Az önzetlen adás az anyagiasság ellenszere
"Isten mindegyikőtöknek adott ajándékokat, az Ő különféle szellemi
ajándékaiból. Jól használjátok őket, hogy Isten bőkezűsége áradjon
rajtatok keresztül... Tegyétek ezt azzal az erővel, amit Isten ad. Így
Istené lesz a dicsőség."(1Péter 4:10-11 - Angolból szabadon fordítva)
Ha Isten ad, semmit sem tart vissza. Minden szellemi áldást megad, ami csak megtalálható a mennyei "raktárban"(Efézus 1:3), és minden szükségedet be tudja tölteni. Tudod, hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy szabad vagy arra, hogy bőkezű legyél, mert Isten gondot visel rólad. Azt szeretné, hogy áldássá váljunk mások számára, őhelyette is. Istentől kapunk és azt adjuk tovább: "Legyetek nagylelkűek a különböző dolgokkal, amiket Istentől kaptatok, tovább adva egymásnak, hogy így mindenkihez jusson" (1Péter 4:10 - angolból szabadon fordítva).
Ahogy azt Pásztor Rick is tanította, Isten nagylelkű, ezért szeretné, ha mi is azok lennénk. Ez egy Jézusra jellemző tulajdonság. Mivel Jézushoz tartozunk a nap 24 órájában, a Szent Szellem vezetése által, és Krisztus életének bennünk lévő erejével a nagylelkűségünk korlátlan lehet, kreatívabbnak kell lennünk a bőkezűségben.
Gyakran panaszkodunk amiatt a felületes anyagiasság miatt, ami ellepte a karácsonyt. Az Isteni bőkezűség a felületes anyagiasság ellenszere. Gondolkodj el komolyan azon, hogyan lehetsz bőkezű az idei karácsonyi időszakban, nem abban az értelemben, hogy hatalmas ajándékokat adsz másoknak, hanem inkább úgy értelmezve, hogy áldás és segítség vagy a szükséget szenvedők számára.
Beszéljünk róla!
* Kik azok az emberek az életedben, akik felé Isten szeretné, ha áldás lennél, ezen a karácsonyon?
* Hogyan tanítod a gyerekeidet, vagy a hatásod alatt lévőket, a bőkezűségre?
Ha Isten ad, semmit sem tart vissza. Minden szellemi áldást megad, ami csak megtalálható a mennyei "raktárban"(Efézus 1:3), és minden szükségedet be tudja tölteni. Tudod, hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy szabad vagy arra, hogy bőkezű legyél, mert Isten gondot visel rólad. Azt szeretné, hogy áldássá váljunk mások számára, őhelyette is. Istentől kapunk és azt adjuk tovább: "Legyetek nagylelkűek a különböző dolgokkal, amiket Istentől kaptatok, tovább adva egymásnak, hogy így mindenkihez jusson" (1Péter 4:10 - angolból szabadon fordítva).
Ahogy azt Pásztor Rick is tanította, Isten nagylelkű, ezért szeretné, ha mi is azok lennénk. Ez egy Jézusra jellemző tulajdonság. Mivel Jézushoz tartozunk a nap 24 órájában, a Szent Szellem vezetése által, és Krisztus életének bennünk lévő erejével a nagylelkűségünk korlátlan lehet, kreatívabbnak kell lennünk a bőkezűségben.
Gyakran panaszkodunk amiatt a felületes anyagiasság miatt, ami ellepte a karácsonyt. Az Isteni bőkezűség a felületes anyagiasság ellenszere. Gondolkodj el komolyan azon, hogyan lehetsz bőkezű az idei karácsonyi időszakban, nem abban az értelemben, hogy hatalmas ajándékokat adsz másoknak, hanem inkább úgy értelmezve, hogy áldás és segítség vagy a szükséget szenvedők számára.
Beszéljünk róla!
* Kik azok az emberek az életedben, akik felé Isten szeretné, ha áldás lennél, ezen a karácsonyon?
* Hogyan tanítod a gyerekeidet, vagy a hatásod alatt lévőket, a bőkezűségre?
Engedd el, ami nem örökkévaló érték
"Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a
láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Korinthus
4:18)
Ahogy próbálunk felkészülni a következő évtizedre, fontos észben tartani, hogy a földi élet csupán egy ideiglenes megbízás. Ennek tudatában radikálisan meg kellene, hogy változzanak az értékeink, és a figyelmünknek az örökkévalóság szempontjából fontos dolgokra kellene irányulnia. "Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Korinthus 4:18b)
Ahogy C. S. Lewis mondta: "Ami nem örök, az az örökkévalóságra nézve értéktelen." (szabad fordítás - a ford.)
Végzetes hiba azt gondolni, hogy Isten terve az életedre anyagi jólét, vagy sikeresség, úgy, ahogy azt a világ definiálja. A bővelkedő életnek semmi köze nincs az anyagi jóléthez, és az Istenhez való hűség sem garancia arra, hogy sikeresek leszünk a karrierünkben vagy akár a szolgálatunkban. Soha ne koncentrálj ideig való koronákra.
Pál hűséges volt, mégis börtönben végezte. Keresztelő János hűséges volt, és lefejezték. Sok millió hűséges ember halt mártírhalált, vesztette el mindenét, vagy fejezte be az életét úgy, hogy nem volt mit felmutatnia a világnak. De az élet vége nem mindennek a vége.
Isten szemében nem azok a nagy hithősök, akik mindent elérnek az életben: jólétet, sikert, hatalmat. Hanem azok, akik úgy néznek erre az életre, mint ideiglenes megbízásra, és hűségesen szolgálnak, várva megígért jutalmukat az örökkévalóságban.
A Biblia így ír az Isteni Hírességek Csarnokáról: "Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön… Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék." (Zsidók 11:13, 16b)
Ezek a nagyszerű emberek hitben haltak meg, tudva, hogy a mennyben egy jobb haza vár rájuk. A földi életed nem a teljes történet. A hátralévő fejezetekért várnod kell a mennyig. Hitre van szükség ahhoz, hogy jövevényként élj a földön.
De az az igazság, hogy valószínűleg még két másodperce sem leszel a mennyben, amikor így fogsz kiáltani: "De hát miért tulajdonítottam ekkora jelentőséget olyan dolgoknak, amik csak ideiglenesek voltak? Mit gondoltam? Miért áldoztam annyi időt, energiát, aggódást mindarra, ami nem maradandó?"
Amikor az élet nehéz, amikor elborítanak a kétségek, amikor azon gondolkodsz, Krisztusért élni megéri-e a fáradságot, jusson eszedbe, hogy még nem vagy otthon. Amikor meghalsz, nem elhagyni fogod az otthonod. Akkor fogsz hazatérni.
Ahogy próbálunk felkészülni a következő évtizedre, fontos észben tartani, hogy a földi élet csupán egy ideiglenes megbízás. Ennek tudatában radikálisan meg kellene, hogy változzanak az értékeink, és a figyelmünknek az örökkévalóság szempontjából fontos dolgokra kellene irányulnia. "Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Korinthus 4:18b)
Ahogy C. S. Lewis mondta: "Ami nem örök, az az örökkévalóságra nézve értéktelen." (szabad fordítás - a ford.)
Végzetes hiba azt gondolni, hogy Isten terve az életedre anyagi jólét, vagy sikeresség, úgy, ahogy azt a világ definiálja. A bővelkedő életnek semmi köze nincs az anyagi jóléthez, és az Istenhez való hűség sem garancia arra, hogy sikeresek leszünk a karrierünkben vagy akár a szolgálatunkban. Soha ne koncentrálj ideig való koronákra.
Pál hűséges volt, mégis börtönben végezte. Keresztelő János hűséges volt, és lefejezték. Sok millió hűséges ember halt mártírhalált, vesztette el mindenét, vagy fejezte be az életét úgy, hogy nem volt mit felmutatnia a világnak. De az élet vége nem mindennek a vége.
Isten szemében nem azok a nagy hithősök, akik mindent elérnek az életben: jólétet, sikert, hatalmat. Hanem azok, akik úgy néznek erre az életre, mint ideiglenes megbízásra, és hűségesen szolgálnak, várva megígért jutalmukat az örökkévalóságban.
A Biblia így ír az Isteni Hírességek Csarnokáról: "Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön… Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék." (Zsidók 11:13, 16b)
Ezek a nagyszerű emberek hitben haltak meg, tudva, hogy a mennyben egy jobb haza vár rájuk. A földi életed nem a teljes történet. A hátralévő fejezetekért várnod kell a mennyig. Hitre van szükség ahhoz, hogy jövevényként élj a földön.
De az az igazság, hogy valószínűleg még két másodperce sem leszel a mennyben, amikor így fogsz kiáltani: "De hát miért tulajdonítottam ekkora jelentőséget olyan dolgoknak, amik csak ideiglenesek voltak? Mit gondoltam? Miért áldoztam annyi időt, energiát, aggódást mindarra, ami nem maradandó?"
Amikor az élet nehéz, amikor elborítanak a kétségek, amikor azon gondolkodsz, Krisztusért élni megéri-e a fáradságot, jusson eszedbe, hogy még nem vagy otthon. Amikor meghalsz, nem elhagyni fogod az otthonod. Akkor fogsz hazatérni.
Isten arra teremtett, hogy küldetésben legyél
„Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig
elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” (Márk
8:35)
Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek – valójában nyomorultak vagyunk.
Miért? A szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi valódi társadalmi értéke.
Egy néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta.
Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így „huzalozott” minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól – Isten szeretetéről és egymás szeretetéről.
Jézus azt mondja a Márk 8:356-ben: „Csak a ki feladja az életét értem és az evangéliumért, az fogja valaha is megtudni, mit jelent igazán élni.” (TLB fordítás) Isten úgy alkotott, hogy sosem leszel boldog, hacsak nem adod az életed az ő munkájára. Valami sokkal többre lettél teremtve, mint önmagad. A Biblia úgy nevezi ezt, hogy ez a te küldetésed az életben. Ennek a jelentősége nem a státuszból, fizetésből, nemi hovatartozásból ered. A szolgálatból jön. Csak ha feladod az életed, akkor érezheted meg, hogy az életed fontos, jelentőségteljes.
Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek – valójában nyomorultak vagyunk.
Miért? A szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi valódi társadalmi értéke.
Egy néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta.
Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így „huzalozott” minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól – Isten szeretetéről és egymás szeretetéről.
Jézus azt mondja a Márk 8:356-ben: „Csak a ki feladja az életét értem és az evangéliumért, az fogja valaha is megtudni, mit jelent igazán élni.” (TLB fordítás) Isten úgy alkotott, hogy sosem leszel boldog, hacsak nem adod az életed az ő munkájára. Valami sokkal többre lettél teremtve, mint önmagad. A Biblia úgy nevezi ezt, hogy ez a te küldetésed az életben. Ennek a jelentősége nem a státuszból, fizetésből, nemi hovatartozásból ered. A szolgálatból jön. Csak ha feladod az életed, akkor érezheted meg, hogy az életed fontos, jelentőségteljes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése