A Mester...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy követni tudjalak, s életem vezérlője a Te tanításod legyen! Ámen
De
ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok
magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.
Mt 23,(8-9)10
Ki
volt Jézus Krisztus? Minden kor, a maga sajátosságai,
hangsúly-/prioritás-rendszere alapján keresi-kutatja a lehetséges
perfekt-közeli választ, mely azonban - minden emberi törekvés ellenére -
mindeddig titok maradt. Az Emberfiáról időről-időre mozaikképek
kristályosodnak ki, válnak élesebbé és kontrasztosabbá, hogy aztán egy
másik kérdésfelvetésre fókuszálva ez elhomályosodjék, amaz pedig
méginkább láthatóvá váljék. Változó korok változó véleményeket
formálnak. A zsidók Jézust egyszerű vándorprédikátornak, egy József nevű
názáreti ács fiának tartották, a korabeli talmudi írások pedig igen
nyersen nyilatkoznak az "esetről", amitől erősen elhatárolódnak a kor
írástudói, judaista bölcsei.
Szent
(Saul)Pál apostol a nagyhatású názáreti vándor-tanítóba - már csak
saját kultúrája okán is - az áldozati bárány képét vetíti bele, az
óegyházi atyák közül Tertulliánus (3. század) használja először a
Szentháromság-fogalmat, s a 4. századi Nicea-Konstantinápolyi hitvallás
kihirdetésétől kezdve a "Három-Egy"-Isten egyik isteni személyének
hiszik a Krisztust. (Ugyanakkor ne felejtsük el: a személy fogalma más
jelentéssel bírt az ókorban, a középkorban, a felvilágosult filozófiák
korában, a modern korban, és megint mást értünk személy alatt manapság!)
S mivel a titkoknak minden korban óriási a vonzása, ezért ma is élénk
teológiai diskurzusok folynak Jézus Krisztus személyéről.
Máté
evangéliumának mai szakaszában azt olvashatjuk, hogy Jézus nem tartja
jónak, ha valaki "mesternek" vagy "atyának" szólíttattja magát. Egy
ugyanis a Mester, ahogyan az Atya is egy. Lutherünk, s a mögötte álló
humanista tudóscsapat helyesen döntöttek, amikor is a papi
rendet/tisztet nem tartották tovább szentségnek -, hanem egy speciális,
egyházi felhatalmazás általi feladatnak látták. (Ezért a protestáns
egyházi személy nem "atya", hanem nálunk evangélikusoknál "lelkész", a
reformátusoknál "lelkipásztor" a többi protestáns
egyházban/gyülekezetben pedig "prédikátor") Jézus URunk azt is
kihangsúlyozza, hogy senki ne hívassa magát tanítónak, mert egy a
tanító: Ő maga. Mindenki csak az Ő követője lehet, olyanná soha senki
nem válhat, mint Ő! (Ezt nem ártana néhány szószéken álló
szolgálattevőnek megtanulni, akik olykor-olykor nagyobbat, hatásosabbat,
"ütősebbet" akarnak mondani, mint maga JézusURunk...)
Az
üzenet tehát világos: Egy az ÚR, egy a Krisztus, egy a Mester, mindenki
más pedig testvér... Elgondolkodtató, hogy csodálatos magyar nyelvünk
az egyetlen, ahol a test+vér jelenti a testvért, s Jézus URunk pedig
testét és vérét adta - és szerezte az utolsó vacsorában -, hogy mi
egymásnak valóban testvérei lehessünk. A testvéri kötelék mindig óriási
áldás, mert a legszorosabb szövetséget (vérszövetség) képviseli, viszont
keserves átokká válik, ha a felek Istentől elfordulnak, mert akkor
egymással törvényszerűen szembefordulnak...
Élet...
A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy mindenben felismerjelek Téged, s hálát adjak mindenért! Ámen
Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.
1 Kor 3,7
Legyen
az emberi teljesítmény, a természet tavaszi megújhodása vagy kamasz
gyerekeink gyors változása, a növekedés mindig ámulatba ejti az embert.
Mi az az erő, ami kicsalja a földe került magokból a zsenge életet, mi
az ami nem hagy nyugodni minket, s nap mint nap új kérdéseket ébreszt
bennünk, s új kihívások elé állít?
Egyszerűen - "csak" az Isten.
Tudósok úgy vélik, hogy csak a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben
"tudományos alapon" mintegy 31513 bolygón lehetséges az élet, s legalább
361-en intelligens életnek kell lennie... (National Geographic) Csak a
mi galaxisunkban 300-400 milliárd csillag/naprendszer van - futja
belelőlük, de ha abba is belegondolunk, hogy galaxisok is milliárdszám
hemzsegnek körülöttünk, nos akkor egészen érdekes képzeteink lehetnek az
Isten teremtő hatalmáról. Egyesek tudósok szerint, amit eleddig
megismertünk a világegyetemből mikro- és makro-kozmoszban, az alig éri
el a megismerhetőnek vélt tudásunk 1%-át... További négy százalékban
kérdéseink vannak az összes ismeretlennel kapcsolatban, s a maradék
95%-ban még azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk...
Ha abból indulunk
ki, hogy Isten csak egy van - s ez így lenne helyénvaló - akkor illene
hitünket/világlátásunkat más dimenzióba/mértékbe/távlatba helyezni...
Gyaníthatóan, az élet-tiszteletünkön keresztül az Isten-tiszteletünk is
megváltozna! Ha az isteni távlatokat álmodjuk bele hétköznapjainkba,
akkor hamar kiderül, hogy nem az számít, hogy ki ültette vagy ki
öntözte, hanem egyedül csak a Gondviselő Isten számít, Aki a növekedést
adja.
A növekedés csodája, az Élet csodája. Ahogyan az anyaméhben
szinte a "semmiből" két fehérjékben tárolt programcsomag
egybeolvadásából (DNS) kifejlődik egy emberpalánta, ugyanúgy a szinte a
"semmiből" áll elő a hitünk is. Nemcsak az Élet, de a hit is Isten
csodálatos műve: megfoghatatlan, soha meg nem érthető, de mégis
valóság... Aki ezt a "szférikus" tudást megérti, az hálaadó életet kezd
el élni, s belesimulva az Isten Életet fenntartó-tápláló akaratába
megtalálja saját harmóniáját...
Időnk...
URam! Életem minden napja a kezedben van. Add, hogy ajándékodat arra használjam, amire Te szántad! Ámen
Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.
Ef 5,15-16
Az
emberek általában úgy vélik, hogy az lehet csak igazán értékes, amiből
nem lehet mindenkinek sok... Ilyen szerintük pl. az arany. Jóllehet csak
kevesek kiváltsága, hogy sokat birtokolhatnak, de ettől még nem többek,
sőt! Érdekes módon, akik arra törekednek, hogy minél több "csűrjük
teljen meg", azok lelkükkel fizetnek telhetetlenségükért. Nagy
jellemalakító a vagyon, ezért is mondja a Mester: "Könnyebb a tevének
átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."Isten
azonban igazságos: mindenkinek véges időt adott itt a földön, senki nem
élhet örökké! Ahhoz pedig mindenki teljes szabadságot kapott, hogyan éli
meg a specifikusan neki rendelt időt... Így történik meg, hogy valaki,
emberi szemmel nézve ugyan rövid életet kapott, de mégis sokat élt, s
olyanok is vannak bőven, akik magas életkort értek meg, de hosszú
életüket mégsem töltötték meg tartalommal.
Pál apostol
figyelmezteti az efezusaikat - rajtuk keresztül minket is -, hogy
használjuk ki az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Az alkalmas időt,
azt a bizonyos "kairoszt". Ez azt jelenti, hogy a megfelelő időpontot!
Vannak életünkben ugyanis olyan helyzetek, amik nem rekonstruálhatóak,
vannak lehetőségek, amik nem köszönnek ránk újra... Már az ókori
filozófusok is tudták "panta rhei", minden folyik/változik,vagyis
kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetsz bele! Minden döntésünk
meghatároz egy következő döntést, ezért fontos, hogy tisztában legyünk a
választásaink fontosságával. Az idő "gonoszsága" mindig kettős.
Egyrészt elhiteti velünk, hogy van belőle még elég, másrészt azzal
hiteget, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre... Ez sajnos nem így
van! Isten nem azt akarja, hogy rendre elszúrjuk az egész életünket, s a
végén, valamikor mégiscsak megtérjünk, hanem azt, hogy már életünk
elején belássuk, milyen nagyszerű, ha törvényeit betartjuk, mert akkor
van idő a gyümölcstermésre! "Mert arra rendeltelek Titeket, hogy
gyümölcsöt teremjetek!"
Az efezusiakat inteni kellett, mert
nagyobb volt bennünk a készség az esztelen életvezetésre, mint a
bölcsességre. Ma sincs másképpen: tömegek élnek "esztelenül", elkábulva
az anyagvilág-gerjesztette élménytől. Milliószám vannak, akik úgy
gondolják, az élet elsődleges értelme az anyagiakban való gyarapodás...
Szerintük e cél érdekében bevethető minden eszköz, mert a cél majd úgyis
szentesíti az eszközt! Nem látják be, hogy nemtelen, tisztességtelen
eszközök mindig ördögivé változtatják magát a célt is...
Az idő
ajándék. Istentől kapjuk, hogy aztán mi is továbbajándékozzuk. Véges
időnkből ha másokra fordítunk egy keveset, bizony az sokszorosan
megtérül, mert az, amit odaajándékozunk a jó cél érdekében, az minőségi
idővé válik! Ekkor pedig átélhetjük, hogy az idő nem csak múlik - a
múlandóság, szomorú és fájdalmas -, de telik is, azaz teljességre
juttat. Ez a krisztuskövető ember "tudása", minden korban és időben...
Látás...
A mai nap imádsága:
Uram!
Köszönöm Neked a szemem világát, hogy láthatok! Add Uram, hogy
meglássam teremtett világodban azt is, ami nem kellemes látvány, s add,
hogy tudjak segíteni ott is, ahol már rég lemondtak a segítségről!Ámen
Addig
járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába
ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
Jn 12,35b
Sokszor
hallotuk már a figyelmeztetést: "Vigyázz rá, mint a szemed világára!"
Ilyenkor mindenki tudja, hogy valami nagyon fontosról, pótolhatatlanról
van szó. Szemünk világa, ez az Isten-adta csoda teszi lehetővé, hogy
környezetünkből információt szerezzünk, s tájékozódjunk. Mindez csak
akkor lehetséges, ha látásunkkal nincsen semmi baj, s valamilyen
fényforrás is van a közelünkben. Hiába azonban a jó megvilágítás, a
ragyogó napsütés, a látás készsége - fényes nappal is lehet az ember
vak. Az emberek ugyanis nem azt hiszik, amit látnak, hanem azt látják,
amit hisznek. Ezt úgy hívjuk belevetítés, belelátás, projekció. Olyat is
látni vélünk, ami nincs. Párkapcsolatok kialakulásánál tipikus eset,
amikor egyik vagy másik nem tudja mire vélni a másik mosolyát, egy-egy
szavát, gesztusát. Gyakran komoly félreértések is adódnak ebből, ami
igen kínos a felek számára, de természetes kommunikációval, őszinte,
emberi szóval ez is könnyen orvosolható.
A
látás óriási kincs, s ha nincs, ha elveszett, akkor az bizony tragédia,
a látó ember felfogása szerint. Ma Magyarországon jelenleg 44.000
regisztrált látássérült él. A WHO becslése szerint a világon ma 314
millió súlyos látáskárosodott ember él, közülük 45 millióan vakok. A
vakok 90%-a szegény országokban él. A vakság kialakulása az esetek
75%-ában elkerülhető lenne, mégsem jut el a segítség hozzájuk. Hatékony
beavatkozás nélkül 2020-ra a vakok száma 76 millióra növekedhet.
Megdöbbentően magas szám...
Látás
alatt azonban nemcsak szemünk világát értjük, hiszen a fontos dolgok
láthatatlanok, s igazán jól csak a szívével lát az ember. Akinek
megtelik a szíve gonoszsággal, bírvággyal, hataloméhséggel, az vakká
válik, azt sem látja, ami az orra előtt van! Nem látja meg az őt
körülvevő isteni szépséget sem, pedig az mindenütt jelen van. Soha nem
az Istenen múlik, hogy meglátjuk-e a csodát, hanem rajtunk! Akinek
közelében legalább egy gyertyalángnyi szeretet lobog, az lát, hisz, s
boldog, de igazán boldogok azok, akik akkor is hisznek, ha nem látnak!
Aki nem hiszi az Élet Istenét, az sötétségben jár, s nem tudjá hová
megy. Botorkál emberlétének 70-80 esztendejében, ide-oda
fújja-ráncigálja őt az élet jónéhány vihara, s nem tudja, miért történik
vele mindez...
Életünk
értélmét az adja, hogy meglássuk a világban munkálkodó Istent, s
megtapasztaljuk a bennünk lakozó isteni Lelkét. Nagy feladat ez, óriási
kihívás... Sajnos sokan nem látnak meg semmit, s amit tapasztalnak azt
is önzésük okán félremagyarázzák. Végül hadd állon itt egy naív, de
elgondolkodtató történet...
Volt
egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt, mindenhová
elkísérte. A leány egyszer azt mondta a barátjának: "Ha láthatnám a
világot, hozzád mennék feleségül!"
Egy
napon aztán valaki ajándékozott a vak leánynak egy szempárt. Amikor
levették szeméről a kötést, végre habzsolhatta a fényt, a színek és
árnyalatok milliárdjait, s áthatta az egész világot, beleértve a
barátját is. A fiú pedig megkérdezte: Most, hogy látod a világot, hozzám
jössz feleségül? A leány a fiúra nézett, és döbbenten látta, hogy vak -
a lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre egyáltalán nem
számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell
nézze, végül arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút...
A
fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva néhány soros levélkét
küldött a leánynak: 'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied
lettek, előtte az enyémek voltak!" Valahogy így működik a mi lelkünk, s a
mi eszünk, amire oly büszkék vagyunk. Amikor megváltozik a helyzetünk,
mert sorsunk 180fokos fordulatot vett, csak kevesen emlékeznek arra,
milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a
nehéz időkben. Aki lát, az meglátja, hogy egyedül a Gondviselő Isten
volt az...
Lét-titkaink...
A mai nap imádsága:
Uram! Mindent szeretnék tudni, s alig ismerek valamit! Kérlek segíts el
engem bölcsességedre, hogy féljelek Téged, s ezáltal szeretni tudjak,
hiszen Te erre rendeltél minden embert! Ámen
Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el.
Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!
Jób
1,21felében igencsak nehéz elképzelnünk, hogy semmink sincs... Amikor
reggel elindulunk, rutinkérdések sokasága "fut le" bennünk: hol a
kulcsom, a mobiltelefonom!? A... m? A... m? A... m? Enyém. Enyém, mert
megdolgoztam érte, mert nekem ajándékozták, mert birtokolom, az
"eredmény" ugyanaz: nélkülük szinte nem is tudjuk elképzelni
hétköznapjainkat. Hogyan is élhetnék, ha nem lennének használati
tárgyaink, lakásunk, ha nem lennének mindazok a dolgok, amik életünk
szerves részei? A totális veszteség keserű előízét, hogy egyszer
számunkra visszavonhatatlanul mindenünk odavész, hogy "semmink se" lesz,
akkor érezzük meg, ha a halál időtbefagyasztó szele rideg fuvallatként
egyszercsak megjelenik életünkben. Lehet az betegség vagy még
borzalmasabb: szeretteink betegsége, "Isten ments!" elvesztése, de ez
még mindig nem a mi személyes találkozásunk a halállal.
Mindenesetre
nincs ember, akit a halál érintése közömbösen hagyna.
Fogantatásunk/születésünk és halálunk, életünk két végpontja a
legtitokzatosabb. Vándorlásunk hosszú évei alatt magyarázatok és
elképzelések özönével találkozhatunk, melyek mindegyikében van valami az
élet s az elmúlás valóságából, de a teljességet, a perfekciót a halál
ismeretéből egyik sem bírja. Ha valaki mégis ennek az igényével tesz
kijelentéseket, az hazudik - másnak és magának is. Jób őszinte
megnyilatkozása azért az egyetlen számunkra elfogadható kijelentés, mert
az élet két végpontjára az Istent helyezi... Ami persze nekünk
valóságosan két pont, Isten számára valóságosan egy... Titok ez a
javából, melyből egy keveset megsejthetünk, ha minden képzelőerőnket
bevetve belegondolunk: mezítelenül jöttem, mezítelenül megyek el...
Nincs
nagyobb öröm, amikor egy ember születik erre a világra, s nincs nagyobb
bánat, ha kimegy belőle! Mégis: Milyen világ az, ahol az emberek
igyekeznek mindent megtenni, csakhogy ne szülessen meg egy gyermek?
Milyen világ az, ahol a múlandó, rozsdásodó javakért emberek
százmillióit ölték s ölik meg közvetve vagy éppen közvetlenül? Ki kell
mondani: Az ilyen világ egy olyan világ, ahol nincs jelen az Isten!
Vagy?... Pontosítsunk: Ő jelen van, de az ember ignorálja az Ő
jelenlétét. Az a világ, ahol nem élik az Isten valóságát egy elveszett
világ. Az a világ, ahol nem nyilvánul meg az Isten szeretete, az bűnös, s
pusztulásra ítéltetett. De az a világ, ahol Istent Istenként fogadják,
ott mindig élet sarjad, s meghozza gyümölcsét nem csak itt a földön, de
ágai átnyúlnak az "odaátra" is, s üdvösséges "termést" hoznak az Isten
világában is.
Reménységért.
A mai nap imádsága:
Urunk,
Istenünk! Láttasd meg velünk szeretetedet hétköznapjaink apró
dolgaiban, hogy nagyságodra rácsodálkozva, magunk is engedelmes
eszközökké formálódhassunk kezedben, mások és magunk örömére, a Te
dicsőségedre! Ámen
Mindenre van erőm, a Krisztusban, aki megerősít engem.
Filippe 4,13
Németországban
mintegy tizenöt százalékkal emelkedett a születések száma az előző
esztendőhöz képest. Nem statisztikai huncutságról van szó, a "megugrás"
oka sokkal egyszerűbb: Mint tudjuk, Németország tavaly majdnem
futball-világbajnok lett... Hozzáértő komoly szakemberek nyilatkoztak,
hogy az általános hormonháztartást, hogyan befolyásolja az ún. "jól
vagyok" hormon, mely nemcsak a szexuális életre, az immunrendszerre hat
pozitívan, de érdekes módon még a fogamzáskészségre is. Lám-lám...
villanjon fel egy kis távlat, adódjon egy kis lehetőség az önbecsülésre,
a helyes önértékelésre, s már "mérhetően" erősödik a nemzet...
Ha
nincs kiszámítható közeljövő, a távoliról már nem is érdemes szót
ejteni. Belefulladva hétköznapok egzisztencia-harcába, negatív hírek
sodrásával szemben úszva igen nehéz objektíven megítélni a
lehetőségeinket, ráhangolódni a lelki életre. "Tedd keservessé a másik
ember mindennapjait, ne engedj egyetlen pozitív gondolatot se az
életébe, s uralkodhatsz rajta!" - akár a magas politika
hatalom-bibliájából is jöhetne ez a mondat... Valójában a lélek
egyetemes, Isten-alkotta törvényéről van szó, melyet nem kerülhet ki
senki sem, s minden erő, az Isten után a Legnagyobb is,
fel/ki-használhatja ezt.
Nemcsak klímakatosztrófa-hangulat van,
valójában is krízishelyzet állt elő. Nemcsak a természet szenved az
ember bűnétől (Istentől-elhajlás), hanem minden érző lélek. Az igazi
katasztrófa elsősorban az emberek életében van! Ennek a belső
elégedetlenségnek az oka az ember mérhetetlen önzése, a birtoklási
vágyának telhetetlensége, a másik kihasználására, sőt elpusztítására
való törekvése is. Százmilliók szenvednek nap mint nap a
lelketlen/etikátlan gazdaságpolitika, az embertelen ideológiák uralma
miatt. Csoda-e, ha elkeserednek az emberek, s még a gyerekvállalási kedv
is lanyhul? Hol történik mindez? Itt a világ fejlettnek mondható
sarkában, ahol "jól-informáltak" az emberek... A negatív hírekben való
tájékozottság azonban nem teremt kiegyensúlyozottságot!
Pál
apostolnak nem volt könnyű élete, sőt telve volt nyomorúságokkal. A
keresztek és tövisek elhordozását mégis kiváltságnak éli meg, s azt
mondja: "Mindenre van erőm, a Krisztusban..." Aki haláligtartó hűséggel
kitart Teremtője mellett, mert tudja, hogy az utolsó lélegzetvételig a
szeretet az egyetlen megoldás mindenre, az megtalálta a teljes életet, a
jutalmat, már itt és most, küzdelmes földi életében. Élete ezért derűs,
reményteljes, önmagát és másokat építő. Az ilyen emberek közelében
lenni jó... az Írás "istefiaknak" nevezi őket, mert a Szeretet követei
ők.