2017. május 1., hétfő

Ez bizalom kérdése

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."

(Zsoltárok 50:15.)

Amikor megkérdezem az emberektől, hogy mi tartja vissza őket attól, hogy bízzanak Istenben, azt mondják: „Nos, nem látok rá, hogy mi a helyzet az ő oldalán, ezért inkább nem bízom meg benne.” Ezért hát inkább olyan dolgokban bíznak, amiket egyébként soha nem látnak.

Nem látjuk a TV vagy a rádió hullámokat, de nézzük a TV-t és hallgatjuk a rádiót minden nap. Nem látjuk a mobil telefonok hullámait, de mégis gondolkodás nélkül használjuk őket.

Ez szelektív bizalom; abban bízunk, amiben bízni akarunk.

És veled mi a helyzet? Akarsz bízni az Egyetlenben, aki láthatatlan ugyan, de annál valóságosabb, megbízhatóbb, mint bármelyik technológia, amit ez a világ alkotni tudott? Oda akarod szánni Neki az életedet?

Ha igen, akkor bátorítalak, hogy mondd el ezt az imát:

Drága Istenem, bocsásd meg nekem a büszkeségem és hogy azt gondoltam, nincs szükségem rád. Sajnálom. Beismerem, hogy szükségem van arra, hogy megments, mert arra nincs mód, hogy saját magam megtudjak fizetni a bűneimért.

És arra kérlek Jézusom, amennyire csak megértem ezt, hogy ments meg és szabadíts meg. Téged hívlak, mert azt mondtad, hogy bárki hívja segítségül az Úr nevét, megmenekül.

Oda akarom szánni az életemet Neked és meg akarok tanulni minél jobban bízni benned, minél többet tudni rólad. Add nekem a jobb életet és szabadíts meg. A Te nevedben imádkozom, Ámen.




Készítsd fel gyermekeidet az életre!


„Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lukács, 2:52 Új fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy a gyermeknevelés egyik célja a gyermeket felkészíteni az életre. Istennek az a szándéka, hogy a család legyen az a tanulási központ, ahol egy gyerek felkészülhet az életre. Olyan dolgokat tanulunk meg otthon, amelyeket sehol máshol. Emlékszem, amikor a legkisebb gyerekem megtanított, hogy kell egyszerre böfögni és tüsszenteni – nagyon menő dolog! Azt nem tudom, hogy hasznát veszem-e valaha, de fantasztikus szellemi megtapasztalás tudni, hogy egyáltalán képes vagyok rá.


Az élet alapvető dolgait a családban tanuljuk meg: hogyan kell járni, beszélni, enni vagy a TV távkapcsolóját használni. Isten azt mondja, hogy nekünk kell felkészíteni gyermekeinket az életre.

A Biblia ezt mondja Jézusról a Lukács 2:52-ben: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” Ez a vers azt mondja, hogy négy területen növekedett Jézus, és neked szülőként is ezen a négy területen kell segítened gyermekednek növekedni.

A Biblia szerint:

* Jézus növekedett bölcsességben – ez az értelmi vagy intellektuális fejlődés.
* Jézus növekedett testben – ez a fizikai fejlődés.
* Jézus növekedett Isten előtt való kedvességben – ez a szellemi fejlődés.
* Jézus növekedett emberek előtt való kedvességben – ez a szociális fejlődés.



Olyan célokat kell kitűzni minden családban a gyermekek nevelésével kapcsolatban, amelyek a kiegyensúlyozott növekedésre fókuszálnak: az értelmi, fizikai, szellemi és szociális téren való növekedésre. A Biblia nagyon világosan kijelenti, hogy a gyermeknevelés és az életre való felkészítés elsődlegesen a szülő felelőssége.


Abban a pillanatban, amikor megfogan egy élet az anyaméhben, a szülők is megkapják munkaköri leírásukat: jól felnevelni a gyermekedet a te felelősséged. Segíts neki erőssé válni értelemben, fizikailag, szellemben és szociálisan.


Beszéljünk róla!

* A munkaköri leírásod egy részét az 5Mózes 6:7 tartalmazza: „Ismételgesd (ezeket a parancsolatokat) fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”
* Hogyan tanítod gyermekeidnek Isten parancsolatait? Milyen új dolgokat próbálhatnál ki?
* Az 5Mózes 6:7-ben olvasható instrukciókat a hét minden napján 24 órában kell tennünk. Hogyan tudnád még inkább beépíteni mindennapjaidba, hogy gyermeked Isten parancsolataira tanítod?



Nem tudsz mindent megváltoztatni, de magadat igen.


Amikor úgy érzed, hogy az életed darabokra hullik, teljesen megváltoztatja a helyzetedet az, hogy tudod, hogy min tudsz változtatni és min nem.

Nem tudod megváltoztatni a múltadat. Nem tudod megváltoztatni a szüleidet vagy azokat az ajándékokat és képességeket, amelyeket Istentől kaptál vagy nem kaptál. Nem tudsz változtatni azon a fogyatékosságon sem, amit kaptál, ahogy egy halott szerettedet sem tudod visszahozni.

El is fogadhatod ezeket a dolgokat. A problémák közepette békét fogsz találni, amikor elfogadod azt, amin nem tudsz változtatni. Ellenkező esetben önmagadat és szeretteidet is nyomorúságos helyzetbe hozod.

Sok mindenen nem tudsz változtatni, de van egy fontos dolog, amin tudsz: önmagadon.

Amikor Jeremiás élete szétesett, akkor írta a Jeremiás siralmai 3:40-ben: "Vizsgáljuk meg utainkat és forduljunk vissza az Úrhoz."

Ami az életedben éppen történik az nincs egyetértésben Isten akaratával? Attól függően, hogy hogyan reagálunk, a krízisek segítenek nekünk abban, hogy megtanuljunk arra fókuszálni, ami igazán számít: Jézusra.

Ahhoz, hogy életedet Isten útja után igazítsd, olyan szintű önvizsgálatra van szükséged, ami a zsigereidig hatol. Életed minden területén kell készítened egy leltárt. Alaposan nézd meg az Istennel, a társaddal, a gyermekeiddel és munkatársaiddal való kapcsolatodat. Vizsgáld meg a sérelmeket, a szokásokat és a csalódásokat, amelyek letörnek. Ne zárj ki semmit: vizsgálj meg mindent!

Ez nem könnyű. Zavarossá válhat. Mindig nehéz elfordulni a bűntől, főleg amikor épp lerombol bennünket. De másképp nem találsz gyógyulást. A gyógyulás megbánás nélkül nem tart sokáig. Amikor az életed épp szétesik, az lesz a kísértésed, hogy megsirasd életed minden területét. Ez időpocséklás. Nem tudsz mindent megváltoztatni - de önmagadon tudsz változtatni. És amikor az életed épp széthullik, ez mindent jelenthet.

Beszéljünk róla:

* Melyik az az egy területe az életednek, amelyet most megváltoztatva pozitív hatást érnél el önmagadnál és másoknál is?
* Ki tud neked abban segíteni, hogy feltegye a nehéz kérdéseket a prioritásodról, a kapcsolataidról, a titkos bűneidről, miközben egy lelki leltárt készítesz az életedről?


Tarts meg egészséges szokásokat bibliai elmélkedéssel

"Tisztelem és szeretem parancsaidat, rendelkezéseidről gondolkozom." (Zsoltárok 119:48 NLT fordítás)


A kísértés, hogy elhagyd az egészséges szokásokat amit Dániel tervében tanultál olykor erős lehet. Az egyetlen esélyed hogy túljuss ezeken a kísértéseken hogy Jézus példáját követed. Amikor megkísértették Őt a Máté 4:1-11-ben Jézus az írással válaszolt.

Jézus elmélkedett és memorizálta Isten igéjét. A Zsoltárok 119:48 (NLT fordítás) ezt mondja: "Tisztelem és szeretem parancsaidat, rendelkezéseidről gondolkozom."

A bibliai elmélkedés nem arról szól, hogy kiüríted az elméd hanem arról, hogy igazsággal töltöd meg. Ez azt jelenti hogy olvasod az írást, elmélkedsz rajtuk és ismételgeted magadnak. Ez az első és a legfontosabb lépés hogy memorizáld a Biblia verseit.

Semmilyen szokás nem segít téged előre a lelki egészségben jobban, mint Isten igéjének memorizálása és az ezen való elmélkedés.

Beszéljetek róla:

* Jézus az írás segítségével küzdötte le a kísértéseket. Istennek milyen ígéretei vannak amit memorizálhatsz a jelenlegi kísértéseid leküzdésére ?
* Mit tehetsz ma hogy elkezdj bibliai verseket memorizálni? Kezd az 1 Korinthus 10:13-al (NLT fordítás): "[Isten] nem hagyja, hogy nagyobb legyen a kísértés mint amit el tudtok viselni. Amikor kísértések jönnek, akkor Ő megmutatja a kiutat is, hogy el bírjátok azt viselni."




Változtass valamin, változtass magadon


"Vizsgáljuk meg utainkat és forduljunk vissza az Úrhoz." Jeremiás siralmai 3:40 MSG fordítás


Nem tudsz mindent megváltoztatni, de magadat igen.

Amikor úgy érzed, hogy az életed darabokra hullik, teljesen megváltoztatja a helyzetedet az, hogy tudod, hogy min tudsz változtatni és min nem.

Nem tudod megváltoztatni a múltadat. Nem tudod megváltoztatni a szüleidet vagy azokat az ajándékokat és képességeket, amelyeket Istentől kaptál vagy nem kaptál. Nem tudsz változtatni azon a fogyatékosságon sem, amit kaptál, ahogy egy halott szerettedet sem tudod visszahozni.

El is fogadhatod ezeket a dolgokat. A problémák közepette békét fogsz találni, amikor elfogadod azt, amin nem tudsz változtatni. Ellenkező esetben önmagadat és szeretteidet is nyomorúságos helyzetbe hozod.

Sok mindenen nem tudsz változtatni, de van egy fontos dolog, amin tudsz: önmagadon.

Amikor Jeremiás élete szétesett, akkor írta a Jeremiás siralmai 3:40-ben: "Vizsgáljuk meg utainkat és forduljunk vissza az Úrhoz."

Ami az életedben éppen történik az nincs egyetértésben Isten akaratával? Attól függően, hogy hogyan reagálunk, a krízisek segítenek nekünk abban, hogy megtanuljunk arra fókuszálni, ami igazán számít: Jézusra.

Ahhoz, hogy életedet Isten útja után igazítsd, olyan szintű önvizsgálatra van szükséged, ami a zsigereidig hatol. Életed minden területén kell készítened egy leltárt. Alaposan nézd meg az Istennel, a társaddal, a gyermekeiddel és munkatársaiddal való kapcsolatodat. Vizsgáld meg a sérelmeket, a szokásokat és a csalódásokat, amelyek letörnek. Ne zárj ki semmit: vizsgálj meg mindent!

Ez nem könnyű. Zavarossá válhat. Mindig nehéz elfordulni a bűntől, főleg amikor épp lerombol bennünket. De másképp nem találsz gyógyulást. A gyógyulás megbánás nélkül nem tart sokáig. Amikor az életed épp szétesik, az lesz a kísértésed, hogy megsirasd életed minden területét. Ez időpocséklás. Nem tudsz mindent megváltoztatni - de önmagadon tudsz változtatni. És amikor az életed épp széthullik, ez mindent jelenthet.

Beszéljünk róla:

* Melyik az az egy területe az életednek, amelyet most megváltoztatva pozitív hatást érnél el önmagadnál és másoknál is?
* Ki tud neked abban segíteni, hogy feltegye a nehéz kérdéseket a prioritásodról, a kapcsolataidról, a titkos bűneidről, miközben egy lelki leltárt készítesz az életedről?

Bolyongókért...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Hálát adok Neked, hogy tévelygéseim közepette megkönyörültél rajtam! Engedd, hogy alázatos szívvel fogadjam útmutatásaidat, s életem tetszésedre formálódjon! Ámen

   

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.
Gal 6,7

A céltalanság az egyik - ha nem a legnagyobb - csapás az életben. A mobilitás hevületében élő mai ember nem egyszer nyilvánította már ki: nem is a cél a fontos, hanem az úton levés maga. Vígasza lehet ez azoknak, akik tévelyegnek, akik bolyongnak. Aki azonban találkozásra készül, aki tudja, hogy az út végén őt várja valaki, az egész utazását alárendeli ennek a legfontosabbnak, az egymásra-találás beteljesülésének. Isten megcsúfolása, ha megtagadjuk azt a vonzást, amit gondviselésében születésünk pillanatától halálunkig éreztet velünk. Nyilvánvaló, hogy hova igyekezünk, virágzó földi életünk keserű sziromhullatásai után a termésnek be kell érnie: egy más dimenzióban, egy más világban, ahol már nem idő és tér foglyai vagyunk, hanem az Isten szeretetének részesei. Isten megcsúfolása, ha nem engedjük életünkben kiábrázolódni az Ő szeretetének arcvonásait. Ha a magunk örömeit hajszoljuk, akkor a kívánt harmónia helyett groteszk vigyorrá silányul létünk, ha viszont megosztjuk másokkal mindazt, amit kaptunk, akkor Istennek kedve telik bennünk...

Aratás nincs, csak akkor, ha vetés is van. Ha nem hozunk áldozatot - vagy csak nagyon keveset - a jövőért, akkor nyomorúságos lesz a jövőnk is. (Lásd öregedő Európa!) Vigasztalást mindig adhat az Isten, hogy ti. Ő ott is arat, ahol nem vetett, de földi életünk vonatkozásában más a helyzet. Jézus Urunk mondja: "Aki szelet vet, vihart arat." Azaz ne várjunk mást, csak azt, amit vetettünk! Pál is ezt hangsúlyozza, amit vetsz, azt aratod. Ha nem Te, akkor a tieid, - a sorsunkat előre nem láthatjuk - hiszen "más a vető és más az arató"... Micsoda felelősség ez! Akinek nem remeg bele teste és lelke ebbe az isteni mandátumba, az nem is respektálja sem az életet, sem az élet Istenét. Az ilyen embert az élet realitása - a pofonok és kiütések sorozata - legvégül belátásra kényszeríti; mert az ember, amikor hátrahagyja ezt a világot, azt már nem hitetlenül teszi: Az Isten vonzása a halál alagútjának közelében nem teoretikus kérdés, hanem a befejezés valósága.

Sok célt tűzünk ki magunknak, a legtöbbet mégsem érjük el. Az egyik ember kesereg azon, hogy ezt sem érte el meg azt sem, a másik pedig azon, hogy még mit nem próbált meg. A bizakodó ember egyetlen célt lát, érez maga előtt: Teremtőjét... Ennek függvényében él, mozog, reménykedik és küzd, s fogadja naponként a felülről érkező kegyelmet.


Értékeink...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy meglássam naponként akaratodat, s ne a múlandókat keressem, hanem a maradandókat! Ámen

   

Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem!
Zsolt 119,37

Sok cél lebeg előttünk életünk folyamán. Gyerekként, az osztatlan idő gyönyörűségében játékokról álmodunk. Tinédzserkorban az igaz barátot vagy barátnőt, ifjúságunk fénykorában a nagy Őt keressük... Családi életünkben a kiegyensúlyozottságot, a biztonságot, az állandóságot. A szépség és jóság utáni vágyakozásainkat mégis folyamatosan átszövi a perfekció hiánya, a beteljesületlenség egész életünket végigkísérő disszonanciája.

Van, aki óriási áldozatok árán, de eléri célját: karriert fut be, sikeres életet teremt magának. Aztán kifelé menet ebből a világból - s ez akár évtizedekbe is telhet - minden ember értékeli saját eredményeit. Mérleget von. Megérte-e begyűjteni a sok diplomát, s cserébe lemondani a gyermekről? Megérte-e feláldozni az előbbrejutásért a családi élet nyugalmát? Megérte-e a sikerekért feláldozni az emberi kapcsolatokat?

Aki felfogja, hogy halotti ingén nincs zseb - azaz semmit ki nem visz a világból, hiszen semmit nem hozot abba bele -, hogy mindenét megemészti a rozsda és moly, az arra is rádöbben, hogy az élet eszelősségig hajszolt céljainak nagy része hiábavalóság. Hiábavalóság mindaz, ami csak nekem fontos, hiábavalóság mindaz, amit nem tudok vagy nem akarok megosztani másokkal... A hiábavalóság azonban mindig csak az idő távlatában válik nyilvánvalóvá. A "most" gyönyörűséges pillanatait az Isten távlatai a mérlegre helyezik, s mindenről kiderül, mit is ér az valójában.

Aki Isten útjain kíván járni, annak gyönge elszánását megáldja az Isten. Aki Hozzá kiált, attól Ő el nem fordítja tekintetét. Annak, aki szeretne az Isten útjain járni egész életében, az megkapja a felülről vezetettség ajándékát, s az elmúlás törvényét is békességgel fogadja, hisz jól tudja, ez az Istenhez eljutás lehetősége...




Imádság...

A mai nap imádsága:
Taníts engem imádkozni, Uram! Add megéreznem a szavakat, adj bátorságot azok kimondására, s adj kellő bölcsességet, hogy hallgatni tudjak, amikor kell! Ámen


   

Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni... Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.
Kol 4,2 és 5-6

Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább... Örökmozgók szeretnénk lenni, de nem vagyunk azok. Szükségünk van pihenésre, kikapcsolódásra, lehetőségre, hogy kiszakadjunk a hétköznapok szürkítő markolásából, s végre mással is foglalkozzunk, olyasmivel, amitől új erőre kapunk, s fényesedik tőle az életünk.

Egy ilyen lehetőség az imádság. Kitartani benne azt jelenti, folyamatosan megfogalmazom: Isten teremtménye vagyok, testben és lélekben egyszeri, s megismételhetetlen. Övé vagyok búban, bánatban és örömben, el nem szakíthat Tőle senki és semmi, a JóIsten kedvére teremtett, istenképűségre rendelt Ember vagyok. Talán nem ezekkel a szavakkal, de ezen gondolatok mellett táncolnak-suhannak szavaink, amikor imádkozunk. Imáink akkor "egész-ségesek", ha nagyobb részük hálaadás. Ha kérő-, panaszkodó szavaink teszik ki imádságra fordított időnk nagy részét, akkor bizony imánk terhelt, sőt beteg, és nem jutunk el a földi teljességre, ami a lélek békessége.

Bölcsen viselkedni azt jelenti - természetesen, azaz nem elfelejtve, kik is vagyunk! Nem szánalmas "paródiái/viccei" a teremtettségnek, hanem gondolkodó, felelősséget vállalni tudó és hordozni képes, legnagyobb méltóságra elhívott teremtményei az Örökkévalónak. Tartani az "irányt" az életünkben - ebben a rövid, nehézségekkel teli, közömbösséggel és önzéssel megvert 21. században -, nem könnyű dolog, de nem reménytelen annak, aki nemcsak magába, hanem mindenekelőtt fölfelé tekint.

Alkalmat kihasználni a tolvaj is tud, alkalmat felhasználni azonban csak az képes, aki távlatosan gondolkodik. Ennek mindenkori mértékét a hívő ember életében az Isten kegyelme adja, megismerni pedig Jézus tanításából tudjuk. Aki lélekben beszél a Lélekkel, az lelki emberré válik, s nyitott lesz mások felé is, hogy megélhesse a földi élet legnagyobb csodáját: a lélek útját a másik lélekig...


Párkapcsolat...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy őszinte szavaimat tetteim hitelesítsék! Ámen


Jobb a háztető sarkán lakni,
mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.
Péld 25,24

Egy párkapcsolat soha nem működik zökkenőmentesen, de jónak mondható, ha halad a cél felé... A cél pedig nem más, mint a kapcsolat fejlődésének biztosítása egymás számára - kiegészítő módon. Ahogyan a viharban nem fejlődhet egy növény, úgy jégesős-tornádós együttélésben sem alakulhat pozitívan férfi és nő kapcsolata. Ez a nyilvánvaló igazság mintha mégsem lenne magától értődő! Pedig csakis a rendszeres napsütés és éltető csendes eső növeli, emeli, s teszi majd terhelhetővé és gyümölcsözővé a kapcsolatot.

A nagy kérdés persze mindig: "Na, de hogyan?" Ahogyan Isten is a világot szavával hívta létre, úgy két ember kapcsolatának "új világát" is a szó teremti meg. Isten a világot szeretetből alkotta meg, s a párkapcsolat is csak akkor tartós, ha az nem a kölcsönös előnyökre, hanem a szeretetre épül. A "kölcsönös előnyök"-logikája kiválóan működik egy szerződésben - ha a felek betartják vállalt kötelezettségeiket -, de férfi és nő közös útja nem szerződéses-, hanem szövetség-alapú! Legalábbis ideális esetben... Mert akik tehetik, manapság bátran élnek a házassági szerződés-adta "lehetőségekkel"... az egy másik kérdés, hogy mennyire építi a bizalmat a paragrafusos bizalmatlanság, hiszen egy családi ház megterveztetésekor nem szoktok hozzá rögtön kérni a bontási tervet is...

S mit jelent a "háztető sarkán" lakni? Az abszurd kép azt a lehetetlen perspektíva-nélküli, krízis-helyzetet mutatja, amikor nincs hová lépni - legfeljebb a levegőbe(!) -, amikor is látjuk a távlatot, de a mélységet is, ami elválaszt tőle. Amikor pedig valaki inkább a háztető sarkán érzi jobban magát, mint a párjával... az maga a totális egyedüllét, az otthontalanság. Pedig "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" (Tamási Áron).

Úgy néz ki, hogy a modern ember elfelejtette, hogy a védelmet, az elrejtettséget nem a méteres betonfalak adják, hanem a másik ember elfogadó, segítő jelenléte. Építhetünk erős várakat, de "a földi sátorunk végül elbomol"... mert minden csak ideiglenes, néhány évtizedre (70-80 esztendő?) kaptuk, s jól akkor élünk vele, ha meglátjuk: ajándékba kaptuk. Szomorúnak tűnhet, de a kő, de még a rozsdásodó autó és túlél minket... a fröccsentett műanyag vackainkat már ne is említsük! A hívő ember ezért nem a múlandóba, hanem az Örökbe veti bizalmát, s ezért a legőszintébb, legmélyebb, legintimebb kapcsolatát választott társával is az Isten előtt éli, s így jó reménysége lehet arra, hogy az nem csak sikeres lesz, de bizonnyal sok-sok áldás is fakad belőle...

A megbocsátás ereje


„… bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek…” (Efezus 4:32)
A megbocsátás ereje csodálatos dolog. Nélküle egyetlen kapcsolat sem marad életben, még kevésbé virágzik. Bármi is a kérdéses ügy, a megbocsátás mindkét felet felszabadítja, kiüti a sátán kezéből a fegyvert, és megnyitja az ajtót Isten előtt, hogy ő tudjon dolgozni a helyzeten. Ez leginkább így van a családban. Az igazság az, hogy könnyebb megbocsátani egy ellenségnek, akivel ritkán találkozol, mint egy szerettednek, akivel minden nap együtt élsz. Mégis meg kell tenned! George Herbert mondta: „Aki nem bocsát meg másoknak, felégeti a hidat, amin saját magának át kell jutnia.” Pál azt írja: „Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet…” (Kolossé 3:12-14). Tanítsd meg gyermekeidnek a megbocsátást! Ha rájuk zúdítod haragodat, tégy meg mindent azért is, hogy kegyelmedet is megismerjék. Tanítsd meg nekik, hogyan kezeljék a helyzetet anélkül, hogy támadnák a másik embert! Add tudtukra, hogy a nézetkülönbségek olyan döntéshez is vezethetnek, ami mindenkinek jobb, és hogy családtagként akkor is jól bánnak veled, ha esetleg „rossz” vagy. Lehet, hogy ezzel olyat kell tanítanod nekik, amire téged sosem tanítottak. Ha így van, tanulj szüleid hibájából, és ne add tovább azokat gyermekeidnek! „… a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:26-27). Másként fogalmazva: bocsáss meg, ha bántás ért, ne vidd magaddal neheztelésedet az ágyba!




„… bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)
Gordon MacDonald írja: „Egy emlékkép mélyen belém égett, amikor egy értekezletre repültem, ami további szolgálatomat nagy mértékben meghatározta. Tudtam, hogy kétségbeesett szükségem van lelki tűzre, ami bölcsességet ad, és segít alárendelni magam Isten céljainak. Ez a buzgóság azonban hiányzott, mert nehezteltem egy munkatársamra. Napokon át próbáltam megszabadulni a bosszúálló gondolatoktól, de akárhogy erőlködtem, még az éjszaka közepén is arra ébredtem, hogy a bosszú kifinomult módjain töprengek. Meg akartam szégyeníteni azért, amit tett, el akartam érni, hogy ne legyen hitele társai előtt. A neheztelés kezdett eluralkodni rajtam, és azon a repülőúton rájöttem, milyen rosszul állnak a dolgok… amikor a gép ereszkedni kezdett, némán sírtam, és kértem Istent, hogy adjon erőt a megbocsátáshoz, hadd élhessem át mérgezett lelkem szabadulását. Hirtelen mintha egy láthatatlan kés lyukat vágott volna mellkasomba, szó szerint éreztem, hogy valami undorító sűrű anyag kijön belőlem. Néhány pillanattal később már repülni tudtam volna. Leesett rólam a szörnyű negatív teher, szabad voltam. Vígan szálltam le a gépről, és egyenesen arra az értekezletre mentem, ami valóban új irányt adott az életemnek.” A megbocsátás 1) Kiszabadít a negatív erő szorításából. 2) Megnyitja az utat Isten áldásainak. 3) Megtanít, hogyan válhatunk kicsinyes emberekből nagyszerű emberekké.

FORDÍTÓ VAGY

„…amit az Atya tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (János 5:19 NRS)

Jézus úgy tett, mint egy fordító. Elhozta Atyja üzenetét, aztán lefordította a körülötte lévő embereknek. Ő hallott egy hangot, amit mások nem. Amit pedig hallott, az hatással volt arra, ahogyan élt. Emlékszel, amikor a tanítványok vak ember miatt problémáztak? Jézus nem. Ő tudta, hogy ez a helyzet Isten hatalmát fogja megmutatni (ld. János 9:3). Emlékszel, amikor mindenkit felzaklatatott Lázár betegsége? Jézust nem. Nem rohant oda barátja betegágyához, hanem ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja…” (János 11:4). Létezhet ennél bensőségesebb kapcsolat? Jézusnak állandó közössége volt Atyjával. Hogyan csinálta? Hajnal előtt felkelt imádkozni. Nem számítottak neki mások szüntelen követelései és elvárásai, neki az volt a fontos, hogy napirendje Isten tervéhez igazodjon. Gondolod, hogy az Atya tőled is ezt szeretné? Pontosan! Pál azt mondja, hogy Isten arra rendelt minket… „…hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez” (Róma 8:29). Isten ilyen életet ígért, de nem garantálta. Nem ingyen kapod – ára van! Felkészültél rá, hogy megfizesd? János azt írja: „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az Ő Fiával, a Jélzus Krisztussal.” (1János 1:3). Csak akkor tudsz Jézusról beszélni úgy, hogy az emberek valóban foigyeljenek rád, ha időt töltöttél Isten jelenlétében, ha „láttad és hallottad”.




Gyakorold a vendégszeretetet!

„Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül.” (1Péter 4:9)

Egy család egyszer meghívta a lelkészüket vacsorára, s az édesanya megkérte ötéves gyermeküket, hogy ő mondja el az asztali áldást. A gyerek zavartan megkérdezte: „De mit mondjak?” „Mondd azt, amit tőlem hallottál!” A kislány lehajtotta a fejét, és így imádkozott: „Édes Istenem, ugyan miért is hívtam el a pásztort vacsorára?!” Legyünk őszinték, a vendégszeretet nehéz munka. Áldozatot kíván. Ráadásul „zúgolódás nélkül” kell tenned (szívből és nagylelkűen… panaszkodás nélkül… mint aki Krisztust képviseli). Kit képviselsz? Istent! Ez új megvilágításba helyezi mindezt, igaz? Pál azt írja: „gyakoroljátok a vendégszeretetet!” (Róma 12:13) - legyen szokásotokká! Péter ezt mondja: „Legyetek vendégszeretők… testvéri szeretettel forduljatok… az ismeretlen vendégek felé… az idegenek, külföldiek, szegények és mindenki más felé” (1Péter 4:9 AMP). Volt mostanában ismeretlen, külföldi vagy szegény vacsoravendéged? Egy férfi, aki tanulmányt készített a gyülekezetekről, levelet írt az egyik széles körben ismert újság tanácsadó rovatának szerkesztőjéhez: „Csaknem 200 gyülekezetet látogattam meg, és csak egyetlen alkalommal szólt hozzám más is, mint a „hivatalos ajtónálló” – és ez az egy is csak azért, hogy szóljon, hogy az ő helyén ülök!” Könnyű vendégszeretőnek lenni az ismerősökkel, de Jézus azt mondja: „ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek… erre bárki képes” (Máté 5:46 TM). Nos, mi újság az ismeretlenekkel? Azokkal, akik nem illenek bele a társadalmi köreidbe? Igen, tudsz mentségeket találni – túl elfoglalt vagy, nem akarsz belekeveredni, kényelmetlenül érzed magad idegenek között. De Isten azt mondja, hogy te őt képviseled, és ez azt jelenti, hogy feláldozod időbeosztásodat, adsz az idődből és a pénzedből, lejárod a lábad olyanokért, akiket nem is ismersz vagy még csak nem is kedvelsz, és a többi embert Isten szemével nézed. Ezt jelenti a vendégszeretet gyakorlása!





Problémák a házasságban


"Isten... adja meg nektek,az egyetértés lelkét..."(Róma 15:5)


Túl sok házaspár küzd olyan „ gyógyítható” problémákkal, melyeket a négy házassági mítosz egyike okoz.

Meg tudom változtatni társamat, ha igazán próbálom. Add fel ezt! Ha azt a „nagyszerű” tervet követed, miszerint keményen küzdesz és nem adod fel, gondold át újra! A Biblia azt mondja: „ … ne gondold magad többnek, mint ami vagy …” (Róma 12:3)

Az igazság az, hogy te csak saját magadon formálhatsz. Ha te változtatsz a tánclépésen, házastársad is ehhez kezdi igazítani lépteit. Továbbá, ha felismered saját hibáidat és igyekszel kijavítani azokat, ezzel megnyered a társad bizalmát, és olyan környezetet teremtesz, amely elősegíti a változást. Íme itt van néhány dolog amit megtehetsz:

a) Dicsérd azokat a tulajdonságait, melyeket legjobban becsülsz (emlékszel az udvarlás idejére?) és építsd ezeket! Amikor pozitív változást látsz, ismerd el, és bátorítsd!


b) Ne hagyd, hogy a helyzet fokozódjon! Tedd szokásoddá, hogy megkérdezed: „Foglalkoztat valami, amiről nem beszéltünk mostanában?” A Biblia azt mondja, ne feküdjetek le haraggal (ld. Efézus 4:26), tehát kezeljétek a dolgokat, mielőtt nehezteléshez vezetnének, és viszályt okoznának!

c) Próbálj megértőbb lenni! Amikor az emberek meg nem értést tapasztalnak, még inkább megmakacsolják magukat és ellenállnak a változásnak.

d) Csökkentsd a társadtól való függésedet! Emlékezz rá, senki sem töltheti be mindig minden szükségedet! Szükséged van barátokra, akikkel beszélgethetsz, és közös tevékenységet folytathatsz.


e) Mindezek mellett légy türelmes – te sem vagy tökéletes! Kérd Istent, hogy adja nektek az „egyetértés lelkét”! Tartsd észben, hogy az önkontroll az Isten Szentlelkével való betöltetés eredménye, nem pedig emberi ertőfeszítés. (ld. Galata 5:23)





Egyszerűen nem illünk össze. A házasságban az egyet nem értés öt kategóriába sorolható: pénz, szex, anyós-após, gyerekek és a házimunkával kapcsolatos felelősségvállalás.

Túl sok házaspár azt gondolja, hogyha ezeken a dolgokon vitatkoznak, az automatikusan váláshoz vezet. A konfliktus nem öli meg a kapcsolatot! Az a fontos, hogyan kezelitek, nem pedig az, hogy létezik.


Egy asszony ezt mondta: „ A férjem gyűlöli a konfrontációt, ezért amikor problémák adódtak a házasságunkban, ő egyszerűen elment. Én majd felrobbantam, és semmi sem oldódott meg. Végül meg tanultunk beszélni a nézeteltérésekről és kezelni azokat – ő többé nem ment el és én nem kezdtem hisztizni. Ez működött… most együtt dolgozunk azon, hogy megoldjuk a problémákat”

A harag csak egy mód érzelmeink kifejezésére; Isten nem tévedett, amikor ezt is beletervezte. De azt akarja, hogy megfelelően kezeljük (ld. Máté 6:15). Az, hogy ideges vagy, még nem jogosít fel arra, hogy kiabálj, és ajtókat csapkodj. Salamon azt mondta: „Szabadjára engedi haragját a bolond… de a bölcs kontroll alatt tartja magát.” (Példabeszédek 29:11)


A meggondolatlan szavak sebeket okoznak, és nem lehet visszaszívni őket.

Dávid azt mondta: „Haragotokban ne vétkezzetek… csendesítsétek le szívetek!” (Zsoltárok 4:5) Más szavakkal: gondolkozz, figyelj és nyugodj le, mielőtt cselekszel! És soha ne folyamodj a megbélyegző szavakhoz (ld. Máté 5:22); ezek semmi jót nem szolgálnak, de szándékosan bántják az embert.

Manapság a pereskedés és a megtorlás kultúrájában élünk, de a szemet szemért, fogat fogért elvre épülő házasság csak szenvedéshez vezet. Isten azt mondja: „Ne álljatok bosszút önmagatokért… Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róma 12:19). Fizikailag és érzelmileg belebetegedsz abba, ha a keserűséget táplálod. Tehát engedd el és kérd Istent, hogy töltse be szívedet az ő szeretetével. És Ő meg is fogja tenni!





Már nem szeretjük egymást. Hallottál már arról a nőről, aki újsághirdetést adott fel a következő szöveggel:"Férjet keresek". Nagyon sok választ kapott, mely mind ugyanazt tartalmazta: "Megkaphatod az enyémet!" Komolyra fordítva, ha a negatív hozzáállás és a keserűség aláássa házasságodat, itt az ideje néhány változásnak, a következők segítségével.

1) Emlékezz a történtekre! Valószínűleg jó barátként kezdtétek. Tehát kérdezd meg magad, hogyan bánnál a legjobb barátoddal, ha kapcsolatotokban problémák merülnének fel. Nem ítélkezően és védekezően,igaz? Kezdetben mi vonzott titeket egymáshoz? Mikor lettetek szerelmesek? Hogyan viselkedtetek, amikor jól mentek a dolgok? Idézd vissza emlékezetedben a legjobb pillanatokat és ismételgesd őket!


2) Összpontosítsd gondolataidat arra, hogy Isten mire képes! Ne a társad legjobb tulajdonságaiban bízz, hanem kezdj el hinni abban, hogy Isten teljesen át tudja formálni kapcsolatotokat. Ne feledd, sokkal inkább képes vagy arra, hogy megváltoztasd a házastársadra vonatkozó véleményedet, mint azt gondolnád. Tehát koncentrálj a házasságoddal kapcsolatban azokra a dolgokra, melyek "jó hírűek"!(Filippi 4:8)

3) Alakíts ki magadban figyelmes viselkedést a kapcsolatotok érdekében! Írj egy listát azokról a dolgokról, amelyekről tudod, hogy házastársadat boldoggá tennék! Figyelj a részletekre is! Például öleld meg férjed, ha hazaérkezik a munkából egy kemény nap után, vagy segíts feleségednek a házimunkában. Légy figyelmes! Töltsd meg újra a kapcsolatotokat figyelmességgel, előzékenységgel!

4) Nézd a társadat Isten szemével! Megpróbálni úgy szeretni másokat, ahogyan Isten szeret minket, ez jó szabály minden kapcsolat számára, csak nem a házasságra. És ha nem szereted magad, emlékezz arra mit mondott rólad Isten: áldott vagy... szeretett ...értékes... és csodálatosan megalkotott!

Semmi sem tudja rendbe hozni a kapcsolatunkat. Egy asszony egyszer megkérdezte a barátnőjét: „Miért nem a megfelelő ujjadon hordod a jeggyűrűdet?” A barátnője így felelt:


„Mert nem a megfelelő férfihoz mentem férjhez.” Ismerősen hangzik? A legnagyobb hiba, amit elkövetsz, ha letudod a dolgot annyival, hogy azt hiszed, nem a megfelelő személlyel házasodtál össze, és semmi sem mentheti meg a házasságodat, legfeljebb egy csoda.

A jó hír ma az, hogy Isten még mindig nem szállt ki a csoda üzletágából. Vele „semmi sem lehetetlen” (Lukács 1:37) Ezért, amikor a problémák leküzdhetetlennek tűnnek, ez az Isten visz át rajtuk. Jeremiás azt mondja: „Uram, Te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal… Neked semmi sem túl nehéz.” (Jeremiás 32:17) Az a baj, hogy közülünk túl sokan élnek a valószínűség birodalmában, azt gondolva, hogy a dolgok valószínűleg nem lesznek jobbak… valószínűleg mindig lesznek pénzügyi gondok … valószínűleg el fogunk válni.

Ehelyett a lehetőségek birodalmában kellene élnünk! A hit a biztos bizonyosság abban, hogy meg fog történni, amit remélünk… és a nem látható dolgoknak a bizonyítéka.” (Zsidók 11:2)


A Biblia azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás 29:11) Ha elcsüggednél a kapcsolatotok miatt, próbáld a gondolataidat arra összpontosítani, amit Isten képes tenni8. A Biblia azt mondja, ha kitartóan keressük őt, meg fogjuk találni (ld. 2Krónikák15:2). Ő nem valami távoli Istenség, akinek semmilyen kapcsolata sincs az életed mindennapi kihívásaival. Nem, Ő azt szeretné, ha bensőséges kapcsolata lehetne veled, hogy használd az Ő erejét és hatalmát arra, hogy átalakítsd a házasságodat valami maradandóvá és csodálatossá.


Táplálkozz Isten Igéjével minden nap!

„Ha szavaidra találtam, ettem őket…” (Jeremiás 15:16 NKJV)

Egyszer egy nő vett egy papagájt, és hazavitte, de másnap már vitte is vissza az állatkereskedésbe. „Ez a madár nem beszél” – mondta a boltosnak. „Van tükre?” – kérdezte a boltos, majd így folytatta: „A papagájok szeretik a tükröt. Látják benne magukat, és akkor beszélgetni kezdenek a tükörképükkel.” Erre a nő vett egy tükröt. Másnap már újra ott volt a boltban. A madár még mindig nem beszélt. „Mit szólna egy létrához? A papagájok szeretnek le s föl mászkálni a létrán. Egy boldog papagáj hamarabb megszólal.” A nő megvette a létrát. Persze másnap újból visszajött azzal, hogy a madár még mindig nem beszél. „Hintája van? Ha nincs, akkor ez a gond. A hinta megnyugtatja, és akkor majd megszólal.” A nő kelletlenül vett egy hintát is, és távozott. Másnap egészen megváltozott arckifejezéssel lépett a boltba. „A papagáj elpusztult” – mondta. Az állatkereskedő megdöbbent. „Igazán sajnálom. És mondja, szólt legalább egy szót valamikor?” – kérdezte. „Igen, pont mielőtt elpusztult” – felelte a nő. „Azt mondta: »Ételt egyáltalán nem árulnak abban a boltban?«” A tanulság ez: eltöltheted az idődet a tükör előtt a megjelenésedre összpontosítva; vagy létrákon, a karrierre és a sikerre koncentrálva; vagy hintákon, a szórakozás kedvéért – és közben lelkileg éhen halsz. Teréz anya azt mondta, hogy a legnehezebb esetek, amikkel meg kellett küzdenie Kalkuttában, azok voltak, amikor az emberek teljesen elvesztették az étvágyukat, vagy annyira betegek voltak, hogy nem tudtak enni, vagy nem tudták megemészteni az ételt. Lelki halált okoz az, ha nem táplálkozol minden nap Isten Igéjével! Jeremiás azt mondta: „Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek” (Jeremiás 15:16 katolikus fordítás).