2017. szeptember 24., vasárnap

Bosszú...

A mai nap imádsága:
Uram! Vedd el tőlem az önsajnálat, s a bosszankodás keserűségét! Segíts meg engem Istenem, hogy megnyugodjon lelkem Tebenned, s olyanná válhassak, amilyennek megálmodtál engem! Ámen
   

Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr.
Róm 12,19

A vélt vagy jogos sérelem sokszor ragadja magával az embert, s mond olyat, amit talán maga sem gondol komolyan: "Megölöm!" Aztán mégis megtörténik a tragédia: Nem kell hozzá még kés, kisfejsze vagy vadászpuska sem, egy egyszerű ütés a puszta kézzel is lehet halálos... Talán Káin sem akarta megölni testvérét, de jól elverni, látni hogy szenved, azt mindenképpen akarta. Káin nem számolt azzal, hogy az élet nagyon törékeny, hogy úgy kell vigyáznunk egymásra, mint a szemünk világára...

A gyűlölet nemcsak tragédiát idézhet elő, de még abban is akadályoz, hogy élvezzük az ételünket. A Biblia így fogalmazza meg ezt: ?Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel."

Aki gyűlöl, az különösen is békétlen ember. Nem dörzsölnék-e ellenségeink kezüket örömükben, ha tudnák, hogy az irántuk érzett gyűlölet kimerít minket, fáradttá és idegessé tesz, csúnyává, szívbeteggé, és talán még az életünket is megrövidíti? Jól írja a zseniális Shakespeare a VIII. Henrik-ben: "Ajánlom, ellenségednek se fűts Kemencét oly tüzesre, hogy megégj" - Weöres Sándor ford.

Ha nem is tudjuk "ellenségeinket" szeretni, szeressük legalább saját magunkat. Szeressük magunkat annyira, hogy ne szolgáltassuk ki "ellenségeinknek" boldogságunkat, egészségünket. Fölösleges bosszantani magunkat nyikhaj politikusokon, gazemberek disznóságain... Gonoszság és szenvedés mindig is volt a világban, a kérdés csak, hogy a fájdalom határozza-e meg a mi életünk milyenségét vagy mi határozzuk-e meg a fájdalom mértékét? Csökkenteni a kínt csak egyféleképpen lehet: szeretni! A jég a méghidegebbtől nem olvad meg, csak a melegtől! A nagy erőszak csak mégnagyobb erőszakot szül...

Istennek gondja van arra, hogy "megfizessen". Bármennyire is hihetetlen, Ő megfizet. "A gonoszoknak és jóknak egyaránt" - ahogyan az Írás mondja. Ezért teljesen fölösleges azzal tölteni az időnket, hogy mikor lesz megfelelő alkalom arra, hogy visszaüssünk... Ne felejtsük a Mester szavát: "Aki kardot fog, az kard által vész el." A gyűlölet, a bosszú az mindig elvesz, a szeretet pedig gyarapít... Ezért érdemes megfogadni az evangélumi tanítását Jézusnak: "Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek."

Ifjúság...

A mai nap imádsága:
URam, Istenem! Köszönöm az ifjúságom éveit, s köszönöm, hogy lélekben még mindig fiatal lehetek! Köszönöm, hogy sok oktalanságtól megőriztél, s elkövetett hibáimat elfedezted, s jót hoztál ki a rosszból is. URam, adj távlatot fiataljainknak, hogy Benned bízva megtalálják életük értelmét, s szereteted követeivé válhassanak a világban! Ámen

    

Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején,
és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod!
De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!
Préd 11,9

Talán nincs is bódítóbb az ifjúságunk idejénél... Úgy érezzük ilyenkor, mindenki más öregszik, csak mi nem. S tényleg, húsz és harminc között nem számoljuk az éveket, mert minden még olyan távolinak tűnik: házasság, család és gyereknevelés. Jóllehet, aki már elmúlt húsz, az már nem tinédzser, sokkal inkább fiatal felnőtt - vagy annak kellene leniie -, ennek ellenére többnyire szüleik financiális oltalma alatt élnek egészen addig, amíg végre el nem kezdik saját életüket - a mára általánossá vált start-időpontban - úgy harminc körül. A fiatalok lehetnek minden korban nagyon okosak, de bölcsek sosem, mert az személyes (meg)tapasztalásokkal jár együtt. Lehet beszélni a test lendületvesztéséről, de mindadddig csak elméleti probléma, amíg saját magunkon nem vesszük először észre, talán mégiscsak ritmust kellene váltanom...

Az ifjúság ideje nagyon szép, mert telve van fénnyel és örömmel, s mindenekelőtt álmokkal. Ha nem lenne ennyire vonzó, akkor nem keresték volna valóságosan is az örök ifjúság forrását... Bizony, az ifjúságunk is múlandó, s bár jó húszévesnek lenni, hamar kiszorítanak minket az újabb húszévesek. A gyorsan múló időt ezért ki kell használni, de nem mindegy, hogy hogyan! Manapság - tisztelet a kivételeknek - a fiatalságot a féktelenség, a "mindent-most-akarás" jellemzi. Elszomorítóak a fiatalok szórakozási szokásai (alkohol, drog!), s bizonnyal nem ez a legjobb módszer a családapai-családanyai, férj-feleségi szerepre készülésben. Persze, ha nincs távlat, s egyre inkább kiviláglik számukra, hogy a felelős felnőttek mennyire felelőtlenek, akkor már nem is kívánnak felnőttekké válni... Mindennek oka, hogy manapság nem a munkának, hanem a pénzcsinálásnak van becsülete, márpedig az Isten az embert nem spekulációra, hanem alkotásra teremtette.

Ifjúnak, erősnek, egészségesnek lenni nagyon jó. Próbára tenni magunkat, tanulásban, sportban, munkában - az ifjúságunk elengedhetetlen része kell hogy legyen. Álmodni nagy és szép terveket, ez is ifjúkorunk feladata, no meg az is, hogy alaposan átgondoljuk: mi volt jó abban, amit elődeinek gondoltak és tettek, s mit csinálnák mi másképpen, hogy jobb és szebb legyen a világ... Aki Istent is beleszövi ifjúkori álmai, az később sem fog csalódni. Istennel együtt ugyanis csak a test öregszik, de a lélek soha - ez a keresztény derű egyik feltétele! Akik lélekben megöregedtek és közömbössé váltak, akiket nem érdekel se múlt, se jövő, de valójában a jelenben is csak "úgy vannak" - azokkal nem sok mindent tud kezdeni a JóIsten sem. Nem azért, mert nem tudna, hanem azért, mert Isten szabadságot adott nekünk arra is, hogy akár az egész világot is megtagadjuk... Aki azonban élni akar, s nem akar önmaga vádlójává válni öregkorában, az jól teszi, ha már ifjúkorában is gondol Teremtőjére, mert az ifjúság "betegségéből" minden egyes nappal gyógyulunk...
Ráhagyatkozás...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne temessenek maguk alá gondjaim! Add, hogy mindig maradjon annyi rés feladataim között, hogy azon átkandikáljon Szereteted Napsugara! Köszönöm Uram! Ámen



"Ne aggódjatok, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? A ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre."
Mt 6,31-32

Sokan vannak, akik a hétköznapi gondokra való hivatkozással térnek ki az Isten hívása elől... "Nincs időm!" - mondják. "Mindig, minden a hétvégére csúszik!" - hallom a háziasszonyok védekező panaszát. Nálunk sincs ez másképp, a hétvége a felkészülés, a "rekreáció" jegyében telik. Sokan gondolják mégis azt, hogy az az egy órácska, amit az istentiszteletre áldoz az ember, majd az megfordítja a dolgok állását; időt nyerünk azzal, ha otthon maradunk. De mit is nyerünk és mit veszítünk?

Érdekes módon megváltói fordulatot nem hoz a magunknak megkapott/megszerzett plusz egy óra. Semmivel nem jutunk előbbre, még mindig marad tennivaló bőven. Akkor hát miért aggódunk? S aggodalmaskodásunkkal miért fosztjuk meg magunkat az önvizsgálat, az el-elgondolkodás, a töltekezés egy órácskájától? Azért, mert erős árban úszunk! Hat ránk a világ sodrása. Nemcsak a háromnapos ünnepek, de gyakran egy hétvége is valóságos népvándorlást indít meg a bevásárlóközpontok felé. S ha csak azt vennénk meg, amire szükségünk lenne! Mennyi minden belehullik bevásárlókosarunkba, ami szépen csillog, de valójában haszontalan... Tényleg csak az hasznos, ami megfogható?

S mi az, ami hasznos? Az, ami olyat ad, ami a legdrágábbak egyike. Ilyen például az idő. Amivel időt nyerünk/kapunk, s etikus a használata az mind hasznos. Ilyen pl. a bicikli... egyszerű, s mégis milyen hasznos - a testnek is! De a test "karbantartása" mellett a lélek "szervízelése" is ugyanolyan fontos. Aki ezt elhanyagolja, veszélynek teszi ki magát. Nemcsak koncentrációja, teljesítőképessége csökken, de még immunrendszere is gyengül. (Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy azok, akik harmóniában/békességben vannak önmagukkal, a világgal, nem utolsó sorban Istennel, azokat kevésbé kényszerítik térdre a vírusok, s gyógyulási készségük is jobb.)

Az egészség nagy kincs, erre többnyire akkor jön rá az ember, amikor már elveszítette azt. A lélek egész-sége, teljessége azonban a legfontosabb. Ez a biztosítéka ugyanis annak, hogy életünk kiegyensúlyozott legyen. Az életminőség ugyanis nem csak abból áll, hogy "Mit együnk?" vagy "Mit igyunk?" kérdésre megnyugtató választ kapjunk, hanem leginkább abból, hogyan gondolkodunk a létünkről... S, ha aggodalmaskodunk, akkor szorongásaink miatt elveszítjük a készségünket, hogy észrevegyük Isten számtalan helyen, mindennap megnyilvánuló szeretetét.

Szerelem...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy életem végéig tanulhassam a szerelem titkát, s hálaadással élhessem napjaimat, mert bennük újra és újra Rád találhatok! Ámen.

   

Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja! Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.
Énekek Éneke 8,4 és 6-7

Szexualizált világban élünk... Soha ilyen mértékben - intenzitásban és tömegében - nem manipulálta egyik ember a másikat a "szerelem" segítségével. Van, aki a szerelmet a jólétért hazudja, mert elege van már a nélkülözésből, van, aki gyerekének neveléséhez keres megbízható szociális partnert, de tudja, hogy cserébe szerelmet várnak. A reklám-szakma szexualizált ötletek nélkül manapság el sem képzelhető, s bizony nemcsak a gazdasági siker "támogatására" vetik be a szerelmet, meglehetősen sokan a "szexuális szolgáltatást" teszik meg vállalkozásuk alapjának...

A szexualitás tehát sokarcú, de a Szentírás nem erről, hanem a szerelemről beszél. Régi magyar szavunk a "szer" törvényt jelent. Olyan törvényi elemről van tehát szó, ami az élet alap-eleme! Szerelem nélkül nem élet az élet... azaz élet nincs szerelem nélkül. A biblia-interpretálta szerelem olyan kapcsolatot jelöl, amihez csak egyetlenegy kapcsolat hasonlítható: az Istenhez való viszonyunk. Aki ilyen szerelembe esik, az azt kapja az élettől, ami kevesek kiváltsága. Az "igazi" szerelem túlmutat a halálon is, mert a halál az egyén tragédiája, de a szerelem a közösség győzelme. Győzelem a magány felett, deklarációja az egymásban elrejtettségnek, a lélek egybeolvadása titkának...

A "romantika" mára átalakult hiperérzékenységgé, és az "emósok" megjátszott és/vagy valós világfájdalmának divattá vált mozgalma sem pótolja. A romantika ugyanis nem erőtlenséget, csalódottságot, hanem erős reménységet hordoz. Az egyháztörténelem tanúsága szerint minden korban akadtak olyanok, akik hibásan értelmezték Istennel való viszonyukat, s annak gyakorlati megéléséhez olyan formákat választottak, ami teljességgel élet- és emberidegen. Ez a természet-ellenesség aztán sok személyes tragédiának is a melegágyává vált. A "bibliai" szerelem az ismereten alapul, amikor Ádám "megismeri" Évát, akkor a legbensőségesebb találkozás történik meg férfi és nő között. Ez az "ismeret" Isten nélkül nem képzelhető el, mert lelkünk istenes részét csak akkor érthetjük meg legalább egy kicsit, ha elfogadjuk nem evolúciós siker-produktumok, hanem teremtményei vagyunk a mindenható Istennek.

Üdvösség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy lássak teremtett világodban, ne csak nézzek! Ámen


Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
Fil 2,12c-13

Tény, hogy Saul-Pál korai "büntető-megtorló Jahve-Isten-képei" apostoli leveleiben fel-felvillannak... Nem csoda, hiszen a hitet mindig kultúrába-ágyazottan "szívjuk" magunkba - gyermekkorunktól kezdődően -, ezért a hit mindig csak a kultúra szövétnekében létezik, ha nem így van, akkor azt rajongásnak nevezhetjük. Sokan rajonganak az ilyen isten-képekért, s az ilyen szélsőségesen, a világot fekete-fehéren látó "híveket" aztán könnyedén lehet manipulálni, nemkülönben politikai célok elérésére felhasználni... Amikor az együttműködő józanság minimumát is nagyítóval kell keresni, akkor az ember könnyen elkeseredik: "Hát még mindig csak itt tartunk a harmadik évezred elején?" Ki gondolta volna akár csak néhány évtizede, hogy a szélsőséges (világ)vallási ideológiák ennyire felerősödnek, s csúcstechnológiával vezérelt vallásháborúra készülnek egyes nagypolitikai vezetők?!

Tény, hogy sokan hátat fordítanak manapság az Egyháznak, s teszik ezt joggal. Az egyházi élet ugyanis a folyamatos megújulásról, a "naponkénti reformációról" szólna, akkor is, ha nem protestáns felekezetekre gondolunk. Pál is így buzdít: "Mindent megvizsgáljatok, ami jó megtartsátok!" Ez azt jelenti, hogy az Egyház népe nem maradhat meg a kétezer évvel ezelőtti merev elképzeléseknél, hanem folyamatosan fejlődnie kell(ene) - ahogyan fejlődött is -, hiszen az egyháztörténet arról tanúskodik, hogy követőinek nem kőtáblába vésve hagyományozta a Názáreti az Ő tanítását, hanem az bizony évszázadokon keresztül tartó hitharcok és zsinatolások komoly szellemi munkájának eredménye! Ki kell mondani: Aki ezt nem így látja, az "a fától nem látja az erdőt"-klasszikus problematikájával küszködik.

Nos, Isten az üdvösséget nem azoknak adja, akik félelemtől félig vagy teljesen megbénulva, az emberi elképzelések-kiszínezte isteni megtorlás kényszerképzetének áldozatai, hanem azoknak, akik cselekszik az Ő akaratát: megélik azt, hogy a szeretet-képűre teremtett lények, mint ahogyan Isten legfőbb "tulajdonsága" is a szeretet. Jézus URunk így tanít minket: "Nem azok öröklik Atyám országát, akik azt mondják 'Uram, Uram!', hanem azok, akik cselekszik az én mennyei Atyám akaratát." Nem cselekedeteink miatt üdvözülünk - mivel cselekedeteink soha nem tökéletesek -, hanem kegyelemből, de cselekedeteink alapján ítéltetik meg a hitünk/szándékunk. Isten az, Aki mindig elkészíti a körülményeket, a lehetőségeket a jó megcselekvésére, s ha valaki nem él ezzel az "felajánlással", és a következményekért Istent hibáztatja, az alapvető isteni igazságokkal nincs tisztában...

Isten áldásaiban élni


„Boldog ember az…” (Zsoltárok 112:1)

A 112. zsoltár annak a leírása, hogy mit jelent Isten áldásaiban élni. Az első vers az ajtó, amelyen be kell lépned ahhoz, hogy elnyerd azokat. „Boldog ember az, aki az Urat féli [bízik benne, tiszteli őt és engedelmeskedik neki], sok örömöt talál parancsolataiban [gyönyörködik abban, amit Isten mond, és meg is teszi]”. Most, ahogy látod, mit kínál Isten az ilyen embereknek, gyorsan tovább akarsz menni a következő versekre. De nem teheted, előbb alkalmasnak kell bizonyulnod! Ez az igevers az árcédula; nézd meg jól! Nem tehetsz semmit azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de engedelmeskedned kell neki, ha áldásaiban akarsz élni, és ha alkalmasnak minősülsz, íme a jutalom:

„Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma [neve] dicsőségesen emelkedik (Zsoltárok 112: 2-9). Ezt jelenti Isten áldásaiban élni.





ISTEN SEGÍTSÉGÉRE SZORULVA


„Segítségem az Úrtól jön..." (Zsoltárok 121:2)
Hallottál már arról a fickóról, aki így imádkozott? „Uram, ma eddig mindent jól csele­kedtem. Nem pletykálkodtam, nem voltam indulatos, nem voltak szennyes gondolataim, nem voltam kapzsi, sem mogorva. De néhány perc múlva fel kell kelnem az ágyból, és azután már minden segítségedre szükségem lesz." Mosolygunk ezen, de az igazság az, hogy nehezünkre esik elismerni, hogy segítségre van szükségünk, főleg egy olyan világ­ban, amely az önállóságot becsüli. A legveszélyesebb időszak az életedben az, amikor azt hiszed, nincs szükséged Istenre! Ilyenkor beköszönt az önelégültség; növekszik az elbizakodottság. Azt mondod: „Szükségem van rád, Uram", aztán úgy cselekszel, mint­ha minden rajtad múlna. Emiatt nem használod a hitedet, pedig hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Id. Zsidók 11:6). Ha a célod eléréséhez nincs szükséged Istenre, ak­kor nem ez Isten célja az életeddel! Ha Ő is benne van látomásodban, akkor kiderül, hogy Ő az egyedüli eszköz és forrás, amire szükséged van célod eléréséhez, látomásod beteljesüléséhez. Az Ő segítsége nélkül ugyan mi olyat tudnánk mondani vagy tenni, ami valóban számít? Semmiben sem jutunk előre, amíg alázatosan el nem ismerjük, hogy az élet legtöbb dolgában tehetetlenek vagyunk. Isten azonban nem az! Bármivel is nézel ma szembe, olvasd el ezeket a szavakat, és nyugalmat találsz bennük: „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője! Az Ur a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor." (Zsoltárok 121:3-8






Vedd fel a kereszted!

„… vegye fel naponként a keresztjét…” (Lukács 9:23)


Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztnek tekintsünk egy problémás házastársat, egy konok tinédzsert, egy ágyhoz kötött hozzátartozónkat vagy a nehéz anyagi körülményeket. Valaki azt írta: „Azt hisszük, hogy Isten úgy osztja ki a kereszteket, mint ahogy a börtönőr a lapátokat az elítélteknek. Senki sem akar kapni. Mindenki kap egyet… [De] a kereszt ennél sokkal többet jelent. Ez Isten eszköze megváltásunkra… szeretetének bizonyítéka. Felvenni a keresztet… annyi, mint felvenni Krisztus terhét… az emberekért.” Jézus azt mondta: „az én terhem könnyű” (Máté 11:30). Az a kereszt, melynek hordozására te lettél elhívva, nem fogja feltörni a hátad, hanem felébreszti és kifejleszti benned az erődnek azon területeit, amelyek eddig aludtak, vagy kevésbé értékes célokra voltak használva. Amikor ezt felismered, nem fogsz többé könnyebb keresztért imádkozni, inkább erősebb hátat fogsz kérni. Amikor Pál így kezdett imádkozni, Isten azt mondta: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9). Amikor egy csúnyán összeégett gyermeket felöltöztettek temetési ruhába, és otthagyták egy mezőn meghalni, John Bentley ügyvéd a feleségével gondozásukba vették, míg újra egészséges nem lett, és örökbe fogadták. Ma Bentley-ék egy árvaházat irányítanak. Nem sétáltak tovább, hanem vállukra vették a keresztet Kína gyermekeiért. Ifjabb Michael Landon 19 éves volt, amikor elfogadta Krisztust, és a szokásos szemét helyett evangéliumi üzenetű filmeket kezdett forgatni, ezzel gyakorolva hatást Hollywoodra. A színészlegenda fia különleges tehetséggel rendelkezett ahhoz, hogy felvegye keresztjét a szórakoztatóiparért. De ne feledd, a kereszthordozás elhívása azt jelenti, hogy meghalsz az önérdekednek, és keresztre feszíted tested vágyait, hogy így láthatóvá legyen benned Krisztus élete.




Íme három kérdés, ami segít felismerni, hogy mi a te kereszted: 1) Milyen irányba vezet Isten? Ha azt hiszed, hogy a háttered nem számít, gondold át újra! Térkép lehet a jövődhöz. Fontold meg azokat a tapasztalatokat, és azt az életstílust, amit megismertél. Az, hogy Egyiptomban nőtt fel, felkészítette Mózest arra, hogy a fáraó elé álljon. Dávid évekig birkákat terelt, ez előkészítette arra, hogy egy népet vezessen. Pál kitüntetett helyzetben volt, mint zsidó hittudós és mint római polgár, ez képessé tette arra, hogy mind a vallásos, mind a nem vallásos emberek felé szolgálni tudjon. 2) Milyen terhet helyezett Isten a szívemre? Pál azt mondja: „szívem szerint kívánom, és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét” (Róma 10:1 Károli). Pált az a szenvedélyes vágy hajtotta, hogy lássa, amint népe megváltást nyer. Téged mi hajt, mi ösztönöz? Menhelyet építeni a hajléktalanoknak? Kiállni mások kihasználása és mellőzése ellen? Próbáld ki, látogass meg egy ápolóintézetet, és figyeld, hogy el tudsz-e távozni anélkül, hogy érzelmeidet megérintette volna. Vagy tölts időt fogyatékkal élő gyermekek között; többet tanítanak neked, mint amennyit te tanítasz nekik! A megvalósulás a szíved vágyaiból fakad, nem csupán a fejedből kipattanó ötletekből. 3) Milyen területeken tudom hasznosítani talentumaimat? A Biblia azt mondja, hogy Isten „ajándékot adott az embereknek” (Efézus 4:8), és azt is, hogy: „különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz” (1Korinthus 12:5-6). Hogyan ismered fel a különbséget a saját magad által generált és az Istentől származó gondolat között? Salamon azt mondta: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg” (Példabeszédek 19:21). Az emberi ötleteknek rövid a szavatossági idejük, az isteni útmutatás maradandó.
A befolyásod Isten dicsőségére van


"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5:14-16)

Te a magad erejéből nem válhatsz a világ világosságává. Jézus azt mondja, hogy a Vele való kapcsolatod miatt lehetsz a világ világossága. "Isten, aki ezt mondta: 'Sötétségből világosság ragyogjon fel', ugyanaz az Isten, aki világosságot gyújtott a mi szívünkben is, hogy elhozza számunkra Isten dicsőségének ismeretét, amely Krisztus arcán ragyog." (2. Kor. 4:6)

Isten beszéde Jézus világosságát gyújtja fel a szívünkben, és az ő fénye ragyog olyan fényesen rajtunk keresztül. Ezért vagyunk olyanok, mint a csillagok az univerzumban, amelyek az egész emberiség számára irányt mutatnak a valódi élet felé (Filippi 2:15-16).

Ez a tanítványság képe is: Jézus, aki a világ világossága, újjáteremt minket, hogy mi is a világ világosságává váljunk. Nem magunktól vagyunk fények, hanem a világ világosságával való természetfölötti közösségünkből fakadóan. Arra hív minket, hogy őt kövessük, azt mondja: "Aki engem követ, övé lesz az élet világossága, soha nem jár sötétségben" (János 8:12, TEV).

A szemünknek állandóan a világosságra kell összpontosítania, és alázattal Jézusra bízni, hogy felfedje a maga világosságát rajtunk keresztül. Amikor imádkozol, emlékezz erre:

A befolyásod, a láthatóságod annak az eredménye, Aki benned él, nem pedig annak, amit te teszel. Isten az, aki befolyásossá és láthatóvá tesz.

Te csak sáfára vagy a befolyásodnak és láthatóságodnak, ezért félre kell tudnod állni az útból, és hagyni, hogy Jézus dolgozzon általad.

Csak Isten ismeri a befolyásod és a láthatóságod jelentőségét. Lehet, hogy te csak egy emberre vagy hatással, de ő majd hatással lesz az egész világra. Csak arra figyelj, hogy kövesd Jézust, bárhova is vezet téged.

Beszéljünk róla!

* Hogy használod a befolyásodat arra, hogy Krisztus világosságát áraszd?
* Kérj alázatot Istentől, hogy megértsd, hogy csak az ő dicsőségére helyezett téged befolyásos pozícióba. Imádkozz bölcsességért és jó ítélőképességért abban, ahogy Krisztus példáját és útmutatását követed.


Megtakarítás = befektetés a jövőbe


„Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.” Példabeszédek 21:20





A Biblia elég gyakran tanít a pénzügyekről. Itt van például a Péld 21:20, ami nem más, mint Isten IQ tesztje. Lássuk, milyen bölcs vagy: az okos ember tartalékol a jövőre nézve, a bolond azonban minden bevételét elkölti.

Van egy kérdés, amit ha felteszel saját magadnak, segíthet abban, hogy takarékosan bánj a pénzeddel. Nagyon egyszerű ez a kérdés; amikor arra készülsz, hogy megvegyél valamit, kérdezd meg magadtól: „Tényleg szükségem van rá?” És légy teljesen őszinte, amikor megválaszolod magadnak.

Például: tényleg szükségem van egy új kocsira? Persze, tudom, hogy nagyon szeretném. De tényleg szükségem van egy új kocsira? Mert igaz, hogy nagyon szeretném, de igazán szükségem van rá?

Egy alapvető anyagiakkal kapcsolatos tanítás: ha elköltöd a pénzed, akkor elfogy. De ha takarékoskodsz a pénzeddel, akkor megmarad és neked dolgozik majd. A legnagyobb problémánk gyakran az, hogy mi dolgozunk a pénzért, ahelyett, hogy hagynánk a pénzünket dolgozni értünk. Ha ezt Istennek tetsző módon teszed, akkor kilábalhatsz az adósságból és Ő megáld téged.

Hogyan kellene átszervezni a pénzügyeidet, hogy azok Istennek tetszőek legyenek?




Szívből szeresd az embereket


"Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket." (Fil. 1:7)

Felfedeztem, hogy, ha nem a szívemen viselem az embereket, akkor az idegeimre mennek. Ha nem a szíveden viseled a gyermekeidet, akor az idegeidre fognak menni. Ha nem a szíveden viseled a férjed, akkor ő is az idegeidre fog menni.

Az ok, amiért olyan sok házasság összeomlik, hogy a házastársak az eszükkel reagálnak egymásra, nem a szívükkel. Mikor a feleséged azt mondja: "Olyan lehangolt vagyok", figyelj rá, hallgasd meg; oka van annak, hogy ezt mondja. Mikor a férjed azt mondja: "Úgy érzem, nem ez a helyes lépés, nem ezt kell tennünk. Ezt valahogy másképp kell csinálnunk." Hallgasd meg, figyelj arra, amit mond.

Szívbeli szeretet a megértéssel kezdődik. Azzal, hogy megérted, hogy valaki, miért érez úgy, ahogy érez. Kérdezd meg őt, aztán hallgasd meg, mit mond. Hallgasd meg a fájdalmát, próbáld meg megérteni a problémát. Tudd meg, hogy miért viselkedik a társad úgy, ahogy viselkedik. Meg kell értsd a hozzád közel álló emberek hangulatváltozásainak okát. Meg kell tudnod érteni őket, és hogy miért viselkednek úgy az adott napon. Ha kicsit is érdekelnek ezek az emberek, akkor meg akarod tudni, hogy mi bántja őket.

Hogyan szereted azokat az embereket - még, ha meg is érted őket -, akiket nem találsz szeretetreméltónak? "Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével" (Fil. 1:8) A görögben, a "szeretet" (affection) szót használják a belekre. A görög társadalomban a görögök úgy gondolták, hogy az érzések központja a hasunkban van, a májunkban, a belső szerveinkben.

Pál azt mondta: "Bensőmből szeretlek titeket." Ez nem a szeretet természetes típusa. Ez a szeretetnek egy természetfeletti módja, és ezért mondja Pál, hogy ez nem tőle van, hanem Jézus Krisztus szeretete ez. Az emberi szeretet kimerül, elapad és meghal a szőlőtőn. Az egyetlen szeretet, ami szívfájdalmak és nehéz körülmények közt is kitart, az Isten szeretete - "a Krisztus Jézus szeretete".

Szóval, hogy szerezheted meg ezt a belsőből eredő szeretetet? "Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Róm- 5:5) Isten szeretete nem valami olyan, amit te alakítasz ki. Ez olyan, ami a szívedbe árad a Szentlélek által, ha engeded, hogy Ő benned éljen nap mint nap.