2017. március 4., szombat

Félelmeink...

A mai nap imádsága:

Uram! Sok mindenért aggódom és sok mindentől félek is. Űzd el szívemből a kételkedést, teremts bennem hitet, hogy felszabaduljak gátlásaimból, s Neked szolgálva embertársaim javára félelemnélküli szeretetben élhessek! Ámen


   

Ne félj, ne rettegj!
Józsué 8,1a

Nem is oly rég "lánglelkű" propagandisták hirdették e hazában: Istent félni maradiság, babonás dolog, s aki gondolkodik, az nem hisz Istenben. A rettenet, amit hozott az ember ilyetén rövidlátása kézzelfoghatóan itt van közöttünk. Nem csak a totalitárius hatalmak öröksége miatt nyög a ma embere, öntörvényűsége miatt is szenved. Szenved a társadalom egyes tagja éppenúgy, mint annak egésze. Elhitte ez a 19-20. századi ember, hogy mégiscsak fel lehet építenie azt a Bábel-tornyot, de már elfelejtette, hogy a szó "bábel" éppen azt jelenti: zűrzavar. Fejetlenségben valóban az eget ostromolja korunk. Nemcsak magas politikában, egyéni életvezetésben is tetten érhető végletekig feszült makacsságunk. Az Istent ugyan már rég nem féljük, mégis jobban félünk, mint valaha.

"Ez az ember az Istentől se fél!" - hangzottak az elismerő szavak nem is oly rég az önérvényesítésbe szédült emberek ajkáról. Sikeres vállalkozók, nagyívet befutott politikusok mára mégis remegnek és félnek... Kitől is, mitől is? Az istentelen ember azt hiszi, hogy az ellenség a másik emberben van, s ezért azt képes még elpusztítani is. Aki azonban Istenben bizakodik, jól tudja, a leghatalmasabb a legfélelmetesebb ellenség nem a másikban - bennünk lapul. Miért omlanak össze kártyavárként a szívós kapcsolati tőkére alapozott karrierek? Nem a világ viharai miatt, hanem a lelkiismeret belső fuvallata az, ami összetöri a legkeményebb maffiózó-lelkületű érdek-embert is. Ami tegnap még illatfelhőben csillogott, mára feketén bűzlik, pedig külsőleg alig változott valami. Miért van így mindez? Mert az Istent nem lehet büntetlenül megcsúfolni. Gyalázható, leköphető, semmibe vehető, de egyszer az Isten órája is üt egyet, s akkor kiderül az igazság.

Amikor Isten megszólít, beleremegünk. Ez a természetes. Aki számára az a "természetes", hogy Isten szól, az vagy szent vagy még nem hallotta meg az Isten szavát. Az ugyanis egyszerre ítélő és megsemmisítő, felemelő és gyógyító is. Ami külön-külön, az idő vonalán elnyújtva jól érthető számunkra, az "egyszerre" tisztelettel teli félelmet vált ki belőlünk. Ezért mondják Isten angyalai: "Ne félj!"

Sok mindentől fél az ember, van olyan is, aki iszonyattal retteg bizonyos dolgoktól, odáig mégsem jut el, hogy mi ez ahhoz az állapot ahhoz képest, amikor majd meg kell állni az Isten előtt... Sokan azzal védekeznek: "Hagyjuk ezt, végső soron ez csak hit kérdése!" A hit tapasztalások sorozata, melyek ahogy öregszünk egyre inkább kikristályosítják számunkra az élet valóságát. Aztán egészen a végén rádöbbenünk arra, hogy jobb lett volna életünk elején valóságként fogadni a Végső és Egyetlen Valóságot, hiszen Benne és Általa foszlik szét a félelem, s tud a rettegés helyébe a szeretet költözni.




Gonoszság...

A mai nap imádsága:
URam! Önzésünket törd le bennünk, ügyetlenkedéseink következményeit javítsd ki! Légy velünk, hogy gonosz indulatok rabjaivá ne válhassunk, s derűvel cselekedhessük meg a jót! Ámen



"Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól"
2 Tim 4,18

Micsoda vagy kicsoda a gonosz? A kérdés örök, ahogyan a válaszadók próbálkozásai is. A sátán héberül: szátán, eredeti jelentése vádló; görögül szatan, latinul satanas; arabul: sajtán - a zsidó, a keresztény, a muzulmán vallásban szereplő alak. Találkozunk vele a Bibliában, a Koránban és egyes, ún. apokríf iratokban. Mindezek ellenére kevés felvilágosítást kapunk a kilétéről. Eszerint lázadó, bukott angyal, aki Isten és az ember(iség) ellensége. A kereszténység modern irányzatai szerint nem valóságos személy, hanem a szívünkben lakó gonoszság szimbóluma.

Bibliánk szerint a sátán azonos az ?Ördöggel? (avagy az ördögök fejedelmével). A középkor óta gyakran azonosítják Azazellel, Belzebubbal, Beliállal, Samaellel, Mefisztóval, Luciferrel és a Bibliában vagy a pogány mitológiákban szereplő más démonokkal és istenekkel is. A Bibliából vett kifejezésekkel gyakran nevezik Kísértőnek, a Gonosznak, e világ istenének, hazugságok atyjának, a sötétség fejedelmének, de mindent összevissza-dobálónak, Diabolosznak is.

A magyarázatok sokasága közül akkor most melyik az igaz? - teheti fel valaki kétségbeesetten a kérdést. Azt kell mondanunk, hogy amilyen sokféle elképzelés létezik a különböző kultúrákban a Világteremtő Istenről, olyannyira sok az elképzelés a gonosz természetét illetően is. Ahogyan életünk végéig tanuljuk az Istent, ugyanúgy tapasztaljuk a gonoszságot is. Ezerarcú a kegyelem, ahogyan számos arca van a gonoszságnak is.

Aki komolyan él lelki életet, s nemcsak élménykeresően vallásos, annak számára nem az kérdés, hogy kicsoda vagy micsoda a gonosz, hanem az, hogyan szabaduljon meg a gonoszság, az ártó indulatok hatalmából. Egyesek szentül hiszik, hogy Isten az ember véleményére kíváncsi, hogy ti. kinek ill. minek tartja a gonoszt, felejtvén azt, hogy Istent a cselekedeteink "érdeklik", hiszen azok által ítél meg mindenkit. Tény, hogy mindenkit érdekel a saját üdvössége, s szeretné bebiztosítva tudni magát a maga hite/meggyőződése által, de az üdvösség-ügyek intézésének joga a Teremtőnél van, s nem a teremtménynél... A mi feladatunk elsősorban az, hogy testben cselekedjük a jót, s lélekben korlátozzuk a gonosz hatalmát, hogy azok ne váljanak testi cselekedetekké, az élet legkülönbözőbb területein...

Isten országa...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy újra és újra megtapasztalhassalak, s akaratadot ismerve szolgáló életet éljek! Ámen
   

Isten országa közöttetek van!
Lk 17,21b

Gyakran tűnik úgy, hogy a Isten országa - régi fordítások szerint "Isten királysága", ahol az Ő rendje uralkodik - nem evilágra szóló igéret. Pedig Krisztus URunk nem az eljövendő valamikoriba, hanem az "itt és most"-ba hirdeti meg azt az országot, ahol szeretet és békesség honol. Isten országa nem a mennyország, jóllehet bizonyos részeken fedik egymást. A mennyország - az Írás szerint - az üdvözült lelkek hazája, az Isten országa pedig az a hely, idő, azaz alkalom, ahol, s amikor "történik" az Isten akarata.

Sok - egyébként jószándékú hívő ember - hiszi, gondolatai kalitkájába zárva, hogy az Isten országa az tulajdonképpen egy olyan hely, ahová teljességgel meg lehet érkezni. Nos, ha elutazunk otthonról, akkor utazásunk céljába megérkezhetünk, de Isten országának határát hiába lépjük át, oda megérkezni - itt a földön - maradéktalanul sosem tudunk, hiszen Isten országa csak "elközelített hozzánk", azaz "jövésben van". Ugyanakkor azt sem árt tudatosítanunk, hogy más ez az "ország"... nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. (Rm 14,17), s megtapasztalása a Teremtő Isten erejének: Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. (1 Kor 4,20)

Isten országa tehát nem más, mint az istenes Élet maga. Dinamikus valósága annak, hogy lelkünk mélyén, titokzatosan munkálkodik a Szentlélek és emberi kapcsolataink tartalmaságában újra és újra megcsillan az isteni gondviselés. Amikor (jó)cselekedeteinkben "történik" az Isten országa, akkor nemcsak átéljük, milyen jó is az, hogy élhetünk, s részesedhetünk mások életéből is, de mindezen megtapasztalások túlmutatnak önmagukon, s isteni távlatot is adnak. Kiderül még az is, hogy életünk íve a halállal nem ér véget, mert Istenünk azt kegyelme által tovább rajzolja - egy másik "országban", ahol már nincs emberi rendetlenség csakis az Ő szeretet-rendje...



Kísértések...

A mai nap imádsága:

Istenem! Te látod életünket, T e tudod, hogy miért aggódunk, s mitől félünk. Adj nekünk bizodalmas hitet Tebenned, hogy mindig tudjunk a Te ígéreteidbe kapaszkodni, s megcselekedjük mindazt a jót, amit Te kegyelmesen előre elkészítesz a körülmények által. Gondviselő jóságoddal takarj be minket, adj szívünknek békességet, s áldásoddal tedd életünket derűssé! Ámen


Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
1 Kor 10,12-13

Emberlétünk velejárója, hogy környezetünkből kapott kellemes benyomásokat, fantázia-élénkítő információkat olykor kísértésnek éljük meg. Vannak keresztény emberek, akik kerülik Jézus megkísértéstörténetét, s annak magyarázatát is, mert úgy érzik az olyan "meseszerű" s nem állja meg a helyét a mai tudományos világban. Pedig tévednek! Sokszor a mesék többet mondanak el a valóságról, mint az ész-vezérelte ok-okozatos magyarázatok... Az említett megkísértéstörténet az emberi természet három olyan alapvetően fontos területét világítja meg, ahol a legkönnyebb az "elcsúszás, a megbotlás": a kenyérkérdés, azaz az anyagi egzisztenciális kihívások, a hírnév magaslatokra emelő ereje, vagyis a karrier, s az előző kettőt is magába zárni akaró gazdasági (gazdagságból fakadó) hatalom.

Az élet komplexitása nem teszi lehetővé, hogy valaki kísértésektől mentes életet éljen. Ha lenne ilyen életforma, akkor már rég kitalálták volna, de sajnos - vagy hála Istennek - ilyen nincs. A kísértések nem azért vannak, hogy csakazértis elbukjunk, hanem azért, hogy megtanuljunk uralkodni felettük. Az effajta "győzelemből" fakadó erő gazdagítja meg kapcsolatainkat, alakítanak minket erkölcsös, azaz istenképű emberré. A keresztény ember azonban jól tudja - Pál apostol is ezt tanítja -, hogy a kísértések feletti uralom önerőből csak ideig-óráig lehetséges. Hiába a törvény, a kísértés ereje mindig nagyobb! Ha nem így lenne, akkor üresek lennének a börtönök... Aki istenes életet él, az nem tesz mást, mint Teremtője segítségével küzd nemcsak a rosszal, de erőfeszítéseket hoz a jóért is. Aki csak a rossz ellenében mobilizálható, az még nem jutott el az Isten-, s emberismeret olyan fokára, ahol már nyilvánvalóvá válik: bűnt kerülni szabadság, készségesnek tenni a jóra, öröm.

Fejlett, jóléti világunkban profi, élményt-ígérő eszközökkel felerősítve hat a kísértés. A "mindent birtokolhatsz most" ígérete felejtetti a régi igazságot: "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!" Így jutnak adósságcsapdába sokan, s tagadják meg az élet két legfontosabbja (társ és munka) közül az utóbbit. A világ dolgai között eligazodni gyakran nem könnyű, de Isten ezért adott útmutatásokat igéjében, prófétáin keresztül, s nem utolsó sorban lelkiismeretünkön keresztül. Aki pedig mindezeket figyelmen kívül hagyja, s a kísértés kígyóját testén melengeti... az ne csodálkozzon azon, ha egyszer már nem ő lesz ura a maga életének, hanem a kísértések uralják őt...




Önámításaink...

A mai nap imádsága:

Uram! Te látod gondolataimat, álmaimat és félelmeimet. Te látod előre azt is, amit én sejteni sem vagyok képes. Add, hogy bízzak távlatot nyújtó kegyelmedben, s meglássam hétköznapos kihívásaim közepette azt a biztos helyet, ahová léphetek! Adj nekem hitet, szeretetet, s Benned való reménységet, hogy el ne vesszek, sem azok számára, akiket mellém rendeltél, sem a Te számodra! Add, hogy országod földi épülésében, véges életemben minél többször lehessek a Te simogató kezed, halló füled, biztató tekinteted embertársaim felé, hogy egymásban is Rád találhassunk! Ámen


Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.
1 Jn 1,8

Csak idő kérdése, mikor érnek utól minket a tények... A lehangoló realitás: Nem úgy van hát mégse, ahogyan gondoltam! Megértést, és elrejtettséget, megnyugvást és viszonzást kerestem és vártam, s ehelyett merev elhatárolódást, megalázó meg-nem-értettséget "kaptam." Hány és hány csalódott lélek mondja el ezen a mai napon is szerte a világon: "Hej, ha akkor és ott nemet mondok, amott pedig igent, mennyire másként alakult volna minden! ...S most bizonyára nem lennék ilyen kutyaszorító helyzetben!" Hiába, mi csak visszafelé látunk igazán, előre alig vagy egyáltalán nem! Valaki egyszer azt írta: "A Föld, s rajta élő lassan hétmilliárd ember sorsának következő hat(!) másodperce biztonsággal megjósolható, de hogy utána mi lesz, azt egyedül csak a JóIsten tudja." Azt gondolom, ez egy tisztességes kijelentés a valóság komplexitásáról...

Pedig milyen jó lenne, ha előre láthatnánk... csak egy kicsit! Bizonyára elkerülhetnénk életünk nagy konfrontációit főnökkel és baráttal vagy éppen azokkal, akiket nagyon szeretünk. De mivel Isten előrelátása, gondviselése (providentia Dei) tartja egyben ezt az egész teremtett világot - s nem a mi bölcselkedésünk -, ezért még a közeljövőről szóló okoskodásunk is gyakran derültség tárgyát képezi: joggal, hiszen jó eséllyel indulunk, hogy "melléfogunk" a prognózisunkkal. Ha a meteorológus téved, akkor legfeljebb megázunk, s didergünk egy kicsit, s levonjuk a tanulságot: legközelebb, ha sütne is a nap, akkor is esernyőt viszunk magunkkal. De mit tudunk tenni akkor, ha életvezetésünkben "fogunk mellé", ha oda voksolunk, ahová nem kéne, s annak hiszünk, aki számára mi csak hatalmi játékának elmúló eszköze vagyunk csupán? Az igazán kétségbeejtő az, ha kiderül, nem a másik csapott be minket, hanem mi áltattuk önmagunkat...

A krisztusi (azaz keresztény) ember "nyílt lapokkal játszik", s nem veszi fel a kísértés rózsaszínű szemüvegét. Számol a bűn realitásával! Nemcsak a kívülrő jövő rosszal, de belülről fakadó gonosz indulataival is... Tudja, hogy a bűnt mindig követi a büntetés! Nem azért, mert ez "tetszik" a JóIstennek - Ő inkább bánkódik, ha már ilyen emberi fogalmakkal próbálhatjuk "megfogni" Őt -, hanem azért, mert ez a teremtettség törvénye. Ajándék az élet, benne minden pillanatával, még a keserűekkel is, de nem büntetés a halál, hanem törvény: aki megszületik, egyszer az meg is hal... S akkor mit értsünk azon, hogy "a bűn zsoldja a halál" - Róm 6,23? Azt, hogy ne áltassa magát senki, hogy kikerülheti a törvényt! Eredendő készségünket az önzésre, az Isten tagadására csak csillapítani tudjuk, de megszüntetni soha. Ha tudjuk mindezeket a "lelki dolgokat, az alapállást", ha legalább nagyjából ismerjük, hogyan "működik" a világ, és benne mi magunk, akkor jó eséllyel kikerülhetjük a szédítő mélységű szakadékokat, s ha kisebb kavicsokban olykor el is botlunk, azért az Isten vezérlő kegyelme révén célba érünk... Ez persze még nem a mennyország, csak a tartalmas, bizodalmas, istenesen szép életünk...





Szabadság...

Imádkozzunk!
URam! Köszönöm Neked, hogy testi békében és szabadságban élhetek, minden bosszantó kellemetlenség és nehézség ellenére is! Add, hogy bölcsen tudjam fogadni napjaimat, s nekem rendelt véges időmet a Te akaratod szerint lélekben is megélhessem! Ámen
   

Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.
Gal 5,1

Harcos ellenállás... palesztinok és zsidók, siíták és szunniták, ukránok és oroszok, a sor igen hosszú lehetne! Harcos ellenállás... nem először, s nem is utoljára a világtörténelemben; a szabadságában, méltóságában megsértett ember jogos önvédelmi reakciója: "ha ők úgy, akkor mi pedig így"... "szemet szemért, fogat fogért, életet életért" - ahogyan az ószövetségi törvény elénk adja.

Jézus URunk más úton járt - , s más utat ajánl követőinek. Valljuk be őszintén, ez az út nem az, amire könnyű szívvel lehet bólintani! Lemondás, elfogadás, alázat? Akkor, amikor szinte mindenki a maga igazáért vagy vélt igazáért eszelősen harcol? Található-e ebben még valami szimpatikus? Nos, az Isten országa nem szimpátia, hanem empátia kérdése! Van-e bennünk készség arra, hogy megérezzük, mi is a biztosítéka lelkünk nyugalmának?

Akár honnan is nézzük, a test szabadsága véges. Hiába vagyok - hála a JóIstennek, ha lehetek(!) -, szabad testileg, ez a szabadság csak látszólagos, s ráadásul csak ideiglenes. Látszólagos, hiszen sok-sok mindenről le kell mondanom, hogy a közösség respektálja az én egyéni akaratomat, s ideiglenes is, mert az idő múlásával - ez az csodálatos(!) szerkezet: az emberi test - szép lassan jelzi: fizikai teljesítőképessége bizony véges! Lehet ezen keseregni, de a hívő ember inkább hálát ad, hogy múlandóságra ítélt teste addig amíg tudta/bírta, betöltötte rendelt funkcióit. Igaz a régi mondás, hogy "darabokban halunk meg", hiszen először fogaink, majd látásunk, hallásunk egy részét kell "visszaadni" Teremtőnknek. Lehet ezt perlekedve is: "Miért éppen most, miért éppen velem történik ez meg?", de ez nem Isten csapása, hanem a Tőle rendelt elmúlás örök, ok-okozati törvénye...

Krisztus URunk, az ő hűséges követőinek a lélek szabadságát ígéri. Ez nem a semmittevés önfeledt gyönyörűsége, hanem a lét tudatossága. Felismert tudása annak, hogy Isten nélkül nem "kerek" a világ, Nélküle nem teljesek a napok. Vele együtt azonban az alázat útja is felemelkedés, s romlandóság megtapasztalása is az örökkévalóságba hivogató jel... Olyan harmónia ez, amit csak Ő, az Élet URa adhat... S mi a szolgaság? Ha azt hiszed, ha a többieknek nem is sikerült - mert nem voltak elég ügyesek, olyan okosak, mint te, aki érted az élet lényegét... -, de Neked majd, az Élet URa nélkül is sikerülni fog... Ez nem a lét bátorsága, hanem az életed botorsága... Kár, hogy ennek igazságát általában csak életünk végéről visszatekintve ismerjük el!

Gondolatok az imádságról

„Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.” (Zsoltárok 5:4)

Időbe telik ugyan, de végül a juhok megtanulják felismerni pásztoruk hangját, és megtanulnak bízni benne, hogy megad nekik mindent, amire szükségük van. Hogyan tanulhatod meg te is felismerni Isten hangját? Íme, néhány ötlet:
1) Add Istennek első gondolataidat, amik rögtön ébredéskor jönnek! Amikor fejed még a párnán nyugszik, és szemed még csukva van, napod első pillanatait ajánld Istennek! Mondd: „Köszönöm az éjszakai pihenést. Ma is a tiéd vagyok.” C. S. Lewis írta: „Amikor reggel felébredsz… napod minden óhaja és reménye rád zúdul, mint valami rohanó állatcsorda. Minden reggel az az első feladat, hogy visszaverjük őket; ha arra a másik hangra figyelünk, az ő nézőpontját választjuk, azzal engedjük, hogy az a másik, nagyobb, erősebb, nyugalmasabb élet beáradjon.” 2) Add Istennek a várakozások közbeni gondolataidat! Az érett házaspárok megtanulták már értékelni a közös csendeket; nem érzik szükségét, hogy folytonos beszélgetéssel telezsongják. Elég nekik az, hogy együtt vannak. Próbálj meg csendben lenni Istennel. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Isten hangját csak úgy tudjuk meghallani, ha előtte elcsendesedtünk Isten előtt. Jézus így imádkozott: „hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy higgyen a világ…” (János 17:21 NIV). Mikor voltál olyan mélyen tudatában Krisztus jelenlétének „benned” úgy, ahogy Ő ígérte? Mennyire tudatosan hívtad be őt, hogy legyen egyre inkább otthon a szívedben? Hogyan tudtad mélyíteni az Istennel való bensőséges kapcsolatodat az utóbbi években?




„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)
Add Istennek elsuttogott gondolataidat! Az évszázadok során a keresztyének megtanulták a rövid, egymondatos fohászok értékét. Ezek olyan imák, amiket bárhol, bármilyen körülmények között el lehet suttogni. Frank Laubach úgy ápolta töretlen kapcsolatát Istennel, hogy kérdéseket tett fel neki. Két-három percenként így imádkozott: „Akaratodban járok, Uram? Tetszésedre vagyok?” Képzeld el, hogy minden szabad percedet arra használod fel, hogy Istennel közösségben töltsd! Életünk során legalább hat hónapot töltünk közlekedési lámpáknál várakozva, nyolc hónapot azzal, hogy postánkból kiválogatjuk a kéretlen reklámújságokat, másfél évet fordítunk arra, hogy eltűnt dolgokat keresünk, és öt évet állunk sorban különböző helyeken. Miért ne adhatnánk ezeket a perceket Istennek? Ha ilyenkor neki adjuk elsuttogott gondolatainkat, a szokványos rendkívülivé válik. Az olyan egyszerű mondatok, mint: „Köszönöm, Uram”, vagy: „Ráállok Igédre”, vagy: „Arra vágyom, hogy tetszésedre legyek” a napi munkába járást zarándoklattá teszik. Nem kell kimenned az irodából, nem kell letérdelned a konyha közepén, csak imádkozz ott, ahol éppen vagy. Hadd legyen a konyhád katedrálissá, az osztálytermed kápolnává. Add Istennek utolsó gondolataidat! A nap végén engedd, hogy elméd nála nyugodjon meg. Zárd a napot úgy, ahogy kezdted: Istennel beszélgetve! Köszönd meg neki napod jó részeit! Kérdezd meg őt a nehézségekről! Kérd kegyelmét! Keresd az erejét! Amikor becsukod a szemed, találj biztonságérzetre az ígéretben: „Bizony nem szunnyad, nem alszik, aki [reád] vigyáz!” (Zsoltárok 121:4 NIV). Ne aggódj amiatt, hogy esetleg elalszol imádság közben! Mi jobb helyet találhatnál az elszenderedésre Atyád ölelő karjánál?

MINDIG AZT TEDD, AMI HELYES!

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!” (Mikeás 6:8)

Ha csak arra összpontosítasz, mi az, amit megtehetsz, anélkül, hogy először eldöntenéd, milyen embernek kellene lenned – ez nagy hiba. A tehetséged ismertté teheti a nevedet, de a jellemed határozza meg, hogy az embereknek mi fog eszébe jutni a nevedről. A tehetséged talán meghatározza a lehetőségeidet, de a jellemed fogja meghatározni az örökségedet. Mi a jellem? Az, hogy azt akarod tenni, ami helyes, akkor is, ha az nem könnyű. Az, hogy előre eldöntöd, mi az, amiről nem lehet alkudozni. Számíts rá, el fog jönni az a nap, amikor az úgynevezett „haladás” rá akar bírni arra, hogy engedj a meggyőződésedből. Ezen a ponton az erkölcsi tartásod forog majd kockán. Ezért tisztában kell lenned azzal, mi a meggyőződésed. Kísérteni fog a gondolat, hogy ha egyszer elérsz a sikernek egy bizonyos szintjére, ezek a kihívások majd eltűnnek. Nem, a siker semmit nem tesz könnyebbé, sőt csak emeli a tétet. Ami valaha dicsértet hozott, ma egésze egyszerűen elvárt. Sokkal könnyebb elnyerni a címet, mint megvédeni. Ráadásul a siker miatt hajlamos leszel azt hinni, hogy tiéd a végső döntés joga abban, hogy mi a jó és mi a rossz. Nézz csak körül, és hamar észreveszed, hogy a vezetők gyakran kettős mércét használnak. A csúcsról minden egészen másként néz ki! Aki egyszer megrészegült a sikertől, kezdi azt hinni, hogy a szabályok rá nem vonatkoznak. Ez pedig végzetes lehet. A végső vizsgálat során a hírneved azt fogja mutatni, milyennek ismertek az emberek, de a jellemed azt, milyennek ismert Isten! Azt mondod: „Miért ragaszkodjak olyasmihez, ami idejétmúlt, és valószínűleg csak visszahúz és lelassít?” A Biblia így válaszol: „Ezt kívánja tőled Isten… hogy azt tedd, ami helyes” (Mikeás 6:8 NLT).
Hogy tudom legyőzni a csüggedést?
"Akkor Júda népe ezt mondta: "A munkások kimerültek és túl sok még a kő. Nem tudjuk folytatni az újjáépítési munkát" (Nehémiás 4:10- GWT fordításból)
A csüggedés gyógyítható. Bármikor, ha elcsüggedek, rögtön kinyitom Nehémiás könyvét. Izrael nagyszerű vezetője megértette, hogy 4 oka lehet a csüggedésnek.
1. Kimerülsz. Egyszerűen elfáradsz, mint a munkások a Neh 4,10-ben. Emberek vagyunk és elfáradunk. Nem égetheted a gyertyát mindkét végéről. Tehát, ha úgy érzed, elcsüggedtél, lehet, hogy nem kell változtatnod semmin, csak pihenned kell. Néha a legszellemibb dolog amit tehetsz, hogy elmész aludni.
2. Feszült vagy. Nehémiás azt írja, hogy kövek hevertek szanaszét, ezért nem tudták építeni a falat. Vannak kövek a te életedben? Észrevetted, hogy amikor elkezdesz valami újat, a szemét felhalmozódik?
Ha nem takarítod el rendszeresen, meg fogja állítani a fejlődést. Nem kerülheted el, ezért meg kell tanulnod felismerni és eltakarítani gyorsan, hogy ne veszítsd el az eredeti célt.
3. Azt hiszed, elbuktál. Nehémiás emberei nem tudták befejezni a feladatukat az eredeti terv szerint, ezért az önbizalmuk megcsappant. Azt gondolták, "Ostobák voltunk, hogy azt hittük valaha is felépíthetjük a falat."
De tudod mit teszek, ha nem sikerül időben elérni egy célt? Egy új célt tűzök ki. Nem adom fel. Mindenkit ér kudarc. Mindenki csinál butaságokat. Nem az lehet a probléma tehát, hogy elbuktál, hanem az, ahogy reagálsz erre.
Önsajnálatba zuhansz? Hibáztatni kezdesz másokat? Elkezdesz panaszkodni, hogy ez lehetetlen? Vagy Isten útmutatásaira koncentrálsz és újra nekilátsz a dolognak?
4. Megadod magad a félelemnek. A Nehémiás 4 azt írja, azok az emberek adják meg magukat a félelemnek leginkább, akiket negatív emberek vesznek körbe. Ha kontrollálni akarod a negatív gondolatokat az életedben, akkor kerülnöd kell a negatív hozzáállású embereket, amennyire lehet.
Talán elcsüggeszt a félelem. Olyan félelmek motoszkálnak a fejedben, mint "Én ezt nem tudom kézben tartani. Ez túl nagy felelősség." Esetleg attól félsz, hogy nem érdemelsz meg valamit, vagy hogy kritika ér majd. A félelem elpusztítja az életed, ha hagyod. Választhatod azt, hogy elutasítod a csüggedést. Mondd, "Istenem, segíts a tekintetemet a problémáról és a körülményekről rád emelni!"
Beszéljünk róla:
* A kövek azok a hétköznapi dolgok, amik elemésztik az időd és energiád és elvonják a figyelmed arról, amire Isten elhívott. Mik a kövek a te életedben?
* Hogy tudnád redukálni a csüggesztő negativitást az életedben?
* Milyen elfelejtett célra kéne újra fókuszálnod, hogy beteljesítsd az Isten szerinti elhívásod?

Isten akarata vagy a te akaratod?


„Simon Péter így felelt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” János 6: 68-69

"Isten azt akarja, hogy előre dönts, bízz Benne, és hidd el, hogy az Ő terve a legjobb az életedre."

Még ha nem is értjük Isten tervét, el kell, hogy fogadjuk az Ő vezetését. Tulajdonképpen, amikor egyáltalán nem értjük Isten tervét, akkor a leginkább fontos, hogy pontosan azt tegyük, amit Ő parancsol nekünk.


Gyakran arra kér minket Isten, hogy akkor döntsünk az Ő akaratának elfogadása mellett, amikor tervének konkrét részleteit még nem ismerjük. Ezt azért teszi, mert Isten tervének része az, hogy bizalmat fejlesszen ki bennünk az Ő jelleme és jóakarata felé.
De ez az a pont, amikor sokan egyfajta csatába kerülünk Istennel az akaratunk miatt. Azt szeretnénk, hogy először fedje fel a tervét előttünk, és mi pedig majd megfontoljuk, hogy megtesszük-e azt, amit kér, vagy sem.


De ez nem így működik. Isten azt akarja, hogy előre hozz döntést, bízz és higgy Benne és abban, hogy az Ő akarata a legjobb terv az életedre nézve. Hidd, hogy Ő meg fog erősíteni téged, hogy mindazt megtehesd, amit Ő kér tőled.


Az egyik ok, amiért Isten nem ad teljes képet az Ő akaratáról az életedre, az az, hogy az valószínűleg megijesztene téged. Például, elképzelhető, hogy számodra lehetetlennek tűnik beteljesíteni mindazt, amit Ő tervez neked. De épp ez a lényeg: Anélkül, hogy Isten képessé tenne téged, lehetetlen lenne számodra, hogy betöltsd a küldetésedet.


Péter állandó harcban állt Jézussal azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tennie. Ugyanakkor világosan tudta, hogy Ő az egyetlen, akiben bízhat, Ő az Isten Szentje, a testté lett Isten, Jézus a Krisztus.

Továbbra is azt gondolod, hogy van valaki más, akihez fordulhatsz, hogy megtudd a „hogyan tovább”-ot? Esetleg még azt hiszed, hogy te tudod a legjobban? Mondd Istennek, „Nem tudom, hogy kész vagyok-e hitben kilépni azelőtt, hogy ennek minden jövőbeni következményét tudnám, de kész vagyok arra, hogy késszé tegyél."


Ezt az áhitatot Jon Walker írta, aki a Napi remény áhitat szerkesztője és a „Drága Kegyelem” c. könyv szerzője. Rick Warren azt mondja, hogy a „Drága Kegyelem” a tanítványság lényegét mutatja be, melynek során újra felfedezhetjük azt, hogy ha bizonytalansággal találjuk magunkat szembe, akkor egyetlen biztos alapunk Jézusban van.




Isten Igéje: Nem élhetsz nélküle


"Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság." (János 17:17)

Isten Lelke Isten igéjét használja, hogy olyanná tegyen minket, mint Isten fia. Hogy olyanná váljunk mint Jézus, meg kell töltenünk az életünk az ő igéjével. A Biblia mondja: "Az Ige által leszünk összerakva és átformálva azokra a feladatokra amiket Isten szán nekünk." (2Timóteus 3:17 - MSG fordítás)

Isten szava nem azonos más szavakkal. Isten szava él. Jézus mondta "[...]azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet." (János 6:63b)

Mikor Isten beszél, a dolgok megváltoznak. Körülötted minden - minden teremtmény - azért létezik, mert "Isten mondta". Életre hívta őket.

Isten szava életet hoz létre, hitet alkot, változást ér el, elijeszti a Sátánt, csodákat okoz, a sebeket begyógyítja, jellemeket épít, helyzeteket formál át, örömöt okoz, legyőzi a viszontagságot, legyőzi a kísértést, betölt reménnyel, feltölt erővel, megtisztítja értelmünket, életre hív dolgokat, és örökre garantálja a jövőnket! Nem élhetünk Isten igéje nélkül! Soha ne vedd természetesnek! Az életed részévé kell válnia, mint az ételnek.

Jób mondta: "Jobban értékeltem szája mondásait mint a napi kenyeret." (Jób 23:12 - NIV fordítás) Isten igéje lelki táplálék, meg kell töltened vele céljaid.

Beszéljetek róla:

- Hogy változtatja meg Isten Igéje az életed?

- Kérdezd meg másoktól, hogy ők miként tudnak Isten igéje szerint élni, de oszd meg velük azt is, te hogyan élsz aszerint! Tanuljatok egymástól!





Készülj fel a lehetetlenre!


"Az ő akarata szült minket az igazság igéje által..."(Jak.1,18)

Isten arra akarja használni az ő Igéjét, hogy te újrakezdhesd az életed.

Isten Igéje nélkül soha nem menekülhetnénk meg. Igéje nélkül nem a Mennyországba tartanánk. Nem tudnánk arról, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten. Nem tudnánk arról sem, hogy Istennek terve van az életünkkel.

A Biblia nélkül nem ismerhetjük meg Istent.

Isten mindezt meg akarja adni nekünk — de előbb ismernünk kell az Igéjét. Az Úr a Biblián keresztül újjáteremti az életünket. Amikor úgy érzem, hogy fogytán van az erőm, az Úr a Bibliát használja arra, hogy adjon nekem egy lehetőséget az újrakezdésre, kapok egy újabb esélyt. A Biblia ezt újjászületésnek hívja. A Jakab 1,18-ban a Biblia azt mondja, hogy "Az ő akarata szült minket az igazság igéje által".

A Biblát gyakran hasonlítják egy maghoz. Amint a Biblia gyökeret ereszt a szívedben, kicsírázik, elkezd növekedni és gyümölcsözni. Ez az Isten Igéje által történik, az Úrtól egy jobb életet kapsz.

Jézus ezt mondja János 6,63-ban az Igéről: "...Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet". Isten Igéje nem csupán szavak egy könyv lapjain. Lélek és élet. Lelki erő. Az Ő Igéje képes átalakítani a társadalmat és a történelmet. Képes a lehetetlenre. Meg tudja változtatni a te életedet is.

D.L. Moody, egy híres chicagoi lelkész, aki 100 évvel ezelőtt élt, azt mondta, hogy "A Biblia nem azért adatott, hogy a mi tudásunkat növelje, hanem azért, hogy megváltoztassa az életünket."

Neked mennyire van szükséged arra, hogy az életed megváltozzon? Életednek mely részén érzed erőtlennek magad a változtatáshoz?

A Biblia azt mondja, hogy Isten Igéje meg tud változtatni olyan dolgokat is az életedeben, amikre te magad képtelen vagy.

Tedd Isten Igéjét az életed állandó részévé, és készülj fel a lehetetlenre!



Beszéljetek róla

* Régóta vagy már keresztény? Hogyan lett az életed gyümölcsöző a Jézussal való kapcsolat által?
* Miért hiszed azt, hogy az Isten Igéje képes életeket megváltoztatni?
* Milyen lehetetlen dologról gondolod azt, hogy Isten képes megtenni azt a te életedben is?