2017. május 6., szombat

A lelki érettség fokozatai

„… dicsőségről dicsőségre” (2Korinthus 3:18)
Hogyan lehet jellemezni egy lelkileg érett embert? Leonard Wedel azt mondja: „Az érett ember nem veszi magát túl komolyan… elméje éber… de nem fúj riadót azonnal, ha valami kellemetlen helyzet támad… elég nagy ahhoz, hogy ne legyen kicsinyes… de nem tartja rangon alulinak vagy megalázónak a kis feladatokat sem… nem hiszi sem a sikerről sem a kudarcról, hogy végleges… képes uralkodni indulatain… nem fél hibázni… bízik magában, és ezt a bizalmat Istenbe vetett hite csak erősíti.” Nos, ha ezzel mérjük, te hogy állsz? Képes vagy értékelni előrehaladásod anélkül, hogy elcsüggednél, vagy kárhozatra ítéltnek éreznéd magad? Tudsz úgy nézni a messze lévő célra, hogy közben értékeled és ünnepled, ameddig már eljutottál? A Biblia azt mondja, hogy változásunk fokozatos, így jutunk el „dicsőségről dicsőségre”. A lelki érettséghez kis lépések vezetnek, nem hatalmas ugrások. Meg kell tanulnod Isten Igéje szerint élni, nem pedig aszerint, hogy érzel, mert Igéje azt mondja, hogy ha hiszel, akkor Isten munkálkodik benned. „… amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thesszalonika 2:13). Egyenes arányosság van a lelki érettség és a napi Szentírás-beviteled között. A jó hír az, hogy Isten nem várja el, hogy egyedül érjük el a lelki érettséget: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18)

Beszélj valakinek Jézusról!

„Egy samáriai asszony jött vizet meríteni…” (János 4:7)

János feljegyzi: „Egy samáriai asszony jött vizet meríteni”. Öt tönkrement házasság után a bizalma összezúzva, az önértékelése nulla, tehát óvatosan közeledik Jézushoz. Jézus pedig apránként, tégláról-téglára lebontja a falat, mely mögött az asszony bujkál. Amikor Jézus átjut, az asszony átformálódik. Micsoda ellentét: egy fejezettel korábban Nikodémus, egy vallási vezető éjszaka jött Jézushoz, azt sugallva ezzel, hogy nem akarta vállalni annak kockázatát, hogy megláthatják Jézussal. Miután azt mondta neki, hogy újjá kell születnie, Jézus így folytatta: „…Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy…” (János 3:21). Ezen a ponton Nikodémusnak döntenie kellett. Három tanulság van ebben a két történetben: 1) Krisztus akkor is látja benned a lehetőséget, amikor mások nem. „A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: »Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük«” (Lukács 15:2). És igazuk volt! Ez az asszony volt az első, akinek Jézus Messiásként mutatkozott be. Miért nem akkor tette ezt, amikor tanítványait elhívta, amikor János bemerítette őt, amikor megtisztította a templomot, amikor első csodáját tette, vagy amikor Nikodémus meglátogatta őt? Azért, mert Jézus nem a múltad alapján mér, hanem a benned rejlő lehetőség szerint. 2) Krisztus meg fog téged változtatni, majd arra fog használni, hogy másokat megváltoztasson. Csodálatos módon ez az asszony volt az első, aki az evangéliumot hirdette Samáriában. „…a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott…” (János 4:39). 3) Krisztusnak nincs szüksége arra, hogy megvédjék, csak arra, hogy bemutassák. „Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: »Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője«” (János 4:41-42). Ma beszélj valakinek Jézusról!



Foglald el helyed Isten tervében!

„…Én vagyok… Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene...” (2Mózes 3:6)
Manapság megszoktuk, hogy az azonnali kielégülés szempontjai szerint gondolkodjunk. Az a generáció vagyunk, akik egy ebédidő alatt elintézzük az arcfelvarrást, és közben még sms-eket is küldünk. Gyűlölünk bármire is várni. Gondolj vissza arra, amikor legutóbb várnod kellett valamire, ami „csigapostán” érkezett, vagy sorba kellett állnod egy pénztárnál. Ezek azok a helyzetek, melyekben nagyot tévedünk: elvárjuk, hogy bármit is kezdett el általunk Isten, azt fejezze is be, amíg még itt vagyunk, és láthatjuk az eredményt. Nem szeretjük, ha Ő úgy dönt, hogy valaki más által folytatja munkáját, vagy ami még rosszabb – a következő generációt használva! De Isten így dolgozik. Amikor felfed valamit előtted, az általában már egy olyan keretben van, amely már jóval azelőtt elkészült, hogy te színre léptél volna a vásznon. Isten azt mondta Mózesnek: „Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”. Isten ígéreteket adott Mózes ősatyáinak több száz évvel Mózes születése előtt, most pedig eljött Mózes ideje, hogy elfoglalja helyét Isten tervében. Megalázó lehet elfogadni, hogy te csak egy kis láncszem vagy egy nagy-nagy láncban, de amikor Mózes megértette ezt, akkor tudott bekapcsolódni és összpontosítani arra, ami jóval nagyobb volt, mint ő. „Nem az számít, ki ültet, az sem, ki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, együtt dolgoznak ugyanazért a célért, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja kemény munkájáért” (1Korinthus 3:7-8 NLT). Csodálatos, mi mindent tudsz elérni, ha nem az foglalkoztat, hogy ki fog a fáklyával a célba érni.



Isten ígéretében bízni


„…mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidók 11:6)
Christopher Pylant szülei nem voltak hajlandók elhinni, hogy már nincs remény fiuk számára, akinél rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak. A röntgenfelvételek tanulmányozása után Ben Carson idegsebész azt mondta nekik: „Semmivel sem tudom önöket biztatni”. Az anya így válaszolt: „Georgiában is ezt mondták a szakértők, de Isten elvezetett minket Baltimore-ba, és azt mondta, hogy itt van egy orvos, aki segíteni tud. Mi úgy hisszük, hogy ön ez az orvos.” „Megteszek mindent, ami tőlem telik” – felelte Carson csodáért imádkozva. Műtét közben úgy tűnt, hogy Christopher agytörzsét már teljesen felemésztette a tumor, anélkül pedig nincs igazi élet. A várószobában az orvos ezt mondta Pylantéknak: „Sajnálom, nem tudok segíteni a fiukon. Mindnyájan imádkoztunk, de időnként nem érthetjük Isten útjait”. A szülők megingathatatlanul állították: „Isten meg fogja gyógyítani a fiunkat. Mi bízunk az Ő ígéretében”. Carson csodálta a hitüket, de a lelet egyértelmű és megcáfolhatatlan volt. A kis Christopher három napig kómában volt, de tekintete fókuszált volt, és mozgásképességei javulást mutattak. Egy újabb vizsgálat után Carson ismét megoperálta a fiút, és miután eltávolított egy hatalmas rákos szövetet, és megtisztította az alatta lévő rétegeket és minden kis zugot, egyszer csak ott volt az egészséges agytörzs, eltorzultan, de sértetlenül! Egy hónappal később a szülők hazavihették a fiút, az orvossal együtt adtak hálát Istennek a csodáért. „…mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő… megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Az idegsebész ezt mondta: „Amikor kimentek aznap a kórház kapuján… fény ragyogott az arcukon, és hallottam, ahogy édesanyám újra ezt mondja nekem: »Ha kérsz valamit Istentől, és hiszed, hogy Ő megteszi… akkor Ő megteszi«.”



TANÍTVÁNYSÁG


„Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét… az nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:27)
Brenda Goodline mondta el: „Egy barátom úgy döntött, hogy ideje okos kis négyéves fiával, Benjivel Krisztus befogadásáról beszélni. »Benji – kérdezte csendesen – szeretnéd befogadni Jézust a szívedbe?« Benji szép kék szemein látszott, hogy komolyan megfontolja a kérdést. Végül így válaszolt: »Nem. Nem hiszem, hogy vállalni akarok ekkora felelősséget.«” Nos, lehet, hogy nem tetszik Benji válasza, de őszinteségéért tisztelnünk kell. Ő nem csupán a tanítványság jutalmára gondolt, de belegondolt a felelősségbe is, amivel jár. Lőrinc barát, egy francia szerzetes ezt így fogalmazta meg: „Gondoljunk gyakran arra, hogy egyetlen feladatunk ezen a világon, hogy Isten tetszésére legyünk.” Képzeld el, hogy minden tetted, minden szavad és viselkedésed előtt megkérdezed magadtól: „Tetszik ez Istennek?” Mennyiben lenne más így az életed? Hogyan hatnának döntéseid a körülötted lévőkre? Jézus azt mondta: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” A keresztek nem arra készültek, hogy éljenek velük, hanem hogy meghaljanak rajtuk. Minden reggel, amikor felébredsz, kimész a fürdőszobába és belenézel a tükörbe, mondd ezt: „Ma arra kaptál elhívást, hogy meghalj az önmagadnak való kedvezésnek, az önérdeknek és az önmagad előtérbe helyezésnek.” Tom Landry, a Dallas Cowboys nevű amerikai futballcsapat híres edzője egyszer ezt mondta: „Az edző feladata az, hogy rávegye a játékosokat arra, amit nem akarnak megtenni, azért, hogy elérjék azt, amik mindig is akartak lenni.” Ez a tanítványság lényege. Sőt, Jézus egyenesen azt mondta, ha erre nem vagy hajlandó, nem lehetsz a tanítványa.

Bízzál gyermekeid felelősségében


"Akit kevéssel meg lehet bízni, az sokkal is megbízható. (...) Ha nem lehet rátok bízni másokét, ki adja meg nektek, ami a tiétek?" (Lk. 16:10, 12)

Semmi más nem hozza ki a legjobbat az emberből, mint az, ha valaki hisz benne és felelősséggel megbízik benne. Ezt hangsúlyozta ki Jézus. Azt mondta, amennyire növekszünk, annyira nő a felelősségünk is. Lukács 16-ban ezt mondja: "Akit kevéssel meg lehet bízni, az sokkal is megbízható. (...) Ha nem lehet rátok bízni másokét, ki adja meg nektek, ami a tiétek?" (Lk. 16:10, 12)

Bölcs vezetők és szülők értik ezt az alapszabályt. Az emberek reagálnak a felelősségre. A gyermekek is reagálnak a felelősségre. Mindannyiunknak szüksége van olyan helyre, ahol megbíznak bennünk, ahol növekedhetünk, fejlődhetünk és bizonyíthatunk magunknak. Az egyetlen módja annak, hogy megtanuld a felelősség képességét az, hogy megkapod a lehetőséget, hogy megmutathasd, milyen felelősségteljesen viselkedsz.

Annak, hogy a legjobbat kihozhassuk gyermekeinkből, része az is, hogy engedjük, hogy kudarc érje őket. Általában igyekszünk megvédeni gyermekeinket a csalódástól; ez természetes. Meg akarjuk óvni őket a hibáktól. Nem akarjuk, hogy rossz érzéseik legyenek. Ha kudarcot vallottak, gyorsan ki akarjuk segíteni őket, hogy ne szenvedjenek.

Amit azonban ilyenkor csinálunk, nem más, mint az, hogy visszatartjuk őket egy értékes lecke megtanulásától. Mindenkinek van kudarca; senki sem jó mindenben. A legfontosabb, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki sikeres-e az életben; egyszerűen meg kell tanulni, hogyan kell visszapattanni a kudarcról. Amikor nem adod meg gyermekeidnek a lehetőséget a kudarcra, azt mondod nekik: "Ez nem a te dolgod, és nem bízok benned. Nem tudod ezt kezelni, úgyhogy én fogom megcsinálni helyetted." Ez a megközelítés a gyermekeidet tőled függővé teszi.

A Biblia azt mondja a Galata 6:5-ben: "Mindannyian felelősek vagyunk a saját magaviseletünkért." (NLT fordítás) Amikor gyermekeidnek nem sikerül valami, ne engedd, hogy másokat hibáztassanak. Miért? Mert meg kell tanulnunk felelősséget vállalni tetteinkért. Ez egy hihetetlenül nagy igazság ma, mert az áldozatok nemzedékében élünk. Mindenki áldozat! Minden valaki más hibája! A Biblia azonban azt mondja, hogy mindannyian felelősek vagyunk a saját tetteinkért. Jobban járunk ha túl sokat, mintsem túl keveset bízunk gyermekeinkben.

Beszéljetek róla:

*Túl sokat teszel gyermekeidért? A te felelősségvállalásod hogyan csökkenti gyermeked saját felelősségvállalását?
*Beszéljetek néhány kudarcodról, amit te tapasztaltál meg az életed során. Hogyan segítettek ezek a kudarcok neked a növekedésben és Istennel való kapcsolatodban?
*Szerinted fontos, hogy gyermekeid megtapasztalják a kudarcot, hogy ők is megtanuljanak valamit az élet ilyen típusú leckéiből? Hogyan kezeled ezt?


Isten békessége legyőzi aggodalmainkat


"Álljatok meg tehát...felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével." (Ef 6,14-15)

A konfliktus könnyen a Sátán támadásainak céltáblájává tesz. Mindegy, hogy Istennel, másokkal vagy önmagaddal kerülsz konfliktusba, könnyen teret ad az örödgnek, hogy darabokra szedjen.

Tervei könnyű prédájává válsz. Életed minden területén támadható leszel az ördög által.

Ezt nem akarhatod. Hisz egy ország pusztulása is bekövetkezhet, ha több fronton kell háborúznia. Ha te magaddal küzdesz, másokkal, vagy Istennel, nem küzdhetsz egyidejűleg a Sátán ellen is. Hatékonyan nem lehet több fronton is harcolni. Nem is várhatja el tőled senki.

Minden szintű konfliktus oda vezet, hogy nem találsz támaszra, szilárd talajra, mintha futóhomok szippantana be.

Ezért sürget minden hívőt Pál: "Álljatok meg tehát...felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével." (Ef 6,14-15)

A római katonák sarujának talpán bakancsszegek voltak. Ezek a kis szegek segítségével jobban fogták a talajt, csakúgy, mint a focisták a stoplis cipőjükkel. Ezek nélkül a katonák elcsúsztak volna egy csatában. Nem tudtak volna biztosan állni a talajon.

Te is elcsúszol és félresiklasz az élet útján, ha nem viseled a "békesség evangéliumának hirdetését". Pál a békesség három területéről beszél: békesség önmagaddal, másokkal és Istennel. Erre a megbékélésre életed minden területén szükséged van. Ha minden reggel úgy ébredsz, hogy békében állsz magaddal, Istennel és másokkal, erős lábakon állsz. Az ördög támadásait képes leszel állva kivédeni.

Békességedet az ördög az aggódáson keresztül próbálja támadni. Mindenen tudunk aggódni. Aggódhatunk a jövőnk miatt. Aggódhatunk a pénzügyeink miatt. Aggódhatunk a kapcsolataink miatt. Gyakran azért is aggódunk, hogy mit gondolnak rólunk mások. Valahányszor aggódunk, az előbb említett valamelyik területen nem működik békesség. Valójában, a legtöbb esetben, mindegyik területen megromlott a békesség.

Azt is jelenti ez, hogy saruk nélkül állunk - nem hagyjuk, hogy Isten evangéliumának békessége irányítson.

A Biblia azt írja: "Nagy békessége van azoknak, akik szeretik törvényedet; semmi sem sérti meg őket." (Zsolt 119,165 NLT fordítás) Más szóval, minél inkább szeretem és engedelmeskedem a Bibliának, annál kevésbé bánthat, amit mások mondanak. Minél inkább szeretem Isten szavát, annál kevésbé bánthat, ami történik velem. Minél jobban szeretem Isten szavát, annál kevesebb dolog háborítja Istennel járt utamat.

Válaszd a hitet Isten Igéjében, amit rólad, másokról, és főként, amit Istenről mond.

Válaszd a hitet, mert Isten Igéjének engedelmeskedni békességet hoz. Válaszd a hitet, mert Jézus is azt tette. Válaszd a hitet, mert amit Isten Igéje mond rólad és a világról körülötted, az igaz.

Beszéljetek róla

* Mi most a legnagyobb aggodalmam?
* Mit mond Isten Igéje arról, ami miatt aggódom?
* Hogyan bízhatok Istenben, hogy segítsen abban, amin aggódom?
* Milyen kapcsolatomnak kell begyógyulnia?

Legyél erős, mint Dániel, kötelezd el magad a csoportod felé!


„Erős, egészséges, közösséget alakíthattok ki, amely Isten szerint él, és élvezi az eredményeit, de csak úgy, ha keményen dolgoztok egymásért, ha méltósággal és tisztelettel viszonyultok egymáshoz.” (Jakab 3:18 – MSG fordítás)

Ahhoz, hogy olyan erős légy, mint Dániel, szükséged van a barátaid egy kis csoportjára, akik elkötelezettek feléd, akik szeretnek és támogatnak téged a „Dániel Terv” utazásodban, életed egész hátralevő részén.

Barátaidnak ugyanerre az elkötelezettségre van szükségük részedről. A „Dániel Terv” csoport nem csak erre a tanulmányra szól, hanem hogy egész életen át tegyétek az egészségetekért – lelkileg, érzelmileg és fizikálisan – azt, ami a legjobb, amit Isten mutatott.

A Biblia azt mondja: „Erős, egészséges közösséget alakíthattok ki, amely Isten szerint él, és élvezi az eredményeit, de csak úgy, ha keményen dolgoztok egymásért, ha méltósággal és tisztelettel viszonyultok egymáshoz.” (Jakab 3:18 – MSG fordítás)

Kötelezzétek el magatokat egymás szeretetére akkor is, mikor a legrosszabbat adjátok ki magatokból, amikor a másikra akarjátok zúdítani a frusztrációitokat, mikor sorban, négy egymást követő héten is zátonyra fut a „Dániel Terv”. Kötelezzétek el magatokat egymás szeretetére, ahogy Krisztus szeretett titeket! Kötelezzétek el magatokat egymás terheinek hordozására, és segíteni egymást, hogy erőssé váljatok, mint Dániel!

Beszéljetek róla:

* Miért fontos befektetni barátságokba, amelyek mulandóak? Mi az oka, hogy némely barátság nem múlik el?
* Mit gondolsz, miért fontosabb a barátságok minőségét fejleszteni, szemben a barátságok nagy számával?
* Kikről tudod, hogy elkötelezettek feléd és a sikeredért? Hogyan mutatják ezt meg?


Nevelés az Úrtól tanult imádsággal : Megbocsátás


Soha nem szeretnénk azt látni, hogy gyermekeinket megbántják, de ilyenkor tudjuk őket megtanítani arra, hogy meg tudjanak bocsátani másoknak.

"és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" (Máté 6:12)

Mint szerető szülő, te is meg akarod óvni gyermekeidet, és minden tőled telhetőt megteszel értük. De akármennyire is igyekszel, nem tudod megakadályozni, hogy egyszer csak valaki megbántsa őket.

Ez a szituáció elkerülhetetlen, mert a világ tele van tökéletlen emberekkel. És akármennyire is nem szeretnénk, nem tudjuk elkerülni azt sem, hogy a gyermekeink bántsanak meg másokat, hiszen ők sem tökéletesek.

Jézus ezt mondja: "bocsásd meg vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek".

Vegyük észre, hogy két oldala van a dolognak. Először is, "bocsásd meg vétkeinket". Senki sem tökéletes, mindannyiunknak vannak bűnei, mindannyiunk élt már át mélységeket, voltunk már rossz passzban, hoztunk rossz döntéseket, és ezért gyakran bűntudattal élünk. Csalódtunk már magunkban, és tudjuk, hogy Istennek is csalódást okoztunk.

De hogyan kezeljük a bűntudatot? Meg kell tanítanunk gyermekeinknek, hogy az egyetlen módja ennek az, hogy felismerjük a megbocsájtást, amit Isten adott nekünk Jézus Krisztuson keresztül. Megbánhatjuk bűneinket, és tudhatjuk, hogy Isten hű, és megbocsát nekünk.

Aztán tudnunk kell kezelni azt is, amikor mások bántottak meg bennünket, ami miatt neheztelhetünk rájuk. Isten azt mondja, hogy kerüljön az Ő békessége a neheztelés helyébe, ami abból fakad, hogy megbocsátunk másoknak, ahogy Isten is megbocsátott nekünk.

Soha nem szeretnénk azt látni, hogy gyermekeinket megbántják, de ezekben a pillanatokban tudjuk őket megtanítani arra, hogy meg tudjanak bocsátani másoknak. Segíthetünk megértetni velük azt, hogy ha megtartják nehezteléseiket, az olyan romboló hatással lesz az életükre, mint valami maró sav. Tehát tanítsuk meg őket arra, hogy kérjék Isten békességét, és kínáljanak megbocsátást azoknak, akik megbántották őket.
Büszkeségünk...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne legyek esztelenül büszke, s add, hogy lássam ne csak a lehetőségeimet, de a korlátaimat is! Gondviselésed palástjával takarj be, ha magam is vacognék, mert nem tudok úgy szeretni, ahogyan szeretném! Mindazt a rosszat, amit elkövettem embertársaim , s magam ellen, fordítsd jóra, hogy Benned és Általad békességet nyerjek! Ámen



A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk!
Jer 2,27b

Zuhanó repülőgépen, süllyedő hajón nincsenek hitetlenek! - tartja mondás -, s valóban, az a bizonyos "jajj-istenem-sóhaj" a szív legmélyéről szóló bizonyságtétel. Amióta ember az ember, azóta igen sokan törték már e fejüket azon, miért van bennünk ez az alapvető tagadás, ellenkezés az Istennel szemben. Eredendő/eredeti bűnnek, katolikus terminológiában áteredő bűnnek nevezzük azt a generációról generációra átszálló készséget, hogy ti. zsigerből nemet mondunk az Istenre, s az ő akaratára, azaz inkább vagyunk szeretetlenek, mint szeretni tudók. A Teremtő Istenben hívők egy rövid szakkifejezést használnak erre az Istentől elfordult állapotra, ez pedig: a bűn. Ebben benne van minden egoizmusból fakadó "izmus", melyek végül is elvisznek, elfordítanak az isteni lényegtől: a Szeretettől.

Lehet-e Istennek hátat fordítani? Aligha... Isten mindenütt jelen van! De lehet úgy élni, hogy Őt teljesen kizárjuk az életünkből. Istent "zsebre lehet vágni", vicceket lehet gyártani Róla, mintha csak a humor világában kaphatna asszisztáló szerepet, de még szembe is lehet köpni, s hátba is lehet verni... De csak itt a Földön, s csak életünk végéig! Utána már nem a mi játékszabályaink szerint alakulnak a dolgok... Isten valóban szépnek és jónak, isteni bölcsességével úgy alkotta meg ezt a világot, hogy benne mindennek következménye van, de isteni kegyelme révén még a rosszat is jóra fordít(hat)ja, hiszen "ahol megsokasodik a bűn, ott megsokasodik a kegyelem is". Mi ez, ha nem evangélium? Ezért bármennyire is szeretnénk elfutni az Istentől - így is, úgy is csak feléje fut(hat)unk!

Régen - rossz prédikátorok még ma is - arra tanították/tanítják a szószék alatt ülőket, hogy "Isten szeme mindent lát", s aki haragvó URával ellenkezni próbál, azt nemcsak megveri Isten (persze nem bottal!), de üdvösségét is "eljátssza" - örökre. Okoskodó prédikátorok, gyakran "kinyilatkoztatnak", s szent meggyőződéssel mondják: Jézus ezt, vagy azt akarja, az ÚRJézus így vagy úgy gondolja, ill. Isten ezt vagy azt mondja... Nos, nincs semmi új a Nap alatt! Ahogyan az izráeli királyok udvarában is voltak szép számmal "megélhetési" próféták, s dörgedelemmel hirdették királyuk aktuálpolitikai intézkedéseiket az "Ezt mondja az ÚR!"-felvezetéssel, ugyanúgy ma is vannak megélhetési prédikátorok - nem is kevesen! -, akik valamilyen evilági érdek szolgálatában állnak, de az ÚRIstenhez csak formálisan van közük...

Amikor végzetesen elfogy az erő, s már nincs semmiféle tartalék az újrakezdésre, hiszen a nekünk rendelt idő utolsó óráihoz, esetleg napjaihoz értünk, akkor hiába kiáltozunk URunkhoz: "Segíts rajtunk!" - keservesen megtapasztaljuk: mindennek rendelt ideje van... Istennek tetsző életet tehát nem odaát Nála kell majd megvalósítani, hanem idelenn kell MEGÉLNI... s a hívő ember tudja azt is, ez csak Istennel együtt járva lehetséges.




Hatalom...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy amit kaptam Tőled, azt ajándéknak tekintsem, s szolgáljak velük a Te dicsőségedre! Ámen


Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép. Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.
Péld 29,2-3

A történelem arra tanít, hogy a legkisebb hatalom is képes deformálni az embert... Sajnos, aki elé nem éltek emberséget - családban, iskolában, munkahelyen, aki a társdalomban mindig csak kitaszítottságot, az esélytelenséget éli meg -, az nagy valószínűséggel nem fog emberségesen gondolkodni, hiszen az ember szinte mindig emberi módon gondolkodik, azaz, amit kapott, azt igyekszik visszaadni: "Ha ti így, akkor én meg úgy!" -, s ehhez önigazoló ideológiát könnyen tud gyártani.

A történelem azonban arra is megtanít, hogy aki képes fölfelé nézni, s van készsége önmaga fölé hinni az Istent - s nem csak egy idealizált, torz istenképet bálványoz -, az a legnagyobb történelmi viharokban is meg tud állni egyenes derékkal, s nem torzul a "karaktere"...

Ma egy olyan világban élünk, ahol egy-két perc alatt kiderülhet az "igazság" minden "nagy emberről", de ugyanakkor a média hatalmával pillanatok alatt még a szentről is be lehet bizonyítani - a nem-gondolkodók számára(!) -, hogy az a bizonyos... akit, feddhetetlennek, példás életűnek mutatkozott, az tulajdonképpen maga az ördög... Régi hatalmi trükk, ha az egyik a másikat le akarja söpörni a politika színpadáról, akkor nem az ellenfél programját kritizálja, hanem a személyét támadja. A média bértollnokai ilyenkor előszeretettel nagyítják fel az általános emberi gyengeségeket, s írják meg "igazságaikat"... Csak a korrektség kedvéért: akik gerinctelenül kiszolgálnak egy igazságtalan társadalmi rendszert - akár a hatalmi hierarchia alján, akár annak a tetején pöffeszkednek is bársonyszékeikben -, azok között nagyságrendekkel több az alkoholista, a drogos, a korrupt, az elvált, züllött életű ember! A rendezettség/rendezetlenség az mindig egész embert érintő!

Ha valaki nem az Élet Istenére néz, Akinek rendje óvja-védi az embert is, annak a földi dolgok lesznek az "istenei", a legfontosabbak, melyek irányítják egész életét. Az ilyen ember - így volt ez Salamon király idejében is - aztán paráznákkal (maga a szó szövetségtörőt jelent!) barátkozik, s elpazarolja vagyonát... ez érvényes az anyagi megfoghatóra is, de a megfoghatatlanokra is, hiszen az ilyen ember a legnagyobb jutalmat veti el magától, hogy istenképű EMBER-ként élje le életét.

Hit


Imádkozzunk!
Hiszek URam! Légy segítségemre hitetlenségemben! Ámen



"de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited"
Lk 22,32a

A Mester - mint mindig - világosan beszél: a hit nem statikus állapot... "Törvényszerű", hogy idővel megfogyatkozik, s ez alól a "vicarius Christi/Krisztus helytartója" itt a Földön, az első pápa, az a Szent Péter, akihez imádságban, (mint közbenjáróhoz) lehet fordulni (katolikus dogmatika szerint) sem kivétel...

Ezért aztán különösen is "gyanús", ha valaki azt a képet mutatja magáról, hogy neki milyen erős a hite/bizonyossága. Vannak ilyen "szuper-hívők" ma is. Nem csak Jézus korában voltak képmutató farizeusok, akik 'oltárhoz-közel/utcasarkon-imádkozva' demonstrálták hitük nagyságát. Ők a "látványhitűek"... Manapság, amikor a gagyi-látvány, a funkció-nélküli dizájn, az eszetlen, botránkoztató performansz az "istenek", amikor az "itt és most" érzésvilága, a felszín csillogása sokak számára fontosabb a távlatban is megmaradó tartalomnál, akkor csak egyet mondhatunk: ez a látvány-(mű)világ egy hitvány-világ...

Énekeskönyvünk 383. énekében (3.vers) így találjuk: "Hitem pedig, mint a változó hold, Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; Hol felhat égig, Hol meg elhal, s a homályban késik." Ennél definíciószerűbb meghatározása a VALÓSÁGNAK, szinte már nem is lehetséges!

Az egészséges hit ilyen: ritmusa van. Ideje van az Istenhez-tartozás gyermekien naiv örömének, s ideje van a hit mélyülésének, érlelődésének is; ideje van a megtartó konzervatív gondolatoknak, s ideje van az előbbre-vivő "forradalmiaknak" is. Ha nem így van/lenne, akkor sosem jut(hat)unk el az "evangélium tejétől" a felnőtt, kemény eledelig, márpedig Isten a gyarapodás, a növekedés az emelődés Istene, hiszen ezért nem hagy meg minket olyannak, amilyennek talált minket életünk bizonyos szakaszában.

A "garancia", hogy nem bukunk el végérvényesen, nem nálunk van, hanem Megváltó URunk imádságában. Ennek köszönhető, hogy az úton nem vagyunk egyedül, s sorsunk különös találkozásaiban megerősítést kapunk. Ez tartotta meg Pétert, s ez tart meg minket, mai heves-szívű Pétereket is...



Istenismeret...

    A mai nap imádsága:

    Uram! Szeretnélek megérteni, de nem tudlak. Próbálom felfogni végtelenségedet, de nem sikerül. Amit tapasztalok mégis: kegyelmed naponként megújuló gazdagsága. Istenem, nem is kérek Tőled mást, mint hogy töltsd meg szívemet a Te szereteteddel, hogy életem tartalmat nyerjen, s mindennapjaimat a Te távlataidba helyezve élhessem! Ámen

   

"tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell... tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség"
1 Kor 8,1b-2 és 5-6a

Minden kornak megvolt a maga "tudományos" világképe, de egyik sem állíthatta, hogy az ismeret teljességével bír. Manapság a tudományosság alapkritériuma, hogy az adott tétel megdönthető legyen... Abban tehát nem lehet vita, hogy az Isten az Isten, abban viszont igen, hogy ez az Isten milyen is valójában. Nemzedékről nemzedékre kutatják az Örökkévalót, de az Ő léte kifürkészhetetlen... Pál jól tudja, hogy az ismeret az nemcsak töredékes, de könnyen felfuvalkodottá is tesz... Ezért jobb, ha valaki nemcsak az ismeretre, hanem mindenek előtt a szeretetre épít. Ez ugyanis mindenki számára érthető "tudás".

Pál nem küszködik más "istenekkel", hiszen tudja, hogy Isten csak egy létezik, Ő az Egy. Minden más erő, amit (még) nem értünk, alig vagy egyáltalán nem találunk rá magyarázatot, lehet "úgynevezett isteneknek" nevezni - mivel ez a fogalom a tudatunkban jobban lefedi az adott jelenséget - de intelligens erő csak egy van, s az az Egy maga.

Ahogyan Pál korában, ma is, se szeri se száma az isten-elképzeléseknek. Egyik elképzelés radikálisabb a másiknál, sőt vannak olyan világlátások is bőven, melyek úgy gondolják, hogy egyenesen Isten akaratának a beteljesítése, ha többit, a másképpen gondolkodókat elpusztítják... Őket nevezték/nevezik vallási fanatikusoknak.

Ahogyan a világmindenség is egy - még ha az nem is univerzum, hanem talán multiverzum -, ugyanúgy az Isten is csak Egy. Ő az, aki volt, aki van, aki lesz, azaz az Örökkévaló. Léte megmagyarázhatatlan, jelenléte - teremtett világ csodái, történelem, lelkiismeret - félreérthetetlen. Megismerésének egyetlen - eleddig leghatásosabb - útja a szeretet. Az a "fajta" , ami leginkább hasonlít az Istenhez: azaz az önfeláldozó. Aki ebben a szeretetben van, az az Istenben van, s Ő is benne (lelkében) lakozik - titokzatosan. Aki ezt éli, s átéli nap mint nap, arra mondják: istenes ember...




Kommunikációnk...

A mai nap imádsága:

Uram! A másokkal való egységet keresem, s próbálkozásaimmal gyakran mégis egyedül maradok. Istenem, segíts engem elmélyülni Tebenned, hogy alázatosan fogadva Igédet, a Szentlélek munkája által egyértelművé váljak ne csak mások, de önmagam számára is! Ámen

    

Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
1 Kor 14,8-9

Az Egyház születesének napján csodás dolgok történtek... Különböző nyelvűek tökéletesen értették egymást, mások pedig elragadtatásban sosem tanult nyelveket, sőt mennyei/angyali nyelveket is beszéltek. Rekonstruálni ezt a 'születésnapot' nem lehet, de nem is kell, ahogyan mi is csak egyszer születünk erre a világra. A rendkívüliség éppen a könlegességében, a megismételhetetlenségében rejlik. Sokan mégis próbálkoznak ezzel, sőt egyesek az 'igaz hit' jelének tekintik az ún. nyelveken szólást.

'Kezdő' lelkes hívő koromban megkértem egyik kedves hittestvéremet, hogy kérje meg egyik barátját - aki állítólag nyelveken szólt -, hogy imádkozzék velem, mert nagyon szerettem volna hallani ezt a különleges 'nyelvet' - máig nem tudom, valóban nyelveken szólt-e vagy csak görögül mondta el mellettem térdelve a Miatyánkot -, de a folytonosan körültekintgető, riadt arckifejezésével egyértelművé tette számomra: ha ez a valódi nyelveken szólás, s ez ilyen félelmet kelt, akkor ez nem lehet fölülről jövő adomány, hanem valami egészen más... Egy bizonyos: azóta eltelt majd harminc év, s hiányát a keresztény közösségi életben a nyelveken szólásnak nem éreztem egyszer sem. Pál apostol a 15. fejezetben egyébként azt írja: "Aki nyelveken szól, önmagát építi." - ami azt jelzi, hogy itt elsősorban nem közösségi, hanem belső-szobás alkalomról van szó.

Sajnos ma is sokan vannak, akik a gyülekezetben nem érzik a privát-bensőséges, s a közösségi-nyilvánvaló közötti különbségeket. Így történhet meg, hogy magánéleti párkapcsolati problémája miatt elpityeredik a lelkésznő a szószéken "Testvérek, miért vagyok ilyen szerencsétlen?" vagy kiegyensúlyozatlan szexuális életéből fakadóan a lelkész a gyülekezetben folyamatosan pajzán vicceket mesél, s kétértelmű mondataival szexuális ajánlatokat tesz fiatal, csinos báránykáinak... De olyan is akad, aki küldetésében megtorpanva már csak úgy mer felmenni a szószékre, ha előtte egy-két pohár borral megerősíti magát... Sajnos nem evangélikus, s nem is keresztény-felekezeti sajátosságról van szó, hanem örök emberiről.

Ahogyan a társadalmi érintkezésnek - egész életünket átszövő kommunikációnknak - különböző szintjei vannak, hiszen különféle mélységben beszélek a hittestvéremmel, a munkatársammal, a főnökömmel vagy a beosztottammal, a papommal vagy éppen a férjemmel vagy feleségemmel; ugyanúgy különböző szintjei vannak az Isten-hitünknek is! Azt, hogy ki, miért, s mennyi ideig áll/van ott, ahol - azt egyedül az Isten tudja - Jézus Urunk óva int minket az ítélkezéstől -, az ugyanis a JóIsten hatáskörébe tartózó feladat. Ő Isten - mi emberek vagyunk, s Ő nincs rászorulva a mi ítélkező segítségünkre. Szomorú, hogy a készség az ítélkező együttműködésre még kétzer év után is megmaradt bennünk...

Ahogyan a csatába hívó trombita hangja is egyértelmű, ugyanúgy a keresztény ember kommunikációja is egyértelmű kell hogy legyen, a Mester így mondja: "A ti igenetek legyen igen, s a ti nemetek legyen nem." A világos beszéd nemcsak értelmes, de építő is - természetesen annak, "akinek van füle a hallásra", mert bármennyire is igyekezünk valamit elmondani érthetően vagy törekszünk bizonyságot tenni a szívünkben lakozó reménységről, sokan vannak, akik látván nem látnak, s hallván nem hallanak/értenek".

Levegőbe beszélni, azaz üres szavakkal rezegtetni a levegőt nemcsak a politikusok kiváltsága. Sajnos megtörténik ez szószéken éppenúgy, mint a szószék alatt, hittestvéri nyíltságban vagy párkapcsolati zártságban. Ilyenkor érezzük azt, hogy az üres szavak mennyire súlyosak! Nem árt újra és újra tudatosítanunk: Amennyire az üres fecsegés nem juttat el sehová, olyannyira repít minket az Isten felé az értelmes, bölcs, őszinte, szeretetből fakadó, isteni SZÓ...




Sors...

A mai nap imádsága:

Uram! Add Benned megtalálnom sorsomat, hogy teljességgel élhessem életemet! Ámen



Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok." Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
Róm 9,14-16

Csöndes perceinkben olykor el-elgondolkodunk, miért sikeresek - s talán még boldogok is - egyesek, mások pedig miért olyannyira szerencsétlenek, s többnyire boldogtalanok is. Ki a hibás azokban a helyzetekben, amikor elrontott életek tucatjait látva szűk környezetünkben is sóhajosan megállapítjuk: "Itt aztán igencsak elkéne a JóIsten segítsége!" Szerencsétlenségét vajon mi okozta vagy ki? Farizeusi okoskodással kérdezzük: "Ő vétkezett vagy a szülei?"... Aztán kiderül, ahány ember, annyi sors, s mindegyik más és más. A Gondviselő Isten azért meglátogatja az apák miatt fiakat harmad és negyedízig, s látogatásában emlékeztet...Milyen egyszerű lenne, ha azt mondhatnánk: Az Isten az egyik emberhez jó, a másikhoz meg rossz, de az élet ennél lényegesen bonyolultabb. Isten a ránk mért, személyes sorsunkban jeleníti meg az élet értelmét, s aki pedig az "életet" hajszolja - azaz meg akarja nyerni a világot - az nemcsak élete értelmét, de önmagát is elveszíti.

A hívő ember mindenben az Isten kegyelmét látja. A teremtett világ csodálatos sokszínűségében, a lemenő Napban, a holdfényes nyári esték tücsökciripelős szimfóniájában, emberekhez való viszonyában. Az ilyen embert nem szédítik meg a világvégét propagáló álpróféták hada, a negatív hírek médiából kényszerűen rázúdított szennyáradata sem veszi el a kedvét attól, hogy hálát adjon Istenének! Mindenért. A mindennapi kenyérért, az egészségért, a barátokért, a (házas)társért, a gyermekeiért, a munkáért, a bátorító, vígasztaló testvéri szavakért.

Aki a média-prezentálta világot éli meg valóságként, az olyan világban él, amilyen valójában nincs is! Előregyártott hírek izgalma teszi lehetetlenné, hogy örüljünk annak a valós(!) világnak, amit Isten az ember kedvére, örömére teremtett... Isten - Aki a szeretet Istene - nem "siralomvölgyet" alkotott, hanem egy csodálatos, élhető világot... Ha mégis élhetetlennek találjuk, akkor talán el kellene gondolkodnunk egy kicsit... Önvizsgálatot tartva, vajon azon az úton járunk-e, melyet Isten sorsszerűen nekünk rendelt vagy egy olyan magunkválasztotta sztrádán száguldozunk, ahol ismeretlen szavak a könyörület, az irgalom, s az igazság... s súlytalan a fogalom: Isten.