2017. január 6., péntek

A beoltott Ige

„…fogadjátok a belétek oltott igét…” (Jakab 1:21)


A „beoltott Ige” önfenntartó. Nem tart igényt elismerésre vagy támogatásra az emberek részéről, hogy az által jóváhagyást nyerjen. Amikor Jézus a vízen járva közeledett a csónakban lévő tanítványaihoz, Péter azt mondta: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád...” (Máté 14:28). Jézus egyetlen szót mondott neki – „Jöjj!” – és Péter elindult. Félt? Te talán nem féltél volna? De a vágyakozása nagyobb volt a félelménél. Ez minden, amire szükséged van az elinduláshoz – az Isten iránti vágy, amely nagyobb, mint a kétségeid és a korlátaid. A többi tanítvány valószínűleg nem hitte, hogy Péter meg tudja tenni. Sőt, azok, akik aggódtak a biztonságáért, nem akarták, hogy megpróbálja, azok pedig, akik versengtek vele, azt nem akarták, hogy sikerüljön neki. Az igazság az, hogy a többi tanítvány azt sem tudta, hogy ki szólította Pétert; ők Jézusról azt hitték, hogy „kísértet” (Márk 6:49)! Van egy tanulsága a számodra:

Ha Isten egy Igét ad neked, és te az alapján elindulsz, ne számíts arra, hogy mindenki megerősít majd benne! Természetes, ha azt szeretnéd, hogy bizonyos emberek lássák, amit te látsz, és higgyék, amiben te hiszel. De ebben az igeversben Isten felkészít arra, hogy nézeteltérés lesz közted és azok között, akik nem értik, hogy mit mondott neked Isten. Ha nem vigyázol, az emberek véleménye rövidzárlatot okoz a hitedben, és eléri, hogy kétségbe vond, amit Isten mondott. Isten azt mondja: „Nem áll szándékomban általuk megerősíteni azt, amit neked mondtam. Sőt arra sincs szükségem, hogy egyetértsenek azzal, amit rád vonatkozóan mondtam.” Nyugodj meg! Bízz Istenben! Lehet, hogy szeretnéd ezt a sok-sok külső megerősítést, de az igazság az, hogy nincs szükséged rájuk!




Amikor Isten „beoltott Igét” ad neked, az azt munkálja benned, hogy még többre éhezz. De légy óvatos: ne szemezgess olyan igéket a Bibliából, amik jó érzéssel töltenek el! Ha hitben növekedni akarsz, rá kell kényszerítened magad arra, hogy minden nap szánj időt Isten Igéjére. Nem magadtól fedezed fel a beoltott Igét, és nem te döntöd el, hogy egy bizonyos szentírási részlet neked szól, egy másik pedig nem. „A teljes Írás… hasznos…” (2Timóteus 3:16). Ahhoz, hogy egy vállalkozás hasznot hozzon, nagyon jól kell ismerned az adott területet, különben hamarosan abba fogod hagyni. A sikeres keresztény élethez vezető út az, hogy feladatodul tűzöd ki, hogy megismerd a Bibliádat. Ne csak egy Igét akarj Istentől, hanem tanulmányozd Isten teljes Igéjét!

Azt akarod, hogy az életednek súlya legyen? Merülj el a Szentírásban! Hasonlít ez a fogamzáshoz. Sem a hímivarsejt, sem a női petesejt nem képes a szaporodásra. Csak ha a sperma behatol, és a petesejt körülöleli, akkor van fogamzás és szaporodás. Ugyanígy van ez a lelki növekedésünkkel is. Ha Isten Igéje és a befogadókész szív találkozik, akkor valami történni fog. Ez egy olyan kombináció, ami mindig működik!

Nincs semmi, ami ahhoz fogható volna, mint amikor hosszasan elidőzünk a Szentírás előtt. Ez létfontosságú. Enélkül nem leszel képes meghallani, mit mond neked Isten. Mindig valaki másra kell majd támaszkodnod. El tudod képzelni a házastársaddal való kapcsolatodat ilyen alapon? Mit gondolsz, mennyi ideig tartana a házasságod? Ugyanez igaz az Istennel való kapcsolatodra is. Nincs semmi, ami pótolhatná az Ige első kézből származó, naponkénti állhatatos tanulmányozását.




EZ A TE LÁTOMÁSOD – BE KELL TELJESÍTENED!


„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Ha egy álom Istentől való, és te elkötelezed magad rá, akkor „biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3). Igen, időnként meg fogsz botlani, időnként meg kell feszülnöd, hogy túllépj régi korlátaidon, lehet, hogy tántorogva fogod átlépni a célvonalat, de el fogod érni. El fogsz jutni az Ígéret Földjére. Nézd csak meg Mózest: egy történelmet megváltoztató üzenetet kellett eljuttatni a fáraóhoz, pedig nehéz beszédű volt. Házassági problémái is voltak. Szeretett mindent egyedül megoldani, míg el nem jutott arra a pontra, ahol már nem bírta tovább, és megtanulta átruházni a feladatokat. Néha nem tudott uralkodni magán, ezért mondta neki ezt Isten: „…Ezt a földet ígértem oda esküvel… Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda” (5Mózes 34:4). Ám végül mégiscsak bejutott! 1400 évvel később ott állt Jézussal a Megdicsőülés [Színelváltozás] Hegyén, az Ígéret Földje közepén! Azt mondod: „De én csúnyán elbuktam”. Dávid házasságtörést követett el, zsoltárai mégis sokaknak adnak erőt, és az egész világon idézik őt a szószékről. Isten nem mentegette Dávidot, hanem megbocsátott neki, és felhasználta őt. „Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették…” (ApCsel 13:36). A Biblia így írja le Istent: „te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és a nagy a szeretetd” (Nehémiás 9:17). Egyes fordítások így adják vissza: „kész a megbocsátásra”. Isten készen áll, amikor te is, csak annyit kell tenned, hogy Hozzá fordulsz. Mielőtt Habakuk látomásáról kezdett volna írni, ezt mondta: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit felejtek én panaszom dolgában” (Habakuk 2:1 Károli). Isten helyreigazít, nem leselejtez! Hát nem csodálatos? Így működik Isten kegyelme.




Ámos prófétánál egy érdekes képet olvasunk: „Ahogyan a pásztor az oroszlán szájából két lábszárat, vagy egy fülhegyet ment meg, csak úgy menekülnek meg Izrael fiai…” (Ámos 3:12). Képzeld el, hogy a Sátán az oroszlán, és te vagy a bárány, Jézus pedig, mint a pásztor, jön, és összeszedi azt, ami belőled maradt; nézd csak meg, hogyan formál Isten győzelmet a vereségből! Az élet darabokra tépte álmodat? Istennel mindössze két dolog elég a visszatéréshez: 1) Fül a hallásra. Ne hallgass többé azokra a hangokra, melyek elcsüggesztenek; nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége! Isten azt mondta Ezékielnek, hogy prófétáljon a völgyet megtöltő halott, kiszáradt csontoknak (ld. Ezékiel 37:4): „Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.” (Ezékiel 37:10). Lehet, hogy reményeid meghaltak, és lelked kiszáradt, de ha hallgatsz arra, amit Isten mond, álmod újra életre kel. 2) Láb, melyre rá tudsz állni. Isten, aki Jóbnak kétszer annyit adott szenvedései után, mint amennyije volt azelőtt, rólad sem mondott még le. Olvasd, hogy mit ígért, és állj rá Igéjére! Ákánt az Ákór völgyében kövezték halálra, mert lopott a zsákmányból Jerikó ostroma után. Itt van vége a történetnek? Nem, mert Isten az ő kegyelmében később ezt mondja: „…az Ákor völgyét a reménység kapujává teszem…” (Hóseás 2:17). A következményekkel lehet, hogy együtt kell élned, de Isten kegyelméből még mindig megélheted, hogy látod álmod beteljesülését.
A fontos dolgokkal foglalkozz, ne a sürgősekkel
"Használjatok ki minden lehetőséget ezekben a gonosz időkben." (Efézus 5,16 NLT fordítás)


Van jó, és rossz hírem is 2014-re. Az a 365 nap, amit az elkövetkezendő évre kaptál, nem lesz elég arra, hogy mindent megcsinálj. De itt a jó hír: Isten nem várja el tőled, hogy mindent megcsinálj. Isten épp annyi időt adott neked, amennyi szükséges, hogy elvégezd azt, amit Ő szeretne, hogy véghez vigyél.

Ezért olyan fontos, hogy legyenek céljaid 2014-re. A célok segítenek az életed irányításában. Pál az 1Kor 9-ben ezt mutatja be: "Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág" (1Kor 9,26)

Pálnak volt egy célja, neked is kell legyen!

Túl sokan vannak, akik lényegtelen dolgokra fókuszálnak életük során. A "Trivial pursuit" (egy társasjáték) nem csak egy játék, hanem egy kép a kultúránkról. A legtöbb dolog ami ma történik a világban, már nem fog számítani egy hét múlva, az örökkévalóságban pedig még annyira sem.

A legtöbb ember nem tud különbséget tenni a sürgős és a fontos között. A sürgős szinte soha nem az, ami fontos. Félretesszük a családot, az Istenre szánt időt, a baráti kapcsolatainkat, olyan sürgős dolgok miatt, amik nem sokáig számítanak.

A célok remek ellenszerei az olyan fajta életnek, ami sokkal inkább a sürgős dolgok után rohan, mint a fontosak után. A célok segítenek egy irányba terelni az energiád.

Például, ha az a célod, hogy egészséges legyél 2014-ben, akkor az energiád erre a feladatra fog összpontosulni. Bármikor is arra gondolsz, hogy egészségesen élj, mindig ott lesz a kísértés, hogy kihagyj egy edzést, hogy többet aludj, vagy egészségtelen ételt egyél.

De egy cél segít az energiádat arra a fontos feladatra koncentrálni, hogy egészséges legyél. A Biblia azt mondja: "Használjatok ki minden lehetőséget ezekben a gonosz időkben." (Efézus 5,16 NLT fordítás)

Állíts fel célokat magad elé, hozd ki a legtöbbet 2014-ből! Ne pazarolj el még egy évet a sürgős dolgokra a fontos dolgok helyett.

Beszéljünk róla:

* Melyek azok a sürgős, de nem fontos dolgok, amik betöltötték a napjaidat mostanában?
* Milyen változtatásokat tudsz hozni az életedben, amik minimalizálják a sürgős és maximalizálják a fontos dolgokat az életedben?
* Mik azok a célok az életed fontos területein, amiknek kiemelkedő szerephez kellene jutniuk 2014-ben?

Egészséged érdekében valld meg bűneidet


"Míg nem voltam hajlandó megvallani bűnömet, gyenge voltam és nyomorult, egész nap jajgattam." (Zsolt. 32:3, NLT fordítás)


Tegnap megnéztük, mennyire fontos az egészségünk érdekében Istenben bízni és megszabadulni a sértődöttségtől, aggodalomtól és félelemtől. Ez egyenesen a jó egészség másik bibliai alapfeltételéhez vezet.

Bűnöm megvallása jót tesz az egészségemnek. Bármelyik pszichológus megmondhatja: Jót tesz tisztázni lelkiismeretünket és kibeszélni magunkból a dolgokat. Nem arra való a testünk, hogy bent tartsuk azokat. Mikor a bűnt magunkban tartogatjuk, az olyan, mint amikor felrázunk egy szénsavas palackot. Gyakorlatilag felrobban.

Dávid így fogalmaz a Zsoltárokban: "Míg nem voltam hajlandó megvallani bűnömet, gyenge voltam és nyomorult, egész nap jajgattam. ... erőm elpárolgott, mint víz a nyári hőségben. Végül megvallottam Neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. ... és Te megbocsátottál! Minden bűnöm elszállt." (Zsolt. 32:3-5, NLT fordítás)

Dávid magába zárta bűnét és az hatással volt a testére. Ha nem beszéled el Istennek a problémáidat, bűnödet, keserűségedet, a tested fogja megsínyleni.

A Columbo sorozat egyik epizódjára emlékeztet ez engem, amikor a komikus Johnny Carson játszotta a rossz fiút. Mikor végül elkapták, így szólt: "Tudja, igazán örülök, hogy elfogtak, mert a bűnöm már szinte megölt."

Orvosok szerint sok beteg már ma elhagyhatná a kórházat, ha tudnák, hogyan szabaduljanak meg bűntudatuktól vagy sértettségüktől azok miatt a dolgok miatt, amelyeket ők okoztak másoknak, vagy amelyeket mások okoztak nekik.

Beszéljetek róla

* Tölts el néhány percet imádságban, kérve Istent, hogy bocsásson meg azokért a dolgokért, amelyeket mások kárára elkövettél.
* Ezután imádkozz a sértettség vagy keserűségért, amit érzel mások iránt, akik téged bántottak. Kérd Isten segítségét, hogy meg tudj bocsátani azoknak az embereknek, hogy tovább léphess, az egészséged érdekében.


Működj együtt a Szent Szellemmel életed során!

„Újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Efezus 4:23.)


A Bibliában egy fontos igazságot látunk újra és újra: amint hitlépést teszel, a Szent Szellem abban a pillanatban kiárasztja erejét. Amikor Józsué egy leküzdhetetlen akadállyal állt szemben, a Jordán folyó vize csak azután állt meg, miután a papok engedelmesen és hittel beléptek a rohanó áramlatba. (Józsué 3:13-17.)

Ahogyan tegnap megbeszéltük, engedelmességünk utat nyit Isten erejének. Isten azt várja, hogy te cselekedj először. Ne várj arra, hogy erőt és magabiztosságot érezz. Menj előre, tedd azt, ami helyes, az érzéseid és félelmeid ellenére! Így tudsz együttműködni a Szent Szellemmel.

Az Újszövetség azt mondja, hogy tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy növekedjetek a hitben, hogy minél inkább Jézushoz hasonlóvá váljatok (például: Lukács 13:24, Róma 14:19, Efezus 4:3). Nem ülhetünk ölbe tett kézzel arra várva, hogy ez megtörténjen.

Mélyül a hitünk minden alkalommal, amikor engedelmeskedünk Jézus parancsainak. Például:

El kell engednünk régi tetteinket. „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott” (Efezus 4:22.)

Meg kell változnunk gondolkozásunkban. „újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Efezus 4:23.) A Biblia azt mondja, hogy értelmünk megújulásával mi magunk is megváltozunk. (Róma 12:2.)

„Fel kell vennünk” Jézus jellemét, azáltal, hogy új, istenfélő magatartást alakítunk ki. A Biblia mondja: „öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efezus 4:24.)


Nem látod a jövőt? Bízzál Istenben


"Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat." (Zsoltárok 25:9)


A Biblia azt mondja, hogy több dolog is van, amit meg kell tennünk, hogy Istentől vezetést kapjunk, de a legelső dolog ez: el kell ismernünk, hogy vezetésre van szükségünk!

A legtöbb esetben nem akarjuk Istent vagy bárki mást követni. Saját útunkon akarunk járni. Nem akarjuk elismerni, hogy útmutatásra, vagy vezetőre van szükségünk.

A bárányoknak olyan természete, hogy szeretnek letévedni az ösvényről. Ézsaiás próféta mondja: "Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta." (Ézsaiás 53:6a)

A másik dolog a bárányokkal kapcsolatban, hogy nagyon gyengén látnak. Nem látnak messzire, előre. Ezért van szükségük pásztorra.

Isten olyannak teremtett téged, hogy ne legyél képes a jövőbe látni, mindegy, hogyan is próbálkozol. Miért tett így? Azért, hogy Tőle függj.

A Példabeszédek 14:12 ezt mondja: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet." Mindannyian hoztunk már olyan döntéseket, ami jónak tűnt, de végül kiderült, hogy rossz lett a vég. Néhány út a halálba vezet és aztán azon vesszük észre magunkat, hogy letértünk az útról. Ezért kell belátnunk: "Istenem, segítségre van szükségem."
Bölcsességért.



A mai nap imádsága:
Uram! Bölcsességet kívánok, s Te szeretetet adsz, sikert álmodok, s Te áldásban részesítesz, bizonyítékokat keresek, s Te Megváltásban részesítesz... Uram, á ldott légy mindezért! Ámen


A bölcsek meglátták a gyermeket anyjával, és leborulva imádták őt.
Mt 2,11a

Vízkereszt ünnepe van ma. Egyedüliként, mi evangélikusok ezen a napon, január hatodikán, teljes liturgikus istentiszteleten emlékezünk meg az egyik legrégibb egyházi ünnepünkről, melyen a 4. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ünnepelték. De miről is elmélkedünk?

Ezen a napon újra felidézzük Jézus Urunk Jordánban való megkeresztelkedését, megemlékezünk a víz megszenteléséről, melyet először a keleti egyház gyakorolt majd a nyugati is átvett. A víz megkereszteléséből, (megszenteléséből) ered a magyar vízkereszt elnevezés. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján (január 5.) végezték a templomban, de haza is hordták meghinteni vele a házat. Nagyon szép szokás ez: A Krisztus által megszentelt víz, a Megváltás Mennyei Harmataként illatozik földi otthonunkban, s emlékeztet Isten végtelen szeretetére. Ezen a napon elénk kerül a három napkleeti bölcs története is, akik felkeresték és hódoltak a megszületett Messiásnak.

De kik voltak ezek a bölcsek? Káldeus, tudós papok, Az ősi sumér-akkád, pártus tudás birtokosai, akiket a hatodik századtól háromkirályokként emlegetnek, sőt nevük is van: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Nem voltak zsidók, hiszen messzi földről jöttek, ahol mindig nagy hagyománya volt a világ vizsgálatának, s benne a Teremtő Isten keresésének. A Hatalommal Felkentet (Messiás) keresték, s meg is találták Betlehemben egy anya ölében...

A bölcs tudja, hogy az Isten hatalma a szeretetben nyilvánvaló. Legyenek bármilyen nagy történelmi viharok, gazdasági- vagy klíma-katasztrófák, az Isten Isten marad. Ha az ember szeretete elhalványul is, az Istené soha meg nem kopik. Az evangélium ma is ugyanaz: Az Örökkévaló tisztaságával, szépségével minden időben hívogatja magához mindazokat, akik a bűn szagától megundorodva a Megváltás illata után vágyakoznak.


Gyűlölet...

A mai nap imádsága:
URam! Óvj meg engem a kísértő indulatoktól! Add, hogy szeretni tudjalak Téged, teremtett világodat, s benne magamat is, hogy őszintén szeretni tudjak másokat! Ámen
   

Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.
1 Jn 2,9

A gyűlölet az egyik legőszintébb, lelkünk legmélyéről felszakadó érzés... Mondhatjuk: ilyenkor tör fel belőlünk az "állat", de ez nem semmiesetre sem lenne etikus az állatokkal szemben, azok ugyanis messze okosabbak, mint mi emberek! Ők ok nélkül nem támadnak, nem ölnek, nem gyűlölnek. Ellenben az ember képes gyűlölni akkor is, ha csak vélt igaza van, vélt sérelmei vannak. Ha nem így lenne, akkor nem indulna háborúba egyik nép a másik ellen. Ha nem így lett volna, akkor nem égetettek volna meg a középkorban - csak "boszorkányok"-ból úgy kb. 60-80ezer(!) szerencsétlent... a vizsgálatra megnyitott vatikáni akták tanúsága szerint.

Fájó, de igaz: Itt a földön a gyűlölet a legnagyobb erő. A nehezen, s lassan megteremtett kicsinyke földi "mennyországból" képes nagyon gyorsan poklot csinálni. Ha csak a legkisebb közösséget (család) helyezzük nagyító alá, igen hamar elszomorodhatunk! A családon belüli erőszak - beleértve a verbális terrort is - sokkal nagyobb valóság modern korunkban is, mintsem azt gondolnánk. Sokszor sok mindet mégis a munkahelyi stresszre "kennek" - jóllehet a felmérések szerint akinek munkahelye/munkája van az sokkal boldogabb.

Nemcsak azért nagyobb az életminősége a dolgozó embernek, mert fizetést is kap, de azért is, mert közösségben van/lehet, s (jobb esetben) komoly alkotó munkát végezhet. Olykor még munkatársainak/főnökeinek elismerését is kivívhatja, de talán a legfontosabb, hogy a munka ritmust ad az életünknek! Nincs nyomorúságosabb az unatkozó, tétlenkedő embernél. Felfoghatná már az eszement (világ)politika, hogy a munkanélküliség az egyik legnagyobb demoralizáló erő!!! Vagy talán nagyon is jól tudja, s éppen ezért tartja fenn mesterségesen?

A munkahelyi stresszt azonban a (normális) családban ki lehet(ne) pihenni. Az emberek - legalábbis a statisztika szerint - inkább a családjukat cserélik el/le, mint a munkahelyüket - azaz elválnak. Abban a (többnyire) szent hitben, hogy a másikban van a hiba... Sajnos, sokszor, a következő családi felállásban is elkövetik ugyanazokat a típushibákat, mint a korábbiban.

Annyi bizonyos, hogy akinek valamilyen "izmus-vezérelte" rezsim megöli férjét, feleségét, apját, anyját... az tiszta szívből fogja gyűlölni az adott "izmust". Sőt ez a gyűlölet átível generációkon! Aki ezt nem látja, az vak, áltatja magát vagy hazugságban él... Megbocsájtani ugyanis valóban isteni cselekedet, s talán csak akkor vagyunk rá képesek, ha minden, ami a közeli, attól távolodunk, s amit távolinak véltünk, az egyre inkább közelivé, valósággá válik. Magyarul: amikor az Isten vonzását - no meg a halál, az elmúlás súlyát - kezdjük érezni...

Megbocsájtani annak tudunk, aki szeret minket. Másoknak megbocsájtani pedig csak akkor tudunk, ha szeretjük őket. Aki gyűlöl, az nem szeret, az nem a szeretet világosságában él, hanem a gyűlölet sötétségében fuldoklik. Ezt az élet-halál lélekharcot azonban már nem lehet "életnek" nevezni... Isten márpedig Életre hívott el minket... s ennek alapja az Ő szeretete!


Követés...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy mindig követni akarjalak, s lássam lábnyomodat, ahová lépnem kell! Ámen


"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Jn 8,12

"Sötét fellegek tornyosulnak az égen..." - mondja egyik bankos ismerősöm - "merthogy nem fogy a hitel..." Az csak jó - mondom neki -, ha végre kiderül, hogy az élet mozgató rugója mégsem a banki hitel. Sajnos a gazdaság bonyolult, de igazán bonyolulttá mégis a hitel teszi! Addig még csak-csak rendben volna, ha a munkából meg lehetne élni - de úgy néz ki, hogy még a tisztességesből sem lehetséges. Amíg megélhetési kölcsönök szorításában vergődik a kisember, eladdig a volt szocialista országok felsővezetői (a régi "újak") a minimálbér 80-150 szereséből gazdálkodhatnak - s még az sem vigasztalhat senkit, hogy ez a szám tőlünk nyugatabbra emelkedik, s a különbség olykor 4-500 szeres is lehet! A nyilvánvaló emberi önzés sötétsége borítja be mostani világunkat - persze, nem először a világtörténelemben.

Jézus világosságról beszél, sőt azt mondja, hogy ő maga a világosság. Tény, hogy világosság nélkül nem lenne földfelszíni élet. Ezért a Nap, s a belőle áradó fény mindig központi szerepet kapott az ember vallásos gondolkodásában, s a világosság az Isten szinonímájává is vált. Ahogyan a fény eljut mindenhová, s életet teremt, ugyanúgy érvényesül Isten igazsága mindenütt a világban. Az is igaz, hogy az Isten igazságát el lehet rejteni a véka alá, de azt is csak ideig-óráig, mert egyszer minden kiderül, egyszer minden napvilágra kerül - nemcsak az ember igazságtalanságai/gazságai, de az Isten "isteni volta" is...

Amennyire bonyolult az élet, olyannyira egyszerű is egyben. A növénynek akkor van "élete", ha fényben élhet, ezért minden erejével törekszik a fény felé! Ha földben lévő mag lefelé nőne, akkor elpusztulna, de még a sötétség rejtekében is tudja, hol van a "fölfelé", azaz merre van az éltető fény... Ugyanígy van az embernél is: Nincs az sötétség, amelyben ne lenne nyilvánvaló, hogy merre van a szabadulást jelentő fény! Ahol megnövekszik a sötétség ereje (megszaporodik a bűn), ott nyilvánvalóvá válik (megszaporodik) az Isten kegyelme is. A sötétség sosem tart örökké, egyszer eljön a fény - ez az evangélium üzenete. Az Írás tanúsága, hogy a Fény itt volt, itt lakozott közöttünk, s megismerhettük mire képes az Isten Szeretetének Fénye: képes legyőzni a halál sötétségét is... Lehet-e ennél nagyobb "biztatásunk"? Aligha...

Sokan mégsem a fény kultúrájára, hanem a sötétség kultúrálatlanságára voksolnak életükkel. A világ, önmaguk, s az Isten megismerése helyett az önérdek félhomályos melegét választják. Életet hisznek magukban, miközben a halál kultúrájának szószólói... Két úrnak azonban nem lehet szolgálni, ezért mindannyian választás előtt állunk: a nagy kérdés, hogy végül milyen erőknek engedelmeskedünk?
Sötétség...

URam! Szereteted fényével oszlasd a szívekben és a fejekben a sötétséget, hogy ne a sötétség erői diadalmaskodjanak! Ámen




Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei.
Jn 3,19-20

Különös világ ez a mostani... A statisztika szerint, már néhány éve, a Föld lakosságának több, mint a fele - lassan 4 milliárd ember(!) -, városokban él - ennek az elképzelhető összes hátrányával! (Ez ugyanis sem az embernek, sem pedig a környezetnek nem jó.) Sokan mégis lelkesednek a nagyvárosi létért - a filmek is erre trenírozzák a fiataljainkat, hogy a városban van ám igazán "élet" -, érdekes módon a hipergazdagok mégsem a metropoliszokban, hanem világtól elzártan élnek. Szomorúan kell azt is tudomásul vennünk, hogy az emberek nagyobb része mégis a városban él, mert ott talál munkát, s annak a látszatában él, azzal vigasztalja magát, hogy ott legalább minden egy helyen van... (Pl. a kultúra, ami persze csak félig igaz, az viszont már nem, hogy haszonnal eladni inkább a városban lehet)

Pedig a városban inkább a kulturálatlanság koncentrálódik: elég csak a járdát "díszítő" csikkekre, rágógumikra, s emberi és állati váladékokra tekinteni... (Próbálná valaki Honkong utcáin megtenni azt, amit itt Budapesten!!! Olyan büntetést kap érte, hogy életre megjegyzi, hogy tekintettel kell lenni a másik emberre is...) A nagyvárosban az emberek nem köszönnek egymásra az utcán, mert a város a névtelenség helye. Nem csak azé, de az átláthatatlanságé, s éppen ezért a bűné is! Az ősi város, Bábel/Babilon - maga a név azt jelenti zűrzavar - pedig jelesül mutatja, hogy mi történik, ha a cél fontosabb, mint az ember: értetlenség, és összeomlás... (Ma a cél az egyén "élménye" mindenekfelett!)

Pedig az emberek alapvetően jók - Isten az Ő tökéletes teremtettségében nem állított elő hibás terméket(!) -, hiszen senki sem születik rablónak vagy gyilkosnak, hanem idővel azzá válik. Hiába születik az emberek nagyrésze többé-kevésbé normális családba, ha a környezet "sötét", ha körülmények szürkítenek, akkor olyan lesz a növekedése a szépreményű emberpalántának, mint a félhomályban tengődő szobanövénynek, amelyik nem csak a fénnyel, de még az a vízzel is híjával van... Aki sötétségben él, akinek a félhomály az "élettere", az a fénytől idegenkedik, sőt többnyire fél is tőle. A fény ugyanis mindenkire egyformán vetül a réten, míg a félhomályt élvező óriási előnnyel bír azokkal szemben, akik a teljes sötétségben élnek!

Sokszor hasonlítják a nagyvárost egy nyüzsgő hangyabolyhoz - helytelenül! Míg a hangyatársadalomban mindenki dolgozik, az embervilágban nem. Míg a hangyák gondolkodás nélkül feláldozzák magukat a közösség jólétéért, jövőjéért, az embervilágban kihasználják, becsapják egymást az emberek, s szinte már ördögi - de lehet, hogy az is(!) -, az az ellenőrzési őrület, amiben élni kényszerül a modern a társadalom. Aki ugyanis dolgozik/termel, 'keményem' megfizeti az adót, azt "alapból" csalónak nézik, s folyamatosan ellenőrzik. El lehet gondolkodni azon, hogy milyen az a társadalom, amelyik arra rendezkedik be, hogy mindent kontrollálni kell... Életszerűtlen, s törvényszerűen pusztulásra ítélt! Ha az emberek úgy élnek, hogy mindent ellenőriziük kell, mert nem a bizalom, hanem mindenhol a bizalmatlanság a rendező elv, akkor az ember lehet, hogy "kézben tartja a dolgokat" csak az élet értelmét veszíti el!

Jézus URunk eljött ebbe a világba, s meghirdette a szeretet világosságának evangéliumát. Ez azoknak, akik a sötétség oldalán álltak, nem tetszett, s megölték az Emberfiát... az Isteni Bizalom Emberét! A bizalom soha nem a kontroll hatékonyságán, hanem a szereteten múlik, éppen ezért a jézusi tanítás rettenetesen veszélyes, hiszen aki követi azt, az oszlatja a sötétséget, s ezzel a félelmet is. Ha pedig nem fél az ember, nem tart semmitől - ahogyan egyházunk himnuszában is énekeljük: "Ha Isten velünk, ki ellenünk(?) -, akkor nem vezethető meg, nem válik mások bábjává, akkor politikai ígéretek nélkül is megtalálja boldogságát. Ezért, aki életminőséget keres, az ne emberekben reménykedjen, hanem bízzon az ő URában, Istenében !

A MENNYEI GALAMB
       
  "És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék őrajta." (Jn 1:32)
 
  Minden dologban Krisztus a mi példaképünk. Atyjához intézett imájára válaszképpen megnyílt az ég, és a Lélek galamb formájában leszállt, majd megnyugodott rajta. Isten Szentlelke kapcsolatba lép az emberrel, és az engedelmesek és hűségesek szívébe költözik. Világosság és erő árad azokra, akik komolyan keresik őt, kérve, hogy bölcsességük legyen ahhoz, hogy ellenálljanak Sátánnak, és legyőzzék őt a kísértés idején. Mi is győzhetünk, ahogy Krisztus győzött!
  Jézus buzgó imával kezdte el nyilvános szolgálatát. Az Ő példája bizonyítja azt a tényt, hogy az ima szükséges a sikeres keresztény élethez. Jézus állandó kapcsolatban volt Atyjával, és élete tökéletesen követhető mintául szolgál. Ő értékelte az ima előjogát, és munkájában meg is látszottak az Istennel való közösség eredményei. Ha megvizsgáljuk az életéről szóló feljegyzéseket, akkor azt látjuk, hogy minden fontos eseménynél elvonult a ligetbe, vagy a hegyek csendjébe, és komoly, könyörgő imával fordult Istenhez. A hatalmas csodákat megelőző éjszakákat rendszeresen imával töltötte. Az ilyen éjszakai imaidőszakok alkalmával, a munkával töltött nap után együttérző szívvel küldte el tanítványait, hogy térjenek haza otthonaikba pihenni és aludni, míg ő erős sírás és könnyek között Isten elé tárta az emberiség érdekeit szolgáló legkomolyabb kéréseit.
  Jézusnak - válaszul imájára - Isten kegyelme adott erőt a munkához, és készítette fel Őt a megpróbáltatásokra. A mi keresztényi életünk sikere is Istentől függ, és Krisztus példája megnyitja számunkra az utat, melyen járva az erő soha ki nem fogyó forrásához juthatunk el, melyből kegyelmet és erőt meríthetünk ahhoz, hogy az ellenségnek ellenállva győztesen kerüljünk ki a harcból. A Jordán partján Krisztus az emberiség képviselőjeként ajánlotta fel imáját; a megnyíló ég és az elismerő hang pedig biztosít bennünket arról, hogy Isten - Fia érdemei által - elfogadja az emberiséget. (Signs of the Times, 1893. július 24.)


Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
János 8,12

Uram!
A sötétséget Te ismered igazán. Te: a világosság! Én inkább csak sejtem a nagyságát, és ezért félek tőle. Az a kis fény, mely értelmem mécsesében pislákol, képtelen a sötétség rejtélyeibe behatolni. Elnyelik. Mindenfelé kikutathatatlan mélységek vannak előttem. Itt van a saját szívem. Váltakozó hangulataival minduntalan kínos meglepetések elé állít. Körülöttem az embervilág. Azt hiszem, minden ember a boldogságát keresi. Mégis egymást a kétségbeesésig gyötrik. S ha a bennem égő világosság ilyen kis távolságokra nem elégséges, hogyan is tudná megfejteni az élet, a múlt, a jövő, a bűn, a halál, vagy az örökkévalóság kérdését? Igazad van, ha magamban járok, sötétségben járok.


Uram!
Senkire sem szorulok rá annyira, mint reád. Amióta a földre jöttél, nem kell az embernek tehetetlenül beletörődnie a sötétség tényébe. Ha követésedbe szegődöm, Te a szívembe pazar fényt szórsz. Mint annyi más híved életét, az enyémet is áldássá tudod tenni társaim számára. A Te világosságodba beletartozik a múltam és a jövőm. Nem sötét még a Halál Völgye sem, ha Veled haladok át rajta. A cél pedig, amely felévezetsz, a rejtélyek nélküli, világos örökkévalóság.


Kívülről való segítség

"...meg is segítlek..." (Ézs 41,10).

   A tegnapi ígéret kezeskedett az erőről mindahhoz, amit tennünk kell; a mai segítséget ígér olyan esetekre, amikor képtelenek vagyunk egyedül cselekedni. Az Úr megígéri: "megsegítlek". A belső erőt külső segítségis támogatja. Küzdelmünkben szövetségeseket állíthat mellénk az Isten,ha úgy látja jónak; de még ha nem is küldene mellénk emberi segítséget, Ő maga biztos mellettünk lesz, és ez még jobb. "Fenséges szövetségesünk" támogatása többet jelent, mint a halandók légióinak segítsége.
   Az Úr segítsége a megfelelő időben érkezik: "mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2). Segítsége igen bölcs: pontosan tudja, kinek milyen segítségre van éppen most szüksége. Segítsége hathatós ott is, ahol az emberi segítség hiábavaló. Segítsége több, mint segítség, mert elhordozza minden terhünket, és gondoskodik minden szükségletünkről. "Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nékem?!" (Zsolt 56,5).
   Mivel segítségét már bebizonyította, számítsunk rá bátran most és a jövőben is. Imádkozzunk így: "Uram, légy segítségül nekem", és megtapasztaljuk, hogy "a Szent Szellem is segít a mi erőtlenségünkön" (Róma 8,26). Ezért mikor így várakozunk: "Tekintetem a hegyek felé emelem: Segítségem az Úrtól jön" (Zsolt 121,1-2), nemsokára már ezt énekelhetjük: "Uram, te megsegítettél".


Légy közöttünk, Istenünk! Szólíts meg minket!


Íme, eljött az Úr, akit ti kerestek, és övé a
dicsőség, az erő és a hatalom,
Benne nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Boruljon le előtte minden király,
És minden nép őt szolgálja!
Nevével mondjanak áldást mindenkor,
És hirdesse boldognak minden nép!
Téged magasztal, Uram, a föld minden királya,
Amikor hallja beszédedet.
Leborulok szent templomodban,
És magasztalom nevedet hűségedért.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.


Íme, eljött az Úr, akit ti kerestek, és övé a dicsőség, az erő és a hatalom, Benne nyer áldást a föld minden nemzetsége. (Zsolt 72)

Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (1Kor 15,57)


Nem magunkért, nem a jó cselekedeteinkért, nem a saját erőnkből elért és megdolgozott jutalomért, hanem egyedül kegyelemből, egyedül Jézus Krisztus által. Az, hogy Isten nem hagy minket magunkra, hogy ránk tekint, vigyáz ránk, hozzánk fordul és felsegít elesettségünkben, nem a mi érdemünkből történik, hanem egyedül Isten kegyelméből, az ő megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan jóságából és szeretetéből. De ez nem jelentheti azt, hogy akkor rajtunk semmi sem múlik. Hogy nyugodtan hátradőlhetünk, karba tehetjük a kezünket és várhatjuk, hogy majd minden magától megoldódik. Nem! Mindent meg kell tennünk nekünk is! Követnünk kell Krisztust, mégpedig mindabban, amit ő tett. Követnünk kell őt a szeretetben, a gyengék, elesettek segítésében, a kirekesztettekhez való odafordulásban, a mások elfogadásában, a feltétlen bizalomban, az alázatban, a kereszt hordozásában. Követnünk kell őt tiszta szívünkből, teljes életünkben, nem máskor, nem holnaptól, hanem mostantól fogva mindig. Követnünk kell őt, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. És mindezek mellett van szükségünk a kegyelemre. Amit ingyen, ajándékba kapunk Jézus Krisztusért. Ezért hát adjunk hálát Istennek, mindig és mindenhol, mert ő adja nekünk a diadalt a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Istenem, úgy tetszett neked, hogy megtanítsd: az egész világ hatalma, becsülete és gazdagsága előtted nem ér semmit, nem számít, és nem segít! (Luther)


Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked fiadért, Jézus Krisztusért, mert kegyelmedből ő megváltott minket. Hálát adunk neked felfoghatatlan szeretetedért, amellyel gondoskodsz rólunk. Hálát adunk neked minden jóságodért, mely könnyíti életünket. Dicsőítünk téged és magasztalunk. Istenünk, légy velünk, könyörülj rajtunk! Ámen.

   

VESS, HOGY ARATHASS

"amit vet az ember, azt aratja is." Galata 6,7b

Isten az egyetlen jó magot, Jézus Krisztust levetette erre a földre. Jézus nem ember indulatából született, hanem a Szentlélektől fogantatott. Jézus nem örökölte a bűnt. Ő mindig szeretetet vetett. Júdástól, amikor elárulta, azt kérdezte: "Barátom, miért jöttél?" A kereszten gyilkosaiért imádkozott: "Atyám, bocsáss meg nekik!" Szerette maga mellett a latrot, aki elnyerte ígéretét: "Ma velem leszel a paradicsomban." Jézus a legrettenetesebb körülmények között is vetette a szeretetet. Soha ne mondd, hogy az én körülményeim között nem lehet. Olyan könny- és vérhullatással senki nem vetett, mint Ő. És bőven aratta bűneink büntetését ott, a Golgotán. "Szántassatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé" (Jer 4,3). Nincs olyan kicsi dolog, amit az Ő nevében tettél, hogy bőven ne teremne. Vess, testvér! Van területed, Isten bízott rád embereket. Vessél, hogy egyszer majd gazdagon arathass! Amíg a földön vagy, csak addig tudsz vetni. Csak itt lehet szeretni, szolgálni. Csak "Amíg a föld lészen..." Egy pillanat, és elmúlik a vetés ideje. Aki bőven vet, bőven arat (2Kor 9,6). Isten bő aratást akar adni. Merj az utolsóig mindent bevetni Isten munkájába. Isten gazdagon adja, ingyen kegyelemből az anyagiakat, a lelkieket Fiáért, Jézusért. Jó volna egy más életet kezdeni, olyat, amelyik Isten kegyelmén alapszik. Jézus Krisztusban új teremtéssé lehetsz. Szeretne olyan szolgájává tenni ezen a földön, aki egészen mellette él. Menj Hozzá közelebb, hogy jobban megérthesd Őt. Hogy azután mehess ebbe a világba, tiszta, boldog, szabad szívvel osztani a szeretetet, amit Tőle kaptál. Vess bőven az Ő nevében, hogy arathass majd az Ő dicsőségére!


Vízkereszt


          Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága! (Jn 8,12)
    
     Vízkereszt ünnepe a napkeleti bölcsek, illetve népiesen a három királyok ünnepe. Miután róluk már az előző napokban olvashattunk, most Jézus önmagáról szóló szavaira figyeljünk! A fenti igében Ő maga világít rá nemcsak a mai ünnepnek, de jövetelének, személyének jelentőségére: "Én vagyok a világ világossága?!"
     Az Ószövetség népe számára az Isten törvénye a világosság: "Lámpás a parancs, világosság a tanítás". (Péld 6,23). A kegyes ember ezért fohászkodik az Úrhoz: "Boldog ember az, akit megtanítasz a te törvényedre!" (Zsolt 94,12). A tragikus mégis az, hogy sokan nem járnak az Isten által megvilágított igaz úton, hanem a törvénytelenségnek vagy az öntörvényűségnek útján. Jézus Krisztus megtestesülésével minden eddiginél erősebb fényforrás jelent meg a földön. Jézus a világosságot teremtő Atya akaratából, a Vele való teljes egységben világít ebben a világban.
     Jézus mint az atyai ház ablakába kitett lámpa, hívogat és mutatja az utat a hazafelé tartóknak. Jézus a világosság: leleplezi a sötétben mesterkedő Kísértőt. Jézus, az áldott fényforrás: bevilágít az életünkbe. Ám ezt nem azért teszi, hogy kipellengérezzen és másoknak mutassa meg bensőm féltve őrzött titkait. Amit önmagam és az Isten színe előtt feltárt, s amiért bűnbánatra késztetett, megbocsátja, irgalmával betakarja. Így lehet Vele, egyedül Vele célhoz érkezni. S ez a cél, a távolban fénylő cél, az örökkévalóság, ahol "a népek (mind) az ő világosságában fognak járni..." (Jel 21,24). Amikor felkel a Nap, egyszerre feleslegessé válik minden más fényforrás, az elemlámpa, a közvilágítás, de még a Hold fénye is. Ne is figyeljünk másra, Jézus a világ világossága! Fénye pedig új életünk energiája erőforrás a jóra!
     . . .          URAM! Köszönöm vízkereszt ünnepének üzenetét: jöveteleddel az Isten világossága érkezett meg a világra. Vallom és hiszem, hogy ez a fény elhomályosít minden más fényt, erősebb és fontosabb azoknál. Köszönöm, hogy fényed magához vonzza a közelieket és a távoliakat, követőidet és a pogányokat. Segíts népednek, hogy fényed segítségével megtaláljuk a többieknek, a távoliaknak és a nevedet nem ismerőknek a kezét. Segíts, hogy a távoliak közeliekké váljanak, s megismerjék nevedet, s megismerjék kegyelmedet! Világíts fényeddel, segíts rendet teremteni magunk körül! Ámen.
Halott a bűnben

Ez az én fiam halott volt.
(Lukács 15, 24)

Lelkében halott a bűnben és a vétkekben: ez a meg nem tért ember állapota. A lelkileg halott embernek nincs érzéke Isten iránt. Teljesen hidegen viselkedik Teremtőjével és Megváltójával szemben. Nem fáj neki, hogy Istent megszomorítja és megbántja. Nem örül annak, ha Istenről hallhat, sőt Igéjét kellemetlennek és elviselhetetlennek találja. Viszont a lelki élet egyik jele, hogy az ember érzékennyé válik fölfelé. Minél tisztább és egészségesebb az élet, annál érzékenyebb a lélek a legcsekélyebb homályra is, mely Isten arcának ragyogását eltakarhatja elole. A bűn tompává és érzéketlenné tesz a felülről jövő érintésekre.

Ahol élet van, ott mozgás van. A lelkileg holtak meg sem moccannak Isten felé. Számukra Isten nem valóság. Ha imádkoznak is, csupán az ajkak mozognak, de nem a szívek. Az ilyenek semmit sem tesznek Istenért vagy az ő ügyéért. Csak a saját maguk érdekében tevékenykednek.

A halállal megáll a testben az anyagcsere. Ahol élet van, ott állandó a körforgás. Az ember igényli a táplálékot s abból energiák lesznek. Betegség esetén elmúlik az étvágy. Így van ez akkor is, ha a lelki élet sorvadásnak indul. Nem éhezzük többé az Igét, sem a testvéri közösséget. A lélek nem igényel többé mennyei eledelt és ha olykor fel is vesz valamennyit, az megemésztetlen marad, nem kerül be a belső élet anyagcsere-forgásába és nem alakul át energiává. A lelki élet egyik legmegbízhatóbb mértéke az Isten Igéje után való éhség. „Emlékezzél meg azért - mondja Jézus a lelkileg halott szárdisi gyülekezetnek - hogyan vetted", milyen buzgósággal fogadtad az Igét és „hogyan hallottad", milyen nagy vágyakozással. S most ez a teljes igénytelenség, közöny!

Ha az ember nem ébred fel ebből a lelki halálból, örökre elvész. Csak az tudja, mit nyert Jézusban, aki belekóstolt valamikor az elveszettség állapotába; a halálból egyedül Ő hívhat minket életre. Amilyen bizonyos, hogy Megváltónk az Atya hatalma révén kijött a sírból, éppoly bizonyos, hogy mindazok életre jutnak, akik hit által egyek lettek Jézus Krisztussal. Persze akaratunknak sem lényegtelen a szerepe. Sokan nem is hagyiák magukat ébreszteni. Ezért az intés, hogy „támadj fel a halálból", mihelyt szívedig ér az ébresztő szó (Ef 5, 14).

Isten dicséretére teremtve


Mindenki, akiben lehelet van, dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!

– Zsoltárok 150:6

 Arra lettünk teremtve, hogy dicsérjük Istent. Ezt sokan nem tudják. Amikor a gyülekezetben elkezdődik a dicséret, leülnek, mondván, „Nekem ez az éneklés és kiáltozás nem tetszik. Úgy tűnik, a dicséret nem az én műfajom.”

De igen, az! A Biblia szerint, ha lehelet van benned, akkor dicsérned kell az Urat.
És ne próbáld letudni azzal, hogy azt mondod, „én a szívemben dicsérem az Urat”. Az nem elég. Az Ige szerint a dicséretnek a szádban is kell lennie (Zsoltárok 34:1)! A Zsoltárok 132:9 azt mondja, „kegyeltjeid kiáltsanak örömükben”[2]. Nem kiáltozhatsz és maradhatsz csendben egyszerre.

Amikor először kezded igazán dicsérni Istent, talán furcsának fog tűnni, de ha nem adod fel, az életmódoddá válik. Miért? Mert a dicséret által megnyilvánul Isten dicsősége az életedben. Ahogy a Zsoltárok 89:15 mondja, Isten arcának világosságánál fogsz járni. Szellemi ébredés megy végbe a bensődben!

„De Gloria, ha elkezdem így dicsérni Istent, az emberek fanatikusnak fognak gondolni.”
Nem baj! Tudtad, hogy a történelem során minden szellemi ébredést olyan emberek indítottak, akiket a világ teljesen fanatikusnak gondolt? Isten másképp látja a dolgokat, mint a világ. Tehát amikor félreteszed a gátlásaidat, és hagyod, hogy a Szent Szellem működjön rajtad keresztül, akkor furcsának, idegennek fogsz tűnni azok számára, akiknek idegenek Isten útjai… de az Úr csodálatosnak lát majd téged!

Egyébként pedig ne csak arra gondolj, hogy a gyülekezetben dicséred Őt. Imádd Őt a saját imaéletedben és napközben is. Tanulj meg egy dicsérő és hálaadó attitűdöt[3] fenntartani. Ha a dicséret természetessé válik számodra a magánéletedben, akkor könnyen fogod Istent dicsérni a gyülekezetben is.

Vágysz Isten jelenlétének erősödésére, szellemi ébredésre az életedben? Eleged van abból, hogy csak hallasz Isten erejének dicsőséges múltbeli megnyilvánulásairól? Akkor nyisd ki a szád, nyisd meg a szíved, és tedd, amire Isten teremtett. Dicsérd Őt!

Igei olvasmány:  Zsoltárok 150


ISTEN IMÁDÁSA

"Felütötte sátorát: Bétel volt nyugatra, Hai pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak" (1Móz 12,8).

Az imádás azt jelenti: a legjobbat adjuk Istennek abból, amit Ő adott nekünk. Bánj csínján ezzel a neked jutott "legjobbal". Valahányszor Isten megáld, add vissza neki az áldást szeretetből, mint ajándékot. Legyen időd Isten előtt elmélyedni, és add vissza neki az áldásokat, felszabadultan imádva Őt. Ha valamit megtartasz magadnak, szellemi erjedés támad benned, mint ahogyan a manna is megbűzhödött, amikor felhalmozták. Isten nem engedi, hogy szellemi ajándékait magadnak tartsd meg, azt akarja, hogy visszaadd neki, hogy mások számára tehesse áldássá.

Bétel az Istennel való közösség, Hai pedig a világ jelképe. Ábrahám e két hely között ütötte fel sátorát. Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke. A kapkodás sohasem jó, mindig legyen elég időnk Isten imádására. De az Istennel töltött csendes napok is csapdává lehetnek. Ott verjünk sátrat, ahol tartósan csendben lehetünk Istennel, bármilyen lármás és hangos is e világban az életünk. Nem három fokozat az imádás, a várakozás és a munka. Nem ugorhatunk át az imádásból a várásba, a várásból a munkába, Isten elgondolása az, hogy ez a három együtt járjon: Urunk életében is egybefonódott. Ő nem sietett, de nem is pihent soha. Ez önfegyelem kérdése, nem érhetjük el egyszerre.


Többé meg nem emlékezem

Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.              — Zsidó 10,16. 17.
Amikor Isten rád tekint, nem vesz tudomást a múltadról — akkor neked miért kellene emlékezned rá? Ez akadályozhatja a hitedet.
Emberekkel beszélgetvén, sokszor hallottam ezt: Hagin testvér, mielőtt üdvözültem, én igencsak szörnyű életet éltem. Amint elmondták, nem hiszik, hogy az Úr értük is tenne valamit, például, hogy meggyógyítaná őket vagy válaszolna az imáikra, mivel olyan bűnös életet éltek azelőtt. Ezek az emberek egyáltalán nem értik az újjá-születést és azt, hogy új teremtéssé lettek.
Amikor a bűnös Krisztushoz jön, megkapja bűnei eltörlését — a bűnei megsemmisíttetnek. Miután pedig keresztény lett, az esetlegesen elkövetett bűneire bocsánatot nyerhet: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Ján. 1,9)
Mit gondolsz, mennyi időbe telik Istennek, hogy megbocsásson? Tíz percbe? Tíz évbe? Nem, Isten azonnal megbocsát nekünk! És azonnal megtisztít minket, amikor erre az Igére alapozva megyünk Hozzá.


"Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!" "Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok..."
(Zsolt 143,1-2; 1Móz 18,2)

"Sokan azok közül, akik őszintén törekszenek életszentségre, csüggedtek és kétkedők. Mindig csak önmagukra tekintenek, siránkoznak hitetlenségük felett, s mivel nincs hitük, úgy érzik, hogy Isten áldásaira sem tarthatnak igényt. Ezek az emberek az érzelmet összetévesztik a hittel! Az egyszerű, igaz hitet szem elől tévesztik, s így lelkükre sötétség borul. Tereljék el gondolataikat önmagukról, elmélkedjenek Isten kegyelméről és jóságáról, számlálják elő Isten reményt nyújtó szavait, azután pedig egyszerűen higgyék, hogy Isten teljesíti minden ígéretét.
Nem a magunk hitében kell bíznunk, hanem Isten ígéreteiben. Ha megbántuk a múltban elkövetett törvényszegéseinket és elhatároztuk, hogy a jövőben engedelmesek leszünk, higgyünk abban, hogy Isten Krisztus érdemeiért elfogad és megbocsátja bűneinket. Néha azonban homály és csüggedés üli meg a lelket és elmerüléssel fenyegeti. De ne dobjuk el bizodalmunkat. Szemeinket Jézusra kell szegeznünk, tekintet nélkül érzelmeinkre. Igyekezzünk teljesíteni minden felismert kötelességünket és nyugodjunk meg Isten ígéreteiben."

(Üzenet az ifjúságnak, 69. l.)