2017. január 20., péntek

5 győztes döntés
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2Korinthus 5:17
Tegnap megtanultuk, hogy végső soron a személyiséged a döntéseiden alapszik. Itt van 5 győztes döntés, amik segítenek meghatározni a sorsod.
1. Dönthetsz úgy, hogy egészségesebb légy. Ahelyett, hogy azon siránkozol, hogy nincs sportoló testalkatod, találj módot ara, hogy növeld az energiád, csökkentsd a stresszt, aludj többet és legyen több erőd. A Zsoltárok 119:73 azt mondja: "Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!" Ha fejleszted az életed kontrollálható részeit, azzal csökkented a nem-kontrollálható részek negatív hatásait.
2. Dönthetsz úgy, hogy elmélyítesz kapcsolatokat. A visszautasítástól való félelem megakadályozza a kötődést, és az egyetlen módja a félelemtől való megszabadulásnak, ha azt teszed, amitől a legjobban félsz. Tanulj meg kommunikálni, cseréld le a rossz kapcsolatokat, és nyílj ki, kockáztasd meg, hogy kapcsolatba kerülsz valakivel.
3. Dönthetsz úgy, hogy bízol Istenben, bármi is történjen. "Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám." (Zsoltárok 34:2) Amikor elérsz az életedben arra a pontra, hogy azt tudod mondani: "Áldom az Úr nevét, bármi is történjen" az egy olyanfajta biztonság, amit nem fogsz megtalálni se Hollywoodban, se a Capitol Hillen, vagy a Wall Streeten. Ez egy olyan magabiztosság, ami az Istennel való kapcsolatodra épült!
4. A te döntésed, hogy miről gondolkodsz. A XX. század folyamán a tudósok azt hitték, hogy a felnőtt agyat nem lehet megváltoztatni. Amikor 2002-es Béke-Nobel-díj nyertese bebizonyította, hogy az agy "újraprogramozahtó", a tudomány végre elért a Biblia állításához: "hagyjátok, hogy Isten új emberré formáljon azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat" (Róma 12:2 LB). Az éned az emlékeidből épül fel, az emlékeid pedig a gondolataidból. Etesd az elméd igazsággal - Isten igéjével.
5. Választhatod Jézust megváltódnak. Itt nem csak arról beszélek, hogy Jézus megváltott a bűneidből, hanem arról, hogy engedd őt, hogy megmentőd legyen minden nap. Az ad erőt, hogy végigjárd az utat, amit a döntéseid által választottál, ha engeded, hogy Jézus megmentsen. "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Korinthus 5:17)
Te választod meg, hogy Isten mennyire áldja meg az életedet, Ő csak rád vár, hogy kijátszd a legjobb ütőkártyádat. Sohasem túl késő változni. Amikor meghozod az öt győzelemre vezető döntést, Isten a kezedbe adja a győzelmet.
Mondd el ezt az imát ma: "Drága Istenem, vannak olyan dolgok az életemben, amikkel miattad, az élet menete miatt, vagy mások miatt kell megküzdenem, és ezeket nem szeretem. De köszönöm az ütőkártyát. Köszönöm, hogy a saját képedre formáltál, így van választási lehetőségem. Ma a te hatalmadban és erődben úgy döntök, hogy egészségesebb leszek. Azokat a dolgokat választom, amik több energiát és egészségesebb elmét, testet és érzelmeket adnak. Uram, úgy döntök, hogy egészséges kapcsolatokat építek. Nagyon félek, de meg fogom kockáztatni, hogy új, egészésges kapcsolataim legyenek. Azt akarom, hogy a szeretet legyen a legnagyobb cél az életemben; azt akarom, hogy az életem szeretetre épüljön. Istenem, én úgy döntök, hogy bízom benned a körülmények ellenére. Áldalak, bármi is történjen! Bízom benned, hogy életem minden részlete a javamat szolgálja. Uram, tudatosan döntök arról, hogy mit gondolok - nem kell több szemét. Segíts, hogy az életemet pozitív emlékekkel és az igazság szavával töltsem meg. És mindenek felett, Jézus, téged választalak szabadítómnak. Szükségem van a megváltásodra, de arra is, hogy önmagamtól megments. Szükségem van rád, hogy segíts "újraprogramozni" a testem, a szívem, az elmém és a kapcsolataim, hogy az életem hátralevő része a legjobb rész legyen. Jézus nevében. Ámen"


A bölcs odafigyel az örökkévalókra

“Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Korinthus 4:18)


Miközben arra törekszel, hogy az Úr által kijelölt célokat elérd, fontos arra emlékezned, hogy a földi élet csak egy ideiglenes megbízás. Az, hogy tudatában Vagy az igazságnak arra kell késztessen, hogy gyökeresen megváltoztasd az értékrendedet és arra figyelj, ami mindörökké fontos.

Amint C.S. Lewis megállapitotta, „Minden, ami nem örök, örökké haszontalan.”

Végzetes hiba azt feltételezni, hogy Isten az életed céljául az anyagi jólétet vagy a világ szemében való népszerűséget jelölte ki. A gazdag élet a legkisebb mértékben sem kötődik az anyagi jóléthez. A hűség az Úrhoz nem jelent biztos sikert a karrieredben vagy akár a szolgálatban. Soha ne összpontosíts ideiglenes kincsekre.

Pál hű volt, mégis börtönbe vetették. Keresztelő János hű volt, mégis lefejezték. Hűséges emberek milliói váltak mártírrá, mindenüket elvesztették, vagy életük végéhez érve semmit sem tudtak felmutatni. De az élet vége nem maga a vég!

Amikor az életed nehézségekkel van tele, mikor a kétely gyötör, vagy azon gyötrődsz, hogy érdemes-e Krisztusért élni, jusson eszedbe, hogy még nem vagy otthon. Halálod pillanatában nem otthonodat hagyod el, hanem az otthonodat találod meg.

Beszéljünk róla:
- Gondolj a célokra, amelyeket törekszel elérni nap mint nap. Hogyan tükröznek az erőfeszítéseid egy végtelen távlatot?
-




Amikor döntést hozol, kérdezd meg: mit mond a Biblia?

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok;"
(János 8:31)


Ahhoz, hogy az életedet a Bibliára építhesd, a Bibliának nagyon határozottan irányadóvá kell válnia életedben. Iránytűnek kell lennie, amiben megbízhatsz irányváltáskor, tanácsadónak, akire hallgatsz, hogy bölcs döntéseket hozhass, és összehasonlítható alapnak kell lennie, amit használhatsz mindenhez, amit értékelni akarsz.

A Bibliáé kell legyen az életedben az első és az utolsó szó.

Sok problémánk azért merül fel, mert döntéseinket megbízhatatlan iránymutatásra alapozzuk: kultúrára ("mindenki így csinálja"), hagyományra ("mindig is így csináltuk"), ésszerűségre ("így tűnt logikusnak"), vagy érzelmekre ("így éreztem jónak"). Mindezek ellenére amire igazán szükségünk lenne, az egy tökéletes iránymutatás, ami sosem vezet rossz irányba. Egyedül Isten szava tölti be ezt a szükséget: "Istennek minden szava színigaz" (Péld. 30:5a).

A legfontosabb döntés, amit ma hozhatsz az, hogy rendezed ezt a kérdést: mi lesz a legfontosabb iránymutató az életedben. Határozd el, hogy függetlenül a kultúrától, hagyományoktól, logikától vagy érzelmektől a Biblia lesz végső iránymutatód. Amikor döntést hozol, határozd el, hogy először megkérdezed: "Mit mond a Biblia?" Döntsd el, hogy amikor Isten mond valamit, hogy tegyél meg, megbízol Isten Igéjében és megteszed, függetlenül attól, hogy van-e értelme, vagy szeretnéd-e megtenni.

Beszéljetek róla:

* a jelenlegi döntéshozó szokásaid szerint ki vagy mi a legfőbb irányadó az életedben?
* mennyire változna meg az életed, ha mindig Isten Igéjének adnád az utolsó szót? (vagy megváltozott az életed, mióta Isten Igéjéé az utolsó szó?)


Az együttműködés elve: Szükségünk van közösségre

„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róma 12:4-5.)

Ha maradandó, radikális és teljes változást akarsz az életedben, akkor szükséged van egy támogató csapatra.

Isten összekapcsolt minket, hogy szükségünk legyen egymásra; szükségünk van közösségre. A mai igerészünkben Isten azt mondja: „sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai”. A maradandó és végleges változáshoz csapathoz kell tartoznod.

A Saddleback Gyülekezetben van egy "helyreállást ünneplő" szolgálat, ami ezt bizonyítja be újra és újra. Már 22 éve segít meglátni az embereknek, hogy milyen változások történtek az életükben, úgy, hogy kis csoportban támogatást, megerősítést és bátorítást nyújt nekik. Nincs szükséged sok emberre, csak néhányra. Ez a lényege a gyülekezeti családnak.

Folyamatosan bátorítom új tagjainkat, hogy csatlakozzanak egy kis csoporthoz, vagy indítsanak el egyet. Egyszerűen csak össze kell szedni néhány barátot, és eldönteni, hogy hetente egyszer összejöttök Bibliatanulmányozásra. Ebből aztán mélyebb barátságok nőhetnek ki.
Légy hálás az áldásokért!


„Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr.” (Ruth 1:21)

Ha igazán értékes, életre szóló leckékről van szó, akkor Ruth könyve a bestseller-lista élén áll. (Olvastad már?) A következő néhány napban nézzük meg közelebbről!

Amikor Betlehemben éhínség támadt, Naomi, a férje és két fia Móáb földjére költözött, ahol virágzott a gazdaság. A remélt rövid ott-tartózkodásból végül tíz év lett. A fiaik két helybeli lányt vettek feleségül, Ruthot és Orpát. Aztán megtörtént az elképzelhetetlen: Naomi férje és fiai meghaltak. Vesztesége miatt az asszony megkeseredett. Amikor meghallotta, hogy Betlehemre jobb idők köszöntöttek, úgy döntött, hogy hazatér. Mikor hazaért, ezt mondta: „Tele mentem el, és az Úr üresen hozott haza…” (NKJV). Hogy értette ezt? Azt mondta ezzel, hogy az otthoni, betlehemi éhínség ellenére legalább megvolt a férje, és megvoltak a fiai, de Móáb területén, a „bőség földjén”, elveszítette őket.

Nem hiányolod a vizet, amíg ki nem szárad a kút! Az az igazság, hogy lehetsz úgy áldott, hogy nem is tudsz róla. Csak visszanézve jössz rá, hogy amid van, az sokkal fontosabb, mint mindaz, ami nincs meg neked. Amikor Naomi elveszítette, amit legjobban szeretett, ahhoz képest még az éhínség is jelentéktelennek tűnt. Mondtad már valaha: „Akkor leszek boldog, ha..?” Nem, a boldogságot nem az adja, ha megkapjuk, amit akarunk, hanem az, ha értékeljük azt, amit Isten megadott. Ahelyett, hogy azon nyafognál és panaszkodnál, hogy mi jutott neked az életedben, állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit fogadnék el cserébe azért, amim van?” Ha nem tudod a választ, kezdd el számba venni az áldásaidat, és adj hálát Istennek értük!

Nehéz döntések

„Velem van az Úr, nem félek…” (Zsoltárok 118:6)


A Biblia hősei nem voltak tökéletesek. Személyiségük is sokféle volt. De volt bennük valami közös: hajlandóak voltak nehéz döntéseket hozni. Figyeld meg:

1) A nehéz döntések kockázattal járnak. Amikor 1940-ben a Szovjetunió lerohanta Lettországot, az Egyesült Államok rigai alkonzulja aggódott amiatt, hogy az Amerikai Vöröskereszt készleteit a városban kifoszthatják. Engedélyt kért Washingtonból arra, hogy a vöröskereszt fölé kitűzhesse az amerikai zászlót, hogy ezzel elrettentse a fosztogatókat. „Ilyen lépésre korábban nem volt precedens” táviratozott vissza a külügyminiszter. Amikor az alkonzul megkapta az üzenetet, ő maga mászott fel, és tűzte ki az amerikai zászlót, majd táviratozott a Külügyminisztériumba: „A mai naptól van rá precedens, megteremtettem.”

2) A nehéz döntések igazi jellemet igényelnek. Chuck Swindoll írja: „A bátorság nem korlátozódik csupán a csatamezőkre, a veszélyes sportokra vagy arra, hogy elkapod a házadba törő tolvajt. A bátorság igazi próbái sokkal csendesebbek. Olyan belső próbák ezek, mint hűnek maradni, amikor senki sem figyel, elviselni a fájdalmat egy üres szobában, egyedül maradni, amikor mindenki félreért.” Akár egy családot, akár egy üzletet, akár egy gyülekezetet vezetsz, a panaszkodásra való kísértés könnyen jön. Adj hálát Istennek a nehéz időkért! Éppen a nehéz idők miatt vagy odahelyezve – hogy vezess. Ha minden jól menne, rád nem lenne szükség. Amikor nehéz döntéseket kell hozni, ezekben a szavakban találhatsz biztonságérzetet: „Velem van az Úr, nem félek…” (Zsoltárok 118:6)
Anyagiak...

A mai nap imádsága:
Uram! Ments meg az anyagiak kísértéséről, s add, hogy Rád figyelve hálát adhassak Neked gondoskodó szeretetedért! Ámen

"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Lk 16,13

Mammon. Archaikus csengésű szó, mely nem istenséget jelöl - ilyen nem létezett a Közel-Keleten - ez egy sémita szó, ami pénzt jelent. A pénz, melynek szeretete minden rossz alapja... Jézus nem véletlenül tanítja ilyen "radikálisan" a pénzhez (vagyonhoz) való helyes viszonyt. Ha jobban belegondolunk, akkor Jézus ezekben a mondatokban a gyakorlati materializmusról beszél. Arról mai(?) meghatározó életérzésről, elképzelésről, amely a földi életben látja csak egyedüli reménységét. Pedig ha az ember csak az anyagiakban reménykedik, akkor bizony hamar reményt-vesztett lesz az élete. Istenképű életünket a matéria korlátai közé szorítani nagy balgaság - és mégis hányan teszik ezt! Ahogyan régen, ma sem szobrok előtt hajolnak meg az emberek, nem különböző istenek ragadják meg az emberek szívét, hanem a hatalom, a gazdagság és az anyag-vezérelte élvezetek.

Hiába érjük el az anyagi biztonságot, mégis aggodalmaskodunk. Jézus nem a tárgyak birtoklása ellen szól, jól ismeri szükségleteinket - ki az közülünk, aki ne kívánna magának szociális biztonságot? - de arra irányítja rá figyelmünket, hogy nem ezek töltik meg tartalommal az életünket, hanem Ő maga. Ugyanakkor Istennek van hatalma betölteni váradalmainkat , hiszen Ő gondviselő Isten. Az anyaghoz/pénzhez való viszonyunkat pedig akkor éljük helyesen, ha tisztán látunk, ha elfogadjuk az örök, isteni értékrendet: "Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek."

Aki amire időt szán, az számára az érték, s ez az érték határozza meg emberségét is. Sajnos a jólét eltakarja előlük a lényeget: Istent magát. Ezért különösen nehéz a mai generációban felébreszteni a fölfelé-látás készségét, amit mindannyiunk lelkébe beleplántált az Isten... Bizony azoknak, akik e világ logikája alapján gondolkoznak és tájékozódnak, nehéz megérteniük a Krisztusban remélők "rugalmatlanságát" az anyagaikkal kapcsolatban, de mindenkinek a maga lelkiismeretén múlik, mit fogad el, s mit utasít vissza mindabból, amit Teremtője felkínál abban a néhány küzdelmes földi évtizedben...


Gazdagság...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy megtehessem a jót másokkal, ahogyan Te is gondviselő szereteteddel jót teszel velem naponta! Ámen


Jézus így válaszolt az ifjúnak: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben."
Mt 19,21

"Kedves Jézus! Szeretnék tökéletes lenni -, de nem ilyen áron!"... Bizonnyal akadnak ma is jószándékú gazdag ifjak, akik tökéletesedni kívánnak, mert a nagy vagyon önmagában nem biztosítja azt, amire minden ember vágyik -, de a többségük gyaníthatóan a fenti mondattal, keserű szájízzel, szomorúan elballagnának, ha a Mester követésre hívná el őket...

Sok rossz prédikátor támadta és támadja ma is a gazdagságot, mintha az az ördögtől magától származna, pedig Jézus nem a gazdagság ellen prédikált, hanem a hamis reménységre hívta fel a figyelmet - az ember ugyanis igen nagy hajlandósággal bír, hogy a múlandót az Elmúlhatatlan elé tegye. Gazdagság és Jézus követése - elméletileg - nem egymást kizáróak, de a gyakorlat, a tapasztalás arra tanít, hogy a kettő együtt igen nagy ritkaság. Mi lehet ennek az oka?

Mindenekelőtt az az általánosan elterjedt nézet, hogy a gazdagság boldogít, hiszen aki gazdag, az elismert, az független, annak önértékelését nem zúzzák szét a kudarcok, ellenben öntudatát erősítik a sikerei... Hiába a manapság oly divatos életfilozófia, mely mindenek elé helyezi a sikert, a gazdasági eredmények önmagukban még nem generálnak megelégedettséget. Elégedetté tehet a vagyon, de a megelégedettséghez harmónia szükségeltetik, ami nem képzelhető el a lélek nyugalma nélkül...

Lelkünk márpedig sehol máshol, csakis Istennél nyugszik meg. Ezért vonzotta a názáreti poroslábú Vándorprédikátor a gazdagokat is. Ezért a nyugalomért fordított hátat a gazdagságnak Assi leggazdagabb posztókereskedőjének fia is, hogy Isten-felfedezésének örömét boldogan mások elé élje... Eredményesen, hiszen a harmadrendiekkel együtt a világon ma mintegy húszmillióan(!) vallják magukat ferencesnek. Ez a tény nem jelenti azt, hogy csak mezítlábas szegénységben lehet Istent megtalálni és szolgálni, éppen ellenkezőleg! Isten azért engedi meg a jólétet, hogy ezen keresztül is jót tehessen egyik ember a másikkal, s hogy ember és ember között lélekemelő találkozások jöhessenek létre.

Ha azonban valaki vagyonát - beleértve a szellemieket is, hiszen egyre inkább afelé halad a világ, hogy tudást csak pénzen lehessen megszerezni -, csak önmagának akarja megtartani, s abból nem kíván részesíteni másokat, akkor nem csak Isten akaratára mond nemet, de kizárja magát annak lehetőségéből is, hogy harmóniába kerüljön a világgal, önmagával, s természetesen a JóIstennel...


Házasság - Válás...

A mai nap imádsága:
Uram! Jó Veled élni, s tapasztalni naponta jóságodat! Köszönöm az embereket, akiket mellém adtál, hogy megtapasztaljam rajtuk keresztül gondviselésedet, s magam is bölcs előrelátásod alázatos eszközévé válhassak! Adj a kételkedésben biztonságot, a reménytelen helyzetben megoldást, s szeretetet oda, ahol az önzés lett úrrá! Óvd és védd a házasságokat, s adj erős, kitartó hűséges szívet mindenkinek, hogy boldogan adhassank hálát egymásért életük minden napján! Ámen

Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos." "A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje. De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
Lk 16,14-18

A Mester maga mondja: "a farizeusok, akik pénzsóvárok voltak"... Ha halljuk a szót "farizeus", akkor általában a képmutatásra gondolunk, s nem a pénzsóvárságra - pedig a kettő nagyon is összefügg! Farizeusi kijelentéseket ma is hallhatunk bőven, sőt talán olykor egy-egy ilyen mondat belőlünk is kibuggyan. Gyaníthatóan a jólét kellemetlen hozadéka ez... A farizeusi magatratás típus-esete valósul meg, amikor valaki a saját anyagi biztonságából mondja a szociális nyomorúságban vergődőnek: "Tudod, a pénz nem boldogít!" A pénz, a vagyon csak önmagában valóban nem boldogít, de ha van kivel megosztani, ha egészségesek vagyunk, ha tudunk hálaadással élni javainkkal - akkor már boldogíthat minket is másokat is. A baj az, ha javaink-adta lehetőségeinket csak a magunk hasznára fordítjuk. Az önző embernek pedig igen nagy az önigazsága is, ezért gúnyolták a farizeusok Jézust...

Sokat fejlődött a világ Jézus kora óta, de egyben úgy látszik a helyzet változatlan: a vagyon csábítása ugyanolyan nagy, s ugyanaz, mint régen volt: Akinek van, az azt gondolja, pénzért mindent megvehet, aki pedig pénz dolgában szűkölködik, az meg úgy hiszi, hogy az anyagi jólét az minden boldogságnak a forrása. Nemcsak filmekben, de a hétköznapokban is tapasztalható, hogy ez bizony nem így van. Sok olyan "egzisztenciális/érzelmi menekült" (többnyire hölgyekről van szó, de persze akadnak férfiak is) embertársunk sínylődik kényszer-házasságokban, amik álomszépen indultak, s rémálom lett belőlük... A szülők szeretetlenségét, gondoskodásuknak gyermokkorban megtapasztalt hiányát nem pótolja a jólét, a házaság papír-alapú anyagi biztonsága! Menekülni lehet otthonról, de ha nem a szív, hanem a teli has és a vastag pénztárca a tanácsadó, akkor szinte előre megjósolható, hogy az ilyen "házasság" zátonyra fut... Hiába mondogatják, "a szerelemnél az érdek még fontosabb" - a lelket hosszútávon becsapni nem lehet. Egyszer - ahogyan tartja népi szólás - a szög úgyis kibújik a zsákból...

Jézus látszólag, de csak látszólag(!) szól a válás ellen. Ha valaki paráználkodik, azaz hűtlenné válik, akkor még Jézus is "helyénvalónak" tartja az elválást. Nemcsak embertársával paráználkodhat valaki - ezt nevezik meleg-csalásnak -, de paráználkodhat valaki itallal, kártyával, droggal stb., sőt még munkával is - ezek az ún. "hideg-csalások". Ha azonban két ember esküvel is fogadja egymásnak, hogy jóban-rosszban kitartanak egymás mellett életük végéig, akkor megvalósítják Isten akaratát. Egyszeri, s megismételhetetlen életünket feláldozhatjuk a "páros lét oltárán", de ebben jelen kell hogy legyen a kölcsönösség, azaz a szabad akarat - enélkül csak múlandó érdeken nyugszik a párkapcsolat. Egyik ember sem lehet olyan arrogáns, hogy pimasz módon kihasználja társa egyszeri és soha meg nem ismétlődő életét! Ajándékai vagyunk egymásnak, s ha nem így tekintünk fiatal korunkban jövőnkre, akkor prédának, skalpnak, élvezeti eszköznek, azaz "tárgynak" tekintjük a másikat, akiben pedig ugyanúgy Isten lelke rejtőzik, mint bennem, s minden emberben...

Jézus Urunk tehát azt jelenti ki a farizeusoknak, s egyben minden kor emberének is: tartsák, tartsuk tiszteletben az isteni, életet védő törvényeket, valósítsák, valósítsuk meg az Isten szeretet-akaratát az élet minden területén. Azaz éljen mindeki úgy a házasságában - ha abban élhet -, hogy az az egység, amit amit az Isten szerzett, azt ne kelljen embernek szétválasztani...


Üdvösségünkért.

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm Neked életemet, melyet oly sokszor nem örömmel élek. Kérlek taníts meg szeretni önmagamat úgy, hogy létezésem örömével másoknak szolgálva kiteljesedhessek Tebenned, s egykoron eljuthassak minden kérdésem válaszához, Tehozzád! Ámen



Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Mt 7,7

A Hegyi Beszéd egyik legszívhezszólóbb biztatása ez a mondat. Amikor lehetőségeink megszűnni látszanak, s már nem látunk kiutat, amikor körülmények fojtogatják minden próbálkozásunkat s csődöt mond minden stratégiánk, amikor segítség helyett csak pofonokat kapunk és úgy érezzük feladjuk, mert nem bírjuk tovább, akkor hangzik ez a jézusi biztatás: Kérjetek!

Mindenekelőtt az Istentől. Ne kegyeskedve, hanem őszintén, nem hosszan, hanem lélekből megfogalmazva, hiszen Isten tudja mire van szükséged... Ne gazdagságot kérj, ne egészséget, hanem ismeretet! Annak a lehetőségét, hogy megismerd Isten szeretetét, hiszen akkor meglátod: az egészség az múlandó, s mindig csak részleges, a gazdagság az relatív és mindig fogyatkozó, de az Isten ismerete az átível ebből a látható világból abba a láthatatlanba...

Annyi mindent kértünk már magunknak és szeretteinknek, s valljuk meg őszintén, többnyire evilági dolgokat tettünk meg kérésünk tárgyául. Látnunk kell azonban, hogy a mai nappal is közelebb kerültünk ahhoz a pillanathoz, amikor ki kell mennünk ebből a világból... Nem kerülhetjük meg tehát a kérdést: Mi is a legfontosabb a létezésemben? Ha majd ott állunk "mezítelenül" semmit sem birtokolva, hiszen mindent hátrahagytunk lelkünk földi porhüvelyével együtt ebben a világban, akkor lesz-e valami reménységünk arra, hogy továbblépjünk az Isten világa felé vagy maradunk a létezés örök istennélküli süket ködében, hiszen nem tudjuk hogyan tovább, merre a Fény s már visszaút sincs...

Oly sok mindent keresünk lázasan. Gyermekként rajongunk a játék izgalmáért, s a világ sok csodájának megismeréséért, később önmagunk fontosságában fürdünk, s a szerelem rózsaillatát kívánjuk eszelősen, s mikor fedél van a fejünk fölött, s családunk körbevesz, a keresés mégsem szűnik meg. Gyermekeink növekedésében, életéveink gyarapodásában és erőnk megkopásában újra és újra keresünk... de mit is? Az okot a létünkre! Az ajtót, hogy beléphessünk oda, ahová egész életünkben, a kereséseink vibrálásában forró csókjaink időnélküli fontosságában, gyerekeink kacagásában és őszinte imádságainkban mindig is vágytunk: az Istenhez... Ha keresünk - találunk. Ha zörgetünk - megnyittatik nekünk... csak végre kérnénk már!


Vétkeink, mulasztásaink...

A mai nap imádsága:
URam! Kegyelmeddel támogass mindenben! Ámen
   

Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket,
nektek is megbocsát mennyei Atyátok.
Mt 6,14

Az evangélium tanúsága szerint a Keresztrefeszített utolsó szavaival megbocsátott gyilkosainak: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lk 23,34) Ezzel olyan példát adott, amit csak kevesek tudtak követni -, akiknek mégis sikerült ezt az emberfeletti mondatot kimondaniuk, azokból mártírok lettek. A mártíromság karizmája azonban nem egy általános kegyelmi ajándék... A többség képtelen az ilyen emberfeletti dolgokra. Legalábbis úgy hiszik, mert a történelem számos esetben bebizonyította már, hogy a "jelentéktelen-életű kicsikben" milyen nagy lélek, milyen hatalmas áldozatkészség is lakhat. Isten mindent megbocsát, de vannak dolgok, amikre azt mondjuk: nem lehet, nem tudjuk, s nem is akarjuk megbocsátani!

Néhány hete az egyik német égi csatornán az orosz alvilágról és büntetésvégrehajtási szisztéma nem mindennapi borzalmairól mutattak be egy igen érdekes dokumentumfilmet. Ha csak azt a tényt említem, hogy az elmúlt 50-60 esztendőben a Nagy Szovjetúnióban és az utódállamokban minden negyedik(!) ember közelebbről is megismerhette a nagyorosz igazságszolgáltatás mélységeit, akkor nyilvánvalóvá válik, miért mondta az egyik riportalany - maga is éveket ült börtönben -, "Az orosz emberek egyik fele a börtönben volt, a másik fele pedig várta, hogy börtönbe csukják." Milliók kerültek rács mögé, mert a puszta túlélésért választották a kriminalitás útját... Elképzelni is borzasztó, hogy milyen az, amikor egy ország ennyire meghasonlik önmagával! De még ilyen helyzetben sem vész el teljesen az emberek természetes etikai érzéke... A börtönön belüli szigorú alvilági hierarchiában a fogvatartottak bosszúja elől azok az elítéltek gyakorlatilag sosem menekültek meg, akik szexuális bűncselekményt követtek el - gyermekeken... Két eset volt lehetséges: vagy agyonverték őket, vagy felakasztották magukat - sokan inkább ez utóbbit választották.

Vannak bűnök, amikre az embernek nincsen bocsánata - csakis az Istennek. A híres igehirdető, Spurgeon mondta: "Aki nem gerjed haragra a gonosz miatt, az nem szereti a jót." Spurgeonnak igaza volt. A bűn bizonyos formáival szemben, mi emberek sokszor tehetetlenek vagyunk, csak azt tudjuk tenni, hogy botránkozunk, s imádkozunk. Tény, hogy a bűnelkövetők jelentős része maga is áldozat, de az Isten nem azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg az embertelen gyilkosoknak, hanem azt, hogy imádkozzunk! Mindenért. Ki ezért, ki pedig azért. Annyi bizonyos, hogy én magam azoknak a táborába tartozom, akik nem a szexuális deliktumokat elkövetők lelki üdvéért imádkozik, hanem azért, hogy az Isten igazsága érvényesüljön! Az, hogy Isten majd megbocsát azoknak is akik, erkölcsi hulladékai a társadalomnak, akik tehetnék a jót, de még sem teszik - ez már az Isten dolga, nem az enyém. Jézus URunk is kötélből korbácsot font vagy éppen átkot mondott a fügefára... Vajon mit akart ezzel mondani? Bizonnyal nem azt, "Kedves bűnös emberek, minden rendben van, csak így tovább!"

Jézus URunk azt mondja: egymásnak bocsássunk meg, ha vétkeztünk. A vétek azt jelenti, nem szándékos bűn, nem a másik megsemmisítésére törekvő gyilkos akarat, hanem olyan bűn, ami sajnos megtörténik, mert emberek vagyunk, s esendők. Indulatosak is vagyunk, s olykor-olykor mulasztunk. Takaródzni azonban azzal, amikor égbekiáltó disznóságokat, háborús mocsokságokat követnek el, hogy... hogy... "De hát a lónak is négy lába van, s mégis megbotlik!" - a józanul gondolkodó ember számára elfogadhatatlan.

A napi Miatyánkban elmondott szavak tehát súlyos teherként nehezednek ránk, hiszen Isten csak akkor bocsátja meg a mi vétkeinket, ha mi is hajlandóak vagyunk megbocsátani másokét. A problémát itt is az okozza, hogy az ember kettős mércével mér: súlyos bűnnek tartja felebarátja vétkét, saját bűneit viszont csupán enyhe vétkeknek látja - ez a "szálka és gerenda" klasszikus esete, de említhetnénk az adós szolgát is, aki "reflexből" ütötte-verte-fojtogatta a szolgatársát, akinek igazán elengedhette volna azt a néhány száz dénáros tartozását, hiszen neki tízezer talentumot engedett el az ura...

Megbocsátani másoknak, akik megbántottak minket igen nehéz, valójában csak akkor tudjuk ezt megtenni, ha szeretjük őket. Ha nem szeretjük felebarátainkat, akkor bosszantó vétkeik idővel akár gyűlöletté is válhatnak... A hívő ember azért menekül Teremtő URához, mert jól tudja, hogy a vétek nem más, mint a bűn örvényének az ártalmatlannak tűnő sodrása. Aki azonban nem tér meg, nem fordul vissza, az már csak akkor döbben rá a bűn halálos voltára, amikor már nem tud belőle szabadulni...