2017. augusztus 6., vasárnap

Árnyékban

„Keze árnyékában rejtett el engem.” (Ézsaiás 49:2 Károli)

Ézsaiás három figyelemreméltó dolgot említ azzal kapcsolatosan, hogy hogyan munkálkodik Isten az életünkben: 1) „Keze árnyékában rejtett el engem.” Mielőtt Illés tüzet hívott le az égből a Kármel hegyén, Isten arra utasította, hogy rejtőzzön el a Kerít-patak mellett, ahol természetfeletti módon táplálta és erősítette őt (ld. 1Királyok 17:3). Minden „bemutatás” előtt van egy „elrejtőzés”. Isten félrevon bennünket, és olyan munkát végez el bennünk, amit semmilyen más módon nem lehet elvégezni. 2) „Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.” Az íjász fog egy érdes, görcsös faágat, levágja, és simára csiszolt nyílvesszőt készít belőle, amely képes eltalálni a célt. Aztán beteszi a tegzébe. Milyen csodálatos hely ez számunkra, biztonságosan Hozzá rögzítve, elérhető közelségben várva arra a pillanatra, amikor majd használni fog. Ezek a szavak arra késztetnek, hogy másként gondolkodjunk arról, amikor árnyék borul ránk, nem igaz? 3) „Szolgám vagy te, rajtad mutatom meg dicsőségemet!” Egy kanadai riporter, James Creelman, a következőt írta a Balkánon tett látogatása után: „Megtudtam, hogy az egész világot a Balkán-hegység látja el rózsaolajjal. Amit érdekesnek találtam, az az volt, hogy a rózsákat a legnagyobb sötétségben kell leszedni. Először ezt babonás eredetűnek véltem. De ahogy nyomozni kezdtem, megtudtam, hogy az illat 40%-a eltűnik a nappali fényben.” Életed szavak nélkül is illatot áraszt. Lelombozó vagy éppen felemelő hatással vagy másokra. Szeretnél mély nyomokat hagyni mások életében? Fogadd el az árnyékot, fedezd fel benne Istent, és növekedj benne! Aztán állj elő olyan mondanivalóval, amire érdemes odafigyelni!

Megtörve

„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.” (Zsoltárok 51:19)

A sikert dicsőítő világ nem lát értéket az összetört dolgokban. De Isten gyönyörűt tud alkotni a töröttből. Ahhoz, hogy egy növény előbújhasson a talajból, a magnak meg kell törnie. Ahhoz, hogy egy kiscsibe nagyobb életet tapasztalhasson meg, a tojáshéjnak össze kell törnie. Még a telivér lovakat is be kell törni, mert meg kell tanulniuk, hogyan engedelmeskedjenek a gyeplőnek és a gazda hangjának. Kezded érteni? Miután Pál átélte az alázatra kényszerítő találkozást Krisztussal a damaszkuszi úton, újraértékelte vallásos ténykedését, mellyel valaha dicsekedett, és szemétnek nevezte azt (Filippi 3:8). Márpedig a szeméttel nem szoktunk kérkedni, hiszen visszataszítónak tartjuk. A megtöretés Isten munkája, amellyel lehámozza rólunk önelégültségünket, hogy így Krisztus jelleme ragyoghasson át rajtunk. Ne értsd félre, összetörni nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamilyen tragédiát élünk át. Sokan szenvednek el tragédiákat anélkül, hogy az közelebb vonná őket Istenhez, vagy akár csak elismernék Őt. Ugyanaz a napfény, amely a vajat megolvasztja, az agyagot megkeményíti. A megtöretés lényegét nem annyira a körülményeink jelentik, hanem a reakciónk. Mit próbál Isten tanítani nekünk? Az igazi megtöretés az, amikor Ő annyira lefoszt rólunk minden önelégültséget, hogy már nem marad erőnk arra, hogy helyrehozzuk magunkat. Amikor Isten minden kijáratot elzár, melyen megpróbálunk kijutni, végül rájövünk, hogy egyedül Ő maga a válasz, és ekkor egész életünket megváltoztató felfedezést teszünk. „És mi az?” – kérdezed. Amikor már csak Istenhez fordulhatsz – akkor Ő minden, amire szükséged van. Összegzésül: Isten ereje azok számára van fenntartva, akik feladták, hogy a saját erejükből próbálkozzanak, és a saját elképzelésük szerinti célt érjék el!




Pál azt írja: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1Thessalonika 5:23). A „megszentelni” szó azt jelenti, „elkülöníteni”, egyedül Isten céljaira használni. Pál úgy írja ezt le, mint „mennyei elhívás” (Filippi 3:14). Ez pedig belülről kifelé történik! Figyeld meg, a test az utolsó helyen áll az átalakulás sorrendjében egy egész egyszerű oknál fogva. A tolvajnál nem a keze okozza a problémát, hanem a gondolatai és a lelkivilága, ami azt mondja neki, hogy a lopással nincs semmi baj. A gondolatai mondják meg a kezének, hogy mit tegyen. Ha tehát átformálod a lelkét, a kezei követni fogják. Különben megbilincselheted, és börtönbe zárhatod, attól belül még tolvaj marad. Túl sokan szeretnének győzni a testi bűnökön anélkül, hogy belülről igazán átalakulnának. Isten azonban a lelkünkkel kezd, mert ez a részünk képes Istenre figyelni, ez az, ami „összeköt” Vele. Amikor Isten a lelkünket felszabadítja, akkor az érzelmeink és a testünk felsorakozik mellé. Ha szülő vagy, akkor tudod, hogy a gyerekek mennyire különbözően reagálnak a fegyelmezésre. Az egyik gyermek könnyekben tör ki, míg a másik szembeszáll és ellenkezik veled. Bármi legyen is az ára, és bármeddig tartson is, Isten megtesz mindent azért, hogy megtörje önelégültségünket, hogy így Jézus élete láthatóvá váljon általunk. És mi döntjük el a folyamat hosszát azzal, hogy engedelmeskedünk vagy ellenállunk. Pál így imádkozott: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Legyen ma ez a te imádságod is!




Isten néha megengedi, hogy „padlót fogj” azért, hogy rájöhess, Ő a szikla, melyre a padló épült. Gedeon egy 135 000 főből álló hadsereggel nézett szembe mindössze 32 000 emberrel. És ezek közül 22 000 elhagyta a csatateret és hazament, amikor Gedeon felajánlotta nekik a választási lehetőséget. Számítsd ki az arányokat! Gedeon azt gondolta: „Itt lehetetlen győzni!” Isten akkor elmagyarázta: „Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem!” (Bírák 7:2). Íme itt van újra az „én” ősrégi csatája, melyet mindennap megvívunk. Ezért végződik így az Úr imája: „Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen” (Máté 6:13). Honnan jön az erőnk? Istentől! Kit illet a dicsőség az elért eredményeinkért? Istent! Meddig tart ez a megállapodás? Örökké! Istennek meg kellett törnie Jákób önelégültségét, hogy a benne lévő „Izráel” előjöhessen. Istennek néha „padlóra kell küldenie” téged, mielőtt felemelhetne. Mózest a föld legszelídebb emberének nevezték, de negyvenévi sivatagi pásztorkodásra volt szükség ahhoz, hogy méregtelenítődjön a büszkeségtől, és alárendelje magát Istennek. Csak ekkor lett kész arra, hogy a fáraó elé álljon, és csodákat tegyen, melyek bemutatták Isten hatalmát – és igazolták Mózest! Összetörtnek lenni nem azt jelenti, hogy kisebbrendűséggel küzdő és alacsony önértékeléstől szenvedő „nyúlbéla” vagy. Nem, összetörtnek lenni azt jelenti, hogy így imádkozol: „Uram, ha ezt a munkát el kell végezni, és jól kell elvégezni, akkor ezt Neked kell véghezvinned általam. Ezért Benned bízom.”




Nem mindig ismerjük megpróbáltatásaink okát, de Pálnak Isten kijelentette, hogy mi az oka annak, hogy neki „tövis adatott”. Azért történt, hogy megőrizze őt az elbizakodottságtól (ld. 2Korinthus 12:7). A siker mámorító lehet, és a megmámorosodott embereket nem úgy ismerjük, mint akik túl okosak vagy megbízhatóak! Mi történik, amikor tövis adatik a testedbe? Fáj. Ilyenkor semmi mással nem törődsz, csak azzal, hogy valahogy eltávolítsd. Pál háromszor imádkozott Istenhez azért, hogy vegye el a tövist, de Istennek más terve volt. Láthatod, Isten akkor a legerősebb bennünk, amikor mi a leggyengébbek vagyunk. Amikor Pál rájött, hogy Isten hatalma az életében éppen ahhoz a tövishez kötődik, mely úgy kínozza őt, így válaszolt: „örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). Más szavakkal: „Javamra szolgál, add csak, Uram!” Ha ez a tövis az életedben egy konkrét személy, és már imádkoztál azért, hogy megszabadulj tőle, de ez nem történt meg, akkor talán Isten azt akarja, hogy azáltal tapasztald meg az Ő kegyelmét és hatalmát, ahogy ezzel az emberrel bánsz. De nem fogod ezt átélni, amíg a fájdalomtól el nem jutsz a dicsőítésig. A Biblia beszél a „dicsőítés áldozatáról” (Zsidók 13:15). Az áldozat azt jelenti, hogy valaminek meg kell halnia valakinek az oltárán. Ha tehát szeretnéd megtapasztalni Isten kegyelmét és hatalmát az életedben, hajlandónak kell lenned arra, hogy meghalj az önzésnek, az önérdeknek, az énednek és a függetlenségednek. Nincs semmi rossz abban, ha azt kéred Istentől, hogy távolítsa el a tövist. De ha a szabadításért mondott imád dicsőítéssé válik, akkor vagy úton az erő felé, mert Isten kegyelmet ad neked.

NE FÉLJ, TEDD ISTENT AZ ELSŐ HELYRE!

„...megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad." (1Királyok 17:9)
Amikor éhínség sújtotta Izraelt, Isten azt mondta Illés prófétának: „Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad" (lKirályok 17:9). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben! Először: amikor szükség támad, a gondoskodás is megérkezik. Isten így dolgozik, ezért kérdezd meg tőle, hogy hová menj, és mit tegyél! Amikor pedig megmondja, indulj el! Má­sodszor: megfog lepni, hogy Isten kiket használ. Néha ezek olyan emberek, akiken hajla­mos lennél keresztülnézni. Ennek a nincstelen özvegynek csupán egy maréknyi lisztje és egy kevés olaja volt (Id. lKirályok 17:12). Isten számára ez nem gond. Neki nincs szüksége sokra ahhoz, hogy valami nagyszerűt érjen el, csupán készséges szívre. Miért nem küldte Isten Illést egy gazdag családhoz? Mert nekik nem volt szükségük csodára - ennek az özvegynek viszont igen. Amikor Isten ügyében valamilyen szükséghelyzet lép fel, Ő olyan valakit keres, akiben ott van egy kis mag, aztán megnöveli az illető hitét, és mind Isten ügye, mind az, aki adakozott rá, áldást nyer. Végül: az, ami neked „rossz időszak", Isten számára gyakran kedvező pillanat. Ez a csoda egy gazdasági válság közepette történt. Talán úgy gondolod, hogy nem is lehetett volna ennél rosszabb időpontot választani arra, hogy Isten szeretete mozgásba lendüljön. Ezt az asszonyt csupán egyetlen étkezés választotta el a haláltól, ennél rosszabb már nem nagyon lehet. „Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az Úr ígérete szerint, amit megmondott Illés által" (lKirályok 17:15-16). A csoda kulcsa Illés szavaiban rejlik: „Ne félj, csak menj... előbb készíts belőle egy kis lepényt..." (lKirályok 17:13). A mai ige számodra ez: ne félj, tedd Istent az első helyre, és 0 be fogja tölteni szükségeidet!

Igazság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Engedd, hogy igazságodat megismerve békességed eszközeként szolgálhassak Neked! Ámen


Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." Ők ezt kérdezték tőle: "Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?" Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.
Jn 8,31b-34

Más dolog az igazság tanítványának lenni, s megint más dolog tanítani az igazságot. A zsidó írástudók ugyanis meg voltak győződve arról, hogy az igazságot a tanítják - a Tóra, azaz a törvény alapján. Éppen ezért a Jézussal folytatott dialógusuk az egymás mellett elbeszélés klasszikus esetét valósítja meg: Jézus az isteni szabadságról szól, a farizeusok pedig automatikusan a politikai szabadságra gondolnak. Mire másra gondolhatnának, hiszen folyton a függetlenségükért harcoltak? A zsidó indentitástudatból - mely a Tórára alapoz - fakad, hogy Isten és ember között nincs, nem lehet még egy másik ember, se király, se közvetítő pap, senkisem - ugyanis Isten az embert szabadnak teremtette. Ez valóban nemes gondolat, mely azonban minden istenteremtette emberre kell hogy vonatkozzék, nemcsak Ábrahám utódaira. Márpedig a zsidó vallási szélsőségesek (farizeusok, szadduceusok) úgy gondolták akkortájt, hogy ez a fajta szabadság csak a törvény népének "jár"...

Jézus világosan elmondja: aki a bűnt cselekszi, az a bűn szolgája. Bűn pedig az, ha valaki nem ismeri el az Isten igazságát. Pilátus cinikus kérdése: "Mi az igazság?" - csak a zárt politikai rendszerekben bír érvénnyel, Isten igazsága AZ igazság azonban egyetemes! A szeretet isteni igazsága az egyetlen igazságosság a Földön, az összes többi részrehajló, s magában hordozza egy újabb igazságtalanság csíráját.

Jézus szabadságot ígér azoknak, akik megtartják igéit, azaz tanítását betartják. Jézus tanítása pedig nem más, mint a szeretetben való szolgálat, a békesség követeiként. Ezt a méltóságot nem írja felül semmiféle nemzetségtáblázat, se emberi törvényeskedő magyarázat. Jézus tanítása éppen ezért a zsidó szélsőségesek számára elfogadhatatlan volt. Ezért el is határozták, hogy végeznek Vele - ahogyan az Írás mondja: "A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt." - Lk 22,2




Megtérés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy a Téged követők élete valóban tükrözze mindeneket átfogó szeretetedet, s add, hogy békesség költözhessen mindannyiunk szívébe! Ámen



A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg;
Mk 6,12

Jézuskorabeli, s mai tanítványok feladata egy és ugyanaz: téríteni! A "Térjetek meg, különben elkárhoztok!"-féle agresszív meggyőzésből azonban minden jóérzésű embernek elege van. Joggal. Az ugyanis nem lehet jézusi térítés, hogy: "Megtérsz vagy meghalsz!" csakis erődemonstráció. Ez azonban nem az Istené - Neki ugyanis nincs szüksége erre, hiszen a teremtettsége elég jól bemutatja az Ő nagyságát és hatalmát - hanem a hatalomtól megszédült emberé. S ez a "hatalmi" ember-típus a történelemben be is mutatta pusztító erejét: civilizációk kiirtásában, atombombák ledobásában - ma éppen Hirosima-emléknap van -, igazságtalan háborúkban vagy a másik totális ellehetetlenítését célzó gazdaságpolitikában.

Sokan gondolják úgy, hogy a vallás feladata a bűn elleni harc. A bűn gravitációja ellen lehet küzdeni, de nem sok értelme van. Nem lecsapolni kell a bűn "mocsarát", hanem elkerülni! Nem ijesztgetni kell az embereket, s úgy nevelni őket, hogy állandó bűntudatban éljenek - nem is gondolnánk hány vallással megnyomorított ember él közöttünk(!) -, hanem fel kell bennünk ébreszteni, rá kell(ene) vezetni őket az istenteremtette élet szépségeire. Az élet ugyanis szép! Nagyon szép... úgy, ahogyan az Isten azt eltervezte, s megálmodta. Ha valaki tisztán él, akkor naponta felfedezheti az őt körülvevő Isten gondviselésének számos jelét, melyek mind a teljesség felé emelik. Isten szeretete nemcsak kiemel egy pillanatra, de folyamatosan nevel és növel is...

Akik a növekedés/gyarapodás csodájának részesei - őket nevezi Pál "Isten fiainak, akik megjelenését sóvárogva várja a világ" -, ők hirdetik valójában az Istenhez-fordulás jó hírét. Az Egyház üldözésének első évszázadaiban óegyházi atyák komolyan figyelmeztették a mártíromságra "túlságosan is kész" első krisztuskövetőket, hogy nem a mártírhalál (a mártír szó jelentése: vérrel pecsétel meg) a legkívánatosabb és leghatásosabb módja az evangélium továbbadására. Az ember ugyanis kész meghalni a nemes célkért, de az élet értelme nem a halál, hanem az Élet maga!

Az Istenhez vissza-, odafordulást Bibliánk megtérésnek nevezi. Ez egy meglehetősen komplex folyamat, melyben a legfontosabb tényező Isten vonzása. Aki megfordul, visszafordul Istentől távolodó életéből - akár csak egy pillanatra is - az észreveheti Isten szeretetének vonzását, s ez döntésre visz benne sok mindent... Ebben a szakrális pillanatban elhatározhatja, vajon akar-e még közelebb kerülni Teremtőjéhez, akarja-e megismerni önmagát az Élet isteni láncolatában, akarja-e életét Isten közelében élni vagy sem. A választ mindenki a szívébe zárja, s aztán bensőségesen, elkötelezettségben, s az Istentől jövő szenvedéllyel elkezdi keresztény vándorútját...


Szabadulás...


A mai nap imádsága:
Uram! Vedd el terheimet, légy erősségem minkor! Ámen.
   
Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.
Ézs 38,17

Elvégzendő feladatok, szorongató határidők, hiányzó idő és energia... Ki ne ismerné ezt a helyzetet? Azt a nyomorúságos érzést, amikor ezt mondjuk: "Összecsaptak a hullámok a fejem fölött!" Gyorsuló konkuráló világunkban egyre többször nem is a külső körülmények (megélhetési nehézségek, munkanélküliség, romló szociális helyzet - persze azok is) hanem belső dolgaink általános rendezetlensége a kiváltó okai keserűségünknek. Először csak lélek tűr és kesereg, azután a test is "beáll a sorba és szenved". Vannak, akik megértik sorsuk testbeszédét, a betegségek "üzenetét", s megállnak, elgondolkodnak s elkezdenek Istenre figyelni, de sokan vannak olyanok is, akiknek a tragédia sem elégséges jel...

Aki meg(ki)menekült, az tudja igazán mit is jelent a szabadulás, s milyen édes a szababadság íze. Aki átélte az újrakezdés, s jóvátétel ritkán visszatérő lehetőségét, aki le tudta tenni nyomasztó terheit Isten elé, az érti igazán Ézsaiás mondatait: "megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet". Az újrakezdés nem azt jelenti, hogy ott folytatom, ahol abbahagytam, csak közben tartok egy kis "bűnbánati szünetet", hanem azt: újra kezdhetem... Azt gondoltam, hogy már nincs több lehetőségem, s kiderült hogy mégis! Az elveszettnek hitt mérkőzésemet mégis tovább folytathatom - ez az Isten kegyelme.

Sokan hisznek a felszínes szlogenekben, s magukénak vallják: a siker az ügyesség és rátermettség dolga... csak megfelelő időben kell a megfelelő helyen lenni -, s akár még én is lehetek az a megfelelő ember. A siker többnyire nem "kártyaállás" dolga, hanem többnyire lélekölő kompromisszum-kötések sorozata. A "valamit valamiért"-elv itt nagyon jól nyomon követhető! A siker azonban önmagában még nem gyógyír. Akkor igazi örömforrás, ha etikus módon értük el, s van kivel megosztani. Ha csak irigyei vannak a sikeres ember(ek)nek, vagy haszonleső örömködő haverok, akkor hiába a siker, boldogtalan marad a "csúcson" álló ember.

Az alázatosságot manapság gyakran keverik az alázkodással, amit a gyengeség jeleként értékelnek. A hívő ember nem alázatoskodó, éppen ellenkezőleg! Gerince mindig egyenes, mert soha nem emberekben reménykedik, hanem Istenben bízik.




Tekintetünk...


A mai nap imádsága:
Uram! Add nekem szereteted fényét, hogy világíthassak másoknak és magamnak is! Ámen



"Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.
Lk 11,33-34

A színszimbolikában az arany, a piros, az ezüst, a fehér az ún. isten-szín. Ezért látjuk az ikonokon az Atyaisten palástját pirosnak, ezért látjuk a klasszikus Mária-ábrázolásoknál, hogy kék ruhája alatt ott a piros blúz, hiszen szíve alatt hordozta az "istenit"... A fenti színek erőteljesen megtalálhatók a tűz, a gyertya lángjában is, s természetesen a napban, mely utóbbi az egyik legfontosabb jelképe az Istennek - gondoljunk csak Jézus kijelentésére: "Én vagyok a világ világossága". Szemünk pedig, mellyel az információk nyolcvan százalékát szerezzük az ÚRIsten által alkotott valóságos csoda, mellyel nemcsak a energiahullámok látható részét érzékeljük, de ugyanakkor tükröződik benne egész emberségünk. De nemcsak az, az embertelenség is sugározhat a szemből. Akinek pedig van szeme erre, az látja ezt is, azt is - ezért nagyon fontos, hogy "Láss, ne csak nézz!"... Nyilvánvaló az is, hogy a szem csak azt tükrözheti, ami a lélekben van. Ha lélek gonosz, önző, vagy éppen zavaros - a szem is ilyenné válik.

A lámpás világít, irányt mutat. A lámpás persze nem reflektor, s aki tartja/viszi az így nem rivaldafényben áll, hanem szolgálatot teljesít, kiváltképp azoknak, akik a sötétségben botorkálnak.

Ez a mostani elektromos-digitális világ tobzódik a fényben, megzavarva ezzel az élővilágot - éjszakai madarakat, rovarokat. Ami pedig az emberek szempontjából érdekes, hogy szinte nappali ragyogást kapott a gagyi, az értéktelen, ami rombolja az egyént, s a társadalmat. Alkohol-, dohány-reklámok világítanak bele nemcsak a szórakozónegyedek éjszakáiba, de a varázsdoboz apró lámpácskáinak varázslatos villogása (televízió!) is erősíti a lélek erózióját... Mára eljutottunk oda, hogy felszín, a látszat sokkal fontosabb, mint a tartalom, sőt a "forma", a "stílus" vált a lényegivé...

Ha valaki mégis azt gondolná, hogy a lelket be lehet csapni, akkor nagyot téved! A lélek Isten által belénkplántált ősmozgásait nem lehet kijátszani. Lehet, hogy nem rögtön, de végül minden úgy történik, ahogyan a JóIsten azt az Ő tökéletes rendjében elképzelte: A jó is, meg a gonosz is elnyeri méltó jutalmát - ahogyan a Mester tanítja -, már itt a földi életben is.

Az Isten fénye, a szeretet lámpása mindig utat mutat. Nincs olyan helyzet, amiből ne lenne kiút. A "Nincs más alternatíva!" sarokbaszorítós érvelése azok igazsága, akiknek szemében "más tüzek égnek"... A keresztény embernek mindig van jobb megoldása, mert ez a jobb nem az övé, hanem fölülről jövő, s ezért fogadják el még azok is, akik nem törődnek a "fenti" dolgokkal...

A bűn anyagi és szakmai nehézségeket okoz


"Miért olyan nehéz az élet? Miért kell szenvednünk?" (Jób 7:1, szabad fordítás)

Valaki egyszer ezt mondta: "Megmásztam a siker létráját. Amikor fölértem, rájöttem, rossz falnak van támasztva és fölöslegesen pazaroltam az erőmet."

Hogyan megy tönkre a gazdaság? Úgy, hogy elutasítjuk ISten pénzügyi alapelveit.

A számvitel alapelvei, a jó nyilvántartás, a megtakarítás, a költés, az adományozás, a befektetés, és az "addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér" alapelv mind bibliai alapelvek. Isten azt mondja, ha követed őket, ő meg fogja áldani életledet jóléttel. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki milliomos lesz, de Isten azt mondja, mindened meg lesz, amire szükséged van, ha követed az ő szavát.

"De van itt egy borzasztó dolog, amit látok ezen a világon. Az emberek megtakarítják pénzüket egy ideig, majd elveszítik mindet valamilyen rossz üzlet során és végül nem marad semmilyük, amit gyermekeiknek továbbadhatnának" (Préd. 5:13-14, szabad fordítás). Amit itt Salamon észrevett az ő korában, az ma is igaz, mert a bűn azóta is folyamatosan jelen van világunkban. Amikor a tőzsde összeomlik, azt mondjuk: "Ez nincs rendben", de ez is része annak, hogy bűn által összetört világban élünk.

A bűn által elveszíthetjük munkánk és Isten iránti elhívásunk értelmét, beteljesedését, célját. Salamon sem volt ettől mentes. A Prédikátor könyvének 2. részében ezt mondja: "Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés. ... Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt, amiért fáradoztam a nap alatt." (Préd. 2:17, 20)

Salamon felismerte, hogy az elégedettség nem abból következik, hogy sok pénzért tényleg nagyon keményen dolgozunk azért, hogy elérjük a céljainkat. Vagy ahogy egy srác korábban mondta nekem, és talán te is így gondolod: ""Megmásztam a siker létráját. Amikor fölértem, rájöttem, rossz falnak van támasztva és fölöslegesen pazaroltam az erőmet."

A bűn, amely anyagi nehézségeket okoz lehet csupán az is, hogy nem jól használod a pénzt, amit Isten ad számodra. Szánd rá az időt, vizsgáld meg a pénzügyi (és szakmai) helyzetedet és kérd Istent, hogy mutassa meg azokat a dolgokat, amiket látnod kell.

Bízz Istenben! - Adj hittel!

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (2 Korinthus 9:8.) Ha ez a vers tényleg igaz, akkor miért kéne aggódunk?

„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” 2 Korinthus 9:6-7.

Ez a vetés és aratás törvénye. Ezt minden földművelő ismeri. A gazdának négy zsák vetőmag van a csűrében és a kopár földjét nézegeti. Nem kezd el morgolódni – „Nincs termés! Bárcsak lenne termés!” Csak kimegy és elkezdi vetni a magot, az megsokszorozódik és többet kap, mint amennyi volt neki. Négy zsák magból négy zsák mag lesz? Nem. Sokkal több ennél. Százszorosan megsokszorozódik.

Egy épeszű gazda se mondaná „Nem engedhetem meg magamnak, hogy vessek. Ez az összes mag, amim van, csak négy zsák. Ezért megtartom a magot.” Az egyetlen módja, hogy kapjon majd valamit, ha odaadja ezt. El kell vetnie. Ha megtartja, csak annyi marad, de ha odaadja, megsokszorozódnak.

Ugyanez igaz a pénzedre is. Igaz mindenre az életedben. Logikátlannak tűnik, hogy amikor szükségben vagy, adnod kell. Azért, mert ez hitet követel. Isten azt mondja „Az én utam nem a ti utatok.” Miért így tervezte ezt Isten? Mert Isten adakozó. Ő a legnagylelkűbb adakozó az egész univerzumban és azt akarja, hogy hozzá hasonlóvá váljunk.

„Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta…” (János 3:16.) Isten azt akarja, hogy megtanulj nagylelkű lenni. Ha nem tanulsz meg adni, ha zsugori és fukar vagy, mindig aggódsz, hogy mi lesz neked, ahelyett, hogy adnál, akkor sosem válsz Krisztushoz hasonlóvá.

Jézus mondta „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38.)

Szeretnénk azt mondani, „Uram, ha minden szükségemet betöltöd, akkor fogok adni." Isten azt mondja, "Nem, ha adsz, akkor betöltöm minden szükséged." Miért? Mert ez hitet kíván.

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (2 Korinthus 9:8.) Ha ez a vers tényleg igaz, akkor miért kéne aggódunk?

Nincs miért aggódnunk.






Isten egyedinek alkotott Téged, mások javára


"Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek."
(Jeremiás 1:5)


A Jeremiás 1:5 azt mondja el nekünk, hogy Isten azért alkotta Jeremiást, hogy a Teremtő üzenetét átadja a nemzeteknek. Isten ehhez hasonlóan téged is azért alkotott, hogy megoszd magadat azokkal, akik körülötted élnek.

Kevesebb leszel, ha véka alá rejtőzöl, elrejtve a szakértelmed, adottságaid, meglátásaid, örömöd és fájdalmad mások elől. Isten azt akarja, hogy megoszd magad másokkal. Ő olyan egyediséggel alkotott meg téged, ami gazdagítja a világot, mikor odaszánod önmagad a közösséged számára.

Talán nagyszerű énekes, nagyszerű szakács, nagyszerű szerelő, esetleg nagyszerű tanár vagy. Bármilyen ajándékot adott neked Isten, azért tette, hogy mások felé szolgálj vele.

Beszéljünk róla:

Kérdezd meg Istent, miért alkotott téged, és mit kellene szétosztanod másoknak. Kinek az életére lesz hatással, ha adsz az idődből és tehetségedből?