2017. május 24., szerda

A hála fertőző!

„mindenért hálát adjatok…” (1Thesszalonika 5:18)
Barbara Johnson agyonütötten érezte magát, késésben volt, ráadásul állnia kellett a buszon munkába menet. Hangulata zuhanórepülésben volt, amikor egy vidám hang megszólalt a busz elejéről: „Gyönyörű napunk van, igaz?” Nem látta a férfit, csak a hangját hallotta, amint a szép látnivalókról beszélt, melyek mellett elhaladtak… ez a templom… az a park… egy temető… egy tűzoltó állomás. A férfi hálás lelkülete mindenkit jobb kedvre derített. Amikor Johnson leszállt a buszról egy pillanatra meglátta a beszélőt: egy átlagos kinézetű férfit, aki sötét szemüveget viselt, és fehér bot volt nála! Pál azt mondta: „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata” (1Thesszalonika 5:18 Károli). Nem a megpróbáltatásokért adunk hálát, hanem a megpróbáltatásokban. A hála olyan, mint a bumeráng. Áldást hoz annak, akinek köszönetet mondunk, aztán 180 fokos fordulatot vesz, és áldást hoz annak is, aki hálát adott. Egy bibliatanító mondja: „Bármilyen megpróbáltatás van is most az életedben, mielőtt érkezett, Isten gondoskodott arról, hogy ki tudd állni… mások is átmentek már ugyanezen, amin most te átmégy… és győztesen kerültek ki belőle… Isten minden kísértéshez megígérte a kiutat: »Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni« (1Korinthus 10:13). A megpróbáltatások és a kiutak elválaszthatatlanok. Az ördög azonban azt szeretné, ha ezt nem tudnád, ezért minden alkalommal, amikor próbán mégy át, azt mondja, hogy nincs kiút. Már régen megtanultam, hogy amikor a gonosz nyomása egyre nagyobb rajtam, az mindig azt jelzi, hogy a kiút nemsokára feltárul… Azt kell tennünk, amit Isten mond. Örvendezzünk! Ne feledd: »… az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!« (Nehémiás 8:10). Ha van ilyen örömed, az erőt ad az előtted álló útra.”

Kommunikációs alapelvek

„…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Máté 12:34)
Egy állatkitömő kirakatában egy tátott szájú sügér alatti táblácskán ez olvasható: „Ha nem nyitottam volna ki a számat, most nem lennék itt”. Jézus azt mondta: „…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj”. Valójában ez határozza meg a kapcsolataid alaphangját. Kommunikációnk 7%-a alapul a tartalmon, 38%-a a hangsúlyon, hangszínen és hanghordozáson, és 55%-a non-verbális jeleken, mint az arckifejezés és a testtartás, hogy hogyan ülsz, vagy mit kezdesz a kezeiddel. Mandy Houk író mondja: „Ha nem érdekelnek az emberek érzései… ez ki fog jönni a beszédedben… Ha szándékosan… megtöltjük szívünket szeretettel és tisztelettel… ez túlárad a beszédünkben.”
Salamon azt mondta: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot szít” (Példabeszédek 15:1). Rob Flood író két alapelvet hangsúlyoz, amely segített neki megváltoztatni magatartását, és meggyógyította a házasságát: 1) Az első reakció alapelve. Minden konfliktus további kimenetelét a reagáló személy határozza meg, nem az elindító. Amikor a farizeusok kérdéseket tettek fel Jézusnak, a szándékuk általában az volt, hogy csapdába csalják őt. De Jézusnak hatalmában állt meghatározni a beszélgetés irányát, „Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba… hanem elcsodálkoztak válaszán…” (Lukács 20:26). 2) Az érintés alapelve. Nehéz alkalmazni, ha már elkezdődött egy vita. Ezért, ha tudod, hogy hamarosan egy kényes témához érkeztek, hasznos lehet, ha megfogod a másik kezét, vagy olyan közel ülsz, hogy természetesen érintkezzetek. Észrevetted már, hogy milyen nehéz veszekedni valakivel, ha közben fizikai kontaktus van köztetek? Még ha már bele is bonyolódtatok egy vitába, a fizikai eltávolodás figyelmeztető jel lehet arra, hogy itt az ideje taktikát váltani és újra közelebb kerülni egymáshoz.



„…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23)
Íme három kommunikációs alapelv, melyeket gyakorolnod kellene: 1) A megfelelő időzítés elve. Dr. James Dobson mondja: „A szeretet meghal, ha férj és feleség elfelejti, hogyan beszéljen egymással”. De ugyanilyen fontos, hogy a megfelelő dolgot a megfelelő időben mondjuk. Ha valamit szeretnél megbeszélni a házastársaddal, várj addig, amíg a gyerekek nem lesznek a közelben! Ne hozd fel vacsora közben, amikor mindenki fáradt és éhes! Ha mindenképpen azonnal kell beszélnetek, tedd le az újságot, kapcsold ki a tévét, állj fel a számítógép elől, és szenteljetek egymásnak teljes figyelmet! 2) A visszatükrözés alapelve. „…hallgasd a bölcsek szavait, és alkalmazza szíved … az ismeretet!” (Példabeszédek 22:17 NKJV). Jobban megérted a dolgokat, ha a beszélgetésen át mérlegeled őket. Előfordult már veled, hogy mondtál valamit a társadnak, és ő valami egészen mást értett? A visszatükrözés adja tudtodra, hogy valóban kommunikáltok. Ha házastársad rámutat valamire, kérdezz vissza: „Jól értem, azt mondod…?” vagy „Azt mondtad…?” Aztán fogalmazd újra, amit hallani véltél, és várj a megerősítésre vagy a kiigazításra! Ez nem arról szól, hogy „igazad van” vagy véded az álláspontodat, nem, a lényeg, hogy valóban megértsétek egymást. 3) Az imádság alapelve. Ez a legfontosabb, mert egyedül Isten az a harmadik személy egy házasságban, aki működőképessé teheti. Áss kutat, még mielőtt szomjas leszel, úgy hogy szokásotokká teszitek az együtt imádkozást. R. A. Torrey mondja: „Sokan azért buknak el… mert egészen a csata órájáig várnak… mások győznek, mert már sokkal előbb megszerezték a győzelmet térdeiken… Számíts a csatákra, és harcold meg őket térdeiden, még mielőtt kitörnének!”

Légy te is Barnabás!

„…Barnabás… bátorította mindnyájukat…” (Apostolok cselekedetei 11:22-23)
Talentumainkat a gyülekezet építésére kell használnunk (ld. 1Korinthus 14:12). Az építés szó a Szentírás eredeti szövegében is építkezésre utal, azt jelenti: „megépíteni, felépíteni, erődíteni”. Ajándékodat Isten arra tervezte, hogy másokat építsen általa. Csak akkor találsz igazi megelégedettségre, ha erre a célra használod őket. Ha nem ismerős számodra a ciprusi József neve, nem számít. A legtöbben „becenevéről” ismerjük: „Barnabás… ami azt jelenti: Vigasztalás fia” (ApCsel 4:36). Amikor az újszövetségi idők keresztényei elcsüggedtek, és arra volt szükségük, hogy valaki felvidítsa őket, a jeruzsálemi gyülekezet Barnabást küldte, aki „bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban… És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz” (ApCsel 11:23-24). Aztán, ahogy a munka növekedett és sokasodott, Barnabás megkérte Pált, hogy csatlakozzon hozzájuk, ő maga pedig megelégedett a mellékszereplő helyével (ld. ApCsel 11:25-26). Rebecca Barlow Jordan mondja: „A bátorító lehet, hogy az első sorban kezdi, de végül visszavonul igazi helyére, hátra… Miután Pál és Barnabás együtt utaztak, Pál vezetővé lépett elő, Barnabás pedig visszahúzódott a háttérbe, mint ahogy sok bátorító teszi. Mindig vannak árvák, akiket örökbe kell fogadni… éhes szívek, akiknek lelki biztatásra van szükségük. A bátorítók nem vágynak megbecsülésre, de munkájuk eredményét, mint Barnabásét is, lehetetlen nem észrevenni.” Mint az oxigén a szervezetünknek, olyan a biztatás a léleknek. Ez buzdít kitartásra, amikor könnyebb lenne feladni. Az igazság az, hogy soha nem fogsz olyan emberrel találkozni, aki ne lenne fontos Istennek! Tehát segíts nekik biztató szavakkal, ne rombold őket, hanem építsd (ld. Róma 14:19-20)!



Sokan kapnak ragadványneveket. Ronald Reagen azért nyerte el a „Nagy Kommunikátor” nevet, mert tehetséges szónok volt. Earvin Johnsonból azért lett Magic [Varázslatos] Johnson, mert csodálatosan bánt a kosárlabdával. A ciprusi József azért Barnabás néven vált ismerté, mert bármerre ment „… bátorította mindnyájukat”. Mekkora bizonyságtétel! A Szentírás azt mondja: „József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé” (ApCsel 4:36-37). Aztán „Amikor megérkezett… bátorította mindnyájukat, hogy… maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel…” (ApCsel 11:23-24). Barnabás elkísérte Pált missziói útjára, és bárhová mentek, a buzdítás lelke kiragyogott belőle: „…visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket…” (ApCsel 14:21-22). Korábban, „Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz…” (ApCsel 9:26-27). Barnabás volt az, aki arra buzdította őket, hogy fogadják el Pált, és munkálkodjanak együtt vele, mint testvérükkel a Krisztusban. Amikor János Márk egy nyilvánvaló kudarca miatt Pál nem akarta, hogy magukkal vigyék őt, Barnabás adott neki egy második esélyt. Később Pál beismerte, hogy milyen nagyszerű segítség János Márk. Valóban, végül ő írta meg Márk evangéliumát, de Barnabás buzdítása nélkül ez talán nem történhetett volna meg.







Megfelelő módon látni másokat

„Márkot vedd magad mellé… mert hasznos a szolgálatban.” (2Timóteus 4:11 KJV)

Amikor János Márk úgy döntött, hogy szabadságot vesz ki, és meglátogatja a családját, ez nem igazán tetszett Pálnak. Később, amikor Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal János Márkot következő missziós útjukra, Pál kirobbant! „Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál pedig Szilászt választotta társul” (ApCsel 15:39-40). De a történet nem itt ér véget. Később az idősebb és bölcsebb Pál, aki megtanulta, hogy határozottságához kegyelmet is adjon, ezt írja: „mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott… Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban” (2Timóteus 4:10-11). Három fontos tanulság van ebben számodra: 1) Légy mindig kész arra, hogy második esélyt adj valakinek! Hiszen Isten is ezt tette érted. Azzal, hogy kiterjeszted a kegyelmet, megsérülhetsz, vagy csalódás érhet, de ha Krisztushoz hasonló akarsz lenni, akkor ezt a kockázatot vállalnod kell! 2) Ne mérj mindenki mást a saját mércéd és a saját céljaid szerint! Az igazság az, hogy lehet, hogy ők nem arra lettek elhívva, amire te. Vagy esetleg arra lettek elhívva, hogy másképp vigyék azt véghez. Ne tedd a te értékrendedet a mások iránti szereteted, elfogadásod és a másokkal való együttműködésed előfeltételévé! 3) Ha a legjobbat keresed másokban, akkor általában megtalálod. A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Korinthus 4:7). Tehát valahányszor kinccsel találkozol, agyagedénybe is belebotlasz. Ne engedd, hogy ez leértékelje a kincset, vagy csökkentse a kincs keresésére vonatkozó kötelességedet! Azok az emberek, akik ösztönzést kapnak, fel fognak emelkedni odáig, ahol beváltják reményeidet.


Cél...

A mai nap imádsága:

URam! Adj haladást kegyelmed szerint, hogy hálát adhassunk! Ámen

Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment.
Mt 14,28-29

Ma reggeli igénk az egyházművészeti ábrázolások egyik legkedveltebb témáját hozza elénk: Péter a vízen jár... A Péter számára csodás pillanatok - képes járni a hullámzó "tengeren" (értsd: Genezáret tava) - kérdések sorát veti fel mindenkiben, aki szeretné jobban megérteni az egész "Jézus-jelenséget", a tanítványok sorsának alakulását, egyszóval szeretné helyére tenni a dolgokat Krisztus Egyházában. A sok közül most csak kettőt említsünk: Miért csak Péter merészkedik a vízre? Ezek a természeti törvények felett álló pillanatok miért nem voltak elegendőek Péter számára, hogy mindvégig kitartson Mestere mellett?

A vízen - szimbolikus értelemben: az élet tengerén - való járás bonyolultságát jelzi, hogy senki sem születik úgy, hogy tudna a vízen járni. Azaz: az életben való haladást tanulnunk kell, s erre való a közösség, kicsi és nagy egyaránt. Faluvá zsugorodott világunkat, egymásrautaltságunkat gyakran jellemezzük úgy: egy csónakban evezünk. S valóban, ha el akarunk érni a kikötőbe, akkor azt csak a csónak-közösségben tehetjük meg. Nem véletlenül használta az egyház önmagát megjelenítő szimbólumként a hajót, ahol az árbóc Krisztus keresztje, a vitorla a teológia, az előbbrevivő szél a Szentlélek, a kapitány az egyház feje, a matrózok a papok, s az utasok, akiket célba kell juttatni - természetesen a hívek.

Első üzenete a történetnek: ha egyedül vagyunk elsüllyedünk. Hiába minden egyéni elszánás, célba csak akkor juthatunk, ha segítséget kapunk. Rövid távú céljaink eléréséhez elegendő a csónak-közösség, de az igazi célhoz való eljutásunkban magának a Célnak, Istennek kell segíteni minket. Mi végesek ugyanis nem juthatunk el a Végtelenhez! Nincs Őhozzá vezető utunk, metódusunk (meta hodosz=hozzá vezető út) ez a teológia egyik alaptétele. Az evangélium: Isten hidat vert teremtménye és önmaga között a Krisztusban. Jézus mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Eljutni tehát Istenhez csakis igazságban és Benne kiteljesedő életben (szeretetben!) lehet.

Hullámok(nehézségek), kishitűség(rajtam már az Isten se tud segíteni!) kísérőjelenségei életünknek. Az (hit)élet nem mozgólépcső, amire csak rá kell állnunk, s célba juttat minket. A hit dinamikus valóság, életünk utolsó pillanatáig tartó küzdelem. Igenlések és kételkedések váltakozása, hogy minél inkább megértsük Isten mélységét és magasságát, szélességét és hosszúságát... nemkülönben a lét sorsunkba kódolt értelmét...


Hírek...

A mai nap imádsága:

Uram! Jönnek, s mennek a hírek, s olykor azt sem tudom, már kinek hihetek... Kérlek tisztítsd meg szívem, s lelkem, hogy megértsem igéd üzenetét, s aszerint éljem minden napomat! Ámen.



Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet..
1 Kor 13,9-13

Alig egy százalékát ismerjük a világnak! További négy százalékát szeretnénk megismerni, s 95 százalékáról még az sem tudjuk, hogy meg akarnánk ismerni... Tény: Olthatatlan a vágy bennünk az ismeretre. Tökéletlenségünk ellenére szeretnék megismerni a tökéletességet - eritis sicut Deus(!), igen, olyanok szeretnénk lenni, mint Isten.

Amit megmosolyogtunk, mert letűnt mozdulatlannak hitt világnak gondoltuk, ahol esténként árokparton játszadozó gyerekek koszorújában idősek ücsörögtek a kispadon, s nyelvükre vették a falu gondját-baját - mely "információcseréhez" néha egy-egy ráérős fiatalabb asszony is csatlakozott: Ugyanaz az ősi, soha be nem teljesülő újdonság utáni vágy fűtötte őket is, mint a ma emberét, akik személyes találkozások helyett naponkénti egérfül-kattintásaik milliárdjaival igyekeznek utolérni - hasztalan - tudást kereső önmagukat.

Töredékes az ismeretünk! Még az igazságot sem ismerjük igazán... bár egyesek vélik tudni: vino veritas, borban az igazság. A bor mértéktelen hörpingetése eljutatt oda, hogy már a vélt igazság is igazsággá válik - s ebből fakadnak a tragédiák! Pál kijelentése: Tükör által homályosan látunk" nemcsak az Isten dolgaira - sajnos - de e világ ügyeire is. Azokat sem látjuk teljes valójában - noha az igény megvan bennünk a teljességre...

Látásunkat - akár szemmel vagy szívvel nézünk - elhomályosítja a bűn, s a vétkeink, s mulasztásaink csendben mindent belepő pora... Ezért fontos, hogy hitünket erősítsük a közösségben való aktív részvétellel, hogy reménységeink alapját ne emberek ígéretére, hanem Isten szavára helyezzük. Az evangélium üzenete nyilvánvaló: minden, ami emberi, elmúlik, de Isten szeretetének fénye mindent átvilágít a mi életünkben, s megtisztult szívünk és lelkünk befogadja a valódi információt, ami nem rombol, hanem épít, s Istenhez magához emel minket, szeretetteinkkel együtt.


Kitartásért...

A mai nap imádsága:

Uram! Te jól látod erőtartalékaimat, akaratomat, s lehetőségeimet. Te tudod egyedül, s én érzem igazán, hogy Nélküled nem juthatok el a célba... Ezért kérlek, adj nekem Benned való erőt, kitartást a bennem lévő rossz naponkénti legyőzésére! Villantsd fel néha örömes pillanataimban a Nagy Célt, hogy meg ne lankadjam, s be tudjam végezni futásomat - akaratod szerint! Ámen



"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt felejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé..."
Filippi 3,13-14a-d

Az egyháztörténet tanúsága szerint kevesen mondhatták el azt, amit Pál apostol is: "Jöjjetek, kövessetek engem!" Az apostol "jézus-karaktere" nem felszínes, kor-elvárt magatartásprofilokkal zsonglőrködő, hanem lélekemelően gazdag, minden társadalmi viszony között helytálló, "felülről kapott" örökértékű. Bármennyire is teljesértékű, nem a teljesség maga. Pál nem esik a perfekció-tudat kísértésébe, ismeri teljesítőképességének határait, embervoltának gyengeségeit, gyarlóságait. Manapság, amikor szívesen osztják a társadalmat erősek és gyengék táborára, gyakran elfelejtik: Az erőseknek is vannak gyengéik, s a gyengékben is szunnyad az erő. Ha nem így lenne, akkor ez azt jelentené, hogy az Isten nem szeret minden embert egyformán. Isten nem személyválogató...

Ahogyan a fazékon emelgeti a gőz a fedőt, ugyanúgy emelgetik múltbéli élményeink jelen életünk stabilnakhitt dolgait. S ahogyan a reggeli kávénkhoz-kakaónkhoz melegítjük a tejet - félig még az álomvilágban lebegve -, s egy óvatlan pillanatban már ki is futott a tej... úgyanígy mozgatják lelkünk láthatatlan "gőzerői" magatartásprofilunk ide-odamozgó, formálódó vékony, sérülékeny hártyáját...

Elfelejteni a múltat nem lehet, de aki a múltban él, az a jelen számára halott. Búslakodni a meg nem változtathatón nem más, mint a szeretetéhségből fakadó önsajnálat. Amennyire misztikus a kikutathatatlan jövő, olyannyira titokzatos a múlt is. De a növény sem bújik vissza a föld alá, hanem törekszik a Nap felé! Az emberlét örök kívánsága, hogy emelkedjen a Fény felé, s nem az hogy elrejtőzködjön előle... csak a megromlott természetünk (bűn) az, ami bújkálásra kényszerít minket. Ahogyan Ádám a bozótban hitte védelmét, ugyanúgy mi is fügefalevél-ideológiákkal takargatjuk magunkat... s ha jön egy-egy krízis, s megnyilvánul az igazság szele, nyilvánvalóvá válik mennyire mezítelenek vagyunk - az Isten szeretete nélkül.

Célegyenesnek nekifeszülni csak az tud, aki látja a célt, s szilárd talajt tud a lába alatt. A célt, amiért érdemes egész életünkön át küzdeni az Isten maga adja, a talajt mi magunk választjuk. Józan ítélőképességünk (vagy éppen annak hiánya) határozza meg haladásunkat a cél felé. Sokan hiszik, a hit útja, az menekülés a valóságtól. Valójában a tudatos lét legnehezebb, de legtöbb örömöt adó vállalkozása az Istennel való találkozásra.


Példaadás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy életem példa lehessen enyéim, s mások számára is, s adj kitartást a Tőled kapott tálentumok kamatoztatására! Ámen

    

Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.
Tit 2,6-8

"Nem esik messze az alma a fájától" - s valóban. Normális családból - többségben normális gyermekek kerülnek ki. Azt, hogy mi a "normális", mindig az adott társadalmi rendszer normája, azaz jogrendszere dönti el. Az adott társadalom kultúrája pedig lenyomata az emberek emberségének... A keresztény ember - elméletben, azaz Jézus tanítása szerint - különleges embertípus. Nem úgy tesz, nem úgy reagál dolgokra, mint mások. A keresztény ember felvállalja a másságát, ha kiáll az embertelenség, az igazságtalanság, az elnyomás ellen, s akkor is ragaszkodik meggyőződéséhez, ha arról akarják meggyőzni, hogy ami abnormális - mert nem az Isten teremtettségi rendje alapján áll - az bizony normális. Sajnos sokszor nem látják a fától az erdőt, mikor egy-egy jelenségre - a mindent betakaró szeretet nevében (egyébként ilyennel csak Isten rendelkezik) - azt mondják a törvényhozók, hogy ez normális. Az élet persze mindig megadja a választ, mert idővel kiderül, hogy amit normálisnak deklaráltak, az nem az életet, hanem az élvezetet, nem a közösség jólétét, biztonságát, hanem egyesek hatalmát, vagyonát növeli.

Miért lett ilyen ez a világ, amilyen? - kérdezgetik öregeink, s panaszkodnak, s panaszkodnak... Többek között azért, mert ilyenné tették az előttünk lévő generációk! Tessék megnézni a "művészeteket" a trágárság, az alpáriság kiállítások fénypontjaivá váltak, s a hangos sznob kisebbség ovációjával azt hirdeti: ez a normális. Hát nem az.

Nem normális az, ami támadja azt, ami épít, szépít, s stabilitást segít, ahogyan nem normális az sem, amikor az egyértelműen közösségellenest normálisnak titulálják, s bizony abnormális az, amikor a csöndes többséget arra noszogatják, hogy hordozza el/tolerálja az ártó másságot.

Az élet telis-tele van asszimetriával, de a szépséget, a tartalmát a szimmetria, a harmónia adja. Észrevenni azt, hogy képes vagy Te is változtatni a világon, azt jelenti: közelebb kerültél Istenhez. Isten előtt nincs kisebb és nagyobb, fontos és kevésbé fontos projekt,, számára csak egy "projekt" létezik: a Teremtettség. Ennek rendjét tartja fenn, óvja, vigyázza. Amikor mi meg tudjuk tenni a legkisebbet, akkor cselekszünk nagy dolgokat: "pohár víz a szomjazónak" a vezetékes ivóvíz kultúránkban ez nehezen érthető, de ha azt mondjuk: mosolyogj a másikra, kiderül, hogy mekkora változtató hatalma van az Isten RENDjéből táplálkozó szeretetnek...
Beszélgess a gyermekeiddel!


"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!" (5Mózes 6:6-7)

Ha gondolkoztál már azon, milyen fontos, hogy megtanítsd a gyermekeidnek, hogyan kommunikálnak, figyelj oda legközelebb, amikor egy olyan gyorsétterembe mész, ahol tinédzserek dolgoznak. Hányszor figyeltél oda, és tűnődtél el azon, hogy vajon ki tanította meg őket így beszélni? Sajnos a szüleik.

Az az igazság, hogy a gyermekeidnek szükségük van kommunikációs készségekre. Ha nem tanulják meg, hogyan kommunikáljanak, nehezen boldogulnak majd munkahelyükön és kapcsolataikban.

És Anya, Apa, ti vagytok a legjobb tanáraik. A gyerekek felnőttekkel való beszélgetések által sajátítják el a kommunikációs készségeiket.

Isten egy olyan helynek teremtette meg a családot, ahol a szülők Istent követik, és ugyanerre nevelik gyermekeiket is azáltal, hogy bibliai igazságokról beszélgetnek velük.
A Biblia ezt mondja: "Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt..." (5Mózes6:6-7a)

Beszélgess folyamatosan a gyermekeiddel! Határozz meg időpontokat, hogy beszélgess velük. És amikor beszélnek, hallgasd meg őket, figyelj rájuk!





Isten a te oldaladon áll: a győztes oldalon


"Erőtlenek vagyunk a ránktörő hatalmas hadsereggel szemben. Nem tudjuk mit tegyünk, de Tőled várjuk a segítséget." (2Krón 20:12 GNT fordítás)

Amikor úgy érzed, hogy már átcsaptak a fejed felett a hullámok akkor fontos, hogy imádkozz Istenhez és megvalld neki a tehetetlenségedet és alkalmatlanságodat. Őszintének kell lenned ha félsz és el kell mondd Istennek, hogy mit érzel. 2Krónika 20:12-ben Jósafát azt mondja Istennek imában, hogy "Erőtlenek vagyunk a ránktörő hatalmas hadsereggel szemben. Nem tudjuk mit tegyünk, de Tőled várjuk a segítséget." (GNT fordítás) Éreztél már így? Érezted már, hogy valami gond van a házasságoddal, a kariereddel vagy valami más dologgal az életedben ami miatt azt érezted, hogy átcsaptak a fejed felett a hullámok? A hét elején még úgy érzed, hogy bírni fogod, de Szerdára már elfogy az erőd.

Talán te is érezted már úgy, mint ennek a versnek a szerzője:

"A világ kezdete tele volt reménnyel
De az ember elrontotta a bűnnel
Reméljük, hogy a történet
Isten kegyelmével ér véget
De addig úgy érezzük, hogy az ellenség áll nyerésre."

Érezted már te is így? Beleolvasol az újságba, és úgy tűnik, hogy a rossz emberek győznek. Az iskoláinkban gyerekek ölnek meg gyerekeket. A társadalmunk erkölcsi és lelki helyzete kataszrófális. Úgy tűnik, hogy a gonoszok tényleg győzelemre állnak.

Mit lehet ilyenkor tenni? Mondd azt, hogy "Istenem, mi erőtlenek vagyunk, és nem tudjuk, hogy mit tegyünk." Mondd el Istennek, hogy mit érzel!

Érdekes összehasonlítani a 12. verset, ahol azt mondja, hogy "erőtlenek vagyunk" a 6. verssel, ahol Jósafát azt mondja, hogy "Istenem, te vagy a legerősebb a világon." Lényegtelen, hogy mennyire vagy gyenge, ha Isten erős. Ha benne bízol, Ő vigyáz rád.
Nem kell, hogy erős legyek. Te sem kell, hogy az legyél. És még csak úgy sem kell tenned, mintha az lennél. Csak annyit kell tegyél, hogy bízol Istenben akinek mindenre van ereje.

Beszéljetek róla:

* Amikor fiatal voltál, neked mit mondtak arról, hogy hogyan kezeld az erőtlenséget?
* Szerinted miért olyan nehéz kifejezni a tehetetlenségünket bárkinek is, főleg Istennek?



Két olyan dolog van, ami önmagadban való kételkedéshez vezethet:

1. Mikor a képességeidet másokéhoz hasonlítgatod, akkor kételkedni kezdesz bennük. Ahelyett, hogy Istenre tekintenél, állandóan a körülötted élőkkel foglalkozol. Azt gondolod, nekik több tehetségük van, jobbak a képességeik, iskolázottabbak, tapasztaltabbak. Abban a pillanatban, hogy elkezded magad másokhoz hasonlítani, a szíved meg fog telni kételkedéssel.

A Biblia azt mondja, hogy butaság másokhoz mérni magunkat (2Korinthus 10,12.) Isten nem akarja, hogy bárkihez hasonlítsd magadat. Arra vágyik, hogy egyedi legyél. Azt szeretné, hogy önmagad légy.

2. A múltbeli bukásaidon való gondolkodás szintén ahhoz vezet, hogy kételkedni kezdj magadban. Amikor a régi bukásaidra emlékezel, az olyan, mintha elindítanál egy filmet az agyadban, ami kizárólag a hibáidról szól, és ezt a filmet újra meg újra lejátszanád. Halálra kínoz, és te is utálod csinálni.

Isten nem akarja, hogy a múltadra koncentrálj. Ha a múltbeli hibáid vannak a középpontban, akkor nem boldogulsz a jeleneddel, Isten pedig nem fog tudni használni a jövődben. Isten azt kéri, hogy felejtsd el a múltat.

Ne hagyd, hogy a múltad miatti kétségek vagy bűntudat visszatartson Isten szolgálatától, hiszen ő azt mondja neked: Nem érdekel a múltad. Használni akarlak!


Beszéljünk róla!


* Naponta hányszor hasonlítod magad másokhoz abban, hogy mid van, mit értél vagy nem értél el, vagy hogy nézel ki?
* Mire szeretnéd, ha Isten használná mindezt az elvesztegetett időt?

Mit gondolsz, mennyit érsz?

Az Úr Jézus az „Élő Kő”, akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz! (1Pt 2:4 EFO)
Mit gondolsz, mi a te értéked? Nem a vagyonban kifejezhető értékről beszélek, hanem önmagad értékéről. Sosem szabad az értéktárgyaidat összekeverni az értékeddel, mint ember. Lehetsz gazdag, lehetsz szegény, de ennek semmi köze nincs a személyes értékességedhez.

Az életben két dolog van, ami értékmeghatározó: Valaminek az értékét megmutatja, mennyit hajlandó valaki kifizetni érte. Az értéket az is befolyásolja, hogy ki birtokolta a múltban azt a bizonyos dolgot.

E két szempont alapján te mennyit érsz? Kérdezd meg magadtól: “Kié vagyok?” és “Mi lett értem kifizetve?”! A Biblia azt írja: “Drága váltságdíjat fizetett értetek Isten “ (1Kor. 7:23a EFO)

Istenhez tartozol, és Jézus az életével fizetett érted! A kereszt bizonyítja az értékességedet.

Soha senki sem fizetett nagyobb váltságdíjat, mint Isten tette érted! Értékes és elfogadásra méltó vagy.

Péter egy építkezés párhuzamát használja, hogy megmutassa mennyit érünk. Isten építi ezt az épületet, ami az egyházat, Isten családját jelképezi, és te egy vagy ezek közül az építőkövek közül. “Az Úr Jézus az „Élő Kő”, akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz!” (1Pt 2:4 EFO)

Jézus az élő kő. Hibátlan volt, de mégis sokan elutasították. Talán azt gondolod: “Ha nem lennének hibáim, elfogadnának az emberek.” Nem! Jézus hibátlan volt, mégsem volt mindenki által elfogadott. De Ő “Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki”.

Isten építi az ő élő egyházát, de azt nem templomokban vagy imaházakban lehet megtalálni. Isten az emberek szívében él, és te vagy a lelki temploma. Péter azt írja, élő kő vagy. Ha Krisztusnak átadod az életedet, építőkővé válsz Isten nagyszerű tervében.

Beszéljetek róla:
  • Ha megérted a keresztények értékét Isten szemében, mennyiben  kellene megváltoznia a bánásmódodnak magaddal és más hívőkkel szemben?
  • Mit jelent ez neked: Sose keverd össze az értéktárgyaidat az emberi értékeddel.