2017. október 23., hétfő

FÉLELEM NÉLKÜL SZEMBENÉZNI A HALÁLLAL


„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy…” (Zsoltárok 23:4)

Egy napon el fog jönni Jézus, és elvisz minket otthonába. „Hogy jutok oda?” – kérdezed. A halál árnyékának völgyén át. Ezt az igeverset idézik a szegények sírjánál, és ezt vésik az elnökök sírkövére is. Miért? Először is, mert mindannyiunknak szembe kell néznünk a halállal. Néhány idősebb úr a nyugdíjas otthon sétaudvarán üldögélt. Egyikük felnézett, amint egy nagy madárraj húzott el a fejük fölött. Megbökte a társát, aki kicsit elszundított: „Frank, jobb, ha megmozdulsz, úgy látom, azok a keselyűk egyre közelednek.”. A Biblia azt mondja: „…elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsidók 9:27). Előbb vagy utóbb megtörténik; készen állsz rá? Azért is szokták idézni ezt a zsoltárverset, hogy emlékeztessenek arra, nem kell egyedül szembenéznünk a halállal. Donna Spratt írja: „Az ifjúsági pásztor az értékekről akart beszélgetést indítani, és ezt a kérdést tette fel tizenéveseknek: »Mit tennél, ha az orvosod azt mondaná, hogy már csak 24 órád van hátra az életedből?« A tinik válasza tipikus volt: »a barátaimmal és családommal lennék«. De végül nem tudtuk megvitatni a kérdést, mert Jason, a tizenhárom éves fiunk ezt mondta: »Kikérném egy másik orvos véleményét is«.” Amikor a halálra vonatkozó véleményekről van szó, egyetlen egy számít: „Jézus… ezt mondta… Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11:25-26). Örülj, hisz nem egyedül kell megtenned ezt az utat! Sőt: bármit is adtál fel ebben az életedben Krisztusért, mind semmi ahhoz képest, amit odaát fogsz örökölni!

Formáltatás

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk.” (1János 3:2)

A legjobb módszer az elcsüggedésre, ha másokhoz hasonlítod magadat. A Biblia azt mondja, hogy ne hasonlítgasd magad másokhoz: „mindenki a saját tetteit vizsgálja meg…” (Galata 6:4), mert mindig lesznek olyan emberek, akik úgy tűnik, jobb munkát végeznek, és emiatt elcsüggedsz, míg mások nem annyira hatékonyak, ettől pedig beképzelt leszel. Te arra összpontosíts, hogy magadból kihozd a lehető legjobbat (ld. 2Timóteus 2:15)! Így megkapod a jól végzett munka jutalmát, és nem lesz szükséged arra, hogy másokhoz hasonlítgasd magad. A fán az almák nem egyszerre érnek meg. Pál azt mondja, hogy az ismeret és a megértés eléréséhez idő kell (ld. Filippi 1:9-10). Egy sikeres író ezt mondta: „Amikor elkezdtem írni, azt vettem észre magamon, hogy azzal a részemmel küszködöm. »Író akarok lenni« – gondoltam. »De előbb legalább ennyi könyvemet ki kell hogy adják, és legalább ennyi jó kritikát kell kapnom.« Évek kellenek hozzá, és az új területen szerzett sok siker… míg bátran mondhatod magadnak és másoknak: »… vagyok«. Mire hívott Isten? Ne várj vele, amíg sikeres leszel… Kezdd most azzal, hogy azt mondod, az vagy, amivé válni szeretnél… Igen, még sokat kell tanulnod… és talán nem vagy kiváló szakértő… de nem is kell ahhoz, hogy ki tudd mondani ezt a szót: »… vagyok«.” János azt írja: „most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk”. Isten görbe botokat is felhasznál ahhoz, hogy egyenes vonalakat húzzon, és tökéletlen embereket is arra, hogy az Ő tökéletes akaratát elvégezzék. Tehát indulj el, és légy nyugodt; ne felejtsd el, a munka még folyamatban van!

ISTEN TÁRSÁNAK LENNI


„…Isten munkatársai vagyunk..” (1Korinthus 3:9)
Hallottad már a történetet arról a fiúról, aki házról házra árult ceruzákat 10 centért, hogy pénzt gyűjtsön egy harmincmillió dollárba kerülő kórház építésére? Egy asszony ezt mondta neki: „Fiam, igen nagy célt tűztél magad elé, hiszen te csak egy kisfiú vagy. és aprópénzért árulsz ceruzákat.” A fiú széles mosollyal válaszolt: „Ó, nem egyedül csinálom. Látja azt a fiút az utca másik oldalán? Ő a társam; együtt csináljuk.” Nos, ha neki ekkora bizalma volt a társa felé, aki épp olyan kicsi volt, mint ő, nem kellene nekünk nagyobb bizalommal lennünk Isten felé, akinek hatalma összehasonlíthatatlan, és akinek a társasága garantálja a sikert? A Bibli azt mondja: „… Isten munkatársai vagyunk…” Ha valóban hiszel ezekben a szavakban, akkor elkezdesz úgy élni, mint akinek „nincs határ”.
Amikor Robert Morrison hajóval missziói útra indult Kínába, a hajó kapitánya folyton kritizálta őt, és nagyon megnehezítette helyzetét. Amikor Morrison elhagyta a hajót, a kapitány ezt mondta neki: „Gondolom, most azt hiszi, hogy nagy benyomást fog tenni Kínára.” Morrison így felelt: „Nem, de hiszem, hogy Isten igen!” Erről van szó, ha Isten a társad, a lehetőségeid határtalanok. Íme, egy ima a számodra: „Zavarj fel, Uram, amikor az álmaim csak azért válnak valóra, mert túl kis dolgokat álmodtam! Kavard fel az életemet, amikor csak azért érkeztem meg biztonságban, mert végig partközelben hajóztam! Rázz fel, amikor a megszerzett dolgok miatt már nem szomjazom jobban Rád! Zökkents ki, amikor sikert értem el, de elvesztettem a kiválóság iránti vágyamat! Nyugtalaníts, amikor túl hamar feladom, és megelégszem sokkal kevesebbel, mint a Te célod az én életemre!”
Elmúlásunk...



A mai nap imádsága:
Istenem! Rohanó életemben oly kevés időt fordítok Rád, alig gondolkodom el mi is lesz velem, ha elfogytak napjaim. Engedd, hgogy bölcsen éljem napjaimat, s tudjak számot vetni drága kegyelmi időddel! Ámen



Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabodik is az életem?
Jób 6,11

A halált senki nem kerüli el, árnyéka életünk több pontján ránk vetődik... Ilyenkor kérdéseket teszünk fel, mert ha véges a Végtelen Csönddel találkozik, akkor akaratlanul is megfogalmazódik a kérdés: mi lesz velem? A kérdés nem teoretikus. Tényleg mi lesz a végem, ha már nincs kibúvó, s rá kell lépnem a minden halandók útjára?

A legnagyobb félelmet nem maga tény, az élet vége jelenti sok ember számára, hanem a halálhoz vezető út. Sokan félnek a szenvedéstől - s teszik ezt joggal. A fájdalom borzasztó dolog, de hadd mondjam a magam esendősége okán is: a JóIsten megengedte, hogy az orvostudomány segítségével a fájdalom elviselhető legyen... A nagyobb féelelmet tehát nem a halálhoz vezető út jelenti, hanem az, hogy rálépni csakis egyedül tudunk. El kell engednünk minden szerettünk kezét, s ők is el kell hogy engedjék a mienket. Az "elengedés művészete" - fogalmaztam meg szüleim halálánál - csak akkor válik valósággá, ha az szeretetből fakad. Nem az én múlandómra, hanem az Isten elmúlhatatlan örök szeretetére gondolok...

Jób panasza erőtlenségéről - mindannyiunk panasza. Életünk legutolsó szakaszában - amikor nyilvánvalóvá válik a Halál ereje - senkinek nem lesz "nagy mellénye", senki nincs, aki büszkén feszítene a Végső Vonzásban. Itt bizony félni fogunk! Nem azért, mert itt kell hagynunk minden földit, hanem azért,mert fogalmunk sincs arról, hogy mi vár ránk odaát... Generális válaszaink persze vannak: nagy teológusok évezredekn át gyötrődtek, hogy a nyelv törékenységében megfoghatóvá válják az Isten világa, de mindezek csak próbálkozások, s nem utazási szerződés, melyben pontosan le van írva, hogy mikor hol leszünk, mit fogunk látni, s mindezt mennyiért... Ebben a különleges utazásban csak azt tudjuk, hogy vonatra szállunk, s a Mennyei Atya a végállomás. Hogy mit fogunk érezni és látni, hogy mennyi ideig tart az út, hogy az időnek lesz-e egyáltalán szerepe - mindezt nem tudjuk. Ami fontos: a szerelvény elején Krisztus szeretetének mozdonya húz... ez visz át minket ebből a világból az Isten világába.

Isten lehetőséget ad arra, hogy elkísérjük embertársainkat, szeretteinket egy szakaszon. Felszállhatunk, s odaülhetünk azok mellé, akik már úgy szálltak fel erre a vonatra, hogy leszállni már csak odaát fognak. Talán ezért ajánlja az Írás, hogy látogassuk a betegeinket, hogy figyeljük életük végét... Ekkor ugyanis átérezhetjük, a Mozdony Erejét, s megélhetjük azt is, hogy milyen megnyugtató, ha tudjuk hová is utazunk...


Gazdagság...

A mai nap imádsága:
Uram! Te vagy a gazdagságom, kérlek ne szegényíts meg soha! Ámen.



Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen
Jel 3,17

A gazdagság mindig szabadságot is jelent, de éppen ebben rejlik óriási veszélye is... Aki gazdag, az időt nyer, hiszen idejének egy jelentős részét nem kell feláldoznia azért, hogy dolgozzon, s ezzel megteremtse a létfenntertásához szükséges javakat. Ugyanakkor az "időn aratott effajta győzelem" igen könnyen nagyképűvé, sőt képmutatóvá tehet. Ezért mondja a magyar szólás: "Akinek a Jóisten gazdagságot adott, annak észt is adott."... Ki ne ismerne olyan hirtelen jólétbe-szédült embereket, akik egyből mindent jobban tudnak mint mások?

Ha megnézzük a volt szocialista országokat, akkor egyértelműen láthatjuk, hogy azok a pártállami funkcionáriusok, akik sikeresen átmentteték hatalmukat a megváltozott feltételű új gazdasági életbe, nem tudták megállni, hogy csöndben és háttérben élvezzék halálukig a kapcsolati tőkéjükből összeharácsolt vagyonukat, ehelyett továbbra is keresték a politika színterén a nyilvánosságot, hogy megszólaljanak, döntsenek, mint "okos" emberek... Vajha tudták volna, hogy merre van a helyes irány!

A gazdag azt hiszi, hogy nincs szüksége semmire, senkire, s ezért gyakran még azt Istent is félreteszi. Az istentelen gazdagságnál nincs nagyobb gonoszság a Földön!!! A gazdagság, ha már kevéske jószándékkal is párosul (Széchenyi!), akkor sok szép szociális projekt valósulhat meg, de ha nincs ott a jószándék, csak a gyűlölködés, akkor romlást hoz a gazdagság. Példákat találhatunk eleget a világban...

Az Istent felejtő gazdagnál nincs nyomorultabb ember a világon! Az ilyen ember ugyanis azt mulasztja el, amit már soha nem tehet jóvá: a jónak elmulasztását. "Aki tehetné a jót, de nem teszi, bűne az annak!" - tanít minket a Szentírás. Az ilyen önmagának élő emberek szánalmas ripacskodásától hangos e mostani kor. Mindig is voltak ilyenek, de manapság tömegével vannak. Ezért olyan igazságtalan a világunk, amilyen...

Isten igazsága azonban az, hogy egy pillanat alatt kiszólíthat minket ebből a világból, s abban a világban, az ő dimenziójában már egészen más törvények uralkodnak. Aki ennek valóságát már itt és most felismeri, az új életet nyer... Isten-, s ember-szeretetben telnek napjai és hűségében elmondhatja azt, ami kevesek kiváltsága: boldogan élek, mert Istennel együtt járva én vagyok a leggazdagabb ember a világon...


Szabadság...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy életem fája ne csak árnyékot adjon, de gyümölcsöt is teremjen! Ámen

   

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
2 Kor 3,17

A világtörténelem tanúsága szerint a szabadságot sosem adták "ingyen" - harcolni kellett érte, 1956-ban is! Ahol harc, s ezzel együtt vér is folyik, azokben a krízisekben mindig megnyilvánul az igazság és az igazságtalanság is. Sajnos az a Sors igazsága/igazságtalansága(?), hogy kevesek érdekében mindig sokan szenvednek, s kevesek jólétéért nagyon sok ember pusztul el értelmetlenül küzdelmében. Miért érzi csak akkor jól magát az ember, ha uralkodhat a másik felett? Ez gyaníthatóan örök antropológiai kérdés marad, de annyi bizonyos, hogy nem úrhatnámságra teremtett minket a JóIsten. Az az ÚR, aki Lélek...

De mi is a Lélek valójában? Egyszerű szinonímája az Isten-fogalmunknak? A pszichológia tudománya egyre izgalmasabb területeket fedez fel az emberi lélekben, a teológusok pedig ezer évek óta kutatják hogy milyen a kapcsolata a léleknek a Kikutathatatlannal, de a végső kérdésekre (élet, halál) a perfekt választ mégsem találták meg - ezért van a hitnek létjogosultsága(!) -, de reménységünk szerint odaát majd megelégíttetik kíváncsiságunk. Az emberi gondolkodás-történetben a leglényegesebb, legfontosabb tudománynak a lelki "önvalóról" szóló tudományt tartották, vagyis igyekeztek mindent a lélekről szóló tudásnak alárendelni. De mi is a lélek? A lélek a legegyszerűbben Istenére hasonlító, értelmes éntudatként határozható meg, tehát valamiféleképpen az isteni "lélekszikrának" felel meg, vagyis szerves része a Teremtettség Egészének.

Gyakran mondogatják, hogy a szabadság legnagyobb ellensége maga a szabadság... Ennek az az oka, hogy az ember többnyire nem tud élni a szabadságával, inkább visszaél vele: evés, ivás, nemi öröm, hogy a csak a két legfontosabb ösztönt említsük. A szabadság ugyanis csak akkor teljesedik ki, ha kéz a kézben jár a méltósággal! Méltóságunkat pedig - tagadják vagy nem - a Természet URától kaptuk, s az a neve, hogy életszentség. Aki nem a Szent kezéből veszi az életet az nem csak hogy nem szentül, de jó esélye van arra is, hogy az Élettől kapjon egy-két kijózanító pofont... Aki szembeköpi az élet szentségét pl. azzal, hogy életet olt ki, rövidíti meg, teszi gyötrelmessé, azt az Élet kellő időben megfegyelmezi. (Isten megengedi, hogy a rosszul értelmezett szabadság, azaz a szabadosság fájára addig másszon az ember, mígnem gallyai eltörnek. Így esnek aztán igazán nagyot azok, akik például karrierjük fáján egyre magasabbra kapaszkodnak, s aztán egy csekélységgel, aprósággal (Óh, csak egy vékony gallyacska repedt meg!) veszi kezdetét a végzetes zuhanás...

Aki az Istenben rejtőzik el, aki Nála keres vigasztalást, aki Tőle vár megerősítést, az az ember nem csalatkozik, mert mindig megkapja azt, amire szüksége van: szeretet, s mindenek előtt békességet. A megelégedettség öröménél, az Istenben való elrejtőzés nyugalmánál pedig nincs harmónikusabb érzés...


Szeretet...

A mai nap imádsága:
Uram! Szereteted érintését vágyom minden nap... Kérlek segíts úgy élnem, ahogyan "megálmodtad" életemet, s ne engedd, hogy a múlandót fontosabbnak véljem attól, ami örök! Ámen

  

Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet,
mert az tökéletesen összefog mindent.
Kol 3,14

Majd száz esztendeje annak, hogy amerikai tudósok intézetben nevelkedő gyerekeket vizsgáltak, akik alig érintkezhettek a többi emberrel. A szakértők az tapasztalták, hogy a gyerekek többsége testileg és lelkileg fejletlen volt, és sokukat korán elragadta a halál. Mivel a gyerekek jól táplálkoztak, tisztaságban éltek, visszamaradottságukra és váratlan halálukra egyetlen magyarázat maradt: az emberi érintés hiánya. (A megállapításokat állatkísérletek is igazolták: azok a laboratóriumi állatok, amelyeket rendszeresen simogattak, az érintést nélkülöző társaiknál gyorsabban nőttek, erőteljesebben szaporodtak, ritkábban betegedtek meg, és jobban tűrték a stresszt. A '40-es évektől kezdve egyre inkább szaporodnak a bizonyítékok arra, hogy az érintésnek alapvető szerepe van az egészséges testi és lelki fejlődésében. A gyermekkorban elmaradt, bőrön át érkező gyengéd inger fizikai problémákhoz és viselkedési zavarokhoz vezet.)

Érzékeink közül az érintés fejlődik ki először. Csecsemőkorunkban elsődlegesen fontos, hogy a tapintáson keresztül felfedezzük és érzékeljük a világot, s a növekedésünkhöz is szükség van a szerető érintésre. Amíg érintésigényünk a megérintésünkkel kielégül, egészségesen fejlődünk, ám ha ebben akadályoztatva vagyunk, a fejlődésünkben károsodás következhet be. Az ölelés és a simogatás, amelyben csecsemőként részesülünk, segítségünkre van abban, hogy egészséges képet alakítsunk ki önmagunkról, táplálja azt az érzést, hogy mivel megérintenek, elfogadnak és szeretnek bennünket.

Az érintés az a nyelv, amivel ösztönösen kimutatjuk érzéseinket. Az érintés, a simogatás egyidős az emberiséggel, megérintjük, simogatjuk gyermekünket, párunkat, szeretteinket. Amikor Illés látni akarja az Örökkévalót, az Isten gyengéd szellő érintéseben vonul el Illés fölött... Gyönyörű hasonlat, Isten valóban nem a brutalitás istne, hanem a szereteté. Milyen nagy az Isten szeretete, ha képes ennyire kicsinnyé válni! S milyen érdekes, ha képesek vagyunk kicsivé válni, s szolgálunk másoknak, akkkor mi is "nagyokká" (a szeretetben!) válhatunk. Pál szerint is, ha szeretet nincs bennünk - semmik vagyunk. Ha nincs meg bennünk a szeretet (az Istené!), akkor minden hiábavalóság az életünkben!

"Az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom", de ahol teher a gyermek, ahol elabortálják, ahol megölik, ott fel kell tenni a kérédést: Mi az az "érték", ami fontosabb, mint egy emberélet? Aki istentelen, az gondolkodás nélkül feláldozza a célért az emberéleteket. (Sztálin állítólag egyetelen éjszaka, egy "tollvonással", harmincezer ember halálos ítéletet írt alá... Az ilyen eszközökkel elérni kívánt cél csak ördögi lehet!) Érdemes feltenni a kérdést korunk sok-sok furcsa dolgával kapcsolatban is: Milyen célt szolgálnak? Kinek az érdekét szolgálják? Isten dicsőségére valók-e?

A szeretet az, ami nemcsak összefog mindent, de válasz is mindenre. Ezt pénzen nem lehet megvenni, s akármennyit is birtokolunk a világból, ha szeretetünk nincs, akkor mi vagyunk a legszegényebbek! Ezért a keresztény ember tudatosan a szeretetre építi egész életét, a szeretetnek él, azt szolgálja, mert tudja, hogy ez az Istentől való egyetlen helyes életprogram...
Amikor kérdezünk, számítsunk rá, hogy Isten válaszolni fog


„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől… De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól…” Jakab 1:5-7

Isten vezetni akar téged az életben, de ehhez előbb két dolog szükséges:

1. A megfelelő személyt kell kérdezned: Istent.

2. Megfelelő hozzáállással kell kérdezned. Hittel kell kérnünk, várva arra, hogy Isten valóban válaszolni fog.

Kértél már valamit úgy Istentől, hogy igazából nem is vártad, hogy megadja?

Talán pontosan ezért nem kaptad meg!

Isten a hit által munkálkodik az életünkben. Nagyon gyakran azt mondjuk, hogy: „Istenem, kérlek, vezess engem!” Aztán egyszerűen elsétálunk anélkül, hogy megvártuk volna a vezetést. Azonnal hozzálátunk a dolgunkhoz. Azt mondjuk: „Istenem adj nekem bölcsességet, segíts meghozni a helyes döntést.” - de valójában nem is várjuk el tőle a segítséget. Még mindig úgy gondoljuk, hogy minden rajtunk múlik.

Isten azt ígérte, hogy bölcsességet ad nekünk, ha kérjük tőle. A bölcsesség azt jelenti, hogy Isten nézőpontjából szemléljük a dolgokat. A bölcsesség azt jelenti, hogy olyan döntéseket hozunk, amelyeket Isten is hozna.

Gondolkodj el ezen: Isten sohasem hoz rossz döntést. Ő sohasem hibázik. Azt mondja, hogy ha bízunk benne és hallgatunk rá, akkor vezet majd minket a helyes döntések meghozatalában. Ennek azonban az a nyitja, hogy mindent hittel kérjünk.






Tarts ki, imádkozz várakozással!


"Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi." (2Kró 16:9)



Említettük már a kulturális elterelést, a kétely különféle hangjait és a kísértést, hogy a rövidebb utat válasszuk.
Az elkövetkezendő évek során, miközben igyekszel elérni az Isten által adott célokat, a negyedik lehetséges csapda az elbizonytalanító késlekedés.

Valójában, amikor Isten ad neked egy álmot, akkor az út során lesznek késlekedések, nehézségek, kerülőutak és zsákutcák.
Ezek mind az élet természetes velejárói, de fel tudsz rájuk készülni.

Az ellenszer az elbizonytalanító késlekedésekre az, hogy továbbra is kitartasz az álom mellett, amit Isten adott neked.
Ahogy mondtam, sokan kezdik jól, de túl hamar feladják. Nem reménykednek.

Tarts ki, imádkozz várakozással!

Ha bárkinek joga lett volna elbizonytalanodni, akkor az Nóé.
Tudod, mennyi időbe telt, míg Nóé megépítette a bárkát? 120 évig.
Képes lennél 120 évig dolgozni egy terven anélkül, hogy bárkitől a társaságban egy bátorító szót is hallanál?
Ki tudnál tartani 120 évig akkor is, ha mindenki kinevet, és így beszél rólad: "Ez az ember megőrült. Azt gondolja, Istent hallja."

Nóé bízott Istenben, és amikor Isten figyelmeztette a jövőt illetően, Nóé hitt neki, pedig az özönvíznek jelét sem látta. Lefogadom, hogy voltak napok, mikor Nóénak semmi kedve nem volt a munkához, de 43.800 napon keresztül elment ugyanarra a helyre és dolgozott. Sosem adta fel!

Ezt hallgasd meg: az, ahogy életed közepét éled, sokkal nagyobb hatással van a végre, mint életed eleje. Sokan így gondolják: "Ó, jól kell elkezdenem, hogy aztán jól is végezzem." Nem! Az határozza meg a végét, hogy életed közepén hogyan élsz, az, hogy nem adod fel, még akkor sem, ha már hajlanál afelé.

Egy csomó mindent elronthattál az elején, és így gondolhatod: "Feladom az álmom. Megelégszem inkább a második legjobbal." De ha kitartasz, és nem adod fel, életed hátralevő része lehet életed legjobb időszaka. Erről szólnak az elkövetkezendő céltudatos éveid. Az életed közepe táján hozott döntéseid befolyásolják életed végét.

Ne add fel az álmod! Ne add fel a házasságod! Ne add fel az egészséged! Ne, ne, ne add fel! Isten kezében tart mindent, és életed utolsó fejezetét még nem olvastad. Isten már megírta, de te még nem olvastad.

A Biblia azt mondja: "az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi." Isten keresi azokat, akiket meg tud áldani. Szeretném, ha te egyike lehetnél ezeknek az embereknek a következő tíz évben.

Imádkozz: "Jézus, tudom, hogy az elkövetkezendő napokban lesznek elbizonytalanító idők. De szeretném azt cselekedni, amit te mondasz nekem, és nem szeretném feladni még akkor sem, ha éppen úgy érzem magam. A tőled kapott álomhoz akarok ragaszkodni. Szeretnék egyike lenni azon embereknek, akiket használni tudsz és meg tudsz áldani a következő tíz évben."







Törődnöd kell a munkatársaiddal


“Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1 Kor 16:14)


Ahhoz, hogy Isten a munkádban kedvét lelje, az egyik legfontosabb kulcs a következő: Oda kell figyelned az emberekre, és törődnöd kell azokkal, akikkel dolgozol. Akkor is, ha idegesítőek, ha ők nem szeretnek téged, ha kinevetnek, vagy ha elítélnek amiatt, hogy keresztény vagy. Mindezek ellenére is barátként kell, hogy viselkedj velük.

Miért kulcsfontosságú ez a sikerhez? Mert a legfontosabb lecke az életben és a legfontosabb oka annak, hogy Isten a földre helyezett minket az, hogy megtanuljunk szeretni. Isten a szeretet, és azt szeretné, ha te rá hasonlítanál.

Nagyon könnyű olyan embereket szeretni, akik téged is szeretnek, akikkel könnyen kijössz. Szóval, ha Isten meg akar tanítani az igazi szeretetre, készülj fel, hogy olyan emberek közé fog helyezni, akik csak nehezen szerethetők.

“Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1 Kor 16:14). Ez érvényes a munkahelyeden, az autóban, egy üzleti telefonhívásnál vagy bármilyen más helyzetben. A jó hír az, hogy ez tényleg nem nehéz. Nagyon könnyen alábecsüljük egy jó szó, egy baráti mosoly, egy kedves vállveregetés, egy őszinte dicséret, egy bátorító szó vagy egy nyitott fül erejét.

Rengeteg életet láttam megváltozni csupán amiatt, hogy valaki odafigyelt az illetőre. Nem létezik olyan ember a földön, aki ne vágyna arra, hogy odafigyeljenek rá. Viszont sokkal nehezebb olyan embert találni, aki törődik a másikkal.

Pál Apostol azt mondja: „Mert nincs mellettem senki más, aki olyan lenne, mint Timóteus, aki őszintén törődik a boldogulásotokkal" (Fil.2:20 NLT fordítás) Ilyen a te a munkahelyed? Vagy esetleg mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, és nem másokét? Aki igazán törődni akar a másikkal, az körültekintő és odafigyel rá.

Beszéljünk róla

* Gondolj valakire a munkahelyeden, akinek jólesne egy kedves gesztus vagy egy jó szó. Hogyan fogod neki megmutatni, hogy te törődsz vele?
* Nehéz a másokkal való törődést és a rájuk való odafigyelést a munkahelyi elvárások fölé helyezned? Mit gondolsz, miért van ez így?