2017. augusztus 20., vasárnap

Amikor a dolgok széthullanak körülötted, változásra van szükséged


"Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz!" (Jer. Sir. 3:40)

Sok olyan dolog van az életben, amit nem lehet megváltoztatni. Például, nem változtathatod meg a múltadat vagy a géneket, amelyeket örököltél. Az ilyen dolgokkal kapcsolatban csak akkor lesz lelki nyugalmad, ha elfogadod őket.

Változtass azonban azokon a dolgokon, amelyeken tudsz változtatni, amikor a világ darabokra hullik. Nem, nem tudod visszahozni a szerettedet, aki meghalt. És nem, nem tudod megváltoztatni a másik embert, mindegy, hogy mennyire szeretnéd. Az egyetlen, amit meg tudsz változtatni, az te magad vagy.

Megváltoztathatod a viselkedésedet és képességeidet. Megváltoztathatod a személyiségedet és az értékeidet. És megváltoztathatod azt, hogy hogyan használod az idődet és hogy mi a fontos neked.

Azért, hogy megváltoztathasd ezeket a dolgokat önértékelésre van szükséged, amihez az kell, hogy őszinte légy magaddal szemben. Be kell ismerned életed azon területeit, amelyek széttörtek: a kapcsolataim összetörtek; pénzügyeim összeomlottak; karrierem széthullott.

Jeremiás ezt mondja: "Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz!" (Jer. Sir. 3:40) Csinálj egy kapcsolati leltárt, egy lelki leltárt és egy erkölcsi leltárt.

Nézd meg kapcsolataidat és kérdezd meg magadtól: "Milyen a kapcsolatom a társammal, a barátaimmal vagy a főnökömmel ebben a pillanatban?"

Csinálj egy lelki leltárt és kérdezd meg magadtól: "Életemnek mely bűnei rombolnak?"

Amikor elkezded elvégezni ezeket az értékeléseket, rá fogsz jönni, hogy rengeteg érzelmet raktároztál el, például bűntudatot, haragot, csalódottságot, gyászt és lelkiismeret-furdalást.

Foglalkoznod kell ezekkel az érzésekkel ahhoz, hogy belsőleg talpraállj. Ne hagyd őket figyelmen kívül és ne add fel azt, hogy az életed megváltozhasson. Isten melletted van és segíteni fog legmélyebb fájdalmaidban és bántódásaidban. Add át őket Istennek és figyelj arra, hogy mit mond fog mondani, mit kell tenned.







Gyógymód a halogatásra

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Filippi 4:13.

A Biblia öt módot mutat nekünk arra, hogy el tudjuk hagyni a halogatást.

1. Ne találj ki kifogásokat! „Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban.” / „A lusta ember tele van kifogásokkal.” (Péld. 22:13. LB-fordító) Az ilyen napokon mit mondasz, mit fogsz csinálni? Mire találsz kifogásokat? Az első számú kifogás, amit hallok: „Majd megcsinálom, mikor a dolgok lecsitulnak.” A dolgok azonban nem csitulnak le. Döntést kell hoznod, hogy mi a fontosabb.

2. Kezdd el ma! Nem a következő hónapban, jövő héten vagy holnap. „Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja.” / „Sose dicsekedj a holnappal. Nem tudhatod, hogy mi történik addig.” (Péld. 21:1. GNT-fordító) Egyikünknek sem biztos a holnapja.

Szeretném, ha leírnál három dolgot, amiről tudod, hogy Isten szeretné, hogy megtedd. Legyen az egy-egy dolog a következő három területre vonatkozóan: a családod, a magánéleted, és a karriered. Válassz e közül a három közül és döntsd el, hogy elkezded még ma. Még akkor is, ha csak napi tizenöt percet tudsz vele foglalkozni, csináld! Sokkal jobban fogod érezni magad!

3. Állíts fel egy ütemtervet! A Példabeszédek 13:16 mondja: „Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt.” / „Az okos ember előre tervez. A bolond nem.” (LB-fordító) Ha elmulasztod a tervezést, bukást tervezel. Jelölj ki bizonyos rövid időszakokat a heted során azokra a dolgokra, amiket meg kell tenned. Mindegy, hogy mi az, írd be a naptáradba! Ha valami nagy dolog, akkor bontsd kis részekre. Törd kis falatokra.

4. Nézz szembe a félelmeiddel! Utáljuk elismerni, hogy vannak félelmeink, mert azok a gyengeség jelei, de a félelem az emberieség jele is. Csak a bolondok nem félnek. Már hallhattad, hogy „a bátorság nem a félelem hiánya, ez visz minket előre a félelmeink ellenére.”

A Biblia azt mondja, nincs semmi, amit ne tudnál megtenni Krisztus segítségével, aki erőt ad neked.

5. Arra koncentrálj, amit el akarsz érni, ne a fájdalomra! Kevés dolog van az életben ami könnyű. Át kell vergődnöd a nehézségeken és a célra tekinteni a fájdalmon túl. Koncentrálj arra, milyen jól fogod magad érezni, mikor befejezed a feladatot!

A Galata 6:9 mondja: „A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.”

Ne azt kérdezd, hogy „mit szeretnék csinálni?”. Inkább azt, hogy „Isten mit akar, hogy megtegyek?”

Jézus sosem mondta, hogy az élet könnyű lenne. Lesznek áldozatok és kötelezettségek, de óriási jutalom vár, amikor megtettük azt, amire Ő elhívott minket.


Öt győztes választás


"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Kor 5:17)

Tegnap megtanultuk azt, hogy végső soron a személyiséged a döntéseiden alapszik. Itt van öt olyan győztes döntés, amit ha meghozol, segít meghatározni a sorsodat:

1. Dönthetek úgy, hogy egészségesebb leszek. Ahelyett, hogy afelett siránkozol, hogy nincs olimpikon-tested, találj módot arra, hogy növeld az energiádat, csökkentsd a stresszt, aludj többet, és legyen több erőd. A Zsoltárok 119:73 azt mondja: "Te alkottál engem, te teremtettél. Most add, hogy legyen annyi értelem bennem, hogy kövessem parancsolataidat!" Ha javítasz az életed olyan területein, amikre van befolyásod, akkor ez segít csökkenteni azoknak a tényezőknek a hatásait, amikre nem tudsz befolyással lenni.

2. Dönthetek úgy, hogy elmélyítem a kapcsolataimat. A visszautasítástól való félelem gátolja a másokhoz való kötődést, és az egyetlen mód, hogy megszabadulj a félelmedtől az, ha azt teszed, amitől a legjobban félsz. Fejleszd a kommunikációs készségeidet, szabadulj meg a nem megfelelő kapcsolataidtól, nyissál mások felé, és kockáztasd meg, hogy kapcsolatba lépsz valakivel. "A szeretet legyen a legfontosabb célotok!" (1Kor 14:1)

3. Dönthetek úgy, hogy bízom Istenben, bármi is történjék. "Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám." (Zsoltárok 34:1) Amikor eljutsz az életedben arra pontra, hogy el tudod mondani: "Áldom az Urat, bármi is történjék", akkor az a bizalomnak egy olyan szintje, amit nem fogsz megtalálni sehol máshol a világban, még Hollywoodban vagy a Wall Street-en sem. Ez a bizalom az Istennel való kapcsolatra épül!

4. Én döntöm el, hogy mire gondolok. A huszadik században úgy gondolták a tudósok, hogy egy felnőtt ember agya nem tud megváltozni. Amikor 2002-ben egy Nobel-díjas tudós végre bebizonyította, hogy agyunk újrakódolható, és meg tudjuk változtatni a gondolkodásunkat, a tudomány végre elérkezett ahhoz, amit a Biblia mond: "engedd, hogy Isten átformáljon egy új személlyé azáltal, hogy megváltozik a gondolkodásmódod." (Róma 12:2, NLT fordítás) Az, hogy milyen vagy, az emlékeidből tevődik össze, az emlékeid pedig abból, ahogyan gondolkodni szoktál. Töltsd meg az elméd igazsággal: Isten szavával.

5. Dönthetek úgy, hogy elfogadom Jézust mint Megváltómat. Nem csak arról beszélek, hogy Jézus megváltott a bűneidből. Engedd, hogy Jézus a Megváltód legyen minden nap. Ha engeded Jézusnak, hogy megmentsen, akkor ez erőt ad, hogy állhatatos maradj a döntéseidben, amiket meghozol. "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Kor 5:17)

A te döntéseiden múlik, hogy Isten mennyire áldja meg az életedet; csak arra vár, hogy hozd meg a döntést. Soha nem késő változni. Ha meghozod az öt győztes döntést, Isten is győzelmet ad.

Beszéljetek róla:

Mondd el ma ezt az imát: "Drága Uram, vannak dolgok az életemben, amiket Te, az élet vagy mások tettek velem, és amik nem tetszenek. De köszönöm, hogy hozhatok jó döntéseket. Köszönöm hogy magadhoz hasonlóvá formáltál, és hogy van választási lehetőségem. Ma, a te hatalmadban és erődben úgy döntök, hogy egészségesebb leszek, hogy olyan dolgokat teszek, amik több energiához és egészségesebb gondolkodáshoz, testhez és érzelmekhez segítenek hozzá. Uram, úgy döntök hogy egészséges kapcsolatokat építek. Nagyon félek, de megkockáztatom hogy új, egészséges kapcsolataim legyenek. Azt szeretném, ha a szeretet lenne a legnagyobb célom, és azt akarom, hogy a szeretetre épüljön az életem.

Istenem, úgy döntök, hogy megbízok benned a körülmények ellenére. Áldani foglak, bármi történjék! Bízom abban, hogy életem minden történése a javamra válik. Uram, én fogom eldönteni, hogy miről gondolkodok - nem rossz és hiábavaló dolgokról. Segíts, hogy az életem jó emlékekkel és a Te Igéd igazságával töltsem meg. Jézus, a Megváltómnak választalak Téged. Szükségem van a szabadításodra, de ugyanakkor arra is, hogy önmagamtól megments. Szükségem van arra, hogy segíts átkódolni a testem, a szívem, az elmém és a kapcsolataim azért, hogy az életem hátralévő része legyen az életem legjobb része. Jézus nevében. Ámen."
A MEGFELELŐ FÓKUSZ


„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik." (Ézsaiás 26:3)
Az életed olyan, mint egy fényképezőgép vagy egy kamera; ahhoz, hogy megfelelő ered­ményt kapj, jól kell beállítanod a fókuszt. Ha a megfelelő dolgokra összpontosítasz, az négy eredményt hoz. Először is: leegyszerűsíti a dolgokat. Amikor nem vagy tisztában a céloddal, túl sok dologgal próbálkozol - ez feszültséget, belső harcot és zavarodottságot okoz. Csak arra van elegendő időd és energiád, hogy Isten akaratát végezd. Ha úgy érzed, hogy semminek sem tudsz a végére érni, ez lehet, hogy azt jelzi, többet vállaltál, mint amennyit Isten rád akart bízni. A megfelelő fókusz egyszerűbb élethez és józanabb időbeosztáshoz vezet. Csak akkor tudod megőrizni a békességedet, ha megőrzöd a fókuszt. „Uram, te tökéletes békességet adsz annak, akiknek szilárd a célja" (Ézsaiás 26:3 GNT). Másodszor: irányt ad. Ha azt akarod, hogy az életednek hatása legyen, kérj tanácsot Istentől, és aztán tedd azt, amit Ő mond. Ne téveszd össze az aktivitást a ter­mékenységgel. A szórt fénynek korlátozott a hatása, de az összpontosított fény olyan, mint a lézer, az acélt is átvágja. Harmadszor: energiával tölt fel. Nem a sok munka fáraszt ki, hanem az értelmetlen munka. George Bemard Shaw írta: „Az élet igazi öröme ez: ha olyan célra használnak, amit magad is nagyszerűnek ismersz el; ha a természet ereje vagy ahelyett, hogy nyomorúságaid és sérelmeid önző kis gombóca lennél, pa­naszkodva, hogy a világ nem tesz meg mindent a boldogságodért". Végül: meghatá­rozza a küldetésedet. Amikor az embereknek eszébe jut a neved, mire fognak gondolni? „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a nagyrabecsülés az ezüstnél és az arany­nál" (Példabeszédek 22:1 NIV). Legvégül pedig nem az fog számítani, hogy mások mit mondanak rólad, hanem az, hogy mit mond Isten. Koncentrálj tehát a végjátékra!






ENGEDJ MEG MAGADNAK EGY KIS LAZÍTÁST!


„...nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok…” (Filippi 3:13)

Egy kisfiú nyakig sáros ruhában jött haza, ezért az édesanyja leküldte a mosókonyhába, hogy tegye a ruháit a mosógépbe. Később felfigyelt arra, hogy túl nagy a csend, lekiáltott: „Fiatalember, remélem, nem rohangálsz odalenn egy szál alsóneműben!" Képzelhetjük zavarát, amikor egy idegen hangot hallott válaszolni: „Nem, asszonyom, én a fűtést szerelem idelent". Jakab azt mondja: „...sokat vetkezünk mindnyájan..." (Jakab 3:2). A lényeg, hogy megtanuljunk megbocsátani magunknak. Legtöbbször azzal vétkezünk, hogy jó szándékból rossz dolgot teszünk. Emlékszel a híres pisai ferde toronyra Olaszországban, ahol az építész az 54,5 m magas toronynak mindössze 3 méter mély alapot tervezett? Hogy mutatna ilyen az önéletrajzodban? Pál apostol azt mondta: „Nem... még mindig nem tartok ott, ahol kellene, de arra figyelek... hogy elfelejtsem a múltat, és előre nézzek..." (Filippi 3:13 NLT). Chuck Swindoll írja: „Mutasd meg nekem azt a fickót, aki a perfekcionizmus szabályait írta, és garantálom, hogy folyton a körmét rágja, állandóan idegrángása van... a felesége pedig retteg attól, hogy találkoznia kell vele, amikor hazaér". Isten azt mondja: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem" (Ézsaiás 43:25). Nos, ha Isten hajlandó megbocsátani vétkeinket, és eltemeti őket, akkor nem gondolod, hogy végre itt lenne az ideje, hogy felhagyj önmagád ostorozásával, elfogadd kegyelmét, és továbblépj?


Találkozások Istennel


„Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot…” (Lukács 9:6)

Egyik este egy ember éppen úton volt a gyülekezetbe, amikor meglátott négy fiút, akik az utcasarkon lógtak, ezért meghívta őket, hogy tartsanak vele. Elmentek vele, és a következő vasárnap ismét. Sőt ez a négy fiú lett a magja annak a vasárnapi iskolának, melyet az illető férfi indított. Évekkel később a férfi néhány barátja megkereste a fiúkat, hogy megtudják, mi történt velük, és megkérték őket, hogy írjanak köszöntő levelet meglepetésként régi tanáruk születésnapjára. A fiúk levelei igazi meglepetést tartogattak. Az egyik fiú misszionárius lett Kínában, egy másik az USA központi jegybankjának elnöke lett, egyikük Herbert Hoover elnök magántitkára volt, és a negyedik – maga Hoover elnök. Néha kis találkozásaid Istennel való találkozások is egyben, és olyankor történnek, amikor tulajdonképpen mással vagy elfoglalva, vagy úton vagy valahova máshova. Ha nem vagy rá felkészülve, akkor igazi áldást mulasztasz el, esélyt a növekedésre és lehetőséget arra, hogy Isten érdekeit a magad érdekei elé helyezd. Jézus elhagyta a Menny kényelmét, hogy az emberi szükségek útját járja. Figyeld meg, Ő nem állított fel minden városban egy trónt, és nem mondta: „Ez az én helyem, ha találkozni akarsz velem, gyere ide!” Nem, ő elment a piactérre. Beült a halászok csónakjába. Elment az átlagemberek otthonába. A Biblia azt mondja, hogy Jézus és tanítványai „faluról falura jártak, és hirdették az evangéliumot”. Tehát amikor felébred az együttérzésed, állj meg! Ami egy jelentéktelen találkozásnak tűnik, valaki számára Istennel való találkozás lehet, és olyan eredménnyel járhat, amilyenről soha nem is álmodtál.







Találkozni „az emberrel”


„Jöjjetek, lássátok azt az embert!” (János 4:29)

Amikor a kútnál Jézus összetalálkozott az asszonnyal, a valós szükségleteit igyekezett betölteni, szemben azokkal a férfiakkal, akikkel a nő eddig találkozott. Azt mondta: „Menj… hívd ide a férjedet!” „Nincs férjem” felelte a nő. Jézus erre azt mondta: „öt férjed volt… és akivel most élsz, nem a házastársad” (János 4:16-18). Gyengék vagyunk, ezért újra és újra olyan helyzetekbe keveredünk, amelyek megsebeznek. Ráadásul ezek a sebek nem gyógyulnak be attól, hogy egyik kapcsolatból a másikba menekülünk. A Jézussal való találkozás után ez a nő elrohant, hogy mindenkinek elmondja: „Gyertek… találkoztam egy emberrel, aki megmondott nekem mindent”. Számára a válasz nem egy újabb férfi volt; azt már próbálta! A válasz az volt, hogy találkozott a férfival, és megkérte, hogy töltse be az űrt az életében.

A Biblia így beszél erről: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul” (Kolossé 3:10). Ha eleged van abból, ahogy eddig éltél, és változtatni akarsz, emlékezz rá, hogy az az asszony a kútnál nem tudta „levetni a régi embert”, amíg nem találkozott az Újjal. Ha kötődsz bizonyos szokásokhoz és kapcsolatokhoz, nehéz saját erődből kitörni. Csak akkor leszel képes megszabadulni, ha Jézust elismered életed Urának. Csak akkor lesz erőd búcsút inteni a réginek, ha megragadod az újat. Mit jelent tehát mindez számodra? Azt jelenti, hogy gyere Krisztushoz úgy, ahogy vagy, kérd, hogy mentsen meg, és lépj vele kapcsolatba. Jakab azt mondja: „Adjátok meg magatokat Istennek… álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7 CEV). Ha ezt teszed, Isten meg fogja neked adni az erőt ahhoz, hogy elhagyd azokat a régi mintákat, és új életet kezdj!
Gazdagság...

    A mai nap imádsága:

    Uram! A legnagyobb gazdagsággal ajándékoztál meg: az Élettel! Köszönöm, hogy életre keltettél, gondolkodó érző lénnyé tettél. Segíts, hogy betölthessem akaratodat, s felfedezhessem létem minden olyan csodáját, amit számomra elkészítettél! Ámen.

   

Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
Mk 10,21-22

Vagyon... Sok ember önértékelésében a legfontosabb elem. Úgy gondolják, az vagy, amivé a vagyonod tenni képes! Régi gondolatai séma ez, mondásunk is rögzíti: "Akinek a Jóisten pénzt adott, annak észt is!" Ha így lenne, akkor a gazdagok mind bölcsek is lennének, de jól tudjuk, általában a gazdagság fordított arányban áll a bölcsességgel. Az élces megjegyzés bizony azt jelzi, a gazdagság elveszi az emberek józan ítélőképességét. A vagyon utáni vágy az, ami testvért testvér ellen fordít, ez az ami éket ver emberek közé, s a még nagyobb gazdagságra való esztelen törekvése a királyoknak és császároknak volt köszönhető, hogy nemzet nemzet ellen fordult, egyik ország rárontott a másikra. Ma sincs ez másképp! A diktátorok sajnos "újratermelődnek" s korunk ügyeletes profit-hajhászainak elborult elméje ma is keseríti milliárdok életét... Szent István napján, az inflálódó "pénzecskénk" tízezres bankójáról szigorú tekintettel ránk néző államalapító királyunk mintha előre látta volna mivé válik majd nemes elképzelése... S ha csak a megszámlálhatatlan sok borítaná el az emberek elméjét! Sajnos a szánalmasan kevés is lopásra, rablásra sőt gyilkolásra is ösztönöz egyeseket. Az ördög szolgái ők, akik el is nyerik méltó büntetésüket! Milyen nyomorúság, hogy a kisikló párkapcsolatok túlnyomó részében a legerősebb motívációs tényező pro- és kontra érvek között a pénz, a vagyon...

Milyen megdöbbentő... Jézus a gazdag ifjú óriási vagyonát hiánynak minősíti! Amire a gazdag ember a legbüszkébb, éppen az gátolja őt embersége kiteljesedédében. S milyen érdekes, hogy ezt ő maga is tudja(!) csak nem mondja ki... de mégis nyilvánvaló, hiszen "arca elborult, s szomorúan távozott". Az elhívott tanítványok azért maradtak meg elhívásukban, mert megtapasztalták, hogy az igazi, a "minőségi" élet Jézus mellett van, ahol mentes mindenki a vagyon hamis ígéreteitől. Ki mibe veti a bizalmát, annak a szolgája... Míg a pénz, a vagyon inflálódhat, ellophatják, megsemmisülhet, addig az Istennel ez nem fordulhat elő. Az előbbi kötöz, az utóbbi felszabadít.

Pedig Jézus fantasztikus távlatokat nyit ki a gazdag ember számára, amikor tanítványának hívja meg... De a tanítványi követésre nem tud igent mondani. Nem a múlhatatlant, a múlandót, nem az égit, a földit választja. Hányan vannak, akik döntésüket úgy kívánják igazolni: "Az Isten ekkora áldozatot nem kérhet tőlem! Akkor minek élek ezen a világon?" (A magvető példázatából tudjuk, az emberek háromnegyed része végül is nem az Isten mellett dönt, életük nem hoz termést, mert nem Istenre, hanem önmagukra voksoltak.)

Aki Istenben bízik, az jól tudja, hogy az igazi vagyon nem pénzben, áruban, részvényekben nyugszik, hanem magában az életben. Legnagyobb vagyonunk tehát az élet maga! Ezt a mérhetetlen gazdagságot dobják ki a szemeteskosárba, akik az abortusz mellett döntenek, pedig más alternatíva is létezik, ezt a vagyont tékozolják el kilúgozott lelkű fiataljaink, amikor a drogot, a bódulatot választják életük értelmévé, s ezt a kincset ássuk el mi magunk is, amikor nem forgatjuk haszonnal azokat a talentumokat, amiket Urunktól kaptunk...

Gazdagnak lenni jó, mert választási lehetőségeink skálája kiszélesedik. Az igazi gazdagság azonban nem pénzben, vagyonban mérhető, hanem szeretetben, s ezek az "aranytallérok" fölülről hullanak alá... Az Isten akarata az, hogy ezt az "aranyesőt" csak azok láthatják, akik a hívásra "Kövess engem!" igennel válaszolnak...


Sorsunk...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy a Te kezedből tudjak venni mindent, s ne engedd, hogy a magam feje után rohanva a kárhozat szakadékába essek! Ámen



A mi Urunk Jézus Krisztus megerősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.
1 Kor 1,8

Aki nem számol az Élet kiszámíthatatlan pillanataival - vagyis semmibe veszi a Kegyelmet -, az könnyen elszámolhatja magát... Az élet ugyanis attól annyira szép és izgalmas, hogy vannak benne tőlünk független események, melyek a Történelem Urának akaratából olykor felemelnek, olykor pedig porba sújtanak! Egész életünket azonban nem lehet az istenadta sors szeszélyességére alapozni, bár sokan gondolják: "Úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna, akkor mit aggódjak?", azaz nem gondolnak a holnapra. Ahhoz, hogy a holnapban és holnaputánban aratni lehessen, a jelenben vetni kell. Aki nem vet az biztosan nem is arat, de persze az is meg-megesik néha, hogy valaki elveti a magot, de nem ő lesz az arató, hanem valaki más, sőt még az is, hogy a fáradozás és reménykedés ellenére sincs termés...

Amikor a Történelem URa leveszi óvó-védő kezét az emberről, akkor nem történik más, mint érvényesül az Ő ok-okozati teremtettségtörvénye. A pusztában vándorló, folyamatosan elégedetlenkedő Izráelről is levette kezét, s abban a pillanatban érvényesült a puszta törvénye: a mérgeskígyók mindenkit halálosan megmartak! Isten büntetése nem az, hogy Ő extra-nehézségeket zúdít az emberre, hanem az, hogy az ember megtapasztalja az Ő hiányát... Az ebbéli szükség pedig igen kínkeserves! (Tulajdonképpen minden bűn, minden gonoszság visszavezethető az Isten-hiányra.) Aztán, ha egyszer beindul az Isten "dominó-effektusa", akkor abban nincs megállás, az végigmegy mindenen, elsöpörhet egzisztenciák millióit, akár civilizációkat is! (Jól tudjuk, volt már egyszer pusztító özönvíz is a Földön... ) Ilyenkor lehet próbálkozni, lehet szembemenni a sors-törvénnyel, de Isten ereje nagyobb az ember legnagyobb erőfeszítéseinél is.

Elkerülni a bajt ilyenkor csak az tudja, aki kellő távolságot tart a világtól. A Szentírás megtanít minket arra is, hogy, aki a bűn közvetlen szomszédságában lakik, még ha igazságra is törekszik, s ezért Isten megmenti őt - gondoljunk csak Lót történetére -, ha meg is menekül a pusztulástól, a bűn piszkából őreá/övéire is ragad egy kevés... (Lásd Lót leányainak bűnét!)

Feddhetetlenek csak akkor lehetünk, ha Valaki legvégül mindent kiigazít az életünkben. Erre egyedül csak Az képes, Akinek erre hatalma van... Ő akkor és ott - hitünk, reménységünk szerint - megsegít, s mindent kijavít bennünk, amit földi életünkben elrontottunk, nemcsak azért, mert Ő megígérte, hogy velünk lesz a világ végezetéig minden napon,hanem azért mert Ő a Szeretet...


Szavaink...

A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem értékteremtő szavakat, melyekkel magamat is buzdíthatom, s adj közösségépítő felismeréseket Igéd által! Ámen


Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!
Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!
Jak 5,13

Boldogságunk alapja a kommunikációnk... Ez a manapság gyakran használt szavunk a latin communio-ból ered, ami azt jelenti: egység. Aki nem kommunikál, az nem jut egységre, márpedig egység nélkül nem jutunk el sehová. Az ember ugyanis hosszútávon nem tud létezni önmagában, szüksége van közösségre, szüksége van társra. Ha hiányzik a közösség, ahová tartozhat vagy ha hiányzik a társ - a deformáció szinte elkerülhetetlen. Először csak a belső deformálódik, majd a lélek zsugorodása az életstílusra, a környezetre is kihat. Modern nyugati társadalmunk legalizálta az egyén, a magánérdek felsőbbségét a közösségi érdekkel szemben - meg is lett az eredménye: a társadalom ereje csökken... romlik az egyént védő közbiztonság, a favorizált kicsi és takarékos állam, kicsit és azt is csak takarékosan segíti a boldogulást kereső egyént. A közösség építése helyett a társadalom legkülönfélébb rétegeit/csoportjait "ugrasztja egymásnak" a magánérdek jól olajozott kommunikációs rendszere.

Jakab apostol a mindenre érvényes egyedüli megoldást hirdeti. Arra buzdít, ami minden baj, probléma megoldásának kezdetét adja, ez pedig nem más, mint a párbeszéd. Enélkül nincs közösség ember és ember között, de nincs közösség Isten és ember között se! A megoldás kulcsa tehát a kommunikáció! Beszélnünk kell egymással: férj a feleséggel, szülő a gyermekkel, tanár a diákjaival, pap a híveivel, s mindenkinek szólnia kell - közbenjáró nélkül! - az Örökkévalóhoz is. Isten szavak nélkül is tökéletesen megért minket, de embertársaink számára ugyanúgy "nyitott könyv" vagyunk, hiszen életünk "jelbeszéde" sok-sok mindent elárul rólunk...

Életünk örömökkel és bánatokkal vegyes egyvelege gyakran próbára tesz minket. Tűrőképességünk határát súrolják/átlépik az igazságtalanságok személyes megtapasztalásai - ilyenkor úgy érezzük, szétfeszít minket a fájdalom. Az apostol arra buzdít: "Imádkozzatok!", mert ez gyógyír, a kiegyenlítődés, a megnyugvás felé. Ha valakit pedig öröm ér, akkor az is imádkozzék, hogy öröme még teljesebb, még nagyobb legyen.

Gyaníthatóan az egész embervilág harmóniája függ attól, hogy az emberek lelkében mi játszódik le... Ezért nem mindegy, hogy milyen dolgokkal foglalkozunk: olyanokkal, amik építenek vagy olyanokkal, amelyek rombolnak. Ezért lenne fontos, hogy az emberek felismerjék, valójában mekkora hatalom a kommunikáció, amelytől függ a személyes boldogságuk is! Ha valaki az erőszakban "fürdik", mert a szórakozásképpen a media minden csatornájából fő műsoridőben csak a krimi ömlik, akkor nemcsak a maga lelkét nyomorítja, de a családtagjaiét is, akik vele egy szobában kénytelenek látni, hallani a közösségromboló gonoszságokat. Aki megosztja szívét a gonosszal, az ha nem is válik mindig gonosszá, de bekövetkezik nála az "értékrelativizáció", s ilyenkor már nem az egyetemes isteni, hanem a relatív emberi hang lesz a mérvadó, s bomlásnak is indult az a közösség, ami védelmet biztosítására adatott...


Terheink...




A mai nap imádsága:

Mindenható Isten! Látásomat élesítsd, szívemet-lelkemet tisztítsd, hogy Benned nyugalmat találjak, s ne csak elfogadjam, de át is tudjam élni azokat a boldogságos pillanatokat, melyeket nekem szántál! Ámen


Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
Mt 11,28
A fáradtság korunk egyik jellegzetes tünete. Gyermekeink elcsigázottak az iskolákban, a szülők a hétköznapi gondok forgószelében gyakran elcsüggednek, időseinket a korukkal járó testi nyomorúságok elhordozása nyomasztja. Van-e olyan, aki teher nélküli életet él? Aligha... Azok, akik fiatalok, s esetleg mindenük megvan - a céltalanság "keresztjét" hordozzák. Nincs nagyobb gyötrelem, mint a motiváltság hiánya, és nincs nagyobb öröm annál, ha tudom miért, s főleg ki(k)ért küzdök, nap mint nap.


Jézus tehát mindenkihez szól, akik a vétkek, bűnök, mulasztások súlyos köveivel megpakolták életük láthatatlan hátizsákját. A megfáradt lélek azonban még nem elégséges indok az Isten felé forduláshoz. A terhek - melyeket gyakran mi magunk találunk magunknak - hordozása sokszor inkább kiáltó (vész)jel a környezetünk felé, hogy részvétet ébresszen másokban, hogy felvállalt "mártíromságunkkal" végre legyünk már fontosak valakinek vagy valakiknek... Szükséges a vágyakozás is - a megnyugvásra!


A nyugalom nem a motiváltság hiánya. A különféle kábító szerek generálta "bambaság" nem a nyugalom, hanem az eltompult aktivitás. Az alkohol sem oldja stresszt, ahogyan azt sokan gondolják, legfeljebb egy darabig a lélek nem vesz tudomást (mert nem tud) a megemelkedett hormonszint kiváltójának okairól... Ha a kábulat elmúlik, akkor viszont a másnap testi kínjain túl van nagyobb probléma is: a lélek keserűsége. Az előbbi elmúlik, a másik marad, sőt megerősödve marad...


Miféle megnyugvást ad Jézus? Mindenekelőtt a lélek Istenbe-ágyazottságának lehetőségét. Ez az állapot a hazatalálás, az otthonlevés mindent "elsimító", töltekező nyugalma. Aki ezt átéli - újra és újra -, az nem mondja, de környezetében látják rajta, s érzik: neki "sikerült" - ő boldog életet él.


Világosság - sötétség...

A mai nap imádsága:

Uram! Szereteted világosságát gyújtsd meg a szívemben. Űzd el belőlem a kétségeket, melyeket a sötétségtől való félelmem szül! Add Uram, hogy megláthassam csodálatosnak teremtett világodban üdvözítő akaratod jeleit, s azok szerint rendezhessem be életemet! Istenem, könyörülj meg mindazokon, akik önszeretetük miatt nem Téged imádnak, hanem azt bálványozzák, ami múlandó! Irgalmad palástjával takarj be mindannyiunkat, hogy ne dideregjünk, amikor - magunk sem tudjuk miért -, de elfutunk Tőled, s önigazságaink mögé rejtőzünk! Ámen

   

Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1 Jn 1,5

Amióta vagyunk - s ha hihetünk tudósainknak, a mitokondriális DNS-szerint úgy kb. 200ezer éve -, gyaníthatóan azóta keressük nemcsak létünk értelmét, de abban a fénynek is a szerepét. A fény a Napból jön, melyet az íróasztal-teoretikus valláströténészek elképzelése szerint a régiek istenként imádtak. Az én szerény véleményem szerint a régiek sem voltak annyira tudatlanok, hogy ne tudták volna, a Nap nem Isten, hiszen azt látni lehet, a mögötte álló teremtő Erőt azonban nem, ugyanakkor azt nemcsak az Ószövetségben, de az azt megelőző civilizációkban is tudták: Istent soha senki nem látta... A kérdés mindig az, ki mit lát meg? Az egyik egy világító égitestet, a másik egy istenséget, melytől függ a termés minősége és mennyisége, a harmadik pedig a Teremtő Isten ujjlenyomatát. Bizonyára nem véletlenül kaptuk a JóIstentől a látás ajándékát, azt célirányosan teremtette belénk, hogy ne csak tájékozódni tudjunk vele, de lássunk is általa. Ennek ellenére mégis akadnak szép számmal, akik "látván nem látnak".

Sokan nem látják meg, hogy Isten azért Isten, mert a sötétséget is Ő teremtette, annak is az URa. Istennek nem kell hadakoznia a sötétséggel, mint ahogyan azt egyesek hiszik, Isten nem függ a sötétségtől, a sötétség nem tényező az Isten számára... Ha bármiféle befolyásoló ereje lenne a sötétségnek Istenre, akkor Isten már nem lenne Mindenható Isten! A kereszténység üzenete - amit több kevesebb sikerrel próbál az elmúlt kétezer esztendőben továbbadni -, hogy a Világosság az egyetlen teremtő Erő, mely mindent meggyőzött és legyőzött, s ez a Szeretet-Erő öltött testet a Krisztusban, Aki az Élet.

Ahogyan a szeretetben nincsen gonoszság és önzés, mert akkor már nem lenne szeretet, ugyanúgy az Istenben sincs sötétség. A halottak azért halottak, mert nincsenek az élők között, de aki él, annak az életet nem a halottak között kell keresgélnie, hanem az életben. Aki valóban hiszi az Istent, az felismerte, hogy Isten az Egy (Fény) s nem pedig kettő (fény és árnyék). Akik csak elképzelik, hogy szerintük milyen az Isten - azok isteni erőt tulajdonítanak az árnyéknak. Ők azok a szektások, akik igen nagy vehemenciával hirdetik saját elképzeléseiket a Sátánról, az ördögről, a démonokról, s mindenféle negatív hatalmakról, akik az Isten ellenében munkálkodnak, s élnek egy olyan nyomorúságos világban, amely világ csak számukra létezik...

Az igazság az, hogy a fény miatt van az árnyék. Ha van fény, akkor van árnyék is, de az árnyék önmagában nem képes erőt demonstrálva, "fényt csinálni", azaz: ha nincs fény, akkor nincs árnyék se! Azért, hogy "kerek legyen a világ", s ne csak "igen-ek", de "nem-ek" is legyenek benne, Isten teljes szabadságot adott nekünk embereknek, s megadta annak lehetőségét is, hogy szemünket becsukjuk... Mi pedig élünk vele, s gyakran be is csukjuk! Ilyenkor történik meg, hogy nem látjuk meg vele, hogy Isten az Isten, s hogy Ő az Ő (meg)látására hívott el minket, nem pedig a sötétségben való tapogatódzásra, amit egyesek oly izgalmasnak tartanak. Az igaz istenhit - milyen borzasztó már leírni is, de a nyomatékosítás miatt le kell írni, hogy "igaz hit" - látást ajándékoz és eljuttat Őhozzá, végtelen világába, a lélek vaksága pedig egyhelyben való toporgásra kárhoztat egy sötét szobában...