2017. január 1., vasárnap

A Biblia első ígérete

"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod ésaz asszony utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod."
 (1Mózes 3,15)

   A bűnbe esett ember számára ez az első ígéret. Benne van az egész evangélium és a kegyelmi szövetség lényege. Nagyrészt már beteljesedett. Az asszony magvának? Jézus Krisztusnak bizony mardosta a sarkát a Sátán, és ez rettenetes mardosás volt! De milyen rettenetes a kígyó fejének végleges széttiprása! Ez lényegében már megtörtént, amikor Krisztus eltörölte a bűnt, legyőzte a halált és megtörte a Sátán hatalmát; de végső beteljesedése Urunk második eljövetelére és az utolsó ítélet napjára vár. Számunkra ez az ígéret azt a jó hírt jelenti, hogy bár a gonosz nagy erővel támadja testi természetünket, mintegy a "sarkunkat mardossa", mi azonban győzedelmeskedhetünk a Krisztusban, aki lábával az ősi kígyó fejére taposott. Egész éven át tapasztaljuk majd ezen igevers első felét, a Sátán kísértéseit és a Sátán magvából való gonoszok támadásait. Lehet, hogy úgy sarkunkba marnak majd, hogy belesántulunk; de ragadjuk meg igénk második felének biztatását, és akkor nem csüggedünk el. Hit által örvendezzünk, hogy mégis győzni fogunk Jézus Krisztusban, az asszony magvában.


A LÉLEK ÍGÉRETE

  "És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké." (Jn 14:16)
 
  Amikor Jézus megígérte tanítványainak a Szentlelket, tanítói működésének befejezéséhez közeledett. Ott állt a kereszt árnyékában, a bűnteher súlyának teljes tudatával, amit neki, mint Bűnhordozónak kellett viselnie. Azonban mielőtt feláldozta magát, kioktatta tanítványait a legfontosabb, legtökéletesebb adomány felől, melyet követőinek adni akart. Olyan adományról, mely kegyelmének határtalan segélyforrását tárja fel előttük. "És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad." (Jn 14:16-17) Az Üdvözítő ezzel utalt a jövőre, amikor eljő a Szentlélek, mint földi képviselője, és hatalmas munkát végez. Annak a sok rossznak és gonoszságnak, mely évszázadokon át halmozódott fel, az ember ezentúl a Szentlélek isteni ereje által álljon ellen.
  A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra, sem fajra. Krisztus kijelentette, hogy Lelkének szent befolyásában követői a világ végezetéig részesülnek. Pünkösd napjától mind a mai napig el is küldte a Vigasztalót mindazoknak, akik életüket Krisztus szolgálatára szentelték. Mindazokhoz, akik Krisztust elfogadták Üdvözítőjüknek, eljött a Szentlélek, mint tanácsadó, megszentelő, vezető és tanú. Minél szorosabb összeköttetésben éltek a hívők Istennel, annál világosabban és erőteljesebben tettek bizonyságot Megváltójuk szeretetéről és megmentő kegyelméről. Férfiak és nők, akik az üldöztetés és próbatétel hosszú évszázadai alatt a Lélek segítségét nagymértékben élvezték, jelként és csodaként álltak a világ előtt. Angyalok és emberek előtt bizonyították be a megváltó Szeretet átformáló hatalmát. (The Acts of the Apostles, 47-49. oldal)


Áldj meg, Istenem, fényeddel ebben az új évben!

    Krisztus mondja: Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. (Jn 12,46)

Világ és világosság szavainknak közös a töve. A világ nem azonos a világossággal, de onnan ered, abból teremtődött, fényből. A modern fizika szerint mindennek hullám természete van. Ez azt jelenti, hogy e világ dolgainak alkotóelemei rezgésben vannak, sőt ez a rezgés maga a világ alkotóeleme. A fény is egyfajta rezgés, hullám. Tér-idő világunk szövete hullámokból van szőve. Innen azonban, a mi világunkból nézve e hullámok, e világ fénye, maga ez a világ: sötétség, vagyis ur. Még a legragyogóbb csillag fizikai fénye is sötétség a világ eredetébol nézve, a Teremtés világosságából szemlélve. S annak a természete, aki a Kezdetből jön, aki a Teremtés közeléből jön, aki az e világot megtartó Istentől jön, az maga a világosság. Őhozzá fizikai eszközökkel, érzékszerveinkkel nem lehet közelebb jutni. Az aki hisz énbennem mélysége kell ahhoz, hogy közelebb kerüljünk e forráshoz, hogy minden érzékünket és minden minket alkotót, mindent, ami bennünket önmagunkká tesz, e forrásba vetve, e forrásra szegezve megmaradjunk, s ne a sötétségbe vesszünk bele. Mert e világ szépségei, színei és fényei mind Istentől elfordult árnyékai annak a világosságnak, amelyből mindezek keletkeztek. A világosság azonban megjelent a világban. S bár a világ nem fogadta őt be, nem fogadta be azt, aki által maga is létrejött, de ez a világosság, aki Jézus Krisztus, megnyitotta a lehetőségét annak, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.

    Vigasztalódj! Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna. (Pascal)



    Istenünk! Kérünk téged, hogy őrizz meg minket ebben a világban, de őrizz és óvj meg minket e világ sötétségétől. Adj erőt nekünk ahhoz, hogy valódi eredetünk fényét felismerhessük Fiadban, Jézus Krisztusban. Ámen.


Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt,mielőtt még anyja méhében megfogant. (Lk 2,21)


Életének nyolcadik napján a törvény rendelése szerint Jézust körülmetélték, ezzel Izráel népének tagja lett, hiszen a körülmetélkedés az Isten és népe közötti szövetségnek a jele. Ezen a napon kapta a nevét is. Követői számára tehát január elseje nemcsak az esztendő első napja, de Jézus névadásának ünnepe, neve napja is. Elsősorban őt ünnepeljük ma. A névadással József és Mária az Istentől kapott utasításnak engedelmeskedett. A név jelentése: Jahve - az Úr - megsegít, illetve üdvözít. Az ünnep kétféle tartalma nagyszerűen kapcsolódik össze egyik újévi énekünkben:


Jézus legyen jelszavunk,
Midőn egy új évbe lépünk.
Jézus neve jó pajzsunk,
Mellyel harcol s győz is népünk... (182)


Jézus neve jelszó: követőinek jelszava. Összetartozunk, együvé tartozunk, hozzá tartozunk mind, akik az Ő nevét hordozzuk. Az Atya, Fiú, Szentlélek nevére kereszteltettünk meg, Jézus neve - ha láthatatlanul, de - letörölhetetlenül a homlokunkon van. Ő számon is tart mindnyájunkat, nekünk sem szabad elfeledkeznünk sem Róla, sem az övéiről. Jézus neve pajzs, hitünk pajzsa. Naponta megújuló csatában állunk az ősellenséggel, az Isten ellen lázadó és lázító szellemi hatalommal, a Sátánnal. Ellenségünk arra biztat, hogy vonjuk kétségbe Isten jó szándékát, forduljunk el Tőle, s tetteinkkel szegjük meg rendelkezéseit. Jézus neve pajzs, segítségével kivédhetjük az ellenség nyilait, megcáfolhatjuk érveit, s így hűségesek maradunk Urunkhoz. Lehet, hogy bukásokkal, sőt vereséggel zártuk az elmúlt esztendőt. Kezdjük a szabadító Jézus nevével!
. . .

URAM!
Neveddel indulunk, Jézus! Áldott légy az új esztendőért, amelynek reggelén kegyelmed ismét megújult rajtunk. Téged kívánunk és téged imádunk, aki ez esztendőnek is alapot vetsz igéddel, és utat készítesz, hogy kedved szerint éljünk. Maradj velünk az egész esztendőben! Eléd visszük veszteségeinket: azokat, akik az elmúlt évben elindultak a minden halandók útján. Nyugodjanak emlékezetedben, s támaszd fel őket ama napon. Tudjuk, hogy az új évben újakkal is fogunk találkozni, új családtagokkal, barátokkal, munkatársakkal. Segíts nekünk, hogy bizalommal tudjuk őket fogadni, s vonásaikon észrevegyük kezed nyomát. Segíts szeretni őket! Ámen.


Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.
Máté 5,3

Uram!
Azt kínálod az embernek, amire legjobban éhezik: a boldogságot. Mégis egész tömeg emberrel együtt magam is legtöbbször boldogtalanság miatt sóhajtozom. Az oka? Mostani szavad fölvilágosít felőle. Gazdagságomban kéjelgek. Megvan a magam útja, melyrőlazt hiszem, a legbölcsebben választottam meg. Büszke vagyok műveltségemre, mellyel magamat embertársaim fölé emelem. Van napi, havi, évi, vagy egész életre szóló tervem, amelynek megvalósítása érdekében minden erőmet mozgósítom. Vannak elveim - értük kiállni életem értelmének vélem. Egyszóval: gazdagnak tudom magamat. S eközben úgy járok, mint a gyermek: két kezében színes kavicsokat szorongat, és ezért porba ejti a pirosarcú, ízes almát.


Uram!
Mutasd meg nekem boldogságom útját. Most, amikor imádkozó szívvel figyelek szavadra. Te azt mondod: szegénynek kell lennem, ha a menny boldogságát már e földön ízlelni akarom. Taníts meg: megüresített kézzel - persze, még inkább: megüresített szívvel - Istentől várnom, amit Ő kínál nekem kegyelméből ma is. Segíts arra az útra, amelyet Ő nyit meg előttem. Indíts arra a szolgálatra, amelyet az Ő akarata parancsol nekem. Szegénységemben taníts meg mindent tőle kérnem a mai napra és egész földi életemre, és tőle várnom a menny boldogságát.


MI LÁTTUK AZ Ő DICSŐSÉGÉT


"Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak." Máté 5,9 "És láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének a dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal." János 1,14


Az év első napjára szóló igerészt szerettem volna azzal kezdeni, hogy boldog új évet! Nemrég jöttem rá, hogy boldog év nincsen. Dátumokat nem lehet éltetni, azok nem élnek. Ezért nem lehet egy év boldog. Csak az ember lehet boldog! Az előtted álló év csak akkor lesz boldog, ha te boldog ember leszel az év minden napján. Az új fordítás így mondja: "Boldogok, akik békét teremtenek." Egy Teremtő van: Isten! Ő tud békét teremteni. Az első teremtés, az ember, megromlott. Isten azáltal teremtett békességet, hogy új Embert teremtett: Jézust. Ha téged újjászülhetett már Általa, akkor lehetsz békességszerző ember ezen a földön. Elmondhatod-e már, hogy láttad az Ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét? A látás a hit! A hited szemével látsz. Látod-e Őt igeolvasás közben, események közben? A tanítványok elmondhatták: "Mi láttuk." Benne vagy-e ebben a "mi"-ben? Amíg magamat látom, nem láthatom Jézust és az Ő dicsőségét. Jézus legnagyobb dicsősége a kereszten ragyog. Ott majdnem senki nem látja. A csőcselék ordít, a farizeusok, főpapok örülnek. Ketten látják: a mellette függő lator, aki azt kéri tőle: "Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a Te országodban." Látja a százados és vallja: "Bizony, Istennek Fia volt ez!" Lásd meg te is, hogy békességszerző emberré lehess. Akkor hozhat bármit számodra az év, ha Jézus vére árán megbékéltél már Istennel.
Egy boldog új esztendő

Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.

– Róma 10:13


 A mai napon szerte a világon összegyűlnek az emberek, hogy megünnepeljék az újév első csodálatos pillanatait.

Sokaknak azonban ez a nap az év legnehezebb 24 órája. Őket az újév a magányra és veszteségekre emlékezteti. Számukra csupán egy újabb, kudarcokkal teli év kezdetét jelenti.

Te hogy vagy ezzel? Számodra milyen lesz ez az év?

Kívülről talán boldognak látszol. Az ünnep alkalmával talán úgy szórod a mosolyodat és a jókívánságaidat, mint mindenki más. De belül fájdalmat érzel. Csalódott vagy. Úgy érzed, nem tudsz tovább menni.

Ha ez így van, szeretném, ha tudnád: mindez egy szempillantás alatt megváltozhat. Ma újra kezdheted az életedet, és az év első napját életed legörömtelibb napjává teheted!
Hányszor mondtad ezt magadnak: „ha újra kezdhetném, mindent másképpen csinálnék”? Nem kell, hogy ez hiú ábránd maradjon. Jézus Krisztus lehetővé tette neked. Ez az Ő karácsonyi ajándéka számodra. Megfizette az árat minden bűnödért. Kifizette a büntetést minden hibádért.

Ezért jött a földre. Ezért született meg – hogy te újra kezdhesd!

Az életedre visszanézve talán azt mondod: „De elkövettem néhány óriási hibát. Elkövettem egy-két szörnyű dolgot.” Nem számít. Jézus kifizette az árat mindenért!
Hogyan kezdheted újra? A Róma 10,9 azt mondja: „Ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz.” Ehhez csak annyit kell hozzátenned, hogy: „Jézus, átadom az életemet Neked. Mától kezdve a Tiéd vagyok.”

Milyen kitűnő alkalom az év első napja arra, hogy megváltoztasd az életedet! Ebben a pillanatban, akárhol is vagy, add át az életedet Jézusnak. Aztán ugrándozhatsz fel-alá, és kiabálhatod, hogy „Dicsőség Istennek, mindent újra kezdek!” Meg fogod tudni, mit jelent a boldog újesztendő!

Igei olvasmány:  Róma 10, 1-13


Eldöntöttem: Növekedni fogok

Harcold meg a hitnek szép harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre Isten elhívott, és amiről szép hitvallást tettél sok bizonyság előtt.   — 1Timótheus 6,12.
Az egyedüli harc, amit egy keresztény hivatott megharcolni, a hit harca. Ha bármilyen más harcot folytatsz, akkor nem a megfelelő harcot vívod! Nem kell harcolnod az ördöggel — Jézus már legyőzte helyetted. Nem kell harcot folytatnod a bűnnel — Jézus a bűnre való orvosság. Így csak a hit harca marad (mivel a hitünknek vannak ellenségei, illetve akadályai).
A hit legnagyobb ellensége az, ha hiányos a megértésünk az Igéből. Valójában a hit minden akadálya e tudáshiány köré csoportosul, mert nem képes a hited meghaladni az aktuális igeismereted mértékét.
A hited automatikusan növekszik, ahogy növekedsz Isten Igéjének a megértésében. (Róm. 10,17) Ha a hited nem növekszik, az azért van, mert te sem növekszel Isten Igéjének a megértésében. Nem növekedhetsz, és nem fejlődhetsz szellemileg anélkül, hogy a hitben növekednél. A legjobb fogadalom, amit ma megtehetsz az előtted álló évvel kapcsolatban, hogy növekedni fogsz Isten Igéjének megismerésében. Teljes szívvel add át magad az Ige tanulmányozásának! Ebből egyenesen következik majd a hited növekedése. Így növekszel és fejlődsz szellemileg.


"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én nyugalmat adok néktek."
(Mát 11,28)

"Olyan feszültség és sietség keríti hatalmába a világot, amely sohasem létezett azelőtt... Az őrjítő rohanás közepette Isten szól hozzánk. Magához, a közelségébe hív: "Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten..." (Zsolt 46,11) Nagyon sokan vannak, akik még az áhítat idején sem nyerik el az Istennel való tényleges közösség áldásait. Túlságosan sietnek. Gyors léptekkel haladnak át a szerető Krisztus jelenlétének körén. Időznek ugyan egy rövid ideig a szent határokon belül, de nem várják meg az Úr tanácsát. Nincs idejük arra, hogy isteni Mesterükkel legyenek. Életük terheivel térnek vissza munkájukhoz...
Akik így cselekszenek, azok sohasem fogják elérni a legnagyobb eredményeket, illetve mindaddig nem fogják elérni, míg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell adniuk maguknak arra, hogy gondolkozzanak, és bevárják testi, szellemi és lelki erejük Istentől származó megújulását. Az ő Lelkének felemelő befolyására van szükségük. Ha ezt elnyerik, friss élet fogja megeleveníteni őket. A megviselt szervezet, az elfáradt agy felüdül és a megterhelt szív könnyebbé válik. Nemcsak egy pillanatnyi megállás erejéig időzni Krisztus jelenlétében, hanem személyes kapcsolatot ápolni vele, leülni az ő társaságában - ez az, amire szükségünk van."

(Nevelés, Hit és ima c. fejezetből)


RAGASZKODJUNK A LÉNYEGHEZ

"...az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben akár életem, akár halálom által" (Fil 1,20).

Mindenemet adom az Ő legdrágábbjáért: Krisztusért. "Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök." Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól: "Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik." Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése; akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki. Túlságosan kíméljük magunkat! Ez tart vissza ettől az elhatározástól, bár azt a látszatot keltjük, mintha másokra lennénk tekintettel. Ha azt fontolgatjuk, mibe kerül másoknak a mi engedelmességünk Krisztus hívó szava iránt, ezzel szinte szemére vetjük Istennek, hogy nem számol engedelmességünk következményeivel. Ragaszkodj a lényeghez! Ő tudja, Ő számol vele. Dobj ki magadból minden más meggondolást, maradj Isten színe előtt erre az egyre ügyelve: "Mindenre kész vagyok az Ő legdrágábbjáért." Elszántam magam arra, hogy egészen és feltétel nélkül neki élek, egyes-egyedül neki.

Tántoríthatatlanul harcolok az Ő szentségéért! "...akár életem, akár halálom által" (21). Pál eldöntötte, hogy semmi sem riaszthatja vissza Isten akaratának teljesítésétől. Isten parancsa válsággá fog fokozódni életünkben, ha amíg gyengédebben irányított, elengedtük a fülünk mellett az Ő kívánságait. Olyan helyzetbe visz, ahol megkérdezi tőlünk: elmegyünk-e a legvégsőkig, készek vagyunk-e mindent kockára tenni Őérte? Mi pedig vitába szállunk vele! Ezért aztán gondoskodik róla, hogy olyan válságba jussunk, ahol döntenünk kell - mellette vagy ellene, és ezen a ponton kezdődik el életünk "nagy vízválasztója".

Ha ez a válság téged is utolért már valamilyen módon, rendeld alá neki akaratodat feltétlenül és visszavonhatatlanul.

Újesztendőre

Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót! Hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!
(Zsoltár 4, 7)

Komor időkben hangzottak el ezek a szavak. Dávidnak már az is nehéz volt, mikor Saul üldözte őt. De még fájdalmasabbak voltak azok a napok, mikor saját fia lázadt fel ellene. Népe is hűtlenül elfordult tőle. Jeruzsálemben érték a legkeserűbb tapasztalatok a hűtlenség terén. Barátia és tanácsadója, Akhitófel is áruló lett. Csupán egy maroknyi hűséges ember veszi körül, mikor elhagyja palotáját és a pusztába menekül. De még ott is minden pillanatban rajtuk üthetnek Absolon seregei.

„Kicsoda láttat velünk jót?" - tették fel a kérdést Dávid kíséroi. Úgy érezték, minden elveszett. Csak Dávid nem csüggedt el. Külső helyzete nem volt még soha ilyen nyomorúságos és mégis teljes volt a békessége, mert az Úr vigasztalta. „Örömet adsz szívembe" - mondta boldogan. Igaz, hogy ellenségeinek „búzájuk és boruk" van, ő pedig kénytelen volt mindent ott hagyni, de még így is sokkal gazdagabbnak érezte magát, mint azok. Még e súlyos helyzete sem hozott álmatlan órákat. Békességben feküdt le és mindjárt elaludt, mert az Úr védelme vette körül. - A mi utunk is sokszor vezet sötét szakaszokon át. Ugyan mit hoz ez az új esztendő is? Aki csak a körülményekre tekint, az bizony csüggedten vághat neki az útnak. De mi kérhetjük, hogy „hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!" Mikor ez a világosság hatol szívünkbe, napfényként ragyogja be azt, még ha egyéb földi örömsugarak ki is aludtak már. - Nem sokkal e súlyos helyzet előtt Dávid lelkében is csak sötétség volt. Házasságtörésének, sőt vérontásának bune. Isten arca elhomályosult előtte. Külsőleg ugyan hatalma tetőpontján állott, de belül boldogtalan ember volt. Csak akkor változott meg minden, mikor bűne napfényre került. „Elvetted rólam bűneimnek terhét." Szívét ismét béke és öröm töltötte el.

Ne nyugodjunk bele mi sem helyzetünk vigasztalanságába. Szabad ezzel a kéréssel átlépnünk az új esztendőbe: „Hozd fel reánk arcod világosságát, Urunk!" Mikor Isten kegyelmes arca felragyog előttünk s nem homályosítják azt el bűneink, mi is diadalmasan kiálthatjuk: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy."
Igazságaink...

A mai nap imádsága:
Uram! Tedd fülemet hallóvá, s szememet látóvá, hogy mindenben felismerhessem a Tehozzád térítő szándékodat! Ámen



Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk esze után járnak, de semmit sem láttak!
Ezékiel 13,3

Jól megmondani! - ezt mindig is kedvelte az ember. Az igazság vagy vélt igazság hangoztatása mindig beváltotta a hozzá fűződő reményeket... Aki megtalálta helyét a teremtettségben, azt az igazság megtartja továbbra is alázatos természetében, aki pedig elégedetlen önmagával, nem tudja hol a helye, az irígykedik az egész világra, s többnyire haragban áll mindenkivel. De ki mondja (meg) az igazságot?

Divatosan öltözött, ráncok nélkül hibátlan fogsorral az egészség reklámfigurájaként a stúdiók művilágából kamerába mosolygó megmondó-emberek sokakat elhitetnek, hogy az igazságot csakis ők, csakis most, s természetesen kizárólag csak nekünk - mert olyan hűségesek vagyunk az adott csatornához - elmondják. Nem is gondolják meg sokan, hogy egy természetellenes "művilág" a média világa milyen nagy hatással van rájuk, s gyermekeikre. Tanulmány bizonyítja, hogy a gyermekek tévénézését illetően Európában mi vagyunk a legengedékenyebbek. Azt gondolom, nemcsak ebben, sok minden másban is rossz példát adnak a felelőtlen szülők: cigaretta, alkohol...

De hol az igazság? Sem bal oldalon, sem középen, nem is a jobb oldalon, s nem is lent, az igazság csakis odafönt van. Nem is a bársonyszékek hatalmi világában, hanem az Isten trónusának közelében... S amilyen távol van ez, olyan közel is, hiszen Isten Szentlelke bennünk él. Érezzük, hogy mi a jó, s mi a rossz, s miközben lubickolunk a számunkra rossz élvezeteiben, nagyon is jól tudjuk, hogy ennek ára van, de önzésünk elnyomja a lelkiismeretünk hangját.

Éppen ezért azt is megérezzük, hogy ki az, aki az Istent szólja, s ki az, aki a maga bölcsességét. A szószék alatt ülő fejkendős Mari néni - jóllehet nincs akadémiai tudományos fokozata teológiából -, de az először hallott lelkész prédikációjának a végén nagy biztonsággal meg tudja mondani, milyen ember az, aki odabátorkodott a szószék magasságába. Bizony a hitelesség pecsétjét az Isten Szentlelke nyomja rá szavainkra, s nem a mi okosságunk! A prófétát régen látónak hívták, mert látta előre azt, amit kortársai nem láttak. A mai kor embere sok-sok dolgot nem akar látni, mert ha azokkal ütközne, akkor változtatni kellene addigi életén, a változtatáshoz, s a megváltozáshoz pedig nemcsak elszánás, s erő, de következetesség is szükségeltetik. Jaj tehát azoknak, akik önmaguktól nem látják meg Istent, mert számukra nem a Teremtőjük, életük alkotója és megtartója, hanem önmaguk a legeslegfontosabbak, s ezért a "maguk esze" irányítja egész életüket.



Terveink, álmainak Istentől jövő megoldásáért.




A mai nap imádsága:
Uram! Erőmet sokszorosítsd, időmet áldd meg! Ámen



"Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat!"
4 Móz 21,7

A kígyó nem a legrokonszenvesebb teremtmény, sokak számára meglehetősen ellenszenves állat, melytől többnyire undorodik az átlagember. (Furcsán is nézünk azokra, akik kiscica helyett kígyót tartanak lakásukban...) Ez a bennük lévő ősviszolygás is hozzájárult ahhoz, hogy a kígyó a bűnnek, a gonoszságnak és a rombolásnak az ősi szimbóluma, bár néha pozitív jelentéssel is bír. A kígyót számos kultúrában részesítették isteni tiszteletben. A görög orvosisten, Aszklépiosz szent állata, az ábrázolásokban, az ártás-gyógyítás kettősségének kifejeződéseként két kígyó csavarodik az istenség botja köré.

Ilyen szerepet töltenek be azok a kígyók is, amelyekről éppen olvastunk. A Károlyi Bibliát olvasók számára a tüzeskígyó hangzik ismerősebben. Héberül hannehásím hasszeráfím volt a megnevezésük. Náhas kígyót jelent héberül és száraf annyit jelent, hogy égetni, sütni, tüzelni. Tehát tüzes kígyókról van történetünkben szó. Bár meseszerűen hangzik, igen komoly tartalommal bír. Mivel a ma embere a számára nem érthető dolgokat, történéseket gyorsan a mesék és a legendák világába utalják, magyarázni kell, hogy a mesék igazságokat tanítanak, csak érteni kell őket. (A gyerekek még értik, mert még az osztatlan időben, s a jelképek világában élnek.) A pusztai vándorlás történetei a bűnről és bűnhődésről, a bűnbánatról és a szabadulásról tanítanak..

A kígyó a Tórában a tisztátalanok között szerepel, nem a fizikai, inkább a mágikus erő és a szellemi, intellektuális hatalom jelképe. Negatív szerepe a bűnbeesés történetében ismert, hiszen ekkor sem fizikai erejével, hanem cselvetéssel csalja tőrbe az első emberpárt, mert "ravaszabb volt a föld minden állatánál" (1 Móz 3,1).

A tüzes kígyók nem titokzatos sárkányok, hanem ismerős "lények" - saját bűneink. Ha valamit ismerünk, attól már nem félünk annyira. Attól iszonyodunk a legjobban, ami ismeretlen és titokzatos. A bűn nem ismeretlen és nem titokzatos. A Szentírás bőven és őszintén beszél róla és felfedi lényegét.

Mi a bűn valójában? A Biblia több szóval illeti: Sátán, Belzebub, Bukott Angyalok Vezére, Mindent Össze-visszadobáló. Egyesek tagadják e negatív erő létezését, mások különlegesen nagy hatalmat tulajdonítanak neki, megint mások azoknak az erőknek az összességét látják e nevekben megnyilvánulni, melyek elhajlítják az embert az Istentől. (Pál apostol mondja: "Boldog az az ember, aki nem kárhoztatja magát abban , amit hisz.") Ki hogyan gondolja tehát, az mindenkinek a hitbéli, lelkiismereti magánügye, egyben azonban mindannyian egyetértenek: a bálványok az ember "kezének" (és elméjének) "alkotásai", melyek elhajlítanak az Istentől. Ezek egyik legnagyobbja az önzés.

A ma emberének, önimádata, gondolkodásának önközpontúsága zsákutcába csalogatja a világot. Amíg ezt nem adja fel, a kígyót nem szögezi oda póznára, addig nincs előrelépés. A Sátán az elvevésre biztatja az embert: "Ez mind a tiéd, ha..." S mivel mindenkinek ezt súgja a fülébe, nyilvánvalóan egymás ellenségeivé válnak az emberek, sőt a materiális javak birtoklásáért meg is ölik egymást.

Ezzel szemben Isten csupa fogyatkozás nélküli, végtelenül osztható javakat ígér: az élet, világosság, öröm, szeretet, béke. Mivel ezek szellemi (inmateriális) adományok, nem csökkennek, akárhányfelé osztatnak is; sőt ezáltal szaporodnak.... Isten a maga ígéreteit egyetlen feltételként az adástörvény betöltéséhez köti, azaz aki birtokolja e mennyei javakat, az adja tovább, mert így válik Isten ígérte valóra: "Akinek van, annak adatik"
Ahhoz, hogy megváltozz, szükséged van Isten hatalmára


"Milyen szörnyű helyzetben vagyok! Ki szabadít meg engem ebből a testből, amely a halál felé halad?" (Róm.7:24)
Rá kellett már döbbenned arra, hogy sokszor a magad ellensége vagy? A saját reakcióid, a saját félelmeid, elégtelenségeid okán cselekszel esztelenül. Azt tudom, hogy rám ez igaz.

Szükségem van arra, hogy valaki megvédjen magamtól, mert vannak dolgok, amiket nem szeretek magamban; dolgok, amiket bárcsak másképp tettem volna, vagy amiken szeretnék változtatni. De saját erőmből ez nem megy. Szükségem van egy külső erőforrásra.

Talán azt állítod: "Meg tudok változni." Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, nem tudsz. Minden évben körülbelül ilyenkor írjuk az újévi fogadalmak listáját. Január végére viszont ez a lista már a kukában lesz. Miért? Mert magadtól nem tudsz megváltozni. Szükséged van Isten hatalmára. Szükséged van egy Megváltóra, aki véghez tudja vinni benned azokat a változásokat, amelyeket te magadtól nem.

Hadd szögezzek le valamit: Isten sosem pazarolja az energiáját. Nem fáradozik feleslegesen olyasvalamiért, ami szükségtelen. Más szóval, nem küldött volna Megváltót, ha nem lenne szükséged rá. A tény, hogy Isten Megváltót küldött, azt jelenti, hogy szükséged is van rá.

Az igazság az, hogy ha őszintén végiggondolod, néha úgy érzed, az életed irányíthatatlan. Ez egy meglehetősen gyakori érzés. Üdvözöllek az emberi faj világában!

Pál apostol kétezer éve ugyanígy érzett. Pál ezt mondja a Bibliában: "Milyen szörnyű helyzetben vagyok! Ki szabadít meg engem ebből a testből, amely a halál felé halad? Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít, Urunk, Jézus Krisztus által!" (Róm.7:24-25a) Ez a válasz!

Lehetséges, hogy rossz helyen keresed a megváltást, és ezért vagy frusztrált. Azt az egy dolgot keresed, ami beteljesedést, értelmet és békét hoz az életbe.

Néhányan közülünk azt hiszik, ha megházasodnak, vagy ha megszereznek egy bizonyos állást, ha előléptetik őket, ha elérik a jólét egy bizonyos szintjét, ha gyermekük lesz, vagy ha a gyermekük felnő és lediplomázik, akkor minden nagyszerű lesz.

Rossz helyen keresgélsz. A válasz nem egy bizonyos helyen, nem egy programban vagy tablettában rejtőzik. A válasz egy személy: Jézus Krisztus. Isten által és Istennek lettél teremtve. És amíg ezt nem érted meg, addig az életednek sem lesz értelme.




Gyakorlat teszi a mestert


"Továbbra is a Krisztusról prédikálunk mindenkinek, teljes bölcsességgel intve és tanítva minden embert, azért hogy Krisztusban érett emberként állíthassuk Isten jelenléte elé." (Kol 1:28 NCV)

A lelki növekedés negyedik mutatója a készség. A készség olyan képesség, hogy valamit könnyedén és pontosan teszel meg. Egy készséget nem egy előadás meghallgatásával fejlesztesz, hanem gyakorlással és tapasztalattal. A keresztyén életben vannak bizonyos készségek, amelyeket fejlesztened kell a növekedés érdekében: Biblia tanulmányozási készségek, szolgálati készségek, tanúbizonysági készségek, időmenedzsment készségek és még sok más.

A készségek a lelki növekedés "hogyanjai". A tudás és a perspektíva a megértéssel foglalkozik. A meggyőződés és a személyiség pedig a létezéssel. A készségek a cselekvéssel állnak összefüggésben. Legyünk "az Ige cselekvői és ne csupán hallgatói". (Jakab 1:22 NASB) Cselekedeteink bizonyítják azt, hogy Isten családjába tartozunk. Jézus mondta: "Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt." (Lukács 8:21 Károli)

Sok hívő ma azért frusztrált, mert tudják mit tegyenek, de nem sosem tanították meg nekik, hogy hogyan tegyék meg. Számtalan üzenetet hallgattak a Bibliatanulmányozás fontosságáról, de senki sem mutatja meg nekik hogyan tegyék. Bűnösnek érzik magukat a gyenge imaéletük miatt, de senki sem szán időt arra, hogy elmagyarázza hogyan készítsenek imalistát, hogyan dicsérjék Istent az Ő neveinek használata által, és hogyan járjanak közben másokért.

Az intés magyarázat nélkül csalódottsághoz vezet. Bármikor, amikor arra intünk embereket, hogy megtegyenek valamit, felelősek vagyunk azért, hogy pontosan elmagyarázzuk azt, hogy hogyan tegyék.

Ha azt szeretnéd, hogy a gyülekezetedbe hatékony keresztények járjanak, meg kell tanítanod nekik a szükséges készségeket a keresztyén élethez és szolgálathoz. Ne felejtsd el, hogy mindenekelőtt a készség és nem az odaszánás a hatékonyság kulcsa. "Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A szakértelem sikerhez vezet." (Prédikátor 10:10)

Beszéljünk róla:

* Milyen lelki növekedési készségeket kell az életedben fejlesztened?
* Hogyan segíthetsz tanítani a lelki növekedési készségeket azoknak, akik a házicsoportodban, a gyülekezetedben vagy más vonzáskörzetedben vannak?

Új évi fogadalmak?Csak egy.


Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről." 1Kor. 2,2

Ha Pál apostol új évi fogadalmakat tett volna, úgy gondolom, hogy az ő listáján mindössze egy fogadalom szerepelt volna: (Ebben az évben megfogadom, hogy ) "nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről." 1Kor. 2,2

Pál üzenete alapvetően egyszerű: Üdvözülés egyedül a Krisztusban. Mit is jelent ez?

Nem Krisztus és a te jó viselkedésed.

Nem Krisztus és az igék száma, amiket betanulsz.

Nem Krisztus és a te egyházi buzgóságod.

Nem Krisztus és a te tizeded.

Nem Krisztus és a te bölcsességed, amire a legutóbbi keresztény konferencián tettél szert.

Nem Krisztus és az évek száma, amit Biblia tanulmányozással töltöttél.

Nem Krisztus és a tökéletes házastárs.

Nem Krisztus és a jólnevelt gyermekeid.

Nem Krisztus és a jól végzett munka.

Nem Krisztus és az, hogy tapasztalt vezető vagy.

Csak Krisztus



— Krisztus és semmi más.


Ez Pál üzenete, mely ugyanúgy igaz erre az évre, mint ahogy igaz lesz majd a 2999-es évre is. A 2012-es újévi fogadalmunkat úgy tegyük meg, hogy Jézus legyen a középpontban és az, hogy ki is Ő, és hogy mit tett értünk.

Válaszd azt, hogy megéled az álmaidat


"Mindannyian felelősek vagyunk a saját magunk irányításáért." (Galáta 6,5 NLT fordítás)


Az emberek az álmaikkal kapcsolatban három módon viselkedhetnek. Vádolhatnak, mentségeket kereshetnek, vagy választhatják az álmuk megélését.

* A vádaskodók az egész életüket azzal töltik, hogy másokat okolnak azért, amiért nem érték el az álmaikat.
* A mentséget keresők mentségeket keresnek arra, hogy miért nem élik meg az álmaikat.
* Az álmuk megvalósítását választók mindent megtesznek azért, hogy az álmukat megéljék.

A Biblia azt mondja, hogy Isten képére lettél teremtve. A választás képessége a legfontosabb tulajdonság, ami elválaszt minket az állatoktól. Ez Isten egyik legcsodálatosabb ajándéka az emberiségnek. De amióta a szabad akarat azt jelenti, hogy rossz döntéseket is hozhatunk, ez a legnagyobb átok is.

Az álmuk megvalósítását választók felvállalják a döntéseikért a felelősséget, és az életük irányítását. Nem vádolnak másokat, vagy keresnek mentségeket. A Biblia azt mondja a Galáta 6,5-ben: "Mindannyian felelősek vagyunk a saját magunk irányításáért."

Ahelyett, hogy panaszkodnál, hogy nem érted el az álmod, vállalj felelősséget azért, amit nem tettél meg. A jó és rossz döntéseidnek sokkal nagyobb befolyása van az álmaid elérésében, mint bármi másnak.

Találkoztam emberekkel, akiknek semmi nem adatott az életben, de az álmaik megvalósítását is túlszárnyalták. Olyan emberekkel is találkoztam, akiknek mindenük megvolt, amire csak szükségük lehetett és amit csak akartak, ezüsttálcán kapták meg, és mégis eltékozolták az életüket.

Nem befolyásolhatod a körülményeidet. Azt viszont befolyásolhatod, hogy miképpen "válaszolsz" ezekre a körülményekre.

A Példabeszédek 22,13 azt mondja: "A rest tele van mentségekkel." (LB) Ne legyél ez az ember. Hagyd abba a mentségek keresését a meg nem valósult álmaiddal kapcsolatban.

Dönts úgy ma, hogy teszel valamit azzal az álommal kapcsolatosan, amit Isten adott neked.

Beszéljünk róla

* Gyakran kísértésbe esel, hogy mentségeket találj, vagy másokat hibáztass a meg nem valósult álmaidért? Miért?
* Honnan tudod, hogy egy álom Istentől van?
* Mi az az egy lépés, ami közelebb tud téged vinni ma egy régóta dédelgetett álmodhoz?
A MÉLYRE EVEZÉS ÉVE

„Evezzetek a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4 NKJV)
Valaki azt mondta, hogy a középszerű a rosszak közül a legjobb és a jók közül a legrosszabb. Ezt kívánod az új évre? Ha nem, akkor el kell hagynod annak a biztonságát, ahol most vagy, és oda kell menned, ahová Isten vinni akar. Miután egész éjszaka halásztak, és semmit sem fogtak, Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Evezzetek a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Más szavakkal: hagyd el a biztonságos partközelt, légy kész szembenézni a vihar dühével, tudva, hogy Isten veled van. Helen Keller, aki kisgyermekkorában elvesztette látását és hallását, mégis hihetetlen sikereket ért el az életben, ezt mondta: „A biztonság csak mítosz. Azért nem tapasztaljuk meg, mert nem létezik. A veszélyek és kudarcok kerülése hosszú távon nem biztonságosabb, mint a kockázat vállalása. Az élet vagy a kaland bátor vállalása, vagy semmi.” A mélyre evezés azt jelenti, hogy célokat tűzöl ki, tervet dolgozol ki az elérésükre, és elszámolással tartozol értük. Megkívánja, hogy összhangban maradj Isten akaratával, szembenézz a félelmeiddel, és felfedezd a jutalmat, ami a másik oldalon vár. Bele kell nézned a tükörbe, tisztelned vagy javítanod kell azt, amivé váltál. Az életedet rá kell szánnod valami nálad jobb dologra, még akkor is, ha mások ezt nem értik. A mélyre evezés azt jelenti, hogy a hozzáállásod ez: „Nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy”, és azt, hogy nagy dolgokat próbálsz meg Istenért. Most, ahogy belépsz ebbe az új évbe, állj meg, és emlékezz vissza Isten jóságára! Nézd meg, hogy mibe kerül az ő akarata, és hasonlítsd össze azzal, amit eddig hajlandó voltál megfizetni, de vedd tekintetbe a vele járó jutalmat is! Aztán „evezz a mélyre” és ne nézz vissza!

Ebben az évben élj a boldogmondások szerint!

„Boldogok a lelki szegények…” (Máté 5:3)
A következő néhány napban nézzük meg a boldogmondásokat, hogy hozzájuk igazíthassuk magatartásunkat. Jézus azt mondta: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Nos, ezzel nem azt mondta, hogy ellenzi, ha anyagi javakat birtoklunk; ő azt ellenzi, hogy az anyagi javak birtokoljanak minket! Isten valójában még azt is megadja, hogy jól élj, mert így támogatni tudod pénzeddel az Ő céljainak megvalósulását itt a földön. Hited mértékét azonban nem a bankszámlád egyenlegével méri. Egyik példázatában Jézus egy gazdag embert bolondnak nevezett. Nem a gazdagsága miatt, hanem mert nem Isten szerint volt gazdag (ld. Lukács 12:21). John D. Rockefeller egyszer azt mondta: „Milliókat szereztem, de ez nem hozott nekem valódi boldogságot. Mindet elcserélném arra az időre, amikor egy clevelandi irodában üldögéltem, és gazdagnak éreztem magam heti három dollárral.”
A több pénz talán ad társadalmi rangot, de Isten szolgálata az Ő országában ad jelentőséget. Ez nagy különbség! Összpontosíts hát arra, ami valóban számít, élj azért, ami maradandó! A finnországi Kemiben állítólag építettek egy hatalmas jégkastélyt, amiben színház, játszótér, kiállító terem és egy kápolna is volt. A kastély falai 4 méter magasak voltak, és az épület 500 méter hosszú volt. A kápolna népszerű esküvői helyszín volt, a színház pedig 3000 férőhelyes volt. Tartottak itt rockkoncerteket, bemutattak musicaleket, modern táncos darabokat és opera előadásokat is. Egyetlen gond volt, hogy a jégkastély fenntartása több millió dollárba került, tavasszal pedig elolvadt. Érted a lényeget? Arra figyelj, ami maradandó, ne arra, ami múlandó!



„Boldogok, akik sírnak…” (Máté 5:4)
Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” A gyász az az ár, amit a szeretetért fizetünk. Valaki ezt írta: „Amikor a gyász lesújt ránk, azon töprengünk: »Miért történt ez? Azért, hogy emlékeztessen minket arra, milyen rövid az élet? Azért, hogy mélyüljön a hitünk nekünk, akik itt maradtunk?« Nehéz igennel válaszolni, amikor minden olyan sötétnek tűnik. Ebben a pillanatban csak az számít, hogy enyhüljön a fájdalom. Azonban ha nem akarjuk elkerülni a nehézségeket, hanem hajlandóak vagyunk végigmenni rajtuk, akkor másként állunk hozzá a gyászhoz is. Engedjük, hogy tanítson minket.
Józsefhez hasonlóan meglátjuk, hogyan tudja Isten valami nagyobb cél érdekében felhasználni. Végső soron a gyász azt jelenti, hogy szembenézünk fájdalmunkkal Isten jelenlétében, mert egyedül ő képes begyógyítani sebeinket.” A Biblia azt mondja: „…Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). A reggel el fog jönni, Isten megígérte! Idővel enyhülni fog gyászod. Az a tény, hogy hajlandó vagy elfogadni a fájdalmat ahelyett, hogy elmenekülnél előle, garantálja ezt. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejted, azt jelenti, hogy másként fogsz emlékezni: több hálával és kevesebb fájdalommal. Ez a boldogmondás két kérdésre is választ ad.
1) Mi történik azokkal, akik az Úrban haltak meg? „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… Az én Atyám házában sok hajlék van… ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:1-3). 2) Mi lesz azokkal, akik itt maradnak, és tovább kell élniük? „…Isten… minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban…” (2Korinthus 1:3-4).



„Boldogok a szelídek…” (Máté 5:5)
Macsó* világunkban a szelídséget sokszor összetévesztik a gyengeséggel. Jézus azonban a szelídséget úgy festi le elénk, mint egy fenséges csődört, aki megtanul engedelmeskedni. Nem veszíti el erejét, állóképességét, csupán – bár egykor makacsul saját akaratához ragaszkodott – most meghódol valaki más akaratának. Ezzel ér véget a betörés folyamata, most már helyesen válaszol a gyeplő irányítására.
A szelídség 1) érzékenység Istenre. Egy jó házasságban a házastársak általában szavak nélkül is megértik egymás szükségeit. Az együtt töltött idő képessé teszi őket arra, hogy felismerjék, mi az, ami gazdagítja a másikat, és mi az, ami megbántja. Egymás iránti elkötelezettségük házasságuk építését tartja elsődleges fontosságúnak. Ugyanilyen az Istennel való kapcsolat is. 2) Engedelmesség Isten akaratának. A makacs szokások megtörésének kulcsa nem az, hogy a magunk erejéből küzdünk ellenük. Ezzel csak azt érjük el, hogy továbbra is a problémára összpontosítunk, ezzel is növelve annak erejét. A győzelem kulcsa, hogy Istenre figyelünk, és percről percre engedelmeskedünk neki, legyen szó akár valamilyen rossz szokásról, akár túlzásba eső kedvtelésről. „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5). 3) Isten céljainak elfogadása. Ahhoz, hogy megértsd a különbséget az önérdek és a behódolás között, töprengj el a következő szavakon: „Azután eljönnek hozzád, mintha népgyűlésre jönnének; odaül eléd az én népem, hallgatják beszédedet, de nem aszerint élnek. Pajzán dallá lesz az a szájukban, az eszük pedig nyereségen jár.” (Ezékiel 33:31). Gondolkodj el ezen! *a spanyol macho (hím) szóból átvéve, a férfiasságot egyoldalúan értelmező, agresszív, hatalomvágyó, nőcsábász személy



„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra…” (Máté 5:6)
Ez a boldogmondás két tévedést igazít ki az üdvözülésre vonatkozóan. Az első: csak hinni kell. A második: csak helyesen kell viselkedni. Igazság szerint mindkettő lényeges. Az újjászületés magával hozza: 1) Az igazzá nyilvánítottság helyzetét. Ha egy hegynyi jó cselekedetet gyűjtöttél is össze, még mindig nem elég, hogy kifizesd vele a mennybe a belépődíjat. Ez egyformán állt rád keresztyénné válásod előtt, és igaz most is. Ha láttad a Passió című filmet, talán elgondolkodtál azon: „Miért kellett ilyen szörnyű halállal halnia?” Íme, a válasz: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Abban a pillanatban, hogy elfogadod Jézust Megváltódnak, Isten szemében igazzá válsz. Csodálatos! 2) Az igazság állapotát. „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róma 6:11). A megváltás nem csupán Isten szemében tesz igazzá, de igazzá tesz úgy is, hogy naponta igazságban járva élhetsz mindenki szemében. Hogyan? Úgy, hogy Isten akaratát nagyobbra értékeled, mint a magadét (ld. Példabeszédek 3:5). Úgy, hogy arra törekszel, hogy a Krisztushoz hasonló jellemvonások legyenek láthatóvá benned: „…szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…” (Galata 5:22-23). Azt mondod, ez nagyon nehéz feladat. Igen, de nem egyedül kell megtennünk. „… az Ő képére formálódunk át az Úr Lelke által…” (2Korinthus 3:18 TLB).



„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5:7)
Ha ártasz az ellenségednek, azzal alantasabb leszel, mint ő; ha bosszút állsz, akkor úgy érzed, egálban vagytok; de ha megbocsátasz, azzal fölé emelkedsz. A Biblia azt mondja: „Ne álljatok bosszút önmagatokért! Hagyjátok azt Istenre!” (Róma 12:19 TLB). A bosszú nem édes; mindig keserű szájíz marad utána. Továbbra is csak fortyogsz belül, és nem fogod tudni élvezni Isten áldásait. Ne engedd, hogy ez történjen veled! Ehelyett inkább: 1) Bocsáss meg és felejtsd el! A meg nem bocsátás továbbra is a neheztelés körforgásában tart. Miért olyan fontos számodra, hogy bebizonyosodjon, hogy ők tévedtek és neked van igazad? Mit ér az, ha igazad van, de közben nyomorultul érzed magad? Hallgasd meg Krisztus szavait: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok” (Máté 6:14).
Charles Spurgeon mondta: „Ha eltemetsz egy veszett kutyát, ne hagyd kint a farkát!” Bocsáss meg tehát, temesd el, és lépj tovább! 2) Gyökerestől bánj el a haraggal! Néha magunk sem tudjuk, mi a haragunk forrása: valamilyen mélyen megbúvó megoldatlan fájdalom hatására cselekszünk. A felfokozott harag gyakran rossz felé irányul. Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, aki megbántott, olyanokra zúdítjuk rá haragunkat, akik legközelebb állnak hozzánk. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mi a valódi probléma, és igyekezz azt kezelni! 3) Vegyél vissza az erődből! A kegyelem gyógyít, de a meg nem bocsátás örökös áldozattá tesz. Sőt, míg te megszállottan leragadsz egy eseménynél a bosszút tervezve, a másik időközben egyszerűen csak élvezi az életet. Isten megígérte, hogy igazságot szolgáltat, hagyd csak rá! Sőt csakis azok felé az emberek felé kellene „egyenlítened”, akik segítségedre voltak!



„Boldogok a tiszta szívűek…” (Máté 5:8)
Legyen a szíved „ellenőrzött környezet”, mert ami ott történik, az határozza meg, hogyan reagálsz az élet eseményeire. Ha az emberekről, kedvtelésekről vagy törekvéseidről van szó, ne nyisd meg magad semmi olyan előtt, ami foglyul ejthet, cinikussá, hidegszívűvé, vagy szeretetlenné tehet. Ha ezzel nem vigyázol, elvágod magad Isten áldásaitól. Max Lucado írja Next Door Saviour [Szomszéd Megváltó] című könyvében: „A környék teljesen sík volt, és előre kiszámítható; emiatt ütött el annyira a tájtól az olajfinomító, mint egy tudományos-fantasztikus film városa. A gépek rengetegének rendeltetése egyértelmű volt. A finomító feladata az, hogy a beérkező anyagokat megtisztítja, és felhasználásra alkalmassá teszi. Ez itt a kőolajjal teszi azt, amit a szívednek kellene tennie érted: eltávolítja a rosszat, az értéktelent, és hasznosítja a jót. Jézus azt mondta: »A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót…« (Lukács 6:45). Íme, néhány kérdés, amit fel kell tenned magadnak: »Ha bírálnak, vagy semmibe vesznek, akkor visszatámadok, vagy inkább csendben maradok? Amikor túlterhelt vagyok, akkor kirobbanok vagy nyugodt maradok? Ha pletykát hallok, azt szórakoztatónak tartom? Elhallgattatom, vagy tovább terjesztem? Ha valaki megsért, akkor hosszan neheztelek, táplálom a haragomat, vagy a megbocsátás mellett döntök?« Ez mind a szív állapotán múlik.” Ha a szíved megtisztult, akkor meglátod Istent olyan emberekben, helyekben és helyzetekben, ahol azelőtt sohasem vetted észre munkáját. A zsoltáros első kézből ismerte a lelki szívbetegség veszélyeit, ezért írta: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem…” (Zsoltárok 51:12). Ha lelki tisztulásra van szükséged, tölts időt Isten jelenlétében!




„Boldogok, akik békét teremtenek…” (Máté 5:9)
Egyszer két ember a vallásról vitatkozott. Az egyik végül így kiáltott: „Jól van, te úgy szolgálod Istent, ahogy te akarod, én meg majd úgy, ahogy Ő akarja!” Ha saját véleményünk az előfeltétele annak, hogy szeretjük-e a másik embert, akkor mindenkitől el fogunk idegenedni. Sok dolog, ami miatt veszekszünk, igazából nem is számít. Jézus azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13:35). Nem elég szeretni a békét, béketeremtővé kell lennünk. Amikor az újszövetségi gyülekezetben vita kerekedett bizonyos ételek fogyasztása kapcsán, Pál rögtön közbelépett: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják… Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt…” (Róma 14:13-22). Légy tehát béketeremtő!



„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek…” (Máté 5:10)
Észak-Amerikában él egy érdekes fenyőfajta, a csavarttűjű fenyő. A tobozai évekig ülhetnek az ágakon, mielőtt lehullnak, és még akkor is teljesen zártak maradnak. A toboz csak akkor nyílik ki, ha nagy hőhatásnak van kitéve. Amikor nagy erdőtüzek dúlnak, és minden más fa elpusztul, a forróság kinyitja a csavarttűjű fenyő tobozait, és magjai kiszabadulnak. Így aztán ők lesznek az elsők, akik a természet segítségére lesznek az erdő újbóli benépesítésében. Jézus azt mondta tanítványainak: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa” (Máté 5:10). Mindannyiunkban rejlik valami olyan lehetőség, ami csak akkor kerül felszínre, ha nagy nyomás alatt vagyunk, vagy megpróbáltatás tüze ér. Jób akkor tapasztalta meg ezt, amikor Isten megengedte a sátánnak, hogy próbára tegye őt. Jób elvesztette mindenét, egész vagyonát, sőt még gyermekeit is. Fájdalma súlyosbításaként még felesége és barátai megvetését is el kellett viselnie rendíthetetlen hitéért. Amikor a próba véget ért, Jób, aki kétszeresen visszakapta mindazt, amit elvesztett, így imádkozott: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” (Jób 42:5).
Egy dolog hallani arról, hogyan munkálkodik Isten mások életében, és egészen más látni, amikor épp azon töprengsz: „Mit tettem, hogy ezt érdemlem?”, vagy ezt kérdezed: „Ha Isten valóban létezik, miért történik velem mindez?” Miért? 1) Mert a tűzben egészen új szemszögből ismered meg Istent és gondviselését. 2) Mitől változik az értéktelen szén gyémánttá? A nagy nyomástól és a magas hőtől! 3) A tűzben felfedezed, hogy amikor mások elhagynak, Isten akkor is hűséges marad.


Ebben az évben légy kitartó!

„A maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

Az állhatatosság a következőt jelenti: 1) Azért érsz el sikereket, mert eltökélt vagy, és nem azért, mert megillet. Azok, akik elérnek valamit, nem dőlnek hátra és várnak a sikerre, azt gondolva, hogy a világ „hálás lehet nekik”. Nem, ha bölcs vagy, Istentől kérsz útmutatást, szilárdan állsz a Tőle kapott Igén, továbbmész, és nem vagy hajlandó feladni. Magadévá kell tenned annak az embernek a hozzáállását, aki azt mondta: „Elszántuk magunkat a győzelemre. Küzdeni fogunk ellenük, míg be nem fagy a pokol, és ha kell, a jégen ütközünk meg velük.” Amikor Pál visszaemlékszik azokra a küzdelmekre, amelyekkel szembenézett, ezt mondja: „Elkezdtem, és be is fogom fejezni. Sokkal keményebben dolgoztam, sokkal többször voltam börtönbe vetve, sokkal többször megvertek, semhogy számon tarthatnám, a halál küszöbén is voltam… és még a felét sem említettem” (2Korinthus 11:23-28 TM). Egy szóval jellemezhető Pál: hajthatatlan.

2) Felismered, hogy az élet nem egyetlen nagy verseny, hanem sok egymást követő kisebb futam. Minden feladatnak megvan a maga kihívása, és minden napnak a maga versenyszáma. A következő reggelen is fel kell kelned az ágyból, és megint futnod kell, de sohasem pont ugyanolyan a verseny. Ahhoz, hogy sikeres légy, kitartóan tovább kell küzdened. Azt mondják, hogy Kolumbusz hihetetlen nehézségekkel nézett szembe, miközben nyugat felé hajózott az Ázsiába vezető utat keresve. Viharok tépázták, éhínség, nélkülözés és mérhetetlen csüggedés gyötörte. Nem sok híja volt, hogy három hajójának a legénysége fellázadjon. De úti beszámolójában újra és újra ugyanaz olvasható: „Ma tovább hajóztunk.” És állhatatossága kifizetődött. Nem talált gyors útvonalat a fűszerekben gazdag Indiához – helyette új földrészt fedezett fel! A siker kulcsa az Ige szerint ez: „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” minden nap (Zsidók 12:1-2). Ebben az évben tehát légy kitartó!




Walt Disney hiteligénylését állítólag háromszázegy banknál visszautasították, mire végül pénzhez juthatott. Mivel azonban nem volt hajlandó feladni, felépítette a világ leghíresebb élményparkját. Ebben az évben tartsd észben ezt a két dolgot:

1) Ahhoz, hogy elnyerd a díjat, ki kell tartanod. Egy értékesítési konferencián az igazgató ezt mondta vállalata kétezer értékesítési dolgozójának: „A Wright fivérek feladták-e valaha?” „Nem” – felelték a dolgozók. „Charles Lindbergh feladta-e valaha?” „Neem!” – kiáltották. „Lance Armstrong feladta-e valaha?” „Neeem!” – ordították. „Thorndike McKester feladta-e valaha?” Hosszú, zavart csend következett. Majd az egyik értékesítő így kiáltott: „Ki a csoda az a Thorndike McKester? Soha senki nem hallott róla.” „Persze, hogy nem” – vágta rá az értékesítési igazgató – „azért, mert ő feladta!” Akik feladják, soha nem győznek – a győztesek pedig soha nem adják fel!

2) Ha kitartunk, a nehézségek is előre visznek. Pál azt írja: „Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja” (Filippi 1:12). Pál nem feladta – ő felállt! Hogyan csinálta? Felfedezte a megpróbáltatásokkal együtt járó előnyöket a maga számára. Egy keresztyén szerző ezt írja: „Ma a sebesség megszállottjai vagyunk, pedig Istent jobban érdekli az erő és a stabilitás. Gyors eredményeket, gyorsított eljárást, azonnali megoldásokat szeretnénk. Olyan prédikációt, szemináriumot, vagy élményt, ami azonnal megold minden problémát, megszüntet minden kísértést, és megszabadít minket minden növekvő fájdalomtól. De az igazi érettség soha nem egyetlen tapasztalat eredménye, legyen az akármilyen erőteljes vagy megindító.” A növekedés fokozatosan jön. A Biblia azt mondja: „Az életünk fokozatosan lesz egyre ragyogóbb és egyre szebb, ahogy Isten belép… és mi hozzá hasonlóvá válunk” (2Korinthus 3:18 TM).




Figyelj meg két további dolgot az állhatatossággal kapcsolatban:

1) Az állhatatosság azt jelenti, hogy nem azért állsz meg, mert fáradt vagy, hanem azért, mert már elvégezted a feladatot. Robert Strauss, a diplomata, megjegyezte: „A kitartás olyan, mint amikor egy 4-500 kg-os gorillával birkózol. Nem akkor hagyod abba, amikor kifáradsz, hanem akkor, amikor a gorilla kifárad.” Ha friss vagy, lelkes és energikus, akkor nagy hévvel dolgozol egy feladaton. Csak akkor van szükséged a kitartásra, amikor elfáradsz. Pál apostol felismerte ezt: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” A kimerültség és a csüggedés nem ok arra, hogy feladjuk, de ok arra, hogy közeledjünk Istenhez, bízzunk a jellemünkben, és továbbmenjünk. Alábecsüljük azt, hogy mire van szükség a siker eléréséhez. Ha nem mérjük fel, hogy mivel jár, akkor csupán érdeklődéssel közelítjük meg a kihívásokat, holott teljes elkötelezettségre van szükség!

2) A kitartás nem követel többet, mint amennyink van, de azt mind megköveteli. Frank Tyger író a következőt figyelte meg: „Minden győzelemben nagyon sok próbálkozás van”. Az állhatatosság azonban többet jelent annál, hogy csupán próbálkozol vagy keményen küzdesz. A kitartás egy befektetés. Készség arra, hogy érzelmileg, értelmileg, fizikálisan és lelkileg elkötelezed magad egy gondolat, egy cél vagy egy feladat mellett, amíg meg nem valósul. Az állhatatosság sokat követel, de van egy jó hír: minden, amit odaadsz, befektetés saját magadba. Minden alkalommal, amikor azt teszed, ami helyes – keresed Istent, keményen dolgozol, tisztelettel bánsz másokkal, tanulsz és növekedsz – saját magadba fektetsz be. Kitartás kell ahhoz, hogy ezt minden nap megtedd, de ha megteszed, a siker garantált. Ahogyan Judy Wardell Halliday írónő mondta: „Az álmok csak akkor válnak valóra, ha nem lankad az elkötelezettségünk irántuk.”




A kitartás fejleszthető jellemvonás, és az első lépés a kifejlesztéséhez az, hogy megszabadulunk a két legnagyobb ellenségétől. Ezek az alábbiak:

1) A feladás életstílusa. Egy kisfiúnak egyszer fagylaltot ígértek, ha jól viselkedik, amíg a nagypapáját elkíséri ügyei intézésekor. Ahogy telt az idő, egyre nehezebben ment a fiúcskának, hogy jó legyen. „Meddig tart még?” – kérdezte. „Nem túl sokáig” – felelt a nagyapa – „már csak egy helyre kell mennünk”. „Nem tudom, képes leszek-e végigcsinálni, nagyapa” – mondta a kisfiú – „Tudok én jó lenni. Csak nem tudok elég ideig jó lenni.” Gyermekkorunkban talán megengedhetjük magunknak az ilyesmit, de érett felnőttként nem, akkor pedig főleg nem, ha azt várjuk, hogy sikeresek legyünk abban, amire Isten elhívott minket.

2) Az a tévhit, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie. Pál azt mondta Timóteusnak, hogy viselje el a nehézségeket, mint jó katona (2Timóteus

2:3). Ha helyénvalóak a várakozásaink, félig már csatát nyertünk. John C. Norcross klinikai pszichológus rájött, mi különbözteti meg azokat, akik elérik a céljaikat, azoktól, akik nem: az, hogy mit várnak! Az emberek mindkét típusa ugyanannyi kudarcot él át a céljáért küzdve az első hónap alatt. A sikeresek csoportjába tartozók nem arra számítanak, hogy rögtön sikerül nekik minden; kudarcaik arra késztetik őket, hogy még nagyobb elszántsággal újból elkötelezzék magukat, és újból céljaikra összpontosítsanak. Norcross azt mondja: „Azok, akik sikertelenek, azt mondják, hogy a visszaesés annak bizonyítéka, hogy nem képesek rá. Ők abban a tévhitben élnek, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie.” A lényeg: „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudnak” (Jakab 5:11).




Íme a kitartás három további ellensége, melyeket le kell győznöd ennek az évnek minden napján:

1) Rugalmatlanság. George Vaillant, a Harvard egyik professzora, úgy határozza meg a rugalmasságot, mint olyan emberek meghatározó tulajdonságát, akik a születéstől az időskorig bejárják az élet különböző időszakait. Aging Well [Jól öregedni] című könyvében azt írja: „A rugalmas emberek olyanok, mint egy friss, zöldellő, élettel teli gally. Ha erőszakkal változtatnak az alakján, a gally meghajlik, de nem törik el, hanem visszugrik és tovább nő.” Ez kiváló kép a kitartásra. Nem szabad kiszáradnunk és rideggé, rugalmatlanná válnunk. Isten kegyelme által arra kell törekednünk, hogy visszaugorjunk, bárhogy is érezzük magunkat.

2) A látás hiánya. Minden, amit megalkotunk, igazából kétszer készül el. Először az elménkben készítjük el, azután fizikálisan alkotjuk meg. És honnan származik a mi alkotóképességünk? Istentől, a Teremtőnktől, aki minket az Ő hasonlatosságára teremtett bennünket (1Mózes 1:27). Az Istentől kapott látás fog mozgásban tartani, és előre vinni, amikor semmi más nem tud. Látás híján azonban megreked az életed.

3) A cél hiánya. Rich Demoss megállapította, hogy „a kitartás céltudatos makacsság.” Nagyon nehéz állhatatosságot kifejleszteni, ha hiányzik belőled a céltudatosság. Ha viszont szenvedélyesen céltudatos vagy, akkor feltöltődsz energiával, az akadályok mellékessé válnak, és a kitartás diadalmaskodik. Mohammad Ali ökölvívó világbajnok mondta: „A bajnokok nem a tornatermekben születnek, hanem valami olyasmiből keletkeznek, ami valahol mélyen ott van bennük: egy vágyból, egy álomból, egy látásból. Képesek a végsőkig kitartani. Egy kicsit gyorsabbnak kell lenniük, és meg kell hogy legyen bennük az ügyesség és az akarat. De az akaratnak erősebbnek kell lennie az ügyességnél.”

EZ A TE LÁTOMÁSOD – ÉREZNED KELL!

„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Habakuk úgy írja le látomását, mint „a teher, a melyet Habakuk próféta látott” (Habakuk 1:1 Károli). Ezt látta mindenütt, bármerre ment. Térdre kényszerítette őt. Így imádkozott: „Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! Miért kell látnom a romlottságot, és nézem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet.” (Habakuk 1:2-4). Mielőtt Isten áldásaként megajándékozna egy cselekvési tervvel, előbb rád terheli azt a problémát, melynek megoldására elhívást kaptál. Lewis Braille szeretett volna írni és olvasni, de három éves korában egy tragikus baleset következtében megvakult, amikor apja szerszámboltjában játszott. Nem volt hajlandó beletörődni, hogy a sötétség világában éljen, ezért ezt mondta: „Létre fogok hozni egy rendszert, amivel vakok is tudnak írni és olvasni.” Ennek eredményeképpen milliónyi látáskárosult ember számára lett áldás a Braille-írás.

A zsoltáríró így kiáltott: „… házad iránti féltő szeretet emészt…” (Zsoltárok 69:10). Mi iránt van elemésztő vágy benned? Mi az, amit szenvedélyesen szeretnél? Mire hívott el Isten, minek az elvégzésére adott neked tehetséget? Pál égető vágya az volt, hogy elérje a világot Krisztus számára. És sikerrel járt. Amikor ellenségei bebörtönözték, ahelyett, hogy megadta volna magát a sorscsapásnak, börtöncelláját egy író dolgozószobájává változtatta, és megírta leveleit. Így több életet tudott megváltoztatni, még az után is, hogy eltávozott e földi létből, mint amennyit valaha is remélt elérni egész életében. Mire vagy hajlandó rááldozni az életed? Ha látomásod valóban Istentől származik, meg fogod érezni, mire kell indulnod!

Milyen látást kaptál az új évre?

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Az Istentől kapott látás beteljesedése attól függ, hogy egyáltalán van-e ilyen látásod; ehhez pedig az kell, hogy várj Istenre, amíg fel nem fedi neked terveit. Időt és energiát kell szánnod rá, ami türelmet és fegyelmet igényel. Ahhoz, hogy tudd, hogyan győzd le az akadályokat, jól kell kezelned őket. A Biblia azt mondja: „Ha nincs mennyei látás, elvész a nép…” (Példabeszédek 29:18 NIV). Emlékszel a South Pacific című filmmusical egyik dalára? „Ha nincsenek álmaid, hogyan fogod valóra váltani őket?” A látás irányt, motivációt, kreativitást és rugalmasságot ad. Enélkül passzívvá és céltalanná válsz, unatkozni fogsz, és hajlamos leszel arra, hogy feladd. Isten azonnal is adhat látást, de ahhoz, hogy beteljesedjen, egész életen át tartó tanulásra és gyakorlásra van szükség, és arra, hogy tudd kezelni a mindennapi kihívásokat. A következő néhány napban nézzünk meg néhány alapelvet, mely a látás beteljesedéséhez kell: A látás akadályokkal és lehetőségekkel jön! Miután évtizedeket töltött Amerikában, Raymond Dawson megörökölte angol nagyszülei birtokát. Angliába visszatérve egy lepusztult tanyát talált néhány pajtával egy sziklákkal borított földön. Csalódottságában már azon volt, hogy visszatér Amerikába, de úgy döntött, hogy még egyszer utoljára sétál egyet értéktelen földjén. Amikor egy kis időre megpihent a birtok egy félreeső zugában, észrevett egy forrást, amely a sziklák alól tört fel. Tovább vizsgálódva néhány hőforrást fedezett fel, és tudod mi történt? Ma egy jövedelmező üdülő tulajdonosa, éppen korábbi csalódottsága helyszínén! Amikor látást kérsz Istentől, valószínűleg egy olyan földre fog helyezni, ahol több holdnyi területen akadályok rejtik a lehetőségeket; olyan helyre, ahol a lehetőségek ott lapulnak mélyen elrejtve a problémák halmai alatt. Aztán Isten visszalép, és figyeli, hogyan fogsz hozzá a nehézségek kezelésének szolgálatához.




Az akadályok nem lophatják el a látásodat a te beleegyezésed nélkül. Winston Churchill ezekkel az emlékezetes szavakkal élesztette fel, támadta le és ostromolta Britanniát a vereség szélén táncolva: „Soha ne add fel! Soha ne add fel! Soha, soha, soha ne add fel!” A nehézségek elkerülhetetlenek, de feladni nem kötelező! Ha hitben jársz és nem vagy hajlandó feladni, Isten garantálja, hogy nehézségeid nem fogják megakadályozni látásod beteljesülését. Bár rabszolgaként éltek, Izráel mégis megkapta az erőt ahhoz, hogy legyőzze Egyiptom minden erőfeszítését, amivel megpróbálták megtörni őket. Túlélésük és sikerük történetét így olvashatjuk: „… mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek…” (2Mózes 1:12). Pál álma, hogy az egész világot elérje az evangéliummal, minden fordulónál úttorlaszokba ütközött. Amikor szorongattatása nőtt, ezt vallotta meg: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk!” (2Korinthus 4:8-9). József hosszú úton jutott el a kormányzói székig. Ez az út elárultatáson, üldöztetésen és magányosságon át vezetett. Álma éveket késett, de még mindig élt, mert nem adta fel. Most, Egyiptom kormányzójaként, amikor végre valóra vált álma igazolást nyert még kritikusai szemében is, így emlékszik vissza a csodálatos útra, ahogyan Isten valóra váltotta azt: „Gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén” (1Mózes 41:52 NAS). József nem volt hajlandó feladni álmát, ez tartotta őt életben. Az akadályokban a lehetőségeket kereste, és Isten gyümölcsözővé tette őt, nem úgy, hogy mentesítette a megpróbáltatásoktól, hanem úgy, hogy éppen ott léptette őt elő „nyomorúságai földjén”. A nehézségeid nem tudják megállítani Istent – ne hagyd, hogy téged megállítsanak!





Mielőtt álmod megvalósulna, próbára leszel téve. Hasonló dolgokkal fogsz szembenézni, mint József:

1) A hit próbája. Meg kellett őriznie hitét egy ellenséges környezetben, és hinnie kellett az álomban, amiben senki más nem hitt. Senki sem támogatta álma megvalósításában, senki sem lelkesítette, egyedül kellett megállnia.

2) A türelem próbája. József álma nem valósult meg gyorsan. A fiúnak, akiben az álom megfogant, férfivá kellett érnie, mielőtt álma beteljesült. Minden csalódást okozó napon ragaszkodnia kellett álmához, különben annak elvesztését kockáztatta volna. A türelem nem csupán reménykedés, hogy a dolgok majd csak kialakulnak; a türelem kitartás és hit abban, amit Isten megígért. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36).

3) Az erő próbája. Egy ideig a körülmények miatt úgy tűnt, hogy József kritikusainak igaza van. Hiszen végtére is gödörben volt, megfélemlítve, egyedül, idegen földön, család és barátok nélkül, börtönben, igazságtalanul vádolva. Erősnek kellett maradnia, megőrizve meggyőződését, hogy álma valóban Istentől való.

4) Az összpontosítás próbája. Annyi érzelmi terhet kellett cipelnie, ami egy tehervonatot is kisiklatott volna: testvérei neheztelését, elhagyatottságot, hamis vádakat és mindenféle veszteséget. Állandóan figyelnie kellett arra, hogy mire összpontosít. Ha a problémákra és akadályokra koncentrál, az csalódottsághoz vezetett volna. Az szerezte meg számára a szabadulást, hogy kitartóan az álmára összpontosított.

5) A készenlét próbája. Amikor Isten végül megnyitotta az ajtókat, Józsefnek készen kellett állnia a cselekvésre! A csüggedés és a negatív gondolatok vakká tették volna a lehetőségre. Ezért tartotta ébren lelkét, és csiszolgatta folyamatosan tehetségét, megragadva minden alkalmat arra, hogy használja ajándékait, figyelve, hogyan valósítja meg Isten az álmát.




Az akadályok nem rombolhatják le a jövőképedet, de a hozzáállásod igen. Tizenhat hónapi hajmeresztő odisszea után Pál apostol így ír a mocskos római börtöncellából: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4:4). Pál tudott két dolgot, amit neked is tudnod kell:

1) Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége. Nem a körülmények vagy az emberek mondják ki az utolsó szót, hanem Isten! Ő „… hitünk szerzője és beteljesítője…” (ld. Zsidók 12:2). Istennel a feladás nem alternatíva. Ha feladod az ő engedélye nélkül, az olyan, mint a katonaságnál az engedély nélküli távolmaradás. Továbbá, ha feladod a küldetésed, akkor elveszted Isten védelmét és gondoskodását.

2) Semmi sem győzhet le a beleegyezésed nélkül; márpedig te nem fogod azt megadni. Nem irányíthatod, hogy mi történik veled, de hogy mit mondasz, és mit teszel, az rajtad múlik. Neked csupán ennyivel kell törődnöd, a többire Isten ügyel. Nem tudod befolyásod alatt tartani az utadat meghatározó akadályokat, nehézségeket és zaklatásokat, de azt te döntöd el, hogy frusztrációval, kétségbeeséssel és elutasítással válaszolsz-e, vagy nem (ld. 2Korinthus 4:8-9). Nem mindig kerülheted el, hogy az élet kiüssön, de azt te döntöd el, hogy a földön maradsz-e vagy sem. Ha nem vagy hajlandó a földön maradni, azzal elveszed a lehetőséget az ellenségedtől, hogy szabotálja a sorsodat.

Van Istentől kapott álmod? Ne add fel, és „biztosan bekövetkezik”. Nincs semmilyen álmod? Kérj Istentől! Már beteljesült az álmod? Kérj Istentől újat, mielőtt elveszted az életörömöd, és nem marad semmilyen életcélod. Olyan kis dolgokról álmodsz, melyek nem kerülnek erőfeszítésbe? Kérj Istentől nagyobb álmokat, és figyeld, hogyan fog növekedni a hited!