2017. február 6., hétfő

Az igazi tudásért.




A mai nap imádsága:

Uram! Tégy engedelmes eszközöddé, hogy naponta álmélkodni tudjak az élet szépségein! Ámen


Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket,
a sokaság álmélkodott tanításán,
mert úgy tanította őket,
mint akinek hatalma van.
Máté 7,28-29

A legnagyobb pedagógiai cél: motiválttá tenni a tanulót a cél elérésére. Tudást átadni egy jó könyv is tud, életvezetési bölcsességet azonban csak hiteles embereken keresztül nyerhetünk. Akiknek szava hiteltelenné vált számunkra, azokra nem hallgatunk, de olyanokéra igen, akiknek élete igazolja mondanivalójukat. Így válik Istentől kapott hivatássá a szülői nevelés, vagy az iskolai növelés a tudásban. Akinek nincs semmilyen pedagógiai hatalma gyermeke vagy tanítványa felett, az valamit nagyon elhibázott.

A Mesternek különleges hatalma van hallgatósága, tanítványai fölött. Ennek oka lehetne a tanítás őszintesége is, de itt elsősorban nem erről van szó, hanem a tartalomról, hiszen az "Istentől jött tanító", ahogyan Nikodémus fogalmaz, nem hiábavaló tudást, hanem életalakító erők kibontási lehetőségeit adja tovább azoknak, akik értenek a szóból. Aki felelősséggel "kézbe veszi" élete irányítását, hamar rádöbben: egyedül nem megy, társra és a Gondviselés támogatására is szüksége van, hogy elérje kitűzött szép céljait.

Létünk látható céljai sok-sok örömöt adnak nekünk, de az igazi kihívást és izgalmat mégis a nem láthatók adják. Megkopó egészség, fogyatkozó erő, elfolyó ismeret mind-mind az Isten felé terelgeti a lelkünket. A teremtettség titkainak vonzását megérezni kiváltság, a az utolsó Kapuhoz úgy eljutni, hogyha nem is tudom hova lépek be, de tudom Kihez igyekezem: kegyelem.

Hidat járni Föld és Ég között, életünk értelmének megtalálását jelenti. Hidat építeni Ember és Isten között - jutalom.




Cselekedeteink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy életemben Rád figyelve betölthessem akaratodat, felebarátaim javára, a magam boldogulására, s üdvösségére, amit kegyelmedből mindannyiunknak elkészítettél! Ámen


Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.
1 Kor 6,9-10

Na jó, jó... De még ők is megtérhetnek, vagy nem? Ez így igaz, Isten csodát tehet ott is, ahol az ember azt lehetetlennek tartja. De mit kezdünk a Mester abbéli tanításával (Magvető példázata), hogy a háromnegyed-rész (soha!) nem érti/éli meg az ÚRIsten akaratát? Avagy ez pesszimista evangélium-szerkesztők későbbi betoldása lenne?

Isten országát szinte mindenki úgy képzeli el, hogy majd az majd csak "odaát" lesz, ha idelenn vége lesz már mindennek, azaz meghalunk, s nemkülönben jók voltunk, s jutalomból oda kerülünk... Ezzel csak az a baj, hogy Jézus URunk tanítása egyértelműen deklarálja: "Isten országa közöttetek van!" Tehát nem lesz valamikor, nem megvalósul majd egyszer, ha majd minden körülmény végre együttáll... nem! Itt és most, "közöttetek van!" Isten országának/"királyságának" - ahogyan régen (helyesen!) fordították - az a jellemzője, hogy az nem csak odaát létezik, hanem idelent is. Pontosítva: itt kezdődik el, s odaát teljesedik ki! S ez így teljesen igazságos is! Nem lehet hibáztatni Istent, hogy zsarnoki, mindenható kénye-kedve szerint osztogatja az üdvösséget, s vannak olyanok, akiket Ő eleve kizárt... Nem, egyes egyedül mi döntünk arról, hogy bejutunk vagy sem! Így a saját rossz döntésünk miatt csakis magunkat hibáztathatjuk!

Az apostolnak teljességgel igaza van, amikor azt írja az "igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát". Ha valaki nem csukja be a szemét, akkor nagyon jól látja, hogy a világ nem az igazság, hanem az igazságtalanság útján halad. Kő-gazdag bankárok, s érdek-bandái követelik kamatos-kamatra-pénzüket - mintha eleddig nem szedtek volna elég kamatot(!) -, bábkormányokkal mesterségesen konfliktusokat szítanak, hogy aztán beindulhasson a háború ördögi üzlete; a szabadságot jogi eszközökkel szabadossággá degradálják; s elfordulva a valóságtól, műproblémákat gyártanak. Amikor milliók halnak éhen, amikor 1,5 milliárd(!) embernek nincs tiszta ivóvize, amikor valahol mindig súlyos természeti katasztrófák történnek, s százezrek várnak segítségre - hiába; akkor tényleg az fontos, hogy a homoszexuálisok a "normál"-házassággal egy szintre kerüljenek? Tényleg az a legfontosabb, hogy törvényt-törvényre hozzanak, amit már nemhogy senki nem tud követni, de lassan nem is akar betölteni, mert élet-, s emberi méltóság ellenes?

Ne legyenek kétségei senkinek! Aki nem cselekszi a Mennyei Atya akaratát, az nem jut be az "Isten országába". Aki csak "uram-uramozik", ahelyett, hogy igyekezne betölteni a szeretet-parancs elvárásait, az nem lát üdvösséget! A pénztártól, s a földi életből való eltávozás után reklamációnak helye nincs...




Igazságosság...

A mai nap imádsága:

Uram! Elfordult Tőled a világ, s igazságtalanná vált. Egymásrafigyelés helyett csak magunkra figyelünk, felelősség-hordozás helyett csak kibúvókat keresünk... Ne veszejtsd el Uram ezt a világot, könyörülj teremtményeiden, s újíts meg mindnyájunkat Szentlelked által! Ámen

Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.
Péld 14,34

Amióta közösségben él az ember - azaz: amióta világ a világ - azóta küzd az egyén a közösséggel és viszont. Ha valaki a saját érdekeiért harcol, akkor süllyed a közösség, ha pedig a közösség érdekeiért száll csatába a választott vezető, akkor az ő tekintélye is növekszik. Nincs más út... Aki nem szolgál, az úrrá "válik", s ha valaki uraskodik, a közösségre nézve annál talán nincs is veszélyesebb. A köz szolgálatban "úrnak" megmaradni csak az alázatos ember tud, akin viszont a saját önzése uralkodik, az nyomorúságos szolgája a bűnnek.

Nem először, s talán nem is utoljára istentelenedett el embervilágunk. A másokon átgázoló despoták a legnagyobb veszélyt jelentették egy ország számára... Miért lenne ez most másképpen? Régi igazság: az egyes ember bűnéért is a közösség fizet, így tűntek el nemzetek, országok, birodalmak végleg a történelem színpadáról, s vesztek el végül a feledés homályában nyelvek és csodálatos kultúrák. Ez a bűn gyalázata...

Az Isten az embert arra teremtette, hogy vigyázzon a teremtettségre, s közösségben dicsérje Őt. Sajnos, ennek az ellenkezője történik. Pusztítjuk a természetet, s már nem közösségben, hanem csak egyéni érdekben képes gondolkodni a ma embere. Vezető vagy vezetett, szinte mindegy, mindenki a maga igazát hajszolja. Amikor elhiszi magáról az egyik ember, hogy ő alapvetően különb a többinél, s több joga - persze az erősebb jogán - van az élethez, s annak élvezetéhez -, akkor istentelenedik el a világ... Az erős elfelejti azt, hogy ereje nem önmagában van, hanem a közösségben, amelytől azt "kölcsönbe" kapta vagy éppen csak megszerezte, s ha közösség elgyengül, köddé foszlik az ő hatalma is.

Aki nem zavaros istenképekkel/elképzelésekkel gondolat-zsonglőrködik, hanem valóban az Istenre figyel - az felmagasztalódik, talán még szentté is avathatják, de ez csak az emberek számár fontos, Isten számára közömbös. Aki jó napokat, szép, tartalmas életet kíván magának, az jól teszi, ha szolgálja családját, a kisközösséget, ahol él... ha csak uralkodni kíván, akkor nemcsak egy egész ország veti meg, de pusztulásba is sodorja a közösséget is, melynek szolgálatára hívatott el...

Szeretet...

URam! Ne engedd, hogy csak magamat szeressem, hanem mindenekelőtt Téged, s általad mindazokat, akiket hozzám, s mellém rendeltél! Ámen


Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” - helyesen cselekesztek.
Jak 2,8

"Mert megérdemled..." - ismerős az ego-erősítő reklám-szlogen, el is éri a kívánt hatást: megveszik, amit kínálnak! Az ok egyszerű: Sokan felteszik a kérdést "Hát már ezt se érdemelném meg?" De, hogyne, megérdemled, vedd csak meg... Vannak, akik órákat töltenek a tükör előtt, nem véletlenül a hét főbűn közé tartozó hiúságot évszázadok óta magát tükörben nézegető hölgyként ábrázolják a művészek.

Vannak, akik nem szeretnek tükörbe nézni, mondván a tükör azt mutatja meg, amilyenek valójában vagyunk, az igazság azonban az, hogy a tükör ugyan mindig a realitást mutatja, de az agyunk sokkal inkább azt láttatja a tükörben, amik lenni szeretnénk vagy, amik nem is vagyunk! Gondoljunk csak arra, hány helyes tinédzser bámulja magát elégedetlenkedve a tükör előtt! Valamit biztos talál magán, amiben hibát lát...

Az önszeretet tehát egy érdekes probléma. Vannak, akik szeretik magukat; sőt túlságosan is, s csak magukat(!), de olyanok is akadnak bőven, akik képtelenek szeretni önmagukat. Nyilvánvaló, hogy sem az egyik, sem a másik nem helyes. A hívő ember 'tudása', hogy nem tükörben, hanem Isten parancsolatainak törvényében kell megnézni magunkat. Aki gyenge, az értéktelennek tartja magát, aki meg erősnek hiszi magát, az túlértékeli önmagát. Egyik út sem az, amin a krisztusi ember jár. Csak, aki helyesen értékeli önmagát, az tud valóban szeretni!

Jakab apostol arra az ősi felismerésre hívja fel újra a figyelmet, hogy felebarátot szeretni, elfogadni csak az tud, aki önmagát is elfogadta olyannak, amilyen. Ez bizony komoly önismereti munkát igényel "coram Deo", azaz "Isten előtt". Aki Őelőtte gondolja át életét, az nem években, évtizedekben gondolkodik, hanem olyan távlatban, ami átnyúlik még a halálon is... Ilyenkor jelesül megmutatkozik, mi az érték, s mi nem, mi a "ránk szabott" sorsfeladatunk, s mi nem!

Feladataink, kihívásaink között megnyugodni, megbékélni önmagunkkal csak akkor tudunk, ha elfogadjuk, hogy Isten nem "fércmunkát" csinált, amikor életre hívott minket, hanem gyémántnál is értékesebb lehetőségekkel ajándékozott meg, s hogy ezt észrevegyük, egy egész életen át csiszol minket, hogy jobban csillogjon életünkben az Ő szeretete!


Tanításaink...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy tudatosuljon mindannyiunkban szavaink ereje, Tőled kapott elhívatásunk felelőssége. Ne engedd, hogy eltérjünk Igéd útmutatásaitól, hanem munkáld, hogy életünk alapja törvényeid, s mindeneket átfogó szereteted legyen! Ámen

   

10Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. 11Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. 12Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: "A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség." 13Ez a vélemény igaz. Éppen ezért kímélet nélkül fedd őket, hogy egészséges legyen a hitük, 14ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. 15Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek meg a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. 16Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.
Tit 1,10-16

Az idézett szöveg tanúsítja, hogy Pál meglehetősen kemény szavakkal illeti a tévtanítókat, különösen is a zsidó származásúakat. Maga is zsidó lévén ismeri a kazuisztikus gondolkodás veszélyeit, de minden más okoskodást elítél, ami elvisz az Isten Jézus Krisztusban megjelent szeretetétől. Nyilvánvalóan nem szép dolog, ha valaki fecsegő és ámító, engedetlen és nyereségvágyó - de ebben a szakaszban nem az "átlag krisztuskövetőkről", hanem a püspökökről, presbiterekről van szó, akik kiemelt helyzetükből fakadóan a tanítás tisztaságáért felelősek.

Pápák, bíborosok, püspökök, s mindazok, akik az elmúlt kétezer év egyháztörténetében hatalomhoz jutottak, s attól megrészegedtek, számtalan példát szolgáltattak arra, milyen káros az önzés minden fajtája. Azonban nemcsak a klerikusoknak kell felelniük Isten előtt tanításaik evangéliumiságáért, hanem minden egyes embernek. Elsősorban a szülőknek, akiket Isten arra választott ki, hogy gyermekeiket bevezessék a teremtett világ szépségeibe, s az Istenismeretbe... Hányan megtagadják ezt az alapvető tanítói elhívást - a társadalom erkölcsi ziláltsága ezt jelesül mutatja!

Aki pedig a Teremtő "munkatársaként" teszi a dolgát, annak tisztában kell lenni cselekedeteinek következményeivel! Így a krisztuskövető magatartás egyik alappillére a következetesség, a másik a szeretet. Ezeken épülhet meg az a híd, ami összekötheti az egyik embert a másikkal, s ahol ketten vagy hárman összejönnek a Megtestesült Szeretet nevében - ott híd épül fölfelé is, s jelen lesz a Titokzatos Isten is.

Teremtettség...

A mai nap imádsága:
URam! Fáj, hogy pusztítjuk világodat, hogy semmibe vesszük életvédő akaratodat... Szépséget keresünk teremtett világodban, s közben elcsúfítjuk azt, mert nem értettük meg, hogy kiteljesedni csak Veled együtt tudunk... Istenem szánj meg minket, s kegyelmeddel terelgess magadhoz! Ámen



Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
Zsolt 89,12

Minden az Istené... a láthatók, s a láthatatlanok, a mikro- és makrovilág minden részecskéje, dimenziója: minden! Isten nem fogható be, nem fogható fel. Az egyszerre vicces és elszomorító, hogy az ember próbálja Teremtőjét belegyömöszölni a saját földhözragadt elképzeléseibe, az pedig egyenesen tragédia, hogy Istenelképzelések különbözősége miatt nem csak máglyán égtek - a vatikáni levéltár eddig nyilvánosságra hozott hivatalos "boszorkány"-perek jegyzőkönyv-tanúságai szerint (csak nők, asszonyok, gyermekek közül mintegy 70-80ezren!) -, de milliók pusztultak el vallási indíttatású háborúkban.

Elszomorító az emberi butaság... Értelmesnek tűnő, civilizációban felnőtt emberek elveszítve a maradék józanságukat is, képesek ölre menni a saját "isten-igazukért", s a legelemibb istenelképzelési szabályokat (pl. az Isten NEM ember, ezért nem is lehet ember-szerű) felrúgva, valamilyen szektás elképzelést, tulajdonképpen megmosolyognivaló, az egyetemes emberi/közösségi/életvédő/isteni értékeket direkt és indirekt semmibe vevő teóriáikat propagálnak. Primitívségük szánalomra indító, destruktivitásuk elszomorító, verbális agresszivitásuk bosszantó... Igen, ők ilyenek, s a maguk világukban pedig perfektnek/bűntelennek és igaznak hiszik magukat! Kár, hogy mindezt csak a kívülállók látják, s tragikus, hogy belülről nézve ők úgy látják, minden a legnagyobb rendben van.

Pedig semmi sincs rendben. Isten megteremtette a Világmindenségében az Ő rendjét, s földi teremtményei közül mindegyik követi az Ő teremtettségbeli törvényeit - kivéve az embert. A "legfőbb teremtmény", a teremtés "koronája" - milyen orrfacsaró öndicséret ez is(!) -, az ember pedig maga a káosz, mert ahol csak teheti ellenszegül az isteni rendeléseknek. Ha az ember elfogadná Teremtőjének életet védő Szentségét, nem csak maga válna szentté, de a Föld is maga lenne a mennyország. Ehelyett a szépből csúnyát eszkábálunk, ami működik azt elrontjuk, amit felépít az isteni gondviselés, azt mi szívós munkával leromboljuk, s a környezetünket is veszélybe sodró, pusztító technológiákat az emberi elme 'csodálatos' alkotó tevékenységének tartjuk...

Szétbarmolni azt, amit az Isten bölcsen egybeszerkesztett - nem különösebb művészet! Agyonütni egy legyet könnyebb, mint megalkotni... Ledobni egy felhőkarcolót is porrá-zúzó bombát nyomógomb-egyszerűségű - azt felépíteni azonban sokkal nehezebb, akár hosszú évek szakadatlan munkájának eredménye. Talán az emberiség még mindig fejlődésének csak abban a homokozó-szakaszában van, amikor különös élvezettel rombolja a másik építette homokvárat...

Átlépni a lét magasabb, tudatosabb szintjére csak az képes, aki vállalja a hit bátorságát, a hitetlenség vakmerősége helyett! Hinni úgy, hogy ezt a hitet átjárja az egyetemes élet-tisztelet, vagyis a Gondviselő Isten Szentsége, sokkal nagyobb kihívás, mintsem gondolnánk. Sok embernek elképzelése sincs Jézus URunk tanításának lényegéről, ezért Jézusról, s önmagáról képzeleg, azt gondolván, hogy ez lenne az igazi hit... Ez nem az, hanem ártalmas egoizmus, a hit Jézus követése, azaz tanításának meghallása és következetes cselekvése!
A gondolatok támadása


„…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre…” (2Korinthus 10:5)

A tizenkilenc éves Liu Shih-Kun nagyra becsült zongoraművész volt Kínában, amíg a Kulturális Forradalom nem száműzött mindent, ami nyugati befolyás alatt állt. Mivel nem volt hajlandó lemondani szeretett zenéjéről, Liut a nép ellenségének kiáltották ki, megverték és bebörtönözték. Egy kis cellában sínylődött, ahol nem volt könyv, nem volt papír, de ami még rosszabb: nem volt zongora. Hat évvel később propaganda céljából megkérték, hogy játsszon Pekingben a Philadelphia Szimfonikus Zenekarral. Bár hosszú évekig nem volt hangszere, amin gyakorolhatott volna, ragyogó előadást nyújtott. Tizennyolc hónappal később, amikor végre szabadon bocsátották, újból hibátlanul játszott. Hogy Liu túlélte mindezt, rendkívüli dolog; hogy a kezei továbbra is úgy mozogtak, mintha soha nem is hagyták volna abba a játékot, bámulatos. Hogy mi volt a titka? A zenét teljes mértékben nélkülöznie kellett, de Liu hét és fél éven át rákényszerítette magát, hogy kizárja a negatív gondolatokat, és órákon át gyakoroljon egy képzeletbeli zongorán.

Egy köztiszteletben álló tanácsadó azt mondja: „Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.” A rendőrök azt kiáltják: „Állj!”, ha meg akarnak állítani egy gyanúsítottat, és meg akarják védeni magukat. Te is megálljt parancsolhatsz a káros gondolatoknak, ha minden gondolatot foglyul ejtesz a Krisztus iránti engedelmességre. Pál azt mondja: „Ez nem egy emberi ellenféllel történő birkózás, hanem… szellemi hatalmakkal birkózunk” (Efézus 6:12 GWT). A gondolataidnak hatalmuk van. Ahhoz, hogy győzedelmeskedj felettük, alá kell rendelned magad Krisztusnak, és neked kell megszabnod, hogy mivel engeded foglalkozni az elmédet.




HITBEN JÁRNI


„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod... " (Zsoltárok 32:8)

Pál azt írja: „...megyek... hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok..." (ApCsel 20:22-24). Emberi dolog, hogy tudni szeretnéd, hová tartasz, és mi vár ott rád. Isten azonban mindig csak épp annyit közöl, amennyit feltétlenül szükséges. Ha Ábrahámhoz hasonlóan követed Őt, akkor ezt úgy teszed, hogy közben nem tudod, hová vezet, de hiszed, hogy amit az Úr megígért, ahhoz tartani foga magát, nem számít, hogyan viszi véghez, vagy, hogy mennyi ideig tart, Ő állni fogja a szavát (Id. Zsidók 11:8). Isten akaratában járni nem azt jelenti, hogy ez mentesít minden problémától. Isten nem ígért vörös szőnyeget a versenypályára, sem rózsaágyásokat a harcmezőre. Ám biztos lehetsz abban, „hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1:6). Jon Walker mondja: „Isten az út minden egyes lépését ismeri... az áldásokat és a veszélyeket is... hogy honnan jössz... hogy hová tartasz... és hogy melyik a legmegfelelőbb ösvény... Nem arra tervezett, hogy egyedül kelljen kitalálnod a lépéseket, az Ő segítsége nélkül. Az, hogy hogyan boldogulsz a szolgálatban és milyen sikereket érsz el... Isten felelőssége. A te felelősséged az, hogy keresd az Ő útmutatását, és engedelmeskedj utasításainak. Isten azt mondja: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem" (Zsoltárok 32:8). Az a dolgod, hogy bízz Benne teljes szívedből, és ne a saját értelmedre támaszkodj; az Ő dolga az, hogy egyengesse ösvényedet (Id. Példabeszédek 3:5-6). Senki sem várja el tőled, hogy egyedül oldj meg mindent."


Hogyan tudsz felállni a kudarc után?


„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek.” (4Mózes 32:23 NIV)
Dávid egyéjszakás kalandjának Betsabéval hosszú távú kihatása lett. A 32. zsoltárban olvashatunk a bűn Dávidra gyakorolt hatásairól. Bűntudatot érzett, szégyent, sőt még fizikai betegség tüneteit is, mert nem tudta bűnét beismerni Istennek. De története nem itt végződik. Mikor Nátán próféta szembesítette bűnével, Dávid megtért. Miután majd egy évig rejtegette vétkét, Dávid végre észhez tért, és megtört lélekkel Istent kezdte keresni.
Ha tudni akarod, hogyan tudsz felállni a bűn és kudarc után, tedd, amit Dávid tett – térdelj le, nyisd ki a Bibliád az 51. zsoltárnál, és imádkozz: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51:3-4). Ha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent a bűnbánat, felajánlhatod ezt a kis imádságot: „Uram, sajnálom, hogy vétkeztem. Bocsáss meg nekem Jézus nevében! Ámen.” Az igazi bűnbánat a megvallással kezdődik, ami azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy amit tettél az rossz, és helyre kell hozni. Dávid így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsoltárok 51:4). Az őszinte megbánás azt jelenti, hogy elismered, bűnöd először és elsősorban Isten elleni sértés. Ilyenkor nincs kifogás. Az őszinte bűnbánat azt mondja: „Ez az én bajom és az én bűnöm. Nem kellett volna megtennem, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.”
Fel akarsz állni a kudarc után, vagy ismersz valakit, aki ilyen helyzetben van, és a segítségedre szorul? Ez az első lépés.
Azok aggódnak, akik nem ismerik Istent


"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre." (Máté 6:31-32)

"Elhiszed, hogy ha engem követsz, akkor nem lesz hiányod semmiben?"

Amikor aggodalmaskodunk, akkor megmutatkoznak az életünkben azok a területek, ahol a saját magunk erejéből próbáljuk megoldani a dolgokat ahelyett, hogy Jézus ígéreteiben bíznánk.

Ezt azt jelenti, hogy tekinthetünk az aggodalomra egy olyan lehetőségként is, amely által növekedhet a hitünk. Ahelyett, hogy aggódnánk, vagy rosszul éreznénk magunkat a félelmeink miatt, a bennünket aggasztó dolgokat letehetjük inkább Jézus Krisztus lábai elé. Ezt mondhatjuk: "Jézus, problémáim vannak ezen a területen, ami miatt folyton aggódom. Neked adom ezt a félelmemet, és bízni fogok abban, hogy te gondoskodni fogsz róla."

Ezután - ahogy Pál apostol is tanítja - a gondolatainkat foglyul kell ejtenünk. Vagyis amikor elkezdenénk aggódni, akkor ezt a gondolatot megfogjuk, és Jézushoz küldjük. "Jézus, nagyon ideges vagyok a jelzálogom miatt, de hozzád viszem ezt a félelmemet, mert te ígéretet adtál arra, hogy felelősséget vállalsz a szükségleteim betöltéséért."

Ez az egyszerű átruházás már önmagában és önmagától is erősíteni fogja a hitedet, hiszen ehhez már az szükséges, hogy egy nagyon egyszerű, mégis bensőséges módon elfogadd Isten mindenható mivoltát. Ez egy egyszerű hitbeli lépés, ami segít abban, hogy világosan lásd, Jézus mikor és hogyan gondoskodik rólad.

Jézus azt mondta, hogy az aggodalom azokra az emberekre jellemző, akik nem ismerik Istent és az Ő útjait. Ezek az emberek a saját tudatlanságuk miatt hajlamosak felfújni a dolgokat. Fogalmuk sincs arról, hogy Isten ismeri a szükségleteiket, ezért - ahogy Tom lelkipásztor is tanította tegnap - megpróbálják a maguk számára elvégezni azt, amire csak Isten képes.

De ti ismeritek Istent, és hogy Ő hogyan munkálkodik - mondta Jézus. Ő minden alkalommal választás elé állít minket: "Elhiszed, hogy ha engem követsz, akkor nem lesz hiányod semmiben?" Ha a válaszod "igen", akkor miért aggódsz? Ha pedig "nem", akkor mi tart vissza attól, hogy bízz Jézusban?

Jézus meghalt azért, hogy az aggodalmaidtól is szabad lehess. Az aggódás választás kérdése: dönthetsz úgy is, hogy inkább Jézusban bízol, és Isten gondoskodásának a csodái között jársz nap mint nap.


Életünk egy lecke szeretetből

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22,36-39)


Ha azt szeretnéd, hogy értékes legyen az életedet, a fontos dolgokra kell fókuszálnod. Nincs időd mindenre, és nem minden dolog ugyanolyan fontos az életben.

A Máté 22,36-39 ezt mondja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Jézus azt mondja, hogy két dolog van az életben, ami fontosabb, mint bármi más: szeretni Istent, és szeretni egymást.

Eltűnődtél már azon valaha, hogy Isten vajon miért nem vitt fel a Mennybe azonnal, amikor megalkotott Téged, és miért helyezett ide a Földre? Legfeljebb 100 évig leszel itt a Földön, és utána az örökkévaló életedet fogod élni a Mennyben vagy a Pokolban. Miért nem visz mindenkit Isten egyből a Mennybe?

A Biblia világosan kijelenti, hogy Isten két dolog miatt helyez minket ide a Földre: megtanulni szeretni Istent és az embereket. Az élet nem a vagyongyűjtésről, a teljesítményről vagy a sikerekről szól, és nem azokról a dolgokról, amelyeket a világ közvetít feléd manapság. Nem fogod a karrieredet a Mennybe vinni magaddal. Az autódat és a házadat sem. Viszont a személyiségedet igen. Önmagadat fogod vinni magaddal.

Isten 80-100 évre helyez erre a Földre, hogy megtanuld szeretni Őt teljes szívedből, és hogy megtanuld szeretni az embertársaidat is. Az élet nem más, mint egy óriási lecke szeretetből.

Beszéljünk róla:

* Milyen dolgokra nem kellene fókuszálnod - annyit vagy egyáltalán - az életedben ahhoz, hogy több időd legyen mások felé kimutatni a szeretetedet?
* Hogyan használod ki az idődet itt a Földön? Mennyi időt töltesz azzal, hogy megtanulj úgy szeretni, mint Jézus?
* Ha valaki megfigyelné az életedet, mit mondana, mely dolgok a legfontosabbak számodra?


Isten szeretetének magassága


„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem démonok, sem jelen, sem jövő, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmi egyéb a teremtett világban nem választhat el minket az Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róma 8,38-39, NIV fordítás)

Nem tudsz olyan helyre menni, ahol ne lenne veled Isten szeretete. Soha nem leszel elválasztva Isten szeretetétől.

Semmi – semmilyen körülmény, semmilyen helyzet – nem tud elválasztani téged Isten szeretetétől, mert az mindenhol jelen van: „sem magasság, sem mélység, sem semmi egyéb a teremtett világban nem választhat el minket az Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van” (Róma 8,39, NIV fordítás)

Ha a magányosság ellenszerét keresed, akkor megtaláltad: soha nem leszel elválasztva Isten szeretetétől. Szeretteinket elveszítjük. Ha házas vagy, egyikőtök hamarabb fog meghalni, és a másik gyászolja majd.

De ha keresztény vagy, soha nem leszel magányos, mert megtapasztalhatod Isten szeretetét. Nem vallásról beszélek. Én egy élő kapcsolatról beszélek Jézus Krisztussal. Az Ő szeretete örökké tart, és az Ő szeretete mindenhol ott van.

Beszéljünk róla

* Milyen magas Isten szeretete? Elég magas ahhoz, hogy szemet hunyjon a hibáink felett! Elfogadtad Isten ajánlatát, hogy megbocsát neked és segít újrakezdeni?
* Hogyan tudsz bekerülni Isten szeretetébe amikor nehézségeid vannak, vagy amikor magányosnak érzed magad?




Miért olyan nehéz a Szentírás alkalmazása


"Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által"
(Efézus 3:16.)



A Szentírás alkalmazása az életünkre nem könnyű. Ha könnyű lenne, több ember alkalmazná. A legtöbben, akik a Bibliát olvassák, nem igazán követik az olvasottakat életükkel. Miért?

Ez kemény munka! De mi teszi Isten Szavának az alkalmazását olyan nehézzé? Itt van három ok arra, hogy miért olyan nehéz ez neked és nekem.

Az alkalmazása komoly szándékot igényel. Hosszú, koncentrált imádsággal jár mielőtt megtanulod alkalmazni a Szentírást. Nem mindig fogod rögtön megérteni, át kell gondolnod amit olvasol. Elmélkedned kell rajta. Ez időt igényel, amit a legtöbb ember nem hajlandó odaszánni.

A Sátán harcol ellene, gonosz módon harcol. Az ördög leggonoszabb támadásai akkor érkeznek, mikor csendességet tartasz, amikor megpróbálod alkalmazni a tanultakat. A Sátán tudja, hogy amíg csak az Ige hallgatásával és olvasásával vagy elfoglalva, nem nagyon fenyegeted a terveit. Viszont amint komoly változás megy végbe az életedben, foggal-körömmel támadni fog, mert utálja, hogy cselekszik az ige.

Alapvetően a változás ellen vagyunk. Ilyen az emberi természet; senki sem szereti a változást, de Isten Szavának ez a legfőbb célja. Azt akarja, hogy megváltoztassa az életünket, hogy jobban hasonlítsunk Jézusra. Ehhez a kulcs Isten Szavának az alkalmazása. A legtöbb gyülekezet ezért koncentrál a Szentírás tolmácsolására és tanul a Biblia hátteréről. A legtöbb ember boldog ettől. Magtanulhatsz mindent a bibliai emberekről, a Biblia hátteréről, a tanításairól, és élhetsz továbbra is a test szerint. Örülönk neki, hogy mások életére alkalmazhatjuk Isten Szavát, de a saját életünkre nem akarjuk.

Növekedhetünk lelkileg és érett keresztényekké válhatunk Isten Szavának az alkalmazásával. Neked és nekem erőt kell kérnünk a Szent Szellemtől, mert saját erőnkből nem tudunk engedelmeskedni. A Biblia arra hív minket, hogy kérjük Istent, erősítsen meg minket Szelleme által. "Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által" (Efézus 3:16.) Az akadályok akkor jönnek, ha saját erőnkből próbálkozunk, de Isten "határtalan forrásokkal" rendelkezik, amikkel segít az életünkre alkalmazni az ő Szavát. Csak kérnünk kell őt.

Mi az, ami ma távol tartott attól, hogy Isten Szaván mélyebben elmélkedhess? Amikor erőért imádkozol, Isten az életedben lévő embereket arra használhatja, hogy megadja a számodra szükséges segítséget. Vannak emberek az életedben, akikkel megosztod a harcaidat, megtartanak a lelki növekedésben?