A MENNYEI GALAMB

       

  "És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék őrajta." (Jn 1:32)

 

  Minden dologban Krisztus a mi példaképünk. Atyjához intézett imájára válaszképpen megnyílt az ég, és a Lélek galamb formájában leszállt, majd megnyugodott rajta. Isten Szentlelke kapcsolatba lép az emberrel, és az engedelmesek és hűségesek szívébe költözik. Világosság és erő árad azokra, akik komolyan keresik őt, kérve, hogy bölcsességük legyen ahhoz, hogy ellenálljanak Sátánnak, és legyőzzék őt a kísértés idején. Mi is győzhetünk, ahogy Krisztus győzött!

  Jézus buzgó imával kezdte el nyilvános szolgálatát. Az Ő példája bizonyítja azt a tényt, hogy az ima szükséges a sikeres keresztény élethez. Jézus állandó kapcsolatban volt Atyjával, és élete tökéletesen követhető mintául szolgál. Ő értékelte az ima előjogát, és munkájában meg is látszottak az Istennel való közösség eredményei. Ha megvizsgáljuk az életéről szóló feljegyzéseket, akkor azt látjuk, hogy minden fontos eseménynél elvonult a ligetbe, vagy a hegyek csendjébe, és komoly, könyörgő imával fordult Istenhez. A hatalmas csodákat megelőző éjszakákat rendszeresen imával töltötte. Az ilyen éjszakai imaidőszakok alkalmával, a munkával töltött nap után együttérző szívvel küldte el tanítványait, hogy térjenek haza otthonaikba pihenni és aludni, míg ő erős sírás és könnyek között Isten elé tárta az emberiség érdekeit szolgáló legkomolyabb kéréseit.

  Jézusnak - válaszul imájára - Isten kegyelme adott erőt a munkához, és készítette fel Őt a megpróbáltatásokra. A mi keresztényi életünk sikere is Istentől függ, és Krisztus példája megnyitja számunkra az utat, melyen járva az erő soha ki nem fogyó forrásához juthatunk el, melyből kegyelmet és erőt meríthetünk ahhoz, hogy az ellenségnek ellenállva győztesen kerüljünk ki a harcból. A Jordán partján Krisztus az emberiség képviselőjeként ajánlotta fel imáját; a megnyíló ég és az elismerő hang pedig biztosít bennünket arról, hogy Isten - Fia érdemei által - elfogadja az emberiséget. (Signs of the Times, 1893. július 24.)

Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

János 8,12

Uram!

A sötétséget Te ismered igazán. Te: a világosság! Én inkább csak sejtem a nagyságát, és ezért félek tőle. Az a kis fény, mely értelmem mécsesében pislákol, képtelen a sötétség rejtélyeibe behatolni. Elnyelik. Mindenfelé kikutathatatlan mélységek vannak előttem. Itt van a saját szívem. Váltakozó hangulataival minduntalan kínos meglepetések elé állít. Körülöttem az embervilág. Azt hiszem, minden ember a boldogságát keresi. Mégis egymást a kétségbeesésig gyötrik. S ha a bennem égő világosság ilyen kis távolságokra nem elégséges, hogyan is tudná megfejteni az élet, a múlt, a jövő, a bűn, a halál, vagy az örökkévalóság kérdését? Igazad van, ha magamban járok, sötétségben járok.

Uram!

Senkire sem szorulok rá annyira, mint reád. Amióta a földre jöttél, nem kell az embernek tehetetlenül beletörődnie a sötétség tényébe. Ha követésedbe szegődöm, Te a szívembe pazar fényt szórsz. Mint annyi más híved életét, az enyémet is áldássá tudod tenni társaim számára. A Te világosságodba beletartozik a múltam és a jövőm. Nem sötét még a Halál Völgye sem, ha Veled haladok át rajta. A cél pedig, amely felévezetsz, a rejtélyek nélküli, világos örökkévalóság.

Kívülről való segítség

"...meg is segítlek..." (Ézs 41,10).

   A tegnapi ígéret kezeskedett az erőről mindahhoz, amit tennünk kell; a mai segítséget ígér olyan esetekre, amikor képtelenek vagyunk egyedül cselekedni. Az Úr megígéri: "megsegítlek". A belső erőt külső segítségis támogatja. Küzdelmünkben szövetségeseket állíthat mellénk az Isten,ha úgy látja jónak; de még ha nem is küldene mellénk emberi segítséget, Ő maga biztos mellettünk lesz, és ez még jobb. "Fenséges szövetségesünk" támogatása többet jelent, mint a halandók légióinak segítsége.
   Az Úr segítsége a megfelelő időben érkezik: "mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2). Segítsége igen bölcs: pontosan tudja, kinek milyen segítségre van éppen most szüksége. Segítsége hathatós ott is, ahol az emberi segítség hiábavaló. Segítsége több, mint segítség, mert elhordozza minden terhünket, és gondoskodik minden szükségletünkről. "Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nékem?!" (Zsolt 56,5).

   Mivel segítségét már bebizonyította, számítsunk rá bátran most és a jövőben is. Imádkozzunk így: "Uram, légy segítségül nekem", és megtapasztaljuk, hogy "a Szent Szellem is segít a mi erőtlenségünkön" (Róma 8,26). Ezért mikor így várakozunk: "Tekintetem a hegyek felé emelem: Segítségem az Úrtól jön" (Zsolt 121,1-2), nemsokára már ezt énekelhetjük: "Uram, te megsegítettél".

Légy közöttünk, Istenünk! Szólíts meg minket!

Íme, eljött az Úr, akit ti kerestek, és övé a
dicsőség, az erő és a hatalom,
Benne nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Boruljon le előtte minden király,
És minden nép őt szolgálja!
Nevével mondjanak áldást mindenkor,
És hirdesse boldognak minden nép!
Téged magasztal, Uram, a föld minden királya,
Amikor hallja beszédedet.
Leborulok szent templomodban,
És magasztalom nevedet hűségedért.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Íme, eljött az Úr, akit ti kerestek, és övé a dicsőség, az erő és a hatalom, Benne nyer áldást a föld minden nemzetsége. (Zsolt 72)

Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (1Kor 15,57)

Nem magunkért, nem a jó cselekedeteinkért, nem a saját erőnkből elért és megdolgozott jutalomért, hanem egyedül kegyelemből, egyedül Jézus Krisztus által. Az, hogy Isten nem hagy minket magunkra, hogy ránk tekint, vigyáz ránk, hozzánk fordul és felsegít elesettségünkben, nem a mi érdemünkből történik, hanem egyedül Isten kegyelméből, az ő megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan jóságából és szeretetéből. De ez nem jelentheti azt, hogy akkor rajtunk semmi sem múlik. Hogy nyugodtan hátradőlhetünk, karba tehetjük a kezünket és várhatjuk, hogy majd minden magától megoldódik. Nem! Mindent meg kell tennünk nekünk is! Követnünk kell Krisztust, mégpedig mindabban, amit ő tett. Követnünk kell őt a szeretetben, a gyengék, elesettek segítésében, a kirekesztettekhez való odafordulásban, a mások elfogadásában, a feltétlen bizalomban, az alázatban, a kereszt hordozásában. Követnünk kell őt tiszta szívünkből, teljes életünkben, nem máskor, nem holnaptól, hanem mostantól fogva mindig. Követnünk kell őt, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. És mindezek mellett van szükségünk a kegyelemre. Amit ingyen, ajándékba kapunk Jézus Krisztusért. Ezért hát adjunk hálát Istennek, mindig és mindenhol, mert ő adja nekünk a diadalt a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Istenem, úgy tetszett neked, hogy megtanítsd: az egész világ hatalma, becsülete és gazdagsága előtted nem ér semmit, nem számít, és nem segít! (Luther)

Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked fiadért, Jézus Krisztusért, mert kegyelmedből ő megváltott minket. Hálát adunk neked felfoghatatlan szeretetedért, amellyel gondoskodsz rólunk. Hálát adunk neked minden jóságodért, mely könnyíti életünket. Dicsőítünk téged és magasztalunk. Istenünk, légy velünk, könyörülj rajtunk! Ámen.

   

VESS, HOGY ARATHASS

"amit vet az ember, azt aratja is." Galata 6,7b

Isten az egyetlen jó magot, Jézus Krisztust levetette erre a földre. Jézus nem ember indulatából született, hanem a Szentlélektől fogantatott. Jézus nem örökölte a bűnt. Ő mindig szeretetet vetett. Júdástól, amikor elárulta, azt kérdezte: "Barátom, miért jöttél?" A kereszten gyilkosaiért imádkozott: "Atyám, bocsáss meg nekik!" Szerette maga mellett a latrot, aki elnyerte ígéretét: "Ma velem leszel a paradicsomban." Jézus a legrettenetesebb körülmények között is vetette a szeretetet. Soha ne mondd, hogy az én körülményeim között nem lehet. Olyan könny- és vérhullatással senki nem vetett, mint Ő. És bőven aratta bűneink büntetését ott, a Golgotán. "Szántassatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé" (Jer 4,3). Nincs olyan kicsi dolog, amit az Ő nevében tettél, hogy bőven ne teremne. Vess, testvér! Van területed, Isten bízott rád embereket. Vessél, hogy egyszer majd gazdagon arathass! Amíg a földön vagy, csak addig tudsz vetni. Csak itt lehet szeretni, szolgálni. Csak "Amíg a föld lészen..." Egy pillanat, és elmúlik a vetés ideje. Aki bőven vet, bőven arat (2Kor 9,6). Isten bő aratást akar adni. Merj az utolsóig mindent bevetni Isten munkájába. Isten gazdagon adja, ingyen kegyelemből az anyagiakat, a lelkieket Fiáért, Jézusért. Jó volna egy más életet kezdeni, olyat, amelyik Isten kegyelmén alapszik. Jézus Krisztusban új teremtéssé lehetsz. Szeretne olyan szolgájává tenni ezen a földön, aki egészen mellette él. Menj Hozzá közelebb, hogy jobban megérthesd Őt. Hogy azután mehess ebbe a világba, tiszta, boldog, szabad szívvel osztani a szeretetet, amit Tőle kaptál. Vess bőven az Ő nevében, hogy arathass majd az Ő dicsőségére!

Vízkereszt

          Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága! (Jn 8,12)
    
     Vízkereszt ünnepe a napkeleti bölcsek, illetve népiesen a három királyok ünnepe. Miután róluk már az előző napokban olvashattunk, most Jézus önmagáról szóló szavaira figyeljünk! A fenti igében Ő maga világít rá nemcsak a mai ünnepnek, de jövetelének, személyének jelentőségére: "Én vagyok a világ világossága?!"
     Az Ószövetség népe számára az Isten törvénye a világosság: "Lámpás a parancs, világosság a tanítás". (Péld 6,23). A kegyes ember ezért fohászkodik az Úrhoz: "Boldog ember az, akit megtanítasz a te törvényedre!" (Zsolt 94,12). A tragikus mégis az, hogy sokan nem járnak az Isten által megvilágított igaz úton, hanem a törvénytelenségnek vagy az öntörvényűségnek útján. Jézus Krisztus megtestesülésével minden eddiginél erősebb fényforrás jelent meg a földön. Jézus a világosságot teremtő Atya akaratából, a Vele való teljes egységben világít ebben a világban.
     Jézus mint az atyai ház ablakába kitett lámpa, hívogat és mutatja az utat a hazafelé tartóknak. Jézus a világosság: leleplezi a sötétben mesterkedő Kísértőt. Jézus, az áldott fényforrás: bevilágít az életünkbe. Ám ezt nem azért teszi, hogy kipellengérezzen és másoknak mutassa meg bensőm féltve őrzött titkait. Amit önmagam és az Isten színe előtt feltárt, s amiért bűnbánatra késztetett, megbocsátja, irgalmával betakarja. Így lehet Vele, egyedül Vele célhoz érkezni. S ez a cél, a távolban fénylő cél, az örökkévalóság, ahol "a népek (mind) az ő világosságában fognak járni..." (Jel 21,24). Amikor felkel a Nap, egyszerre feleslegessé válik minden más fényforrás, az elemlámpa, a közvilágítás, de még a Hold fénye is. Ne is figyeljünk másra, Jézus a világ világossága! Fénye pedig új életünk energiája erőforrás a jóra!

     . . .          URAM! Köszönöm vízkereszt ünnepének üzenetét: jöveteleddel az Isten világossága érkezett meg a világra. Vallom és hiszem, hogy ez a fény elhomályosít minden más fényt, erősebb és fontosabb azoknál. Köszönöm, hogy fényed magához vonzza a közelieket és a távoliakat, követőidet és a pogányokat. Segíts népednek, hogy fényed segítségével megtaláljuk a többieknek, a távoliaknak és a nevedet nem ismerőknek a kezét. Segíts, hogy a távoliak közeliekké váljanak, s megismerjék nevedet, s megismerjék kegyelmedet! Világíts fényeddel, segíts rendet teremteni magunk körül! Ámen.