2017. október 25., szerda

Béke...

A mai nap imádsága:
URam! Adj békét a szívembe, hogy Békességed követeként élhessem napjaimat! Ámen



Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.
Róm 12,17-18

Nyugtalan a világ... Sokszor elmondhatták már ezt a történelem folyamán, hiszen igazságtalan háború vagy béke számos okot adott a dühkitörésre: "Azért mindennek van határa!" Ahogyan régen, úgy manapság is hatalmi eszközökkel, vízágyúval (Stuttgart 21) vagy gumilövedékkel (a mi szégyenteljes október 23-ánk!) gyakorolták a demokráciát... A demokrácia (gör. démosz-kradzó, azaz nép-kiáltás) örök igazsága, hogy a nép kiáltja az igazságát, s megkapja érte jutalmát... S még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a szabadságért való küzdelem ellen szólnék ezen mondataimmal, hadd szögezzem le: az ember méltósága egyedül a szabadságban teljesedhet ki, de azt is fontos tudni, hogy a szabadság szeretet nélkül nagyon hamar szabadossággá válhat!

Nem könnyű együtt élni azokkal, akiknek "nehéz a természetük" vagy nem ismerik énhatáraikat - bizonyára nem véletlenül születnek az anyósviccek. A tiszta, őszinte humor mindig kiváló lehetőséget nyújt az együttélés feszültségeinek levezetésére vagy elhordozására, de vannak élethelyzetek, amikor már nevetni sem tudunk, de a dühtől sírni se...

Ezek azok a pillanatok, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy lehetne szépen is élni, de mégsem lehetséges, mert az egyén vagy bizonyos közösségek érdekei fölé emelkednek az összközösségi érdeknek. Ilyenkor az egyébként is bennünk szunnyadó agresszivitás parazsa hamar lángra lobban, s a lángok könnyen elborítják az elmét, s olyat is megtesz ilyenkor az ember, amit egyébként nem tenne meg... Ezért mondja az apostol: "ha lehetséges" s "amennyire tőletek telik". Az előbbi jelzi az objektív körülményeket, melyek alakulása nem tőlünk függött, az utóbbi pedig a mi belső késztetéseinkre utal, melyekre hatással vagyunk - amennyire telik az önkontrollunkból. Az pedig nem mindenkinél egyforma!

Az igazi önkontrollra, a lélek ellenőrzésére igazából csak a Lélek képes. A keresztények jól tudják, hogy "egyedül nem megy"... kell az isteni kegyelem! A krisztusi önfeláldozó szeretet "csak úgy magától" nem lángol a szívünkben, az bizony a Lélek ajándéka, azaz kiváltság. Aki kéri, az kapja, de nem mindig rögtön, s általában nem úgy, ahogyan mi azt elképzeljük... Munkálni a közösség békéjét elsősorban ott kell, ahol azt gondoljuk, hogy viselkedhetünk másképpen is, mert elfogadnak úgy is, azaz a mieink körében. Tisztelni férjünket, feleségünket, gyermekeinket, tisztelni az emberi méltóságát felebarátunknak - ez a keresztényi tudás - csak akkor tudjuk, ha tiszteljük az Istent magát is...


Egymás felé fordulásért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Életem történésein keresztül érintsd meg szívemet, hogy Rajtad keresztül láthassam teremtett világodat! Ámen.

Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.
1 Kor 13,12

"Eritis sicut Deus!" - Olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz... A kígyó hazug sziszegése még ma is visszhangzik a lelkünk rejtett zugaiban, hiszen megtanultuk megkülönböztetni a jót a rossztól, de mégsem lettünk "olyan, mint Isten" - mert tudásunk töredékes, "tükör által homályos". A tudás hatalom - tartja a régi szólás. Ma mégis a tudás helyett az információ elsődlegességét hirdetik. Hiába a sok-sok információ - ami általában nem építő, hanem negatív és romboló - csak tényt közöl, míg a tudás az információval való bánásmódot is magában foglalja. Hiába ismeri valaki szakterületének minden dolgát naprakészen, ha ismerete nem párosul emberséggel, akkor lehet belőle elvakult szak-barbár, de szak-ember sosem. (Szaktudás+emberség=mesterség, ami több mint szaktudás.)

Amit az ember megismer, azt az övének tudja. Ádám "megismerte" Évát, ami nem más mint Isten egyik legcsodálatosabbik ajándéka: két lélek eggyé válása... ezen álmélkodik Salamon is, amikor ezt írja "csodálom és nem értem az ifjú útját a lánnyal". A megismerésben benne van az érintés izgalma is. Amit megérint az ember, az sokkal valóságosabb számára az életben. Az érintés finomsága mindig közelít, az ütés durvasága pedig távolít. Ezért ha misztikusan, színekben, hangokban, formákban, megérint/megsimogat az Isten, akkor ismerhetem meg Őt igazán... A nagy csoda: valósággá válik a valószerűtlen.

Amíg az emberben kíváncsiság van az új iránt, amíg készséget érez az ismeretlen befogadására, addig élete tartalommal telik, s szépnek éli meg mindennapjait. Ha eltompul a megismerés utáni vágya, akkor szürkülnek életének színei is. Pál apostolt az Isten megismerésének vágya hajtja, űzi - ezért nem áll meg a lakott föld végső határáig Hispániáig, ahol szintén az Istent hirdeti. Élete telve van buktatókkal, szenvedésekkel, eltávolíthatatlan tövisekkel, mégis kiváltságnak éli azt meg. Ezt a látást eltanulni tőle - bölcs döntéseink egyike lehet életünkben.


Isten ereje...

A mai nap imádsága:
Uram! Mindenhatóságod csodáin naponta álmélkodom. Kérdések és kétségek szorításában csak Tőled várom a segítséget. Adj nekem megoldást Uram, hogy dicsőíthessem nevedet egész életemmel! Ámen.

   

Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
Zsolt 95,4

Amióta az ember gondolkodik létéről, azóta gondolkodik az Istenről is... Sok vallásos világnézet vallja, hogy a látható, a tapasztalható világ az Isten emanációja, azaz "kiáramlása". Jóllehet az Isten, Aki mindenható és mindenütt jelen van - bennünk, közöttünk van -, mégsem azonos a teremtett világgal. Régi korok emberének, érzékelés-határa a hegyek ormain, a föld végső mélyén nyugodtak, manapság gigantikus rádióteleszkópokkal pásztázzák az univerzum végső határait... Hogy mi van azon túl? Egyelőre még nem tudjuk, de a "végtelenség-közeli teremtett véges" így is felülmúl minden emberi képzelőerőt.

Mindenütt ott van az Isten - kivéve a pokolban, hiszen a kárhozat az Isten-nélküliség állapotát jelzi. Ennél fogva, ha van olyan hely, ahol nincs ott az Isten, akkor annak megtapasztalhatósága egyenlő a pokolli léttel. Nos, Isten mindenhatóságánál csak egy van, mai nagyobb: ez az Ő szeretete. Az isteni szeretet okán van olyan hely, ahol mi magunk eldönthetjük, hogy Isten ott legyen vagy sem! Ez a hely a szívünk... Szabad akaratunk van arra, hogy beengedjük oda az Istent vagy száműzzük.

Sokan ez utóbbit választják, s utána pedig perlekednek Istennel életük "áldatlan" állapota miatt. Ahonnan száműzték az Istent, az a hely pokollá válhat... Lövészárkokban egymásba szurunyt-mártó katonák élet-halál-küzdelme vagy napalmbombák négyezer fokon égő megsemmisülés-tüzének izzása nem más, mint az ördögök és démonok örömtánca, a Halál hatalmának triumfálása - a pokol maga. De maga a pokol az is, amikor gyermekeken erőszakot követnek el, amikor egyik ember elpusztíja másikat, amikor humanitárius okokra hivatkozva parancsszóra dördülnek a fegyverek...

Isten azonban mindent lát, mindenről tud, és semmit sem felejt. Az elkövetett bűnök csak az emberi emlékezetben fakulnak, az Istennél soha. A végső elszámoláskor pedig mindenkinek számot kell adnia mindarról, amit ebben a földi testben cselekedett. Ott már nem lesz kapcsolati tőke, korrumpálható hivatalnokok, akiken keresztül - ha elég nagy a vagyon - minden elintézhető. Ott csak Isten van, s mi magunk. S a tényeket Isten csöndben elénk tárja majd... s az ítéletet mi magunk mondjuk majd ki önmagunk felett. Másképpen ugyanis nem tudunk tenni, hiszen akkor nyilvánvalóvá válik minden bűnünk és mulasztásunk fájdalom-bére, amit megfizettünk másoknak...

Isten azonban nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem azt, hogy megtérjünk és éljünk. Aki megérti ezt az isteni üzenetet, az elkezd élni az evangélium igazságai szerint...


Kapcsolataink...

A mai nap imádsága:
Uram! Add a Te békédet nekem, hogy alkalmassá váljak a szolgáló szeretetre embertársaim felé! Ámen



Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.
Róm 12,18

Ha lehetséges... Gyakran ütközünk azzal a felismeréssel: Eddig, s ne tovább! Hiába viszonyulunk az általános tűrőképességet többszörösen is meghaladóan embertársainkhoz, bizony van egy határ, amikor ki kell jelentenünk - éppen az Igére való figyelés okán -, hívők igen, de hiszékenyek nem, segítőkészek igen, de balekok, palimadarak azért nem vagyunk. 2Tim 1,7-ben olvashatjuk: Nem félelemnek lelkét, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét adta nekünk az Isten. Sok kereszténynél tapasztalhatjuk, hogy a három közül valamelyik, esetleg kettő is hiányzik... pedig a kiegyensúlyozott, hiteles keresztény élet elképzelhetetlen e "hármasság" nélkül. Olyan ez, mint, a suszter háromlábú széke, mérhetetlenül stabil és terhelhető, mindaddig, amíg nem hintázásra használják.

Az emberi kapcsolatok, találkozásaink, az ezekhez kötődő élmények életünk legnagyobb ajándékai - vagy éppen csapásai. Sokan szenvednek ún. kapcsolati függőségben. Önértékelési hiány, szociális függőség és sok más ok láncolhat embereket egymáshoz, melynek a vége mindig csak keserűség. Pál apostol is jól ismeri az embert, ezért írja: "amennyire tőletek telik". Nem lehetetlen kérssel hozakodik elő, hanem teljesíthetővel, nem mártíromságra buzdít, hanem korrektségre.

20. századi izmusoktól megbolydult lelkű ember legnagyobb szerzett nyomorúsága a kiszámíthatatlanság. Akinek kapcsolata kiszámítható, azzal mindig könnyebb korrekt viszonyt fenntartani, még akkor is, ha "nehéz" személyiséggel állunk szemben. (Ha pedig annyira terhes a vele való kapcsolat, akkor legalább tudjuk, hogy kerülni kell őt.) A cél a békesség, amelyre minden egészséges lelkületű ember vágyakozik. Sokszor elfelejtjük azt, hogy a másik ember "inkorrektsége" nem puszta rosszindulatából fakad, hanem túlterheltségéből, szociális helyzetéből vagy éppen abból, hogy lelkileg sérült. Nem is gondolnánk - ha nem fordulunk meg naponta ilyen közegben -, hány embertársunk áll folyamatosan pszichiátriai kezelés alatt vagy hány ember keresi lelkének nyugalmát pszichológus szakemberek segítségével. Az önismeret, amit ma oly sokszor hangoztatnak, tulajdonképpen nem más, mint az Isten teremtettségbeli rendjével való szembenézés. Attól, hogy Isten nevét nem hangoztatják állandóan a pszichológiában, attól még ugyanazzal a renddel van dolga minden embernek, legfeljebb más megközelítésből látják ugyanazt.

Nincs két világ - egy hívő és egy hitetlen -, csakis egy valóság, egy világ létezik, ahogyan Isten is, s igazság is csak egy van. Ezért nyilvánvaló, hogy béke is csak egy létezhet. A keresztény ember viszont tudja, hogy a tartós külső békéhez csakis az isten-munkálta belsőn át lehetséges az eljutás.


Kincseink...

A mai nap imádsága:
URam! Sorsomba kódoltad bele a hit ajándékait, add hogy gyümölcsöző szolgálattal tudjam megköszönni Neked! Ámen

   

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
2 Kor 4,7-8

A cserép(edény) törékenységét nem kell bizonygatni, legfeljebb magyarázni érdemes, mi is az az ősi fazekas-mesterség, mely mára - a rozsdamentes acéllábosok korában - valami letűntnek, ódonnak a népművészetes emléke csupán. A hitet lehet prezentálni "acélosnak", de az ilyen kemény hit valahol mindig gyanús... A hit ugyanis olyan, mint a Hold játéka, fokozatosan tündököl, aztán meg elfogy...

De mi az a kincs, ami cserépedényben van? Minden ember megtapasztalja - ha nem is minden nap, de élete folyamán egyszer-kétszer elemi erővel -, hogy Isten Isten, azaz félreérthetetlenül megmutatja magát kegyelmével: veszélyes helyzetből kiszabadít, rosszra fordítja a jót, a krízisben lehetőséget ad a változásra. Istent felismerni Teremtő Atyának, az Élet URának, személyes sorsunk irányítójának, az kincs, ami a legtöbbet ér egész életünkben! Az arany hiába értékes, hiába tartja értékét halálunk után is, életünk legnagyobb kihívása még is az, hogy az anyagvilágból kiemelkedve felismerjük: az örök élet isteni ígérete az aranynál is értékesebb.

Sokan tesznek bizonyságot arról, hogy KERESTÉK Istent, s MEGTALÁLTÁK, s ők MEGTÉRTEK, és most már hisznek... Az igazság persze az, hogy Isten adta a lehetőségeket a keresésre, aztán az Ő vonzására válaszol a kereső ember - repül a fényre, mint az éjjeli lepke -, hiszen Isten az, Aki "rátalál" az elveszettre, ami a "gyakorlatban" nem más, mint hogy hagyja magát egy pillanatra "észrevenni", mint Deus absconditus, azaz el-elrejtőzködő Isten.

A hívő ember élete nem könnyű, mert Istentudatát (hitét) nap mint nap szorongatják a tények: a bűn egyetemes realitása, a mulasztás személyes keserűsége, s a jóvátétel terhe vagy elmaradásának kudarca. Ezért aztán az Istenben bizakodó ember is olykor kétségeskedik, kérdőjelek mögé bújik, és saját megoldásainak/életfilozófiájának biztonságot remélő egyirányúságában bízva végül is zsákutcába fut... A hívő ember azonban nem hiszékeny, hanem nagyon is realista, mert számol az isteni kegyelemmel, s tudja, hogy Teremtőjének mindig van alternatívája: csak vissza kell fordulni Őhozzá. Ez a tudás az kincs, amit sorsunk törékeny cserépedényében hordozunk - vigyázzunk rá!


Szeretet...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szeretetedből élve minden nap szerethessek! Ámen



A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.
1 Tim 1,5

Szent Ágoston mondja: "Szeress, s tégy, amit akarsz!" - Reményik Sándor pontosít...
Reményik Sándor
Szeresd az Istent s tégy, amit akarsz

Fölény - de nem bánt.
Nem héjázik fent.
Derű - de égi.
Józanság - de szent.
Bent a világban,
Mégis kívül rajt:
Hódítni lelket
Jézusnak óhajt.
De tapintattal
Tágasságot ád -
Lélek ne hordjon
Semmilyen igát.
Mikor búcsúzik:
Nincs szemébe könny -

Egyszer mindenki
Úgyis visszajön.
Advent idején
Temetőbe jár -
Sírok közt röpköd
Mint a fénybogár.
Az új halottól
Vídám-kedvesen
Kérdi: hogy aludt
Első éjjelen?
S szól az Élethez:
Engem nem zavarsz - -
Szeresd az Istent,
S tégy, amit akarsz!

1940

Ami „eladható”


„Más Jézust hirdet… más lelket… más evangéliumot.” (2Korinthus 11:4)

Egy régi képregényben az új tanév kezdetén a diákok azt a feladatot kapták, hogy írjanak fogalmazást arról, mit jelent számukra visszatérni az iskolába. Lucy ezt írta: „A vakáció szép dolog, de jó visszatérni az iskolába. Nincs semmi más, ami olyan elégedettséggel tölt el, és olyan nagyszerű kihívások elé állít, mint a tanulás. Alig várom, hogy ebben az évben is gyarapítsam tudásomat.” A tanár teljesen meghatódott, és nagyon megdicsérte Lucyt a fogalmazásáért. Az képregény utolsó képkockájában Lucy áthajol a padtársához, Charlie Brownhoz, és ezt suttogja neki: „Egy idő után megtanulod, hogy mi eladható”. Mindig fennáll a kísértés, hogy azt prédikáljuk, „ami eladható”. Pál figyelmezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy őrizkedjen az olyan tanítóktól, akik „más Jézust… más lelket… más evangéliumot” hirdetnek. Jónáshoz hasonlóan mi is arra kaptunk elhívást, hogy olyan embereknek prédikáljunk, akik valami mást szeretnének hallani. A megfutamodás azonban nem segített Jónáson, és rajtunk sem fog. „Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek” (Jónás 1:4). Ha kell, Isten zátonyra futtatja terveinket azért, hogy eljuttasson oda, ahová mennünk kell, és azt mondjuk, amit ránk bízott. Egy lelkipásztor nemrég felismerte, hogy üzenete nagy tömegeket vonzott, de nem formálta az embereket tanítványokká, ezért irányt változtatott. Isten azt mondta Jónásnak, hogy ha Ninivébe ér, elsőként ezt mondja: „Bánjátok meg a bűneiteket!” Az evangélium két dolgot tesz: vigasztalja a szenvedőket és felzaklatja az elkényelmesedetteket. A felszabadító igazságtól először rosszul érezzük magunkat, csak aztán éri el bennünk, hogy jól legyünk. Istennek nem az a célja, hogy kényelemben éljünk, hanem az, hogy kifejlődjön bennünk Krisztus jelleme, és ezáltal Hozzá vonzzuk az egész világot.


Dolgozd ki!


„…annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (János 7:38)

Ha arra törekszünk, hogy betöltsön a Szentlélek, az magában rejti azt a veszélyt, hogy lealacsonyítjuk egy „élménnyé”, ahelyett, hogy teret adva neki nagy tetteket vinnénk véghez az Úrért. Ha van betöltekezés, akkor lennie kell kiáradásnak is! Amikor az Újszövetségben valakit betöltött a Szentlélek, akkor mindig történt valami. Csodálatos gyógyulások történtek. Könyveket égettek el a főtéren. Bálványkészítők és pornósok hagyták abba üzelmeiket. Nem csupán a gyülekezetben ünnepeltek; kivitték az utcákra is. Lennie kell kiáradásnak!

Az első kép, amit Istenről a Bibliában látunk, teremtői mivoltában ábrázolja. A képmására alkot bennünket, életet lehel belénk, majd azt mondja: „Menjetek el, és legyetek termékenyek!” (ld. 1Mózes 1:28).

Abban reménykedsz, hogy az életed „csak úgy jobb lesz”? Azért imádkozol, hogy jöjjön valaki, akinél megvan mindenre a válasz, és tegye jobbá a körülményeidet? Nem! Ami benned van, az fogja megváltoztatni azt, ami körülötted van, ha munkába állítod! Ez nem valami üres „meg tudod csinálni”-jellegű önsegítő érzés. „Isten az, aki munkálkodik bennetek” (Filippi 2:13 NIV) Lehet, hogy az életedben éppen zajló küzdelem fölébe tornyosul annak, amit Isten véghez akar vinni általad. Viszont ami benned van, az nagyobb, mint a bajok, amiken keresztülmentél, nagyobb, mint az a helyzet, amiben vagy, és nagyobb, mint az akadályok, amelyek utadban állnak. Amikor körülötted minden azt mondja, hogy „nem”, de mélyen belül valami azt mondja, hogy „igen”, az az Istentől rendelt sorsod. Fogadd el, horgonyozd hozzá az életed, és kezdd el kidolgozni! Ha ezt teszed, Isten veled együtt fog munkálkodni.

ÉPP CSAK ELKEZDTED?

„…akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján…” (Zakariás 4:10)
Minden nagy dolog valami kicsivel kezdődik, és a kezdeti hozzáállás gyakran meghatározza a végén elért sikert. A Biblia beszél olyanokról, akik a kis kezdetet megvetették. Örülj annak, amit Isten kezdésnek adott, mert az neki is tetszik! Köszönd meg neki a kicsiny kezdeteidet! Mielőtt a szárazság véget ért volna, és az eső megjött volna, Illés csak egy tenyérnyi kis felhőt látott (1Királyok 18:44). Ez eléggé kicsi, de ő örült neki, mert tudta, hogy valami nagyobb dolognak a jele. Ne pusztítsd el a vetőmagodat azért, mert kételkedsz a benne rejlő lehetőségekben! Isten adta neked a reménység vetőmagját, valami kicsit – de valami jobb, mint a semmi. Fogd ezt a magot, és vesd el, imádkozz érte, és higgy Istenben, aki a növekedést adja. Sokan eldobják a vetőmagot. Amikor megvetünk valamit, akkor lekicsinyeljük a benne rejlő lehetőségeket; nem vesszük figyelembe, nem törődünk vele. Ha nem törődünk azzal, amit Istentől kaptunk, el fogjuk veszíteni. És ha elveszítjük a vetőmagot, sohasem örülhetünk aratásnak. A Zsidók 13:5 azt mondja, hogy legyünk elégedettek azzal, amink van, majd így folytatja: „mert ő [Isten] mondta: »Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.«” Ezért lehetsz elégedett a kis kezdetekben is. Tudod, hogy amit Isten elkezdett, azt be is fejezi. Légy tehát türelmes, bizakodj, és folytasd a dolgod, menj tovább! „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:35-36).

FRISS OLAJ

„…Megkened fejemet olajjal…” (Zsoltárok 23:5)


A pásztor két okból keni meg olajjal juhait. Először is védelemül a rovarok ellen. Ha nem védekeznének ellenük, leraknák petéiket a juh orrának nyálkahártyájába, és ettől a juhok megőrülnének; az anyajuhok nem adnának tejet, a bárányok növekedése leállna. Ezért a pásztor bekeni juhait egy rovarriasztó olajos anyaggal, ami az ellenséget távol tartja,. a nyájnak pedig nyugalmat szerez. Másodszor olajat használ a sebek gyógyítására is. A legtöbb sérülés egyszerűen a nyáj többi tagjával való együttélésből ered. Ezért a pásztor rendszeresen megvizsgálja juhait, mert nem akarja, hogy a friss sérülések idővel elfertőződjenek. Akár a körülmények őrjítenek meg, akár a nyáj többi tagja között sérültél meg, mindig fordulj a Pásztorhoz! Mielőtt bárki máshoz fordulnál, menj Istenhez, mert Ő „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3). Aztán hajolj le előtte! Ahhoz, hogy a juhot megkenjék, lejjebb kell hajtania fejét, és engednie kell, hogy a pásztor rákenje az olajat. Alázd meg magad, nézz fel az Úrra! „Isten mindig igazságot szolgáltat választottainak, akik hozzá kiáltanak…nem várakoztatja őket” (Lukács 18:7 NCV). Dávid azt írja: „…friss olajjal kentél meg engem” (Zsoltárok 92:10). A tegnapi olajat hamar beszennyezi az út pora és sok más piszok, ezért minden nap Istenhez kell menned, és kérned, hogy erősítsen meg Lelkével. A juh nem érti az olaj hatásmechanizmusát, de nem is kell értenie. Elég, ha tudja, hogy pásztora jelenlétében valami olyan történik, ami sehol máshol.
Földi életünk egy letét


"Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" Mt 25,21


A céltudatosan eltöltendő következő tíz évre összpontosítunk, hogy minél jobb sáfárok lehessünk mindazon, amit Isten nekünk ad. A sáfárságnak ez a fogalma abból az elismerésből születik, hogy Isten a tulajdonosa mindennek és mindenkinek ezen a földön. A Biblia azt írja: „Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók." (Zsolt 24,1)

Mi igazán soha nem birtokolunk semmit a Földön való rövid tartózkodásunk alatt. Isten csak kölcsönadta nekünk addig, ameddig itt vagyunk. Isten tulajdonát kaptad meg és miután meghalsz, valaki másnak fogja odaadni. Te csak azért kaptad, hogy élvezd egy ideig.

Az első feladat, amit Isten az embernek adott, az Ő „dolgainak” az igazgatása és gondozása volt. Ez a feladat nem lett soha visszavonva, ma is céljaink részét képezi. Mindent, amit élvezünk, azzal a bizalommal kell kezelnünk, hogy Isten letétként helyezte a kezünkbe.

Évekkel ezelőtt egy házaspár odaadta nekem és a feleségemnek a Hawai-i tengerparti házukat egy vakációra. Ez olyan élmény volt, amit mi soha nem engedhettünk volna meg magunknak és mérhetetlenül ki is élveztük. Azt mondták nekünk: „Érezzétek magatokat otthon!”, és mi ezt is tettük. Úszkáltunk a medencében, étkeztünk a hűtőszekrényből, használtuk a fürdőlepedőket és az edényeket, sőt az ágyon is ugráltunk a móka kedvéért.

Azonban mindvégig tudtuk, hogy igazán semmi nem a miénk, és különleges figyelemmel vigyáztunk mindenre. Élveztük a ház előnyeit anélkül, hogy birtokolnánk azt.

Jézus többször utalt az életre úgy mint egy letétre, és több példázatban illusztrálja Istennel szembeni felelősségünket. A talentumokról szóló történetben egy üzletember a szolgáira bízza vagyonát, amíg ő távol van. Amikor visszatér, kiértékeli minden szolga felelősségét és ahhoz méltón jutalmazza meg őket. A tulajdonos így szólt: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Mt 25,21)

Földi életed végén téged is kiértékelnek és megjutalmaznak aszerint, hogy mennyire kezelted jól mindazt, amivel Isten megbízott.

Ez azt jelenti, hogy bármit teszel, még a mindennapi apró dolgaidnak is örökkévaló hatása van. Ha mindent letétként kezelsz, Isten három jutalmat ígér az örökkévalóságban:

Először is, elnyered Isten jóváhagyását. Ő azt fogja mondani: „Jól van, jó és hű szolgám”. Másodszor előléptetést kapsz és nagyobb felelősséget bíznak rád az örökkévalóságban: „sokat bízok rád ezután”. Harmadszor pedig ünnepléssel becsülnek meg: „menj be urad ünnepi lakomájára!


Isten általad tanít másokat


„A Krisztus békessége lakják bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” Kolossé 3:16

Isten azt akarja, hogy taníts másokat, hogy majd ők is taníthassanak.

* Taníts másokat a benned elhelyezett lelki kincsről
* Tanítsd meg másoknak is azokat a lépéseket, amelyeket azért teszel, hogy egyre jobban hasonlóvá válj Krisztushoz
* Taníts másokat arról, hogy Isten hogyan növeli a hitedet
* Tanítsd meg másoknak, hogyan találhatják meg Krisztust
* Tanítsd meg másoknak a misszióhoz szükséges képességeket

Isten arra hív bennünket, hogy másokat tanítsunk Jézus Krisztus ismeretére, ezáltal tanítványokká téve őket, hogy majd ők is tanítványokká tehessenek másokat.

Talán kételkedsz afelől, hogy te is képes lennél erre, de Pál apostol ezt mondja: „A Krisztus békessége lakják bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel…” (Kolossé 3:16) Isten az, aki általad tanít másokat; mindeközben bölcsességet és bátorságot is ad ahhoz, hogy bizonyságot tégy Jézusról.

Őszintén szólva sokkal nagyobb tudás, sokkal több képzési lehetőség és forrás áll rendelkezésedre, mint az első században élt hívőknek – és ők mégis képesek voltak bizonyságot tenni a világ előtt. De ami még fontosabb: Isten ugyanúgy velünk van, ahogyan velük is volt.

Bízz abban, hogy a benned lakozó Szentlélek árad majd belőled, és megadja majd a szavakat és a bölcsességet a bizonyságtételhez.


Tanulj meg mindent, amit csak tudsz, és emlékezz arra, amit tanultál


"Tégy szívességet magadnak, és tanulj meg mindent, amit lehet; azután emlékezz arra, amit tanultál, és sikert aratsz." (angolból fordítva, Péld 19:8, TEV fordítás)

Ha sikert akarsz elérni az életben, tanulmányaid nem érhetnek véget, mikor befejezed az iskolát. Minden vezető egyben tanuló is, és a tanulást életed hátralevő részében is folytatnod kell. Mert amint félbehagyod a tanulást, a munkahelyedhez kapcsolódó közreműködésed is félbemarad.

"Ha kicsorbul a vas, és nem köszörülik ki, akkor több erőt kell kifejteni. A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos!" (Préd 10:10) Fontos, hogy okosan dolgozz, köszörüld ki a vasat! Kevesebb időt fecsérelsz el, ha így teszel.

Hogyan köszörülhetjük ki a vasat? Ha tudással telítődünk. Olvass könyvet, hallgass végig egy előadást, járj iskolába, járj gyülekezetbe. Ha folyamatosan tanulsz, Isten is folyamatosan tudja látóhatárodat szélesíteni.

"Tégy szívességet magadnak, és tanulj meg mindent, amit lehet; azután emlékezz arra, amit tanultál, és sikert aratsz." (Péld. 19:8, TEV fordítás). Az élet legtöbb problémájára a megoldás a tanulás. Tanulj meg tehát mindent, amit lehet.

Ezért bátorítom a gyülekezetet is arra, hogy jegyzeteljen a prédikáció alatt. Tudtad, hogy ha nem teszed, 72 óra múlva 95%-át elfelejted annak, amit hallottál? Szóval lehet, hogy igazán lelki embernek nézel ki, de nem vagy igazán okos.

Tanulj meg mindent, amit lehet, ne felejtsd el, amit tanulsz, és figyeld, Isten mint áldja meg munkád.

Beszéljetek róla

* Milyen lehetőségeid vannak a munkahelyeden arra, hogy tovább fejleszd képességeidet? És az gyülekezetben? Otthon?
* Kijelentheted, hogy vágysz arra, hogy tanulj? Ha nem, hogyan ébresztheted fel ezt a vágyat magadban?