2017. február 24., péntek

Imádkozzunk!

„…imádkozzatok mindenkor a Lélek által…” (Efezus 6:18)
1806 augusztusában a Williams College öt diákja találkozott egy mezőn, hogy megtartsák kéthetente szokásos imaalkalmukat. Közben vihar csapott le rájuk, ami elől egy közeli szénakazalban kerestek menedéket. Ők azonban folytatták az imádságot, és egyikük, Samuel John Mills elmondta, hogy már régóta terheli a gondolat, hogy a keresztyénséget el kellene vinniük más országokba is, így a csoport azért kezdett imádkozni, hogy amerikai misszionáriusok szerte a világon hirdessék Krisztus evangéliumát. A szénakazalban tartott imaközösség a Massachusetts állambeli Williamstownban történt, és a tudósok az amerikai világmissziót elindító szikraként tartják számon. 1808-ban a szénakazlas imádkozók és a Williams College néhány más tanulója megalapították a „Testvériség” nevű társaságot annak érdekében, hogy tagjai missziót kezdjenek. Néhány éven belül megalapították az Amerikai Külmissziós Társaságot, az első misszionáriusokat 1812-ben küldték külföldre. Sok diákjuk, köztük Adoniram Judson is, Ázsiába ment. Samuel John Mills otthon maradt, hogy önkénteseket toborozzon, és segítse megszervezni az Amerikai Bibliatársulat és Egyesült Külmissziós Társulat munkáját.
A Külmissziós Társulat 50 év alatt több mint 1250 misszionáriust küldött ki. 1961-ben egyesültek az ökumenikus Világmissziós Társulattal. Működése 150 éve alatt a missziótársulat közel 5000 misszionáriust küldött ki 34 országba. Mindez 5 ázott fiatalemberrel kezdődött egy szénakazalban! Semmi sem veheti át az imádság helyét – sem pénz, sem rendezvények. Miután imádkoztunk, nagy dolgokat tudunk tenni, és ez fordítva is igaz: nem tudunk nagyszerű dolgokat tenni, amíg nem imádkoztunk! A mai ige számodra tehát ez: „Imádkozzunk!”

Jézus megért


„…hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben…” (Zsidókhoz írt levél 4:15)

A jószándékú barátok néha azt mondják: „Tudom, mit érzel.” De mélyen belül azt gondoljuk: „nem, dehogy is tudod”. De Jézus tudja! Ő „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben”, így be tudja mutatni és meg tudja magyarázni érzéseinket Istennek. És meg is teszi. Amikor Jézus nevében imádkozva kiöntöd a szíved Istennek, Jézus a védőügyvédedként ezt mondja: „Atyám, tudom, mit érez ez az ember. Tudom, milyen a bűn nyomása alatt lenni. Kiállok e mellett a gyermeked mellett, akinek a segítségedre van szüksége.”

Azt mondod: „De Jézus bűn nélküli volt, akkor hogyan érezheti valóban úgy a bűnömet, ahogyan én érzem?” Ő mégis képes rá. Sőt, valójában épp a tisztasága az, ami segít abban, hogy még jobban érzékelje a bűnt. Talán egy példa segíteni fog. A mindennapi életünk tele van mikrobákkal, ott vannak mindenhol körülöttünk, sőt rajtunk is. Mivel nem steril környezetben élünk, észre sem vesszük ezeket a mikrobákat, és megtanulunk együtt élni velük. De egy kórház műtője egészen más dolog. Ott bármilyen bakteriális fertőzés valódi fenyegetést jelent, és a teljes személyzet figyelmét megköveteli. Ezért mindent sterilizálnak, ugyanis a baktériumok meg is ölhetik a beteget. A hely tisztasága nagy odafigyelést követel akár a legkisebb olyan szennyeződés meglétére is, amely életveszélyes fertőzéshez vezethet.

Tehát Jézus bűntelensége és a bűnnel kapcsolatos érzékenysége valójában fokozza azt a képességét, hogy együtt érezzen velünk. A lényeg: Jézus megértő az iránt, amivel küszködsz!


Kísértés idején figyelj másra!

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Jon Walker lelkész írja: „Tolsztoj kisfiú korában megalapította a »Jegesmedve Klubot«. A tagság feltételeként 30 percig úgy kellett állni, hogy közben nem volt szabad jegesmedvére gondolni. Próbáltál már valaha szándékosan nem gondolni valamire? Ez csaknem lehetetlen!
Gyakran hasonló módon kezeljük a kísértést. Azt hisszük, hogy megállhatunk a közelében, és ha nem gondolunk rá, akkor miénk a győzelem. A probléma az, hogy minél inkább megpróbálunk nem összpontosítani rá, annál inkább gondolataink középpontjába kerül… minél tovább gondolunk arra, hogy nem fogunk engedni neki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül mégis fogunk. A Biblia azt mondja: »Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek« (Jakab 4:7). Csak az igevers második részét idézgetjük, de ha csupán annyit teszünk, hogy az ördögre koncentrálunk, akkor még mindig a kísértésre összpontosítunk. Nem azt sugalmazom… hogy nem kell azt mondanod: »Tűnj előlem, ördög!«. Csak azt mondom, hogy erre nem vagy képes a saját erődből, csak akkor tudod megtenni, ha megalázod magad Isten előtt, felismerve, hogy Ő a te erőd… Ha tekinteted Őrá szegezed, akkor a sátán elmenekül, mert ellenállsz neki azzal, hogy átöleled Istent. Legyen benned elég alázat ahhoz, hogy segítséget kérj! A bukás legbiztosabb jele az, ha azt gondolod: »Elboldogulok ezzel egyedül is«. Tekintsd ezt sürgető vészjelzésnek arra, hogy engedelmeskedj Istennek, és mondd: »Uram, szükségem van az erődre és a bölcsességedre. Ne vígy engem kísértésbe!«. Aztán pedig hagyd ott a kísértő helyzetet! Ha pedig arra van szükség, hívj egy barátot, aki imádkozik érted, és elszámoltat.”


MI MIATT SZENVEDSZ?

„Ha…valaki…szenved…” (1Péter 4:16)

A Biblia azt mondja: „Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén…” (1Péter 4:15-17). Amikor a Sátán azért támad rád, mert Isten akaratát cselekszed, ez bizonyos értelemben bók és a tisztelet jele. Nyilvánvaló, hogy értékes célpont vagy, és fenyegeted hatalmát. Amikor azonban saját ostobaságod miatt szenvedsz, egyetlen dolgot tehetsz: ismerd el, és bánd meg! Ne mondd, hogy a keresztyénséged miatt bántanak, amikor valójában a kotnyeleskedésed miatt ér támadás! Figyeld meg, egy mondaton belül áll a „gyilkos” és a „más dolgába avatkozó” – lásd meg az összefüggést! Ha gonoszul beszélsz valakiről, és aztán emiatt kérdőre vonnak, nem az Úrért szenvedsz, hanem a saját viselkedésed következményeit aratod. Mit tehetsz? Menj vissza, és rendezd a dolgot! Mondd ki: „hibáztam”! Nem légy álszent, ezt mondva: „Nem is értem, miért nem kedvelnek engem.” Igenis érted! Nem teheted meg, amiről tudod, hogy rossz, aztán megpróbálod igazolni magad, és hivatkozol Isten ígéreteire! Ez nem így működik. „Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén.” (1Péter 4:17). Ez pedig veled kezdődik. Isten azt mondja: „Ha helyrehozod egyedül, nem kell, hogy én igazítsalak helyre. Én csak azokat az embereket fegyelmezem, akik nem hajlandóak fegyelmezni magukat.” Ne várj arra, míg a következmények térdre kényszerítenek!

MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK EGYMÁSRA?


„... biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket..." (1Thesszalonika 5:14)

Egy egérke kinézett a farmház falán lévő lyukon, és teljesen kétségbe esett, amikor meglátott egy egérfogó csapdát. Amikor elmondta ezt barátainak, a csirke ezt mondta: „Bocs, barátom, ez nem az én problémám". A disznó így szólt: „Imádkozni fogok érted". A tehén nagyon elfoglalt volt, és ezt mondta: „Gyere vissza máskor!" Az egérke elcsüggedten egyedül maradt problémájával. Aznap éjjel egy mérges kígyó esett az egércsapdába, és amikor a gazda felesége odament megnézni a csapdát, megmarta őt. Az asszony for­rólázat kapott, és mindenki tudja, hogy a láz elleni legjobb orvosság a húsleves. így hát a gazda a baromfiudvarba ment a legfőbb hozzávalóért! Ahogy az asszony állapota egyre csak romlott, a szomszédok is mind összegyűltek. Az embernek le kellett vágnia a disz­nót, hogy etetni tudja őket. Végül az asszony meghalt. A temetésre olyan sokan jöttek el, hogy a tehenet is le kellett vágni a torhoz. Lám, végül mindenki így végezte!

A Biblia azt mondja: biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket,

legyetek türelmesek mindenkihez!" Csak egy dologra van szükség ahhoz, hogy bátorító lehess: hajlandóságra. „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk" (Róma 15:1). Mielőtt úgy döntenél, hogy semmi közöd a másik ember problémájához, olvasd el ezt: „...ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi..." (1Korinthus 12:26). Nem üldögélhetsz nyugodtan, amikor valakit bántalom ér; holnap talán téged fog baj érni! Az Ige azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok..." (Galata 6:2). Amikor egyikünket fenyegetés éri, mindannyian veszélyben vagyunk. Életünk okkal van egybeszőve másokéval; mindannyian létfon­tosságú szálak vagyunk egy másik ember szőnyegében.
Áldásért.




A mai nap imádsága:
Uram, ajándékaidat köszönöm! Ámen

Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.
Zsolt 68,20

Gyakrabban nyílik szánk panaszra, mint dícséretre, mert okot az elégedetlenségre mindig könnyebben találunk. Adódik ez abból is, hogy a jóért mindig meg kell küzdenünk a rosszal, ami meg hívatlanul "magától jön", még a kisujjunkat sem kell mozdítani érte. Amikor rádöbbenünk, hogy Isten mi mindennnel megajándékoz minket: gyermek vagy unoka, jóbarát vagy rendes szomszéd, siker a munkánkban vagy előbbrejutás a kisebb-nagyobb egzisztenciális földi álmokban, olyankor persze nevetve mondjuk: Élni jó!

Áldott az Úr! De, ha veszteség vagy súlyos betegség látogat meg minket, olyankor nem értjük a hálaadás belső logikáját... miért is adnék hálát, talán azért, hogy eddig minden rendben volt? Engem a jelen nyomorúsága gyötör, a múlt örömei emlékképek csupán! Talán így vagy ehhez hasonlóan perlekedünk egy darabig, mígnem belátjuk: az Isten, az bizony Isten, mi pedig ha jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell hogy fogadjuk. Születésünk örömében már ott van a halál gyászának magocskája is, melyből az évek folyamán hatalmas fa terebélyesedik. A halálfa árnyéka olykor elgondolkodtatthat, sőt megrettenthet minket, de árnyék is azért van, mert süt az Isten Szeretet-Napja.

Isten tehát gondot visel rólunk. Akkor is, ha az ember gondatlan és könnyelmű. Ugyan mindez csak utólag nyilvánvaló, a visszatekintés alázatában, de attól még igazság. Isten előrelátásának köszönhető, ha el is rontjuk életünket, Ő megmutatja irgalma nagyságát, s a rosszból is jót hoz elő, megszabadít. Ha a következményektől nem is mentesít mindig, de a legrosszabbtól, a lelki gyötrelemtől igen. Az igazi nyomorúság ugyanis a lélek rabsága, megkötözöttsége. Kötözhet szenvedély vagy elrontott múlt, vélt igazság vagy hamis büszkeség, görcsös ragaszkodás valamihez/valakihez vagy éppen félelem a jövőtől. Isten azonban szeretet, s szeretetének napsugarait folyamatosan felhozza igazakra és gonoszakra egyaránt. Kegyelem, az ha engedem, hogy ne csak a fénye világítson életemben, hanem sugarai melegítsenek is...




Amiért imádkozunk ...

A mai nap imádsága:
Uram! Segíts mindennapi imáimban, hogy azért sóhajtozzak, s azt kérjem, amire valóban szükségem van! Ámen

"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik."
Lk 11,9-10

"Mondj egy mondatot, s megmondom ki vagy!" - ki ne ismerné ezt a mondást? Szóhasználatunk, nyelvi lezserségünk vagy a szavakban megmutatkozó eseti durvaság többet elárul titkolt bensőnkből, mintsem gondolnánk... A szó, mint Isten adománya, nemcsak kiemel minket a teremtettségből, de istenképűségünk egyik ékes bizonyítéka is: hiszen a szó - nemcsak az isteni, az emberi is, igaz ez más érvényességi körrel - teremtő hatalom! Egekbe emelhet - gondoljunk csak a szerelmesek gyengéd suttogására -, de ugyanakkor porig is alázhatja a lelket. A szó erőt adó, sőt gyógyító simogatás az áldás egyik megnyilvánulási formája lehet, de lehet életrövidítő, gyilkos indulatok hordozója is...

"Mondj egy rövid imát, s megmondom ki vagy!" Ki miért imádkozik, az számára a legfontosabb: van aki a lottó ötösért, van, aki szenvedő hozzátartozójáért, s van, aki a jövőért tusakodik. A Mester imádságra buzdító szavait azért is érdemes megfontolni, mert, amiért imádkozunk, azzá válunk. Óriási szabadságot kapott az ember - s mivel a JóIsten igazi gentleman/úriember, ezért nem szól bele rögtön az életünkbe... Ránk hagyja dolgainkat: elénk adja a jót és a rosszat is, de a választást ránk bízza. Bizony sokszor nem értjük hogyan kerültünk olyan kellemetlen helyzetbe, amilyenbe, s aztán kiderül, hogy csak a hibás döntésünk következménye ért utól minket.

Amikor Jézus az imádságra biztat, akkor nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezi a hangsúlyt. Aki minőségi, azaz istenes értékekért imádkozik, annak az élete istenképűvé formálódik. Aki pedig csak földi dolgokért könyörög, az nem veszi észre, hogy az imádságban mindent lehet kérni, nemcsak földi dolgokat - még örök életet is... Ha alaposan megvizsgáljuk a "listát", amit naponta próbálunk benyújtani Mennyei Édesatyánknak, akkor kiviláglik: Mit is kívánunk? Megnyerni ezt a földi világot vagy elnyerni a legtöbbet? A legtöbb, az emberlét horizontján is túlmutató pedig nem más, mint az Istennel való közösség...




Gondviselés...


A mai nap imádsága:

URam! Köszönöm, hogy velem vagy minden szívdobbanásomban, s életemet megtartod. Add, hogy ne perlekedjem a körülményekért, hanem felfedezve gondviselő jóságodat szeretni tudjam mindazokat, akiket mellém rendeltél! Ámen


Jézus mondja: "Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten."
Lk 12,6

A Mao Ce-tung vezette kommunista Kína az 1958?1962 közötti időszakban hirdette meg a "Nagy lépés" programot, melynek egyik első akciója az ?Öt kártevő" elleni kampány volt. A kártevőirtásban a verebek - mint a rizstermés vélt megdézsmálói - az élen szerepeltek. A lakosságot arra kötelezték, hogy folyamatosan riasszák a verebeket, melyek szegények így nem tudtak leszállni, táplálkozni és pihenni. Emellett megsemmisítették a fészkeiket, összetörték tojásaikat és megölték fiókáikat. 1960-ban a kínai tudományos akadémia kutatási eredményekre hivatkozva ugyan kijelentette, hogy a verebek elsősorban rovar-, nem pedig magevők, de már késő volt... A túlszaporodott rovarok elpusztították a vetést, a kialakuló éhínségben legalább harmincmillió ember vesztette életét.

A "szürke kis veréb" - pedig közelről csodálatos tollazata van(!) - közönségességét jól példázzák szólásaink is: "A veréb is madár; Ahol egyszer sas voltál, oda ne menj vissza verébnek; de még a mai felszínes kommunikációban is megtalálhatóak a verebekre vonatkozó lekicsinylések - pl. "A veréb is énekesmadár, csak a levelező tagozaton végzett." Annyi bizonyos, ha egyik ember a másikat verébhez hasonlítja, akkor nem a másik kiválóságát akarja hangsúlyozni. Ha pedig valaki magát a körülményekre hatni képtelen, jelentéktelen verébnek hiszi, akkor nemcsak önértékelésével van komoly probléma, de gyaníthatóan a korszellem áldozatává is vált.

Manapság ugyanis az uniformis gondolkodást egyediségként - a szó szoros értelmében - adják el. Elhitetik, hogy egy-egy márkához hű embernek "stílusa" van, s az adott termék/csinálmány birtoklása valódi-igazi-óriási életminőséget produkál... Pedig a fogyasztói tömegbe-idomított "modern ember" így éppen megismételhetetlen személyiségét, egyediségét adja fel. (Néhány évtizedes reklám-szlogen jut itt eszembe: "Modern ember - az italunk PEPSI!")

Az önmenedzselés kísértésétől a keresztény embert sem mentes. Olykor utolér minket az élet tervezhetőségének tévképzete, s elhisszük mi is, hogy mi magunk sokkal jobban tudjuk, mire van szükségünk, mint a JóIsten. Pedig ha az ÚRIsten mindent-előrelátásába vetett hitünket elhagyjuk a tervezhető karrier sehova se vezető ígéretéért, akkor pont azt veszítjük el, ami múlandó életünk ízét adja: a Gondviselés megtapasztalását. Istennek ugyanis mindenre és mindenkire gondja van! Számon tartja nemcsak a verebeket, de a megszámolhatatlan csillagokat az égen, sőt a Világmindenség összes atomjának és még mára sem felfedezett elemi részecskéjének mindenféle energiállapotát, "mozgását, időben előre és hátra" (Newton)... S pont az emberre, akit szeretetből teremtett, arra ne lenne gondja?

Bizony hogy gondja van ránk! Bizony, hogy számol velünk! Évekkel ezelőtt meglátogattuk Felvidéken élő, az akkor 101 éves ángyikánkat, aki derűsen azt mondta: "Hát rólam meg elfeledkezett az Isten..." (nemcsak gyermekeit, de néhány unokáját is eltemette...) Nos, nem felejtkezett el róla sem Teremtője, 103 éves korában őt is magához szólította! Isten azonban nemcsak küzdelmes életünk végén vár ránk, közben is velünk akar lenni. Gondviselő jóságát ezért árasztja ránk szürkének vélt februári hétköznapjainkban is, amikor jelentéktelennek tűnő, kicsinységekben - eledelt kereső madárkák ugrándozásában is(!) - jeleket küld felénk, hogy sóhaj-imádságainkban (végre) válaszoljunk Neki...




Harag...


URam! Vedd el szívemből a rossz és fájó érzéseket, hogy derűvel dícsérhesselek minden napért, amivel megajándékoztál! Ámen

    

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.
Ef 4, 26-27

Jól tudták a régiek is: "A harag rossz tanácsadó!"... Nem véletlenül tanítgattak minket is szüleink (ha túlságosan viharosan reagáltunk valamire): "Számolj el tízig, aztán szólj, s cselekedj!" Okos tanács, kár, hogy kevesen fogadják meg...

Sok bosszantó dolog van ebben a világban, de amik valóban mérgesítenek minket, azokat emberek idézik elő. Bizonnyal lehetne fokozatokat felállítani, de ha belegondolunk, ez többnyire felesleges: hiszen a kicsi dolog is lehet valakinek nagyon fájdalmas, de aki "lelki ember" az még a nagy terhet is képes méltósággal elhordozni. Igazán nehéz helyzetbe akkor kerülünk, ha valamiért arra a Valakire haragszunk, akit egyébként szeretünk... Lehet az barát, barátnő, családtag vagy éppen választott társunk... de olykor - valljuk meg őszintén - haragszunk még a JóIstenre is: "URam, hát nem ezt vártam Tőled..."

A középkori katolicizmus hét "főbűnt" állapított meg: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag és a jóra való restség. Sokan nem értik, hogy ezek miért is "főbűnök", ha a főbűnök önmagukban bocsánatos kisebb bűnök? Nos, azért, mert olyan negatív, jellembeli tulajdonságokat jelölnek, melyek hajlamosítanak a tízparancsolatban jelölt bűnök elkövetésére. Ezek tehát az emberi (nagy/halálos is) bűnök forrásai, melyek nem csak a bűnök szaporodását segítik elő, de belőlük más bűnök (rossz tulajdonságok, szokások) származnak...

Érdekes, hogy igénk végén álló "ördög" kifejezés a görög eredetiben "diabolo", azaz mindent "össze-vissza-dobáló". Bizony, aki haraggal fekszik, az ne csodálkozzon, ha összevisszaságra ébred, hiszen amit 'öntözünk' a lelkünkben, az növekszik! Ezért ne csodálkozzunk azon se, ha úgy a környezetünkben, mint világ-politikában hitvány embereket látunk. Nincs olyan, hogy valaki "talpig-rendes", gyöngéd, figyelmes férj és szerető családapa, de a politikai életben egy kiállhatatlan, agresszív össze-vissza hazudozó ember... Egy szíve van az embernek, ahogyan a jelleme is is csak egy van... Ezért a hívő ember önvizsgálattal fekszik, esti imájában bocsánatért könyörög, hogy ő is jó szívvel meg tudjon bocsátani nem csak szeretteinek, hanem mindazoknak is, akik vétettek ellene...




Jézus tanítása...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy igédnek ne csak hallgatója, de megtartója is legyek! Ámen


Jézus így szólt: "Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."
Mk 8,38

Nem kérdés, Jézus szavai minden korban aktuálisak -, de megválaszolandó a felvetés, vajon vannak-e korszakok, amikor egy-egy nemzedék különösen is paráznává válik? Úgy néz ki - igen. A történelemben újra és újra ránk köszöntenek korszakok, "beérnek" olyan társadalmak, amikor elmondhatjuk, bizony borulnak a közösségi értékek - többnyire a közösség érdekeire hivatkozással(!) -, s az "együtt" helyére az "én", az ego istenítése kerül. Maga a paráznaság nemcsak a szexuális tisztaság megtörését, elvetését jelenti, hanem mindenekelőtt a szövetség megszegését is. Ami eddig épp volt, az most szilánkosra tört, ami eleddig tartott, az hirtelen elszakadt.

A paráznaság, a szövetség megtagadása általában a jólét hozadéka. A szükség, a nélkülözés az embereket először közösségbe fegyelmezi, hiszen a túlélés - az ember esetében - csak közösségben lehetséges. Ilyen helyzetben sokkal "etikusabbak/haszonelvűbbek?" az emberek, ami a gyakorlatban az együttműködés nagyobb készségét jelenti. Csak ha már minden próbálkozás, még a primitív szerveződésű anarchia is csődöt mond, akkor válik igazán állattá az ember, s harcol ösztöneivel, s maradék erejével a túlélésért.

Az "ön-tudatára" ébredt ön-ző ember azt felejti el, hogy ő elsősorban Isten véges teremtménye, s arra hívatott el időben és térben, testben és lélekben, hogy tükrözze Teremtője szeretetét - hiszen az Ő képére és hasonlatosságára teremtett lény. De mit jelent Jézust szégyellni? Vajon a politikust megtérésre buzdító szó a hívő ember bátor kiállását jelenti vagy a gyöngyök disznók elé vetése klasszikus esetének megvalósulását? Egyedül az Isten tudja... Az bizonyos, hogy sem a politikusok, sem a képmutató farizeusok nem sok mindent tudtak kezdeni a Názáretivel!

Ahhoz, hogy Jézust elfogadjuk, elsősorban a szavait kell megértenünk. Kétezer évvel ezelőtt a Vele való személyes találkozás pótolta, hogy nem ismerték az Ő tanítását, de így kétezer év után a Mester tanításának megértése nélkül gyakorlatilag nem lehet Őt elfogadni - persze azért adjunk esélyt a Szentléleknek is, az Isteni Kegyelem különleges megnyilatkozásának. Aki nem ismeri Jézus beszédeit/tanítását, az bizony könnyen élmény-kereszténnyé válhat - ahogyan akad(t) is rá példa az egyháztörténelemben bőven. Aki nem érti, hogy a jézusi beszédeket nemcsak hallgatni kell, de meg is kell cselekedni (Hegyi Beszéd vége!), az azt deklarálja, hogy beszédben áll az Isten országa, nem pedig erőben... Isten országa márpedig Erő, Szeretet, és Józanság! (2 Tim 1,7)




Világok...

A mai nap imádsága:
URam! A Te országod tisztaságát kívánom, s a Te szeretet-igazságod megvalósulását igyekszem munkálni életemben! Kérlek, erősíts meg ezen a mai napon is, hogy Rád figyelhessek és önzésem, s az emberi gonoszságok kísértései erőt ne vehessenek rajtam! Ámen


Jézus így folytatta: "Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom... És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves."
Jn 8,23 és 29

A Mester jónéhányszor nyilvánvalóvá teszi a farizeusok számára, ahogyan a szólás tartja: "nem őrölnek egy malomban"... Jézus tanításaival, a hasonlatok és példázatok sokaságával az irgalmas AtyaIstenre akarja irányítani az emberek figyelmét, a farizeusok pedig minden erejükkel a törvények földi betartására törekednek. Jézus az Atya kegyelmét hirdeti, s ezzel az égi célt hozza emberközelbe, a farizeusok pedig a földi törvényeket vetítik ki az égre, s ezzel magukat földi relációk közé kötik. Ez alapvető irányultságbeli különbség, mondhatni "ég és föld". A végesnek ugyanis nem lehet törvénye, útja, metódusa a Végtelenhez, az Isten útja csak fölülről lefelé járható. Ahhoz, hogy félreérthetetlen legyen, "hol is az igazság" - hiszen mindannyian ezt keressük egész életünkben -, Jézus teljesen elhatárolódik a farizeusok törvényeskedő vallásos gyakorlatától, s kijelenti: "én nem e világból származom". Vagyis ezzel azt mondja: ez a világ nem az én világom, illetve a ti világotok és az én világom két különböző világ...

Ez igencsak felkorbácsolhatta a farizeusok érzéseit. Számukra ugyanis az élet legfontosabbja, a törvény betartása volt, hiszen a törvény az életet jelent: aki betartja a törvényt az él, aki nem, az elpusztul. A zsidóság ezért mindig is elhatárolta magát azoktól (gójok), akik nem tartják a törvényt, mert oktalanok, s nem látják be, hogy Isten rendelkezései/törvényei az életet szolgálják. Éppen ezért a zsidók nem fogadják el Jézust Messiásnak, mert szerintük nem megváltásra van szükség, hanem a törvény szigorú betartására. Az egyedüli gondot csak az jelenti - s ezt ők is tudják -, hogy mind a 613 isteni parancsolatot maradéktalanul senki nem képes betölteni, legalábbis nem egy emberöltő keretei között. Ezért magyarázzák úgy a talmudi bölcsek, hogy néhányan azért ragaszkodnak egy életen át bizonyos micvékhez (törvényekhez), s azért ügyelnek kínosan azok betartására, mert előző életükben (sic!) azok megtartása nem sikerült. Úgy vélik ugyanis, hogy a lélek azon része, amik már megfeleltek valamelyik isteni törvény előírásainak, az a "lélekrész" már az Örökkévalónál van, annak már nem kell újra megtestesülni. (A lélek felosztásának mítosza tehát nem újkeletű elképzelés!)

Annyi bizonyos, hogy a Teremtő Isten törvényeket szőtt bele a világba, de az is biztos, hogy "földi csúcsproduktuma" az ember nem képes maradéktalanul betartani azokat, hiszen az emberiség történelme - kicsiben és nagyban is -, tkp. a folyamatosan elkövetett törvényszegések/törvénytelenségek történelme. A jézusi etika - ma úgy mondanánk "életmodell" - tehát nem más, mint felülemelkedettség. Belátása annak, hogy a törekvés dicséretes, de nem garantál perfekciót! A földi életben az emberi önzést, a gonoszságot legyőzni soha nem tudjuk, de Isten kegyelme révén felülemelkedhetünk rajtuk! Aki megtapasztalta ezt az állapotot, az már nem akarja elengedni ezt az erkölcsi tisztaságot, birtokolni akarja mindenáron, még ha az életét el is veszejti - lásd mártírok! Erre persze nem mindenki képes, de a JóIsten mindannyiunk sorsában más-más feladatot rendelt, hogy azok betöltése révén az Ő jeleivé válhassunk egymás számára...
A Biblia mindent túlél



"Az ég és a föld elmúlik, az én szavaim azonban nem múlnak el." (Mt. 24:35)


A Biblia a történelem legjobban megvetett, kigúnyolt, megtagadott, vitatott, elemzett könyve. Ezt a Bibliát századokon keresztül támadták - mindenért, amit csak el tudsz képzelni.

Mégis a Biblia a legolvasottabb, legtöbbször kiadott és legtöbbet fordított könyv a világon. És ami a legfontosabb, még mindig megváltoztatja azoknak az életét, akik alkalmazzák tanítását.

Az egyik oka amiért, hogy elhiszem, a Biblia Isten szava, az, hogy annyi támadást túlélt a történelem során.

Az összes harc ellenére a történelem során ma a Biblia a legnagyobb egyedi kulturális forrás. A legnagyobb egyedülálló forrása a zenének, képzőművészetnek és építészetnek. Ha kivennéd a Bibliát a kultúrából, lerombolnád az elmúlt 2000 év zenéjének, képzőművészetének és építészetének nagy részét. Még az angol nyelvünk jelentős része is a King James Bibliából származik (a magyar Károli fordításnak felel meg - ford. megj.).

A Biblia virágzott az elmúlt 2000 év folyamatos támadásainak ellenére.

Jézus ezt mondja a Máté 24:35-ben: "Az ég és a föld elmúlik, az én szavaim azonban nem múlnak el." Az egyetlen dolog a bolygón, ami a végsőkig kitart, az Isten Szava. Minden más el fog pusztulni, mert az igazság örökkévaló.

Voltaire, a híres francia filozófus briliáns ateista volt. Számos Bibliát kigúnyoló röpiratot írt. Egyszer tett egy nagyon bátor kijelentést: "Mához képest 100 év múlva a Biblia egy elfelejtett könyv lesz."

Ma mindenki elfelejtette ezt az idézetet - nem úgy a Bibliát! Miután Voltaire meghalt, közel 100 évig a tanyát, ahol élet a Francia Biblia Társaság használta könyvraktárnak. Az ő házából árulták a Bibliákat! Most múzeum. Az emberek elfelejtették Voltaire-t. Viszont senki nem felejti el a Bibliát.

Nem számít, hogy milyen támadás kerül a Biblia útjába, minden túlél - és mindent túl fog élni. Biztos lehetsz benne.

Beszéljetek róla:

Az élethez való hozzáállásod visszatükrözi azt a tudást, mely szerint az a Föld egy napon elmúlik? Hogyan változna meg az életed, ha arra az egyetlen dologra összpontosítanál, amely soha nem fog elmúlni?

Kérj Istentől bátorságot, hogy meg tudj állni kegyelmesen, kedvesen és bölcsen azok előtt, akik szembeállnak Isten Szavával.



Bemerítés: Isten családjának része vagy


„Dicsőítsétek Istent azért a kiváltságért, hogy Isten családjában vagytok, és az Ő csodálatos nevéről neveznek titeket.” (1Péter 4:16 – LB fordítás)


Az egészséges családokban van egyfajta családi büszkeség, a tagjai nem szégyellik, mikor a család részeként ismerik fel őket. Sajnos, nagyon sok egyháztaggal találkoztam, akik sohasem azonosították magukat nyilvánosan Isten családjával a bemerítkezés által.

A bemerítkezés nem valami választható rituálé, amit lehet késleltetni vagy elhalasztani. Ez jelzi, hogy Isten családjába tartozol. Ez hirdeti ki nyilvánosan a világnak, „Nem szégyellem, hogy isten családjának része vagyok.” Jézus az ő családjában mindenkinek megparancsolta ezt a gyönyörű cselekedetet.

Éveken át csodálkoztam, hogy Jézus a Nagy Missziós Parancsban miért emeli ki ugyanúgy a bemerítést, mint az evangélizációt és a tanítványképzést.

Miért ilyen fontos a bemerítkezés? Mert ez szimbolizálja életed egyik célját: belépni Isten örök családjának közösségébe.

A bemerítkezés kinyilvánítja a hitedet, részeséve tesz Krisztus halálának és feltámadásának, jelképezi, hogy meghaltál a régi életed számára és kijelenti az új életedet Krisztusban. Ugyanakkor annak az ünnepe is, hogy Isten családja befogadott.

A bemerítkezés egy szellemi igazság fizikai képe. Kifejezi, mi történik abban a pillanatban, mikor Isten behoz téged a családjába.

A bemerítkezés nem tesz téged Isten családjának tagjává, ezt csak a Krisztusban való hit teszi. A bemerítkezés megmutatja, hogy Isten családjának része vagy. Olyan, mint a jeggyűrű, látható módon emlékeztet arra a belső elkötelezettségre, amit a szívedben hoztál meg. Ez egy kezdeti cselekedet, egy elindulás, nem pedig olyan valami, amit félretehetsz, míg el nem jutsz a szellemi érettségre. Az egyetlen bibliai feltétel, hogy higgy.

A Biblia azt mondja: „Jézus és az emberek, akiket ő megszentelt, ugyanahhoz a családhoz tartoznak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.” (Zsidók 2:11 – CEV fordítás)

Merüljünk el ebbe a csodálatos igazságba! Azért, mert Jézus megszentel, Isten büszke rád!

Beszéljünk róla:

* Isten családjába tartozni a legmagasabb tisztelet, a legnagyobb kiváltság, amit te és én valaha is kaphatunk. Semmi más nem ér fel ehhez. Miért ne állnál meg most megköszönni Istennek, hogy befogadott téged?
* Ha még nem merítkeztél be a Krisztusban való hited megvallására, tedd meg sürgősen, ahogy Jézus parancsolta.


Légy elnéző és irgalmas másokkal

"A szeretet soha nem türelmetlen." (1Kor 13,7a GW fordítés)


Egyetlen kapcsolat sem működik kegyelem nélkül. Ez az örökké tartó szeretet! Muszáj néha engedékenynek lenned másokkal, és el kell tudni engedni dolgokat.

A Biblia azt mondja, "A szeretet soha nem türelmetlen." (1Kor 13,7a GW) Ennek a versnek egyik magyarázata az, hogy "belenyugodni bármibe". Egy másik fordítás azt mondja, "türelmesen elfogadni mindent". Az Új Jeruzsálemi Biblia fordítása pedig azt mondja, "mindig légy kész engedményeket tenni". Elnézőnek kell lenned, amikor mások hibákat követnek el.

Az a görög szó, ami azt jelenti, hogy "mindig türelmes", szó szerint azt is jelenti még, hogy "tetővel fedett". Vennél olyan házat, amin nincs tető? Persze, hogy nem. Nem lenne semmilyen védelem a széllel és az esővel szemben. A tető befedi és védi a házad.

Ugyanígy a türelmes és kegyelmes szeretet befedi a kapcsolatot és elnéz a másiknak dolgokat. Miért olyan fontos ez?

Azért, mert nem vagy tökéletes, és a házastársad sem az. És a barátod sem tökéletes. Két nem tökéletes embernek sosem lehet tökéletes kapcsolata. Nincs tökéletes házasság vagy tökéletes barátság, úgyhogy hagyd abba a további keresgélést.

A Róma 3,10 azt mondja, "Senki nincs, aki mindig a jót cselekszi, egy sincs." A Biblia még azt is mondja, "Ha azt mondjuk, egy bűnünk sincs, csak bolondot csinálunk magunkból és elutasítjuk az igazság elfogadását." (1Jn 1,8 LB)

Irgalmasnak és elnézőnek kell lennünk egymás iránt, mert a megbocsátás kétirányú utca. Nem kaphatod meg azt, amit te sem vagy kész megadni más embernek.

Ha hosszan tartó szeretetet akarsz, meg kell tanulnod engedékenynek lenni másokkal, amikor hibáznak. Ezt hívjuk kegyelemnek vagy irgalmasságnak.

Beszéljünk róla:

* Mi a különbség aközött, hogy mások hibáit elfogadhatónak tartjuk, illetve aközött, hogy elnézzük azokat?
* Ki az, aki szeretnéd, hogy megbocsásson neked? Te is kész voltál eddig mindig megbocsátani neki?
* Hogyan tudod a mostani kapcsolataidban megvalósítani azt, hogy elnéző és irgalmas vagy mások iránt?








Remény valódi kapcsolatok megélésére:
Kérj iránymutatást!


"5. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt." Jakab 1:5-6

"Ha tudni akarod, hogy Isten mit vár tőled, akkor kérdezd meg, és ő örömmel megmondja majd… De amikor kérdezed, légy biztos benne, hogy tényleg tudni szeretnéd a választ." Jakab 1: 5-6 (The Living Bible - ford.)

(Tom Holladay a Saddleback gyülekezet pásztora és a Jézus kapcsolati alapelvei című könyv szerzője.)

Isten találta ki a kapcsolatokat férfi és nő, szülők és gyerekeik és a barátok között. Nem tűnik logikusnak, hogy hozzá forduljunk iránymutatásért, amikor problémák adódnak ezeken a területeken?

Ahogy a mai igevers mondja: "Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől." (Jakab 1:5, MBT)

De miért kell kérdeznünk ahhoz, hogy válaszoljon? Mert az Istennel való kapcsolatunk a hittel kezdődik. Ő nem erőltet ránk dolgokat, hanem meghív minket egy kapcsolatba. Ezért kérdezünk.

Őszintén szólva nagyon sokszor én is elfelejtek kérdezni. Ha hasonló vagy hozzám, akkor te is rohansz egész nap, csinálsz ezt, csinálsz azt, feltételezve, hogy minden rendben lesz. Pedig nagyon fontos, hogy néha megállj és feltedd a kérdést: "Istenem, mondd, mi a TE irányod?" És ő boldogan válaszol majd.

Hogy hogyan válaszol? Általában két fő módon: olyan embereken keresztül, akik Istent követik, illetve az Igén keresztül. Találkozz olyan emberekkel, akikről tudod, hogy hűségesen keresik Isten akaratát, és kérd ki a véleményüket. Nézz a szemükbe, és kérj őszinte választ. Mellette pedig fordulj Isten Igéjéhez. Kérdezd meg: "Istenem, te mit akarsz nekem mondani erről?"

Sokan azt gondolják, hogy Isten nem foglalkozik a kapcsolatainkkal. Végül is ott van neki az egész világegyetem, amit mozgásban kell tartania. Pedig Isten igenis törődik a kapcsolataiddal, hiszen ő teremtett! Az 1 Korinthus szerint: "Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is." 1 Kor. 7: 17; "Amikor döntesz ezekről a dolgokról, bizonyosodj meg róla, hogy úgy élsz, ahogy Isten rendelte, házasságban vagy egyedülállóként, összhangban Isten vezetésével és segítségével, elfogadva minden helyzetet, amelybe ő helyez." 1 Kor. 7:17 (The Living Bible - ford.)

Tudom, hogy egyes kapcsolatokban nagyon mély sebek vannak. De Isten Igéjének csodálatos ígérete az, hogy ő képes szépséget vinni bármilyen kapcsolatba. Tökéletességet nem, de szépséget igen. Fontos, hogy mindkét fél egyetértsen ezzel, és így is küzdelmes lesz eljutni odáig. De a kapcsolat teljes feladása sehol sem szerepel Isten tervében és szándékában. Ezért kell hozzá fordulnunk iránymutatásért és vezetésért.

Nézz Istenre!


"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan." 1 Jn. 3:18

(Tom Holladay egy tanító pásztor a Saddleback Gyülekezetben, és a szerzője a "The Relationship Principles of Jesus" - "Jézus kapcsolati alapelvei" c. könyvnek.)

Még a legjobb kapcsolatokban is küzdünk az önzőséggel. Ezért olyan fontos, hogy Istenre nézzünk mint példára, mikor problémákba ütközünk.

Hogy fecskendezhetsz akár csak egy kicsi önzetlenséget is egy kapcsolatba? Isten erejéből kell szeretned, nem a saját erődből. Az Efézus 4:32 ezt tanítja, "Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban".

Az egyetlen mód, hogy elég erős legyek megbocsátani valakinek, az, hogy arra gondolok, hogy Isten is megbocsátott nekem.

Hogy tudsz megbocsátani? Hogy tudod elengedni a keserűséget? Csak Isten adhat neked egy új fajta erőt, hogy képes legyél rá.

A Filippi 2-ben ezt olvassuk: "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; ...Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel" (angolból ford.: aki, bár Isten volt, nem követelte magáénak és nem ragaszkodott isteni jogaihoz) (Fil. 2:3,6)

Ha valakinek van hozzá joga, hogy ragaszkodjon jogaihoz, akkor az Jézus Krisztus. De ehelyett Ő vállalta a kereszthalált, és meghalt értünk. Feladta a jogait, hogy te és én megbocsátást és életet nyerjünk.

Ha Jézushoz akarunk hasonlítani, nekünk kell lenni az önzetlennek egy kapcsolatban. Küzdeni fogunk az önzőséggel, de ha Istenre nézünk, aki megmutatja, hogyan kell cselekednünk, és ha Jézustól erőt kérünk, akkor helyesen tudunk dönteni. És ahelyett, hogy egyre romlanának a kapcsolataink, egyre jobbakká válnak.

Mikor arra nézel, hogy Isten mennyi mindent bocsátott meg neked, az erőt ad, hogy te is megbocsáss. Mikor arra gondolsz, Ő milyen türelmes veled, az erőt ad, hogy te is türelmes légy valaki mással.

Mikor fontolgatod, hogy bevalld a hibáidat, nézz Istenre, aki mindennel kapcsolatban őszinte. Mikor az áldozatra nézel, amit érted hozott a kereszten, az erőt ad, hogy te is áldozatokat hozz a házasságodban, a gyermekeidért vagy egy barátért.