A világosságot hit követi

A Te Igéd megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűt.             — Zsoltárok 119,130.

Tinédzserkoromra ágyhoz kötött beteg lettem. Az orvostudomány akkori állása szerint halálra ítélt. Egész addigi életemben hallottam prédikációkat az újjászületésről, ismertem Isten akaratát az üdvösséggel kapcsolatban. Így, amikor betegágyamon az Úrhoz jöttem, semmi kétség nem volt bennem afelől, hogy Ő meghallgat engem. E tekintetben megvolt a megfelelő megértésem. Ezért nem kételkedtem, nem is hitetlenkedtem az üdvösségemmel kapcsolatban. Elfogadtam az üdvösséget és tudtam, hogy üdvösséget nyertem.
De még mindig fekvőbeteg voltam! Persze, akkor még nem értettem, mit mond az Ige az isteni gyógyításról, az imáról és a hitről. Addig csak azt hallottam a prédikátoroktól a gyógyulással kapcsolatban: „Ezt csak hagyd az Úrra. Ő tudja ezt a legjobban.” Így igaz, de Isten az Igéjében már gondoskodott arról, hogy megkaphassuk a legjobbat!
A Biblia hosszas tanulmányozása után eljött az idő, amikor megértettem, hogy pontosan milyen lépéseket kell megtennem az imában, és megvilágosodott előttem, hogyan tudom felszabadítani a hitemet. Ha előbb rájöttem volna, már hónapokkal azelőtt kiszállhattam volna a betegágyból. Istennek nem volt előre meghatározott ideje a meggyógyításomra. Ez nem így van. Ő mindennap ugyanaz! A baj nem Istennel volt, nem is azzal, hogy meg akar-e engem gyógyítani. Velem volt a baj. Mihelyst rájöttem, hogy mit mond Isten Igéje a gyógyulásról, és ennek megfelelően cselekedtem is, meglett az eredménye! Ahogy jön a világosság, a hit már ott van.

Az ember - mint Isten gondolata

Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, ó Isten! Mily nagy azoknak summája!
(Zsoltár 139, 17)

A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött gondolatait látja. Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának kifejezője. Milyen üres és sivár is e világ a hitetlen ember szeme előtt. A balga ember nem tudja, nem érti Isten gondolatait (Zsolt 92, 7); úgy látja, hogy a vaksors ural mindent és érzéketlenül megy el a teremtés csodái mellett. Csak a hivő ember elott nyer mélyebb értelmet minden.

A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb csodája foglalkoztatja. Ellentétben a nemekbe és fajokba sorolható állatokkal és növényekkel, minden egyes ember Istennek egy külön, testet öltött gondolata. Mint ahogy a sok millió ember közül minden egyesnek sajátos és a másokétól különböző arcvonásai vannak, így minden egyes lélek is a Teremtő külön pecsétjét viseli magán. Persze a bűn ezt az isteni pecsétet eltorzítja, letörli. Hasonlóvá válunk a sokat forgatott pénzdarabokhoz, melyeken a kép elmosódott és a felirat olvashátatlanná vált. A legtöbb ember már csak azért sem őrzi meg eredeti, isteni vonásait, mert másokhoz idomul. Így lesznek eredeti egyéniségüket elveszített tucatemberekké.

Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra való hatása tekintetében is. Nem vesszük figyelembe kinek-kinek sajátos jellegét. Szeretünk mindent és mindenkit egy kaptafára húzni. Pedig nevelni annyit jelent, hogy Isten gondolatát ragadom meg, ismerem fel a másikban és minden más mellékestol eltekintek. A lelkét akarom kiszabadítani a bűn romhalmaza alól. Minden egyhangúság és egyformaság a bűn következménye.

A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel különleges módon bánik. Teljes kibontakozáshoz akarja segíteni az emberben elrejtett isteni gondolatot. Isten gyermekeit az Ige drágakövekhez hasonlítja (Zak 9, 16; Jel 21, 19), melyek csiszolás alá kerülnek, hogy sajátos ragyogásuk és színük jobban érvényesüliön. Közben érdességüket és kellemetlen éleiket is elveszítik. Így veszi a Szentlélek munkába az embert, kihozva belőle az isteni tervet. Ki akarja ábrázolni bennünk Isten vonásait, hogy az ő dicsősége ragyogását sugározzuk. Bízzuk magunkat egészen a Mester kezére és ne rontsuk el ellenállásunkkal bennünk végzendő munkáját!

KÉSZ VAGY-E ELINDULNI ISMERETLEN HELYRE?

"Hit által engedelmeskedett Ábrahám, hogy menjen ki arra a helyre... és kiment, nem tudván, hova megy" (Zsid 11, 8).

Elindultál-e már valaha így? Ha igen, és valaki megkérdezi, hogy mi a szándékod, nem is tudod megokolni lépésedet. A keresztyén munka egyik nehézsége ez a kérdés: "Most mi a szándékod?" - Valójában nem is tudod, mit fogsz tenni, csak azzal az eggyel vagy tisztában, hogy Isten tudja, mit akar. Állandóan vizsgáld, hogy Isten iránti magatartásod ilyen kimenés-e mindenből - a belé vetett teljes bizalom alapján. Éppen ez a magatartás tart örökös várakozásban: nem tudod, mit tesz majd Isten legközelebb.

Legyen minden reggeled, amelyre felvirradsz, ilyen "kimenés": bizalomteljes építés Istenre. "Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől... se a ti testetek felől" (Lk 12,22), azaz ne aggódj olyasmiért, amivel "kimeneteled" előtt sokat törődtél.

"Meg szoktad-e kérdezni Istentől, hogy mi a szándéka?" Ő soha nem mondja meg, mit fog tenni, de kijelenti neked, hogy Ő kicsoda. Hiszel-e a csodákat cselekvő Istenben és kész vagy-e - teljesen átadva magad neki - mindaddig "kimenni", amíg már semmin sem csodálkozol, amit Ő tesz?

Feltéve hogy Isten az, akinek akkor ismerted meg, amikor legközelebb voltál hozzá, mekkora orcátlanság akkor aggodalmaskodnod? Legyen az életed folytonos kimenetel a belé vetett szüntelen bizalomba. Akkor kibeszélhetetlen szépség övezi majd körül életedet, ami megelégíti Jézus Krisztus szívét. Tanulj meg "kijönni" meggyőződéseidből, hitvallásaidból, megtapasztalásaidból, egészen addig, amíg - hitedet tekintve - nincs többé semmi közted és Isten között.

"Ne mondd ezt: amiképpen ő cselekedett énvelem, úgy cselekszem ővele, megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint."

(Péld 24,29)

"Mikor még szeretetlenek, összeférhetetlenek, egymás között gyűlölködők voltunk, mennyei Atyánk már irgalmas volt hozzánk... Ha az Ő szeretetét magunkba fogadtuk, akkor ez a szeretet nemcsak azok iránt tesz bennünket barátságossá és szívélyessé, akik nekünk tetszenek, hanem a tévelygők, a bűnösök és a rosszakaratúak iránt is. Isten gyermekei azok, akik részesei az isteni természetnek. Nem a magas állás, nem a születés vagy a nemzetiség, nem a vallási kiváltságok tesznek bennünket az isteni család tagjaivá, hanem egyedül a szeretet, az olyan szeretet, amely minden embert átölel... Egyedül Isten Lelke ad szeretetet cserébe a gyűlöletért. A hálátlanokkal és gonoszokkal szemben tanúsított barátságos magatartás, a jóindulat azokkal szemben, akiktől semmit sem várhatunk, a mennyei királyi családhoz való tartozás ismertetőjele. Ez az a határozott bizonyíték, amellyel a Magasságos gyermekei igazolják küldetésüket."

(Gondolatok a Hegyi beszédről,
Szeressétek ellenségeiteket c. fejezetből)

Nézz fel!

Gondoljátok meg azért, hogy Ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne lankadjatok, és el ne csüggedjetek lelketekben.

– Zsidó 12:3


Nézz fel..., mert az ilyen időkben, mint a mostani, az életed múlhat ezen.

Régebben az Úr megmutatta nekem, hogy manapság a csüggedés szelleme próbál erőt venni rajtunk a bennünket körülvevő feszültségeken és a rossz híreken keresztül. A negatív hatásokkal azt akarja elérni, hogy levegyük a szemünket Isten Igéjéről. Arra próbál rávenni, hogy lefelé nézzünk, a kudarcokra, ahelyett, hogy felfelé néznénk, Jézusra.

Ha ezt megengeded, akkor a szellemi embered el fogja veszíteni az irányítást. És az Igéből tudjuk ennek az eredményét: „ellankadsz és elcsüggedsz a lelkedben”.

Jézus így fogalmazta ezt meg a Márk 4-ben: amikor e világ dolgai belépnek a szívedbe és az elmédbe, elfojtják az Igét, és gyümölcstelenné teszik. És mivel a hited az Ige eredménye, ez azt jelenti, hogy a hited el fog száradni. Ha ez megtörténik, a vereség felé tartasz.

Mit tudsz tenni, hogy megakadályozd a csüggedés eme láncreakcióját?

Nézz fel! Emeld a tekintetedet újra Jézusra. Emlékszem, amikor az atlétikai versenyeken az ellenfél lehajtotta a fejét, tudtam nem jelentett többé veszélyt. Nagyon könnyen le lehetett győzni. Tehát fel a fejjel! Nézz Jézusra, a hited szerzőjére és bevégzőjére. Ne a világ dolgaira, hanem Őrá tekints. Nézz arra, mit mond Isten az Igében. Isten gondolatai irányítsanak. Az Ő gondolatai legyenek a te gondolataid.

Nézz fel! Vedd le a szemedet a körülményeidről, és nézz a mennyei forrásodra. Ne félj attól, hogy elveszítesz mindent. Isten a te Forrásod, nem a világ. Ő attól függetlenül tud rólad gondoskodni, hogy mi történik körülötted.

Ha mostanában ellankadtál, emeld fel a tekintetedet. Emeld fel a fejedet, és ne nézz lefelé. Isten fent van. Jézus fent van. Az ördög pedig lent van – a lábad alatt. Nézz fel hát!

Igei olvasmány:  Ésaiás 40:21-31