2017. január 27., péntek

Csak csináld!


„…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” (Jakab 1:6)

A Biblia azt mondja: „…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:6-8). Ez az ige kifejezetten arra vonatkozik, amikor bölcsességet kérünk Istentől, aztán amikor megadja a választ, mégis megpróbálunk a saját eszünkre támaszkodni, és tétovázunk. Ugyanez az alapelv alkalmazható az élet minden területére. Láttál már valaha változékonyabb dolgot, mint a hullámok? A szél egyik nap erre hajtja őket, másnap pedig teljesen ellenkező irányba. „Hogyan vonatkozna ez rám?” – kérdezed.

1) Ha olyan családban nőttél fel, ahol mindig mások hoztak döntést helyetted; 2) ha olyan környezetben éltél, ahol az emberek könnyelműen, felelőtlenül döntöttek, és emiatt kialakult benned egy olyan érzés, hogy „túl könnyű elrontani és túl nehéz helyrehozni”; 3) ha a múltban hozott rossz döntéseid lerombolták az önbizalmadat – akkor a mai áhítat neked szól!

Jakab rámutat arra, hogy egyikünk sem tanul meg Istenre figyelni anélkül, hogy ne hibázna. Tehát ne légy túl szigorú magadhoz! Tanulj a hibáidból, hozd helyre, amit lehet, és légy továbbra is határozott, döntésképes! Ne ess vissza a tétovázás viselkedésmintájába csak azért, mert néhányszor rosszul döntöttél! Gyakran csak akkor jössz rá, hogy a helyes dolgot tetted – ha megteszed! Szánj elegendő időt arra, hogy Istenre figyelj, és ha szükséges, kérj tanácsot másoktól, de ne félj cselekedni! Hozz döntést, és vidd véghez, amit eldöntöttél! Más szavakkal: „Csak csináld!”




Fejlessz ki hálás szívet!


„Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.” (Zsoltárok 34:2)

Dávid azt mondta: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám”. A hálás szívnek életmódunkká kellene válnia. Tudtad-e, hogy megmentheti az életedet? Amikor Jónás nem engedelmeskedett Istennek, és végül egy nagy hal gyomrában végezte, ezt mondta Istennek: „…én hálaéneket zengve áldozok neked…” (Jónás 2:10). Amikor ezt tette, Isten parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Amikor gödörben vagy, és a pokol elszabadul körülötted, akkor kell felemelned a hangod dicsőítésre. Semmi sem mutatja úgy a bizalmadat, mint az, ha hálát adsz Istennek, amikor krízis nyomaszt. A hálás szív két dolgot munkál:

1) Építi a hitedet. Azért tudunk „hitben járni és nem látásban” (2Korinthus 5:7), mert tudjuk, hogy a körülményeinktől függetlenül Isten a javunkat munkálja (Róma 8:28). Dávid azt mondta: „… magasztaljátok velem az Urat…” (Zsoltárok 34:3). Magasztalni valamit azt jelenti, hogy nagyobbá tesszük azt. Ha a problémáid helyett Istenre összpontosítasz, akkor Isten nagyobb lesz, a probléma pedig kisebb. Továbbá „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17). Ha Isten ígéreteit hallod a saját szádból, az hitet ébreszt a szívedben. Tehát kezdj el beszélni!

2) Helyreállítja az életet. Lázár feltámasztása előtt Jézus felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz…” (János 11:41-42). Valami csodálatos történik akkor, ha elkezdesz hálát adni Istennek azért, hogy megment, védelmez és gondoskodik rólad. A hited szárnyalni kezd. Önbizalmat nyersz ahhoz, hogy parancsolj azoknak a dolgoknak, amelyeket az életedben halottnak hittél, hogy életre keljenek. Fejlessz ki tehát magadban hálás szívet!


KÉT TÖRTÉNET A HÁZASSÁGRÓL


„A szeretet... nem rója fel a rosszat." (1Korinthus 13:4-5)

Első történet: Deborah K. Johnson írja: „Hétéves lányom szeretett volna hegedülni tanulni, ezért elvittem egy hangszerboltba, ahol kölcsönözni is lehetett hangszert. Reméltem, hogy meg fogja érteni a gyakorlás fontosságát, és elkötelezi magát rá, ezért elmagyaráztam, hogy az órák nagyon drágák. Hajlandó vagyok meghozni az anyagi áldozatot, ha ő is megígéri, hogy keményen fog dolgozni. »Lesznek idők, amikor szeretnéd feladni« - mondtam - »de azt szeretném, ha olyankor is kitartanál!« A lányom megértően bólogatott, majd nagyon komoly hangon megszólalt: »0lyan lesz, minta házasság, igaz, anya?«" Második történet: Egy férj meg­kérdezte feleségét: „Mondd csak, kedvesem, voltál valaha azelőtt is szerelmes?" A feleség egy pillanatig gondolkodott, majd így válaszolt: „Nem, szívem. Egyszer felnéztem egy férfira a ragyogó intelligenciájáért. Egy másikat csodáltam rendkívüli bátorságáért. Egyszer egészen elbűvölt egy másik vonzó külseje és kedvessége. De te? Nos, mi mással magyarázhatnám, mint a szerelemmel?" Volt már, hogy hibát találtál házastársadban, ahelyett, hogy azokra a tulajdonságaira emlékeztél volna, amelyek miatt annak idején vonzódni kezdtél hozzá? Az ilyen fajta hozzáállás olyan, mint a gyom: egyetlen éjszaka alatt kihajt, és ha nem bánsz el vele, elborítja az egész kertet. Ne hagyd, hogy ez megtörténjen! Ha legközelebb túl el­foglalt leszel ahhoz, hogy kimutasd szeretetedet, vagy ha valamire haraggal reagálsz, olvasd el ezeket a sorokat: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr"




MIÉRT VAN SZÜKSÉGED BÁTORSÁGRA?

„Légy erős és bátor…” (Józsué 1:6)

Miért mondta Isten Józsuénak, hogy legyen erős és bátor? Négy okból. 1) Józsué saját érdekében. Isten sokat fektetett Józsuéba; egy egész nép jövője az ő vállán nyugodott. Isten beléd is sokat fektetett, ezért hinned kell, hogy azt akarja, hogy sikert érj el. Ha olyan családban vagy gyülekezetben nőttél fel, ahol érdemtelennek érezted magad Isten kegyelmére, és úgy érezted, nincs jogod áldásaira, akkor át kell programoznod a gondolkodásodat az Ige szerint! „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjelnappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” (Józsué 1:8). 2) Isten érdekében. Isten azt mondta Józsuénak: „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:9). Itt Isten hírnevéről volt szó! A kánaáni népek hallottak arról, hogyan szabadította ki Isten az izraelitákat a rabszolgaságból, hogyan fullasztotta a Vörös-tengerbe az egyiptomi hadsereget, és hogyan táplálta népét minden nap a pusztában a mennyből jött mannával. Ha Józsué nem járt volna sikerrel az Ígéret földjének elfoglalásában, ez Isten nevére hozott volna szégyent, népét pedig nevetség és gúny tárgyává tette volna. Isten sokkal többet kockáztatott Izráel sikere kapcsán, mint bárki más. A Messiás eljövetelére vonatkozó terve múlt Izráel sikerén. Arra vágyott, hogy egy csomó rabszolgából a világ legnagyszerűbb népe váljon – olyan néppé, aki az egyedül élő és igaz Istent szolgálja. Józsuénak pedig fontos szerep jutott ebben a tervben. Honnan kapta Józsué az erőt? Ebből az ígéretből: „…veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:9).



„Légy erős és bátor…” (Józsué 1:6)
Józsué története négy okot mutat meg, miért kell erősnek és bátornak lenned. Tegnap megvizsgáltuk az első kettőt, ma nézzük meg a következő kettőt: 3) Mások érdekében. Az emberek figyelnek. Tudni akarják, hogy bátran nézel-e szembe a helyzettel, vagy összeroskadsz a félelemtől. Ha te a nehézségek között is meg tudod mutatni a hitedet, az nekik is bátorságot fog adni. A harc nem csupán rólad szól, azokról is, akiket Isten általad akar megáldani. Lehet, hogy nincs pénzed, sem hírneved, mégis hatással tudsz lenni másokra. A hozzáállásod és a döntéseid hatással lesznek gyermekeidre és unokáidra. „De én félek” – mondod. Mindannyian félünk. A zsoltáríró azonban kijelentette: „Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok 56:4). 4) Az ellenségeid érdekében. Dávid azt írta: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára…” (Zsoltárok 23:5). Isten nemcsak harcol érted, hanem igazol is bírálóid szemében. Jó, ha vannak bírálóid és ellenfeleid. Néha egy ellenlábas harcra, és így győzelemre tud késztetni ott, ahol egy barát nem tudna. Ki hallott volna valaha is Dávidról és Góliát nélkül? Ki ismerte volna Mózest, ha nem lett volna a fáraó, aki elnyomta Isten népét? Tudnánk, ki volt Eszter, ha Hámán nem tervezte volna el a zsidók kitartását? Mi a te Álmod? Ott áll az ellenség közted és álmod megvalósulása között? Végy bátorságot szembeszállni vele, és akkor Isten eszközévé válhat, ami rendeltetésed betöltésére segít.



„Légy erős, légy bátor és cselekedj!” (1Krónikák 28:20)
1955-ben Rosa Parks-t letartóztatták Alabama államban, mert nem volt hajlandó átadni ülőhelyét a buszon egy fehér embernek. Ezt az eseményt bojkottok és vérfürdők követték, amíg az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ki nem mondta, hogy a faji megkülönböztetés alkotmányellenes. Rosa később ezt írta: „Ha tudod, mit kell tenni, az elveszi a félelmet. Amikor aznap felszálltam arra a buszra, fogalmam sem volt arról, hogy történelmet írok, csak arra gondoltam, hogy hazajussak. De aztán meggondoltam magam. Annyi évi áldozatszerep után… nem adtam át a helyem, és bármivel is kellett szembenéznem. Eljött az ideje, hogy valaki kiálljon valamiért – vagy az én esetemben, hogy üljön.” A bátorság váratlan pillanatokban mutatkozik meg; amit ilyenkor teszel, megváltoztat téged, sőt a körülötted lévőket is. Egy történetben egy kémet halálra ítélt a perzsa hadsereg tábornoka. A tábornoknak volt egy különös szokása, hogy a halálraítélteknek választási lehetőséget adott a kivégzőosztag és a „nagy ajtó” között. Amikor a tábornok megkérdezte a kémet, hogy melyik legyen, ő a kivégzőosztagot választotta. A tábornok a szárnysegédhez fordulva ezt mondta: „Az ismeretlen helyett mindig az ismertet választják, bár mi megadjuk nekik a választási lehetőséget.” A szárnysegéd megkérdezte: A nagy ajtó mögött mi van? „ „Szabadság” – felelte a tábornok. Majd hozzátette: „Kevesen vannak, akik elég bátrak ahhoz, hogy azt az ajtót válasszák.” A középszerűség és a siker közötti határvonal a bátorság. Ezért mondta Dávid fiának, Salamonnak, trónra lépése előtt: „Légy erős, légy bátor és cselekedj!”

Mutasd ki szeretetedet most!

„…parancsot kaptunk…, hogy szeressük egymást…” (2János 1:4-5)
Minden reggel imádkozz így: „Uram, akár tudok mást is tenni, akár nem, segíts, hogy a napomat szeretetben töltsem, szeretve téged és az embereket, mert Igéd azt mondja, hogy ez az élet lényege.” Ha ezt megteszed, kedvesebben tudsz majd bánni a körülötted élőkkel. Ezt pedig észre fogják venni. Ekkor elkezdesz győzni olyan területeken, ahol korábban vesztes voltál. Minél több időt adsz valakinek, annál jobban megmutatod, hogy fontosnak tartod őt. Nem elég elmondani nekik, hogy fontosak, bizonyítanod is kell ezt azzal, hogy befektetsz az életükbe. A szeretetnek egyik legfontosabb megnyilvánulása az idő. A szeretet nem az, hogy mit gondolsz másokról, vagy mit érzel mások iránt; a szeretet az, hogy mennyit adsz magadból nekik. A férfiak számára ez különösen nehéz. Azt mondják: „Nem értem a feleségemet és a gyerekeimet. Mindent megadok nekik, amire csak szükségük van. Mit akarnak még?” Téged akarnak! A figyelmedet kérik. A szeretet annyira figyel a másikra, hogy saját magáról elfeledkezik. Az ilyen figyelem ezt mondja: „Annyira értékes vagy számomra, hogy neked adom, ami számomra a legdrágább: az időmet.” Miért a MOST a legmegfelelőbb pillanat szeretetünk kimutatására? Mert nem tudhatod, meddig lesz még lehetőséged rá! A körülmények változnak, az emberek meghalnak, a gyerekek felnőnek. Soha nincs garancia a holnapra. Ha ki akarod mutatni szeretetedet, akkor jobb, ha azt most rögtön teszed! Kivel kell tehát több időt tölteneted? Milyen elfoglaltságtól kell megszabadulnod, hogy ezt megtehesd? Az élet felhasználásának legjobb módja a szeretet, a szeretet legjobb kifejezőeszköze az idő odaszánása, és a legmegfelelőbb pillanat rá a most!

Bocsánat...

A mai nap imádsága:
URam! Bocsánatod nélkül nem tudok továbbmenni az úton. Segíts, hogy segíteni tudjak én is másoknak! Ámen

   

Bocsásd meg vétkeinket.
Mt 6,12

Vannak, akik földi vándorlásuk egész ideje alatt sem képesek megtanulni, hogy az élet lényege az együttműködés. A kooperáció azonban olykor meglehetősen bonyolult, s eközben akaratlanul is hibázunk, amivel megnemértettséget és/vagy fájdalmat okozunk nemcsak 'felebarátainknak', de azoknak is, akiket nagyon szeretünk. Ezért a keresztény ember életének egyik alappillére a megbocsájtás, melyet hatásosan - azaz megnyugvásthozóan - csak Istennel együtt vagyunk képesek megtenni.

Nemcsak másnak nehéz megbocsájtani az ellenünk elkövetett szeretetlenségeiket, de vannak az életben olyan dolgaink - tegyük őszintén a kezünket a szívünkre, s sóhajtsunk egy nagyot(!) -, melyeket (bármennyire is nagyvonalúak vagyunk önmagunkhoz), nem tudunk megbocsájtani magunknak - gyakorlatilag soha. Életünk végéig - ha nem is azonos intenzitással -, de végigkísérnek minket ezek az "élményeink".

Isten nem a "baba-bűnök" miatt noszogat minket, hanem az olyan istentelenségeink miatt nem hagyja, hogy lelkiismeretünk megnyugodjék, amire csak Őnála van/lehet bocsánat: pl. "kényelemből" elkövett abortusz, szándékos emberölés, nyereségvágyból elkövetett, mások életét megrövidítő delictumok... Ha valaki életében legalább egyszer emberként néz a tükörbe, akkor az ilyen bűnök savként kezdik el marni lelkét. Isten törvénye ez is.

Elmondani tehát: "URam, bocsásd meg vétkeinket!" azt jelenti, tisztában vagyunk helyzetünkkel. Ismerjük készségünket a rossz megcselekvésére, s elismerjük restségünket a jónak elmulasztására. Ezért folyamodunk naponta Őhozzá, hogy képesek legyünk legyőzni önmagunkat, s Isten kegyelméből olyan életet éljünk, ami nemcsak hasznos nekünk és felebarátainknak, de még az Örökkévalónak is kedve telik benne, mert azt tesszük, amire teremtett minket... azaz szeretünk.



Elkötelezettség...



A mai nap imádsága:
URam! Te hívtál el, s Te tartasz meg. Kérlek adj nekem bölcsességet és kitartást, hogy szereteted követeként élhessek e világban! Ámen



Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is... Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott... Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.
1 Kor 7,17; 20 és 24

Pál apostol. A Tarsusból való Saul. Így vall magáról ApCsel 21,39-ben "Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilicia eme nevezetes városának polgára." Különös figura az apostolok sorában, hiszen nem is volt Jézus tanítványa... Ennek ellenére alig van vasárnap, hogy ne hallanánk kijelölt igéket valamelyik leveléből, hiszen a kanonizált Újszövetség 27 irata közül 13-at neki tulajdonítanak. Érdekes módon Pálhoz katolikus testvéreink sem imádkoznak gyakran közbenjárásért - Szent Antalhoz, Szent Péterhez sokkal hamarabb -, de még a középkorban oly kedvelt 14 segítő szent között sem szerepel Saul-Pál. Leveleiből, s a Lukács evangélista által írt Apostolok Cselekedetei c. irategyüttesből - főleg ennek második részéből - sokkal több személyes információt tudunk meg a "pogányok apostoláról", mint az összes többi apostolról együttvéve... de ezeken kívül hallgatnak róla, a zsidó irodalom különösen is. Nem úgy a keresztény teológusok, se szeri, se száma a könyveknek, melyek Vele ill. tanításával, a "páli megigazulástannal" foglalkoznak, s valóban nem túlzás paulológiáról beszélni. Az már csak vallástörténészi közhelyes megállapítás, hogy Mózes után Saul-Pál a második nagy izraelita vallásalapító. (Jézus URunknak ugyanis mozgalma van, nem külön vallása! )

Ha valaki, akkor Saul-Pál - aki kettős kultúrában (zsidó és hellén) nevelkedett - birtokolta azt a képességet, hogy átlássa Jézus mozgalmának jelentőségét, s egyre fokozódó szerepét a Római Birodalomban. Talán éppen ezért is "intézkedik" leveleiben oly buzgón, hiszen világosan látja, hogy politikai olvasata lehet a még egyelőre ismeretlen Jézus-követő közösségeknek, zsenge gyülekezeteknek. Mostani szakaszunkban is - négy versben háromszor is(!) - megemlíti: "Mindenki maradjon a hivatásában!" Mintha csak azt akarná mondani: Csak semmi feltűnés, semmi változtatás, vigyázzatok! Nyilván gondolhatott arra is, hogy Jézus nagyon hamar visszajön, s eladdig meg minek feszegetni a társadalmi kereteket...

A 21. században - így majd kétezer év után - azonban "más világot" élünk, s a páli radikalizmussal - jóllehet a fundamentalisták igen-igen szeretnek hivatkozni a páli levelekre(!) - nem sokat halad(hat)unk előre. Rendjén is van ez, hiszen Jézus URunk a szelídség, a béke, a szeretetben való elkötelezettség halálig tartó engedelmességét adta nekünk például. Kortörténeti információ: Tarsusban "nagy betűvel írták" a filozófiát, nem csoda, hogy az ott nevelkedett Pál szereti a magyarázatokat/elméleteket, sőt, ő maga is saját fogalmi rendszert épít fel Jézussal (akit soha nem látott!) kapcsolatban. Ezzel ellentétben a Názáreti Jézus nem szisztémát/rendszert tanít, hanem új életvezetésre/életstílusra hív el... Az, hogy kinek melyik út - a páli vagy a jézusi - tetszik/adatik éppen, a Gondviselés egy másik nagy kérdését veti fel, annyi azonban megállapítható, hogy ha az EGY kereszténységet az érem két oldalához hasonlítjuk, akkor a "jézusi oldala" fényesebb, s mostani korunkban sokkal jobban olvasható az üzenete...



Félelem...


A mai nap imádsága:
Uram! Aj nekem bölcsességet, hogy szólhassalak Téged! Ámen

   

Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok.
ApCsel 18,9b-10a

"Itt állok, másként nem tehetek!" - lutheránus létére ki ne ismerné ezeket a szavakat? Jó Lutherünk azt is mondta ekkor: "Mert nem jó az embernek a lelkiismerete ellen cselekedni." Manapság, amikor hivatalos védelemben részesül az egyéni vélemény, amikor a többvéleményűséget éljenzi a média (persze csak látszólag), amikor elméletileg mindenki bátran felvállalhatná a "másságát" - nos, ma is vannak tabu-témák, amiről szemérmesen vagy sem, de hallgatunk. A hallgatás oka mindig ugyanaz: a félelem. Félünk a másvéleményűek haragjától, bosszújától, mert embertársaink többsége nem szereti hallani a bírálatot, mégha az építő is. Tegyük hozzá: mi magunk sem hallgatjuk szívesen mások ránkzúduló elmarasztaló bírálatát.

"Ne félj, hanem szólj!" - bátorítja a Lélek Pál apostolt, no meg minket is. Minket azonban az elmúlt 60 esztendőben arra idomítottak itt Közép-Kelet-Európában, hogy jól gondoljuk meg: kinek, mikor, mit mondunk, s természetesen mindeközben ne felejtsük el a régi bölcsességet - "Ne szólj szám, nem fáj fejem!". S ha mindezek után valaki mégis ki meri nyitni a száját, s esetleg meg meri mondani, hogy a "A király meztelen!" - annak lelke rajta! Mindenesetre, ha ilyen ember van/lenne a közelünkben, akkor gyorsan tegyük meg az óvintézkedéseket, s jelentsük ki: Nem ismerjük ezt az embert, nem tudjuk, mit beszél, s különben is "minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve"... A mai magyar közéleti valóság ilyen. Bátran kijelenthetjük: istentelen. S ami, aki istentelen, az egyben embertelen is.

Pál, akinek megvoltak rétori eszközei, igen művelt, korának tudós embere volt - mégis elbizonytalanodik, ezért is van szüksége az isteni biztatásra: Ne félj, hanem szólj, ne hallgass! Akkor hogyne lenne szükségünk nekünk a mennyei erősítésre! Az erőt, a tartást, s kitartást az adja, hogy tudjuk: Isten velünk van. "S, ha ő velünk, ki ellenünk" - lutheránus létére ki ne ismerné ezeket a szavakat? S mit kell szólnunk? Azt, hogy az Isten szeretet...



Gondviselés...



URam! Sok mindenért aggódom, pedig nem kellene... Add, hogy kezedből tudjam venni életem minden fordulatát, s elhiggyem - még ha aggódásom más is láttat velem -, hogy Te mindent nekem akarsz ajándékozni, még az örök élet lehetőségét is! Ámen


Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?
Mt 6,26-27
Jónéhány évvel ezelőtt, reformként felvezetett elbocsátás-sorozat kezdete óta sokan aggódnak - bizonyos értelemben jogosan -, hogy mi lesz velük, s mi lesz a holnapban, s holnaputánban? Kivették a munkát, s ezzel a kenyeret is a kezükből. Hol találnak munkahelyet, hogyan fogják a családjukat eltartani, és egyáltalán, miből fognak megélni? S, az egzisztenciális megszorultság mellett még ott van a fojtogató bizonytalanság: Képes vagyok-e az új helyzetben, újra kezdeni? Sok-sok mindenért aggódik az ember. A múlt miatt: Jaj, csak ne szakadjanak rám a következmények elhibázott döntéseim miatt(!); a jelen miatt: Jaj, csak nehogy rosszul csináljam(!); s persze a jövő miatt is: Jaj, mi lesz a gyerekeimmel, mi lesz az egészségemmel, mi lesz az anyagi helyzetemmel(?) - és a felsorolást bárki tudná még folytatni.

Ne gondoljuk azt, hogy ez az aggódás minket nem érhet utol. Bármelyikünket utolérhet, bármikor! Elbocsátások mindig is voltak, ahogyan betegségek, s elhibázott döntések keserű következményei is! Amikor Jézus URunk itt a Hegyi Beszédben azt mondja, hogy "ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől", akkor az Isten gondviselését helyezi homloktérbe. Neki gondja van mindenre, s mindenkire.

A mi gondunk persze az, hogy a véletlenekben, a szerencsében sokszor jobban bízunk, mint az Istenben! Ezért is aggódunk a holnap felől: "Amim még ma megvan, vajon meglesz-e holnap is?" Aki azt gondolja, hogy ma mindene megvan, holnap pedig már nem lesz meg, az nem bízik az Istenben. Ma erős Istenem van - gondolja -, holnap meg nem lesz erős? Na, ez hitetlenség a javából! Ma még Mindenható az Isten, de holnap már nem? Megrövidülnének Isten gondviselő karjai, melyek eleddig átöleltek? ...Isten nem ember, hogy elfáradna!

Az aggódás oka mindig az, hogy ilyenkor az ember bizonytalanságban lebegteti az életét. A bizonytalanság kínzó elviselhetetlensége miatt vonja meg bizalmát az aggódó ember Istentől, pedig pontosan ilyenkor kellene leginkább bízni: Ha én nem is, de Isten az, aki lehetetlen helyzeteket is megoldja, mert Ő még a rosszból is elő tudja hívni a jót! Ugyanakkor: Mindig egy-egy nehézség, baj, probléma idején derül ki az igazán, hogy valójában milyen hit az, amit mi annak gondolunk? Isten mércéje szerint is megáll, vagy csak mi minősítjük magunkat hívő embernek?

Sokan félreértelmezik Jézus URunk szavait. A Mester nem ítéli el a vágyat, hogy biztonságban kívánunk élni, hiszen mindenki szereti a kiszámíthatóságot. Aki azonban nem számol azzal, hogy jövőjének fedezete nem nála, hanem Isten kezében van, az könnyen elszámolhatja magát! A világ sajnos azért ilyen, mert az ember nem egyszerűen biztonságot akar magának, hanem mindenáron(!) be akarja biztosítani magának a jövőjét. Így hisz abban eszelősen, hogy a békét csak akkor tudja megvédeni, ha készül a háborúra...

Az Istenben bízó ember bölcsessége nem más, mint hogy engedi: minden dolga Isten mércéje alá kerüljön. Ami megáll az Ő mércéje szerint is, az valóban érték, s valóban megtartó erőt képvisel! Sokan azért fordulnak el a Teremtőjüktől, mert nincsenek megelégedve Isten gondoskodásának a "minőségével". Sajnos ilyenek vagyunk: legtöbbször mást akarunk, vagy másra vágyunk, mint amit Isten ad(na).

Aki nem bízik Isten mindenhatóságában, korlátlan és teljes hatalmában, az törvényszerűen az aggodalmaskodás zsákutcájában köt ki. Az ilyen ember nem ér rá örülni, s ezért nem is tud boldog lenni. Attól fél, attól szorong, hogy ami ma örömet okoz, azt holnap elveszi az Isten. Pedig Isten nem kifosztani akar, hanem mindent adni akar: még az Ő megismeréséből fakadó lelki ajándékokat is! Éppen ezért az aggodalmaskodás egyetlen ellenszere, "gyógyszere" nem más, mint a naponkénti imádság és az Ő előrelátó gondoskodásába vetett őszinte hit...



Közösség...

A mai nap imádsága:
Uram! Hordozz, erősíts, hogy hordozhassak másokat! Ámen


Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi.
1 Pt 4,10-11a

Ha az értelmes munka nyűggé válik, akkor az már nagyon nagy bajt jelez... A munka ugyanis nem átok, hanem áldás. Lehetőség arra, hogy felismerjük emberlétünk sok-sok vetületét. A munkában megtapasztaljuk, hogy fontosak vagyunk, hogy szükség van ránk, hogy felelősséget hordozunk egymásért. A munka nemcsak egyfajta vallásos tevékenység - hiszen magában hordozza az alakotás ízét, az új teremtésének szépségét -, de a munka eszköz is abban, hogy épüljön s éljen a közösség, amiben vagyunk. Ha a munka, a feladat, a kihívás mindennél fontosabbá, azaz istenné válik, ha emiatt elhagyagoljuk emberi kapcsolatainkat, akkor elkezdtünk csúszni a deformálódás lejtőjén... Isten azonban nem deformálni, hanem formálni akar minket!

A deformálódás legjobb ellenszere, ha folyamatosan reformálódunk. Azaz visszatérünk a Forráshoz, az Életnek Vizéhez. Ha ottvagyunk, az Ő közelében, ha belőle élünk, akkor életünk nem lesz muszáj-szagú örömtelen, hanem kiegyensúlyozot, boldog és megelégedett lesz még akkor is, ha terheket kell hordoznunk benne. A terhek igazán akkor elviselhetetlenül nehezek, ha egyedül kell azokat elhordoznunk. A jó közösség ebben is segít, könnyíti sorsunkat. A hordozó közösségben megoszthatjuk bánatunkat, s örömünket "szaporíthatjuk".

Ha a közösségi értékek zsugorodnak, akkor bomlik a társadalom, s az egyén egyre kiszolgáltatottabbá válik a körülményeknek. Ez nemcsak a közösség terhelhetőségére van kihatással, de a jövőre nézve is kockázatot jelent! A jövő ugyanis a garanciája a túlélésnek, a megmaradásnak. Hogy megmaradunk-e, az viszont nem a jövőben, hanem a mában dől el: képesek vagyunk-e áldozatot hozni a holnapért?




Szavaink erejéért.


A mai nap imádsága:
Uram! Csodálatos alkotásodat a szót, tisztítsd meg ajkunkon! Uralkodj értelmünkön és érzéseinken, hogy megtapasztaljuk a szó teremtő, gyógyító és megváltó szabadságát és ne vergődjünk tovább önzésünk láncaival megkötözötten, hanem őszinte gondolatainkkal tudjunk szolgálni Neked és embertársainknak! Ámen



Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok.
Nem kellene ennek így lennie.
Jakab 3,10

Amióta ember létezik a Földön, azóta soha ennyi lehetősége nem volt gondolatai közlésére, de soha nem is kínlódott ennyit a megnemértés és szavai hiteltelensége miatt. A szó teremtő hatalom, és ez nemcsak a Biblia első lapjain nyilvánvaló. A reklámokban elhangzó csábító zizegése a levegőnek: "Vedd!" hamarabb válik valósággá, mint gondolnánk. A szavakkal nemcsak irányítani lehet, hanem alkotni, emelni és persze rombolni is.

A szó lehet áldás, de válhat átokká is. Okozhat lebegtető egészséget megtartó örömet, és alázhat porba, szétverhet maradék önbecsülést, sőt olykor hitünket reménységünket meglopva beteggé is tehet. Aki szavainak ura, az nagy hatalommal bír, talán a legnagyobbal, ami létezik ezen a világon: Önmaga felett is képes uralkodni. Jól mondja Pál apostol is, "aki száját megzabolázza, az egész élete felett is uralkodik..." Ha belehallgatunk, akárcsak véletlenül is fiataljaink kommunikációjába... nos, a sírás kerülgeti a jó érzésű embert. Nyomorult, kommunikációjukban megrokkant fiataljainkat lehetne képzeletbeli pellengérre állítani, de higgyük el, nem eredendő gonoszságuk, csakis lelkük békétlensége az, ami indirekt módon az őszinteség, a szavak hiteles tartalma után kiált. Miközben majd' mindenütt a mocskolódás és a hazugság fojtogató bűzében küszködnek önmagukkal és világgal, a vágyakozás egyre nagyobb bennük a megértésre, az elfogadásra. Ezért nyúlnak aztán pótszerekhez, ezért verődnek bandákba, hogy elemi ösztöneik kontrollálatlanságában is keressék boldogságmorzsáikat.

Jakab, aki nem nagy "megigazulástani" teológus, de helyén van a szíve és az esze is, azt mondja: "Nem kellene ennek így lennie..." Akkor miért van mégis így? Lustaságból, nemtörődömségből? Nem! Elsősorban az Isten elfogadásának hiánya miatt. Amíg az Isten, a Szeretet elé odabiggyesztjük: élő, őszinte, kicsi, nagy, önfeláldozó stb... eladdig nem értjük meg, hogy nincs relativizált Isten, csakis Isten van. Nincs félig megszületés vagy kicsit meghalás. Csak Születés, s csak Halál van, s benne egy Élet... Aki felfogja ezt, az a szavak világán keresztül különös erőket tapasztalhat meg életében, melyek mind-mind az Isten felé irányítják. Az ilyen emberek mindig tudnak valami biztatót továbbadni: élőszóban vagy mobiltelefonon, interneten vagy levélpapiroson, újságon vagy könyveken keresztül - szavaikból áldás árad.

A csendesség bizalmat igényel


"...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;"Mt.6,11.

A bizalomra alapozott imádkozás a harmadik dolog, amit meg kell tennünk, ha csöndességet tartunk. Amikor ezt teszed, a stressz feloldódik benned, mivel a bizalmi ima az aggodalom egyetlen és legjobb ellenszere.

Ne félj elmondani Istennek, hogy azt várod tőle, hogy betöltse minden szükségletedet. Szeretem, ha a gyermekeim, és ma már az unokáim is megbíznak bennem. Isten szereti, ha az ő gyermekei megbíznak benne

Akkor mutatjuk meg a bizalmunkat Istenben, amikor azt mondjuk Neki: "Uram, annyi tennivalóm van ma. Lehetetlen teljesíteni őket. Nem tudom mindegyiket elvégezni, ezért kérlek, segíts hogy tudjam, mi az, ami valóban fontos és mi nem. Segíts, hogy ne aggódjak amiatt, hogy nem végeztem el a kevésbé fontos feladataimat. Segíts, hogy arra figyeljek, ami valóban fontos. Szükségem van ma az erődre, hogy azt tegyem, amit tennem kell. Tőled függök anyagilag, fizikailag és érzelmileg is, szükségem van rá, Uram, hogy ma segíts nekem."

Tehát Jézus nem azt mondta, hogy "minden havi kenyerünket add meg nekünk", vagy "minden heti kenyerünket". Ő azt mondta: "mindennapi kenyerünket", mert meg kell tanulnunk huszonnégy-óránként Istentől függni. Ő nem arra a pontra akar elvezetni téged, hogy teljes mértékben egy egész évre előre bízz benne, hanem, hogy egyszerre csak egy napig. Ő elegendő kegyelmet, erőt és energiát ad neked a mai napra.

A legjobban ez a Filippi 4,19.-ben van megírva: "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban."


Bocsáss meg, mert neked is megbocsátottak

"Emlékezz, hogy az Úr megbocsátott neked, így neked is meg kell bocsánatod másoknak. (Kol 3,13 NLT fordítás)


A Biblia azt mondja, hogy három ok van, amiért el kell engednünk a múltat és azokat az embereket, akik megbántottak. Ezeknek az okoknak semmi köze ahhoz, hogy az illető, aki megbántott, megérdemli-e vagy sem a megbocsátást.

1. Ha megbántott valaki, meg kell bocsátanod neki, mert Isten is megbocsátott neked. A Kolossé levélben írja Pál: "Emlékezz, hogy az Úr megbocsátott neked, így neked is meg kell bocsánatod másoknak." (Kol 3,13 NLT fordítás) Ha megbocsátó akarsz lenni, először is el kell fogadnod a bűnbocsánatot, amit Isten nyújt Jézus Krisztus által. Isten A Biblia azt írja, hogy Isten Jézus alakjában jött a földre, hogy megbocsássa mindazt a rosszat, ami valaha történt. Ő fizetett érte, hogy nekünk ne kelljen. Ez az evangélium.
2. Meg kell bocsátani azoknak, akik megbántottak, különben életedet a sértődöttség fogja irányítani. A Biblia azt írja a Prédikátor könyvében: "Csak a bolond gerjed haragra és tartogatja ellenszenvét." (Préd 7,9 CEV fordítás) A sértődöttség rossz kedvűvé tesz és a múlthoz szegez. Amikor a múltban ragadsz a múlt irányít. Valahányszor megsértődsz valami miatt, az irányít. Néhányan hagyják, hogy még ma is sérelmet okozzanak azok, akik 5, 10 vagy akár 20 évvel ezelőtt megbántották őket. Ez ostobaság. Ne hagyd, hogy megtörténjen. Nem bánthatnak többé. A múlt elmúlt. Hagynod kell elmenni.
3. Meg kell bocsátanod azoknak, akik megbántottak, mert neked is további megbocsátásra van szükséged. Jézus mondta: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mt 6,14-15) A megbocsátás kétirányú utca: nem kaphatod meg azt, amit nem vagy hajlandó adni.

Egyszer valaki így szólt John Wesley-hez: "Sosem tudok megbocsátani annak az embernek!" Wesley így felelt: "Akkor remélem Ön többet sosem vétkezik." Te sem akarod elégetni azt a hidat, amin keresztül eljutsz a Mennyországba.

Beszéljünk róla:

* Milyen helyzetekben kell megbocsátanod, hogy továbbléphess a múltadtól?
* Mi az a bűn, amiről úgy gondolod, hogy sosem tudnád megbocsátani?
* Szerinted Isten hogyan vélekedik arról a bűnről?


Csendesség:
Válassz egy állandó időpontot!


"Kora reggel, még szürkületben fölkelt, kiment, és egy puszta helyre ment, ahol imádkozott" (Márk 1:35).


Hogy hatékony csendességed legyen, ki kell választanod egy bizonyos időpontot arra, hogy minden nap találkozz az Úrral. Azt is el kell döntened, hogy milyen hosszú legyen ez az idő. Az általános szabály ez: A legalkalmasabb idő akkor van, amikor a legjobbat tudod nyújtani, amikor elemedben vagy. Add Istennek a napod legjobb részét, amikor a legfrissebb, és a legéberebb állapotodban vagy. Ne próbáld Istent a maradék időddel szolgálni. Ne felejtsd el azt sem, hogy a számodra legmegfelelőbb idő, talán különbözik másokétól.

Úgy tűnik a legtöbbünknek, a kora reggel a legmegfelelőbb idő. Jézus saját gyakorlata is ez volt, hogy felkelt korán imádkozni, és az Atyával találkozni:"Kora reggel, még szürkületben fölkelt, kiment, és egy puszta helyre ment, ahol imádkozott" (Márk 1:35).

A Bibliában sok Isten szerinti férfi és nő kelt fel korán, hogy találkozzon Istennel. Néhányan közülük:

* Ábrahám (1.Mózes 19:27)
* Mózes (2.Mózes 34:4)
* Jób (Jób 1:5)
* Anna és Elkána (1. Sámuel 1:19)
* Jákób (1. Mózes 28:18)
* Dávid (Zsoltárok 5:3; 57:7,8)

(Nézzd meg még: Zsoltárok 143:8; Ézsaiás 26:9; Ezékiel 12:8)

Talán azt is megfontolhatod, hogy két csendességed legyen (reggel és este). Dawson Trotman, a "Navigators" alapítója, egy betükódot talált ki esti csendességének: "ŐSUS" (HWLW). Akár egy csapattal töltötte az estét, akár otthon a feleségével, amikor a beszélgetés befejeződni látszott, azt mondta: "Rendben, ŐSUS". Az, hogy "ŐSUS" annyit jelent, hogy "az Ő Szava az Utolsó Szó". Ezt gyakorolta éveken keresztül, hogy az Istenre figyelés volt az utolsó tevékenysége, napjai zárásaként. (Betty Lee Skinner, Daws, Zondervan, 1974, p.:103).

Bármelyik időpontot is választod, legyél benne kitartó! Jegyezd be a naptárodba; Legyenek találkozóid Istennel, mint ahogy akárki mással is lennének! Randizz Jézussal!

Aztán legyél várakozással teli, és ne ültesd fel! Azok a randik, amiken felültetnek minket, nem tartoznak a legjobb tapasztalataink közé, és Jézus sem szereti, ha felültetik. Szóval tervezz be egy randevút vele, és legyél ott, bármibe is kerüljön!

A kérdés gyakran felmerül: "Mennyi időt töltsek Istennel?" Ha még sosem volt rendszeres csendességed azelőtt, talán kezdhetnéd hét perccel (Robert D. Foster, Seven Minutes with God {Hét percek, Istennel}, NavPress, 1997) ,és engedd természetes módon növekedni ezt az időt. Célózd meg, hogy sosem töltesz napi 15 percnél kevesebb időt Istennel!

Beszéljünk róla!

* Számodra mikor a legalkalmasabb, hogy a csendességedet megtartsd?
* Mik azok a dolgok, amiket rendszerint a csendességed elé helyezel, vagy helyette végzel? Milyen lépéseket fogsz ma megtenni annak érdekében, hogy átértékeld azokat a dolgokat, amik elsőbbséget élveznek a napirendedben, hogy Istené lehessen az első, és az utolsó szó?


Találj egy nyugodt helyet


Jézus kiment (a városból), és szokása szerint az Olajfák-hegyére ment; a tanítványok követték Őt. (Luk.22:39 Budai)

A hely, ahol a csendességedet szoktad eltölteni, szintén nagyon fontos. A Biblia rámutat arra, hogy Ábrahámnak is volt egy szokásos helye, ahol Istennel találkozott (1Móz 19:27). Jézusnak kifejezetten szokása volt, hogy a Gecsemánéban imádkozzon, az Olajfák hegyén: "Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is." (Luk 22:39 MBT)
A te helyednek egy elkülönített helynek kellene lennie. Ez az a hely, ahol egyedül lehetsz, ahol csend van, ahol nem zavarnak és nem zökkentenek ki. A mai hangos nyugati világban ez találékonyságot igényel, de nagyon fontos.


Ennek a helynek ilyennek kéne lennie:
• Ahol hangosan imádkozhatsz anélkül, hogy zavarnál másokat.
• Ahol jó a megvilágítás az olvasáshoz (talán van egy asztal is).
• Ahol kényelmesen vagy. (FIGYELEM: ne az ágyadat válaszd a csendességed helyéül. Ez túl kényelmes!)


A te helyednek egy különleges helynek kell lennie. Bárhol is találkozol az Úrral, tedd a helyet egy különleges hellyé kettőtök számára. Ahogy a napok telnek, ez a hely egyre többet fog jelenteni számodra, mert itt csodálatos időket élsz meg Jézus Krisztussal.

A te helyednek szent helynek kell lennie. Ez az a hely, ahol találkozol az élő Istennel. Ahol találkozol az Úrral, lehet éppolyan szent, mint az, ahol Ábrahám találkozott az Úrral. Nem szükséges a templom épületében lenned. Vannak olyan emberek, akik egy csendes helyen leparkolva az autóikban tartanak ilyen csendes időt, vagy egy üres kamrában otthon, vagy a hátsó udvaron vagy a baseball fedezéknél. Mindegyik ilyen hely szentté vált számukra.

Beszéljünk róla:
• Követve ezeket az irányelveket, hol van a legalkalmasabb hely arra, hogy elcsendesedj?
• Mit kell tenned annak érdekében, hogy a minimumra csökkentsd a zavaró tényezőket, hogy ezalatt a csendes idő alatt Istenre tudj összpontosítani?


Kövess egy egyszerű tervet


"Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!" (Zsolt. 139:23-24)


Valaki egyszer ezt mondta: "Ha nincsenek céljaid, biztosan el is éred őket!" Ahhoz, hogy legyen egy jó csendességed, szükséged van egy tervre, egyfajta általános, követendő vezérfonalra.

A főszabály ez: a terv legyen egyszerű.

A következő három dologra lesz szükséged tervezett csendességedhez:

* Bibliára - egy jól nyomtatott, mai fordításra (nem magyarázó körülírásra), lehetőleg jegyzetek nélkül;
* jegyzetfüzet, hogy leírhasd mit mutatott meg neked az Úr, és hogy imalistát készíthess;
* énekeskönyv - lehet, hogy néha énekelni szeretnél, amikor dicséred az Urat (ld. Kol. 3:16)

Várj Istenre (pihenés). Légy csendben egy percig; ne essél be futva Isten jelenlétébe és ne kezdj rögtön beszélni. Kövesd Isten útmutatását: "Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt. 46:10, lásd még Ézs. 30:15; 40:31). Légy csendben egy rövid ideig, hogy áhítatos lelkület alakuljon ki benned.

Imádkozz röviden (kérés). Ez még nem az imaórád, hanem csak egy rövid nyitóimádság, amiben kéred Istent, hogy tisztítsa meg szívedet és vezessen az együtt töltött időben. Van két jó rész a Bibliában, amit érdemes kívülről megtanulni: Zsolt. 139:23-24 és Zsolt. 119:18. Össze kell hangolódnod a Szerzővel, mielőtt megértenéd a Könyvét!

Olvass el egy szakaszt a Szentírásból (olvasás). Itt kezdődik az Istennel való beszélgetés. Ő az Igéjén keresztül beszél hozzád, te imádságban válaszolsz neki. Olvasd a Bibliádat:

* lassan - ne siess, ne próbálj egyszerre sokat olvasni; ne rohanj keresztül rajta.
* megismételve - olvass el egy szakaszt újra meg újra addig, amíg kezd kirajzolódni egy kép a fejedben. Sok ember azért nem nyer sokat a Bibliaolvasásából, mert nem olvassa el többször az Igét.
* megállás nélkül - ne állj meg a mondat közepén, hogy aztán hirtelen áttérj egy másik tárgyra és elemzést készíts. Csak egy szakaszt olvass, annak a szakasznak az öröméért, engedve, hogy Isten beszéljen hozzád.
* hangosan, de csendesen - ha hangosan olvasod, az fejleszti koncentrálóképességedet és segít jobban megérteni, amit olvasol, mert látod és hallod is a szöveget. Mégis csendben olvass, hogy mást se zavarj vele.
* módszeresen - ne használd a "véletlen kinyitás" módszerét - egy részt innen, egy részt onnan, amit szeretsz, egy másikat, ami meg érdekes. Akkor érted meg a Bibliát, ha úgy olvasod, ahogy megírták, egyszerre egy könyvet, vagy egy levelet.



Beszéljünk róla:

* A fenti vezérfonalak közül melyik az, amely természetellenes számodra (lassú olvasás, pihenés, stb.)? Kérd Istent, hogy segítsen ezeken a területeken, hogy csendességed hatékonyabb lehessen.
* Egy hatékony csendesség hogyan változtatja meg a napodat?


Hogyan tanulmányozzuk Isten igéjét?


"Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed." (Zsolt 119,18)


Isten szavának tanulmányozása megváltoztatja az életedet, ha gyakorlatban is alkalmazod, amit tanultál. De mindez azzal kezdődik, hogy hajlandónak kell lenned a tanulásra.

A Biblia azt írja: "Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed." (Zsolt 119,18)

Isten nagyon sok mindent meg akar mutatni nekünk, de késznek kell lennünk arra, hogy szavait nyitott szemmel vizsgáljuk.

Hogyan tanulmányozzuk tehát Isten igéjét? A hatékony Biblia-tanulmányozásnak, bármilyen módszert is választunk, 5 része van. Ma kettőt nézünk meg ezek közül, holnap pedig hármat.

1. Tedd fel a helyes kérdéseket. Tanulmányozni a Bibliát azt jelenti, hogy jó kérdéseket teszünk fel a szöveggel kapcsolatban. Nincs korlátozva, hogy mennyi kérdést tehetünk fel a Bibliával kapcsolatban, mint ahogy határtalan annak bölcsessége és mély értelme is. Minél mélyebbre ásunk, annál több aranyra lelünk.

Ha az olvasott szöveggel kapcsolatban kérdéseket teszünk fel, elérjük, hogy a szöveget teljesen más szemmel vizsgáljuk. Valahányszor felütjük a Bibliát, hogy tanulmányozzuk, új igazságok fognak kiragyogni.

2. Írd le az észrevételeidet. Soha ne tanulmányozd a Bibliát toll és papír nélkül (vagy billentyűzet nélkül, ha jobban tetszik). Mikor kérdést teszel fel és megtalálod rá a választ, írd le, amit tanultál. Olvashatod a Bibliát úgy, hogy nem írsz le semmit, de akkor nem tanulmányozod.

Dawson Trotman, a Navigátorok alapítója szokta volt mondani: "A gondolatok kigabalyodnak mikor elhagyják az ajkakat és az ujjbegyeket." Más szóval, amit nem tudsz kimondani és nem tudsz leírni, azt nem is igazán gondoltad át. Még ha nem is találtál semmit az adott versben, akkor is írd le, hogy nem találtál benne semmit. Már csak a cselekedet maga, hogy leírod, új gondolatokat fog elindítani.

Beszéljetek róla

Gondoljátok át: a hely, ahol Isten szavát tanulmányozzátok minden nap, segíti vagy akadályozza az összpontosítást?






Nagyszerű bibliatanulmányozási módszerek


Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." Máté 4:4

Isten azt akarja, hogy szavát alkalmazzuk és hogy engedjük, hogy az megváltoztassa életünket. Ez azonban csakis az Ő igéjének tanulmányozásával történhet.
Hogyan? Tegnap két olyan általános alapelvet osztottam meg veletek, amely alkalmazható bármilyen fajta igetanulmányozáshoz.

1. Tedd fel a helyes kérdéseket.

2. Írd le az észrevételeidet.

Ma még három alapelvet fogok megemlíteni.

3. Alkalmazd Isten igéjét. Elmozdulsz a "mi"-ről az "és akkor mi" felé és teszed, amit a Biblia mond. A végső célja a bibliatanulmányozásunknak az alkalmazás. Más szavakkal, hogyan fogja ez az igerész az életemet megváltoztatni? Nem nyugszunk meg abban, ha csak értjük Isten igéjét. Alkalmazni akarjuk a bibliai alapelveket a mindennapi életünkben.

A megértés alkalmazás nélkül abortusz. Megállítod a folyamatot, mielőtt még gyümölcsöt hozna. Mindaz a bibliatanulmányozás, amit végzünk semmit sem ér, ha a végén nem hasonlítunk jobban Krisztusra.

Valójában csak azt a részét hiszed el a Bibliának, amit alkalmazol is. Hiszel a Krisztus jó hírének másokkal való megosztásában? Hiszel a tized szerinti adakozásban? Teszed is ezeket a dolgokat? Ha nem teszed, akkor igazából nem hiszed el azt, amit a Biblia ezekről tanít. A legtöbbünknek nem az a gondja a Bibliával, hogy nem érti ami van benne, hanem az, hogy nem alkalmazza azt, amit igazából ért.

4. Tanulmányozd a Bibliát szisztematikusan. Ne csak véletlenszerűen. Úgy tanulmányozhatod szisztematikusan, ha igeversről igeversre, könyvről könyvre, témáról témára haladsz. Ennek ellentéte az ide-oda belekapok mód, amikor csak úgy kinyitod a Bibliát és ráböksz a helyre, ahonnan épülni akarsz. Ez nem jár olyan eredménnyel, amelyet Isten el akar érni az életedben.

5. Olvasd a Bibliát újra és újra. Ez a nagyon egyszerű tanács meg fogja változtatni az életedet. Elképesztő, hogy mennyit tanulhatsz egy igerészből, ha újra és újra elolvasod és aztan visszatérsz rá pár hónappal később. Minél többet olvasol egy részt, annál többet fogsz belől fejlődni, tanulni.

A mai napnál nincs megfelelőbb idő arra, hogy te magad is elkezd az ige tanulmányozását. Bármely módon is tanulmányozod a Bibliát, alkalmazd ezt az öt alapelvet és többet fejlődsz majd, bármely részét is tanulmányozod.

Gondolat ébresztőnek:

Az életed melyik különleges területén akarja ma Isten, hogy alkalmazd az ő szavát?




Van lelki tanácsadód? Ha nincs, segítene ez esetleg abban, hogy a Bibliát szorgalmasabban tanulmányozd?