2017. január 2., hétfő

A VIGASZTALÓ

  "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek." (Jn 16:13)
 
  Hogyan tudnánk megállni a megpróbáltatás idején, ha nem értjük Krisztus szavait? Jézus meghagyta: "Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék. Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 14:25-26) A Szentlélek az, aki eszünkbe juttatja Krisztus szavait. Krisztus tanítványaival folytatott utolsó beszélgetése témájául a Szentlélek szolgálatát választotta. Az igazság széles távlatait nyitotta meg előttük. Nekik hit által be kellett fogadniuk Jézus szavait, és a Vigasztaló Szentlélek lesz az, aki majd eszükbe juttatja mindazokat.
  Krisztus ezen ígérete alapján követői abban találták meg a vigasztalást, hogy az isteni befolyás az idők végéig velük lesz. A ma embere azonban nem fogadja el, sőt el sem hiszi ezt az ígéretet, ezért nem is értékeli azt, így az egyház tapasztalatában sem látható ennek teljesedése. Isten Lelke ajándékának ígéretére kevés figyelmet fordít az egyház. Nincs hatással az emberekre, és ennek következménye csak az lehet, ami várható is: lelki szárazság, lelki sötétség, lelki hanyatlás és halál. Az emberek elméjét és lelkét jelentéktelen dolgok foglalják el, de az isteni erőt - mely szükséges az egyház növekedéséhez és jólétéhez, s amely minden más áldást is magával hozna, ha befogadnák - nélkülözik, bár Isten végtelen bőségben adná. Amíg az egyház megelégszik kis dolgokkal, addig alkalmatlan arra, hogy megkapja Isten hatalmas ajándékait. De miért nem éhezzük és szomjazzuk a Szentlélek ajándékát, hiszen csak ez által tarthatja Isten tisztán szívünket? Az Úr terve szerint az isteni erőnek együtt kell működnie az emberi erőfeszítéssel.
  Ez mindazt magába foglalja, amire a kereszténynek szüksége van ahhoz, hogy megértse a Szentlélek ajándékának jelentőségét az Úr Jézus második eljövetelét megelőző időben. Beszéljünk róla, imádkozzunk érte, prédikáljunk róla; mert az Úr sokkal jobban kívánkozik arra, hogy nékünk adja a Szentlelket, mint ahogy a szülők vágynak arra, hogy jó ajándékokat adjanak gyermekeiknek. (Review and Herald, 1892. november 15.)


Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Máté 5,4

Uram!

Édesanyámhoz akkor kerültem legközelebb, amikor sírtam. Ha fájt valamim, ő jóságosan elcsitított. Szeretete eloszlatta és megszűntette fájdalmamat. Boldognak éreztem-e akkor magamat - nem tudom. De azt bizonyossággal tudom: jó volt a közelléte és vigasztalást éreztem. Most a messziből visszatekintve vallom: akkor voltam igazán boldog.

Uram!

Azóta sok minden történt velem. Találkoztam Bibliám ilyen üzenetével: "Elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörülne méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek, én terólad el nem feledkezem" (És. 49,15). Az ilyen bibliai igék igazságát megtapasztaltam. Mert Isten mindig akkor volt legközelebb hozzám, amikor rámnehezedett az élet próbája. Küzdelmeim, fájdalmaim, könnyhullatásom idején éreztem legkézzelfoghatóbban Isten vigasztaló jelenlétét. Sohase engedj kételkednem Isten közelségében. Könnyfátyolos szemem ellenére is - Uram - a hitnek ezzel a vigasztalásával tégy boldoggá.


Győzelem

"A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan"
(Róma 16,20).

   Ez az ígéret jól kapcsolódik a tegnapihoz. Nyilvánvalóan hasonlóvá kell lennünk Urunkhoz nemcsak abban, hogy az ellenfél a mi sarkunkat is mardossa, de abban is, hogy mi is legyőzhetjük a gonoszt. Még a mi lábunk is el tudja taposni az ősi sárkányt! A római hívőket megszomorította a gyülekezetükben támadt viszály; de Istenük a "békesség Istene" nyugalmat adott lelküknek. Azoknak, akik nem voltak résen, gáncsot vetett az "ősellenség", és megcsalta őket, de pórul járt, mert azok tapostak a fejére, akiket megkísértett. A győzelmet Isten népe nem a saját ügyességével vagy erejével vívta ki, hanem maga Isten Jézus Krisztus által taposott a Sátán fejére. A széttiprás a hívők lába alatt kell hogy megtörténjék, de a győzelem mindenestől az Úrtól való.
   Csak tapossunk bátran a kísértő fejére! Nemcsak az alárendelt szellemek, hanem magának a sötétség fejedelmének hatalma is meg kell hogy törjön előttünk. Isten iránti határtalan bizalommal számítsunk a gyors győzelemre. Milyen vigasztaló szó ez: "hamarosan". Hamarosan az ősi kígyó fejére taposunk! Milyen nagy lesz örömünk, ha legyőzzük a gonoszt. Micsoda szégyen a Sátánnak, hogy az ember tapos a fejére! A Krisztus Jézusba vetett hittel tiporjuk le a kísértőt!


Ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést? (Ef 2,14)


Tele van az élet válaszfalakkal. Ott meredeznek gazdagok és szegények, fehérek és színesek, fiatalok és öregek, hívők és hitetlenek között. Sajnos válaszfal van Izráel népe, a választott nép és a keresztyének között, más szóval az Ószövetség gyülekezete és az Újszövetség gyülekezete között is. S a falak mindkét oldaláról árad a meg nem értés, sokszor még a gyűlölet is a másik oldalra, s olykor csak egy kicsiny szikra kell, és lángra lobban a világ. Pedig a békesség úgy kell, mint a falat kenyér. Hitünk szerint része is az Istentől kért és kapott mindennapi kenyérnek olyan javakkal együtt mint a jó időjárás, a becsület és az egészség. Kudarcok sorozata a történelem, mert a fegyverrel, erőszakkal kiharcolt békesség legfeljebb fegyverszünet, s legalább az egyik fél túl nagy árat fizetett érte. Az sem békesség, ha egyenlő erőre mérsékelt - bevetésre kész - fegyverarzenál áll szembe egymással a földön, a tengereken és a levegőben. Jézusunk a Golgotán bontotta le a válaszfalakat, testi szenvedésével fizetett meg mindazokért a vétkekért, melyeket a valaha is egymás ellen harcoló népek, nemzetek vagy emberek elkövettek. S bontja tovább ma is testében, az egyházban, azzal, hogy a Vele megbékéltek egymásnak békejobbot nyújtanak, egymással szót tudnak érteni, illetve a közös ügy érdekében félre teszik az ellentéteket. A békesség a menny levegője és előíze. Haladjunk az új esztendőben lépésről-lépésre mennyei mintánk szerint! Köszöntsük egymást Jézus köszöntésével: "Békesség néktek!" (Jn 20,19)
. . .
URAM!
"Milyen vigasztaló az, mennyei Atyám, hogy Te naptáramat az eljövendő évre már régen és legpontosabban elkészítetted. Átadom hát magamat teljesen a Te jóságos vezetésednek és csak egy gondot ismerek: hogy felismerjem és teljesítsem atyai akaratodat!" (Luther Márton)


Szeretnék a Tőled kapott békességgel élni, családomban és tágabb környezetemben tartós békességért dolgozni. Uram! Te nemcsak megbocsátottál kínzóidnak, de még imádkoztál is értük a kereszten. Taníts meg engem is ellenfeleim szeretetére. Szabadíts meg attól, hogy vélt vagy valós sérelmeimet cipeljem végig az egész évben. Segíts, hogy azokat a bocsánat és a felejtés feneketlen mélységébe dobhassam, illetve a kereszted tövébe lerakhassam. Azt az indulatot add nekem, ami Benned is megvolt! Ámen.




Uram! Kérlek, nézz ma is rám. Nézd gyarló életemet, hozz ki a mélyből! Segíts ezen a napon is, hogy téged kövesselek. Segíts, hogy minden parancsolatodat teljesítsem, a te dicsőségedre. Tudom, hogy kegyelmes Istenem vagy! A mai napon, mint mindig, légy velem, vigyázz rám, adj erőt! Ámen.
         
          Az Úr ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2Kor 12,9)
    
     Kegyelem. Egy szó, ami megváltoztatja az egész életed, egy szó, ami életet és új reménységet ad mindennap. Nekem is, neked is, mindenkinek! Élünk a világban. Hibákat követünk el. Sokszor azt mondjuk: "Már megint mekkorát hibáztam, már megint megbántottam valakit, megint nem tettem azt, ami helyes." És hibáinkért, vétkeinkért, bűneinkért mi akarjuk magunkat feloldozni. Azonban elfelejtjük, hogy nem nekünk kell megkönyörülnünk magunkon, hiszen a legnagyobb kegyelmet csak Isten tudja adni. Azt a kegyelmet, ami örök életre segít. Kicsinyes emberi próbálkozásaink kevesek ahhoz, hogy teljes, tiszta életet élhessünk. Nem vagyunk képesek rá, hogy megmentsük magunkat, minket csak Krisztus menthet meg, nincs szükségünk saját magunk feloldozására. Bűneinktől csak ő tud megszabadítani! Hiszen ezt mondja nekünk: Elég neked az én kegyelmem. Ezért hát ne félj! Bízz, remélj, higgy, és kegyelmet találsz!
    
          Befejezetlen szentély a szíved, szentséges titkok gyönyörű temploma, áldozatból épül benne oltár, s véget nem ér a kegyelem folyama. (Simon András)
    

     Istenem! Add kegyelmedet! Kérlek, bocsásd meg bűneimet, oldozz fel bűneim alól. Adj mindig erőt az újrakezdésre. Ments meg engem, mert tudom, hogy bűnös ember vagyok, és nekem nincs erőm ahhoz, hogy megmentsem magamat. Add, hogy, mindig bízzak benned, és soha ne feledjem, a kegyelmet te adod. Ámen.


VAN ITT EGY GYERMEK

"Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két hala." János 6,9

Isten olyan valakit keres, aki gyermekként kész rábízni életét az év első napjaiban a gazdag Atyára. Ebben a történetben senki nem tudott segíteni, mert senkinek nem volt semmije. De volt egy gyermek, akinek volt öt árpakenyere és két hala. "Jézus pedig vette a kenyereket..." Miért vehette? Mert a gyermek adta. Mindet odaadta! Nem mondta, hogy négyet adok, egyet meghagyok, hogy éhen ne haljak. A gyermeknek nem kell biztosíték, mert van Atyja. Van-e mindig kenyered a lelki éhezők számára? Van szereteted, türelmed, segítőkészséged? Ebben a fáradt, hajszolt világban jó volna úgy élni, hogy mindig van időd másokra. Abban a pillanatban, amikor adsz, mindig tudd, hogy "Az Úr néked annál sokkal többet adhat" (2Krón 25,9). Gyermekként nem kell féltened a holnapodat! Jézus az özvegyasszony két fillérjére azt mondotta: Többet adott, mint a többiek mind. Amit Jézusnak adsz, visszakapod. Neki csodálatos szorzószámai vannak: harminc-, hatvan-, százanyi. Amíg te osztasz, Ő szoroz. Lesz-e bátorságod a mai időben gyermekként élni?! Engeded-e, hogy mindened Jézus kezébe kerüljön? Mindnyájan csodát várunk. A csoda feltétele, hogy amid van, merd Jézushoz vinni. Mi lenne, ha időd, erőd, képességeid Jézus kezébe kerülnének? Jézus elfogadja, amit Neki adunk. Nincs ugyan rá szüksége, Ő megelégíthetné a sokaságot az öt hal és két kenyér nélkül is. De így lehetünk munkatársai. Így használhatja fel, amit a kezébe adunk. Ő mindent megtehet egymaga, de annyira szereti az embert, hogy megáldja, amit a kezébe adsz.
A világosságot hit követi

A Te Igéd megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűt.             — Zsoltárok 119,130.

Tinédzserkoromra ágyhoz kötött beteg lettem. Az orvostudomány akkori állása szerint halálra ítélt. Egész addigi életemben hallottam prédikációkat az újjászületésről, ismertem Isten akaratát az üdvösséggel kapcsolatban. Így, amikor betegágyamon az Úrhoz jöttem, semmi kétség nem volt bennem afelől, hogy Ő meghallgat engem. E tekintetben megvolt a megfelelő megértésem. Ezért nem kételkedtem, nem is hitetlenkedtem az üdvösségemmel kapcsolatban. Elfogadtam az üdvösséget és tudtam, hogy üdvösséget nyertem.
De még mindig fekvőbeteg voltam! Persze, akkor még nem értettem, mit mond az Ige az isteni gyógyításról, az imáról és a hitről. Addig csak azt hallottam a prédikátoroktól a gyógyulással kapcsolatban: „Ezt csak hagyd az Úrra. Ő tudja ezt a legjobban.” Így igaz, de Isten az Igéjében már gondoskodott arról, hogy megkaphassuk a legjobbat!
A Biblia hosszas tanulmányozása után eljött az idő, amikor megértettem, hogy pontosan milyen lépéseket kell megtennem az imában, és megvilágosodott előttem, hogyan tudom felszabadítani a hitemet. Ha előbb rájöttem volna, már hónapokkal azelőtt kiszállhattam volna a betegágyból. Istennek nem volt előre meghatározott ideje a meggyógyításomra. Ez nem így van. Ő mindennap ugyanaz! A baj nem Istennel volt, nem is azzal, hogy meg akar-e engem gyógyítani. Velem volt a baj. Mihelyst rájöttem, hogy mit mond Isten Igéje a gyógyulásról, és ennek megfelelően cselekedtem is, meglett az eredménye! Ahogy jön a világosság, a hit már ott van.


Az ember - mint Isten gondolata

Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, ó Isten! Mily nagy azoknak summája!
(Zsoltár 139, 17)

A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött gondolatait látja. Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának kifejezője. Milyen üres és sivár is e világ a hitetlen ember szeme előtt. A balga ember nem tudja, nem érti Isten gondolatait (Zsolt 92, 7); úgy látja, hogy a vaksors ural mindent és érzéketlenül megy el a teremtés csodái mellett. Csak a hivő ember elott nyer mélyebb értelmet minden.

A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb csodája foglalkoztatja. Ellentétben a nemekbe és fajokba sorolható állatokkal és növényekkel, minden egyes ember Istennek egy külön, testet öltött gondolata. Mint ahogy a sok millió ember közül minden egyesnek sajátos és a másokétól különböző arcvonásai vannak, így minden egyes lélek is a Teremtő külön pecsétjét viseli magán. Persze a bűn ezt az isteni pecsétet eltorzítja, letörli. Hasonlóvá válunk a sokat forgatott pénzdarabokhoz, melyeken a kép elmosódott és a felirat olvashátatlanná vált. A legtöbb ember már csak azért sem őrzi meg eredeti, isteni vonásait, mert másokhoz idomul. Így lesznek eredeti egyéniségüket elveszített tucatemberekké.


Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra való hatása tekintetében is. Nem vesszük figyelembe kinek-kinek sajátos jellegét. Szeretünk mindent és mindenkit egy kaptafára húzni. Pedig nevelni annyit jelent, hogy Isten gondolatát ragadom meg, ismerem fel a másikban és minden más mellékestol eltekintek. A lelkét akarom kiszabadítani a bűn romhalmaza alól. Minden egyhangúság és egyformaság a bűn következménye.


A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel különleges módon bánik. Teljes kibontakozáshoz akarja segíteni az emberben elrejtett isteni gondolatot. Isten gyermekeit az Ige drágakövekhez hasonlítja (Zak 9, 16; Jel 21, 19), melyek csiszolás alá kerülnek, hogy sajátos ragyogásuk és színük jobban érvényesüliön. Közben érdességüket és kellemetlen éleiket is elveszítik. Így veszi a Szentlélek munkába az embert, kihozva belőle az isteni tervet. Ki akarja ábrázolni bennünk Isten vonásait, hogy az ő dicsősége ragyogását sugározzuk. Bízzuk magunkat egészen a Mester kezére és ne rontsuk el ellenállásunkkal bennünk végzendő munkáját!



KÉSZ VAGY-E ELINDULNI ISMERETLEN HELYRE?

"Hit által engedelmeskedett Ábrahám, hogy menjen ki arra a helyre... és kiment, nem tudván, hova megy" (Zsid 11, 8).

Elindultál-e már valaha így? Ha igen, és valaki megkérdezi, hogy mi a szándékod, nem is tudod megokolni lépésedet. A keresztyén munka egyik nehézsége ez a kérdés: "Most mi a szándékod?" - Valójában nem is tudod, mit fogsz tenni, csak azzal az eggyel vagy tisztában, hogy Isten tudja, mit akar. Állandóan vizsgáld, hogy Isten iránti magatartásod ilyen kimenés-e mindenből - a belé vetett teljes bizalom alapján. Éppen ez a magatartás tart örökös várakozásban: nem tudod, mit tesz majd Isten legközelebb.


Legyen minden reggeled, amelyre felvirradsz, ilyen "kimenés": bizalomteljes építés Istenre. "Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől... se a ti testetek felől" (Lk 12,22), azaz ne aggódj olyasmiért, amivel "kimeneteled" előtt sokat törődtél.


"Meg szoktad-e kérdezni Istentől, hogy mi a szándéka?" Ő soha nem mondja meg, mit fog tenni, de kijelenti neked, hogy Ő kicsoda. Hiszel-e a csodákat cselekvő Istenben és kész vagy-e - teljesen átadva magad neki - mindaddig "kimenni", amíg már semmin sem csodálkozol, amit Ő tesz?


Feltéve hogy Isten az, akinek akkor ismerted meg, amikor legközelebb voltál hozzá, mekkora orcátlanság akkor aggodalmaskodnod? Legyen az életed folytonos kimenetel a belé vetett szüntelen bizalomba. Akkor kibeszélhetetlen szépség övezi majd körül életedet, ami megelégíti Jézus Krisztus szívét. Tanulj meg "kijönni" meggyőződéseidből, hitvallásaidból, megtapasztalásaidból, egészen addig, amíg - hitedet tekintve - nincs többé semmi közted és Isten között.


"Ne mondd ezt: amiképpen ő cselekedett énvelem, úgy cselekszem ővele, megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint."
(Péld 24,29)

"Mikor még szeretetlenek, összeférhetetlenek, egymás között gyűlölködők voltunk, mennyei Atyánk már irgalmas volt hozzánk... Ha az Ő szeretetét magunkba fogadtuk, akkor ez a szeretet nemcsak azok iránt tesz bennünket barátságossá és szívélyessé, akik nekünk tetszenek, hanem a tévelygők, a bűnösök és a rosszakaratúak iránt is. Isten gyermekei azok, akik részesei az isteni természetnek. Nem a magas állás, nem a születés vagy a nemzetiség, nem a vallási kiváltságok tesznek bennünket az isteni család tagjaivá, hanem egyedül a szeretet, az olyan szeretet, amely minden embert átölel... Egyedül Isten Lelke ad szeretetet cserébe a gyűlöletért. A hálátlanokkal és gonoszokkal szemben tanúsított barátságos magatartás, a jóindulat azokkal szemben, akiktől semmit sem várhatunk, a mennyei királyi családhoz való tartozás ismertetőjele. Ez az a határozott bizonyíték, amellyel a Magasságos gyermekei igazolják küldetésüket."

(Gondolatok a Hegyi beszédről,
Szeressétek ellenségeiteket c. fejezetből)


Nézz fel!


Gondoljátok meg azért, hogy Ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne lankadjatok, és el ne csüggedjetek lelketekben.

– Zsidó 12:3


Nézz fel..., mert az ilyen időkben, mint a mostani, az életed múlhat ezen.

Régebben az Úr megmutatta nekem, hogy manapság a csüggedés szelleme próbál erőt venni rajtunk a bennünket körülvevő feszültségeken és a rossz híreken keresztül. A negatív hatásokkal azt akarja elérni, hogy levegyük a szemünket Isten Igéjéről. Arra próbál rávenni, hogy lefelé nézzünk, a kudarcokra, ahelyett, hogy felfelé néznénk, Jézusra.

Ha ezt megengeded, akkor a szellemi embered el fogja veszíteni az irányítást. És az Igéből tudjuk ennek az eredményét: „ellankadsz és elcsüggedsz a lelkedben”.

Jézus így fogalmazta ezt meg a Márk 4-ben: amikor e világ dolgai belépnek a szívedbe és az elmédbe, elfojtják az Igét, és gyümölcstelenné teszik. És mivel a hited az Ige eredménye, ez azt jelenti, hogy a hited el fog száradni. Ha ez megtörténik, a vereség felé tartasz.

Mit tudsz tenni, hogy megakadályozd a csüggedés eme láncreakcióját?

Nézz fel! Emeld a tekintetedet újra Jézusra. Emlékszem, amikor az atlétikai versenyeken az ellenfél lehajtotta a fejét, tudtam nem jelentett többé veszélyt. Nagyon könnyen le lehetett győzni. Tehát fel a fejjel! Nézz Jézusra, a hited szerzőjére és bevégzőjére. Ne a világ dolgaira, hanem Őrá tekints. Nézz arra, mit mond Isten az Igében. Isten gondolatai irányítsanak. Az Ő gondolatai legyenek a te gondolataid.

Nézz fel! Vedd le a szemedet a körülményeidről, és nézz a mennyei forrásodra. Ne félj attól, hogy elveszítesz mindent. Isten a te Forrásod, nem a világ. Ő attól függetlenül tud rólad gondoskodni, hogy mi történik körülötted.


Ha mostanában ellankadtál, emeld fel a tekintetedet. Emeld fel a fejedet, és ne nézz lefelé. Isten fent van. Jézus fent van. Az ördög pedig lent van – a lábad alatt. Nézz fel hát!

Igei olvasmány:  Ésaiás 40:21-31
Azokért, akiknek tragédiát kell elhordozni a szívükben...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Te látod mily sokszor panaszkodom, mert bajt látok a kellemetlenségeben, s tragédiát a bosszúságokban. Tedd szememet látóvá, s szívemet érzővé, hogy bátorítás lehessek másoknak, s szereteted követeként magam is kiegyenlítődést nyerjek! Ámen


Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR.
Zsolt 34,20

Az ÚRIsten felhozza napját jókra s gonoszokra egyaránt és hasonlóképpen a baj sem kerüli el se egyiket, se másikat. Olyan talánya ez az életnek, melyre sok okosnak tűnő választ fogalmaztak már meg, de megoldási képletet a "Miért? "-re még senki nem talált. Azt még csak-csak megérti a nem vallásos ember, hogy a hívő lélek buzgó köszönömöket mormolgat imájában, de hogy miért nem fordít hátat az Istenének, amikor baj és nyomorúság éri - ezt már sehogysem. A bajok - ha jönnek - csőstül jönnek... azaz mindig társaságban. Ami persze egyiknek baj, az másiknak áldás is lehet. Az egyiknek a nagy eső Isten verése, a másiknak meg a bőségés termés biztosítéka... Egy éremnek két oldaláról lenne szó? Inkább arról, hogy az élet szelei mindig fújnak, a kérdés számunkra csak az: Tudjuk-e melyik kikötőbe igyekezünk? Ha igen, akkor a szelek segítenek. (Seneca)

A bajt a szenvedést senki nem veszi vidáman, mert nem is lehet. Akármilyen mértékű is, hiányt jelent, ami fáj. A fájdalom súlya pedig egyformán nyomja minden ember lelkét... s ha sokáig kell hordani, akkor megtöri a legerősebbeket is.

A fájdalom hordozása a szenvedés, amit kikerülni csak látszólag lehet. Létünk törvénye, hogy más és más formában, s a legkülönfélébb időkben, de megjelenik. Annak elfogadása, hogy ez is az Isten Titokzatosságának része, csakis a spiritualitásban lehet felismerni. Sokan szerint a lelki út járása a könnyebb választás. Aki naponta járja, az megvallhatja, ez bizony nem így van... Míg az anyagvilágban élők legfeljebb a matéria és mulandóság horizontjáig néznek, addig a spirituális életet választók előtt olyan dimenziók nyílnak meg, melyek meglátása felemelő, de Isten segítsége nélkül szédítő... Hányan vannak közöttük, akik teljesen elveszítették a realitásérzéküket, mert nem Jézus szeretetparancsait, hanem emberi okoskodásokat, törvényeskedő "igemagyarázatokat" követtek, melyekre aktuálisan "viszketett a fülük"...

Új esztendőt kezdtünk, kihívások, feladatok özöne vár ránk ebben az évben is. Küzdelmeink most is lesznek, s a csalódások sem kerülnek el. Mindezek elhordozása közösségben könnyebb: párkapcsolati, testvéri kicsiben vagy baráti, gyülekezeti nagyobban, Isten látható és láthatatlan angyalokat (angelosz »gör.« küldött) rendel mellénk. Ez azt jelenti, Neki gondja van ránk, azaz Ő a Gondviselő. S ha Ő viseli a gondot, a mi gondjainkat, az enyémet is - és ezt tudjuk is -, akkor a ránk eső rész elhordozása már egészen más állapotba helyez minket.



Bizonyságtétel...

A mai nap imádsága:
Uram! Áldott légy mindenért! A jóért is, amivel elhalmozol, s a próbákért is melyek hitünket erősítik... Kérünk Téged, kegyelmeddel légy velünk ebben az esztendőben is, hogy a Te képed mozaikszerűen kirajzolódjék bennünk, s közöttünk, s meg-megláthassa a világ, hogy Te mennyire szeretsz mindannyiunkat! Ámen
A küldöttek között voltak farizeusok is, és ezek tovább kérdezték őt: "Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt nekik: "Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó."
Jn 1,24-27

Víz és ember... Elválaszthatatlanul összetartoznak. Többnyire vízből vagyunk - ezt is mondogatjuk, s valóban: élet és víz összetartozó fogalmak. A víznek éppen ezért az ember életében mindig kultikus szerepe is volt. Szinte nincs vallás, ahol a víz ne kapott volna valamilyen liturgikus szerepet a vallásos életben: tisztulási fürdők, beavatási szertartások elengedhetetlen kellékévé vált... Nem csoda tehát, hogy János vízzel keresztel, túlontúl sok vallási jelentést hordoz a víz.

A keresztelés, a baptidzo=bemerítek, görög igéből magyarázva azt üzeni, hogy az "óemberünk"a vízbe fulladt, s felbukkan az "újember", a krisztusi. Szép, s teológiailag helytálló. Ugyanakkor az is egy érdekes magyarázat, hogy a keresztelés, a körösztöl (kört oszt) ősi magyar szóból származik, melyben a kör a Napot, az Életet adó Fényt, azaz az Istent szimbolizálja (Én vagyok a világ világossága!), s az osztás (mint igazságosság megnyilvánulása) igazából akkor történik meg, amikor az Isten törvénye "belép" az ember földi életbe, azaz az isteni törvény "osztja" az életet - ember-ember-közivé, valamint Isten és ember-közivé. (Úrvacsorai ostyánkba belesütött kereszt is négyfelé oszt...) Egy bizonyos: aki a keresztség szentségében részesült, annak új, Istent-tükröző életprogramja van... hogy ebből mit valósít meg, az az egyéni döntés következménye.

Szegény farizeusok, akik kötve vannak az emberi rendelkezések szigorával, s megtestesítői annak az örök emberi magatartásnak, mely gyakorlatilag képtelen szabadulni a prekoncepcióktól, az előítéletektől - lásd: a messiásnak úgy kell eljönni, ahogy ők gondolták -, keresik a választ arra, ki ez az ember, aki a Jordánban keresztel? János elmondja, hogy ő nem a Krisztus (Krisztus=gör. szó, a héber Messiás=felkent szó tükörfordítása), ő a Krisztusnak "saruja szíját sem méltó megoldani", azaz még arra a munkára sem méltó, ami a rabszolgák végeztek el...

Ha az az ember, akit "nagyra tartottak" - Illés próféta reinkarnációjának, sőt Krisztusnak, sőt egyenesen a "Küldöttnek" véltek -, ennyire kicsinynek tartja magát, milyen nagy lehet az, aki majd "nem vízzel, hanem tűzzel keresztel"! Aki vállalja a Krisztus-követés útját, az nem akármilyen életet él. Az ilyen életvezetés nemcsak nem-mindennapi tudatosságot feltételez, de elhívást is. Aki Őt, a Mestert követi, annak fel kell vennie a maga keresztjét, ez pedig nem az alkalmatlanság felvállalása, hanem az evangélium elutasításából fakadó hátrányok elviselése. (Sajnos sok, magát igaz kereszténynek tartó ember próbálja "keresztnek" bemutatni/magyarázni saját életvezetési butaságai következményeként előállt nyomorúságait és szeretetlenségéből fakadó kitaszítottságát az evangélimért elszenvedett "kitüntető kegynek" - pedig nem az... (Ilyen "furcsa emberek" miatt is van sokszor igazságalapja a keresztényeket érő nyers kritikának.)

Keresztelő János Krisztusra, a Megtestesült Szeretetre mutatott. Mi nem vagyunk keresztelő Jánosok, sem evangélisták, de még apostolok sem... Minket arra hívott el az Isten, hogy pislákoló - olykor többet kormoló, mint világító - mécses-életünkkel tanúságot tegyünk Isten kegyelmes jóságáról. Gesztusértékűen jelként vagy valódi segítséget nyújtva, az eredmény - Isten felől nézve ugyanaz: Tükrözzük-e a szeretet-fényét, megnyilvánul-e istenképűségünk itt a földi életben vagy sem... A válasz egy részét, reménységeink szerint, hordozza majd ez a eme esztendő is...



Életünk célja...

A mai nap imádsága:

Uram! Feléd törekvő életemet áldd meg kegyelmesen, hogy szereteted követévé válhassak a világban! Ámen


Kevéssel tetted az embert kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
Zsolt 8,6

"Na azért Te sem vagy egy angyal!" - hangzik el sokszor a felelősség megosztásának, elhárításának, másikra testálásának köznapi formulája. Angyal szavunk a görög "angelosszal" cseng össze, ami küldöttet jelent. Kár, hogy elfelejtette az ember, hogy mi az Isten akarata: a szeretet küldöttévé válni itt a földön. Az angyalok tehát abban segítenek, hogy ne felejtsük el mi az Isten akarata.

Ámulatba ejtő, hogy az embert, a porból valót, az Ádámot milyen státuszba helyezi a Teremtő. Érdekes, hogy az Ádám szónak nincs hím- és nőneme a héber nyelvben, mert az Ádám mindig az emberi fajt, vagy az Isten által alkotott, emberhez méltó, érték-őrző és értékteremtő,minőségi értelemben vett teremtményt jelenti. Sőt, többes számú alakja sincs, tehát mint - ma úgy mondanánk - a nagybetűvel írt az Ember.

Az tehát, hogy halandóságunkban az Isten segítségével egyedülálló, soha vissza nem térő arculatunkat kell felmutatni, a legnagyobb méltóság! A legfontosabb tehát, hogy rövidre szabott életünkben a tőle kapott istenképűséget tükröző emberek tudjuk lenni és maradni... azaz felelősséggel szeressünk.



Gondviselés...

A mai nap imádsága:
URam! Számtalanszor megtapasztaltam jóságodat, de mégsem voltam elég hálás érte! Add, hogy ne csak szóban, de mindennapi cselekedeteimben is megköszönjem gondviselésedet! Ámen



Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok...
1 Pt 5,7-8a

Megérteni egy jó filmet, színdarabot vagy egy izgalmas könyvet csak akkor tudunk, ha végignézzük, végigolvassuk, s megismerjük a végét... Az elején még nem tudjuk, "mire megy ki a játék" - legfeljebb csak sejtjük, de az kevés a megértéshez. Bizony így vagyunk az életünkkel is! Sorsunk értelme akkor világlik meg, ha a végére értünk. A bölcs tudja mindezt, éppen ezért nem rugkapálódzik sorsa ellen, hanem méltósággal elhordozza azt.

Aki a krisztusi tanításon tájékozódik, s Jézus URunk ajánlásait elfogadva követi Őt, annak az élet általános terhei könnyebbek, sőt olykor a "sors igája" még gyönyörűséges is számára. Nem azért érzi szépnek a kihívásokat - munkában, párkapcsolatban, családi életben, gyermeknevelésben, közösségért végzett önkéntes szolgálatban stb. - mert az önkínzást kívánná, hanem azért, mert tudja, hogy áldozatának MAGASABB ÉRTELME (is!) van.

Amikor fiatalok vagyunk, álmaink és vágyaink lendülete/pezsgése alig engedi meg, hogy odafigyeljünk a "bölcsekre", a tapasztaltabbakra - manapság nagyítóval kell keresni, ahol a generációk kölcsönösen megértik egymást, s tükröt tartva egymásnak önmaguk megértését segítik -, akik már tudják, hogy csak visszafelé tekintve fedezhetjük fel, hogy mit, s miért tettünk? Fiatalon általában azt kérdezgetjük: "Hol rontottam el, s hogyan, s mennyire korrigálhatom a tévedéseimet?" Ez leginkább a párválasztásban ütközik ki, hiszen a munka, a hivatásválasztás mára élethossziglani tanulással egybekötött rendszeres változtatást jelent. A párkapcsolatok nagy kérdése mindig ez: Ő-e a nagy Ő? S a nyugtalanító, olykor kísértő kérdés ott lapul a lélek mélyén: esetleg nem az a másik az Igazi? Ilyenkor különösen is nagy a hangzavar bennünk, s a félelmek keltette hullámokat csak a felvigyázó józanság képes lecsendesíteni. Tény azonban - harmónikus párkapcsolatban élők élethossziglan megtapasztalt igazsága -, hogy ha párunkban nem látjuk meg valódi énünket, akkor ő nem a párunk... Tükröt tartani a másiknak nagy felelősség, s olykor fájdalmas, s a szeretet kétoldali próbája is egyben, de csak ennek van békességes hozadéka! Ha görbe-tükröt tartunk, abból csak vélt vagy valós sérelmek, oktalan gúnyolódás és végül békétlenség támad...

Életünk második felében azonban egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést (olykor kimondatlanul is): "Meddig élek még URam, mikor halok meg?" -, de lényegi kérdés nem ez, hanem az: "Hogyan éltem; vigyáztam-e; józan maradtam-e; megmaradtam-e a hitben, s a szeretetben; kiálltam-e a hűség életre szóló nagy próbáját?" Aki Isten írott, s íratlan törvényeinek tükrébe belenéz - leginkább az idő múlásának okán: egy év lezártakor vagy egy születésnap ünnepes fordulóján -, az eljuthat a nagy felismerésekre, hogy minden egyes életszakasz lezárása hálaadásra is kell hogy ösztökélje az embert... hiszen Isten oly sok mindentől megóvott, s oly sok mindennel megajándékozott. S ha nehézségek is adódtak, sosem voltunk egyedül!

Sosem vagyunk és soha nem leszünk egyedül, Ő életünk végéig, s a világ végezetéig Velünk van - ez a Gondviselés evangéliuma. A jó hír ebben annak a felismerése, hogy az Élet soha nem "magánvállalkozás", hanem Isten titokzatosan napról-napra megvalósuló terve abban a közösségben, ahová rendelt...





Reménység...

URam! Add, hogy teljes szívvel reménykedjünk Tebenned, add, hogy szeretni tudjuk teremtett világodat, s egymást, akkor is, ha körülöttünk a reménytelenség hangjai erősödnek! Ámen




A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
Róm 5,5

"Amíg élünk - remélünk!" Gyakran biztatgatjuk így egymást, amikor nehézségek szorításában kényszerülünk élni, amikor szenvedésünk idejének végét nem igazán látjuk. Nemkülönben, ahogyan öregszünk, úgy kívánjuk egyre inkább a mindennapi plusz erőt, mely az Isten gondviselésébe vetett reménységünkből fakad. Ez az a küzdelem - egyben a bölcsülés útja is -, amin Krisztuskövetőként tudatosan járunk, a sorsunk melyet hitünkből fakadóan vállalunk.

Isten ajándéka az, hogy reménykedünk, hogy reménykedhetünk akkor is, amikor a világ eseményei sokakat a reménytelenség gödrébe taszítanak. Sokan reménytelenül néznek a jövőbe, mert munkahelyüket megszüntették, mert életük értelme szertefoszlott - valamilyen veszteség okán. A hívő ember tudja, hogy a pillanatnyi reménytelenség még nem azonos a céltévesztéssel, s ha valakinek az élete rossz irányba is indult el, még onnan is van lehetőség a visszafordulásra! Mindazonáltal: mindennek következménye van, s ezért a szenvedést, mint rossz döntéseink következményeit hordozni vagyunk kénytelenek. (Sajnos szenvedünk akkor is, ha a rossz döntést nem, hanem mások hozták meg helyettünk... )

Sajnos sokan vannak, akiknek már szertefoszlott minden reménysége. Persze, amióta Hirosimában és Nagaszakiban ártatlan civilikre atombombát dobtak, amikor milliókat mészárolnak le a nyersanyagokért, amikor a béke-Nobel-díjat egy olyan 'világvezető' (Obama) kapja meg előre(!!!) aki országának igazságtalan háborúit szünet nélkül folytatja, akkor nem csoda, hogy az emberek jelentős részének már nincsenek illúziói... Egy olyan korban, amelyben még mindig minden agy-erő a tömegpusztítás fejlesztésére van beállítva, nehéz dolog reménységgel tekinteni a jövő felé! Nem csoda, ha a ma élő emberiség egyik jellemző tulajdonsága nem a reménytelenség, hanem a remény-nélküliség...

Akinek nincs reménysége, az nem vár semmi jót. Nem pesszimista, csak éppen nem néz tovább, csak addig, ahány colos a lapostévéje... Ami másik nagyon fontos tényező: a reménység nélküli embert argumentumokkal sem lehet meggyőzni! Akinek nincs reménysége, az annak sem hisz, amit lát, mert csak azt látja, amit hisz... Ez a mostani világ, az aktív generáció, mentes sok-sok "izmustól", beleértve az idealizmust is. Ez egyben jó is lehetne, de sajnos hiányzik belőlük a jó értelemben vett idealizmus, hiszen nincsenek ideáljai, legfeljebb idoljai, nincsenek eszményei, legfeljebb beteljesíthetetlen álmai, s boldog váradalmak helyett az "itt-és-most"-élvezetének önkéntes rabjai.

Igénk arra tanít: a reménység nem szégyenít meg, de csak az, amelyik Isten szeretetéből táplálkozik! Sokan vannak, akik még az esztendő második napján nagyon reménykednek abban, hogy ebben a mostani újban végleg leteszik a cigarettát vagy a poharat... aztán három nap vagy három hét múlva már nem érzik újnak az új évet, éppen olyan megszokott lesz és szürke, mint a régi volt, s ezzel az újdonság támogató ereje is szertefoszlik...

Isten szeretetéből táplálkozni - a Szentlélek által - kiváltság. Olyan lehetőség, melynek fontosságát érdemes újra és újra átgondolni. Ha ugyanis nincs utánpótlás, azaz, ha a keresztény ember nem kapcsolódik rá az "Isten hálózatára", akkor akkumulátora (értsd: életfilozófiájának erő) tartaléka hamar leesik. Ezért aki "kapcsol", az Rákapcsolódik...



Tisztaság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Tiszta érzéseket, tiszta gondolatokat adj nekem! Segíts megtalálnom lelkem békéjét, hogy magam is békességed eszközévé válhassak! Ámen
Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.
1 Thessz 4,7

Manapság a szentséget valami misztikus, az élettől távoleső, a hétköznapi valóságtól teljesen életidegen dolognak tartják... Olyasvalaminek, amit csak az tapasztalhat meg, aki remeteségre szánja el magát, kimenekül a világból, de legalábbis valami szigorú rendbe lép be. S mivel ez a felfogás/nézet a mértékadó, ezért ha valahol szentséget ígérnek - amiért óriási árat kell fizetni -, akkor ezt teljesen "normálisnak" tartják. Így aztán semmi sem lesz drága az élmény-ígéretért, s az ilyen ember kész megtagadni a barátjait, a családját az egész világot, csakhogy a legkülönösebb, az adott közösségre jellemző extremitásig elmenő "előírásokat" betarthassa. A célért mindent képesek feláldozni... pedig, ha csak "mindenáron" lehet elérni amit kitűztek maguk elé, akkor megkérdőjeleződik a cél "szentséges" volta. Sajnos az ember számára az élet eltiporhatósága, kihasználása teljesen elfogadható ár - cserébe a sikerért.

Az az Isten, Akit Jézus hirdetett más "szentségelmélettel" bír... Számára az a szentség, ami egyértelműen isteni, amit az ember sajnos nem értékel, olykor semmibe vesz: vagyis az Élet. Ha az ember számára nem "szentséges" csoda az anyaméhben megfogant gyermek, ha nem "szent" a természet, ami teret biztosít az életnek, ha nem tartja szentnek a szerelmet, s a közösséget megtartó örök isteni törvényeket, akkor olyanná válik, amilyen valójában soha nem szeretne lenni.

Azért kell törekednünk a megszentelődésre, mert ha nem igyekezünk úgy élni, ahogyan az Isten azt tőlünk elvárja - azaz higgyünk Benne -, akkor egy idő után abban fogunk hinni, ahogyan élünk. Ez a 2009-es esztendő sem lesz más, ha nem változik meg az ember, s nem ismeri fel személyes felelősségét az Isten előtt! Ha nincs bátorságunk szembenézni az Istennel, akkor kényszerűen farkasszemet kell néznünk bűneink következményeivel...

Ahogyan testünk vágyakozik a tisztító víz után, s felüdülünk általa, ugyanúgy a lelkünk is vágyakozik az Isten után. Amikor az Isten Szentlelke lakozást vesz bennünk egy-egy pillanatra, akkor az felüdíti egész életünket. Újra látjuk küzdelmeink értelmét, újra körvonalazódnak a nemes célok, újra kiderül, mi az érték, s mi nem, s újra megtapasztaljuk: lelkünk békéje nélkül a körülmények dobálnak ide-oda minket, ahelyett hogy mi alakítanánk a körülményeket az Isten kegyelme által...
Istennek van terve 2017-re. Nem kellene neked is egy?
"Megismertette velünk mindeddig elrejtett tervét, amelyet tetszése szerint készített, és Krisztus által akar megvalósítani. E terv szerint, amikor erre megérik az idő, Isten mindent egybeszerkeszt Krisztusban - mindent, ami a Mennyben és a Földön van -, és őt teszi mindennek fejévé." EFO-Biblia (Ef 1,9-10)


A célkitűzés nem csak egy jó ötlet a hatékonysághoz. Ez egy lelki gyakorlat, mint az ima, böjt, adakozás vagy a Biblia olvasása.

Valójában a célkitűzés lehet a sáfárság egy cselekedete, hogy megpróbálod a maximumot kihozni abból, amit Isten adott neked. Elpocsékolhatod az életed. Sok ember megteszi. Ahhoz azonban célokra van szükséged, hogy a lehető legtöbbet kihozd az életedből és befektesd olyan módon, hogy a hatása túléljen téged.

Lehetsz olyan ember, aki tesz róla, hogy megtörténjenek dolgok vagy olyan, aki végignézi, hogy történnek dolgok - esetleg olyan, akinek fogalma sincs róla, mi történik! Azok az emberek, akik tesznek is róla, hogy valami megtörténjen, megváltoztatják a világot.

Még Isten is tűz ki célokat. A Biblia azt írja, "Megismertette velünk mindeddig elrejtett tervét, amelyet tetszése szerint készített, és Krisztus által akar megvalósítani. E terv szerint, amikor erre megérik az idő, Isten mindent egybeszerkeszt Krisztusban - mindent, ami a Mennyben és a Földön van -, és őt teszi mindennek fejévé." Isten nem ül ölbe tett kézzel és nézi, ahogy a világ történelme magától zajlik, ahogy annak kedve támad. Ő eltervezte a történelmet. Istennek célja van az egyházzal. Istennek célja van az univerzum minden egyes darabjával.

A történelem egy tetőpont felé halad. Lesz egy ítéletnap, mikor minden térd meghajol és minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr. A történelem egy cél felé halad - mert Isten így tervezte.

Ha Isten tervez, akkor nekünk is kellene. Isten azt akarja, hogy az életünk minden területén rá hasonlítsunk, a célok kitűzését is beleértve. Hallottam embereket, akik azt mondták: "Én nem tervezgetek. Bízok Istenben és sodródok az árral."

Ez nem érett lelki hozzáállás. Ez hülyeség! Készítened kellene egy tervet erre az évre még ma. Ha még több napot az éves célod nélkül töltesz el, akkor 2014 is csak elszáll fölötted, mint valószínűleg a korábbi éveid.

Ha Istennek van terve a következő évre, akkor neked nem kellene legyen?

Beszéljünk róla:

* A célok kitűzése hogyan tesz jobb sáfárrá az életed fölött?
* Milyen célokat tervezel kitűzni 2017-re?
* Az, hogy örökkévalóságban gondolkodsz, hogyan nyilvánul meg a kitűzött céljaidban?

Jézus jellemének kifejlesztése...


"Továbbra is a Krisztusról prédikálunk mindenkinek, teljes bölcsességgel intve és tanítva minden embert, azért hogy Krisztusban érett emberként állíthassuk Isten jelenléte elé." (Kol 1:28 NCV)

A lelki növekedés ötödik foka a jellem. A keresztyén tanítás végső célja a Jézuséhoz hasonló személyiség. A szellemi növekedés lényegét mulasztjuk el, ha kevesebbel is megelégszünk. Mert arra rendeltettünk, hogy "éretté váljunk és elérjük egészen a Krisztus teljességét." (Ef 4,13 TEV)

Jézus jellemének kifejlesztése az élet legfontosabb feladata, mert ez az egyetlen dolog, amelyet az örökkévalóságba magunkkal viszünk. Jézus világosan megmondta a Hegyi Beszédben, hogy az örökkévaló, mennyei jutalom a földön kimunkált és bemutatott jellemünkön fog alapulni.

Ez azt jelenti, hogy egyik tanításunk sem pusztán csak az információközlést szolgálja, hanem tárgyuk életeket kell formáljon. Pál azt mondta Timóteusnak, hogy a tanításai a személyiség fejlődését kell segítse: "A tanításom célja az, hogy minden hívő betöltekezzen szeretettel, mely teljes szívéből, tiszta lelkiismeretből és valódi hitből fakad." (1 Tim 1,5 TEV) Pál Titusznak is ugyanazt mondja: "Most neked kell beszélned nekik erről a jellemről, amely a megbízható tanításból kell fakadjon." (Tit 2,1 TEV)

A személyiség nem az osztálytermekben alakul ki, mert a jellemet az élet körülményei formálják. A tantermi bibliatanulmányozás egyszerűen annak a helye, hogy azonosítsuk a személyiség tulajdonságait és megtanítsuk, hogy azok miként fejleszthetőek. Amikor megértjük, hogyan használja Isten a körülményeket a jellemünk fejlődésében, képesek leszünk helyesen válaszolni Isten személyiség-fejlesztő kihívásaira.

A jellemünket az Úr azzal is építi, amikor megengedi az életben azoknak a helyzeteknek a megtapasztalását, amikor elcsábulunk, hogy valami olyasmit tegyünk, ami a jó jellemtulajdonság totális ellentéte. A jellemfejlődés mindig egy döntést is magában foglal. Ha helyesen döntünk, a személyiségünk fejlődik egyre inkább a Krisztuséhoz hasonlóvá.

Ha tudni akarod, milyen a Krisztusi jellem, segítségedre lehet az a kilenc személyiség jegy, amit Pál a Galata 5,22-23-ban felsorol: "De a Lélek gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, gyengédség és önmegtartóztatás." (TEV)

A Lélek gyümölcse tökéletes képet mutat Jézusról. Ő mind a kilenc tulajdonságot egyszerre magában hordozta. Ha szeretnéd, hogy a jellemed Krisztuséhoz hasonló legyen, ezek a jegyek a te életedben is meg kell jelenjenek.

Ha bármikor azt választjuk, hogy egy helyzetben nem a természetes hajlamunk szerint hanem Isten útját választva válaszolunk, akkor fejlődik a jellemünk. Ezért mindenféle jellemformáló körülménnyel szembe találhatjuk magunkat: konfliktus, csalódottság, nehézség, kísértés, szárazság időszaka és késedelem.

Beszéljetek róla:

* Milyen nehéz körülményen keresztül próbálhat meg Isten az életedben építeni a jellemeden?
* Ezt megértve, hogyan változik a magatartásod és a szemléleted a saját helyzetedre nézve?


Jézus megtisztít és elhív


"Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok ... Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam:Itt vagyok, engem küldj!" Ézsaiás 6:5-8


A leghatékonyabb eszközök egyike, amelyet az ellenség arra használ, hogy távol tartson Isten szolgálatától ebben az évben az, hogy meggyőz arról, hogy vagy nagyon zűrzavaros az életed, vagy meg kell tisztítanod az életedet mielőtt Isten elé kerülsz. Amikor ezek a gondolatok megjelennek a fejedben érezd a levegőben a kén illatát, mert ezek hazugságok egyenesen a pokol tüzéből!

Isten szándéka, amikor meggyőz bennünket a bűneinkről, nem az, hogy elítéljen, hanem hogy az élet lehelete szétoszlassa azt a sátáni füstöt, amit a hazugság atyja használ, hogy távol tartson bennünket Istentől.

Ha folytatod az Ézsaiás 6 képsorát, meglátod Isten hogyan indítja el azt a folyamatot, amely eljuttat az Ő szent jelenlétébe és megtisztít, hogy megmaradj ott, és hogy az új bűntől szabad állapotod fog kényszeríteni és felkészíteni arra az egyedi küldetésre, amelyet Isten állít eléd.

Ézsaiás beszámol arról, hogy Isten tüze olyan tisztító tűz, ami elégeti a vétkeidet és megtisztít téged a bűneidtől, elpecsételve benned Jézus Krisztus munkáját. A próféta Isten végső céljára is utal, mely szerint a megtisztítás a misszióra való felkészítés. "Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, küldj engem!" (Ézsaiás 6:8)

Ezt megelőzően Isten vette a bátorságot, hogy megtisztítsa Ézsaiást. A próféta túlterheltnek érezte magát, és felkészületlennek bármiféle szolgálatra Isten nevében. A tisztítás után Ézsaiás megtelt vággyal, hogy Istent szolgálja.

Ha te hiszel Jézus Krisztusban, Isten elvégzi a felkészítés munkáját benned, bármilyen feladatot is kérjen tőled. Hogyan fogod keresni Istent és a neked szánt küldetését ebben az évben?


Újévi fogadalom, amit érdemes betartani


"Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről." I. Korintus 2:2.


A mai áhítatot Jon Walker, a Daily Hope Devotionals (az eredeti, angol Napi remény áhitat) szerkesztője és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata) szerzője írta.

Talán ma épp az újévi fogadalmak körül forognak a gondolataid. Ezek a listák, amelyeket jó nagy adag optimista lelkesedéssel, és teljesen valótlan elvárásokkal állítunk fel saját magunk számára, úgy, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy ezek az elhatározások teljesen komolytalanok.

De van valaki, akiről úgy gondolom, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy betartsa az újévi fogadalmait. Egy fanatikus emberről van szó, aki sosem tudott egyetlen dolgot sem félszívvel elvégezni, vagy félúton abbahagyni valamit. Ő a mindig őszinte és reálisan gondolkozó Pál apostol.

Úgy gondolom, hogy Pálnak csak egy elhatározás szerepelt az újévi fogadalom listáján: "Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről." I. Korinthus 2:2.

Pál üzenete alapvetően nagyon egyszerű: Megváltás csak és kizárólag Krisztusban van. De mit jelent ez?

- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a te jó magaviseleted.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + az általad megtartott Bibliaórák.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a tized, amit Istennek adtál.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a gyülekezet, ahová jársz.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + az általad a Bilbiából fejből megtanult versek száma.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a te gyülekezetben betöltött szereped vagy rangod.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a legutóbbi keresztény szemináriumon megszerzett tudásod.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a te pusztai böjtöd vagy koplalásod.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a te balesetmentes közlekedésed.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a te tökéletes magaviseletű gyermekeid.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a te jó munkahelyed.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a te jó házastársad.
- A megváltás nem egyenlő: Krisztus + a világ legújabb technológiája.

Egész egyszerűen a megváltás maga Krisztus, nincs plusz dolog, amit hozzá lehetne tenni.

Ez Pál üzenete, az üzenet, amely 2013-ban is épp oly igaz, mint amilyen 2999-ben lesz. Legyen a te idei fogadalmad és elhatározásod, hogy semmi másról nem akarsz tudni, csak Krisztusról, a megfeszítettről.
EZ A TE LÁTOMÁSOD – KÖVETNED KELL!


„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Figyelj meg két fontos dolgot a látomással kapcsolatban: 1) Látásodnak Istentől kell jönnie. Nagy különbség van aközött, hogy célokat tűzöl ki magadnak, vagy, hogy Istentő kapott célod van. Ha a látásod Istentől való, „… és biztosan bekövetkezik”… (Habakuk 2:3). Nem neked kell összehangolnod az eseményeket; Isten majd biztosítani fogja a szükséges forrásokat, és meg fogja nyitni a kellő ajtókat a megfelelő időben. Lépteidet Ő fogja irányítani. Íme, egy érdekes ige: „… nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és körülményektől függnek. Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak a kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.” (Prédikátor 9: 11-12). Isten fel fogja fedni előtted rendeltetésedet, és lehetőséget fog adni arra, hogy betöltsd. Persze azt is megteheted, hogy ellenállsz, halogatod, vagy más dolgokra szánod az életed, végül aztán nem lesz sem időd, sem lehetőséged. Nehogy beleess ebbe a csapdába, vagy belegabalyodj ebbe a hálóba, nehogy emiatt elveszítsd, amit Isten neked szánt! 2) Látomásodnak egy bizonyos területhez kell kapcsolódnia. József álma egy gabonafölddel kezdődött (ld. 1Mózes 37:6-7). Mi a te területed? Akár az orvostudomány, akár az oktatás, akár a pénzügyek, ingatlanértékesítés vagy bármi más, azért kaptad, hogy áldássá lehess általa mások számára. Isten ezt mondta Ábrahámnak: „… naggyá teszem a nevedet, és áldás leszel” (1Mózes 12:2). Ne keress hírnevet, keresd inkább mások szolgálatát! Ha ezt teszed, hatásod nagyobb lesz, mint a jó híred, és örökkévaló jutalmad nagyobb lesz, mint bármi, amit vezethetsz, amit viselhetsz, amiben lakhatsz, vagy amit kiakaszthatsz a falra.





A Mózes első könyve harminckilencedik részében ötször olvassuk: „de az Úr Józseffel volt”. Téged is biztasson ez: Isten munkálkodik abban is, amin épp most mégy keresztül. Honnan nyerte József azt a bölcsességet, amivel egy népet tudott kormányozni? Onnan, hogy megtanulta kezelni saját családja problémáit, irányította Potifár házának szolgáit, és intézte a börtönparancsnok feladatait. A létra fokaihoz hasonlóan, minden lépés közelebb vitte őt a csúcshoz. Figyeld meg, hogy működött mindez: testvérei eladták őt izmaelita rabszolga-kereskedőknek, akik eladták Potifárnak, aki börtönbe vetette, ahol találkozott a főpohárnokkal, aki bemutatta a fáraónak, aki Egyiptom miniszterelnökévé tette, beteljesítve József álmát. Könnyen ment? Nem. Amíg az idő el nem érkezett, „… Isten próbára tette őt” (Zsoltárok 105:19 NKJV). Látomásodat próbára fogják tenni olyan helyzetek, melyek vagy felkészítenek, vagy megtörnek. Bill Gothard úgy írja le ezt a folyamatot, mint a látomás születése, a látomás halála és a látomás feltámadása. Ha nincs elegendő tőkéd, nincsenek barátaid, és már nem maradt benned erő küzdeni (ha már a halálodon vagy), emlékezz Jézus szavaira: „… ha a búzaszem nem a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 14:24). Ha látomásod meghal, de Isten feltámasztja, egészen másként kezdesz beszélni és cselekedni. Ha az éned háttérbe szorul, és a kegyelem kerül előtérbe, te is elkezded mondani a zsoltárossal: „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén” (Zsoltárok 27:13). Ekkor Isten mosolyogva fogja mondani: „Végre megértetted!”





NE KORLÁTOZD ISTENT!

„…mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” (Lukács 1:37)

A Biblia azt mondja: „…mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13). Gyakran előfordul, hogy az álom, amely nem hagy nyugodni, és a kihívás, ami szinte felemészt, valójában Isten, aki épp munkálja benned az akarást és a cselekvést. Ha van hited válaszolni hívására, képes leszel véghezvinni olyan dolgokat is, amiket eddig soha nem tartottál lehetségesnek. Thomas Edison mondta: „Ha megtennénk mindent, amire képesek vagyunk, szó szerint elkápráztathatnánk magunkat.” Ne hagyd, hogy a környezeted, az előítéleteid, a jelen nehézségei, a múlt kudarcai, a kétségeid vagy mások véleménye visszatartson attól, hogy azzá válj, aminek Isten tervezett. Robert J. Kriegel és Luis Patler közös könyvükben, az If It Ain’t Broke…Break It! [Ha nem törik…törd el!] címűben ezt írják: „Halvány fogalmunk sincs arról, hogy hol rejlenek az emberek korlátai. A világ összes tesztje, stopperórája és célvonala sem tudja felmérni az emberben rejlő lehetőségeket. Amikor valaki eltökélte magát, hogy megvalósítja az álmát, messze a határain túlra is képes eljutni. A lehetőség, ami bennünk van határtalan és nagyrészt kiaknázatlan… Mi magunk teremtünk korlátokat, amikor azt hisszük, hogy ott vannak.” Izráel népe is ezt tette; „lekorlátozták” Istent. „Nem emlékeztek hatalmára…” (zsoltárok 78:42 NKJV). Emiatt aztán meghaltak a pusztában. Sharon Wood, az egyik első nő, aki megmászta a Mount Everestet, ezt mondta: „Nem fizikai erőn múlt… hanem a belső erőn. A küzdelem az elmémben zajlott. Át kellett törnöm a saját magam által felállított korlátokon, hogy eljussak ahhoz a hasznos alapanyaghoz, amit így hívnak: teljesítőképesség, melynek 90 %-át szinte alig használjuk.” Az az igevers, hogy: „az Istennek semmi sem lehetetlen, nem csupán egy szép gondolat, hanem örök érvényű igazság!