2017. február 6., hétfő

A gondolatok támadása


„…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre…” (2Korinthus 10:5)

A tizenkilenc éves Liu Shih-Kun nagyra becsült zongoraművész volt Kínában, amíg a Kulturális Forradalom nem száműzött mindent, ami nyugati befolyás alatt állt. Mivel nem volt hajlandó lemondani szeretett zenéjéről, Liut a nép ellenségének kiáltották ki, megverték és bebörtönözték. Egy kis cellában sínylődött, ahol nem volt könyv, nem volt papír, de ami még rosszabb: nem volt zongora. Hat évvel később propaganda céljából megkérték, hogy játsszon Pekingben a Philadelphia Szimfonikus Zenekarral. Bár hosszú évekig nem volt hangszere, amin gyakorolhatott volna, ragyogó előadást nyújtott. Tizennyolc hónappal később, amikor végre szabadon bocsátották, újból hibátlanul játszott. Hogy Liu túlélte mindezt, rendkívüli dolog; hogy a kezei továbbra is úgy mozogtak, mintha soha nem is hagyták volna abba a játékot, bámulatos. Hogy mi volt a titka? A zenét teljes mértékben nélkülöznie kellett, de Liu hét és fél éven át rákényszerítette magát, hogy kizárja a negatív gondolatokat, és órákon át gyakoroljon egy képzeletbeli zongorán.

Egy köztiszteletben álló tanácsadó azt mondja: „Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.” A rendőrök azt kiáltják: „Állj!”, ha meg akarnak állítani egy gyanúsítottat, és meg akarják védeni magukat. Te is megálljt parancsolhatsz a káros gondolatoknak, ha minden gondolatot foglyul ejtesz a Krisztus iránti engedelmességre. Pál azt mondja: „Ez nem egy emberi ellenféllel történő birkózás, hanem… szellemi hatalmakkal birkózunk” (Efézus 6:12 GWT). A gondolataidnak hatalmuk van. Ahhoz, hogy győzedelmeskedj felettük, alá kell rendelned magad Krisztusnak, és neked kell megszabnod, hogy mivel engeded foglalkozni az elmédet.




HITBEN JÁRNI


„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod... " (Zsoltárok 32:8)

Pál azt írja: „...megyek... hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok..." (ApCsel 20:22-24). Emberi dolog, hogy tudni szeretnéd, hová tartasz, és mi vár ott rád. Isten azonban mindig csak épp annyit közöl, amennyit feltétlenül szükséges. Ha Ábrahámhoz hasonlóan követed Őt, akkor ezt úgy teszed, hogy közben nem tudod, hová vezet, de hiszed, hogy amit az Úr megígért, ahhoz tartani foga magát, nem számít, hogyan viszi véghez, vagy, hogy mennyi ideig tart, Ő állni fogja a szavát (Id. Zsidók 11:8). Isten akaratában járni nem azt jelenti, hogy ez mentesít minden problémától. Isten nem ígért vörös szőnyeget a versenypályára, sem rózsaágyásokat a harcmezőre. Ám biztos lehetsz abban, „hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1:6). Jon Walker mondja: „Isten az út minden egyes lépését ismeri... az áldásokat és a veszélyeket is... hogy honnan jössz... hogy hová tartasz... és hogy melyik a legmegfelelőbb ösvény... Nem arra tervezett, hogy egyedül kelljen kitalálnod a lépéseket, az Ő segítsége nélkül. Az, hogy hogyan boldogulsz a szolgálatban és milyen sikereket érsz el... Isten felelőssége. A te felelősséged az, hogy keresd az Ő útmutatását, és engedelmeskedj utasításainak. Isten azt mondja: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem" (Zsoltárok 32:8). Az a dolgod, hogy bízz Benne teljes szívedből, és ne a saját értelmedre támaszkodj; az Ő dolga az, hogy egyengesse ösvényedet (Id. Példabeszédek 3:5-6). Senki sem várja el tőled, hogy egyedül oldj meg mindent."


Hogyan tudsz felállni a kudarc után?


„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek.” (4Mózes 32:23 NIV)
Dávid egyéjszakás kalandjának Betsabéval hosszú távú kihatása lett. A 32. zsoltárban olvashatunk a bűn Dávidra gyakorolt hatásairól. Bűntudatot érzett, szégyent, sőt még fizikai betegség tüneteit is, mert nem tudta bűnét beismerni Istennek. De története nem itt végződik. Mikor Nátán próféta szembesítette bűnével, Dávid megtért. Miután majd egy évig rejtegette vétkét, Dávid végre észhez tért, és megtört lélekkel Istent kezdte keresni.
Ha tudni akarod, hogyan tudsz felállni a bűn és kudarc után, tedd, amit Dávid tett – térdelj le, nyisd ki a Bibliád az 51. zsoltárnál, és imádkozz: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51:3-4). Ha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent a bűnbánat, felajánlhatod ezt a kis imádságot: „Uram, sajnálom, hogy vétkeztem. Bocsáss meg nekem Jézus nevében! Ámen.” Az igazi bűnbánat a megvallással kezdődik, ami azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy amit tettél az rossz, és helyre kell hozni. Dávid így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsoltárok 51:4). Az őszinte megbánás azt jelenti, hogy elismered, bűnöd először és elsősorban Isten elleni sértés. Ilyenkor nincs kifogás. Az őszinte bűnbánat azt mondja: „Ez az én bajom és az én bűnöm. Nem kellett volna megtennem, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.”
Fel akarsz állni a kudarc után, vagy ismersz valakit, aki ilyen helyzetben van, és a segítségedre szorul? Ez az első lépés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése