A beismerés egészségben tart

"Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett." (Zsoltárok 32:3.)



A bűneim beismerése jót tesz az egészségemnek; ezt akármelyik pszichológus megmondja. Jó dolog megtisztítani a lelkiismereted és megkönnyebbülni. A tested nem azért van, hogy magában tartsa. Amikor a bűnt magadban tartod, olyan minta felráznál egy szódás flakont. Robbanni fog előbb-utóbb.

A Zsoltárok 32:3-5-ben azt mondja Dávid: "Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem."

Dávid magában tartotta a bűneit, és ez fizikailag hatással volt a testére. Ha nem beszéled ki magadból a problémáid, bűneid, keserűségeid Istennek, akkor az a testeden fog meglátszódni.

Az orvosok azt mondják, hogy nagyon sokan elhagyhatnák a kórházat ma, ha tudnák, hogyan szabaduljanak meg a bűntől vagy a nehezteléstől, azoktól a dolgoktól, amiket elkövettek mások ellen, vagy mások tettek ellenük.

Beszéljetek róla!

Tölts néhány pillanatot imádsággal ma, és kérd Isten bocsánatát, azokért a dolgokért, amiket mások ellen tettél.

Aztán imádkozz a neheztelésért, keserűségért, amiket magadban tartogatsz az olyan emberekkel szemben, akik bántottak téged. Kérd Istent, hogy segítsen megbocsátani nekik, hogy tovább léphess a jobb egészség felé.

Az Úr közel!

„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” Máté 7,11 UF

A Biblia azt mondja, hogy Isten egy gondviselő Atya.

Ő könyörületes, szerető, kegyelmes és törődik veled.

Fontos megjegyezni, hogy Jézus amikor kimondta az „atya” szót, az arámi „abba” szót használta. Az „abba” szó az első, amit egy Közép-Keleti gyerek megtanul, mert apát jelent: apa, papa, dada, abba. A gyengédség, közelség, családiasság legvégső kifejezése ez. Ez egy olyan közvetlen szó, amely azt jelenti, hogy semmilyen korlát nincs egy kisgyerek és az apja között.

Tulajdonképpen mit tudunk mi a mennyei Atyánkról, ”Abbáról”? Engedd meg, hogy elmondjak három dolgot:

Először is, Isten soha nem túl foglalt számodra. Amikor imádkozol, Isten sosem mondja, hogy „nem most, majd beszélünk később.” Isten sosem fordul el tőled. Ő minden egyes napon veled van.

Másodjára, Isten tudni akarja a szükségeidet, mert Ő egy közel lévő Atya. A Biblia azt mondja „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Máté 7,11 UF) Sajnálattal kell be vallanom, hogy néha önző vagyok és énközpontú, és csak a saját szükségleteimre gondolok. Valóban, szülőként nagyon szeretek adni a gyermekeimnek. Szeretem tudni, hogy mire van szükségük. És akkor mennyivel jobban akarja tudni a szükségleteidet Isten, a mi tökéletes Atyánk.

Harmadszor pedig, Isten átérzi a szenvedéseidet. Ő soha nem túl elfoglalt, meg akarja tudni a szükségleteidet és átérzi a fájdalmaidat. Amikor Istenhez hozod a problémádat, nem azt mondja, hogy „Ó, hagyjuk már, ess már túl rajta/tedd már át magad rajta, mosolyogj egyet, ez egy semmiség, tegyél rá egy sebtapaszt!” Ha egy nagyon nehéz hét áll mögöttünk, Isten megérti azt.

A Biblia azt mondja, hogy „közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsolt 37,19 UF) Lehet, hogy sebzett a lelked. Mit tehetsz? Fordulj Istenhez! Isten átérzi a szenvedéseidet. Ő tudni akarja a szükségleteidet. Soha nem túl foglalt számodra. Ő segíteni akar neked! Ő a te mennyei Édesapád!

Beszéljünk róla:

* Isten soha nem túl elfoglalt számodra, te viszont milyen gyakran vagy túl elfoglalt ahhoz, hogy gondoskodó Atyádhoz vidd a fájdalmaidat és aggodalmaidat?
* Mit gondolsz, mennyire érdekli Istent az életed minden apró részlete - a látszólag parányi és lényegtelen dolgok, amelyek lehúznak és elrabolják az örömöd?

Bizonytalanul a következő lépésben, de bizonyossággal az Úrban

"Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, nem mehettek be a mennyek országába." Máté 18:3 (Magyar Bibliatársulat)

Amikor a legidősebb fiam baseballozni kezdett, még viszonylag fiatal volt és nem volt szokása, hogy az időhöz és a naptárhoz igazítsa az életét. Így hát az sem volt szokatlan, hogy megkérdezzem tőle, "Ma van a meccs? " Hány nap van még addig?"

Jézus mondja, hogy ez a gyermeki természet fontos ahhoz, hogy bejussunk a Menyországba. A fiam nem kérdőjelezi meg, ha valami történni fog. Bizakodó abban, hogy ez be fog következni. De mégis, függ a feleségemtől vagy tőlem, hogy valamelyikünk elmondja neki, hogy ez a valami MIKOR fog megtörténni.

Oswald Chambers mondja Krisztus mindenek felett című könyvében:

"A szellemi élet természete az, hogy bizonyosak vagyunk a bizonytalanságaink közepette is."

Azt mondja, biztosak lehetünk Istenben, akkor is, ha bizonytalanok vagyunk a következő lépésünkben, amit Ő vár tőlünk, hogy megtegyünk. Bizonyosak lehetünk az Isten velünk kapcsolatos tervét illetően, akkor is ha bizonytalanok vagyunk a pontos részletekben. Még ha bizonytalanok vagyunk is, bizakodóak lehetünk Istenben, hogy nem fog kiábrándítani bennünket. (Róma 5:5)

Ez azt is jelenti, hogy el kell engednünk azokat a dolgokat, amikért nem vagyunk felelősek és ne is aggódjunk azokért. Például a fiam biztos lehet abban, hogy el fogok menni vele a meccsére, de nem kell törődnie azzal, hogy mennyi benzinre lesz szükség, sem azzal, hogy melyik úton jutunk el a baseball pályára. Egyszerüen csak élvezheti, hogy gyerek és megélheti a pillanatot, bízva abban, hogy én kézben tartom a részleteket. Ha pedig eljön az indulás ideje, ő is meg fogja tudni.

Ez az a gyermeki hit, amit Jézus ki akar fejleszteni bennünk, ahogyan minden egyes nap növekszünk a bizonyosságban, hogy Ő a megfelelő időben és úton jönni fog hozzánk.

Szelektív memória: középpontban a szép idők

"Köszönöm Istennek a segítséget, amellyel nekem segítettetek." (Fil 1,5a, NCV ford.)

A hála érzésének felfedezése nem automatikus reakció. Nem vagyunk természetünknél fogva hálás emberek, hanem hálátlanok. Mindig valami mást akarunk ahelyett, ami éppen adatott.

A Filippi levélben az ott éppen elinduló gyülekezetnek írt Pál apostol, ahol egy Lídia nevű nő megnyitotta az otthonát másoknak, és aki többekkel együtt köszöntötte a városban Pál apostolt. A filippi gyülekezet Pál missziói útjait is segítette. A Filippi 1,5-ben azt olvassuk: "Köszönöm Istennek a segítséget, amellyel nekem segítettetek."

A helyzet az, hogy Pál nem töltött szép időket Filippiben, sőt az itt induló gyülekezetet volt a legnehezebb megalapítani. Amikor megérkezett a városba és szerette volna elkezdeni a gyülekezet plántálását, megverték, megostorozták, megalázták, hamis vádak alapján letartóztatták és börtönbe is vetették, majd túlélt egy földrengést. Mindezek utána a város vezetői udavriasan megkérték, hogy hagyja el a várost.

Mégis így beszél Pál a hívőkhöz: "Minden alkalommal, amikor rátok gondolok, hálát adok az én Istenemnek." (Fil 1,3 NLT)

Mit csinál itt Pál? A szelektív memória áldásait választja. Filippi nem volt a boldogság városa Pál számára, mert sok üldöztetést és szenvedést kellett elviselnie ebben a városban. De mindezek ellenére nem a fájdalmas emlékek tengerén való hajózást választotta, hanem kifejezte háláját azokért a jó dolgokért, amit érte és vele tettek.

Minél régebben ismersz valakit, annál természetesebb a jelenléte és annál könnyebben látod meg a hibáit, emlékszel a rossz dolgokra a jók helyett.

Még mindig fájdalmas emlékek áradatában élsz? Nem tetted őket még félre és nem tudod élvezni a kapcsolataidat, mert még mindig a múltban ragadtál meg?

Meg kell értened, hogy az emlékek választás kérdései. Hallottam egyszer egy történetet két barátról, akik beszélgettek. Az egyik megkérdezte a másikat: "Nem emlékszel arra, hogy a férjed mit tett a múltkor?" A barátja így válaszolt: "Határozottan emlékszem arra, hogy elfelejtettem."

Az emlékeid válaszhatók. Ha meg akarod tartani a fájdalmas emlékeket, csak hajrá! De ettől nem leszel boldog. Pálnak sok oka lett volna arra, hogy fájdalommal emlékezzen a Filippiben eltöltött időre. Ehelyett azt választotta, hogy hálás lesz azokért az emberekért az életében, és a munkáért, amit Isten végzett el rajta keresztül. Amikor te is hasonlóan cselekszel, Isten meg fogja áldani a kapcsolataidat, melyek messze felül fogják múlni a képzeletedet.

Beszéljetek róla:

• Miért egyszerűbb néha megtartani a fájdalmas emlékeket, ahelyett, hogy a jókkal helyettesítenénk?
• Hogyan változtatják meg a jó dolgokra való koncentrálás a jövőtől való elvárásaidat?