2011. január 14., péntek

2011. január 14. A év, évközi idő, 1. hét, péntek A nap liturgikus színe: zöld

Emberi tulajdonság, hogy a láthatót, a kézzel foghatót sokkal könnyebben elfogadjuk. A gyógyítás látható, a bűnök megbocsátása nem látható. Isten ügyében szívünkkel akarunk látni, hogy megérezve szeretetét azt láthatóvá tegyük.

KÖNYÖRGÉS
Istenünk, mindenség Alkotója,
te rendelted, hogy az ember munkával töltse be hivatását.
Add, hogy most megkezdett munkánk
gyarapítsa földi életünk javait,
és kegyelmed segítségével
Krisztus országának terjedését is szolgálja.
Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön--örökké.

           
Zsid 4,1-5.11

Mivel tehát még hátravan az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak [Zsolt 95,11]! Mert a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesült a hit mindazzal, amit hallottak. Hiszen csak akkor megyünk be a nyugalomba, ha hiszünk, ahogy megmondta: ,,Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!'' [Zsolt 95,11] -- akkor tudniillik, amikor a világ teremtésének művei befejeződtek. Mert egy helyen így szól a hetedik napról: ,,És Isten nyugalomban töltötte a hetedik napot, nem alkotott'' [Ter 2,2G]. Ugyanígy ezen a helyen is: ,,Nem mennek be az én nyugalmamba!'' [Zsolt 95,11] Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba [Zsolt 95,11], nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját kövesse.
Mk 2,1-12

Később újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: ,,Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.'' Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: ,,Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?'' Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: ,,Miért gondoljátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ,,Bocsánatot nyertek bűneid'', vagy azt mondani: ,,Kelj föl, vedd ágyadat és járj''? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- ekkor a bénához fordult: -- Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!'' Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: ,,Ilyet még nem láttunk soha.''

2011. január 14. - Péntek

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
   hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem
   fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát.
   Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a
   tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna
   feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: ?Fiam, bocsánatot
   nyertek bűneid.? Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak
   szívükben: ?Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a
   bűnt, mint egyedül az Isten??
   Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát
   hozzájuk: ?Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a
   bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat
   és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a
   bűnök megbocsátására!? Ezzel odafordult a bénához: ?Mondom neked: Kelj föl,
   fogd az ágyadat, és menj haza!? Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk
   szeme láttára eltávozott.
   Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: ?Nem láttunk
   még ilyet sohasem!?
   Mk 2,1-12


   Elmélkedés:
   A mai evangéliumi rész a csoda leírásán túl annak kettős hatásáról is
   beszámol. Egyrészt az emberek többsége csodálkozott a történteken, de Istent
   dicsőítették érte, mivel isteni jótéteménynek tartották. Másrészt az
   írástudók ellenállását váltja ki a csoda, akik nem a a gyógyítás, hanem
   inkább Jézus szavain döbbennek meg. Jézus ugyanis nem csupán a testi
   betegséget szünteti meg, hanem egyúttal a lelkit is, eltörölve a
   meggyógyított személy bűneit.
   Az elfogadás és az elutasítás e kettős hatása mindvégig megtapasztalható
   Jézus nyilvános működése során valahányszor tanítja az embereket vagy
   meggyógyítja a betegeket. A döntés az emberek részéről tulajdonképpen arról
   szól, hogy elfogadják-e azt, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte, aki az
   isteni irgalmasságról tesz tanúságot szavaival és tetteivel egyaránt. A
   tanítás és a csodák ugyanis arról tanúskodnak, hogy Jézus valóban isteni
   hatalommal rendelkezik.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
   igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
   Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
   Assisi Szent Ferenc

14. péntek (Nolai Szent Félix, Orseolo Szent Péter)

Zsid 4,1-5.11; Zs 77,3-8; Mk 2,1-12
    Igyekezzünk bemenni abba a nyugalomba!

Zsid 4,1-5.11

Mivel tehát még hátravan az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak [Zsolt 95,11]! Mert a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesült a hit mindazzal, amit hallottak. Hiszen csak akkor megyünk be a nyugalomba, ha hiszünk, ahogy megmondta: ,,Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!' [Zsolt 95,11] -- akkor tudniillik, amikor a világ teremtésének művei befejeződtek. Mert egy helyen így szól a hetedik napról: ,,És Isten nyugalomban töltötte a hetedik napot, nem alkotott' [Ter 2,2G]. Ugyanígy ezen a helyen is: ,,Nem mennek be az én nyugalmamba!' [Zsolt 95,11] Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba [Zsolt 95,11], nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját kövesse.

Zs 77,3-8

Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk, nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt. Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat, hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék! Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.

Mk 2,1-12

Később újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: ,,Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.' Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: ,,Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?' Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: ,,Miért gondoljátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ?,,Bocsánatot nyertek bűneid?'', vagy azt mondani: ?,,Kelj föl, vedd ágyadat és járj?''? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- ekkor a bénához fordult: -- Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!' Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: ,,Ilyet még nem láttunk soha.'
Bölcs szívet adj nekem Uram! Ámen


Bölcsességed csudái,
Szereteted munkái
Mely sokak, mely nagyok!
Azokat elszámlálni,
Méltókép meghálálni
Uram elégtelen vagyok.


Célom Isten maga, nem öröme s békéje,
sem áldása; csak Ő, a lelkem Istene!
Ezzel a mértékkel mérem az életemet,
vagy valami olyannal, ami ennél kisebb?


Cselekedjél így s kelj fel Úristen,
Hatalmaskodjál ellenséginken,
Tudja meg azt itt e földön minden,
Hogy egyedül vagy áldandó Isten.


Csendesítsd le szívünket, Jézusunk, hogy meghalljuk szereteted és életünket megigazító útmutatásod szavát. Ámen


Csodálatosak a te ígéreteid, kegyelmes Atyánk. Meghálálni soha, csak megköszönni tudom, hogy te engem is ilyen áldásra, ilyen kegyelemre méltatsz. Köszönöm a Krisztus ajándékát, hogy méltatlanul is nekem adja érdemét, amit vére utolsó cseppjének hullásáig tartó engedelmességével szerzett. Köszönöm a békességet, mely mindig megvigasztal és erőt ad életem minden nyomorúságában. Köszönöm a hitet, hogy kegyelmed mind itt, mind halálom után az enyém marad. Szentelj, Atyám, engem is gyermekeddé, embertársaim jó testvérévé, Krisztus hu megváltottjává. Ámen
(V.L.)


Csüggedt hívek, ne féljetek,
Erősödjék meg lelketek;
Viduljon föl bús orcátok,
Szabadító jön hozzátok.


De balga is vagyok Istenem, amikor felesleges batyukat cipelek magammal, pedig letehetném. Tele a kezem, a vállam, mert benne és rajta vannak a bűneim. Pedig Te kéred azt, hogy vigyem eléd. Megteszem. Őszinte imában jövök eléd, hogy letegyem azt, amit felesleges cipelnem, mert megbánva bűnbocsánatot kapok Tőled. Áldott légy érte! Ámen

Elég jó!

„…felépítlek téged, és felépülsz…” (Jeremiás 31:4 Károli)

Ne engedd senkinek, csakis Istennek, hogy megmondja, mennyit érsz. Ez túl nagy hatalmat adna bárki kezébe. Ha az emberek felcímkézhetnek, akkor be is korlátozhatnak. Amíg nem tudod, hogy Isten mit gondol rólad, addig nem fogod tudni sem az egyéni értékedet, sem az életed célját. Aggódni fogsz amiatt, hogy nézel ki, mit gondolnak rólad mások, és hogy sikeres leszel-e az életedben. De ha hiszel Isten ígéretében: „…örökkévaló szeretettel szerettelek téged… felépítlek téged, és felépülsz…” (Jeremiás 31:3-4 Károli), akkor szabadon összpontosíthatsz arra, hogyan fejlődhetsz és érheted el Istentől kapott lehetőségeidet. Amit az élet lerombolt, Isten újjá tudja építeni.

Ha alacsony önértékeléstől szenvedsz, íme egy imádság, ami segít: „Atyám, néha úgy érzem, hogy semmire se vagyok jó, hogy semmit sem tudok jól csinálni, hogy bármit is teszek, az soha nem elég jó. De tudom, hogy amikor arra nézel, hogy ki vagyok, és ki lehetek, akkor Jézust látod. És Ő elég jó! Elég jó az, hogy drága vérét ontotta azért, hogy elfedezze az én értéktelenségemet. Elég jó az, hogy kifizette az árat minden bűnömért, amit valaha is elkövetek. Elég jó az, hogy minden nap tökéletesít engem. Elég jó az, hogy igaznak lát engem Krisztusban. Elég jó az, hogy közbenjár értem Isten trónjánál éppen most is. Elég jó az, hogy meggyógyítja az életem összetört részeit, és újra egészségessé tesz. Elég jó az, hogy irántam való szeretete örökkévaló és garantált. Köszönöm, Atyám, hogy minden, amit Jézus tesz, elég jó, és hogy Benne én is elég jó lehetek!”

AZ ÉGŐ TŰZ

  "Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem." (Jer 20:9)
 
  Isten alázatos embereket fog elindítani a jelenvaló igazság üzenetének hirdetésére. Sok ilyen embert fogunk látni, akik a Szentlélek kényszerítő hatására ide-oda sietnek, hogy átadják a fényt a sötétségben lévőknek. Az igazság olyan, mintha tűz égne csontjaikban, és buzgó vággyal tölti be őket, hogy megvilágosítsák azokat, akik a sötétségben vannak. A képzett emberek közül is sokan fogják hirdetni az Úr Igéjét, de a Szentlélek gyermekeket is felhasznál arra, hogy elmenjenek, és hirdessék a mennyei üzenetet. A Lélek kitöltetik azokra, akik hallgatnak sugallatára. Ledobják magukról a társadalmi kötöttségeket, felhagynak a gyanakvással és csatlakoznak az Úr hadseregéhez.
  A jövőben a közéletben tevékenykedő embereket is ihletni fogja a Szentlélek, hogy hagyják ott polgári foglalkozásukat, és menjenek el az utolsó kegyelmi üzenetet hirdetni. Amilyen gyorsan csak lehet, felkészítik őket a munkára, hogy erőfeszítéseiket siker koronázhassa. Mennyei küldöttekkel fognak együtt dolgozni, mert készek áldozatot hozni és feláldoztatni az Úr szolgálatáért. Senkinek sincs joga akadályozni ezeket a munkásokat. Jó eredményt kell kívánni nekik, amikor elmennek a nagy misszióparancs teljesítésére. Egyetlen gúnyos szót sem szabad mondani azoknak, akik a föld durva talajába hintik az evangélium áldott magvait.
  A világ legértékesebb dolgait - az egyszerűséget, az alázatot, a megbízhatóságot, a tisztaságot, a makulátlan tisztességet - nem lehet sem venni, sem eladni; de ingyen megkaphatja a tudatlan és a művelt, a fekete és a fehér ember, az alázatos kétkezi dolgozó és a trónon ülő király is. Alázatos munkások fognak osztozni a Megváltó örömében, akik nem a saját erejükre támaszkodnak, hanem mindig Istenben bízva egyszerűen munkálkodnak. Állhatatos imáik lelkeket vezetnek a kereszthez. Mialatt együttmunkálkodik önfeláldozó erőfeszítéseikkel, Jézus szíveket fog megindítani, és véghez viszi a lelkek megtérésének csodáit. Férfiak és nők gyülekezeti közösségekbe tömörülnek. Gyülekezeti helyiségek épülnek, iskolák jönnek létre. A munkások szíve pedig megtelik örömmel, amikor látják Isten üdvözítő kegyelmét. (Testimonies, 7. kötet, 26-28. oldal)

2011. január 14. péntek Bódog napja 1280.

A mai nap meditációs fogalma:
Következmények...

A mai nap imádsága:
URam! Eltértünk akaratodtól, s a szeretet hatalma helyett az önzés uralmát választottuk. Vétkeink, bűneink és mulasztásaink miatt megérdemeljük büntetésedet, de URam, ha lehetséges, súlyos hibáink következményeit Krisztus érdeméért, hárítsd el rólunk! Ámen


Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem;
1 Móz 6,5-7a

Ha ezt a bibliai "beszámolót" megnézzük, sajnos el/ki kell mondanunk: Isten nem túl jó véleménnyel volt az emberiségről! Úgy néz ki, hogy az emberi közösség a kezdetek óta magában hordozza a saját kipusztulásának lehetőségét. Lehetett-e ennek az oka a vallás, a rosszul értelmezett Isten-fogalom? Miért ne!? Amennyire ismerjük írott történelmünket, abban szinte minden a vallástól függött. Meghatározta a gazdasági életet, a tudományt, az erkölcsi életet minden bizonnyal, ami aztán mindenre, az egész életre hatással vol. Biblikus tény, hogy az első gyilkosság (ráadásul egy testvérgyilkosság: Káin és Ábel esete) oka a vallás hibás értelmezéséből fakadt - Káin áldozatára Isten "nem tekintett le", s ezért ő iszonyatos haragra gerjedt... majd ölt.

A mi zsidó-keresztény gyökerű kultúrkörünkben az özönvíz/Noé története az egyik legismertebb ószövetségi történet. A Biblia kronológiája szerint az Özönvíz Kr. e. 2370-ben kezdődött. A bibliakritikusok véleménye szerint a Genezisben elbeszélt történet két egymástól független elbeszélésen alapszik és a mai ismert verzió végleges formája csak a Kr.előtti 5. században alakult ki. Annyi bizonyos, hogy a történet alapja jóval korábban az ún. Gilgames-történetek tábláin (Kr.e. 2100-2000) is szerepel, amely a sumér, majd az arra épülő akkád kultúra lenyomata. A térség más népeinek mondái között azonban ugyanúgy jelen van az özönvíz-mítosz, ahogyan távoli, tengerentúli népek hagyományaiban, mondhatni, ez az őstörténet egyetemes része a világ kultúrtörténetének...

Mi ebből a tanulság? Elsősorban az, hogy az ilyen globális méretű változás(ok?) - nevezhetjük nyugodtan civilizációs katasztrófá(k)nak is - történelmünkben már korábban is bekövetkez(het)tek. A mai világban vajon nem azt üzeni ez az őstörténet számunkra, hogy el kellene gondolkodnunk életünk kilátásain? Ha egymás ellen (kontraegzisztensen!) élünk, magunkban hordozzuk az önpusztítás csíráját! Sajnos erről szól életünk... Ha Istent keresnénk, akkor megtanulhatunk valamit Tőle, s a Bibliából: hogyan élhetünk felebarátaink javára, miközben a mi életünk minősége is javul.

Amikor Noé, a bárkát építi, nagy közöny veszi körül. Az emberek tréfálkoznak vele, és nem veszik komolyan figyelmeztetését. Ennek oka - a Biblia szerint -, hogy életfelfogásuk életellenes, vagyis kontraegzisztens lett. Ez a felfogás sajnos mai világunkat is veszélyezteti. Az újszövetség szerint Jézus azt mondja, az emberek majd semmit sem fognak észre venni a világ borzalmaiból az önzés miatt, mielőtt bekövetkezne egy hasonló (végidős?) esemény. Újra megismétlődik tehát, hogy az ember önmaga ellenségévé válik?

A választ nem tudjuk, de aki egy kicsit is belegondol a Gondviselő Isten teremtésbeli akaratába - az olvashat azokból a korunkat jellemző eseményekből, melyek jelek is egyben, hiszen jelzik fejlődésünk irányát. Beszélnek ugyan az egységről, mindazonáltal mégis a különbség erősödik ember és ember között. Noé bárkájának történetéből azonban nyilvánvaló: csak együtt menekülhetünk meg...

2011. január 14. péntek

Ádám, Jézus és minden ember megkisértése.

Csak két ember volt a Szentírásban, akinek a megkisértése egyedülálló volt. Ádám és Jézus.
Mindketten egyedülálló értelemben voltak Isten fiai. Ádám Isten teremtett fia volt, Jézus pedig Isten egyszülött Fia.

Jézus nemzetségi táblázata:
..ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé: ez pedig Istené.
Lukács 3:38,

Megteremtette az Isten az embert a maga képmására, férfivá és nővé teremtette őket.
1Mózes 1:27,

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
János 3:16

Hiszen asszony szülte őt, hogy emberként le tudja győzni a golgotán  a Sátánt.

 Mindkettőnek bűntelen emberi természete volt, a bünnek semilyen alapja nem volt a lényükben. Az ördög kivülről kisértette meg őket. Ádám megbukott a próbán, Jézus viszont  nem.
Minden más ember úgy kisértetik meg, mint bűnben született lény. Mert az ádámi örökséget hozzuk magunkkal.
A különleges ebben az, hogy míg Ádám és Jézus csak kivülről kisértetett meg, addig az emberiség, kivülről és belülről is kisértetik. Mert a saját kívánsága is kisérti őket.

Azután a kivánság  megfoganva bűnt szül, a bűn pedig halált nemz.
Jakab 1:13-14,

Vagyis minden ember a halál uralma alatt lenne, ha Jézus nem váltotta volna meg. Mert minden ember bűnös!
Ádám volt az első Ádám,  Jézus pedig az utolsó Ádám.

Köszönjük Atyám a tanításaidat, hisz ezekből tudjuk  igazán megérteni miért is vagyunk olyanok amilyenek. Hiszen bennünk is dúl az óember kívánsága, mássága, előfordul, hogy gyengék vagyunk. De az ismeret alapján nem kárhoztatjuk magunkat, hanem az Úr erejével felállunk.

Január 14.

Böjt és imádság a testvérekért

"4Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt," (Nehémiás 1,4)
Nehémiás nagy dolgokra vállalkozott az Úr népéért, és a Mindenható segítségével a tervek valóra váltak. Minden lehetőségét, tehetségét és befolyását felhasználta, hogy Jeruzsálem épüljön kövekből, de lelki értelemben is. Nagy munkához nagy ember kell. Nagy lelki feladathoz lelki nagyság szükséges. Ennek az alapja pedig az, hogy valaki kész legyen őszintén az Úr színe elé állni. Ott lehullik minden külsőség. Nyilvánvalóvá lesz minden dolgunk, de az Isten akarata is. Ami fáj az Úrnak, az nekünk is fájni fog, ami elszomorítja, az bennünket is sírásra késztet. Ezt élte át Nehémiás az olvasott igében. A Mindenható jelenlétében kesergett és gyötrődött Jeruzsálem helyzete miatt. Ebből a lelki állapotból fakadt az a csodálatos imádság, ami megváltoztatta addigi életét. A király pohárnokából a királyok királyának szolgájává lépett elő.
Ma is szükség van komoly odaszánásra, elkötelezett szolgálókra, hogy épüljön és növekedjen a mennyei Jeruzsálem, Krisztus teste. Testvérekre, vezetőkre, akiknek nem közömbös Isten népének jelene és jövője. Olyanokra, akik készek imádkozni, gyötrődni, sírni és böjtölni másokért az Úr előtt. Te is lehetnél az egyik mai Nehémiás?! /PZs/
Paróczi Zsolt


Hálaáldozatot mutatok be

"12Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? 13A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. 14Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. 15Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát. 16Ó URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset. 17Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem. 18Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, 19az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!" (Zsoltárok 116,12-19)
Jézus Krisztus a kereszten egyszer és mindenkorra bemutatta bűneinkért az engesztelő áldozatot. Ez tökéletesen és teljesen elég ahhoz, hogy rendezze adósságainkat az Úrral szemben, és megtisztítson bennünket mindenféle gonoszságtól. Ettől kezdve hálaáldozatainkkal fejezhetjük ki mennyei Atyánk felé szeretetünket és bizalmunkat.
Az olvasott zsoltárban ezzel kapcsolatban azonban felmerül a kérdés: mivel hálálhatnánk meg azt a sok jót, amit velünk tett és tesz az Isten? Vegyünk sorra néhány választ ebből az igéből!
A szabadulásért felemelt pohár. Számunkra ez a hálaadás poharában az úrvacsorai alkalommal válhat valósággá. Egyetlen lehetőséget se hagyjunk ki, amikor ezt gyakorolhatjuk!
Az Úr nevét hirdetem, őt hívom segítségül, őt magasztalom. A hálaadás ezen módját gyakoroljuk minél többször! Isten előtt kedves, ha gyermekei ragaszkodnak hozzá, és őt tartják reménységüknek.
Teljesített fogadalmak. Legtöbben megfogadtuk megtérésünk során, hogy egész életünk az Úré lesz. Ráadásul ezt az egész gyülekezet jelenlétében meg is vallottuk. Ne feledkezzünk meg erről, hanem töltsük be! Dicsérjük az Urat teljes életünkkel! /PZs/
Paróczi Zsolt

Január 14.

Nem jött még el az én órám.
János 2,4

Uram! Többször is mondtál ehhez hasonlót. Valahányszor az evangéliumok írásában erről olvasok, mindig valamiélettitkot sejtek meg mögötte, melyet szeretnék megérteni. Te a mennyei Atya akaratának óramutatóit mindig világosan láttad. Tudtad, mikor kell csöndben, türelemmel várnod, mikor kell indulnod, mikor cselekedned és mikor kell a keresztet fölvállalnod. Így élted azt a tökéletes emberi életet, melyben Atyádnak gyönyörűsége telt.

Uram! Nem így vagyok én. Nem figyelek gondosan mennyei Atyám óráinak mutatóira. Életem legtöbb baját ez okozta. Ha figyeltem is, türelmetlenségemben nem tudtam megvárni az óraütést, hanem Isten beleegyezése nélkül indultam el. Írd bele életembe a Te példádat, és taníts aztkövetnem. Ne akarjak valamit korábban elérni, mint ahogyan Istennek tetszik azt megadni nekem. És még ennél is jobban kérek egy dolgot: ne engedd elmulasztanom azt az órát, amelyet Istenem tudomásomraad. Olyan borzasztó volna örök gyötrődéssel arra ébrednem: elkéstem!