2017. augusztus 2., szerda

Életforma...

A mai nap imádsága:
Uram! Nevelj minket szeretetre, hogy kiteljesedhessünk Általad! Ámen



"éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket."
Ef 5,2a

Régi a kérdés: Úgy általában, miért nem tudnak az emberek szeretetben élni? Miért a sok-sok gonoszkodás, háborúk és az elképesztően sok pusztítás? Miért kíván nekem rosszat a másik, ha én neki csak jót kívánok? Megannyi kérdés, melyekre lehet ugyan jól hangzó válaszokat találni, de valójában egész életünkön át inkább csak próbáljuk megközelítően jól, korrekt módon, tisztességesen megfogalmazni a kérdésünket. Titok ugyanis, miért öl az ember, veszi el azt, ami a legdrágább ezen a világon: az életet. Azért mert haragszik? Mert irigykedik (Káin és Ábel)? Azért mert a másik valamit másképpen gondol? Vannak, akik úgy tartják: a Nagy Össze-visszadobáló/a Diabolosz, az oka mindennek. Mások meg azt gondolják, hogy az ember oktalanságából fakad a baj, mert odaállhatna Isten mindent (át)rendező szeretet-erőterébe, de mégsem teszi.

Mit is jelent szeretetben élni? Nagyon egyszerűen: szeretetből élni. Szer szavunk a törvény régi megfelelője, azaz: aki a 'szer', az Isten törvénye szerint él, annak az Isten rendje/törvénye/szere az eledele, az eteti őt nap mint nap - vagyis szeretetben, szeretetből él.

Fontos hangsúlyoznunk: nincs 'minősített' szeretet, csak szeretet van. Ha az részrehajló, ha az részleges, akkor már nem lehet szeretetről szó, hiszen az már nem a teljes szeretet, akkor az már legfeljebb csak 'kedvelés'.

A keresztény ember tudja, hogy az ő szeretete nem teljes, sőt az a kevéske is hamar megfogyatkozik. Ezért keresi naponta Teremtő URával lelke titokzatosságában a kapcsolatot, hogy az Ő kegyelméből feltöltődjék, s gyakorolhassa azt a szeretetet, amire teremtetetett.




Kéréseink...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy azt kérjem, amiből épülhetek, s add azt,a mire valóban szükségem van! Ámen

   

Jézus mondja: "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik."
Mt 7,7-8

Az ember kér, kér... s aztán nem kapja vagy nem azt kapja, amit kért. Ismerős probléma ez a hitüket gyakorlók számára! Egészséget kérünk, és a betegség mégsem múlik; társat kérünk magunknak, s továbbra is egyedül maradunk; békességet kérünk, s közben a nyugtalanság csak növekszik bennünk és körülöttünk is. Miért buzgólkodjunk tehát, ha próbálkozásunkat úgysem koronázza siker? Alapigazság, hogy az imádságot nem lehet sikerekben lemérni, s az is, hogy minden imádságnak eredménye van.

Sokan meg vannak győződve arról, hogy az imádságok beteljesülése attól függ, hogy ki mennyire akarja/kéri, s természetesen az sem mindegy, hogyan kérik azt, amit kérnek... Ha ez így lenne, akkor hasonló lenne a JóIsten egy hivatalnokhoz, aki csak azt a beadványt fogadja el, amit minden formai követelménynek megfelelően töltöttek ki. Isten azért Isten, mert ember nem befolyásolhatja Őt, azaz a véges embernek nincs (nem lehet!) metódusa a Végtelen Isten akaratának/törvényeinek megváltoztatására. Az ÚRIsten szeretetének nagysága azonban éppen abban mutatkozik meg, hogy időnként mégis megteszi, hogy a hozzá fohászkodók kérését teljesíti... ezt nevezzük kegyelemnek. Ebből azonban "rendszert" alkotni, hogy ti. Istennek úgyis az a dolga, hogy kegyelmes legyen - ez egyenesen teremtményi felfuvalkodottság. De akkor miért biztatja Jézus hallgatóit az elszánt kérésre?

Mert az élet értelme a totális Istenre-hagyatkozás, hiszen Ő határozza meg fogantatásunk pillanatát, de azt a percet is, amikor lelkünk elválik a testünktől, hogy egy küzdelmes élet után meginduljon Őfelé. A születés és halál körüli titkok minden érző szívű embert lenyűgöznek, éppen ezért olyan furcsa, hogy a születés és halál közötti életben az ember mégis kerüli Teremtőjét.

Aki teljesen Istenre hagyatkozik, az ajándékként veszi múlandó napjait, s éppen ezért azok a napok is teljességre juttatják, melyekben hiányt tapasztal. Tudja ugyanis, hogy "minden javára van az Őt szeretőknek". Aki ráhagyatkozik Mennyei Atyjára, az azt is tudja, hogy mindennek rendelt ideje van; ezért nem kér az őszben tavaszt, nem vitatkozik a Sors Istenével és nem méltatlankodik életének alakulása miatt. Aki kéri az Istent - azaz bizalommal teli kapcsolatban van Vele -, az tudja, hogy minden döntésének következménye van, ezért felelősen teszi a dolgát, s igyekszik azt tenni, amire rendeltetett ő is ezen a Földön: azaz önfeláldozóan szeret...




Mindazokért, akik közelebb vittek minket Istenhez: szülőkért, nagyszülőkért, barátainkért...


A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked megtartó kegyelmedért, légy velem a mai napon is és formálj kedvedre. Ámen.

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Jak 5,16b

Jézus ezt az ünnep utolsó napján - nem fülbesúgva, titkos üzenetként - mondja, hanem felállva kiáltja. Ennél határozottab felhívást aligha tehet. Szomjúságra enyhítést egyedül az ivás ad... Magyarországon jegyzetten 800 ezer (!) alkoholista van. Az ivás csillapítja lelkük szomjúságát, de a "tüzes víz" amit isznak, nem "élő" víz, éppen ellenkezőleg, kétszeresen is a halál vize - testileg is, lelkileg is. A lélek szomjúsága iszonyatosan nagy tud lenni. Minél inkább kiszárította a bűn, annál kínzóbb a sóvárgása a megelégítés után. Ördögi kör... Azt mondja a magát ajánló biztosító társaság nyakkendős, mosolygós embere: "Csapjunk agyon a kisördögöt!" Ilyen egyszerű lenne a baj elhárítása? Ha igen, akkor nem lenne ennyire sok "szomjas" ember a világon.

De mi után szomjazik a lélek? Látszólag egyszerű a válasz: a boldogság után. A boldogság azonban pillanatokból áll, vissza-visszatérő érzések, gondolatok különös együttállásáról. Mindeközben életünk napjai peregnek, dolgozunk, küzdünk, olykor kesergünk és persze reménységgel tervezzük jövőnket. Mi tehát a boldogság? Megkapni azt, mi után sóvárog emberek sokasága? Amíg nem találkozunk a bűnnel, s a bűn következményével a halállal, addig alig gondolunk arra, hogy a nem megfogható sokkal-sokkal fontosabb, mint a megfogható. Csak amikor szenvedünk, akkor látjuk meg az igazságot: betegségből meggyógyulva értékeljük az egészséget és szomorúság sötét gödréből kikerülve érezzük a napfény ízét. A boldogság tehát nem folyamatos állapot, sokkal inkább tudat: jó irányba haladok.

Krisztust hinni a legkülönlegesebb, legszemélyesebb, leggyötrőbb, legkockázatosabb, de egyben legnagyobb lelki ajándék. Krisztust hinni: a Titkok Titka. Ahogyan senki nem tudja felfogni mit jelent a hűség, csak az, aki egész életében az volt, ahogyan az egész világot úgy ismerem, ahogyan én látom - más szemével nem láthatok, csak a sajátoméval -, ugyanúgy Krisztus hinni, befogadni, élni is csak én személyesen tudom, a "magam módján". Ami másnak talán segítő hasonlat Jézus Krisztus megértéséhez, az nekem bosszantó, lényegtől elvivő kép. Vannak példázatok, hasonlatok, amik azonban egészen más dimenziókat feszegetnek, mert Jézus maga mondja...

A forrás, az igazi, az életet megtartó - Jézus szerint - belülről fakad. Testünk számára a víz életfontosságú, lelkünk számára a Krisztus-evangélium örökélet-fontosságú... Aki tehát szomjas: igyék!


Szemünk...

A mai nap imádsága:
URam! Olyan világban élünk, amikor az emberek alig néznek egymás szemébe, s ha igen, akkor nagyon gyakran egymás szemébe hazudnak... Politikusok békéről konfernciáznak, miközben háborún jár az eszük. URam, olyannyire eluralkodott a gonoszság, hogy bár örök hűséget fogadnak az emberek egymásnak, mégis egyre csak hűtlenségen jár az eszük... Istenem, szabadítsd meg ezt a világot hazugságaitól, hogy végre a Te igazságod fénye ragyogjon, minden ember szemében! Ámen

    

Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.
Lk 11,33-34

A karon ülő kisgyermekek ösztönösen nézik a közelükbe kerülő idegenek szemét, és ha bármi gondot találnak, nem fognak rájuk mosolyogni. A szem nem hazudik. Ha valakire azt mondják: "Úgy hazudik, hogy a szeme sem rebben" - az több, mint elmarasztaló... Az ember megpróbálhatja elrejteni érzéseit, mondhat, mutathat mást, de a szem nem hazudik, elárulja, mi van az ember szívében. Ha valaki szerelmes, akkor a "ragyog" a szeme, ha valaki bánkódik, szomorkodik, akkor sír a szeme, még akkor is, ha nem könnyes.

Jézus URunk is felhívja a figyelmünket: "A test lámpása a szem." Azaz: ha valakinek a szemébe nézünk, vagy éppen nem merünk, vagy nem akarunk a szemébe nézni, az minősít nemcsak minket, a kommunikációnkat és a másik embert, de magát a beszélgetés(vita?) tárgyát képező élethelyzetet is. A szem bizony kinyilvánítja még azt is, amit palástolni akarna az ember! Ilyenkor mondjuk: "Forr a szeme/tekintete a gyűlölettől."

Kozmetika-ipar nem véletlenül célozza meg a szemet a mindenféle szemfestékekkel, műszempillákkal, hiszen az első benyomást - aminek ugye sosincs második esélye - a tekintetünkkel sugározzuk a másik ember felé. Akinek zavaros a tekintete - részegek, drogosok, lelkileg megterheltek -, annak a lelke is "zavaros", átláthatatlan. Emberi kapcsolatainkban kívánjuk, s törekszünk a kiszámíthatóságra, s ha valakinek nem tiszta a szeme - tulajdonképpen a lelke -, azt inkább elkerüljük, mert a kiszámíthatatlanság félelmet kelt mindenkiben.

Mindenki szereti a kisbabákat "gyömöszölni/dagasztani", mert ugyan beszélni még nem tudnak, legfeljebb csak gügyögni, mégis a szemükkel mindent el tudnak mondani... Ártatlan lelkük tisztaságát tükrözik a világ felé, s ebben a fényben - a test lámpása a szem(!) - rendkívül jó "megfürödni". A szemben tehát minden "ott van", benne van...

Nemcsak babaszemekben, de mienkben is. Benne van az egész életünk, s átvilágít rajta az Isten szeretete is - ha az bennünk van. Ugyanakkor mi egész életünk, az emberiség egész léte, s a Világmindenség létezése is benne van az "Isten szemében" - Ő mindent lát(!) -, ezért nemcsak szemünk fényére/világára kell mindennél jobban vigyáznunk, hanem meg kell látnunk azt is, hogy Isten mivégre rendelt minket erre a Földre...


Tradíciók...


A mai nap imádsága:
Istenem! Könnyebb lenne nekem, ha mindennap megmondanád, mit kell tennem... de Te szabad akarattal ajándékoztál meg. Kérlek kegyelmeddel segíts meg, hogy életem minden dolgában jól dönthessek! Ámen.

   
"Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert." .
Mk 7,20-23

Jézus és tanítványai sokszor a farizeusok céltáblájává váltak, mert a hagyományőrző zsidók újra és újra számon kérték az ősök törvényét. A tradíció nagyon fontos nemzetösszetartó erő, de ugyanakkor "helytelen" gyakorlása óriási károkat is okoz. Lehet-e különbséget tenni jó és rossz tradíció között? Érdemes-e foglalkozni ezzel a kérdéssel a harmadik évezred elején, vagy idejét-múlttá vált mindez a tudományos-technikai világunkban?

Bármennyire is kívántuk és szerettük volna, az áhított vallási béke - a 2000. év környékén bekövetkező egymásra-találása a világvallásoknak - nem következett be. Éppen ellenkezőleg! Vallásos reneszánszról beszélnek, s a szélsőséges vallási csoportok is megerősödtek. Sokan menekülnek a tradíció kompromisszum nélküli gyakorlásába, mert nem értik a világban zajló eseményeket, de ugyanakkor biztonságra vágynak. A vallás előírásainak megfelelő viselkedés valóban komoly támasz, de ha a hit gyakorlásának csak ez a formája marad, akkor az ilyen ember idővel ellentmondásokba keveredik önmagával, s ha ez nem tudatosul, akkor "hárító" görcsös magatartásában is megfelelő önigazolást talál, s már meg is "született" a képmutató ember...

Jézus beszédei - s ami megmaradt belőlük - azt tanítják nekünk, hogy nem a külső dolgok, hanem a bennünk rejlő indulatok, érzések és gondolatok azok, melyek tisztátalanná tehetik az egész embert... Minden megcselekedett bűn kívánsággal kezdődik. Önmagában a kívánság még nem bűn, de gyorsan azzá válik, ha önzésünk kizárja a másikat. Ha azonban kívánság felébredésekor nyilvánvalóvá válik a cél, s az ahhoz vezető etikus út is, akkor nagy valószínűséggel nem botlunk el. Az esik a körülmények sarába, aki nemcsak a másikat, hanem mindenek előtt Isten zárta ki gondolataiból.

Isten kegyelme az, ami helyére teszi életünk dolgait. Az Isten jelenvalósága a mindennapjainkban helyes értékítéletre segít el minket, melyben mindig fontos tényező a közösségi gondolkodás, azaz annak felismerése, hogy az én igényeim, vágyaim, kívánságaim mennyire korlátozzák mások szabadságát, önkiteljesedését. Mindezek meglátásához érzék szükségeltetik, mely készséget a tradíció gyakorlása segíti, de perfekcióját nem garantálja.

Amióta a világ a világ, minden ember keresi egyéni létének boldogságát, s a maga kultúrájában keresi - a maga módján - az Istent. Önmagában a vallási tanácsok senkit nem visznek közelebb az Istenhez, de aki megtapasztalja embertársában a szeretet áldozatkészségét, az nem tud közömbösen elmenni az Isten mellett... Ezért tehát nem a tradíció, nem is annak a konok gyakorlása, hanem a lelki életünkre való odafigyelés az, ami felkészíthet minket az Istennel való találkozásokra, hogy aztán valóban azt tegyük, amire hivatottak vagyunk ebben a világban.

A lázadás teszi az életet nehézzé


"Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. " (Ézs. 53:6)

Lázadás. Amikor emberek azt kérdezik, hogy miért ilyen nehéz az élet, a választ összefoglalhatjuk ebben az egy szóban. Ádám és Éva Isten elleni lázadása az Édenkertben mindent elrontott.

Miért tették? Isten a Paradicsomot adta, hogy ott éljenek, és mindent megadott nekik, amire szükségük volt. Ádám és Éva mégis úgy gondolták, hogy jobban tudják Istennél, mi a jó. Úgy döntöttek, a saját fejük után mennek. Így megtették azt az egy dolgot, amiről Isten azt mondta, hogy ne tegyék.

A Római levélben olvashatjuk ennek az eredményét: "...egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál..." (Róm.5:12)

Mi sem különbözünk Ádámtól és Évától. Mindannyian lázadunk Isten ellen, és a saját fejünk után megyünk. "Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem?"(Péld.20:9)

Az Isten elleni lázadásunk három kategóriába esik:

Bűn. A "bűn" szó egy íjászati kifejezés, mely céltévesztést vagy elégtelen célzást jelent. "...mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének." (Róm.3:23)
Bűnről akkor beszélhetünk, ha nem ütjük meg Isten mércéjét. A bűn egy nem szándékos lázadás.

Vétek (áthágás, megszegés). A "valaminek áthágása" épp az "eltévesztés" ellentéte. Azt jelenti, hogy a kijelölt ponton vagy határon túl megy az ember, illetve szándékosan engedetlen. Vétkezünk, ha úgy döntünk, hogy megszegjük Isten törvényét. A vétek szándékos lázadás.

Gonoszság. A gonoszság szándékos engedetlenség, melynek célja az, hogy másoknak ártson valaki. Kiválthatja harag, neheztelés, irigység, gyűlölet, büszkeség vagy keserűség, mely bosszúra vagy sértésre sarkall. A gonoszság egy rosszindulatú lázadás.

Dávid ezeket a különböző kifejezéseket használta a 32. zsoltárban, amikor így vallott Istennek: "Megvallottam előtted bűnömet,gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak" (Zsolt.32:5- Káldi ford.)

Ahogy Dávid, úgy mi is megszegtük Isten törvényét mind a három módon, ez teszi az életet ilyen nehézzé.
De a reményt a következőben találhatod meg: Nem számít, melyikről is van szó, hogy nem ütöd meg Isten mércéjét, vagy szándékosan megkerülöd az ő törvényét, vagy szándékosan megsértesz valakit, Isten mégis megbocsát, ha megvallod neki. És ez jó hír!




Igazodj Isten menetrendjéhez


„Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el.” (János 7:8)


Napjaink gyorsan elrepülnek, és az internetes alkalmazások, a mobiltelefon-hívások, a PDA folyamatos csipogása között épp csak annyi időnk marad, hogy lélegzetet vegyünk.

Még a gyülekezeti programtervünk is túlzsúfolt a különböző összejövetelekkel, szolgálatokkal és szeretetvendégségekkel. Bár arra törekszünk, hogy Jézushoz hasonlóvá váljunk, kifejlesztettünk egy, a jézusival homlokegyenest ellentétes tulajdonságot: túl elfoglaltak lettünk.

Sosem gondolsz Jézusra úgy, hogy Ő egy sietős személy. Sosem stresszelt azon, hogy még több dolgot végezzen el.

Hallod a hatékonysági szakértőket?
„Jézus, sokkal többet meg tudnál tenni, ha több segítőd lenne, mint éppen 12.”
„Ha előbbre akarsz jutni a farizeusokkal, el kellene járnod a kapernaumi tanácsülésre.”
„Miért vagy még itt Galileában? A szolgálatod sokkal nagyobb lehetne, ha felmennél Jeruzsálembe. Kár lenne elvesztegetni ilyen tehetséget.”

Jézus testvérei is azt mondták: „Menj el innen, és eredj Júdeába…. Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt.” (János 7:3-4)

Jézus erre egyszerűen csak annyit mondott, hogy nem ez a megfelelő időpont, mert ő az Atya menetrendjével összhangban tesz mindent.

Aztán Jézus is követte őket, szinte közvetlenül a testvérei sarkában járt. De ezt visszafogottan tette, mert nem akarta, hogy az események sodra eltérítse a céljától vagy Isten menetrendjétől.

Végig az evangéliumokban időről időre halljuk, hogy Jézus az Atya akaratára hivatkozik. Tudta, hogy Őt Isten küldte, hogy meghatározott céllal küldte, és Ő pontosan azt a célt akarta elérni.

Hogyan tudod a legjobban beosztani az időd? Lásd magad annak, akinek Isten teremtett, tudd, hogy mit akar, hogy megtegyél, aztán elszántan váltsd valóra ezt a célt. (Lukács 9:51)

Beszéljünk róla

* Gondold végig egy tipikus napodat, és írd le, amit csináltál. Ezek közül a tevékenységek közül melyek voltak összhangban Isten rád vonatkozó céljával?
* Milyen lépéseket tehetsz azért, hogy ne legyél mindig nagyon elfoglalt?




Szeress másokat azáltal, hogy érzelmileg feltöltődsz


A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.( I Kor. 13,7-8.)

Nem szeretheted az embereket, úgy, ahogy Isten szeret, anélkül, hogy ne lenne meg Isten ereje az életedben, hiszen az emberi szeretet véges.

Ha úgy érzed, semmi sem éri meg a plusz befektetést, vagy ha az életed haszontalannak és hiábavalónak tűnik, vagy, ha Istent okolod a problémáidért a következőt hajtogatva: "miért engedted Istenem, hogy ez vagy az megtörténjen velem?" Mindezek intő jelek, arra, hogy lelkileg kiégétél.

Az I.Timóteus 4:8 egyik fordítása (Phillips ford.) arra int, hogy "Szánj időt, és vedd a fáradságot, hogy lelkileg karban tartsd magad." Hogyan maradsz lelkileg fitt, hogy szeretni tudd az embereket? Csak is úgy, ha szokássá válik az életedben, hogy időről-időre lelkileg megújulsz.

Napi csendes idő Istennel- "Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra." (2.Kor 4.16.) Külsőleg, a testünk megromlik, de belülről, lelkileg-szellemileg megújulhatunk minden nap, azáltal, hogy időt töltünk Istennel.

Nem tudom, hogy mi segíthetne az életeden jobban, mint az, ha napi rendszerességgel időt töltesz Istennel. Kezdj napi tízperccel. Találj egy olyan helyet, ahol magad lehetsz- lehet ez az autóban, a hálószobában, a nappaliban, a kertben, vagy éppen az irodában. Válassz egy könyvet a Bibliából, s olvass naponta egy-egy fejezetet. Olvass el egy részt, elmélkedj azon, mit is olvastál, majd készíts jegyzetet. Ennek a szokásnak a rendszeressé tételével megváltozhat az életed, és naponta megújulhatsz a lelkedben.

Házi csoport- egy keresztény házi csoport nélkül egy árva. Szükséged van a házi csoportra. "Buzdítsátok egymást minden egyes napon." (Zsidók 3:13.) Szükséged van arra, hogy legalább hetente találkozz lelki testvérekkel, akikkel megoszthatjátok a problémáitokat, elmondhatjátok, egymásnak a szükségeiteket, ahol törődtök és imádkoztok egymásért.

Dicsőítés- Isten magasztalása és dicsőítése megújít és megfiatalít. Zsoltárok 59:17 azt mondja "Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok." Szükséged van arra az érzelmi kiengedésre és feltöltődésre, ami az éneklésből árad. Tegyél be egy keresztény kazettát vagy CD-t, énekelj vele, és figyeld meg, hogyan gyógyítja Isten mindeközben a lelkedet.
Átvészeled ezt a vihart

„Én vagyok, ne féljetek!” (Márk 6:50)

Viharba kerültél? Akkor olvasd el ezeket a sorokat: „Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!« Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban” (Márk 6:47-51). Négy fontos tanulság van itt számunkra: 1) Amikor a legtávolabb érezzük magunktól Istent, ő akkor tanítja nekünk a legtöbbet. Dave Dravecky mondta: „Visszanézve… megtanultam, hogy a puszta a hit tájképének része, és minden részlete éppolyan fontos, mint a hegycsúcs. A hegycsúcson elborít minket Isten jelenléte, a pusztában pedig a hiánya. Mindkét hely térdre kényszerít, az egyik a szavunkat is elállító félelmünkben, a másik a teljes függőség miatt.” 2) Isten nem jön túl korán. Általában a vihar legnehezebb részében jön, amikor azt hiszed, hogy nem bírod tovább – de mindig idejében érkezik. 3) Isten különböző viharokon visz át minket, és mindegyik által egyre többet tár fel önmagából. Másképp személyiségének bizonyos oldalait és egyes isteni terveit sohasem ismernénk meg. 4) Isten jelenlétének önmagában elégnek kell lennie számunkra minden viharban. Abban a pillanatban, amikor megjelenik, és azt mondja: „én vagyok”, minden félelmünknek el kell csendesednie.


Haladj tovább!


„Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr!” (Józsué 14:12)
Joe Fowler admirális mindkét világháborúban szolgált. Hajómérnökként ő tervezte Amerika két legnagyobb repülőgép anyahajóját, a USS Lexingtont és a USS Saratogát. 1948-ban ment nyugdíjba a tengerészettől. Nem sokkal később Walt Disney arra kérte fel, hogy vezesse első vidámparkjának tervezési és kivitelezési munkáit Kaliforniában. Soha azelőtt nem csinált ilyesmit, de nemcsak, hogy befejezte ezt a hatalmas munkát 1955-re, hanem sok évig ő maga vezette a parkot. Később, amikor Disney egy még nagyobb hasonló parkot szeretett volna építeni Floridában, ismét Fowlert kérte fel erre. Amikor a munka 1971-ben befejeződött, Fowler 71 éves volt. Itt a vége a történetnek? Nem. Amikor Fowler 87 éves volt, Disney újból felkérte, hogy építsen egy futurisztikus élményparkot, amelyet Epcot Centernek hívnak. Amikor megkérdezték, hogyan vállalhatott fel ekkora munkát 87 évesen, Fowler így válaszolt: „Nem kell meghalnod, amíg nem akarsz”. 1993-ban készült el a munkával. 99 éves korában tette le végleg a rajztáblát. Küldetés teljesítve!
85 éves korában Káléb azt mondta Józsuénak: „Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit nekem ígért az Úr [45 éve]” (Józsué 14:12). Megkapta? Igen. Haladj tehát tovább! Lehet, hogy hibákat fogsz elkövetni az úton? Biztosan! Henry Ford elfelejtett hátramenetet tenni az első autója sebességváltójába. Sőt, ötször csődbe ment, mielőtt a gépkocsigyártás atyjává vált volna. Időnként meg fogsz botlani a felfelé vezető úton, de ha Isten segítségét kéred, és kitartasz mellette, el fogsz jutni oda. Az igazság az, hogy semmi sem győzhet le, ha nem mondasz le az álmaidról csak azért, mert a kétségek és tévedések felett bánkódsz!


Légy pazarló!

„…nagyon szeretett.” (Lukács 7:47 NLT)

Lukács azt írja: „Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy vacsorázzon vele, és Jézus el is ment a farizeus otthonába… Egy bűnös asszony pedig… megtudta, hogy Jézus ott van… és drága kenetet hozott egy gyönyörű alabástrom edényben. Sírva letérdelt Jézus lábához… csókolgatta a lábát, és megkente a kenettel” (Lukács 7:36-38 NLT). Vannak, akiket annyira megbántottak vallásos emberek, hogy soha fontolóra sem vennék, hogy együtt vacsorázzanak egy farizeussal, mások pedig annyira vallásosak, hogy nem tudják, hogyan érhetnének el egy valódi bűnöst. De Jézus nem ilyen. Ő elfogadta a farizeus meghívását, és kiterjesztette kegyelmét a bűnösre – nekünk is ugyanezt kell tennünk. Jézus azt mondta: „Az ő bűnei – és sok van belőlük – megbocsáttattak, ezért mutatott nagy szeretetet irántam. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”

Három fontos leckét tanulhatunk ebből:

1) Lehet, hogy mások tudják, mit tettél, de Jézus azt is tudja, hogy mivé válhatsz. A farizeus Simon úgy tekintett erre az asszonyra, mint egy gyomra. Jézus meglátta benne a potenciális rózsát, és megöntözte.


2) Ha visszaemlékszel arra, hogy Isten miből szabadított meg, szereteted és adakozásod pazarló lesz. Nézd csak meg ezt a nőt, drága kenettel kente meg Jézus lábát! Ha beleszeretsz Krisztusba, az első, amit megnyit, a szíved lesz, a következő a pénztárcád. Elkezded keresni annak a lehetőségét, hogy az Ő országa javára adakozz.

3) Ne félj kimutatni érzelmeidet! Vannak, akik hagyományos „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”-típusú emberek. Mások „Kiálts az Úrnak!”-típusúak. Légy az, ami vagy, de szereteted Jézus iránt legyen pazarló!