"His Eye is on the Sparrow"

('His Eye is on the Sparrow' egy amerikai gospel címe, ami az Egyesült Államokban jól ismert, mint nálunk például a 42. zsoltár.)

Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteiet, amelyeket Izráelért végbevitt. (Bír 2,10)

A minap Jennifer Hudson szerepelt egy késő esti show műsorban. A vendéglátó házigazda arról faggatta, hogyan kezdett el énekelni, és Jennifer azt válaszolta, hogy a templomi kórusban. Mivel a hangja oly gyönyörű, mindig rá esett a választás, ha temetésre énekelni kellett. Azt is megemlítette, a családok mindig azt kérték tőle, hogy az ismert gospelt énekelje: "His Eye is on the Sparrow".


A fiatal műsorvezető nem ismerte a dalt, így megkérte Jennifert, hogy énekelje el. Megragadó, érzelemteli előadása magával ragadta a közönséget, de én mégis közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy a műsorvezető nem ismerte a dalt. Hiszen ha az ember elér egy bizonyos életkort, és hívőként nő fel, több, mint valószínű, hogy megismerkedik ezzel a dicsőítéssel.

Pedig az igazság az, hogy ha nem hívőként nevelkedsz, senki el nem várhatja, hogy a dalt ismerd. Sőt, ami azt ileti, valószínűleg számtalan gyülekezet létezik a világon, akik sosem éneklik ezt a dalt istentiszteleteiken.

Mindezt nem azért írom, hogy bíráljam a show műsor házigazdáját, vagy bárkit is akinek nem ismerős e dal, vagy hogy bíráljam bármelyik gyülekezetet, akik máshogy dicsőítik Istent mint azok a gyülekezetek, ahol én megfordultam.

Két ok van, ami miatt megfontolásra érdemesnek tartom ezt a történetet.

Először is, bármelyik generációhoz is tartozunk, végül kihal majd mindenki abból a korosztályból, "az egész nemzedék...atyái mellé kerül". Egy új nemzedék fog felnőni, és rajtunk áll, hogy biztosítsuk, ők is ismerni fogják az Urat és tetteit, amiket értünk véghezvitt. Nem arról van szó, hogy bizonyos dalokat megtanítunk-e nekik vagy sem; arra van szükség, hogy Jézusról tanítsunk nekik, és arról, amit tett, hogy minket az Atyához vezessen.

Másodszor, sose feltételezzük, hogy tudjuk, mit ismer a fiatalabb generáció. Csak azért, mert mi ismerjük a Bibliát, csak azért, mert mi tudjuk kicsoda Jézus, még nem jelenti azt, hogy az utánunk jövő generációnak van fogalma azokról a dolgokról, amiket mi megtanultunk, vagy megtapasztaltunk. A mi felelősségünk, hogy átadjuk a következő generációnak a tanításokat Istenről, hogy megismerjék Őt, és majd "ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait". (Zsolt 78,6b-7)

Isten mindig gondot visel rólad. A te dolgod csak annyi, hogy kérd Őt erre.

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32)

Amikor kisgyermek voltam, amikor szükségem volt valamire, mindig édesapámhoz fordultam. Néha, amire szükségem volt, drága volt, de emlékszem rá, hogy nem egyszer aggódtam azon, hogy honnan fogja apám a szükséges pénzt megszerezni azokra a dolgokra, melyekre nekem szükségem volt. De ez nem az én dolgom volt! Az apám dolga volt kitalálni, hogy a pénzt honnan kerítse elő. Gyermekként az egyetlen dolgom az volt, hogy kérjek.

Nem a Te dolgod kitalálni, hogy Isten hogyan fog gondoskodni rólad. Az egyetlen dolgod, hogy kérj.

A Biblia a Jakab 4:2-ben ezt mondja: „Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek.”

Íme a második kulcs a stressz kezeléshez: Aggódj kevesebbet és kérj többet. Aggódás helyett, imádkozz mindenért.

A Róma 8:32 azt mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”

Ha Isten megoldaná a legnagyobb problémádat, minden más eltörpülne mellette. Ha Isten annyira szeretett téged, hogy elküldte Jézust, hogy meghaljon a Te bűneidért, nem gondolod, hogy szeret ahhoz is eléggé, hogy segítsen a pénzügyeid rendbetételében? Nem gondolod, hogy szeret annyira, hogy az egészséged helyreállításában segítsen? A kapcsolataidban? A munkahelyi döntéseidben? A határidős feladataidban?

Nincs olyan területe az életednek, ami iránt Isten ne érdeklődne. Ő mindig tudja, hogy mire van szükséged, de mégis szeretné, hogy kérd tőle. Aggódás helyett, imádkozz mindenért.

Beszéljetek róla

• Mi tart visza téged attól, hogy kérd Istentől azokat a dolgokat, amelyekre szükséged van?
• Mit gondolsz, miért várja Isten, hogy kérjünk tőle minden szükséges dolgot, amikor Ő minden szükségünket látja?

Ne próbáld megnyerni a vitákat

"Könyörgöm nektek Jézus Krisztus nevében, hogy ne vitázzatok egymással. Legyen igazi egyetértés közöttetek, és akkor nem lesz szakadás a gyülekezetben. Arra szeretnélek rávenni titeket, hogy egyek legyetek, gondolkodásban és célokban is." (1.Korintus 1:10 - Angolból szabadon fordítva)


Ne próbáld megnyerni a vitákat!

Ehelyett tedd céloddá, hogy szeretni fogod azokat, akik nem értenek egyet veled. A szeretetért harcolj, ne a győzelemért. Jézus azt mondja, a szeretet mindig győzedelmeskedik; erről biztosított minket, amikor kijött a sírból.

Ha vitába kerülsz más hívőkkel, használd az alábbi bibliai vezérelveket, hogy megbirkózhass vele:

Az irgalom vezérelje válaszodat (Példabeszédek 3:3-6). A konfliktusoknál legtöbben azt mondjuk, mi csak azt akarjuk, ami helyes, de Isten felfogása nem az igazság érvényesítését célozza. Hanem a kegyelemről és irgalomról szól (Róma 5:8).

Engedd, hogy Isten döntse el, mi az igazság (2. Korintus 13:8). Az igazságot nem a ti gondolataitok és érzéseitek határozzák meg (1. János 4:1) vagy mások véleménye. Igazság az, amit Isten annak mond; Ő rendelkezik egyedül azzal a fennhatósággal, hogy bármely szituációt értelmezzen (2. Korintus 10:5). A Biblia azt mondja, hogy nem a magunk értelmezésében kellene bíznunk (Példabeszédek 3:5), ami jónak tűnik a számunkra, nagyon is meglehet, hogy rossz (Példabeszédek 14:12).

Keresd Isten jelenlétét (Máté 28:20). A Sátán azt akarja elhitetni velünk, hogy egyedül vagyunk a harcban. Kövesd a példáját a fiatal pásztorfiúnak, Dávidnak, aki hitte, hogy Isten ott van a harcban, és a csata Istené (1. Sámuel 17:47).

Keresd a konfliktus igazi forrását (Efézus 6:12). Isten Igéje szerint nem a másik emberrel harcolunk; a mi igazi ellenségünk a Sátán és az ő "láthatatlan, gonosz szellemi erői".

Rakd le az emberi fegyvereket (2. Korintus 10:4-5). Amikor a saját szükségeinket próbáljuk kielégíteni, Istentől függetlenül, akkor hajlamosak vagyunk azokat a fegyvereket használni, amelyeket Pál apostol a test fegyvereinek nevez. Ezek a következők: manipulálás, pletyka, rágalmazás, gúnyolódás, fenyegetőzés, vádaskodás, civakodás, csalás, és az elhallgatás. Ha ezeket használjuk, a "rosszal a rosszért" körforgásában fogjuk magunkat találni, és ez olyan, mintha a "bűz" segítségével harcba szállnánk egy bűzös borzzal - mindenki veszít!

Tanuld meg használni a szellemi fegyvereket (2. Korintus 10:4). A Biblia elmondja nekünk, hogy az ima egy nagy erejű szellemi fegyver. Miután felöltöttük Isten teljes fegyverzetét, az Ige azt mondja a számunkra: "imádkozzatok szellemben, minden alkalmat megragadva, minden fajta imádsággal és kéréssel" (Efézus 6:18 - Angolból szabadon fordítva).

Beszéljünk róla:

Ha van egy konfliktusod egy másik hívővel, mit tehetnél ezzel kapcsolatban ma?

Ne vonakodj irgalmas lenni

„Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.” (2Korinthus 2,7. - egyszerű fordítás)

Mindannyiunknak szüksége van irgalomra, hiszen időnként botladozunk, elbukunk, és segítséget kérünk, hogy visszajussunk a helyes útra. Tudnunk kell irgalmat gyakorolni egymás felé, és tudnunk kell elfogadni azt, ha mi kapjuk.

Megbocsátás nélkül nem lesz közösséged – a keserűség és a neheztelés mindig le fogja rombolni a kapcsolataidat. Van, hogy szándékosan, és van, hogy akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyikről is legyen szó, jó adag irgalomra és kegyelemre van szükség ahhoz, hogy felépítsünk és fenntartsunk egy kapcsolatot.

A Biblia azt mondja erről: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” (Kolossé 3,13. - egyszerű fordítás)

Isten felénk tanúsított irgalma motiváció ahhoz, hogy mi is irgalmat tanúsítsunk mások felé. Valahányszor valaki megbánt, döntést kell hoznod:

Megtorlásra, vagy a helyzet megoldására fogom használni az energiámat és az érzelmeimet?

Mindkettő egyszerre nem megy.

Sokan vonakodnak irgalmat gyakorolni, mert nem értik a különbséget a bizalom és a megbocsátás között. A megbocsátás annyit jelent, hogy elengeded a múltbeli sérelmeket. A bizalom olyasvalami, ami a jövőre vonatkozik.

A megbocsátásnak azonnal meg kell történni – akár kéri a másik, akár nem. A bizalmat viszont az idők során kell újra felépíteni.

A bizalom tehát függ a múltbeli eseményektől. Ha valaki újra és újra megbánt, Isten azt parancsolja, hogy bocsáss meg neki azonnal, de nem várja el, hogy rögtön meg is bízz benne. Sőt, Isten egyáltalán nem várja el, hogy engedd, hogy a továbbiakban is ugyanúgy megbántson és sebeket okozzon neked. Neki kell bebizonyítania idővel, hogy megváltozott.

A legjobb hely a bizalom helyreállítására egy kisebb támogató csoport, ahol bátorítást nyerhetsz, s ahol felelősséget is vállalnak egymásért a tagok.