2017. május 14., vasárnap

Akadályok Isten akaratának megismerésében


"Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." Efézus 5:17

Minden nap beszélek olyan emberekkel, akik ezt mondják: "Ha van Isten, Ő megengedte nekem, hogy megszülessek és még mindig életben vagyok, akkor mi az Ő terve számomra? Miért vagyok itt és mi a feladatom? Hogyan fedezzem fel Isten akaratát, hogy ne vesztegessem el az életemet?"

A Biblia ezt mondja: "Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." Efézus 5:15-17

Bölcs dolog kikutatni, hogy miért vagyok itt a Földön. Bolondság úgy élni le egy életet, hogy halvány fogalmad sincs erről. Szerencsére Isten nem játszadozik velünk. Azt akarja, hogy megértsük az életünkre vonatkozó akaratát. Amikor a helytelen dolgokra nézünk, akkor akadályokat állítunk fel Isten akaratának felfedezésében. Például:

* Isten akarata nem érzésekről szól. Istennek az életedre vonatkozó tervét nem lehet néhány érzelmi benyomás által felfedezni. Az Ő terve gyakorlatias és nem misztikus.
* Isten akarata nem egy képletről szól. Isten akarata nem néhány lépésről-lépésre folyamat, amelyet szigorúan követsz az életed során. Az élet nem ilyen egyszerű! Többre van szükséged egy képletnél.

Íme a kulcs: Istennek az életedre vonatkozó akarata egy barátsággal kezdődik. Istent sokkal jobban érdekli az, hogy kapcsolatod legyen Ővele, minthogy egy sor szabályt kövess. Először is Isten azt akarja, hogy Őt megismerd, úgy, ahogy Ő már téged ismer. Amint ez a kapcsolat meg van alapozva, minden más - karrier, család, célok, pihenés, ambíciók, pénzügyek, egészség és barátságok - elkezd a megfelelő helyére rendeződni.

Beszéljünk róla!

* Miért gondolod, hogy Isten akarata nem az érzelmekről szól?
* Miért gondolod, hogy Isten akarata nem egy képletről szól?

Isten azt mondja, megéri téged megkeresni

Mert Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött fiát adta, hogy mindenki, aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16, NLT)



Páran úgy gondolják, hogy negatív dolog valakit lelki értelemben elveszettnek hívni. Pedig nem az. Ezzel valójában elismerjük az értékét. Kicsit olyan ez, minthogy különbség van aközött, hogy elveszítettük, vagy elfelejtkeztünk valamiről. Ha elfelejtettük, akkor az azt jelenti, hogy nem fontos nekünk. Ha elveszítettünk valamit, az azt jelenti, hogy megéri megkeresni. Egy gombostűről elfelejtkezünk, de a szemüvegünket elveszítjük.

Az emberek is azért elveszettek, mert megéri őket megtalálni. Figyeld meg: attól, hogy egy mestermű elveszett, még nem válik értéktelenebbé, sőt inkább felmegy az ára!

Az ember sokat veszít, ha nem csatlakozik Istenhez. Elveszítjük életünkben az irányt, Isten védelmét, a lehetőségeinket, a boldogságunkat és a leendő mennybéli otthonunkat. Csak, hogy pár dolgot említsünk. De egy dolgot nem veszítünk el: az értékünket.

Isten szeretett annyira, hogy a legbecsesebb tulajdonát küldje el nekünk: a fiát, Jézust. A Biblia legismertebb verse ezt mondja: " Mert Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött fiát adta, hogy mindenki, aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16, NLT fordítás)

Annyira sokat jelentesz Istennek, hogy egy kész szabadítási akciót dolgozott ki, hogy megkaphasson. A földre jött mint kisbaba, hogy egyszer majd meghalhasson a bűneidért a keresztfán.



Beszéljetek róla:

- Ha többet szeretnél megtudni Isten szeretetéről és a vele való kapcsolatról, nézd meg az alábbi (angol nyelvű) videót: “What Does It Mean to Follow Christ?” ezen a honlapon: rickwarren.org/know-god !

- Miben különbözik az, ahogyan te nézel a lelkileg elveszettekre attól, ahogyan Isten néz rájuk?

- Milyen változást jelent az életedben a János 3:16 verse?

- Ki az a környezetedben, aki lelkileg elveszett, és meg kell értenie, hogy milyen sokat ér Isten szemében? Hogy tudnád elérni őt ezen a héten?




Lehet, hogy Isten a türelmedet teszi próbára?


Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik”. Zsid. 10:36-37


Talán elkeseredtél, mert úgy tűnik, Isten halogatja az imáid megválaszolását? Vedd észre, azt, hogy ez a késlekedés nem jelenti az elutasítást. Az, hogy IDÁIG még nem válaszolt Isten, nem ugyanaz, mintha nem is akarna válaszolni, vagy elfelejtkezett volna rólad, vagy hogy egyáltalán nem is törődne veled.

Csak annyiról van szó, hogy „még nem”.

A szellemi érettség eléréséhez hozzá tartozik, hogy megtanulj különbséget tenni a „nem” és a „még nem”, a visszautasítás és a késedelem között. A Biblia azt tanítja nekünk, hogy „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” (Zsidók 10,37)

Lehetséges, hogy Isten késedelme pont a te türelmed próbája. Egyszer mindenki tud türelmesen várni. Legtöbben még kétszer is, sokunk még háromszor is. Tehát Isten újra, meg újra, meg újra próbára teszi a türelmedet.

De miért? Hogy láthassa, mennyire vagy türelmes? Nem így van!

Azért teszi, hogy te magad lásd meg, hogy mennyire vagy türelmes. Tehát azt, hogy megtudd, mi van benned és megismerd, mennyire vagy odaszánt. Isten próbára tesz téged, hogy megláthasd, ő hűséges, még akkor is, ha a válaszok, amelyekre vársz, még késnek.

Hogyha elkeseredtél, fordítsd az ellenkezőjére a dolgokat. Jusson eszedbe, hogy a késedelem által Isten türelemre tanít. Kérd őt, hogy az elkeseredésedet változtassa türelemmé.

Mindenkor örüljetek


Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; (Fil.4:6 MBT)

Alapvető szükséged van az örömre ebben az életben. Az élet öröm nélkül elviselhetetlen, terhes és nyomasztó. Egyébként tanulmányokban is kimutatták, hogy minél több örömünk van az életben, annál eredményesebbek vagyunk. Olvastam egy újságcikket az „Amerikai Hírek és a Világgal kapcsolatos Beszámolók”-ban, amiben az állt, hogy a vállalatok alkalmaznak úgynevezett „öröm tanácsadókat”, akik felépítik az emberek életében az örömöt, így az alkalmazottak eredményesebbek a termelésben. Valóban igaz, hogy több energiád, több kreativitásod és jobb eredményeid vannak, ha örömöd van az életben.
A Filippibeliekhez írt rövid levélben – ami csupán négy fejezetből áll – Pál 16-szor használja az öröm szót. Az a csodálatos ebben, hogy Pál nem egy Karib tengeri vakációról írta ezt a könyvet. Ő éppen börtönben volt Rómában, és várta a kivégzést. Életének legsötétebb napjaiban írta a Biblia legpozitívabb könyvét.
A Filippibeliekhez írt levélben Pál ad nekünk hat öröm-fakasztó tippet, amik segítenek az elkedvetlenedéssel és a depresszióval szemben. Könnyen megjegyezhetővé tettem, mivel mozaikszó-szerűen, az ÖRÖMTELI (JOYFUL) szó betűiből következik. Ma az első hármat nézzük át.

J: Szabadulj meg minden múlt feletti bánkódástól.
„Megszabadulni” azt jelenti, letesz valamiről, elhagy, felad valamit, mint ami értéktelen, felszámol, megszabadul attól. Pál azt mondja, ha szeretnél örvendezőbb életet, itt van néhány dolog, amit jó, ha megfogadsz, mert ezek a múltbeli dolgok lefárasztanak és túlterhelik az életedet. A Biblia azt mondja, felejtsd el a sajnálkozást, mert ez az, amit Isten is tesz – ő azt választja, hogy megbocsájtja minden hibádat, amit egyszer már bevallottál. Az örömhöz vezető kezdeti lépés az, hogy hagyjuk elengedni a múltat. A Filippibeliekhez írt levél 3:13 azt tanítja; hogy „egy dolgot teszek, ami mögöttem van, azt elfelejtem, ami előttem, azzal kapcsolatban pedig teszem a legjobbat, ami tőlem telik.”

O: Elhagyni minden gondot a jövővel kapcsolatban.
Ha elkezdesz örülni a jelennek, akkor el kell hagynod minden aggodalmaskodást a jövővel kapcsolatban is. Aggodalmaskodás, ez a legnagyobb ünneprontó mind közül. Nem lehetsz örvendező és aggodalmaskodó egyazon időben. Pál ezekkel a versekkel egy ellenszérumot ad: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6)
Egyszerre csak egyet tehetsz: vagy aggódsz, vagy imádkozol.

Y: Add át magad Isten céljaira.
Ha csak sodródsz, ha nem tudod, hogy honnan jöttél és merre tartasz, vagy hogy miért vagy itt a földön, persze, hogy nem fogsz találni semmi örömöt az életben. Mindannyiunknak szüksége van egy önmagunknál nagyobb dologra, amiért élünk. Ez az, ami örömöt ad nekünk. Csupán magunkért élni, az nem ad örömöt.
Mikor Páltól a szó szoros értelmében mindent elvettek, mégis maradt valamije, amit nem vehettek el tőle – az életcélját. Pál azt mondja a Filippi 1: 21-ben, „Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.”

Ha szeretnél egy örömteli életet, az Istennek a te életedre kigondolt terve szerint kell haladnod. Ha elkezdesz aszerint a terv szerint élni, amire Isten teremtett, akkor az életednek értelme lesz és az örömre sokkal hamarabb rátalálsz.


Beszéljünk róla:

* Melyek azok a dolgok – emberek, körülmények, helyzetek vagy érzések – amik lerombolnak és távol tartanak az örömteli élettől?
* Mi a különbség a boldogság és az öröm között?
* Mi az, ami miatt aggodalmaskodsz? Mire van szükséged ahhoz, hogy megszabadulj az aggodalmaidtól?
Az Ég szerelmére!


„Mennyei állampolgárok vagyunk.” (Filippi 3:20 NLT)
Patrick Jenkins mondta: „Amikor Dél-Amerikában éltünk misszionáriusként a családommal, rájöttünk, hogy a dzsungelben egyik helyről a másikra költözni rengeteg munkát jelent. Tudtuk mekkora kényelmetlenséggel járnak az olyan dolgok, mint a kígyók és a bogarak. Egyik reggel, néhány nappal azután, hogy elkezdtük kitakarítani az egyik átmeneti szállásunkat, a családdal egy kis szünetet tartottunk. Amíg teáztunk, egy hatalmas fekete bogár repült keresztül a szobán, hangosan zümmögve. Ahogy közénk repült, a feleségem felsikoltott. A legkisebb lányom jobban meglepődött az anyja sikolyán, mint a bogáron, és döbbenten felkiáltott: »Az ég szerelmére, anya!« Néhány pillanatnyi csend után a feleségem így válaszolt:»Bizony, ez az egyetlen oka annak, hogy még mindig itt vagyok«.”
Pál azt mondja: „mennyei állampolgárok vagyunk”. Péter pedig beszél az „el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan” örökségről, „amely a mennyben van fenntartva számotokra” (ld. 1Péter 1:4). Itt csak tartózkodási engedélyünk van – ezt sose felejtsd el! Döntéseidet és tetteidet végső rendeltetésed fényében mérlegeld, ne a pillanatnyi kényelmed szempontjából! Szabadulj meg attól a gondolkodásmódtól, hogy „a mennyről való gondolkodás csak az időseknek való álmodozás”. Ez az élet csak egy rövid történet, a menny a véget nem érő. Hasplasztika, ráncfelvarrás, zsírleszívás, hírnév, gazdagság és személyes siker mind elmúlik; földi öltözeted nem tart örökké. Mielőtt leveted, győződj meg róla, hogy betöltötted Istentől kapott megbízatásodat, és hogy ezeket a szavakat fogod hallani: „Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:21). Ez az egyetlen dicséret, ami számít. Egy másodperccel azután, hogy megérkeztél Isten jelenlétébe, mit fogsz kívánni, hogy bárcsak megtetted volna? Ez legyen a mozgatóerő az életedben!


Illés

„…eső zúgása hallatszik.” (1Királyok 18:41)
Most éppen lelki szárazságot élsz át? Másokat kell bátorítanod, miközben úgy tűnik, a saját életed darabokra hullik? Nem vagy egyedül. Ugyanez történt Illéssel, a prófétával, aki csak nemrég hívott le tüzet az égből a Kármel hegyén, és győzött le látványos módon 850 hamis prófétát. Hirtelen egy hatalmas éhínség közepén találja magát, ahol minden emberi forrás kiapadt, és ő maga sarokba szorult. Vajon mit tett ekkor? „…a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta” (1Királyok 18:42). Nagyon jó mozdulat! Illés úgy döntött, hogy kizárja a környezetét, Istenhez fordul segítségért, és addig imádkozik, amíg választ nem kap. Válaszként pedig „eső zúgása” hallatszott. Figyeld meg, amit Illés hallott lelkében, teljesen ellentmondott annak, amit látott és hallott maga körül. Lelke megérezte az esőt, mielőtt egy csepp is hullott volna. Fontos tanulság van ebben. Amikor Isten beszél hozzánk, a lelkünkhöz szól, nem a testi érzékeinkhez. Amit Ő mond, az sokkal valóságosabb lesz, mint bármi, ami épp történik velünk az adott helyzetben. De vigyázz, amit a lelkedben hallasz, lehet, hogy ellentmond annak, amit az értelmed diktál, vagy annak, amid a bankban van, vagy annak, ami a munkahelyeden folyik, vagy annak, ami az otthonodban történik, vagy akár fizikai, egészségi állapotodnak. Illésnek figyelmen kívül kellett hagynia az összes „nincs eső” hírt, amit folyamatosan hallott. Neked is ezt kell tenned. Ha tudod, hogy Isten egy bizonyos dolgot megígért neked, akkor minden negativitást le kell halkítanod magad körül, rá kell állnod Igéjére, és továbbra is hinned kell!



„Menj föl, és tekints a tenger felé!” (1Királyok 18:43)
„Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső!” (1Királyok 18:43-44). Figyelj meg négy dolgot ebben a történetben!
Először: Istenhez kell fordulnod válaszokért, nem emberekhez. „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét” (Jeremiás 17:7-8).
Másodszor: továbbra is hinned kell, amit Isten mondott. Illés újra meg újra ugyanazt a hírt kapta: „Nincs ott semmi”. De ő továbbra is hitt Istennek, amíg végül, hetedszer, szolgája ezt mondta: „Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből”. Isten megígérte, hogy ez el fog jönni, ezért Illés ráállt Isten Igéjére.
Harmadszor: Ne engedd, hogy befolyásoljanak azok, akik nem osztják látomásodat! Illés szolgája folyton ezt mondta: „Semmi sem történik”. De Illés jobban tudta. Nem engedheted, hogy azok irányítsanak, akik lelkileg nincsenek összhangban veled.
Végül: olyan helyzetben kell lenned, hogy fogadóképes légy. „…arcát a térdei közé hajtotta” (1Királyok 18:42). Ez szülési testhelyzet! Ha ma úgy érzed, hogy az, ami benned van, igaz és valóságos, de nem akarod megszülni, nem fog megtörténni. Ha hajlandó vagy megélni a vajúdást, Isten megáld téged a bővölködéssel.



„Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből.” (1Királyok 18:44)
Minden sikertörténet úgy kezdődik, hogy valaki megtesz egy kis lépést, vagy elvet egy kis magot, és általában ez minden, amije van abban a pillanatban. Egyszerűen fogalmazva: minden nagy dolog valami kis dologgal kezdődik. Ha nem vagy hajlandó kicsiben kezdeni, egyáltalán nem fogod tudni elkezdeni! A szolga, aki újra meg újra azt mondta Illésnek, hogy nem történik semmi, végül meglátott valamit. Csupán egy kicsike felhő volt, de nagy lehetőségek rejlettek benne. Isten szeret olyan dolgokat használni, amiről mi azt hisszük, hogy jelentéktelen. Felhasználta egy fiú uzsonnáját, hogy ezreket jóllakasson, felhasznált egy parittyát, hogy leterítsen egy óriást, egy maréknyi sarat, hogy visszaadja egy ember szeme világát. Egy jelentéktelen állást, egy kevés pénzt vagy egy kis ötletet is fel tud használni, hogy megáldjon téged. A kis felhők jelzik, hogy mi fog történni; ilyen csatornákat választott Isten. Amikor Isten megígér valamit, nincs szüksége valami nagy dologra ahhoz, hogy megtörténjen. Gyakran előfordul, hogy egy olyan változás, ami sokakra van hatással, egyetlen emberrel kezdődik. Legyen az Eszter vagy Pál, Teréz anya vagy Billy Graham, Istennek csupán egyetlen emberre van szüksége, aki hisz Benne, és mer lépni az Ő Igéjében bízva.
Amikor Isten kiárasztja rád áldását, három dolgot fogsz látni.
Először: hogy a te problémád csupán lehetőség számára, hogy „…megmutassa erejét, mely a te érdekedben munkálkodik…” (2Krónika 16:9 NKJV).
Másodszor, hogy ereje a te erőtlenséged által ér célhoz (ld. 2Korinthus 12:9).
Harmadszor, hogy eljuthatsz oda, ahol elkezdesz hálát adni Istennek ellenségeidért, mert Isten „asztalt terített” neked, és Ő igazolni fog téged éppen az ő szemük előtt (ld. Zsoltárok 23:5).


TARTSD MEG A PÁSZTOROD KARJÁT!


„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat…” (Jeremiás 3:15)
Szomorú statisztika: több mint 50 %-a azoknak, akik lelkipásztori szolgálatba álltak, 10 éven belül kilép a szolgálatból elcsüggedés miatt. Ügyelj rá, hogy a te lelkipásztoroddal ez ne történjen meg! Képzeld csak el: Józsué katonái lent a völgyben harcolnak az amerikaiakkal. Fölöttük a hegyen ott van Mózes, kezeit az ég felé emelve. Amíg kezeit felemelve tartja, Izráel van fölényben a harcban. Ha azonban valaha is próbáltad valaha is magasban tartani a karodat, tudod, milyen gyorsan elfáradsz bele, és milyen hamar leengeded azt. Amikor Mózes leengedte karját, a csata az ellenfél javára kezdett fordulni. Ezért Áron és Húr tartotta Mózes kezét, és így az izraeliták megnyerték a csatát. Nem csupán Józsué harcképességén, hanem Mózes felemelt kezén is múlt, hogy aznap győztek. Áron és Húr segítsége őrizte meg a vezetőt a kimerüléstől, és így az egész nép megmenekült. Isten azt mondta: „Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” Ha Isten adott neked pásztort, aki szeret, vezet és táplál téged, akkor te pedig támogasd őt. Tartsd meg a karját! Az ószövetségi Szent Sátorban a lámpásoknak éjjel-nappal folyamatosan égniük kellett, mert fényük jelképezte Isten jelenlétét népe között. Ha valamelyik lámpás pislákolni kezdett, az erre kijelölt szolgálattevők rögtön utánatöltötték olajjal, és így újult erővel ragyoghatott. Érted már a lényeget? A te felelősséged gondoskodni arról, hogy a fény ne pislákoljon gyülekezetedben, hogy a tűz ki ne aludjon a szószéken. Imádkozz tehát a lelkipásztorodért minden nap! És igyekezz azon, hogy minden lehető alkalommal bátorítsd őt valamivel!
A jó győzelméért...




A mai nap imádsága:
Uram! Jóakaratú döntéseinket áldd meg kegyelmesen! Ámen
    

"Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és rossz között..."
1 Királyok 3,9a

Sok mai "király"politikus tanulhatna Salamontól... Mindenekelőtt Isten előtti alázatot, hogy ne a pénz szerelmének tébolyában, hanem a szolgáló szív bölcsességében hozzák meg döntéseiket - ne önmaguk boldogulásáért, hanem a közösség javára. E naív vágy - úgy gondolom - még sokáig csak elementáris kívánság marad, hiszen éppen azért hoz a ma embere rossz döntéseket, mert nem látja mi a jó, s mi a rossz. (Ami jó nekem, az nem biztos, hogy másnak is, a közösségnek is jó.) A jóért ugyan áldozatot kell hozni, de az mindig megtérül, hiszen olyan nem létezik, hogy valaki következetesen a békességet munkálja, de végül háborúba keveredik. Ha viszont valakinek lételeme a gonoszkodás, a ravaszkodó, mások nyomorúságát kihasználó mindenáron való felemelkedés, az hamar "háborús" helyzetben találja magát, ahol már nem a vélt igazság prezentációja és az elvárt tolerancia néz egymással farkasszemet, hanem, a jó és a rossz...

Még mielőtt azt gondolná bárki is, hogy a világjobbítás a királyok és hatalmasok kiváltsága, le kell szögeznünk: az igazán nagy hatalmai harcok nem a magas politikában, hanem a szívben dőlnek el. Személyes életünk minőségét nem a "dzsídípí" (a bruttó hazai termék »gross domestic product«, GDP) nagysága, hanem lelkünk mindenkori állapota szabja meg. Terpeszkedhet valaki miniszteri bársonyszékben "kutyául" boldogtalanul, s lehet sámlin is ücsörögni úgy, hogy lábunk alatt hever az egész világ... "mert ami ember számára lehetetlen, Isten számára lehetséges."

Az igazi csaták soha nem a csatatéren, hanem az édesanyák, s gyermekeik szívében dőlnek el... Így akkor talán már látható, hogy miért degradálják Évát (minden élők anyja!) a "virágzó" szexipar "polcról fogyasztható" termékévé, miért veszejtik el az istenképűségre teremtett ember méltóságát... Ha korlátozzuk, ha megszüntetjük az élet egyetemes respektjét, akkor az ilyen lelkületű, emberségüktől megfosztott emberek azt csinálják/élik, amit mondanak nekik - azaz: gondolkodás nélkül engedelmeskednek a hatalom mindenkori parancs-kódjainak. A másokat kézben tartani akaró Istentől elfordult "királykodók" nagyon jól tudják: A fogantatás pillanatában kell megakadályozni a jót, a szép dolgok kifejlődését a kezdetekben kell megfojtani... Mert nemcsak a gonoszságnak, hanem a jónak is elsöprő ereje van!

Akinek világlátásában összemosódik a jó és a rossz, az úgy érzi, hogy ő csupán a szélben ide-oda repülő homokszemecske, akinek semmilyen befolyása nincs a világ alakulására. Az igazság az, hogy mindannyiunk élete alapvetően befolyásolja az egész világ jövőjének a sorsát. Genetikánkban átörökített habitusunkat (készségünket) már gyermekeinkben viszontláthatjuk. Amit nem látunk, mert a lélek titokzatos kódolásában »átok, áldás« láthatatlanul folytatódnak tovább a jövő generációiban, s egyszer a megfelelő együttállásban világmegrengető erővé szövődnek egybe...

Ez a reménység persze emberi, s beteljesülése is távoli. A hívő ember nyilvánvalóan nem ebben reménykedik, hanem Istenében, Akinek mindenre és mindenkire, minden időben előrelátó gondja van.




Biztonság...


A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne a magam erejében és okosságában, csakis a Te kegyelmedben bízzak, s útmutatásod szerint élhessek! Ámen



Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!
1 Kor 10,14

Aki nem érti a szimbolikus gondolkodást, az magát az életet sem érti. Sokan ezért teszik félre a Szentírást, mert nem értenek egyet annak világképével. Megérteni a mondatokat azonban csak az tudja, aki az ABC-t ismeri... Régen - ahogyan ma is -, amit fontosnak tartott az ember, azt simogatta, akörül röpdöstek gondolatai... régen nemes egyszerűséggel ezt bálványnak mondták. Többnyire ma sem szobrok előtt hajlonganak az emberek, más "istenek" ragadják meg a szíveket: hatalom, gazdagság, karrier, szenvedélyek?

Boldog életet csak az élhet, akinek életeben nem billent meg az őseredeti értékrend, vagy ha meg is billent - a JóIsten kegyelméből - visszabillent a helyére. Ezért érdemes megszívlelni a Mester szavát: ?Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek?. Sajnos a a jólét eltakarja előlünk a lényeget: Istent. A mai világot is ez a bálvány vezeti. Hány hívő ember szíve nehezedett már meg ettől! Elfelejtették küldetésüket, létük célját. Nincs szánalmasabb annál az embernél, aki (csak) vallásos életet akar élni. Sem az Isten áldásait nem tapasztalja, sem a világ - ideig óráig tartó - gyönyörűségeit nem élvezi. A két szék között a padlóra esik, miközben két lovat szeretne egyszerre meglovagolni...

Istent megismerni a legnagyobb öröm az életben - s a hívő ember tudja - ez a Mester nélkül nem megy. Életünk párját (leendő párját) csak akkor ismerhetjük meg igazán, ha együtt járunk vele. Ugyanígy vagyunk az Istennel is. Ha nem járunk Vele, ha nem követjük, hogyan ismernénk meg? Az ember vágyakozik az ismeretre, ez emberlétünk egyik legfőbb kritériuma. Ezért szakítottunk a tudás fájáról... Az ismeret rejti ugyanis magában a változás lehetőségét.

Mindennap vágyunk megújulásra. Van, aki a "stílusváltásban" látja a megújulást... és biztos változik a stílus is, de nem ez az első, a legfontosabb. Az első és legfontosabb a megtérés, odaszánás - a naponkénti, ahogyan Luther mondja -, s a bűnök beismerése, megvallása, a kegyelemért való könyörgés. Ez akkor igazán nyilvánvaló, amikor kétségbeesünk saját és környezetünk helyzetén, s rájövünk: csak az ÚRIsten segíthet. A látszat, az első benyomás sokszor megcsal minket: Aranynak látszik az is, aminek a csillogása csak talmi, értékesnek az, ami valójában gagyi, s biztonságosnak az, amiben a legnagyobb veszély leselkedik ránk... "Szeretteim, kerüljétek a bálványimádást" - s még ma közeledjetek az Istenhez...

Életünk...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy féljünk és szeressünk Téged, s add, hogy kegyelmed révén életünk napjai ne haszontalanul, hanem értékteremtésben teljenek! Ámen



A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.
2 Tim 1,14

Kincseket megőrizni általában páncélszekrényekben szoktak... Minél értékesebb a mások elől "elrejteni való", annál vastagabb falú széfekbe kerülnek, s a zárak nyitása is annál bonyolultabb. Vannak olyan óriási páncélszekrények/páncél-termek, melyek nyitásához, zárásához egyszerre akár több ember összehangolt munkájára is szükség van. Aztán, amit ember zár be, azt idővel az ember mégis ki tudja nyitni... (A bárka ajtaját Isten zárta be, azt azonban ember ki nem nyitotta!)

Amit az ember kincsnek tart, amiért az ember még az életét is kockáztatja - pl. az arany, a vagyon - az Isten országában értéktelen, figyelmet sem érdemlő "gagyi". Az ember mégis ezekért a múlandó, ideig-óráig birtokolható földi dolgokért képes háborúzni, s nem retten vissza a legmocskosabb cselekedetektől sem. Nos, ilyen a megromlott természetű ember! A birtoklás mámorában, az egyszer úgyis elmúló hatalom ígéretében, Istenképűségét felejtve, igen hamar képes elaljasodni, s olyat tesz, amilyet még az állatok sem: Képes azért ölni, mert a másik ugyanarról másképpen gondolkodik!!! Mi ez, ha nem evolúciós zsákutca, genetikai programhiba? A válasszal akkor sem tudunk mit kezdeni, ha az ördög munkájának tartjuk, mindenesetre ez utóbbi fejezi ki legvalóságosabban, legéletszerűbben, legirodalmibb módon az ember gonoszságra való hajlamát.

A drága kincsek azonban nem a "széfben" vannak, s nem is fülben, nyakon, karon hordják, de még nem is a pénztárcában lapulnak, az igazi kincsek mindig a szívben vannak elraktározva! Ezt a "páncélszekrényt" úgy alkotta meg a JóIsten, hogy abból senki semmit nem tud kivenni, s csak azt tudunk megőrizni benne, amit mi akarunk. Szívünk vékonyka falát a tőr, a golyó bármikor átszakíthatja, de mégis olyan vastag, hogy azt még maga az ÚRIsten sem képes áttörni. Ha nem akarjuk, hogy Ő benne lakozzék, akkor még a Mindenható is kívül marad! Sokan gondolják úgy, hogy ez a helyes: az Isten maradjon csak mindenen kívül, s ne szóljon bele az életükbe...

Életünk legdrágább kincse az Élet maga! Ezt Isten nélküli életvezetésben általában csak akkor ismerik fel az emberek, amikor véget ér az életük... Hány meddő asszony hordozza szívében egy életen át a gyermektelenség keserűségét, s hányan vannak, akik kényelemből vagy félelemből megölik magzataikat! Isten evangéliuma - s ez adja csodálatosságát -, mindig az élet szépségét mutatja be, s akarja megtanítani nekünk, hogyan éljünk létünk csodájával!

Az élet a szívből indul ki, hiszen minden, ami fontos, az a szívben dől el... S az is igaz, hogy életünk sok-sok pillanatból áll össze, születéstől a halálig álló élmény-, és cselekedet-füzérhez hasonlatos. Az, hogy ezzel a gyöngysorral ki mennyire ékesedhet és ékesíthet másokat - az Isten nagyobb dicsőségére is -, mindenkinek a hitén, s életbölcsességén múlik. Aki keres, az megtalálja a legértékesebbet, aki pedig az Isten szántóföldjén hittel, hűségben munkálkodik, az nemcsak megtapasztalja URa gondviselését, de olykor még szántás közben arannyal teli korsóra is bukkanhat...



Igazság...

A mai nap imádsága:
Uram! Te vagy az út, az igazság és az élet... Add, hogy Veled járhassak, s igazságod által élhessek! Ámen

   

Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!
Ézs 5,20

Az igazságnak számos nézete van, de az igazság, az mindig csak egy, ahogyan az Isten is Egy...Éppen ezért, aki a Teremtő igazságát fogadja el mértékül, s az alapján tájékozódik, annak szava minden változó körülmény közepette kiszámítható: igen vagy nem és ezen szavakban nincs változás, nincsenek betoldások sem, hogy "de azért..." Aki pedig emberi véleményekre/vélekedésekre alapoz, az az igazságot következetesen "relativizálni" fogja. Kulcsszavai, élet-mottói lesznek a "tolerencia", a "másság", s istene a szabad véleménynyilvánítás lesz, amin azt fogja érteni, hogy neki - mint igazságot ismerő különbnek - szabad véleményt mondani mindenről és mindenkiről, a másik pedig csak arról mondhat véleményt, amiről szabad...

Amióta az ember közösségben él, azóta konfliktusban van az igazsággal. Mindig vannak, akik tudni vélik, hogy mi az igazság: aktuálpolitikában, a világgazdaságban, de még a történelmi események végső okait is tudni vélik. Az ilyen "besserwissereket" (mindentudókat) különös aroganciájukról ismerhetjük fel. Ők azok, akik hangosan mondogatják a magukét, akik pár-beszéd helyett folyton közbevágnak, akik nem képesek érzelmeiket uralni. A tényekkel nem tudnak mit kezdeni - ha azok véletlenül eljutnak a fülükön túlra is. Gondolatvilágukat a dogmatikus érvelés, a részletekbe menő törvényeskedés jellemzi. Aztán legvégül megtörténik az, amire egyetlen jóérzésű ember sem mer gondolni: a rosszra azt mondják, hogy jó, a sötétségre, hogy az a világosság, s a hazugságról azt állítják fennhangon: "Ez az igazság!" Az igazság persze mégiscsak az, hogy igazság csakis egy van, s az az Istené... S mivel az idő is az Istené, ezért idővel minden kiderül! Minden napvilágra kerül egyszer - ahogyan ezt már Salamon király is többször megfogalmazta bölcsesség-gyűjteményében.

Ézsaiás próféta azt mondja: "Jaj azoknak..." - akik, mást állítanak, mint ami a valóság! Nem mondja, hogy majd egyszer, valamikor a távoli jövőben jön el a büntetés, amitől jajgatnak az emberek. A "jaj-nyomorúság" már most is itt van azok számára, akik erfoldultak az Istentől, s így valóságtól is...

Az életünknek jól elkülöníthető szakaszai vannak, ahogyan egy esztendő is évszakokból áll. Nem lehet azt mondani hogy a fa csak tavasszal és nyáron él, s ez az Élet. Az életnek a titka, hogy a Télben is "él"-et van. Hitünk krisztusos titka, hogy a halálban is életünk van, mert az Három-Egy-Isten mindenütt jelen van szeretetével, amely elhív mindannyiunkat, s megtart minket akkor is, ha a körülöttünk lévő embervilág igazságtalan...

Látás...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy csak azt lássam meg, ami előbbre visz, s Tehozzád emel, s ne téveszen meg a látszat, ami elhajlítana Tőled! Ámen


Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk esze után járnak, de semmit sem láttak!
Ez 13,3

Régen a prófétát látónak hívták... Ő ugyanis látott olyat is, amit más nem. Ma így mondanánk: "szeme volt arra, amire másnak nem". Éppen ezért a próféta nem csak meglátott, de előre is látott dolgokat. Ha elfogadjuk a Szentírás prófétikus mondatait - pl. ilyeneket: "Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak és álmokat fognak látni" -, akkor Isten Szentlelkének jelenkori munkálkodását is komolyan kell vennünk. Éppen ezért nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy ma is vannak prófétikus karakterű nem csak igehirdetők, hanem egyszerű, hívő emberek is.

Honnan tudhatjuk azonban, hogy nem "bolond prófétával" - mert ilyen mindig is volt, s lesz - van dolgunk? (Bolond az, aki prófétai státusban tetszelegve olyat mond, amit nem is lát... vagy amit látni vélt az csupán a jelenségek délibábja, s amit meg ébren vagy álmában "álmodott" az pedig nem több egy szimpla rémálomnál.) Nos, akár régen vagy most az "igazi" próféta az tiszta-lelkű ember, olyan, mint egy Illés, akire azt mondták: "Isten embere". Nyilvánvalóan nem sok ilyen istenes, elhívott ember szaladgál ezen a földgolyón...

A héber misztika szerint minden nemzedékben él 36 olyan ember - héberül: lámed-váv cádikim, vagyis 36 igaz ember -, akiknek érdemei miatt Isten fenntartja a világot. Ők mind roppant szegény, sanyarú sorsú, észrevétlenül élő emberek, akik a többiek közül mindössze jámborságukkal tűnnek ki. Érdekes és szép gondolat ez, hiszen ha az ember látja ennek az embervilágnak a kapzsiságát, gonoszságait, akkor automatikusan felteszi a kérdést: "Az igazságos ÚRIsten miért nem pusztítja már el ezt a világot?" -, hiszen erre már régóta rászolgáltunk...

Sokan a bolondságokat beszélő embereket összetévesztik a prófétákkal. A mosolygósan szépeket mondókat - akiket szívesen körülvesznek csodálóik - karizmatikus vezetőnek hiszik, jóllehet ők csak földhözragadt, anyagvilágban gondolkodó, számok alapján tájékozódó percemberek... Persze könnyen asszociálhatna bárki aktuál-politikusokra is, de most inkább azokra a "szellemi vezetőkre" kell gondolnunk, akik Isten országáról (ami maga a kegyelem Valósága) a legemberibb/legkeményebb törvényeskedéssel beszélnek, de saját maguk törvénytelenségeit "reflexből" az isteni kegyelemmel igyekeznek palástolni! Na, ők azok, akik a Szentírásból úgy "tanítanak"(?), hogy hallgatóikat garantáltan a vallásos neurózisba kergetik...

Az ok nagyon egyszerű: akit valóban Isten küldött, prófétaként, az soha nem az egyéni érdeket teszi meg prioritásnak, hanem a közösség érdekeit. Hiszen az egyes ember üdvössége, s földi "üdvös" sorsa is ugyanis a közösségben, embervilágban van elrejtve. Ezért hamis minden olyan vallásoskodó megközelítés, mely Isten üdvözítő akaratát emberi forgatókönyvbe képzeli/hiszi bele, hiszen ezzel pontosan Isten mindenhatóságát kérdőjelezi meg, s azt a végtelen isteni kegyelmet "magyarázza", amit a véges ember soha fel nem foghat...




Végidők...

A mai nap imádsága:

Istenem! Add, hogy több legyen bennünk a részvét egymás iránt, s tudjuk gyermekeink elé élni az együttérzés felemelő pillanatait! Ámen


A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
ApCsel 2,20-21

Az utolsó ítélet/végső nap kérdése néhány száz évvel ezelőtt valóban komoly dilemmát okozott a keresztény világban élők számára, az emberek többsége igyekezett is "rettegéssel munkálni" üdvösségét. Ma az ún. keresztény világ (értsd: fehér-, vagy jóléti kultúrában élő átlag-embere) "tesz" az ilyen dolgokra, számára legfeljebb akkor válik ez fontossá, ha részlegesen le kell mondania vagy el kell hagynia ezt az élvezeti világot - betegség vagy öregedés okán. Ilyenkor hirtelen súlya lesz az eladdig megmosolygott szónak: üdvösség...

Nemcsak az egyház veszített vonzásából, de az Istenről alkotott képek/elképzelések is megkoptak az elmúlt 100-150 évben, idejét-múltnak tűnnek a dogmák, a hitelvek. Sokan a többé-kevésbé jól működő gyülekezeti közösségért, esetleg az Egyház még megmaradt társadalmi presztizséből fakadó, egy adott tisztség-, vagy státus-nyújtotta kapcsolati előnyeiért szimpatizálnak a keresztény életvitellel, de alig-alig azért, mert a személyes üdvösség kérdése létkérdés lenne... Az igazi egzisztenciális kihívást nem a halál utáni, hanem a halál előtti élet jelenti!

Amennyire meghatározta a középkor egyház-formálta kultúrája az általános világképet, olyannyira formálja korunkat a fősodrású média. Alábecsülni a technológia-nyújtotta indirekt, hatalmi érték-látás-befolyásolást - dőreség lenne... Bizony, hat a mobilitás varázsa: autó, (okos)telefon, internet - mind-mind az evilági élet sikerességének szolgálatában! Csak amikor elmarad a siker, amikor a várt eredmény helyett a kudarc szorongat, akkor kezdünk el igazán gondolkodni azon, mi is ennek az egésznek az értelme: "Hát az nem lehet, hogy csak az Élet Nagy Zsíroskenyerének majszolgatása jelentené az egyetlen lehetséges célt?!"

Végességünk akkor tudatosul bennünk igazán, amikor erőnk alaposan megfogyatkozik, s bár a fizikai elerőtlendésünket még valamilyen kisebb-nagyobb rekreációs programmal gyógyítani tudjuk, de a lelki megfáradásunkat már nem vagyunk képesek orvosolni... Fülig benne az életben, pörögve-nyüzsögve a történésekben, visszhangzik bennünk: de mi van az "odaáttal"? Van-e egyáltalán, s ha igen, akkor milyen? Ebbéli töprengéseinket aztán mindig felerősíti egy-egy veszteségünk is: egy barát, barátnő, kedves szomszéd vagy jó munkatárs, nemkülönben szerettünk halála.

Vannak pillanataink, amikor a valószerűtlen nagyon is valószerűnek tűnik, amikor a hihetetlen nagyon is hihető, amikor az eladdig lehetetlennek tartott az "igenis-lehetséges" ígéretét adja. Ebbe belekapaszkodunk, mert emberek vagyunk, teremtmények, Istenre szorult "hiány-lények". A vég fagyos vonzásában ki így, ki úgy, de beismeri: kell az Isten, mert nélküle nincs békesség, nincs megnyugvása a léleknek... s nincs üdvösség se.



Vesztegetés...

A mai nap imádsága:
Istenem! Elromlott teremtett világod! Istenként imádják benne a pénzt, s ajándékodat, az életet semmibe veszik. Törd meg Uram a pénz irgalmatlan hatalmát, s adj esélyt eltévedt népednek! Add, hogy ellenálljunk a kísértésnek, s minden dolgunkban a Te életvédő akaratodat kövessük! Ámen

   

Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja.
2 Móz 23,8

Nincs új a Nap alatt!... A korrupcióellenes 'kampány' tehát nem aktuálpolitikai találmány! Már Mózes is azért hozza meg vesztegetésellenes törvényeit, mert elburjánzotttak akkortájt is a vesztegetések.
A törvényi szabályozás mindig akkor kezdődik, ha valamit a közerkölcs/jóerkölcs már nem képes megregulázni. Példákért - értsd: megvesztegetési botrányokért - nem kell külföldre szaladnunk, kicsiny hazánkban az elfajult hatalom bőven szolgáltat megdöbbentő eseteket. (Gyanítom, lesznek is még bőven! Hiszen amíg a méltányosság gyakorlására meghagyott jogi kiskapukat egyesek jogtalan előnyök megszerzésére használják, addig jelen lesz a korrupció kísértése.)

No de miért is baj, ha egy kis 'hátszelet' kap egy projekt vagy egy beruházás? Lehet, hogy mindenki csak jól jár vele... Külföldön, különösen az építőiparban jól bevett szokás, hogy a bürokráciát 'olajozzák/zsírozzák", hogy jobban haladjon az engedélyeztetési eljárás... a kérdés azonban ennél jóval bonyolultabb.

Nos, a korrupció a (pénz)világ hatalmi eszköze. Ha mindenkinek lenne munkája, amiért tisztességes bért kapna - jelen helyzetben nem ez az általános, hiszen szinte minden munkahelyen elvárják az ingyenes túlórát -, ha nem korbácsolnák a reklámok négypercenként az emberek vágyait, akkor kisebb lenne a megvesztegetés mozgástere. Ha az embernek a 'tanyáján' van/lenne enni-inni-valója, bora bőséggel, munkásan él(hetne) a családjával, s megbücsülnék a nem irigységre idomított szomszédai, akkor biztonságot nyújtó fokosára támaszkodva mosolyogna a 'világ' mesterkedésein, huncutságoknak tartva azokat, mert a huncutságok semmi erővel nem bírnának felette.
Ma azonban más a helyzet Manapság a huncutságok uralkod(hat)nak az ember lelkén; hiszen a gagyi általánosan elfogadott értékké vált, s a tartalom helyett a csillogó forma vált áhított céllá. Ezek vonzáskörébe taszított ember aztán ideális alanya a korrupciónak...

A pénz - a könnyen szerzett! - vakká teszi az embert. Elhiteti, ideiglenes gazdájával, hogy ő különb, hogy ő több, sőt a másik felett is állhat! Isten és az ember között azonban nincs egyetlen ember sem - se király, se császár, se pap -, csakis egy: 'közbenjáró' a Krisztus. Isten minden embert azonos méltóségra, embernek teremtett!
Ha az eltévedt ember nem talál vissza Istenéhez, akkor beszéde hamar tartalmatlan locsogássá válik, arról beszél, ami lényegtelen, s amiről beszélni kellene arról pedig bambán hallgat... Isten azonban nem a bambaság lelkületét, hanem az erőnek, szeretetnek és Józanságnak Lelkét ígéri övéinek! Nemcsak ígéri, adja is...