. De az élet vége nem mindennek a vége.


Isten szemében nem azok a nagy hithősök, akik mindent elérnek az életben: jólétet, sikert, hatalmat. Hanem azok, akik úgy néznek erre az életre, mint ideiglenes megbízásra, és hűségesen szolgálnak, várva megígért jutalmukat az örökkévalóságban.


A Biblia így ír az Isteni Hírességek Csarnokáról: "Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön… Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék." (Zsidók 11:13, 16b)


Ezek a nagyszerű emberek hitben haltak meg, tudva, hogy a mennyben egy jobb haza vár rájuk. A földi életed nem a teljes történet. A hátralévő fejezetekért várnod kell a mennyig. Hitre van szükség ahhoz, hogy jövevényként élj a földön.


De az az igazság, hogy valószínűleg még két másodperce sem leszel a mennyben, amikor így fogsz kiáltani: "De hát miért tulajdonítottam ekkora jelentőséget olyan dolgoknak, amik csak ideiglenesek voltak? Mit gondoltam? Miért áldoztam annyi időt, energiát, aggódást mindarra, ami nem maradandó?"


Amikor az élet nehéz, amikor elborítanak a kétségek, amikor azon gondolkodsz, Krisztusért élni megéri-e a fáradságot, jusson eszedbe, hogy még nem vagy otthon. Amikor meghalsz, nem elhagyni fogod az otthonod. Akkor fogsz hazatérni.


Isten arra teremtett, hogy küldetésben legyél


„Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” (Márk 8:35)

Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek – valójában nyomorultak vagyunk.

Miért? A szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi valódi társadalmi értéke.

Egy néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta.

Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így „huzalozott” minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól – Isten szeretetéről és egymás szeretetéről.

Jézus azt mondja a Márk 8:356-ben: „Csak a ki feladja az életét értem és az evangéliumért, az fogja valaha is megtudni, mit jelent igazán élni.” (TLB fordítás) Isten úgy alkotott, hogy sosem leszel boldog, hacsak nem adod az életed az ő munkájára. Valami sokkal többre lettél teremtve, mint önmagad. A Biblia úgy nevezi ezt, hogy ez a te küldetésed az életben. Ennek a jelentősége nem a státuszból, fizetésből, nemi hovatartozásból ered. A szolgálatból jön. Csak ha feladod az életed, akkor érezheted meg, hogy az életed fontos, jelentőségteljes.
A benned folyó munka


„…a belső emberünk… megújul napról napra.” (2Korinthus 4:16)

Pál azt írja: „ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Korinthus 4:16). Van egy külső embered: a tested, a személyiséged, a hírneved. És van egy belső embered: a jellemed, a lelked és a szellemed. A külső ember az, amit mindenki lát, a belső embered láthatatlan. A külső emberedre kényszerítően hathatnak más emberek vagy külső erők, de a belső embered mindig szabadon dönthet. A külső embered időleges, a belső embered örök. Tetszik vagy sem, a külső embered „romlik”. Huszonöt éves kortól a csontok elkezdenek kalciumot veszíteni, és törékennyé válnak, a bőröd veszít rugalmasságából és ráncosodik, majd megjelennek az időskori foltok. Ha harmincévesnél idősebb vagy, akkor naponta ezernyi agysejtedet veszíted el, és súlyfelesleg kezd megjelenni úgy középtájon. Körülötted mindenki, aki szintén elmúlt már harminc, a tudtodra akarja adni, hogy megért. Szeretnek, persze, de őszintén szólva, már alig várták. Harcolhatsz ellene, de nem fogsz győzni. Pazarolhatsz időt és pénzt a külsődre, tornáztathatod, éheztetheted, botoxozhatod, feszesítheted, felemelheted, felvarrathatod, barníthatod és öltöztetheted márkás ruhákba, de akkor is az az igazság, hogy: „…mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz” (Prédikátor 3:20 Károli). De íme, ami igazán fontos: te magad sohasem fogsz megszűnni létezni. A lelked, a belső embered azt a folyamatot éli át, melynek végén vagy valami hihetetlenül jó, vagy valami elképzelhetetlenül sötét lesz. Ez az, amit Isten lát, amikor rád néz. Ez az, ami számára a legfontosabb. Ezért erőfeszítéseidet a belső emberedre fordítsd!




Egy napon Isten elküldte Sámuel prófétát, hogy keresse meg azt az embert, aki majd Izráel következő királya lesz. Sámuel látott egy nagyon jó megjelenésű, jó benyomást keltő fiatalembert, és azt gondolta: „Biztosan ő lesz az”. De Isten más mércével mér. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Az egyik állandó kritika, amivel Pálnak együtt kellett élnie, az volt, hogy az emberek azt mondták róla, hogy a külső megjelenése nem túl megnyerő; „…testi megjelenése erőtlen…” (2Korinthus 10:10). Teste nemcsak öreg volt, de számos szenvedésen is keresztülment már: megkorbácsolták, megkövezték, éhezett, megverték, börtönbe zárták. „Nem nagyon zavar” – mondta Pál – „a belső az, ami számít. Valami történik belül, olyan mintha épp az ellenkezője lenne annak, ami kívül történik. Kívül minden nap egy kicsit haldoklom. Belül életre kelek, változom, egyre erősebb leszek. Az öröm újra meg újra kibuggyan belőlem, még a börtönben is. Egyre inkább tele vagyok reménységgel, bár tudom, hogy a testem hamarosan meghal. Egyre több embert szeretek, még azokat is, akik miatt ide kerültem. Ez a legfurcsább dolog: kívül haldoklom, de belül életre kelek.” Pál tökélyre fejlesztette ezt a belső csatát. Gondolatait folyton a menny felé irányította. Börtönben lévő öregemberként sokkal inkább élt, mint addig valaha is. Ezért írta ezt: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?” (Róma 8:35). Nos, a bajok és nehézségek elég könnyen megnyerhetik a külső csatát, de van egy belső éned, ott benned legbelül, amihez senki nem férhet hozzá. Erre a belső emberedre kell odafigyelned, mert ezt a csatát meg tudod nyerni!




Légy hálás a külső énedért! Békülj ki vele! Örülj az erősségeinek! Fogadd el a korlátait! Dolgoztasd meg keményen! Örülj, ha előléptetik! De ne feledd: az enyészeté lesz. A másik oldalról viszont a belső embered olyan dicsőséget nyerhet, melyet soha el sem tudtál képzelni. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1János 3:2-3). A legnagyobb befektetéseidet erre fordítsd, mert ez megmarad! Mérlegeket, tükröket és centiket használunk, hogy nyomon kövessük külsőnk alakulását. De hogyan tudjuk nyomon követni annak a részünknek a jóllétét, amely örökre megmarad? Ez bizonyára kicsit eltér mindenkinél, de van néhány olyan tükör, mérleg és mérőszalag, amely segíthet elindulni: 1) önvizsgálat és bűnbánat; 2) barátok, akik szeretnek eléggé ahhoz, hogy megmondják neked az igazat; 3) Istennel egyedül töltött idő és Őrá figyelés; 4) a Szentírásra fordított idő, amely megújítja elmédet; 5) a naptárad és a csekkfüzeted felülvizsgálata; 6) az ilyen kérdések, mint: Mennyire könnyen csüggedek el mostanában? Milyen könnyen idegesítem fel magam a hat hónappal ezelőttihez képest?; 7) odafigyelés a gondolataidra: Mi tereli el a gondolataidat? Hogyan rabolja meg az életedet és az örömödet az irigység, gáncsoskodás, ítélkezés vagy testi vágyak? Rajta, vedd komolyan: dolgozz a belsődön!


Fordítsuk meg a generációs csúszdát!


„…és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat…” (Bírák 2:10)

Élete végéhez közeledve Józsué összehívta a nép vezetőit, és ezt mondta: „Láttátok mindazt, amit Istenetek, az Úr tett értetek...” (Józsué 23:3). Hallgatói emlékezhettek arra, hogyan táplálta őket Isten természetfeletti módon negyven éven át, hogy látták a Vörös-tengert kettéválni és Jerikó falait leomlani. Ezután Józsué nyílt színvallásra szólította fel őket: „válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni!” (Józsué 24:15). És mit tettek? „Izráel az Urat szolgálta Józsué egész idejében…” (Józsué 24:31). Eddig minden szép és jó, de nézzük csak meg közelebbről! Ők csak részben szolgálták Istent, és csak akkor, amikor ez megfelelt nekik. Az egyetlen katonai feladat, ami Józsué halála utánra maradt, az volt, hogy a pogány bálványimádás utolsó gócpontját is felszámolják. De Izráel „…nem űzte el a lakosokat…” (Bírák 1:27 Károli).

Míg Józsué teljesen elkötelezett volt Isten iránt, a vének elkötelezettsége csak részleges volt. És mi lett a következmény? Fiaik és leányaik elkezdtek a szomszédos népekkel házasodni, és átvették azok bűnös életvitelét. „és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat… azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr… és így ingerelték az Urat… Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal” (Bírák 2:10-12,19). Mi formálta ezeknek a gyermekeknek a szellemi értékrendjét? Szüleik megalkuvása! Ezt hívják generációs csúszdának. Segít megértenünk, hogy hogyan formáltak minket a szüleink, és megjósolja, hogy a mi elkötelezettségünk – vagy annak a hiánya – hogyan fogja formálni a mi gyermekeinket. Szülők, elsősorban tiétek a terep! Adjatok gyermekeiteknek mély szellemi gyökereket, amilyen korán csak lehet! Így ha majd lázadni fognak, lesznek emlékeik és értékeik, melyekhez visszatérhetnek. Ne csak beszéljetek nekik Istenről, legyetek számukra az istenfélő élet jó példái minden nap!


NE HAGYD ABBA A GYERMEKEDÉRT VALÓ IMÁDKOZÁST!


„Ezért a gyermekért imádkoztam…” (1Sámuel 1:27)

Minden szent egyszer gyermek volt, és gyermek volt egyszer minden bűnöző is. Mitől lesznek különbözőek? A lista legtetején a szülők hatása áll! Sámuel próféta negyven éven át vezette Izráel népét, felkente királlyá Dávidot, és ellátta őt tanácsaival néhány életbevágóan fontos döntésében. De ki volt legnagyobb hatással Sámuel életére? Az édesanyja: Anna. Figyeld csak, mit imádkozott fia születésekor: „Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!...” (1Sámuel 1:27-28). Soha ne becsüld alá, milyen hatalmas erő szabadul fel, amikor egy szülő a gyermekéért imádkozik! Egyedül Isten tudja, hogy mennyi imádságra érkezik épp most válasz, mert egy hívő szülő évekkel ezelőtt imádkozott. Ha olyasmit csinálsz ebben a felgyorsult társadalomban, ami elveszi az idődet a gyermekeidért és unokáidért való imádkozástól, akkor túl sok mindent vállaltál magadra! Semmi sem fontosabb, mint az az idő, amelyet az ő érdekükben töltesz Istennel. Még nincs túl késő akkor sem, ha ez a gyermek annyi könnyet és bánatot okozott neked. Jézus édesanyjának végig kellett néznie, ahogy a fiát keresztre feszítik, de örülhetett annak is, hogy láthatja halálból feltámadottan. Lehet, hogy úgy kerülsz a sírodba, hogy nem tudod, imádságaid használtak-e, vagy hogy mikor érkezik rájuk válasz, de soha, soha ne add fel az imádságot, mert: a) Isten saját időzítése szerint dolgozik, nem a mi menetrendünk szerint; b) az Ő módszerei és eszközei sokkal jobbak a mieinknél; c) ha egy szülő imádkozik – Isten cselekszik!


TANULD MEG ÁTRUHÁZNI A FELADATOT!


„Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni.” (2Mózes 18:18)
Reagan elnök mondta: „Vedd körül magad a lehető legjobb emberekkel, ruházd rájuk a hatalmat, és ne avatkozz közbe!” Előfordul, hogy annyira igyekszünk tetszeni Istennek, hogy olyan dolgokat is felvállalunk, amik túl nehezek ahhoz, hogy egyedül tudjunk boldogulni velük. Mózes ébrenlétének minden percét azzal töltötte, hogy meghallgassa a hosszú sorokban rá váró emberek panaszait. Végül z apósa ezt mondta neki: „Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van” (2Mózes 18:18), és azt tanácsolta neki, hogy nevezzen ki alkalmas vezetőket, ők majd könnyítenek terhén (ld. 2Mzes 18:22). Ezzel a megoldással mindenki jól járt: az emberek hamarabb kaptak segítséget, és Mózesből is jobb vezető lett. Egy bibliatanító írja: „Az egyik legnagyobb kihívás… felismerni, amit Isten nem vár el tőlünk. Szeretjük Istent, szeretjük az ő népét, és látjuk a sok szükséget. Jó szándékunk azonban időnként többet árt, mint használ… Amikor észreveszel egy szükséget, ne feltételezd rögtön, hogy Isten általad akarja betölteni. A szolgálatra az egyetlen ok az, ha Isten világosan azt mondja neked, hogy ez az ő akarata. Ha túlságosan elborítanak a tennivalók… valószínűleg többet végzel, mint amire Isten kért. Imádkozz a megbízatásokért, mielőtt felvállalnád őket, így nem fosztod meg magadat, sem másokat a legjobbtól, amit Isten tervezett.” Jon Walker hozzáteszi: „Képzeld el, hogy Isten a mai kor Michelangelójának teremtett, de te annyira elfoglalt vagy mindenfélével – jó dolgokkal -, hogy nem is jutsz az ecset vagy a véső közelébe. Úgy végzed, hogy kimaradt az életedből a legjobb, mert mellékvágányra terelt a jó hajszolása- Mekkora csalódás… isten számára… és az emberek számára, akik áldást nyertek volna abból, ha arra összpontosítottál volna, amire Isten elhívott.” Tanuld meg átruházni a feladatokat! Engedd el a terheket, amikről Isten soha nem is akarta, hogy te hordozd őket, és összpontosíts arra, amire Ő hívott el!
A szegények evangélioma  
                         Máté 11. 2-10.
    
     A vakok látnak és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak feltámadnak és a szegényeknek evangéliom hirdettetik.
     Máté 11, 5.
    
     Jól jegyezzük meg és hirdessük mindenfelé, hogy Krisztus olyanok nyomorúságán akar segíteni, akiken a világ minden hatalma se tudna segíteni. Mert ugyan hol van az a híres doktor, aki a vakot látóvá, a poklost tisztává tudta volna gyógyítani. Aminthogy prédikátor sem akadt még, aki a szegényeknek evangéliomot tudott volna hirdetni, vagyis aki a megkeseredett, szorongó lelket önmagával tudta volna megvigasztalni s a szomorú szív fuldokló fájdalmát örömre tudta volna váltani.
     Mert csak egy örömhír van; az, hogy Krisztus megfizetett bűneinkért, s szenvedésével megváltott az örök haláltól. Az Ő országa és tiszte az, hogy a szegényeknek az evangéliomot hirdesse. Ezekhez jött, nem pedig a gőgös "szentek"-hez, akik nem tartják magukat bűnösnek s úgy érzik, hogy idei nem szorulnak.
    
          Csüggedt hívek, ne féljetek,
          Erősödjék meg lelketek;
          Viduljon föl bús orcátok,
          Szabadító jön hozzátok.

Add, hogy lássak, Uram!

Meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek. (Lk 2,30-32 )

A fásult mindennapok kergetik egymást: elfut egy nap, aztán még egy és még egy... De meddig? Meddig kell még számolgatnom? Meddig kell még szélmalomharcot vívnom az idővel? Az én időm is véges, most mégis siettetem... Kegyetlen feladat a várakozás: lassulnak a napok, egyre csak nyúlnak - egészen a sötétség mélyéig. És lassan én is belefáradok... Meddig még, kérdem egy éberebb pillanatban, meddig tűrjem még a hétköznapok lélekromboló ürességét?! Egyre feszültebben várom a csodát; lássak végre, legyen végre ünnep! De mintha hályog lenne szemeimen: nyitva vannak, de csak foltokat látok, három apró elmosódott fénypontocskát valahol távol. És a világból körülöttem csak pillanatokat tudok megragadni. Egyre inkább erőt vesz rajtam a késztetés, hogy letépjem szemeimről a hályogot, hogy még egy gyertyát gyújtsak, hogy lássak. Vagy rohannék a három távolban táncoló fénypont felé, szemben az idővel, térrel, szemben a Mindenséggel. Hiszen ott lehet valahol, ott a távolban. Csak odáig kellene elérnem. De csak botorkálok a sötétben, keresek valamit vagy valakit, aki segíthetne. Botorkálok egyedül a sötétben, néha átesem valamin, néha belerúgok valakibe... Pedig tudom: ha lehajolnék, le, csak egy kicsit, akkor lehullana a szemeimet fogva tartó hályog, és mindent beragyogna a Fény. És akkor csak ő lesz velem...

Ó, titkok titka: A földön ittlent, Belülről nézzen,
Mindenki mindent, Szemet és szívet, És harcot és
békét!- Áldja meg az Úr, Áldja meg az Úr, A belülről
látók Fényességét.
(Dsida Jenő)

Atyám, légy velem a várakozás nehéz napjaiban, mikor a sötétben a világosság után kutatok. Ámen.


    ADVENTI VETKŐZÉS


"Vegyétek le róla a szennyes ruhákat!" Zakariás 3,4

Rólunk mondja az Úr, vegyétek le róla. Nekünk kell akarni, de aki leveszi, az mindig az Úr. Rajtunk nem csak egy szennyes ruha van. Az Ef 4,18-tól sorolja az Ige a szennyes ruhákat. Az első ruha az értelmünkről beszél. Le kell vetni a tudatlanságot. A mai világban elveszett az erkölcsi érzék. Nagy nyugalommal adja magát az ember erre a szennyre. Nem neki nyereség ez, hanem a Sátánnak. Ami mindent eltakar, egy nagy köpeny - a hazugság. A Biblia szerint a Sátán a hazugság atyja. "Ám haragudjatok" - ez nem felszólítás. Ha előfordul, "a nap le ne menjen a ti haragotokon. Se pedig az Ördögnek ne adjatok helyet." Az Ördögnek akkor adok helyet, ha a másik emberről rosszat mondok a háta mögött. Ha azt akarod, hogy igazi karácsonyod legyen, kezdj el vetkőzni. Az Úr segítséget ad. Szolgáinak mondja: "Vegyétek le róla!" Állj az Úr angyala előtt, és kérj segítséget, ha igazán akarsz vetkőzni. Egyetlen parancsot szeretnék mondani: Szeress! Amit csinálsz, nem szeretetből van. A szeretet ellentéte az önzés. A bűn gyökere az önimádatod. Engedd, hogy Isten fejszéje a gyökérre vágjon! "Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhába öltöztetlek téged." Levette - és hova tette? Jézus magára vette. Te vetkőzöl - Jézus a Gecsemánéban öltözik. Atyám! Ha lehetséges - ne! Te le akarod vetni az átkot - ő fölveszi. "Átkozott minden, aki fán függ" (Gal 3,13,b). Bűneidért függ a tiszta, a Szent. "Én Istenem! Én Istenem, miért hagytál el engemet?" (Márk 15,34b). Egyvalaki tud rá válaszolni: te meg én. - Énértem, énmiattam. Engedd, hogy az Úr - Fia érdeméért - felöltöztessen tiszta, ünnepi ruhába.


Fény lesz még a sötétségből is

?...világos lesz még este is" (Zak 14,7).

   Ez meglepetés lenne, hiszen minden jel arra mutat, hogy este besötétedik. Isten cselekedete olykor azonban annyira meghaladja minden reménységünket és úgy megszégyeníti félelmeinket, hogy ámulva kell dicsérnünk mérhetetlen kegyelmét. Nem, nem úgy lesznek a dolgok, ahogyan szívünk jövendöli: az est homályából nem éjféli sötétség lesz, hanem hirtelen előtörő napvilág. Ezért soha ne essünk kétségbe. A legnehezebb időkben is bízzunk az Úrban, aki a halál árnyékának sötétségét is napvilággá változtathatja. Mikor egyre elviselhetetlenebbé vált a téglavetés munkája, akkor jelent meg Mózes; amikor a legnagyobb a nyomorúságunk, akkor vagyunk a legközelebb a szabaduláshoz.
   Erősítse hát ez az ígéret türelmünket, mert csak akkor törhet elő a teljes fény, amikor saját vágyaink és elvárásaink már teljesen szertefoszlottak. A hitetlenek napja lemegy világosban is, az igazak számára azonban felkél a nap, mégha éjszaka is van már. Ezért várjuk türelemmel a mennyei fényt, amely talán késlekedik, de amikor felragyog, megérezzük, hogy érdemes volt rá várnunk.

   Jöjj én lelkem, fogadd el ezt az ígéretet, és énekeljed annak dicséretét, aki életedben és halálodban megáld téged, sokkal gazdagabban, mint ahogyan azt mi, emberek valaha is elképzelhetjük.


Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
Máté 13,33
Uram!
Azt hiszem, csüggedt lelkű tanítványaidnak mondtad ezt a példázatot. Jó ideje veled jártak már. Átélték a tömegek lelkesedését, csak éppen eredményt nem láttak. Az ő csüggedésükkel állítottad szembe megingathatatlan meggyőződésedet: Isten igéjének diadalmaskodnia kell! Későbbi korok keresztyénei példázatodat sokszor igazolták az egyház növekedésének vagy újraébredésének a történetével. Joggal tették. Ez is benne van tanításodban.
Ma újra sok emberrel találkozom az egyházban, akik a kétségekkel teli tanítványokra emlékeztetnek, de nagyon kevés olyan embert látok, aki osztja a Te ragyogó hitedet.

Uram!

Most, az egyház szorongattatásának idején én nem a külső világban keresek bizonyítékokat. Könnyen téves következtetésre juthatnék. Inkább a lelkem szavát figyelem, és az örömmel tanúskodik melletted. Kegyelmeddel nekem adtad igédet, amely meghódította értelmemet, megtöltötte érzelmeimet, megmozgatta akaratomat. Pontosan úgy tett, mint a kovász: átjárt. Amíg az embereken ilyen hatalma van a Te igédnek, addig igaz a kovász példázata.


KÖZELEBB JÉZUSHOZ


"Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek." (Jak 4:7-8)
 
  Amikor a kísértés ránk tör, lelki megfontolásra van szükségünk, hogy ismerjük Sátán hatáskörét, és közelebb lépjünk Jézushoz. Közeledj Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzád! Állj ellene az ördögnek, és elfut tőled! A hit szép harcát egy pillanatra sem szabad abbahagyni; ellent kell állni a kétkedésnek, és növelni kell hitünket. A kísértésben a vágyat az értelemnek felül kell bírálnia. Akaratunk hajlamos az engedékenységre, de ellent kell ennek állni és így győzni a kísértés felett.
  Az Úr figyelmeztet, bemutatja a menny alapelveit, melyeket minden kereszténynek el kell fogadnia és átvinnie a gyakorlati életbe. Akik figyelmen kívül hagyják a világosságot és Isten tanácsait, azok egyre önzőbbek és önelégültebbek lesznek. Akik nem akarnak Istentől függeni, azokat az ellenség biztosan legyőzi. Sátán minden elképzelhető eszközt felhasznál arra, hogy a maga soraiban tartsa azokat, akik az Úr oldalán állóknak vallják magukat. Szemeiket elvakíthatja annyira, hogy a világosságot sötétségnek, a sötétséget pedig világosságnak fogják nevezni.
  Isten világossága minden eddiginél fényesebb sugarakban ragyog, és a föld történelmének végéhez közeledve egyre tisztább fénnyel világít. Akik képesek lesznek különbséget tenni az igazság és a hamisság között, gyakran hullnak térdeikre, kérve az Istentől jövő bölcsességet. Csak az igazság Napjának fénylő sugarai képesek megvilágítani az ellenség számtalan és változatos cselvetéseit. A gonosz minden csalását és igazságtalanságát beveti, és ha nem is kell szemünket állandóan a sötétség erőin tartanunk, nem lehetünk eszközeit illetően tudatlanságban.
  De hitünknek Jézus Krisztusra kell összpontosítania. Rá kell tekintenünk, minden vészhelyzetre elégséges erejébe kell kapaszkodnunk, szívünknek szívéhez, életünknek biztos szálakkal az ő életéhez kell kapcsolódnia, és akkor - mivel Ő él - mi is élni fogunk. Ez a mindennapi élet vallása; mivel mi Isten erejével az üdvösségbe vetett hit által tartatunk meg. Közülünk senki sincs biztonságban, csak ha örök szövetségben az Úrhoz csatlakozunk, és erről nem felejtkezünk el. (Review and Herald, 1893. március 14.)
   
A mag

    Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.   — Jeremiás 31,22.
Ádám teremtve lett. Az emberi nem minden más tagja természetes nemzés útján jött a világra. Ha Jézus természetes nemzés által született volna, egy bukott szellem lett volna.
A Róma 5,12 azonban azt mondja nekünk: „Annakokáért, miképpen egy ember (Ádám) által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”
Az ember alá van vetve a halálnak, az ördögnek. Ily módon, az ember magva csak egy másik bukott embert tud létrehozni. Ezért a Megváltó nem lehetett a halálnak alávetett. A megígért mag csak az lehetett, aki felett a sátánnak semmiféle törvényes joga illetve hatalma nem volt. Az isteni erő egy különleges művelete által kellett megfogannia!
Azokat a szavakat, amelyeket Isten szólt Jeremiás prófétán keresztül, szó szerint így lehetne fordítani: „Egy asszony fog körülvenni (a testében) egy embergyermeket.” A szűz méhe csupán a szent mag hordozótartálya volt, amíg Ő a világra nem jött.


Hazaérkezés

Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.
(Lukács 2, 29-30)

Simeonnak ezek a szavai Istent dicsőítik. Szíve vágya teljesült. Nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott neki, az most az övé lett. Testi-lelki szemei meglátták Isten ajándékát: a Megváltót. Csak egy kisgyermeket tart karjaiban, de lelki szeme a népek Szabadítóját látja benne. Ő az a világosság, akinek révén a pogányok megismerik az igaz Istent. Most már békességben halhat meg az öreg Simeon. Utolsó nagy kívánsága teljesült: látta a megígért Üdvözítőt. Átélte azt a csodálatos dolgot, amiről Pál Róma 5, 1-ben ír. Az Úr Jézusba vetett hit által megigazult, ezért most igazi szívbeli békessége lett Istennel. Isten megígérte ezt és megtartotta szavát. Aki hitben meglátta a Megváltót és elmondhatja: Jézus az én Szabadítóm, az nyugodtan léphet az örökkévalóság útjára. Mikor van békességünk? Ha semmi sem gyötör és semmi sem hiányzik. Sok minden nyugtalanít és gyötör minket mindaddig, amíg Jézust és benne a bűnbocsánatot hit által meg nem ragadjuk. Isten Fiának értünk kiontott vére azonban minden vádat elhallgattat:

Szent vére bűnt befedez,
Tisztára mossa ruhám.
Bizalmamat ebbe vetem,
Reménységem Jézus csupán.

Annak van békessége, akinek többé semmi sem hiányzik, akinek nincsenek beteljesületlen vagy nem teljesítheto kívánságai, hanem teljesen megelégedett. Csak annak van ilyen békessége, aki Jézusé. Ő a legnagyobb ajándék, benne Isten önmagát adja: az örök jót. Egy beteg megjegyezte: „Azelőtt olyan sok kínvánságom volt, ezért sohasem voltam igazán megelégedett. Most csak egyetlen kívánságom van: Jézus. Ő pedig az enyém." - Aki Jézusé, azt semmi sem köti a földhöz. Nála kíván lenni, mint az apostol írja: „Kívánnék elköltözni és Krisztusnál lenni."

Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem.
Nem leltem segítséget, s örömöt semmiben.
De hogy Őt megtaláltam, elmúlt minden bajom,
Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom!
Úgy énekel a szívem, ragyog minden napom,
Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fenn megláthatom!


MIÉRT IMÁDKOZZUNK?

"...mindig imádkozni kell és meg nem restülni" (Lk 18,1).

Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted. A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ezért olyan kevés a közbenjáró. A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!

Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az ő valóságáról, másként csődbe kerülsz. Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked, akkor nem tudsz imádkozni. Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba.

A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk. Megtesszük a kimutatható dolgokat, de nem akarunk közbenjárni. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tőrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé.

Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk. Át kell jutniuk az Istennel való élő közösségbe. Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott, mi pedig veszni hagytuk őket. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elő a lelkekben, amit másként nem teremthetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.


?Mondta pedig az Úr éjszaka, látás által Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok, és senki sem támad rád, hogy néked ártson, mert nékem sok népem van ebben a városban.?
(Ap.csel. 18:9?10)

?Földi szolgálata idején Krisztus hivatkozott arra az eredményre, amit Jónás próféta ért el Ninivében. A pogány központ lakóit összehasonlította azokkal, akik az ő korában Isten népének vallották magukat... Mint ahogy Jónás prédikálása jel volt Ninive lakóinak, ugyanúgy Krisztus prédikálása is jel volt az ő nemzedékének. De mennyire másképpen fogadták most az igét! A Megváltó azonban kitartó harcot vívott a közömbösség és gúnyolódás ellenére. A nagyvárosoknak ma éppoly szükségük van az igaz Isten tulajdonságainak és szándékainak megismerésére, mint ahogy annak idején szükségük volt a niniveieknek... A nagyvárosok lakóit gyorsan, biztosan ejti hatalmába a bűn... Az emberek korunk csodálatos fejlődésével és felvilágosultságával büszkélkednek, Isten azonban látja, hogy a föld telve van gonoszsággal és erőszakkal...

Isten szolgáit ne csügessze el a nagyvárosokban tapasztalható jogtalanság és istentelenség, amellyel szembe kell nézniük, miközben a megváltás örömhírét hirdetik... Azok, akik a lelkek megmentéséért fáradoznak, ne felejtsék el, hogy bár sokan nem fogadják meg Isten igéje tanácsait, mégsem mindenki fordul el a menny világosságától és igazságától. Még a bűnnel és erőszakossággal telt városokban is, sok olyan ember van, akik Krisztus követőivé válhatnak...?

(Próféták és királyok, Ninive, a nagy város c. fejezetből)