Árnyékban

„Keze árnyékában rejtett el engem.” (Ézsaiás 49:2 Károli)

Ézsaiás három figyelemreméltó dolgot említ azzal kapcsolatosan, hogy hogyan munkálkodik Isten az életünkben: 1) „Keze árnyékában rejtett el engem.” Mielőtt Illés tüzet hívott le az égből a Kármel hegyén, Isten arra utasította, hogy rejtőzzön el a Kerít-patak mellett, ahol természetfeletti módon táplálta és erősítette őt (ld. 1Királyok 17:3). Minden „bemutatás” előtt van egy „elrejtőzés”. Isten félrevon bennünket, és olyan munkát végez el bennünk, amit semmilyen más módon nem lehet elvégezni. 2) „Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.” Az íjász fog egy érdes, görcsös faágat, levágja, és simára csiszolt nyílvesszőt készít belőle, amely képes eltalálni a célt. Aztán beteszi a tegzébe. Milyen csodálatos hely ez számunkra, biztonságosan Hozzá rögzítve, elérhető közelségben várva arra a pillanatra, amikor majd használni fog. Ezek a szavak arra késztetnek, hogy másként gondolkodjunk arról, amikor árnyék borul ránk, nem igaz? 3) „Szolgám vagy te, rajtad mutatom meg dicsőségemet!” Egy kanadai riporter, James Creelman, a következőt írta a Balkánon tett látogatása után: „Megtudtam, hogy az egész világot a Balkán-hegység látja el rózsaolajjal. Amit érdekesnek találtam, az az volt, hogy a rózsákat a legnagyobb sötétségben kell leszedni. Először ezt babonás eredetűnek véltem. De ahogy nyomozni kezdtem, megtudtam, hogy az illat 40%-a eltűnik a nappali fényben.” Életed szavak nélkül is illatot áraszt. Lelombozó vagy éppen felemelő hatással vagy másokra. Szeretnél mély nyomokat hagyni mások életében? Fogadd el az árnyékot, fedezd fel benne Istent, és növekedj benne! Aztán állj elő olyan mondanivalóval, amire érdemes odafigyelni!

Megtörve

„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.” (Zsoltárok 51:19)

A sikert dicsőítő világ nem lát értéket az összetört dolgokban. De Isten gyönyörűt tud alkotni a töröttből. Ahhoz, hogy egy növény előbújhasson a talajból, a magnak meg kell törnie. Ahhoz, hogy egy kiscsibe nagyobb életet tapasztalhasson meg, a tojáshéjnak össze kell törnie. Még a telivér lovakat is be kell törni, mert meg kell tanulniuk, hogyan engedelmeskedjenek a gyeplőnek és a gazda hangjának. Kezded érteni? Miután Pál átélte az alázatra kényszerítő találkozást Krisztussal a damaszkuszi úton, újraértékelte vallásos ténykedését, mellyel valaha dicsekedett, és szemétnek nevezte azt (Filippi 3:8). Márpedig a szeméttel nem szoktunk kérkedni, hiszen visszataszítónak tartjuk. A megtöretés Isten munkája, amellyel lehámozza rólunk önelégültségünket, hogy így Krisztus jelleme ragyoghasson át rajtunk. Ne értsd félre, összetörni nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamilyen tragédiát élünk át. Sokan szenvednek el tragédiákat anélkül, hogy az közelebb vonná őket Istenhez, vagy akár csak elismernék Őt. Ugyanaz a napfény, amely a vajat megolvasztja, az agyagot megkeményíti. A megtöretés lényegét nem annyira a körülményeink jelentik, hanem a reakciónk. Mit próbál Isten tanítani nekünk? Az igazi megtöretés az, amikor Ő annyira lefoszt rólunk minden önelégültséget, hogy már nem marad erőnk arra, hogy helyrehozzuk magunkat. Amikor Isten minden kijáratot elzár, melyen megpróbálunk kijutni, végül rájövünk, hogy egyedül Ő maga a válasz, és ekkor egész életünket megváltoztató felfedezést teszünk. „És mi az?” – kérdezed. Amikor már csak Istenhez fordulhatsz – akkor Ő minden, amire szükséged van. Összegzésül: Isten ereje azok számára van fenntartva, akik feladták, hogy a saját erejükből próbálkozzanak, és a saját elképzelésük szerinti célt érjék el!




Pál azt írja: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1Thessalonika 5:23). A „megszentelni” szó azt jelenti, „elkülöníteni”, egyedül Isten céljaira használni. Pál úgy írja ezt le, mint „mennyei elhívás” (Filippi 3:14). Ez pedig belülről kifelé történik! Figyeld meg, a test az utolsó helyen áll az átalakulás sorrendjében egy egész egyszerű oknál fogva. A tolvajnál nem a keze okozza a problémát, hanem a gondolatai és a lelkivilága, ami azt mondja neki, hogy a lopással nincs semmi baj. A gondolatai mondják meg a kezének, hogy mit tegyen. Ha tehát átformálod a lelkét, a kezei követni fogják. Különben megbilincselheted, és börtönbe zárhatod, attól belül még tolvaj marad. Túl sokan szeretnének győzni a testi bűnökön anélkül, hogy belülről igazán átalakulnának. Isten azonban a lelkünkkel kezd, mert ez a részünk képes Istenre figyelni, ez az, ami „összeköt” Vele. Amikor Isten a lelkünket felszabadítja, akkor az érzelmeink és a testünk felsorakozik mellé. Ha szülő vagy, akkor tudod, hogy a gyerekek mennyire különbözően reagálnak a fegyelmezésre. Az egyik gyermek könnyekben tör ki, míg a másik szembeszáll és ellenkezik veled. Bármi legyen is az ára, és bármeddig tartson is, Isten megtesz mindent azért, hogy megtörje önelégültségünket, hogy így Jézus élete láthatóvá váljon általunk. És mi döntjük el a folyamat hosszát azzal, hogy engedelmeskedünk vagy ellenállunk. Pál így imádkozott: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Legyen ma ez a te imádságod is!




Isten néha megengedi, hogy „padlót fogj” azért, hogy rájöhess, Ő a szikla, melyre a padló épült. Gedeon egy 135 000 főből álló hadsereggel nézett szembe mindössze 32 000 emberrel. És ezek közül 22 000 elhagyta a csatateret és hazament, amikor Gedeon felajánlotta nekik a választási lehetőséget. Számítsd ki az arányokat! Gedeon azt gondolta: „Itt lehetetlen győzni!” Isten akkor elmagyarázta: „Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem!” (Bírák 7:2). Íme itt van újra az „én” ősrégi csatája, melyet mindennap megvívunk. Ezért végződik így az Úr imája: „Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen” (Máté 6:13). Honnan jön az erőnk? Istentől! Kit illet a dicsőség az elért eredményeinkért? Istent! Meddig tart ez a megállapodás? Örökké! Istennek meg kellett törnie Jákób önelégültségét, hogy a benne lévő „Izráel” előjöhessen. Istennek néha „padlóra kell küldenie” téged, mielőtt felemelhetne. Mózest a föld legszelídebb emberének nevezték, de negyvenévi sivatagi pásztorkodásra volt szükség ahhoz, hogy méregtelenítődjön a büszkeségtől, és alárendelje magát Istennek. Csak ekkor lett kész arra, hogy a fáraó elé álljon, és csodákat tegyen, melyek bemutatták Isten hatalmát – és igazolták Mózest! Összetörtnek lenni nem azt jelenti, hogy kisebbrendűséggel küzdő és alacsony önértékeléstől szenvedő „nyúlbéla” vagy. Nem, összetörtnek lenni azt jelenti, hogy így imádkozol: „Uram, ha ezt a munkát el kell végezni, és jól kell elvégezni, akkor ezt Neked kell véghezvinned általam. Ezért Benned bízom.”




Nem mindig ismerjük megpróbáltatásaink okát, de Pálnak Isten kijelentette, hogy mi az oka annak, hogy neki „tövis adatott”. Azért történt, hogy megőrizze őt az elbizakodottságtól (ld. 2Korinthus 12:7). A siker mámorító lehet, és a megmámorosodott embereket nem úgy ismerjük, mint akik túl okosak vagy megbízhatóak! Mi történik, amikor tövis adatik a testedbe? Fáj. Ilyenkor semmi mással nem törődsz, csak azzal, hogy valahogy eltávolítsd. Pál háromszor imádkozott Istenhez azért, hogy vegye el a tövist, de Istennek más terve volt. Láthatod, Isten akkor a legerősebb bennünk, amikor mi a leggyengébbek vagyunk. Amikor Pál rájött, hogy Isten hatalma az életében éppen ahhoz a tövishez kötődik, mely úgy kínozza őt, így válaszolt: „örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). Más szavakkal: „Javamra szolgál, add csak, Uram!” Ha ez a tövis az életedben egy konkrét személy, és már imádkoztál azért, hogy megszabadulj tőle, de ez nem történt meg, akkor talán Isten azt akarja, hogy azáltal tapasztald meg az Ő kegyelmét és hatalmát, ahogy ezzel az emberrel bánsz. De nem fogod ezt átélni, amíg a fájdalomtól el nem jutsz a dicsőítésig. A Biblia beszél a „dicsőítés áldozatáról” (Zsidók 13:15). Az áldozat azt jelenti, hogy valaminek meg kell halnia valakinek az oltárán. Ha tehát szeretnéd megtapasztalni Isten kegyelmét és hatalmát az életedben, hajlandónak kell lenned arra, hogy meghalj az önzésnek, az önérdeknek, az énednek és a függetlenségednek. Nincs semmi rossz abban, ha azt kéred Istentől, hogy távolítsa el a tövist. De ha a szabadításért mondott imád dicsőítéssé válik, akkor vagy úton az erő felé, mert Isten kegyelmet ad neked.

NE FÉLJ, TEDD ISTENT AZ ELSŐ HELYRE!

„...megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad." (1Királyok 17:9)
Amikor éhínség sújtotta Izraelt, Isten azt mondta Illés prófétának: „Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad" (lKirályok 17:9). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben! Először: amikor szükség támad, a gondoskodás is megérkezik. Isten így dolgozik, ezért kérdezd meg tőle, hogy hová menj, és mit tegyél! Amikor pedig megmondja, indulj el! Má­sodszor: megfog lepni, hogy Isten kiket használ. Néha ezek olyan emberek, akiken hajla­mos lennél keresztülnézni. Ennek a nincstelen özvegynek csupán egy maréknyi lisztje és egy kevés olaja volt (Id. lKirályok 17:12). Isten számára ez nem gond. Neki nincs szüksége sokra ahhoz, hogy valami nagyszerűt érjen el, csupán készséges szívre. Miért nem küldte Isten Illést egy gazdag családhoz? Mert nekik nem volt szükségük csodára - ennek az özvegynek viszont igen. Amikor Isten ügyében valamilyen szükséghelyzet lép fel, Ő olyan valakit keres, akiben ott van egy kis mag, aztán megnöveli az illető hitét, és mind Isten ügye, mind az, aki adakozott rá, áldást nyer. Végül: az, ami neked „rossz időszak", Isten számára gyakran kedvező pillanat. Ez a csoda egy gazdasági válság közepette történt. Talán úgy gondolod, hogy nem is lehetett volna ennél rosszabb időpontot választani arra, hogy Isten szeretete mozgásba lendüljön. Ezt az asszonyt csupán egyetlen étkezés választotta el a haláltól, ennél rosszabb már nem nagyon lehet. „Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az Úr ígérete szerint, amit megmondott Illés által" (lKirályok 17:15-16). A csoda kulcsa Illés szavaiban rejlik: „Ne félj, csak menj... előbb készíts belőle egy kis lepényt..." (lKirályok 17:13). A mai ige számodra ez: ne félj, tedd Istent az első helyre, és 0 be fogja tölteni szükségeidet!