2017. december 14., csütörtök


Miként Noé napjaiban lett, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban. Ettek-ittak, házasodtak-férjhezmentek mind ama napig, amelyben Noé a bárkába bemené. És eljőve az özönvíz és mindeneket elveszte.
Lukács 17,26-27

Uram!
Tanácstalanul kérdezősködő embereknek válaszoltál. Éppen úgy nem tudták, mint ma is sokan: hol van Isten országa? Van-e egyáltalában? Észrevehető-e? Akkori hallgatóidnak előttük ismert történeti példákkal világosítottad meg mondanivalódat. Nekünk is tudnál történelmi leckét adni a mi nemzetünk múltjából. Példáiddal megállapítod: Isten uralma ott van, ahol Isten az Úr. Ezért Isten országa mindenütt megtalálható. Mert Ő Úr mindenekfölött. Az egyetlen Úr a nagyvilágban. Noé napjaiban nem az volt a baj - sem Lót idejében -, hogy az emberek ettek-ittak, házasodtak, férjhezmentek, ültettek "és építettek". És nem jelentenek bajt a mi életünkben sem ugyanezek a törekvések. Baj csak akkor támad, ha egy nemzedék mindezt Isten szolgálata nélkül, nem Őreá figyelő lélekkel, sőt egyenesen Isten törvénye ellenére teszi. Mintha Istennek - trónfosztott királyként - mindehhez semmi köze sem lenne.

Uram!
Ha Isten kiönti jogos haragját, akkor hadd találtassam a bárkában, egyházadban, a hívek közösségében, azok között, akik kegyelmet nyertek.



Semmi régi nem marad


?A királyi széken ülő ezt mondta: ťÍme, újjáteremtek mindentŤ"
(Jel 21,5).

   Dicsőség legyen nevének! Valóban mindennek meg kell újulnia, mert a bűn miatt minden siralmasan megromlott, megkopott és elcsépelt lett. Itt az ideje, hogy a teremtett világ levesse régi ruháját, és vasárnapi ünneplőjét öltse fel. De senki más nem teheti újjá a dolgokat, csak az Úr, aki teremtette azokat, mert megromlottból újat teremteni éppúgy isteni hatalmat igényel, mint a semmiből való teremtés. Jézus Krisztus vállalta ezt a feladatot, és egyedül Ő méltóarra, hogy ezt el is végezze. Már régen elkezdte ezt a munkát, évszázadok óta teremti újjá az embereket és az emberi közösségeket. Lassan újjáteremt mindent, amit az emberek - ostobaságukban - olyan kitűnőnek ítéltek. Az emberi természet is megújul az Ő kegyelméből. Aztán egyszer eljön a nap, amikor földi testünk is megújul, és dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz.
   Milyen nagy öröm olyan országban állampolgárnak lenni, amelyben mindent megújít a Király hatalma. A halállal nincs vége életünknek, hanem egy dicsőségesebb élet felé mehetünk. Hiábavaló a gonosz hatalmak ellenállása, győzedelmes Krisztusunk eléri célját, megújít minket és körülöttünk is mindent. Így minden olyan tökéletesen szép lesz, ahogy azt Isten megteremtette.



Uram, köszönöm, hogy meggyógyítottál a golgotai kereszten, ne engedd ezt elfelejtenem!

Egyikük, pedig amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. (Lk 17,15)

Van úgy az életünkben, hogy nincsenek látványos gyógyulásaink, mégis minden rendben van. Van úgy, hogy az esti imádkozáskor azt gondoljuk, hogy hát semmi érdemleges nem történt velem, mit is mondhatnék el Istennek, miért is adhatnék hálát. Van úgy, hogy nincs mit mondanunk Istennek. Sokszor talán úgy gondoljuk, hogy Isten megfeledkezett rólunk. Ez nincs így! Naponta hálaadással tartozunk a mindennapi kenyerünkért és annak többszöröséért. Amikor úgy gondoljuk, hogy nem történt semmi különös, akkor adjunk a leginkább hálát, hogy megmentett minket Isten a sok rossz csapástól. Őneki mindig gondja van ránk! A Mindenség Ura sokszor mennyire a háttérben tud maradni. Nem kérkedik, nem tolakodik. Istentől ezt is megtanulhatjuk, és Jézusban mutatta meg nekünk leginkább, hogy az alázat mennyire fontos. Mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség! A dicsőség egyedül Istent illeti, amiként ezt naponta imádkozzuk. A tíz leprásból csak egy tért vissza Jézushoz, csak egy köszönte meg, hogy az egészséges lett. Vajon mi melyik csoportba tartozunk? Mennyünk Jézus Krisztus elé, akár beteg a lelkünk, akár meggyógyult, mert egyedül tőle jön a gyógyulás. A mi életünket is megmentette Jézus, ott a golgotai kereszten. Örvendezzünk ennek a végtelen szeretetnek. Ujjongjunk, fennhangon, a lelkünk legmélyéből dicsérjük Istent nagy tettéért.


A hit győzelme nem abban áll, hogy a szenvedést megszünteti, hanem abban, hogy be tudja kapcsolni egy magasabb cél körébe. (Teilhard de Chardin)


Uram! Minden utam tőled indul ki, és hozzád is érkezem. Oly sokszor elfelejtem ezt, és akkor céltalanná válik az életem. Add, hogy tudjak hozzád fordulni, és hozzád visszatérni. Ámen.
A GYŐZELEM ÖRÖMET SZEREZ A MENNYBEN

  "Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akiknek nincs szüksége megtérésre." (Lk 15:7)
 
  Sátán állandóan azon mesterkedik, hogy az emberi elme feletti uralmat megszerezze, ám Isten angyalai szakadatlanul azon fáradoznak, hogy a lankadt kezeket erősítsék, a remegő térdeket kiegyenesítsék ott, ahol Istent hívják segítségül. Isten minden gyermekéhez szól az ígéret: "Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik." (Mt 7:7-8)
  Az Úrnak mindig voltak igaz szívű követői, nők és férfiak, akik áldozattal erősítették meg a szövetséget. Nem tértek le a becsületesség útjáról. Folt nélkül őrizték meg magukat a világtól, és az élet fénye vezette őket, hogy legyőzzék ádáz ellenségüket. Az emberi lények ki akarják-e venni részüket a Sátánnal szembeni harcból? Ha ezt teszik, akkor Sátán biztosan elfut tőlük. Az angyalok, akik megteszik érted mindazt, amire te nem vagy képes, együttműködésedre várnak. Várnak arra, hogy válaszolj Krisztus hívására. Közeledjetek Istenhez és egymáshoz! Akaratoddal állj Isten akarata mellé, óhajoddal, csendes imáddal, a sátáni ténykedésekkel szembeni ellenállásoddal maradj mellette! Amíg az az óhajod, hogy ellenállj az ördögnek, és ezért őszintén így imádkozol: szabadíts meg a kísértéstől, amilyen a napod, olyan lesz az erőd.
  A mennyei angyalok munkája az, hogy közel jöjjenek a megfáradthoz, a megkísértetthez, a szenvedőhöz. Hosszan és állhatatosan dolgoznak azért, hogy megmentsék a lelkeket, akikért Krisztus meghalt. Amikor a lelkek nagyra értékelik lehetőségeiket, és értékelik a küldött mennyei segítséget, akkor majd válaszolnak a Szentlélek értük végzett munkájára; s mikor akaratukkal Krisztus akarata mellé állnak, angyalok viszik sietve a jó hírt a menny felé, és jelentik azokat a sikereket, melyeket a lelkeknél elértek, akikhez küldettek, és a mennyei sereg együtt örül velük. (Review and Herald, 1899. július 4.)



ADVENTI ÖLTÖZTETÉS

"Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt. Az Úrnak angyala pedig ott áll." Zakariás 3,5

A vetkőztetés csak egy "és". A többi következmény. "És ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!" Az öltöztetés a fejünkkel kezdődik. Tiszta süveg, tiszta gondolkozásmód anélkül, hogy akarnád. A megtérés a gondolkozásmód középpontjában van. Rajtad van-e már a tiszta süveg? Másképp gondolkozol már dolgokról? Ézs 61,11 beszél a ruhákról: "Mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engem körül." Hazugság palástja helyett az igazság palástja van rajtad. Fölötte van az üdvbizonyosság. Ugyanaz az illető Jézus váltsághaláláért Isten előtt teljesen igaz. Boldog a menny egyetlen bűnös ember megtérésén. Szeretnéd-e átélni, hogy örül rajtad a menny? Ha komolyan világosságra hozol minden rejtett bűnt az életedből, már rajtad van a fehér ruha. Tiszta süveg, tiszta ruhák, az igazság palástja. Az Úr angyalának jelenlétében örülnek. A tékozló fiúnak a hazamenetel volt a nehéz. Amint hazaért, az atya átölelte, parancsot adott a szolgáknak: hozzátok a legszebb ruhát, gyűrűt az ujjára, sarut a lábaira. És elkezdődött az öröm. Ha igazán megtisztíthatott az Úr, akkor járhatsz Vele, és lehetsz a szolgája ezen a földön. Jósua boldog ember. Te is az vagy? Örömöket szerezhet magának az ember, de boldog nem lesz. A boldogság és a tisztaság komolyan összefügg. Jézus nem csak király, hanem főpap is, aki a kereszten áldozott. Akarsz-e Isten embere lenni, akinek parancsolhat az Úr, és akin keresztül cselekedhet?


Krisztus mindenkié
    
     És felelvén az angyal, monda néki: A Szentlélek száll tereád és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
     Lukács 1, 35.
    
     Az angyal e szavakat Szűz Máriához intézi, hogy örüljön a gyermeknek és eresszen szélnek minden félelmet és szomorúságot. De nem Mária az egyetlen, aki ezt az igét magára veheti; nekünk is jussunk van hozzá. Ezért bár anyja csak Mária volt, királyi uralmának mi is polgárai vagyunk. Jaj volna, ha nem így volna! Mindenestül ideigvalók vagyunk s létünk arasznyi. Hiszen micsoda negyven esztendő, ötven esztendő, vagy akár száz esztendő? Csak annak jó, aki a Krisztus örök országának polgára. Az se volna csoda, ha mindig táncolna örömében.
     Az angyal prédikációja tehát arra való, hogy eszünkbe vétesse, egyben megenyhítse ezt a bűnnel s halállal-teli mulandó életet. Ezért hirdeti Krisztus országát, melyhez fogható nincs, mert örök és végtelen.
AZ IGAZI ÉLET

"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27).

Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk, hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk - Istennek mindig igaza van. Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni. Mindaddig, amíg a két végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk. Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk. Amikor ide eljutunk, mi sem könnyebb, mint szent életet élni. A nehézségek akkor támadnak, amikor bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében.

Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan békessége mint pecsét tanúskodik róla. Ez nem természetes béke, hanem Jézus Krisztus békessége. Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd fel az okát, miért nem jön. Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél, Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot. Nincs benned az egyszerűség és a bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik, nem a mi elhatározásainkból. Minden saját elhatározásom ellenkezik az egyszerűséggel.

Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az engedelmeskedést. Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem tolakodnak oda Isten és közém, hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett. Az Isten és közém ékelődő összes nehézség engedetlenségből származik. Minden olyan kérdés - és ilyen sok van -, amely engedelmességem nyomán támad, csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud. Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.


?Erős ércbástyává teszlek téged e nép ellen, viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, Megszabadítlak téged a gonoszok kezéből, és kimentelek a hatalmaskodók markából.?
(Jer. 15:19?21)

?Jeremiás elhívása napjától kezdve szolgálata végéig ťpróbálóŤ-ként és ťőrállóŤ-ként állt Júda előtt... Félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem kell látnia szeretett népének megátalkodottságát... ťBárcsak a pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlükŤ (Jer. 9:1?2). Kegyetlen gúnyolódásokat kellett elviselnie. Érzékeny lelkét át meg átjárták a gúnyos megjegyzések nyilai. Azok sebezték meg, akik semmibe vették tanításait, és nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy felelősséget érez megtérésükért. ťEgész népemnek csúfjává lettemŤ ? mondja ? ťés gúnydalukká napestig...Ť

A lelkiismeretes próféta azonban naponként erőt kapott mindezeknek az elviseléséhez. ťAz Úr velem van, mint hatalmas hős ? jelentette ki hittel ?, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek...Ť (Jer. 20:11) Amikor ki kellett innia a szenvedés és a fájdalom poharát, felidézte emlékezetében mindazt, amit Isten érte tett, és diadalmasan mondta: ťAz Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!... Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, ezért benne bízom... Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáigŤ (Jer.sir. 3:18, 22?26).?

(Próféták és királyok, Jeremiás c. fejezetből)


Ha nincs betét, nincs kivét

Boldog ember az, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

– Zsoltárok 112:1,7

 Kész vagy szembenézni egy vészhelyzettel? Ne várj addig a válasszal, amikor már a küszöbön áll a nehézség. Készülj fel most!

Ezt tette egy házaspár is, akik szolgálatom partnerei voltak. Olyan helyzettel néztek szembe, ami miatt sokan pánikba estek volna. De akkorra a szívük már olyan mélyen meg volt alapozva Isten Igéjén, hogy az első reakciójuk nem a félelem, hanem a hit volt.

Ami leginkább megérintett engem a bizonyságuk hallatán, egy kifejezés volt, amit újra és újra használtak:

Ha nincs betét, nincs kivét.

Ezen azt értették, hogy ha most nem szánunk időt arra, hogy az Igét elültessük a szívünkbe, akkor nem lesz ott, amikor igazán szükségünk lesz rá. A krízis idején csak kétség és hitetlenség lesz a szívünkben a hit és erő helyett, amelyek segítségével pedig túlélhetnénk a nehézséget. Egy olyan helyzetben, amellyel a házaspár szembenézett, ez halálos lehet.

Az történt, hogy a kétéves kisfiuk úgy elesett, hogy betört a koponyája, és súlyosan megsérült a nyaka. Nem érzett semmit a karjában és a lábában, és megmozdulni sem tudott. Mégis, amikor a sürgősségi osztályra siettek, óriási békesség szállt rájuk. Ahelyett, hogy félelmükben sírtak volna, hittel imádkoztak, és kijelentették: „A fiunk Jézus sebeiben meggyógyult!”

Így is történt: a fiuk órákon belül teljesen felépült. Még a röntgenképek is igazolták, hogy csoda történt.

Amit fontos megértenünk ebből a történetből, a következő: a győzelem nem akkor született, amikor a kisfiú felépült, hanem a baleset előtti napokban, hetekben, hónapokban, amikor a szülők tanítókazettákat hallgattak, az Igét tanulmányozták, és Szellemben imádkoztak. Azért született ez a győzelem, mert ezek az emberek időt szántak arra, hogy szilárd alapot építsenek fel az Igén, így a vihar idején meg tudtak állni.

Most van itt az idő, hogy sziklaszilárd alapot építs! Ne várj vele a vészhelyzetig.

Most vesd el a szívedbe az Igét bőségesen, így amikor igazán szükséged lesz rá, nagy erővel fog kiáradni belőled.

Ne felejtsd el: ha nincs betét, nincs kivét. Ezért kezdd el már ma a szívedbe ültetni az Igét!

Igei olvasmány:  Zsoltárok 112


Jézus példás halála

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, huséges Isten.
(Zsoltár 31, 6)

Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. De nemcsak halálakor tette ezt. Egész földi életében Atyja megőrzése és befolyása alatt állt a lelke. Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág). „Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bizzál Istenben!" - így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel.

Ha Jézus Atyjának ajánlotta lelkét, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tenni! Jézus nem rendelkezett önmaga fölött. Atyjának adta át a rendelkezési jogot, vezérelje Ő a lelkét és őrizze meg szentségben azt. - Ami lelkünk könnyen ferde vágányra jut és egész életünket magával ragadja. Fogságba ejtik a kívánságok, ösztönök, szenvedélyek és magukkal ragadják, ahelyett hogy az parancsolna nekik. Jézus az Atya kezébe adta lelkét; mi ajánljuk oda a Megváltónak. Ő váltott meg minket, jogos tulajdonai vagyunk. Így lelkünket is megtartja erős, hűséges kezében.

Oyan időket élünk, amikor a tévtanok egyre jobban terjednek. A hazugság és az ámítás igazságnak mutatja magát. Az idők végén súlyos tévelygések következnek be. Most van csak igazán szükség arra, hogy lelkünket naponta Jézusnak ajánljuk. Csak Ő őrizhet meg minket, hogy a tévtanok áldozatai ne legyünk. - Két veszély ólálkodik lelkünk körül. Az egyik, hogy könnyen elbizakodik és hamis magaslatra jut; a másik pedig, hogy hamar letörik és fáradtan, csüggedten elhagyja magát. Csak Jézus kezében van biztos helyünk. Ő egyensúlyban tart minket. Vannak ugyan ingadozások, de ezek nem zavarhatnak meg. - Külső, testi életünk feltámadó izgalmai és hullámzásai észrevétlenül megrázzák a lelket is és beteggé teszik. Egyszer gondok, aggodalmak ostorozzák, máskor a féktelen élvezetvágy és kívánság ragadja magával. Csak Jézus kezében lesz sziklává. Tombolhatnak körülötte a kedély hullámai, de nem dönthetik meg. Ha napról napra a Megváltóra bízzuk lelkünket, akkor ezt az utolsó óránkban is megtehetjük.

Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya,
Nem találhat készületlen halálomnak órája.
Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem?
Bízva te szent sebeidben gyozve távozhatom innen.


Öröktől fogva van

    De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen: akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.     — Mikeás 5,2.
Ez a figyelemreméltó prófétai szó, amely beszámol arról, Aki Júda törzséből fog megszületni, Aki uralkodni fog Izraelen, kijelenti: az Ő származása eleitől fogva, öröktől fogva van. Ő fel és alá járt az örökkévalóságon keresztül és otthagyta lábának nyomait az időkorszakokon!
Az emberek többnyire Jézus megszületésének csupán a fizikai oldalára tekintenek, és úgy beszélnek Róla, mint aki kisgyermekként megszületett, noha Ő már azelőtt is létezett az Atyánál, öröktől fogva!
Az a Személy, akit mi most Jézusként ismerünk, egyike az Istenség három isteni személyének. Isteni mivoltában nincs kezdete.

Erőért a terhek hordozására..
A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked mindenért! Kérlek segíts meg, hogy én is segíthessek másoknak! Ámen



A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el.
Ézs 42,3

Ezopusz "tanmeséjében" a hegytetőn büszkén álló, az erejét mindig fitogtató cédrus nem élte túl a vihart (mert egy igazi Nagy Vihar mindig jön) s az egészen a folyóig sodorta, ahol a sokszor lenézett náddal találkozott. A nád szelíden csak ennyit mondott: "Látod, meghajoltam, s a legnagyobb vihart is túléltem". Vannak az emberéletnek olyan iszonyatos viharai is, melyek alatt az alázatos nád-életek is megrepednek. Ahogyan az Írás mondja "hogy az Isten előtt ne dicsekedhessék egy test sem". Akinek életébe még nem köszöntött be a szenvedés, az nem győzhet hálát adni érte, de ne bízza el magát, mindez csak idő kérdése, egyszer jönni fog -, hiszen a bűn "zsoldja" a halál.

Ha körülnézünk - s milyen érdekes, először szenvednünk kell, hogy lássunk - észrevehetjük: világunk telve van szenvedéssel. Aki szenved, maga is megérti a szenvedőt. Az egyiket mozgásában korlátozza a nyomorúsága, a másik pedig makkegészségesen "szenved, mint a kutya", mert ifjú szíve reménytelenül szerelmes. Melyik a nagyobb? Ne ítélkezzünk! Magam is temettem már olyan fiatalembert, aki szerelmi kétségbeesésében vonat alá ugrott, de olyan tizenévest is, aki nem tudott beszélni senkivel sem lelki gondjairól, mígnem félelmei felőrölték és megoldásként a kötelet választotta...

Isten megtehetné, hogy minden emberi gonoszságnak, mulasztásnak meglegyen a következménye, "megérdemelt jutalma", mégsem teszi. Ez a kegyelem. Ha a mécses fényt már nem ad, csak füstöt és kormot, akkor miért nevezzük még mécsesnek? Ha fényt már rég nem sugároz az istenképűségre teremtett ember, csak a bűn gyalázatos kátrányát ontja magából, akkor miért maradhat eredeti státusában? Azért, mert az édesanya (számonra ez a feminisztikus jel-kép szebben és jobban kifejezi, mint az atya) akkor is szereti a fiát, ha az gyilkos vagy rabló... nem az eredményt nézi, hanem a szándékot, mégha az alig észrevehető vagy épen elbukott.

Ahány ember, annyi szenvedés, aki sokat szenvedett, az sok embert megért. Vannak mégis olyanok, akiket a szenvedés nem lágyít, hanem megkeményít. Isten a tudója, miért van ez így. Egy biztos, az Isten őket is számon tartja, mindvégig. A kegyelem igéi ugyanis személyválogatás nélkül, mindenkinek szólnak... ez az evangélium.



Földi élet - mennyei jutalom...

A mai nap imádsága:

URam! Cselekedjél velem irgalmad szerint! Ámen



Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki."
Mt 21,28-32

Na, ne!... Akkor ez azt jelenti, hogy, akik életvezetésükben csődöt mondtak, azok ráadásul az Isten országában még előnyben is részesülnek? Nem lehet, hogy itt valamit elírtak a kódexmásolók az elmúlt kétezer esztendőben? Nos, még mielőtt rövidzárlatos következtetéseket vonnánk le Jézus fenti kijelentéseiből, vizsgáljuk meg egy kicsit a "kontextust"... Miről is van szó tulajdonképpen?

Először is arról, hogy vannak, akik meghallják az Isten üzenetét és megváltozik az életük, s vannak, akik meg hallgatják az igét, de életük mégsem mozdul előre semmit. Ugyanakkor Isten üdvözítő akaratának emberi magyarázása sehová nem vezet a végső dolgok megismerésében, hiszen azok éppen azért világvégiek, s azon túliak, mert nem ránk, hanem a JóIstenre tartoznak! (Az más kérdés, hogy óriási a kíváncsiság bennünk, hogy hogyan történnek majd ezek a dolgok.) Tény, hogy Jézus URunk nem hagyott hátra forgatókönyvet sem a végidőkről, sem pedig a Mennyország "Házirendjét" nem közölte. Különben is, ha ezek a földi életünk életminőségét olyannyira befolyásolnák, mint amennyire nem, akkor fontosságuk miatt bizonnyal talált volna lehetőséget a Mester, hogy az utókornak minden kétséget kizáróan valahogyan hagyományozza a Mennyei Atya apokaliptikus "menetrendjét", s részleteiben is megosztotta volna velünk üdvözítő akaratának az odaátban majdan megtörténő dolgait -, de nem tette. Úgy néz ki tehát, az Isten üdvözítő procedúrájának know-how-óját nem szükséges ismernünk, elégséges tudnunk azt, hogy Ő kegyelmes...

Másodszor, jó tudatosítanunk, hogy nem arról van szó, hogy az istentelenek bejutnak a Mennyországba, a hívők meg nem, hanem arról, hogy lesznek olyanok, akik ugyan paráznák és vámszedők voltak, de meghallották az evangéliumot, életük megváltozott, s Isten akarata szerint élték le életük hátralévő részét... s ők sokakat "megelőznek" majd. Ezen méltatlankodni hasonlóan felesleges, mint azon vitatkozni, hogy hol jobb ülni a vonaton, a mozdonyhoz közel, a szerelvény közepén vagy végén... Nemde ugyanarra a pályaudvarra fut be az összes kocsi?


Igazság - hamisság...


A mai nap imádsága:

Istenem! Biztonságot, s elrejtettséget keresek teremtett világodban, s oly nehezen találok. Bizonytalanságok sodrásában, bűnök örvényében keresem a kapaszkodókat, de nem találom őket. Kérlek, adj nekem látó szívet, bölcs értelmet, hogy észrevegyem, s meglássam Gondviselő Jóságod jeleit életemben, s azokba kapaszkodva eljussak lelkem nyugalmához, melyre annyira vágyakozom! Engedd Uram, hogy felelősen szerethessek minden emberi kapcsolatomban, s hogy engem is szeressenek! Ámen


Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.
1 Jn 4,1

A prófétákat - így a Biblia - régen látóknak hívták, azaz az Isten embere látja azt, amit más nem lát. A kiváltságosak valóban nemcsak néznek, de látnak is. Nyilvánvaló, hogy a régiek az előre-látásra gondoltak, ami a gondviselés alapja. Aki tényleg előre is látja (pro-video) a dolgok menetét, az csakis a Teremtő Isten. Aki az Ő kezében van, annak nincs gondja a jövőre hiszen ez az isteni gondviselés, a Providentia Dei.

De ki az Isten prófétája, előre-látó embere? Sokan néznek előre, s vélik ismerni a jövőt, de azért, mert Bibliára, Istenre, az ő kiváltságos állapotukra, föntről kapott képességükre hivatkoznak, még nem lesznek az ÚR előre látó prófétái. Legyünk előrelátók, vizsgáljuk meg a lelkeket! Szekták ezrei születtek, virágoztak, pusztultak el évezredeken át, s ez a folyamat ma, sem szűnt meg - sőt, a média huszadikszázadi fejlődésének következtében még erősödött is.

A hamis próféták egyik jellegzetessége, hogy bonyolítják azt, ami egyszerű, s ami pedig megmagyarázhatatlan - az Isten titkai - azokat pedig magyarázzák. Jóllehet a titkok nem azért adatnak, hogy magyarázgassuk őket, hanem hogy velük együtt éljünk, s hordozzuk őket a szívünkben. S miközben forgatjuk ezeket odabenn - mint Mária - akkor erőt nyerünk általuk. Ha Isten a szeretet nagy parancsolatában összefoglalt mindent, akkor miért szükséges azt törvényeskedéssel újra szétfarikcs álni? Mindezeken felül: az ÚRIsten észt is adott. Az "erőnek, szeretetnek, józanságnak lelkét" (2Tim 1,7)

Miért tapadnak az emberek a hamis prófétákhoz? Az első ok: mert biztonságot ígérnek. Aki ugyanúgy akarja/képes látni a világot, mint a hamis próféta, az biztonságot nyer, sőt az Isten még meg is jutalmazza és sikeres élete lesz. A második: nem kell döntened az élet nagy kérdéseiben, én döntök helyetted... A szektavezér világlátásának sablonosságát alkalmazva mindenre, a feltétel nélkül elfogadott vezető kijelentéseire alapozva oldhatok meg ezentúl minden gondot az életemben... Akik ezt teszik - s hányan vannak! - abban a tévhitben élnek, hogy az Élet kihívásos nagy kérdéseit afféle mesterkélt patent-válaszokkal megoldhatjuk. Jó is lenne... Az igazság azonban az, hogy mindannyiunknak meg kell harcolnia a hit/a meggyőződés nemes harcát. Az etikai dillemmáinkat kizárhatjuk, elhagyhatjuk, de ezáltal személyiségünk Istentől kapott szabadságát dobjuk el, elvetve egyben azt a felelősséget is, ami tartást és tartalmat ad életünknek.

Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek... mondja János apostol. Azaz: Halgassatok a szívetekre! Melyben - ha beengedted - az Isten szeretete dobog. Augustinus ajánlását érdemes mottóként átgondolni, megfogadni, s élni is: "Szeress, s tégy amit akarsz!"

Istenképűségünk...

A mai nap imádsága:

Uram! Friss vagyok vagy fáradt - csak Benned reménykedem! Adj nekem életformáló gondolatokat, kapcsolatmegtartó erőt a közösségekben, ahová helyeztél, s mindenekelőtt szelíd, s derűs szívet, hogy ne essek kétségbe, s tudjak elmosolyodni gondviselésed mindennapi csodáin! Ámen


Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást,
mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
Fil 2,13

"Gyenge vagy fiam, mint a harmatos fűszál!"... "Mindenbe csak belekapsz, aztán sosem fejezed be!"... "Hogy lehetsz ennyire akaratgyenge?" - ismerős mondatok ezek mindannyiunk számára. Jószándékkal vagy sem, megfelelő pillanatban vagy sem, de gyakran elhangzó mondatok ezek. Meg is van/lesz ezeknek - mondjuk ki bátran - ítélkező mondatoknak az eredménye: lendületvesztés, érdektelenség, álomvilágba-menekvés...

Beleszületünk ebbe a világba, s nem olyan egyszerű megtalálnunk a helyünket benne, s a választ, hogy miért is vagyunk itt? Egyik kedves - ma már nyugdíjas mérnök-tanár - barátom mondta: "Tudod, úgy harmincnyolc-évesen, néhány diploma után feltettem magamnak kérdést: No akkor mi is akarok lenni tulajdonképpen?"

Tényleg, mi az, ami hajt minket a cél felé? Az önmegvalósítás hiú ábrándja? A vágy, hogy legyek "valaki"? Esetleg magasabb célok motiválnak? A válasz nem lehet egyetemes, mert nem létezik átlag-ember, "csak" emberek vannak. Sokat akarók, de keveset bírók, nagy terveket szövögetők, s azokat alig megvalósítók... Ha valaki eléri élete delének hitt korszakát, akkor felteszi magának a kérdést: Mi lett belőlem, ki vagyok? Van is emiatt éppen elég középidős válsággal küszködő ember! Élet-erdőnk közepén, ha tisztásra lelünk, s leülünk egy nyugalom-farönkre elgyönyörködni néhány pillanat erejéig az embervilág (mák)virágain (is), akkor egyszer-kétszer bizonnyal felsóhajtunk: "Ezt azért nem így akartam!"

Milyen jó lenne már ifjúkorban tudni, mivé is akarunk válni, de jobb esetben csak azt tudjuk, mik nem akarunk lenni. Aztán adottságaink - a külsők és a belsők -, életvezetési bölcsességünk vagy "szerencsétlenkedéseink", nemkülönben a JóIsten kegyelme, eldöntik merrefelé haladjunk... Amikor Isten megteremtette az embert, az ádámot (az "Ádámot" a 19. század elejéig a zsidók nem használták személynévként!), akkor minőségi értelemben vett lényt teremtett. Éppen ezért az ádám szónak nincs hím- és nőneme a héberben, hiszen a nagybetűvel írt Embert jelenti. (Az ember-ség kérdése nem nemi hovatartozás kérdése, hanem jellem kérdése!) Az ember jellemét az adja, hogy mennyire tükrözi élete teremtettségbéli istenképűségét...

Eladdig, amíg eljutunk a felismerésig, hogy Isten minket nemcsak egyénnek, de közösségi embernek is teremtett - hosszú az út. Telve vargabetűkkel, hullámvölgyekkel és égberöpítő boldogságos pillanatokkal. Sok-sok kérdésünkre sosem találjuk meg a választ, egyedül az Isten tudja, hogy mit akart életünk egy-egy dolgával... Egy bizonyos: Ő az, aki létrehívott mindannyiónkat, s Ő az, akinek kegyelme révén lehetünk azok, amik vagyunk: családapák és családanyák, pékek és papok, mesteremberek és orvosok, küzdők és el-elbotlók, egyszóval: emberek...


Találkozások...

A mai nap imádsága:

URam! Köszönöm, hogy találkozásokat készítesz el számomra, melyekből épülhetek. Add, hogy mindig felismerjem, amikor jeleiden keresztül közeledsz felém! Ámen


Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
Lk 1,46-48

Életünk legszebb pillanatait azok a találkozások adják, amikor lélek a lélekkel találkozik. Mária és Erszébet találkozásában azonban még ennél is több történt, hiszen mindketten megteltek Szentlélekkel, s olyan himnikus mondatokat szóltak, melyeket az utókor csak magnificat néven emleget. Már önmagában az a tény, hogy két, életet a szíve alatt hordozó asszony találkozik - s állapotuk álldottságában messze fogékonyabbak a kimondhatatlan dolgokra -, különlegessé teszi együtt töltött idejüket.

Mária életének rendkívülisége abban van, hogy világra hozza azt az embert, aki nem férfitől, hanem a Lélektől született. A Biblia tanúsága szerint két ilyen ember volt az egész emberi létezés láncolatában: az első, akit a Lélek teremtett Ádám volt, a másik pedig Jézus, Mária gyermeke, akit Isten Fiának vallottak a szemtanúk. Jézus "extra naturam" bejövetelét - ezzel együtt maga Jézus létezését is nemegyszer tagadták -, pedig Jézus kortársai saját szemükkel látták a jeleket. (Amennyire misztikus az első ember megteremtése - az Istentől jövő élet felfoghatatlan csodája -, olyannyira misztikus Jézus istenember-volta is!) Mária boldog, határtalan az öröme. Felismeri ugyanis, hogy Isten tervének részesévé válhatott. Hogyan? Azt nem értette, de "szívébe zárta, s ott forgatta ta ezeket a dolgokat".

Hanyatló nyugati kereszténységünk legnagyobb baja, hogy meg akarja értetni az emberekkel kicsoda az Isten valójában. Nos, az Isten Lélek, s az Isten az Egy. Hitvallásunkban is azt mondjuk, hiszek EGY Istenben - nem egy istenben a sok közül(!) -, hanem az Egy-Istenben, aki Atya, Fiú és Szentlélek. S mivel az emberi elme számára befoghatatlan az Atya és a Szentlélek, ezért a nyugati egyházban előszeretettel beszélnek a Fiú emberségéről, az ugyanis "érthető" a modern nyugati ember számára... Ezzel ellentétben, a keleti, az orthodox - másnéven pravoszláv - egyházban a szívbe zárják mindazon dolgokat, melyeket nem értenek (isteni titkok), s ott forgatják azokat.

Mi, mai evangélikusok sajnos elfelejtettük, amit Lutherünk így mondott: "Az Isten titka maradjon meg titoknak, nem kell/lehet minden titkot megmagyarázni." A boldogság ugyanis az elfogadásban van elrejtve. Isten elfogad engem, s én pedig Őt. Titokzatos út az, amíg eljutunk arra pillanatra, amikor lélekben találkozhatunk Istennel, de a titokzatosságán túl ráadásul még hosszú is - olykor egy egész életen készülünk rá. De hát erre kaptuk az életünket, hogy felismerjük és találkozzunk Teremtőnkkel...
A karácsonyi magányosság ellenszere

De az Úr mellém állt (2 Tim.4:17 MBT)

Karácsony ünnepe sokszor felnagyítja a magányosság érzetét, amit a szeretteinktől való távollét okoz. Sokan elveszítettük már gyökereinket, vagy talán nem is voltak gyökereink, és ez bizony egyedülléthez vezethet. Átélhetjük az elválás okozta magányt katonai szolgálat, karrier vagy betegségek miatt is.

De a Szentírás beszél arról, hogy mit kezdhetünk a magánnyal:

Figyelj mások szükségeire. Vedd le a tekinteted önmagadról és figyelj kifelé. Keresd a módját, hogy hogyan szolgálhatnál másokat. Pál apostol arra fókuszált, hogy hogyan beszélhetne még több embernek Jézusról: "De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt." (2 Tim.4:17)

Irányítsd a figyelmedet a célodra. Annak ellenére, hogy Pál apostol el volt zárva a börtönben, soha nem felejtette el, hogy betöltse a küldetését. Arra vágyott, hogy mindenki tudjon Isten szeretetéről.

Amikor egyedül vagy, ne falakat építs hanem kezdj el hidakat létrehozni! Ne azt mondd, hogy „Olyan egyedül vagyok”, mondd ezt: „Atyám, segíts nekem, hogy olyan emberek barátja lehessek, akiknek szükségük van barátra. Segíts, hogy segíteni tudjak az egyedül levőknek.” Ez a magányosság ellenszere.


Képes vagy segíteni másoknak, hogy gazdagabbá váljanak az emberi kapcsolataikban azzal, hogy magadat adod nekik.


Beszéljünk róla:
• Milyen lehetőségeid vannak arra, hogy más emberek felé szolgálj ezen a karácsonyon?
• Kit tudsz elérni ezen a Karácsonyon, hogy elkezdj, megjavíts, vagy megerősíts egy kapcsolatot?


A megbízásod magától Istentől jön


"Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba."

(János 17:18)

Ha te Krisztus követője vagy, Istentől kaptál egy küldetést ebben a világban. Nem csak azért vagy itt, hogy helyet foglalj el, és nem is csak azért, hogy a saját személyes céljaidért küzdj.

Megbízásod van, amit személyesen Istentől kapsz. Ha az ő családjába bekerülsz, megváltozik az életed. Új életcélt kapsz. Az életed már nem rólad szól többé, hanem az Istentől kapott küldetésről.



A saját küldetésed illeszkedik abba a misszióba, amit Isten az egész történelem idejére adott. Mindent, ami létezik, azért teremtett, mert akart egy családot. Nem volt szüksége sem a Földre, se más bolygókra, se a csillagokra. Azért teremtette őket, mert tudta, hogy lesznek olyanok, akik úgy döntenek majd, hogy a családja része szeretnének lenni.

A küldetést, amit Isten egykor Jézusnak adott, most az Ő Testének, az Egyháznak adja. Arra vágyik, hogy segítsünk másoknak a családja részévé válni. Jézus ezt így fogalmazta meg: "Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba." (János 17:18)

Ha ismerjük Jézust, akkor ez ránk is igaz! Mennünk kell, beszélnünk kell a barátainknak, a családunknak Róla. De nem állhatunk meg ennyinél. Isten nem teremtett olyan embert, akit ne akarna megváltani. Mindenkit szeret, aki csak a földön él.

Isten arra vágyik, hogy ezt a küldetést mindenhol megéljük: a családunkban, a közösségeinkben, az egész világon. Az ő missziója egyszerre lokális és globális. A Biblia így ír egy helyen: "Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig." (Ézsaiás 49:6)

Ez Isten terve a világra. és ez a küldetése is – számodra. Azt akarja, hogy a földön mindenki ismerje az ő nevét; és ahhoz, hogy ez megtörténjen, használni akar téged. Isten ezt a feladatot nem csak a lelkészeknek és a misszionáriusoknak adta. Ha te a családja része vagy, akkor ez a te küldetésed is!

Elképzelhető, hogy változtatnod kéne az életmódodon ahhoz, hogy követhesd Istennek ezt a tervét? Ha igen, hogy kell kinéznie ennek a változásnak? Hogy fogsz szolgálni Istennek ezen a karácsonyon?


Jézus magához hív bennünket


Nem mindenki fog bemenni a mennyek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« Csak az, aki megteszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt. 7:21)



Jézus tanítványának lenni nem csupán azt jelenti, hogy egyetértünk vele, vagy, hogy úgy általánosságban ugyanarra megyünk, mint ő. Nem arra lettünk elhívva, hogy Jézust, mint valamilyen elméletet kövessük. Ez nem olyan, mintha egy szerződésről egyezkednénk, aminek a végén megállapodunk egy alapelvben. Gondolj rá például így: Egyetérthetsz vele elméletben, hogy a dohányzás káros az egészségedre, de ez a gyakorlatban semmit nem jelent, amíg le nem szoksz a dohányzásról.

Jézus elhívása magához Krisztushoz hív. Egy kapcsolatba lettünk behívva. Követjük őt, engedelmeskedünk neki: az egyszülött Fiúnak, hitünk szerzőjének és tökéletesítőjének.

Jézus egy olyan bizalmi szintre hív, amely csak az Ő állandó jelenlétével tartható fenn az életünkben. A tanítványság Jézus nélkül egyáltalán nem tanítványság. Talán nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mivel jár a tanítványság, mibe is kerül nekünk; de Jézus hív, hogy tegyük meg az első lépést, és ezáltal az engedelmesség által fejlesztjük ki magunkban a hitet a következő lépés megtételére.

Az Ő elhívása egy parancs számodra, hogy teljességgel és feltétlenül hagyd el az életed eddig követett módját, hogy Őt követhesd egy teljességgel rád szabott ösvényen, mely a keskeny kapun át a mennyek országába vezet.

Jézus azt akarja, hogy megismerd őt, és ezen a kapcsolaton keresztül Ő képessé fog tenni arra, hogy rendkívüli életet élhess, tele kegyelemmel és igazsággal. Egy csodákkal teli életre hív, mely állandóan készenlétben álló hitet igényel, és amelyben azt az örömteli kérdést teszed fel, hogy „Mi lesz a következő, Jézus? Hogyan használsz ma engem?”
CSAK FOLYTASD TOVÁBB A GYAKORLÁST!


„Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.” (1Timóteus 4:15)

Bármilyen munkaterületen dolgozik is, egy átlagos ember is meg tudja duplázni termelékenységét, ha elkezdi gyakorolni mindazt, amiről tudja, hogy meg kellene tennie, és nem teszi többé azt, amiről tudja, hogy nem kellene tennie. Nos, a siker nem jön csupán a gyakorlásból, jól kell csinálnod, amit csinálsz, és a megfelelő dolgokat kell tenned. Dr. John Maxwell négy alapelvet ad a gyakorláshoz, amit be kell építenünk mindennapi életünkbe ahhoz, hogy előrejussunk: 1) Jó edző. Hallottál már arról a fickóról, aki benevezte öszvérét a Kentucky Derbyre? „Soha nem fog nyerni” – intette egy barátja. „Tudom” – felelt az ember – „de tanulni és növekedni csak megfelelő társaságban lehet”. Tehát megfelelő emberekkel kell körbevenned magad (ld. 2Thesszlonika 3:7-9). 2) Beleadni a tőled telhető legtöbbet. Olyan módon, időben és helyen gyakorolsz, ami elősegíti, hogy a legtöbbet beleadd? Ösztönzöd magad valamivel? Pál motivációja ez volt: „eltétetett nekem az igazság koronája” (2Timóteus 4:8) 3) Világos cél. Légy biztos abban, hogy mit próbálsz meg elérni! A biztos tudás nélküli erőfeszítés olyan, mint az irány nélküli sebesség. Pál célja ez volt: „…hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól… kaptam…” (ApCsel 20:24). 4) Megfelelő források. Pál arra biztatja Timóteust, hogy olvasson (ld. 1Timóteus 4:13). Neked milyen erőforrások állnak rendelkezésedre, melyek segíthetnek fejlődésedben?

Csak akkor fogsz tudni jól játszani, ha jól gyakoroltál. Nos, hol tartasz a gyakorlásban? Épp csak elkezdted? Vagy rohamosan fejlődsz? A nagyján már túl vagy, és most már az apró részletek finomítása következik? Ha tudod, hogy hol tartasz, az segít felismerni, hogy mit kell még tenned. Folytasd hát a gyakorlást!





HOGYAN VÁLTOZTATHATSZ AZ ÉLETEDEN?


„Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát!” (Ruth 2:2)
Ruth változtatni tudott sorsán, amikor özvegyen maradt, nincstelen volt, és gyermektelen. Hogyan? Először is: megfelelő tanácsadót választott. Azt mondta Naominak: „… ahová te mégy, odamegyek…” (Ruth 1:16). Az a tény, hogy Naomi zsidó volt, Ruth pedig pogány, hogy Ruth fiatal volt, Naomi pedig idős, nem gátolta Ruthot egy cseppet sem. Kétségtelen, hogy volt idő, amikor nem ugyanúgy látták a dolgokat, amikor még nem voltak közelebbi kapcsolatban egymással. Ám amikor Isten azt akarja, hogy növekedjünk, akkor olyan valakit helyez az életükbe, akinek teljesen különböző élettapasztalatai, más meglátásai vannak. Naomi volt Ruth szeme és füle egy olyan világban, amit Ruth nem ismert; Naomi volt a tanítómestere, ő volt a vezetője, aki eljuttatta Ruthot rendeltetésére. Isten ma is támaszt olyan vezetőket, akik a ma problémáira megoldást nyújthatnak. Ha azt reméled, hogy téged is el fog hívni valamilyen feladatra, ismerd fel azokat, akiket a felkészítésedre küld! Akár azért jönnek, hogy felvidítsanak, akár azért, hogy vigasztaljanak, tanácsoljanak vagy helyreigazítsanak, emlékezz Jézus szavaira: „…aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be…” (János 1 3:20). Másodszor: a megfelelőhelyre ment. Ruth azt mondta: „Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát!” Móáb földjén rosszul alakultak a dolgok, de Betlehemben jók voltak a kilátások. Ezért Ruth elhagyta az ismerős terep biztonságát, hitben lépett, és nem csupán túlélnie sikerült, de gyarapodnia is. Végül feleségül ment Bóázhoz, a mező tulajdonosához, és része lett Dávid király és a mi Urunk Jézus Krisztus családfájának. Ez ám a változás! Isten jövődre vonatkozó tervéhez hozzátartozik a megfelelő emberekkel való kapcsolt, és az, hogy te magad a megfelelő helyen légy. Ezért kérd, hogy Ő vezessen!


Ki a régit… be az újat!


„…senki sem tölt újbort régi tömlőbe…” (Márk 2:22)

Jon Walker írja a következőt: „Néhány mérföldnyire a házamtól van egy mini-abc, melyet nemrég átalakítottak. Az alkalmazottak azonban valószínűleg nem olvasták el az erről szóló emlékeztetőt. A pult mögött álló srác új egyenruhát viselt… no meg a korábbról jól ismert mogorva arckifejezést. Ez elgondolkodtatott azon, hogyan próbáljuk meg az újbort régi tömlőkbe tölteni. Jézus azt mondja, hogy kudarcra vagyunk ítélve, mert „…a bor szét fogja repeszteni a tömlőt, így mindkettő tönkremegy...” (NIV). De nem tesszük-e mi is ugyanezt, amikor a keresztény életünkről van szó? A becsületes munka újborát a hanyagság régi tömlőjébe töltjük. A feltétel nélküli szeretet újborát a két lakással arrébb lakó családdal szembeni gyűlölet régi tömlőjébe töltjük. A dicsőítés újborát a pénz, a hatalom, a zene vagy a legújabb videojáték bálványozásának régi tömlőjébe öntjük. Az elmélyült bibliatanulmányozás újborát a „készételek” régi tömlőjébe töltjük. Az alázat újborát az önhittség régi tömlőjébe töltjük. A megbocsátás újborát a keserűség régi tömlőjébe töltjük. A mások előtérbe helyezésének újborát beletöltjük az önző ambíciók régi tömlőjébe. Az öröm újborát a féltékenység és a pártoskodás régi tömlőjébe töltjük. A békesség újborát beleöntjük a viszálykodás régi tömlőjébe.

Megszólalt valamelyiknél a csengő? Ha igen, itt az ideje, hogy kérd Istent, hogy segítsen megszabadulni a testiesség régi tömlőjétől, és tegyen erős, új, tiszta edénnyé. Új teremtésként többé nem a régi viselkedésed határozza meg az életedet, hanem a Krisztussal való kapcsolatod.