2017. március 28., kedd

IDŐ


„…most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27)
Íme, egy ősi Ige modern üzenettel: „És amikor leértek a város végére, ezt mondta Sámuel Saulnak… most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27) Manapság az emberek úgy gondolkodnak, hogy ahhoz, hogy sikert érjenek el, teljes sebességgel kell rohanniuk, amíg be nem esnek este az ágyba. Mi ennek a hátulütője? Kevesebbet, vagy egyáltalán nem foglalkozunk az Úrral. Az állandó elfoglaltság lelki kiszáradáshoz vezet. Lehet, hogy a hajszában való részvétel izgalmas vagy jutalmat ígérő, de nem hagy időt az Úrra, vagy csak nagyon keveset. Nem kell ehhez elfoglalt üzletembernek lenni. Nézd csak meg a kisgyermekes anyákat: minden percüket lekötik a cseppnyi teremtmények, akik húzgálják őket, összefirkálják a falat, sáros cipővel jönnek be, és még arra is képesek, hogy felébresszenek az éjszaka közepén. Ha veled is ez történik, neked is időt kell kérned, mint egy edzőnek a meccsen. Mondd ki: „Nem hagyom, hogy robotpilótára kapcsoljon a lelki életem, nem fogok semmitmondó imákat mormolni, és nem fogom csak úgy lapozgatni a Bibliámat anélkül, hogy valóban tanulmányoznám, vagy szerinte élnék. Kész vagyok megfizetni bármilyen árat azért, hogy Istennel tudjak járni.” Nem lesz könnyű. Azzal kell kezdened, hogy nemet mondasz bizonyos dolgokra, és vállalod annak kockázatát, hogy egyeseknek nem fog tetszeni, amit teszel. De ez az egyetlen mód arra, hogy békességben élj Istennel, és lehetőséged legyen meghallani, ha szól hozzád. Soha senki nem mondta, hogy a keresztyén élet könnyű, de van-e bármi a világon, ami hosszútávon fontosabb vagy kifizetődőbb?

ISTEN IGÉJÉBEN BÍZZ, NE A SAJÁT ÉRZÉSEIDBEN!


„…megerősödött a hitben…” (Róma 4:20)
Olvastad már azt a történetet, amikor Izsák idősen, majdnem teljesen vakon és a halálhoz közel megáldotta fiait? (ld. 1Mózes 27) Amikor Jákób, a fiatalabb fiú, meg akarta szerezni a bátyjának, Ézsaunak járó kétszeres részt az örökségből, anya Rebeka segített neki, hogy ellophassa. Így intézte: Ézsau szőrös volt, Jákób bőre pedig finom volt, ezért Rebeka Jákób karjára és nyakára kecskeszőrt tett, és odaadta Jákóbnak Ézsau ruháit, hogy azokat viselje. Amikor Jákób bement idős apjához, és Ézsaunak adta ki magát, az apja azt kérte, hogy jöjjön hozzá közelebb, hogy megérinthesse. Izsák azt mondta, hogy a hangja olyan, mint a Jákóbé, de a tapintása olyan, mint az Ézsaué, ezért úgy döntött, hogy inkább abban bízik, amit érez, és nem abban, amit hall. Így aztán az elsőszülöttségi jogot, ami Ézsaunak járt, a másodszülött Jákóbra adta. Tanulság: félrevezette őt az, amit érzett. Most azonban a lényeg ez: nem mindig bízhatsz meg érzéseidben, mert azok nem mindig vannak összhangban Isten Igéjével, és így félrevezethetnek. Azt mondod: „Úgy megbántották az érzéseimet, hogy már egy éve nem beszéltem a családommal.” Tedd túl magad rajta! Tanulj meg megbocsátani! Ne maradj sértődött! Gyakorolj szeretet! Ha hagyod, hogy az érzelmeid uralják az életedet, akkor tönkre fogják azt tenni. Az érzelmek olyanok, mint az elkényeztetett gyerekek: minél inkább kedvezek nekik, annál inkább uralkodnak rajtad. Nem kell elnyomnod az érzéseidet, vagy letagadnod őket, de nem engedheted, hogy irányítsanak.


Küzdj a családodért!


„…elnevezte a gyermeket Íkábódnak…” (1Sámuel 4:21)
Éli, a főpap, csak azért maradt életben, hogy lássa, ahogy két fia elesik a csatában, a Szövetség Ládáját elragadják a filiszteusok, és menye egy gyermeknek ad életet, akit Íkábódnak nevez, ami azt jelenti: „elveszett Izráel dicsősége”. Nagy tanulság van ebben. A sátán ma is próbálja elragadni a frigyládát – Isten befolyását – az otthonainkból. A médián és a kortársak nyomásán keresztül a sötétség erői azt keresik, hogyan ragadhatják meg gyermekeink gondolatvilágát, hamis értékeket mutatva nekik. Édesanyák, édesapák, mi lesz a házatokra írva? „Dicsőségünk odavan” vagy „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24:15)? Hadban állunk, pedig sokunk soha nem volt még háborúban! Ha a „nemes harcot” akarjuk harcolni gyermekeinkért és gyermekeinkkel, össze kell hangolnunk tetteinket. A gyerekek szívesen követik azokat, akik példát adnak arra, mit hogyan kell tenni, és teszik is velük együtt. Hanna, Éli „szomszédja” ilyen szülő volt. Hosszú évek gyermektelensége után fogadalmat tett az Úrnak: „…ha… fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (1Sámuel 1:11). Isten Sámuellel válaszolta meg imáját, aki Izráel egyik legnagyobb prófétája lett. Később Isten még több gyermeket is adott Hannának, „…és még három fiút és két lányt szült…” (1Sámuel 2:21). Azért, mert Isten tudta, hogy betöltheti Hanna legmélyebb vágyát, és az mégsem fogja őt önzővé tenni. Tudta, hogy Hannának fontosabb Isten dicsősége és haszna, mint a saját magáé. Szülők, bennetek is így megbízhat Isten?

„Tapadás-mentes” kapcsolatok

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)


Isten azt mondta: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté”. Isten ezt Ádámnak és Évának mondta, az első két embernek a földön, akiknek sem apjuk, sem anyjuk nem volt, akit elhagyhattak volna, és még nem voltak gyermekeik sem, akik elhagyták volna őket.

Elköltöztek már a gyermekeid otthonról? Ha igen, akkor már rájöttél, hogy nem tudsz egyik napról a másikra alkalmazkodni a veszteség érzéséhez. Végtére is odaszántad magadat, az idődet, a munkádat, a szeretetedet, a hitedet és a velük kapcsolatos reményeidet. Ők voltak a legértékesebb tulajdonaid, a büszkeséged és örömed; de elmentek, és magukkal vittek egy nagy darabot belőled. Az üres fészek megdöbbentő és nyomasztó lehet. De az Éden óta van egy Felhasználói Kézikönyv az élethez. Ezért fektette le Isten olyan hamar Ádám és Éva számára a szülők játékszabályait. Tudva, hogy az egyik legnehezebb része a szülői létnek az elengedés, Isten azt mondta: „Az elengedéshez idő kell. Kezdj rákészülni most, még mielőtt gyermekeid lesznek!”

A gyerekeink már úgy születnek, hogy távolodnak. Az első lépéseiktől fogva egyre távolodó pályát futnak be úgy, hogy időnként visszatérnek egy kis megnyugtatást (vagy pénzt) begyűjteni, aztán megint elmennek, hogy „önmagukká”, házaspárrá vagy családdá váljanak, ahogyan Isten tervezte. Tehát kezdd el korán „lazára engedni a kötelet”, fokozatosan növelve a szabadságukat, a szerint, ahogy a felelősséggel bánni tudnak. Isten két alapelvet adott az egészséges házassághoz az 1Mózes 2:24-ben: elhagyást és ragaszkodást. A gyermekednek el kell hagynia téged, hogy ragaszkodni tudjon társához, akit Isten ad neki. Fektess hát be a boldogságukba azáltal, hogy a saját életedet éled, és hagyod, hogy ők is éljék a sajátjukat. Ha könnyebbé teszed számukra, akkor saját magad számára is könnyebbé teszed!
Az átadott életnek ereje van


„Hagyd abba az Istennel valót vitatkozást! Juss vele egyetértésre és örökre békességed lesz! Jókedve körülvesz, ha belátod, hogy tévedtél” (Jób 22:21, LB fordítás)

A Biblia nagyon világosan leírja, hogy milyen jó az nekünk, ha Istent úgy dicsőítjük, hogy átadjuk neki magunkat: Juss vele egyetértésre és örökre békességed lesz! Jókedve körülvesz, ha belátod, hogy tévedtél” (Jób 22:21, LB fordítás).

Ha lemondasz önmagadról, elkezdődik az az élet, amelyet Isten valójában neked szánt: „Csak azok fogják megtudni, mit jelent igazán élni, akik eldobják az életüket értem és az evangéliumért.” (Mk 8:35, LB fordítás)

Szabad vagy, felszabadítva minden én-központúságodból: „Ajánljátok fel magatokat Isten útjára és szabadságotok soha nem ér véget. Eddigi életetekben a bűn mondta meg, hogy mit tegyetek. De hála Istennek, elkezdtetek hallgatni egy új mesterre, akinek a parancsai szabaddá tesznek, hogy az ő szabadságában éljetek!" (Róma 6,16-18).

Isten csodálatos módon képes felhasználni egy átadott életet.

Az összes asszony közül, miért pont Máriát választotta az Isten, hogy Jézus anyja legyen? Azért, mert Mária mindenét átadta az Úrnak. Amikor az angyal elmagyarázta neki Isten hihetetlen tervét, ő alázatosan így válaszolt: „Az Úr szolgája vagyok! Történjen minden úgy, ahogy mondtad!” (Lk 1,38, CEV fordítást)

Semmiben nincs nagyobb hatalom, mint egy Isten kezébe helyezett, átadott életben!

Beszéljünk róla:

– Milyen területeken lenne gazdagabb az életed, ha teljesen átadnád magad Istennek?

– Ne várj még egy napot! Még ma imádkozz, hogy át tudd adni az életed Istennek, hagyj fel az önzéssel és az irányítással.


Hogyan kaphatok kegyelmet?

“Háromszor is kértem az Urat, hogy vegye el tőlem. De Ő azt felelte, hogy ‘Az én kegyelmem elég neked, hisz az én erőm a gyengeségben tökéletesedik ki.’” (2Kor 12:8-9a NIV fordítás)

Mit csinálsz ha nem tudsz megoldani egy megoldhatatlan problémát? Mit csinálsz ha nem tudsz megfejteni egy megfejthetetlen talányt? Mit csinálsz ha nem tudod megváltoztatni a körülményeket? Mit csinálsz ha nem tudsz valami olyat irányítani ami fájdalmat okoz az életedben?

Isten megtartó kegyelmére bízod magadat.

De hogyan lehet részed olyan kegyelemben ami segít átjutni a kísértések, a próbák, a feszültség, a fáradtság és a gondok hadán? Négy dolgot kell tenned érte:

1. Hívd segítségül. Kiálts Isten segítségéért. Amíg úgy csinálsz mintha önellátó lennél akkor addig rövidrezárod az Istentől jövő energiát. Be kell vallanod, hogy nem vagy képes rá és mond azt, hogy “Istenem, nem bírok ezzel!” A Biblia így szól: “Isten a büszkéknek ellenszegül de kegyelmet ad az alázatosoknak. Adjátok hát át magatokat teljesen Istennek… Gyertek közel Istenhez és Isten is közelíteni fog hozzátok!” (Jakab 4:6-8a NCV fordítás).

2. Töltsd meg az elmédet Isten Igéjével. Hagyd, hogy Isten Igéje bátorítson, erősítsen, töltsön be, nyugtasson meg és adjon erőt, hogy tovább menj. Ásd magad bele az életed minden napján. Dávid így imádkozott: “Porban fekszem, újítsd meg erőmet igéd által” (Zsoltár 119:25 NLT fordítás). Ha a választ magadban találnád akkor már rég megváltozhattál volna. Istenben kell keresd a választ! Ő az egyedüli aki fenn tudja tartan az erődet.

3. Fogadd el a segítséget Isten embereitől. A Biblia azt mondja, hogy amikor másokat kisegítünk a problémáikban akkor Krisztus törvényének engedelmeskedünk, ami az, hogy “Szeresd felebarátodat mint magadat.” Isten sosem akarta azt, hogy egyedül menj végig az életen. Azért ad gyengeségeket az életünkbe, hogy rájöjjünk, hogy mennyire szükségünk van egymásra. Fogadd el a támogatást amit Isten embereitől kapsz!

4. Kapaszkodj bele Isten igéreteibe. Több mint 7000 igéret van a Bibliában és csak arra várnak, hogy igényeld őket. Íme egy: “ Erőt ad a megfáradtaknak és a gyengeség erejét megnöveli. Még a fiatalok is elfáradnak… de azok akik az ÚRban reménykednek, azoknak megújul az erejük. Sasszárnyra kelnek, futnak és nem fáradnak el, sétálnak és nem gyengülnek el” (Ézsaiás 40:29-31 NIV fordítás). Reménykedj az Úrban és koncentrálj a Mennyre és ne csak a jelenlegi helyzetedre.
A Biblia azt mondja: “Háromszor is kértem az Urat, hogy vegye el tőlem. De Ő azt felelte, hogy ‘Az én kegyelmem elég neked, hisz az én erőm a gyengeségben tökéletesedik ki.’” (2Kor 12:8-9a NIV fordítás)
Amikor olyan nehézséggel küzdesz, amit nem tudsz megoldani, akkor ne add fel, hanem nézz fel!

Beszéljetek róla:

* Milyen helyzetekben van szükséged Isten kegyelmére?
* Isten melyik igéretére van szükséged abban a helyzetben?
* Kik azok az Istenfélő emberek akiknek a támogatására számíthatsz az életedben?


Isten miért nem utasítja el a bűnösöket?


"Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk....Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz." (Zsolt 103,9-10.13)



A Biblia szerint nincs kárhoztatásunk a bűneink miatt, de azt nem mondja, hogy nincsenek következményei. Minden alkalommal, amikor engedetlen vagy Istennel szemben, fájdalmat okozol a saját magad és mások számára. Továbbá elveszíted a közösséget Jézussal. Megtörik a hatékonyságod és az örömöd a Földön, és végül elveszíted a mennybéli jutalmadat.

De nem veszíted el az üdvösséged. Miért? Miért nem rúg ki bennünket Isten, amikor elszúrjuk? Miért nem utasítja el a hívő embert, amikor vétkezik?

Mert feltétel nélkül szeret.

Isten nem azt mondja nekünk: "Szeretlek, ha..." vagy "Szeretlek, mert..." - csak azt mondja: "Szeretlek...továbbra is." Isten soha nem fog felhagyni azzal, hogy szeressen, mert te elfogadtad az Ő kegyelmét. Jeremiás Siralmaiban az áll: "Isten irgalma soha nem ér véget. Csak az Isten könyörülete óv meg minket a teljes pusztulástól." (LB ford.)

Az üdvösséged nem a teljesítményeden múlik.

A Biblia így ír erről: "(Megmentett minket), de nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített," (NLT ford.) Nem veheted meg a mennybe vivő útra a jegyet, de nem is dolgozhatsz meg érte, vagy blöffölhetsz róla. Az egyetlen lehetőség a mennybe jutásnak a reménye: Isten kegyelme.

Jézus már elvette a büntetésed.

A kettős veszély törvénye szerint nem fizethetsz ugyanazért a bűnért kétszer. Ez Isten törvényére is igaz. Nem bünteti meg az embereket kétszer ugyanazért a vétekért. Kétezer éve Jézus kinyújtotta karjait a kereszten és elvette a bűneidért járó büntetést, neked szolgálva ezzel. Az ár már ki van fizetve.

Jézus megérti a te emberi gyengeséged.

Isten megértő és együttérző. Ismeri a gyengeségeid, a hibáid és azt, hogy mennyire esendő is vagy. Ő türelmes veled.

"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." (Zsid 4,15). Jézus emberi testben élt 33 éven át, tehát ismeri a gyengeségeidet.

És végül: Isten nem haragtartó.

A Szentírás így szól erről: "Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk....Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz." (Zsolt 103, 9-10.13). Ha hiszel Istenben, Isten nem tartja meg haragját rajtad. Miért? Mert minden büntetést elszenvedett Jézus a kereszten.

Talán ezen gondolkodsz: "Nem is tudod, milyen mélyre süllyedtem. Nem tudod mit tettem." Nem, valóban nem tudom. De Isten tudja. Ha azt gondolod, hogy túl távol kerültél Istentől, ez az, amit Ő most el akar mondani neked: "Gyere vissza hozzám, Te hűtlen gyermek, és megbocsátom hűtlenségedet." (Jer 3,22a NCV ford.)

Beszéljetek róla:

* Mit tanulhatsz abból a szeretetből, ahogyan Isten szereti az embereket?
* Miért gondolod, hogy elrejtheted a bűneidet Isten elől, aki amúgy is mindent lát és mindenről tud?
* Mit jelent az istenfélelem?







Isten veled van a küzdelmedben


"Erre megnyilt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük." Lukács 24:31

Érezted valaha, hogy Isten millió mérföldnyire van tőled? Az az igazság, hogy ez nem igy van. Bármilyen küzdelmen mész keresztül, biztos lehetsz abban, hogy nem vagy egyedül. Isten ott van veled.

Nem te vagy az egyetlen, aki valaha is azon gondolkodott, hogy hol volt Isten a harcai közepette. A legelső húsvéti reggelen, közvetlenül Jézus keresztre feszitése után, a tanitványok ugyanezt tették. Lukács 24. fejezetében két tanitványról tanulunk, akik az emmausi úton sétáltak és az elmúlt napok történéseiről beszélgettek - Jézus letartóztatásáról, bántalmazásáról és megfesztéséről - és megpróbálták megtalálni mindennek az értelmét. Azt gondolták, hogy Jézus volt a Messiás; az álmuk szertefoszlott. Hireket hallottak arról, hogy Jézus sirja üres. Teljesen összezavarodtak.

Hirtelen maga Jézus szegődött a tanitványok mellé és velük tartott az úton. Még annyira szomorúak voltak, hogy nem vették észre őt. Jézus megkérdezte, hogy miről beszélgetnek, igy a tanitványok bevonták a beszélgetésbe. Jézus megosztotta velük az Ószövetség azon részeit, amelyek megmagyarázzák az elmúlt néhány nap történéseit.

Azon az estén, amint Jézussal vacsoráztak, az Biblia ezt irja "Erre megnyilt a szemük, és felismerték, ő azonban elűnt előlük." Lukács 24:31

Képzeld el, micsoda tapasztalat lehetett ez a tanitványoknak! A férfit, akiről azt hitték, hogy Isten, megfeszitették és meghalt. Aztán azt hallották róla, hogy feltámadt, de nem hitték el. Majd egy idegen csatlakozik hozzájuk az úton, együtt vacsoráznak és hirtelen megértik, hogy Ő maga az Isten. És ezután eltűnik.

A tanitványok a szomorúság miatt nem voltak képesek meglátni Jézust. Szükségük volt arra, hogy Isten megmutassa önmagát nekik.

Te is igy vagy ezzel. Nem tudom milyen veszteség ért ebben az évben - talán egy számodra fontos emberrel történt valami, az egészségeddel, a munkáddal - de ha ez a helyzet, lehet, hogy nem vetted észre a tényt, hogy Isten veled tartott az egész küzdelem alatt. Sohasem hagyott egyedül ez idő alatt. Nem láthattad Őt, de Ő ott volt.

Kérd meg Istent, hogy mutassa meg neked magát. Ő azt akarja, hogy meglásd Őt. Azt akarja, hogy tudd sohasem vagy egyedül.

Beszéljünk róla:

* Hogyan mutatja meg Isten neked magát?
* Mit gondolsz hogyan vakit meg bennünket a szomorúság attól, hogy lássuk Isten gondoskodását?


Jézus az Igazság


Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Ján.14,6

Az ellenség legnagyobb hazugsága, hogy maradjunk távol az Atyától. A Sátán a bűn tudat hamis képével akar minket becsapni és elhitetni velünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy Isten gyermekei legyünk, vagy épp meg akar győzni minket arról, hogy Istentől függetlenül cselekedjünk.

Az ő megtévesztése elválaszt minket a Jézushoz való tartozás valóságától, arra akar minket rávezetni, hogy úgy gondolkozzunk és döntsünk, mintha valójában el lennénk választva az Úrtól és egymástól is.

Jézus képes megszabadítani minket az ellenség hazugságaitól, de ez azt jelenti, hogy hinnünk kell az Úr Igéjében, Jézusban, magában az Igazságban. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az Igazság egy személy, tehát az igazsággal való kapcsolatunk az maga a kapcsolat az Úr Igazságával, az egyszülött Fiúval, a hitünk szerzőjével és tökéletesítőjével.

Igy imádkozz: "Jézus, elfogadom, hogy az igazság nem azon múlik, hogy képes vagyok-e megérteni a Te terveidet, vagy mindazt, ami Te vagy; az igazság nem az én gondolataimtól és nem az én véleményemtől függ. Amit Te mondasz, az az igazság; amit Te gondolsz, az az igazság és amit Te teszel, az az igazság.

Te vagy az Igazság és arra hívsz engem, hogy úgy éljek, hogy kapcsolatban legyek Veled, az Igazsággal és hogy e szerint cselekedjek és gondolkodjak. Segíts, hogy bízzak Benned, az Igazságban, és hogy megszabaduljak azoktól a hazugságoktól, amelyek elválasztanak Tőled, hogy követni tudjalak Téged az elkövetkező években. Tied minden dicsőség és magasztalás, mindörökké, Ámen."
Életünk szépségéért...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Utamon segíts meg! Ámen


Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Zsolt 139,9-1

Az Isten-kérdést nem lehet kikerülni. Aki mélységében foglalkozik az ember-kérdéssel az nem kerülheti meg az Istenkérdést, s aki valóban foglalkozik az Isten-kérdéssel, az nem repülhet át az ember-kérdés fölött. Ez a szociál-etika egyik alapja. A zsoltárvers gyönyörű, sőt önmagán túlmutató. Hiszen nemcsak a világ bármely pontján "van ott" az Isten, hanem bárhol, "karnyújtásnyira" jelenvaló... Nemcsak földrajzi korlátokat nem szorítják be - az Isten, az minden kultúrában az Isten -, de idői sem. Életünk hajnalán és a tenger (életútunk) túlsó partján is fog minket "jobbja", azaz gondot visel rólunk.

Születésünk titka ámulatba ejtő csoda, már ez önmagában is "istenbizonyíték" lehetne mindenki számára, ha nem örököltük volna az eredendő bűn ádámi istentagadó készségét. Hasonlóképpen a halál is egyfajta "érv"... Isten mellett vagy ellene, ez főleg attól függ, hogyan hajóztunk az élet tengerén? Kalózkodva, rettegésben tartva a többieket vagy sok-sok kikötőt megjárva, megismerve végre befutottunk békességünk öblébe, ahol lehorgonyozhatjuk megkopott, megfáradt hajónkat.

Az Isten mindenütt jelen van, lelkünkben is. Ha igyekezünk is kiszorítani a bizonyítékokat, a legnagyobbat a Lélekét - innen a lelkiismeret -, Isten módot talál arra, hogy időnként meglátogasson minket. Gondviselő lágy szellőivel körbeölel, ha kell megmozdítja életünk biztosnak hitt pontjait, sőt olykor felkorbácsolja a hullámokat körülöttünk, hogy hacsak néhány pillanatra is, de a lelkiismeretünk megszólaljon, s lelkünk legmélyén ütközzünk az Isten-kérdéssel.

Aki ráhagyatkozott Isten gondviselő szeretetére, az tudja, hogy az idő múlása nem a halál kikerülhetetlen rettenetét hozza egyre közelebbre, hanem a Nagy Találkozásét. Aki mindenáron ragaszkodik földi életéhez, az is elveszíti ezt is, s Nagy Találkozóra sem tud felkészülni. Aki istenesen él, azaz hitben jár, az jól tudja: nem kifelé, hanem hazafelé tart...


Hálaadás..

A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm Neked életemet, s áldásaidat! Engedd, hogy magam is áldás lehessek mások számára! Ámen

Tied, URam, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van!
1 Krón 29,11a

"Mid van, amit nem kaptál? Ha meg kaptad, mit dicsekszel vele, mintha nem kaptad volna?" - mondja Pál apostol. Az óegyházi atyák pedig hozzáteszik: "Omnia est gratia" - minden kegyelem. Az ember önmaga nagyságától csak akkor szédül meg, ha nem tekint föl, s csak földhözragadt perspektívákat akar látni. Abban pillanatban azonban, ahogy feltekint a csillagos égre, megretten kicsinységétől... Egy szempillantás alatt kiderül semmissége az univerzum nagyságához képest, melyben ő mint megfigyelő olyan kicsi, hogy egyszerre nem tudja belátni az egészet. Ha ilyen távlatokat megérez az emberlélek, s el is gondolkodik rajta akkor sok minden kiderülhet.

Kiderül, hogy a hatalom az nem egy emberé, hanem kölcsönkapott eszköz a közösség többi tagjától, hogy a közösség javát szolgálva álljon a vezető a közösség, az ország élén, a szövetség élén. Korrupciós botrányok szele söpör végig újra és újra - nemcsak kicsiny hazánkban - az egész Földön, jelezve mintegy azt, az ember folyamatosan visszaél hatalmával. Tetszik az emberléleknek a kölcsönzött nagyság, a hatalom, a titulus, a ragyogás a méltóság. Ha megszólalna benne a belső hang - talán meg is szólal, csak nem hallja meg - akkor egyből kiderülne önzésének csőlátása.

Nemcsak miniszteri bársonyszékek magasságában kísért a hatalom, a legkisebb közösségben is. Szeretni nem tudó férj uralkodni akar a feleségén és viszont, gyermekén a rossz szülő hatalmát akarja gyakorolni akkor is, amikor már az is régóta szülő... Nem csoda, hogy konfliktusokkal van teli a világ, melyek időnként krízisbe torkollnak.

A hívő ember tudja, s éli, hogy minden hatalom az Istené, hiszen Ő az, Aki életre hív, s Aki megtart. S ha Mindenható gondot visel "jókról és gonoszakról" egyaránt, akkor minden dicséret Őt illeti. Ezért igyekszünk nap mint nap nem elfelejtve megköszönni mindazt, amit kaptunk. Az új napot, az új lehetőséget, az időt az elgondolkodásra, s a szeretet gyakorlásására. Ebben a naponkénti hálaadásban éljük meg Istentől kapott méltóságunkat, amely segít minket nemcsak emberré válni, de segít megmaradni embernek.



Kereszthordozás...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy örömmel fogadjam Tőled azokat a terheket, melyekkel magadhoz emelsz! Ámen



Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
Mt 10,37-38

Vannak emberek, akik az életüket egy „nagy kereszttel” járják végig, és bizonyára vannak, akik több kicsivel. A leggyakrabban persze az ember önmaga keresztje, mert önmaga elől nem menekülhet el senki, saját élete elől nem bújhat el…

Egy "piszok" főnök, kiállhatatlan munkatárs vagy egy részeges férj (esetleg zsémbes feleség?) komoly "kereszt" lehet a keresztény ember számára is. Akinek meg mindkettő "megadatik", az naponta két helyen is hordozza a keresztjét: a munkahelyén és odahaza is. A kellemetlen, megváltoztathatatlan helyzeteket nevezzük keresztnek, melyet egy ideig vagy egy életen át cipelnünk kell. A kereszt az az elkerülhetetlen szenvedés, amellyel kénytelenek vagyunk naponta együtt élni. Nemde így szoktunk beszélni a kereszthordozásról?

Nem kisebbítve a hétköznapi szenvedéseink nehézségeit, sem annak fájdalmasan formáló erejét megkérdőjelezve, de amikor a Mester a kereszthordozásról szól, akkor nem az élet elkerülhetetlen nehézségeire és kellemetlenségeire gondolt, hanem valami egészen másra. Krisztus URunk nem kevesebbre, mint arra hívja a tanítványait, hogy álljanak készen a keresztrefeszítés általi halálra... Jézus felszólítása nem feltétlenül a szó szerinti mártírhalálra utal, inkább az önmegtagadásnak arra a belső hozzáállásra, melyben az ember képes az életét ebben a világban befejezettnek tekinteni. A Mester arra utalt ezzel, hogy aki tanítványságra adja magát, az helyezkedjék bele a halálra ítélt ember helyzetébe. Ha a kereszt felvételének metaforáját a nehézségek türelmes elhordozására korlátozzuk, akkor Jézus radikális kijelentését sikeresen egy hétköznapi, praktikus, életvezetési tanáccsá szelídítettük. Hasznos dolog a bátorítás, de a tanítványságban nem erről van szó!

Jézus nem azt kéri tőlünk, hogy az életünk nehézségeit tekintsük keresztünknek, és fogadjuk el, mint Istentől kapott formáló, megszentelő szenvedést. A kereszthordozás jóval radikálisabb gondolatot rejt magában: a Mester arról beszél, hogy csak akkor lehetünk a tanítványai, ha előtte "leszámolunk" az életünkkel. Csak az tudja követni Mesterét, aki magára is, mint halálraítéltre tekint. Aki nem ütközik radikálisan a halál tényével, az nem értheti meg a feltámadást sem. A sötétséget, a fény kínzó hiányát fel kell ismerni, hogy átléphessünk a fénybe, az életbe!

Aki a tanítványság útjára lép, az Istennek szentelt életet kezd el élni. Ez kiváltság, de egyben hatalmas teher, iga, kereszt is egyben. Aki "szentül", az tudatosan felvállalja a bírvágy, a gőg és az érzéki vágy elleni küzdelmet, mely csatákban az emberek háromnegyed része rendre vereséget szenved. A keresztény ember pajzsa és fegyvere a szeretetből fakadó önmegtagadás: pl. ne legyünk mások terhére, ne szóljunk meg másokat, rossz hangulatunkkal ne rontsuk el mások jókedvét, derűsen tegyünk szívességet másoknak. Vagyis: gyakoroljunk az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit! Ha mindeközben keresztnek, kereszthordozásnak tekintjük a lemondásból fakadó szenvedésünket, akkor Isten kegyelme révén valahogy mégis megszentelődünk, s az Őhozzá való viszonyunk megváltozik, s minden dolgunk a tanítványságunk és lelki formálódásunk részévé válik...






Kiszámíthatóság...

A mai nap imádsága:
URam! Értelmet és érző szívet adtál nekünk, többnyire mégsem gondolkodunk, szívünk útmutató sejtéseit pedig nem vesszük komolyan. Add nekünk Bölcsességed Lelkét, hogy mindennapjainkat ne a körülményeink-keltette érzéseink, hanem a Te szereteted titkának ismerete határozza meg! Ámen

   

Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?
Lk 14,28

A huszadik század nemcsak a technikai-tudományos forradalom évszázada, de a tömegméretű borzalmaké is... Nem volt még olyan korszaka a történelemnek, melyben ennyire meghatározóak lettek volna a számok - gazdaságban, politikában! Gyakorlatilag mindent "számosítottak", magát az életet is. Paraméterek közé szorultunk, s nem tudjuk, mit tegyünk! Vannak, akik adósságcsapdába kerültek, mert elhitették velük, hogy az életet csak pénzhitelből lehet élni, vannak, akik elhitték, hogy az élet értelme a javak halmozása, s olyanok is akadtak, akik abban a tévhitben élnek, hogy az önmegvalósításban a siker a fontos, s nem az, etikusan érik-e el a célt vagy sem. Amióta szakítottunk a tudás fájáról, kétséget kizáróan tudjuk: a jónak és a rossznak is következménye van, mégsem számolunk ezzel. A tudás szépsége, hogy nemcsak a horizontig láthatunk, hanem azon túlra is, s a hétköznapok kínja, hogy döntéseink meghozatalakor csak az orrunkig látunk...

Otto Hahn német kémikust - akit az atomkorszak atyjaként tartanak számon, s a "nehéz elemek atommagjainak meghasításáért" kapta a Nobel-díjat 1944-ben -, igen elkeserítette, hogy a tudomány melynek szolgálatára életüket szentelték a katonaság kezébe kerülve lehetővé teheti, hogy a Földet elegendő káros sugárzás áraszthassa el ahhoz, hogy az emberiség számára az teljesen lakhatatlanná váljék... Új korszakba lépett az emberiség: az atom-korszakba! Soha ekkora kísértésben nem volt az ember, hogy Istent játsszék, s még az elemeknek is parancsoljon... Hiába volt kiszámítható a következmény, mégsem törődtek velük. Nemcsak a nagyhatalmak, minden ország, amely tehette, ki akarta használni az atom titkát. Amikor már annyi atombombát gyártottak, hogy a Földnél tizenhatszor nagyobb bolygót teljesen ki lehetett volna pusztítani az erejükkel, kiderült: ezek a borzalmas bombák semmire sem jók, még ülni is kényelmetlen rajtuk... Innentől kezdődően próbálták az atom-szellemet visszaparancsolni a palackjába, de az atom-dzsin valahogyan nem akar visszabújni; nem akar engedelmeskedni a varázsszónak sem: "békés célú felhasználás"...

Bűneinek következményéért fizetnünk vagy valakinek mindig fizetni kell! Az élet ugyanis érték, s annak "ára" van! Isten törvénye ez, amin nem tudunk változtatni, ahogy azon sem, hogy a jó magától sosem áll elő, csak a rossz(!), s az eredményért mindig áldozatot kell hoznunk. Kiszámítható, hogy ha nem számolunk az Istennel, a Szeretettel, akkor annak milyen következménye van - mégsem akarjuk tudomásul venni a végeredményt: szükségünk van a Teremtőnkre, Nélküle elveszítjük a mértéket, s a magunk-felállította lépték lesz az Élet mértéke!

Jézus példázatában a torony képe, az Istenben elkötelezett életet jelenti. Nem kell hozzá "kockás-papír", fejben is könnyen kiszámítható, hogy jó döntéseket az életünkben csak akkor hozhatunk, ha szívünk nem önzéssel van tele, hanem az élet tiszteletével, s minden dobbanása az Istent igenli...


Váltság...

A mai nap imádsága:
URam! Válts meg URam minket, hogy ne a rombolás, a pusztítás, s a megsemmisülés útját járjuk, hanem a Te szeretetedét! Ámen



"Én vagyok az út, az igazság és az élet;
senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
Jn 14,6

Az igazság az, hogy jónéhány ember nagyon sok, nagyon-nagyon mocskos dolgot követ el életében... S most senki ne a "Puppensünde"-ékre - "bababűn"-ökre, ahogyan Johann Staupitz ágostonos-rendi elöljárója (rendfőnök) mondta a lelkiismeretével küszködő Luthernek - gondoljon, hanem a valódi bűnökre. Háborúkra, férfiak és gyermekek halomra-ölésére és asszonyok és lányok megerőszakolására! De gondolhatunk pedofil papokra is, akiket saját egyházuk, felekezeteik védelmükbe vesznek, "belügyként" kezelve (augsburgi püspök beszélt így), miszerint a pedofilvádak emlegetése egyfajta modern keresztényüldözés (persze lehetne az is, de sajnos nem az!), de "Álljon már meg a menet!"... nehogy már "egyházi belügy" legyen a pedofilia, s nehogy kolostorfalak közt vagy bíborosi audienciákon kelljen ezt megoldani! Terápiás áthelyezés, próbaidő, gyónás, penitencia mindez kit érdekel? A törvények szerint egy bolti lopást sem lehet bűnbánattal megúszni, hát még azt, ha valaki gyermekeket erőszakol meg...

Az emberek egy jelentős része - ez tény -, súlyos bűnöket, irtózatos dolgokat követ el manapság is: megdöbbenünk, ha nyugdíjasokat vernek halálra, húsz forintért, ha gyermekeket kínoznak meg vagy kiderül, hogy nyakkendős bankárok elegáns mozdulattal, mosolyogva milliókat, sőt országokat taszítanak egzisztenciális szakadékba a kamatos-kamatért... No, de kit érdekel a JóIsten, amikor nem Ő a mindenható, hanem a pénz? S ha valaki azt gondolja, hogy a bűnök mocskos hullámai csak a mammonvezérelte nyugati világból verdesik az ÚRIsten mennybéli zsámolyát, az nagyot téved. Szerte a világon, szinte szünet nélkül ropognak a fegyverek, a nem szűnik meg az erőszak egyetlen másodpercre sem, hiszen verekedések, garázdaságok, gyilkolások, lopások, szexuális deliktumok áldozatai némán kiáltanak az Ég felé, jeléül/bizonyságául az emberi gonoszságnak...

Jézus URunk bitangok/latrok között halt meg a kereszten. A latrokért is? Azokért is, akik megerőszakolják, majd dróttal megfojtják és az árokba dobják, mint egy elhasznált zsebkendőt a TE gyermekedet, akit Isten ajándékba adott őszinte és tiszta szerelmetek gyümölcsként, hogy óvjátok/védjétek/neveljétek hosszú éveken át... A kérdést most ne a teológusok szépívű, ezeroldalon-futó etikai tanulmányaival válaszold meg, hanem lelkiismereted(!) szavával... Szóval, Jézus őértük is meghalt, azért, hogy nekik is üdvösségük legyen, hogy ők is örvendezzenek a "mennyei királyságban"?

Jézus kereszt-áldozatának van azonban más olvasata is. Azoknak a "mocsadékoknak", akik az emberi faj szégyenfoltjaiként ölték/gyilkolták a Szentet, mert csak testükben, hústestük/létük isteni csodájában tükrözik Isten dicsőségét, de nem lelkükben, s nem cselekedeteikben, azok számára az egyetlen hit-menedék, a "vér-megváltás"-(ős)teóriája, hiszen istentelenségükben a legszentebbet, az istenadta ÉLETET pusztították. Mert gondolj csak bele, élet az, amikor egy életen át kell elhordoznod egy gyerekkori brutális szexuális bántalmazás összes lelki kínját?
S a latrok "ellenpólusaként" a gyilkosokkal teljes ellentétben ott vannak az erkölcsi tisztaságban élni kívánó, arra törekvő neves és hétköznapi névtelen szentek, akik a krisztusi szeretet kereszt-halálig menő következetességét tartották/tartják az egyedül isteni, s üdvös útnak...

Lélektanilag nagyon is jól érthető, hogy az embervért kiontó latrok gyalázatát csak az "Isten vére" képes meg-, le-, és kimosni, de a nagy kérdés, az: Vajon az az Isten, akit soha senki nem látott, s közvetlenül soha senki nem beszélt Vele, csak legfeljebb angyalaival (angelosz=küldött) ez a Világotteremtő ÚRIsten is így gondolja vagy csak a válasz(oka)t-kereső (teremtmény)ember véli így? Hiszen az ember az nem Isten, hanem ember, s ezért bizony tévedhet... Még akkor is, ha nagy teológus, még akkor is, ha az egyháztörténelem oszlopos, évezeredes-tekintélyű nagy apostola...