2017. július 6., csütörtök

BETELJESÜLÉS

„Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet…” (Zsoltárok 37:34)
Általában hatalmas szakadék van egy álom születése és annak elérése között. A kérdés az, hogy a szakadékot az okozza, hogy még nem érted el a célt, vagy az, hogy elcsüggedtél? Ha a szakadékot saját csalódottságod és keserűséged mélyíti, nyomorultul fogod érezni magad benne, és minden nappal, amikor megelégedettség helyett frusztrációt érzel, csökken az esélye, hogy tovább tudsz haladni álmos elérése felé. Seth Gordin mély merülésnek nevezi azt az állapotot, amikor elhatározzuk magunkat arra, hogy elérünk valamit, de még nem látjuk annak semmilyen eredményét. A „mély merülés” jelenti azt a nehézséget, amivel szembe kell néznünk, a tanulási folyamatot, amin végig kell mennünk, és a kemény munkát, amit fel kell vállalnunk az elképzelés és a meg valósulás között. Ha most úgy érzed, olyan mélyen vagy, mintha az út sohasem érne véget, íme, néhány ige, amibe kapaszkodatsz: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:35-36). „Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Korinthus 4:18). Isten többet is ígért, mint álmod beteljesülés; azt ígérte, hogy örömöt ad a beteljesedés felé vezető út minden lépésére.

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsidók 10:35)
Dan Sullivan tanácsadó így fogalmazta meg az ideáljaink és a valóság közötti különbséget_ „Az ideál az, ahogyan elképzeljük jövőnket, vágyott eseményeket vagy helyzeteket, és ez képessé tesz arra, hogy továbbhaladjunk. Az ideál nem létezik valójában, csupán a gondolatainkban, és nem is elérhető.” Miért? Mert az ideális eléréséhez mindennek tökéletesnek kell lennie. Az élet pedig, még a legjobb esetben is, eléggé zavaros. Tele van meglepetésekkel – jó és rossz meglepetésekkel egyaránt. Ha csak akkor tudod elégedettnek érezni magad, ha az álmodról festett idealisztikus kép megvalósul, sosem leszel elégedett. Ez nem jelenti azt, hogy el kell vetned minden eszményképet. Ezek hasznosak ahhoz, hogy célokat állítsunk fel, hogy belső ösztönzést találjunk, hogy a tökéletességre törekedjünk. Azonban arra is szükség van, hogy visszafogjuk képzeletünket. Miközben az idealista álmok azonnali megvalósulást követelnek, a realista álmok elérik, hogy értékeld a megvalósuláshoz szükséges időt is. Míg az idealista álmok nem viselnek el semmi egyebet, mint tökéletességet, a reális álmok teret engednek annak, hogy emberek és így tökéletlenek vagyunk. Az idealista álmok csalódásnak tesznek ki, a reális álmok sikerre vezetnek. Csak az az ember nem hibázott soha, aki sosem csinált semmit. Sőt, az az ember, aki sosem vét hibát, valószínűleg olyan valakitől kapja fizetését, aki szokott hibázni. Isten a Biblia hőseit sosem mosta patyolat tisztára, mégpedig okkal: azért, hogy tudtunkra adja, gyarlóságaink ellenére is fel tud használni arra, hogy nagyszerű dolgokat vigyünk véghez. Azt kérded: „De nem kellene dolgoznom azon, hogy legyőzzem gyengeségeimet?” Dehogynem, de sikert csak abban érhetsz el, amire Istentől kaptál elhívást, és amiért a tőle kapott erővel dolgozol.

„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat beteljesítsem…” (Zsoltárok 40:9)
Ahhoz, hogy életben tudjuk tartani álmunkat, és beteljesülést találjunk már a felé vezető útban is, engednünk kell magunknak, hogy tovább álmodjunk. Isten Józsefnek két álmot adott: az elsőben már kévék meghajoltak az ő kévéje előtt; a másodikban csillagok hajoltak meg az ő csillaga előtt. Figyeld meg az álmai fejlődését: kévéktől a csillagokig. A legtöbb kreatív ember ösztönösen megérti az álom fontosságát az ihletettség, motiváció és beteljesedés folyamatában. George Lucas, a Csillagok háborúja filmek rendezője és producere azt mondta, hogy egy dolog segített neki8 és munkatársainak továbbmenni a nehéz időkben: „Mindig arról álmodtunk, hogy milyen lesz majd.” Ha nem vagy születetten kreatív, akkor meg kell tanulnod tovább álmodni. Sőt, az sem árt, ha egy kis humorérzékkel is meg tudod fűszerezni. Egy történetben egy diák az egyetem területén kerékpározott. A pólóján a következő felirat volt: „Orvos leszek”. A kerékpárján is volt egy felirat: „Mercedes leszek”. Ez az ember megtanulta, hogyan kell álmodni! Andrew Carnegie, az 1900-as évek elején élt nagy emberbarát mondta: „Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki célt, ami uralja gondolataidat, felszabadítja energiáidat, és lelkesíti reményeidet!” Más szavakkal: tartsd életben z álmodat, és az életben fog tartani téged. Amikor Dávid azt mondta: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” egyszerűen úgy értette, hogy akkor találjuk meg az igazi beteljesedést, ha azt tesszük, amiért Isten e földre helyezett minket.
INTÉZD EL A KAKAST!

„Nincs tehát most már semmiféle kárhozható ítélet…” (Róma 8:1)

Booker T. Washington egy csodálatos történetet mondott el édesanyjáról. Fiatal korában ő is, mint az ültetvényen minden más rabszolga kakaskukorékolásra ébredt. Jóval napkelte előtt betöltötte a kunyhókat a kellemetlen hang, ami arra emlékeztette Washingtont és a többi rabszolgát, hogy fel kell kelniük az ágyból, és ki kell menniük a gyapotmezőkre. Az a kakaskukorékolás jelképezte a hosszú és kimerítő munkanapokból álló életet. Egyszer azonban eljött az a nap, amikor Abraham Lincoln kihirdette a rabszolga-felszabadítást. Másnap reggel az ifjú Booker ismét a kakas hangjára ébredt. Csakhogy ez alakalommal a kakast körbe-körbe kergette az édesanyja, kezében egy bárddal. Aznap a Washingtonm család megsütötte és megette ebédre az „ébresztőórát”. Szabadságuk első tette az volt, hogy elhallgattatták a rabszolgaságra emlékeztető hangot.

A te álmodat is ellopják  a „kakasok”? Talán el kellene kezdened élesíteni a pengét! Az evangélium nagyszerű híre az, hogy igen, Isten kegyelme valóságos, és tényleg van szabadulás! „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint” (Róma 8:1 Károli). Az isten szerelmére, felejtsd el bűneidet, mert azzal, hogy folyton újra felhozod őket, csak bosszantod őt! Ez túl erősen hangzik? Akkor olvasd el, mit mond Isten a bűnökről: „Én, én vagyok az, aki letörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékszem” (Ézsaiás 43:25). Isten a tenger mélységére vetette bűneidet (ld. Mikeás 7:19), és kitette a partra a „Halászni tilos!” táblát. 


Kezdj új divatot!

„Jézus… letette felsőruháját…” (János 13:3-4)


János ezt jegyzi fel: „Jézus… felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: »Uram, te mosod meg az én lábamat?«” (János 13:3-6). Jézus nem várt arra, hogy a tanítványok tegyék meg az első lépést, Ő kezdeményezett. Megtanította, hogy ha Istent akarod szolgálni, akkor hajlandónak kell lenned félretenni a rólad kialakult képet, a kényelmedet és a napirendedet. És ezt olyan módon jelenítette meg, amit a tanítványok sosem felejtettek el. Azzal, hogy levette felsőruháját, megmutatta nekik, hogy Istennek nincs ideje a formalitásokkal vagy a divattal foglalkozni. Az igazi szolgálat nem törődik az imázzsal, az igazi szolgálat teljesen lemond minden különbségtételről. Isten megtestesülése önmagát alázatba öltöztette. Csodálatos! De Péter nem értette meg. Zavarba hozta az a gondolat, hogy Ura megengedte magának, hogy ilyen lealacsonyító fényben tűnjön fel. Ezért Jézus azt mondta: „Ti így hívtok engem: Mester, és Uram… Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek… Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek” (János 13:13-17). Ha áldott akarsz lenni, ne csatlakozz a „lelki elithez”, akik annyira odavannak a saját prédikációjuktól, és olyan szívesen dicsekednek a saját teljesítményükkel. Tégy le mindent, ami a saját dicsőséged, és vedd fel a szolgálat törölközőjét! És ne várj másokra! Valakinek a te asztalodnál is el kell kezdenie az új divatot. Ma te légy az, aki ezt megteszi!





Lépdelj és bízz tovább!


„Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek.” (Józsué 1:3)

Egy fonalat láthatsz, ami végighúzódik az egész Biblián. Amikor igazán szükségünk van Rá, akkor Isten megjelenik, és megcselekszi értünk azt, amit mi nem tudunk megtenni. De az esetek többségében, vagyis az idő nagy részében, Ő megerősít minket, és azt mondja: „Lépdelj és bízz tovább!” Nincs semmilyen varázsszőnyeg. Ha el akarsz érni valamit, ami igazán megéri, hitben kell lépned egyik lépést a másik után, vállalva a kihívást.

Jób könyvében 42 fejezet van. Az első 41 részben Jób élete veszteségek sora: elveszíti az egészségét, a vagyonát és a családját. Ráadásul olyan barátok mellett, amilyenek neki vannak, ellenségre sincs szüksége. Kétségei nem csillapodnak. Újra és újra megkérdezi Istent, de csak hallgatást kap válaszul. Mégis kitartott annyi nehéz napon és álmatlan éjszakán át, mert hitte: „Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Jegyezd meg: a) az arany kimunkálásához tűz kell; b) csak az ötvös tudja, hogy mekkora hőfok és mennyi idő szükséges; c) a folyamat siettetése csökkent értékű terméket eredményez. Isten azt mondta Izráelnek, hogy minden helyet, ahová lépnek, nekik ad. C. V. White azt mondja: „A sikeres ember soha nem vár a tömegre. Ő elindul egymagában is. Ehhez elszántság és nagyfokú határozottság kell, de a sikeres ember mindkettővel rendelkezik. Semmilyen fontos dolgot nem vittek véghez anélkül, hogy előtte a többség ne vonta volna kétségbe a lehetőségét. A siker annak az elérése, amiről az emberek azt hiszik, hogy nem lehet megcsinálni.” Az önelégültség, a kimerültség, a bírálat és a csüggedés olyan gát, amit állandóan le kell küzdened. Tehát „lépdelj és bízz tovább!”


Szellemi csatában vagy


„Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében!” (Efézus 6:10)
1917-ben Akaba bevehetetlennek tűnt. Bármilyen haderő közeledett volna kikötőjéhez a tenger felől, nagy erejű védelemmel nézett volna szembe. Minden más oldalról pedig a kietlen, száraz, barátságtalan sivatag vette körül. Tőle keletre terült el a halálos „Nap üllője”. Ez forró homok széles sávja volt, mely ma a határt képezi Szaúd-Arábia és Jordánia között. A törökök azt hitték, hogy Akaba ellenáll minden támadásnak – de tévedtek. Arábiai Lawrence vezetésével egy arab szabadcsapat átkelt a „Nap üllője” sivatagon. A helyi lakosságtól is erősítést kaptak. 1917. július 6-án észak felől, amerről védtelen volt, lerohanták Akabát. Az Arábiai Lawrence című film egyik nagyhatású jelenete, amikor Lawrence vezetésével az arabok tevéiken és lovaikon elvágtatnak a hatalmas ágyúk előtt, amelyek teljesen hatástalanok velük szemben. Miért? Mert az ellenkező irányba, a kikötő felé néznek!* Akaba elesett, a török megszállás ereje megtört Palesztinában, hogy a helyét átvegye az angol uralom, majd végül Izrael népe. A törökök három dolog miatt vallottak kudarcot, amikor Akabát védték: nem tudták, hogy ki az ellenségük; nem ismerték fel, hogy mi a leggyengébb pontjuk; és nem volt megfelelő fegyverük. Íme a tanulság: 1) Tisztában kell lenned azzal, hogy ki az ellenséged! A Sátán megpróbálja majd kisebbíteni saját jelentőségét, sőt akár tagadja azt is, hogy létezik, csak hogy meggyőzzön arról, a probléma te vagy. Így aztán a test ellen fogsz küzdeni testi erővel, és minden alkalommal veszíteni fogsz. 2) Tudnod kell, mi a leggyengébb pontod! Légy őszinte! Erősítsd meg a védelmet még azelőtt, hogy megtámadnának! 3) Ismerned kell a fegyvereidet! Isten Igéjével, oltalmazó imával és keresztyén közösséggel felfegyverkezve bátran indulhatsz harcba az ellenség ellen, hiszen te leszel túlerőben.
* A drámai hatás fokozása kedvéért a film készítői néhány helyen eltértek a történelmi tényektől. A tenger felőli támadás megakadályozását szolgáló 12 hüvelykes nehézágyúk létezése is csupán legenda. Akaba legnagyobb védelme a Nefud sivatag volt, amiről addig a legtöbben úgy tartották, hogy lehetetlen rajta átkelni. Lawrence igazi győzelme a sivatagon való átkelés volt. Csapatai több embert vesztettek kígyó- és skorpiómarás következtében, mint a csatákban.




TEDD AZT, AMIRE ELHÍVÁST KAPTÁL!


„Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki." (János 3:27)
Szeretjük idézgetni ezt az ígéretet: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Filippi 4:13). Ám ez az ígéret nem jelenti azt, hogy bármit tehetünk, amit csak akarunk, vagy amit mások csinálnak. Nem, Pál azt mondja, hogy bármire képesek le­hetünk, amire Isten hív minket, mert minden megbízatásával együtt jár az ő segítsége. Ez az igevers igazából arra tanít, hogy maradjunk meg azokon a határokon belül, amire Isten elhívása szól, és ne próbáljunk belefogni olyan dolgokba, amelyek nem képezik részét Isten életünkre vonatkozó akaratának. Ez nem negatív hozzáállás, ez bölcsesség. Isten azt akarja, hogy nála keresd a válaszokat, ne másutt. Ez nem azt jelenti, hogy nem tanulhatsz másoktól, csupán annyit jelent, hogy annak a tervnek, amely sikerre vezet, Istentől kell érkeznie. Mi Isten elhívása a te életedre? Fedezd fel, tedd meg, különben csalódottságban és keserűségben fogsz élni, folytonosan másokkal versengve és má­sokhoz hasonlítva magadat. Bemerítő János ezt mondta: „Az ember legyen elégedett azzal az ajándékkal, ami a mennyből adatott neki". Olvasd el a megelőző verseket, és azt fogod látni, hogy János néhány tanítványa felháborodott azon, hogy Jézus is bemerít, és a tömegek elhagyják Jánost, és Jézushoz tódulnak. Ha János nem lett volna biztos Istentől kapott önazonosságában és elhívásában, talán félni és féltékenykedni kezdett volna. De ő egészen más magatartást tanúsított - olyat, amit neked is magadévá kell tenned. Ő ezt mondta: „Semmit sem szerezhet az ember [semmit sem követelhet, semmit sem sajátíthat ki], ha nem a mennyből adatott meg neki. [Az ember legyen elégedett azzal az ajándékkal, ami a mennyből adatott neki...]" (János 3:27 AMP). Ugyanez igaz rád is!
Felülről jövő erőért...

A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm Neked a mai napot, mindazokat, akikkel ma megajándékozol engem. Add, hogy a találkozásaimban felfedezhessem gondviseló jóságodat, s abból erőt meríthessek feladataim teljesítéséhez! Ámen


Pál apostol írja: A Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
2 Kor 12,10

Senki sem kedveli a szenvedést, ha mégis, akkor nyilvánvalóan lelki deformációja vagy hatalmas bűntudata van. Pál apostol nem mazohista, nem feltűnni akaró mártír-jelölt. Amit itt leír a korinthusikanak az nem hamis büszkeségből fakadó dicsekvés - hanem hitvallás, célirányos felsorlása élete miértjeinek. Nem az erőtlenségben és nyomorúságokban telik kedve, hanem abban a Krisztusban, aki a damaszkuszi úton megváltoztatta életét. Az egykori üldöző, saját igazságát hajszoló Saulból a Krisztus igazságát kereső Pál lett, küldötte (apostol, aposztello=küldött) az Isten szeretetének.

Minél idősebbek vagyunk, s minél inkább megtapasztaltuk, hogy mi a kegyelem, annál inkább látjuk, hogy az élet, benne a mienk is, nem úgy alakul, ahogyan azt "megérdemeltük"... Ha az élet pofonait megkapjuk, akkor az esetek többségében azért kapjuk, mert rászolgáltunk: Szeretetlenkedésünkkel, türelmetlenségünkkel, Isten törvényétől való elhajlásunkkal... és persze van olyan is, amikor vétlenek vagyunk, "csak úgy" hosszabb-rövidebb időre, mint szél a falavelet sodornak az események. Más is lemond sok mindenről, más is keményen dolgozik, más is "befektet", s a várt siker mégis elmarad. A krisztuskövető ember tudja, nem az eredményekért hozunk naponta áldozatot, hanem azért, mert az áldást kívánjuk. (Az áldásnak része az eredmény, a siker nem mindig.)

Különös állapot az áldásos... Ez azt jelenti, hogy körülményeinkben ott látjuk az Istent. A gyermekét váró édesanya "áldott állapotban" van. A kilúgozott értelem, amelyik nem akarja a "kötöttséget" Istennel, ezt a csodát a fizika racionalitásának törvényei közé szorítja, s azt mondja: "Ez a nő terhes." Az ilyen megállapításoknak ugyan minden szava korrekt, de végül is: Mire megyünk az ilyen "igazságokkal"? Aki átélte már az erőtlenséget - súlyos betegség, gyász, veszteség okán -, az nagyon jól tudja mit jelent erőtlennek lenni. Az erőtlenség nem más, mint a "minden és a semmi" közötti különös szférában való lebegés. Itt, s ilyenkor nem a személyes kvalifikáció számít, hanem csakis az Isten... ezért lehet belőle gyógyulás, azaz megerősödés vagy éppen újabb veszteség.

Pál akkor érzi magát erősnek, ha vele van az Isten, s nem akkor, amikor sikerei csúcsán van... Ezzel ellentétben sokan életük csúcspontján kijelentik: "Lám, engem még az Isten is ennyire szeret!" Isten tényleg szeret, ezért engedi meg a szorongattatásokat, a bántalmazásokat, s a szidalmakat akkor is, ha nem szolgáltunk rá, de mindenekelőtt azért szeret, hogy azt továbbadjuk. Elsősorban szeretteinknek, akiket Isten azért rendelt mellénk hogy gondoskodjunk róluk, s természetesen szűkebb környezetünknek, azoknak akiket Isten elénk hoz mindennapjainkban, talán a mai napon is...




Hazugságok...

A mai nap imádsága:
URam! Média-vezérelt modern világunkban hazugságok zuhatagában vagyunk kénytelenek élni! Add nekünk Lelked mindent megvizsgáló józanságát, és segíts minket, hogy helyesen döntsünk, mindig szereteted mellett álljunk ki, Veled együtt küzdjünk, s ne ellened! Ámen



Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.
Mt 5,11-12a

Gyakran halljuk: "Olcsó hazugság..." s ha ez igaz (több oldalról nézve), akkor már nem is elméleti a kérdés: Miért drága az igazság? Talán azért, mert kevés van belőle? Vagy olyan az igazság, mint a fehér holló? Van, csak még nem látta senki?... Tény, hogy Jézus szavai, azért annyira nagy hatásúak kétezer év óta is, mert igazak! Jézus kijelentései egyetemes igazságokat hordoznak, azokat nem dönti le semmiféle történelmi vihar, hiszen azok isteni igazságok. Az igazság azért (is) drága, mert meg kell küzdeni érte, ki kell tartani mellette, áldozatot kell hozni érte, - már csak ilyen ez a megromlott világ(!) -, azaz energia-befektetés nélkül nem válik nyilvánvalóvá az, ami egyébként nyilvánvaló...

Ha valaki meg van győződve az igazáért, akkor barikádra is megy érte vagy vállalja érte a mártíromságot. Így "születtek" az egyháztörténelem nagy szentjei... Aki igazságban él, az bizony napról-napra szentül, s aki élete végéig kitart - azaz megmarad ebbéli kegyelmi állapotában - az üdvözül. Ez a biblikus tanítás egyik alappillére. Jézus követői meg voltak győződve arról, hogy igazuk van. Megtapasztalták a Mester mellett, hogy az Isten szeretete a legnagyobb erő, s útjába nem állhat semmi. Minden más romlásba visz, minden az enyészet martalékává válik, de az Isten szeretete győzelemre visz mindent, s mindenkit.

Meghalni hazugságokért, üres szólamokért, sehová sem vezető ideológiákért, életromboló "izmusokért" - a lehető legnagyobb balgaság, amit ember elkövethet. Isteníteni azt, ami emberi - tulajdonképpen ez a bálványimádás -, s ha körülnézünk a világban, akkor hamar beláthatjuk, hogy ilyen értelemben a világ túlnyomó része bálványimádó, hiszen a "csinálmányok" hatalma alatt él.

Jézus URunk, az Emberfia megtanította, megmutatta emberlétünk helyes irányát - hol vagyunk, s hová kell(ene) eljutnunk életünk végéig -, s hogy az emberi létnek nincs más kiteljesítő(bb) alternatívája, minthogy "Istenben éljen". Akik megismerték ezt az igazságot, de mégsem aszerint élnek, azokban óriási a felgyülemlett düh, a bosszú - nem csoda, hiszen tehetetlenek az igazsággal szemben! -, s az egyetlen, amit elkeseredésükben tesznek/tehetnek, hogy gonoszságokat találnak ki, hazugságokat terjesztenek, s abban reménykednek, hogy ezzel valóban ártani tudnak. Tévhitükben azonban csak azok osztoznak, akik velük együtt csúsznak lefelé a lejtőn, s legfeljebb egymást vigasztalják azzal, hogy semmi értelme a hegycsúcson állni... Katarzisnélküli "életük" végül a halálba viszi őket, s most ne a test, hanem a lélek halálára gondoljunk!




Kegyelem...


A mai nap imádsága:

Uram! Érthetetlen nekem a kegyelem, hogy vagyok... Adj azért nekem Benned való őszinte hitet, hogy istenképűségemet örömmel és kiteljesedve élhessem meg nekem rendelt napjaimban! Add Uram, hogy meglássam és megtapasztalhassam naponta felém küldött kegy-jeleidet, s boldogan bizonyságot tehessek az én életemet is megtartó és örökéletet ajándékozó kegyelmedről! Ámen

   

Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.
Jn 1,16

Se szeri se száma a kegyelemről szóló magyarázatoknak. Olyan szó ez, mint a szerelem - csak próbáljuk körbeírni, de úgy 'igazából' alig-alig sikerül. Egy bizonyos, bajban vagyunk a szavainkkal, ezért is fogalmazunk így: igaz szerelem. Nem lenne elégséges csak azt mondani: szerelem? Hiszen ha a szerelem nem igazi, akkor az nem is szerelem! Még jószándékú prédikáció(in)kban is elhagzik: ingyen-kegyelem, holott helyesen így szólna: ingyen, kegyelemből. A kegyelem ugyanis attól kegyelem, hogy ellenszolgáltatás nélküli, azaz ingyenes. Bármennyire magyarázzák nekünk a szószékről is, mint kell érteni kegyelem alatt - valljuk meg -, nem igazán értjük mi is az kegyelem. Körbedadogás helyett próbáljuk valahogyan úgy "meg-fog-hatóvá" tenni a kegyelmet, ahogyan a Mester is tanította! Igyekezetünket bizonyára áldás kíséri, mégha olyan eredményt természetesen nem is érhetünk el, mint Jézus a maga példazataival...

Azért nem tudunk mit kezdeni a kegyelemmel, mert nem látjuk benne az élet valóságát. Az ingyenesség - amikor manapság minden, még a jóakarat is pénzbe kerül - nehezen érthető fogalom. Német nyugdíjas misszionárius ismerősünk felesége kérdézte egyszer: "És mit fizetnek neked ezekért a 'webes' reggeli áhitatokért?"... "Óh, sokat! Elhiheted, nekem igazán megéri!" - válaszoltam mosolyogva. Nem akarta elhinni, hogy 22éves lelkészi szolgálatom ideje alatt soha nem volt szolgálati autóm, de még egy fillér benzin-hozzájárulást sem kaptam... Hitetlenkedve fogadta, hogy még a lelkészi hivatal internetét is a családi kasszából állja a lelkészcsalád... Minden kegy-es frázis nélkül: A "fizetség" nem marad(t) el! Mert áldást kapunk nap mint nap: derűben, kitartásban, gyermekeinkben, emberekkel való tartalmas találkozásainkban, de még törvényszerűen megkopó és olykor meg-megújuló egészségünkben is. A harmadik évezred elejére az ingyenesség az olcsó, az értéktelen szinonímájává vált. Pedig ez nem így van!

Életünk, ami "ingyen" van - hiszen a világ összes pénzén sem lehet életet venni -, a legdrágább kincs a világon. Az élet maga: kegyelem! "Nézzétek a mezők liliomait!" - tanítja övéit a Mester, s nyitogatja tanítványai szemeit, hogy végre lássanak, és ne csak nézzenek. Bizony 'ingyen', azaz kegyelemből van "a derék asszony, s a gyermekek" ahogyan Lutherünk fogalmaz. De minden, ami az életünk fenntartásához szükségeltetik, "mindennapi kenyér" sőt még a "lábbeli" is - megtanultuk konformációra - az is kegyelemből van! Ahogyan kegyelemből van a hit, s az üdvösségünk is.

Akkor mi is az a kegyelem? Az élet valósága! Olyan elem a kegy, ami nélkül nem élet az élet. Ha nincs kegy-elem, ha nincs kegy-elet, ha nem érzik az emberek a kegy hiányát az életükben, akkor nincsenek emelkedett, ünnepi pillanataik, melyekben megélhetnék a kegy-ességet. Ha a kegy-tárgyak helyét a birtok-tárgyak (mindenároni-, nagy autó, -nagy ház, -nagy befolyás stb.) veszik át, akkor megvalósul a bálvány-imádás klasszikus esete, s elveszíti az ember azt a lehetőséget, ingyenes kiváltságot, amiért itt van a Földön: a pillanatban ránkmosolygó kegyelmes Istennel való találkozást...



Közeledés...

A mai nap imádsága:

Uram! Eltávolodtam Tőled. Szeretetre hívtál engem, s én önzéssel válaszoltam hívásodra. A békesség ajándékát készítetted el számomra, s én a világ békétlenségében kerestem a magam igazát... Istenem, vonzásodat hadd érezzem nap mint nap, hogy istenes életemmel örömet okozhassak embertársaimnak, s a magam életében pedig mindennapi valóság legyen lelkem békessége! Ámen

   

Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.
Jak 4,8a

Karl Rahner írja: "A szenvedés, az isteni titokzatosság része"... s milyen érdekes, a szenvedésben kerülünk közelebb Istenhez. A golgothai kereszt mellett két másik is ott van, a két latoré. Istentelen gazfickók voltak mindketten... Amit tettek, az közösségellenes bűn volt, az évek folyamán sokan váltak áldozatokká hitvány életük gonoszságai következtében, sok-sok embernek okoztak gyötrő gondolatokkal teli álmatlan éjszakákat, elmúlni nem akaró szenvedést... legvégül azonban ők is elnyerték méltó büntetésüket. Mindegy, hogy milyen az a bűn, a bűn legvégül - bár lehet, hogy ez csak a földi élet utolsó napjaiban, perceiben történik meg - a krisztusi kereszt közelébe sodorja az embert...

Isten közelébe kerülni nemcsak bűn által lehet - ez ugyanis a hosszabb, a fárasztóbb, az örömtelenebb "kerülőút". A tékozló fiú is leírta életében a maga nagy, keserves, szenvedésekkel-teli vargabetűjét, hogy végül eljusson oda, ahonnan elindult. Istenhez közelebb kerülni azonban más módon is lehet. Lehet ugyanis készülni erre a találkozásra, lehet keresni az "igazgyöngyöt" a legértékesebbet. Kedves, világszerte elismert professszorunk - Áldott legyen az emléke! - Prőhle Károly mondta: "aki intenzíven foglalkozik az ember-kérdéssel, az nem kerülheti meg az Isten-kérdést, s igaz ez visszafélé is, aki intenzíven foglalkozik az Istenkérdéssel, az nem kerülheti meg az ember-kétdést." A kérdés pedig mindig az: engedünk-e, s ha igen, akkor melyik vonzásnak, a világ csábításának vagy az Isten hívásának?

Jakab azt tanácsolja: "Közeledjetek az Istenhez!" Azaz, engedjétek magatokat vonzani, ne álljatok ellent! Jézus maga mondja: "Senki nem mehet az Atyához, ha Az nem vonzza őt!" Istennél lenni persze nemcsak üdvös dolog, de megnyugtató is. Nyugtalan életünk megbékélést keres olykor egy egész életen át, s aki megtalálta önmagában az Istent, az mások szeretetére is képessé válik. S, aki tud szeretni önzetlenül, azt az esetek nagy részében viszont-szeretik, s ez megszépíti a hétköznapokat akkor is, ha újra és újra megkeserítő gonoszságokkal találkozunk.

Ahogyan a mágnest a másik mágnes ellenében tartani komoly erőt igényel, ugyanígy van ez az istenellenességgel is. Ezek a gondolatok, az ilyen lator-élet sok-sok energiát igényel, ha azonban önző gondolatainkat ignoráljuk, akkor életünk rögtön beáll a helyes irányba, s már nem is gondolkodunk azon, vajon Isten vonz-e minket vagy mi is vonzzuk egy kicsit az Istent; mert a legfontosabb, hogy minél hamarabb létrejöjjön a Nagy Találkozás teremtmény és a Teremtő között...
A közösség Isten megoldása a vereségre


„és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Filippi 2:4.

Mindegyikünknek szüksége van másokra, hogy figyeljenek ránk – hogy óvjanak, védjenek és segítsenek az úton maradni. A Filippiekhez írt levélben Pál apostol azt mondja, hogy mások érdekeit kell szem előtt tartanunk, nem csak a sajátunk. Micsoda ellenkultúra! Ma Amerikában minden csak rólam szól – az én szükségeim, az én érdekeim, amit én akarok és az én céljaim. Pál viszont azt tanítja, hogy figyeljünk másokra is.

Tudtad, hogy van egy olyan ellenséged, aki sokkal pusztítóbb mint bármelyik terrorista? Van egy személyes ellenséged, aki le akar győzni téged. A neve: Sátán. Problémákat akar hozni az életedbe, hogy lerombolja a kapcsolataid és úgy bántson ahogy csak tud.

Miért akar bántani téged? Mert Istent akarja bántani, de nem tudja, úgy hogy Isten gyermekei után jár. Egyedül sosem győzhetsz a Sátán ellen, de ha vannak mások, akik figyelnek rád és segítenek neked, akkor lehetsz győztes.

Itt egy jó tanácsa a Prédikátorok könyve 4:12.-ből: „Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent.”


Fedez valaki? Óv valaki, figyel a lelki jólétedre? Szükséged van olyan emberek közösségére, akik azt mondják neked: „Veled leszünk, amikor nehéz időszakokon mész keresztül. Nem engedünk elbátortalanodni vagy depresszióssá válni.”

A közösség Isten megoldása a vereségre. A Prédikátor 4:10. azt mondja: „Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.”

Emlékezz: Próbálkozhatsz, de nem élheted jól az életet egyedül. Mindegyikünknek szüksége van másokra, hogy velünk sétáljanak, velünk dolgozzanak és figyeljenek ránk.




Fontold meg a prioritásaidat


"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté 11:28)



Legtöbbőtök túl sok mindent csinál éppen most. Az időbeosztásotok túl zsúfolt. Olyan sok vasat tartotok a tűzben, hogy mindjárt elalszik a tűz. Lassan eloltjátok velük a tüzet.

Honnan tudhatod, hogy túl sok mindent csinálsz? Honnan tudod, mikor nem élsz épp Isten akarata szerint? Honnan tudod, hogy a dolgok, amiket teszel, azokat Isten várja el tőled vagy te várod el azokat saját magadtól?

A válasz egyszerű: mindig fáradt vagy. Az nem Isten terve az életedre, hogy folyton fáradt légy. Isten soha nem szánta neked azt, hogy egy ilyen súlyos teherrel kelljen rónod a köröket.

A Máté 11:28-30-ban Jézus ezt mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."

Mi terhelt le ennyire? Legtöbbünk olyan igát visel, amit mi raktunk magunkra rendezetlen bűnök és irreális elvárások miatt. Próbáljuk bizonygatni, hogy fontosak vagyunk.

Istennek fontos vagy! Nem kell semmit csinálnod ahhoz, hogy neki fontos légy! Ezeket a terheket csak mi tesszük magunkra.


Beszéljétek meg:

* Mi terhelt le? Hogy kellene ezt kezelned?
* Isten igája nem könnyű, de Isten akaratában élni sokkal kevésbé terhelő, mint az Ő akaratán kívül élni. Szerinted hogy van ez?

Isten rád vár a csoda előtt

Amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai. „Távoli, lakatlan hely ez” mondták, „és az idő már későre jár. Küldd el az embereket, hogy a környező településekre és falvakba menve vegyenek valami ennivalót maguknak.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Mire ők ezt mondták neki: „Ez több, mint fél évnyi bérbe kerülne. Talán mi menjünk el, és költsünk ilyen sokat kenyérre, hogy enni adhassunk nekik?”  (Márk 6:35-37 – NIV fordítás)
A Márk 6-ban mielőtt bármit tett volna, Jézus várt, míg a tanítványokat is megérintette a helyzet, és foglalkozni kezdenek vele.
Lehet, hogy problémáid vannak a házasságodban vagy a pénzügyeidben. Isten látja a problémát, és felismeri, elismeri azt. Mielőtt azonban bármit is tenne, vár, míg téged is foglalkoztatni kezd, és elfogadod a felelősségedet a problémával kapcsolatosan.
Mint a tanítványok is tették, az emberek általában háromféleképpen reagálnak a problémákra.
Halogatják. „Az idő már későre járt.” (35. vers) A tanítványok félreették, halogatták a problémát egészen a nap végéig. Nem tettek semmit, és Jézus várt rájuk.
Továbbadják. „Küldd el az embereket!” (36. vers) Alapjában véve a tanítványok ezt mondták: „Ez nem a mi problémánk. Ha éhesek, hadd vegyenek maguknak élelmet.”
Aggódnak. „Ez több, mint fél évnyi bérbe kerülne. Talán mi menjünk el, és költsünk ilyen sokat kenyérre, hogy enni adhassunk nekik?” (37. vers) A tanítványok túlreagálták a helyzetet és elkezdtek aggódni.
Az aggodalom a hit ellentéte. Soha, semmit nem old meg. Csak még rosszabbá teszi a problémát. Isten azt akarja, hogy mutasd meg, elfogadod a felelősséged, és várod, hogy ő megtegye azt a csodát, amire szükséged van.
Beszéljetek róla:
  • Milyen felelősséget kell felvállalnod abban a problémában, amit Istennek akarsz átadni?
  • Mi az, amit félretettél, pedig ha megteszed, hozzájárulna Isten csodájához az életedben?