2017. augusztus 5., szombat

Életvezetés...

A mai nap imádsága:

Istenem! Tudom, hogy nem kezdhetem újra az életem, hogy korrigáljam azt, amit elrontottam... Kérlek, engedd meg, hogy legalább enyéimnek átadhassam mindazt a tudást, amit vezetéseden keresztül megtapasztalhattam! Segíts, hogy segíthessek mások bölcsülésében, hogy ne éljenek esztelenül, kegyelmedet és gondviselő szeretetedet semmibe véve, hanem megtanulják, hogy Lelked által nemcsak jó belesimulni teremtői akaratodba, de a belső békességhez vezető egyetlen út is csak Te vagy! Ámen

   

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel,
Ef 5,15-18

Sok mítosz kering - különösen a fiatalok között - az alkohollal kapcsolatban... Reklámok hada igyekszik beléjük nevelni, hogy ne tartóztassák meg magukat az alkohol egyébként társadalmilag is elfogadott 'jótékony' hatásaitól. Ha az egyházak missziója csak fele ilyen hatékonysággal működne, már rég nem lenne kit misszionálni...

Tény, hogy már az ókori görögök is megtiltották a fiatal házasoknak a Dionüszosz-ünnepeken - ő a bor, a jókedv istene volt - való részvételt eladdig, amíg nem teljesítették "társadalmi kötelezettségeiket", azaz nem ajándékozták meg a közösséget, (az államot!) néhány egészséges gyermekkel. Tehát teljesen nyilvánvaló volt számukra, az alkohol kártékony hatása is. Fel lehet tenni akkor a kérdést: Vajon milyen politikai érdekek vezérelték az amerikai kormányt, amikor az 1960-as években megengedték, hogy a patikákban vény nélkül lehessen venni a világ legerősebb kábítószerét, az LSD-t? (Csak zárójelben, s csöndben jegyezzük azért meg, hogy a legutóbbi németországi tragikus "love-parade baleset" - 21 halott, mintegy félezer súlyos sebesült! - is jelzi, hova vezet, ha a bedrogozott/alkoholizált emberek száma egy adott rendezvényen átlépi a kritikus határt. Keresik a "felelősöket" - értsd: senki nem akarja vállalni - a híradások szerint évekig eltarthat ez a jogi huzavona... ) Nem provokálásképpen, csak a tényszerűség kedvéért: a csíksomlyói búcsún is résztvesz minden évben majd egymillió ember, mégsem tapossák egymást halálra... vajon miért?

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek! Amióta a kereskedelmi konszernek vették át a hatalmat az államoktól - azóta beszélnek takarékos államról, ti. korábban állam-államközi ún. bilaterális szerződéseket kötöttek - ma konszern köt üzletet konszernnel -, s így az állam elveszítette a vámbevételeit(!), s kénytelen eszelősen mindenen "spórolni"..., nos ebben az "új, szabad világban" azóta különösen is nehéz megtalálnia a helyét az egyes embernek a társadalomban. A beilleszkedési zavarok, s egyéb pszichikai problémák már a fiatalok között is óriási mértékűek, nem csoda tehát, hogy ennyien nyúlnak legális vagy illegális drogok után!

Az idők gonoszak - , s ebben Pálnak igaza van. Nemcsak gyorsan telnek, de nem is lehet az elvesztegetett, füstbement éveket visszaszerezni. Aki meggondolatlan, annak bizony súlyos árat kell fizetnie: keserű 'kamatoskamat-jelennel' fizet a múltért! Nem véletlen, hogy ennyien menekülnek szektákba, s merülnek el kétes-értékű ideológiákban! Szabadulni akarnak ugyanis a múlt gyötrő emlékeitől, jóllehet itt a földi életünkben, amit mi magunk rajzol(gat)unk néhány évtizeden át, nincs radírozásra lehetőségünk. Erre egyedül Isten képes, s azt is csak odaát fogja megtenni...

Az embert Isten alkotásra/munkára teremtette. Ennek ellenére az emberek közel 80%-a(!) kényszernek éli meg, s szükséges rossznak tartja a munkát. Sajnos generációk nőttek fel úgy, hogy fogalmuk nincs az alkotó munka nagyszerűségéről! Márpedig léhaságra, "fogyasztói kultúrára" - értsd: Együnk, s igyunk! -, nem lehet egymást hordozó, stabil közösséget/társadalmat építeni. Istennek - Ő ezért is Isten - azonban mindig van megoldásos alternatívája, ezt kínálja fel most is Igéje által: Teljetek meg Lélekkel!



Értelmes életvitel...


A mai nap imádsága:
Uram! Adj, hogy adhassak én is! Szeretetet, türelmet - segítséget a bölcs élethez... Ámen

Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.
Jak 3,13 és 17

A bölcs élete íránytű mások számára is... De kicsoda bölcs és értelmes? Értelmes lenne/lehetne az "értelmiségi", de Európa keleti felében a párt-ideológia fegyelmezte szinte teljesen idiótává őket, nyugaton pedig a konzum-ideológia triumfálásának váltak áldozatává. (Az ugyanis, hogy milyen slusszkulcs van a nadrágzsebben, s hány nulla van kontón - sokkal nagyobb elismertséget szerzett, mint az, hogy mi van fejben, s nem utolsó sorban a szívben.)

Az értelmiségi lét nem azt jelenti, hogy nem kétkezi munkával keresi valaki a kenyerét. Az értelmiségi lét nem azt jelenti, hogy van-e diplomája vagy nincs, hanem a tudatos, a társadalomért felelősséget érző, hordozni akaró életet. Erre mondjuk: misszió, azaz küldetés. Ha azonban sikerrel ölik ki az emberekből az elkötelezettséget a közösségi értékek felé vagy eredményesen billentik át az értékcentrikus gondolkodást az "enyém-csak-nekem" irányába - akkor nem kell félni attól, hogy felemeli hangját a "köz", amikor országot árulnak ki "bagóért" vagy szociális igazságtalanságot produkáló gazdasági-politikai döntéseket hoz az adott ország éppen ügyeletes kormánya. Ahogyan az értelmiségi ember számára a biztonságot a tudása jelenti, ugyanúgy a hívő ember számára ezt a biztonságot a hite adja.

A hit lehet intellektuális-, és lehet érzelmi-túlsúlyos, lehet szemlélődő, s lehet folyamatosan közösséget kereső, de a lényeg, hogy a hitből fakadó magatartása az mindig értéket teremtsen a közösség számára is. Ugyanakkor ez az értékteremtés csak akkor tartós, ha ezt szelídséggel végzik. A szelídség is kegyelmi adomány - kinek több van belőle, kinek kevesebb. Akinek kevesebb van belőle, annak türelemben, önmérsékletben nagyobb megoldandó feladatai vannak, de "semmi sem lehetetlen annak, aki hisz".

Jakab mindezeket az értékőrző-, és teremtő készségeket együttesen "fölülről való bölcsességnek" nevezi. S tényleg, valóban csak fölfelé tekintve lehet érvényességet szerezni ezeknek, melyek olykor a hit próbái is egyben. A hívő ember azonban tudja, hogy példamutatása, törekvése a jóra és a szépre nem hiábavó, mert Isten kegyelme által ezek mindig meghozzák a kívánt gyümölcsöket...



Isten törvényei...


A mai nap imádsága:

Uram! Segíts, hogy törvényedre figyeljek minden nap, s megláthassam benne üdvözítő szereteted lélekformáló eszközét! Ámen.


   
Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az ÚRtól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.
1 Móz 19,24-26

Az írásbeliség előtti időkből származó őstörténet üzenete ma sem veszített aktualitásából. Már csak irodalmi tanulmányaink okán is tudjuk, Sodoma és Gomorra, a két istentelen város tűzben pusztul el, mert nem tisztelték az életet...

Ezt olvashatjuk: "Ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül" csak egyet akartak: "kedvüket lelni" a Lótnál vendégeskedő ifjakban. A történet a homoszexualitást egyértelműen elítélő biblikus gondolkodás egyik alappillére. Ebben a jól ismert esetben Lót - a heteroszexuálisan gondolkodó - a "másság" képviselője, ezt sodomaiak világosan tudtára is adják: "Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már majdnem betörték az ajtót." Nehogy már(!) a kisebbségben lévő Lót mondja meg mi a "trendi" errefelé...

A történet - igaz vagy sem, ez legyen hit és bibliatudomány dolga - amíg létezik biblikus gondolkodás, az önmagának való, öntörvényű élet-felfogás elítélésének szimbóluma marad. Aki a saját vágyait gátlástalanul mások elé helyezi, aki az élet szolgálata helyett az élet kizsákmányolására törekszik, az önmagát ítéli el, s csak idő kérdése, hogy mikor éri utól egoizmusának pusztító következménye.

Manapság nem tisztelik az életet. A legborzasztóbb az, hogy már maga ez a kijelentés is közömbesen hagyja az emberek túlnyomó részét. Így válik "elfogadottá" az abortusz, válik törvényessé, hogy azonosneműek is örökbefogadhassanak gyermekeket - ráadásul gyorsan és problémamentesen, míg a "hagyományos" felállású párokat évekig várakoztatják, s pszichológia tesztek tucatjának vetik alá őket: alkalmasak-e erre a feladatra vagy sem...

Az élet tisztelete ott kezdődik, hogy valóságnak tekintjük Istent, Aki minden élők URa. Ebből fakad, hogy tiszteletben tartom a szülőket, akik által vagyok ezen a világon, s tisztelem nemcsak a embertársamat, de az, aki velem életszövetségre lép, akivel együtt családot alapítok, vel együtt egész életvezetésünkben, gondolkodásunkban, szavainkban, s tetteinkben - (meg)tiszteljük azt a lelket is, akit hozzánk küld majd a JóIsten, hogy ő gyermekként, mi pedig szülőkként megélhessük az élet legszebb adományát: a családi közösséget.

Aki nem mereng el az Élet URának felfoghatatlan hatalmán, akinek soha nincsenek istenes gondolatai - születés vagy halál közelében sem -, az az ember a legnyomorultabb a világon, de talán ilyen ember nincs is... Sokan vannak, akik tagadják a "klasszikus" istenfelfogásokat (olykor joggal), de ettől függetlenül vallásos érzelműek. S valóban, ki a több? Az, aki azt mondja "Uram, Uram... vagy az, aki cselekszi a Mennyei Atya akaratát?" Aki Istent féli és szereti, az felismeri az élet csodáit, s ebben a megtapasztalt boldogságban nem is tud másképpen létezni, mint folyamatosan az Élet szolgálatában állva derűvel tenni a jót...



Kívánságaink...

A mai nap imádsága:
URam! Engedelmes életet adj nekem, hogy munkálhassam akaratodat a Te nagyobb dicsőségedre! Ámen

    

Az Úr ezt mondta Salamonnak: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte: Adj szolgádnak engedelmes szívet!
1 Kir 3,5.9

A mesebeli jótündér mindig három kívánságot teljesít -, de ez (sajnos) csak a mesék perfekt, happyend-es világában van így. Az élet valósága bizony az, hogy a kívánságok, a vágyak csak nagyon ritkán ill. csak részben teljesülnek, s boldogságunkat a beteljesületlen kívánságaink ellenére kell(ene) megtalálnunk... Az ÚRIsten tehát felajánlja Salamonnak, hogy teljesíti egy(etlenegy) kérését. Micsoda fantasztikus lehetőség!!! Igaz, hogy csak egy kívánság, de az teljesül(het...)! Sokan kérnének hosszú életet, egészséget, gazdagságot, hatalmat; s ki tudja még mit nem, amit nagyon fontosnak tartanak, de Salamon csak egyet kér: engedelmes szívet. Csak ennyit? Többet nem? Nem elszalajtása ez az élet talán soha vissza nem térő lehetőségének?

Salamon bölcs volt, ezért olyat kért, ami mindennél fontosabb, aminek megléte minden problémát megold. A bajok eredete ugyanis mindig az engedetlen szív! Az ész szinte kivétel nélkül jól tudja, hogy mi a helyes, mi a jó, s mi a rossz, de legvégül - ez az élet igazsága - mindig a szív dönt... párkapcsolatban, világpolitikában láthatjuk is ennek az eredményét! Bizony nem kell messzire mennünk, hogy a magunk bőrén is megtapasztaljuk, hova vezet az emberi önzés, a szív engedetlensége! Aki engedelmeskedni tud az Isten parancsainak, az magának az életnek engedelmeskedik, azaz derűs szolgálójává válik az istenadta életnek, s érdekes módon így ebben az önfeláldozásban találja meg léte értelmét. Aki pedig szívének vágyai között csapódik ide-oda, az éli ugyan az életet, de önmaga sorsát soha nem képes sem elfogadni, sem elhordozni, s ezért beteljesületlen marad az élete, s bár lehet, hogy emberi szem szerint mindent birtokol(t), mégis szegényen, s hiánnyal a szívében megy ki ebből a világból...

Az Istennek való engedelmesség - a türelemmel együtt -, a két legnehezebb tantárgy a hívő ember egész életre kiterjedő tanulmányaiban. Salamon - éppen itt, reggeli igeszakaszunkban - azt kéri a JóIstentől, hogy tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, a természeteset a természetellenestől. S mi a természetes? Ami nemcsak a magam épülését, de a másokét is szolgálja. Természetellenes pedig az, ami nem a sajátjából ad avagy úgy vesz el, hogy cserébe nem ad semmit! Tessék megnézni a modern pénzrendszert, s gazdaságpolitikát: akinek van szeme, lát(hat)ja! Tessék megnézni a fogyasztói társadalom élvezeti kultúráját, s kiviláglik az igazság: mi a természetes, s mi a természetellenes.

Salamon bölcsessége éppen abban rejlik, hogy nem magának, hanem a közösségnek kér. Aki a közösségért "a város javáért dolgozik", az áldásban részesül. Nemcsak azért, mert életminősége javul, hanem azért is, mert a tartalmas találkozásokban meg-, s átélheti: Isten közösségbe, s közösségért teremtette az embert, hogy mindenben tükröződjék az Ő felfoghatatlan Szeretete!



Mindazokért, akik krízisben vannak, s még hiszik, hogy konfliktusaikat csakis erővel oldhatják meg.





A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Látod a világ sóvárgását feléd. Szánj meg minket, szereteted tüzét gyújtsd meg minél több ember szívében! Ámen.

"Én sem ítéllek el téged, menj el, és többé ne vétkezz! ". Jn 8,11b

Akinek gyűlölete erejénél is nagyobb - az még a sötétségben van... dühödt törvény-, és szeretettagadók naponta fájdalom-szögek millióit kalapálják bele Krisztus misztikus testébe és a teremtettségbe egyaránt. Naponta látva a szenvedést életünk-része-görbetükrében(TV) már nem is tesszük fel a kérdést: "miért?", csak csöndes sóhajjal elfogadjuk a sötétség hatalmának tényét. Pedig csöndben illene imát mondanunk: "Uram, segítsd a szenvedőt!" és/vagy "Büntesd a gonoszt!"...

Lehet-e nagyobb erő a szeretetnél? Aki a sötétségben jár (azaz ott él) nem tudja elképzelni sem, hogy az erőszak hatalmánál van nagyobb erő is. Az ilyen ember számára a megfogható, a materiális tényező a valóság. Ez határoz meg mindent az életében, ahogyan Luther mondja: "kinek mi a legfontosabb, az az istene." Sajnos a világ folyását mindig a többség anyagcentrikus világlátása alakította. Voltak persze "szentek" is, akik életükkel rámutattak: van más látása is az embernek, és lehet másképpen is vándorolni az életúton. Ők azok, akik hitükkel-életükkel mindig megmentették az embervilágot. Alig néhány tucat ember, "emberfeletti" példaadása, melyek újra és újra - ha rövid időre is -, de felébresztették a világ lelkiismeretét.

Jézus követésre hív, a világosságra. A félhomály rejtekében élni kényelmesebb és biztonságosabb. "Nem rejthető el a hegyen épült város" - mondja Jézus. Aki követi Őt, az tudja, hogy élete felelős másokért is, hogy élete áldozat, hogy élete szolgálatban égő mécses. Gyertyafénnyel a sötétség birodalmában iránytmutatni: csak küldetéssel lehet. A Sötétség ura gyakran küld borzalmas viharokat, s olykor ezek az iránytmutató lángocskákat is kioltják... de Isten kegyelme mindig megtart néhány kiválasztottat, hogy továbbadhassák szívük szeretet-lángjának titkát. A mai világ jobban hisz a Sötétség nagylelkűségében... és a nagy Ámító hirdeti mindenkori győzelmét, hiszen akik nem ismerik a fényt, azok számára a sötétség a legnagyobb erő... Ám erejének hideg szívében ott lakozik gyengesége: egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze őt. Isten csodája az, hogy a szeretet több egy magányos gyertyánál. A Szeretet képes lángra lobbantani a csillagokat...
A LEGJOBB MÉG HÁTRA VAN!


„Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Marának..." (Ruth 1:20)
Tanuld meg életedet személyed, nem pedig a szereped köré felépíteni, különben amikor a szereped megváltozik, nem érzed többé értékesnek magad. Jó anyának lenni nemes hivatás. Ugyanakkor önfeláldozást igénylő feladat. Ám amikor a gyermekek elhagyják az otthont, és többé senki nem várja el tőled, hogy törődj velük, könnyű úgy érezni, ahogyan Naomi érzett. Neve azt jelenti „gyönyörűségem, örömem", ám miután két fia meghalt, Marára változtatta nevét, aminek a jelentése „keserűség". Ne engedd, hogy a változó idők megváltoztassák, ki vagy, vagy elérjék, hogy feladd álmaidat és reményeidet! Isten még sok feladatot szánt Naominak. A jövőben ő lett Ruth mentora, Ruthé, aki életet adott egy fiúnak, aki arra volt rendelve, hogy felnövekedve Dávid király családfájának része, sőt a mi áldott Urunk őseinek egyike legyen. Micsoda megtiszteltetés! Amikor szereped meg­változik, emlékezz arra, hogy az életed nem ért véget! Az értéked személyedben rejlik, fedezd fel új megbízatásodat, gyűjtsd össze eszközeidet, folytasd az életet, és továbbra is adj magadból másoknak! Ne engedd, hogy „Mára lelkület" fejlődjön ki benned! Ő meg­engedte magának, hogy megkeseredetté váljon, amikor a körülmények megváltoztak -ne engedd, hogy ez veled is megtörténjen! A csüggedés gyakran akkor jön, amikor úgy érezzük, már eleget láttunk, eleget hallottunk, mindent megtettünk már, és mindezek legtöbbje rossz volt. Nem számít hány éves vagy, soha nem mondhatod, hogy már eleget láttál. Isten „...mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gon­doljuk..." (Efezus 3:20). Nem tudhatod, Isten mihez akar kezdeni életeddel, mielőtt az véget ér, de megvan rá a módszere, hogy a jó dolgokat a végére tartogassa.





Amikor nincs logikus magyarázat

„Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen.” (5Mózes 33:26)

Amikor Steve Anderson anyósánál rákot diagnosztizáltak, a felesége elrepült, hogy meglátogassa. Steve is szeretett volna menni, de nem volt elég pénzük rá. Imádkozott, és egy barátjuk, Joe, felajánlotta neki, hogy elviszi kétüléses Cessna gépén. Úticéljukhoz közeledve sűrű ködbe jutottak, és miután felvették a kapcsolatot a toronnyal, megtudták, hogy a repülőteret lezárták. Az irányító azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak vissza, de kevés volt az üzemanyag, így Steve ismét imádkozott. Végül megszólalt egy hang: „Rendben van, előkészítjük a reptéri személyzetet a kényszerleszálláshoz.” Aztán, ahogy ereszkedni kezdtek, az irányító felkiáltott: „Húzza fel! Húzza fel!” Éppen felszakadozott kicsit a köd, és meglátták, hogy a repülőtér helyett egy forgalmas autópálya felett vannak, és éppen csak el tudtak kerülni egy felüljárót! Az irányító így folytatta: „Figyeljenek rám, és baj nélkül földet érnek!”, majd nyugodt hangon adta az utasításokat, míg biztonságban földet nem értek. Joe kézbe vette a mikrofont, és így szólt a toronynak: „Maga nélkül sohasem sikerült volna. Köszönjük, hogy megmentette az életünket.” Az irányító így felelt: „Miről beszél? Elvesztettük a kapcsolatot rögtön azután, hogy azt mondtuk, forduljanak vissza. Teljesen megdöbbentünk, amikor előbukkantak a felhők közül a leszállópálya fölött, és tökéletes leszállást hajtottak végre!”

Nos, ha nem az irányító vezette őket, akkor ki? Nincs rá természetes magyarázat, de van természetfeletti! „[Isten] az égen át száguld segítségedre… örökkévaló karjai tartanak!” A zsoltáros azt írta: „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11). Steve Anderson egyetért ezzel: „Hiszem, hogy Isten egy angyalt küldött, hogy biztonságban megérkezhessünk.” Ő érted is megteszi ugyanezt!


Hidd el, Isten nagy dolgokra képes!

„Istennél minden lehetséges.” (Máté 19:26)


A költő így írt: „Óvakodj azoktól, akik kívül állnak, és minden próbálkozást gáncsoskodva irigyelnek. A világ megállna, ha azok irányítanának, akik ezt hajtogatják: »ezt lehetetlen megtenni«.” Ne engedd, hogy a „lehetetlen” szó megállítson! Jézus azt mondta: „Istennel minden lehetséges”. Ha azok, akik megváltoztatták a világot, minden „lehetetlen” feladatot elvégezetlenül hagytak volna, még mindig a sötét középkorban élnénk. Íme négy példa: 1) Német szakértők azt jósolták, hogy a 25 mérföldes (?40 km/h) sebességgel haladó vonatok súlyos orrvérzést fognak okozni, és az utasok megfulladnak az alagutakon való áthaladáskor. Amerikai szakértők hozzátették, hogy több elmegyógyintézetre lesz szükség, mert az emberek meg fognak őrülni, amikor meglátják az első vonatokat. 2) Amikor az első gépírás tanfolyamot meghirdették nők számára, dühödt ellentámadások érték őket azon az alapon, hogy „a nők szervezete ekkora megterhelés alatt súlyosan károsodna”. 3) Szakértők ragaszkodtak azon álláspontjukhoz, hogy a vasból készült hajók sosem fognak úszni, és hogy a vas meg fogja zavarni az iránytűket. 4) 1797-ben New Jersey-i farmerek elutasították az öntöttvas eke használatát, határozottan állítva, hogy az megmérgezné a földet, és serkentené a gyomok növekedését. Ennyit a „szakértőkről”! A legtöbbünk inkább túl kicsi dolgokban mer hinni, mint túl nagyokban. A látás, a jövőkép elengedhetetlen az életben maradáshoz. Az Istentől kapott látás hit által fogan, az imádság tartja fenn, és Isten igéje az üzemanyaga. Nem az a lényege, hogy mire vagy képes, hanem az, hogy mit tehet Isten az életeddel, ha teljesen alárendeled magad Neki. Felöleli az előrelátható, a biztonságos és a várható dolgok világán kívül eső dolgokat. „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” (Példabeszédek 29:18 Károli). Ha Isten látást adott neked, menj utána, keresd, és higgy Benne a nagy dolgokért!

Bízz Istenben: tanuld az elégedettséget

„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit.” 1Timóteus 6:6-7 (Károli)
Vajon mi az elégedettség? Az elégedettség azt jelenti, hogy a boldogságom nem a körülményektől függ. Sokan beleesnek a „majd akkor, ha” gondolkodásmód csapdájába – „Majd ha ezt vagy azt megszerzem, akkor boldog leszek.” „Majd ha elérek egy bizonyos anyagi szintre… Majd ha megkapok egy bizonyos állást… Majd ha nyugdíjba mehetek… akkor boldog leszek. Majd ha kifizetem a lakáshitelt... Majd ha kifizetem a számlákat… majd akkor!”
Isten ehelyett azt mondja, „Nem, amint eléred, mindig valami mást akarsz majd. Mindig többet fogsz akarni.” Valaki egyszer megkérdezte a milliárdos Howard Hughes-t, „Mennyi kell ahhoz, hogy egy ember boldog legyen?” Azt válaszolta, „Mindig egy kicsivel több.”

Isten azt mondja, „Azt akarom, hogy megtanulj elégedett lenni.” Nem arról van szó, hogy ne legyenek céljaink. Hanem arról, hogy „A boldogságom az Úrtól függ, nem pedig az életem körülményeitől.”

Pál megtanulta a megelégedést. A Filippi 4:12-ben írja, „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.” Az elégedettség olyasmi, amit meg kell tanulnunk. Ez nem magától jön. Én személy szerint a természetemből fakadóan elégedetlen vagyok. Ugyanígy te is.

Hogyan tanulhatunk elégedettséget? Be kell fejeznünk az összehasonlítgatást. Isten szerint butaság magunkat másokhoz méregetni. Összehasonlítjuk a házakat, ruhákat, autókat. Néhány hete megvettem egy számítógépet és nagyon örültem neki. Aztán átlapoztam egy katalógust és benne volt egy újabb modell!

Folyton összehasonlításokat végzünk – és ez a hasonlítgatás elégedetlenséget okoz. Így az elégedetlenség miatt Istennek azt kell mondania, hogy „Nem tudod kezelni azt, amit adni akarok neked, mert túlzottan előtérbe helyezed az életed dolgait.” Bízhat ránk Isten gazdagságot? Megtanultuk hogyan lehetünk elégedettek?

Nem tudom miért, de Isten a pénzt választotta arra, hogy a hitünk szakítópróbája legyen. Az egész életünket azzal töltjük, hogy igyekezzük megszerezni, megkeresni, félre tenni, elkölteni és felhasználni. Tehát Isten az anyagi kérdéseket használja fel a belé vetett bizalmunk erősségének próbájaként. Isten azt várja, hogy hozzá menjünk, tőle kérjünk, amikor szükségben vagyunk és megtanuljuk hogyan lehet elégedetten élni, hogy a boldogságunk nem függ attól hogy milyen sok vagy milyen kevés az amink van. Ha nem tanulunk meg elégedettek lenni, sosem leszünk boldogok. Mindig többet fogunk akarni.


Miért nem tudunk kijönni egymással?


"Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bántak velük, és nincs vigasztalójuk." (Prédikátor könyve 4:1)


Miért van annyi konfliktus a földön? Minden nap szemtanúi vagyunk a viszálykodásnak különböző fajú, nemzetiségű, politikai nézetű, nemű, generációjú, vallású, barátok és családok között.
Salamon, Izráel legbölcsebb királya szintén lejegyezte ezt.
Összevetette az észrevételeit amelyekről a mai bibliaversben is olvashatunk a Prédikátorok könyvében, ami elmondja, hogy az emberek nem kedvesek egymáshoz. Egyáltalán nem érdekeli őket, hogy mi van a másikkal. Rosszul bánnak és visszaélnek egymással, hazudnak és manipulálják egymást.

Ez az, ami Isten terve? Nem. Ez a bűn eredménye a világban.
Miért engedi ezt meg Isten? Mert Ő az embereknek szabad választási lehetőséget adott. Sajnálatos módon az emberek ostoba dolgokat választottak és bántják egymást, közben úgy tesznek, mintha nem lennének problémáik, pedig valójában vannak. Ezek a megtört és elrontott kapcsolatok sok fájdalmat okoznak ebben a világban. Ahogy Salamon is megfigyelte,
"láttam az embereket, akikkel rosszul bántak a földön. Láttam a könnyeiket és nem volt, aki megvigasztalja őket." (Prédikátorok 4:1)

Minden Ádámnál és Évánál kezdődött. Amikor fellázadtak Isten ellen, a bűnük elválasztotta őket Istentől és közben egymástól is. Az első dolog, amit Ádám és Éva a bűneset után tett, az, hogy kerestek valami ruhát, amivel betakarhatták magukat.
Hogy van az, hogy az Istentől való elválasztottság azt az igényt munkálja, hogy betakarjam magam?
Miért van az, hogy amikor az Istennel való kapcsolatom nem működik, nem szeretném, hogy lásd azt, aki valójában vagyok?

Amikor az Istennel nincs rendben a kapcsolatom, akkor ez mindenki mástól is elválaszt engem és az emberekhez való kötődéseimben ez távolságot és disszonanciát eredményez.
Éppen úgy teszek, mint ahogyan Ádám és Éva, amikor elkezdek rejtőzködni Isten elől, akkor mások előtt is rejtegetem, leplezem magamat.
A meghittség ilyenkor felcserélődik a félelemmel és a bizalmatlansággal.
Ádám és Éva " hirtelen megszégyenülve érezték magukat a meztelenségük miatt, így fügefa leveleket fűztek össze, amivel betakarták magukat." (1Mózes 3:7 LB)
Ez a takargatás tart azóta is a kapcsolatokban.

Mi a te fügefa leveled?
Mi az, amit színlelsz, ami nem igaz magaddal kapcsolatban?
Mit gondolsz az életedről, félsz attól, hogy megoszd más emberekkel?





Urunk, késztess minket, hogy figyelmünket rád irányítsuk


„Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12:2 Csia)

Lassan olvasd a mai áhitatot, és mondd el, mint egy imádságot Istennek.

Uram, alakítsd át az én gondolkodásomat, hogy ne a mai kor szelleméhez alkalmazkodjam. Indíts fel engem oly módon, hogy alkalmatlan legyek mindazoknak a dolgoknak a befogadására, amik nem tőled jönnek, vagy nem kedvesek előtted. Mosd meg az én elmémet a te Szellemeddel és bölcsességeddel. Újítsd meg értelmemet, hogy formálódjak a te erőd által. Elismerem, hogy nem vagyok képes a magam erejéből szentté válni előtted. Még a törekvés sincsen meg bennem. Fejleszd bennem a készséget, hogy felismerjem, mi a te akaratod és erősíts meg engem, hogy olyan dolgokat tehessek, amelyek a te örömedre szolgálnak.


Atyám! Imádkozom a családomért is, hogy ne igazodjunk ehhez a világhoz. Mi hozzád igazodó életet akarunk élni az otthonunkban, a környezetünkön és a közösségünkön belül.

Urunk, késztess bennünket, hogy figyelmünket feléd fordítsuk, a mi Istenünkre, Izrael Szentjére. Változtass meg minket teljesen. Segíts, hogy elhagyjuk végre azokat a testies megnyilvánulásokat, amiket még mindig használtunk, amikor fenyegetve vagy összezavarodva éreztük magunkat. Taníts bennünket, hogy felvegyük mindazokat a lelki fegyvereket, amiket nekünk adtál.
Királyunk vagy, mi pedig a te fiaid és leányaid vagyunk. Segíts, hogy növekedhessünk az érettségben és a hit teljességében.
Ámen.

Beszéljünk róla:

Használd ezeket a szakaszokat a további tanulmányozásodhoz:
Róma 12: 1-2,
Efézus 6: 10-18